28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. január 22. 01:17 | Link

Dóra

Ritkán fordul elő velem, hogy alig várom egy tanóra végét, főleg, ha a kedvencemen tartózkodom épp, de ma annyira rosszul érzem magam, hogy szinte másodpercenként ránézek az órámra. Az idő állni látszik, a terem pedig forogni. Mire vége az órának, teljesen felkavarodik bennem az ebéd, és kevés fogalmam van róla, hogy hol a plafon, és merre lelem a padlót. Pár percig még a helyemen maradok, és megvárom míg egy kicsit mérséklődik a szédülésem, majd táskámat a vállamra dobva a többiek után indulok.
A bájitaltan teremből kilépve azonnal a déli szárny felé veszem az irányt. Néhány hete felfedeztem ott egy termet, ahol szinte sosincs senki, így aztán tökéletes hely azoknak, akik legszívesebben egyedül maradnának. Mióta Runával egy szobába költöztem, gyakran szorulok rá, hogy elbújjak valahová, mert nem szeretném, ha aggódna miattam. Ugyanezen okból kerülöm Alexet a rosszabb pillanataimban. Segíteni úgysem tudnak, legalább ne sajnáljanak, vagy érezzék emiatt kényelmetlenül magukat a közelemben.
A terem bejáratát, ahol elrejtőzni szándékozom egy hatalmas festmény takarja, melyen egy viszonylag jóképű férfi várja a belépéshez szükséges jelszót. Rydan már-már mosolyogva biccent nekem. Mostanában elég sokszor találkozunk, eszembe is jutott, hogy legközelebb talán be is mutatkozhatnék neki, így lenne igazságos, hiszen én már tudom az ő nevét. Bele is suttogom azt a katona fülébe, majd végigsietek a rövid alagúton, és belépek a hatalmas könyvtárterembe.
Az első polcoknál jobbra fordulok, majd sietve elhaladok jó néhány tároló mellett mire megérkezem egy viszonylag homályos sarokba. Egy, a padló burkolatán át magának utat törő, talán néhány száz éves fa gyökerei között keresek magamnak kényelmes helyet. Furcsa, de a növény ezen része olyan érdekesen nőtt, ami szinte biztos, hogy nem lehet véletlen. Elvégre nagyon valószínűtlen, hogy egy fa gyökerei fotelt szeretnének mintázni. Persze nem egészen azonos formájúak, csupán emlékeztet a nevezett bútordarabra.
Elhelyezkedem a vastag farészek között, majd hátrahajtom a fejem, és próbálom mélyen beszívni a levegőt, amely itt kicsit porosnak, de ugyanakkor frissnek is érződik. Nem tudom, mennyi idő telik el, de az biztos, hogy lassan leszek csak jobban. Visszahúzódik a gyomortartalmam, és szédülésem is alábbhagy, ezért óvatosan felállok, és teszek egy kört a teremben. Csak remélni merem, hogy senki nincs itt rajtam kívül, vagy legalábbis senki nem volt tanúja a szenvedésemnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 23. 10:40 | Link

Aileen

Könyvvel indulok el egy könyvtárba. Ironikus, nemde?
Nem régóta tudok erről a helyről. A klubhelyiségben emlegették páran, hogy az azon, meg a nagy könyvtáron kívül van még egy könyvtár. Komolyan, mostanában kifogom a sok könyves helyet, de nem is gond, mert legalább olvasok, ami a második kedvenc időtöltésem. Na jó, a harmadik, és negyedik hely körül mozog, de ez most lényegtelen.
Haladok a folyosón, amit mondtak, és nemsokára megtalálom a keresett portrét. Megállok előtte, és csak nézek, mert nem tudom biztosra, hogy jó ötlet-e bemenni, mert ha meg nem könyvtár van ott, hanem valami más, amitől félni kellene, akkor az baj. Nagyon nagy baj.
Nagy levegőt veszek, és mivel bal kezemben a könyv, a jobbal tárom fel az utat, és lépek be, kissé jobban izgulva, mint kellene. Miután becsukódott a festmény mögöttem, kiengedem a gőzt, és csak ámulok. Sok polc, és még több kötet, így lesz miből választanom. Máris hülyeségnek tűnik, hogy hoztam magammal könyvet, így azt leteszem a legközelebbi helyre, ahova tudom, és máris elindulok a körutamra.
Rajzos, bűbájos, igés, pálcás könyvekre vadászom, mikor az egyik sornál megállok, és elég meglepődött kifejezéssel nézek le.
- Jól vagy?
Kérdezek csak ennyit, de nem túl hangosan, hiszen ilyenkor a legkisebb hang is a szívbajt hozhatja az emberre.
Közelebb megyek hozzá, és látom, hogy a szobatársam, akit, emlékeim szerint legalábbis Aileen-nek hívnak. Hát max. tévedek...
Lehajolok hozzá, vagyis odaguggolok, hogy segítsek, ha gond lenne, további mozdulatokra azonban nem kell számítani. Egyelőre legalábbis.
- Segíthetek?
Akár felállni, vagy csak vizet hozni, vagy bármit, de majd úgyis megmondja, hogyha valami problémája van. Addig meg mit görcsöljek ezen?
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2014. január 30. 12:50
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. január 29. 22:06 | Link

Dóra

Azt hittem, hogy sikerült jól elbújnom, de akkor ezek szerint mégsem. Egy lány hajol fölém érdeklődő arckifejezéssel, és valahonnan rémlik is, hogy tudno kéne, ki az, de legalábbis ismerősek a vonásai. Majdnem egy fél percbe is beletelik, mire végre válaszolni tudok neki, ekkorra már az is eszembe jut, hogy hol találkoztam vele.
- Tökéletesen vagyok, és sajnos nem tudsz segíteni, de azért kösz - válaszolok talán kicsit kimérten szobatársamnak. Hogy miért is nem ismertem fel őt azonnal? Csak nemrég költöztem át Runához, úgyhogy még szokom a helyet és a lakókat, meg különben is ritkán tartozkódom ezzel a lánnyal egyszerre a szobában. Nem mintha bajom lenne vele, egyszerűen így alakult. Mikor én felkelek, ő általában már nincs ott, és mikor megérkezem gyakran már alszik, egyszerűen más a ritmusunk.
Nagy nehezen felállok, kicsit még szédülök, de most már biztos vagyok benne, hogy kibírom hányás nélkül is.
- Egyébként te mit keresel itt? - Nem mintha számonkérném vagy ilyesmi, csupán érdeklődök, talán egy cseppet faragatlanul az igaz, de mindeféle rossz szándék nélkül. Persze bizonyára ostoba a kérdésem, elvégre egy könyvtárban vagyunk, mégis mit keresne itt, ha nem könyveket? Bár, ha magamból indulok ki, én például rejtekhelynek használom ezt a termet. Bár épp most bizonyosodott be, hogy annak például pocsék.
Most először érzek késztetést rá, hogy felfedezzem a hely után a könyveket is. Ez furcsa egyébként, mert a rajzolás után az olvasás a legfőbb hobbim, de hát az utóbbi időben nem igazán az foglalkoztatott, hogy még több könyvvel fűzzem szorosabbra a kapcsolatom.
A legközelebbi polchoz sétálok, megsimogatom ujjaim hegyével egy bőrbe kötött könyv gerincét. A polc oldalán egy nagy H betű hirdeti, hogy az ábécé sorrend melyik tagjánál állunk éppen. Találomra lekapok egy irományt a polcról, belelapozok, aztán visszarakom. Ezt megteszem még néhánnyal, már majdnem el is feledkezem Dóráról, mikor valamilyen fényt látok átszűrődni a könyvek között.
A kezemben maradt kötettel felfedezőútra indulok, és a lányt is hívom magammal, de hogy jön-e azt teljesen rábízom, nem fogom magam után húzni. A polcsorok között, egy kicsit félreeső helyen egy hatalmas zöld, világító gömböt találok. Gyönyörűen káprázatos fényjátéka elvarázsol, legszívesebben megérinteném, akárcsak korábban a könyveket. El is indulok felé, majd kinyújtom a kezem, hogy ujjhegyeimen érezzem azt, amit most még csak látok.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint