29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. november 26. 19:22 | Link

Lena Felagund


Felnevetek megrázva a fejem a kérdésre.
- Fenéket, pontosan - ránézek az órámra, ami bizony kicsit meggárgyult. - Pontsan két órát késett - mondom végül, komolyan. Persze tudom, hogy nagyjából tizenöt max húsz percet késett, mert azért én is rá-ránéztem az órámra, hogy hol van már ez a gyerkőc, de hát szeretek nagyzolni. S, hogy ne csak a szám járjon a lány lábán álló kis, fehér nyuszi is ezt igazolja. " 2 órát késtél, 2 órát késtél " kántálja. Miközben vörös bársony mellénykéjéből kihúzott arany zsebórán nézi a pontos időt, majd a negyedik figyelmeztetés után elszalad jobbra. Illetve ha Lena meg akarja érinteni, akkor is.
- Nem veszem fel na, azért szamarat mégsem csinálhatsz belőlem. Különben is. Azt hittem a levitások komolyak és tanulásra éhes - próbálom nógatni, de már röhög is, hahotája az egész folyosót betölti, s falán visszhangot ver, hogy még ezer és ezer Lena kacaja rohanja le egyszerre fülem.
- Azt hiszem a lekváros kenyér a kedvencem, sok porcukorral és mézzel...na mit néz így? - lepődök meg a gyanakvó pillantásokon, mert fogalmam sincs, hogy mi játszódik le a kislány szájában.
- Na gyere, menjünk be - invitálom, mielőtt még több badarsággal bepróbálkozna. Odahajolok a festményhez és nevét a fülébe suttogom amitől az felemelkedik s megjelenik előttünk a sötét folyosó.
- Szóval annyit kell tudni mielőtt berohan, hogy gömböz nem érni, se könyvvel se nélküle, mert akkor Misi bá' nagyon mérges lesz - kezdem el okítani, mert jaj nekem ha elnyeli az egyik könyv, akkor aztán leshetem, hogy mikor lesz segítségem, dolgozhatok egyedül, ami dupla annyi munka lenne, mint megosztva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Január
Írta: 2019. november 26. 20:31
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Imádni való, ha két illúziómágus találkozik. Szó szerint káprázatos. Nehéz ennél jobb szót találni rá, mert mindent kifejez, szó szerint. Repes a lelkem a boldogságtól. Mindig is éreztem, hogy ezt nekem találták ki, de most már úgy érzem, hogy ezért születtem. Felemelő pillanat megtalálni az embernek az utat, amin járni szeretne nagy, komoly felnőttként. Gyötrelmes és nehéz általában, de én hálás lehetek a sorsnak, hogy ennyire megkönnyítette nekem. Hála Imhotepnek! A megjelenő nyulacskát elkerekedett szemekkel nézem ámuldozva. Megérinteni nem akarom, pedig tudom, hogy bolyhos lenne és lüktetően meleg, persze csak érzékcsalódás, amit Misi bácsi idézett elő.
- Ügyes és ötletes, bár nem késtem két órát, de azért díjazom a kreativitást - nevetem el magam, hogy visszhangzik a folyosó. Utat engedek a feszültségnek és felszabadultan kacagok, még akkor is, amikor már abbahagyom. A falak megsokszorozzák és újra és újra felhangzik a hahota. A vicces sapka szertefoszlik a levegőben, hisz soha nem is létezett.
- Misi bácsi ünneprontó. Jól állt volna pedig, meg nem lett volna ősz a hja a ráragadó portól és pókhálótól, de így ezt semmi nem akadályozza meg. majd meglátja! - A figyelmeztetést annak is szántam. Az ember haja minden vacakot összeszed, a por vékony vagy vastagabb rétegben lepi el a szálakat, burokként ölelve körbe, szinte sapkaként borítja be. Undorító. Halloween ugyan már rég elmúlt, de a pókokat ez nem érdekli. Újévkor is nyugodtan szövögetik hálóikat. Miután kiderül, hogy mi a kedvenc édessége, el is tűnik számból az ekler fánk fenséges íze. Szeretem a cukrosat, de ez még nekem is sokk.
- Tudja mit próbáljon még ki? Mazsolával, juharsziruppal. Úgy az igazi. Mehetünk - egyezem bele, mert végül is ezért jöttem. Bizonytalanul lépek a sötét folyosóra, ami bár rövid, mégis félelmetes. A távolban valahol máris fény dereng. Egy pár másodperccel később megjelenik előttem az a bizonyos gömb. Fogalmam sincs, hogy miért tilos megérinteni, de a kíváncsiság abban a pillanatban fellángol bennem. Kérdő tekintettel pillantok a férfi arcára. Mit keresek fürkészve? Egy apró jelet arra, komolyan beszél-e. Ha nem, jól titkolja, úgyhogy egyelőre ezzel nem próbálkozom.
- A port letörölhetem róla? - Csak érdeklődöm, na. Jobb tudni, hogy veszélyes és azért tilos, vagy csak irigy a bácsi. Én nem vagyok az. Lapul a zsebemben a nehéz percekre egy csokibéka a saját képemmel, amit még Halloweenkor kaptam. Eddig tartogattam, de most megosztom a Könyvtárossal, ha elég édes neki.
- Csokibéka, eredeti. Kis porcukorral talán elég édes lesz - utalok az iménti hasnyálmirigy romboló kombójára.
- Hol kezdjük? Mi a taktika? -
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 10. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. november 29. 21:25 | Link

Lena Felagund


- Nem tudom miről beszélsz, láttál valamit? - kérdezem, mintha mi sem történt volna és csak ő hallucinálta volna be az édes hapsifülest. Közben persze a vigyorom már tör is elő, szóval gyorsan megfordulok, nehogy ez buktasson le, bár sejtem, hogy azért még az utolsó pillanatban el lehetett csípni az a jókedvű görbét.
- Ennyit bevállalok cserébe, hogy ne viseljem az a ronda sapkát - legyintek mosolyogva. Elvégre mit is zavar engem, ha ma hajat kell mosnom. Az a maximum öt perc még a zuhany alatt inkább üdítő, mintsem kínszenvedés. Pláne ennyire hideg időben, már egészen szibériai nyárvégét szimulál a hőmérő.
Ezután az édességre kerül a hangsúly, bár a mazsola szó hallatán nem tudom elrejteni grimaszomat.
- A szőlőnek ezer sokkal jobb felhasználási módja is van, mintsem, hogy hagyják azt megaszalódni - osztom meg fele személyes álláspontomat, habár azt külön nem fejtem ki, hogy mégis mire gondolhatok, mert az ilyesmi egyértelmű, pláne, hogy Magyarország pont az az ország, ahol a lakosság 60%-nak szombat este már nem volna szabad vezetnie.
Ezután végre elindulunk befelé, én előre, nehogy esetleg Lena valamibe belenyúljon, lépjen, essen, szagoljon, elrontson. Nem mintha erre esélye volna. De ismerem a gyerekeket. Nekik a lehetetlen egy olyan kis papírfecni az ajtósarkon, amit jókedvűen letépnek, félredobnak aztán trappolnak tovább.
- Nem nyúlhatsz hozzá - kötöm ki. - Ha hozzáérsz betesz egy könyvbe, ami marha izgalmas tudom, tudom, de nekem most a valós világban van rád szükségem, nem pedig Jancsi és Juliskában morzsát szedegetni. - jegyzem meg. Remélem, hogy azzal, hogy nem fedi többet homályos titokzatosság a gömböt, már kevésbé lesz vonzó a lányka számára. Elvégre minden csak addig izgi, amíg nem lehet tudni a következményeket. Ilyen a sex és az utána születő gond is.
- Csokibéka? Ez nagyon kedves Lena. Majd mindenképp egy jó tea vagy kávé mellé megeszegetem - ígérem meg és ha engedi megsimogatom a buksiját. Nem tudom egészen pontosan,hogy honnantól öreg egy gyerek ehhez. Én úgy huszonöt éves kort saccolok, vagy az a nászéjszaka után.
- Azt hiszem először csak jegyzetelni kéne, hogy mi van itt - előhúzok egy jegyzetfüzetet és a kezébe adom - írd fel a költőket és írókat akiknek a nevét látod. A sorrend mindegy és ha sikerül örülnék ha azt is a szerző mellé tudnád írni hány könyvét látod. Elég csak regulázni, majd a pontos számokat a szobámban összeadom utána - adom ki a feladatot és mellé egy csinos, ezüst örökírót is a lány felé nyújtok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Január
Írta: 2019. december 2. 22:41
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov


Ahogy rájövök, hogy a nyúl, ügyes kis mesterkedése a könyvtár urának, már el is tűnik, de hangja még sokáig visszhangzik a falak között. Nem tagadom, hogy mulattatott, és most szomorú vagyok, mert az illúzió azért mégis csak illúzió. Minél élethűbb, annál igazibb, de mégsem a valóság.
- Igen, illúzionáltam magamnak egy mellényes nyulat karórával, aki közölte, hogy két órát késtem. - A késés miatt is, meg a szitu miatt is egy kicsit felhúzom az orrom. Tényleg csak tíz perc volt. Magamban dohogok előbb ezen a méltánytalanságon, másodszor a csodasapka elutasításán. Én igazán felvettem volna, ha nem csak illúzió. Jól ment volna a pimasz pink overallomhoz. A szőlős mondatához csak vágok egy grimaszt, de úgy, hogy azért ne lássa. Az alkohol nem barátom, semmilyen formában. Nem is értem, hogy akik fogyasztják, mit esznek rajta. Persze Misha bácsi orosz, és ott a vodka nemzeti ital, ahogy hallottam. Csak egy a bibi, hogy az nem szőlőből van. Egyszer kóstoltam.
- Legközelebb csempészek a italába. - Lehet, hogy ez a legközelebb, nincs is annyira távol, mint azt bárki gondolná, sőt, nagyon is közel van. És ugye, mint tudjuk, egyeseknek nem kell hozzá ital sem, hogy a másik azt higgye, kap. Belépünk a terem lényegi részébe, ahol a soha nem látott csodagömb rögtön összes figyelmem élvezi. A figyelmeztetés csak olaj a tűzre.
- Ezt kár volt mondani. - Nem magyarázom meg. Gondoljon, amit akar, mert értheti úgy is, hogy magamtól is tudom, és nem csinálok ilyen esztelenséget, de azt is, hogy innentől kezdve mindent el fogok követni azért, hogy megfoghassam a gömböt. Szótlanul figyelek az utasításokra, de lélekben már a gömböt tapizom, kezemben egy izgalmas kalóztörténettel. Imádtam azokat a sztorikat. Biztosan van itt is olyan. Átveszem a tollat, meg az örökírót, aztán a könyvek gerincét vizslatom. Majd mintha egy hirtelen ötletem támadt volna...
- Misi bá'! Kint maradt a kávéja, behozom. Biztosan szomjas lesz. - Mielőtt megakadályozhatná, hogy kilógjak, már futok is, és tényleg a kávéját hozom be máris, csak egy kicsi változást eszközöltem rajta illúziómágiával. A vodkás kávé jópofa dolog, és ha még a hatása is jelentkezik a könyvek őrén, könnyebb lesz a gömb közelébe férkőznöm, vele együtt.
- Máris itt vagyok. Húzza meg nyugodtan! Kell a frissesség. Itt leszünk vagy addig. - Nem túlzok. A titkos részlegben sokkal több kötet van, mint a kintiben. A látszólagos összevisszaságban biztosan van valami rendszer, de én nem látok sem betűrend szerint, sem szerzők szerint, sem téma szerinti csoportosítást.
- Jó nagy a káosz itt. Nézze csak! Ezt a könyvet maga írta! - Lelkesen mutatom a mű borítóját, amin tényleg az ő neve díszeleg. Persze ez is csak illúzió.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. december 3. 19:13 | Link

Lena Felagund


Kicsit mintha elszaladt volna Lenával a ló, nagyon gyermekessé és szeleburdivá avanzsálódott át, pedig a levitás lánykák azt hittem a korukat megelőzően komolyak. De amikor megkapom a megjegyzést a felvilágosításra kezdem úgy érezni, mint egy bébiszitter.
- Bízom abban, hogy már benőtt a fejed lágya ahhoz, hogy megértsd most nem ezért vagy itt. Máskor bármikor visszajöhetsz és beleugorhatsz akármelyik könyvbe, azonban most segíteni hívtalak ide. - megpróbálom emlékeztetni, enyhén és szelíden, hogy viselkedjen. Nem vagyok én semmiféle nevelőnője, csak egy egyszerű könyvtáros aki megbízott egy kislányban, akiről az volt a véleménye, hogy komoly és elhivatott. Bármikor szabadon csalódást okozhat. Ez minden embernek gyakorolható joga.
- A kávém? - lepődök meg, s elhúzom a számat. A ménkő ebbe a gyerekbe. De a te hibád öreg Misha, ha magad jössz, százszor gyorsabban megoldottad volna.
Nem törődöm az elrohant lánnyal, persze nem felejtek alapon, de el tudok tekinteni a segítségétől, s ezért máris munkához látok. A könyveket érdeklődve veszem le, nézegetem meg őket, a címeiket felirkálom az állapotukat leellenőrzöm és ha mindent rendben találtam visszateszem őket a becses kis helyükre.
Épp egy Jane Austen könyvet teszek vissza a helyére, mikor berobog Lena.
- Ma egyáltalán nem vagy komoly - szembesítem a véleményemmel most már egyenesen és nyíltan. Nem most jöttem le a falvédőről ezért tudom, hogy miben mesterkedik és a felmutatott könyv sem segít. Mély csalódással sóhajtok és közben ingatom a kezem, majd leveszem az egyik könyvet és a kezébe nyomom.
- Menj, tapizd meg ezzel azt az istenverte gömböt, legalább megtanulod, hogy vannak nagyobb illúziómágiák is a tiédnél. - A választásom nem véletlen.  A grim mesék rengeteg gyermeknek segítettek már a felnőtté válásban azzal, hogy félelmeket tápláltak beléjük. Lena pedig nem kislány. Ezeket már biztos ismeri, csak olvasni és átélni nem egy és ugyanaz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Január
Írta: 2019. december 3. 20:26
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov


A Könyvtáros most valahogy nem vevő az energiáimra, meglehet, igaza van, az ő szemszögéből nézve. Én csak az életemet szerettem volna izgalmasabbá tenni, nem mellesleg az övét is.
- Jól van, na. Benőtt a fejem lánya, de szerintem ráférne Misi bácsira egy kis lazaság. A könyvek úgyis megvárják. Egyébként meg, nem mondtam, hogy az a szándékom, pedig nem is. - A kávét is érintetlenül hagyja. Kezdek arra gondolni, hogy egy kissé besavanyodott a bácsi. Feldobhatta volna a kávém, ja, hogy nem kér belőle? Na, akkor ne vesszen kárba, felhajtom egy hajtásra. Mivel az alkohol csal illúzió volt benne, ráadásul én tettem bele, rám remélhetőleg már nincs hatása.  
- Majd igyekszem. Nem lesz rám panasz, ha így óhajtja. - Ha a bácsi be akar mohásodni, hát legyen meg az ő akarata! Én nem állok az útjában. Elveszem ugyan a mesekönyvet, de nem megyek a gömbhöz, inkább a könyv adatait felírom a füzetbe. Leveszem a legközelebbi kötetet egy másik polc elejéről, ennek is felírom a címét, a szerzőt, a kiadás évét, a kötést, a kiadót és az évjáratot. Egy, kettő. Csendben dolgozom, csak a veretes művek puffanása hallatszik. Ha ez a bácsi kívánsága, hát legyen így! Bele is gyorsítok, de igyekszem szépen, kalligrafikusan írni, nehogy aztán ne tudja elolvasni a fontos adatokat. A kívánalom szerint strigulázom, ha egy irományból több is előfordul, mint például a Háború és Békéből. Egymás után öt példány porosodott a polcon, öt évtized kiadásában. Úgy látszik valaki úgy érezte, hogy értelmes dolog minden tizedik évben venni egy példányt belőle. Közvetlenül mellette lapít az Aliz csodaországban színes képekkel illusztrált szerzemény. A Tolsztoj művet is és az Alizt is lerendezem, mielőtt visszateszem oda, ahonnan elvettem. Következő polc.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 10. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. december 3. 21:07 | Link

Lena Felagund


Kicsit meglepődöm, mikor megissza a kávém, mert az lehet kicsit erős lesz neki, de a pocakja majd eldönti, hogy akar-e égi tőle vagy sem, vagy, hogy az agya fenn akar-e maradni egész éjjel vagy sem.
Ezután pedig még inkább meglep, hogy hirtelen zokszó nélkül kezd dolgozni a lányka. Egy pillanatra meg is esik rajta a szívem, olyan szépen dolgozik, hogy kedvem lenne mellé szegődni és csinálni a dolgom.
De nem, nem, nem engedek a csábításnak. Megfogom az épp kezében tartott könyvet és visszateszem a polcra, majd újra odaadom neki az előbb kapott mesekönyvet.
- Szép próbálkozás, de ezt nem úszod meg. Na gyerünk a gömbhöz. Egy kettő - intek neki a gömb felé, mutatva, hogy tessen menni. Ha elindul én is vele tartok, azért mégiscsak felügyelni kell mert nem egészen tudom, hogyan működik a gömb. Van-e benne fizikai sebződés, és ha igen mennyire súlyos az. Tehát ha valami megsérti akkor jobb ha mondjuk egy sárkánytól már inkább megvédem, nehogy az állásomba kerüljön az aznapi gyíklakoma.
- Na érintsd meg a gömböt- buzdítom, ha már ott vagyunk a közvetlen közelébe a tárgynak.
- Gyerünk devuska ne légy félős - teszem még hozzá, ajkamat félmosolyra húzva. Hiába ez az egyik legkihívóbb mondat. Mikor gyermek voltam és ilyet hallottam mindenképp meg akartam csinálni, amit mondtak, csak, hogy bebizonyítsam, mennyire nem félek. Még akkor is, ha amúgy rettegtem. S ezt valahogy felnőttkorban sem lehet igazán kinőni. A késztetés megmarad benned, talán az emberi hiúság magvából eredően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Január
Írta: 2019. december 3. 21:54
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov


Mindig is tudtam, hogy a felnőttek furcsák néha, ez alól még a nagypapi sem kivétel, sőt már Lizi, mivel idősödik, már őrá is kezd érvényes lenni. Hála Imhoteonek, nekem még van pár évem. Szomorú jövőkép, bár, ha belenövök a furaságba, már nem fog zavarni. Egyelőre még zavar és nem tudok eligazodni a bácsin. Az előbb azon zsörtölődött, hogy ne nyúljak a gömbhöz, pedig senki nem mondta, hogy azt akarom. Azután azon, hogy komolyodjak meg, mikor megteszem, akkor meg kötelez arra, hogy érjek a gömbhöz. Értetlenül bámulok rá, és hagyom, hogy a gömbhöz irányítson. A kezembe nyomott könyv, az előző mesekönyv volt. Kényszeredetten araszoltam a tiltott tárgy közelébe.
- Nem lehet, az előbb megtiltotta. - Talán ez valami vizsga, vagy próbatétel, hogy mennyire gondolom komolyan. Hát most megtudhatja, hogy mennyire komolyan gondolom. Még hogy én félős?! Egy Felagund? Mutatkozzak be neki megint? Ja, persze, hát nem ismeri nagyapát. Az öregem viszont egy legenda, kell, hogy tudjon róla!
- Nem tud rábeszélni. Tudom, hogy ez csak egy kísértés, de nem dőlök be. - Sok a munka, a férfi pedig megszállottja a munkájának. Azon kívül nincs semmi, ami neki biztonságot adna. Erőszakkal csak nem kötözi a kezem oda a gömbhöz!? Hanem a kávé úgy döntött, hogy már eleget látott bent, muszáj valami hathatósat tennie, hogy magára irányítsa a figyelmet. Hatalmasat mordul a gyomrom, ahogy a lötty megfordul benne. Összerándul minden belső izom, még az is, amiről eddig fogalmam sem volt, hogy van. Összerogyok, nem messze a gömbtől, vigyázva, nehogy most érjek hozzá, a könyv pedig kiesik a kezemből. A csikarás után a görcsök veszik át az uralmat, de semmi nem akar kijönni se alul, se felül. Mély levegőket veszek összegörnyedve, hátha az idő segít rajtam, mert a Könyvtárosban nem bízhatok, ezt éreztem.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 3. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. december 3. 22:30 | Link

Lena Felagund


- Miféle kísérlet? Már a jóból se kérsz ha kézzel hozzád vágnák akkor se? -Hát én nem egészen értem a mostani generációt. Egyszer akarja, aztán már nem. Pedig biztos voltam benn, hogy a sok bohóckodás mind arra ment ki. Erre olyan képet vág, mintha a világ végére küldtem volna el, mezítláb. Nyilván nem fogom erőltetni, ha nem akarja. Azonban arra nem számítok, -és ez már a sokadik a mai napon, a szemöldököm csak úgy jojózgat- hogy néhány perc múlva Lena összerogy.
- Mi történt? - azonnal előkapom a pálcámat és egy fájdalomcsillapító varázslatot küldök a lány felé. Ebben jó vagyok, ezt rengetegszer használtam, bár valószínűleg a legtöbben így vannak a showműsor világában.
-Hiszen az előbb összeestél, mond mit ettél? Vagy a kávétól van? Ennyire gyenge a pocid? Vigyelek le a gyengélkedőbe? - leguggolok hozzá, most már nem szabad, hogy annyira fájjon neki,erről a bűbáj gondoskodik, azonban azért ha a görcsök nem múlnak azt meg kell, hogy érezze. Még ha nem is feltétlen fájdalomként érzi, vagy ha igen, akkor meg enyheként. Mégsem komolyan kell venni minden ilyesmit, akkor is, ha csak egyszerű vaklárma. Elvégre ki tudja, hogy mikor ez és mikor az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Január
Írta: 2019. december 4. 06:38
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Na, egy már biztos, hogy Misi bá' hallása megromlott az idők folyamán, de az is lehet, hogy már így született vagy csak az akcentus miatt van a félrehallás.
- Nem kísérlet, hanem kísértés. - Próbálok artikulálni, hogy a füle képességeit kiegészíthesse a látással. Remélhetőleg tud szájról olvasni. A nagyothallók általában tudnak, kiabálni meg nem akarok, még azt hiszi, hogy agresszív vagyok. Tulajdonképpen kedvelem az öreget, nagyon sokat segít nekem, igazán értékelem az energiát, időt és türelmet, amit rám áldoz, ahelyett, hogy olvasna mondjuk. Gondolatmenetembe ekkortájt vág bele a kávé a maga nyers formájában, ahogy csak a kávé tud. Hiszem én, hogy csak az lehet, de ezek után már a gondolkodásom blokkolt a további agyi tevékenységhez. Minden erőmmel arra kell koncentrálnom, hogy a görcsök ne torzítsák el túlságosan a szép kis pofimat. Ugyan a könnyekkel nincs erőm harcra kelni, megállíthatatlanul törnek elő. Ez szétáztatja kicsit a vonásaimat. A fájdalomcsillapító ugyan hatásos, de beletelik néhány percbe, míg képes leszek beszélni.
- Azt hiszem a Háború és béke tehet róla, uram. - Az említett orosz klasszikus, nem csak terjedelmében, de témájában is megterhelő egy tizenéves szervezet számára. A kávéval nem volt semmi gond, ellenben a regényfolyam már bizonyította, hogy ölni is képes, de legalábbis beteggé tesz.
- Igen, azt megköszönném. Kisebbek bár a fájdalmaim, de szívesen lefeküdnék egy puha ágyba. Sajnálom. Segítene felállni? - Kinyújtom reszketeg karom, hogy felhúzhasson, hogy áttámogathasson a gyengélkedőre. Minden vágyam egy ágy volt, alig vártam, hogy odakerüljek. Ha segít, ha nem, feltápászkodom, de abban a pillanatban megszédülök picit. Meg kell kapaszkodnom, és mivel más nincs a közelben, a gömb az egyetlen, ami támogatást nyújthat. Elkövetem a végzetes hibát. Mivel könyv nincs nálam, ő választ egy művet, ahová valószínűleg mindketten bekerülünk. Riadtan nézek a férfire, de aztán már érzem is a szívóerőt, a forgást, hogy azt ezt az egészet valami vészjósló csend váltsa fel.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 10. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. december 5. 23:28 | Link

Lena Felagund


Nem gondoltam volna, hogy a mai gyermekek ennyire érzékenyek. De lehet csak azért gondolom így, mert Oroszországban nevelkedtem, ahol a gének olyan kiválóak, hogy nincs gyenge láncszem.
Persze ezért nem Lenát hibáztatom, meg szívem se lenne tovább nézni, ahogy szenved. És mellékesen megjegyezném azt is, hogy valószínűleg nem is lenne legális ha hagynám. De ez nagyon mellékes, tényleg nem ilyesmi gondolatok vezettek, mikor kimondtam a bűbájt.
-Badarságokat fecsegsz - közölöm összevonva szemöldököm és ráncolva homlokom, mikor megnevezi a saját véleménye szerinti bajforrást, ami valószínűleg nagyon nem az. Hacsak nem volt valami mutáns vírussal bekenve a könyv borítója, olyan alaposan, hogy biztosan megfertőzze azt, aki csak egy ujjal is hozzáért, s a vírus tulajdonságai között van a gyors felszívódás akár bőrön át is. Ha ilyesmiről van szó. Akkor azonban holnapra a fél Bagolykő jobb esetbe a gyengélkedőn lesz. Rosszabban a sírban. Szóval remélem, hogy nem a könyv a baj forrása, hanem a gyenge gyermek gyomor.
- persze, akár ölbe is veszlek ha úgy igényled - ajánlom fel. Talán van benne egy kicsiny hátsó szándék is. Mármint elképzelni egy nyöszörgő, nyafogó Lenát ahogy végig kell kísérnem a déli szárnyból a nyugatiba. Plussz, még egy emelettel feljebb is kellene mennünk. Tehát még egy emeletnyi lépcsőt is le kell küzdenünk. Ezzel szemben az, hogy csak felkapom a lánykát és hipphopp átszelem ezt a távod, semmi támogatás vagy megállogatás, kötelezően lerótt sajnálkozó szavak nélkül, negyed annyi idő alatt, sokkal jobban hangzik. De amit dönt. Csak döntse ezt.
Épp segítek neki felállni, húzom fel, már nyúlok oda a másik kezemmel, hogy felemeljem. Amikor kicsit meginog a láb. Ha másképp lett volna, nem is bántam volna, mert ez plussz ok arra, hogy vigyem és talán egészen csend is legyen az út alatt és nem jajgató gyermeki sóhajtások, ha nem a gömb lett volna, amibe épp úgy gondolja, hogy kiváló ötlet megkapaszkodni. Ahha, tényleg az. Felmordulok, de még csak egy hangos vagy megrovó szót sem tudok elsütni, máris érzem azt a szippantást, ami beragadja az embert ebbe a varázstárgyba.
Néhány pillanatig úgy érzem, mint a mosott ruha, amit először kivasalnak aztán élére is hajtogatnak. De aztán csak egyenesben és viszonylag eddigi állapotban érkezem meg. A landolás kicsit kemény, de mikor körülnézek, nem is lepődök meg rajta. Egy jégpalotában találom magam. A ruhám is megváltozott. Minden csupa fehér és kaptam egy bundaszegélyes köpenyt is. Azonban az a legmeglepőbb, hogy mikor megfordulok szemben velem ott magaslik egy fenséges, jégből faragott trónszék. Kíváncsian nézek körül, hogy vajon hol van, akinek itt kéne ülnie, mikor berobog egy törpe. Zavartan lekapja vörös sapkáját és meghajol előttem.
- Uram, korán kelt - suttogja mintha valamiféle dorgálástól félne.
- Hol vagyok, ki vagyok? - nincs kedvem játszadozni és azt a szerencsétlen Lenát se találom sehol. De a mese eldobhatott minket két különböző helyre is.
- A birodalmában felséges uram.
- Ez remekül hangzik, mi is a neve?
- Narnia - Kicsit meghökkenek. De aztán biccentek egyet a fejemmel. Tehát most én vagyok a fehér boszorkány...mester? De Lena még mindig sehol. Bárhol lehet, akár még lehet, hogy a ruhásszekrénybe se lépett be. Remek. Örülök neki. Kiválóan fog mutatni könyvtárosi önéletrajzomban. De mondjuk egy birodalmon való uralkodás biztos enyhíti majd.
- Készítsd elő a hintót, kimegyek - utasítom. Gyereket kell keresnem és török csemegével tömnöm minél előbb. Akkor valószínűleg Lena is előkerül.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Január
Írta: 2019. december 7. 19:41
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Hogy a Könyvtáros ölben akar szállítani, nem hangzik rosszul, igent is mondanék rá ha...Aminek meg kell történnie, az meg is történik. Úgy látszik meg van írva a Sors Nagykönyvében, hogy meg kell érintenem a gömböt, mindegy, hogy hogyan, a lényegen nem változtat. A csúszás előtt még elkapom Misi bá haragos szemvillanását, de nincs idő reagálni, mert kis híján levegőt sem kapok. A durva forgó érzés hányingert is okozott, a földet érés viszont meglepően finom és puha volt. Szétnézek a landolás után, hogy felmérjem a terepet, hová is pottyantam. Tekintettemmel Misi bát is keresem, ám, hacsak nem lepte be a hó, akkor valószínűleg máshol van. Az is lehet, hogy másik történetben. Az biztos, hogy hideg van, meg az is, hogy három másik szempár szegeződik rám kérdőm.
- Akkor mi legyen főnök asszony? - kérdezi a legtestesebb, egyenruhás férfi. Rajtam is hasonló ruházat feszül, így biztosan én vagyok az a főnök, azonban ennél többet nem tudok magamról egyelőre.
- Hogyhogy mi legyen? Mit mondtam az előbb, mi? A füleden ültél? - Egyenesben mégsem kérdezhetek rá, hogy ki is vagyok, meg mit keresek itt, no meg, hol van az az itt. Majdcsak kiderül szép lassan, mielőtt teljesen idiótának néznek a beosztottjaim.
- Tán meggárgyultál és azt sem tudod, hol vagyunk, meg ki vagyok én? Mi? Ittál? - Ha a felháborodás nem hozza ki belőle a fontos infókat, amire szükségem van, akkor lehúzhatom a redőnyt. Talán le is váltanak, mielőtt megtudnám, hogy honnan. A testes vitéz először elsápad, majd elvörösödik, de végül megszólal.
- Ön Narnia Titkosszolgálatának vezetője és letartóztatás foganatosítása végett vagyunk itt. - Szalutál, kihúzza magát, sarkát összevágja, de azért tekintetében ott bujkál a sértettség. Én viszont fellélegzem, hogy nagyjából minden tiszta. Szerencse, hogy olvastam a könyvet, azt hiszem mágiatöri óra alatt.
- Na, akkor adott a feladat. Hatoljanak be, és foganatosítsák, amit kell! - Adom ki a parancsot, ahogy illik, én meg csak nézem a foganatosítás lebonyolítását. A darabontok berontanak a kicsi kalyibába, majd egy megkötözött kecskelábú, embertestű faunnal térnek vissza. Kutatnom kell az emlékeim között, hogy ki is ez, és miért kell fogollyá válnia, de megtalálom a választ. Már csak egy kérdés van, hol van Misi bá.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 10. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. december 9. 21:44 | Link

Lena Felagund


Az egész olyan, mint amilyennek le van írva. Tudom, ez kicsit furcsán hangzik elsőre, de ha belegondol az ember, hogy néha mennyire részletesek a könyvleírások, akkor azért van alapja a meglepettségemnek. Annyi részletre ügyelt a varázslat, amire emberi szem nem volna képes, csak, hogy két fajankónak aki teljesen véletlen ugrott bele az egyik mesébe tökéletes élménye legyen.
Ahogy kilépek a kastélyból egy pillanatra körbenézek. Hideg tél van, faggyal, hóval és a pelyheket keringető széllel, mégsem fázok. Nem tudom, hogy azért, mert én vagyok a történetben a fehér boszor..kánymester(?), aki mindezekre immúnis, vagy a varázslat kímél meg a didergéstől. Akármelyik is legyen, nekem nincs bajom azzal, hogy nem fagy be a popólyukam.
Lena persze sehol. Bár nem is számítottam másra, mármint túl könnyű lett volna, ha itt építene hóembert a kastélyom előtt vagy hógolyózna egy vakondokkal.
- Uram - ugrik oda a törpe. Ősz szakállával játszik, tekintete kerüli az enyémet. Fél. Sőt, retteg. Egy pillanatra megesik rajta a szívem, így élni minden nap korai elhalálozáshoz is vezethet. A stressz nem játék. Még egy játékfilmben sem.
- Most szóltak, hogy elkapták a faunt. Nemsokára kihallgatják - erre a szemem is elkerekedik a felfedezéstől.
- A faun hát persze! - kiáltok fel. A törpe összerezzen, tekintete félelemtől áztatva villan most először rám, aztán rögtön el is kapja rólam és csizmáját kezdi tanulmányozni.
De már megint a törpénél vagyok és nem Lenánál. Pedig lehetnének egy és ugyanaz. Lena majdnem törpe. Kéne neki még egy álszakáll, de aztán már tényleg ideális lenne a feladatra. Viszont amiben egészen biztos vagyok, hogy meglett a lány. A faun. Egészen egyszerűen minden összevág. Ahogy a lány kinéz, ahogy egy faun kiknéz, ahogy megnézném kecskelábbakkal, ahogy a sors bosszút áll rajta amiért belerángatta kedves, jó könyvtárosát egy mesébe, illetve ezek mellett ha jól rémlik még talán a valóságban is van egy piros sála.
- Megnézem magamnak azt a faunt! Kocsis, vigyél oda. Ja, ja igen te vagy az is, bocsánat. - zavartan legyintek és ülök a kemény, csupa jég hintómba. Most már nem kell félned tökmag. Jön a bácsi aki majd megment. Vagy inkább megakadályozza, hogy csináljon a csemete valami orbitális hibát, ami miatt itt hagyja a fogát ez is meg az is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Január
Írta: 2019. december 10. 17:46
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Lehet, hogy van, akinek bejön ez a fagyosság, de a rajtam feszülő egyenruha is csak maximum ősz eleji bélelésű, így aztán hamar védett helyre szeretnék kerülni. Kiadom a parancsot, tartani kell a látszatot, nem eshetek ki a szerepemből.
- Az életükkel fizetnek, ha megszökik. Vigyék azonnal a kihallgatóba! A sál az enyém! - Letekerem a faun piros sálját, és a saját nyakam köré kanyarítom, majd intek a rendőröknek, vagy miknek, hogy leléphetnek. Belépek a kicsi kalyibába, hogy bizonyítékot keressek az árulásra. Miután néhány terhelő tárgyat találok, ott hagyom a névjegyem egy papír fecnire írt üzenet formájában.  

„E   ház   és   a   hozzá   tartozó   telek   utolsó   bérlője   Mr.   Tumnus, letartóztatás  alatt  áll.  Várja Őfelsége  Legfelső  Bíróságának  ítéletét. Felbujtotta Őfelsége   ellenségeit,   kémeket   rejtegetett,   Emberekkel barátkozott.  Aláírás: Maugrim A Titkos Rendőrség kapitánya "  


Szétdobálok mindent, amit ott hagyok, hogy látszódjon a briliáns elfogás, aztán felpattanok a fogatomra, amit két rénszarvas húz és elporzok a rendőrségi kihallgató felé. Fárasztó ez a munka egy tizennégy évesnek, hajt a lelkesedés, miszerint kiélhetem magam az általam választott jövőbeni foglalkozásomban. Olyan lehetőség ez, amiért hatalmas hálával tartozom a gömbnek? A Könyvtárosnak? A sállal a nyakamban lerohanok az alagsorba, mivel ott találhatók a kihallgatószobák.
- Merre van? Vezessen oda! - utasítom az egyik fegyőrt, aki szó nélkül az egyik távoli cellához vezet. Intek, hogy nyissa ki az ajtót, aztán belépek a félhomályba. A megfélemlítő nézésemet veszem elő. Sokáig hallgatok, hogy fokozzam a feszültséget.
- Neve? Mit tud felhozni mentségére? - Éreztetem, hogy bármit is mond, teljesen mindegy. A megtorlás így is, úgy is jár, mégpedig kegyetlen. Felmutatok pár képet, vérben ázó faunokról és egyéb lényekről, akik nem vallották be a színtiszta igazat, sőt ellenszegültek, így borzalmasan kellett szenvedniük. Persze a képeken a tesói vannak a szüleikkel, de az illúziómágia itt is segít nekem.
- Nos? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balázsi Hanna
KARANTÉN


hannázsi banna.
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2019. december 14. 17:12 | Link

Harmat Betti

Okééé, én tényleg kezdtem hinni abban, hogy már minden helyet felderítettem a kastélyban, ami tele van könyvekkel. Egészen egyértelműnek kellene lennie, hol vannak azok a bizonyos, csodás helyek, de kezdek rájönni, hogy a Bagolykőben nem minden működik olyan könnyen, ahogy kellene neki. Miközben egyik nap unott arccal az ebédemet tömtem a fejembe, meghallottam két diáktársam beszélni valami rejtett könyvtárról. Ami már alapból elég abszurdnak tűnik. Van a rendes könyvtárnak zárolt részlege, de az annyira baromi titkos, hogy kábé mindenki tud róla. Szóval nem nagy cucc. De ez egy egész, fullos könyvtár rejtve. Valahol a kastélyban. Valami festmény mögött. Ami alapból nem túl nagy segítség, meg nem is túl jó infó, mert az egész kastély tele van festményekkel.
Kicsit sem volt creepy amikor elkezdtem követni őket biztonságos távolból. Csak a kíváncsiság lett úrrá rajtam, na meg persze a maximalizmusom. És éreztem, hogy ez olyasvalami, ami nagyon fel fogja kelteni az érdeklődésem. Miért is rejtenének el egy könyvtárat? Valószínűleg azért, mert nem kifejezetten akarják, hogy bemenjen oda valaki. Tehát nekem mindenképp be kell mennem, ilyen egyszerű a képlet.
Láttam, hogy a diákok odaállnak a képhez, a fülébe suttognak valamit és már el is tűntek. Hiába tekintek körbe, ráncolom a szemöldökömet, nem igazán van bárki is akitől segítséget kérhetnék. Szóval veszek egy nagy levegőt és nekiállok kérdezősködni a környező festményeknél. Ugye, milyen zseni vagyok? Ki más ismerhetné jobban ezeket a dolgokat, mint a festmények? Megtudom, hogy valóban ott van a titkos könyvtár, csak a nevét kellene kitalálnom csórikámnak. Hogy az micsoda, arról fogalmam sincs, de közelebb megyek hozzá, hogy körbeszaglásszak. Hangosan felnevetek amikor meglátom, hogy valaki odapingálta a kép aljára a megoldást. Kifejezetten tetszik. Jó sok értelme van így a kitalálós feladatnak. Szóval szépen megsuttogom a csávót, ő pedig beenged, mert gondolom nem igazán van más lehetősége. Én pedig eltűnök a kép mögött, és körbenézek. Na jó, nem vicceltek, itt aztán tényleg van minden. Eleresztek egy hűűűű-t meg egy háááá-t halkan, csillogó szemmel járok körbe és azon gondolkozom, vajon mennyi időbe fog telni, mire feltérképezem a fontos információkat? És hol kezdjek neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 111
Írta: 2019. december 18. 21:03 | Link

     Balázsi Hanna

 Ismét volt egy kis szabadidőm, így útra indultam az iskola folyosóin, hogy felfedezzem a bagolykő titkos zugait. Végül pedig még titkosabb rejtekre bukkantam, mint számítottam.
Az ebédem utolsó falatait lenyelve megtöröltem a számat, majd felkaptam egy süteményt a tálról és kifelé indultam az étkezőből. Egy pillanatra megálltam az ajtóban. Végül találomra elindultam valamerre, pontosabban az első emeletre, a déli szárny felé. Lassan lépkedtem, cipőm nagyokat koppant a kövön. Nem volt hova sietnem, aminek kifejezetten örültem, mivel most épp nem várt rám senki, nem voltam az órarendemhez kötve. Gondosan megvizsgáltam az érdekesebb képeket, szobrokat. próbáltam megjegyezni az útvonalat, bár tudtam, hogy sokáig fogok bolyongani mire visszaérek a klubhelyiségbe.
Egy harcos portréjához érkeztem. Gondosan megnéztem, ahogy eddig a többi képet is, a keretén pedig észre vettem egy kis, festett feliratot.
- Rydan Colthan - olvastam fel félhangosan a kacifántos betűket.
Hirtelen összerezzentem a hátam mögött megszólaló éles hangtól. Az egyik festmény szólt. Egy bundát viselő boszorkányt ábrázolt, roppant ellenszenves arccal.
- Suttogjam a fülébe? - kérdeztem félig önmagamtól, majd ellenőriztem, hogy senki
nincs-e rajtam kívül  a folyosón.
Kezeimet a számhoz emeltem, s belesúgtam a festett harcos fülébe nevet. A kép mögött pedig egy keskeny folyosó nyílt. Átsétálva rajta lenyűgöző látvány tárult elém. Tátva maradt a szám, ahogy beléptem a hatalmas helyiségbe. Előttem plafonig érő könyvespolcok sorakoztak, roskadásig rakva könyvekkel. Kisebbek, nagyobban, régebbiek, újabbak, mindenfél könyv, mindenféle műfajban.
- Azta! - szakadt ki belőlem.
Elindultam a sorok közt. Szememet közben le sem tudtam venni a változatosabbnál változatosabb könyvespolcokról.
Ahogy hátrafelé léptem, hirtelen megbotlottam valamiben. Kezeimet oldalra tartva próbáltam megtartani az egyensúlyom, de hátradőltem. Szerencsére - illetve ez nem tudom mennyire volt szerencsés - nem estem a kőre, hanem nekiestem valaminek. Illetve valakinek.
- Jaj, ne haragudj! Nem volt szándékos! - mentegetőztem.
Előttem egy szőke lány állt. Nagyon ismerős volt, és velem egy idősnek tűnt, amiből azt a következtetést vontam le, hogy évfolyamtársam. Egész szimpatikus volt, bár valószínüleg nem örült annak, hogy megzavartam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. december 21. 14:36 | Link

Lena Felagund


Kicsi kocsikázás és Narniai látképnézés után, végre megérkeztünk a kihallgató valamihez. Nem vagyok egészen tisztában ezzel, meg igazából túlságosan komolyan sem tudom venni. Tehát mikor elmondják a fejleményeket csak bólintok, meg bólintok, mintha tényleg lenyűgözne, amit ez a sok farkas hordott össze nekem. De igazat megvallva inkább az tetszik, hogy mozog a szájuk, viszont az állkapcsuk miatt egy csomó hangot nem tudnának megformázni a nyelvükkel, így azokat csak tátogással helyettesítik. Nagyon mókás.
- Igen, igen látni szeretném a lá...a szatírt - egyezek bele és elindulok a farkasok után. Egész érdekes kis központot hoztak létre. De vajon hogyan? Illik egyáltalán az ilyesmit megkérdezni?
Ekkor megállunk és áttekintve az egyoldalról belátó tükör mögé meglátom végre Lenát a vörös sálban.
- há, tudtam, hogy ő a kis faun - mosolyodom el, bár azt nem értem, hogy a másik akkor miért hasonlít jobban a faunra, mint a lány. Talán kettő van belőle.
Legszívesebben bekopognék és mikor észrevesz lelkesen integetnék mint a szülők a fociedzésen szokták, de az lehet, hogy kicsit feltűnő lenne a mesebeli CC-knek, szóval csak megköszörülöm a torkom és helyet foglalok.
- Majd ha végeztek a kihallgatással beszélni akarok a faunnal - már majdnem magyarázat is elhagyja számat, de aztán rájövök, hogy itt én vagyok a főnök, szóval nem kell ilyesmivel erőlködnöm. Tehát elhelyezkedem kényelmesen, hátradobom palástom, s várok, mert már sokkal nyugodtabb vagyok, hogy megtaláltam Lenát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Január
Írta: 2019. december 21. 21:55
| Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



A levegő egyre fojtogatóbb, eskü, nem én csinálom, mivel én sem kapok eleget, magammal meg nem tolnék ki ilyen brutálisan. Persze, mivel ez hozzá tartozik a munkámhoz, amit itt is, így is komolyan veszek, nem nyűgösködök. Elvégre a beismerő vallomást így is ki lehet izzasztani a faunból. Ha így, hát így.
- Nézd! Akár napokig itt ülhetsz, úgy sem menekülsz, amíg be nem vallod az összes bűnödet. Kivel találkoztál büntetés terhe mellett és milyen titkot árultál el neki? - Hátra dobom a sálat a nyakamon. Ezt is, hogy miért nem veszem le? Csak melegít, mint a fene. Újra elmesélem neki, hogy jártak a felmenői, akiket szintén összefogdostunk, és ha nagyon figyel, hallhatja a jajgatásukat. Némi illúzióval azért besegítek. Ha azt akarja, hogy életük végéig nyomorékként éljenek, akkor csak nyugodtan hallgasson! Érzékelem a hátam mögötti tükrös szoba ajtaját kinyílni. Fogalmam sincs, hogy ki pofátlankodott be a kihallgatásomba, ezért intek az egyik közeli őrnek, a hallgatózó irányába biccentve fejem.
- A Fehér Boszorkány Mester asszonyom. Ha ön végzett, Ő is beszélne a rabbal. - Halkan felszisszenek. Tehát a nézőközönség nem akárki. Hiába is néznék hátra, úgysem látnám, de ő néz, figyel. Hallottam hírét annyira, hogy kegyetlen zsarnok. Meg a meséből is emlékszem rá. Na, akkor keményítsünk, mert még én is pórul járhatok, ha nem érek el eredményt.
- Rendben, ha így akarja, így lesz. - Meghajlok a tükör felé, mit sem sejtve, hogy ki is az, aki valójában ott ül.
- Beszélj végre! Miért akarsz nyomorultul elpusztulni ezek között a falak között? Találkoztál Éva lányával? - A rab némán bólint, majd elmondja, hogyan akadt rá a lányra az erdőben, és miről beszélgettek. Vallomása őszintének hat, nem szakítom félbe. ha már egyszer megnyílt, öntse ki a szívét aztán úgyis meghal. Miután befejezte, bólintok.
- Kötözzétek meg, és vigyétek a Mester elé! Nehogy megszökjön! Én megyek megírom a jegyzőkönyvet. - Ezzel kivágtatok a kicsi helyiségből, ahol a hőmérséklet elérte a száz éves átlagot. És Misi bá még mindig sehol. Mi lehet az öreggel? Ezalatt az embereim a Nagy Fehér elé citálják a faunt.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2020. január 5. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. december 27. 18:46 | Link

Lena Felagund


Míg várok addig nem tűnik fel, hogy rosszul választottam embert, csak, mikor bekísértek végre a kihallgató szobába. Ugyanis a lány addigra már elment. Egy kicsit összezavarodva torpanok meg. Általában jól tippelek, és Lénán volt a piros sál is. Azonban hamar beismerem magamban vereségemet. Lena valószínűleg a kihallgató tiszt volt. Akit újból meg kell keresnem. Ez pedig rettentően bosszant. Mert ez olyan érzés, mint amikor megragadod a labdát, amit feléd dobnak, de utána féletlen elejted.
Azonban most, hogy már itt állok, egy rémült faunnal farkasszemet nézve nem rohanhatok Lena nevét üvöltözve, akármennyire is lenne hatásos a módszer. Előbb le kell rendeznem a vádlottat.
- Az ügyét végig figyelemmel követtem Tomnus, a faun- szólok, kihúzva magam. Mégiscsak tiszteletet parancsolónak kell lennie a megjelenésemnek, bár erről a ruha és a hírnév nyilván már előre intézkedett.
- Szerettem volna, ha tévednek embereim, szerettem volna, ha nem lett volna igaz, hogy ellenem szövetkezel - szomorúságot színlelek hangomban. Miközben próbálok időt nyerni, hogy visszaemlékezzek, mégis mi történt a könyvben. Már nagyon rég olvastam és nehéz minden jelenetet tisztán felidézni.
- De aki elárul, azt nem tudom tovább oltalmazni - kinyújtom kezem felé és bízom benne, hogy az történik amire számítok és nem a nagy büdös semmi. Kicsit izgulok is, mert végül is ha felsülök az elég kellemetlen,de szerencsémre  a faun jéggé dermed, mintha soha nem is élt volna.
Elégedetten vigyorodom el.
- Most pedig a lány. A hintómnál várom azt aki kihallgatta ezt a faunt. Ezt meg vigyétek a kertbe a többi közé - és itt már elégedetten el is indultam kifelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. december 27. 19:29 | Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Kezdek aggódni az öreg miatt. Talán baja esett a csúszásnál vagy utána. Sejtelmem sincs, meddig kell ebben a mesében lennem, mert is lehet, hogy ő egy másikban landolt. Csupa kérdőjel ez a kaland. Egyedül nem annyira vicces, mint ahogy gondoltam. Ezerszer bánom azóta, hogy pont a gömbben tudtam megkapaszkodni. Aggodalmam lassan kétségbeesésbe csap át, szívem egyre vadabbul kalimpál, a páni félelem uralkodik el rajtam. Ráadásul itt ez a Fehér boszorkány, aki még képes rám szállni. Hogy is volt a könyvben? Nem hibázhatok. Leülök egy szabad asztalhoz, hogy írjak valami jelentés félét, amiről persze fogalmam sincs, hogy hogyan szokták ezt. Hamarosan egy fura kinézetű lény áll mellém, szemében értetlenség tükröződik. Remegő hangon kérdezi, hogy mit keresek az asztalánál. Köpni-nyelni nem tudok, honnan is tudhatnám, hogy melyik az asztalom vagy szobám vagy tudom is én. Valamit gyorsan ki kell találnom, mégis csak én vagyok a főnök.
- Ülj a helyedre és írd meg a kihallgatás jegyzőkönyvét a Mesternek! - utasítom a lényt, de az nem mozdul, csak ijedten közli.
- Máris U...Asszonyom! De a Mesterhez kell kísérnem. Jöjjön utánam! - Na, itt a vég. Lebuktam. Elönt a hideg veríték, kiszárad a torkom, lábam remegését alig tudom leplezni.
- Helyes. Induljunk! - válaszolok rekedten, és elindulok a lény után. Biztosan van valami varázsige, ami megtöri a gömb varázsát, csak sajnos nem tudom. Ha meghalok, az iskola vajon a saját halottjának tekint? A francokat! Azt sem fogják tudni, hogy hol a stájszban vagyok. Legalább Misi bácsi itt lehetne. Ahogy átmegyünk az udvaron, nem tudom nem észrevenni az egykori faun kővé dermedt alakját, ahogy húzzák-vonják, míg végül beállítják a sorba, a többi szobor közé. Igen, ő az, ezer közül felismerem a szerencsétlent. Lelkiismeret furdal, végül is én okoztam a halálát. Ha lesz rá időm, mindenképpen életre fogom kelteni, ha eszembe jut, hogy a könyvben hogy csinálták. Valami rémlik...Arszlán rálehelt. Okés, de hol van Arszlán? Megőrülök....Míg így pörögnek a gondolataim, odaérünk a hintóhoz. Lehajtott fejjel állok a Mester elé. Alakja homályba vész számomra, így nem látom az arcát. Legnagyobb csodálkozásomra az azonban azonnal látszik, hogy nem nő. Meghajolok illedelmesen.
- Hívatott Felség. Miben állhatok szolgálatára? - Ahogy jobban szemügyre veszem életem megrontóját, ismerős vonásokra lelek. Egy felvillanó tűznyelv vörös fénye felismerhetővé teszi a markáns arcot.
- Mis...hogy...már nem tudtam, hogy hová...izé...örülök - dadogok összevissza, nehogy mindketten lebukjunk. Rajta a Világ szeme, hogy vágja ki magát ebből a slamasztikából.
- Mi történt a faunnal? -
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 28. 13:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2019. december 29. 18:30 | Link

Lena Felagund


Kettőből csak nem lehet kettő hibás megállapításom, így biztosra véve, hogy Lenát hozzák elém várakozok a hintónál. Közben fél szemmel figyelem ahogy elfele viszik az egykori faun szobrát.
- Hát ő se most fog felengedni - állapítom meg magamnak mormolva. Igazából nem nagyon sajnálom, mert nem lény, csak egy varázslat, nincs semmi mögötte. Persze igazán hiteles körítése van a világnak. Minden porszem és hópehely amik körülöttünk lebeg valódinak tűnik. A hideg, ami  átjárja a csontot, a szél, ami végigsimít borostás arcélemen. Ha nem tudnám, hogy csak kacsa, azt hinném, hogy egy másik világba csöppentem. Élő, húsból és vérből épített világba. De tudom, hogy mi folyik itt. S ez a tény lerombol bennem mindent, ami miatt gyermeki lelkesedéssel tudnék örülni a játéknak. Ez szimpla varázslat. Csak sok sok csillámpor. Semmi sajnálni való nincs egy itt elveszett életért.
Mikor elém vezetik a lányt, már a sziluettjeiből felismerem.
- Szép sál. A faun meghalt - bökök oda, bár nem túl dicsérő módon, hiszen emiatt kellett felesleges köröket futnom.
-Gyere, ülj be a hintóba, elmegyünk a kastélyba beszélgetni - próbálok minél hidegebb lenni, hogy ne gondolják kivételezésnek a lány felkarolását. A jégkirálynő sem volt soha senkivel sem kegyes érzelmek miatt, így én se lehetek, még akkor se, hogy ha baja esik Lenának engem páros lábbal rúgnak ki a kastélyból.
Nem is jutalmaztam a lányt több beszéddel vagy pillantással, felülök a hintóra, palástomat meglengetve, s amint a lány is mellettem van intek a kocsisnak, hogy indulhat.
Alig indítja el a lovakat felemelem kezem, s ahogy emelem azokat a hintó nyitott oldalaiból újabb, vastag jég emelkedik kupolaszerűen fölénk.
- Oké, most már beszélhetünk - tekintek rá.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. december 29. 18:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. december 30. 10:12 | Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



Amint kiderül az igazság és felismerem hőn áhított illúzió mesterem a királyi felségben, pánikom teljesen elmúlik. Fellégezhetek, amint a Gellért hegynyi szikla legördül a mellkasomról, no meg a jégverem a gyomromban felenged. A faun halála, bármennyire is tudtam, hogy sajnos ez lesz a sorsa, belém rakja az ideget, pláne amilyen rideg hangnemben reagál Misi bácsi a kérdésemre. Azzal nyugtatom magam, hogy ezt kell tennie, elvégre így maradhat hű a szerepéhez, és már így is túl feltűnők vagyunk. Eddig is csak az mentett meg minket, hogy ő a király...a mázlista. Bármi is történt, rettentően örülök, hogy végre mellettem van, illetve én mellette, és amint magunkban lehetünk a hintóban, a jégkatlan alatt, a nyakába ugrok.
- Misi bá' már annyira hiányoltam. Azt hittem, hogy itt halok meg ebben a jégveremben és csak évtizedek múlva találnak rá elporladt csontjaimra, amikor a varázsgömb mágiája megtörik, darabokra szakad és hústalan koponyám ott virít a romjai között. Azt hittem, hogy elszakított minket egymástól a varázslat és már soha többé nem látom. De most, hogy látom, nincs is örömtelibb látvány a borostás, megfáradt arcánál. - Agyon ölelgetem, miközben dől belőlem a szó. Felszakadt a sok elfojtott aggodalom, az alakoskodás álarca foszlik le rólam minden egyes kimondott szóval. Addig folytatom az ölelgetést, míg el nem tol magától vagy el nem fáradok a sok beszédben, ám azt mégsem hagyom abba. Sok élményt kell megosztanom vele.
- Ott találtam magam, - tudja - Tumnusz házában, mögöttem a rendőrök, azt sem tudtam, hogy ki vagyok. Szerencse, hogy olvastam a könyvet. Tiszta mázli, hogy nem vágtak apró darabokra abban a pillanatban. Maga tudta, hogy ez a gömb mennyire veszélyes? Hogy fogunk visszamenni? Nekünk kell megváltanunk Narniát? És mi van, ha miattunk elpusztul minden? Eltűnik a történet a könyvből vagy megváltozik a cselekmény? Arszlán valóban meghal, a gyerekek pedig vele halnak? Jaj, annyira örülök, hogy megtaláltam. - Ez persze nem igaz, mivel pont hogy a könyvtáros talált én rám, de ez a könyvtárosok dolga, nem? Lelkesedésem, hogy mennyi minden múlhat azon, hogy alakítjuk a sztorit, fellángol, pedig már eddig is vulkánként tombolt. Fel sem merült bennem, hogy esetleg nem egy oldalon állunk, nem csengett le bennem, hogy ő az a jégkirály(nő), aki az eredeti történet szerint Arszlán ellenfele, és, hogy én sem épp a jó oldalon állok a faun letartóztatásával. Soha nem gondoltam, hogy meg kéne ölni, vagy bármi baja eshetne, így a megfagyasztása ledöbbentett és ez idáig nem gondolkodtam rajta a viszontlátás öröme miatt, de amint lecsillapodtam, szívembe mart a kétség.
- Maga hogy lett Király? És akkor mi most....? Tényleg megölte a faunt? Hogy tehette? - Hirtelen felpattanok az ülésről és nekiszegezem a kérdést.
- Ugye nem maga ölte meg? - Ugye nem?! Mondd, hogy nem. Ne dőljön össze az a nimbusz, amit eddig köréd építettem! Nem akarok "de igent" hallani válaszként, mert akkor kiugrom a mozgó járműből és ellenségek leszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2020. január 4. 14:55 | Link

Lena Felagund


- Meg is érdemelted volna, mondtam, hogy ne nyúlj a gömbhöz, te pedig úgy végigtapiztad mintha macska lett volna - szidom meg, mert azért hiába drámázza túl a kislány a szituációt szeretném emlékeztetni rá, hogy nem azért bulizunk itt Lapföldön mert éreztük a csontjainkban a mehetnéket, hanem mert valaki meg akarta úszni a leltározást.
Felhorkantok a megfáradt szóra. A feje a megfáradt, nem az enyém.
-Majd megnézzük a te arcod milyen ráncos lesz az én koromban. Különben is vigyázz a szádra, mert még én vagyok itt a fejesed, legálisan szoborrá tudlak változtatni - figyelmeztetem, miközben bár először hagyom, hogy megöleljen, azért megelőzve, hogy hosszúra nyúljon a dolog szép finoman lefejtem magamról kezecskéit.
- Fázol? - kérdezem. Aggódó tekintettel vizsgálva hűvös kacsóit.  Olyan aprónak tűnnek, olyan kis törékenynek.Elvégre mégiscsak gyermek, az ő szervezete nem olyan erős mint egy felnőtté. A választól függetlenül lecsatolom palástom vállamról, hogy az övére terítsem. Kicsit nagy rá. A szőrme szinte elnyeli állát, olyan magasra nyújtózkodik fejéhez képest, de legalább dideregni biztos nem fog.
- Nos, kevés információt találtam a gömbről. Annyi biztos, hogy úgy alakíthatjuk a történéseket, ahogyan kedvünk tartja, ettől a könyv szöveget nem fog megváltozni, csak mi éljük át másképp idebenn. Szerintem ha itt meghalsz kikerülsz a könyvből, viszont ha nem akarsz kockáztatni akkor végig kell vinni a végéig. - Tájékoztatom a lányt, mielőtt még beleéli magát aggodalmaiba.
A, hogy Lena egyszerre annyit kérdez, hogy évek alatt sem lehet válaszolni rá, nem lep meg, de az a hév, amivel vádol, mégiscsak arra késztet, hogy felvonjam a szemöldököm.
- Nem öltem meg a faunt, csak szoborrá dermesztettem. Nem ismered a mesét? A végén mindenki boldogan él amíg meg nem hal. Ha úgy akarod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. január 4. 16:33 | Link

Mikhail Sergejevics Kazanov


Végre egymásra leltünk. Már nem voltam egyedül és valahogy ez biztonságot adott nekem ebben a fagyos, idegen, mégis ismerős világban. A saját bőrömön érzem a hideget, ami a jégfogatból árad, de még fagyasztóbb Kazanov tekintete. Ugyan most akkor sem tudna megfagyasztani, ha én lennék a faun, mert tombol bennem a lelkesedés a viszontlátás öröme.
- Én nem akartam, de tényleg. Nem volt mibe másba kapaszkodnom, sajnálom. - Lefejtődöm szeretett könyvtárosomról, de mindaddig mondhat, amit akar, úgy sem hallom meg, míg ki nem beszélem magamból az összes feszültséget. Mindennél jobban vágytam egy hasonló kalandra. Mindig ez van, de nem gondolom át, hova vezet ez az egész. Ha tényleg itt halok meg, abba bele is haltam volna. Szerencse, hogy nem lett volna igaz, mégis. Bonyolult, én értem, de nem akarok belemenni a magyarázatba, mert Misi bá' felnőttből van és ezek a dolgokat nem érti. Egy bizonyos koron túl a gondolkodás korlátolt lesz. Remélem van ellenszere, és akkor időben el tudom kezdeni szedni. majd megkérdezem nagypapit, bár őrajta sem látszik, hogy szedne olyat. Nem fáztam egy cseppet sem, mégis rám borítja királyi köntösét, ami rajtam, mivel lány vagyok, kicsit, csak egész kicsit átalakul. Lányosabb lesz, bár nem tudnám konkrétan megfogalmazni, hogy mitől. Más hatása is van a köpenynek. Valahogy lenyugszom alatta, és már nem is izgat annyira, hogy a faun kővé vált. Sőt elmosolyodom és hidegség járja át a szívem. Kezem intésétől megtörik a hintó jégpáncélja, így ki tudok hajolni az ablakon, hogy kiszóljak a kocsisnak.
- A kőasztalhoz! Izibe! - Aztán Kazanovhoz fordulok.
- Találkozóm van egy fél óra múlva. Remélem, velem tart. Mondjuk nemigen van más választása. Kér egy kis török csemegét? - Ujjam irányában kialakul egy díszes tál, benne a finomsággal. Felveszem a földről és a Könyvtáros felé nyújtom.
- Csak keveset! Elveszi az étvágyat. - Mosolyodom el jegesen, és kegyesen, miközben megérkezünk a kőasztalhoz. A hintó megáll, a kocsis kipattan a bakról, hogy lesegítsen a hintóból.
- Királynőm! - kezét nyújtja, amit el is fogadok. Hosszú a köpeny, ciki lenne, ha elbotlanék benne és arccal a jégen végezném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2020. január 7. 20:49 | Link

Lena Felagund


Nem egészen értem ezt az átalakulás dolgot, hiszen csak egy egyszerű köpenyt adtam a lányra, hogy ne fázzon, illetve arról se tudtam, hogy át lehet adni szerepeket. Azt hittem egybe beleesik az ember és onnantól végig az lesz. Viszont annyira nem rendített meg a téma, hogy belemenjek, megvonom a vállam, átengedve a jégkirály szerepét Lenának. Akkor én gondolom, valaki más vagyok. Remek. Ő a kedvencem az egész könyvből.
- Kivel találkozunk? - kérdezek rá, miközben elveszem a tálat a lánytól.
- Na te csak ne féltsd az én étvágyamat, azt semmi sem veszi el, nem adom senkinek se - nyugtatom meg. Közben meg is kóstolom az édességet, de olyan ízetlennek tűnik, jegesnek és vizesnek.
- Ennél még az öreganyám is különbet sza...csinál - jegyzem meg visszaadva neki a tányért.
Nemsokára lassít a hintó, figyelmemet leköti a helyszín, ahová érkeztünk. A táj teljesen kifordult magából, a hófedte mezőket átváltja a zöldellő erdő és puha virágzó fű. Ha hátranézek, még látom az éles vonalat, ahol megállt a jég. A határ éles, egyesen, olyan, mintha láthatatlan fal tartaná kinn a hideget.
Előbb hagyom, hogy kiszálljon a lány, aztán lemászok én is a hintóról. Derekamhoz téve kezem jól kinyújtózkodom, s elindulok arra, amerre Lena is halad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. január 10. 11:16 | Link

Mikhail Sergejevics Kazanov


Izgalmas dolog ez a gömb. Eddig nem tudtam, hogy egyáltalán létezik ilyen. Lizi soha nem említette, bár amennyit ő könyvtárba jár, nem is csodálom. Davidnak viszont mindenképpen elmondom, mert lehet, hogy majd vele is eljövök egyszer ide. Ha majd Kazanov szeme nem fagyaszt meg rögvest. Átalakulásom azért hagy nyomokat a kedélyén, de ez most egyáltalán nem érdekel. valahogy kiszakadok az iskola valóságából és elragad a mese fikciója, sokkal jobban, mint eddig. Automatikusan jönnek az érzések, a szavak, a rideg személyiség minden attitűdje, ahogy a köpeny rám kerül.
- Narnia életében fontos találkozás lesz. Bízik bennem? - nézek bele a kék szemekbe. Arra már nem tudnék válaszolni, hogy mennyiben fontos, de fontos. Meg sem lep, hogy a tálka törökcsemegét egy intéssel varázsolom elő, viszont az kicsit letöri a lelkesedésem, hogy Kazanov konkrétan lesza...zza.
- Csináljon jobbat, ha annyira el van telve magától Uram! Hogy is hívják? - Duzzogva veszem el tőle a tálat, és egy fél marékkal betömök, bizonyítva, hogy annyira nem is ehetetlen. Az édességek a szívügyeim, főleg az ekler fánk. Lehet csokis, karamelles, vaníliás teljesen mindegy. Bárhová el lehet csalni vele. Most azonban valahogy mégsem ízlik. Nekem nagyon édes, és valahol igazat kell adnom a mellettem ülőnek, valóban nem életem fő műve.
Ahogy megérkezünk, nyílik a hintó ajtaja, és amint kilépek, meglep a hatalmas tömeg, ami a kőasztal körül ránk vár. Minden szempár rám szegeződik, meg néhány dárda is, de az nem zavar. Tudom, hogy nem bánthat senki. Én vagyok a Fehérboszorkány, iszonyú hatalmam van. Egyetlen érintésemtől belefagy a lélek az elvetemült be.
- Aszlán még nincs itt Felséges asszonyom - hebegi az egyik hű csatlósom. Szótlanul bólintok, majd fellépek az emelvényre. Ha a férfi követ, hagyom, ha nem követ azt is. Hidegen hagy, mit csinál. Lásd mint fent! Fent állok a magaslaton. Mi is jön most? Egy tőrt adnak a kezembe, mély meghajlással. Elveszem, de még mindig tanácstalan vagyok.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2020. január 19. 10:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 337
Írta: 2020. január 15. 17:52 | Link

Lena Felagund


A kérdésére, hogy bízom-e benne, biccentek. Tessék-lássék mozdulattal, félig az ételre koncentrálva. Kicsit összezavar a helyzet. Az átadott szerep miatt nem bánkódom, kedvemre volt a Jégvarázsló titulus,azonban Lena még inkább éli a dolgot. Ahogy próbál úgy viselkedni, mozdulataiban, tetteiben, utasításaiban megegyezni a főhőssel, az nagyon aranyos látvány. Daryara emlékeztet, amikor a hercegnő korszakát élte. Pár hónap volt ugyan, de addig nem vette le a ruháját, tiarában aludt és valamiért állandóan azt akarta, hogy a gyorsétteremből elhozott papírkoronát viseljem. Mert egy hercegnőnek király az apukája, sárkány az anyukája, tündér a keresztapja.
- Na ne szívd már mellre - csitítom, a mosoly a számról levakarhatatlan. Annyira aranyos ahogy teszi magát. A koránál most vagy ötször fiatalabb. Igazi kis óvodás.
A Ő mufurcsága sértve érzi magát édessége lehordása miatt, ezért úgy dönt ő is megkóstolja. Ennek pedig legjobb módját választja, hörcsögpofát tákolva pofijából töm be egy maréknyit az ócska cukorkából. Nem olyan ügyes színész, nem tudja elrejteni véleményét. Hangosan felnevetek, megsimogatva haját.
- Na ugye, igazam volt Dashenka - ennyire meleg hangon talán soha nem szóltam hozzá. Az érzés, ami mellkasomban mézként szétolvad is csak régről ismert jó barát. Aztán észbe kapok, arcom megkeményedik, torkom azonnal köszörülni kezdem.
- Devushka - javítom ki magam. Kínos. Ha Lena nem is, én duplán kellemetlenül érzem magam. Valahogy reflexből ott a magyarázkodás. Fejemben kavarognak az ötletek, mivel tudnám menteni magam. A helyzet azonban magától elmúlik. A hintó megáll, megérkeztünk a célhoz. A kicsi jégboszorkánynak ki kell szállnia, én pedig követem. A hideg a legjobbkor csap arcomba. Átküzdi magát a bőrömön, csontot ér, ott csókol meg.
Van az az effektus, s ruhásszekrény effektus. Egyik oldalon még ilyen vagy, a másikon már más. Amikor átlépnek a gyermekek Narniába, a környezet egy pillanat alatt vált ruhákról fagyra. Ez történik velem is, mikor kiszállok a hintóból.
Egy másodperc leforgása alatt történik meg a változás. A hátamat újból szőrme nyomja, érzem ahogy súlya vállamra nehezedik.
A népek körülöttem sutyorogni kezdenek, előbb halkan, aztán fokozatosan növelve a hangerőt kántálják azt az egy nevet. "Aszlan. Aszlan. Aszlan ". Mindenki engem néz. Talán még Lena is. Letekintek öltözékemre. A bundát rajtam elől egy kisebb oroszlánfej fogja össze tűhegyes fogaival. Igazinak tűnik az állat. Legalábbis olyan, mint ami egykor élt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. január 19. 11:11 | Link

Mikhail Sergejevics Kazanov



A hintóban történt dolgok nem ütköztetnek meg túlságosan. Annál sokkal fontosabb változások zajlanak le bennem, hogy bármelyiken is fenn akadjak. A könyvtáros atyai megnyilvánulását is betudom ennek e fura varázsnak, ami rajtam erőt vett. A hintó megáll, én kisebb akadályokkal, de kiszállok, megőrizve teljes méltóságomat, ha lehet. A hó már teljesen elolvadt, hóvirágok és kikericsek hirdetik: Itt a tavasz. Nem tudom, hogy ez miért rémít meg ennyire, de belül iszonyatosan rettegek. Még soha nem éreztem ezt a zsigeri félelmet, amelynek nincs ésszel felfogható oka. A Fehérboszorkány szerepe egyre jobban beszippant, már nem alig tudok Lenaként gondolkodni. Körülöttem félelmetesebbnél félelmetesebb rém alakok. Boszorkányok, kentaurok, óriások, fenevadak, bikafejú szörnyek, szellemek mindenféle rémség. Mégsem tőlük félek, hanem attól, amit a hangok jelentettek. Aszlán megérkezett. A gyomromban érzem, hogy ez most egy jelentőségteljes pillanat. Lena énem minél precízebben akar ragaszkodni saját tudatához, a Fehérboszorkány fekete lelke annál jobban hatalmasodik el rajta. Ez az, amitől iszonyodom, de tehetetlen vagyok. A varázs átjárja testem és lelkem minden apró szegletét. Belül reszketek, mert tudom, hogy mit kell tennem, azzal a bizonytalan tudattal, hogy majd megmenti valaki a történet szerint. Alakíthatnám máshogy is a mese fonalát, de annyi erőm nincs, hogy ellenálljak. Most értettem meg Kazanovot, amiért megölte a faunt. Belül mélyet sóhajtok, kívül a boszorkány sipító hangján szólok híveimhez.
- "A Bolond! Eljött! Azonnal kötözzétek meg!" - Izgatottan nézem az előkészületeket, már nincs bennem szorongás. Igen, most képes leszek arra is, hogy megöljem. Azzal nyugtatom magam, hogy ez a mese része. Ennek így kell történnie, nem lehet másképp. A Fehérboszorkány sorsa ez és Aszláné is a magáé. Késemet élezem a fáklyát lobogó, kísérteties fényében, majd felmutatom a tömegnek. Morojlás a válasz és jólesik.
- "És most ki győzött? Te bolond! Hogy gondoltad, hogy ilyen helyzetben megmentheted azt az árulót? Megöllek helyette, ahogy megegyeztünk. Tehát élek a királynői hatalmammal és jogommal. És ha te halott leszel, ki akadályoz meg abban, hogy őt is megöljem? Ki védi már akkor? Felfogtad ugye, hogy örökre a kezembe adtad Narniát, így elveszítetted a saját életedet és az övét sem mentheted meg. Tehát keseregj és halj meg!" -
Ebben a szent pillanatban, megérzem a szívó hatást, és egy szempillantás múlva a Titkos könyvtár kemény padlóján landolok.
/Köszönöm a játékot!/
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2020. január 29. 19:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
Diák Navine (H), Navinés blogger, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 78
Írta: 2020. február 5. 20:24 | Link

Lily


  Elég sejtelmesen beszéltek a napokban az egyik órán a srácok egy titkos könyvtárról. Hiába kérdeztem erről őket, ellenségesen viselkedtek velem, nem mondtak nagyon semmit a helyről. Már akkor elhatároztam, megtalálom. Megtudtam azóta, hol is lelem meg, ezért is megyek céltudatosan. Meg is van a lovag, rebegek valamit, és bebocsátást találok. Kevés dolgot hoztam magammal. Levelet kaptam ma a szüleimtől, ami jó, csak vannak benne aggasztó dolgok, amik nem nagyon hagynak nyugodni. Még némi édesség van nálam. Ezért is jöttem ide. Nem hiszem, hogy olyan sűrűn látogatott hely lenne ez. Ahogy a kis folyosón a könyvtárba lépek, meg is bizonyosodok erről. Most ilyen helyre van szükségem, távol az iskola és a Navine nyüzsgő forgatagából. Nem fér a fejembe hogyan tehették meg ezt a szüleim, a mai napig elképzelhetetlen volt számomra. Bele se mertem ebbe gondolni, most meg tessék, megteszik. Nem látott ebből semmit a család. Leülök az egy ablaknál lévő fotel páros egyikébe, és magam elé merengve bámulom a tájat az ablakon keresztül. Kavarognak bennem a gondolatok, nem tudok nyugodni. Levettem a bejárattól idáig pár könyvet random módon, csak úgy reflex szerűen. Mit tehetek, szeretek olvasni, főleg, amikor feszült vagyok. A levelet letettel az előttem lévő asztalra a könyvek tetejére. Mi tévő legyek, mit válaszoljak erre, fogalmam sincs. Nagyon tanácstalan, és egyben magányos vagyok. Szerintem ebben a helyzetben érthető is. Perceknek kell elmúlnia, mire részletesebben megfigyelem a termet. Olyan amilyennek elképzeltem nagy vonalakban. Nekem való ez most, nem zargat senki. Elmélyülhetek a gondolataimban. Lehet nem szerencsés választás, de most nem tudnék másra összpontosítani, gondolni. Társaság meg a legkevésbé hiányzik nekem momentán. Remélem elkerülnek engem most a diáktársaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 8. 21:46 | Link

Ian
Úrfi

Furcsa dolgok történtek velem az elmúlt két napban, és nem úgy néz ki, mintha monstanában szűnne meg. A lényeg, hogy az utóbbi időben csillapíthatatlan éhség gyötör, amit úgy próbálok enyhíteni, ahogy tudok. Vagyis amit találok, megeszek. Nem lenne ezzel akkora baj, ha nem a diákok édességeit és uzsonnáját habzsolnám egész álló nap. Újabban kitiltottak a konyhából, a nagyteremből, és jóformán csak Gazdám engedélyével mehetek bárhova is. Ma viszont olyan dolog történt, ami még engem is meglepett. Reggel kiszöktem a hálókörletből, és mikor Angelica megpróbált visszatartani, megharaptam az ujját, és elhoppanáltam.
 
 Korgó gyomorral sétálok a polcok között, hátha akad egy diák, aki megszán egy szendviccsel. Vagy kettővel. Esetleg egy kis süteményt is adhatna... Megnyalom a szájam szélét, és továbbmegyek. Egyszercsak megpillantok az ablaknál ülni egy fiút, gyorsan odamegyek hát hozzá.
 - Szép napot Úrfi! Lily vagyok, egy házimanó. Mondja, nincs önnél valamilyen eheteő dolog? - Még ennyi udvariasság maradt bennem, de annyi már nem, hogy visszatartson a szimatolástól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint