29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Velencei-tavi tali! Részletek a Varázslatos találkozók témában Cool
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint
Titkos könyvtár - Mihail Vladiszlav Sztravinszkij hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 707
Írta: 2019. szeptember 29. 19:29 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Amióta megtudtam a totálisan unalmas háztársamtól, hogy egy olyan ember tartja az Okkultizmus és fekete mágia tárgyat, aki testközelből tapasztalta meg a hatásait, és túl is élte, mint egy mániákus olvasok még többet erről. Nem lehet lelőni, agyam állandóan ekörül forog, és az volt az első dolgom, miután végre távozott a szobából a nem várt vendég, hogy összekapjam magam és elmenjek felvenni a tárgyat. Szerencsére simán ment, mindennemű kérdések nélkül, csak vállat vontak és azt mondták rendben. Minden simán ment, és ennek örömére indultam megkeresni azt a könyvtárat, amit mindenki titkosnak mondd, pedig mindenki tud róla. Érdekes felfogás a titkosról, maradjunk annyiban.
Két sor között ülök a padlón, valahol a könyvtár legvége felé lehetek, pálcámat a földtől számolva a harmadik polcon helyeztem el, mert szerencsére, az ilyen apróbb és nem megerőltető bűbájok még nekem is mennek, így az kitartóan világít nekem, amíg én falom a sorokat. Amennyi nemrég kijött újságcikket összetudtam szedni, megtettem, könyvek kinyílt halma van körülöttem, amikből bőszen jegyzetelek kifelé. Ambrózy Henrik, a Bagolykő Mágustanoda nemrég lett oktatója, akit már kétszer megvádoltak szülei megölésével, amit fekete mágiával vitt véghez. Nagyon érdekes felvetés, és a s rengeteg ócsárló cikk között eddig csak két olyat találtam, amik, ha nem is tagadják a gyilkosságot, de nem erősítik meg, sőt, talán még pozitív megvilágításba is helyezik a már felnőtt férfit.
Fülem hátrahúzódik, ahogy meghallom a bűbájt, ami pár másodperce még az én pálcámon is fényt gyújtott, mert már farzsebembe töszködve állok fel, és kerülöm meg a polcot. Egy lány, aki ilyenkor egyedül császkál? C-c-c. Mindjárt megcsinálom a hangulatot neki. Óvatosan lépkedek a polctól polcig, amíg végre egy olyan sorhoz nem érek, ahol a lány mögé kerülök. Halkan, szinte osonva slisszolok végig a folyosón, majd a lány mögé érve óvatosan csúsztatom kezemet szájára, hogy fülébe suttoghassak.
- Ígérd meg nem sikít - egy hatalmas és gonosz vigyor kerül fel ajkaimra, miután a mondat elhagyja ajkaimat, és tudom, hogy a legegyszerűbb megoldás lett volna, ha egyszerűen kisétálok a fénybe, de így - számomra mindenképpen - viccesebb. Na meg, ha sikít is, vajon ki hallaná meg?
Szál megtekintése

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 707
Írta: 2019. szeptember 29. 19:57 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A meglepetés egy olyan dolog az emberek életében, amit a legtöbbjük utál, mert túl sok csalódás érte a nagyon sikeresnek és eltaláltnak hitt meglepetéssel, vagy egyszerűen mellé nyúltak és egy hatalmas csalódás lett a vége. Na, én utálom a meglepetéseket, de ha én okozhatom, akkor valami undorító önelégült érzés suhan át testem minden sejtjén, és akaratlan mosolyognom kell. Feszengeni kezd, hátát ívbe feszíti és rögtön az jut eszembe, hogy ilyen mozgással bizony akár alattam is lehetne. Esetleg felettem. A mostani helyzetben ez mit sem számít. Próbál küzdeni, de a mindennapos futás, aztán egy óra box még megtartja a kondimat, amit alapvetően sem veszthetek el, hát kérem! Jövő héten fotózásra megyek, nem úgy van az, hogy csak mert iskolát kezdem a modellkedés háttérbe szorul, mert bizony nem. Így csak még inkább előtérbe kerül, hogyha máshol nem is, de a kifutóról és aztán az utána lévő bulin lássam a szüleimet, akiknek elégedett mosoly ül az arcukon, mert büszkék rám.
Halk nyögdécselés zökkent ki, ami akár egy kígyó kúszik be a sír csendbe, és rögtön eszembe is jut, hogy hol is tartottam, mindamellett, hogy velem együtt is adhatna ki ilyen hangokat a nő. Mert ha ő nem is látja az én arcomat, nekem épp elég, hogy láttam profilját és megéreztem illatát. Ennyi pontosan elég, nálam meg amúgy sem lehet csúnyább, ha elengedem magam, így egy engedékeny sóhajjal, de lazítok ajkainak szorításán, hogyha szeretné megtenni felém fordulhasson, amíg én első megmozdulásomként hajolok le gyorsan a pálcáért és kapom fel. Még mázli, hogy a bűbáj nem múlott el, így arcomat gyönyörűbb megvilágításból láthatja, mint eddig bárki más, akivel itt találkoztam.
- Ügyes - biccentek egy elismerőt, ahogy tényleg nem kezd el sikítozni, amint szabad. Legalább az én dobhártyám is megmarad, meg a sajátja is, amiért nem idegesített fel a sikítással. Arcát meglátva, szemeim összeszűkülnek, fejemet oldalra biccentve mérem végig, majd elmosolyodom. Egy olyan mosollyal, amit senkinek nem kívánok látni, mert néha én sem tudom ez hogy nézhet ki kívülről. Ez amolyan; most meg vagy mosoly. És meg is van? De még mennyire.
Szál megtekintése

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 707
Írta: 2019. szeptember 29. 20:28 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Ahogy abbamarad a csípőmozgás, esküszöm már hiányzik is, de ellépünk egymástól, ő pedig még aranyos módon követelget tőlem, mintha megtehetné az elkövetkezendő pár percben, órában. Amíg én azt akarom. Oldalra biccentett fejjel, kissé értetlen nézem, ahogy nem egyszer, de mindösszesen kétszer vágódik a könyvespolcnak, pedig én vagyok olyan aranyos, hogy még világosságot is csinálok neki, ő meg balfaszkodik. Mosolyognom kell, de ezek csak egyszerű mosolyok, nem olyan, amit kapott, és rögtön egy engedelmeskedő kislány lett tőle. Nem, ezek egyszerű elismerő mosolyok, mind a bénaságára, mind arra, hogy ez miatt mennyire akarom, hogy legalább egy kicsit az enyém legyen. Felső határt soha nem rakunk, mert nem rakhatok, tudjuk mi lenne a vége, így erről rögtön le is mondok, de az alsó szintekről még mindig nem esett szó.
Elpirul, szemében lévő csillogás mindent elmondd arról, hogy ismét célba értem, pedig megmondom az őszintét nem is erőltettem meg magam annyira, mint amennyire akartam volna. Ha mégis megteszem, ájuldozva omlott volna a karjaimba azt visítva, mennyire akar és mennyire vágyik rám, csak ugye... pontosan ettől fosztottak meg az RJ-ben, és nem is akarom, hogy ez legyen. Nem használhatom ilyen mértékűen, egyszerűen nem tehetem.
De, ha... de ha akarom? Egy csók erejéig, egy meghitt éjszaka erejéig itt, a dohos könyvtár szagban, a nehéz és gusztustalan mintákkal tele rakott szőnyegen? Akkor sem tehetem meg? Mert, ha megteszem, akkor végül is, ő is akarja, így nem lehet mondani, hogy ráerőltettem, nemde? Kérdések hada zakatol a fejembe, de valahogy egyikre sem olyan a válasz, ami kizökkenthetne a tervből. Akarom, hogy az enyém legyen legalább pár percre.
- Félni tőlem? - lépek egy lépést közelebb az előttem állóhoz, és remélhetem csak, hogy rám néz. Bah, ennél nagyobb baromságot egy kérdésben még senki nem hallott, hiszen mind tudjuk, hogy nem fél. Egyszerűen meg van babonázva, és megmondom a valót; nem meglepő. Néha én is meglepődök mennyire jól nézek ki, amikor szemben találom magam egy tükörrel. Ha felpillant rám egy, talán kissé jobban megspékelt mosolyommal találhatja szembe magát, vélamágiám csak úgy pezseg a használható szinten körülöttem lévő aurában. Milyen rég volt már... és szerencsére ezt még a Minisztériumnak sem jelzi a karkötő. Mi ez, ha nem isten adta lehetőség?
Szál megtekintése

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 707
Írta: 2019. szeptember 29. 21:04 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Egyszer, és tényleg csak egyetlen egyszer szeretném megtapasztalni az életemben, hogy milyen lehet az, ha valaki vélamágiát alkalmaz rajtad. Nem sokat, de éppen eleget olvastam róla, hogy egy kép kialakulhasson arról ilyenkor mit érezhet az áldozat. Nem én találtam ki a szót, sajnálatos módon minden olvasnivaló így említi meg az embereket, akik vélamágia befolyása alatt raboltak bankot - volt ilyen -, vagy akartak eltenni láb alól egy éppen vissza-visszatérő ex-barátnőt. Lényegtelennek mondanám, de nem az, mer akik meséltek róla és éppenséggel nem kellett leülniük a büntetést, mert enyhítő körülmény a vélamágia, azok mind ugyanazt mondták. A legcsodálatosabb érzés a világon, mert csak az illetőt látod, nincsenek gondjaid, mindenben engedelmeskedsz neki, mintha nem is te lennél, csak egy lélek, aki beköltözött egy éppen arra császkáló testbe, mégis minden tökéletes. Üres minden, mégis tele van. Mégis minden érzés felerősödik benned, hiába érzed magad üresnek, hiába nem akarsz a hatása alatt lenni, hiába küzdesz ellene, mégsem teszed teljes erőbedobással, mert elég egy szó és ismét kezdhetsz mindent elölről, ha ki szeretnél szabadulni. Akár egy fekete özvegy hálójába került rovar; nincs esélyed.
Ismét rám pillant, a mondat abbamarad, én pedig nem erőltetem, hogy ismét megszólaljon, csak alsó ajkamon végig húzva nyelvemet mérem végig a pálcából ömlő fénynél. Ismét. Egy perc elég lenne? Legyen inkább húsz? De ha már húsz perc, akkor beleférne egy óra is a kis játékba, amit tökéletesen összetettem a fejemben, nem? Hiszen, ha elosztjuk az egy órát, az nem is olyan sok, főleg, hogy kedvencem még csak most jött.
- Helyes - húzom vissza nyelvemet számba, majd még egy lépést teszek felé. Még egyet, és még egyet, egészen addig, amíg a mögötte lévő polcnak nem szorítom, és meg nem tudok támaszkodni feje mellett - mekkora véletlen - Finnország eredettörténetén, gondolom nem éppen szép dolgokkal megspékelve. - Csak engem látni, igaz? - hajolok közelebb arcához, éppen elég távolságra ahhoz, hogy mindenképpen érezzen engem, de nem annyira, hogy az már intim legyen. Hogy hol az átmenet a kettő között? Megérzés.
Szál megtekintése

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 707
Írta: 2019. szeptember 29. 21:58 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A kérdés teljesen értelmetlen, mint ahogy az is az volt, amikor feltettem neki fél-e tőlem. Mindkettőre tudtam a választ, de tudod, van az, amit muszáj hallanod a másik szájából, azokból a csodálatosan ívelt ajkakból, hogy a megnyugvás átjárja a lelkedet, hiába tudod, hogy most mekkora szart csinálsz. Bár tény, még mindig az alsó határokat súrolom, mégis tudom mennyire nem lenne rám büszke senki, ha ezt tudná. Az előttem álló teljesen megilletődve, vörösen és ide-oda dobbanó szívvel áll előttem, világáról nem tud, nemhogy büszkeség járjon a fejében egy olyan srác iránt, akit életében először lát.
A fekete mágia ezen őzike tekintetek mellett valahogy eltörpül, szinte már el is felejtettem miért jöttem ide, vagy mit akartam itt eddig, mert az illata az, ami hozzá vonzott, semmi más. Ez a kellemes aroma, amit semmi máshoz nem tudok hasonlítani, mintha soha nem is éreztem volna még ilyet. Pedig mégis ismerős, van benne valami, ami Oroszországra emlékeztet, ahol életem nagy részét töltöttem, amíg el nem küldtek onnan is, hogy végül ne oda térjek haza, hanem már Finnországba. Mi ez, ha nem kibaszás?
- Ügyes kislány - villantom meg legszebb mosolyomat. Másik kezem lassan mozdul, óvatosan érek a lány karjához, ujjaim hegyét húzom rajta végig, mintha bármelyik pillanatban összeroppanhatna egy pillantásomról, nem attól, hogy hozzá érek, áh! Mondjuk ki mondja, hogy nincs így? A vörös színárnyalat már nyakát is beborítja, egészen kedvesen, szinte mámorítóan, így elhinném, hogy egy jól bemért pillantástól összetörik a lány. Nem csak lelke, de talán fizikailag is megtörten omlana karjaimba. Kezem feljebb és feljebb vándorol karján, egészen válláig, ahol apró köröket leírva hajolok ajkaihoz közelebb. Kezem tarkójára csúszik, azonban ajkaitól pár centire megállok, és egy gonosz vigyor terül el ajkaimon.
- Csókolni meg - a pár centiméterből, pár milliméter lesz, ahogy még közelebb araszolnak ajkaim övéihez, egy pillanatra sem engedve el tekintetét, nehogy véletlen megszakadjon az, ami köztünk van. Nincs esélye, és a legjobb ebben, hogy ezzel mindketten tisztában vagyunk. Ajkaim majdnem érintik a lányét, de az utolsó pillanatban, mintha én nem vágynék erre, megállok, és várok. Mert ha nem teszi meg, nem véletlen van tarkóján kezem...
Szál megtekintése

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 707
Írta: 2019. szeptember 29. 23:01 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Elégedetten sóhajtok, ahogy megérzem ujjaim alatt a libabőr félreismerhetetlen érzését. Ez jelenti azt, hogy érez, hogy valóban engem érez és valóban engem lát csak már, ha voltak kezdeti próbálkozások azokat végleg feladta, mert teste, lelke és agya is csak engem akar. És ez, kérem, így van jól. Ha máshogy lenne, nem elég, hogy meglepődnék, de feltételezhetően élete legcsúnyább emberét látná a lány. Pedig, baszki, milyen kiábrándító, nem? Itt állok előtte, mint megtestesült tökéletesség, tudom, hogy engem lát csak és egyedül, erre ha olyat mozdul vagy tesz kihozza valós önmagamat, amit egyikünk sem kívánhat, mert akkor oda az egész.
Látszik rajta a vágyódás, de valahol mélyen ott van az a hang, ami azt mondja neki álljon meg és küzdjön. Mert mindig ott van a hang, az áldozatok is elmondták, és kivétel nélkül. Ott van a hang, amit hallanak, aminek felfogják fontosságát és súlyosságát, mégsem tudnak neki engedelmeskedni, néhány előadás alapján nem is akarnának, hiába vijjog agyukban a csengő, ami megállja kényszeríti őket. Mert nem tud megállt parancsolni, és valakik nem is akarják, annyira kiürül az agyuk, annyira elborul maradék józan eszük, hogy egyszerűen nem is akarják, mert a hirtelen feltűnő családi viszályok, a gyerekkel való problémák, a válás, minden olyan aprónak tűnik az érzés mellett, hogy annyit akarnak; soha ne érjen véget. És én ezt most megadom, akár kérte tőlem, akár nem, mert egyetlen egyszer én akarom ezt. Én akarom őt.
Halk nyögés, mely mintha simogatná dobhártyámat, lehunyom szemeimet pár másodpercre, vissza-visszajátszva saját magamnak ezt a hangot. A hangot, ami mindenre válasz, főleg mert apró, csontos, mégis kecses keze úgy markolja pólómat, mintha egy fuldoklónak nyújtanád oda az utolsó mentőövet. Ismét egy elégedett szusszanás hagyja el ajkaimat, mosolyogva nyúlok a lány álla alá mutatóujjammal, hogy rám nézzem, és csakis rám, hiába nem engedtem el tekintetét óráknak tűnő percek óta. Csak én, és ő, na meg az olyan hevesen verő szíve, amit még tarkójánál és érezni vélek, de lehet már csak belemagyarázom.
Lehunyom szemeimet, és óvatosan, akár mintha tényleg egy porcelán babához nyúlnék, érintem ajkaimat övéinek, és először valóban csak érintem azokat, hogy aztán pontosan az előbbi totális ellentétével, olyan szenvedélyesen csókoljam meg, ilyet még ember nem látott. Támaszkodó kezem arcára csúszik, ahogy tarkójáról hátára vándorol kezem közelebb vonva magamhoz, miközben annyira elmélyítem a csókot, amennyire lehetséges. Mégsem akarom túlságosan, mert a vélamágia akaratlan lobban fel bennem, és azt nem hagyhatom. Most nem.
Utoljára módosította:Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, 2019. szeptember 29. 23:01 Szál megtekintése

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 707
Írta: 2019. szeptember 30. 19:13 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A véla részéről a vélamágia használata egyetlen egy szóba foglalva; semmi. Mi nem érezhetjük azt, amit az áldozat, mi csak csináljuk és tudjuk, hogyha ügyesek vagyunk, akkor célba ér. Nálunk nem dobog hevesen a szív, nem érezzük vérünk pezsgését, nem izzadunk, mintha muszáj lenne, nincs bennünk az üresség, amiről az áldozatok meséltek, amikor belenéztek az igéző kék tekintetekbe. Nekünk nem ad semmilyen pluszt, bennünk nem történik konkrétan semmi. A vélamágia burjánzását is, csak akkor érezhetem, amikor teljesen kiengedem magamból, amikor teljesen átadom magam neki, de ennek már több, mint egy éve. Több, mint egy éve nem használom semmilyen mértékben a mágiát, és nem azért, mert ne akarnám, de megtanították, hogy bizony nélküle is kurva sok mindent el lehet érni, és ne is akarjam, mert mégis miért? Nagyon sok pozitív válaszom lenne erre, de engedjük el, mert megtanították, elfogadtam és használom is, amiket tanítottak. Ennél többet nem várhatnak el tőlem, főleg, hogyha egy ilyen törékeny lány jön velem szemben. Hogy várhatnák el tőlem, hogy türtőztessem magam?
Az elégedetlenség érzése engem is átjár, ahogy ajkaimat csak övéinek érintem, mégis tudom, hogy ez kell még ahhoz, amit igazán akar; az igazi és mindent magába foglaló véla-csókot. Amiért egészen idáig epekedett, és be kell látni, nem is vagyok rest megadni neki. Érzem is, ahogy az apró kacsók mozdulnak, kissé eltolva magamtól adom meg neki a lehetőséget, hogy könnyebben mozogjon. Érzem, ahogy egyik keze hátamon vándorol, másik keze fehér tincseimbe túrnak. Maga felé húz, én pedig engedelmesen követem, mert ezt most még egy felrobbanó iskola sem tudja elvenni tőlem. Az érzést, hogy bár nem önszántából akar, mégis akar, és még csak megerőltetnem sem kellett magam ez miatt. Jobb kezemmel húzom magamhoz közelebb, bal kezem szőke fürtjei közé siklik, hogy ott összehúzva ujjaimat feszítsem hátra kissé fejét, azért, hogy nekem kényelmesebb legyen. A csókot egy pillanatra sem hagyom abba, nyelvünk olyan táncot jár, amit még fel sem találtak valószínűleg, de azt is tudom, hogy nem húzhatom az örökkévalóságig. Szemeimet összeszorítom, kissé lejjebb ereszkedve mozdul mindkét karom, hogy combjai alá nyúlva emeljem fel magamhoz. Elszakítom tőle magam, majd még egy utolsó csókot lehelve ajkaira, húzom el tőle a fejem, hogy rögtön felvegyem a szemkontaktust, amint őzike szemeit kinyitja. Óvatosan lépkedve, ajkait és nyakának elérhető területeit csókolgatva folyamatosan indulok el a sor végén levő üres és elég rom állapotban lévő pad felé, amire gondolkodás nélkül ültetem fel.
- Köszönöm - mosolyodom el, majd óvatosan leengedem a padra, és amikor már biztos vagyok abban, hogy stabil, combjai alól kihúzva kezeimet, vándorolnak feljebb és feljebb egészen mellkasáig, ahol egy pillanatnyi habozás után fektetem tenyerem szívére. Khm...
Utoljára módosította:Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, 2019. szeptember 30. 20:05 Szál megtekintése

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


#E l i t e #fattyú #szőke ördög #Mihi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 707
Írta: 2019. szeptember 30. 21:07 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Az én életemben olyan, mint szerelem, olyan, mint nő, olyan, mint kapcsolat még soha nem volt. Definiálni sem tudnám, még ha fegyvert tartanak a fejemhez akkor sem. Nekem a nők is és a férfiak is talán túl sokáig jelentettek semmit ahhoz, hogy ez mára már elmúljon és teljes értékű lényként tudjak rájuk tekinteni. Nem vágytam rájuk úgy, ahogy ők rám, bárhová is léptem be. Az én tekintetemben nem látszott az a vágyódás és csodálat, ami az övékében, és a legszomorúbb, hogy az övékében sem azért, mert engem láttak, hanem azért, mert a bennem lévő vélát látták. Senki nem látott soha e mögé szüleimen kívül, mindenkinek egy véla voltam, akit vagy meg kellett szerezni vagy minél távolabb kellett menekülni tőle. Mindezeket azért, mert véla vagyok, akitől tartani kell, akitől menekülni kell, akit bántani kell, akit el kell taszítani mindenkitől és mindentől, nehogy véletlen ő is teljes értékű legyen, mint bárki más a világon. Nem érzem túlzásnak, ha azt mondom, mennyire magányos voltam és vagyok is. Ezen eddig senki nem tudott és valószínűleg nem is akart változtatni, így hát fel lehet-e róni nekem azt, hogy mennyire kihasználtam a mágia adta lehetőségeket? Szerintem sem. Társaságot akartam, barátokat, de így sem kaptam meg őket, csak elküldtek, majd egy év kihagyás után önszántamból jöttem el ismét tanulni több reménnyel, hátha betalálok valakinél valamit.
Nem pont arra gondoltam, hogy egy teljesen idegen lány vágyjon rám minden porcikájával, és csak ajkaimat nézze, majd feszítse mellkasát tenyeremnek, de végül is ez is célba érés valahogyan. Érzem, hogy megremeg minden érintésem alatt, minden csókom alatt, a gyér fényben, amit a hátam mögött még mindig fénylő pálca bocsájt ki magából, látom, ahogy alsó ajkait beharapja. Még inkább arra ösztönöz, hogy közelebb lépjek hozzá, és arcára csúsztatva tenyeremet álljak ellen a lökésnek, amennyire tudok. Meglátom, ahogy lábait gyorsan összezárja, karjaival átöleli magát, akár egy megsebzett állat. Ellépek tőle, arcáról elveszem kezemet, majd azokat zsebre vágva süllyesztem el az eddig használt minimális vélamágiát. Mintha nem is lett volna semmi fordítok neki hátat, mert tudom, hogy én basztam el, csak nem vagyok abban biztos, hogy nem szándékosan. Komótosan lépkedve indulok el a földön fekvő pálca felé, hogy felvegyem azt, majd ismét ugyanilyen könnyed és lágy léptekkel álljak meg a lány előtt, és nyújtsam felé.
- Erre még biztos szükséged lenni - amint elveszi a pálcát kezeimet zsebeimbe mélyesztem, végül balra fordulva indulok el vissza a helyemre, mintha mi sem történt volna. És bár számomra lehet semmi nem történt, de ez a másik félről nem feltétlen mondható el...
Szál megtekintése

Titkos könyvtár - Mihail Vladiszlav Sztravinszkij hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint