30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ian Fraser Kilmister
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 9. 09:21 | Link

Lily


Merengésemből egy hang húzott ki. A forrás felé nézek, kicsit megijedek. Halottam itt a diáktársaimtól a házimanóktól, de még nem találkoztam velük. Nem tudtam, hogy így néznek ki. Nem gond, csak elsőre meglepett engem, hogy itt áll előttem egy. Elég halkan jött be, de nem csodálkozom, hiszen az a dolguk, hogy halkan, észrevétlen csinálják a dolgukat.
- Nagyon megijesztett engem, de semmi baj, nincs gond. Azt hiszem csak egy megkezdett táblás csoki van nálam, ha az megfelel. Azzal tudok csak szolgálni. -
 Furcsa a megszólítása, de szerintem nekik mindenkivel így kell beszélni. Szokatlan, engem még nem szólítottak így. Nem zavar.
- Szabad a manóknak ételt kérni? Nem adnak az itt dolgozóknak alapból ellátást? -
 Kissé kiakadok, hogy kunyerál egy manó, de nem akadékoskodok. Jó indulatú akarok vele lenni, odanyújtom neki a megkezdett csokit, amit egy pillanat alatt kap ki a kezemből, és habzsolja be.
- Ian Fraser Kilmister a nevem, elsőéves. Te mióta vagy a kastélyban? Gondolom már sok dolgos évet tud a háta mögött. -
 Ha már itt van, és elkunyerálta a harapnivalómat, akkor beszélgessünk is egy kicsit. Nem szabadul tőlem olyan könnyen. Majd őt szidják le azért, mert hiányzik valahonnan. Ez már csakis az ő gondja lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 16. 12:43 | Link

Ian
Úrfi

Elengedem a fülem mellett megjegyzéseit és kérdését. Mohón kapok a csoki felé, és elmotyogok egy köszönetet. Kicsit megnyugszok, úgyhogy sikerül visszanyernem valamennyit a tisztelettudatomból, ami valamiért eltűnt, amint megéheztem.
Persze azért nem kezdek el fürödni a bűntudatban, de egy kedvesebb hangnemet feltudok venni.
 - Azóta vagyok itt, mióta Angelica Black Wing apja elbocsátott. Most lassan két éve állok Angelica szolgálatában. - mondom el röviden, amit tudni kell.
 A csokit lassan majszolom, hogy tovább tartson ki. Visszatérek az előző kérdésekre, bár a téma kicsit feszélyez. Mi köze van hozzá? Egy falat csoki lenyugtat, és válaszolok is.
- Kapunk enni, de nem valami laktató számomra. Mindenki más elégedett vele, és a falánkságom miatt ki is tiltottak a konyhából. - megvonom a vállamat, és az utolsó falat csokit is bekapom.
 Kicsit talán rosszul esett, amikor azt mondták, nem látnak szívesen, de éppen egy szelet mogyoróvajas süti volt a számban, úgyhogy nem mentegetőzhettem. Na de sebaj, majd kiengesztelem őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Ian Fraser Kilmister
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 16. 16:10 | Link

Lilly


  Elég falánk a kis teremtmény, kettőt pislogok, és már nyoma sincs a csokoládénak. Az evés befejezésével nagy nehezen válaszol a kérdésekre, amit feltettem neki. Meghallom a nevet, hogy kinek a gazdája. Milyen kicsi a világ, nem régen ismerkedtem meg a faluban a gazdájával, akik nem mellesleg igen csinos lány.
- Szóval te vagy Angelica házimanója. Nem is olyan régen találkoztam vele a faluban, nagyon szimpatikus lány. Szerencsés vagy szerintem, hogy őt szolgálhatod. Jó gazdának tartod? -
 Nem tudom mennyire illik ezt mondani, hogy szerencse, hogy szolgálhat valakit. Hiszen eléggé megalázó lehet állandóan valaki másnak a kívánságait lesni. Ahogy tudom, ezek a manókat úgy kezelik, mint egy tárgyakat. Számomra ez a legszomorúbb. Nem elég, hogy állandóan kiszolgálják az embert, de még rúgnak is beléjük párat, hogy tárgynak nézik őket. Tisztelet a kivételnek, ahogy hallom sokat még fizikailag is bántalmaznak is.
- Elég nagy étvágyú lehetsz az átlaghoz képest is, hogy ki kellett tiltani téged a konyhából. Ezért kéregetsz mindenkitől? -
 Mondom neki kissé mogorván. Nem az étvágyával van gondom, hanem azzal, amit tesz emiatt. A kunyerálása dühít, bár nem tudom, hogy a nagy éhségének mi az oka, vagy csak alapból ilyen. Mindegy, tovább kell lépnem, nem éri meg ezen morgolódni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. február 17. 18:58 | Link

Ian
Úrfi

Nem lep meg, hogy a gazdám a faluban jár, és az sem, hogy a navinés ismeri. Angelica mostanában szeret ismerkedni, új helyekre járni. Amikor a fiú szerencsésnek nevez, kicsit visszatér az igazi énem, és kihúzom magamat, úgy bólintok egy határozottat.
 - Bizony, szerencsés Uram! Gazdám a legjobb gazda a világon! - Úgy látszik, a bűbáj vagy bájital, ami így megváltoztatott, nem hat a Gazdám iránti érzésekre. Legalábbis csak kis mértékben befolyásolja azokat, mert azért csak megharaptam ma.
 Mivel a csokoládé egy ideig csillapítja az éhségemet, egy ideig úgy látszik nyugodtan tudok viselkedni. Nem tudom, meddig tart ez az állapot, addig viszont próbálok normálisan válaszolni a kérdésekre.
 - Általában nem vagyok ilyen. Nemrég történt valami, ami miatt elfogott a farkaséhség. Egyébként nem kéregetek mindenkitől. Általában csak megeszem amit látok és ehető. - Aprót vonok a vállamon, és félrenézek. Nem, nem szégyenlem magam, ahhoz túlságosan erős a valami hatása. Csak egyszerűen rosszul esik  a mogorva hangnem.
 Szeretnék témát terelni, de nem igazán tudok. Gazdámnak talán menne, nekem nem. Egy próbát azért megér. Csak egy kérdés, menni fog!
 - Maga ismer más házimanókat? - Más nem jut eszembe, úgyhogy csak némán állok, és töprengek azon, vajon az emberek hogyan tudnak annyi mindenről beszélni, és hogyan tudják olyan ügyesen terelni a témát, amikor az kezd kínossá válni. Vajon ez is egyfajta mágia?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 55
Írta: 2020. augusztus 17. 11:34 | Link

Emmácska


tovább a hszhez...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 192
Írta: 2020. augusztus 30. 20:49 | Link




Csak ketten és a pillanat...




Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2020. augusztus 30. 20:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 55
Írta: 2020. október 18. 09:23 | Link

Emmácska


tovább a hszhez...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 192
Írta: 2020. november 22. 14:37 | Link




Csak ketten és a pillanat...




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2020. december 5. 16:44 | Link



Fogalmam sincs, hogy ha itt vagyok, akkor az azt jelenti-e, hogy sokkal könnyebben lelepleződöm, mint ha nem itt vagyok, hanem a könyvtár nyílt részén, egy asztalnál, úgy csinálva, mintha tanulnék, pedig nem? Azt hiszem, ott, ha valaki megkérdezné, hogy mit csinálok, akkor azt felelném, hogy külön feladatot kaptam Ambrózy tanár úrtól, és most éppen azt írom meg. Nehéz lenne azt mondani, hogy a vérátkokat bájitaltanra bújom.
Hogy miért nem ott vagyok, ha az észrevétlenebb, sőt természetesebb lenne? Mert amikor a vérátkokra gondolok, nem jut eszembe az, hogy diákok szeme előtt, nyílt színre tennék ki, mondván tessék, vigyed, olvasd és átkozd meg társaidat. Szóval biztos vagyok benne, hogy ha valahol keresni kéne ezeket a könyveket, akkor itt lennének. Az instrukciókat, hogy hogyan jutok be ide, nem én kérdeztem, kihallgattam, és tudom, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha megkeresném a tanár urat, és ő segítene nekem a problémámmal kapcsolatban, azonban, ahogy azt már megtapasztalhattam, a felnőttek nem mondanak el mindent. Lehet, ő is olyan, hogy megkapargatja a felszínt, remélve, hogy az nekem elég, és utána figyel majd arra, hogy ne tudjak a dolgok mélyére ásni. Anya is ezt csinálta, és nem is lettem okosabb. Csak a tényt tudom, hogy valamiért én vagyok a kígyó. Hogy tudom irányítani az átváltozást, és tudom, hogy eljön majd a nap, amikor már nem az én kezemben lesz a sorsom, amikor már képtelen leszek újra emberi alakot ölteni. Rajta nem látok semmi furcsát, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is semmi furcsa.
Belépve, invito-val hívom magamhoz a könyvet, persze hatástalanul, így beletörődök abba, hogy meg kell keresnem azt a részt, ami ezzel foglalkozik. Találomra megindulok a sorok között, és egészen addig haladok, amíg a zöld gömbbel nem találom szembe magam. Csodálkozva tátom el a számat, és pislogok jópárat, de nem merek közelebb menni hozzá, pedig csábít, de tudom, hogy nem szabad, dolgom van. Mindjárt megyek is, csak még egy kicsit nézem. Milyen érdekes egy gömb ez. Hívogat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 104
Írta: 2020. december 5. 18:03 | Link

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Egy olyan magába forduló tudáshajhász, mint amilyen Lilla is volt, valahogy mindig megtalálta a legjobb helyeket, hogy önmaga lehessen. Mind abban az értelemben, hogy nem kell megjátszania magát, mind abban, hogy egyedül lehessen. Lilla pedig igen hamar hírét vette a déli szárny titkos könyvtárának, miután családjával visszaköltöztek az országba, és itt folytatta tanulmányait.
Sokat járt ide, mert bár az iskolai könyvtárat is szerette, itt olyan könyvekre akadhatott, melyeket nem is keresett, melyeknek létéről sem feltétlenül tudott. Ez a könyvtár mindig meg tudta lepni, és először még a zölden fénylő gömb is elrabolta figyelmét, és őt magát is, ha úgy vesszük. Ez a tapasztalat azonban nem annyira hiányzott neki, mert szeretett olvasni, nagyon is, akár fikciókba is boldogan belemerült, de megélni azokat már kevésbé akarta, és csak egyszer kellett, hogy óvatlanul egy rossz könyvvel a kezében lépjen oda a különleges gömbhöz, többé a közelébe sem merészekedett.
Már néhány órája itt lehetett, amikor megpillantott egy új érkezőt. A levegőben volt épp, madáralakban repült magasan. Szokásává tette, hogy véletlenszerű helyeken szálljon le, véletlenszerűen kiválasztva egy könyvet ott, ahol épp földet ér. És eddigi tapasztalatai alapján gyümölcsöző taktika volt, mindig valami izgalmasra, érdekesre bukkant ilyenkor.
Most viszont tekintetét a gömb felé tartó lányra fordította, és látta, hogy nincs a kezében semmi. Ha pedig még véletlenszerű könyvet is választ neki a könyvtár, amibe beleszippanthatja, akkor végképp nem fogja tudni, mire is számíthat. Bizonyára most volt itt először, és nem tudta, mire szolgál a különös tárgy.
Mielőtt még emlékeztethette volna magát arra, hogy semmi köze más dolgához, és egyébként sem szokta érdekelni, hogy egy idegen mit csinál, ereszkedni kezdett, majd pár méterre tőle, de még a levegőben visszaváltozott emberi alakjába, cipője kicsit erőteljesebben csattant a kövön, mint tervezte.
Valószínűleg ezzel a frászt hozta rá, de így legalább kirántja tudatát a gömb hívogatásából.
- A helyedben nem nyúlnék hozzá! - figyelmeztette. - Főleg nem üres kézzel.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 5. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2020. december 5. 18:56 | Link



Hívogat. Szinte érzem, ahogy megáll a világ, ahogy kiszakadunk belőle, hogy a világban a magunk kis világát alkossuk, hogy ott mindentől és mindenkitől mentesek legyünk. Mintha... olyan furcsa érzés. Ahogy teszek egy lépést felé, szinte átélem azt, ahogy a szoknyám a lépés közben elemelkedik a combomtól, majd újra csapódik rajta. Korábban ilyet sosem figyeltem meg, most mégis, valahogy eltűnt az anyag érintése, és rögtön utána a csattanás is, melyet akkor még nem tudom, de egy cipő okoz. Riadtan pislogok párat, zavartan nézek körbe, és mintha hirtelen csapna meg a hideg. Hideg? Lepillantok a lábaimra, és zavartan pillantok a lecsúszott térdzoknimra.
- Sosem fogom megszokni az egyenruhát!
Mordulok egyet bosszankodva, és hátra lépve leguggolok, hogy megigazítsam a bokámnál, és csak utána húzzam fel azt a vádlimon. Mintha nem egyforma zoknik lennének, vagy az én vádlijaim nem egyforma vastagok, de mindenesetre biztos vagyok benne, hogy árulás van a dologban. Pedig egyszerre vettem ki őket a csomagolásból, pontosan ma reggel, szóval kizárt, hogy összecseréltem volna. Meg aztán, Zinának hosszú és vékony lábai vannak, sportosak, és szerintem Emmának meg pont olyan, mint az enyém, de az én lábfejem kisebb, mintha az ő lába nagyobb lenne egy vagy két számmal.
- Mi történik, ha megérintem... umm... üres kézzel? És ha nem üres, hanem van benne egy cukorka?
Jó, hát most hirtelen az nem jutott eszembe, hogy varázspálca, valahogy pont a cukorka jutott eszembe, de a lányok szeretik az édes dolgokat, szóval kizárt, hogy emiatt a példa miatt úgy nézne rám, mintha ostoba lennék. Ugye? Zavaromat leplezve, vagy éppen kimutatva, fonom össze magam előtt a karjaimat, és szemem sarkából a zöld dologra nézek, de mivel egyből érzem a vonzódást, gyorsan a lányra pillantok újra, és a ruhájára mutatok egy pillanatra, és egy csodálatosan lényegtelen információt osztok meg vele.
- A nővérem is levitás volt. A bátyám meg eridonos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 104
Írta: 2020. december 5. 20:36 | Link

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Nem szerette a meglepetéseket, ezért sem lehetett pozitív élmény, mikor ő érintette meg korábban gyanútlanul a különös tárgyat, mely persze most is kitartóan hívogatta, fittyet hányva rá, hogy hiába teszi. És valamiért Lilla úgy gondolta, jó, ha legalább tudatosan közelednek ehhez a különös valamihez. Korábban egy papírlapot is kitett elé, amin figyelmeztette a gyanútlan diákokat, de annak már másnap nyoma veszett, a levitás pedig nem kívánt ennél több energiát fektetni a dologba. Most mégis közebelépett.
Ő is kicsit rendbeszedte ruházatát, az átváltozás hajlamos volt kicsit összegyűrni, és haját is összekócolni, de semmi helyrehozhatatlan nem volt a dologban. Olybá tűnt, a fiatalabb lánynak komolyabb gondja akadt a zoknijával.
- Nem.. nem úgy értettem - rázta meg a fejét a teljesen jogos kérdést hallva. Elvégre nem fogalmazott pontosan, csak ha már könyvtárban voltak, körülvéve milliószám kötettel, valahogy logikusnak tűnt, hogy egyértelműen csak könyvet tartva lehet hatása a gömbnek.
Mielőtt azonban folytathatta volna, a lány észrevette, hogy ő maga a kék színt viseli egyenruháján, és valamiért leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy ezt Lillával is megossza, illetve kiegészítse a testvérei házakba sorolásával.
Pislogott egyet, majd bólintott.
- Értem, ez nagyszerű. Figyelj, ami a gömböt illeti.. - kezdte, és rábökött az említett tárgyra. - Nem csak hangulatvilágítást biztosít, hanem az éppen kezedben tartott könyvben találod magad, ha megérinted. Egy illúzióban, persze, nem ténylegesen, de attól még felkavaró élmény lehet. És ha nem választasz könyvet, és üres kézzel fogod meg...
Gondolkodott a befejezésem egy pillanatig, de végül elvetette azt, hogy a saját kárán tanult leckével példázza a dolgot.
- A lényeg, hogy ne fogd meg könyv nélkül.. vagy inkább könyvvel se, de ha már mindenképp meg akarod, válassz hozzá valamit, amit szívesen megélnél. Ne hagyd, hogy a könyvtár válasszon helyetted.
Kész, a napi jócselekedete megvolt, gondolta. Ennél többet nem tehet érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2020. december 5. 21:00 | Link



- Szóval, ha a Piroska és a Farkas van a kezemben, könnyen lehet, hogy megesznek vacsorára?
Még a gondolat is kirázott, hogy lehet, igen gyorsan és igen csúfosan érnék véget. Ráadásul, ha én bemegyek a könyvbe és ott történik velem valami, akkor lehet, hogy ki sem jutok és akkor elveszek. Az egy dolog, hogy jelen pillanatban úgy néz ki, hogy az édesanyám lemondott rólam, de azért nem biztos, hogy ezt három hét múlva is így gondolja majd. Hiszek a karácsony erejében, és abban, hogy a nővérem karácsonykor megint terhes lesz, és akkor nem én leszek a porondon. Szóval esetleg az ünnepi hangulat meglágyítja majd anyát. Az ünnep vagy apa, nekem mindegy, csak szeretnék nem olyan lány lenni, akit a családja kizár, csak azért, mert egyszer hibázott. Mintha egy buli és pár csók súlyosabb lenne, mint az, hogy vérátokkal vagyok szennyezett. Az anyám néha nagyon drámai tud lenni.
- Nem is értem, hogy egy ilyet, hogyan tartanak egy iskolában.
Mondjuk, azok után, hogy Damyan hosszabb felsorolást tartott arról, hogy hova ne menjek, mint arról, hogy hova menjek, nagy valószínűség szerint ez egy totálisan természetes dolog. Mintha azt mondanák, hogy túl sok az egy négyzetméterre jutó varázstudó, szóval a természetes szelektációt elősegítve bepakoljuk őket egy halálkastélyba. Jelen pillanatban rengeteg érvem van az otthoni taníttatás mellett. Például ez a gömb. Meg a lépcsők. És a festmények.
- Még csak egyszer csókolóztam az életben, túl fiatal vagyok a halálhoz.
Oké, nem egyszer, hanem egy este sok emberrel, mert üvegeztünk, de nem kellene azért rögtön világgá kürtölnöm, hogy mégis miféle romlott nőszemély vagyok tizenhat évesen. Elég, ha az édesanyám sápítozik otthon, és nem hiszem, hogy bárki azt mondta volna, hogy meg fogok halni. Ez olyan drámai. Már tudom, hogy kire ütöttem.
- Köszönöm, hogy megmentettél. Elég váratlanul jelentél meg, de hálás vagyok.
Lépek egyet felé, a zavart pír, ami az első pillanattól ott van, most is jelen van még. Elképesztően hiteltelen rellonos vagyok szerintem, nem is tudom, hogy mennyire illek be a házba. Viszont lépek egyet a lány felé, és finoman kinyújtom a kezem.
- Andrássy Borbála vagyok...umm... Borcsa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 104
Írta: 2020. december 5. 21:21 | Link

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Különös volt ez a lány, kicsit szétszórtnak tűnt, így valahogy Lilla leküzdötte a feltörni vágyó, türelmetlen sóhajt, ami majdnem elhagyta száját. Hiszen mondta, hogy illúzió, nem?
- Nem, nem eshet bántódásod, legalábbis fizikai nem - mondta, bár nem volt róla meggyőződve, hogy a kiegészítéssel együtt így sikerült megnyugtató választ adnia. De nem is baj, talán jobb is, ha tart a gömbtől, az segíthet meggátolni, hogy tapogatni akarja.
- Nos, vannak ennél durvább dolgok is itt. De azt olvastam, hogy a Roxfortban egykor egy hatalmas, háromfejű kutyát is tartottak, szóval ahhoz képest ez semmiség.
Ilyen volt, mikor előtört belőle az okostojás, és olyan fun facteket osztogatott, amikre igazából senki sem volt kíváncsi. De mivel ritkán elegyedett párbeszédbe bárkivel is, nem is gyakorta csinálta ezt, főleg azért, mert ilyen esetben a másik is hajlamos volt olyasmiket megosztani vele, amire pedig ő nem mutatott különösebb érdeklődést. Mint mondjuk az újabb kéretlen tényt, hogy ez a lány még csak egyszer csókolózott életében. Lilla pedig még egyszer sem, de nem is ettől akarta függővé tenni, hogy meddig mondhatja magát életben lévőnek. Bár ha ezen múlik, meglehet, hogy örökké fog élni.
De nem osztotta meg a másikkal ezt, és nem is akarta a dolgot nagyon tovább fűzni, sőt, már indult is volna dolgára, de a lány kezet nyújtott neki, hogy bemutatkozzon.
A levitás kicsit összevonta a szemöldökét, de azért kezet rázott a másik lánnyal.
- Igazán nincs mit, Borcsa - mondta, és komolyan is gondolta, mert hát valójában tényleg nem mentette meg, hiszen nem az élete volt veszélyben, legfeljebb egy rossz tapasztalattól kímélte meg közbenlépésével. - Vizsnyiczky Lilla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2020. december 5. 21:45 | Link



- Hatalmas, háromfejű kutyát?
Úgy néztem rá, mint, aki szellemet lát, ami ebben a közegben nem is elég jó kifejezés, de én a szellemekre is úgy néztem jelenleg, mint aki éppen frászt kíván kapni, szóval eléggé szerencsétlennek mondhatom magam jelenleg ebben az egész helyzetben.
- Itt is kell ilyenre számítani? Leszámítva, hogy a keresztszüleim egy gyilkos növényt tartanak odalent?
Jó mondjuk róla még csak hallottam, nem találkoztam vele, de azt mondták, eléggé ijesztő tud lenni. Szóval nem nagyon érzem, hogy rám nézve, aki komoly hiányoságokkal küzd jelenleg az átlagos és normális élet terén is, hogyan ne lenne veszélyes ez az egész kastély, de mindig arra tanítottak, hogy egy Andrássy nem esik ki a szerepéből, és én tényleg szerepben is maradnék, csak ehhez az egészhez kellett volna némi alapozás. Ehelyett, ahogy lebuktam, összecsomagoltattak és két órával később már egy vonaton ültem. Gyakorlatilag fel sem fogtam, hogy mi történik, és a következő pillanatban már Nora jött felém a peronon. Drasztikus. Ezzel a szóval illetném jelenlegi világomat, és csak remélni merem, hogy vagy az álom ér nagyon gyorsan véget, vagy beletanulok ebbe az egészbe, mert nem szeretem magam totális idiótának érezni.
- Érdekes a családneved, német?
Csak tippelek, nem vagyok jó az ilyenekbe, de olyan határozottnak érzem, tiszteletet parancsolónak. Ha kiderül, hogy aranyvérű, akkor meg tényleg lesz okom bemenni a másik könyvtárba is, és kikölcsönözni az aranyvérűeket összefoglaló könyv legújabb kiadását, mert akkor itt is szörnyű lemaradásban vagyok. A helyzet az, hogy én nagyon szerettem a kis burkomat, amiben éltem, és nagyon hiányzik.
- Hova nem lenne még célszerű mennem? Mint láthatod, nem éppen vagyok az a túlélő fajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 104
Írta: 2020. december 6. 10:02 | Link

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Igazán nem volt semmi egyéb szándéka, mint tájékoztatni a lányt, hogy nem érdemes fogdosni a gömböt, nem gondolta volna, hogy így le fog ragadni mellette, és egyik értetlenkedésből a másikba esik majd. Úgy tűnt, mintha Borbála mindenre rácsodálkozott volna, amit mondd neki. Mintha egy mugli származású, elsős diák lenne. Pedig nem tűnt annyira fiatalnak.
- Itt nincs olyasmi, ami meg akarna gyilkolni. De van pár elvarázsolt dolog, mint például ez - pillantott ismét a zönden ragyogó tárgyra, kicsit hosszabban is, mint szeretett volna - amivel érdemes vigyázni. Kellemetlen meglepetéseket okozhat.
És volt még pár ilyen hely, mint például az, ahol korábbi emlékekbe lehetett csöppenni, vagy ahol néhány percig garantált pánikba eshetett az oda tévedő, hogy meg fog fulladni. Pedig az is csak varázslat volt, de attól, hogy valami nem öl meg, még árthat. Persze, könnyen lehet, hogy csak Lilla dramatizált túl pár dolgot.
Bemutatkoztak, és Lilla ismét azt gondolta, hogy rendben, ezen is túl vagyunk, mehet mindenki a dolgára, de persze a rellonos tovább faggatta.
- Már hogy lenne német? - szakadt ki belőle a kérdés, mielőtt finomíthatott volna rajta. De aztán gyorsan, sokkal visszafogottabban folytatta: - A felvidékről származunk, bár a családom valóban lakott németországban pár évet.
És milyen jó is volt ott! Ha nem lett volna Sári, ő még mindig ott lenne. Persze szó sincs hibáztatásról, ez egyszerű ténymegállapítás volt, nem érzett emiatt Sári irányában semmiféle neheztelést. Ő döntött így, és bármilyen is volt most a kapcsolatuk, nem is csinálta volna másként.
- Mondd, te új vagy itt? Nem tűnsz elsősnek - mondta ki most már előbbi gondolatait. Egyáltalán nem tervezett ma idegenvezetést tartani a kastélyban. Vagy bármikor máskor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2020. december 7. 12:23 | Link



Azt hiszem, hogy egy kicsit drasztikusabban fogom fel a dolgokat, amik meglepnek, vagyis, gyakorlatilag mindent, mivel a varázsvilág itt egyáltalán nem olyan, mint otthon. Az otthonunk ennél jóval békésebb hely, ott nem éreztem azt, hogy a bennem lakozó vad ki akar törni. Azt hiszem, a kígyóalak védeni akar, elrettenteni a rám leselkedő veszélyeket, én mégsem szeretném leleplezni magam, mert félek attól, hogy megvetnének miatta. Talán lehetne tényleg, hogy inkább vérpillangóvá tudok változni, kevésbé lenne szörnyűséges azt hiszem.
- Egy kicsit kiakadtam.
Vallom be csendesen, mert, ahogy ő is fogalmazott, ez jött le. Talán tényleg, egy kicsit túlzásba estem, de nem értheti, senki sem értheti, hogy milyen az, amikor a saját tested fenyeget azzal, hogy egy olyan dolog tör fel belőled, amire sem te, sem a környezeted nincs felkészülve. Én ráadásul halmozottan hátrányos helyzetű is vagyok, mert ez a leírás nem csak a vérátokra, de a pubertásra is tökre igaz.
- Csak a hangzása miatt. Annyira nem vagyok jó ebben. Az én családom székely, de nem sokat tudok róluk.
Főleg a mugli ágról, mert bár történelmileg elég ismert családról van szó, mégsem foglalkoztunk annyira velük, mint kellett volna. A családom mágus tagjai ismertebbek, harcoltak a Császár-féle felkelők ellen, és ott voltak a szalamantoni ütközetnél is. Róluk többet tudok mondani, de talán most nem ennek van itt a helye. Lepillantok magamra, amikor azt mondja, hogy nem úgy nézek ki, mint egy elsőéves, és meg kell állapítanom, hogy ha nem is úgy, de legalább még teljesen emberien.
- Új, de nem elsős. Magántanuló voltam, harmadéves vagyok. Még nem nagyon sikerült körbejárnom a kastélyt, de van egy beadandóm Ambrózy tanár úrnak, amit szeretnék megírni. Mivel az ő tantárgya különleges, gondoltam a szakirodalom is, és inkább itt tartják. Tudod, az okkultizmust, a fekete mágiát, vérmágiát, ilyeneket.
Ejnye Borbála, még rendesen ki se csomagoltál, de már olyan folyékonyan hazudsz, mintha az igazságot mondanád ki. Nem leszünk így jóban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 104
Írta: 2020. december 7. 16:03 | Link

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Kicsit kiakadt? Lilla megcsóválta a fejét, és tényleg nem tudta hova tenni ezt a lányt. Mintha rá lett volna feszülve, hogy bármi megtámadhatja, védekezésre késztetheti. Akármi.
- Azt látom.
Nem akarta mindenesetre firtatni, egyrészt, mert még csak most találkoztak először, másrészt, mert nem igazán érdekelte. De ha netán érdekelte is volna, az első dolog okán úgyse ő lett volna az első, akit Borbála beavat a dologba.
A családjáról se sok kedve volt beszélni, már így is úgy érezte, mint aki túlteljesítette önmaga rekordját a napi, száját elhagyó szavak tekintetében. De valójában olyan sok mindent nem is tudott volna mondani, csak az üknagyapjáig tudta volna visszavezetni a családfáját.
Azon mondjuk kicsit felvonta a szemöldökét Lilla, mikor a lány végignézett magán, akárha maga is ellenőrizni szerette volna, hogy mennyire is nem néz ki elsősnek. Mintha azt nézte volna inkább, hogy a saját bőrében van-e még egyáltalán. Azt is különösnek találta a levitás, hogy nekiállt megmagyarázni, mit is csinál itt. Persze, hihette azt, hogy tilosban jár, de ha idetalált, bizonyára tudta, hogy nem tiltott könyvtár ez, csak titkos. Ha valaki rálel, igenis megérdemli, hogy használja.
- Persze - hagyta annyiban egy bólintással. Furcsa volt, hogy nem talált elég jó könyvet a témában az iskolai könyvtárban, de inkább ráhagyta. Talán valami felvilágosító könyvet keres valójában, vagy ilyesmi, mit bánja ő. - Nem szükséges beavatnod, se prefektus, se tanár nem vagyok, nem kell tudnom, mit csinálsz, illetve leginkább semmi közöm hozzá.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 7. 16:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2020. december 9. 20:16 | Link



- Oké?
Nekem ez így teljesen rendben van, hogy nem kell neki elmondanom. Amúgy se tenném, mert azt mondták, hogy itt a falnak is füle van, és mi lenne az, amit reagálna rám? Frászt kapna. Azt meghallaná a fal, a falon túl a festmény és nulla egész nulla, nulla, nulla, egy másodperc alatt kiderülne, hogy mi is vagyok. A helyzet azonban az, hogy szeretnék elsősorban, mint tinédzser lány helyt állni, és mivel ez már eleve egy lehetetlen elképzelés, eszemben sincs még azt is bedobni, hogy az egyik hobbim a kígyóvá válás. Főleg, mivel nem is a hobbim.
Amolyan "akkor végeztünk?" tekintettel nézek rá, remélve, hogy ő azt mondja, hogy akkor végeztünk, mégis, olyan fanyar utóíze van a számnak ettől az egésztől. Mármint, én nem akarok rosszban lenni senkivel, csak olyan nehéz azt mondani, hogy ez vagyok én. A családomban a másság minden formája elfogadhatatlan, legyen az az, hogy meleg vagy, vagy éppen vérátokkal szennyezett. Hiába egyik sem választás kérdése, elfogadhatatlan, és az, hogy a szüleim háromból háromszor szúrták el, okot ad arra, hogy inkább minket hibáztassanak azért, amilyenek lettünk.
- Tényleg a vérátkokról keresek könyveket.
Vonom meg végül a vállamat, hátha ez valahogy enyhít a dolgokon. Kereshetek tényleg vérmágiát, ami igaz is, és hiheti, hogy Ambrózy Henrik tanár úr adta fel nekem ezt, ami nem teljesen valós, de lehetne akár igaz is. Muszáj most már tényleg megkeresnem a férfit a kis gondommal, mert megígértem a keresztszüleimnek, hogy beszélek vele. Csak ez nehéz, ez az egész olyan pokolian nehéz, mert olyan minden nap, mintha egy búgócsigán ülnék és a kisgyerek, aki hajtja egyre jobban és jobban bepörgeti.
- Azt tapasztaltam, hogy az emberek itt mindent tudni akarnak rólad, leginkább azért, hogy megtalálják a fogáspontodat. Furcsa egy hely ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 104
Írta: 2020. december 11. 20:13 | Link

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Ami azt illeti, Lilla már vagy fél perce lezártnak tekintette a beszélgetést, egyik lábát már ki is fordította, hogy hátat fordítva induljon a dolgára, de aztán valahogy úgy maradt. És egy idő után kezdett kényelmetlen is lenni, hogy így áll, szóval Dorothy-san összekoccintotta bokáit inkább, de nem tűnt el ettől varázsütésre.
Ami miatt mégsem hagyta magára a másikat, felébredő kötelességtudata volt. A lány már mondta, hogy miért is van itt, túl is magyarázta, de aztán újbóli megerősítése, hogy valóban a vérátkok miatt van itt, azt sugallta Lillának, hogy nem véletlenül nem a közkönyvtárban nézelődik, valamint azt is, hogy kicsit tanácstalan, hogy merre is induljon el. És itt jött képbe a tény, hogy Lilla könyvtárosként dolgozott. Igaz, nem itt, de mondhatjuk, hogy munkahelyi ártalom volt, hogy ha könyvekről van szó, segítenie kell.
Bólintott, és gyorsan körbekémlelt, betájolta magát, magukat. Igaz, nem különösebben volt rá szükség, hiszen a helyiség központi, legkiemeltebb pontján álltak, hiába volt egy eldugott sarkában. Mindent ehhez a helyhez lehetett viszonyítani.
Közben úgy tűnt, Borcsa olyan, aki nem nagyon bírja, ha csend van, kínosan érzi magát talán egy néma társaságban, és bár a levitás egy "gyerével" elintézte volna a további kommunikációt, a másik lány kicsit mintha megnyílt volna neki.
- Ha ez megnyugtat, én nem akarok fogáspontot találni rajtad - mondta kicsit összeráncolt homlokkal. - De ne csodálkozz, ha kíváncsivá teszed az embereket, ha bevallottan vérátkokról keresgélsz információt.
Ami azt illeti, a viselkedéséből nem volt túl nehéz leszűrni, hogy nem egészen iskolai feladatról van szó. Látszott rajta, Lillának pedig volt szeme a részletekhez. Ugyanakkor nem volt tolakodó, és mások dolgában kutakodó típus. Vagyis.. általában. Most azért beugrott neki, hogy elég sokat szimatolt Sári körül, főként a fiúja után. És nem is tetszett neki, amit talált.
- Gyere, megmutatom, melyik sorban érdemes nézelődni - mondta, és intett neki, hogy kövesse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2020. december 19. 08:34 | Link



- Szóval ez nem túl hétköznapi errefelé?
Pedig valljuk be, hogy szerintem eléggé jól felépítettem a történetet. Tudom, hogy ki az a tanár, aki ilyet tanít, és tudom, hogy a tanárok szoktak beadandókat kérni. Még csak pár napja vagyok itt, de ez egy szép eredmény egy olyan embertől, aki eddig otthon élt. Nekem a kimozdulást a nagy családi ebédek és vacsorák, valamint az aranyvérűek hagyományos partijai jelentették. Ha el kellett mennem valahova, hogy apának vagy anyának kísérője legyen, hogy finoman elkezdjenek bevezetni a legújabb házasságközeli generáció életébe, akkor án mentem. Otthon tanultam, a magam ütemében. Most tanórákra kell járnom, másokkal aludnom, megadott időpontban ennem. Nagyon furcsa ez így, és tudom, hogy a magamfajta átkozottnak kérdés nélkül kellett volna Ambrózy professzorhoz mennem, de valahogy minél tovább húzom, reményeim szerint annál kevésbé leszek feltűnő.
- Találkoztál már olyannal, aki ilyen módon volt átkozott?
Teszem fel az engem nyilvánvalóan legjobban érintő kérdést, miközben elindulunk arra, amerre úgy tűnik, hogy az engem érintő könyvek vannak. Szeretnék erről beszélni, de nem tudom, hogy hogyan lehetne, így csak puhatolózok. Nem mondom, hogy egyből elmondom majd a titkomat, de egy nap, valakinek, akiben megbízok, szeretném. Hálás vagyok a keresztszüleimnek, hogy itt vannak nekem, hogy kérés vagy kérdés nélkül befogadtak, de szükségem van arra, hogy a korosztályommal is megtaláljam a hangot, túl azon, hogy ilyen kellemetlen helyzetekben sodrom magam. Mondjuk jó lenne, ha úgy kezdeném, hogy nem egyből a vérátok kerül a középpontba. Hiszen mi mondható el rólam? Hogy egy tizenéves, önmagát kereső tinédzserlány vagyok. Biztos, hogy van számos olyan pont az életemben, ami miatt még érdekes lehetek. Vagyis, nagyon remélem, hogy van.
- Ezek azok?
Kérdezem Lillát, amikor megérkezünk egy polchoz, és végigpillantok rajta, kiengedve egy mély sóhajt. Rendben, most már tudom, hogy hol vannak, csak azt nem tudom, hogy ezek körül melyikkel kéne kezdenem, mert egyik gerincére sincs ráírva, hogy "Kezdő maledictusok kézikönyve" vagy éppen, hogy "1000 kérdés 1000 válasz maledictusoknak". Tudtam én, hogy nem lesz könnyű, viszont tudom, hogy már eléggé bosszantó lehetek. Össze kell szednem magam, már nincs itt az anyám, aki majd megoldja helyettem.
- Köszönöm szépen a segítséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 104
Írta: 2020. december 24. 16:48 | Link

  
"A világban ki vagytok téve az első jöttment szeszélyének;
egy könyvtárban viszont maga a szellem van
alávetve szeszélyeiteknek."

Nem egészen tudta, mit mondhatna erre. Hogy hétköznapi volt-e vérátkokról keresgélni? Talán nem volt annyira elrugaszkodott ötlet, de nem gondolta volna, hogy alapképzésen különösebben belementek volna a témába, legalábbis nem annyira, hogy egy ilyen eldugott helyen kelljen utána kutatni. Ami viszont nagyon is mindennapi dolog volt, hogy az emberek előszeretettel ütötték az orrukat más dolgába. Borcsa pedig igencsak gyanúsan viselkedett.
Válaszként Lilla csak megrántotta a vállát és megrázta a fejét. Őt mindenesetre nem érdekelte, miért akar ennyire belemélyedni a dologba ez a lány. Pedig tudott volna elméleteket gyártani, és valószínűleg az első kérdése, ha valóban bele akart volna pofátlankodni, az lett volna, hogy őt milyen vérátok sújtja. Csak megerősíteni látszott ezt a rellonos újabb kérdése, melyre kicsit Lilla fel is vonta a szemöldökét.
Szája egyik sarkát kicsit feljebb húzta, még akár mosolynak is tűnhetett.
- Nem tudom.. de úgy sejtem igen.
Közben már úton voltak, Lilla elől, nyomában Borbálával, és a szőke ide-oda tekintgetett, a könyvek gerinceit olvasgatta, illetve a polcok elején található, megkopott táblácskákat. Végül megtorpant, és kicsit hosszasabban tanulmányozott pár könyvet, és egyet ki is húzott. Ekkor kérdezett ismét a másik, és Lilla bólintott.
- Úgy nézem igen. Ez itt - nyújtotta az előbb kihúzott kötetet - szerintem sokat segíthet, de van itt körülötte még pár darab, ami érinti a témát valószínűleg. Én főleg azokra fókuszálnék, amiknek már nem olvasható a gerince. Tapasztalataim szerint azok őrzik a legnagyobb titkokat.
Hátrébb lépett, majd megfordult, hogy elinduljon, de aztán a köszönő szavakat hallva még megtorpant, és visszapillantott.
- Nincs mit - mondta, majd egy pillanatra elhallgatott, és hozzátette: - Ha bármilyen segítségre lenne még szükséged, keress nyugodtan fel! A bogolyfalvi művelődési ház könyvtárában is megtalálsz.
Nem egészen értette, mi ütött belé, és miután viszlátot intett, és sarkon fordult, még sokáig elemezgette saját viselkedését.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 24. 16:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint