26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Le | Téma száljai | Témaleírás
King Jr David
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 7. 20:42
| Link

Be léptem az ajtón és csak álltam, csodálatos volt a hely. Rá néztem Angelicára és figyeltem, amit magyarázgatott. Olyan szépen mondta el az eddigieket, hogy élvezet volt hallgatni. Sok gondolat volt az eszembe, vajon a személyes múltamba is vissza lehet menni?
- Csodás hely. Figyelj, személyes múltba is vissza lehet menni?
Néztem a lányra kérdően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Levita csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


Éneklő rigó, Levitás rímfaragó, Tekergő
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 586
Írta: 2018. június 7. 21:15 | Link

King Jr David



Érdekes. Erre nem számítottam, legalábbis nem most. De hát rendben, ez természetes.-Igen-vágtam rá a kurta választ, majd hozzátettem-Csak gondolj rá. Legalább a csúcs pontjára. Viszont figyelmeztetlek, hogy én is végignézem veled.-Lehet, hogy a családjáról szeretne valamit tudni. Talán azt, hogy hogyan halt meg az apja? Az engem is érdekel. És vajon miért? Ezeket nem mertem eddig meg kérdezni, erre egy ilyen egyszerű helyzetben kiderül, hogy ő se tudja. Ha jobban megnézem az arcát, rájövök, hogy nagyon is látszik rajta az amerikaiak külseje. Az angol-amerikaiak vonásai. Fekete haj... érdekes. Szomorúnak látszik. Néha zavaró a megfigyelésem. Az emberismeretem, ami mégsem lehet annyira fejlett mint gondolnám. Mindenesetre készen állok az emlékek és a múlt történéseire.-Remélem, tényleg nem baj, hogy itt vagyok...-Elakadt a szavam. Ugyanis eszembe jutott, hogy ezután a kérdés után a legjobb barátnőm sírva elszaladt. Persze ő nem ilyen. Hogyan is gondolhattam ezt? Ő erősebb, legalábbis ezt mutatja. Hihetik azt, hogy idegesítő vagyok, de remélem ő nem gondolja így. Valamiért nem örülnék. Ha valaki a bizalmába fogad, márpedig, hogyha megengedi azt, hogy itt legyek, akkor az számomra a bizalom teljes jele, akkor én nem szeretnék csalódást okozni.-Ha készen állsz, és minden rendben, akkor kezdhetjük.-Nyeltem egyet, és rájöttem, hogy az előbbi gondolatmenetem eléggé sokáig tartott. Szinte 5 percig. A fiú pedig meg se moccant. Mintha ő is hasonló dolgokat forgatna a fejében. A lehetőség, hogy a kérdéseinkre választ kapjunk, hirtelen elszédített. És nosztalgikus érzés fogott el, és kíváncsiság. Most már teljes elhatározással döntöttem. Én is valami olyat nézek meg, ami érdekel, de az igazság nem feltétlenül kellemes. Miért vagyok Wing? Apám és nagyapám, sőt, még a szépapám is Black volt, de sehol egy Wing. És miért nincs magyar nevem? Az iskolában, mármint a mugliban mindenki cserediáknak hitt. Anyám magyar. Miért nem kérte apámat? És mindezt miért nem engedték megkérdezni? Ez egy veszélyes hely. Veszélyes, de hasznos. Ki tudja mennyi sötét, vagy kevésbé sötét dolog került ki itt? Lehet, hogy a tanárok is használják. Nem tudom. De egy biztos. Nem véletlenül hívják a Múlt árnyainak termének. Ha elképzelem, az árny a sötét része. Rejtett, titkos. Sok kérdésem van, de kevés időm. Kérdőn nézek a fiúra, és közben hátra lépek egyet, ezzel utat engedve neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
King Jr David
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 7. 21:30
| Link

Továbbra is Angelica szavait hallgattam, nem annyira zavar ha ő is itt van velem, legalább látni fogja, hogy mennyire jó volt nekem, de én is kiváncsi vagyok az ő emlékére, amit majd látni fog. Mielőtt el kezdtem volna, meg fogtam Angelica két kezét és úgy szerettem volna vissza emlékezni, reménykedtem, hogy nem rántja el a kezeit és nem veszi tolakodásnak, nekem ez jó érzést ad.
- Készen állsz, hogy lásd?
Mosolyogtam, közben a kezeit fogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Levita csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


Éneklő rigó, Levitás rímfaragó, Tekergő
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 586
Írta: 2018. június 12. 18:32 | Link

King Jr David


Kicsit meglepett a gesztus. Na jó. Eléggé. Nem rántottam el a kezem, csak egy picit megijedtem, de gyorsan úrrá lettem érzéseimen, és egy zavarodott mosoly kíséretében az izgalomtól halkan, szinte már némán mondtam: Készen. Csak koncentrálj az emlékre, és indulhatunk is. Ne érj semmihez!-Tettem hozzá hirtelen gondolattól vezérelve. Viszonoztam a kézfogást, és elhatároztam, hogy egész úton nem nézek rá. Nem tudom, hogy miért döntöttem így, de lehet, hogy van valami köze a volt iskolámhoz. Ott egy fiú barátom volt, simán barát, és ő meghalt, amikor az autóbalesetem volt. Pontosabban öngyilkos lett, hiszen én voltam az, aki itt tartotta. Szerettem volna szólni neki, de elkéstem. Akkor, és ott elhatároztam, hogy többet nem vállalok akkora felelősséget, mint egy bizalmas ember. Ezt mind csak a kézfogás juttatta eszembe, így hát az ő útja előtt a szemébe néztem, és megpróbáltam a telepátiát, amit még a muglik is ismernek. Hátha sikerül. És akkor talán nem sértődik vagy lepődik meg, ha nem nézek rá az emlékben. Én inkább nem szólalok meg, hiszen nem vagyok a szavak embere. Még állunk, és várunk a semmire. Kérdőn nézek rá, és megkérdezem: Akkor mehetünk?-Erről a mondatról néhány mugli film is felötlött az emlékeimben, köztük a Vissza a jövőbe, igaz, az a jövőben játszódik. Már tényleg csak őt várom, és alig bírok izgalmammal. Akármennyire is elgondolkodtam, az emléke még mindig érdekelt. Egy kicsit túl filozofikus a gondolkodásom. Néha túl reagálok ezt-azt, és van, hogy éppen fordítva, nem eléggé figyelek oda valamire, vagy valakire. És ez egy ördögi kör. Ugyanis ha valamin nagyon elgondolkozok, utána az jön, hogy a gondolataimon gondolkozok el. Hát igen. Már megint. Reménytelen vagyok, és ez a helyzet is reménytelen. Néha jól jönne egy merengő, de ez a múlt szoba is kikapcsolhat engem remélem. És akkor kezdődhet a kaland.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. szeptember 25. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
King Jr David
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 12. 22:26
| Link

- Persze, hogy mehet!
Arra a napra gondoltam mikor tíz éves voltam és apámmal tervezgettük az utazást Amerikába. Nagyon jó volt látni apát, legszivesebben oda rohantam volna és a nyakába is ugorhattam volna, de Angelica azt mondta, hogy semmihez ne nyúljak, meg amúgy is csak egy emlék, apa és a régi én sem venne észre minket. Csak álltam és halgattam a szavait, úgy látszik töbször is vissza fogok jönni erre a helyre, hogy láthassam és haljam apám szavait. Lassan abba is hagytam, elengedtem Angelica kezeit és rá néztem.
- Hát ez jó volt, boldog vagyok, hogy újra láthattam.
Mosolyogtam és gondolom át élte ő is, hogy milyen is ez nekem.
- Te jössz Angelica.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Levita csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


Éneklő rigó, Levitás rímfaragó, Tekergő
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 586
King Jr David
Írta: 2018. június 13. 17:27
| Link

Érdekes... Nem gondoltam volna, hogy volt Amerikában. Igazából ott én se. Cornwallból nem igen mozdultunk ki nyaraláskor. A lényeg, legalábbis én egy kicsikét örültem neki, hogy elengedte a kezem. Mindenesetre megnyugodtam tőle, hogy már nem fogjuk egymás kezét. Az ő emléke mégsem volt szomorú, mégis, mintha azóta sok minden változott volna. Ő tudta hova megy, mit fog látni, és hallani. Az én emlékem egy zavaros múltba visz. Igazából azt se tudom, hogy hova. Ezek után nem is tudom mire gondoljak. A nevemre? Esetleg apámra? Nem is tudom. Az egyik remélhetőleg sikerülni fog. Mivel ő is így tett, én is megkérdeztem-Készen állsz egy zavaros történetre? Ahol nem is tudjuk, hogy hol, és melyik évben vagyunk? Ha igen, akkor indulunk.-Nem is tudom. Lehet, hogy csak a történeti szál zavaros? És nem is olyan sötét? Nem tudom. Azért várom ezt az emléket, ha másért nem, hogy lássak egy kis külvilágot. Nem is tudom, mit szólnának a szüleim, ha azzal állítanék be, hogy szinte mindent tudok a régi titkokról. Igaz, nem feltétlenül kell tudniuk. Na mindegy, nekem így is jó, hogy csak ketten tudjuk azt, hogy tudom. Kérdőn nézek Davidre, aki még mindig áll, és várja, hogy induljunk.-Készen vagyok. Mehetünk?-néztem rá kérdőn, majd hátra léptem egy lépést. Ez is az én kis idegességem jele. Még mindig várok, majd most már tényleg elképzelek egy szót, és egy szobát. Félig itt, félig ott. Várom Davidet, és kíváncsi vagyok rá, hogy mit fog szólni, és talán még jobban arra, hogy mi fog történni. Az is lehet, hogy nem sikerül valami az emlékezésemmel, és akkor végignézhetjük a honfoglalást, ami, valljuk be, nem igazán érdekel. Hogyha már a messzi múltba kéne menni, akkor inkább a görög varázslókat választanám. De miket beszélek? Azt se tudom, mikorra és hova megyek. Még az se biztos hogy működik ez az emlék, vagy választanom kell egy másikat. Megeshet, hogy nem emlékszik már rá senki, vagy ez a szoba nem ismeri ezt a történetet. Ez utóbbit gyorsan elvetettem, hiszen ha David beszélgetését az apjával megtalálta, akkor a Wing név eredetét is megfogja. Ezt végig gondolva lenyugodtam, és a múltban ténfergő felemet visszarántottam ide a valóságba, ahol egy levitás és egy navinés a múltra készülnek fel, bármi is legyen az.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 16. 18:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
King Jr David
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 16. 22:57
| Link

Vártam, hogy Angelica mikor indítja el az utazást, én mindig készen állok, szóval most is készen álltam Angelica emlékeire. Nem nagyon képzeltem el, hogy mikre gondol, de oda megyünk ahová ő akar, tehát készen állok.
- Igen mehetünk, nyugodtan gondolj arra ami neked a legfontosabb, ha akarod, akkor nem nézek oda. Mosolyogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 23. 14:32 | Link

Fontaine kisasszony


Szemét felsőéves kötekedők. Elég ezekből a szivatós, túlsúlyos mocskokból. Az a döntés, hogy magántanulóból rendes 14 évesként tanodába járjon mégsem biztos, hogy a legjobb ötlet volt. Gilbert nagyon könnyű célpont a nagyobb darab, verekedni kívánó diákok számára. Vékonyka, még egészen alacsony, beteges kinézetű és sápadt. A csorda legvégén battyogó gnú borjú, akit gyorsan és könyörtelenül levadásznak a hiénák. Az sem a legjobb, hogy a hálókörletben kombinálják az új generációt a régebbi diákokkal. Az is lehet, hogy csupán a rellon házban találhatók meg ezek a szekáló fiúk és lányok, de egyelőre Gilbert megválogatja, hogy az órák után mikor és hova merészkedik. Komplett katasztrófa jelenleg az egész. A mai napon úgy döntött, hogy lenn marad az alagsorban, és egy olyan helyet próbál választani, ahol nem sokan találhatják meg. Legutóbbi „Majás” kalandjában gyomrost kapott, utána többször fellökték a könyvtár előtte, tegnap pedig ő szerezte a sebesülést saját magának a klubhelyiségben, amikor is el akart bújni egy negyedikes rellonos elől, és amikor lebukott a sakkasztal mellé, akkor szeme alatt szerencsétlenül eltalálta az asztal széle, így most monoklival díszített arccal mászkál a kastélyban. Vagyis inkább bujkál, mint az operaház fantomja.
A kivételesen üres alagsori fő folyosón végig szaladva ér el egy termet, amit még ezidáig nem látott. Nem mintha annyi mindent fel tudott volna fedezni rövid itt tartózkodása alatt. De az biztos, hogy nem szeretne „menő csávókkal” találkozni, ezért paranoiás módjára repül be szinte a legközelebbi terembe.
Első ránézésre egy tanteremben van, így elindul az egyik sarka felé, hogy minél messzebb legyen az ajtótól. Azonban menet közben furcsa dolgok történnek. Amikor eszébe jut, hogy mennyivel egyszerűbb volt otthon, akkor hirtelen azt látja szeme előtt, hogy a otthoni birtokon sétálgat viszonylag gondtalanul. De ez a kép megzavarja, és – férfiasan megvallva – megijeszti, ezért fejét megrázva áll értetlenül a megint teremmé váló helyiség közepén.
- Szerintem kezdek megbolondulni… – suttogja előző mondatát alátámasztva.

Utoljára módosította:Saárossy Gilbert, 2018. július 23. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2043
Írta: 2018. július 23. 15:12 | Link

Gilbert úrfi


Ez a nap se lesz életem egyik legkedvesebbike. Már kora reggel azzal szembesülhettem, hogy Aladár valami különös indíttatás révén szétcincálta a taláromat. A kutyanyállal átitatott fekete felöltő magatehetetlenül hevert az ágyam előtt és a reggeli fásultságnak köszönhetően mindkét lábammal tökéletesen bele is tapizgálhattam. Mondhatom, remek. Pont nem jutott eszembe semmilyen bűbáj, így próbáltam a hidegvéremet  megőrizve nem megölni Aladárt, de őszintén szólva nagyon nehéz volt. Mármint azt értem, hogy az állatok szeretnek játszani, de most komolyan az én talárommal kellett? A szobatársaimnak annyi ruhája van, meg cipője is... és most ezzel az angyali ábrázattal mit is tudnék kezdeni?
Nagyot sóhajtottam, még volt 15 percem arra, hogy beérjek a suliba, de igazából már múltkor is kaptam egy kis büntetőmunkát. És hogy miért? Kitalálhatjátok. Elkéstem.
Nem volt olyan jó a könyvtárban tölteni a fél életemet, de legalább összeismerkedhettem az új navinés lánnyal, habár a nevére már egyáltalán nem is emlékszem. Elég rossz a névmemóriám. De kit érdekel, amikor épp a cipőfűzőmmel küszködve fél kézzel Aladár hátába tápászkodva próbáltam meg az utolsó öt percet valami értelmes tevékenységgel megtölteni. Aztán meg valami villámgyorsasággal eljutni a Bájital tanteremig, márha sikerült volna. De nem. Ez a nap rettentően rosszul alakul.. ahogy a lépteim felcsendültek az üres folyosón jutottam el arra felismerésre, hogy már megint rossz irányba indultam.
Hogy tudok mindig így eltévedni? Pedig annyiszor megfogadtam már, hogy segítséget kérek, vagy valami varázslatos iránytűt, ami mindig elvisz majd a helyes irányba, de nem. Nekem mindig a saját fejem után kell menni és tessék, itt van.
Fogalmam sincs, hol vagyok.. és mit fog mondani Felagund? És mi ez a terem? És hová tűntek belőle a bútorok? És ki ez a srác? És miért hadonászik úgy a fejével? Lehet, rosszul van? Segítek neki... - az ismeretlen srác felé léptem bizonytalanul.
- Jól vagy? - épp a háta mögött pár lépésnyivel próbáltam meg érdeklődni az állapota felől, ha van kedve egyáltalán válaszolni, de tökre olyan mintha épp belemélyedt volna valamibe. Lehet, hogy valami furcsa szert fogyasztott? A Navinés HV-k figyelmeztettek bennünket, hogy semmiképpen se fogadjunk el idegenektől cuccokat...
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. július 23. 15:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 23. 16:07 | Link

Fontaine kisasszony


Egy padlóból meginduló csúszda tetejére kerül, majd újra visszahuppan a földre, ahogyan próbálja elhitetni magával; ez nem a valóság. S mivel elméje gyorsan feldolgozza az információt, ezért a varázslatos terem újra egyszerű tanteremmé válik. Gilbert barna szemei ijedten kerekednek ki, miközben nagyot nyelve lépked tovább a biztonságot nyújtó sarok irányába. Ez valami borzalmas. Sajgó hátsóját markolászva, és jobb lábát gyanúsan maga után húzva láthatja meg a lány először, aki szintén ezt a termet választotta mára. Kellett volna az ajtóra valami használati utasítás. Noha nem kizárt, hogy az valóban ott is volt, csak egyszerűen a fiú nem figyelte, mert annyira „menekülhetnékje” támadt. Újabb vízió a múltból; a Saárossy birtokhoz közeli mocsár, amiben kiskorában majdnem megfulladt. A hajópadló hirtelen szmötyis sárrá változik, ami nem engedi a fiú jobb lábát, ami már eddig is marhára lüktetett.
„A tanteremben vagyok…” - gondolja magában egy csúnyább káromkodással kísérve. Erre érezni kezdi, ahogyan a mocsár lassan engedni kezdi. S mikor az érzés a maximumra emelkedik, gyorsan kihúzza onnan, a láp pedig köddé válik. Elnyelte a padló. Inkább az ajtó felé kellene indulnia. Zavartan kezdi kapkodni göndör fürtökkel dekorált kobakját. Egyszer valami feltűnik, majd teljesen eltűnik az emberi szem előtt. A következő gondolata persze az, hogy valamelyik felsőbb éves szórakozik vele, amire az ijedtség dühhé alakul, és mérges kutya módjára morog egy hatalmasat, amiből majdnem egy óriási üvöltés konvertálódik. Csak azért marad a morgás, mert mielőtt üvölteni tudna, egy hang szólítja meg; biztosan a „jótevő” az. Fintorogva fordul meg, amikor is egy ártatlan kérdést feltevő lányt pillant meg. Újabb kutyára jellemző, értetlen tekintet. Mint amikor egy bűvésztrükköt mutatsz az ebednek, aki van annyira eszes, hogy felfogja, valami történt, ám utána félcédulás módjára szegezi szemeit a trükköt bemutatóra. A meglepettség mellé egy halk nyöszörgést is hallat, majd próbálná szóra nyitni ajkait, de a hang benn marad. Sok ez a hét számára, de fürgén össze kell szednie magát, és válaszolni a kérdésre.
- Már én magam sem vagyok benne biztos – azzal részeges léptekkel indul meg a legközelebbi fal irányába. Jobb kezét kitartja maga elé, s arcát a padló felé fordítva lépked. Egy kis idő elteltével hunyorítva néz vissza a lányra.
- Te tényleg itt vagy? – fogalmazódik meg benne a jogos kérdés.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2043
Írta: 2018. július 23. 16:32 | Link

Gilbert úrfi


Gilbert számára a valóság szaggatott, mozaikszerű információkból tevődött össze, számomra meg abszolút kristálytiszta volt minden. Ez a srác valószínű, valami ismeretlen szerrel érintkezhetett, amiről már a HV-k is annyit meséltek.
Ejnye, dehát mégis milyen barátai lehetnek, hogy ilyen csúnyán elbántak vele? Mármint az én baráti köröm sose vetemedne arra, hogy ilyen szerekkel kínáljon. Általában csak fagyizgatni szoktunk menni és kész. Nincsen abban semmi rossz, esetleg néhány kilóval több leszek a nap végére, de mit érdekel. Aladár után szaladgálva majd úgyis ledolgozom azokat a fölös kalóriákat.
Nagyot nyeltem, mert néha olyan volt a tekintete mintha látott volna, aztán meg olyan mintha ismét annak a valaminek a fogságába került volna, amiről fogalmam se volt, hogy micsoda. Aztán a háta mögé kerülve hallottam, hogyan szörnyülködik és fogdossa a popóját, de nem tudtam mire vélni.
Vajon hol járhat és mit csinálhat és miért ilyen nehezek a léptei? - összeráncoltam a homlokomat a nagy erőlködésben, hogy megfejtsem, mi történik vele, de nem sikerült. A kezemmel félig utánanyúltam, de arra már elmozdult és igazából csak a levegő molekuláit foghattam az ujjaim közé. Érdekes. Pont mire elérném, addigra változtat a pozícióján és indul el a terem egy teljesen ellentétes pólusába. Nevetni kezdtem. Ez a srác szórakozik velem, csak épp rohadtul nem vicces. Most meg nyöszörög.
Akkor mégsem olyan jó neki??? Lora, segítened kéne, most nagyon kéne... - ajkamba haraptam és egy nagyot sóhajtottam.
Én semmit nem tanultam erről. Mit lehet ilyenkor tenni? Adjak neki egy pohár vizet, pofozzam fel? Mit csináljak?
Aztán megszólalt, végre.
- Azt én is látom, csak.... máskor ne vegyél be ilyen cuccokat, rossz hatással vannak rád - kezdtem volna bele, de aztán elhalkultam. Ki vagyok én, hogy kioktassak másokat? Majd eldönti, hogy mit akar csinálni. Majd megint előrenyújtotta  kezeit és a szemeivel belezuhant a padló részecskéibe. Nekem meg elegem volt, fogtam pár jól irányított lépéssel elékerültem és erősen rámarkoltam az előrenyújtott kis kéz ujjaira.
- Helló, igen, valóságos vagyok és épp most fogom meg a kezed... ugye, érzed? - kérdőn pillantottam rá és félénken elmosolyodtam. Az érintéseknek ehhez a formájához még nem igazán voltam hozzászokva.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. július 23. 16:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 24. 09:29 | Link

Fontaine kisasszony


Tény és való, hogy egy olyan megtört elme érzetét kelti, mint akinek bármelyik pillanatban feladhatja a szervezete a működését. A varázstársadalom nevelte, és látott már olyan dolgot, amit mugli születésű el sem tud képzelni, még akkor sem, ha álmát kényelmesen, nyálát folyatva alussza. Azonban ez a helyiség valamiért túllép minden határon. Meglehet, hogy csak az a probléma, hogy nem volt felkészülve, és egyszerűen nem tudja kezelni a helyiség varázsát. Nem csoda, hogy a lány valamilyen tudatmódosító szer hatását meri feltételezni. Teljes mértékben úgy fest a fiatal rellonos. Ekkor hallja meg a lány mondatát, miszerint ne vegyen be többször „ilyen” cuccokat. Igaza lehet. Szemöldökét összeráncolva néz vissza a lányra, mintha még mindig kételkedne abban, hogy ő egy valós személy. Természetesen bőszen bólogat arra, totál egyetértésben, amit a navinés mondott az imént.
- Szerintem sem volt jó ötlet a bundás kenyér – mondja enyhén artikulálatlanul. Érezte reggelinél, hogy nem kellene olajos ételt ennie, elvégre igen könnyen elronthatja vele amúgy is érzékeny gyomrát. Biztosan ez lehet a válasz a történtekre. Emlékszik egy hasonló esetre kisebb korából, amikor is a családi ebédlőben – hol máshol, nem járhatott házon kívül – vett magához olyan kaját, ami később megbosszulta önmagát. A környezet most már lassan kezd formálódni, és a Saárossy kúria gigászi térrel rendelkező étkezdéjévé formálódik a terem. Erre már meg sem rezzen a fiú, szinte immunissá kezd válni ezekre a változásokra. Így elindul az egyik szék felé, hogy ledobja rá magát, azonban megint megszédül egy pillanatra. Ekkor lép a színre és avatkozik be a nevetséges viselkedésébe a szőkés hajú leányzó. Gilbert lassan, robot szerűen fordítja felé szeplős arcát. Egy mosoly. Régen találkozott már mosolygó emberrel. Olyan mosolygó orcát pedig végképp régen látott, aki még önszántából hozzá is érne egy ilyen helyzetben. Ez teljesen felrázza ebből az egész abszurd helyzetből. Noha még mindig az ebédlőben vannak.
- Ja, vettem – nyel egy nagyot. – És érzem – mondja, majd lassan kihúzza hosszú ujjait a lány markának lágy szorításából. Szemeit közben nem veszi le a hölgyeményről. Nagyon furcsa érzése támad, amire még egyszer megrázza a fejét. Ezt valójában csak gondolatban szerette volna, de a zavarodottság még minimálisan résztvevője a beszélgetésnek.
- Te tudod, hogy mi ez a terem – indul kérdésnek a mondat, majd egyszerű kijelentésként végződik, hiszen mi másért kezelné ennyire jól a helyzetet a lány.
Ekkor lassan eltűnnek a Saárossy házból, és ismét az üres terem veszi körül őket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2043
Írta: 2018. július 24. 11:40 | Link

Gilbert úrfi


Igen, Gilbert egy megtört elme érzetét keltette, ugyanakkor kíváncsiságot is ébresztett bennem. Úgy éreztem, segítenem kell neki, hisz támogatásra van szüksége. Legalábbis ellenkező esetben én biztos, örültem volna, ha valaki csak egy icipicit is megpróbál korrigálni a dolgokon. Pupilláim szélesre tágultak, miközben rámarkoltam a viszonylag puha kéz karcsú ujjaira, de annyira ösztönösen jött belőlem, hogy nem igazán volt időm tépelődni azokon, hogy most mit csinálok, vagy mit nem csinálok. Tettem, amit tennem kellett, amit jónak gondoltam.
Szilárd pontokat akartam adni, a kezeimbe akartam plántálni a valóságat és ahogyan elindult a fal irányába, összerándult a gyomrom, azonnal cselekedtem. Az igazat megvallva, féltettem.
Tartottam attól, hogy nekimegy, esetleg összetöri magát, netalántán olyasvalamit csinál, ettől a furcsa szertől, minek köszönhetően kárt tesz önmagában, ennek a puszta gondolatára is elszomorodtam. Hogy miért? Nem tudnám megmondani, egyszerűen csak éreztem belülről, hogy ez így egyáltalán nincsen jól.
- Bundás kenyér.. - félszegen felnevettem, a szemöldök összeráncolásra pedig mélyen a szemeibe néztem, hisz én tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy valami nem okés és nem hittem abban, hogy a manók okozta elrontott reggeli az egésznek az elindítója. Na mindegy.
Fáradtan sóhajtottam egyet és kezeimet az arcomhoz emeltem, mintha zavarban lennék, vagy szégyellném azokat, amiket mondtam, pedig egyáltalán nem így volt, csak a beszélgetésünk ezen pontjára eljutva, a nonverbális kommunikációm elemei már nem voltak összhangban a verbális kommnunikácóm összetevőivel. Milyen meglepő.
Gilbert meg ott ücsörögve egy széken fürdőzhetett a mosolyomban, amit olyan természetességgel osztogattam, hogy öröm volt nézni, mármint annak, aki gyönyörködni akart benne. Az is lehet, hogy időközben vicsorgássá fajult, ugyanis kezdtem úgy érezni, hogy nagyon kezd melegem lenni és közben persze a kis rellonos is kirángatta ujjait az enyéimből, mert nem tűrte őket ám ott olyan sokáig.
- Érzed? - kérdeztem még egyszer valamennyivel visszafogottabban, majd én is rántottam egyet a semmibe lógó karomon, ugyanis eltelt jó néhány másodperc míg felfogtam, hogy terhes az ujjaim jelenléte Gilbertnek. Tekintetem még elég soká időzött a fiú arcán, rabul ejtett az a szempár, amit láthattam, aminek fényét pár percig a valóságban tudhattam, meg tulajdonképpen a magaménak is. Aztán persze, megint megszólalt, én meg az ajkamba haraptam. Akartam volna valami jó magyarázatot adni, de még sosem jártam itt, szóval minden tekintetben meg voltam lőve. Kissé értetlenül meredtem magam elé, hogy ilyen tudatlan vagyok, dehát van ilyen, ez a kastély tulajdonképpen egy kisebb útvesztő.
- Nem tudom, hogy mi ez a terem, majd kiderül - tanácstalanul fontam össze karjaim magam előtt és úgy meredtem a fiúra. Kérdéseim, azok voltak, csak épp megválaszolni nem tudtam őket.


Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. július 26. 10:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 24. 13:14 | Link

Fontaine kisasszony


Előző mondata közben még nem tekint a szőke lányra, csupám a hajópadlót bámulja, és várja a választ, a megerősítést. Szinte a nevetségesség határát súrolja a fiú viselkedése, de emellett teljesen érthető is ez a reakció. Eléggé nehéz hetek állnak mögötte, így nem csoda, ha egy kicsit elveszíti a lába alól a talajt. Az pedig végképp nem segít, hogy még ő maga sem áll magabiztosan az alatta mozgó földön. Mivel már elmúlóban van rosszulléte, karakteresen fintorgó személyisége is kezd újra előbújni. A szeplős arc hamarosan eltorzulni látszik, miközben a barna szemek újra a lány tekintetébe fúródnak. Düh. Már megint ez a fránya düh. Nem tudja még egyelőre más módon feldolgozni azt, ami manapság történik körülötte. Morogna, harapna és karmolna legszívesebben, majd öklét verné a falba, azonban ezt a mélyen eltemetett érzést csak az vélheti felfedezni, aki igazán belemélyed a srác lélektükreibe. A következő lépés a száj belső részének harapdálása. Kíváncsiság fogja el. Mérhetetlen kíváncsiság. Ha a következőkben önmagaként lép fel, akkor is ez a megértő és aggódó tekint lesz a válasz a másik részről. Kizárt. Teljességgel kizárt. Ettől pedig még jobban kezd verni szíve a mellkasában. Valami történik a két ismeretlen között. És a kezdeti émelygésből és esetlenségből újra megpillanthatjuk Gilbert igazi arcát. A mindig letört és állandóan stresszes, ingerült Gilbertet. Erőtlen mozdulattal legyint egyet az egész szituációra. ”Érzed?” Visszhangzik a mondat a göndör koponyában, s egy pillanatra ismét átjárja az a furcsa érzés. Eddig életében nem érezte, hogy akárkit is érdekelne, s a lány most látványos érdeklődést tanúsít irányába. Roppant mód érdekes.
- Akkor meg vagyunk lőve – motyogja orra alatt, majd visszahuppan a tanterem egyik székére. Egyszer csak mintha esőfelhők gyűlnének mesehős módjára a fiú feje fölé. Elkeseredetten bámul a padlóra, miközben az iskolát hibáztatja minden rosszért, ami az utóbbi időben vele történt. Eléggé megalázta már magát a lány előtt, ezért egy szó nem hagyja el a továbbiakban a vastag ajkakat. Nevelő apja azt tanította – vagyis azzal dobálózott, nem nevezhető okításnak –, hogy nem a kor számít. Egy fiatal fiúnak ugyanúgy kell viselkednie, mint egy felnőtt férfinak. Különben soha nem fogják komolyan venni. És ez így igaz, ezt aláírja. Egy termet nem volt képes a nélkül felfedezni, hogy le ne égesse magát. Magát nevetségesnek találva horkan fel, miközben a széken drámaian hátra dől, és ajkait megnyalva mosolyog, miközben az egyik közeli sarokra mered.
„Hihetetlen…” – szalad végig a bosszús szó gondolatai között.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
Diák Navine (H), Navinés mesélő, Navinés pásztor, Navine csapattag, Harmadikos diák


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2043
Írta: 2018. július 26. 11:05 | Link

Gilbert úrfi

Őszintén szólva nem értettem Gilbertnek ezt a dühös ábrázatát. Mármint én csak próbáltam a valóságban tartani, már amennyire lehetett. Az, hogy utánanyúltam olyan ösztönösen jött, nem volt benne semmi mesterkéltség, se rámenősség, se semmi, amit amúgy Gilbert tekintetében felfedezni véltem.
Most miért haragszik? Ha nem fogom meg, lehet, hogy összetöri magát, vagy ki tudja, hogy mit csinál? Meg kellene köszönnie.. - keserűen nyeltem egy nagyot s tekintetemet én is a hajópadló hullámos felületére irányítottam. El is szórakoztam vele jó néhány percig, ugyanis elég fura átmenetek voltak benne, amik egyébként egész megnyugtatóak voltak egy olyan szemnek, ami az előbb még Poszeidón haragjában mártózgatott. Az meg, hogy kiráncigálta az ujjait a kezemből, se hatott meg különösebben, mindenki járja csak a maga útját, én is azt teszem, csak közben jól átgondolom, hogy milyen szereket engedek a testembe. A Navine HV-k is megmondták, hogy ezekkel az idegen cuccokkal jobb lesz vigyázni én csak kellő óvatossággal járnék el minden olyan szituációban, ami ezt megkövetelné.. szóval, már nem is annyira irritált, hogy Gilbert úgy viselkedett, mint egy dühös pulyka, sőt, egész szórakoztatónak találtam, ahogy a székben hátradőlve ajkait nyalogatva morfondírozott azon, hogy az előbb mi is volt ez kettőnk között.
Nem tudom.
És ahogy kissé közelebb léptem hozzá és barna szempárjaimmal ismét az övét keresve kezdtem el vizslatni, se jutottam a megoldás kulcsához, sőt. Az én szívem is egyre inkább beledobogott mindenbe, amit érzékelni véltem, mintha épp maratoni távokat készülnék lefutni. Szerintem még soha nem volt ilyen megerőltető számomra néhány lépés.
- Ja, meg vagyunk lőve - feleltem a fiú szavaira, és ahogy a már megint talajzatot bámuló szemeimet felfelé irányítottam, pillantottam meg a kialakuló esőfelhőket, amiket szintén nem értettem.
- Miért vagy szomorú? - kérdeztem némi visszafogott bájjal a hangomban.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. július 26. 11:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Levita csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


Éneklő rigó, Levitás rímfaragó, Tekergő
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 586
Írta: 2018. szeptember 25. 17:50 | Link

David

Rendben. Ezek szerint készen áll, és valami számomra ismeretlen okból felvetette azt a lehetőséget, hogy nem nézi végig. -Természetesen végig nézheted! És megkérlek rá, hogy ne kérdezz hülyeségeket, mert akkor itt hagylak.-Mondtam az elfojtott nevetéstől kipirulva.-Hát rendben akkor rajta.- Gondolataimat szabadon eresztettem, és a sorsra bíztam, hogy melyiket aktiválja a szoba. És láss csodát! Pontosan az a kép villant be, amikor anyámék a kórházban az ágyam felett a nevemen tanakodnak. Közelebb léptem, s intettem Davidnek, hogy ő is.
 Ekkor meghallottam apa hangját. -"Tudod ugye, hogy nem adhatok neki olyan nevet, amely ide kötné?"-anyám elkerekedett szemmel nézett rá-"Hogy hogy? Miért nem lehet magyar neve?"
-"Ismersz. Nem szeretném, ha olyan nevet kapna, mint például Lotti. A magyar nevek egyszerűen nem tetszenek."-Így már minden világos a nevem angolságát tekintve. Apám mindig ilyen volt. Ilyen: Csak mert csak típus.
-"Értem de... akkor mi legyen a neve? A Black rendben van. Egy név pipa."
-"Kaphatná rólad. Lehetne Angel. Vagy talán Angelica. Olyan még úgyse volt a családomban, legalábbis mióta itt élünk."
-anya úgy látszik, beleegyezik a dologba, bár én tudtam, hogy bele fog. Gyors oldalpillantást vetettem Davidre, de nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, így néztem tovább a jelenetet, hisz a Wingre még nem leltem magyarázatot.
 Ám ekkor váltottak a szereplők, a terep megváltozott, és magamat láttam, amint a seprűmet próbálgatom egy elrejtett erdősávban a házunk mögött. Tudtam mi következik. Karambolozok egy fával, de a seprűn kívül semmi nem törik el. Nem tudom, hogy ezt miért kell megnéznem, de majd csak kiderül. Amikor a seprűvel a kezemben indultam a házba, fél úton összefutottam anyával. Látszott rajta, hogy kiborult. Látta volna az egészet? Ez akkor meg sem fordult a fejemben, de most, amikor kívülállóként szemlélődök, valamiért nagyon úgy néz ki. Amikor megkaptam a fejmosást,(mi a szent szalamandráért kell ezt végig nézni?) akkor a szülői szobában találtam magam.
 -"Ez aztán a szerencse... Hiába, a név kötelez. A mi kis Angelicánkkal még mindig vele van az őrangyala..."-mondta anya, aki mindig is vallásos volt.
-"Vagy csak szárnya nőtt."-Mondta apa, és megölelte anyát-"Ezek után szerintem méltón adhatnánk neki agy harmadik nevet. Most a Wing jutott eszembe. Mit szólsz?"-kérdezte anyát suttogva, aki erre a szája elé kapta a kezét. -"Szép szép... Csak nekem azt mondták kiskoromban, hogy a harmadik név balszerencsét hoz, hogyha a többi név után adják."
-"Én pedig úgy hallottam, hogy csak abban az esetben, ha szólnak az illetőnek, hogy hogyan került birtokába a név, és akkor is csak egy balszerencse éri."-mondta apa megnyugtatólag.
-"Hát rendben. Viszont akkor tényleg ne mondjuk el neki. Nem akarom, hogy bármi baja történjen."-
A kép elúszott és kitisztult a tanterem belseje. Újra ott álltunk. Hát ez is kiderült! Mint ahogy az is, hogy miért nem mondták el. Davidre néztem, megszerettem volna fordulni, hogy felé legyek teljesen, ám ekkor megcsúsztam a semmiben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor