29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 14. 23:37 | Link

Azon igazán már nem is csodálkozva, hogy nem képes köszönni a lány egy szemforgatást követően felé fordulok. Végigmérem a tekintetemmel. Lesújtóan, kis fintorral az arcán. ~ Ide csak ilyenek járnak? ~
 - Neked is szia! Ha már nem tanítottak meg téged se köszönni... - Összefonom a karajaimat magam előtt, ahogyan lenézek rá. Én jobb vagyok annál, semmint, hogy bunkó módon ne is köszönjek annak, akivel beszédbe elegyedek. Az etikett is úgy kívánja. De mit tudhat ez a lány az etikettről bármit is? Valami tanyasi kis bugris lehet szegény. Meg is értem, hogy megakadt rajtam a tekintete. - Elég nagy ez az iskola, bárhol láthattál. Meg tudom érteni, hogy én megmaradtam a te emlékeidbe, de te... - A befejezetlen mondat néha többet mond ezer szónál is. Most ez az eset állt elő. Nem kell szerintem elmondanom, hogy mit is gondolok, ki tudja azt találni ő egymaga is. Vagy legalábbis remélem, hogy legalább ennyi sütnivaló jutott neki. Valahol azért sajnálom az ilyeneket. Biztos szörnyű lehet nekik. Csökevényes agy, nem valami jó természeti adottságok. De én mégis mit kezdhetnék velük? Nem vagyok én Merlin női kiadása, hogy segítsek az elesetteken. Meghagyom ezt másoknak, akik élvezik ezt csinálni. Én úgyis utálnám.
El is fordulok tőle, hogy ismét a könyvgerinceket kezdjem el nézegetni, de magamon érzem a tekintetét, ami jelen esetben meglehetősen frusztráló.
 - Na, mi az? Van még valami az előbbihez hasonló fontos kérdésed? - Rá se nézek, csak kissé megrogyasztom a kezeimet, amik egy könyvön lógnak így. Egy nagyot sóhajtok is mellé. ~ Istenem, annyira idegesítőek... ~ Most úgy összességében az összes ilyenre gondolok, mint amilyen ez a lány is. Nem tudom, honnan szalajtják ezeket, de igazán befejezhetnék már a tömeggyártásukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. november 15. 00:01 | Link

Ruha

- Ugye, nem kell megköszönjem, hogy rám néztél? - kérdezi gúnyosan. Abban igaza van az idegennek, hogy nem köszönt, de most nem az a lényeg. Mindig is utálta az ilyen sznob embereket, de az még jobban zavarja, ha az illető nőnemű. Hogy lehet valakinek ilyen egoista személyisége. Kiköpött olyan mint az unokanővére. Ő is egoista, énközpontú liba. De ilyen embereknek is kell lenniük velük lehet bunkózni, úgysem veszik magukra. A válaszra kapásba felel, de nem az első felére. Az utóbbit nem hagyhatja ki.
- Ha a sznobizmusról kéne megjegyeznem valakit akkor te lennél az első - válaszolja csípősen. Egyből levágta, hogy rellonossal van dolga. Ők nem félnek visszaszólni, és akár el is átkozzák az embert. Nem egy hasonló taggal volt már dolga a szőkének. De azért mindenhol van kivétel, és közöttük is vannak kedvesek.
Visszafordul a könyveihez, ami azt jelentheti, hogy nem kíván tovább kommunikálni. De, ha Gwen valamit a fejébe vesz, akkor annak semmi nem szabhat gátat, szóval tovább figyeli a másikat. Fel is tűnik neki, és megkérdezi, hogy mit akarhat még a szöszi.
- Megvan! A Nagyteremben voltál tegnap, azt hiszem reggelinél - jut eszébe, hogy honnan tűnt ismerősnek az idegen. De már nem tudja felidézni, hogy mi történt akkor. Nem azért mert rossz a memóriája, csak mostanában semmi fontosat nem jegyez meg. A hosszútávú memóriája jó, ám a rövidtávún még javítania kell. Sajnos nem lehet mindenki tökéletes, még akkor sem, ha az idősebbik lány így gondolja.
- Aranyvérű vagy, gondolom - mondja ki az egyértelműt. Hülyeség lenne kérdésként feltenni, mert biztos, hogy nem félvér, vagy muglivérű. Akkor nem vágna fel ennyire. De miért kell minden aranyvérűnek egoistának lenni? A vérminőség már nem számít sokat, legalábbis Gwen szerint. Ő sem szokta emlegetni a vérminőségét, pedig lenne mire felvágnia.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. november 15. 00:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 15. 01:09 | Link

- Igazából de, meg kellene. Nem vagy egy szép látvány. Most kímélnem kell miattad a szemeimet. De kivételesen eltekintek ettől. - Ha gúnyosan válaszol, akkor én sem leszek rest. Egy bájos mosolyt még azért villantok a végére, csak hogy lásson olyat is. Mert rajta aztán biztos csak vicsort lehet látni. Szegény.
 - Minable! - Pillantok rá a francia szó elhangzásával egyidejűleg sajnálkozóan. Majd azért magyarul hozzáteszem. - Igazán kedves tőled, hogy bókolni próbálsz, de erre semmi szükség. Köszönöm. - Hangom kedves. Már-már simogató. Csak a szemem sugároz szánalmat. De az mértéktelenül. Milyen gyenge próbálkozás ez a lány részéről. El is fordulok tőle inkább, hátha elszublimál majd attól. De sajnos nem. Így hát kénytelen-kelletlen megkérdezem, hogy szeretne-e még valamit. Amire persze nincs igazi válasz, csak egy nagy felismerés. Az arcomra fáradtság ül ki egy pillanatra. Krisztián valamelyik kis nyuszimuszija ez a lány a tegnapi asztaltól akkor. Csodás. Mire is vágyhattam volna jobban, mint erre?
 - Igen. Krisztiánnal beszélgettem. Nem tartozik rád. - Persze véletlenül sem úgy említi, hogy a testvérével. Vagy az öccsével. Nevén nevezi a problémát. Krisztián ugyanis az. Egy nagy-nagy probléma a Neviczkyek számára.
 - Végre egy értelmes felfedezés a részedről! - Még tapsolok is mellé kettőt, az arcom pedig egészen fel van vidulva. Nem is értem, hogy ezt a teljesen nyilvánvaló tényt miért kell neki egyáltalán megemlítenie. Talán csak nem muglivérű?
 - Na és te? - Kérdezek vissza inkább egyerűen, bár őszintén túlzottan nem érdekel. Sajnos tisztában vagyok a ténnyel, hogy rengeteg valaki van itt, akit a muglik közül szalajtottak. Gyalázatos. Az persze még inkább az, ha Krisztián ilyenekkel keveredik. Az hiányzik csak, hogy valami muglit házasítson be a tiszta családfánkba. Valószínűleg előbb ölnék meg mindannyiukat, semmint hogy ezt megengedjük. Az aranyvérhez való hűség, vagy a testvérem élete közül akármennyire is dermesztően hat, nem a testvéremet választanám. Belőle nem származott soha, semmi hasznom... Önző vagyok, tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. november 15. 10:31 | Link

- O, bocsi! Mikor megláttalak azt hittem, hogy egy malac szőke hajjal. Én buta - ha így megy, a játék hát legyen. Természetellenes Gwen sem fél visszaszólni. Sőt beteg lenne, ha nem válaszolna. Már csípőből jön neki a bunkó válaszadás, ha hozzá is úgy viszonyulnak. De igazából, akkor is, ha nem.
A következő mondatra először elmosolyodik, majd csak utána válaszol. Rögtön eszébe jut hol hallotta ezt a nyájasságot, méghozzá Mihaelnél. Biztos az egyik ágyasa.
- Hidd el nem akartam veled kedves lenni, csak kicsúszott a számon
- ez végül is igaz, mivel Gwen és a kedvesség két külön dolog. De ez őt a legkisebb mértékben sem érdekli. Tanult jó modort meg hasonlókat, és kamatoztatja is a tudását, de csak olyanokkal, akik megérdemlik. Ez azt jelenti, hogy a szemben álló lánynak sokáig kéne várnia arra, hogy a szőke kedves szavakkal illesse.
Mikor elmondja, hogy hol látta már, akkor a másik annyit válaszol, hogy Krisztiánnal társalgott. Szóval ismerik egymást. De akkor a fiú miért nem mondta, hogy hol találkoztak? Azért szomorú, hogy a fiú nem bízik benne annyira, hogy elmondja ki ez a lány.
- Honnan ismeritek egymást? - kérdezi abban reménykedve, hogy nem lesz olyan sznob és válaszol. Persze, ez nem biztos azok alapján, ahogy megismerte a másikat. Ennél a némbernél nem találkozott még egoistábbal, és önzőbbel. A kérdést Ő is visszakapja, de a válasszal várat pár pillanatot. Nem tudja, hogy most a másikat mi érdekli, de biztos nem a neve. Végül a válasz sem marad el, de csak két szót mond.
- Krisztián egyik barátja, és aranyvérű - mondja egyszerűen. Ha a lány nem erre kíváncsi, akkor majd módosítja a kérdést. A 'barát' szót bizonytalanul ejti ki, mert nem tudja, hogy hányadán állnak a fiúval. Vagyis inkább azt nem tudja, hogy a fiú mit érez iránta, mert Alíznak igaza volt és Gwen oldaláról ez több mint barátság. Még Ő sem biztos a dolgokban, de amikor Krisztián közelében van, akkor kevesebb szokott lenni.
A beszélgetés kezdete óta le sem vette róla a tekintetét. Most már a könyvek sem érdeklik annyira, úgyhogy előveszi a pálcáját, és egy mozdulattal a helyükre varázsolja őket. Miután mindegyik könyv eltűnik, karjait keresztbe fonja, és nekidől a könyvespolcnak. Bár ódonnak tűnik az egész helyiség, azért ennyitől biztos nem lesz semmi baja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 18. 09:25 | Link

Máskor valószínűleg vérig sértődnék és teljesen kicsapná a varázslatot is belőlem ez a sértésnek szánt megjegyzés. De ez a kis senki nem kapja meg azt a boldogságöt, hogy felpaprikázzon. Szóval most túlteszem magam ezen, és úgy dobok vissza neki egy választ.
 - Ch... Csak irigy vagy. Meg tudom érteni, én is az lennék a helyedben magamra. Középszerű vagy, míg én királynői. Hát van ilyen. De ne aggódj, egy fodrász még tudna valamit csinálni azzal a lobonccal, amit haj gyanánt hordasz a fejeden. - Bebizonyítom neki, hogy az önképemben nem tud csorbát ejteni. Pedig az alakomra nagyon allergiás vagyok a betegségem miatt. Egy időben amiatt buleimiás is voltam, de már túl vagyok rajta. Egy kis csitri pedig nem fog visszalökni engem oda.
 - Ne aggódj, tudom. Próbálnál sértegetni, de ahhoz Merlinre mondom, te még olyan kevés vagy, mint egy kisegér egy baziliszkusszal szemben. - Persze olyan hasonlatot használok, ami a számára valószínű nem érthető,hiszen a baziliszkusz nem éppen egy közkedvelt varazslény, nem is nagyon tanítják a tanárok, én is csak akkor hallottam róla, amikor varázstörténelem órán a tanár megemlítette.
Ha pedig a tudatlanságnál járunk, akkor a lány egy újabb hiányosságára derül fény. Mégpedig arra, hogy nem tudja én ki vagyok és azt sem, hogy Krisztián ki is valójában. Na, mindegy, nem én leszek az, aki felvilágosítást tart majd a kis szöszinek.
 - Nem tartozik rád. Ez a mi ügyünk Krisztiánnal. - Próbálom röviden lezárni az erről való értekezést. Nem kell, hogy itt minden boldog és boldogtalan ezt beszélje.
Persze nem sikerül teljesen tovabblépni a drága jó öcsémről. Sőt a lány bizonytalan szavaiból és persze a túlzott kíváncsiságából egy elég egyértelmű következtetést teszek.
 - Jaj, azt ne mondd, hogy szerelmes vagy belé. Pf... De legalább egy aranyvérűt szedett össze..
Valami maradt a nevelésből. Talán még a családba is visszavesszük, ha betörhetővé válik. Persze ezt a kis bugrist nem látnánk szívesen a családban. Nem osszuk csak úgy mindenkinek a Neviczky nevet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. november 18. 15:19 | Link

A másik lányon látszik, hogy zavarja a beszólás. Azért Gwennek feltűnik, és el is mosolyodik. Sikerült megsértenie egy ilyen sznob lányt. Mondjuk ez neki soha nem volt nehéz a bunkósága miatt.
- Rád irigy? Na, ne nevettess, inkább leszek bunkó, mint egoista aranyvér-mániás. Nem is értem mire vágsz fel - válaszolja. Miért kell lenézni a mugliszületésűeket és a félvéreket? Ez olyan mintha valaki a nemzetiségük miatt ítélné el az embereket. Hülyeség!
- A hajam pedig így tetszik, ahogy van.
 Mi baja lehetne? Hosszú, szőke-rózsaszín duó, és számára tökéletes. Mondjuk ápolni, és fésülni nem a legegyszerűbb, de az mellékes. Ha néhanapján nincs kedve megcsinálni, akkor megkéri az egyik barátját. Érezte, hogy a másik nem fog válaszolni. A női megérzés. Bárcsak mindig ilyen megbízható lenne. Annyira nem zavarja, hogy a másik nem zavarja, hiszen számított rá. Majd kifaggatja Krisztiánt. A másik megállapítására felkapja a fejét. Vajon mondott neki valamit a fiú? Ha ezt megkérdezné, akkor a másik biztos rájönne, hogy érez iránta valamit. Bár már lehet, hogy késő. Tegnap mikor rákérdezett, hogy ki ez a lány akkor a fiú nem mondott semmit, és ebből arra következtet, hogy nem kedvelik egymást. Bár ez nem biztosítja, hogy a másik nem szól Krisztiánnak arról, amit megtudott. Azért reménykedik, hogy a szőke lány tartja a száját. Azért nem fogja szó nélkül hagyni a másik állítását. Az nem Ő lenne.
- Szerintem semmi közöd, hogy szeretem-e vagy sem. Ahogy te mondtad ez a kettőnk dolga.
Mi köze is lehetne ennek a lánynak, ahhoz, hogy mi van köztük. Ez a szitu hasonlít azokra, amiket Alízzal bonyolít. Már nem kicsit van elege, abból, hogy Krisztiánról kérdezgetik.
- És nem hiszem, hogy a te dolgod lenne, kivel jár
- válaszolja a vérminőségű kérdésre - Nem vagy a családtagja.
Ez csak a fiúra tartozik. Meg majd talán egyszer...
Egyébként elég hiszékeny ez a lány. Rögtön elsőre elhitte, hogy Gwen aranyvérű. Ennyi erővel más is hazudhatja azt, hogy csak varázsló felmenői vannak. Az ilyen embereket a legkönnyebb átverni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kárpáthy Szaffi
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 30. 23:24 | Link

Aljaska
- zárt -


Rydan Colthan. Cöhh. Micsoda kihívás.
Persze ezt az elején nem így gondolta. Most először tévedt erre, és mire fellelte a keresett nevet... Hát maradjunk annyiban, hogy nem gondolta volna, hogy ennyire kézenfekvő helyen van "elrejtve". Ne is beszéljünk róla, mert eléggé kínos.
Mindenesetre bejut a festmény mögé, és feltárul előtte a mennyország. Az igazat megvallva azt hitte, az iskola, és minden kötelező jelleggel elolvasott balgaság egyre csak roncsolja a könyvek irányába táplált mérhetetlen szeretetét, de látva ezt a sok könyvgerincet, polcot, és ezt a nagy teret, az ütő is megáll benne.
Minden további drámaiságot mellőzve, kedvére való helynek tűnik ez a frissen felfedezett rejtek. Beljebb is merészkedik, és szorosan a polcok előtt lépdel, mondhatni tyúklépésben, hogy felmérje a felhozatalt. Az elején még magához veszi mindegyik irodalmi művet, amelyik egy kicsit is megfogja, de be kell, hogy lássa, ez nem vezet jóra. Bármennyire is szeretné ezt hinni, sosem fogja elérni azt az állapotot, hogy egy nagy stócnyi könyvet minden nehézség nélkül, órákig tartogasson - és valószínűleg ha most egy kigyúrt állat keresésére indulna, a napi edzése pótlását ígérve neki ezáltal, annak is sok lenne ez a karra gyúrási technika. Így fel is hagy vele, és csak egy-kettő nagyon fontosnak ítélt irományt szorít magához a továbbiakban, ami természetesen kb. másfél méterenként cserélődik. Végül elkeseredetten konstatálva, hogy ez így nem mehet tovább, lecsusszan az egyik állvány tövébe, és hátát nekitámasztva olvasni kezd.
Fogalma sincs már, mióta is leledzik itt, de az biztos, hogy elég tetemes könyvmennyiséget halmozott fel a lába mellett, ahol mindegyik arra vár, hogy a rellonos lányka kiolvassa őket. Várhatnak is, mivel a kislány kizökkenthetetlenül belemerült az egyik vaskos, régi kötésű csodába, aminek izgalmaiba szinte teljesen belebújik fizikai valóját illetően is - vagyis orra hegye már majdhogynem érinti a könyv lapját, annyira szuggerálja a sorokat.
Ki gondolná, hogy ennyire megszállott tud lenni, mi? A titok nyitja: bármit, ami nem tankönyv!
Utoljára módosította:Kárpáthy Szaffi, 2014. december 3. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 2138
Írta: 2014. december 3. 21:15 | Link


Borzasztó volt a mai nap Lyrával. Eddig sem voltunk puszipajtások, de ma igazán kihúzta a gyufát az áfonya. A családomat ócsárolta, vele együtt engem, és teljesen hisztis volt, biztos rosszul sikerült bájital okozhatta, mert ilyennek még nem látta. Ráadásul ma tényleg elég pozitívan állt hozzá a lányhoz, de mire letelt az a 3 napnak tűnő két óra, már teljesen kikészült, már ott tartott, hogy elveri a formás popóját. Csak ezt nem teheti meg, és nem is akarja őt megütni, persze erről a lány mit sem tudhat. Fenyegetőzni sokszor fogok, de nem fogom bántani, azt másoknak tartogatom, másokon próbálom levezetni az ilyen irányú dolgaimat.
Unatkozva botorkálok a folyosókon, amikor megakad a szemem egy ismerős lányon, aki egy festménnyel beszélget. Ami utána következik, pedig tényleg meglep, mert egy folyosó tárul fel, ahol a kisasszony eltűnik. Ezt meg kell néznem. Odamegyek, és megnézem a lovagot magamnak.
- Mondd ki a nevem, súgd meg nekem és jutalmad lészen nagy! – mondja büszkén, bár nekem ez elég szánalmas. Honnan tudjam, hogy ki ez a csíra? Biztos, hogy egy senki. Nézegetem a képet, és megakad a szemem egy pergamenen, ahol egy név áll. Körbenézek lát-e valaki, hiszen nem vagyok ökör, hogy sugdolózzak egy festménnyel, de éppen nincs arra senki.
- A neved, jó nagy barom, Rydan Colthan, vagy nem? – érdeklődöm, vigyorogva, és úgy tűnik ebben is jó vagyok, mert feltárul a titkos terem, illetve egy folyosó, ami valószínűleg valami terembe vezethet. Belépek és elindulok a folyosón, majd egy nagy könyvtárba érkezem. Király, megyek is… De csak azért gondolom meg magam, mert itt van az a csajszi, aki egész érdekes jelenség volt a múltkor a kandallónál. Lopakodva kúszok hozzá közelebb, de látom, hogy olvasgat, ehh. Megvárom, amíg már tényleg elmerül a könyvben, majd próbálok egy kis támpontot adni neki, hátha felismer. Szóval elbújok és…
- Avis Oppugno! – suttogom és a lány könyvére irányítom a megidézett három madárkát. Ha minden jól megy, szépen beleszambáznak a könyvébe, és ledöntik őt, de minimum meglepik a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2014. december 19. 14:09 | Link

Adam


Ma este azzal az elhatározással keltem fel, hogy olyan helyre fogok ellátogatni a kastélyon belül, ahol vélhetőleg senkivel sem találkozom. Nem mintha bármi bajom lett volna az emberekkel, egyszerűen csak annyira megszoktam már az egyedüllétet, hogy ez tűnt a megfelelő megoldásnak. Egy iskolában, karácsony idején mi is lehetne kihaltabb, mint a könyvtár?
Halkan suhantam végig a folyosókon és lestem be néhány nyitott ajtón. Az élők annyira kiszámíthatóak. A reakcióik, a gondolataik, a menekülési útvonaluk; na, nem mintha előlem bármikor is menekültek volna. Én kifejezetten jó vámpír vagyok, már-már sajnáltam őket, ahányszor csak a szemükbe néztem. Azután eszembe jutott, amit Ezra tett velem és rájöttem, hogy sokkal rosszabb sorsot is szánhatnék nekik, mint hogy icike-picikét megcsapolom őket, így elhajtottam a rossz érzéseket. Aztán idővel teljesen eltűnt. Mintha nem is lett volna soha. Így öltem ki magamból az emberség szikráját. Fokról fokra.
Becsusszantam a titkos ajtón és a könyvtár hátsó, sötétebb része felé vettem az irányt. Végigböngésztem a sorokat, majd egy könnyű olvasmányt, egy mindössze nyolcszáz oldalas könyvet kaptam a kezembe és letelepedtem egy székbe a világító gömbtől pár méterre. Eszembe sem jutott megérinteni. Olyan sokszor keveredtem már bele véletlenül bizonyos helyzetekbe, hogy a kis vészcsengő már akkor megszólalt a fejemben, amikor felmerült a lehetősége, hogy esetleg valamiféle veszély fenyeget.  
Most hallgatott. Hagyta, hogy a figyelmemet egyenesen a könyvre irányíthassam és elmerülhessek benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2014. december 19. 14:41 | Link

Katherine Danielle Averay
a kelletlen kötelesség

Nagyon jól sikerült az Edictum ünnepi száma, úgyhogy hagytam egy levelet a többieknek a szerkesztőségben a parafatáblán, amelyben boldog karácsonyt kívánok és megköszönöm a munkájukat, hiszen ismételten kitettek magukért. Meg persze akkor már elolvastam, amiket Ők írtak ki. Mindezekkel hamar végeztem, így már éppen kifelé tartanék a kastélyból a szokásos kerülőutaimon, amikor megérzem...
Egy másik vámpír van a közelben. Nagyon közel.
Éreztem már, amikor a tanodában jártam, ám akkor mindig viszonylag távoli volt, és inkább ignoráltam. Az ösztöneim azt súgták, nincs miért tartani tőle. Mármint nem nekem. Vagyis nem közvetlenül. Mindegy, ez bonyolult. A lényeg, hogy szerintem fiatal és nem túl ártalmas. Úgyhogy eddig nem foglalkoztam Vele, most viszont itt az alkalom. Nem odázhatom tovább. Ezeknek a találkozásoknak meg kell lennie. Mélyről szusszanok hát és nem túl lelkes lépteimet ismeretlen fajtársam felé veszem.
Nagyon úgy tűnik, hogy valami félreeső, titkos részlegben tartózkodik, ahol még nem jártam. Nem sokba telik, hogy rájöjjek a festmény nyitjára és a különös folyosóra érkezzek. Csak röpkén nézelődök, hiszen most nem ezért vagyok itt. Beérek a rejtett könyvtár varázslatos terébe. Éppen csak odapillantok a nagy, ragyogó, zöldes-sárgás gömbre, majd a mellette olvasgató leányzóra vonom régi fényű tekintetemet. Hiába van elmerülve és hiába mozgok nesztelenül, szólnom sem kell hozzá, hamarosan meg fogja érezni a jelenlétem. Már ha eddig még nem tette. Bár visszafogtam a jelentékenységem, úgyhogy lehet, hogy nem. De annyi bizonyos, hogy amint észrevesz, egyből tudni fogja, hogy egy másik vámpírral van dolga. Komótosan sétálok csak közelebb és állok meg tőle néhány méterre. Áthatóan figyelem őt.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2014. december 19. 14:56 | Link

Adam

Nem adtam rá okot, hogy ennyire ne legyek szimpatikus...
még...


Meglehetősen biztos voltam benne, hogy nem vagyok egyedül, ahogyan abban is, hogy semmi kedvem sincsen találkozni azzal a személlyel, aki alig pár perce kezdett egyre közeledni hozzám. Felsóhajtottam és folytattam az olvasást. Eszem ágában sem volt bájcsevejbe keveredni egy vámpírral. Hogy miért? A válasz meglehetősen egyszerű. Eddig akármikor váratlanul felbukkant egy a közelemben, mindig meg akart ölni, vagy esetleg kitalálta, hogy annyira cuki pofim van, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezért belém harapott és tartósított az utókor számára.
A könyv remek ötlet volt, amíg közvetlenül közel nem ért hozzám. Lassan felemeltem a fejemet, de nem fordultam felé, csak egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra. Máskor is éreztem már őt, de mindig figyelmen kívül hagytam. Nem jelentett túl fényes pontot, nem takarta el a kilátást, ennél fogva nem is érdekelt igazán, meg amúgy is… az a sok rossz tapasztalat a firenzeiekkel.
Többnyire az én hibámnak tekinthető, hogy a fajtársaim nem kedveltek különösebben. Egyrészt, nem kerestem velük semmiféle kapcsolatot, másrészt épp annyira halottnak láttam őket, ahogyan ők azokat az embereket, akiknek az utolsó csepp vérét is kiszívták. A szememben egyikük sem jelentett többet egy húsdarabnál, ahogyan én sem az övékben. Nem nevezném a fajunkat társas lénynek... vajon miért?
-Micsoda kedves meglepetés! –fordultam felé szép lassan és tekintetem az övébe fúrtam. –Minek köszönhetem a látogatást?
Érdeklődő, óvatos hangnemben beszéltem vele. Idősebb volt nálam, ez tény. Tapasztaltabb, ez is tény. Én meg nem bírtam, amikor fenyegetve kell éreznem magamat. Ebből következett, hogy nem mozdultam meg. Ha felkelek és távolságot tartok, csak bizonyosságot nyert volna, hogy cseppet rám hozta a frászt. Talán ennek is az olaszok az okai; mi a francért akar engem mindenki szétszedni?
Végigmértem őt. Sötét haj, világos szemek, hófehér bőr. Semmi szokatlan, csak egy vámpír. Valami mégis megragadott. Valami sötét, ami szinte könyörgött érte, hogy húzzak el, végül elütöttem magamban a dolgot, talán csak az zavart meg, hogy úgy nézett ki, mint egy rocksztár holtteste.
-Azt hiszem, a férfiaknak illik előbb bemutatkozni, de hagyjuk a jó modort, elvégre vámpírok vagyunk. –villantottam egy farkasmosolyt. –Katherine Danielle Averay, roppantul örülök! –leejtettem a könyvet az ölemből és az emberi szem számára szokatlanul gyors mozgásommal közvetlen közel merészkedtem hozzá.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2014. december 19. 14:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2014. december 19. 16:22 | Link

Katherine Danielle Averay
a kelletlen kötelesség

A vámpírok egyik fele felsőbbrendűnek képzeli magát minden más fajnál, míg a többiek elkönyvelik magukat és a társaikat járkáló halottaknak. Részemről egyik kategóriába sem tartozom. Egyenesen taszít mindkét gondolkodásmód. Azt persze soha nem tiltanám meg, hogy ők így vélekedjenek, csak nekem ne kelljen. Nem igazán tartom magam felsőbbrendűnek, halottnak pedig egyáltalán nem. Ugyanolyan élőlény vagyok mint a többi. Egyszerű létforma. Nem holmi feledhető árnyék.
Nem akarok itt lenni. De ez lényegtelen. Aminek meg kell lennie, annak meg kell lennie. Jól gondoltam, már megérzett engem. Fiatal vámpír, ők nem mindig szoktak. Mással vannak elfoglalva. Ő viszont észrevett már hamar és most rám emeli szemeit. A szavai gyomorforgatóan negédesek. Vagy csak én hallom őket annak. Mindegy is. Egyelőre még nem felelek, csak lélekbehatóan fürkészem, laza terpeszemben állva, fehér kezeimet magam mellett lógatva. Sötét hajam némileg arcomba lóg.
- Adam Kensington. - ejtem ki a nevem angol akcentusomon, rekedtes baritonomon, teljes nyugalommal, lefelé nézve az elém suhant lányra. Úgy hiszem, egy vidékről származhatunk. Semmitmondóan fürkészem csinos vonásait.
- Csak tisztázni akarom a dolgainkat. - árulom el kényszerű látogatásom okát.
- Itt élek a falu melletti erdőben. Kerüld el messze a házamat és lehetőleg engem úgyszintén! A Te dolgod, mit csinálsz, de engem ne keverj bele! Ha ezeket betartod, rendben leszünk. - fogalmazok szokásomhoz híven tömören, ám jóval keményebb és határozottabb a hangon, mint máskor. Nem utálom őt, nincsen harag és teljesen mindegy, szimpatikus-e nekem. De két vámpír nem fér meg egymással. Az ilyen ellenségeskedéseknek vagy éppen társulásoknak mindig túl sokan isszák meg a levét. Ha csak nem Teremtőről és Gyermekéről van szó. Bár olyankor sem biztos a békesség.
Hosszú alakom nem fenyegetően, de erélyesen magasodik fölé, ahogy a titkos könyvtár közepén állunk. Türelemmel várom válaszát. Kék tekintetem markánsan csillog. Remélem, megértett, és nem húzzuk már ezt a bájcsevejt soká!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 9. 22:43 | Link

Adam


Felmérem a jelenlegi helyzetemet és arra a következtetésre jutok, hogy nincsen szükségem egy újabb -nálam minden tekintetben idősebb- ellenségre. Nem tudom, mi is vezethetett rá erre, de talán a tény, hogy egy egész csapat vámpírnál sikerült már kicsapnom a biztosítékot, na meg hogy Seren annak idején olyannyira a fejembe verte a tanácsait, végre megtette a hatását.
Halványan elmosolyodom, de továbbra sem növelem meg kettőnk között a távolságot. Tetszik a helyzet, bármennyire is rémisztő. Az emberek annyira kiszámíthatóak, a vámpírok viszont nem feltétlenül, ezért aztán feszegetem a határokat.
-Roppantul örülök a találkozásnak! -eresztek meg egy bájos mosolyt.
Egy röpke másodpercig még tartom kettőnk között a szűk távot, majd a fenyegető hangszinre lépek egyet hátra és felkacagok. Második szabály: Soha ne tudják, hogy félsz! És, hogy mi az első? Mindig te légy a legokosabb, még akkor is, ha egy őskövület vámpír áll veled szemben, aki bármikor képes lenne leharapni a fejedet. Tartottam magam az elveimhez.
-A boltot is kerüljem el? -villan meg hirtelen a tekintetem. -Csak a mihez tartás végett kérdezem. Régen láttam már Kinseyt, meglátogatnám! -veszem elő a legártatlanabb arcomat. -Egyébként pedig, miért is kerülgetném a házadat? Egyrészt nincsen szükségem segítségre, másrészt nem vagy az esetem, szóval bármennyire is sajnálom, de nem játszhatom a gondoskodó vámpírszeretőt. -jegyzem meg puszta felebaráti szeretetből.
-Bár érdekelne a dolog... -szúrom még oda, miközben íriszeimet látványosan végigfuttatom rajta. Tetőtől talpig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2015. január 10. 11:08 | Link

Katherine Danielle Averay
a kelletlen kötelesség

Ügyes a lány, azonban egy részről soha nem kerülik el a figyelmemet az apró, árulkodó rezdülések, más részről jóval többször volt már részem ilyen beszélgetésben, mint szerettem volna. Úgyhogy átlátok rajta. Tart tőlem és a nagy szájával, a széptevéssel meg a csipkelődésével csak próbál valami számára előnyöset kihoznia a helyzetből, és persze mindenek felett leplezni szeretné feszültségét, meg persze elhitetni magával, hogy nem akkora a baj.
Kinsey említésére eddig is kemény tekintetem most még erélyesebbé lesz. Mondani viszont nem mondok semmit. Hiszen összeáll a kép. Tulajdonostársam említett nekem egy vámpírt. A lányon pedig látom, hogy nem beszél mellé. Ismerik egymást. Nem tilthatom hát meg, hogy a közelébe menjen. De azt hiszem, azt mondanom se kell, ha egy ujjal is hozzá ér Kinseyhez az akarata ellenére... Akkor annyi.
Üres, hideg tekintettel hallgatom a csalfa, már-már játékos szavakat. Nekem azonban hiába illegeti magát. Hiába szórakozik. A hátam közepére nem kívánok egy gondoskodó vámpírszeretetőt. Persze, Ő ezzel tökéletesen tisztában van. Az agyamat húzza csak. Vagyis húzná, ha hagynám...
Alaposan végigmérem én is Őt. Szememben jellegzetes, tapintatlan fény gyúl. Röpkén megnyalom a számat, fejemet oldalra biccentem és közelebb lépek hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 10. 13:02 | Link

Adam


Mindössze egyetlen pillantás, egy rezdülés és már tudom, hogy Kinseyvel az elevenébe találtam. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire mélyen fogja érinteni, mindazonáltal még így a legjobb. Kinseyt kedveltem. Nem úgy, ahogyan az embereket általában szokás, inkább csodáltam. Volt benne valami, ami minden erejével próbálta a világ tudtára adni, hogy ő nem közénk való. Más volt, ahogyan én is. Elütött a többiek közül és ez engem lenyűgözött, még ha soha nem is mondanám ki hangosan.
Adam nem válaszolt és ez egy pillanatra megtörte nyugodtságom álcáját. A szemem hajszállal összeszűkült, miközben próbáltam kitalálni, hogy mire is készül. Ötven százalék esélye volt, hogy letépi a fejemet, de én hinni akartam a csodákban. Megaztán ott volt az az apróság, hogy Lyra csak félvámpír volt, mégis tudott olvasni a gondolataimban, a férfi pedig fene se tudja hány éves és milyen adottságokkal rendelkezik. Visszafogtam hát az elmém legsötétebb mélyén motoszkáló vészjeleket és kihúztam magamat.
A testbeszédünk a legveszélyesebb, ezt már rég tudtam. Ha én képes vagyok rezdülésekből olvasni, akkor ő még könnyebben.
 Aztán elterelte a figyelmemet...
Tekintetem az ajkára vándorolt, mindössze egyetlen pillanatra, de ez elég volt ahhoz, hogy ne futamodhassak meg feltűnés nélkül a közeledése elől. Jó móka férfiakkal játszani, amíg nem egy többszáz éves vámpírról beszélünk, aki ráadásul még be is száll a játékba, csak hogy aztán vesztesként kerüljek ki.
Közelebb léptem hozzá.Minimálisra csökkentettem kettőnk között a távot. Éreztem mellkasa ritmikus emelkedését és süllyedését, hallottam lélegzetvételeit.
-Nem vagy túl meggyőző. -hívtam fel rá a figyelmét.
Ha a tűzzel játszol könnyen megégetheted magad... csakhogy én ezen egyszer már túlestem, nem volt mit veszítenem. Hát játszottam...
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2015. január 10. 13:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2015. január 10. 16:34 | Link

Katherine Danielle Averay
a kelletlen kötelesség

Ó, már hogy ne volnék meggyőző. Mindketten tudjuk, hogy az vagyok. Túlságosan is. Ennek szól most ez a védekező támadás, amellyel rögvest közel húzódik. Éppen csak nem simulunk, nem feszülünk egymásnak. Kis híja. Jóücskán lefelé nézek rá, lélekbehatóan fürkészve az enyémhez képest fiatal, ártatlan szempárt. Nem olvasok a gondolataiban. Nem kenyerem és szükségem sincs rá. Minek tenném, ha így is pontosan tudom, hogy állunk?
Mélyen, csöndesen lélegzem, mint az oroszlán, amely éppen lecsapni készül a prédájára, miközben már maga a várakozás végtelen elégedettséggel tölti el. Szórakoztatja. A különbség annyi, hogy engem nem szórakoztat. Kifejezetten idegesítőnek és haszontalannak tartom ezt az egész ostoba játékot, amibe az előttem álló láthatóan bele akarna menni, ezzel nevetve ásva éppen a saját sírját, fel sem fogva, mit művel éppen. Buta, buta kislány...
- Remélem, világos voltam! A Te érdekedben. - suttogom mély hangon, és eddigi, veszélyes táncra hívó, szinte már vágyó vonásaim egyszeriben váltanak unottá, hideggé és kelletlenné ismét. Hiába enyém az örökkévalóság, vérszívóvá lett nagyképű, önpusztító bakfisokra és hasonló hülyeségekre nem akarnám fecsérelni az időmet. Végigpillantok még a lányon, aztán egyszerűen ellépek tőle, sarkon fordulok és már sétálok is ki a titkos könyvtárból, vissza se nézve.
Szerintem megértettük egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 12. 14:41 | Link

Adam


Hallgattam.
Figyeltem, ahogyan távozik a helyiségből és halvány mosoly kúszott az arcomra. Nem, még mindig nem őrültem meg, egyszerűen csak tudom, hogy mire számíthatok. Olyan sokszor keveredtem már bajba és szorultam mások segítségére, hogy megszámolni sem tudnám. Ismertem minden fenyegetést és minden fenyegetés mögött megbúvó valódi indokot. Egyszerűen tudtam, hogy Adam nem azért jött ide és adta elő a kis magánszámát, mert velem lenne problémája. Félt. Félt attól, ami megtörténhet, ha két vámpír egymás közelében él és valljuk be, ezt meg is tudtam érteni.
Utazásaim során láttam klánokat, akik összeszokottan, tökéletes egyetértésben éltek egymás mellett az emberrel és láttam olyanokat is, akik mindenféle indok és ok nélkül gyilkoltak. Nem azért, mert éhesek volta, vagy mert el akartak rejtőzni, egyszerűen csak ezt hozta ki belőlük a közösség. Az, hogy minden nap össze voltak zárva. Elveszítették az emberségüket és már régen nem tudták kontroll alatt tartani a cselekedeteiket. Épp úgy, mint azok, akiket levadásztam; oké, a levadásztam talán erős kifejezés. Felkutattam őket és pár taggal megcsappant a számuk.
Én magam sem lettem volna képes összeállni egy másik vámpírral, vagy bármilyen körülmények között segítséget kérni tőle. Vagy egy nagyon összezárt csoportot kell alkotni, vagy pedig messzire elkerülni egymást, ez teljesen logikus. Elvégre az emberek sem bíznak meg egymásban, nem igaz? Én sem bíznék meg Adamban. Hisz vámpír! Az egyik legalattomosabb és legaljasabb lény a világon. Saját magamban sem bíznék meg, nemhogy egy másik vérszívóban.
Egy rövidke másodpercig még figyeltem a távozó férfi nyomát, majd felvettem a könyvemet a székről, visszacsúsztattam a helyére és megindultam az udvar felé, hogy kiszellőztethessem egy kicsit a fejemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. március 25. 22:00 | Link

Heni
Ruha


Egy szőke lány száguld a folyosókon. Már nem egy embernek ment neki, de ezzel nem foglalkozik. Általában sem szokott, de most főleg nem. Fontosabb dolga van annál, hogy hátraforduljon, esetleg bocsánatot kérjen az elütött személytől. És, hogy miért fut lóhalálával? Az a reggel küldött levélből kiderül. Algi hitte el, amit látott az ablakból. Nem szokott Ő féltékeny lenni, legalábbis próbálja visszafogni magát, mert bár ki nem állhatja a lányt, tudja, hogy Krisztán barátja. De, ahogy az a csaj megölelte az már sok. Még Gwen sem ölelgeti így Ádámot, de egyik haverját sem. Ez az a pont ahol betelt a pohár. Nem hagyhatja szó nélkül. Ezért is küldte azt a tollast Heninek, amiben találkozót követel a lánytól. Az írásnak elég parancsoló a hangneme, de ezt akarta elérni. Azon nem gondolkozott el, hogy mi lesz, ha a lány nem jelenik meg, illetve tartja olyan bátornak, hogy eljöjjön. Ezt azonban nem mondaná ki senki előtt. Ő szólt a másiknak, de még most sem tud pontos lenni. A szokásos tíz perc késés meglesz, még egy-két folyosó elválasztja az úticéltól. A Titkos könyvtár pont megfelelő erre a célra és valami hasonló emlék is fűződik hozzá. Itt ismert meg egy olyan személyt, akivel nem lettek örökre szóló barátok. És még szépen is fogalmaztam.
A terembe lépve megpillant két diákot, akik a könyvek között kutakodnak. A belépő lányra felnéznek majd tovább tanakodnak, hogy miként vegyék le a könyvet a magasabbik polcról. A szőke csak sóhajt egyet, megfogja az olvasmányt és átnyújtja nekik, aztán a diákok távoznak a teremből. Minél kevesebben vannak a itt annál jobb. Ez a "beszélgetés", akár párbajba is átmehet, emiatt a pálcáját is magával hozta. Kicsit beljebb lépked a sorok között, mikor meglátja a keresett lányt. Mégsem késett olyan sokat. A keze rögtön ökölbe rándul, de próbálja kontrolálni magát, aztán elindul.
- Látom eljöttél - kezdi a beszélgetés. - Gondolom, tudod miért hívtalak ide?
Kezdetnek nem rossz.
Utoljára módosította:Gwen Jones, 2015. március 27. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2015. március 26. 18:33 | Link

Gwen
Ruha

Reggel fura kaparásra lettem figyelmes a szobám ablaka felől és mint kiderült, egy számomra ismeretlen bagoly volt. Zavarodottan vettem ki csőréből a levelet, de miután feltörtem a pecsétet megláttam Gwen nevét. Ebből már sejtettem, hogy nem lesz valami virágnyelvű szöveg, azonban mégis tartalmazott meglepetést. Nem mondott semmi konkrétat, csak annyit, hogy találkozzunk. Ettől függetlenül már kapiskáltam, hogy mi lesz beszélgetésünk témája. Mi más lenne, hisz csak egyetlen közös pontunk volt, ez pedig Krisz személye. Felettébb érdekes találkozónak ígérkezik.
Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek-e, hiszen nagyon nem szimpatikus a lány. Legszívesebben nem idegesítettem volna magam, de gyávaság lett volna kihagyni, ezért hát az említett időpontra a titkos könyvtárhoz mentem. Jóval előbb is odaértem, így levettem a polcról egy könyvet, melynek címe felkeltette az érdeklődésem. Különleges építészeti remekekről szólt, mely leírta az elkészítés, vagyis az építkezés menetét is. Voltak benne muglik által alkotott épületek, de varázslattal körbefont kastélyok, kísértetházak és még sok már egyéb is. Időnként felnéztem a könyvről, általában az órámat megnézni és eléggé húztam a szám, hogy a lány késik. Ez időrablás és arcátlanság. Jobb dolgom is volt annál, hogy vele legyek, de mégis itt vagyok. Elhatároztam, hogy szóvá is teszem, amint ideér. Tovább olvastam belemerülve a részletekbe, jól szemügyre véve egy francia vár alaprajzát. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sok szoba és labirintus van egy gazdag család által lakott kastélyban. Egy kellemetlen hangra csengett a fülemben, minek hallatára illendően abbahagytam az olvasást. Ujjammal nem engedtem, hogy becsukódjon a könyv, de távolabb helyeztem az arcomtól.
- Sejtem. – Válaszoltam kissé flegmán, megmutatva agyaraimat, melyek ott bújtak az illemtudó és szorgalmas énem mögött. – De ha már találkozót kérsz, illik időben érkezni. – Tényleg nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. március 26. 20:25 | Link

Heni
Ruha


Tanult illemet, sőt a mugli iskolában kötelező is volt, mint a zene, de annyira nem vette komolyan. A keresztapjáék nem mondták neki soha, hogy legyen kedvesebb, vagy morogjon minden második emberre. A nénikéje említette néhány alkalommal, hogy fontos az ilyesmi, azonban Ő sem kötelezte semmire a szőkét. Ennek fényében késik el mindenhonnan. Nem a gondviselőit okolja, hanem a tanárokat, akik kötelezővé tették ezt. Még pedig, ami kötelező azt Gwen messziről kerüli. Az előző suliban is, meg ebben is van, hogy elkésik az órákról, mert nem figyeli az időt. Ha viszont valami tényleg nagyon fontos dologra kell érkeznie (pl. a nénikéje összejöveteli), akkor képes tíz perccel beesni a terembe. Remélhetőleg a keresztapja esküvője is ilyen lesz, mert koszorúslányként nem lenne jó lekésni az ünnepséget.
A lány pontosságáról szóló kijelentésére nem csinál semmit, meg sem szólal, inkább a "sejtem" szócskára figyel. Ha tudja, hogy miért vannak itt, legalább nem kell sokat jártatnia a szájat, aki amúgy sem Gwen műfaja. Inkább csöndben marad és, úgy intézi az ügyeit, hogy ne kelljen sokat társalognia. Persze, ha beszól neki, nincs mit tenni, megszólal. Azok a személyek, akikkel bármennyit képes beszélni, azok a barátai, illetve Kath. Szívesen mondaná, hogy az unokatesóival, de Shay-yel nem jó a kapcsolata, így a kommunikációt próbálják a minimumra csökkenteni. Bár a szőke sokat jár a sárgáknál, mert vigyáznia kell a lányra, általában csak bekukkant, hogy mi van vele és már megy is.
- Akkor nem kell sokat beszélnünk róla - rögtön a lényegre tér. Minek kerteljen? Minél kevesebbet tölt el a lány társaságában, annál jobb. - Nem zavar, ha jóban vagytok, csak szállj le róla.
A mondat első fele nem teljesen igaz, mert zavarja, ha Kriszt, Henivel látja. Még nem említette ezt a fiúnak, mert tudja, hogy neki is fontosak a barátai, illetve Ő sem szólt semmit az Ádival való viszonyára. Meg vannak olyan emberek, akikkel ezt megbeszélje, akik próbálják sugallni számára a jót.
Utoljára módosította:Gwen Jones, 2015. március 27. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2015. március 26. 21:58 | Link

Gwen
Ruha

Kissé meglepett, hogy milyen sokan tartózkodtak a könyvtárban, annak ellenére, hogy köztudottan van az iskolának még egy, rendes könyvtára. Talán a titkos jelző az oka mindennek, elvégre a diákokat vonzza minden, ami titkos, veszélyes, vagy szabályellenes. Biztos vannak olyanok, akik betartanak minden szabályt, én is igyekszem nem áthágni valahányat, azonban szeretem magam felfedezni a világot, megtapasztalni a környezetem adta lehetőségeket és leküzdeni az akadályokat, melyek után egyre csak erősödöm. Talán picit strébernek tűnök a többi diák szemében, mert szeretek tanulni. Ez elsősorban a kíváncsiságomnak tudható be, mely parancsolja, hogy mindent olvassak el, nézzek meg, próbáljak ki.
Ha már eljöttem a szőke lány által kívánt helyre, hasznossá tettem az itt töltött időt, tehát olvastam. Vagyis nem is mondható olvasásnak, mert a szövegek mellett rengeteg kép is volt az általam kiválasztott építészetről szóló könyvben. Bőven tudtam tanulmányozni a rajzokat, ugyanis Gwen késett. Ez számomra érthetetlen volt, hiszen pont ő kérte, hogy jöjjek ide az általa említett időpontban, én pedig úgy tettem, ahogy kért. Jogos a felháborodásom nem? Amikor megérkezett, máris a lényegre tért, amit én cseppet sem bántam. Jól gondoltam, tényleg Krisszel kapcsolatban akart beszélni velem. Kijelentésére – már, ha az annak vehető – elmosolyodtam. Ellentmondásnak hangzott, hisz ha jóban vagyunk, akkor természetes, hogy együtt lógunk. Ha nem zavarja, hogy kettőnk között kifejezetten jó a kapcsolat, akkor az miért idegesíti, hogy együtt vagyunk? Magától érthető, hogy az egyik adja a másikat.
- Kiskorom óta az egyik legjobb barátom, és bár nem értem, mit értesz az alatt, hogy szálljak le róla, nem tilthatod meg, hogy vele legyek. – Mondtam egyszerűen. Tisztán láttam, hogy milyen helyzetben volt Gwen. Féltékeny, hogy a pasijával lógok. Persze nekem sem kényelmes, hogy járnak, mert így kevesebb időt tudok Krisszel tölteni, a fiúval, akit már oly rég ismerek és annyira kedvelem. Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy ez a szőke, gyerekes lány elvegye tőlem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. március 26. 22:35 | Link

Heni
Ruha


Késés az késés, már megtörtént. Ha van annyi esze a lánynak, hogy elfoglalja magát, akkor megtette, ha nem, akkor úgy járt ez már nem a szőke problémája. Mindig elkésik mindenhonnan és csak emiatt a lány, miatt nem lesz pontos. Azonban a téma miatt már lehetne. Épp Alinával sétált, mikor meglátta, hogy ez a lány Kriszt ölelgetni. De nem, ahogy a barátok szokták, hanem ahogy Gwen szokta. De neki szabad is, mert a párja. Ádit sem ölelgeti jobban, mint egy barátot, vagy testvért. El kell ismerni, hogy nagyon szereti a Podmaniczky fiút, sok időt is tölt vele, de csak azért, mert Ádi a húgának tekinti. De Heni át lépett egy határt, amit nem kellett volna. És nem jó Gwent az ellenségnek tudni. Ezt számtalan ember tanúsíthatja. Azonban nem az a fajta ember, aki ebben az esetben ráveti magát a másikra. Az összes többiben igen, de ez kivétel. Nem szeretné Krisztiánt kellemetlen helyzetbe hozni a féltékenykedésével, valamint a fiú is láthatja, hogy a két lány nem lesz öribari. Inkább magában tartja a haragját, aztán majd négyszemközt elintézi Henivel. Így is elég nagy vita lehet belőle. Illetve Alina is próbálta lecsillapítani, ami sikerült, de csak addig amíg elértek a következő folyosóig. Ott rázúdított mindent a szőke barátnőjére, amit csak érzett és a fal is megérezte az öklét. Nem szokott a fallal verekedni, (legalábbis mostanság már nem), de a mérgét le kellett vezetnie és ez volt a megfelelő módszer szerinte. A prefektus lány nyugtató szavakat is mondott, de hátrált is egyet, azonban ezek Gwennél soha nem jönnek be.
Ezt a momentumot nem fogja megosztani a szemben ülő lánnyal. Nem adná meg azt az örömöt, hogy féltékenynek lássa.
- Nem mondom, hogy ne találkozz vele, de ne ölelgesd - a lehető legnyugodtabb a hangja. Észrevehető rajta a féltékenység, de a legtöbb lány, ilyen esetben már szakított volna a barátjával, vagy legalábbis őt kérte volna számon. A szőke még visszafogja magát, amennyire csak tudja.
Utoljára módosította:Gwen Jones, 2015. március 27. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2015. március 27. 17:47 | Link

Gwen
Ruha

Együtt érző személyiség vagyok, teljes mértékben meg tudom érteni azokat, akik féltékenyek, ha a pasijuk más csajjal lóg. Azonban Gwen is megpróbálhatná megérteni az én esetemet. Kiskoromban ismertem meg Krisztiánt és nagyon megkedveltük egymást. Azt hiszem, bátran kijelenthetem ezt az ő nevében is. Rengeteg időt töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk és azóta is egymás legjobb barátai vagyunk. Én személy szerint mindent elmondok neki, maximálisan megbízok benne, már-már olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk. És nem fogom hagyni, hogy Gwen elvegye tőlem.
Az, hogy féltékeny nem az én dolgom, felőlem toporzékoljon magában, de nem vagyok rá kíváncsi. Én sem repdesek az örömtől, hogy együtt vannak, mégsem kentem eddig az orruk alá, mert mi közöm hozzá, hogy mit csinálnak. Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem. Talán valamennyire jobb hatást ért volna el, ha legalább megkért volna és nem felszólításokat vágna hozzám. De persze erre még véletlenül sem gondolt, most meg már csak azért sem fogom teljesíteni akaratát.
Tényleg megöleltem párszor Kriszt, ez vitathatatlan. Valójában jó pár éve már ezt teszem, azelőtt is így volt, mielőtt Gwen még szerelmesnek sem mondhatta magát.
- Miért ne? Nem szabhatod meg. – Ő nem egy tanár, hogy parancsokat osztogasson, de ha még prefektus is lenne, akkor sem állna jogomban engedelmeskednem. Esti mászkálásokért és más iskolai szabályszegésekért büntetéseket oszthatna, követelhetné, hogy menjek a szobámba, csináljak ezt, csináljak azt, de pechjére kinőttem már a szabályszegésekből. Vagyis sosem voltam érdekelt benne.
- Egyébként is, honnan veszed, hogy én öleltem meg őt? – Reméltem, hogy ez elgondolkoztatja majd. Krisz mindig visszaölelt, de nem én kezdeményeztem állandóan az öleléseket, általában ezek spontán jöttek és mindkettőnk részéről. Visszafordultam a polc felé miközben kihúztam ujjamat a könyvből, mert elszállt a kedvem az továbbolvasástól. Visszatettem helyére a már egy ideje csak kezemben melengetett értékes tárgyat, majd szememmel a könyvgerinceken felcsillanó címeket kezdtem nézegetni, hátha rábukkanok valami tényleg fenomenálisra. Elvégre nem mindennapi könyveket rejtegethetnek ebben a helyiségben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. március 28. 23:18 | Link

Heni
Ruha


- Nem is akarom megszabni, csak ne ilyen látványosan - tudja, hogy mi van a lánnyal és, hogy tetszik neki Krisz, legalábbis kedveli. Ez hamar lejött neki Heni gesztusaiból és viselkedéséből. Mindazonáltal Gwen első szerelme a fiú és most nem fogja elszúrni, és azt sem fogja, hagyni, hogy elvegyék tőle. Érte bármeddig elmenne és, ha elment volna Angliába azt már az első héten megbánta volna. De mikor a fiú elment hozzájuk és elmondta a dolgokat, Gwen keresztapja rájött, hogy nem mehetnek sehova, mert a lány szomorú lenne. Így boldogan mesélte el a maradás hírét, amit azt jelentette, hogy a fiatalok együtt maradhatnak. Az elfoglaltságai mellett minél több időt szeretne a párjával eltölteni, ami elég nehézkes amellett a lány mellett, de azért a randevúk nem maradnak el. Viszont emiatt a téma miatt vesztek össze Alízzal, és azóta nem békültek ki. Nem beszélnek egymással, legalábbis Gwen nem próbálkozik. Ha a vörös annyira barátkozni akar, majd megpróbálja helyrehozni a dolgokat. A szőkét is megviseli a veszekedés, csakúgy, mint a legutóbb, de túl nagy a büszkesége, ahhoz, hogy bocsánatot kérjen. Általában ez a baj, mert nem hajlandó adni abból, amit Ő gondol. Egyszer majd rájön a dolgokra, ha mégsem az Ő hibája.
- Láttunk a legjobb barátnőmmel - van tanúja is rá, így még csak le sem tagadhatja a másik. Alina tanúsíthatja a dolgokat, mindig mellette áll a levitás, ahogy a kuzinja is. Azt nem tudja, hogy Shay is így gondolja, de Kath-re mindig számíthat és ez fordítva is így van. Húzták ki már egymást nehéz helyzetekből. Illetve a két szobatársa is mellette áll, de most "Öri-hari, sose bocsi" van, így rájuk nem gondol hirtelenjében, pedig Alíz fedezte fel, hogy Krisz egy lányt ölelget. Ha Ő nincs, akkor a fiú szobáját sem kutatják és néhány "bizonyíték" ellenében. Ezt talán meg kellene köszönni neki. Amint itt végzett megkeresi Kathet, esetleg Shayleen-t, mert beszélni szeretne egyikőjükkel. Nem, általában az ilyeneket egyedül megoldja, de nem jó, ha magában tartja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2015. április 11. 16:22 | Link

Gwen
Ruha

Nem szeretem, ha megmondják, hogy mit csináljak. Nem vagyok robot, amit irányítani kéne, vagy amit irányítani kell. Tudom mit szeretnék és tudom mi jó nekem. Kissé felidegesített Gwen. Én sem mondtam meg neki még soha, hogy hogyan cselekedjen, de senki másnak sem, főleg nem felszólító módban. Ha valami nem tetszett és nem az én hibámból, akkor úgy alakítottam a dolgokat, hogy nekem jó legyen, de nem kezdtem el vitatkozni senkivel sem,  még csak említést sem tettem problémámra. A végén még azt hiszik, hogy hisztis vagyok. Márpedig az előttem álló lánnyal ellentétben, én nem vagyok az.
- Látványosan? Akkor máskor meghívom a szobámba. Így tán jobb? – Értem én, hogy azt szeretné, hogy ne öleljem meg, de ennyi szabadságjogom csak van, nem? Persze ha nem akarja, hogy sokan meglássák ahogy megöleljük egymást, akkor majd olyan helyen tesszük, ahol ketten vagyunk. Gondolom, ha ilyenről tudomást szerezne Gwen, akkor aztán felrobbanna idegileg. Milyen vicces is lenne.
Szóval én vagyok a gonosz boszorkány, amiért én, ismétlem, én öleltem meg Kriszt. Még véletlenül sem egyszerre tettük azt, arról nem is beszélve, hogy visszaölelt. De persze, értem én, az én hibám minden, inkább engem szid le, mint a pasiját. Nem bírtam ki visszavágás nélkül.
- Amúgy, ha már itt tartunk, azt hittem, hogy megcsalod Kriszt. – Megvártam a kezdeti reakcióját, majd folytattam. – Ha jól tudom, te is ölelgetsz egy másik fiúk, egészen pontosan Ádámot. - Krisz is nyávogott a csapatkapitánynak amiatt? Gondolom nem. Azonban Gwen úrnő ölelgethet két fiút teljesen nyugtalanul, de én még egyet sem. Nem egyszer láttam, hogy milyen jó kapcsolatban van a másik fiúval. Többször is azt hittem, hogy szakítottak az én legjobb barátommal, ám mindig csalódnom kellett, amikor rájöttem, hogy mégsem. De ha így folytatja, akkor nem fognak sokáig együtt lenni.  
Már nem is érdekelt semmilyen könyv, végleg elment az életkedvem. Mérges voltam és dühös. Legszívesebben olyat mondtam volna Gwennek, ami megsérti a lányt, de visszafogtam magam. Ezzel ellentétben nyugodtan álltam a polc mellet, háttal nekidőlve annak, miközben oldalasan Gwent néztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. április 11. 19:26 | Link

Heni
Ruha


Lehet, hogy nem kellett volna Henivel találkozni Krisztián miatt, de abban a pillanatban nem gondolt semmire. Alina is próbálta lenyugtatni, de a szőkének nem sikerült, ahogy általában másnak sem. Abban a pillanatban csak azt látta, hogy a lány ölelgeti a barátját és ez nagyon nem tetszik neki. De félti a fiút, még akkor is, ha tudja, hogy Krisztián nem tenne olyat, ami neki fáj. Ugyanúgy szereti, mint a lány őt és ezt párszor már bebizonyította, pedig Gwen mindezek nélkül is elhiszi. Ezért volt nehéz látnia, hogy az eridonos ölelgeti. A szobás kijelentésre, gúnyosan elmosolyodik, amolyan "azt próbáld meg" stílusban. Az már tényleg a vége lenne, és nem próbálna meg higgadtan beszélni a másikkal. Mert most még visszatartja magát, legalábbis amíg Heni olyat nem mond. Ha ezt a pontot sikerül elérni, nem vállalok felelősséget a szőkéért, utána mindenki a maga kárára álljon szóba vele. Aztán eszébe jut valami, amitől még nagyobb öröme lesz. Tudja Ő a dolgokat, hogyne tudná, még azt is, hogy Heni át akar menni a másik házba. Vannak ismerősei, akik tájékoztatják az ilyesmikről, innen tudta meg ezt is. Azonban nem biztos, hogy a barna hajú sejti-e, hogy Gwen mit tud. Mikor ezt meghallotta majdnem kiugrott a bőréből. Így nem fog egész nap Krisztián körül legyeskedni, hanem csak házon kívül, de a fiú akkor is sok időt tölt a szőkével. Ennek tudatában emeli a másikra a tekintetét is mondja ki a szavakat:
- Nem sokáig lesz rá alkalmad - vigyorog gúnyosan. Legutóbb Alíznak mutatta meg ezt az arcát és a vörös nem nagyon örült neki. A lány következő kijelentésére nem nagyon számít. Valahogy remélte, hogy nem keverik bele Ádit, Gwen legjobb barátját. Az Ő esetük más. Ők nem kiskoruk óta legjobb barátok, hanem két éve, pont azelőtt, hogy megismerte volna a fiút. És Ádi sokat segített neki, például mikor el volt törve a lába. Ő cipelte ide-oda. És mi az, hogy megcsalja Kriszt. Ez a lány tényleg nem ismeri eléggé az állítólagos legjobb barátját. Vagy szimplán vak. Az is megeshet. Ha mindent tudna fiúról, akkor azt is, hogy minden rendben köztük és ez így is marad. Nem tervezik az elválást, főleg, ha Gwent nézzük. Ennél boldogabbak nem is lehetnének.
- A hiszem nem elég - válaszolja és megrántja a vállát. - És most minden rendben köztük, valamint boldogak vagyunk Falkavezérrel.
Direkt nevezi a becenevén, amit Gwen talált ki. Igazából csak véletlen lett ez, amikor Linának először mesélt róla, és Farkasfiú helyett Falkavezért mondott. Innentől kezdve lett Falkavezér, röviden FK. De biztos nem erre a válaszra lett volna kíváncsi a másik, hanem, hogy miért Ádit ölelgette. Ezt a részt azonban nem vette figyelmül, inkább átugrotta és a kapcsolatukról beszélt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Vége
Írta: 2015. április 12. 16:37
| Link

Gwen
Ruha

Nem értettem, hogy miért mondta azt Gwen, hogy nem lesz rá alkalmam együtt lennem Krisszel. Aki fontos számomra, arra mindig szakítok kellő időt. Nincs semmi, ami elválaszthatna minket, még Gwen sem. Eddig kevésbé volt negatív számomra a csaj, de ezután a beszélgetés után már jobban elbillent a mérleg. Felidegesített és mérget forralt bennem. Ilyenfajta gyűlöletet még nem éreztem senki iránt, pedig párszor már veszekedtünk mi ketten, de mégis most lett elegem. Elég sok mindent eltűrök, de már nem fogok vele jópofizni. Eddig se tettem, de a jövőben majd kivillantom agyaramat.
- Élvezd ki vele az életet ameddig tudod. Légy boldog most, mert nem sokáig fogsz tudni rózsaszín világban élni. – Gwen még nagyon gyerek az én szememben. Úgy viselkedik, hát akkor úgy is gondolok rá. Egyszer a hajamat tépte, amit én utoljára 5 éves koromban csináltam a testvéremmel. De sebaj, elhatároztam, hogy ezentúl ott keserítem Gwen életét, ahol tudom. Egy gonosz vigyort festettem arcomra, aztán visszatettem minden könyvet a helyére. Nem volt több kedvem vele beszélni, szerintem túltárgyaltuk a témát. Elindultam az ajtó felé, de még megálltam a lány mellett. Enyhén felé fordítottam a fejem, de inkább a fülének mondtam, mint a szemének.
- Buta vagy Gwen. Tudhatnád, hogy nem így kell meggyőzni valakit. De ha épp az ellenkező érzéseket akartad előcsalogatni belőlem, akkor sikerült. – Megvártam, hogy mit reagál erre, a válaszára már csak egy gúnyos és lenéző pillantás tettem. – Na puszika – Mondtam úgy, mintha egy kislánnyal beszélnék, majd már csak a magassarkú cipőm kopogása töltötte be az egész csöndes könyvtárat, amennyiben Gwen sem szólalt meg többet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. augusztus 16. 09:47 | Link


Színes energiabomba


Nyakunkon a vizsgaidőszak és azt hiszem, idén nem kellene megbuknom. Már napok óta könyvekkel a kezemben mászkálok és ahol lehet, ott elolvasok néhány oldalt valamelyik okosságból, ami persze...vagy megmarad a fejemben, vagy nem. Ideje lenne ötödikbe lépni.
Ezen a reggelen úgy döntöttem, nem nyújt elég okosságot a sima tankönyv, felkeresem a titkos könyvtárat. Az évek során nem jártam bent túl sokat, egy kezemen megtudom számolni, hányszor léptem át a portrét.
Felemeltem a ruhámat mielőtt még elestem volna benne, vagy beleakadt volna egy kiálló szögbe, esetleg bármi másba és első körben kíváncsian kukkantottam be, jár-e erre valaki rajtam kívül. Nem hallottam gyanús hangokat egyelőre sehonnan, így hát beljebb léptem. A bűbájtan könyvekhez igyekeztem, ahonnan találomra emeltem le egy vastagabb, kemény borítású kötetet. A már kopottas borítón egy szép, varázslatot idéző kép csillogott. Ezzel együtt helyeztem magam kényelembe egyből a polc előtt, hogy helyben legyek amikor rájövök, ez mégsem jó olvasmány.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. augusztus 16. 09:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 16. 19:54 | Link

Álmosvölgyi/Asztrid/Szira

Misi izgatottan rótta a folyosókat, sehol nem találta a helyét. Tanácstalanul járkált fel-alá a szobájában, majd amikor ezt megunta a Klubhelyiségben, később az Ebédlőben, az udvaron, majd már maga se tudta hogy hol. Annyira tehetetlennek és elveszettnek érezte magát, hogy már lassan ott tartott, hogy talán hagynia kéne az egészet, nem foglalkozni semmivel, és legalább megszabadulna a fejfájástól. Ja... Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a srác idegességének oka élete első igazi vizsgaidőszaka volt. Szerencsétlen, alig érkezett meg az iskolába, és máris a fejéhez vágnak egy rakat tanulnivalót, amit neki pillanatok alatt pöpecül be kéne vágnia, aztán persze a teszteket is minimum elfogadhatóan megírnia. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mit kapna otthon, ha az apja megtudná, hogy akár egyetlen vizsgája is kiválónál rosszabbul sikerül.
Hatalmas nyomás volt ez a fiúnak, és ha még csak ennyi lett volna... Még mindig fogalma se volt, hogy mi zajlik több száz kilóméterre tőle a családjában, nem írt senki semmit, ő meg ebbe is kezd beleőrülni. Szíve szerint itt hagyná most ezt az egész felfordulást, és elutazna valahova jó messzire, ahol nem kell semmivel foglalkoznia, senki nem zavarja meg a lelki békéjét, és egész nap azt csinálhat, amit csak akar. De persze ezek mind csak hiú ábrándok, és egyelőre úgyse lehet belőlük semmi.
Ilyen gondolatokkal a fejében jutott el Misi a Déli szárnyhoz. Csak azért ismerte föl a helyet, mert már egyszer eltévedt itt, és az Erkélyen sikerült kilyukadnia. Most azért már sokkal jobban ismeri az utat, de mégsincs kedve az ismerős felé menni. Ezért a lépcső előtt befordul egy eldugott folyosón, majd megpillant egy hatalmas portrét a szemközti falon. Közelebb megy a képhez, és rögtön észreveszi a hasonlóságot a többi ilyen festménnyel. Ezek mögött mindig rejtőzik valami, csak rá kell jönni a jelszóra, és már meg is tudod, hogy micsoda.
Misi kérdő tekintettel néz a portréalanyra, majd jobban szemügyre veszi a képet.
- Kedves...Rydan Colthan...- Olvassa a nevét, és már kezdené is a beszédet, de félbe szakítja, hogy hirtelen kinyílik előtte a titkos ajtó, és szeme elé tárul egy egész elrejtett könyvtár. Legalábbis a rengeteg polc és könyv alapján csak arra tud következtetni, hogy ez nem lehet más. Óvatosan beljebb lép, majd halkan bezáródik mögötte az ajtó, és ő látszólag egyedül találja magát odabent.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 16. 19:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. augusztus 16. 20:47 | Link


Színes energiabomba


Arra tértem magamhoz, hogy szépen lassan kezd lecsukódni a szemem és elalszom a könyv fölött. Hogy én mennyire utálom az unalmas szövegeket... Kit érdekel, mikor és ki, meg hogyan találta fel a tudja fene milyen bűbájt?! Megráztam a fejem, ásítottam és ezzel a lendülettel fel is tápászkodtam a földről. Kinyitottam a könyvet véletlenszerűen egy bűbájnál, ami nem más volt, mint a Libido Defensor. Odébb léptem kicsit, oda ahol szabadabb a hely és a pálcámat magam elé tartva idéztem fel, hogy is csináltuk órán.
- Libido Defensor! - idéztem meg a fehér kis állatkákat, melyek lustán egy pajzsfélévé tömörültek. Elég pici volt és hamar vége szakadt, szóval ezen van még mit gyakorolni. Újból próbálkoztam, de nem lett jobb. Nagyjából a hatodik próbálkozásra teljesedett ki a bűbáj, szép nagy lett a pajzs és fent tudtam tartani. Büszkén vigyorodtam el és amikor leengedtem a pálcám vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Egy fiú állt a bejáratnál, én egyenesen őt néztem.
- Ó, szia - intettem neki és mosolyra húzódott a szám. - Eddig is itt voltál? Ugye nem láttad a bénázásom? - hát igen, ezzel szépen kifejeztem azt, mennyire nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel. Nem tudom ki a srác, de azért puhatolózni lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint