29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor
A múlt árnyainak terme - Gryllus Annabell hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. február 16. 23:22 | Link

Tilda^^

Komolyan már, nem bírom ezt. Mi az, hogy számon kér állandóan? Olyan unalmas, talán nem tűnik fel neki, hogy a talárom nem kék, hanem vörös? Nem leszek éltanuló, sőt ha lehet a közelébe sem fogok menni az ilyeneknek sem.
- Mi van, tán szégyellsz? Hagyjál már! – rángatom magam, de csak sikerül becibálnia egy terembe. Nem értem, hogy miért szükséges neki mindig bujdokolva ugyanazt a mantrát előadni. Kezdem úgy érezni, hogy az a múltkori kis akcióm mégiscsak jó ötlet volt.
- A Mágiatörténet igenis egy halálunalom. Voltál már bent ilyen órán? Oké, a tanár rendben van, de amit tanít az unalmas! – az unalmas szót betűnként hangsúlyozom ki neki, mintha egy olyannak mondanám, aki most tanulja a magyart és az a biztos, ha nem csak szótagolva de lassan is mondom el neki, hogy megértse. Biztosan jól szerepeltem a vizsgáján. Azt biztos nem mondom el neki, hogy Önismeretből V-t kaptam, mert itt fog lepetézni nekem. A Melodimágiát pedig fel sem hozom, hagy főjön csak a levében.  Persze nem lenne Tilda Tilda, ha nem egyből elnézést kérne, mert iderángatott. Én csak kifújok dühösen a szememből egy hajtincset dühösen, és karba fonom a kezeimet. Biztos megint fantasztikus előadást fog tartani, hiszen mindenki tudja a családból, hogy mennyire pró volt, és bennem is megvan ugyanez, meg a többi baromság.
- Ó nagyon jól alakultak. Lehet, hogy meglesz az E is, ha minden jól megy – vonom meg a vállaimat, mert nem érdekel, ha nem. Valahogy úgyis átmegyek, ha meg nem, hát Istenem. Van itt kaja, meg ágy és legalább a Melodimágiát több évig fejleszthetem itt. Figyelem őt, tudom, hogy nem ezt várta, mert eddig mindig nyugtatgattam, hogy lerázhassam minél előbb, de most nem fogja megúszni a balhét. Tényleg elég már, hogy mindig aggódik, törődhetne magával és valami pasival. Lehet, hogy ez lesz a következő projektem, hogy szerzek neki valami pasit, és akkor kénytelen lesz vele foglalkozni.
Aztán villám csap be a kastély mellé, pedig esküszöm, hogy ma voltam kint, és híre-hamva sem volt felhőknek. Persze azóta lehetett, de ne engem ijesztgessen. Tilda elfut az ablakhoz és látom, hogy nem tetszik neki valami. Csakhogy a szoba is megváltozik, nagyon hasonló lesz a Nagyapa régi házához. A bútorok egészen stimmelnek, de hogy a fenébe kerültek ide?
- Mi van? Szereted a nevemet mondogatni? Ez megint valami hülye elvarázsolt terem… gondolom – azért amennyire biztosan mondom ezt ki, annyira nem vagyok biztos benne. Abban vagyok csak biztos, hogy ez a nagyapa háza, meg, hogy esik odakint.  Ekkor lép be az egyik oldalsó ajtón Tilda, kezében egy gyerekkel, mellette nagyapa. Igen, a nővérem és nagyapó. A nővéremmel csak az gond, hogy kábé nyolc-kilenc éves lehet. Akkor viszont a kisbaba én lehetek. Ezen le is döbbenek, tátott szájjal nézek rájuk, majd Tildára, az idősebbre.
- Soha nem tudhatja meg kicsi Anne, érted? – mondja nagyapa maga elé, Tildára pedig odakapja a fejét.
- Mit nem mondhatok el Ann-nek? – kíváncsiskodik, én meg csak megforgatom a szemeimet. Most is ez van ugyanis, de a történet nem áll meg.
- Semmit, semmit – dünnyögi az öreg. - Tilduska, behoznád a fészerből a pipámat, úgy néz ki, hogy otthagytam – mondja szinte mézédes hanggal a nagyapám, a kis Tildának pedig felragyognak a szemei, és átad engem megőrzésre. Már az is meglepő, hogy Tilda ennyire vigyázott rám, és rábíztak. Talán innen maradt meg ez az lelkesedése irántam.
- Persze papi, szívesen! – vigyorog, mint a tejbetök, majd el is indul ugrándozva kifelé. Széttárom a kezemet, nézek rá Tildára, hogy mi a fene ez, de a szoba változik, és mi követni kezdjük a kis Tildát a fészerbe.
- A fenébe, mit nem lehet nekem elmondani? – kérdezem a nagy Tildát, és úgy néz ki, hogy a kicsi ezt nem hallja.
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. február 17. 06:21 Szál megtekintése

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. március 2. 13:11 | Link

Tilda^^

Legyintek. Nyilván azért nem akarja, hogy kastélyszinten kiabáljak vele, mert mégis, hogy nézne már az ki, hogy a kedves könyvtáros néni – cöh – kiabál valakivel, vagy éppen vele kiabálnak, ráadásul a saját húga. Mindjárt rombolná a nimbuszát, és máshogy állítaná be őt.
- Tényleg? De érdekes! Mesélj még erről a koboldizéről! – a szemeim köre járnak, láthatóan nem hatott meg az értekezése a mágiatörténetről, ami full unalmas cucc. Ennél még Felagund órái is izgalmasabbak, holott az öreg egy morgó medve, és hát nem is teljesen százas, de biztos jól csinálja, ha még itt van. Mielőtt még nagyon belemelegednénk a tanulj Annabell, légy szíves! témába, megváltozik a terem, nem is kicsit és máris a frász jön rám. Eleinte még érdekes is, hogy látom magam kicsinek, meg Tildát, de hamarosan más kezd el foglalkoztatni a múltbéli jelenetből. Egy nagyon furcsa jelenet játszódik le, a lényege pedig az, hogy én nem tudhatok meg valamit. Látom Tildán, hogy gőze sincs semmiről, de ami már feldühít az az, hogy a kérdésemre nem felel, sőt, el akar vonszolni. Hozzá képest túl gyorsan reagál és átvisz egy másik terembe, de nem szabadulunk az emléktől. Idegesen tépem ki a karomat az övéből, viharfelhők gyülekeznek a homlokomnál, ha én lennék a mugli elfeledett Isten, Thor, biztosan villámok cikáznának a szemeimben. Hmm, mégis jó valamire a mugliismeret is. De ekkor sajnos-nem sajnos eszembe jutnak a szabályok, amit Kahlil biggyesztett rám, úgyhogy inkább elfordulok és elkezdek számolni magamban. ~ Egy, kettő, három, négy… TÍZ! ~ Visszapördülök Tilda felé, hasonló haraggal az arcomon, de már nem akarom kinyírni, és még a hangom is próbálom visszafogni, ami az ő esetében életmentő, az enyémben pedig a börtön elkerülése lehet. Amúgy sem szeretném bántani, nem vagyok olyan, de erről neki nem kell tudnia.
- Hát idefigyelj nővérkém! Engem te csak ne rángass, és ne akard megmondani, hogy nekem mit kell tudnom, meg mit nem. Mégis mit képzelsz te magadról? Elhiszem, hogy szeretsz, de már nem vagyok karon ülő és egyébként is… – folytatnám, de a jelenet megváltozik, és mindketten döbbenten bámuljuk a jelenetet, ahol nagyapa vitatkozik valakivel rólam. Rólam! Valakinek nem akarnak odaadni, ráadásul a kislány Tilda sírni kezd, mikor varázslatok kezdenek elhangzani a zárt szobából. De aztán nagyapa megoldja a helyzetet, és már tudom, hogy miért nem emlékezett rá Tilda. Elvették az emlékét, méghozzá nagyapa! Tildára már nem haragudtam, de nagyapára annál inkább. Persze vele már nem tudok mit kezdeni, hiszen nincs köztünk, csak a másik titokgazda, aki a rémült nővérem.
- Ez meg mi volt? Miért akarnának bárkinek is odaadni? – odalépek a tesómhoz és megrángatom a karján a ruháját, hogy észhez térjen a döbbenetből, ami még mindig az arcán van.
- Ez mi a franc volt? Te tudod? Ha tudod, azonnal mondd el, érted? – azt hinné bárki, hogy kiabálok, de a hangom túl nyugodt és baljóslatú. Ez talán rosszabb, mintha kiabálnék, de ezt most nem tehetem meg, így jobb híján próbálok nyugodt maradni. A lelkem lázad ez ellen, de nem akarom Tildát bántani továbbra sem. Nem csak azért, mert a testvérem, hanem azért sem, mert ő az, aki tudhat valamit. Önzőnek hangzik, de nem érdekel, akkor az vagyok.
- Te, ha eltitkolsz előlem valamit és megtudom… hozzám se szólj többé – legyintek félig mérgesen, félig dühösen. Meg lemondóan. Érzem, hogy nem sok köze van a történtekhez, de akkor is ő az egyetlen kapocs az egészhez, nekem pedig tudnom kell ezt az egészet! Nincs sok időm gondolkodni, mert megint változik a szoba.
- A fenébe, még nincs vége – mondom a nyilvánvalót, és Tildára nézek. Most az egyszer igazán sajnálom őt, ami meg is jelenik az ábrázatomon. Tizenhét éve várhat erre nagyjából.


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:10 Szál megtekintése

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. március 8. 10:23 | Link

Tilda^^

Szépen vagyunk, mondhatom. Az már kiderült számomra, hogy ez Tildának nagyobb trauma, mint nekem, hiszen ő nem emlékszik semmire, én még túl kicsi voltam, hogy bármi ilyesmi megragadjon bennem.
- Mindig nagyapa! Elegem van már belőle! – toporzékolok már kínomban, mert ezzel az imádattal nem tudok mit tenni. Tilda mindig elalélt nagyapától, ha az öreg megkérte volna a kezét, biztosan hozzáment volna. Tényleg nagyon imádta, talán túlságosan is. Na, de mindegy, nem tudok mit kezdeni ezekkel az információkkal. Csak arra voltak jók, hogy felhúzzanak, mert megint kihagytak és így kimaradtam valamiből. Ráadásul velem kapcsolatos, és nyilván nem tudhatom meg, ha nagyapa túl sokat használta a memóriatörlést Tildán. Emiatt mondjuk, sajnálom őt, hiszen most rádöbbenhet, hogy nagyapa nem bízott meg annyira benne, mint a nővérem az öregben.
- Bíznom? Miért kéne bíznom? – ingatom a fejemet. – Hát persze, NEKEM semmiről sem kell tudnom, ami engem érint – dacosan karba fonom a kezeimet, úgy nézek rá. Nem hibáztathatom most őt, mégis ezt teszem. Nem az ő terve, semmi köze hozzá, de mégis… valamit biztosan tudott róla, legalább elmondta volna korábban, hogy van egy dolog, amiről nem szabad tudnom.
- Lehet, de úgysem tudnék kijutni, nem gondolod? És te nem néznéd végig, ugye, fordított esetben? – oldalra a fejem és kérdő tekintettel meredek a testvéremre. Ő, a kis kíváncsi Tilda, aki minden könyvet elolvasott, még azt is, amit most írnak, nem nézné végig a titokzatos jelenetet, ami róla szól, cö. Hagyjuk már, ne legyen naiv. Azt viszont értékelem benne, hogy rájön arra, hogy úgysem tud megszabadulni tőlem, és nem kezd el megint rángatni.
Folyatódik a rémálom, szinte másodpercenként új jelenet pörög és pörgeti fel az agyamat, minden szinten. Már fáj, hogy még ebben a – csúnya szó – jelenetben, minden másodperc az én kínzásomat hozza elő, hogy még több titok kerül napvilágra, csak az nem, hogy miről is van szó. Csak nézem az egészet, és tehetetlenül állok, semmit sem tudok tenni. Aztán hirtelen vége lesz, nagyapa halálával. Gyanús volt az a zöld fény és a rögvest csend. Halálos csend. Tilda fel is sikkant én csak megütközve nézek, ahogy a terem visszaalakul a maga komor alapállapotába. Magam sem tudom miért, de hagyom, hogy Tilda magához húzzon, én pedig visszaölelem őt, talán még szorosabban is, mint gondolnám, és, ahogy ő várná. A fejem a mellkasába fúrom, és ott kezdek el gondolkodni az egészen. Majd rájövök, hogy azért ez már túlzás és elszakadok tőle, majd úgy nézem, mintha ki tudnám olvasni a gondolatait.
- Nem tudom eldönteni, hogy mi legyen – sóhajtok, és remélem, hogy tudja, mire gondolok. Egyik lehetőség sem tetszik igazán, amiből választani lehet, de tudnom kéne, hogy miért vagyok én olyan értékes. Én értékes. Ez már önmagában is vicc, nemhogy el kelljen gondolkodni róla. A nagyapám feláldozta magát értem, illetve Tildáért, aki engem véd. Milyen hülyeség ez? Semmilyen különleges képességem nincs, egy egyszerű boszorkány vagyok, ráadásul nem a legjobbak közül, az biztos.
- Te tudsz valamit? Még ne mondd el, ha igen, csak tudni akarom, hogy te legalább nem vagy színvak ebben az egész baromságban – emelkedik a vérnyomásom, az tuti, de nem bírom egyelőre még magam türtőztetni. Kahlilra, gondolok és előveszem a tőle kapott szájharmonikát, erősen markolom, hogy a hideg fémtest lenyugtasson. El is fordulok Tildától, mert ha nézem, jelenleg nem segít az ő kétségbeesett arca, hanem csak inkább dühít, hogy miatta nem tudok lenyugodni. Kell pár tíz másodperc, hogy visszaforduljak felé, és a szemébe tudjak nézni.
- Tilda… - kérdezem, vagy mondom, mit számít? Nem tudom folytatni a gondolataim, nem tudok mit mondani neki. Legyintek egyet, hogy hagyjuk és járkálni kezdek a teremben, hátha segít valamit.
Szál megtekintése

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 12. 23:54 | Link

Tilda^^ - zárás

Képtelen vagyok józanul gondolkodni ezen az egészen. Hirtelen mintha súlyos nehezék zuhant volna rám, ami alól nem tudok kimászni, de éppen csak, hogy agyon nem nyom. Ha megmozdulok végem, ha nem, akkor meg majd később lesz annyi. Nagyapa elrejtett előlünk valamit, és tudom, hogy nem Tilda a bűnös, főleg mivel elvették az emlékeit. Micsoda barbár dolog már ez? Egyébként is Tilda már elég anyáskodó, nem kell, hogy emiatt csak még jobban az legyen. Forrongok belül, és próbálok megnyugodni, de nagyon nehezen megy. Előbb-utóbb agyonnyom a nehezék, ha nem csinálok valamit. Közben Tilda magyarázni kezd magának, már majdnem rákérdezek, hogy mi van, amikor felismerem, hogy nem nekem szól. Ez is egyik idegesítő szokása, de most nem érdekel. Csak az, hogy ettől az egésztől megszabaduljak minél előbb.
- Ez egy nagy baromság, te is tudod. Mi olyan különleges benne, hogy meg kéne védeni? Én vagyok az elveszett hercegnő, vagy mi? – tárom szét a karjaimat egy rántással, majd elfordulok. Idegesít az is, hogy Tilda tényleg nem tudhat semmit, látszik rajta, hogy nincs itt és jár az agya. ~ Mire jó ez az egész, hogy megmutatja, hogy van egy titok, de nem mond róla semmit? Oké, nem nagyapa volt, hanem a hülye szoba, de akkor is, ez az emlék miért nem volt törölve akkor? ~ Hagyom a fenébe az egészet, amikor megfordulok, Tilda pálcáját látom, ami elgurul tőle, ő pedig a földön sírdogál. Hátrahőkölök, de a pillanatnyi ijedségem méregbe fordul át.
- Miért? Mi jutott eszedbe? – nézek rá mérgesen, és most már nekem is kattogni kezd az agyam, de semmi használható eredményre nem jutok. Megátkozna? Kétlem. Nincs olyan eset, amivel rá lehetne őt kényszeríteni, hogy bántson, bár tény, hogy a múltkor is megállított. Én viszont nem fogom őt, bármennyire is nem bírom egyes dolgait, mégis a testvérem, és nem bántanám nagyon soha. Csak, ha nem lenne más választásom… A könnyeivel küszködik tovább, valamit elhallgat, de nem fogja úgysem bevallani, nem az ő stílusa. Én pedig nem fogom megkérdezni, mert ha nem mondja el magától, akkor sírdogáljon miatta.
- És az mire lenne jó? Nem érdekel a dolog. Maradjon titokban, nagyapa úgyis ezt akarta. Örüljön neki, és remélem, hogy fájt neki, amikor a sírba vitte a titkot. Te meg ne agonizálj ezen, hagyjuk a múltat, bármekkora nagyon értékes lény vagyok – legyintek, toporgok, ide oda billegek. Az biztos, hogy itt nem maradok, és az is, hogy az életbe még egyszer ide be nem teszem a lábam. Elindulok felé, de már felpattan és felveszi a pálcáját, még az ajtót is kinyitja.
- Egyetértek – bólintok, majd sietős léptekkel elhagyom ezt az elátkozott szobát. A kezeim zsebre dugom, és érzem újra a harmonikámat. A legjobb dolog a mai napban. Gyakorolni fogok, hogy ne ez a **** jusson az eszembe.
Szál megtekintése

A múlt árnyainak terme - Gryllus Annabell hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor