28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 19:03 | Link

Ráérős, halk léptek zaja verődik vissza a kihalt első emeleti folyosó csupasz falairól, és papírlap sercegése egy másikon, ahogy a kanyarban felbukkan Tilda, kezében könyvvel, tekintetével sebesen követve a sorokat, kezével pedig éppen sietősen lapozva, hogy egy pillanatra se kelljen elszakadnia a történettől. Lassan, de magabiztosan lépked, már hozzá van szokva, hogy sétálás közben is képes legyen folyamatosan falni a betűket, és csak amolyan belső érzékre hagyatkozva kerülni el az útakadályokat. Ez persze nem mindig működik, vagy inkább egyszerűen csak a szerencséjével magyarázható, hogy még nem bukdácsolt le egy lépcsőn egy-két emeletet.
Körülbelül a folyosó közepéig jut, mikor könyvében a másik oldal végére, így egy újabb sebes lapozásra kényszerül, és ahogy oldalra kapja a tekintetét, hogy a bal oldal tetejére szegezze azt, hogy máris folytathassa, szeme sarkából kiszúr egy festményt, melynek látványa felér egy bokánrúgással. De persze az is lehet, hogy csak pont bele is rúgott az előtte álló szobor talpazatába. A fájdalomból ítélve utóbbi történt.
Kizökkenve a regényből, és rácsodálkozva a festett férfira lépked közelebb hozzá. Valahol már láttam ezt, gondolja izgatottan a festményt nézegetve. Elidőzik tekintete az arcon, és már kezd is derengeni, hogy honnét ismerős neki a kép. Egy albumban olvasott róla, mely számtalan portrét és egész alakos festményt mutatott be, de arra nem tért ki, hogy hol található például éppen ez a darab és bizony nem gondolta volna, hogy itt fog találkozni vele az iskolában.
- Hát ön meg hogy került ide? - Tilda arcára lelkes mosoly ül ki, összecsukja a mugli szerző könyvét, és izgatottan közelebb siet a férfi képmásához, aki rezzenéstelen arccal néz vissza rá. Első pillantásra csak onnét látszik, hogy mágikus festményről van szó, hogy a fiatal harcos ruháján közeli lángok táncának fénye játszik.
Tilda a festmény részletein is elidőzik, miután festett alak nem válaszol neki, és észreveszi a katonai behívót, melyen alig kiolvashatóan, de ott szerepel a neve. De ezt ő már tudta. Rydan Colthan.
De mit is olvasott róla? Persze a számtalan csatán kívül, melyben részt vett. A képen nem látszik egyértelműen, hol is van ábrázolva Colthan, ellenben a kereten szintén ott virít a neve valamivel olvashatóbb formában. Vajon miért számít ennyire a neve?
Ügyet sem vetve a harcos kissé mogorva pillantására nekiáll végigtapogatni a keretet, hátha valami más infó is rá van írva, ám csalódnia kell. Illetve mégse. A festmény ugyanis meg se rezzen, mikor hozzáér, szóval nem egyszerűen csak függ a falon. Ez egy átjáró!
- Jelszó szükséges? - néz fel az arcra ismét. Ez nem lehet a négy ház egyikének bejárata sem, azok nem itt vannak. Ez valami más, szóval nincs kizárva, hogy bejuthat. Márpedig be akar jutni. Olyan lelkesedés kerekedik felül rajta, mely nagyapja meséit hallgatva fogta el.
Colthan a füléhez emeli a kezét, mintha nem értené Matildát. Rosszul hallana? Ezúttal hangosabban teszi fel a kérdést, és angolul:
- Jelszó szükséges? - a férfi azonban csak a füléhez emeli kezét ismét.
- Hát ez furcsa - jegyzi meg úgy magának a könyvtáros kisasszony, és jobb tenyérébe támasztja állát, miközben baljával könyökét tartja. Tűnődik.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 1. 19:46 | Link

Gryllus.


* A könyvtáros hölgyemény léptein kívül más nem hallatszik a folyosón. De nem ám, mivel antihősnőnk cipője nem hagy nyomot a levegőben. Nesztelenül oson sarokról sarokra, bebújva egy-egy páncél mögé, lélegzetét visszafojtva. *
~ Itt talán nem követ. ~
* Hogy mi a paranoia tárgya? Az egyik Navinés szurkoló berágott rá, amiért az ő barátosnőjét rúgta jól gyomorszájon, és most bosszút fogadott ellene. A dolog legrosszabb oldala, hogy Bennett a mai napig nem tudott időt szakítani a londoni kiruccanásukra pálcát venni, úgyhogy Eris kénytelen valahogy kihúzni varázslás nélkül. Nem mintha a saját kezével nem lenne képes elintézni egy idegesítő vakarcsot, csak közbeszól a gondolat, hogy a másik simán leátkozhatja őt. Így most nem bujkál, nem is menekül, hanem... sompolyog. Oson. Rejtőzködik. Semmiképpen sem gyávaságból, egyszerűen nem éri meg kockáztatni. A hadművelet egészen a déli szárnyba húzódik. A kereszt tetoválású lány biztos benne, hogy már lerázta a puffogó sárgát, mégsem lehet elég óvatos. Léptek zajára lesz figyelmes. Egy nő sétál a folyosón, a könyvébe bújva, ügyet sem vetve a külvilágra. Nem tűnik tanárnak, sem eltévedt lakosnak, de nagyon ismerős Erisnek. A nagy lapozgatásból pedig rá is jön, hogy ez nem más, mint a könyvtáros hölgy, akit futólag szokott látni, mikor bemegy a könyvtárba agyagot gyűjteni. Mit kereshet erre? Itt lakik ezen a részen? Kíváncsian pillant a nő után, közben körbenéz kicsit idegesen, nehogy emiatt találjanak rá, aztán követni kezdi. Hangtalan lépésekkel közlekedik, lopakodó üzemmódját még egy macska is megirigyelné. Aztán, mintha történne valami. Matilda megáll és egy festményt kezd tanulmányozni. A Rellonos lány felvonja az egyik szemöldökét, úgy figyeli a jelenetet. Talán van ott valami titkos átjáró? Lehet, a könyvtáros szólítgatja a festményt, de az alak csak a füléhez emeli a kezét és nem történik semmi. *
~ Mi a...? ~
* Eljött a pillanat, ahol felülkerekedik rajta a kíváncsiság és feladja az oly gyönyörűen felépített hangtalanságot. Kilép a rejtekéből és mintha erre sétálgatott volna eddig is, megjátssza, hogy útjából kizökkenti az ácsorgó, tűnődő hölgy. *
- Itt meg mi van?
* Kérdezi, nem a legkedvesebb hangnemében. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 20:31 | Link


Furcsa kis szürke egérke volt Matilda. Többnyire. Azonban hiába tűnt általában úgy, hogy benne nem lappang az a kalandvágy, mely nagyapjától, és talán az ő apjától kezdve - igaz, Tilda apját átugorva - a családra jellemző volt, valahol azért mégiscsak ott volt. Ő ezt könyveiben élte meg, számára a varázsvilág nem volt elég varázslatos, vagy épp másként volt az. Sokszor muglik írta könyvek sokkal inkább megragadták fantáziáját, és nem is nagyon eresztették.
Most is így volt, ezzel magyarázható, hogy a szobájába vezető utat is olvasva tette meg, illetve próbálta megtenni, mígnem olyasmit talált, mely ebben a világban ragadta meg érdeklődését, és olyan fokozatra kapcsolta, melynek nem tudott gátat szabni. Egyszerűen muszáj volt a végére járnia, hogy hova is vezet ez a titkos átjáró. Mert az volt, ezt biztosan tudta.
Azonban a megoldás még váratott magára. Megpróbálta latinul is megkérdezni a férfit, de az rendre csak a füléhez emelte a kezét. Sehol nem olvasta, hogy Colthan nagyothalló volna. Persze harcos volt, lehet elsütöttek egy ágyút a közvetlen közelében.
- JELSZÓT KELL MONDJAK!? - ezúttal egész közel hajol a festményhez, és egyenesen beleüvölt a festett alak fülébe, mire az felháborodva hátrahőköl, és igen szúrós szemmel néz vissza a könyvtárosra. Oké, szóval mégsem siket.
- Bocsánat - néz rá szégyellős mosoly keretében, mikor is meghallja a lépteket maga mögött. Megperdül, arra számít, hogy a gondnok jön, hogy leteremtse, amiért a festményeket molesztálja, ám egy diák az. De úgy tűnik neki sem tetszik Tilda viselkedése, legalábbis nem túl kedves érdeklődése erre utal.
- Ó hát csak.. próbálom a kedves Rydan Colthan uraság titkát felfedni - válaszol, és mikor a képre mutat, azt látja, hogy annak lakója neve említésekor közelebb hajol feléjük, mintha ki akarná dugni a fejét a vászonból, és tölcsért formál füléhez.
- Azt gondoltam, talán valami jelszót kell neki mondani, de nem akar válaszolni - mondja, csak úgy hangosan gondolkodva, miközben ismét odalép a képhez, ezúttal egész közel hajolva, és szinte suttogva folytatva elmélkedését. - Talán meg kell neki súgni valamit?
A festett arcon végre valamiféle kellemesebb gesztus is megjelenik, legalábbis már nem húzza össze mérgesen a szemöldökét. Még finoman bólint is.
- De nem tudom mit - rázza meg üstökét visszafordulva a diáklányhoz. - Csak a neve van idefestve, kétszer is, de azt amúgy is tudtam. Ez nem segít.
Szomorkásan néz vissza a férfira. Hát csak nem akarja neki megmutatni a titkát. Lelkesedése akár a lufi, amit kiszúrtak, ereszt lefelé. Sóhajtva néz a lányra.
- Ó, ne haragudj, mit is mondtál?
Annyira el van varázsolva, és kalandozva, hogy egy pillanatig le sem esik neki, hogy eddig bizony lényegében magában beszélt. Annyira szerette volna kinyitni ezt az átjárót!
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 1. 20:52 | Link

Gryllus.



* A Navinés lány még mindig nem került elő, ami jó jel, hiszen lehet hogy sikerült leráznia. Ez a dolog persze nem biztos még, majd amikor visszaér a körletébe, akkor kifújhatja magát. De a figyelme most úgy is máshol van, és noha néha még körbenéz, hogy nincs-e itt az a barna hajú lány, legtöbbször a könyvtárost nézi. A nő úgy tűnik a halál egyszerű személyiség, aki inkább a könyvekben éli ki a kalandvágyát. Mondjuk most Erisnek sincs több kaland-ingere, pálca nélkül... A könyvtáros néha kiabálva, néha kiábrándulva morfondírozik az idegesítő festmény titkán. Eris zsebre vágja a kezeit és kicsit fiús beállással figyeli tovább az eseményeket. A festett alak áll, nem tesz semmit, csak a füléhez emeli a kezeit és hallgatózik. *
- Lehet hogy ki kéne kaparni a fülét, attól majd megjön az esze.
* Vonja fel a szemöldökét. Őszintén, már őt is kezdi érdekelni a dolog és ez a különös festmény. A rongálástól pedig nem fogja visszatartani az sem, hogy majdnem egy tanári rangú személy van mellette. Ha ezzel megfejtené, mit is rejt ez az alak... Feltűnik a sötét szemű lánynak, hogy amikor a férfi nevét említi Matilda, jobban ki akar feléjük hajolni. Csendben nézi tovább, ahogy Tilda rájön, talán a fülébe kéne suttogni valamit. Ráadásul, hogy a két szó kétszer is megjelenik, egyszer a festményen, egyszer alatta. Ez nem lehet véletlen. *
- Próbálja meg a nevét.
* Javasolja vállat vonva, miután a nő feleszmél arra, hogy igenis ő még mindig itt van. Próba-szerencse, ha nem működik, majd kitalálnak mást. Mondjuk az erőszakos fenyegetőzést. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 21:41 | Link


Sem kiabálás, sem kedves érdeklődés nem hatja meg a harcos festményalakot, és Tilda már lassan azon van, hogy fogja magát, és feltúrja a könyvtárat Rydan Colthan neve után, mikor társasága akad, akivel megoszthatja gondolatait. Sokszor ez is segít, ha csak kimondja a dolgokat, és talán az illetőnek megszólalnia sem kell, beugrik a megoldás. Most azonban nem akar jönni, és a lány ötlete csak kizökkenti egy pillanatra.
- Neem, dehogy, az biztos nem segítene - rázza meg a fejét, és finoman megtapogatja a vásznat. - Hozzá van rögzítve szerintem a titkos ajtóhoz, nem maga a kép az ajtó... szóval nem tudnánk kivágni őt.
Hangosan elmélkedik, és mi sem bizonyítja jobban, hogy a festett férfi érti őket, a széjjelvagdosásának gondolata láthatóan nem nyeri el tetszését. Némi aggodalommal nézi a diáklányt, talán Matildával ellentétben ő komolyan veszi a fenyegetést. A könyvtáros kisasszony ellenben biztos benne, hogy a lány csak elméleti szinten vetette fel a dolgot. Hiába, az apja szerint a naivitása fogja sírba tenni egyszer.
Pedig biztos benne, hogy olyan egyszerű a megoldás, mint a bot, de ő hajlamos volt a dolgokat túlkomplikálni. Agytekervényei forogtak, csavarodtak, megpróbálta pár nyelven a "tárulj fel" parancsot, de a férfi csak a fejét rázta.
- Minek a nevét? - pislog Tilda a diáklányt hallva, majd visszanéz a képre. Nagyjából fél másodperc kell, hogy az értetlen kifejezés az arcán meglepetésbe, majd derűbe csapjon át. - Ó, hogy ahaa! Jaj, hogy a nevét!
Vigyorogva néz vissza a lányra. És az előbb leeresztett lelkesedése visszatér, ő pedig majd kiugrik a bőréből izgalmában.
- Annyira jó vagy! Igazad van! - azzal a festményalak füléhez hajol, és belesuttogja a harcos nevét. Zár kattan, és Colthan utat enged neki.
- Jössz, vagy mi lesz? - néz vissza, azzal már el is tűnik a szűk járatban. Amit pedig odaát talál... attól elakad a lélegzete.
Könyvek. Nem egyszerűen egy-két könyvespolc, roskadásig tömött polcok rengetege fogadja, akár egy hatalmas erdő könyvekből. A hangulatot az is nagyban szolgáltatja, hogy itt-ott valóban fák gyökerei, kúszónövények kígyózó fonatjai tarkítják a követ, és a polcokat. Az egész olyan, mint valami álom. Legalábbis egy olyan könyvmolynak, mint Tilda mindenképp. Tátott szájjal nézelődik, miközben halvány fény ragyogja be a könyvtárat, érkezését köszöntve.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 1. 22:30 | Link

Gryllus.



* Pedig aztán Eris tényleg komolyan gondolta, hogy szívesen kezelésbe veszi ezt a katonát, ha nem akar itten nekik valami egyebet is tenni a füle hegyezésén kívül. *
- Pedig lehet, hogy úgy hamarabb szóra bírnánk a kis némánkat.
* Vigyorodik el gonoszul és megvillantja fénytelen szemeit az alak felé, aki kellemetlenül érezve magát, sértődött arcot vág. Tildának végül a lány ötletet ad, aki először nem is érti, hogy mire gondol Eris, végül leesik neki a dolog. Láthatóan nagyon megörül a gondolatnak, alig bír magával és majdhogynem csak nem tapsikol a felfokozott hangulatában. Eris annyira nem osztja ezt a vidámságot, komor arccal nézi, ahogyan a könyvtáros kipróbálja a felvetett jelszót. A ötlet beválni látszik, egy zár kattan, az "ajtó" kitárul, belül pedig olyan látvány fogadja a lányokat, amire nem valószínű hogy számítottak. Temérdek mennyiségű könyvespolcok omladoznak a rájuk pakolt molyrágta finomságoktól, gyökerek állnak ki a falból, az egésznek annyira irreális a hangulata, mégis, magával ragadó. A nő után megy, aztán leválik tőle. Egyelőre nem nyúl semmihez, csak figyel. Olvasgatja a gerinceken lévő címeket, feliratokat. Valahogy nem tetszik neki annyira ez a hely, mint Matildának, de mindennek ellenére, jól érzi itt magát. Valami olyat találtak, amit ezelőtt talán senki sem látott még. Útja valami fénylő dolog felé vezeti. Visszapillant a nőre, aki másfelé nézelődik, aztán nem törődve vele a fény forrása felé veszi az irányt. Léptei halkak, de magabiztosak. Nem is kell sokat sétálnia, hamar megleli a különös, gömb szerű tárgyat. *
~ Mi lehet ez? ~
* Bámul az óriási karácsonyfadíszre és közelebb lép hozzá, de nem érinti meg. Fénytelen szeme csak úgy szívja magába a különös tárgyból kiáramló aurát, s ő maga is úgy érzi, meg kéne érintenie ezt a valamit. De erőt kell vennie magán. A legbiztosabb, ha nem nyúl itt semmihez, ki tudja mi mire képes ezen a különösen hátborzongató helyen. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 9. 18:51 | Link


A tátott szájjal nézelődés még hosszú percekig tart, és elidőzne így órákig is valószínűleg, csak épp úgy hamar kiszáradna. Így aztán, sikeres összezárásra készteti ajkait, jobb kezének ujjaival pedig gyengéden végigsimít néhány könyv gerincén. Valóban ott vannak. Nem csak valami furmányos varázslatba csöppentek.
Azon is elfilózik, hogy talán ez is egy amolyan kívánságos terem, mely itt, és Roxfortban is található, mely pontosan olyanná változik a megtalálójának, amilyenre szüksége van, avagy amire vágyik. De Tilda nem vágyott újabb könyvtárra, vagy legalábbis tudatosan nem jutott eszébe. Az érzéseit vizsgálva lépdel beljebb, talán mégis pont ezt akarta? Nem, ő nem álmodta volna tele növényekkel.
Hirtelen eszébe jut, hogy nem is egyedül érkezett, sőt, igazság szerint ő invitálta be egy "jössz, vagy mi lesz" felszólalással a diáklányt a különös helyre, szóval nem kellene teljesen magára hagynia. A titkos könyvtár roppant nagynak tűnt, és amíg nem járta keresztül-kasul az egészet, fogalma sem lehetett róla, hogy mit rejtenek ezek a gyökerekkel tűzdelt, különös folyosók.
- Merre vagy? - néz körbe, és mellkasához szorítva a mugli könyvet visszasiet oda, ahol befordult, majd a kijárattal ellenkező irányba lépdel. Persze az is lehet, hogy miután meglátta, hogy mi a nagy titok, megpördült a sarkán, és már el is szelelt, de ilyesmi Matildának eszébe nem jutna. Kinek ne tetszene ez a hely?
- Hát nem csodálatos? - sóhajt fel, mikor megpillantja a sötét hajú lányt a sarkon befordulva. A könyvtár egyik sarkába értek. Tovább is ecsetelné, mennyire is csodálatos a hely, de annyira elámul, hogy torkán akad a szó.
A könyveket, de még a plafont is zöldes, a víz fodrozódásához hasonlatos fény játéka ragyogja be, mely egy jókora gömbből árad. Nem csak a tekintetüket vonzza, a könyvtáros szinte eleped, hogy megérintse. Milyen lehet az érintése, tűnődik, és egyik kezét sután ki is nyújtja felé. Mielőtt még eszébe jutna, hogy igencsak nagy ostobaságra vall ismeretlen eredetű, láthatóan mágikus tárgyakat fogdosni, ujjai belevesznek a zöldes-sárga fodrozódásba, és hirtelen mintha valaki megragadná, de nem egyszerűen a karját, hanem mindenét. Visszarántja kezét, de már késő, baljában továbbra is könyvét szorongatja, másikkal viszont valami kapaszkodó után próbál kapni, ami történetesen az a lány, akinek vele ellentétben volt annyi sütnivalója, hogy ne piszkálja azt, amit lehet nem kéne.
Hirtelen eltűnik a könyvtár, arcába szél csap, és egy napsütötte tájon találja magát. Zihálva néz körbe, és észre sem veszi, hogy még mindig görcsösen kapaszkodik útitársába. Mert, hogy valahova elutaztak, az biztos.
- E--e--egy zsup--zsupszkulcs? - rántja tekintetét jobbra-balra, de sehol a fénylő gömb, ami idehozta őket. Pedig annak jönnie kellett volna velük, ha tényleg az lenne.
A gömböt ha nem is látja, lát helyette mást, mely igencsak meglepi. Egy zsebórát szorongató nyuszi rázza a fejét tőlük nem messze, és fojtott hangon panaszkodik, hogy el fog késni. Aztán zsebre vágja az órát - merthogy bizony mellényben volt ez a nyuszi - és eliszkolt előttük. Tilda ismét kénytelen volt tátott szájjal állni egy darabig. Utána tűnt fel neki, hogy eltűnt a kezéből Lewis Carroll Alice Csodaországban című műve.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. január 29. 19:52 | Link

Gryllus.

* A furcsa tárgy hívogatóan szépen fénylik, fodrozódik a levegőben, de Erisnek van annyi esze, hogy ismeretlen helyen nem tapogatózik. Ellenben ez a furcsa tanárszerű hölgyemény, amint odalép mellé, hogy megnézze ő mit talált, azonnal beleveti a kezét a gömbbe. Ami ezután történik, pillanatok alatt lejátszódik, úgyhogy antihősnőnk fel sem fogja először a helyzetet. Matilda elkapja a kezét, hogy kapaszkodjon, és valami berántja őket a gömb belsejébe. Eleinte elvakítja az új táj fénye, úgyhogy hunyorogva pislog körbe, miközben a könyvtáros hölgy már majdnem, hogy pánikba esik. Zsupszkulcs? Hallott már róla, de sosem tapasztalta a hatását. Nem is tudja megmondani, hogy ez az-e, mivel a leírt tapasztalatok alapján nem ritka a hányás és a szörnyű rosszullét. Amit viszont Eris érez, az egészen más, úgyhogy vagy más hatással van rá, vagy tényleg nem az volt. Amikor végre a sötét szemű lány látása kitisztul, ő is észreveszi a fehér nyuszit a zsebórával. Némán, döbbenten figyeli, amíg az el nem szalad előttük. Eris Tildára pillant, aztán a nyuszi után. *
- Lehet, hogy követnünk kéne...
* Néz körbe, más különös jelenést nem fedez fel, úgyhogy ez az egyetlen esélyük, hogy megtudják, hol is vannak. Egy... beszélő nyúl. Abszurd. *
- Hé, te!
* Kiállt a nyúl után, s amikor elindul, akkor veszi csak észre, hogy megváltozott a ruhája. Ahol az előbb a sötét, mindent eltakaró talárja volt, most egy méregzöld egybe ruha van, a szélein horgolt csipke díszítéssel, ráadásul szokatlanul jól kilát a világba. A haja. A haja! Hol van a haja??! Idegesen tapogatni kezdi a szoros szalagot, amit valaki, vagy valami beleerőltetett a fejébe. Miután megtalálja, gyorsan ki is oldja, így sötét fürtjei szanaszét omlanak most a vállára és az új, csini kis ruhájára. Ki a fene erőltette ebbe bele?! *
- Hova a francba hoztál?!
* Morog dühösen Matilda felé. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 2. 21:43 | Link


Egy új könyvtár már önmagában csodával érne föl, a könyvtárosné kisasszony kíváncsiságának legbőségesebb legelőjeként, ám a különös tárgy valami oknál fogva jobban elvarázsolja, mint a megannyi könyvcsoda, mely a polcokon sorakozik.
A kalandvágy hívta, jön rá később, és különösnek találja, hogy csak utólag érti meg, mi is történt. Percekbe telik az is, hogy észrevegye, eltűnt a kezében szorongatott könyv. Pedig ha könyv van nála, előbb hagyná el tulajdon fejét, mint azt. És ezen után, hogy a rellonos leányzóba kapaszkodva azt figyelik, amint egy mellénybe bújt nyuszi a zsebóráját nézegeti, majd idegesen elsiet, valahogy nem is tűnik teljes képtelenségnek, hogy a leglogikusabb dolog most az volna, hogy kövessék őt.
- Teljesen igazad van.
Eszükbe sem jut körülnézni, és Tildának az sem tűnik fel, hogy még mindig a lány kezét szorongatja, mígnem az el nem ereszti, hogy a hajához kapjon. A könyvtáros felé fordul, és kissé összevonja szemöldökét. Különös, mintha nem ebben a ruhában lett volna előbb még útitársa.
Zörrenésre figyel föl, a nyuszi hallhatóan bevetette magát a sövénybe nem messze tőlük.
- Gyorsan, még megszökik! - kiállja Tilda, nem törődve a lány kérdésével. Egyébként se nagyon tudná megválaszolni azt.
Újból megragadja a kezét, és húzni kezdi maga után, és gondolkodás nélkül a sövénybe veti magát a másik lány minden lehetséges ellenkezése ellenére. És akkor hirtelen kicsúszik a lába alól a talaj, és egy erősen lejtő barlangfolyosón találják magukat, majd pedig szinte nyomban eltűnik a alóluk minden szilárd felület, és zuhanni kezdenek.
- Jaj! - sikoltás helyett körülbelül ennyire futja, ahogy kalimpálva próbál valamiben megkapaszkodni. Valamiért nem pánikol be, pedig elég magától értetődő volna az adott körülmények között. Főleg mikor már vagy fél perc is eltelik, de még mindig zuhannak, és semmi sem látszik alattuk. Deja vu érzése támad, pedig biztos benne, hogy még sosem zuhant semmilyen mély lyukba azelőtt.
- Nézd már, könyvek! - kiállt föl, mikor észreveszi, hogy a lyuk falát könyvespolcok tűzdelik. Le is kap egy könyvet az egyikről, de csalódottan állapítja meg, hogy ezt már olvasta, így néhány tíz méterrel később visszateszi zuhantában egy másik polcra.
Közben a mellette zuhanó lányra pillantott.
- Hát már sosem érünk a végére? Szerinted milyen mély ez a lyuk?
Logikus kérdés volt, ebben biztos volt, mivelhogy ennyi idő alatt akár át is eshettek volna a Föld másik felére. És mégse. Sőt, még egyre melegebb sem lett, pedig a Maghoz közeledve ezt várná az ember. Na majd újra kell gondolni pár tudományos könyvet, az biztos! Nem is fog többet a mugli okosoknak hinni ezután.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. február 4. 19:12 | Link

Gryllus.

* Nem elég, hogy felfedezett egy olyan helyet, amit nagyon nem akart, még a könyvtáron belül is egy furcsa világba érkeztek. Aztán meg megy persze minden sorjában. A fehér nyuszi siettében elrohan azt hajtogatva, hogy "Jaj, istenem, még elkések!". Eris mikor elindul felé veszi csak észre, hogy a saját ruhája megváltozott, a másikét nem is figyelte, milyen is volt azelőtt. Vicsorogva tépi ki a hajába aggatott szalagot, ezzel is kirántva Tilda kezéből a sajátját. A sötét hajú lány megigazgatná egy kicsit csapzott frizuráját, ám ekkor a könyvtáros újból elkapja a kezét és kérdés nélkül vonszolja magával. Beletelik egy kis időbe, mire Eris felfogja, hogy mi is történt, mivel a következő pillanatban már zuhannak lefelé, de nem is akárhogyan. Szabályosan, egyenletes tempóban, semmi jele annak, hogy érkezéskor becsapódnának majd valahova. A Rellonos lefelé pillant a sötétségbe, de nem látja, hogy bárhol is véget érne ez az üreg-barlang. Tilda felkiáltására ránéz a nőre, majd felvonja a fél szemöldökét a könyvek keltette reakcióra. Hát persze, hiszen ezért is kerültek ekkora slamasztikába. Szóra nyitná száját, legalább megdorgálni emiatt a barna hajú nőszemélyt, ám ekkor a keze ügyébe kerül egy köcsög, amire az van ráírva Narancs-jam. Érdeklődve belepillant a tartalmára, de az edény üres. Elfintorodva engedi el azt, közben reménykedik, hátha odalent ráesik valakire. Akkor legalább meghallhatják, mennyit kell még zuhanniuk. *
- Nem tudom.
* De ha egyszer talaj is éri a lábukat, az biztos, hogy ezért a kérdésért kicsinálja a könyvtárost. Honnan tudhatná, hogy milyen mély?? *
- De ha majd egyszer földet érsz, kérdezd majd meg melyik országban is vagy.
* Illetve vannak, de ezt még mindig nem akarja elhinni. Továbbra is lefelé zuhannak, a megannyi lebegő, s velük zuhanó játékok között megpillant egy tetszetősen kinéző, nagyobb fajta kést. Utána nyúl, a keze ügyébe veszi, s amíg az új szerzeménye kidolgozott gravírozását és markolatát figyeli, észre se veszi, hogy szép lassan kezdenek a kút aljára érni, mígnem bele nem pottyannak egy halom rőzsére és száraz falevélre. Eris idegesen kapja fel a fejét, s mereszti a kést maga elé, támadásra készen, de nem látnak egyebet, mint megint a fehér nyuszit, aki ismét a késését emlegeti. *
- Na jó, kiszedjük az információt, és megnyúzom.
* Morogja, s felvillogtatja a pengét. *
- Utána.
* Adja ki a "parancsot", ellentmondást nem tűrő hangon és azonnal a nyuszi után ered. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 4. 20:10 | Link


Vajon mióta zuhanhat már? Eltűnődik, és azon veszi észre magát, hogy nem is ezen tűnődik, hanem igazándiból teljesen máson. Vajon ő is elkésik? Ha ilyen sokáig zuhan, minden bizonnyal. A nyuszi nem csoda, hogy aggódott emiatt, elvégre ha ilyen sokáig tart leérni a lyuk aljára, már azelőtt el kellett volna indulnia oda, ahova készült, hogy egyáltalán megtudta volna, hogy mikorra kell odamennie. Vagy méginkább azelőtt, hogy egyáltalán tudta volna, hogy oda kell mennie. Hát úgy talán nem késne el.
Nem tudom - hallatszik a felelet kérdésére, ami már nem is tudja mi volt, mivel mostanra a már említett könyvek kötik le figyelmét. Aztán azok se. Hát ilyen sötétben amúgy sem tudna olvasni! Milyen buta is volt, hogy egyáltalán eszébe jutott ez a képtelen ötlet. Meg aztán olyan sebesen zuhan, hogy a menetszél folyton átlapozna neki, és a végén teljesen össze-vissza olvasná a fejezeteket, annak meg aztán annyira se lenne értelme, mint a fejenállásnak. Elvégre hát ha fejen állunk, akkor a lábainkkal lennénk kénytelenek beszélni, meg enni, és nézni a fejünket amin állunk, de hát a lábunkkal nem tudunk ilyesmit csinálni! Micsoda bolondság!
Ilyen és efféle gondolatok kavarognak a fejében, aztán egy újabb kérdés. Egészen jogos. Ha egyszer átesnek a Földgolyón bizonyára valahol Új-Zélandon kötnek ki. Vagy talán Japánban, ha szerencséjük van, és nem a tengerből bukkan elő.
- Na ott biztosan mindenki a fején áll és úgy járkálnak. Talán Új-Fejlandia. Vagy a Régi - tippelget inkább, mert nem szívesen kérdezné meg ott az embereket, hisz a lábaikkal amúgy se tudnának neki felelni, hiszen nincs ott szájuk, és csak a cipőiknek vannak nyelvei. Már ha nem épp szandálban vannak. Na akkor aztán végképp esélytelen az egész.
Váratlanul aztán véget ért a zuhanás, és Tilda azon kapta magát, hogy nem fejre esett, hanem fenékre, és meg sem ütötte magát, sőt, azon nyomban talpra pattant. És nem kobakra.
- Jaj nem szabad ám megnyúzni a nyuszikat - sápítozott döbbenten, és kíváncsian kémlelt körül, hová is került. Szemrevételezte a jókora kést is, de csak a mintázatát találta szépnek, mely az egész pengén, de még a fogóján is végigfutott.
Bár nem igazán látta volna szívesen felkoncolva szegény párát, a nyuszi után való iramodás ellen semmi kifogása nem volt, így hamar sötét árnyéka után sietett, mely a jókora kést lóbálva a nyuszi nyomába szegődött. Ekkor pillantott le magára, mert futás közben érezte, hogy mintha lábain nem lenne nadrág, ellenben kezeibe szoknyát ragadott, hogy felemelje azt annyira, hogy ne essen hasra a nagy sietségben.
- Nahát! Te meg mikor öltöztél át? - kérdezte magától hangosan, így a másik lány is jól hallhatta. Világoskék egyberuha volt rajta, fehér harisnya, és haja is fel volt kötve, ő azonban nem bánta, legalább futás közben nem lógtak folyton a szemébe rakoncátlan fürtjei.
A nyuszit láthatóan nem zavarta - vagy nem tűnt fel neki -, hogy rohannak utána, méghozzá akkora késsel, mint ő maga, és mielőtt eltűnt volna a következő sarkon előlük, újabb sopánkodás hagyta el a száját. "Jaj, jaj, tapsi füleimre, villás bajuszomra, még elkésem!"
Tilda árnyékát követve szélsebesen vette be a kanyart - nem is tudta, hogy tud így rohanni -, majd hirtelen megtorpant. Egy alacsony mennyezetű, minden oldalról ajtókkal tűzdelt csarnokba jutottak. A nyuszi sehol. Nyilván nem merült fel benne, hogy egy zsebórát szorongató, mellénybe bújt, beszélő nyúl ne tudna kinyitni egy embereknek tervezett ajtót, így rögtön elkezdte cibálni a legközelebbit, majd az utána lévőt, majd keresztbe átsprintelve a szemköztit, de valamennyi ajtó zárva volt. A pálcájáért nyúlt, aztán eszébe jutott, hogy neki nincs olyanja. Milyen buta vagyok! - gondolta. Többszörösen csalódva - minthogy se pálca nem volt nála, se kulcs, ami bármilyen ajtót kinyitna - sötét hajú feléhez fordult.
- Most mi legyen? Hová mehetett?
Ekkor kettejük között észrevett egy háromlábú asztalkát, csupa üvegből. Bájos kis asztalka volt, irinyó-pirinyó kulcsocskával a közepén.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. február 4. 20:20
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint