28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 19:03 | Link

Ráérős, halk léptek zaja verődik vissza a kihalt első emeleti folyosó csupasz falairól, és papírlap sercegése egy másikon, ahogy a kanyarban felbukkan Tilda, kezében könyvvel, tekintetével sebesen követve a sorokat, kezével pedig éppen sietősen lapozva, hogy egy pillanatra se kelljen elszakadnia a történettől. Lassan, de magabiztosan lépked, már hozzá van szokva, hogy sétálás közben is képes legyen folyamatosan falni a betűket, és csak amolyan belső érzékre hagyatkozva kerülni el az útakadályokat. Ez persze nem mindig működik, vagy inkább egyszerűen csak a szerencséjével magyarázható, hogy még nem bukdácsolt le egy lépcsőn egy-két emeletet.
Körülbelül a folyosó közepéig jut, mikor könyvében a másik oldal végére, így egy újabb sebes lapozásra kényszerül, és ahogy oldalra kapja a tekintetét, hogy a bal oldal tetejére szegezze azt, hogy máris folytathassa, szeme sarkából kiszúr egy festményt, melynek látványa felér egy bokánrúgással. De persze az is lehet, hogy csak pont bele is rúgott az előtte álló szobor talpazatába. A fájdalomból ítélve utóbbi történt.
Kizökkenve a regényből, és rácsodálkozva a festett férfira lépked közelebb hozzá. Valahol már láttam ezt, gondolja izgatottan a festményt nézegetve. Elidőzik tekintete az arcon, és már kezd is derengeni, hogy honnét ismerős neki a kép. Egy albumban olvasott róla, mely számtalan portrét és egész alakos festményt mutatott be, de arra nem tért ki, hogy hol található például éppen ez a darab és bizony nem gondolta volna, hogy itt fog találkozni vele az iskolában.
- Hát ön meg hogy került ide? - Tilda arcára lelkes mosoly ül ki, összecsukja a mugli szerző könyvét, és izgatottan közelebb siet a férfi képmásához, aki rezzenéstelen arccal néz vissza rá. Első pillantásra csak onnét látszik, hogy mágikus festményről van szó, hogy a fiatal harcos ruháján közeli lángok táncának fénye játszik.
Tilda a festmény részletein is elidőzik, miután festett alak nem válaszol neki, és észreveszi a katonai behívót, melyen alig kiolvashatóan, de ott szerepel a neve. De ezt ő már tudta. Rydan Colthan.
De mit is olvasott róla? Persze a számtalan csatán kívül, melyben részt vett. A képen nem látszik egyértelműen, hol is van ábrázolva Colthan, ellenben a kereten szintén ott virít a neve valamivel olvashatóbb formában. Vajon miért számít ennyire a neve?
Ügyet sem vetve a harcos kissé mogorva pillantására nekiáll végigtapogatni a keretet, hátha valami más infó is rá van írva, ám csalódnia kell. Illetve mégse. A festmény ugyanis meg se rezzen, mikor hozzáér, szóval nem egyszerűen csak függ a falon. Ez egy átjáró!
- Jelszó szükséges? - néz fel az arcra ismét. Ez nem lehet a négy ház egyikének bejárata sem, azok nem itt vannak. Ez valami más, szóval nincs kizárva, hogy bejuthat. Márpedig be akar jutni. Olyan lelkesedés kerekedik felül rajta, mely nagyapja meséit hallgatva fogta el.
Colthan a füléhez emeli a kezét, mintha nem értené Matildát. Rosszul hallana? Ezúttal hangosabban teszi fel a kérdést, és angolul:
- Jelszó szükséges? - a férfi azonban csak a füléhez emeli kezét ismét.
- Hát ez furcsa - jegyzi meg úgy magának a könyvtáros kisasszony, és jobb tenyérébe támasztja állát, miközben baljával könyökét tartja. Tűnődik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2013. december 30. 23:37 | Link

Ágota

A lány már ezelőtt is hallott a könyvtárról, ámde még soha nem járt benne. Eredetileg most sem oda akart menni. De ezután a rossz nap után megállt gyönyörködni a festményben. Tudta a festő nevét, és szinte bármit fel tudott volna sorolni róla, ha megkérdezik. Nemhiába volt levitás. Már hónapokkal ezelőtt megpróbált mindent megtudni erről a helyről. Persze sok forrás nem volt róla, de a fontos információkat megtudhatta. Szinte öntudatlanul megkereste rajta a nevet és kimondta, a festett férfi fülébe. Hátralépett, kíváncsian várta, most mi fog történni. A férfi arrébb lépett, a festmény kinyílt... Az előbb már említett, festett férfi karjával mutatta az utat.Egy szűk folyosó következett. Ahogy lassan elkezdett lépegetni a folyosón, hangokat hallott. Megijedt, hiszen eddig a pillanatig meg volt róla győződve, hogy egyedül van! Megállt, és hallgatózott... talán csak kívülről hallatszódnak be a hangok? Nem tudta, de kis tétovázás után tovább indult. Már csak egy lépés hiányzott, hogy elérje a könyvtár varázslatos termét, amikor beleütközött valakibe. Egyikük se számított a másikra, mind a ketten hátrazuhantak. Egyszerre kezdtek el mentegetőzni, majd elnevették magukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. január 1. 14:40 | Link

Kőszegi Brigitta Hanna

Reggel elterveztem már, hogy le megyek a könyvtárba, de nem a simába, hanem a titkosba, az sokkal jobban tetszik. De csak délután tudtam időt szakítani rá. Szobámban lepakolok, majd elmegyek a fürdőbe és összekötöm a hajam, hogy ne zavarjon az olvasásban vagy más egyébben, mi után ez kész, elindulok, nem viszek semmit. Kilépve a folyosóra megállok egy pillanatra, majd újra elindulok. Ahogy haladok a folyosón meglepődök, nagy a csönd. Pedig szünet van még. Elgondolkozom, van-e valami program mára, de nem emlékszem, hogy lenne. Már a lépcsőn vagyok, mikor meglátok pár diákot. Megnyugszom, biztos csak mindenki pihen, vagy tanul már,hisz már csak pár nap van hátra a szünetből. Erről eszembe jut az, hogy mindjárt, jönnek holnap vagy holnapután azok, akik elmentek. Már a lépcsőn haladok fel a könyvtár felé. Elkezdek gondolkozni, mit is szeretnék olvasni, vagy mibe szeretnék bele csöppenni. Majdnem a folyosót rejtő festményhez értem már. Ahogy haladok, a festményeket nézem, elég csöndesek. Örülök neki, ez azt jelenti hogy a mai csöndes egy nap lesz. Elérek a festményhez, leolvasom a nevet. Odahajolok a festmény füléhez és halkan bele mondom a nevet.
-Rydan Colthan
Megvárom míg a festmény feltárul, és belépek a kereten át a folyosóra. Körülnézek, szűk a folyosó és, mint minden, csendes. A festmény mögöttem becsukódik. Hátra nézek, látom hogy csukódik le. Majd lassan elindulok. Pár lépés és már a titkos könyvtárban is vagyok. Körülnézek. Szemet gyönyörködtető látványban részem. Sok-sok érdekes könyv van itt már első látásra is tudom. Beljebb megyek, elkezdek sétálni a sorok között. Olvasom a címeket, ámulok azon, hogy milyen sokféle és érdekes könyv van itt. Közben mintha léptek zaját hallanám, de nem törődök vele, nem érdekel. Csak sétálok, és olvasom a címeket. Nagyon sok könyv tetszik, de egyet sem veszek le, mert még nem találtam meg az igazit. Egyszer csak megtorpanok, leveszek egy kopott olvashatatlan című könyvet. Belelapozok. Teleírt naplószerű, sok képes könyvet találtam, érzem, hogy ez a tökéletes olvasnivaló mára. Leülök és elkezdem olvasni.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. január 16. 19:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. január 22. 01:17 | Link

Dóra

Ritkán fordul elő velem, hogy alig várom egy tanóra végét, főleg, ha a kedvencemen tartózkodom épp, de ma annyira rosszul érzem magam, hogy szinte másodpercenként ránézek az órámra. Az idő állni látszik, a terem pedig forogni. Mire vége az órának, teljesen felkavarodik bennem az ebéd, és kevés fogalmam van róla, hogy hol a plafon, és merre lelem a padlót. Pár percig még a helyemen maradok, és megvárom míg egy kicsit mérséklődik a szédülésem, majd táskámat a vállamra dobva a többiek után indulok.
A bájitaltan teremből kilépve azonnal a déli szárny felé veszem az irányt. Néhány hete felfedeztem ott egy termet, ahol szinte sosincs senki, így aztán tökéletes hely azoknak, akik legszívesebben egyedül maradnának. Mióta Runával egy szobába költöztem, gyakran szorulok rá, hogy elbújjak valahová, mert nem szeretném, ha aggódna miattam. Ugyanezen okból kerülöm Alexet a rosszabb pillanataimban. Segíteni úgysem tudnak, legalább ne sajnáljanak, vagy érezzék emiatt kényelmetlenül magukat a közelemben.
A terem bejáratát, ahol elrejtőzni szándékozom egy hatalmas festmény takarja, melyen egy viszonylag jóképű férfi várja a belépéshez szükséges jelszót. Rydan már-már mosolyogva biccent nekem. Mostanában elég sokszor találkozunk, eszembe is jutott, hogy legközelebb talán be is mutatkozhatnék neki, így lenne igazságos, hiszen én már tudom az ő nevét. Bele is suttogom azt a katona fülébe, majd végigsietek a rövid alagúton, és belépek a hatalmas könyvtárterembe.
Az első polcoknál jobbra fordulok, majd sietve elhaladok jó néhány tároló mellett mire megérkezem egy viszonylag homályos sarokba. Egy, a padló burkolatán át magának utat törő, talán néhány száz éves fa gyökerei között keresek magamnak kényelmes helyet. Furcsa, de a növény ezen része olyan érdekesen nőtt, ami szinte biztos, hogy nem lehet véletlen. Elvégre nagyon valószínűtlen, hogy egy fa gyökerei fotelt szeretnének mintázni. Persze nem egészen azonos formájúak, csupán emlékeztet a nevezett bútordarabra.
Elhelyezkedem a vastag farészek között, majd hátrahajtom a fejem, és próbálom mélyen beszívni a levegőt, amely itt kicsit porosnak, de ugyanakkor frissnek is érződik. Nem tudom, mennyi idő telik el, de az biztos, hogy lassan leszek csak jobban. Visszahúzódik a gyomortartalmam, és szédülésem is alábbhagy, ezért óvatosan felállok, és teszek egy kört a teremben. Csak remélni merem, hogy senki nincs itt rajtam kívül, vagy legalábbis senki nem volt tanúja a szenvedésemnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 3. 20:36 | Link

Blanka

  Délután volt egy kis szabadideje Emmának, és úgy gondolta, hogy meglátogatja ezt a híres helyet. És legjobb tudomása szerint csak itt találhat arról a személyről feljegyzéseket, akit kiskora óta imádott. Csak most derült ki, hogy az a személy tényleg létezett, nem csak egy mítosz.
  Úgy hogy órák után gyorsan felszalad a szobájába, hogy letegye a cuccait, és már rohant is a Déli szárny első emeletére. Az utasítás szerint, amit kapott, egy férfi festményét kellett megkeresnie, és belesúgnia a fülébe a nevét. Ezen az akadályon elég könnyedén túl lépett, és belépett a titkos folyosóra. Elég sötét hely volt, és a lány örült amikor a végére ért. Hangtalan léptekkel slisszant be a furcsa helyre, és szeme elkerekedett a csodálattól. Plafonig érő könyvespolcok, roskadásig telt könyvekkel. Amikor levegőt vett, érezte a könyvek édeskés illatát, amibe az emberek is szívesen bele-bele szagolnak. Odalépett a polchoz, és olvasgatni kezdte. Szinte minden meg volt található ott. A régi latin írástól kezdve a mai magyarig. Emma egy francia könyvet szemelt ki magának, amelynek a borítója sötétlila volt. Körbe nézett, de nem talált helyet, ahova leülhetne, hogy elolvassa a könyvet, ezért úgy döntött, hogy nem igazán foglalkozik vele. Lecsüccsent a földre, és ölébe véve a könyvet olvasni kezdett.
  Már egy órája ücsöröghetett ott a könyvet bújva, amikor furcsa, szösszenő hangra lett figyelmes. Először nem foglalkozott vele, de amikor másodszor hallotta meg, felnézett. Egy furcsán vibráló zöld gömbre lett figyelmes. Hunyorogva ránézett, és lassan felállt. Egészen közel sétált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 10. 22:51 | Link

Elena


Délután

Miután még új vagyok itt elrendezkedtem a szobámban majd elindultam le a kertbe.
Úgy gondoltam olyan szép idő van kár lenne kihagyni az alkalmat,hogy ne sétáljak egy jót most, hogy végre elolvadt a hó! Felkaptam a kedvenc könyvem gondolván arra, hogy séta után kiülök egy fa alá és olvasok egy kicsit.
Lefele menet a lépcsőn egyszer csak valakinek neki szaladtam.
-Jaj bocsi nem figyeltem oda nem esett bajod? Anita vagyok most jöttem ide a suliba.
Ilyen is csak én lehetek esküszöm néha még a saját lábamban is megbotlok.
Remélem nem haragszik ez az idegen lány. Nem akarok már az elején ellenséget szerezni.
Bár nem tűnik gonosznak. Első látásra kedvesnek mondanám.
Kíváncsian vártam hát a válaszreakciót.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2014. február 23. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 8. 17:45 | Link

Vani
Ruha

Úgy néz ki, már csak pár hét, és Mira véglegesen befejezi általános tanulmányait a Bagolykő falai között. Még mindig pontosan emlékszik rá, milyen volt az első kis időszaka itt, most pedig tizenkilenc éves, és lassan feleség lesz, na meg egy édes ikerpár anyukája. Kristóf távolléte miatt elég sok szabadidővel rendelkezik az utóbbi időben, szóval nem csoda, hogy olyan helyekre is ellátogat, amiket hosszú ideje került, vagy szimplán elfelejtett. Többek között annak a kis harcos férfinak a portréja mögött rejlő könyvtár, amit régebben teljesen véletlenül talált meg. Beszélgetésbe elegyedett Rydan Colthan úrral miközben a kastély egyik szegletéből a másikba sétálgatott büntetőmunkára váró diákokat kutatva, és az már elég érthető, hogyan tudta meg, milyen szuper helyek vannak még.
Pár napja egy álmatlan éjszakán újra idetévedt. Már csak a könyvtár hangulata is vonzotta, és persze a vágy, hogy találjon egy olyan könyvet, amibe belefeledkezhet. Mivel ez az első nap nem jött össze, ismét tervbe vette, hogy meglátogatja Rydant, de persze csak egy kiadós falubeli séta után. Leo és Ficán kutya is vele voltak, de kettejüket visszavitte a Sárkányfészekbe, és egy csomag gumicukorral, meg egy doboz narancslével felszerelkezve elsétált a kiszemelt helyre.
Az idő olyan este nyolc körül járt, ilyen tájban pedig a hátfájáson kívül semmi gondja nem akadt. Így a második hónapra már kezdett elmúlni a gyomorforgásos időszaka, de sokszor csak úgy nyűgösködött. Messze van a párja, hideg is van, meg úgy minden.
A könyvtárba lépve első dolga az volt, hogy a sálat, meg a táskát ledobta egy fotelbe, majd a csizmájának kopogását hallgatva körbesétált a polcok között, valami különleges után kutatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 8. 18:07 | Link

Zoli


Egyik este, fürdés után nem éreztem álmosnak magam. Úgy gondoltam, hogy sétálok egy kicsit az iskolában, hisz még úgy is csak egy-két helyet láttam a suliból.
A folyosók sötétek voltak. Egy hang sem szűrődött ki egy teremből sem. Sétáltam az iskola magas falai között egy fáklyával a kezemben. Az ijesztő képek ellenére nyugodt és magabiztos voltam. Tudtam, hogy nem csak én szegtem már meg a szabályokat a kíváncsiság miatt újoncként. A déli szárny felé mentem. A termek, amik mellett elmentem nem voltak nagyon érdekfeszítőek. Mentem fel a lépcsőn az első emeletre. Magam sem tudtam, hogy minek megyek és merre. Csak mentem a fejem után. Ez volt az első alkalom amikor láttam az iskolát sötétben. Nyugodt és békés volt. Gyönyörű! Mondtam magamban, hisz nekem mindig is tetszettek az ilyen helyek. A lépcsőn felérve képek vonták el a figyelmem, mind természeti képek voltak. Látszott rajtuk, hogy a festőjük képzett és pontos volt. Elgondolkozva nem is vettem észre, hogy a folyosó végéhez értem és egy nagy ajtó magasodott fölém. Körbenéztem, de nem láttam egy feliratot sem ami a szoba nevét jelezte volna. Mivel nem vagyok az a feladós ember, úgy gondoltam, ha már eljöttem idáig benézek oda. Kinyitottam az ajtaját résre és bekukucskáltam. Könyveket vettem észre. Olvasni szeretek ezért besurrantam és halkan behajtottam magam után az ajtót. Majd jobban körülnéztem. A látvány különleges volt. Növények hálózták be néhány fal és oszlop részeit. Elkezdtem sejteni, hogy ez nem egy olyan hely ahova bárki betehetné a lábát. Nem akartam balhét azért elindultam az ajtó felé. De két könyvespolc között megpillantottam egy szökőkutat. Most sem tudtam ellenállni a kíváncsi, rosszcsont énemnek. Elindultam felé. Az út oda könyvespolcok sorai között vezetett. De mielőtt odaértem volna zajt hallottam az ajtó felől. Leguggoltam gyorsan egy polc mögé és hallgatózni kezdtem. A könyvtár ajtaja kinyílt!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 20:55 | Link

Sára

Kíváncsi volt erre a helyre. Bár senki sem nézte volna ki belőle, nagyon is szeretett olvasni, és múltkor az ebédnél hallotta, hogy van itt egy ilyen különös könyvtár is, márpedig most egy darabig nem nagyon volt ajánlatos lemennie a faluba, úgyhogy valamivel el kellett ütni az időt.
Nem tartott túl sokáig elérni a helyet és bejutni a könyvtárba, ahol aztán egy pillanatra megállt az ajtóban és szétnézett. Nem látott senkit, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg egyedül van. Mit is mondtak lent? Van itt valami örvény? Akkor egy jó könyvet kellene keresnie, nehogy még a képzeletben is ő húzza a rövidebbet, mostanában úgyis ez a szokása.
Ledobta a bőrdzsekijét, mert elég meleg volt idebent a folyosóhoz képest, és frissen nyírt hajába túrt. Jobb volt most már így, hogy jött a tavasz, melege volt már a nagy loboncban. Elkezdte nézegetni a könyvespolcot, néha ki-kihúzva egy kötetet, hogy közelebbről is megszemlélje, de nem talált rá még arra, ami igazán bejött volna neki. Végül stratégiát változtatott, és leült törökülésbe a padlóra, először az alsó sorok könyveit nézve át, néha belelapozva egybe, aztán visszatéve a polcra. Lehet, hogy rossz helyen kezdte el keresni a regényeket? Felkelt, odébb sétált, újra próbálkozott, egészen addig, míg végre nem akadt rá valami érdekesre, amiben aztán elmerült, és afféle se lát, se hall állapotba került pillanatok alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 22:12 | Link

Noel <3

Sára úgy döntött, ismét kell egy kis kaland az életébe, nem kell semmi komoly, de azért valami vérnyomásemelő kellett már neki, mielőtt elalszik. Erre tökéletesnek talált egy remek, képzelt világot. Egyedül unalmasnak tartotta volna az egészet, szóval úgy döntött, visz magával valakit a Titkos könyvtárba. Sokáig gondolkozott, vajon egy ismeretlent ragadjon magával megint, vagy esetleg valami ismerőst. Második opció kicsit nehézkesebb volt, nem volt régóta a kastélyban, nem voltak nagyon jó ismerősei, barátai még kevésbé.
Viszont Noel épp akkor ment el nem messze tőle, amikor azon gondolkodott, kit kéne magával vinnie. Amúgy is beszélgetni akart vele egy jót, mert pár napja nem volt idejük kettesben maradni és átbeszélni a dolgokat. Pedig pont ezért volt itt, hogy Noel sose maradjon egyedül, véletlen sem. Hogy ott legyen neki, amikor szüksége van rá és ismeri már annyira, hogy nem fog kuncsorogni az ajtajában, még akkor sem, ha legszívesebben ezt tenné. De ezzel semmi baja, nem büszke ő, majd Sára keresi a testvérét és beszél vele és ott lesz neki... akár akarja, akár nem.
- Gyere, mutatok egy igazán király helyet! - Mondta, amikor elkapta Noelt, aztán ellenkezést nem tűrve vigyorgott rá és fogta meg az egyik karját, magával húzva a folyosón. Egészen a déli szárny első szintjéig vezette őt, persze ha nem ütközött ellenállásba, elengedte.
Amikor azonban az ajtóhoz ért, el kellett gondolkodnia alaposan, legutóbb hogyan is jutott be. Hiszen akkor Avery nyitotta ki az ajtót, ő csak utánaosont. Végül felidézte a dolgot és amint megnyílt az útjuk, tovább ment a kis folyosón összehúzta magát. Nem szívesen ért volna hozzá a falakhoz, öregnek és porosnak tűntek.
- Ez egy nagyon különleges könyvtár. - Mondta halkan, amint beértek, közben a könyveken futtatta végig a szemét, az örvényt kereste, ami majd elrepíti őket. - Voltál már itt? - Kérdezte végül, mivel Noel már régebb óta él itt, mint ő. Lehet, hogy neki nem is lesz ez nagy újdonság, hanem egy unalmas hely, amit már ezerszer látott. Sárát nem érdekelte, ő szinte gyerekesen lelkes lett tőle. Főleg, ha visszagondolt a kalandokra, amit legutóbb átélt itt. Persze, most valami mást szeretett volna kipróbálni, hogy véletlen se legyen unalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 18:42 | Link

Nathaniel Blackwood
Allons-y! (április 9, szerda délután)

Sokáig nem tudtam, hogy az iskolának van egy második könyvtára is, ugyan kedves és segítőkész könyvtárosnéni nélkül, de ez legyen a legkisebb baj. Magam is eligazodok benne valahogyan, ráadásul nem is azért szoktam erre járni, mert olyan nagyon itt akarnék olvasni, és nem a másik könyvtárban, hanem sokkal inkább a csend miatt. Na meg mert eldugott hely, és nem úgy tűnt, hogy sokan látogatnák. Első alkalommal már majdnem ott hagytam a nagyothallónak tűnő festményalakot, mire kiderült, hogy csupán suttogni kell neki a saját nevét. Érdekes egy alak ő is, de amíg beenged, nem foglalkozom vele annál tovább. Most sem olvasni jöttem, sokkal inkább rajzolni szeretnék. Nem megy valami fényesen, főleg a húgomhoz képest, aki kifejezetten ügyes rajztehetség, de azért próbálkozom én is, és egy dalekot annyira talán mégsem nehéz lerajzolni. Ó, igen, hogy mi is az a dalek? Tudjátok, van ez a mugli sorozat... Na jó, kezdjük az elején. Van mugliknak ez a találmánya, amit úgy hívnak, hogy televízió, avagy az az éneklő trubadúrdoboz, ahogy egyszer azt valaki szépen megnevezte. Tulajdonképpen egy doboz képernyővel, és különféle műsorokat lehet rajta nézni híradótól a filmeken át az olyan beszélgetős műsorokig, mint a talkshow-k. Először az egyik osztálytársam szüleinek házában láttam olyat, és benne ezt sokrészes filmet, vagy ha úgy tetszik, sorozatot a BBC nevű csatornán. Azóta se értem, az mitől csatorna, és miért BBC, miért nem ABC? Vagy BCD? Na mindegy, úgyis a film a lényeg, ami egy magát időlordként meghatározó bizonyos doktorról szólt, akinek a nevét nem tudni, de különféle korok és terek között utazgatott egy olyan kék telefonfülkének kinéző időgépben, amilyenekből Angliában a rendőrséget lehet telefonon elérni, ha szükség van rá. Vagy már csak lehetett. Nem is tudom. A Doktornak viszont akadt néhány ellensége is, köztük a dalekok, ezek a néhány fémgömbbel kidekorált szemetesre emlékeztető páncélba bújt lények is, akik folyton azt mondogatják, hogy Exterminate valami fura mechanikus hangon, ha kell, ha nem. Na egy ilyet akarok én rajzolni. A tizedik doktorról a rajz már majdnem kész, csak a haja áll olyan elképesztően furán, ahogy nem kellene. Leülök az egyik polc elé, a könyveknek vetem a hátam, majd kinyitom a mappát, amiben ez is van. Nem az igazi, és hiába grimaszolok, attól sem lesz jobb. Azt hiszem, a dalek még várhat, egyszer ezen igazítok úgy... jó sokat. A zsebemben elhozott három ceruza mellett még egy radír és egy hegyező is a padlóra kerül, aztán felkapva a vonalak eltüntetésére alkalmas fehér kis holmit, már tüntetem is el egymás után a papírról a doki teljes elrontott hajkoronáját, erősen koncentrálva, hogy ezt mégse csináljam akkora erőbevitellel, hogy a lap is rosszul járjon a végén.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. április 12. 18:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2014. április 14. 22:37 | Link

Gwen

Én komolyan nem tudom mi van velem, de nem is igazán érdekel, mert amúgy meg tök szuperül érzem magam. És erről meg az a Lego film jut eszembe, amit a szünetben Bogival és Virággal néztünk meg. Olyannyira, hogy muszáj énekelnem, ahogy a folyosón sétálgatok a Déli-szárnyban.
- Minden szupi-szuper!! - és komolyan kedvem lenne ugrálni is mellé, de erről inkább leteszek. Viszont szembe jön velem egy festmény, és  muszáj megállnom, hogy megcsodáljam. Nézegetem is egy darabig, azon morfondírozva, nem lenne-e jobb, ha ez a harcos is mosolyogna, de nem hiszem, hogy egy festményt erre rá tudok venni, hacsak nem csikizem meg vagy valami hasonló. Ahogy nézem azt is észre veszem, hogy valamit ráírtak a képre, és sikerül is kiolvasnom a Rydan Colthan nevet.
- Ááá, szóval Rydan Colthan-nak hívnak? - kérdezem miközben közelebb hajolok hozzá, de erre valami különös történik mert megjelenik előttem egy újabb folyosó. Ez az újdonság még jobban felvillanyoz, és vigyorogva lépek be a helyiségbe, amiben ahogy szétnézek, rengeteg sok könyvet látok.
- Ez a mennyország! - kiáltom vidáman, és még körbe is forgok, mintha tényleg így lenne, de aztán rájövök, talán nem is vagyok egyedül, és gyorsan a számra tapasztom a kezem, épp csak nem kezdek el kuncogni közbe.
- Na jól van Bálint, moderáld magad - dorgálom magam csendben, de ettől is csak nevetni támad kedvem. Kit érdekel, hogy olyan vagyok, mint valami kis csitri? Jó kedvem van és kész. Néha nekem is lehet!
Megindulok a sorok között, és találomra bele-belenézek egy könyvbe. Hamar rájövök, hogy ez itt mind irodalom, de rengeteg új nevet is látok, és ez is felvillanyoz. Ide egész biztos, hogy sűrűn vissza fogok járni.
Néhány perc után csukott szemmel kapok le egy könyvet a polcról, azonban nem tudom meg mi az, mert zajt hallok, és a hirtelen jött nem várt hangforrástól meglepetésemben - vagy ha úgy tetszik, ijedtemben - leejtem a könyvet.
Kinyitom a szemem és gyorsan körbe kémlelek, hogy ki is van itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 1. 16:08 | Link


Fred



Ahhoz képest, hogy Elena az Eridon ház tagja, számtalanszor járkált már tilosban takarodó után. Nem tudni mi okozza ezt a kissé Rellonos beütést, talán egyszerűen csak élvezi, hogy az "életével" játszik. Istennek hála, még egyszer sem kapták rajta, bárcsak ez így lenne a közeljövőben is. Ám a mostani helyzet eléggé különbözik a múltbeleiktől. Anno semmi elképzelése se volt, hogy hova és miért megy, most viszont van. A titkos könyvtár felé veszi az irányt, sötét kapucnija teljesen eltakarja a fejét. Ha az emberek nem ismernék fel a járásáról, talán valami idegen betörőnek néznék és azonnal letámadnák egy átokkal. Még szerencse, hogy nem járkál rajta kívül erre senki. A könyvtár előtt egy pillanatra megtorpan, majd halkan elsuttogja a jelszót és már ugrik is, hogy betuszkolja magát a szűk folyosón amely a helyiséghez vezet.
Beletelik pár percbe, de sikerül neki bekúszni a könyvek rejtett birodalmába. Odabenn sötétség uralkodik és a fülledt levegő egyre inkább összenyomja Elena tüdejét. Rohamtempóban halad hát a polchoz ahol reméli, hogy ráakad a keresett könyvre, de legnagyobb balszerencséjére megbotlik az egyik fának a gyökerében. Vadul ráncigálni kezdi, ám semmi, a növénydarab nem mozdul. Hirtelen lépteket hall a bejárat felől. Elena összerezzen és meredt tekintettel a szűk kis folyosót kezdi bámulni, miközben a léptek zaja egyre csak erősödik. Talán épp most fogják rajtakapni, hogy tilosban jár? Azt már nem! Nem fog csak azért büntetésbe menni, mert egy könyvet keresett, hogy jobban menjen neki a francia. Mindeközben a könyvtár romos ablakain bevilágít egy villámnyaláb éles fénye, amely az egész teremnek lilás fehéres színárnyalatot kölcsönöz. Furcsán stílusos, hogy pont ilyen időjárási viszonyok között fognak rábukkanni a csapdába esett lányra.
Trapp-trapp-trapp... hangzik a kis folyosón. Három...kettő...egy, számol vissza magában a lány, összeszorított szemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 14. 05:37 | Link

Nerella
előzmény

Rendet rakunk a polcon elég hamar, miután az egész tartalmát sikerült nemrégiben a földre rántanom. Az újféle sorrenddel - ami a szerzők családneve szerint ábécé sorrendet jelenti - mégis kissé furcsa az eredmény, és vannak türelmetlen olvasók is, akik folyamatosan pisszegnek, így elég gyorsan arra a következtetésre jutok, hogy innen bizony le kellene lépni, mert rövid úton vagy kiraknak csendzavarásért, vagy észreveszik a polc rendje ellen elkövetett vétket, és azért mehetünk szégyenszemre. Nerella nem tűnik túl bőbeszédűnek, sőt, mintha még nálam is szűkszavúbb lenne, vagy csak ő is olyan lenne mint én, hogy kedvenc témáról napestig tud beszélni, csak egyszer meg kellene azt találni? Mindenesetre javaslom a másik könyvtárat, ha van kedve csatlakozni, ám úgy tűnik, nem is hallott még róla, hogy létezik egy titkosabb kollekciója is itt a könyveknek egy másik méretes teremben elrejtve. Azt a helyet is szeretem, csak nem túl sűrűn volt alkalmam utóbb arra járni. Bólogatok a kérdésére válaszul, inkább nem mukkanok meg, további elégedetlenségeket elkerülendő, és mehetünk is a másik helyre. Kiérve azért mégiscsak muszáj megszólalnom, miután az első sarokig egész kitartóan töröm a fejem.
- Amúgy remélem nem vetted zokon, hogy rákérdeztem, honnan jöttél, csak így elsőre nem éppen hangzott magyarnak a neved. Jó, persze, én beszélek, miután szintén görög névvel büszkélkedhetek...- jegyzem meg, csak mert tényleg a név alapján ítélkeztem. Az én neveim se hű de magyarok, az tény és való, a Ioana még írásban sem, a Médea már inkább, mert magyarosult az idők során, de egyébként az is görög, a hirtelen választott Iaszón meg még annál is inkább az. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és inkább hallgatok, amíg oda nem érünk. Annyira nagyon nincs is messze, csak a déli szárnyig kell eljutni, ott pedig a megfelelő portrénál megállva elsuttogom az úrnak a nevét, és be is enged.
- Itt is volnánk - állapítom meg a nyilvánvalót, amint belépek utána a könyvtárba, és szétnézek. Nem először járok itt, de azért minden alkalommal megcsodálom az impozáns méreteit és a tetemes gyűjteményét. Be is sétálok a polcok közé, majd megállok az egyik előtt szétnézve rajta, hogy mit is tartalmaz pontosan. Ujjamat végighúzom néhány könyv gerincén, nem bírok nekik ellenállni, annyira szép kiadások.
- Nocsak, Austen... és Hardy egy polcon. Hm, kíváncsi lennék a rendezőelvre, kis különbség mégis van köztük, még akkor is ha Austen bizonyos mértékben éppen a realizmus előfutárának tekinthető, ha jól emlékszem. Te hogy állsz vele? A humora egészen értékelhető, nem? Bár Hardy-t jobban szeretem azért, a Tess of d'Urbervilles igazán nagyon jó könyv. Olvastad már? - szegény lányt azonnal letámadom a könyvekkel meg a róluk alkotott véleményemmel. Egy kicsit vacillálok a két említett kötet között kezemet ide-oda mozgatva előttük döntésképtelenségem jeleként, végül mégiscsak az Austen kötetet veszem le, a Büszkeség és balítéletet történetesen, ami jelen pillanatban a világon a legolvasottabb és legkedveltebb könyvek egyike. Ki ne szeretné az Austen-nek tulajdonított romantikát, pedig ha még értenék is sokan, hogy mennyi irónia szorult ebbe a könyvbe. Bele is lapozok, aztán az első elolvasott félmondat után elnevetem magam.
- Ezt hallgasd... Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta merengeni, s a barátnői is tisztelettel néznek rá. Ennél több se hiányozna az életembe, igazán - csak úgy árad belőlem most a szöveg, még akkor is, ha netán untatom, vagy ki tudja, lehet legszívesebben menekülne, miközben én meg annyira elvagyok itt a könyvvel, hogy jelenleg azt is elfelejtettem, hogy egyébként fiú vagyok, meg egy könyvtárban tartózkodom. Teljesítmény, de képes vagyok ám ilyenekre, és még azt se ellenőrzöm, itt van-e még, vagy már rég a másik felébe menekült a méretes teremnek szegény Nerella.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. június 14. 05:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. július 3. 22:06 | Link

A 'zöld gömb'-öt keresve elkalandoztam Cheesy
Évi

Délutáni forróság volt, mikor meghallottam egy beszélgetést, hogy át lehet alakítani egy-egy könyv történéseit, ha a Titkos könyvtárban lévő zöld valamihez lépünk a könyvvel a kezünkben. Annyi könyvet meg tudnék változtatni, hogy nem is döntöttem el, hogy melyik regénnyel lépek majd a gömbhöz. Mihelyst elkészültem a kötelezettségeimmel, azonnal szaladtam a Déli szárny első emeletére, egy festményhez, a bejáratot rejtő festményhez. Próbáltam kinyitni, de sehogy sem nyílt. Toltam, megpróbáltam fogást találni rajta, de nem sikerült. A festményen látszott, hogy élvezi, ezért rámordultam:
- Mi az?! Hogy lehet bejutni? Kitalálom! - mondtam elszántam, de, amikor megtudtam, hogy milyen egyszerű a feladat megörültem.
- Ennyi az egész? - szóltam nevetve, majd megvizsgáltam a festményt, és elmosolyodtam - Rydan Colthan.
Kinyílt a festmény utat nyitva nekem, hogy beléphessek a várva-várt helyiségbe. Eltátottam a számat, mert plafon magasságig könyvespolcok, hosszú sorokban. Kissé koszos volt, meg régies, de nem érdekelt, mert az egyik közeli polcon úgy láttam, mintha új könyvek is lennének. Elhaladtam a nagy pocok mellett, majd megálltam ott, ahol láttam az újabb könyveket, és lehajoltam, mert egy levert könyvet ott találtam. Nagyon régi könyv lehetett, mert mikor kinyitottam, és megfogtam egy lapot, szinte elszakadt, valamint áporodott szaga volt. Elfintorodtam, majd leraktam egy közeli székre, aztán felmásztam a létrán. Több tíz-húsz könyv volt egy polcon, azt se tudtam, hogy melyiket vegyem le. Végül egy középkori boszorkány történetét választottam, lemásztam, aztán leültem az egyik fotelbe. Nagyon belemélyedtem az izgalmas olvasmányba, de csak három-négy fejezetet olvashattam, mert motoszkálást hallottam. Nem tudom, hogy miért, de felpattantam, és hallgatózni kezdtem, de a hangok nem jöttek újra. Hmm, ez különös. Visszaültem, újra olvasni kezdtem, újabb motoszkálás. Most már hangosabban, és hosszabban. Rájöttem, hogy egy közeli sorból jöhetett a hang, leraktam a könyvet, majd ráérősen elkezdtem menni, közben azon tűnődtem, hogy mi ez a furcsa zaj, amikor bekanyarodtam, észrevettem egy lányt. Gyorsítottam lépteimen, majd megláttam Évit.
- Szia! Hát, te mit csinálsz? Mi ez a furcsa zaj? - kérdeztem, és reméltem, hogy nem ijesztettem meg a hirtelen megjelenésemmel.    
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. július 4. 00:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. október 15. 13:31 | Link

Gabriel stanwod

Reggel nehezen indult a napom, mindennek neki mentem, minden testrészem valami beleakadt. Gondoltam, ha már ilyen jól indult a napom, akkor sétálok egy kicsit a kastélyban. Nem sok időt sétáltam mikor az tűnt fel, hogy megtorpantam. Méghozzá egy ajtó okozta megtorpanásom. Ahogy végigmértem a tárgyat, ismerős bizsergés futott át testemen. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd beléptem a terembe. Ami ott fogadott újra lenyűgözött. Gyorsan becsuktam magam után az ajtót. Dasha neve ugrott be először, hiszen vele látogattam meg anno ezt a termet.

- Te semmit nem vesztettél szépségedből!

Mondtam a szobának, majd körbenéztem és végül felfedező út mellett döntöttem. Vagy negyed órát sétálhattam a polcok között, mikor hirtelen elfáradtam. Visszamentem az ajtóhoz és egy szabad placcra leültem, hogy kipihenjem magam. Helyette hirtelen minden homályosodni kezdett, majd arra riadtam fel, hogy egy halom koszos és pókhálós meg poros könyvön fekszem. Valamiért nem akaródzott felkelnem így aludtam tovább rajtuk. Álmomban szintén itt jártam, de Dasha is velem volt. Egyszer felriadtam. Füleltem, mi okozta a zajt amire felriadtam. Egy idegen lépett be. Amilyen gyorsan tudtam felültem és a nagyja port letöröltem magamról.

- Szia!

Szóltam a belépőhöz, mosolyogva. Reméltem nem ijesztem meg vagy ami még rosszabb lenne, hogy el. Végigmértem, de nem tudtam hova tenni, hogy melyik házhoz tartozhat. Még sosem találkoztam vele, de kedvesnek nézett ki. Reméltem, hogy a modora is kedves lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 28. 13:51 | Link

Iza



Eltévedtem. De úgy eltévedtem, hogy nagyon. Nem is tudom hol vagyok, a kastély melyik részén. Még embereket sem látok erre, csak festményéket szobrokat és páncélokat... Milyen helyre tévedtem, ahol még emberek sem járnak. Nem mintha nagyon zavarna a dolog, sőt, kifejezetten tetszik, hogy nincs itt senki. Csak épp nem ide akartam jönni, hanem a konyhát akartam megkeresni, mert kezdek éhes lenni, viszont a Nagyteremben biztos sokan vannak. Rengetegen, én pedig még nem vagyok felkészülve rá. Épp elég volt az első éjszaka, a sok másik lánnyal együtt. Katasztrófa volt, nem is tudom, hogy fogom kibírni ezt az egész éven keresztül. Nem bírom!! Az egyetlen jó ebben az egész átkozott kastélyban a talár. Eltakarja az egész testem, és még a kapucnija is elég nagy ahhoz, hogy kellően eltakarja az arcom. Egyszerűen nagyszerű! Csodálatos. Aki kitalálta ezt az egészet... Hát csak gratulálni tudok neki.
Elég érdekes ez a festmény. De kit ábrázol?
- Rydan... Col-than... - olvasom fel lassan a nevet, ami a keret aljára van írva. - Rydan Colthan... Az te lennél? - kérdezem a festménytől, egy apró mosolyt varázsolva az arcomra, de ahelyett, hogy felelne, valami titkos ajtó nyílik ki. Nahát... Áá!! Egy könyvtár... Ez de menő. Tök jól néz ki.
Odamegyek az egyik polchoz, és az első könyvet. Poe... Hát ez remek! Imádom Poe-t. A vörös halál álarca... Leülök, hátam a könyvespolcnak támasztva, és elkezdem olvasni a könyvet, amit már amúgy rengetegszer elolvastam, de sosem tudom megunni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Sógornőjelölt?
Írta: 2014. november 14. 21:29
| Link

Könyvtár. A normális könyvtár unalmas. Ott nincsenek meg olyan információk, amelyekre igazán szüksége van egy aranyvérűnek. Így kerültem hát a titkos könyvtárba. Egy festmény kotyogta el magát, amikor bosszankodva vágtam le egy könyvet előtte az asztalra. Nekem persze első utam ide vezetett. Egy hely, ahol nyugtom is lehet. Bár van egy olyan érzésem, hogy a titkos egyenlőt jelent a koszossal. Pedig én kifejezetten utálom azt, ha egy hely nincs megfelelően tisztítva. Nem önmagában a kosztól irtózom, hiszen kviddicseztem is. Bár nem az az életcélom, hogy kviddicssztár legyek. Megvan enélkül is az elég hírnév nekem. Mégis csak egy híres aranyvérű család sarja vagyok és botrányos családi élettel rendelkezünk, ha a lökött öcsémet vesszük alapul. Szóval nem szorulok rá ennél nagyobb hírnévre.
Igazából azért is szerettem Franciaországban lenni, mert oda nem ért el a családomról semmilyen negatív hír. Mindenki csak annyit tudott, hogy az üstöntöde tulajdonosának lánya vagyok. Kényelmes volt. Itt pedig már lehet, hogy nem csak ennyi lesz.
 - Lássuk csak... tiltott gyógynövények... hol bujkálsz? - Egy bizonyos könyvet keresek a sorok között járkálva. Üstöntöde együtt jár a bájitalokkal. A családunkban pedig a női ág mindig viszi tovább a bájitalokban való elmélyült tudást. Bár én közel sem szeretem annyira a kotyvasztást, mint anya, vagy nagyanya. Tönkreteheti az egész öltözékemet egy nyamvadt bájital.
Most valószínűleg egy hisztis, nyafogós királylánynak tűnök, de azért nem kezdek el egy kis kosztól hisztizni, vagy épp attól, ha nem úgy áll a hajam, mint azt elképzelem. Ennyire gyerekes nem vagyok. Még szerencse!

Öltözet
Utoljára módosította:Neviczky Eszter, 2014. november 14. 23:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárpáthy Szaffi
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 30. 23:24 | Link

Aljaska
- zárt -


Rydan Colthan. Cöhh. Micsoda kihívás.
Persze ezt az elején nem így gondolta. Most először tévedt erre, és mire fellelte a keresett nevet... Hát maradjunk annyiban, hogy nem gondolta volna, hogy ennyire kézenfekvő helyen van "elrejtve". Ne is beszéljünk róla, mert eléggé kínos.
Mindenesetre bejut a festmény mögé, és feltárul előtte a mennyország. Az igazat megvallva azt hitte, az iskola, és minden kötelező jelleggel elolvasott balgaság egyre csak roncsolja a könyvek irányába táplált mérhetetlen szeretetét, de látva ezt a sok könyvgerincet, polcot, és ezt a nagy teret, az ütő is megáll benne.
Minden további drámaiságot mellőzve, kedvére való helynek tűnik ez a frissen felfedezett rejtek. Beljebb is merészkedik, és szorosan a polcok előtt lépdel, mondhatni tyúklépésben, hogy felmérje a felhozatalt. Az elején még magához veszi mindegyik irodalmi művet, amelyik egy kicsit is megfogja, de be kell, hogy lássa, ez nem vezet jóra. Bármennyire is szeretné ezt hinni, sosem fogja elérni azt az állapotot, hogy egy nagy stócnyi könyvet minden nehézség nélkül, órákig tartogasson - és valószínűleg ha most egy kigyúrt állat keresésére indulna, a napi edzése pótlását ígérve neki ezáltal, annak is sok lenne ez a karra gyúrási technika. Így fel is hagy vele, és csak egy-kettő nagyon fontosnak ítélt irományt szorít magához a továbbiakban, ami természetesen kb. másfél méterenként cserélődik. Végül elkeseredetten konstatálva, hogy ez így nem mehet tovább, lecsusszan az egyik állvány tövébe, és hátát nekitámasztva olvasni kezd.
Fogalma sincs már, mióta is leledzik itt, de az biztos, hogy elég tetemes könyvmennyiséget halmozott fel a lába mellett, ahol mindegyik arra vár, hogy a rellonos lányka kiolvassa őket. Várhatnak is, mivel a kislány kizökkenthetetlenül belemerült az egyik vaskos, régi kötésű csodába, aminek izgalmaiba szinte teljesen belebújik fizikai valóját illetően is - vagyis orra hegye már majdhogynem érinti a könyv lapját, annyira szuggerálja a sorokat.
Ki gondolná, hogy ennyire megszállott tud lenni, mi? A titok nyitja: bármit, ami nem tankönyv!
Utoljára módosította:Kárpáthy Szaffi, 2014. december 3. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2014. december 19. 14:09 | Link

Adam


Ma este azzal az elhatározással keltem fel, hogy olyan helyre fogok ellátogatni a kastélyon belül, ahol vélhetőleg senkivel sem találkozom. Nem mintha bármi bajom lett volna az emberekkel, egyszerűen csak annyira megszoktam már az egyedüllétet, hogy ez tűnt a megfelelő megoldásnak. Egy iskolában, karácsony idején mi is lehetne kihaltabb, mint a könyvtár?
Halkan suhantam végig a folyosókon és lestem be néhány nyitott ajtón. Az élők annyira kiszámíthatóak. A reakcióik, a gondolataik, a menekülési útvonaluk; na, nem mintha előlem bármikor is menekültek volna. Én kifejezetten jó vámpír vagyok, már-már sajnáltam őket, ahányszor csak a szemükbe néztem. Azután eszembe jutott, amit Ezra tett velem és rájöttem, hogy sokkal rosszabb sorsot is szánhatnék nekik, mint hogy icike-picikét megcsapolom őket, így elhajtottam a rossz érzéseket. Aztán idővel teljesen eltűnt. Mintha nem is lett volna soha. Így öltem ki magamból az emberség szikráját. Fokról fokra.
Becsusszantam a titkos ajtón és a könyvtár hátsó, sötétebb része felé vettem az irányt. Végigböngésztem a sorokat, majd egy könnyű olvasmányt, egy mindössze nyolcszáz oldalas könyvet kaptam a kezembe és letelepedtem egy székbe a világító gömbtől pár méterre. Eszembe sem jutott megérinteni. Olyan sokszor keveredtem már bele véletlenül bizonyos helyzetekbe, hogy a kis vészcsengő már akkor megszólalt a fejemben, amikor felmerült a lehetősége, hogy esetleg valamiféle veszély fenyeget.  
Most hallgatott. Hagyta, hogy a figyelmemet egyenesen a könyvre irányíthassam és elmerülhessek benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. március 25. 22:00 | Link

Heni
Ruha


Egy szőke lány száguld a folyosókon. Már nem egy embernek ment neki, de ezzel nem foglalkozik. Általában sem szokott, de most főleg nem. Fontosabb dolga van annál, hogy hátraforduljon, esetleg bocsánatot kérjen az elütött személytől. És, hogy miért fut lóhalálával? Az a reggel küldött levélből kiderül. Algi hitte el, amit látott az ablakból. Nem szokott Ő féltékeny lenni, legalábbis próbálja visszafogni magát, mert bár ki nem állhatja a lányt, tudja, hogy Krisztán barátja. De, ahogy az a csaj megölelte az már sok. Még Gwen sem ölelgeti így Ádámot, de egyik haverját sem. Ez az a pont ahol betelt a pohár. Nem hagyhatja szó nélkül. Ezért is küldte azt a tollast Heninek, amiben találkozót követel a lánytól. Az írásnak elég parancsoló a hangneme, de ezt akarta elérni. Azon nem gondolkozott el, hogy mi lesz, ha a lány nem jelenik meg, illetve tartja olyan bátornak, hogy eljöjjön. Ezt azonban nem mondaná ki senki előtt. Ő szólt a másiknak, de még most sem tud pontos lenni. A szokásos tíz perc késés meglesz, még egy-két folyosó elválasztja az úticéltól. A Titkos könyvtár pont megfelelő erre a célra és valami hasonló emlék is fűződik hozzá. Itt ismert meg egy olyan személyt, akivel nem lettek örökre szóló barátok. És még szépen is fogalmaztam.
A terembe lépve megpillant két diákot, akik a könyvek között kutakodnak. A belépő lányra felnéznek majd tovább tanakodnak, hogy miként vegyék le a könyvet a magasabbik polcról. A szőke csak sóhajt egyet, megfogja az olvasmányt és átnyújtja nekik, aztán a diákok távoznak a teremből. Minél kevesebben vannak a itt annál jobb. Ez a "beszélgetés", akár párbajba is átmehet, emiatt a pálcáját is magával hozta. Kicsit beljebb lépked a sorok között, mikor meglátja a keresett lányt. Mégsem késett olyan sokat. A keze rögtön ökölbe rándul, de próbálja kontrolálni magát, aztán elindul.
- Látom eljöttél - kezdi a beszélgetés. - Gondolom, tudod miért hívtalak ide?
Kezdetnek nem rossz.
Utoljára módosította:Gwen Jones, 2015. március 27. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. augusztus 16. 09:47 | Link


Színes energiabomba


Nyakunkon a vizsgaidőszak és azt hiszem, idén nem kellene megbuknom. Már napok óta könyvekkel a kezemben mászkálok és ahol lehet, ott elolvasok néhány oldalt valamelyik okosságból, ami persze...vagy megmarad a fejemben, vagy nem. Ideje lenne ötödikbe lépni.
Ezen a reggelen úgy döntöttem, nem nyújt elég okosságot a sima tankönyv, felkeresem a titkos könyvtárat. Az évek során nem jártam bent túl sokat, egy kezemen megtudom számolni, hányszor léptem át a portrét.
Felemeltem a ruhámat mielőtt még elestem volna benne, vagy beleakadt volna egy kiálló szögbe, esetleg bármi másba és első körben kíváncsian kukkantottam be, jár-e erre valaki rajtam kívül. Nem hallottam gyanús hangokat egyelőre sehonnan, így hát beljebb léptem. A bűbájtan könyvekhez igyekeztem, ahonnan találomra emeltem le egy vastagabb, kemény borítású kötetet. A már kopottas borítón egy szép, varázslatot idéző kép csillogott. Ezzel együtt helyeztem magam kényelembe egyből a polc előtt, hogy helyben legyek amikor rájövök, ez mégsem jó olvasmány.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. augusztus 16. 09:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. augusztus 26. 23:30 | Link

Lillith Holloway
"Tanuljunk"...

Őszintén szólva magam sem értettem mit keresek itt. Sosem voltam a könyvek híve, maximum papírnehezéknek vagy poháralátétnek tartottam őket... Most meg itt voltam abban a könyvtárban amit mások Titkos könyvtárnak neveztek. Unalmas... Ledobtam a könyvet magam elé és egy bosszús pillantás kíséretében járkálni kezdtem. Totálisan feleslegesen koptatom ezzel az agyam, nem is tudom elhinni, hogy rávettem magam erre az egészre. Kedvem lett volna lerántani az egész polcot a helyéről de nem tettem meg. Két okból... Az első az volt hogy semmit sem érnék vele, maximum egy kicsit jobb lenne a kedélyállapotom, míg a másik az volt hogy ki tudja milyen átkozott bűbáj van ezen az istenverte helyen. Nem akartam semmi rontást meg átkot egy ideig úgyhogy békén hagytam a könyveket... nagy mázlijukra. Tovább járkáltam mint egy ketrecebe zárt állat és már ott tartottam, hogy a hajam fogom tépni idegességemben, de végül azt tettem ami a leglogikusabb ebben a helyzetben. Vettem egy mély lélegzetet és elszámoltam magamban vagy harmincig. A tíz ostobaság, csak jobban felhúzza az embert, de ha annál tovább mész annyira elunod magad hogy a végén nincs kedved szétverni semmit. Tapasztalatból tudtam ezt, elég sokszor kellett ebben a pár napban helyrekapnom magam hála a vasútnál történt incidensnek. Szuper, megint sikerült felhúznom magam, elég volt ha rágondoltam. A legyünk csak barátok szavai elsőre fájtak, most már szimpla dühöt érzek emiatt. Lehet, hogy olyat mondtam neki amivel megbántottam, de ismer. Tudnia kellett volna, hogy kicsit sem vagyok romantikus és mézes mázos alkat. Gyűlölöm az ilyesmit, sosem érdekelt igazán és most mégis valami ostoba könyvet próbálok találni és mondhatni a „tanulás” vezérel. Pontosabban próbálok nem szétverni semmit, mivel már majdnem mindent szétvertem amit lehet a szobámban és most semmi kedvem nem volt a prefektusi és a tanári rovóhoz, így is elég sokat kerülök olyan helyzetbe, hogy ott kössek ki... A földön heverő könyvre pillantottam, de nem vettem fel. Inkább elindultam kifelé, hogy aztán azon a kis folyosón a falnak vetve a hátam összefonjam a karjaim és lehunyjam a szemem. Kellett ez a csend... valahogy megnyugtatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. október 23. 22:18 | Link

Tüszőfűi Lilith

Életvitel Projektfeladat

 Amikor belevágtunk a feladatba és megkaptuk azt, megbeszéltük, hogy első utunk egy nyugalmas hely lesz. A legkézenfekvőbb nyugalmas hely a könyvtár, de ott az a baj, hogy nagyon zajongani nem lehet. Így maradtunk egy régen használt, mondhatni titkos könyvtár mellett.
 Mikor beléptem a terembe, megfogott a helység varázsa. Imádtam és amíg élek imádni fogom a könyvtárakat. A rengeteg könyv annyira elvarázsolt, hogy nem vettem észre, hogy rajtam kívül más is volt velem. Illetve pontosítsunk, mások. Ekkor tűnt fel és tudatosult bennem, hogy Lilith és a baba is itt voltak.

- Sziasztok! Ezer bocsi, hogy csak most vettelek észre titeket, csak a varázsa a könyveknek...

Ekkor mutattam a rengetek könyv felé, ami elkalandoztatta a gondolataimat. Elsősorban megnyugtatott a látványuk, illetve a tudat, hogy a közelben vannak. Bár amikor leesett miért is vagyunk itt hárman, a torkomban dobogott a szívem. Kínomban kuncogni kezdtem, amit hamar elfojtottam és zavaromban körbenéztem a könyveken.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2015. október 23. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 16. 19:37 | Link

Szombat Anna

 Már nem nagyon gondolok arra, hogy minden szegletét megismerem a kastélynak egyhamar, de nem teszek le arról, hogy jobban megismerjem az az épületet, ahova iskolába járok, és élek. Most is céltalanul bolyongok, és ahogy a déli szárnyban kóricálok jut eszembe, valami olyasmit meséltek, hogy erre van egy titkos könyvtár. Mivel szeretem a könyveket, és kiváltképpen azokat olvasni, nagyon kíváncsivá tett. Ezért keresni kezdtem azt a harcost ábrázoló portrét amin keresztül bejuthatok az általam áhított helyre. Nem is kell sokat keresnem, hamar rátalálok, így a furimányosan elrejtett jelszót, ami a lovagunk neve, beengedést nyerek. Fel is megyek a lépcsőn, és elámulok. Körülbelül azt kapom, amire számítottam, de valahogy pozitívan csalódok. Hiszen sokkal, de sokkal jobb, mint vártam. Azt sem tudom, hol kezdjem az ismerkedést. Ahogy első látásra körülnézve azt tapasztalom, hogy vannak itt elég régi könyvek. Ezekért jöttem a leginkább. Vannak itt mindenféle témából valók, és nem csak régiek, hanem újabb keletűek. Igaz amit nem hittem el, amikor mesélték. kitalációnak véltem, de úgy látszik nem az. Bár még mindig nem sikerül megszoknom, hogy itt a varázslaton van a hangsúly ebben az iskolában. A terem közepén megpillantottam egy fényes gömböt, amin keresztül, a kézbe vett könyv világában találhatja magát a kedves igen kíváncsi diák. Most nem akarom kipróbálni, először jobban megnézem a könyveket. Elég gyorsan találok egy kedvemre valót. Mugli társadalomról szól, legalábbis a címről erre következtetek. Egyik sarokba húzódva kezdem tanulmányozni a kötetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2016. január 25. 21:36 | Link




A mostanában rám jövő szótlanság visszaidézi azt az időszakot, mikor idejöttem. Sehol senki. Alapvetően nem mondhatom, hogy szomorúsággal tölt el a tudat, hogy nem kell más emberek számomra apró-cseprő bajaival foglalkoznom, hiszen a sajátom épp elég. Rengeteget kell gondolkodnom mostanában elég sok mindenen, az átértékelés és az új nézőpontok keresése pedig javarészt leköti az energiáim.
Ezért kell valami szórakozás. Persze, csak a magam módján - olvasok. És nem akármit. Csakhogy mostanában inkább az irodalmi könyvek felé nyúlok, a pszichológiai témákat talán kissé félretettem; azonban az irodalom nem igazán található meg a nagykönyvtárban, mert elvégre miféle mágusnövendéket érdekelhetne a kultúra? Nem, az irodalmi művek egy portré mögötti elrejtett zugban vannak. Logika.
Igaz, ez nekem csak kapóra jön, hiszen legalább nem kell másokkal osztozni a helyeken; itt többnyire senki sincs, főleg éjszaka, ezért újfent le-lenézek ide, mert itt a lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen.
Ahogy beléptem, rögtön a könyvekre siklott a tekintetem. Egy-egy azért hiányzott, máshogy voltak a dolgok, mint ahogy múlt héten itt hagytam; nyilván nem csak én járok ide. Mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy ezek az emberek, akikkel sosem találkozok, miket vihetnek el, vagy hogyan hagyják itt a szobát. Már ez is sokat elmond róluk.
Egy pillanatnyi habozás után sétáltam oda a polcokhoz, aztán megkerestem tekintetemmel a szerző nevét. Ginsberg.
Ujjamat végigfuttattam a fekete könyv gerincén, mielőtt kivettem volna a helyéről; por ült rajta, senki sem olvasta ezt a kötetet egy jó ideje. Ahogy a kezeim közé került, felpillantottam, s le is ültem az ablakba, a belső párkányra. Szemeim falni kezdték a betűket, arcom pedig kifejezéstelenné vált, ahogy olvastam. "Besétáltam a szobába a koktélpartira, ahol három-négy b***..."
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. március 2. 12:03 | Link

Anna a kérdésemre igennel válaszolt. Így elindultunk a vár felé, hátha ott találunk valami életet. Remélem, szerintem a lány is, már út közben találkozunk valakivel. Izgalmában elfelejthette, hogyan szólítanak engem, de lehet bemutatkozásnál, nem mondtam el, néha ez is előfordul. Jobb, ha megkérdezi.
- Én a Benedeket használom, és így is szoktak hinni. Nem szeretem a becézést, vagy nagyon közeli kapcsolatnak kell lenni, hogy elfogadjam, és hallgassak rá. -
 Informálom Annát menet közben, de már kiértünk az erdőből, és egy sűrű bozótosban haladunk előre, mikor mozgolódást hallok, tőlünk sokkal előrébb. Megyünk pár métert előre, mikor a lány leint, hogy guggoljak le én is, ahogy ő teszi. Hallgatózom, nem sokat értek ki az emberek beszélgetéséből, de abból a kevésből is kivenni, hogy ez a csoport nem igazán magyar ajkú. Nem sokat láttam, de kivettem, hogy valami lándzsaszerű fegyver lehet náluk, amin zászlóféleség van. Félholdat látok rajta, valami hasonló van a török zászlón is. Ettől függetlenül más jelentés is kötődhet hozzá. Anna visszanéz rám, és nem éppen egy nyugodt arcot vág. Eléggé megijedhetett, találóbbnak vélem az a kifejezést, hogy fél. Próbálom megnyugtatni, lehet valami várjáték, bár akkor érthetetlen, miért nem magyarul beszélnek.
- Nyugodj meg Anna, legalábbis próbálj meg. Lehet csak valami várjáték jellegű program. Az a félhold a zászlókon, meg teljesen olyan, mint ami a török zászlón is van, sőt a szín összeállítás is olyan. Azt mondom, várjuk meg, míg elvonulnak, remélve nem egy forgalmas hely, vagy nincsenek olyan sokan. -
 Ezt mind halkan, majdnem félhangosan mondom neki. Jobb a biztonság. Én sem vagyok tévedhetetlen, rosszat sem akarok magunkra hozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Vitéz Rebeka
KARANTÉN


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 825
Írta: 2016. március 29. 11:03 | Link

Gy

-Késik- morog magában - Már tíz perce várok rá és még mindig nincs itt. Miért nem tudnak az emberek pontosak lenni? - tette fel a költői kérdést. Utálja ha az emberek késnek. Soha nem értette, miért nem tudnak pontosan érkezni. De legalább van ideje megfejteni a bejutás titkát. Azt tudta, hogy ki kell találnia a lovag nevét, és hogy a képen van elrelytve. De egyenlőre sajnos nem sikerült megtalálnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 6. 10:42 | Link

Hunter

Szofi felfedező hajlamai általában akkor ébredtek fel, amikor senkit sem tudott szerezni maga mellé az útra. Mindenkinek valami dolga akadt, ő pedig nem tudott megmaradni a hátsófelén és bejárta az összes lehetséges útvonalat a kastélyban. A tény, hogy eddig mindössze egyetlen alkalommal sikerült kellemetlen helyzetbe kerülnie, csak tovább hajtotta előre. Azt az esetet sem a kutakodás szülte, sokkal inkább a figyelmetlensége, így aztán mikor magára robbantotta a tantermet, szinte számított rá, hogy éppen egy auror lesz majd a közelben.
Szóval összekapta magát és megindult a titkos könyvtár irányába, amiről éppen nem olyan régen beszélgetett két háztársa a nagyteremben és ő csak teljesen véletlenül csípte el a mondatfoszlányokat. A szőke lány kifejezetten művész lélek volt, érdekelte minden, ami tánc, zene, színház, vagy éppenséggel könyv, így tehát megtudakolta, hová is kell pontosan mennie, hogy erre a helyre rábukkanjon, illetve a belépéshez szükséges jelszót is megszerezte.
Itt állt most. Bejutott a hatalmas, varázslatos helyre és szépen lassan haladt végig a polcok mentén, hogy minden egyes könyv címét külön elolvassa, majd konstatálja, hogy nem létezik olyan, ami itt ne lenne jelen.
Az édesanyja már egészen pici korában elkezdte rászoktatni az olvasásra, esti meseként nem csak a Csipkerózsika és a Hófehérke szerepelt a repertoárjában, hanem sokkal komolyabb művek is megjelentek, de persze szigorúan a szőke lány életkorának megfelelően osztályozta őket.
Csehov: Három nővér
Megállt.
Nem vette le a polcról a könyvet, még csak a borítóját sem érintette meg. Ez volt az első olyan mű, amelyet színdarab formájában is láthatott. Itt szeretett bele abba a világba és ekkor határozta el, hogy színházban tervezi leélni az életét. Az, hogy a sors a balett irányába sodorta, már egy másik mese.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 17. 23:16 | Link

Lily
Veronai kiruccanás, avagy törjünk borsot a Montague és Capulet ház orra alá


Nem tudom, hogy kötöttem itt ki, de az volt a szerencsém, hogy nem egyedül, legalábbis egy másik lány már volt ott abban a könyvtárféleségben. Vajon a könyvtárosunk tudott ennek a létezéséről? És az a gömb ott mire szolgál? Talán valamiféle merengőhöz hasonlíthat, vagy nem tudom, annyi száz százalék, hogy mágiával bír.
- Szia! Nem tudod, mi ez? – én nem ismertem azt a könyvet, amit találomra lekaptam, és bele sem olvastam, csak a címlapot néztem meg. Aha, jó. Romeo és Júlia. Ez valami romantikus izé lesz, megnézzük. Első körben a gömb felé biccentettem, hátha a másik lány tud valamit. Egyszerűen nem hagyott nyugtot a kíváncsiság, hogy mégis miként kell használni azt a forgó micsodát, de ha nem próbáljuk meg, sosem derül ki a funkciója.
- Szerinted hozzá merjünk nyúlni? - én talán meg sem vártam a választ, mikor hozzáértem. Azt már nem láttam, hogy a másik is cselekedett-e, de én valami ismeretlen középkori helyen találtam magam. Minden nagyon szép volt, igazi, hamisíthatatlan Toszkán környezet, és persze, a ruhám is megváltozott. Örömmel konstatáltam, hogy viszonylag visszafogott, mégis elegáns, és azt hiszem, úri, a 13-14. századi reneszánsz jegyében.

ruci

Első meglátásra fogalmam sem volt, hová kerültünk, egyáltalán mágus-lakta hely, vagy mugli? Ha mugli, akkor nyakig benne vagyok a kulimászban: ebből mégis hogy mászom ki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint