28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 15 16 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 10. 22:51 | Link

Elena


Délután

Miután még új vagyok itt elrendezkedtem a szobámban majd elindultam le a kertbe.
Úgy gondoltam olyan szép idő van kár lenne kihagyni az alkalmat,hogy ne sétáljak egy jót most, hogy végre elolvadt a hó! Felkaptam a kedvenc könyvem gondolván arra, hogy séta után kiülök egy fa alá és olvasok egy kicsit.
Lefele menet a lépcsőn egyszer csak valakinek neki szaladtam.
-Jaj bocsi nem figyeltem oda nem esett bajod? Anita vagyok most jöttem ide a suliba.
Ilyen is csak én lehetek esküszöm néha még a saját lábamban is megbotlok.
Remélem nem haragszik ez az idegen lány. Nem akarok már az elején ellenséget szerezni.
Bár nem tűnik gonosznak. Első látásra kedvesnek mondanám.
Kíváncsian vártam hát a válaszreakciót.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2014. február 23. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 10. 23:17 | Link



Anita


Délután volt egy kis szabad időm, végre. Már kikészít ez a sok tanulás. Bár azt sem mondhatnám, hogy túl sok órám van, mert szinte ezen a héten több mint feléről elkéstem. Ez az én formám! Egyszer egy szertárban kuksolok bűbájtanóra helyet, majd elalszom amikor rajzmágiám lenne.
Így hát, elindultam lefelé az Eridon toronyból. Kíváncsi vagyok, mert a múlthéten amikor lementem a klubhelyiségbe, a többiek valami, "titkos könyvtárról" beszeltek, amit senkinek sem szabad kihagynia. Hallottam már olyanról is, hogy ott van valamiféle varázsgömb amit, ha megérintesz, belekerülsz abba a könyvbe, amit éppen fogsz. Furdalta az oldalam a kíváncsiság hogy vajon ez a hely létezik e. Így jött az a betegesen nevetséges új ötletem, hogy elindulok felfedező körútra. Esetleg, ha rossz helyre nyitok be még elbírom sütni az "Új vagyok még, bocsi a zavarásért." mondatot, csak már ezt sem sokáig.
Ahogy baktattam a folyóson, nekem szaladt egy ismeretlen lány. Látszott rajta, hogy ő is egy kicsit megijedt a nem mindennapi találkozás miatt.
 - Szia, Elena vagyok. Nyugi, nem történt semmi gond. Csak épp felfedező körúton vagyok, mert még én is elég újnak számítok itt. - mosolyogtam rá Anitára, hogy egy kicsit enyhítsem a rémültségét.
Már éppen álltam is volna tovább, mikor a folyosóról ismeretlen hangokat hallottam.
Ki lehet az? Remélem nem egy prefektus, mert akkor nagy bajban leszünk, hogy késődélután itt bóklászunk a folyosókon.
Gyors elkaptam Anita kezét, majd behúztam a legközelebbi terembe. A dobogás egyre hangosodott. Lehet, hogy ránk találtak, jaj?!
Becsaptam a terem ajtaját, majd a zsebemből előhúztam a pálcám.
- Colloportus! - kiáltottam, majd a zár magától a helyére kattant.
 - Huh, megúsztuk! - fújtam ki magam megkönnyebbülve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 11. 21:28 | Link

Elena


Hála égnek a lány akibe szó szerint belerohantam is még újnak számított itt. Nem is haragudott érte.
Már indultam volna tovább amikor is hirtelen zajra lettünk figyelmesek valaki közeledett felénk.
Elena gyorsan berántott egy szobába. Nem értettem mi a baj, mitől ijedt meg ennyire. Amikor a zaj közeledett ő előkapta a pálcáját elmormolt egy igét és a zár már kattant is.
 Csak akkor nyugodott meg egy kissé amikor a zaj megszűnt.
Megkérdeztem mitől ijedt meg ennyire ő pedig elmagyarázta, hogy ha elkapnak minket a folyosón flangálni ilyenkor akkor büntetést kapunk.
Juj bele se akarok gondolni rögtön az elején büntetéssel indítani. Akkor aztán le se moshatnám magamról, hogy szabályszegő vagyok.
Már menni is akartam vissza a szobámba amikor eszembe jutott valami
-Tényleg te hova indultál amúgy ha nem veszed tolakodásnak a kérdésem?
Ő nem is válaszolt hanem elindult felfelé a sötétben egy lépcsőn és intet, hogy kövessem.
Én kicsit ódzkodtam, hogy vad idegen lányt kövessek egy sötét épületben minden indok nélkül.
De végül győzött a kíváncsiságom és elindultam utána.
- Hé Elena várj már legalább azt mond meg hogy hova megyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 11. 22:02 | Link




Anita



Fújtam egyet. Eléggé kifárasztott ez a rohanás, meg az is, hogy nem sokat varázsoltam még eddig. Ez egyszerűen csodás volt! Egyszerűen nem is tudom, eddig, hogy élhettem mágia nélkül. Elvégre már ez az egy varázslás is, hogy felvillanyozott. Juppi!
A követőnk viszont végre, elment. Talán, miután látta, hogy zárva az ajtó nem követtett tovább. Megúsztuk! Nem lett volna jó, ha már itt az első pár hetünkben Anitával bajba kerülünk.
Akkor ébredtem csak fel a nagy izgalomból, amikor a mellettem kuksoló lány megkérdezte, hogy eredetileg hova is indultam.
Körülnéztem. Mindenhol régi könyvek, a falakon indák és egyéb növények díszlettek. Ütött kopott bútorok mindenhol. Ha jól gondolom ez lehet a suli titkos könyvtára. Ez az amit kerestem!
- Pont ide! - válaszoltam, majd titokzatosan elindultam a sötétségbe.
Ha ez a könyvtár, akkor a varázsgömbnek is itt kell lennie. És amúgy is, eléggé felkeltette a kíváncsiságom ez a hely. Nos, ha már itt vagyok, miért ne nézhetnék szét?
Közben eszembe jutott, hogy Anitát meg magára hagytam. Hogy lehetek ekkora tahó?
Mivel már alig láttam valamit, csak hátraintettem neki, hogy kövessen.
 - Hogy hova is megyünk? Majd meglátod, csak kövess!
Csak remélni tudtam, hogy azt teszi amit mondok, mert nem szerettem volna, ha elveszik ebben a nagy sötétségben.
 - Bocsi, fényt nem tudok gyújtani. Még nem használhatom azt a varázst. Pedig már tudom. - feleltem, egy kicsit kényelmetlenül.
 - Amúgy nem kell félned. Ha valami ránk támadna, itt a pálcánk ami megvéd minket. - nevettem el magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 11. 22:48 | Link

Elena


Úgy néz ki Elena biztos a dolgában , de legalább most már tudom hova megyünk.
Az egyáltalán nem zavart, hogy még nem tud világosságot csinálni hisz ő is még új.
Titkos könyvtár elég jól hangzik. Egyre jobban kezdtem érdeklődni a téma iránt.
Mentünk előre a vak sötétben amikor is valamiben megbotlottam.
 Mi a fene lehet ez!
 Szupi megvagyunk mentve, egy olajlámpa. Igaz elég halványan világít de ez is megteszi.
Kíváncsian indultam előre mindig is érdekeltek a könyvtárak. Ez meg végképp.
Elena jött utánam egyre róttuk a sorokat. Roskadozó könyvespolcok mellett haladtunk el.
-Elena, te amúgy szeretsz olvasni?- kérdeztem kíváncsian.
Tényleg kíváncsi voltam rá hiszen én imádok.Ez az egyik legjobb kikapcsolódás.
Miközben vártam a válaszát sétáltunk tovább.
Már éppen vissza akartunk menni amikor hirtelen egy könyv majdnem a fejünkre esett.
Hatalmas nagy puffanással ért földet. Úristen, ha ez ránk esett volna.
Amikor odahajoltunk, hogy megnézzük milyen könyv tört majdnem az életünkre, a könyv hirtelen kinyílt és hihetetlen látvány tárult elénk...
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2014. február 23. 19:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 12. 19:39 | Link





Anita




Sokáig bóklásztunk Anitával a sötétben, mígnem találtunk egy olajlámpást. Hála az égnek, legalább látunk valamit. Bár nem sokat, mert a lámpa fénye elég kicsi volt, és ha jól láttam nemsokára ki is fogy belőle a folyadék ami élteti.
- Igen szeretek olvasni. Amikor az árvaházban voltam, minden nap lefekvés előtt olvastam. - feleltem a lány kérdésére.
- Az olvasástól kikapcsol az agyam és nem is gondolok a kinti világra. Ezért is szerettem és szeretek még mindig.
Rengeteg hobbim van. Az egyik belőle az olvasás. Számomra ez a tevékenység olyan mint a rajzolás, vagy éppen a zenélés. Felemelő érzés. Elfeledni mindent ami körbevesz, és szárnyalni a képzeletünk szárnyán.
Épp indultunk volna, amikor egy könyv majdnem a fejünkre esett. Szerencsére elbírtunk ugrani onnan, mielőtt elért volna minket.
A tárgy nagy puffanással a földre esett, és kinyílt.
Óvatosan lépkedtünk a földön heverő könyv felé. Mikor odaértünk hihetetlen látvány tárult a szemünk elé. A kötet televolt rajzolt képekkel, amik mozogtak. Mozogtak? De hogyan? Hisz ilyesmi nem létezhet?
De buta is vagyok. Hisz ez egy mágussuli. Itt minden megtörténhet. Még a legmerészebb álmaink is. Ez pedig pont egy olyan álomféle volt.

Az iromány szereplői, nem hogy mozogtak, de néha néha integettek is nekünk.
- Ez varázslatos! - jelentettem ki, bár lehet, hogy kicsit bugyutának hangzott.
Ám az álom nem tartott sokáig.
Az egyik szereplő egyszer csak éktelen sikításba kezdett, ami kihallatszott hozzánk is. Szörnyű volt. Perceken át csak visított, és visított.
 - Csukd be, csukd be! - kiáltottam kezemet a fülemhez emelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 12. 20:34 | Link

Elena



Nagyon megijedtem amikor a könyv majdnem a fejünkre esett.
Aztán pedig óvatosan közelebb mentünk hozzá és a könyv hirtelen kinyílt.
Hihetetlen látvány tárult a szemünk elé. A lapon az emberek mozogtak és integettek nekünk.
-Ez fantasztikus - kiáltottam el magam.
Miközben a csodás látványban gyönyörködtünk. Egyszer csak a könyv elkezdett fülsüketítően sikoltozni.
Úgy megijedtem, a szívem szó szerint a torkomban dobogott. Közben pedig Elena a fülére szorította a kezét és azt kiabálta, hogy csukjam be a könyvet. Na persze, azonban hiába próbáltam egyszerűen nem akartam bírni becsukni.
Teljesen kétségbe estem. De egyszer csak olyan hirtelen mint ahogy elkezdett sikítani már abba is hagyta.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel.
- Úristen ez meg mi a fészkes fene volt? És vajon, hogy esett le onnan az a könyv?- Mutattam fel a polc legtetejére.
-Na jó, szerintem tűnjünk innen mielőtt újra rákezdi a könyv - mondtam
Azonban Elena még megpróbálta becsukni a könyvet hátha sikerül. Én is összeszedtem a bátorságom és odamentem segíteni neki.
Ekkor azonban a könyv hirtelen beszippantott minket!
És mi csak zuhantunk, zuhantunk...
-Áhhh - kiáltottam. Mi a franc történik?
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2014. február 23. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 13. 20:47 | Link




Anita




Anita már indult volna, de én még mindig azzal vacakoltam, hogy becsukjam az előbb sikoltozó könyvet. Nem akartam anélkül eltűnni, hogy meg nem tettem amit elterveztem. Szerencsére Anita is visszafordult, hogy segítsen nekem.
Már épp meg is lett volna, amikor a fejem nekikoccant a felettem lévő tárgynak. Felnéztem és láttam a nagy zöld gömböt, ami képes belevinni embereket egy könyvbe. Én pedig hozzáértem az előbb. Nekünk annyi!
- Kapaszkodj! - kiáltottam a hátam mögött kuksoló lánynak.
Jól gondoltam. Egy nagy villanás, és a kötet beszippantott minket. Mi pedig zuhantunk, és zuhantunk.
Mikor felébredtem, egy bolt kellős közepén voltunk. Körül belül a 15. században. Mindenkin vagy jobbágy vagy úri ruha volt. Szerencsére egyik mellettünk haladó sem vett észre minket.
Anita még mindig feküdt és meg sem szólalt.
 - Hé, Anita! Anita! - suttogtam a lánynak, nehogy valaki felfigyeljen ránk.
 - Azt hiszem, valami zsupszkulcs féleség csinálta ezt velünk.
Mire nem jók a könyvtárak. Ezt az infót is ott olvastam, hogy léteznek zsupszkulcsok, amik bárhova elrepíthetnek, és amik valamilyen hétköznapi tárgynak vannak álcázva.
 - A gömb! - eszméltem fel.
 - Eltűnt!
Most, hogy jutunk haza? Teleportálni még egyikünk sem tud! Akkor meg hogyan? Varázsolni meg amúgy sem szabad ilyen környezetben nekünk.  Igaz, hogy csak egy könyv belseje, de akkor sem. Szabályszegés lenne. Azt hiszem azután, nem hogy büntit, de talán kicsapást is kapnánk.
 - Anita kelj fel! Meg kell találnunk a kastélyba vezető utat.
Remélem meglesz, mert nem tudom mit csinálnánk akkor, ha észrevennék, hogy mi boszorkányok vagyunk. Talán, máglyán végeznénk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 14. 17:11 | Link

Elena



Miután belezuhantunk a könyvbe, furcsa régimódi ruhát viselő emberek vettek minket körbe.
Ahogy földet értünk azt hiszem bevághattam a fejem és elájulhattam.
Ugyanis amikor magamhoz tértem a földön feküdtem és arra eszméltem, hogy Elena szólongat, hogy keljek fel.
-Mi történt? - kérdeztem kótyagosan. -Hogy a fenébe kerültünk ide és hol vagyunk?
Kissé össze voltam zavarodva nem értettem, hogy kerültünk ide. De egy biztos gyorsan el kell innen tűnünk.
Elena elmondta, hogy ő olvasott már a zsupszkulcsokról, amelyek hétköznapi tárgyaknak vannak álcázva. Szerinte a gömb amihez hozzáértünk egy zsupszkulcs volt és az hozott minket ide.
Azonnal körbenéztem hol a gömb de az eltűnt. Fantasztikus most itt ragadtunk!!!
-Most mit tegyünk? - Kérdeztem kissé hisztérikus hangon.
Elena azt tanácsolta próbáljunk meg feltűnés nélkül elvegyülni és keressünk valami hazautat.
Egyszer csak egy hatalmas várra lettünk figyelmesek.
Azonnal tudtam, hogy hol vagyunk!
-Ezt a várat már láttam otthon egy könyvben amit még apu mutatott - kiáltottam fel.
-Úristen ez Egri vár! Már csak az a kérdés, hogy jutunk haza? - néztem kérdőn Elenára.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2014. február 23. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 18. 22:13 | Link





Anita




Ez hihetetlen! Hogy kerültünk mi ide? Jaj, tényleg, zsupszkulccsal... legalább is azt hiszem.
Viszont a nagy kérdés, hogy jutunk mi ki innen? Bár... ha idejutottunk, valahogy el is mehetünk innen. Nem igaz? De egyáltalán mi ez a hely?
Nem sokáig kellett rajta gondolkodnom, mert Anita elmondta hol is járunk.
 - Az Egri vár? Sosem hallottam még róla. Elvégre én nem Magyarországon születtem. Még csak három éve élek itt, de őszintén szólva, ez a néhány év alatt nem sok helyen fordultam meg. Általában, csak a falu melletti kisvárosokban, néha pedig egy-egy erdei kiránduláson vettem részt. Ugyan is miután kiderült, hogy boszorkány vagyok, mindenki az iskolában elfordult tőlem, így nem sok barátom volt, akikkel szombat esténként összeülhettem volna beszélgetni.
Mondhatjuk úgy is, hogy a mágia miatt elveszítettem az életemből egy darabot, mert a társaim szörnynek tartottak miatta. Szerencse, hogy anya és apa rátaláltak erre a helyre, különben még mindig az önbizalmam törmelékei között lennék.
A Bagolykőben viszont nem kell félnem, hogy a képességem miatt a többiek kiutálnak, mert itt mindenki varázserővel bír.
A nosztalgiámból Anita szavai rántottak ki, amikor megkérdezte, hogyan jutunk ki innen.
Megvakartam a fejem, majd alapos elemzésbe kezdtem.
 - Nos, ha van ebbe a történetbe vezető "bejárat", akkor "kijáratnak" is kell lennie valahol. Nem igaz? - néztem most én kérdőn a lányra.
Elindultam a vár felé, reménykedve abban, hogy a hátam mögötti levitás lány követ engem.
Útközben, átmentünk egy piacon, ahol a standokról kellemes illatok szálltak. Közelebb mentem hát, majd egy epres bódénál megálltam, és kivettem egy darabot a nagy tömeg finomság közül. Hmm, de finom illata van! Most úgy ennék egy darabot belőle, csak sajnos nincs nálam egy lyukas garas sem... - gondoltam, majd szomorúan visszatettem a gyümölcsöt.
Ahogy ott nézelődtünk, sietve jött felénk egy tömeg. Mind valami olyasmit kiabált, hogy minket el kell fogni, majd máglyára vetni, mert boszorkányok vagyunk.
 - El kell tűnnünk innen! - kiáltottam, miközben behúztam Anitát az egyik közeli sikátorba, eltűnve így a dühös csőcselék elől.
- Én, nem varázsoltam, és te sem. Szóval, akkor, hogy buktunk le? Várjunk csak... ugye te sem használtál mágiát. - néztem a megrémült lányra kérdőn.
- Nem is érdekes. Az a legfontosabb, hogy kijussunk innen anélkül, hogy a tömeg máglyára vetne minket. Majd megfogtam Anita kezét, és húztam magam után. Nem is tudtam, merre megyek, csak az volt a lényeg, hogy valahogy megtaláljuk a kiutat.
Futás közben, beakadt a lábam egy kőbe, ami miatt a bokám kiugrott.
- Áú! - kiáltottam fel fájdalmasan.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 8. 17:45 | Link

Vani
Ruha

Úgy néz ki, már csak pár hét, és Mira véglegesen befejezi általános tanulmányait a Bagolykő falai között. Még mindig pontosan emlékszik rá, milyen volt az első kis időszaka itt, most pedig tizenkilenc éves, és lassan feleség lesz, na meg egy édes ikerpár anyukája. Kristóf távolléte miatt elég sok szabadidővel rendelkezik az utóbbi időben, szóval nem csoda, hogy olyan helyekre is ellátogat, amiket hosszú ideje került, vagy szimplán elfelejtett. Többek között annak a kis harcos férfinak a portréja mögött rejlő könyvtár, amit régebben teljesen véletlenül talált meg. Beszélgetésbe elegyedett Rydan Colthan úrral miközben a kastély egyik szegletéből a másikba sétálgatott büntetőmunkára váró diákokat kutatva, és az már elég érthető, hogyan tudta meg, milyen szuper helyek vannak még.
Pár napja egy álmatlan éjszakán újra idetévedt. Már csak a könyvtár hangulata is vonzotta, és persze a vágy, hogy találjon egy olyan könyvet, amibe belefeledkezhet. Mivel ez az első nap nem jött össze, ismét tervbe vette, hogy meglátogatja Rydant, de persze csak egy kiadós falubeli séta után. Leo és Ficán kutya is vele voltak, de kettejüket visszavitte a Sárkányfészekbe, és egy csomag gumicukorral, meg egy doboz narancslével felszerelkezve elsétált a kiszemelt helyre.
Az idő olyan este nyolc körül járt, ilyen tájban pedig a hátfájáson kívül semmi gondja nem akadt. Így a második hónapra már kezdett elmúlni a gyomorforgásos időszaka, de sokszor csak úgy nyűgösködött. Messze van a párja, hideg is van, meg úgy minden.
A könyvtárba lépve első dolga az volt, hogy a sálat, meg a táskát ledobta egy fotelbe, majd a csizmájának kopogását hallgatva körbesétált a polcok között, valami különleges után kutatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 8. 18:07 | Link

Zoli


Egyik este, fürdés után nem éreztem álmosnak magam. Úgy gondoltam, hogy sétálok egy kicsit az iskolában, hisz még úgy is csak egy-két helyet láttam a suliból.
A folyosók sötétek voltak. Egy hang sem szűrődött ki egy teremből sem. Sétáltam az iskola magas falai között egy fáklyával a kezemben. Az ijesztő képek ellenére nyugodt és magabiztos voltam. Tudtam, hogy nem csak én szegtem már meg a szabályokat a kíváncsiság miatt újoncként. A déli szárny felé mentem. A termek, amik mellett elmentem nem voltak nagyon érdekfeszítőek. Mentem fel a lépcsőn az első emeletre. Magam sem tudtam, hogy minek megyek és merre. Csak mentem a fejem után. Ez volt az első alkalom amikor láttam az iskolát sötétben. Nyugodt és békés volt. Gyönyörű! Mondtam magamban, hisz nekem mindig is tetszettek az ilyen helyek. A lépcsőn felérve képek vonták el a figyelmem, mind természeti képek voltak. Látszott rajtuk, hogy a festőjük képzett és pontos volt. Elgondolkozva nem is vettem észre, hogy a folyosó végéhez értem és egy nagy ajtó magasodott fölém. Körbenéztem, de nem láttam egy feliratot sem ami a szoba nevét jelezte volna. Mivel nem vagyok az a feladós ember, úgy gondoltam, ha már eljöttem idáig benézek oda. Kinyitottam az ajtaját résre és bekukucskáltam. Könyveket vettem észre. Olvasni szeretek ezért besurrantam és halkan behajtottam magam után az ajtót. Majd jobban körülnéztem. A látvány különleges volt. Növények hálózták be néhány fal és oszlop részeit. Elkezdtem sejteni, hogy ez nem egy olyan hely ahova bárki betehetné a lábát. Nem akartam balhét azért elindultam az ajtó felé. De két könyvespolc között megpillantottam egy szökőkutat. Most sem tudtam ellenállni a kíváncsi, rosszcsont énemnek. Elindultam felé. Az út oda könyvespolcok sorai között vezetett. De mielőtt odaértem volna zajt hallottam az ajtó felől. Leguggoltam gyorsan egy polc mögé és hallgatózni kezdtem. A könyvtár ajtaja kinyílt!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 8. 18:43 | Link

Mira
Ruci

Gyorsan és hangtalanul lépdeltem a folyosón, a Titkos könyvtár felé. Siettem, mert már vágytam a könyvek társaságára. Már jártam a Könyvtárban, de most nem tudom miért, de nagyon szükségem volta könyvekre. Azért a Titkos könyvtárba mentem, mert ott nyugodtabban lehet olvasni és nincs annyi ember.
 Persze ott beszélgetni is jobban lehet ha arról van szó. Siettem, mert nagyon érdekelt, hogy bent van-e a Roxfort története. Nagyon érdekelt a könyv, és már égtem a vágytól, hogy elolvashassam. Igazi Levitás hozzáállás. Hamar odaértem, és gyorsan a képhez hajoltam.
 - Rydan Colthan - suttogtam, és megnyílt az átjáró. Gyorsan beléptem, és már a polcoknál is álltam, hogy megkeressem a könyvet, persze nem tartott sok ideig hamar rátaláltam. Tőlem nem messze Amira ácsorgott, aki ugyan úgy könyvet keresett.
 Már ismertem, hiszen ő a DÖK elnök, akivel nap, mint nap együtt dolgozom. Közelebb léptem hozzá, kicsit hangosabban lépdelve ehogy megijesszem.
 - Szia! - köszönök vidáman. - Ugye nem zavarok? - nem akartam a terhére lenni. Főleg úgy, hogyha kiűztem előtte egy gondolatot a fejéből, ami szerencsére nem történt meg.
 Ahogy a polcok felé fordultam, megláttam egy könyvet, amit még amikor elsős voltam olvastam. A Rómeó és Júlia ott porosodott. Persze én ezt nem hagytam és levettem. Gondoltam, újra elolvasom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 8. 23:45 | Link

Dasha


Kíváncsiságomból eredő álmatlanságom vezetett oda, hogy nyakamba szedtem a lábaim és felfedezőútra indultam a Déli szárny felé. Gondoltam ezt egyszerűbb bejárni. Első nekifutásra az átriumba kukkantottam be. Itt láttam azt a két termet mely -  ahogy éreztem - érdekelni fog valaha. Ezen termek helyeit igyekeztem memorizálni.
Hirtelen mintha az emeleten halvány fényt pillantottam meg, behúzódtam az egyik résnyire nyitott ajtón, hogy elbújjak.
Mikor láttam, hogy a fény távolodik, kíváncsi voltam ki járhat ilyenkor az iskolában. Elindultam utána.
Felérve az emeletre, egy nagy ajtó mögött láttam a fényt. Eloltottam a lámpám, és még csendesebben osontam az ajtó felé.
A behajtott ajtón át láttam, hogy ez egy könyvtár, az idegen fáklyájának fényénél. Észrevettem, hogy nem tétlen, elindul, beljebb.
~ megnézem mit keres illetve, mekkora ez a könyvtár.~
Igyekezvén halkan belépni, megbotlottam, tenyerem nagyot csapódott az ajtón, aminek hatására, nagy zaj kíséretében kinyílt.
- Csodás! - Dörmögtem az orrom alá, olyan halkan, hogy éppen csak alig volt hallható. Gyorsan körbenéztem, de az ismeretlennek nyomát sem láttam, pedig tudtam, hogy még bent van.
Feltápászkodtam, leporoltam magam és elindultam, mikor észbe kaptam és behajtottam az ajtót. - Így kisebb a lebukás esélye. - Suttogtam magamnak.
Elkezdtem olvasni a könyvek borítóit. Csupa furcsa, eddig ismeretlen könyvet láttam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 9. 08:52 | Link

Zoli


Mikor a zaj már elcsöndesedett, két könyvet elhúztam egymástól, hogy közöttük kukucskáljak ki. Egy olvasót láttam, de még nem tudtam, hogy tanár vagy diák. Ő nem nagyon mászkált így én közeledhettem felé anélkül, hogy bújócskát kellene játszanunk. Meggörnyedve -nehogy meglássa a fejem búbját- közeledtem felé a könyvespolcok között járkálva. Amikor már elég közel értem hozzá láttam, hogy fiatal. Megnyugodtam, hogy nem tanár, de még nem lepleztem le magam neki. Elindultam újra a szökőkút felé, mert hát eredetileg azért indultam el arra.  
Közben rájöttem, hogy ez a könyvtár engem megnyugtat, segít hogy tisztán lássam a dolgokat. De tudtam jól, hogy ez egy tiltott helység. Nem kéne sokat itt lennem mert egyszer még lebukok. Arra meg semmi szükség, hogy új diákként elítéljenek az első napokban.
Odaértem a Szökőkúthoz. Pontosabban három lépcsőfok választott el tőle.
-Ha oda felmegyek, akkor tuti észrevesz ha még nem vett volna eddig észre. -Mondtam magamban. De végül úgy döntöttem, hogy felmegyek és megnézem az a szökőkutat. Elindultam a lépcsőn. Szépen lassan magam mögé utasítottam mind a három lépcsőfokot. Tudtam, hogy amint felléptem oda meglátott. Zajt is halottam, de nem néztem hátra. Inkább a szökőkúttal foglalkoztam, egyenlőre.
-Gyönyörű! -mondtam. Nagyon tiszta, fehér kőből volt, sajnos nem tudtam megállapítani, hogy milyenből. Egy sellőből jött a víz és az oldalát domborművek díszítették. Poszeidónt ábrázolták jelenetképekben. Miért ne lehetne itt egy ógörög szökőkút? Hisz az iskolában mindenféle értékes tárgy van.
Eszembe jutott, hogy a másik személy még mindig mögöttem volt. Hallottam mocorgást, de nem hangosat. Még mindig nem akartam hátrafordulni. Nem azért mert féltem, hanem mert nem akartam, hogy beazonosítson.
-Ha közel lesz majd felfedem magam. -Gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 10. 00:45 | Link

Dasha



Olvastam a könyvet, amennyire tudtam gyorsan átfutottam, majd mikor átfutottam, számomra érdekes részeket alaposan elolvasva, összecsuktam a könyvet, bár lehet kicsit erősebben, mert nagyot csapódott, meg a por is felszállt egy kicsit. A következő könyvet a kezembe vettem, mely ott volt a polcon és elkezdtem azt is olvasni.
Nyugtató hatással volt rám ez a terem. Elzsibbadtam és ezt is csak akkor vettem észre, mikor a következő könyvre tévedt a szemem. Elkezdtem kicsit fészkelődni, hogy a zsibbadás kiálljon a lábamból, de a kényelmes testhelyzetem megmaradjon.
Hirtelen ötlettől vezérelve felnéztem és egy alakot láttam egy szökőkút előtt. Elgondolkoztam, hogy vajon ő-e, az a személy akit eddig követtem volna?
Ha igen észre vett? Elbújtam a polc takarásába, majd onnan lestem ki. Mivel az illető nem fordult meg, elkezdtem halkan közelebb osonni. Elértem a lépcsőfokokat.
Elindultam felfelé, igyekezve a lehető legkevesebb neszt okozni.
Felérve, bátortalanul az illető mögé léptem, ekkor vettem észre, hogy ő is diák ráadásul lány.
Nagyot nyeltem és köszöntem neki, suttogva.
-Szia!- Szinte éppen hallhatóan mondtam, csupán azért, nehogy megijedjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 10. 15:57 | Link

Zoli


A szökőkutat néztem, mondhatni vizsgálgattam. Mindig is érdekelt a görög kultúra.  Közben a fülem folyamatosan a hátam mögötti diákra összpontosított. Hallottam, hogy jön fel a lépcsőn, de nem foglalkoztam még vele. Úgy tettem, mintha nem is tudnám, hogy ott van. Majd egy halk hangot hallottam a hátam mögött. "Szia!" -hangzott el halkan a szó. Hátranéztem a vállam fölött. A fiú, akit már kiszúrtam az ajtónál mögöttem állt. Kedvesnek látszott, bár én sosem ítélek első pillantásra. Visszaköszöntem neki:
-Szia!
- Gondoltam, hogy nem én vagyok az egyetlen aki szeret éjszaka az iskolában mászkálni, de azt nem gondoltam, hogy bele is fogok futni egybe. Azért örültem, hogy nem vagyok egyedül.
-Ni csak, hát nem csak én járkálok éjszaka a suliban.
-Mosolyogva mondtam és visszafordultam a szökőúthoz. Majd megint megszólaltam, ezúttal egy kérdéssel.
- Te miért sétálgatsz? Miért jöttél a könyvtárba?
- Mindeközben élveztem a helység nyugtató csöndjét és megtörhetetlen sötétségét. Azért mégsem volt teljesen sötét. A hold világított odakintről éppen csak annyit, hogy lássunk. Gyönyörű volt látni, ahogy a hold fénye besüt az ablakon és az ablak rácsai árnyékként vetülnek a falra.
Én sosem szerettem a mesterséges fényeket. Otthon is inkább a sötét szobámban ültem, minthogy a lámpák izzói műfénnyel árasszák el a szobát. Valahogy megfájdult tőle a fejem. Anyáék sokszor rám is szóltak, hogy ne üljek sötétben, mert elromlik a szemem, de én rosszabbul láttam a lámpafényben. Ezt sosem tudták megérteni bennem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 11. 00:46 | Link

Dasha


Mikor azt mondta:
- Ni csak, hát nem csak én járkálok éjszaka a suliban. - elmosolyodtam.
Aztán mikor megkérdezte:
- Te miért sétálgatsz? Miért jöttél a könyvtárba? - Csupán így feleltem neki.

- Feltérképeztem a Déli szárnyat, majd felfigyeltem egy fényforrásra az első szinten. Követni kezdtem, mert érdekelt, ki járhat ilyenkor az iskolában. A könyvtárba csupán a te vezetésed juttatott. De csodás egy hely nem gondolod? Csak attól félek, hogy le fogunk bukni.
Megnéztem magamnak  a szökőkutat.
- Csodásan néz ki. Jut eszembe. Te miért jártál erre? Hogy kerültél ide? - kérdeztem tőle, közben a termet átfürkésztem a tekintetemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 11. 14:44 | Link

Zoli


A válaszai után rájöttem, hogy körülbelül egy cipőben járunk. Ő is csak felfedezőútra indult ahogy én.  Megtudtam, hogy ő csak miattam jött a könyvtárba. Kár. - Pedig lett volna pár kérdésem ezzel a hellyel kapcsolatban. - Gondoltam magamban.
Megemlítette, hogy tart az esetleges lebukástól. Ezzel nem volt egyedül. Tényleg nem kéne nekem sem az első napokban bajba keverednem. Fontos az első benyomás is.
- Ha ügyesek és halkak leszünk akkor nem fogunk lebukni. -Mondtam neki nyugtatóan.
Aztán elhatároztam, hogy a szobám felé menet már nem fogok fáklyát gyújtani. Nem is tudom, hogy hogy jutott eszembe ilyen hülyeség. Hisz ezzel épp magam ellen játszok.
Majd eltűnődtem a kérdésein.
- Nemrég óta vagyok az iskola tanulója. Még nem nagyon ismerem az itteni helyeket és ezért gondoltam, hogy teszek egy kis felfedezőutat.
- Csak most gondoltam bele, hogy miért pont erre jöttem. Már megint csak mentem a fejem után, nem is gondolkoztam, hogy esetleg errefelé nem kéne jönni. Kis szünet után folytattam a válaszadást.
-Az hogy hogy kerültem ide, pontosabban, hogy miért pont itt kötöttem ki azt magam sem tudom. De ha már itt vagyok, körülnézek.
-Belegondoltam, hogy talán először és egyben utoljára vagyok itt. Lehet hogy már sosem lesz alkalmam ebbe a gyönyörű ám titkos helységbe bejutnom. Gyorsan elhessegettem a gondolatot. Ránéztem a fiúra.
-Mi a neved? Hány éves vagy? -kérdeztem tőle.
Ránézésre nem is tudtam megmondani, hogy mennyi idős. Már sokszor mellélőttem, hol többnek, hol kevesebbnek néztem valakit. Korábban már megfogadtam, hogy előbb mindig megkérdezem. Azóta is ehhez tartom magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 14. 00:38 | Link

Dasha


- Kilt Zoltán vagyok, de szólíthatsz, Kilinek, Zozónak vagy Zolinak, vagy ahogy tetszik neked. 14 vagyok. Nemrég jöttem én is ide. Szép hely, szívesen költöznék ide az ággyal. - mondtam mosolyogva.
Mikor körbenéztem, hogy a könyvtár nagyobb, mint számítottam rá.
- Szerinted, mennyi ideig vagyunk itt biztonságban? - kérdeztem kíváncsian. - Tudod, nem lenne jó, mindjárt elsősként lebukni és még alig ismerem a sulit, de már büntetőmunka. Remélem nem annyira veszélyes hely.
Homlokon csapom magam. - Bocsi, csak csacsogok itt. Van hogy elkap. Téged, hogy hívnak? - Kérdeztem nagy mosoly kíséretében. - Örülök, hogy megismertelek! - nyújtom a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 14. 11:34 | Link

Zoli


Elmondta a nevét és azt, hogy hogy szokták becézni. Nem is tudom, hogy a jövőben hogy fogom szólítani, talán Kilinek vagy csak simán Zolinak. Majd kiderül.
Az aggódása aranyos volt. Azt az érzést keltette bennem, hogy jó ember. Mindig is kedveltem az olyanokat akik szeretnek rosszalkodni, de belül kedvesek és megbízhatóak. Persze a rosszalkodás alatt azt értem, hogy például olyan helyekre mennek ahová nem szabadna vagy valami hasonló. Nekem volt egy régi ismerősöm, aki mindig csínytevéseken törte a fejét és minden rosszban benne volt, de amikor a tanár megkérdezte tőle, hogy ki csinálta ezt, ő mindig bevallotta, hogy ő volt. Ezt nagyon értékeltem benne.
Majd válaszoltam neki:
-Szerintem hamarosan menjünk. Biztos ami biztos. -Szerintem ő is ezt akarta. Reméltem, hogy ezt nem úgy vette, mintha le akarnám rázni. Tényleg megkedveltem őt.
Aztán én is bemutatkoztam neki.
-Az én nevem Tenshi Dasha. A keresztnevem a Dasha és így is szoktak szólítani. Ha valaki rövidíteni akarja a nevem az általában Dash-nak szólít. Ez egy amerikai név. Én 16 éves vagyok és én is örülök hogy megismertelek. -Mosolyogtam.
-Eszembe jutott, hogy valamit még nem kérdeztem meg, ami egy fontos információ.
-Megkérdezhetem, hogy melyik házban vagy? Én a Levitában.   -Válaszoltam is gyorsan a majdani visszakérdezésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 16. 21:12 | Link

Dasha


- Ha szeretnél maradhatsz, mert majd én figyelem az ajtót. Egyébként a Levita házban vagyok én is. Dasha, szép név. - Mosolyogtam közben.
Kedves lánynak látszott és aranyosnak is tűnt. Az hogy ő sem akart lebukni, szimpatikusabbá tette. Mindenesetre remélem sikerült megnyugtatni, hogy ha kell, őrszem szerepét is vállalom. Tudom, hogy furcsának nézhet, amiért így ismeretlenül is, de védelmére kelek. Remélem nem tartja tolakodónak, hogy ismeretlenül is, de képes lennék megtenni. Mindenesetre, sűrűn pislogtam az ajtó irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 16. 22:11 | Link

Zoli


Valamiért azt éreztem, hogy mi még közeli barátok is leszünk. Megtudtam, hogy ugyanabba a házba tartozunk. Ennek nagyon örültem, mert így több esély van rá, hogy összefutunk. Már pedig én szerettem volna. Nagyon kellemes vele lenni. Látszott rajta, hogy odafigyel másokra. Nem sok ennyire figyelmes pasit találni.
A könyvtár tényleg elragadó volt. Megnéztem a szökőkutat és járkáltam a könyvespolcok között is. Kicsit bűntudatom volt, hogy nem néztem bele egy könyvbe sem, de már nem akartam azzal is húzni az időt. Láttam rajta, hogy sokszor pillantgat az ajtó felé. Lehet, hogy lassan el kéne húzni innen. -Gondoltam magamban és  már tényleg beparáztam a lebukás gondolatától.
-Lassan mennünk kéne nem? Ha te is levitás vagy, akkor ugyanarra van a szobánk nem?. -Kérdeztem tőle és elgondolkoztam, hogy vajon miért nem láttam őt idefelé jövet, amikor elvileg ugyanarról jöttünk. Talán túlságosan is az iskolára összpontosítottam és az egyéb dolgokat figyelmen kívül hagytam. Lehet, hogy már rég le vagyunk bukva. De a gondolat, hogy talán együtt megyünk vissza a klubhelyiségig egy kicsit megnyugtató volt.  
Lassan hátat fordítottam a csodálatos ógörög szökőkútnak és elindultam lefelé a lépcsőn. Még megálltam sütkérezni egy kicsit a hold fényében, mintha nap lett volna. Visszanéztem a fiúra, akiről idővel megtudtam, hogy Zolinak hívják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 16. 22:54 | Link

Dasha


- Igen, egy helyen van a hálónk, de ha szeretnél még, maradhatunk. Vagy ha tényleg menni szeretnél, akkor szívesen visszakísérlek. Ha esetleg gondolod, később mehetünk együtt felfedezőútra. - Mondtam, a végére, elmosolyodtam.
Odaléptem az ajtóhoz, majd a lány felé fordultam.
- Most nincs mozgás. De mondom, ha itt szeretnél még maradni, akkor még maradhatunk. - Mondtam, miközben végignéztem a könyvtáron, majd megállapodott a szemem a lányon. Láttam rajta, hogy vágyik legalább egyetlen könyvbe is belekukkantani.
- Ha gondolod, nyugodtan olvass bele bármely könyvbe, ráérünk még elindulni. - Hogy nyomatékosítsak mondandómon, becsuktam az ajtót, majd háttal nekidőltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 17. 16:29 | Link

Zoli


A hangájából azt vettem ki, hogy még maradni akar. Nekem sem volt ellenemre nagyon a dolog. Azzal, hogy nézte, hogy jön-e valaki, illetve ahogy odadőlt az ajtóhoz nagyon naggyá tette magát a szememben. Akár egy hős lovag. De én sosem voltam az a lány akit meg kellett védeni. Egész életemben azt tanultam, hogy hogy kell megvédeni magamat bármilyen külső segítség nélkül. De azért most más volt a helyzet. Itt nem küzdeni kellett. Itt a lebukástól kellett félni, aminél jó ha van egy barát a közelben. Kicsit furán éreztem magam emiatt, de elfojtottam az érzést.
Mosolyogtam majd válaszoltam neki.
-Köszönöm, ez tényleg nagyon kedves tőled.
-Nagyon örültem, hogy ő is tervez még közös akciókat a jövőben. Ez az jelenti, hogy a szimpátia kölcsönös.
Elkezdtem nézegetni az egyik könyvespolcot. Egy könyvön megakadt a szemem.  Keleti mágia. Olvastam a címét. levettem a polcról, majd belelapoztam. Az ősi ázsiai népek varázslási szokásaikról szólt. A mai nap már szinte mindenhol ugyanúgy varázsolnak, de régebben ez persze nem így volt. Szívesen magammal vittem volna a könyvet, hogy aztán bele tudjak merülni, de nem mertem. Inkább beleolvasgattam ott egy kicsit. Többek között azt is leírták, hogy ők hogy kötik össze a varázslást és a harci ágakat. Volt benne szó minden népről: Kínaiakról, japánokról, vietnámiakról, ami engem leginkább érintet a koreaiakról és még sok más népről. Az olvasás közben feltűnt, hogy én is pont ezt tanulom a Mesteremtől. Varázslás küzdősport közben.
Becsuktam a könyvet, és ránéztem Zolira.
Utoljára módosította:Tenshi Dasha, 2014. március 17. 16:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 17. 16:49 | Link

Dasha


Örömmel töltött el, hogy láttam rajta, hogy megnyugodott. Ennek hatására megjelent egy mosoly az arcomon. Nem zavart, hogy nem láttam, észrevettem, hogy belemerült egy könyvbe, ami nagyon érdekelte. Nem mert ellépni az ajtótól, attól félve, hogy valaki kinyitná az ajtót, és ezzel mindketten lebuknánk. Így, hogy helyemen maradtam, legalább az Ő lebukását elkerülhetem, mert így jelezni tudom neki, ha valaki közelít. Kicsit elgondolkoztam, de az érzékeimet nem hagytam eltompulni, szinte eggyé forrtam az ajtóval. Gondolataim a jövőbeli tervek felé repített elmém, miközben másik fele, végig az ajtót fürkészte, akár egy halk kaparászás miatt, vagy egy tompa puffanás, mely jelzi, hogy valaki a kezével próbálná belökni azt. Szemeimet le nem vettem Dasha-ról, ha netán vész ütné fel a fejét. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a lány szépségén jár az eszem, nem pedig a jövőbeli terveken. Hirtelen ráeszméltem, hogy Ő engem néz. Megráztam a fejem, majd kiszáradt torokkal és ajkakkal, így szóltam hozzá:
- Dasha, mi a baj? - lepődtem meg, mert arcán nem tudtam felismerni semmilyen jelet, hogy most boldog-e, szomorú-e, vagy csak szimplán fáradt?!
Fürkészve figyeltem minden reakcióját és vártam a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 17. 17:45 | Link

Zoli


Hirtelen nagyon rossz érzésem lett. Egy kép villant át az agyamon, amin valaki üldözött valakit. Nem ismertem fel egy személyt sem, de elég ijesztő volt. Már Zolit figyeltem amikor ez a látomás beugrott ám addig semmitmondó arccal. A mini rémálomnak mondható dolog után viszont arcom ijedté vált. Zolihoz szóltam frusztrált hangon.
-Mennyünk innen! - Inkább felkiáltás volt ez mint felszólítás. Reméltem, hogy nem bántom meg ezzel. De mondhatni sokkot kaptam. Minden izmom megfeszült, sokáig mozdulni sem tudtam. Majd egy erőltetett elhatározással megmozdítottam az egyik lában és az ajtó felé igyekeztem. Közvetlenül Zoli előtt álltam meg. Talán ilyen közel nem is mentem még olyan emberhez akit éppen akkor ismertem meg, de talán más fiúhoz sem a családtagokon kívül. Nem nagyon tudtam, hogy mit csinálok, azonban az eddigi személyiségemmel ellentétben, most jól esett az hogy ilyen közel mentem hozzá. Körülbelül ugyanolyan magasak vagyunk, mértem fel, de ez most egyáltalán nem érdekelt. Aggódóan néztem a szemébe, de egy szó sem jött ki a torkomon. Csak az szájamban összegyűlt nyálat nyeltem le, amit eddig a sokk miatt nem tettem meg.
Én nem tudtam tovább a könyvtárban lenni, de nem szabhattam meg, hogy ő mit csináljon.
-De nem muszáj velem jönnöd. -Jött ki végre hang a torkomon.
Nagyon mérges voltam magamra. Ha azt hiszi, hogy le akarom rázni és emiatt megharagszik rám, akkor nagyon durván meg fogom büntetni magam. Már pedig én képes vagyok ilyenekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 17. 18:17 | Link

Dasha


Mikor felkiáltott rándultam egyet, megijedtem, nem számítottam arra, hogy így fog reagálni. Látszott rajta valami miatt lemerevedett. Azután, mikor elindult, azon lepődtem meg, hogy ennyire közel állt meg hozzám. Soha nem állt ilyen közel hozzám, fizikailag egy lány sem. Első dolog amit megállapítottam, hasonló a testmagasságunk. Ha nem ilyen gyorsan történtek volna a dolgok, még lehet, hogy zavarba is jöttem volna a közelségétől. Igen, könnyen zavarba tudok jönni, ha egy lány közel van hozzám.
Láttam a tekintetét, aggódó volt. Gyanítottam, hogy vagy rosszat olvasott, vagy valamin elgondolkodott. De hogy melyik azt nem tudom. Láttam amint határozottan nyel egy nagyot, majd újra megszólalt. Azt hittem zúg a fülem, olyan kellemes volt a hangja, innen közelről egészen úgy tűnt, mintha egy hárfa lágy hangja lenne.
Láttam rajta, hogy valami még mindig nem stimmel, elkapott az idegeskedés.
- Mi a baj? Visszakísérlek, nem engedem, hogy bajod essék. - kérdeztem, majd mondtam neki.
Egyszerűen nem tudtam rá sem haragudni, sem azt feltételezni, hogy lerázna. Komoly baj lehet, ha így viselkedik. lassan elkezdtem kinyitni az ajtót, majd intettem neki, hogy várjon és kilestem a résen. Mozgást nem láttam, jeleztem, hogy indulhatunk. Nyújtottam kezem, hátha így biztonságban érzi magát, és elindultam a kijárat felé. Közben néha aggódva néztem rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 17. 19:07 | Link

Zoli


"Mi a baj? Visszakísérlek, nem engedem, hogy bajod essék." -Csengett a hang fülemben. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyet mond. Utoljára ilyen védelmező szavakat a bátyám mondott még kis koromban. Tényleg szükségem volt a védelemre, de szellemileg. Ugyanis újra felelevenítettem a képet, ami az imént tört rám. Ezúttal rájöttem. A kép nem látomás volt, se nem jövőbelátás. Egy emléktöredék arról a napról, amikor az életem teljesen megváltozott és amire nem szeretek emlékezni. Senkinek nem beszélek róla, még az igazgató sem tudja. Legalábbis szerintem. Lehet, hogy hallott róla, de biztos, hogy nem a családom mondta el neki. Időnként ugranak be ezek az emlékek és akkor mindig órákig, néha napokig tartó depresszióba esek.
De Ő megnyugtatott. Visszanéztem a szemébe és mosolyogtam.
-Jól vagyok. Ne aggódj miattam, erős lány vagyok. - Próbáltam elhitetni vele, hogy minden rendben.
Amíg ő kinyitotta az ajtót és kilesett én nekidőltem az ajtó melletti falnak és erősen behunytam a szemem, ezzel próbálva erőt venni magamon és elfelejteni a fájó emlékeket.
Majd nyújtotta a kezét. Elfogadtam. Más helyzetben, más embernél magamat ismerve nem fogadtam volna el. De az övét igen.
Kiléptünk az ajtón. Tényleg egy árva lélek sem volt sehol. Már nem is attól féltem, hogy lebukunk, hanem attól, hogy megint depresszióba esek, mint pár nappal ezelőtt is. Ezekről senki nem tudhat. Azt akarom, hogy úgy ismerjenek meg mint egy boldog, kedves lány, nem úgy mint egy szociopata, depressziós emo.
Elmentünk a lépcsőig. Ő kicsit előrébb volt, de nem vezetett. Közben láttam vissza-vissza tekinget rám. Még nem nagyon ismertem, de azt tudtam, hogy teljes mértékben megbízhatok benne. Ami számomra az egyik legfontosabb dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 17. 19:25 | Link

Dasha



Biztos? Igen falfehérnek látszol. -Állapítottam meg. Végigmértem és elég meggyőzőnek tűnt. Erősen kalapált a szívem, félve a lebukástól. Elvégre eléggé későre járt. Mindenesetre, elhatároztam, ha jön valaki és kérdőre von, mit csinálunk ilyen későn itt, tuti azt fogom felelni, hogy én kényszerítettem rá, hogy velem tartson, az egész az én ötletem volt.
Dasha rémült merev arcát nem bírtam kiverni a fejemből és ez eléggé nyugtalanított. Alig léptünk ki, és haladtunk a folyosón, hirtelen megtorpantam és felé fordultam, kedves mosolyt eresztve felé, nehogy megijesszem.
- Biztos nincs probléma? Ha van, szívesen meghallgatlak, bármit elmondhatsz, ha valami nyomja a lelked, nálam biztos helyen van a titkod. Senkinek nem fogom elkotyogni, de még visszaélni sem fogok a bizalmaddal. - Mondtam mindezt őszinte mosollyal. Bíztam benne, hogy elmondja mi nyomja a lelkét, szörnyű volt nézni, ahogy szenved. Reméltem, ha elmondja, akkor az segít rajta, még ha nem teljesen, de valamennyire legalább is.
Érdeklődve vártam a válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 15 16 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint