28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint
Titkos könyvtár - Gryllus Matilda hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 19:03 | Link

Ráérős, halk léptek zaja verődik vissza a kihalt első emeleti folyosó csupasz falairól, és papírlap sercegése egy másikon, ahogy a kanyarban felbukkan Tilda, kezében könyvvel, tekintetével sebesen követve a sorokat, kezével pedig éppen sietősen lapozva, hogy egy pillanatra se kelljen elszakadnia a történettől. Lassan, de magabiztosan lépked, már hozzá van szokva, hogy sétálás közben is képes legyen folyamatosan falni a betűket, és csak amolyan belső érzékre hagyatkozva kerülni el az útakadályokat. Ez persze nem mindig működik, vagy inkább egyszerűen csak a szerencséjével magyarázható, hogy még nem bukdácsolt le egy lépcsőn egy-két emeletet.
Körülbelül a folyosó közepéig jut, mikor könyvében a másik oldal végére, így egy újabb sebes lapozásra kényszerül, és ahogy oldalra kapja a tekintetét, hogy a bal oldal tetejére szegezze azt, hogy máris folytathassa, szeme sarkából kiszúr egy festményt, melynek látványa felér egy bokánrúgással. De persze az is lehet, hogy csak pont bele is rúgott az előtte álló szobor talpazatába. A fájdalomból ítélve utóbbi történt.
Kizökkenve a regényből, és rácsodálkozva a festett férfira lépked közelebb hozzá. Valahol már láttam ezt, gondolja izgatottan a festményt nézegetve. Elidőzik tekintete az arcon, és már kezd is derengeni, hogy honnét ismerős neki a kép. Egy albumban olvasott róla, mely számtalan portrét és egész alakos festményt mutatott be, de arra nem tért ki, hogy hol található például éppen ez a darab és bizony nem gondolta volna, hogy itt fog találkozni vele az iskolában.
- Hát ön meg hogy került ide? - Tilda arcára lelkes mosoly ül ki, összecsukja a mugli szerző könyvét, és izgatottan közelebb siet a férfi képmásához, aki rezzenéstelen arccal néz vissza rá. Első pillantásra csak onnét látszik, hogy mágikus festményről van szó, hogy a fiatal harcos ruháján közeli lángok táncának fénye játszik.
Tilda a festmény részletein is elidőzik, miután festett alak nem válaszol neki, és észreveszi a katonai behívót, melyen alig kiolvashatóan, de ott szerepel a neve. De ezt ő már tudta. Rydan Colthan.
De mit is olvasott róla? Persze a számtalan csatán kívül, melyben részt vett. A képen nem látszik egyértelműen, hol is van ábrázolva Colthan, ellenben a kereten szintén ott virít a neve valamivel olvashatóbb formában. Vajon miért számít ennyire a neve?
Ügyet sem vetve a harcos kissé mogorva pillantására nekiáll végigtapogatni a keretet, hátha valami más infó is rá van írva, ám csalódnia kell. Illetve mégse. A festmény ugyanis meg se rezzen, mikor hozzáér, szóval nem egyszerűen csak függ a falon. Ez egy átjáró!
- Jelszó szükséges? - néz fel az arcra ismét. Ez nem lehet a négy ház egyikének bejárata sem, azok nem itt vannak. Ez valami más, szóval nincs kizárva, hogy bejuthat. Márpedig be akar jutni. Olyan lelkesedés kerekedik felül rajta, mely nagyapja meséit hallgatva fogta el.
Colthan a füléhez emeli a kezét, mintha nem értené Matildát. Rosszul hallana? Ezúttal hangosabban teszi fel a kérdést, és angolul:
- Jelszó szükséges? - a férfi azonban csak a füléhez emeli kezét ismét.
- Hát ez furcsa - jegyzi meg úgy magának a könyvtáros kisasszony, és jobb tenyérébe támasztja állát, miközben baljával könyökét tartja. Tűnődik.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 20:31 | Link


Furcsa kis szürke egérke volt Matilda. Többnyire. Azonban hiába tűnt általában úgy, hogy benne nem lappang az a kalandvágy, mely nagyapjától, és talán az ő apjától kezdve - igaz, Tilda apját átugorva - a családra jellemző volt, valahol azért mégiscsak ott volt. Ő ezt könyveiben élte meg, számára a varázsvilág nem volt elég varázslatos, vagy épp másként volt az. Sokszor muglik írta könyvek sokkal inkább megragadták fantáziáját, és nem is nagyon eresztették.
Most is így volt, ezzel magyarázható, hogy a szobájába vezető utat is olvasva tette meg, illetve próbálta megtenni, mígnem olyasmit talált, mely ebben a világban ragadta meg érdeklődését, és olyan fokozatra kapcsolta, melynek nem tudott gátat szabni. Egyszerűen muszáj volt a végére járnia, hogy hova is vezet ez a titkos átjáró. Mert az volt, ezt biztosan tudta.
Azonban a megoldás még váratott magára. Megpróbálta latinul is megkérdezni a férfit, de az rendre csak a füléhez emelte a kezét. Sehol nem olvasta, hogy Colthan nagyothalló volna. Persze harcos volt, lehet elsütöttek egy ágyút a közvetlen közelében.
- JELSZÓT KELL MONDJAK!? - ezúttal egész közel hajol a festményhez, és egyenesen beleüvölt a festett alak fülébe, mire az felháborodva hátrahőköl, és igen szúrós szemmel néz vissza a könyvtárosra. Oké, szóval mégsem siket.
- Bocsánat - néz rá szégyellős mosoly keretében, mikor is meghallja a lépteket maga mögött. Megperdül, arra számít, hogy a gondnok jön, hogy leteremtse, amiért a festményeket molesztálja, ám egy diák az. De úgy tűnik neki sem tetszik Tilda viselkedése, legalábbis nem túl kedves érdeklődése erre utal.
- Ó hát csak.. próbálom a kedves Rydan Colthan uraság titkát felfedni - válaszol, és mikor a képre mutat, azt látja, hogy annak lakója neve említésekor közelebb hajol feléjük, mintha ki akarná dugni a fejét a vászonból, és tölcsért formál füléhez.
- Azt gondoltam, talán valami jelszót kell neki mondani, de nem akar válaszolni - mondja, csak úgy hangosan gondolkodva, miközben ismét odalép a képhez, ezúttal egész közel hajolva, és szinte suttogva folytatva elmélkedését. - Talán meg kell neki súgni valamit?
A festett arcon végre valamiféle kellemesebb gesztus is megjelenik, legalábbis már nem húzza össze mérgesen a szemöldökét. Még finoman bólint is.
- De nem tudom mit - rázza meg üstökét visszafordulva a diáklányhoz. - Csak a neve van idefestve, kétszer is, de azt amúgy is tudtam. Ez nem segít.
Szomorkásan néz vissza a férfira. Hát csak nem akarja neki megmutatni a titkát. Lelkesedése akár a lufi, amit kiszúrtak, ereszt lefelé. Sóhajtva néz a lányra.
- Ó, ne haragudj, mit is mondtál?
Annyira el van varázsolva, és kalandozva, hogy egy pillanatig le sem esik neki, hogy eddig bizony lényegében magában beszélt. Annyira szerette volna kinyitni ezt az átjárót!
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 21:41 | Link


Sem kiabálás, sem kedves érdeklődés nem hatja meg a harcos festményalakot, és Tilda már lassan azon van, hogy fogja magát, és feltúrja a könyvtárat Rydan Colthan neve után, mikor társasága akad, akivel megoszthatja gondolatait. Sokszor ez is segít, ha csak kimondja a dolgokat, és talán az illetőnek megszólalnia sem kell, beugrik a megoldás. Most azonban nem akar jönni, és a lány ötlete csak kizökkenti egy pillanatra.
- Neem, dehogy, az biztos nem segítene - rázza meg a fejét, és finoman megtapogatja a vásznat. - Hozzá van rögzítve szerintem a titkos ajtóhoz, nem maga a kép az ajtó... szóval nem tudnánk kivágni őt.
Hangosan elmélkedik, és mi sem bizonyítja jobban, hogy a festett férfi érti őket, a széjjelvagdosásának gondolata láthatóan nem nyeri el tetszését. Némi aggodalommal nézi a diáklányt, talán Matildával ellentétben ő komolyan veszi a fenyegetést. A könyvtáros kisasszony ellenben biztos benne, hogy a lány csak elméleti szinten vetette fel a dolgot. Hiába, az apja szerint a naivitása fogja sírba tenni egyszer.
Pedig biztos benne, hogy olyan egyszerű a megoldás, mint a bot, de ő hajlamos volt a dolgokat túlkomplikálni. Agytekervényei forogtak, csavarodtak, megpróbálta pár nyelven a "tárulj fel" parancsot, de a férfi csak a fejét rázta.
- Minek a nevét? - pislog Tilda a diáklányt hallva, majd visszanéz a képre. Nagyjából fél másodperc kell, hogy az értetlen kifejezés az arcán meglepetésbe, majd derűbe csapjon át. - Ó, hogy ahaa! Jaj, hogy a nevét!
Vigyorogva néz vissza a lányra. És az előbb leeresztett lelkesedése visszatér, ő pedig majd kiugrik a bőréből izgalmában.
- Annyira jó vagy! Igazad van! - azzal a festményalak füléhez hajol, és belesuttogja a harcos nevét. Zár kattan, és Colthan utat enged neki.
- Jössz, vagy mi lesz? - néz vissza, azzal már el is tűnik a szűk járatban. Amit pedig odaát talál... attól elakad a lélegzete.
Könyvek. Nem egyszerűen egy-két könyvespolc, roskadásig tömött polcok rengetege fogadja, akár egy hatalmas erdő könyvekből. A hangulatot az is nagyban szolgáltatja, hogy itt-ott valóban fák gyökerei, kúszónövények kígyózó fonatjai tarkítják a követ, és a polcokat. Az egész olyan, mint valami álom. Legalábbis egy olyan könyvmolynak, mint Tilda mindenképp. Tátott szájjal nézelődik, miközben halvány fény ragyogja be a könyvtárat, érkezését köszöntve.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 9. 18:51 | Link


A tátott szájjal nézelődés még hosszú percekig tart, és elidőzne így órákig is valószínűleg, csak épp úgy hamar kiszáradna. Így aztán, sikeres összezárásra készteti ajkait, jobb kezének ujjaival pedig gyengéden végigsimít néhány könyv gerincén. Valóban ott vannak. Nem csak valami furmányos varázslatba csöppentek.
Azon is elfilózik, hogy talán ez is egy amolyan kívánságos terem, mely itt, és Roxfortban is található, mely pontosan olyanná változik a megtalálójának, amilyenre szüksége van, avagy amire vágyik. De Tilda nem vágyott újabb könyvtárra, vagy legalábbis tudatosan nem jutott eszébe. Az érzéseit vizsgálva lépdel beljebb, talán mégis pont ezt akarta? Nem, ő nem álmodta volna tele növényekkel.
Hirtelen eszébe jut, hogy nem is egyedül érkezett, sőt, igazság szerint ő invitálta be egy "jössz, vagy mi lesz" felszólalással a diáklányt a különös helyre, szóval nem kellene teljesen magára hagynia. A titkos könyvtár roppant nagynak tűnt, és amíg nem járta keresztül-kasul az egészet, fogalma sem lehetett róla, hogy mit rejtenek ezek a gyökerekkel tűzdelt, különös folyosók.
- Merre vagy? - néz körbe, és mellkasához szorítva a mugli könyvet visszasiet oda, ahol befordult, majd a kijárattal ellenkező irányba lépdel. Persze az is lehet, hogy miután meglátta, hogy mi a nagy titok, megpördült a sarkán, és már el is szelelt, de ilyesmi Matildának eszébe nem jutna. Kinek ne tetszene ez a hely?
- Hát nem csodálatos? - sóhajt fel, mikor megpillantja a sötét hajú lányt a sarkon befordulva. A könyvtár egyik sarkába értek. Tovább is ecsetelné, mennyire is csodálatos a hely, de annyira elámul, hogy torkán akad a szó.
A könyveket, de még a plafont is zöldes, a víz fodrozódásához hasonlatos fény játéka ragyogja be, mely egy jókora gömbből árad. Nem csak a tekintetüket vonzza, a könyvtáros szinte eleped, hogy megérintse. Milyen lehet az érintése, tűnődik, és egyik kezét sután ki is nyújtja felé. Mielőtt még eszébe jutna, hogy igencsak nagy ostobaságra vall ismeretlen eredetű, láthatóan mágikus tárgyakat fogdosni, ujjai belevesznek a zöldes-sárga fodrozódásba, és hirtelen mintha valaki megragadná, de nem egyszerűen a karját, hanem mindenét. Visszarántja kezét, de már késő, baljában továbbra is könyvét szorongatja, másikkal viszont valami kapaszkodó után próbál kapni, ami történetesen az a lány, akinek vele ellentétben volt annyi sütnivalója, hogy ne piszkálja azt, amit lehet nem kéne.
Hirtelen eltűnik a könyvtár, arcába szél csap, és egy napsütötte tájon találja magát. Zihálva néz körbe, és észre sem veszi, hogy még mindig görcsösen kapaszkodik útitársába. Mert, hogy valahova elutaztak, az biztos.
- E--e--egy zsup--zsupszkulcs? - rántja tekintetét jobbra-balra, de sehol a fénylő gömb, ami idehozta őket. Pedig annak jönnie kellett volna velük, ha tényleg az lenne.
A gömböt ha nem is látja, lát helyette mást, mely igencsak meglepi. Egy zsebórát szorongató nyuszi rázza a fejét tőlük nem messze, és fojtott hangon panaszkodik, hogy el fog késni. Aztán zsebre vágja az órát - merthogy bizony mellényben volt ez a nyuszi - és eliszkolt előttük. Tilda ismét kénytelen volt tátott szájjal állni egy darabig. Utána tűnt fel neki, hogy eltűnt a kezéből Lewis Carroll Alice Csodaországban című műve.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 2. 21:43 | Link


Egy új könyvtár már önmagában csodával érne föl, a könyvtárosné kisasszony kíváncsiságának legbőségesebb legelőjeként, ám a különös tárgy valami oknál fogva jobban elvarázsolja, mint a megannyi könyvcsoda, mely a polcokon sorakozik.
A kalandvágy hívta, jön rá később, és különösnek találja, hogy csak utólag érti meg, mi is történt. Percekbe telik az is, hogy észrevegye, eltűnt a kezében szorongatott könyv. Pedig ha könyv van nála, előbb hagyná el tulajdon fejét, mint azt. És ezen után, hogy a rellonos leányzóba kapaszkodva azt figyelik, amint egy mellénybe bújt nyuszi a zsebóráját nézegeti, majd idegesen elsiet, valahogy nem is tűnik teljes képtelenségnek, hogy a leglogikusabb dolog most az volna, hogy kövessék őt.
- Teljesen igazad van.
Eszükbe sem jut körülnézni, és Tildának az sem tűnik fel, hogy még mindig a lány kezét szorongatja, mígnem az el nem ereszti, hogy a hajához kapjon. A könyvtáros felé fordul, és kissé összevonja szemöldökét. Különös, mintha nem ebben a ruhában lett volna előbb még útitársa.
Zörrenésre figyel föl, a nyuszi hallhatóan bevetette magát a sövénybe nem messze tőlük.
- Gyorsan, még megszökik! - kiállja Tilda, nem törődve a lány kérdésével. Egyébként se nagyon tudná megválaszolni azt.
Újból megragadja a kezét, és húzni kezdi maga után, és gondolkodás nélkül a sövénybe veti magát a másik lány minden lehetséges ellenkezése ellenére. És akkor hirtelen kicsúszik a lába alól a talaj, és egy erősen lejtő barlangfolyosón találják magukat, majd pedig szinte nyomban eltűnik a alóluk minden szilárd felület, és zuhanni kezdenek.
- Jaj! - sikoltás helyett körülbelül ennyire futja, ahogy kalimpálva próbál valamiben megkapaszkodni. Valamiért nem pánikol be, pedig elég magától értetődő volna az adott körülmények között. Főleg mikor már vagy fél perc is eltelik, de még mindig zuhannak, és semmi sem látszik alattuk. Deja vu érzése támad, pedig biztos benne, hogy még sosem zuhant semmilyen mély lyukba azelőtt.
- Nézd már, könyvek! - kiállt föl, mikor észreveszi, hogy a lyuk falát könyvespolcok tűzdelik. Le is kap egy könyvet az egyikről, de csalódottan állapítja meg, hogy ezt már olvasta, így néhány tíz méterrel később visszateszi zuhantában egy másik polcra.
Közben a mellette zuhanó lányra pillantott.
- Hát már sosem érünk a végére? Szerinted milyen mély ez a lyuk?
Logikus kérdés volt, ebben biztos volt, mivelhogy ennyi idő alatt akár át is eshettek volna a Föld másik felére. És mégse. Sőt, még egyre melegebb sem lett, pedig a Maghoz közeledve ezt várná az ember. Na majd újra kell gondolni pár tudományos könyvet, az biztos! Nem is fog többet a mugli okosoknak hinni ezután.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 4. 20:10 | Link


Vajon mióta zuhanhat már? Eltűnődik, és azon veszi észre magát, hogy nem is ezen tűnődik, hanem igazándiból teljesen máson. Vajon ő is elkésik? Ha ilyen sokáig zuhan, minden bizonnyal. A nyuszi nem csoda, hogy aggódott emiatt, elvégre ha ilyen sokáig tart leérni a lyuk aljára, már azelőtt el kellett volna indulnia oda, ahova készült, hogy egyáltalán megtudta volna, hogy mikorra kell odamennie. Vagy méginkább azelőtt, hogy egyáltalán tudta volna, hogy oda kell mennie. Hát úgy talán nem késne el.
Nem tudom - hallatszik a felelet kérdésére, ami már nem is tudja mi volt, mivel mostanra a már említett könyvek kötik le figyelmét. Aztán azok se. Hát ilyen sötétben amúgy sem tudna olvasni! Milyen buta is volt, hogy egyáltalán eszébe jutott ez a képtelen ötlet. Meg aztán olyan sebesen zuhan, hogy a menetszél folyton átlapozna neki, és a végén teljesen össze-vissza olvasná a fejezeteket, annak meg aztán annyira se lenne értelme, mint a fejenállásnak. Elvégre hát ha fejen állunk, akkor a lábainkkal lennénk kénytelenek beszélni, meg enni, és nézni a fejünket amin állunk, de hát a lábunkkal nem tudunk ilyesmit csinálni! Micsoda bolondság!
Ilyen és efféle gondolatok kavarognak a fejében, aztán egy újabb kérdés. Egészen jogos. Ha egyszer átesnek a Földgolyón bizonyára valahol Új-Zélandon kötnek ki. Vagy talán Japánban, ha szerencséjük van, és nem a tengerből bukkan elő.
- Na ott biztosan mindenki a fején áll és úgy járkálnak. Talán Új-Fejlandia. Vagy a Régi - tippelget inkább, mert nem szívesen kérdezné meg ott az embereket, hisz a lábaikkal amúgy se tudnának neki felelni, hiszen nincs ott szájuk, és csak a cipőiknek vannak nyelvei. Már ha nem épp szandálban vannak. Na akkor aztán végképp esélytelen az egész.
Váratlanul aztán véget ért a zuhanás, és Tilda azon kapta magát, hogy nem fejre esett, hanem fenékre, és meg sem ütötte magát, sőt, azon nyomban talpra pattant. És nem kobakra.
- Jaj nem szabad ám megnyúzni a nyuszikat - sápítozott döbbenten, és kíváncsian kémlelt körül, hová is került. Szemrevételezte a jókora kést is, de csak a mintázatát találta szépnek, mely az egész pengén, de még a fogóján is végigfutott.
Bár nem igazán látta volna szívesen felkoncolva szegény párát, a nyuszi után való iramodás ellen semmi kifogása nem volt, így hamar sötét árnyéka után sietett, mely a jókora kést lóbálva a nyuszi nyomába szegődött. Ekkor pillantott le magára, mert futás közben érezte, hogy mintha lábain nem lenne nadrág, ellenben kezeibe szoknyát ragadott, hogy felemelje azt annyira, hogy ne essen hasra a nagy sietségben.
- Nahát! Te meg mikor öltöztél át? - kérdezte magától hangosan, így a másik lány is jól hallhatta. Világoskék egyberuha volt rajta, fehér harisnya, és haja is fel volt kötve, ő azonban nem bánta, legalább futás közben nem lógtak folyton a szemébe rakoncátlan fürtjei.
A nyuszit láthatóan nem zavarta - vagy nem tűnt fel neki -, hogy rohannak utána, méghozzá akkora késsel, mint ő maga, és mielőtt eltűnt volna a következő sarkon előlük, újabb sopánkodás hagyta el a száját. "Jaj, jaj, tapsi füleimre, villás bajuszomra, még elkésem!"
Tilda árnyékát követve szélsebesen vette be a kanyart - nem is tudta, hogy tud így rohanni -, majd hirtelen megtorpant. Egy alacsony mennyezetű, minden oldalról ajtókkal tűzdelt csarnokba jutottak. A nyuszi sehol. Nyilván nem merült fel benne, hogy egy zsebórát szorongató, mellénybe bújt, beszélő nyúl ne tudna kinyitni egy embereknek tervezett ajtót, így rögtön elkezdte cibálni a legközelebbit, majd az utána lévőt, majd keresztbe átsprintelve a szemköztit, de valamennyi ajtó zárva volt. A pálcájáért nyúlt, aztán eszébe jutott, hogy neki nincs olyanja. Milyen buta vagyok! - gondolta. Többszörösen csalódva - minthogy se pálca nem volt nála, se kulcs, ami bármilyen ajtót kinyitna - sötét hajú feléhez fordult.
- Most mi legyen? Hová mehetett?
Ekkor kettejük között észrevett egy háromlábú asztalkát, csupa üvegből. Bájos kis asztalka volt, irinyó-pirinyó kulcsocskával a közepén.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. február 4. 20:20 Szál megtekintése

Lori Ann
Titkos könyvtár - Gryllus Matilda hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint