29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 17:17 | Link

Lilith

Na, így már jó! Valahogy a lány kihozza belőle... Az igazi énjét. Elkezd beszélni, és nincs is szünet, a végtelenbe, és tovább!
- Ó... Az nem lehet túl jó. Nekem tavaly... Szülinapomra érkezett egy csomag, ismeretlen feladótól. Egy barátságkarkötő-készlet volt benne. Rögtön neki is álltam csinálni... Még nyolc évesen történt... - magyarázkodott gyorsan - De nem volt kinek odaadni a karkötőket, nem voltak... Barátaim. Mindig a zsebemben hordtam egyet-kettőt... Reménykedtem. - Ekkor kissé zavartan kotorászni kezdett a zsebében, majd előhúzott két kék barátságkarkötőt, az egyiket felvette, a másikat pedig odanyújtotta a lánynak.
- Magyar Mennydö... - Választ kapott a kérdésére, mielőtt még feltette volna. Elcsodálkozott a lány balszerencséjén, ami mégis csak szerencse, hisz jó, hogy csak mellé csapott a villám, és nem belé.
- Jól van na, előtted nincsenek titkaim! - Nevetve oldalba bökte Lilit, majd kicsit elpirult.
- Bár tényleg csak a sorrendet változtattam meg, meg a vezetéknevet. Emily Laura Olivia Alice Blue. - Odanyújtotta a kezét a lánynak.
- Becenév... Adok neked, ha te is adsz nekem. Legyél mondjuk... Lith. Bocsi, nekem ez jutott eszembe, és olyan kis... Aranyos, és vicces becenév! Nálunk a pót-családban sokszor vágják le a keresztnév elejét, és a végéből alakítanak becenevet. - Nevetett, és remélte, hogy a lány is vele nevet. Ő elvégre megszerette volna nevettetni a lányt. Ha nem sikerült, akkor őszintén sajnálja. Inkább hanyagolta a bandás témát, mert úgy érezte, hogy ebből nem jön ki jól.
- Nem inkább levitást akartál mondani? Mellesleg ne általánosíts! Ez nem szép dolog! Ha mondjuk a roxfortban, egy angol mágusikolában - igen, ismerem(!) - az összes mardekáros, akit ismersz, gonosz, akkor egy mardekáros, akit még nem ismersz, nem indulhat tiszta lappal nálad? - Végül pici szünet után a lány felvetette, azt, amit nem szívesen látott volna, de mégis túl kíváncsi volt.
- Tudom... Tudom, hogy bankrablásban haltak meg. Ha látni szeretnéd te is... Bírod a vért? 2001. agusztus 31.-én történt,  Cambridge angol városban. Kell több adat, hogy megnézhessük, vagy ennyi elég?


A barátságkarkötő (FIGYELEM! CSAK A POSZT ELOLVASÁSA UTÁN!)
Utoljára módosította:Emily Blue, 2015. július 25. 17:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. július 25. 17:40 | Link

Alice

Nem voltak barátai? Az szörnyű! Szegény Nekem legalább a suliban voltak.
Vííí!!! Kapok karkötőt!Kapok karkötőt!Kapok karkötőt! Na jó. Lil, ideje lenyugodni.
 Meg nevet is. Végre nevet. Örülök, hogy örül. Legalább nem csak én vagyok most vidám. A neve pedig... Nos, hosszú. Olvastam bankrablásokról, pluszba még az hogy Blue, asszem meg van, hogy mi történt. A becenévre, hogy Lith csak elmosolyodok. Végre valaki, aki élt is vele. Ez az! A Mardekáros hasonlatnál csak szembe fordulok a fallal és lefejelem azt. Nálam mindenki tiszta lappal indul. Miután befejezte a beszédet, megszólalok.
- Vííí! Köszönöm szépen a karkötőt!!! Harigatou! Nálam amúgy mindenki tiszta lappal indul, aztán két perc alatt elszoktam dönteni, hogy lesz egy újabb ismertségem vagy sem. Tudod ennyi elég szokott lenni, hogy kitudjak ismerni valakit. De téged viszont nem szelektáltalak. Az pillanattól kezdve a barátom vagy. Becenév ügyben pedig, mit szólsz a  Livehez? Szerintem jól hangzik. A bankrabláshoz pedig annyit, hogy bírom a vért. D amint van valami baj, szólj és abbahagyjuk, jó? - Kérdem, majd becsukom a szemem és erősen koncentrálok. Kezdődik, gondoltam.
A kép megváltozott. Egy bankban voltak. Egy szőke hajú, szemüveges, fiatal nő nevetve beszélget egy barna hajú, szintén fiatal férfival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 18:06 | Link

Lith

- Live? Érdekes, de tetszik! - Felnevettet. Csak bólogatott arra, amit a lány utána mondott, majd kezdődött. Kezdődött a nagy dolog. Ugyanaz volt a kép, mint amit már láttott. Mikor feltűnt a fekete maszkos férfi, ijedten mutogatott Lith-nek, hogy felhívja a figyelmét az alakra. Hirtelen nyitódott az ajtó, és összerezzentem. Az alak tizedmagával jött. Az érdekes az volt, hogy a férfi hátul, a bajtársai takarásában volt, és csak ő volt maszkban, a többiek öreg néninek, cilinderes úrnak, fiatal plázacicának, és minden féle és fajú embernek öltözve jelentek meg. Hogy honnan vette Em, hogy csak jelmez? Látszott, hogy nem igazi a haj, hogy zoknival tömték ki az inget, hogy a neilon-harisnya izmos férficombot rejt.  A szemüveges nő, aki vélhetőleg a lány édesanyja volt, a vendégeket látva sietve visszament a helyére, majd mosolyogva fogadta a társaságot.
- Szerintem ő... Az édesanyám. - Jelentette be büszkén Emily Lithnek.
Ekkor elkezdtek lövöldözni. Egy öregúr összeesett, a barna hajú férfi meg megindult, és egy széket használva pajzsként az öreg segítségére sietett. Volt, aki a rendőrséget próbálta hívni, de lelőtték, más már a kijáratnál volt, mikor egy bicskával megkéselte az egyik álnok, és Mily hiába kereste az édesanyját, vagy az édesapját (aki a barna hajú férfi lehetett), elvesztek a tömegben. Ekkor a lövöldözés abbamaradt; minden vendég véresen feküdt a földön, így járt néhány alkalmazott is. Hét-tíz ember maradhatott, és köztük voltak Emily szülei is. Mind feltartott kézzel álltak a pult mögött.
- Ide a szajrét, vagy lövök! - Kiáltotta el magát a maszkos férfi, aki ekkor lehúzta a maszkját, és előkerült ronda, piszkos arca. Hegyes orra volt, borostája, és kopasz feje.
- Mi... Lith, mi lesz most? - Mily nem félt, de a reménytelenség elárasztotta a lelkét; a lányba kapaszkodott, és átölelte izgalmában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. július 25. 18:16 | Link

Live

Olvastam róla az akkori újságokban. A Vizsolyi könyvtárat kiolvastam ugye egyszer. Szóval ezért képes voltam fapofával végig nézni. Tudtam, hogy mi lesz. De nem fogom elmondani neki. Végül is, ez egy amolyan bátorság próba. De azért a lvöldözésnél én is összerezzenek. Remélem nem fog kirohanni a teremből. Magamhoz öleltem, mikor feltette azt a kérdést, amire mindketten tudtuk a véges válazst. Halál lesz. De nem mondtam ki hangosan.
A jelmezek szerintem röhejesek voltak. Nem is értem, hogy voltak képesek bedőlni ennek. Már az is, hogy egyszerre mentek be. Már az is feltűnő volt Majd megszólalok.
-Szerinted, mi lesz, Live? Mind ketten tudjuk a választ. Viszont nem a pontosat. Felkészültél rá? Mert én igen. Akkor mehet? - Kedvesen, megértően beszélek. Nem akarom, hogy bármi lelki károsodása legyen. Bár szerintem egy rémálom biztos lesz. Majd levettem róla a tekintetemet, és a tetthelyre néztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 18:38 | Link

Lith

Ekkor valami érdekes történt. Fel is hívtam rá Lith figyelmét, hogy hirtelen a szüleim összenéztek, egymásra bólintottak, majd apa hátraszaladt, majd gyorsan becsukta maga után a hátsó ajtót, hogy ne érjék el a golyók. Majd visszatért vagy tíz pisztollyal, és szétosztotta gyorsan a maradék között. A meglepetés erejétől ledermedett támadók közül rögtön le is lőtt vagy kettőt, nem volt mit tennie, önvédelemből tette. Az alakok összeestek, az egyik a maradékból le is hajolt, hogy segítsen nekik, de már nem volt mit tenni. Ekkor, mikor Mily közelebb hajolt. Az alakok még szuszogtak, és nem is vontatottan. Élnek, és nem is fognak meghalni. Altató nyilak. Az egyik úr a behatolók emberhátrányát kihasználva elővette a telefonját, és kihívta a rendőrséget. Bár Mily csak azt láthatta, hogy telefonál. Ekkor az egyik rabló anyát vette célba. Mily becsukta a szemét, de nem szaladt el. Hallatszott egy dörrenés, mire Em kinyitotta a szemét. A várt egy holttest helyett kettőt látott, a barna hajú férfi ott feküdt Live anyukáján. Emilynek könnyek szöktek a szemébe, de tovább nézte az eseményeket. A személyzet megfélemlítve hagyta, ahogy a rablók bepakolnak minden értékes dolgot, majd elhúznak. Elhúznának. Ekkor kicsapódott az ajtó, és egy csomó rendőr futott be rajta, kommandós-ruhában. A rablók közül az ébren lévő nyolc addig hadakozott a rendőrökkel, míg sikerült kimenniük az épületből, és elhúzniuk egy fekete kocsival. A rendőrök fele utánuk indult, a maradék meg itt tevékenykedett; elfogták az alvó kettőt, és mentőt hívtak a sebesültekhez. Végül ki is jöttek a mentősek, és lassan megtelt a terem, minden foglalkozású emberrel. Rendőrök, mentősök, építészek, egyik, hogy kikérdezze a tanúkat, másik, hogy elvigye a halottakat, harmadik, hogy felszámolja az épület kárait. Mily könnyes szemmel nézte, ahogy az apukáját elviszik, viszont erősen elcsodálkozott, mikor az anyukáját nem a hallottakhoz vitték. A rendes sérült eljárással dolgoztak. Ekkor várt a legnagyobb meglepetés Emily-re. Látta, hogy az édesanyja lélegzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. július 25. 18:51 | Link

Live

Elhűlve nézem az eseményeket. Lehet, hogy olvastam róla, de sose gondoltam, hogy látni is fogom. Megszorítottam Live kezét mikor az anyját célba vették. Az apja ráugrott az anyjára. Mi van? Na ezt nem fogom érteni. A személyzetet a rablók megfélemlítették és mikor már épp elhúznának a jó b***s f*****a, kinyílik az ajtó. Jönnek a rendőrök. De elkéstek. A barátnőmnek végig kellett néznie, ahogy meghall az apja. Az anyja lehet, hogy él. De ha él, akkor mi történt vele?
Eközben a banditák a rendőr vs bűnöző hadakozásból kikeveredve menekülőre fogták a dolgot. Különféle emberek jöttek, de nem ez volt a legfontosabb dolog. Hanem, hogy szerintem Live anyja lélegzik. De még mindig itt van az a furcsa kérdés. Mi történt akkor? Mindjárt megfogjuk tudni.
A következő pillanatban megdermedtem. Az anyjával a rendes sérült eljárással jártak el.
- Ó hogy azt a hétkrajcáros rézfánfütyülőjét! - Kiáltottam felháborodva. Mégis mi történt?!!!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 19:13 | Link



- De... Ha anya túléli, akkor... Miért vagyok most itt? Mármint... Mi történt azután? - Ekkor hirtelen eltűnt a jelenés, és nem láthatták, mi lett a vége.
- Mi? Ja, vége a bankrablásnak. - Nagy valószínűséggel azt hitték, hogy semmi baja sincs édesanyámnak, majd egy szép napon kiderült, hogy még is van, és mindennek vége. Nehéz csak így tralala elmondani ezt tényként. Végül megoldását a barátnője fülébe súgta, majd a nyakába borult. Ez olyan nehéz! Lassan viszont el kéne menniük innen... Máshová. Nem szeretné többet látni ezt a helyet. Rossz emlékeket ébreszt benne.
- Hány óra lehet? Dél felé jár az idő... Mit szólnál egy ebédhez a faluban? Vagy... Valami máshoz a faluban? - Megpróbált a lehető legmesszebb kerülni ettől a helytől, és most hirtelen a falu jutott eszébe. Reméli, a lánynak is tetszik az ötlet.
Utoljára módosította:Emily Blue, 2015. július 25. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. július 25. 19:33 | Link

Live

Oké... Live vér szerinti anyja túlélte. De akkor most mi van? Hogy a jó édes istenbe történhetett ez? A kérdésére a kajával kapcsolatban igaza van. Én is éhes vagyok.
- Okéj, most két lehetőség van. Bocsánat, három. Az első, hogy elmegyünk kajolni és elfelejtjük ezt az egészet. A második, hogy elmegyünk kajolni aztán pedig elkezdünk nyomozni a biológiai anyád után. A harmadik, hogy nem kajolunk hanem nyomozunk. Én egy negyediket javasolnék, először kajolunk aztán ha akarod megmutatom, hogy mit tudok elgitározni végül pedig nyomozunk.
Nem mutatom ki, de eléggé felzaklatott engem is az a tény, hogy él a szülőanyja. Képtelen vagyok belegondolni, hogy milyen lehet neki. Biztos borzalmas.
 A terem már ugyanazt a képet adja, mint mikor bejöttem. Egy sima üres termet. Remélem, nem fog a látottak miatt lelki törést szenvedni Emily.
-Emily, bárhogy is döntesz majd a jövőben, tudd, hogy rám számíthatsz. Végül is, barátok vagyunk, nem?- Mondom i az utolsó mondatot egy félmosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 20:14 | Link



Erősen koncentrált, bár nem volt biztos benne, hogy akkor is megmutatja a terem a történést, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a dolog megtörtént. "Anyukám halála, anyukám halála, anyukám halála". Mondogatta magában Mily, és lassan kirajzolódott egy kórházi ágy, rajta a szőke, szemüveges nővel, akinek a szemüvege jelenleg a kisasztalon pihent. Lassan lehunyta szemeit a nő, majd ezt suttogta:
- Megyek, Jasper... - Majd szépen, kómotosan, nem vett több levegőt. A szoba üres volt, csak Em anyja volt ott. Nagy eséllyel éjszaka volt, vagy már nem adtak több reményt az édesanyjának. Hősünk szemébe újra könnyek szöktek, de legalább megtudta, hogy Jasper Blue volt az apukája neve. Legalábbis szerinte volt az. Lith-re nézett, és elmosolyodott. Ebből az esetből legalább megtudta, hogy a szülei jó emberek voltak, és az, hogy bankrablásban haltak meg, nem azt jelentette, hogy ők raboltak. És az apukája feláldozta az életét... Az anyukájáért.
- Már csak egy lehetőségünk van: Elmegyünk enni, élvezkedni a faluba, majd szépen keresünk valami elfoglaltságot. Akár meg is hallgathatjuk a gitárszólódat. - Mosolyodott el, majd ezt az egész történetet pozitívan fogta fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. július 25. 20:43 | Link

Live

Szóval ez történt az anyjával. Eléggé szomorú. Bárcsak tehetnék valamit. De hiszen, tudok is! Felvidítom majd gtárral. Már alig várom. Jobban mondva, izgulok. Te jóságos ég, a barátnőm most nézte végig az anyja és az apja halálát és én meg csak a gitárra tudok gondolni? Tüszőfűi Lilith, azonnal térj észhez! Oké, ha valaki hallgatná a gondolataimat az most eléggé meglepődne. De, ilyen az élet.
Felpattanok, csinálok egy cigánykereket és egy hátra szaltót, majd megszólalok.
-Hát akkor, irány enni valahova, mert üres gyomorral nem szoktam gitározni!
Másképp oldom a hangulatot, mint egyesek. Ez igaz. Másképp vigasztalok, mint mások. Ez is igaz. Viszont az is igaz, hogy nem lennék más mint a többiek.
A halál sosem elnéző. Számára minden lény egyenlő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosvölgyi Albert
Tükörfiú


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2015. augusztus 24. 17:43 | Link

Norina

Gyakran emlékszem vissza a régi időkre, amikor még élő hús-vér ember voltam, ám a visszaemlékezés - ahogy telik az idő - egyre nehezebbé válik számomra. Ezért minden adandó alkalmat kihasználok arra, hogy felelevenítsem a történetemet és a múltamat. Ha kell akkor a diákoknak vagy tanároknak mesélek róla. Némelyik emlékem fájó, némelyik boldog, mint minden normális embernek, ám ha sok ideig nem gondolok rájuk, elfelejtődnek, ahogy én is elfelejtődöm ha nem térek vissza időről-időre a tükrömbe.
A keleti szárnyat már túlságosan is jól ismerem ahhoz, hogy bárminemű meglepetést okozzon bármelyik terem vagy zug is. Ám a hely ahova csak titokban járok le, szerencsére az Északi szárnyban van. Nem tudok róla, hogy ez egy népszerű hely lenne a diákok körében, nem is hiszem, hogy mindenki ismerné a titkát. Igazából én is csak nemrég fedeztem fel magamnak a varázsát.
Amikor egyszer abba a szobába néztem be, felelevenedett a múltam egy darabkája amire épp akkor gondoltam, rettentően ijesztő volt így elsőre, és nem is számítottam rá.
Így viszont pár alkalom után már nyugodtan lépek be a szobába, s nyugtatom le a gondolataimat, hogy csak az történjen meg amit én akarok. Nem tudom, hogy a kastély szellemeinek működik-e a terem varázsa, de különleges helyzetemnek és erős varázsképességeimnek köszönhetően nekem - ha nem is tökéletesen - de működik.
Most sem egy kedves emlék jutott eszembe, hanem egy kicsit fájóbb foszlány elevenedett meg előttem. Leültem a hideg kőre és úgy néztem végig gyerekkori "játszótársam" Aurelius gonoszkodásait, amit - ha nem akartam bajba kerülni - hagynom kellett. De neki köszönhettem, hogy okosabb lettem mint az átlag. Elmerülve gondolataimban észre sem vettem az idő múlását.
Utoljára módosította:Lugosvölgyi Albert, 2015. szeptember 3. 22:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. augusztus 24. 18:49 | Link

Tükörfiú

Nem hittem volna, hogy valaha visszalátogatok erre a helyre. Egyszer jártam itt korábban, és akkor úgy gondoltam soha többé nem teszem vissza ide a lábamat. Szörnyű emlékek elevenedtek meg a szobában a legutóbbi alkalommal.
Azonban mégis visszatértem. Unalomból? Vagy netán a kíváncsiságom hajtott? Nem tudom. De akkor, abban a pillanatban jó ötletnek tűnt.
Nesztelenül sétáltam végig a folyosókon, miközben Gotto a lábam körül legyeskedett. Mióta visszajöttem Madagaszkárról, mindig ezt csinálta. Valószínűleg hiányoztam neki, bár egy macskát sosem lehet jól kiismerni.
Egyfolytában nesztelenül csináltam mindent, fogalmam sincs miért. Nem volt tilos amit csináltam, mégis óvatos voltam.
Benyitottam az elhagyatott terembe, azonban valaki már előttem járt egy lépéssel.
Miután benyitottam, éles színkavalkád tárult elém. Több alakot is felfedeztem, de meg nem tudtam volna mondani, melyik az, aki előhívta ezt az emléket és melyek csak a szereplői.
Éppen hátraléptem volna egyet, hogy egyedül hagyjam őket, de akkor a szoba újra az eredeti alakját vette fel. Az emléknek vége szakadt.
Meglepetésemben véletlenül meglöktem az ajtót, ami éles csikorgással becsukódott a hátam mögött.
- Nem kémkedni jöttem, épp indultam volna... - kezdtem bele a szabadkozásba, és csak akkor tűnt fel, hogy a teremben lévő alak ismerős.
- Berti?
Élénken élt még az emlékeimben az Elemi mágia óra, amin találkoztunk. Az viszont már halványabban rémlett csak, hogy hogyan vitt el Berti az óra után a gyengélkedőbe.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2017. október 28. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Lugosvölgyi Albert
Tükörfiú


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2015. szeptember 3. 23:01 | Link

Norina

A fájó emlék egyre élénkebben jelent meg előttem, egyre több sziluett bontakozott ki a homályból, majd tűnt el megint, és az események gyorsan felgyorsultak, ahogy egyre több minden jutott eszembe.
Nem mondanám magamat figyelmetlennek, de ebben a percben a külvilág neszei szemernyit sem voltak rám hatással. Persze hallhattam volna dolgokat, ha jobban odafigyelek. A szú faragása a felettem magasodó gerendában, léptek zaja az emeletről, beszédfoszlányok visszhangja az üres folyosókon. De az én számból egy hang sem jött ki. Csak ültem ott, kezeimet a kő hidege frissítette fel. Igen éreztem, éreztem az olyan dolgokat mint a hideg vagy a meleg. Nemrég távoztam a tükrömből, ilyenkor mindennél igazibbnak érzem magamat, és ezen nem változtat holmi varázslat vagy átok.
A hirtelen ajtónyikorgás úgy hasított a megalkotott csendembe, mint egy bárka kürtje a csendes vízen. Nem számítottam látogatókra, itt meg pláne nem. Nem mintha bajom lett volna vele, hiszen minden percben más társaságát keresem, egyszerűen meglepett, hiszen most mindenki tanul, vagy próbál értelmet csalni az üresség helyére.
-Merlinre szép hölgy! Rég volt már, hogy bárkinek is sikerült így megfagyasztania bennem a vért. - nyugtatgatom kedves látogatómat, aki mindeközben szabadkozva hátrál az ajtó felé. Eközben már bőven volt időm felismerni. Bár orcáját sem kellett látnom ehhez, a hölgyemény hangját tökéletesen felismertem az első pillanatban.
-Kálnoki Norina - hajolok meg, drámai hangsúllyal a hangomban. - A Lány aki kiapasztja bármelyik tavat, ha kell....ha nem. - kacsintok rá immár felegyenesedve. - Remélem azóta kipihented magad annyira, hogy csatlakozni tudj hozzám. - invitálom meg őt, és hivogatóan nyújtom felé jobb kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. szeptember 4. 19:51 | Link

Tükörfiú

Örültem az újbóli találkozásnak, immáron úgy, hogy nem láttam fekete pontokat a szemem előtt a kimerültségtől. Bár úgy tűnt megijesztettem Albertet.
- Ezt bóknak veszem. - mosolyodtam el halványan.
Lassan látni véltem a fiú szemében a felismerés szikráját. Közelebb léptem a fiú felé, hogy ne legyen annyira bizalmatlan az egész helyzet.
A felismerés szikráját valóban nem hallucináltam, hamar meghallottam Berti szájából a teljes nevemet, amit pozitív dolognak könyveltem el magamban. Bár nem könnyű elfelejteni egy óvatlan diákot, akit egyszer kihúztunk a csávából, aztán pedig elkísértük a gyengélkedőbe a falfehérre vált alanyt. Bizony. Felejthetetlen vagyok.
A további címem - amivel Albert elkönyvelt magának -, egy újabb apró mosolyt csalt az arcomra.
- Lugosvölgyi Albert - pukedlizek. - A Fiú aki képes minden lányt kimenteni a bajból, és utána támogatni a sötét folyosókon át, egészen a gyengélkedőig. Üdv újra.
Szépen, szinte már középkori nemességgel vonultam oda Bertihez, és nem tudtam megállni nevetés nélkül a mi kis parádénkat.
Elfogadtam a hívogató jobbját, és a karjába kapaszkodva valami csodálatosra vártam, mint mikor a tükrében voltam. Nem tudtam, mit akarhat csinálni mást ebben a teremben, ha nem mutatni akart valamit.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2017. október 28. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 10. 23:22 | Link



Személyes sértésnek éli meg legújabb felfedezését a druidákat illetően, háborogni ezen vajmi lehetősége marad azonban, amikor az ajtón túl nem a mágiatörténet tanár tartózkodási helyére sikerül fényt derítenie, hanem a könyv jog szerinti tulajdonosával találja szembe magát. Lefele néz ugyan, nincsenek egy magasságban a szőke teremtéssel, akiről egy futó gondolat erejéig még azt is megállapítja gondolatban azért, hogy jól áll neki ez a hirtelenség, akárcsak a vakmerőség. Nem sokan támadják le csak úgy, bár igaz, hajlamos elfelejteni, hogy itt még nem jár előtte a híre. Gyorsan túllép a fő problémán, hogy tulajdonképpen ő lenyúlta ezt a könyvet, elrendezi egy fél mondattal és egy nemtörődöm vállrántással, aztán visszakanyarodik gond nélkül saját eget rengető tragédiájához, hiszen a druidákat tulajdonképpen ebből a könyvből galád módon kihagyták. A válasz azonban... ez nem is válasz. Elszörnyülködve néz a lányra, hogy tud egyáltalán ilyet kérdezni? Kikéri magának, de ki ám. Hátrahőköl kicsit azért előbb ennyi merészségtől és már tulajdonképpen a teremben ácsorog, háttal mindannak, amit az a druidák körül forgó gondolatai alapján megjelenít.
- Mi az, hogy ki a rákot? Hát engem... a családfámat egészen a druidákig lehet... - és már bele is kezdene teljes lelkesedéssel a kiselőadásba a Wallace család dicső történetét illetően, ám a lány a szavába vág. Pedig már ki is húzta magát és a könyvvel a hóna alatt egészen olyan komoly arcot vág, hogy azt is eladhatná, hogy tanár, vagy legalább végzős hallgató a tanári képzésen, aki még csak a diplomáját várja, hogy aztán halálra untasson egész évfolyamokat. Megrökönyödve néz ismét a lányra, nem érti, miről beszél egyáltalán, meg aztán ez az érdektelenség is sértő.
- Visszavezetni - fejezi be a mondatot most már kissé sértődött arckifejezéssel, közben pedig az állát megemeli, hátát kihúzza, mintha karót nyelt volna, jelezve, hogy ő a helyzetnek fölötte áll és pont. Az a tekintet azonban csak nem kerüli el a figyelmét, amivel a lány a terem belseje fele bámul. Megfordul a fejében, hogy most esetleg éppen jól szórakozik rajta és kiröhögi, ha megfordul, de válla fölött futólag hátratekint mégis kíváncsiságának nem bírva ellenállni és leesik az álla. Ez itt egy igazi erdő, druidákkal. Mi a jó ég?
- Most már igen, de fogalmam sincs, hogy ez mi a fene - szólal meg még mindig megbabonázott tekintettel bámulva az elé táruló képet, aztán gyanakodva néz végig a lányon.
- Illúziómágus vagy? Ha kiderül, hogy az vagy és csak szórakozol, ebből rakok tábortüzet itt mindjárt - lengeti meg a kezében a tankönyvet és szemöldökét felhúzva, kérdőn pislog a lányra. Sára már elszórakozott rajta néhányszor gyakorlásként, és a druidák itt csak nem lehetnek valóságosak, végtére is tulajdonképpen kihaltak, mint a dinók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 11. 12:19 | Link

Cameron meg a druidái

Komolyan vérszemet kapott, mert az_ ott_ az_ ő_ könyve_!! És csak senki idegen ne nyúljon az _ő _könyvéhez. Mert ne. Dühösen, szinte erőszakosan fújja ki a levegőt, amiért a tulajdona még mindig nincs nála. És ha ez még nem lenne elég, az aljas kis tolvaj gond nélkül drámázik egy olyan nép miatt, ami már teljesen eltávozott az élők világából. Megforgatja szemeit, mikor úgy néz ki, hogy ez itt nekiáll magyarázni, ám szerencsére hamar akad valami, ami eltereli a figyelmét. Szinte megbabonázva figyeli a másik háta mögött megjelenő világot, majd a két kialakuló alakot, s nem akar hinni a szemének. Pofátlan módon félbeszakítja a másikat, ám most nem a harag miatt, leginkább a kíváncsiság vezérli, meg a közeledő kaland émelyítő illata. Látva, hogy a könyvbitorló nem osztozik ebben, megrázza fejét.
-Nézd már, itt vannak.- mutat mindkét kezével befelé, próbálva meggyőzni, hogy hallgasson már rá, mert ez egy nagy dolog, izgalmasabb mint a könyv felett veszekedni. Győzedelmes vigyor terül szét arcán, ahogy az előtte álló végre hajlandó bepislogni. Egy pillanatra elfelejti az eddigi problémát – majd lesz elég ideje visszaszerezni, miután ennek vége -, és átbújva mellette lépked oda az egyikhez, hogy közelebbről is megnézhesse magának. Elég igazinak tűnik, nem úgy mint egy múzeum kitömött babái. Megtorpan az öregebbik előtt, majd mutatóujjával megböki annak homlokát, várva, hogy most vagy eldől mint egy fa, vagy reagál valamit. Persze mindeközben beszél is, elvégre nő, a nők multifunkcionálisak.
-Hogy lennék már illúziómágus, úgy nézek én ki?- itt elköveti azt a hibát, hogy hátra fordítsa fejét, ezzel kikerülnek látóteréből az emberek. Pedig lehet nem kéne figyelmen kívül hagynia őket, mármint ki tudja mit fognak vele most csinálni? Lehet leütik, és elviszik a kis törzsükbe. Bár akkor hozhatnák a fiút is, mármint, ő van annyira odáig értük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. október 12. 21:02 | Link

Sakura Petra

Kinézet


Sötétség, bánat, eső... Ezek voltak azok, amikben Hayley az utóbbi heteket leélte. Egy mély, feketén sötétlő lyukat érzett a lelkében. Elvesztette. Elvesztette és nem láthatja soha többé. Őt, akivel oly sok szép emléket éltek meg együtt. Lehet, hogy elbúcsúzott tőle, de ez nem tudta kárpótolni a barátja haláláért. Szépséges emlékeik újra átéléséért Lily ellátogatott a Múlt árnyainak termébe, azzal a céllal, hogy még egyszer legalább láthassa kedves barátját. El is baktat a kastély északi szárnyáig, ahol a termet sejti. És sejtése beigazolódik. Vagyis ő ezt nem tudta biztosan. A terem ajtajához érkezvén lágyan megfogja a kilincset, körbekémlel, mintha kémeket észlelt volna maga mögött, majd benyitott. Becsukta az ajtót maga mögött és lassan körbejárta a termet. Semmi érdekes. Ekkor ajtócsukódást hall és riadtan fordul hátra. Egy lány az. Vajon mit akar? A vörös törpét roppantmód furdalta a kíváncsiság, így rá is kérdezett:
- Öh, csá! Hallod, majdnem összeestem, annyira megijesztettél! -nevetett kedvesen a lányra- Figyu, amúgy mit is keresel itt? -vonta kérdőre a lányt.
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 21:57 | Link



Cameront aztán végképp nem érdekli, mennyire szeretné a lány visszakapni a könyvét. Az sem hatja meg, hogy egyáltalán nem saját tulajdona a könyv, hanem a lányé. Na és? Most a druidák kötik le, akiknek történetesen a majdnem teljes hiánya miatt háborog hangosan, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy a lány nem rá figyel, hanem valahová a háta mögé bámul. Ez még nem is jelentene semmi különöset, hacsak azt nem, hogy el akarja kerülni mondjuk a vitába való bevonódást, mert nem ért hozzá, nincs köze, satöbbi, de druidákat emleget, mégse rá figyel. Ezt Cameron agya enyhén fogalmazva nehezen dolgozza fel, jobbnak is látja töprengés helyett megfordulni, hogy meggyőződjön róla, nem-e a lány elmeállapotával van gond. Azonban amint megfordul, tátva marad a szája. Jól mondta a szöszke, mögötte egy egész erdő van és druidák. Elképzelése sincs, hogy ez micsoda. Kezdetnek a legrosszabbra gondol. Illúziómágia. Még mindig megrökönyödve és ugyanakkor határozottan kíváncsian figyeli az egész jelenetet, és persze azt, ahogy ez az oktondi lány homlokon bökdösi az egyik druidát. Ha elátkozzák, ő aztán nem oldja meg a problémát. Viselje csak a tettei következményeit.
- Honnan tudjam én azt. A barátnőmnek sincs a homlokára írva, mégis elhitette velem, hogy áldozatul esett a baltás gyilkosnak. Fogalmam sincs, hogy mi alapján lehet őket felismerni, de ha az vagy, akkor most áruld el, vagy nem állok jót magamért - háborog, közben viszont mégiscsak belép a terembe. Óvatosan lépked előre a padló helyén fellelhető süppedős füves-mohás talajon, a druidákhoz pedig nem megy közel, csak három lépés távolságról szemléli őket, törzsét irányukba döntve kissé, de közelebb semmi pénzért nem lépne. Ki tudja, milyen teremtmények, hogy kerültek ide, egy átok pedig aztán végképp nem hiányzik a nyakába, van már így is néhány családi, azokkal bőven beéri, köszöni szépen.
- Ha jobban belegondolok, a barátnőm is szőke, olyasféle magas, mint te, művész, ennél fogva jó a képzelőereje és pont annyira képes felhúzni magát, mint te. Tűzről pattantak vagytok... vajon ez általános jellemzője minden illúziómágusnak vagy csak véletlen a hasonlóság? - gondolkodik hangosan, körbejárva a nagyban dolgozó druidákat. Vajon, ha elmondja valakinek, hogy mit látott, hülyének nézik?
- Vagy mi van, ha ez valami hallucinogén hatása? Mit tudom én, penészes a terem fala és mi beszívtuk, aztán meg mivel a druidákról beszéltem utoljára, most épp ezt képzeljük be magunknak? - veti fel kettes számú ötletét egy lehetséges magyarázatra. Bár nagyszerű maga a tény, hogy ilyen élményben lehet része, láthatóan aggasztja, hogy erre vajon mi lehet a viszonylag magyarázat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 18. 21:19 | Link

Ákos

Szép nap volt a mai, bár ez idelent az alagsorban nem látszott. Több kedvem lett volna kicsit most a szabadban sétálni, kiélvezni, amíg még ilyen szép az idő, de megkaptam az üzenetet, amit már vártam egy ideje. Érdekes, hogy milyen nagy tud lenni ez az iskola néha, a nagytermi beszélgetés óta még csak futólag sem láttam Ákost, pedig egy házba járunk, az étkezések is nagyjából közösek, és azért néha tekergettem a nyakam erre-arra. Na persze nem kerestem egyfolytában, de egyszer-egyszer, amikor eszembe jutott, körülnéztem.
Az mondjuk szerencsés körülmény volt, hogy az alagsorban találkoztunk, amiatt, hogy így még az utolsó órám után gyorsan be tudtam szaladni a Rellonba, letenni a könyveimet és átöltözni. Egy kék (a szemem színéhez hasonló) pólót húztam, muszlin ujjal, és egy fekete farmert, aminek cipzáros volt az alja. Kényelmesen akartam öltözni, mivel nem tudtam, mire számítsak, mit fogunk csinálni, ugyanis Ákos nem volt hajlandó semmi érdemlegeset elráulni.
Fel voltam dobva, lendületesen csináltam meg gyorsan a szükséges dolgokat a szobámban, kicsit még átfésültem a hajam és belepislogtam a tükörbe.
A célnak megfelel.
Futott át az agyamon, bár azt sem tudtam igazán, mi a cél. Mindenesetre reméltem, hogy nem fogom a végén nagyon szörnyen érezni magam, mert azt tudtam, hogy ezen a mai találkozón kell tulajdonképpen "megbűnhődnöm" a korábbiakért. Vicces az egész, nem is én hagytam el a leveleim, mégis én vagyk a bűnös... Na szép.
Szóval szépen elindultam a Rellontól azon az útvonalon, amelyet Ákos előírt nekem, és megálltam a megfelelő terem előtt. Félve pillantottam az ajtóra, ugyanis sosem voltam még odabent, és nem tudtam, mi fog várni. Trollok? Szörnyek? Halálfalók? Dementorok? El sem tudtam képzelni, az pedig egyelőre nem is merült fel bennem, hogy lehet, hogy Ákos még azt is túl tudja majd szárnyalni, ha az összeset ide összesűrítenénk a felsoroltak közül. Pedig gondolhattam volna rá... Jobb félni, mint megijedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 18. 22:32 | Link

Lilla


Kifejezett jó kedvvel érkezik meg a helyszínre, pont pár percnyi, elegáns késéssel. Biztos akart lenni benne, hogy nem ő érkezik elsőként és nem ő vár a lányra, mert nem így tervezte a dolgokat. Akart hagyni a másiknak pár percet, hogy gondolkozhasson. Ebben az a legviccesebb, hogy Lilla nem tudja, mit tervez, és ha egy picit is sikerült kiismernie az embereket, akkor valószínűleg most a fantáziája a legnagyobb ellensége. Ez a pár perc pont elég egy embernek, hogy önmaga ellen forduljon.
Nyugodtan sétál a lány felé, féloldalas mosollyal, kicsit sem fenyegetően. Hiszen nincs benne semmi félelmetes, ő csak Ákos. Azt sem tudja igazából a lány miért tart tőle, sosem ártott neki, hozzá sem ért egy ujjal sem. Sőt, ő döntötte le a lábáról. Meg sem fenyegette, nem is volt erőszakos, akarata ellenére hozzá sem ért. Távol tartotta magát, visszafogta magát, és mégis itt van Lilla, aki nem tudja, mi vár rá és ki tudja, mit feltételez már róla.
 - Szerbusz. - Köszön neki illedelmesen, egy kedves mosolyt villantva felé. A lány mellé áll és ezúttal nem olyan kedves úriember, mint mindig. Pontosabban picit közvetlenebb, ahogy Lilla mellé kerül, finoman távolabbi vállára teszi a kezét, hogy ezzel könnyedén elzárja előle az utat, a menekülési útvonalat. Nincs visszafordulás, meggondolás.
 - Örülök, hogy eljöttél. - Elégedett vigyorral pillant rá, mert pontosan tudja, hogy nem túl sok választási lehetőséget hagyott. De mégis a lány döntése volt, hogy eljött. Általában nem látszik rajta a fölényesség, szóval ezúttal is igyekszik modorálni magát.
 - Csak utánad. - Nyitja ki Lilla előtt az ajtót és amint belép, igyekszik nem gondolni semmire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 18. 22:45 | Link

Ákos

És tádámm, Ákos meg is jelent, egy teljesen kedves és őszintének tűnő mosoly kíséretében. Akaratlanul is mosoly ült ki az arcomra, mikor megláttam, és valahogy most is megfogott az, hogy mennyire lazán és mégis összeszedetten közeledett.
- Halihó. - köszöntöttem, kicsit kevésbé formálisan, mint ahogy ő tette. Mikor hozzáért a vállamhoz, odakaptam a tekintetem, elfordítva tőle az arcomat, és nyeltem egyet. Aztán hamar felé fordultam, és gyorsan válaszoltam neki.
- Köszönd a kíváncsiságomnak. - mondtam, elég egyértelműen utalva arra, hogy nem a két szép szeméért és nem is a lehengerlő modoráért jöttem el idáig, hanem azért, mert rettenetesen kíváncsi voltam, hogy mivel fog előállni. És ez majdnem teljesen igaz is volt. Éppen csak egy nagyon kicsit tett hozzá a két szép szeme.
Beléptünk a terembe. Semmi. Nos, eddig nem volt valami nagy cucc a dolog, ennél valami kissé látványosabbra számítottam. Elégedetlenségemnek hangot is adtam.
- Egy varázslóiskolában vagyunk, és sikerült választanod egy termet, amiben az égvilágon semmi nincs? - kérdeztem tőle cinikusan és olyan jóízúen kinevettem, hogy az már szinte pofátlan volt. Egyelőre azt hittem, én vagyok előnyben, de persze csak azért, mert halovány fogalmam sem volt, hol járok. Lesz itt még nemulass.
Most jön az a rész, hogy hidegvérrel meggyilkol?
Kezdtem el fantáziálni, persze kizárólag a saját szórakoztatásomra, és nagyon jót is mulattam a dolgon. Tényleg fogalmam sem volt, ám őszintén érdekelt, mi a francot fogunk most kezdeni egy töküres tanteremben. Ha ezt a helyzetet meg tudja fordítani, akkor azt kell mondjam, nagyon ügyes.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2015. november 18. 22:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 18. 23:16 | Link

Lilla


A lány visszamosolyog, kedvesen köszön. Kivételesen nem úgy néz ki, mint egy ijedt kiscica és ez jó előjel. Pontosan ez Ákos terve, ezt ígérte neki legutóbb is. El fogja érni, hogy ne féljen annyira tőle. Bár azt nem, hogy bízzon benne. Minden esetre egy picit közelebb édesgeti magához. A lány ártatlan, nyeregben érzi magát, elbízza magát, jót nevet rajta. Ő pedig vele együtt nevet, csak kicsit más indíttatásból. Még megnézi őt magának így, nevetve, csillogó szemekkel, kissé csalódottan méregetve a termet.
Lágy mosoly ül az arcán, miközben lelki nyugalommal, ártalmatlanul becsukja az ajtót maguk mögött, aztán Lilla mögé áll. Finoman ér hozzá, hogy ne ijessze meg, tenyereit a szemeire tapasztja, arra kényszerítve őt, hogy lehunyja őket egy kicsit.
 - Hunyd le a szemed. - Utólag adja hozzá az utasítást is, vagy inkább a mozdulat közben. Egy kis ideig hagyja, hogy Lilla ismét a saját ellensége lehessen, ha akarja és elgondolkozhasson azon, mi fog történni most. De mindkét keze elől van, nem tudja bántani a lányt. Nem is áll szándékában. Inkább csak finoman érinti őt, majd szusszant egyet.
 - Gondolj vissza valamire. Egy emlékedre. Amikor igazán féltél, jobban, mint addig bármikor, amikor a félelem úrrá lett rajtad. Tehetetlen voltál, hagytad, a csontjaidig hatoljon, szétszedjen, hogy később újra összerakhasson és megfagyaszthassa a belsőd. - Kellemesen, hosszasan ringatja Lillát ebbe a képbe, emlékbe. Igyekszik úgy csinálni, hogy a lány ne tudjon ellenállni neki, hogy mindenképpen erre az emlékre gondoljon. Hogy féljen. És amikor valóban megjelenik a fejében a kép és újra meglegyinti a szele, talán kissé úrrá lesz rajta, akkor elengedi a kezeivel a szemeit, hogy ismét, ténylegesen átélhesse újra.
Na meg persze ő is figyeli a jelenetet, ahogy megelevenedik körülöttük. És azon gondolkozik, ennél jobb dolgot nem is választhatott volna. Talán Lilla most már megérti, hogy rengeteg veszélyesebb dolog létezik, mint Ákos.
Utoljára módosította:Egerszegi Ákos, 2015. november 18. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 19. 00:31 | Link

Ákos

Ákos eleinte velem nevetett, de aztán ahogy a mosolya eltűnt, és elkomolyodott, kezdtem érezni, hogy most fogunk rátérni a lényegre. Most kapom meg a „büntetést”. Éreztem a „pillangókat a hasamban”, amikor a hátam mögül hozzám ért, és nem állítom, hogy nem volt megsépeklve egy kis félelemmel is. Behunytam a szemem, mást nem is nagyon tudtam tenni, de közben végig azon gondolkodtam, hogy mennyire abszurd ez az egész. Itt állok, csukott szemmel, és hagyom, hadd tegyem velem amit csak akar. Miért? Már éppen azon gondolkodtam, hogy talán hagynunk kellene ezt az egészet, hogy egyszerűen el kellene sétálnom.
Ekkor érkezett Ákos utasítása, ami viszont annyira egyszerűnek tűnt, hogy ettől kicsit újra megjött a bátorságom. Csak el kell képzelni valamit. Tökéletesen tudtam, hogy melyik emlékem felel meg a leírásnak, amelyet a fiútól kaptam. Olyan emlék volt, amit már nagyon régen eltemettem és egyáltalán nem gondoltam rá. Soha. Még a létezéséről való röpke gondolatokat is azonnal elhessegettem, nemhogy magukat a jeleneteket újra lepörgessem magam előtt. Nem is tudtam, hol kezdhetnék neki. Hosszú reakcióidő és hezitálás után, de elképzeltem az első képet.
Olyan 8-9 éves lehettem, balett órán voltam. Akkoriban két edzőm volt, az egyik a közvetlen, ő tartotta az órákat, egy nő, vagy talán inkább lány még. A másik, a felettese egy férfi volt, akit ritkábban láttunk, csak néha nézett be az órákra, hogy megnézze, minden rendben folyik-e.
Egyik nap bejött az edzésre. Furcsa volt, furcsán viselkedett és az arca ki volt pirulva. Zaklatottnak látszott, bár én akkor nem igazán tudtam megmondani, mi olyan különös benne. Megnézte a táncunkat. Miután befejeztük, dühösen elrohant, a női edzőm pedig utána szaladt. Nem tudtam, hova mennek, de gondoltam a „kényszerszünet” alatt kimegyek az öltözőbe a kulacsomért. Az öltöző ajtaja azonban félig nyitva volt, és veszekedés hangjai szűrődtek ki. Félve lestem az ajtó felé, és a két edzőmet láttam, a férfi szinte folyamatosan ordított a nővel. Nem értettem, mi történik.
Ákos ekkor engedett el, én pedig kinyitottam a szemem. Döbbenten láttam, hogy a jelenet folytatódott tovább, a két szemem előtt. Lassan kezdtem megérteni, hol itt a büntetés.
Dermedten álltam, és néztem a kilencéves önmagamat, ahogyan csak áll, és bámul értetlenül, és egyre jobban fél, miközben teljesen tehetetlen. A férfi addig verte a nőt, amíg az el nem terült a padlón. Az orra vére az öltöző csempéjére csöpögött. Emlékszem, akkor eszméltem rá, hogy a példaképem, akire felnéztem és akinek mindig is meg akartam felelni, mennyire gyenge és törékeny volt. Hogy bántották. Nem gondoltam soha, hogy ez megtörténhet. Borzasztóan féltem, mi lesz most vele? Ekkor vettem észre, hogy a férfi észrevett, és engem néz. Tudtam, hogy most én következem. Ahogy tudtam, teljes sebességre kapcsolva szaladtam vissza a terembe, a többiekhez, de a férfi nem jött utánam. Nagyjából negyed óra múlva jött be a terembe, és közölte, hogy ő fogja megtartani a mai edzést, mert a női edzőnk rosszul lett. Közben végig engem nézett, és tudtam, hogy tudja, hogy mindent láttam. Soha életemben nem üvöltöttek velem annyit összesen, mint ő akkor. Annyira féltem tőle, hogy minden lépést és ugrást elrontottam, a lábaim összeakadtak. A többiek gúnyosan néztek rám, nem értették mi bajom. Amikor épp nem táncoltam, alig tudtam vissztartani a könnyeimet és a vállamat rázta a zokogás. Egész órán én voltam műsoron. Folyamatosan azt kiabálta, hogy sosem leszek táncos. Hogy egy szégyen vagyok. Ez is rossz, az is rossz. A többiek pedig nem hogy nem vettek a védelmükbe, szinte úgy tűnt, mintha élveznék. Undorral néztem végig most, jó pár év után is a sok elégedett kislány arcán. Láttam magamon a kétségbeesést, és emlékeztem az érzésre. Haza akartam szaladni, vagy ki a világból, de féltem elmenni.
Ekkor következett az emlék legintenzívebb része. Az óra vége felé, a férfi odajött hozzám, miközben a hajlékonyságomat kritizálta, és én azt hittem, meg fog ütni. Már húztam össze a nyakam, mindenem, próbáltam egyre kisebb lenni. Végül annyit kért, menjek le spárgába, én pedig szinte nem is értettem, mit akar tőlem. Csak bámultam rá, elkezdtek potyogni a könnyeim, és nem bírtam megmozdulni. Ő maga kezdett el lenyomni.
Néztem, ahogy a majd’ 70 kilós férfi az egész testsúlyával a fiatalabbik énem apró lábaira nehezkedik. Tudom, milyen volt. Azt hittem, szét fogok szakadni, borzasztóan fájt. De közben végig csak arra tudtam gondolni, hogy rosszabb is lehetne, hiszen a női edzőm már eszméleténél sincs.
Volt még tovább, de megálljt parancsoltam neki. Eddig a sokktól, és valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan élmény miatt nem bírtam nem erre gondolni. Annyira döbbenetes volt, ahogy megelevenedett előttem az emlékem, annyira mélyen fojtottam ezt el, hogy valamiért most nem tudtam abbahagyni. De már tiszta volt a fejem. Nem sírtam, annál jobban tudtam fegyelmezni magam, de mindenem remegett, és úgy éreztem, mindjárt összesem. Nem voltam szomorú, inkább teljesen meg voltam rökönyödve. Egyszerűen nem tértem magamhoz a döbbenettől. Egyrészt ezt a terem mágiája váltotta ki belőlem, másrészt pedig Ákos. Itt állt mögöttem, nézte az egyik legborzasztóbb élményem, mint valami nyavalyás moziflimet. Ez sehol nem volt az ő leveleihez képest. Nem mondtam neki semmit, bár legszívesebben megütöttem volna. Csak álltam, mert féltem, hogyha bármit teszek, elveszítem az önkontrollom. Nem bírtam megmozdulni, nem bírtam megszólalni. Nem tudtam, hogyan tovább.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2015. november 19. 00:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 29. 20:06 | Link

Lilla


A terve tökéletesen működik. Hagyja, hogy Lilla elengedje magát, leengedje a védelmét. Szépen, lassan vezeti bele az illúzióba, hogy ez semmiség, biztonságban van. Nem tesz vele semmi rosszat, igaz? Ő az apró báránykája, úgy terelgeti az emlékbe, ő pedig hagyja magát. Még meggondolhatná magát, de könnyedén engedi el Lilla szemeit, hogy kinyithassa azokat és lássa.
Mellé lép. Az arcát nézi, ahogy megdermed, nem tudja, mit csináljon. Furcsa, zsibogó érzés szaladgál végig rajta. Nézi az emléket. Számára nem jelent semmit, van ilyen. Van, amikor az élet nem rózsaszín felhő, van, amikor nem jön össze és  nem úgy alakul, ahogy terveztük. De Ákos is nagyon tudja, mennyire igyekszünk ezeket elfelejteni. Próbálja kiüríteni a fejéből az összes szemetet, papírra vetni, tintapacákká összegyúrni, de nem megy. Ez egy végtelen forrás, hiába csapolja. De az emléke itt van a tollában, ott lapul a zsebében, szinte égeti a lábát. Neki nincs mitől félnie. Ebben a szobában semmi nem történhet fele. Nincs a fejében az az emlék, ami sokáig mérgezte.
Ahogy Lillát nézi, mintha remegne. Ha kívülről nem is, belülről bizonyosan szétesőben van. Ákos elérte a kívánt hatást, szembeállította őt a démonaival és olyan hatást ért el, mint amilyet várt. Kellemesen hümmög, de csak magában. Zsebre rakott kezekkel nézi a törékeny lányt, és a fiatal énjét. Aztán, amint vége, látja, hogy Lilla azt sem tudja, hol van. Nem tudja, mit csináljon. Ideje magához vennie az irányítást, szóval egy kellemesebb emlékre gondol. Egy középkorú nő jelenik meg egy régi szobában, a zongoránál ülve. Kellemes, sejtelmes fények világítanak, a finom ujjak pedig életre keltik a hangszert. Édes, lassú dallam hangzik fel, ahogy Ákos közelebb lép a lányhoz, megfogja az egyik kezét, másikat pedig derekára simítja.
 - Látod... - Suttogja neki halkan, ahogy hátralépett, magával húzva a lányt, táncra invitálva őt. - Vannak nálam ijesztőbb dolgok. Rosszabbak.
És még lágy mosoly is ül az arcán, ahogy lép, és kihasználja a lányka sokkját és magabiztosan vezeti. Természetesen csak akkor, ha hagyja magát.
Tekintete azonban néha-néha a nő felé réved. Nincs arca. Nem emlékszik rá már, arc nélküli dallam ő, semmi más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 29. 21:15 | Link

Ákos

Újabb hidegzuhanyként ért, amikor hozzám ért. Azt hittem, jobban már nem tud meglepni, de  Ákos egyre újabb és újabb mélységekig vitte  a "Van bőr a képén..." nevezetű jelenséget. Először nem is értettem, hogy mit akar, aztán ahogy a zene megszólalt, szépen lassan összeraktam, hogy valamilyen elképesztően elmebetegnek tűnő oknál fogva, táncolni akart velem. Egy keserű mosoly jelent meg az arcomon. Most jutott eszembe, hogy eddig nem is mondtam neki, csak most tudta meg, hogy táncolok, és a reakciója még figyelmesnek is tűnhetett volna, és máskor valószínűleg borzasztóan levett volna a lábamról... De nem a mai volt ez a nap.
Miután elhangzott a mondata, egy pillanatig még hagytam, hadd fogjon, a szemébe néztem, és próbáltam rájönni, mi a franc baja van. Bele akartam sűrteni ebbe a pillantásba mindent – az összes dühömet, a fájdalmat amit okozott, és az elszántságot, amivel tudtára akartam adni, hogy nem vagyok a bábja, akivel azt tehet, amit csak akar.
- Tudod van abban valami rettenetesen szomorú, hogy életem legrosszabb emlékét kell előrángatnod ahhoz, hogy ezt bizonyítsd. - mondtam, közben pedig kiszabadítottam magamat a karjai közül. Nem akartam egy pillanattal sem tovább nézni az önelégült képét, nem akartam arra gondolni soha többet, ami itt történt. Amiatt hálás voltam neki, hogy az (egyébként teljesen dühítő) reakciójával kirángatott abból a leforrázott állapotból amiben voltam, de ezzel át is lendített, így végre tudtára tudtam adni, hogy mit gondolok.
- Lehet, hogy nagyon okosnak érzed most magad, és hogy azon is csak röhögni fogsz, amit most mondok, de hidd el, jobb ha nem jössz többet a közelembe. - mondtam csöndesen, nem hisztérikusan és nem is a tipikus fenyegető hagnsúllyal, éppen csak tényközlésként. Biztos voltam benne, hogy nem fog komolyan venni, de azt is tudtam, hogy nem ismer, és nem tudtam mennyire tudja, hogy minden Rellonos okkal kerül oda, ahova. Nem akartam semmivel megfenygetni, de úgy éreztem, kikaparom a szemét ha mégegyszer hozzám ér, és szerettem volna, ha ezt ő is érzi. Rögtön azután, hogy befejeztem a mondatom, hátat fordítottam neki, és elindultam kifelé a teremből. Köszönöm, ennyi elég volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 29. 22:55 | Link

Lilla


Egy pillanatig, amíg meglepetés volt a mozdulat, a lány engedelmesen hagyta magát. Behódolt a húzásának, a zene ritmusának, épp csak egy lépésnyi idő, semmi több, ennyit adott Ákosnak, mielőtt még megpróbálta volna a tekintetét felnyársalni. Ez a pillanat, Lilla pillantása pedig egészen a bensőjébe mart és megpróbált kiragadni belőle egy darabot. Ahogy az érzés húzta őt, megemelte fejét, megfeszítette állkapcsát, úgy figyelt a lányra.
 - Azt nem mondtam, hogy jó vagyok, de van nálam rosszabb. - Ismeri be, őszintén, mint mindig. Na persze. Ez nagyon csúnya túlzás volt, de Lillával meglepően sokat őszinte. Csupán azért, hogy minél jobban összezavarja és így kevésbé tűnjön fel neki, milyen torz is az igazság, amit neki mutat általában.
Nincs szükséged rá, hogy lebukj és lásd, ami a vízfelszín alatt van. Megfulladsz. - a jó tanács Lillának szól, és egyúttal magának is. Óvó, kedves gondolatok, borzasztó sötét köntösben. Nagyot dobban a szíve ebben a pillanatban, egyik kezével hajába túr. Le kéne írnia. Figyeli a lányt, a mozdulatait, a tekintet, amitől minden pillanatban elhal belőle egy apró darab és csak arra tud gondolni, hogy ezt meg kell örökítenie. Nem, nem, nem, ez a pillanat, ezek a gondolatok nem úszhatnak el csak úgy. Pedig minden egyes másodperccel veszít belőlük, kicsúsznak a kezei közül, ő pedig ezt gyűlöli, mélységesen gyűlöli, ki nem állhatja. Le kell írnia ezt, különben minden hiába volt, felesleges, elvesztegetett érzések és ha ebből állnának a mindennapjai, úgy érezné, nem is érdemes élnie.
De Lilla mindezt tovább fokozza, az ő szíve pedig a torkában dobog, és ahogy az apró lány megfenyegeti, hogy jobb lesz, ha többet nem jön a közelébe. Ez pedig elképzelhetetlen ezek után. Sietősen kerüli meg, állja el a lány útját, hogy véletlen se menekülhessen. A fejében ütemesen lüktet a zongora tompa, lassú hangja.
 - Ugyan már, Lilla! Miért rám vagy mérges? Miért nem arra a szadista állatra? - Kérdezi tőle, mindenféle felháborodás nélkül. Sokkal inkább alkudozó, kérlelő stílusban udvarol a lánynak és be kell látni, hogy van valami abban, amit mond. Még ha a saját seggének mentésére is használja, akkor is.
 - Itt álltál, vele szemben, bármikor odamehettél volna, hogy megüsd, az emléket szétzilálva és megváltoztatva. Megtehetted volna, de csak álltál, lefagytál, és nézted. Miért? - Próbálja nem vádolni a kérdéssel, nem magyarázkodásra kényszeríteni, mégsem biztos, hogy sikerült. De most már tényleg érdekli. Ha ez ekkora törés volt neki, miért állt csak úgy és hagyta, hogy megtörténjen újra és újra?
Te tulajdonképpen szereted, ha bántanak. Szereted, ha megfélemlítenek. Szereted, ha hatalmat gyakorolnak feletted, hogy ez tüzet csiholjon benned és ellenállásra sarkalljon. Ez kell neked. - ismét dübörög a fejében. Kétségbeesetten gondolkozik. Ha most ezeket leírja... le kell írnia... de akkor Lilla elmegy és vége. Vége mindennek. Inkább memorizálja, elrakja későbbre. Összeszorítja fogait és igyekszik lenyugtatni szívverését és légzését is. Csak nyugalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 29. 23:31 | Link

Ákos

Most éreztem úgy talán először vele kapcsolatban, hogy mintha megmozdult volna benne valami. Most sem tudtam azonban megmondani, hogy mi hajthatja Ákost, és meg mertem volna kockáztatni, hogy soha az életben nem idegesített még semmi annyira, mint az, hogy nem bírom őt megérteni. Aztán, mint mindig, most is kaptam egy homályos választ, amivel értelmes ember nem tud mit kezdeni, ezzel pedig csak még jobban felhúzott, ami jelen esetben egyébként nem volt túl okos ötlet.
- És úgy érzed, ezáltal mentesülsz bármilyen szarság alól, amit teszel? - kérdeztem tőle indulatosan. Eddig megőriztem a tartásomat, ezzel általában nem volt különösebb problémám, de most éreztem, hogy kezd kicsúszni az önkontrollom a kezeim közül.
A menekülés megtette volna a hatását, lenyugodhattam volna békében, átgondolhattam volna a dolgokat, és bár valószínűleg így-se, úgy-se lett volna kedvem többé találkozni a fiúval, Ákos úgy döntött, még tovább rontja a helyzetet. Nem hagyott elmenni, elállta az utamat. Tudtam, hogy ha nagyon akarnék megpróbálhatnék átjutni rajta, de azt is tudtam, hogy felesleges, mert ha Ő nagyon akarja, akkor meg tud akadályozni. Feleannyi kiló ha voltam, mint ő. Szóval inkább összefontam a karjaimat magam előtt, és újabb lesújtó pillantással díjaztam az akcióját. Aztán még belekezdett a monológjába és úgy döntött, inkább mindenkit okol a világon, csak saját magát nem. Istenem, annyira szerettem volna megérteni őt... Most hirtelen, mikor úgy tűnt, hogy számítok neki valamit, komolyan megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak bennem, amelyek nagyon ellentétesek voltak az iránta érzett dühömmel. De szerencsére, pont mielőtt ezen még elgondolkodhattam volna, újra eszembe juttatta, miért akartam eltűnni innen. Annyira gyerekesen viselkedett, és annyira összezavart. Ráadásul tudtam, hogy tudja, és hogy szándékosan csinálja. Ez volt az egészben a legrosszabb. A bolond vádaskodásán egy rövid pillanatra keserűen felnevettem. Hogy gondolhatja ezt a kérdést komolyan?
- Lefagytam, pontosan, sosem hallottál még ilyesmiről? Tudod, akkor történik, amikor az embert hátbaszúrják!- mondtam neki gúnyosan, a kelleténél talán kicsit több indulattal a hangomban. Próbáltam fegyelmezni magam, nem akartam, hogy ekkora hatással legyen rám, de egyszerűen kihozott a sodromból. Utáltam a gondolatát is, hogy hagyom, hogy irányítson engem.
- Engedj el. - szegeztem újra a tekintetem elszántan az övébe, a hangom cseppet sem volt kérlelő, inkább fagyos, de belül igazából könyörögtem. Muszáj hagynia, hogy végiggondoljam a dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 30. 00:23 | Link

Lilla


 - Tudtad, hogy ez lesz. Ha más nem, sejtetted. Mégis idejöttél ma, Lilla. - Emlékeztetnie kell a lányt erre az aprócska tényre. Ő csak megmondta, hogy legyen itt, de nem kérlelt, nem is utasított. Csak könnyedén közölt, a lány mégis itt volt. És ez jelentett valamit. Most itt van és Ákos szerint azért, mert azt akarja, hogy szétszedje őt. De akkor miért menekül? Miért nem hagyja magát?
Nem azért van itt, hogy szétszedesse magát. Azért van itt, mert kell neki valami, ami ellen küzdhet. Pont, mint egy macska-egér játék. Remek érzés kergetőzni, de ha vége lenne, egyik fél sem tudna mit kezdeni a helyzettel. - már megint rohamozzák a gondolatai, ő pedig nagyot nyel és érzi, hogy izzad kicsit. Nem, Lilla nem az az engedelmes bárányka, akire eddig gondolt. Talán nem is az a riadt egérke, aki ez alkalommal megfogalmazódott benne. Fogalma sincs végül, kicsoda ő.
Hiszen egy riadt egérkének nincsen ilyen tekintete. Ilyen tekintetre csak...
 - Ó, elég legyen már! - Morran halkan, nagy levegőt véve, egyik szemét egy pillanatra eltakarva, tenyerét homlokához csapva. Esélytelen. Az elméjének nem szabhat senki határt, még ő maga sem. Eközben kicsit nem figyel Lillára, csak egy pillanatig vívódik még magával. Fáj. Fáj neki. Írni akar. Körmölni. Átadni magát az érzések és a gondolatok tengerének. Zsibbadt testtel elringatózni rajta, hagyni, hogy a hullámok csak sodorják őt, messzire a valóságtól. Hogy végül kiköthessen a lakatlan szigeten, ahol nem várja más, csak a kész mű. Minden gondolata, örök, mégis pusztítható és gyenge valójában, egy papírra vetve. Grafomán. Borzasztóan. És nem tud ellenállni neki, legalábbis nagyon nehezen. Nyel egy nagyot.
 - A francokat szúrtalak hátba, te! - Már ő is heves a lánnyal, de főleg azért, mert magára mérges. Hogy nem bír itt lenni teljesen. - Megmondtam világosan, mit fogok csinálni és miért, mindenről tudtál! Már a nagyteremben elmondtam, emlékszel? - Na, most már nem nyugodt, nem vádló. Egyik keze kissé remeg, testtartása görnyedtebb és igyekszik lenyugtatni magát. Arról nem tehet, hogy a lány arrogáns volt, és nem félt tőle. A legmélyebb félelmeivel állítja szembe, igen, ezt mondta neki. Azért, mert elolvasta a leveleit és azért, hogy megmutassa, nem is olyan rossz ő. Ennél kevésbé nem is szúrhatta volna hátba.
 - Most legalább tudod, hogy én betartom, amit ígérek és mondok. Én nem játszok. Nem szórakozok. Ehhez tartsd magad. - Figyelmezteti a lányt, és talán most már eszében sincs, hogy komolytalanul félvállról vegye. Akkor azonban vesz egy mély levegőt, összeszedi magát. Kiegyenesedik, teljes magasságával tornyosul a lány felé. Rideg, barna tekintetével, érzéketlen arckifejezésével állja Lilla parancsait, haragját, dühét és egyik sem fog már rajta.
Nem találhat fogást rajtad. Ha egyszer megfog, nem ereszt majd és kénytelen leszel végleg megszabadulni tőle. Olyan ez, mint valami rossz fertőzés. Hiába kezeled a tüneteit, ha nem fojtod el csírájában, mindig vissza-visszatér majd.
 - Ennek itt még nincs vége. - Közöl ennyit könnyedén, aprócska, alig látható mosollyal ajka egyik sarkában. Majd egy könnyed mozdulattal arrébb áll az ajtóból, egy előzékeny mozdulattal mutatva felé az utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. november 30. 22:02 | Link

Ákos

Értetlenül bámultam a fiúra, aki továbbra is csak mondta a magáét, mintha én tehetnék mindenről. Komolyan, lehetne annyi töke, hogyha már kiszúrt velem, akkor legalább felvállalja. Legyen már férfi.
- Tudtam? Meg vagy te húzatva? Kihasználtad, hogy fogalmam nem volt róla, mi ez a hely, ahogy a bűntudatomat is kihasználtad, pedig te hagytad ott azokat a hülye leveleket! - mérgelődtem, és most már nem is annyira törődtem vele, hogy megtartsam a fegyelmezettségem. Mindennek van határa.
Toporogni kezdtem, nagyon mehetnékem volt már, de továbbra sem engedett. Láttam, hogy nem teljesen van itt, a figyelme néha elkalandozott, az arca pedig furcsa mód kissé elgyötörtnek tűnt, amit nem teljesen tudtam hova tenni. Olyan volt, mintha valami nagyon fontos foglalkoztatná, valami számára sokkal fontosabb, mint a beszélgetésünk. Itt telt be a pohár. Ha szórakozik velem, legalább figyeljen rám közben.
- Nevetséges vagy, őszintén. Van képed úgy tenni, mintha teljesen őszinte lettél volna velem, holott te is jól tudod, hogy nem voltál. - fakadtam ki, válaszul az ő kifakadására. Ez ugyan picit meglepett, nem teljesen értettem... Az egyik pillanatban mintha itt sem lett volna, annyira elkalandozottnak tűnt, a másikban pedig szinte szenvedélyes válaszokat vágott hozzám, ami jóval inkább a jelenlétéről tanúskodott. Nos, nem ez volt az első dolog, amit nem értettem vele kapcsolatban, de őszintén reméltem, hogy az utolsó. Nem kell több rejtély, így is megbolondulok.
Szívesen mondtam volna neki, hogy majd értesítsen, ha megtalálta a jobbik eszét, és képes felelősséget vállalni azért, amit másokkal tesz, de egyrészt biztos voltam benne, hogy ez nem fog egyhamar bekövetkezni, másrészt pedig nem éreztem úgy, hogy továbbra is az életemben szeretném tudni. Minek tegyem ki ennek magam? Erre a kérdésre azonban tudtam, hogy nincsen egyértelmű válasz.
Aztán Ákos vonásai hirtelen megkeményedtek, a hangja tárgyilagos lett, és láttam, hogy végre tényleg teljesen rám koncentrál. Remek, ennyit kapok ezek után. Ridegséget és már-már fenyegető hangnemet. "Ehhez tartsd magad", na persze, nem akarom én tartani magamat semmihez többé, amihez neki is köze van. Az utolsó mondata hallatára csak újabb hitetlen mosoly jelent meg az arcomon, és mielőtt még kilépem volna, oldalra fordultam hozzá, és picit közelebb léptem, úgy, hogy szinte még a lélegzését is éreztem.
- Na ebben nagyon tévedsz. - Vége van. Fejeztem be magamban a mondatot, sóhajtottam egyet, majd kiléptem az ajtón, és pillanatnyi reményeim szerint Ákos életéből is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hoshi Neko Silver
INAKTÍV


Forró csokit?
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 107
Írta: 2016. március 4. 13:56 | Link

Aki keres valamit, az talán jól teszi, ha itt kezdi. Persze, a portréktól is lehetne érdeklődni, de többnyire amiről beszélnek, annak a fele se igaz, vagy csak egy továbbgondolt változata egy elhangzott félmondatnak. Vagy elcsípett gondolatnak. Márpedig ami most Nekonak kell, az a biztos tény.
Tehát az alagsori hőmérsékletre való tekintettel ma a nyakkendő-ing kombóra került egy jó kis kötött póló, fehér és hupikék színekkel, mintában pedig mi más lenne, mint az édesség. Muffinok, csokik, nyalókák, cukorkák, fagylaltok, és sütemények táncolnak, időnként akár szó szerint is. Kezében az elmaradhatatlan forró csokoládé, és kivételesen nem kíséri lépteit különös csilingelés, ami mintha a semmiből jönne.
Halk dudorászással rántja fel az ajtót, utólag gondolva bele, hogy remélhetőleg senkire se hozta a frászt. Nem, itt minden üres. Akkor hát...
Mire kettőt lenne ideje pislogni csörgés hallatszik, majd egy kis folyosó bukkan fel odabent is, pár ajtóval, az Elhagyatott mosdóval, és mintha a falon Riell árnyéka kísértene... Elnyom egy vigyort, és belép. Lám. Tényleg erre látta utoljára. Nem Riellt, hanem amit keres. Persze, az eredetit itt nem fogja megtalálni, de legalább emlék-felelevenítésnek tökéletes.
És igen. Emlékszik. Azon az estén Neko kegyetlenül sok tiltott szert fogyasztott, egy méteres körzetében árasztotta az alkohol szagot. De engedtessék meg az embernek, ha nyomorult egy pillanata van, hogy kicsit felejtsen.
Hát, most ez a probléma. Hogy sikerült. Ám most akárhová néz, olyan ez a hely, mint valami internetes tárgykereső játék. Minden árnyékban, zugban, polcban, s tégla mögött rejtőzik valami. Felhörpinti a csokiját, és keresésbe kezd. Hát, ez is jobb mint a semmi. Kövessük végig életünk egyik legborzalmasabb éjszakáját, lépésről lépésre, és dagonyázzunk az érzéseben!
Meg hakuna matata, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A deja vu egy olyan jól sikerült poén, amit Isten visszateker, hogy újra megnézhesse.

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyAlagsor