28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2013. december 30. 23:37 | Link

Ágota

A lány már ezelőtt is hallott a könyvtárról, ámde még soha nem járt benne. Eredetileg most sem oda akart menni. De ezután a rossz nap után megállt gyönyörködni a festményben. Tudta a festő nevét, és szinte bármit fel tudott volna sorolni róla, ha megkérdezik. Nemhiába volt levitás. Már hónapokkal ezelőtt megpróbált mindent megtudni erről a helyről. Persze sok forrás nem volt róla, de a fontos információkat megtudhatta. Szinte öntudatlanul megkereste rajta a nevet és kimondta, a festett férfi fülébe. Hátralépett, kíváncsian várta, most mi fog történni. A férfi arrébb lépett, a festmény kinyílt... Az előbb már említett, festett férfi karjával mutatta az utat.Egy szűk folyosó következett. Ahogy lassan elkezdett lépegetni a folyosón, hangokat hallott. Megijedt, hiszen eddig a pillanatig meg volt róla győződve, hogy egyedül van! Megállt, és hallgatózott... talán csak kívülről hallatszódnak be a hangok? Nem tudta, de kis tétovázás után tovább indult. Már csak egy lépés hiányzott, hogy elérje a könyvtár varázslatos termét, amikor beleütközött valakibe. Egyikük se számított a másikra, mind a ketten hátrazuhantak. Egyszerre kezdtek el mentegetőzni, majd elnevették magukat.
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2014. január 3. 22:55 | Link

Lucy

A kastélyban töltött harmadik évem után is voltak számomra felfedezetlen területei a kastélynak, de ez talán nem meglepő. Az már sokkal inkább, hogy éppen egy könyvtár az, ahol nem töltöttem még el időt, hisz időm nagy részét könyvek között töltöm, ha lehet, még akkor is, ha épp nem olvasom őket. Egyszerűen megnyugtat a közeg. Persze a nyugati szárny első emeletén fellelhető helységgel nagyon is barátságban és régi jó viszonyban vagyok, viszont annak titkos változatával még ismerkednem kell. No de többé nem titok előttem sem, így éppen ideje volt ellátogatni a rejtélyes terembe. Dolgom még csakugyan nem volt itt, hisz tanulmányaimhoz mindent megtaláltam a szimpla könyvtárban is, illetve saját szórakoztatásomra is bőven találtam anyagot. Ellenben mindig is javíthatatlanul kíváncsi jellem voltam, nos, ez most is így van, ebből kifolyólag amióta a könyvtárról tudomást szereztem, azóta azon jár az agyam, hogy mi lehet odabenn. Mitől titkos? Miféle könyveket kell elrejteni? No meg az sem meglepő, hogy ami titkos, az biztosan érdekes is, arról tudni kell, nekem legalábbis biztos.
Viszonylag könnyen ráleltem a híres festményre, ami mögött rejlik a kíváncsiságom tárgya, de azt persze senki nem mondta, hogy oda nem lehet csak úgy bejutni. Az elvarázsolt festmények mondjuk nem ritka jelenségek egy elvarázsolt kastélyban, de a megoldása mindegyiknek más... Sebaj, szerettem a fejtörőket Levitás diák lévén, csak nehogy hoppon maradjak. Először is szemügyre vettem a festmény környékét, majd a festményre tévedt a szemem, de semmi kiugró dolgot nem találtam, ami segítségemre lehet. Felirat csupán egyetlen volt, pontosabban kettő, de az megegyezett; egy név volt, egy férfi neve, feltételeztem, hogy a képen is látható úriemberé.
- Rydan Colthan – suttogtam magam elé, gondoltam nem kiabálok, ha már könyvtárról van szó, no meg nem is volt körülöttem senki. Pislogtam egyet, s már meg is mozdult a festmény – no, ez nem volt olyan nehéz, megnyugodtam egy kicsit, majd teljes határozottsággal vettem birtokba a felfedezésre váró helységet. Egy kis folyosón vezetett keresztül az utam, de hamarosan benn találtam magam a káprázatos könyvtárban. Mielőtt mindent megnéztem volna, meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy visszafele is ki tudok majd menni, így visszatértem a festményhez. Visszatértem volna, ha közben nem találtam volna magam szemben valakivel. Hogy kivel, azt nem tudtam volna megmondani, hisz olyan gyorsan összetalálkoztunk, hogy rögtön fizikailag ért az élmény, mind a ketten hátraestünk.
- Upsz, ne haragudj rám – nevettem fel rögtön, miután feltápászkodtam és a kezem nyújtottam a lánynak, akit még sosem láttam. Szerencsére az esés nem viselt meg, maximum az ijedtség, de gyorsan túltettem magam rajta.
- Ágota vagyok, üdv itt – mutatkoztam be, el sem engedve a kezét.
- Mi járatban vagy erre? – kérdeztem őszinte meglepődéssel, nem számítottam társaságra, de persze miért is ne lehetne más is kíváncsi.
Közben elkezdtem végigjárni a termet, s alig tudtam betelni a rengeteg könyv lehengerlő látványával. Kicsinek éreztem magam a helységben, de érdeklődésem és lelkesedésem ezzel igencsak megnőtt. Tekintetemet nem kerülte el egy hatalmas fénygömb, melynek világossága szinte átragyogta az egész helyet, de egyelőre nem mentem közelebb.
- Te voltál már itt? – törtem meg a csendet, útitársam felé fordulva. Nem akartam nagyon bizonytalannak tűnni, de nem bántam, ha látja rajtam, hogy most járok itt először.
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. január 4. 14:21 | Link

Ágota

Miután magamhoz tértem a meglepetéstől, én is bemutatkoztam.
- Lucy - feleltem. - Tudod, egy kicsit ledöbbentem - nevettem fel újra - ,még én sem voltam itt, bár arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan társaságra találok. Érdekelt milyen lehet belülről ez a titkos könyvtár.. És amúgy is rossz napom volt, gondoltam, hátha lesz ez ennél jobb is - mosolyogtam Ágotára - Te hogyhogy itt vagy? - gondoltam, ha már ő is meg merte kérdezni, én sem leszek félénk. Közben odasétáltam egy nagyobb polchoz.
- De hiszen ezek normális regények, verseskötetek - suttogtam, és levettem egyet. Ady verseskötet volt. - A kedvenc költőm - mutattam Ágota felé. Majd a gömb felé fordultam. Gyönyörű, a föld színeiben tündökölve forog.. Vajon mi lehet a szerepe? Egyre közelebb mentem hozzá, de az utolsó pillanatban visszafordultam. Végtére is, csak nem nyúlok hozzá minden ismeretlen eredetű, világító gömbhöz! Bár kitudja... Ágota felé néztem - Te tudod, mire szolgál ez? - kérdeztem, majd újra a könyveket nézegettem. Shakespeare, Molière, és újabb idáig még nem is ismert szerző műveit is láttam. Visszatettem az Ady verseskötetet és egy regényt vettem le. Új lehet, maximum egy-két éves kiadás. Kinyitottam, mire az elkezdett közelebb húzni a gömbhöz. Már szinte vonzott.
- Szerinted ki kéne próbálni mire szolgál? - mutattam a gömb felé.- Tudod mit hiányolok itt? - kérdeztem - Nincs itt senki aki magyarázattal szolgálna. Nem találkoztunk még egy könyvtárosnővel sem, pedig elég nagy ahhoz.. Lehet, hogy ők nem is tudnak erről? - Ágota arcán is láttam a bizonytalanságot. Úgy néz ki, ő sem tud többet erről a helyről, mint én...
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2014. január 5. 00:55 | Link

Lucy

Ahogy jártattam körbe a szemem a termen és még mindig csak befogadni próbáltam a látványt, Lucy hangja hozott mindig vissza a valóságba. Most már a lábaimat is rábírtam a mozgásra, így közelebb mentem a könyvespolcokhoz, de a bőség zavara nem engedett egy könyvet levenni, na meg hova siessek, gondoltam magamban - egyelőre csak továbbmentem és közben fenntartottam a kommunikatív ember látszatát. Nem mintha nem szeretnék az lenni, csak sokszor hajlamos vagyok magamba zuhanni és olyankor nehéz szóra bírni.
- Miért volt rossz napod? – néztem együttérzően a lányra, miközben jobban is szemügyre vettem.  Haja, öltözete és az egész megjelenése sokkal összeszedettebbnek mutatta, mint amilyennek én valaha is kinézhetek, de nem vagyunk egyformák. Ettől még lehetünk egy hullámhosszon, sőt.
- Én is kíváncsi voltam a helyre, és most nem is volt semmi dolgom, így lejöttem, hogy ne halasztgassak folyton mindent – magyaráztam a lánynak, akihez közelebb mentem, hogy lássam, milyen könyvek akadnak a kezébe. Hátha találunk valami közös pontot.
Hamarosan egy Ady verseskötetet mutatott felém, mire elmosolyodtam – nekem is nagy kedvencem ő.
- Én is szeretem – közvetítettem Lucynak a gondolataimat. – Bárcsak felolvasnád belőle a kedvenced! – biztattam a lányt, míg én még mindig kerestem a nekem megfelelőt.
Nemsokára egyre inkább a zöld fénygömb bűvkörében találtam magam, de még mindig nem foglalkoztam vele részletesebben, mire is való. Viszont levettem egy viszonylag emberi méretűnek tűnő könyvet, aminek fedőlapján ez állt: „Egy vándor utazásai”.
Jó szokásomhoz híven az első oldalon nyitottam ki, mire valami szokatlan történt. Egyfajta belső késztetést éreztem közelebb menni a gömbhöz, márpedig a megérzésekre mindig hallgatok, így nem is tétlenkedtem. Valószínűleg Lucy is érezhetett ilyesmit, mert szinte az élménnyel egy időben kérdezett rá a titokzatos tárgyra.
- Igen, nem ártana, ha lenne valami útmutatás, de gondolom csak rájövünk – erősítettem meg a lány gondolatait, és ettől izgalmasabbá vált az egész, szerettem a kihívásokat. A könyvet nem raktam le a kezemből, de odahívtam a lányt magam mellé, hogy együtt találjuk ki, mi a manó lehet ez.
- Szerinted milyen anyagból van? Meg merjük érinteni? – fordultam a lány felé kissé bizonytalanul, de valószínűleg nekem kellene érettebben viselkednem, ránézésre én lehetek az idősebb. Lassan közelítettem szabad kezemmel a gömb felé, az erős fénytől már kissé homályosan láttam a lányt, de addig nem nyúltam hozzá, míg nem tudtam biztosra, hogy ő is ezt teszi.
Lélegzetnyi idő alatt furcsa dolog történt. Egy egész más helyen találtam magam. Olyan volt, mintha egy múlt századi falucskában lettem volna hirtelen – körülöttem régies vályogházak, mögötte hatalmas tisztás, s valahol a messzeségben egy hidat is felfedezni véltem.
Későre járhatott, mert a nap lemenőben volt, a házakban pedig mécsesek pislákoltak, az utcán nem volt senki. Az első dolog, amitől kicsit megnyugodtam, hogy Lucy-t teljes életnagyságban találtam magam mellett – de valami nem egyezett. Az előbb még nem festett úgy, mint egy tehenészlány, vagy olyasmi. Haja be volt fonva, volt rajta alsószoknya, csipkés ing, minden, ami kell. Jesszus, vajon én is így nézhettem ki?
- Mi történt velünk? – próbáltam ki végre, hogy itt is működik-e a kommunikáció. Ennél már csak az érdekelt jobban, hogyan jutunk vissza vajon.

Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. január 5. 14:17 | Link

Ágota

- Á.. Bájitaltanon kiöntöttem véletlenül az egész főzetet, aztán utána összevesztünk egy lánnyal.. Illetve ebédnél is magamra öntöttem az ételt... - felsóhajtottam. Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen..Kiderült, hogy Ágota is szereti Adyt. Ennek megörültem, mert kevés boszorkány van, aki ismeri a mugli költőket. A kedvenc versemről érdeklődött és megmutattam neki, hogy a "Magyar jakobinus dala"-t is szeretem, de a "A fekete zongora"-t is. Kíváncsian néztem, neki mi van a kezében. "Egy vándor utazásai". Nem ismertem a könyvet. De ahogy néztük, mintha automatikusan közelebb mentünk volna a gömbhöz. Végül még hallottam, hogy Ágota kérdezett valamit, de már nem értettem. A gömb beszippantott minket...
Egy kis falucskában találtuk  magunkat. Ahogy Ágotára néztem, majdnem elnevettem magam. Fonott haj, benne kis piros pántlika, sok-sok szoknya, az az igazi, régies bő ing... De aztán a saját ruháimra pillantottam. Ugyanezt láttam viszont. A hajamhoz értem, szintén be volt fonva. Elnevettem magam, és válaszoltam Ágota kérdésére.
- Szerintem a gömb visszavitt minket az időben.. Vagy a könyv szereplői lettünk? - vállat vontam - Én a második lehetőséget valószínűbbnek tartom.
Megszemléltem a tájat. Mintha egy alpesi mezőn lettünk volna. Már csak a tehenek hiányoztak... De ahogy elnéztem, kár volt hiányolni őket. Egy fiatal srác vezetésével közeledett egy egész csordányi tehén, előttük pedig egy pulikutya ugrándozott.
- És most mit tegyünk? - néztem tanácskérően Ágota felé. Még szerencse, hogy ketten lettünk áldozatai a gömbnek, és nem külön-külön máshol dobott ki... Bár így is reméltem, hogy nem fog minket eltaposni egy pár tehén.. Na jó, ennek nem volt sok valószínűsége, mert a fiú biztosan nem hagyta volna. De azért a biztonság kedvéért arrébb sétáltunk. Ki tudja, mikor és hogyan jutunk vissza a könyvtárba, szóval inkább ne kockáztassunk..
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint