29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Elena Gart
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. január 30. 21:15 | Link

Valaki

Furcsa nap ez a mai.
Reggel a párnámon egy levelet találtam, amit még mindig nem értek, hogy került oda, s hogy ki küldte. De talán most megtudom, ki is az a varázslatos "hódolóm".
Ugyan is a levélben az állt, hogy itt találkozunk. Én kis kíváncsi pedig nem bírtam magammal és eljöttem a találkára. Első látásra furcsának is találtam ezt a dolgot, de nem baj, nincs veszíteni valóm. Nem igaz? (Vagy talán még is?)
Ezek a reggeli furcsaságok jártak a fejemben miközben lebaktattam az alaksorba. Mikor az ajtó elé értem, elővettem a pálcám, nehogy meglepetés várjon odabenn. Végül is sosem árt az óvatosság. Bár, ha használnom is kéne, nem tudom mi sülne ki belőle, ugyan is nem sokat varázsoltam vele mióta ide kerültem. Nem is csoda. Mikor jöhettem, egy hete talán? De amikor utoljára próbálkoztam vele a lebegtetés során.... a kísérleti tárgy kis híján felrobbant.
Ráhelyeztem a kezem a kilincsre és óvatosan lenyomtam, az ajtó pedig kitárult.
Haha ezért féltem ennyire? Hisz ez csak egy elhagyatott terem. Semmi félelmetes sincs benne. Akár még egy kis játékra is jó lenne.
Szerintem a "hódolómra még úgy is várni kell. Úgy, hogy...-gondoltam, majd odasiettem a terem túlsó végébe. Anya sokat mesélt Arthur királyról és az udvar tartásáról, miért ne játszhatnám el? Miután ez a gondolat végigfutott az agyamon, becsuktam a szemem, és hagytam, hogy a képzeletem vezéreljen. Csukott szemmel hallottam, hogy valaki beszél előttem. Erre rögtön kinyitottam a szemem. És mi fogadott? Ott volt előttem a királyság nemesei, a király, a szolgák egyszóval minden olyan volt mint a képzeletemben. De ez, hogy lehet? Visszamentem talán az időbe?
Integetni próbáltam, hátha valaki észrevenne, de olyan volt, mintha csak szellem lennék. És ekkor rájöttem, sajnos csak néző vagyok. De baj is az? Használjuk ki az alkalmat.
Egy jó darabig eljátszottam , mikor az ajtó mögül kiáltást hallottam.

GRINCS KARÁCSONY - DÖK

Gratulálok, megtaláltad a zenekart!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Gart
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. január 31. 17:06 | Link

Anna
Még mindig az én kis királyságomban járt a fejemben, mikor zajt hallottam a fal mellől. Hirtelen megfordultam és szemben találtam magam egy ismeretlen lánnyal.
Kicsit közelebb sétáltam, hogy köszönthessem az új jövevényt.  
- Szia. Én Elena vagyok. Nyugi, nem zavarsz.- mondtam lelkesedő örömmel.
  Épp valakit várok, mert reggel kaptam egy levelet, hogy az illető itt vár    engem. Nem tudod véletlenül, hogy ki küldte?- feleltem , majd tetem pár lépést felé, hogy megmutassam neki a levelet, hátha ismeri a kézírást. Mikor már csak egy méter állt közöttem, és a jövevény között, akkor láttam meg a lábat. Nem valami jó állapotban volt. Az egész lila tarjagósra feldagadt.
- Ú, ez nem néz ki valami jól. Megengeded, hogy segítsek? Nincs baj jó kezekben vagy. Az apukám orvos volt.- majd felemeltem a lábát, hogy lássam mi is történt vele. Már sokszor láttam ilyet tipikus jele a zúzódásnak. Apa régebben sokszor vitt magával a kórházba, hogy tanulhassak tőle ha esetleg én is kerülnék ilyen helyzetbe. Sosem hittem, hogy egyszer majd hasznát veszem annak a sok értelmetlen butaságnak amit mesélt, de úgy látszik igaza volt. Jesszusom, hogy hiányzik apa! Még kicsi voltam amikor anya, apa és én balesetet szenvedtünk, de még mindig tisztán emlékszek arra a szörnyű napra. Borzasztó volt, hallani mikor a mentőcsapatok kiérkeztek a tóhoz, hogy rajtuk már nem lehet segíteni.
Kár volt erre gondolni, mert abban a pillanatban elfogott valami érzés és azon nyomban sírni kezdtem.
Mit művelek!? Nem egyedül vagyok! Elena hagyd már abba!Nem vagy már kisgyerek! Gondoltam, majd gyorsan megtöröltem a szemem, hogy a lány ne lásson sokat sírni.
- Az hiszem...- válaszoltam szipogva- ez megzúzódott.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 1. 10:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 1. 11:32 | Link


Anna

Miért kezdek el mindig pont olyankor sírni amikor itt van valaki?! Még
gyerekkoromban az árvaházban, vagy akár az új szüleimnél rendben volt, hogy sírok, mert  új volt nekem az a sok dolog ami körbevett. De már nem vagyok kisgyerek. Egy tizennégy éves fiatal lány vagyok. Az nem lehet, hogy, megint az új hely miatt jött rám. Hisz már egészen megszoktam. És ekkor jöttem rá, hogy apa és anya halálának a gondolata zaklatott fel ennyire. Gyorsan kivettem a nadrágom zsebéből egy zsepit, és megtöröltem a szemem a könnyektől.  
 - Nem... ne aggódj! Csak nagyon hiányzik az apukám és az anyukám. Ez minden.- feleltem, majd töröltem egyet újból a szememen. Óvatosan elengettem Anna lábát, majd odakuporodtam mellé, hogy elmeséljem neki miért is sírok. Csak, hogy ne érezze magát úgy mintha az ő hibája lenne, hogy én már megint pityergek.
 - Tudod -kezdtem- a szüleim, hét éve haltak meg,... és még mindig nagyon hiányoznak.
A szomorúság körbevett újból és úgy éreztem sírva fakadok megint. De nem engedtem neki, próbáltam magam tartani legalább egy kicsit. Végül is, ha már elkezdtem mesélni neki, akkor úgy illendő, ha be is fejezem.
 - 2007. február 13.-án a családommal piknikezni készültünk a közeli tisztásra. Ám odáig már nem jutottunk el, mert miközben az úton mentünk valami hátulról  belerántotta a kocsit az út melletti tóba. Ugyan a mentőcsapatok gyorsan kiérkeztek a helyszínre, de a szüleimet már nem bírták megmenteni..... A balesetnek csak egy túlélője volt: én. De a szüleim meghaltak. A baleset okozóját a mai napig nem derítették ki. A családomat nem találták meg, így a rendőrség lezárt ügynek tekintette. A város pedig a baleset után kihalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 1. 21:23 | Link


Anna

Megpróbáltam válaszolni Anna kérdésére, de azonban a múltam árnyai olyannyira kínoztak már, hogy úgy éreztem, nem fog menni. Nem bírom tovább. Nyeltem egyet, vettem egy nagy levegőt, és próbáltam úrrá lenni az érzéseimen.
 - Mivel a nagyi és a nagyapa sem élt így hozzájuk nem kerülhettem. Egyedül a nagynéném vállalhatott volna el, de ő nem akart. Azt mondta, nem kell neki, még egy gyerek a családba, így is vannak elegen. És persze ők is elhagyták a várost, úgy mint Cantrelia többi lakosa is. Őt például a mai napig nem láttam. Nem is érdeklődött felőlem, hogy hol, vagy esetleg jól vagyok e.  - Újból vettem egy nagy levegőt, majd folytattam. - Így aztán nem volt más választásom, árvaházba kerültem. Sokáig senki sem fogadott örökbe. Az ottani gyerekek is folyton bántottak.
Míg nem egy szép nap, a mostani szüleim, örökbe nem fogadtak. Az volt életem legszebb napja. Hallani, amikor a dadusunk szólt, hogy várnak az igazgatóságnál. Apa és anya megszerettek, és elvittek magukkal. Azóta velük élek, de a mai napig éjszaka sikoltozva ébredek fel, mert álmomban újra és újra átélem azt a szörnyűséges balesetet.
Mikor befejeztem Anna is elmondta, hogy vele mi is történt gyerekkorában. Szomorúan hallgattam végig, ugyan is tudtam ,milyen érzés, ha nem kellesz senkinek és mindenki csak átgázol rajtad. Végül is, én is ugyan azt éltem át mint ő.
 - Szóval, te is árvaházi gyerek vagy? - mondtam, és az arcom azon nyomban kissé mosolyra húzódott.
 -Akkor van bennünk némi közös.
Már nem is éreztem magam olyan magányosnak. Végre találtam valakit aki igazán megért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 3. 19:47 | Link


Anna
 

- Azt mondta, neki nem kell még egy gyerek a családba, így is vannak elegen. És amikor a rendőrség megkérdezte tőle, hogy akkor most hova vigyenek engem, azt felelte, hogy ahova akarnak. Őt nem nagyon érdekli mi is lesz velem.
Ez a pár mondat megkarcolta a régi sebeket. Mert én szerettem a nénikémet, de ő nem így érzett irántam. Most, hogy így végig gondolom, a szülinapi bulijaimra is csak annyira jött el, hogy odaadja az ajándékom, és már ment is. Midig szégyellt minket. Talán örült is neki, hogy megszabadulhatott tőlünk.
Már majdnem kezdtem visszaesni, de mikor a lány, felvetette, hogy csináljunk valami őrültséget, nyomban elmosolyodtam. Épp álltam volna fel, azonban Anna kérdésére visszahuppantam a helyemre.
 - Tudod, - kezdtem neki - nem a hódolómat vártam ott hátul. Épp Arthur király kerek asztalánál jártam. Ugyan is ez a terem képes megeleveníteni azt a helyet, amire éppen gondolsz. Csuda klassz! Nem igaz?  
Izgalmamban felpattantam, Annát is magammal húzva.
 - Csak egy gond van vele. Az ott lévők nem láthatnak minket. Olyanok vagyunk, mint a szellemek. - majd megfogtam a lány kezét, aki azt sem tudta, most mire is  készülök. Bevezettem egészen a terem közepébe.
 - Gyerünk, próbáld ki. Csukd be a szemed és gondolj valamire.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 11. 20:15 | Link

Hanka


Egyedül bolyongtam a folyóson, és fogamam sem volt arról, hogy mivel töltsem a mai délutánomat. Reggel elég sokáig csak úgy álltam a szekrényem előtt és gondolkoztam, hogy mit is vegyek fel ma. Semmi programom nem volt mára, de azért valami csinosabb ruhát szerettem volna választani, mert soha sem tudhatja az ember, hogy kivel fut össze aznap. Még bármi megtörténhet!
Tehát nagy nehezen kiválasztottam egy színes virágos felsőt és hozzá a halvány rózsaszín, térdig érő szoknyámat, amit bátyámtól kaptam még a szülinapomra, tavaly.
Felhúztam még hozzá a fehér topánkámat, hogy valami olyat vegyek fel, ami illik a szoknyámhoz. Azután megittam egy bögre teát, és készítettem magamnak pár szendvicset. Délelőtt a suliban nagyon furcsán éreztem magam, nem tudom pontosan, hogy , miért, de lehetséges, hogy Amandát hiányoltam annyira...
Rögtön órák után elindultam a folyosón, hogy bóklásszak egy kicsit, csak úgy. Már fél órája sétáltam egyedül, és közben azon gondolkoztam, hogy vajon a Bájitaltan vizsgát írjuk meg előbb, vagy a Repüléstant. Egyszer csak észre vettem egy ajtót, ami önmagában nem is tünt olyan érdekesnek, de aztán jobban megnéztem és észrevettem rajta valamit. Nyitva volt...csak ennyi, de nem tudom, valamiért azt sugallta, hogy menjek be oda.
Egy kicsit féltem, de mikor körbenéztem, vettem egy mély levegőt és benyitottam.
Olyan volt, mint egy átlagos tanterem, csak tele volt kosszal, meg látszott rajta, hogy itt nem tartanak tanórákat, az biztos. Valami erő arra kényszerített, hogy maradjak, így leültem az egyik székre, mint aki azt várja, hogy elkezdődjön az órája. Rajtam kívül egyébként, nem volt ott senki. Nem is vágytam társaságra mondjuk. Ez a terem egy kicsit elhagyatott volt, üres és koszos, de volt benne valami varázslatos, ami arra késztetett, hogy maradjak.
~Maradtam is...~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 16. 17:16 | Link

Ann<3bell


- Ne itt kint, Ann! Tudod, hogy a falnak festménye, annak meg füle van!
Belököm az ajtót, és finoman, de határozottan magam után ráncigálom kelletlen kis utánfutómat, kishúgom személyében. Körülnézek a teremben, és meglepettséggel vegyes örömmel konstatálom, hogy egy teljesen üres, de tényleg üres tanterembe sikerült berángatnom Annt, hogy mégse a folyosón mindenki szeme és füle előtt mutassuk be, milyen jó testvérek is vagyunk. Nem csupán az motivált, hogy esetleges veszekedésünket ne az iskola előtt játsszuk le, de úgy éreztem igenis kijár nekünk a magánszféra. Mióta az újságnál is dolgozom, tudom, hogy a pletykák itt Tűzvillámként repkednek körüs-körül a kastélyban.
Becsukom az ajtót, és szabadon eresztem testvéremet, azaz eleresztem karját.
- Ne haragudj.. de ha egyszer végig kell kergesselek a fél iskolán, nincs jobb ötletem - megpróbálkozom egy mosollyal is, hogy lássa, nem akarom megenni vacsorára, tényleg csak beszélgetni szeretnék. Már egyszer kikiabáltuk magunkat a faluban, mikor úgy döntött, a legjobb, ha átjelentkezik levelezőre, csak épp aképp, hogy erről még az iskola se tud, főleg, hogy nincs is levelező oktatása. Mindenesetre sem akartam megint odáig eljutni, mint akkor. Próbáltam lazábban állni hozzá, igyekeztem nem a fejére nőni, de olyan nehéz volt látnom, hogy elfecsérli a tehetségét. És még nehezebb volt nem utánajárnom, miként teljesít az órákon. Persze nem mindegyik miatt kellett aggódnom, ami érdekelte őt, abból ügyes volt, de sajnos nem csak azt kell elsajátítani, amit akarunk. Engem mondjuk minden érdekelt, kivéve a repülést, de abból végül felmentettek pánikrohamaimra való tekintettel.
- Szóval.. elmeséled, hogy mentek azok a vizsgák? Csak.. érdekel. Eskü. Nem fogok kiakadni, ha mondjuk.. - á, nem, annyira azért csak nem vehette könnyelműen. Elvégre eljutott harmadikba is, csak én reagálom túl a dolgot. Egyértelműen. Annak nincs jelentősége, hogy ugyanebben az évben próbált meglépni. Abszolút semmi okom aggódni.
- Ha mondjuk nem K mind. Nem kell, én se voltam mindenből K. Vagyis de, csak volt, hogy majdnem mégse.
Ez nem biztos, hogy a legjobb módja a dolognak, gondolom, miközben arcát fürkészen, és próbálok rájönni, hogyan is hathatnék rá. Talán tényleg fel kéne hagynom ezzel. Régen annyival egyszerűbb volt minden, mikor gyakorlatilag úgy loptam el őt anyától, hogy én vigyázzak rá, én etessem meg. Akkor tizenegy-két éves fejjel nem volt nehéz megérteni őt, pedig akkor még kissé összefüggéstelenül beszélt, azelőtt pedig semennyire se. Emlékszem az első szavára is.. vagyis.. tudom, hogy mondott valamit, de pont villámlott, és nem hallottam tisztán.
Ekkor jókorát ugrok, ugyanis jókora robajjal valóban villámlik egyet az ég. Micsoda?! De hiszen teljesen felhőmentes volt az ég egész nap. Az ablakhoz sietek, és kinézek a késő nyári viharos éjszakába. Beletelik néhány pillanatba, mire rádöbbenek, hogy se késő nyár nem lehet, se ablak a falakon, mivel az alagsorban vagyunk. Ami pedig méginkább nem fér a képbe, az a szoba, mely a legkevésbé sem üres többé.
- Annabell! - fordulok elképedve húgom felé, mert ő az egyetlen, aki pontosan ugyanott van, és ugyanúgy, ahogy egy pillanattal ezelőtt. Mi a fene történt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 795
Összes hsz: 21342
Írta: 2014. február 22. 18:48 | Link

Alegria

A délelőtti órákban, pontosabban 11:57

Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Ami azért volt furcsa, mivel február közepe volt. Mire teljesen éber lettem és fel tudtam tápászkodni, a szobából már mindenki eltűnt. Vállat vonva siettem reggelizni, majd a folyosókon kezdtem bóklászni. Már vagy tíz perce mászkáltam ugyanazon az átjárón, mikor megláttam egy ajtót. Régi, kopott, fekete nyílászáró volt, ugyan nem volt bezárva, de be kellett hogy lökjem. Csak így juthattam be.
Az ajtó végre kinyílt és beléphettem. Egy üres terembe jutottam. A padok kiszedve, tábla, vagy egyéb ilyesmi sehol, a terem kihalt volt. Hátrapillantottam, mire az ajtó halk csikorgással bezárult. Próbáltam kinyitni, húztam-toltam, löködtem, de mind hiába. Be voltam ide zárva. Kiabálni kezdtem, hátha valaki meghallja, hozzá pedig dörömböltem. Feladtam az ordítozást és megfordultam. A szoba még mindig üres volt, így leültem az egyik sarkába és gondolkozni kezdtem. ~ Ha nem jutok ki innen ~ felsóhajtottam és felhúztam a térdeimet, kezeimmel átkulcsoltam a lábaimat és ráhajtottam a fejem. Így üldögéltem ott és közben - valamiért - a középkorra gondoltam. Ott biztosan nem történt volna meg velem ilyesmi. Hirtelen hangokra lettem figyelmes. Sok hangra, mintha egy vásáron lettem volna. Felpillantottam és egy piacon találtam magam. A középkorban! Rettentő boldog lettem, hogy végre eljuthatok ide. Az asszonyok vászonruhákat viseltek, kezükben kosarakat vittek, a férfiak szinte ugyanúgy néztek ki. Kivéve, hogy kezükben nem volt kosár, és szoknya helyett nadrágot viseltek. Végignéztem magamon. Sajnos a ruházatom nem változott, ugyanaz a póló és farmer volt rajtam, amit reggel felvettem. Megszólítottam egy lányt, aki körülbelül ugyan annyi éves lehetett, mint én.
Mivel nem válaszolt, megpróbálkoztam egy másik embernél. De mintha ott se lettem volna. Hiába integettem, kalimpáltam előttük, semmi. Akkor döbbentem rá, hogy én most igazából valami szellem lehetek és csak néző vagyok. Végigsétáltam a piacon, jól megnéztem minden árut, majd jött a csattanó. Fekete álarcos banditák rohantak be a vásárra, karddal a kezükben. Valamit kiáltottak törökül, mire mindenki a földre vetette magát. Az árnyékba húzódtam és onnan figyeltem az eseményeket. Egy nagydarab fekete ruhás fickó megállás nélkül hablatyolt valamit törökül, amíg a többiek kifosztották a vásárt. Tenni szerettem volna valamit, ám tudtam: én csak egy szellem vagyok. Amíg ezen morfondíroztam, az egyik férfi, aki eddig rabolt, odament a lányhoz, akivel először beszéltem. Felhúzta a földről és a hajánál fogva a tér közepére rángatta. A leány felsikoltott, aztán csak egy gonosz kacajt hallottam. Előre húzódtam a menedékemből, hogy lássam, mi történik.
A lány holtan feküdt a fickó előtt, melléből vér bugyogott ki. Undorodva néztem a vezérükre, mire az elindult felém. Ijedten visszahúzódtam, remélve hogy nem látott meg. A férfi egyenesen átjött rajtam, majd megragadta az eddig mögöttem kuporgó három éves kislányt és őt is a terület közepére vonszolta. Az egyik asszony felsikoltott és a kislány felé akart szaladni, ám egy másik rabló megállította. Mikor a kislány tiltakozni kezdett és az anyjáért kiáltott, az anyja kitépte magát a csuklyás kezei közül és a lánya felé rohant. Ezzel veszélybe sodorta saját magát is és a kicsijét is. Vagyis már nem, ugyanis a fickó mindkettőjüket leszúrta, majd távoztak, mikor az egyik tolvaj szólt a vezetőnek. Fogták a szajrét és úgy ahogy jöttek, el is tűntek. A tömeg eközben feltápászkodott és a halottak köré gyűlt. Három lovas katona jelent meg a téren, és kettő az áldozatokhoz sietett. A harmadik a lovon maradt. Társai valamit odakiáltottak neki, mire felvágtatott a kastélyba és pár perccel később még további négy társával tért vissza. Az utolsó négy katona elvezette a népet a holttestektől, ám egy idős ember visszafutott és a kislány mellé térdelt, majd az anyját magához húzva sírni kezdett. Közelebb merészkedtem. Ám ekkor kinyílt az egyik sátor ajtaja és egy ismeretlen lány lépett ki rajta. Ő sem középkori volt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. március 18. 18:15 | Link

Tender bá'

Nyuff... Végre tanulmányi szünet van. Igaz, én ezt éppenséggel nem itt, hanem otthon, a családommal akartam tölteni, csak hát közbejött egy fontosabb dolog. Persze nem az iskolában, hanem egyenesen Sanghai-ban. És hogy miért épp ott? Hát kérlek szépen pár nap múlva utazom el Dashával,a VB-re. Ez szép és jó, meg minden, csak egy dolgot nem értek. A mester miért hívott engem is? Hisz már két éve nem jártam a dojoban. Akkor most miért jutottam az eszébe. Ez az egyik; kettő: miért bagollyal küldte az üzenetet? Ő is varázsló lenne? Hm... ez fura. De akkor ezt én miért nem tudtam? És ő meg honnan tudta, hogy az vagyok? Megannyi kérdés cikázik a fejemben.
Azonban most még nem gondolhatok erre, mert van még egy kis dolgom itt. És még hozzá az egyik tanárral. Na nem, ne gondoljatok semmi rosszra. Carl bácsi kért meg, pontosabban ő akar mutatni valamit. Bár nem tudom pontosan, hogy mire gondolhat, de van egy sejtésem. Emlékszem, hogy egyszer már mutatott egy kis részletet a múltjából, noha nem így terveztem, és gondolom ő sem, de hát ez van, így alakult.
És most itt vagyok, a megbeszélt helyen, a múlt árnyainak termében, ami még teljesen üres. És remélem az is lesz, egészen addig, míg meg nem érkezik a Tanerő. De addig, míg várok kicsit meditálok. Mostanában egyre gyakrabban csinálom, mert a mesterem mindig azt mondta, hogy naponta legalább egy alkalommal tegyük ezt meg. És persze ezzel a pár nappal későbbi versenyre is felkészülök lelkileg is. Igen, már most. Leülök a földre, egy kicsit se zavar, hogy koszos, és poros, az legyen a legkisebb baj. Kényelmesen elhelyezkedem, s lehunyom a szemem, a belső nyugalmat keresve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. április 21. 12:18 | Link

Mesélő bácsi/néni
Ruha

Tegnap a klubhelyiségben, mikor megtaláltam azt a tojást, és a benne rejlő ajándékot, egyből tudtam, hogy az nem egy egyszerű tükör, hanem van valami varázsa. Csak még nem tudtam rájönni, hogy miféle. Érzem, hogy valami más, mintha valamit súgni akarna, szavak nélküli suttogás, de nem tudom, hogy mit akar. Talán értenem kéne? Ma egész reggel csak feküdtem az ágyban, kezembe a tükörrel, és próbáltam megfejteni a titkát. Jaaj, hogy lehetek ilyen hülye. Pedig biztos egyszerű a megoldás. Na mindegy, de az biztos, hogy addig nem nyugszom, míg rá nem jövök, mitől olyan különleges az a tükör.
De csak nem feküdhetek egész nap az ágyamban, a tükörrel a kezemben, kell egy kis izgalom, így szépen, óvatosan leteszem az éjjeli szekrényemre, és elindulok. Valamerre, bármerre, csak valami izgalmat akarok. Remélem, Eris egy ujjal se fog hozzányúlni, és nem merészeli ellopni, hogy aztán jó pénzért túladjon rajta, különben velem gyűlik meg a baja. Tudom, hogy szobatársak vagyunk, és illene esetleg jó viszonyt ápolnunk, de ha csak egy karcolást is észreveszek rajta, robbantani fogok, és valaki nagyon meg fogja bánni. Allergiás vagyok arra, ha valaki a cuccaimat piszkálja, ne adj isten ellopja, és egy kis bevételért túlad rajta - lásd: Eris.
Nem jutok sokáig, ugyanis már az alagsorban betévedek egy terembe. Nahát itt még nem is jártam. Hogy kerülhette el a szemem? pedig naponta legalább hatszor elmegyek itt, ha nem többször, szóval illendő lett volna már észrevennem. De most már legalább itt vagyok, és az is biztos, hogy többet be nem teszem ide a lábam. Ez csak egy poros, és üres terem, semmi más. Mi eben az érdekes? Hát a nagy semmi. A semmi pedig nem érdekes. Mégis, érzem, hogy itt valami van, bár látszólag nincs. Na akkor most mi lesz? Történni fog valami, vagy nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. május 13. 20:30 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

Késő délután

Már a harmadik évemet töltöm itt, és még se ismerem ki magam teljesen. Megint egy új szobában vagyok és nem igazán tudom, mit is higgyek el a szobáról szóló pletykákból. Egyesek szerint nincs itt semmi, mások szerint ez a múlt árnyainak a terme. Elsőt nem igazán hiszem el, ebben a kastélyban nincs üres szoba cél nélkül. A másik viszont egész hihető. Ezért is vagyok most itt. Bár nem igazán tudom, hogy most mi is legyen. Azt tudom, hogy egy történelmi korra vagy pillanatra kell gondolnom és átélem, de hirtelen semmi jó nem jut eszembe. Egyenlőre csak ülök a padlón. Így elnézve a szoba magában is valami furcsa varázs tart bent. Az ajtónyitódásra riadok fel a gondolataimból. Úgy látszik már mennem is kell, mert valaki használni szeretné a szobát.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. május 25. 22:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 29. 21:07 | Link

Moondance Alexander
Délután

Lassan véget ér a nyár, én pedig minden maradék időmet kóborlással töltöm. Néhány háztársam pedig szívesen használja ki a lehetőséget, hogy amint meglát egy folyosón, felkap. Mint holmi rongybabát, vonszolnak nemes egyszerűséggel egy teremig. Útközben a többség kacag, némelyik meg arról beszél, milyen jó helyet talált. Elkezdenek részletesen mesélni róla,belevágva egymás szavába. Így nem értek tisztán mindent, ám mire eljutok odáig, hogy feltennék valamelyikőjüknek egy kérdést, megérkezünk egy ajtóhoz. Kinyitják előttem, s biztató pillantásokkal támogatnak, hogy menjek be nyugodtan.
Követem ezt az ötletet, mert így legalább megszabadulhatok tőlük, megtudva, mi ez az egész. Hát, ez egy átverés!, jegyzem meg rögtön, ahogy körbenézek. A terem üres, sehol egy pad, vagy egy szék... De tiszta, amit furcsállok. Megrökönyödve állok sokáig az ajtónál, majd visszapillantok. A háztársaim továbbra is biztatnak, ezúttal szavakkal is. Nem értem mire fel ez a felhajtás, azonban ha ez kell ahhoz, hogy lerázzam őket, szívesen megteszem. Beljebb sétálok, időközben gondolataim elkalandoznak. Egy pillanatra magam előtt látom a szüleimet, az arcukat, meg azt az undorító műmosolyukat, amitől mindig felfordult a gyomrom. Utálom őket, amiért csak áltattak. Gyakran mondogatták, hogy szerettek, de nem volt a hangjukban egy csepp érzelem sem. A szemükben sem láttam őszinte csillogást, csak a lenézést. Azt hiszem ez az egyetlen dolog a múltamban, amit sűrűn megkaptam tőlük, s lassan újra átélhetem ezt a pillanatot. A tér hirtelen megváltozik, majd látom magamat a tízes éveim legelején, ahogy ott állok hatalmas házunk konyhájában, míg ők épp engem néznek, az egyik pultnak vetve hátukat. Összebújva állnak egymás mellett, mosolyognak, az én arcom viszont rezzenéstelen. És ahogy tekintek rájuk! Már akkor nagy utálatot sugároztam feléjük, mert hamar megéreztem, hogy nem szeretnek úgy, ahogy mindig is akartam.
Belemélyedek ebbe az emlékbe, hagyva, hogy elragadjon a pillanatnyi keserűség. Mélyen önti el a lelkemet, arcom viszont olyan marad, akárcsak a jelenetben. Az sem tűnik fel, hogy időközben egyedül maradok. Egyedül a teremben, aminek az ajtaját nyitva hagyták...
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. augusztus 30. 09:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. október 29. 14:03 | Link

Végardó Erik és Warren Mina rémtörténete

A kísértetház talán most romosabb, mint volt. Miután kiléptél a nagyteremből, egy jeges fuvallat vesz körül, a tarkódon pedig egy hideg pengeszerű tárgy súrlódását érzed és mire felészlelnél és rájönnél, hogy mi is történt, már egy romos épületben találod magad. Nem sok idő kell ahhoz, hogy rájöjj: ez a kísértetház, csak sokkal romosabb állapotában. A jeges fuvallat újra visszatért, hozzá csatlakozik még az ablakok csapkodása és a falak keserű nyöszörgése, amik azt bizonyítják: nem sokáig bírják már. A szoba, amelyikben "magadhoz tértél" ajtó és ablak nélküli, a falakon ismeretlen irka-firkák találhatóak, valamelyik sarokból pedig ijesztő, mély, férfihangok hallhatóak. A férfi spanyolul beszél, az egy magyar mondata viszont, amit te is megérhetsz, nem valami biztató: " Egy órád van ne feledd, az idő letelte után eljön érted a végzeted. "

//Páros jelentkezés esetén: mindketten egy szobában ragadtatok, ugyanolyan körülmények között, azonban tudtok egymással kommunikálni rendes hangnemben.* Segíthettek egymásnak, de nagyon fontos az idő. Az a legfontosabb!
*Értsd: nem kell ordibálnotok a falakon keresztül, olyan, mintha egymás mellett állva beszélnétek egymáshoz.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 22. 21:13 | Link

Dereknek

Ahogy az alagsorba lépkednek, meglátja az ajtót.
- Szerintem ez lesz az.
Mióta órák után a szünetben meghallotta a két lányt beszélni a csodás teremről, amiben  megidézhetők a múlt alakjai, egészen izgatott lett. Nem járt a kastélynak ebben a részében, és egyedül nem igen szeretett volna az alagsorban kalandozni, így elkezdte keresni új barátját, hogy beszámoljon a felfedezéséről. Remélte, hogy Derek vele tart, majd megkeresni a termet, ami elrepíthet a múltba. Kicsit nehezen találta meg, mert kellett várnia az ebédet, amikor is meglátta végre a távolabbi asztalnál. Úgy igyekezett, hogy kifelé menet biztosan keresztezze útját, majd félrehívta és gyorsan elmondta neki, hogy szeretné felkeresni a mesés termet, ha van kedve, akkor órák után találkozzanak és irány az Északi szárny. Ő kicsit előbb ért a megbeszélt találkahelyre és aggódott egy kicsit, hogy Derek nem találja meg, de végül felbukkant és vidáman indultak neki a felfedező útnak. Jól hallotta a terem az északi szárnyban van az alagsorban, de ott elakadt egy kicsit, mikor odaértek. Jobb ötlet híján minden szobát kinyitottak, mindenhova benéztek. A sötét alagút kicsit fura volt, de eddig nem jártak sikerrel. Egy egyszerű ajtó előtt mentek el nem sokkal ez után, és automatikusan be is nyitott rajta. Az egyszerű terem megfelelt a hallottaknak így intett barátjának is, hogy lépjen beljebb. Egy elhagyott tanteremre hasonlít, állapítja meg, ahogy nézeget minden irányba. Gondolja leteszteli a dolgot és maga elé képzeli Egyiptomot. A piramisok lassan kirajzolódnak eléjük. Ettől úgy meglepődik, hogy nem koncentrál és a kirajzolódó alakzat lassan elhalványodik, majd eltűnik.
-Most már biztos, hogy ez az!
Kiált fel lelkesen és széles mosollyal.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. december 1. 18:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 27. 20:40 | Link

Nina.

 Hát a Saint-Venant is lelépett. Csalódottsággal és keserűséggel töltött el ez az érzés, de legalább volt annyi bőr a képén, hogy tisztességesen elköszönjön és így menjen az útjára. Mindezek mellett azt a bizonyos ominózus éjszaka is még itt kering a véremben, nem hagy nyugodni, nincs egy perc nyugtom, de nem, a világért sem látogat meg. Órák után - amikre igenis bementem - amellett döntöttem a mai estét illetően, hogy kivételesen nem alkoholba fojtom a gondomat és búmat, hanem másféle segítséget keresek. Öles léptekkel haladtam a kevesek által ismert terem felé talárom nélkül, melyet a rezidenciámban levetkeztem, könyékig laza csuklómozdulattal feltűrt inggel, meglazított nyakkendővel. Az ajtóhoz érve gondolkozás nélkül téptem azt fel s szabályosan beestem a terembe - valóban előre estem. Összeszedtem magam a földről, két lábra küzdöttem testem majd magamhoz híven a falba csaptam többször is ököllel - jó feszültséglevezető. Az összes ér és ideg kidagadt a nyakamon és halántékomon, karomat körülfonó vénák szintén egyre erősebben látszódtak miközben egy hajszál választott el attól, hogy most még az éterbe küldjek egy üvöltést. Szemeim erősen összeszorítva rettenetesen összpontosítottam csak a lélegzetemre, aztán furcsa mód hangok ütötték meg a fülemet. Szemeim lassan, attól tartva, hogy valami szörnyűséget pillantok meg, kinyitottam. A fal színe nem fehér volt, hanem mintha elegánsra tapétázták volna valamikor talán a 17. században. Fejemet lejjebb hajtva nyugtáztam azon gondolatot is, miszerint valóban egy kosztümszerűség van rajtam, fehér ing, fekete nyakkendő, fekete élére vasalt nadrág és valami lakkcipő. A felismerés úgy nyilallt belém, hogy az eddig bántó gondolatok - Mihael, Nina, és az a fekete csuklyás fazon, aki 2 napja felkért egy munkára - mind elreppentek. Ez _az a helység, az a zene.. Villámgyorsan fordultam meg a tengelyem körül majd biztosítottam hátamnak a támaszt a festett-mintás felszínen, mielőtt esetleg megszédültem volna. Nem is gondoltam erre az emlékre! Vagy..vagy tán mégis? A legközelebbi székig elmásztam és bár jól tudtam, hogy a kezembe vett alkoholos ital valójában ott sincs, de attól függetlenül az érzettel nem küszködve lehúztam és visszahelyeztem oda, ahonnan elvettem. Nyakkendőm most is meglazítottam, a felső pár gombot kioldottam és ott ülve vártam, hogy elmúljon ez az egész.

penguin.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jake Sandder
INAKTÍV


Blöff | Bátty | Álom xD
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 166
Írta: 2015. január 15. 19:10 | Link

Cath

A bál még őt is eltudta varázsolni, de talán nem a dekoráció találta el így az ízlését. Lavia-val jól elvolt, főleg a csoki szökőkútnál, de figyelme minduntalan másra terelődött. Eleinte észre sem vette, de aztán elkezdte idegesíteni ez furcsa késztetés. Most még is itt van. Amennyire az elején jópofa ötletnek tűnt a terve, annyira kevésbé biztos most az ép eszűségében. Legszívesebben visszamondaná az egészet, inkább nem mondott volna semmit és hagyná az egészet a francba.
Mivel a bálon a nem akarta zavarni, főleg a hóhajú miatt, útközben kapta el és kért egy táncot a lánytól féloldalas mosollyal. Fehér öltönyében tiszta úriembernek érezte magát, hiszen a helyzet adott volt és a igenlő válasz olyan természetesnek hatott a lány szájából, mint az, hogy a plafonról hópelyhek szállingóznak alá anélkül, hogy az bárkit is zavarna.
Most persze más a helyzet. Ugyan a bál hangulata még ott lebeg a szeme előtt, de a megbeszélt folyosón ácsorogva sok mindennek van ideje felötölnie benne, hogy aztán bosszúsan elkergesse. Szorongásai viszont csak addig tartanak, míg Cath meg nem jelenik. Ha már korcsolyázni nem, de mást annál inkább tud.
Szokásos, féloldalas mosolya most csak a lánynak szól, mikor mellé ér.
- Kérlek csukd be a szemedet!
Még egy kendőt is szerzett időközben, hogy a meglepetés teljes legyen. Ha Cath engedi, finoman megköti a sálat, hogy ne lásson semmit, majd megfogja a kezét és finoman elkezdi húzni tovább a folyosón.
- Csak bízz bennem! - Sugallja a lánynak, s igyekszik a lehető legóvatosabban irányítani az ajtó felé.
Pár napja találta meg ezt a termet, s mikor az ötlet elsőként fogalmazódott meg a fejében, ki is próbálta. Sikeresen.
- Jó, itt vigyázz! - Mosolyodik el, s ez bizony a hangján is érezhető.
Mikor a megfelelő ajtó elé érnek, halkan lenyomja a kilincset.
- Küszöb! - Figyelmezteti a lányt, majd átvezeti az ajtón, lehetőleg minden esés nélkül. Ha Cath el is esne, ő biztosan elkapná.
- Jó. Most állj meg és várj egy kicsit.
Még mindig fogja Cath kezét, most inkább csak a lány biztonságérzete miatt, majd behunyja a szemét, hogy jobban tudjon koncentrálni. Mikor a következő pillanatban kinyitja a szemét, elégedetten néz körül.

Terem

Cath először valami halk zeneféleséget hallhat, majd Jake finoman lehúzza róla a kendőt.
- Szabad egy táncra?
Ő nem viccelt, mikor megkérdezte. Nagyon reméli, hogy a lány sem.
Utoljára módosította:Jake Sandder, 2015. január 15. 19:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. január 16. 21:18 | Link

{Gwen}
[Zárt] Éjjel, fél kettő felé.


Sötét van, hideg és minden olyan… más.
Nem lenne semmi baj, ha a lány a szobájában feküdne az ágyában arra várva, hogy az álommanók elérjék a buksiját és végre valahára megszabadulhatna aznapi gondolataitól. De a lány éppen azzal van elfoglalva, hogy a falnak támasztott háttal ül a földön és maga elé bámul, mintha semmire sem gondolna éppen. Pedig nagyon is sok mindenre gondol, épp az a baj, hogy nem tudja őket elrendezni, minden olyan gyorsan jön és még végig sem tudja gondolni őket, amikor jön egy újabb és egy új és így tovább.
Tappancsait felhúzza, háta jobban begörnyed, ahogy átkarolja a lábait. Állát sóhajtva a térdére fekteti, még jobban összehúzza magát és a szobában kizárólag a szuszogását lehet hallani. A nyaklánca az ölébe hull, de ez most nem tudja érdekelni. Zöld szemei végigfutnak a szobán, gerince mentén jeges borzongás fut keresztül, ahogy megpillantja a festőállványokat. Pislog párat, hogy felfogja a dolgokat és emlékeztesse magát, hogy hol is van most. Így rögtön nem ugrik be neki a hely, hogy hova került, az állványok azonban nagyon ismerősek neki. Összefonódott ujjai lassan szétválnak, fejét felemeli, ajkai lassan szétnyílnak. Hirtelen rájön, hogy hol is van, de a felismerés villámcsapásként éri, feje a falnak koppan és egy újabb sóhajtás kíséretében megrázza a fejét. Nem, nem akar itt lenni. Gyűlöli ezt a helyet, mindennél jobban és legszívesebben kitörölné az emlékeiből, de nem lehet.
Valaki belép a terembe.
A lány felkapja a fejét és az egyik állványhoz masírozó illetőben önmagát ismeri fel. Ugyanaz a vörös haj, a barna, ijedt szemek és a görbe testtartás, ami azért az idő múlásával elmúlt. Gerincferdülése sem lett. Ahogy ajkai újra szétnyílnak, ő lassan felkel a földről és közelebb lép fiatalabb énjéhez. Nem tudja, hogy hogy került ide, mindenesetre megélni borzasztóbb volt és talán, ha visszanézi a történteket, majd okul belőlük. Vagy nem. Fiatalabb énje az egyik üres állványhoz érve megáll, felkészül a festésre és pillanatokkal később már a vászonra viszi a festéket. Sosem tudott festeni, most még is úgy érzi, hogy sikerülni fog a kép. Márpedig sikerülnie kell.
Aztán az ajtó szinte berobban, mintha berúgták volna, egy tajtékzó férfi masírozik be rajta, a festőállvány előtt álló pedig egy sikoltással elejti az ecsetet, ami hangos koppanással ér földet. A lány elugrik az állványtól, ami most a terem másik felébe repül, ahogy a férfi eltaszítja az útból. Alíz ledöbbent arccal nézi a jelenetet, amit ő maga pár évvel ezelőtt átélt. Így nézni még is olyan más. Szétnyílt ajkaival, kitágult szemeivel és a mellkasa előtt összefont karjaival olyan látványt nyújt, mint egy megrémült őzgida, aki menten elrohan. A férfi üvöltözése erősödik, a lány a sarokba szorul, őzgida Alíz szemei elől pedig a könnyfátyol takarja a képet.
Aztán az ajtó újra kinyílik, de valaki olyan lép be rajta, aki nem illik ebbe a képbe. Egyáltalán nem…
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. január 16. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 15. 00:10 | Link



Puszta kíváncsiságból szerzett egy mágiatörténet tankönyvet még a délelőtt folyamán, hogy lássa, mi is az, amit itt tanítanak, hiszen nem árt felmérni, miről maradt le és miről tud többet esetleg. Igaz, bele se nézett a tájékoztatóba, amit kapott, hogy mit is fog tanulni majd, de valaki könyvét elemelte teljes lelki nyugalomban egy asztalról a tanulóban, a figyelmetlen tulajdonos meg így járt. Majd talán visszarakja, ha már kellőképpen átböngészte, addig viszont nem is kell álmodni róla. Fene se tudja, fog-e egyáltalán mágiatörit tanulni, de ha nem, annál jobb, ha igen, hát majd csak megkapja a kitűnőjét hivatalból. Persze, szakot is találomra választott, viselkedéselemzést, mert ott állt előtte, hogy mugli, és az már eleve felbőszíti az anyját kontextustól függetlenül, meg újságírást, mert amennyire Sárától hallotta, az érdekes, és annyira biztos magában, hogy teljességgel elképzelhetetlen, hogy ne szerepelne itt is, ott is ragyogóan. Lazán lapozgatja a könyvet, itt-ott beleolvas, és sikeresen nekisétál valakinek. Az illető viszont csak úgy, minden bocsánatkérés nélkül megy is tovább, és ez nem elég, de veszi a bátorságot, hogy csúnyán merjen ránézni, holott ő teljesen vétlen az egészben. Hogy is merik bármivel gyanúsítani? Úgy dönt, benyit inkább az első terembe, mielőtt még újabb hasonlóan pimasz és neveletlen kölykökkel hozná össze a véletlen. Dohogva nyomja le a legközelebb eső ajtó kilincsét, remélve, hogy tanterembe téved, de az üres terem is megteszi, ahová belép. Legalább nem poros, úgyhogy az ajtó mellett közvetlenül leül a földre, hátát a falnak veti és nekilát ismét a könyvnek. Itt-ott kiszemel egy-két bekezdést. Az ókori boszorkák megvoltak, egyből Merlin következik? Pff, a druidák hol maradnak. Csalódott arcot vágva lapoz tovább, hátha mégis talál róluk bármit, de mindössze egyetlen bekezdésecskét szánt rá valaki. Hirtelen haragra gerjedve a megbocsáthatatlan vétségen, hogy egy kelet-európai mágiatörténet tankönyvben Salem szerepel, viszont a druidákat éppen csak említik, földhöz is csapja a könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 25. 11:53 | Link

Emily

Ha az ember lánya képtelen megülni egy helyben, az sok mindenhez vezethet. Például egy eltévedéshez. Is. Mert most sikerült eltévednem. Tudom, hogy hol vagyok, de halványlila gőzöm sincs, hogy hogy kerültem ide. A könyvtárba akartam először menni. És végül itt kötöttem ki.  A múlt árnyainak termében. Életemben először járok itt, de most is csak azért, mert itt lyukadtam ki. De mindegy. Ide is elakartam jutni.
Felnevetek, kitárom a két karomat és elkezdek össze-vissza szaladni. A terem nagyságát simán kihasználom. Imádom ezt a helyet. Itt leszek egy jó ideig. Ezt eldöntöttem. Addig fogok itt maradni amíg meg nem unom.
Ha valaki most bejönne, egy mezítlábas virágmintás ruhájú lányt látna, aki össze vissza futkorászik miközben épp repülőt játszik. Mintha nem lenne teljesen épp elméjű. Talán nem is az. Talán egy kicsit őrült. De lényegtelen.
Mert ő Tüszőfűi Lilith, aki kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan.
A hangulatom határozza meg a viselkedésemet. És a hangulatom pedig, nos gyorsan változik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosvölgyi Albert
Tükörfiú


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2015. augusztus 24. 17:43 | Link

Norina

Gyakran emlékszem vissza a régi időkre, amikor még élő hús-vér ember voltam, ám a visszaemlékezés - ahogy telik az idő - egyre nehezebbé válik számomra. Ezért minden adandó alkalmat kihasználok arra, hogy felelevenítsem a történetemet és a múltamat. Ha kell akkor a diákoknak vagy tanároknak mesélek róla. Némelyik emlékem fájó, némelyik boldog, mint minden normális embernek, ám ha sok ideig nem gondolok rájuk, elfelejtődnek, ahogy én is elfelejtődöm ha nem térek vissza időről-időre a tükrömbe.
A keleti szárnyat már túlságosan is jól ismerem ahhoz, hogy bárminemű meglepetést okozzon bármelyik terem vagy zug is. Ám a hely ahova csak titokban járok le, szerencsére az Északi szárnyban van. Nem tudok róla, hogy ez egy népszerű hely lenne a diákok körében, nem is hiszem, hogy mindenki ismerné a titkát. Igazából én is csak nemrég fedeztem fel magamnak a varázsát.
Amikor egyszer abba a szobába néztem be, felelevenedett a múltam egy darabkája amire épp akkor gondoltam, rettentően ijesztő volt így elsőre, és nem is számítottam rá.
Így viszont pár alkalom után már nyugodtan lépek be a szobába, s nyugtatom le a gondolataimat, hogy csak az történjen meg amit én akarok. Nem tudom, hogy a kastély szellemeinek működik-e a terem varázsa, de különleges helyzetemnek és erős varázsképességeimnek köszönhetően nekem - ha nem is tökéletesen - de működik.
Most sem egy kedves emlék jutott eszembe, hanem egy kicsit fájóbb foszlány elevenedett meg előttem. Leültem a hideg kőre és úgy néztem végig gyerekkori "játszótársam" Aurelius gonoszkodásait, amit - ha nem akartam bajba kerülni - hagynom kellett. De neki köszönhettem, hogy okosabb lettem mint az átlag. Elmerülve gondolataimban észre sem vettem az idő múlását.
Utoljára módosította:Lugosvölgyi Albert, 2015. szeptember 3. 22:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 18. 21:19 | Link

Ákos

Szép nap volt a mai, bár ez idelent az alagsorban nem látszott. Több kedvem lett volna kicsit most a szabadban sétálni, kiélvezni, amíg még ilyen szép az idő, de megkaptam az üzenetet, amit már vártam egy ideje. Érdekes, hogy milyen nagy tud lenni ez az iskola néha, a nagytermi beszélgetés óta még csak futólag sem láttam Ákost, pedig egy házba járunk, az étkezések is nagyjából közösek, és azért néha tekergettem a nyakam erre-arra. Na persze nem kerestem egyfolytában, de egyszer-egyszer, amikor eszembe jutott, körülnéztem.
Az mondjuk szerencsés körülmény volt, hogy az alagsorban találkoztunk, amiatt, hogy így még az utolsó órám után gyorsan be tudtam szaladni a Rellonba, letenni a könyveimet és átöltözni. Egy kék (a szemem színéhez hasonló) pólót húztam, muszlin ujjal, és egy fekete farmert, aminek cipzáros volt az alja. Kényelmesen akartam öltözni, mivel nem tudtam, mire számítsak, mit fogunk csinálni, ugyanis Ákos nem volt hajlandó semmi érdemlegeset elráulni.
Fel voltam dobva, lendületesen csináltam meg gyorsan a szükséges dolgokat a szobámban, kicsit még átfésültem a hajam és belepislogtam a tükörbe.
A célnak megfelel.
Futott át az agyamon, bár azt sem tudtam igazán, mi a cél. Mindenesetre reméltem, hogy nem fogom a végén nagyon szörnyen érezni magam, mert azt tudtam, hogy ezen a mai találkozón kell tulajdonképpen "megbűnhődnöm" a korábbiakért. Vicces az egész, nem is én hagytam el a leveleim, mégis én vagyk a bűnös... Na szép.
Szóval szépen elindultam a Rellontól azon az útvonalon, amelyet Ákos előírt nekem, és megálltam a megfelelő terem előtt. Félve pillantottam az ajtóra, ugyanis sosem voltam még odabent, és nem tudtam, mi fog várni. Trollok? Szörnyek? Halálfalók? Dementorok? El sem tudtam képzelni, az pedig egyelőre nem is merült fel bennem, hogy lehet, hogy Ákos még azt is túl tudja majd szárnyalni, ha az összeset ide összesűrítenénk a felsoroltak közül. Pedig gondolhattam volna rá... Jobb félni, mint megijedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hoshi Neko Silver
INAKTÍV


Forró csokit?
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 107
Írta: 2016. március 4. 13:56 | Link

Aki keres valamit, az talán jól teszi, ha itt kezdi. Persze, a portréktól is lehetne érdeklődni, de többnyire amiről beszélnek, annak a fele se igaz, vagy csak egy továbbgondolt változata egy elhangzott félmondatnak. Vagy elcsípett gondolatnak. Márpedig ami most Nekonak kell, az a biztos tény.
Tehát az alagsori hőmérsékletre való tekintettel ma a nyakkendő-ing kombóra került egy jó kis kötött póló, fehér és hupikék színekkel, mintában pedig mi más lenne, mint az édesség. Muffinok, csokik, nyalókák, cukorkák, fagylaltok, és sütemények táncolnak, időnként akár szó szerint is. Kezében az elmaradhatatlan forró csokoládé, és kivételesen nem kíséri lépteit különös csilingelés, ami mintha a semmiből jönne.
Halk dudorászással rántja fel az ajtót, utólag gondolva bele, hogy remélhetőleg senkire se hozta a frászt. Nem, itt minden üres. Akkor hát...
Mire kettőt lenne ideje pislogni csörgés hallatszik, majd egy kis folyosó bukkan fel odabent is, pár ajtóval, az Elhagyatott mosdóval, és mintha a falon Riell árnyéka kísértene... Elnyom egy vigyort, és belép. Lám. Tényleg erre látta utoljára. Nem Riellt, hanem amit keres. Persze, az eredetit itt nem fogja megtalálni, de legalább emlék-felelevenítésnek tökéletes.
És igen. Emlékszik. Azon az estén Neko kegyetlenül sok tiltott szert fogyasztott, egy méteres körzetében árasztotta az alkohol szagot. De engedtessék meg az embernek, ha nyomorult egy pillanata van, hogy kicsit felejtsen.
Hát, most ez a probléma. Hogy sikerült. Ám most akárhová néz, olyan ez a hely, mint valami internetes tárgykereső játék. Minden árnyékban, zugban, polcban, s tégla mögött rejtőzik valami. Felhörpinti a csokiját, és keresésbe kezd. Hát, ez is jobb mint a semmi. Kövessük végig életünk egyik legborzalmasabb éjszakáját, lépésről lépésre, és dagonyázzunk az érzéseben!
Meg hakuna matata, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A deja vu egy olyan jól sikerült poén, amit Isten visszateker, hogy újra megnézhesse.
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. április 11. 14:32 | Link

Krisztina

Nem sokszor vetemedek rá újabban, hogy dalt írjak, de valamikor azt is muszáj, ha nem akarom, hogy a bandatársaim elevenen nyúzzanak meg. Szóval ma csak felkaptam az egyik gitáromat és a vállamra akasztva a pántját, elindultam keresni egy nyugodt és inspiráló helyet. Nem igazán tudtam, hogy hová is mehetnék, ahol nem kezdenek el egyből zargatni, hogy mégis mit zenélek és bontom vele a kastély csendjét, szóval inkább le is mentem gyorsan az alagsorba. Nem hiányzott egy felügyelő a lelkemnek. Most még annak is magyarázkodni...
Mikor belöktem a terem ajtaját, teljes mértékben tudatában voltam annak, hogy hol is vagyok, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet, mint egy átlag tanteremnek, mert hát... Én csak zenélni szerettem volna és nem mást.
Ledobtam magamat és a hátamat a falnak vetve kezdtem el behangolni a gitáromat, mikor lépéseket hallottam a folyosó felől. Rosszallóan megráztam a fejemet, majd még egyszer végighúztam az ujjaimat a húrokon, gondolván: csak nem ide készült az illető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
KARANTÉN


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. május 26. 15:17 | Link

Rúnatan óra - kirándulás a múltba

Amikor megszületett a fejemben az ötlet, jó volt. Amikor Hornyáknak tetszett, az is jó volt, egyedül akkor lepődtem meg mikor közölte, hogy akkor vezessem is le. Nem mintha ezt bánnám, mert semmi bajom tényleg a dologgal, időm mint a tenger, és legalább senki nem mondhatja, hogy rossz tanársegéd vagyok. A diákok értesítve lettek a dologról, valamint arról is, hogy ez egy rendes óra, a különbség csak az, hogy egy velük egy idős fogja tartani, kissé visszaugrunk az időben, és talán több pontot lehet szerezni, mint amúgy egy normális órán. Persze nem fogom csak úgy szórni a jutalmakat, egyrészt mert nem vagyok annyira bőkezű éppen, másrészt pedig dolgozzanak csak meg érte.
Előző este összeültünk Gabival - amúgy nem így mondom neki, mert azért na, de mindig vicces úgy gondolni rá, hogy A Gabi, és még egyszer alaposan átrágtuk az óratervet, mi mennyit ér, mit hogyan kell majd csinálnom. Emellett nem is olyan rég kipróbáltam a helyet, hogy azért tudjam hogy működik ez az egész, illetve mi merre van, és a kezemben levő lapok is leginkább a vázlatos rajzokat tartalmazzák, helyenként néhány jegyzettel.
Nem olyan sokkal a megbeszélt időpont előtt indulok el a rellon körletéből, legyen csak idejük a kölyköknek megérkezni, illetve, ha esetleg késnek, azt én lehetőleg ne vegyem észre. Mert én ilyen kis kedves ember vagyok, tudjátok. Kényelmesen battyogok le a terem ajtaja elé - nem igazán idegesítem magam azon, hogy ki ment be. Meg lett mondva nekik még órán, hogy ne járkáljanak csak úgy össze-vissza azon az ajtón, és ha mégis megteszik, az nem az én felelősségem.
Megérkezve köszönök azoknak, akik esetleg már ide értek, pár emberrel kezet fogok, és készen állok, hogy válaszoljak az esetleges kérdésekre. Amennyiben pedig én vagyok itt az első, akkor türelmesen várok - még.


Gondolom mondanom sem kell, hogy hozzám szálazzatok. Gyertek csak csőstől csapatostól, Adrian nem esz meg senkit, és minél többen vagyunk, annál jobb *.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Rúnatan óra
Írta: 2016. június 2. 08:46
| Link

Rúnatan-óra

Első Rútan-órám picit izgulok.Félek, hogy le vagyok maradva a tananyaggal hiszen csak most a harmadik évfolyamon vettem fel.Plusz még a tanárt se ismerem csak azt tudom, hogy férfi.Meg, hogy valamilyen Gábor.
 Ilyen hiányos tudással és ismeret nélkül megyek egy számomra ismeretlen ember órájára.
Megérkezek  az ajtóhoz és kinyitom, majd belépek rajta és várom az órát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 5. 22:33 | Link

Lora, egy SVK óra után

Egy kicsit jobb kedvvel lépett ki a tanteremből, miután véget ért az SVK óra. Ez az a tárgy, amit kifejezetten érdekesnek talált, és kivételesen lekötötte. A tanárt szimpatikusnak találta, és és ráadásul ugyanő tartotta a bűbájtant is, így össze tudta kötni a két tárgyat, tudta, mit vár el tőlük nagyjából a tanerő. Így azért csak jobb készülni, ha nem teljesen ismeretlen az adott tanár, ha meg még jól is ad elő, dupla öröm.
 - Szia, Lora! – köszönt oda egy évfolyamtársának, akit szimpatikusnak talált. A bemutatkozósdiból már tudta a nevét, de sokat róla nem, csak annyit, hogy mellette ült SVK-n, és annyit, hogy navinés a lány. – Van kedved beszélgetni, ha már egymás mellett ülünk az órán? Mi a te következő órád?
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. április 5. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 218
Összes hsz: 1067
Írta: 2018. június 7. 20:35 | Link

King Jr David


Nyílt az ajtó, és megjelentek a csillagok. Legalábbis sejteni lehetett a félhomályban, mintha az űrben lennénk. Szerintem elmondom neki, hogy mi ez a hely. Biztos érdekli.-Noss. Itt is volnánk. Ebben a teremben bármelyik korszakban bármit megnézhetünk, beleszállhatunk szemlélni. Úgy gondoltam, hogy megnézhetnénk néhány dolgot ami érdekel téged. Most csak téged. -Én még nem voltam itt, de ebben az esetben nem szeretnék első lenni.- Utánad én jövök. Bármit megnézhetsz. Tényleg bármit a múlttal kapcsolatban. Elmehetsz az ókorba is. Noss? Mit szólsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 23. 14:32 | Link

Fontaine kisasszony


Szemét felsőéves kötekedők. Elég ezekből a szivatós, túlsúlyos mocskokból. Az a döntés, hogy magántanulóból rendes 14 évesként tanodába járjon mégsem biztos, hogy a legjobb ötlet volt. Gilbert nagyon könnyű célpont a nagyobb darab, verekedni kívánó diákok számára. Vékonyka, még egészen alacsony, beteges kinézetű és sápadt. A csorda legvégén battyogó gnú borjú, akit gyorsan és könyörtelenül levadásznak a hiénák. Az sem a legjobb, hogy a hálókörletben kombinálják az új generációt a régebbi diákokkal. Az is lehet, hogy csupán a rellon házban találhatók meg ezek a szekáló fiúk és lányok, de egyelőre Gilbert megválogatja, hogy az órák után mikor és hova merészkedik. Komplett katasztrófa jelenleg az egész. A mai napon úgy döntött, hogy lenn marad az alagsorban, és egy olyan helyet próbál választani, ahol nem sokan találhatják meg. Legutóbbi „Majás” kalandjában gyomrost kapott, utána többször fellökték a könyvtár előtte, tegnap pedig ő szerezte a sebesülést saját magának a klubhelyiségben, amikor is el akart bújni egy negyedikes rellonos elől, és amikor lebukott a sakkasztal mellé, akkor szeme alatt szerencsétlenül eltalálta az asztal széle, így most monoklival díszített arccal mászkál a kastélyban. Vagyis inkább bujkál, mint az operaház fantomja.
A kivételesen üres alagsori fő folyosón végig szaladva ér el egy termet, amit még ezidáig nem látott. Nem mintha annyi mindent fel tudott volna fedezni rövid itt tartózkodása alatt. De az biztos, hogy nem szeretne „menő csávókkal” találkozni, ezért paranoiás módjára repül be szinte a legközelebbi terembe.
Első ránézésre egy tanteremben van, így elindul az egyik sarka felé, hogy minél messzebb legyen az ajtótól. Azonban menet közben furcsa dolgok történnek. Amikor eszébe jut, hogy mennyivel egyszerűbb volt otthon, akkor hirtelen azt látja szeme előtt, hogy a otthoni birtokon sétálgat viszonylag gondtalanul. De ez a kép megzavarja, és – férfiasan megvallva – megijeszti, ezért fejét megrázva áll értetlenül a megint teremmé váló helyiség közepén.
- Szerintem kezdek megbolondulni… – suttogja előző mondatát alátámasztva.

Utoljára módosította:Saárossy Gilbert, 2018. július 23. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axa Desmond
INAKTÍV


Vadmacska
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2019. július 21. 13:13 | Link

Kralenor Benjámin


Megjöttem a Bagolykő Mágustanodába kis Eridonos diákként. A szüleim nagyon meglepődtek, mikor megkaptam a levelet, mert varázstalanok. Először találkoztam a sárvérű kifejezéssel is. Egy beképzelt elsős mondta nekem, de visszaválaszoltam, amit nem rakott utána zsebre a kis aranyvérű. Majd megmutatom, hogy egy sárvérű lehet ezerszer jobb boszorkány mint egy sznob aranyvérű. Mikor megérkeztem az Eridon hálókörletébe lazán ledobtam magam az ágyamra, elfoglaltam a szekrényem is. Csodásan sütött a nap, így elindultam felfedezni az új otthonomat. Kíváncsian járkáltam a kastély ódon falain belül. Leszólítottam mindenkit, aki az utamba került, hogy új barátokat szerezzek. Nem ismerek senkit ebben a világban, de biztos vagyok benne, hogy megtalálom a helyemet. Már csak egy-két barát hiányzik. Miközben ezen agyaltam, egy termet láttam. Benyitottam, nyikorgott az ajtaja. Ráférne egy kis olajozás. A teremben halványan derengett a fény. A megérzésem azt súgta, hogy ez nem csak egy régi osztályterem. Milyen furcsa, sehol egy pad vagy asztalok, csak a kopár és üres terem. Vajon mi lehet benne az érdekes? Körbe jártam a termet. Hirtelen ötlettől vezérelve kiáltottam egyet és a hangomat a falak visszaverték. Hű de jó a terem akusztikája! Elkezdtem énekelni és körbe-körbe forogni. Hallottam, hogy az ajtó nyikordul, de nem érdekelt különösebben, majd elmegy, hirtelen beleütköztem háttal valakibe és majdnem elestem, ha az illető el nem kap azzal a lendülettel. Hátranéztem és megkövültem, mert egy gyönyörű két szempár nézett vissza rám. Nahát, bárcsak nekem is ilyen gyönyörű szemem lenne. Zavaromban a szavaim is elakadtak, ami ritkán történik meg velem. Majd a titokzatos idegen hirtelen megszólalt...
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. július 22. 00:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legyen valami pezsgés!
Legyen valami mozgás!
Legyen valami pengés megoldás!

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor