25. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 15. 13:53 | Link

Noel

A porfelhő lassacskán visszatelepszik eddigi helyére, vagy csak a beköszöntő félhomálynak köszönhetően már nem annyira kivehető, mint kezdetben.
Fejét kissé oldalra billenti és tekintetével végigköveti Noel minden mozdulatát, még az ujján lévő, figyelemfelkeltő gyűrűre is rátéved a szeme. Eddigi találkozásaik alkalmával nem látta, ezért barnáit kissé tovább pihenteti rajta, mint az elvárt lenne.
Bambulásából a háztársa fájdalmasan csengő hangja ébreszti fel. Szemei lassan vándorolnak el a gyűrűről egészen Noel tekintetéig, amely hangjához hasonlóan a fájdalomról árulkodik és nem is kutathat benne hosszú ideig.
– Hé nézz ide – hangja lágy, kérlelő. – Tudod jól, hogy előttem semmit sem kell titkolni és szégyellni – egy bátorító mosolyt csal elő kissé sápadt arcára. – Nagyon jó hallgatóság vagyok, szerintem ezt már bizonyítottam neked – nem tudja, hogy merjen-e kérdezni ezért egy darabig csak vár. Bármennyire is szeretné a helyzetet elbagatellizálni, tudja jól, hogy most ez mennyire rosszul eshet a másiknak és sokkal fontosabbnak tartja barátságukat annál, minthogy elszórakozza.
– Elmeséled a szíved bánatát nekem? – ha akarná se tudná megjátszani az érdeklődést. Segíteni szeretne, de szíve legmélyén tisztában van azzal, hogy valószínűleg nem ő a legtökéletesebb személy erre a szerepre, ám ha Noel megtiszteli bizalmával, ő nem fogja eljátszani azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Rellonos blogger


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 618
Összes hsz: 6070
Írta: 2016. december 15. 14:24 | Link

Ceci

Hajna kérlelő szavaira zöldjei visszatalálnak a várakozó barnákba, s minden további nélkül, csupán pillantásával üzen. Szemeiben ott sorakoznak a kimondatlan szavak; érzések és zagyva gondolatok várják, hogy a férfi felszínre hozza őket. Egyelőre azonban képtelen rá. A gyász megnémítja, torka kiszárad, s egy szorító, egyre csak növekvő gombóc elszorítja nyelőcsövét. Száját összeszorítja, fejét megingatja. Azután pislant, és egy óriási levegővétel közben mellkasa megnő, ami már csak válla megvonása alatt süllyed vissza.
- Nagyon sokáig tartott túllépnem Michelle-en - szólal meg kis idő múltán, szemeit az ujján forgatott pecsétgyűrűre sütve. Egész lénye távolinak hat. - De... - ajkait önkéntelenül, lemondón biggyeszti le - Annelie-hez összehasonlíthatatlanul jobban ragaszkodok.
Gondolatmenete kusza, Cecinek most biztosan nem könnyű követnie háztársát, aki félinformációkat oszt meg, azokat is csak nehezen, rekedtes hangján préselve ki fásult önmagából. Ő akkor, évekkel ezelőtt komolyan azt hitte, hogy az életében Michelle elvesztésénél semmi sem fog jobban fájni. Azt gondolta, hogy ha a Saint-Venant lányt túlélte, akkor jöhet bárki és bármi, ő mindenen könnyedén átlép és keresztülmegy majd. Mert, ugye, senkit sem fog nála jobban szeretni! - ez tény. Ekkorát tévedni..., milyen gyarló is az ember!
- Nem érdekel semmi - pillant fel a kanapén elnyúló lányra, aztán fejét megcsóválva, nevetősen elmosolyodik. - Sz*r az egész, de majd elmúlik. Viszont... kedves Cecília, láttalak múltkor a vásárban. És... nem voltál egyedül.
Kiszélesedő mosolya őszinte, tekintetében kíváncsiság és némi zavarodottság bujkál. Vajon hagyta magát annyira belesüppedni lelki nyomorába, hogy lemaradt a világban andalgó boldog párokról? Meglehet.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2016. december 15. 14:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

egy nap itt, egy nap ott
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 15. 14:45 | Link

Noel

Szemeit mélyen fúrja a zöldekbe, amelynek sötétje most mély útvesztőt rejt. Nem sürget semmit, hiszen tudja jól mennyire idegőrlő tud lenni az ember számára, ha valaki a nyakában liheg és mindenáron ki akarja szipolyozni belőle az érzelmeket. Noelnek talán ez az egyetlen egy szerencséje, mert bár érdekli minden, ami a rellonos lelkét nyomja, nem fogja ráerőltetni azt, amit képtelen megosztani.
Némán hallgatja a szavakat, elképzelni se tudja, mi játszódhat le a férfiban. Azt már az első pillanatban látta, hogy mennyire meggyötört, de most fél mondatait hallva, jut csak el igazán az agyához, hogy ez a dolog sokkal súlyosabb, mint várta. A kusza gondolatokat megpróbálja összetenni, ismeri a történeteket. Tudja azt, hogy kihez milyen viszony fűzte Noelt és átkozza magát azért, mert még egy ölelésre se képes, amellyel tudná bizonyítani együttérzését. Bár abban sem biztos, hogy azzal jót tenne-e.
– Nincs azzal semmi baj, ha ragaszkodsz hozzá – annyira bután hangzik. Ostobának érzi magát, mert nem tudja átérezni a fájdalmat, a szenvedést, az egész annyira távol áll tőle, hogy nem tudja mit kell ilyenkor mondani a másiknak. Tekintetét most veszi el először a másikról, most ő szégyelli el magát, mégpedig azért mert tehetetlen.
– Azért én csak érdekellek – megköszörüli a torkát és egy félszeg mosolyt villant a másikra. – Biztosan Ildával láttál. Vásárolgattunk a családjának, én csak kísérő szerepet töltöttem be – nem hazudik, a vett ajándékok a tanúi arra, hogy legutóbb Ildával járt a vásáron, hát ki másra is gondolhatna Noel, mint a lányra? – Tudom, hogy furcsa látvány, ha nem egyedül kóricálok, de néha nekem is kell társaság rajtad kívül – bájosan vigyorog, tény, hogy nem sokat szokott társaságban mutatkozni az elmúlt években, de eljött az a pont, hogy muszáj volt kibújnia a csigaházából.

 - - - Z á r á s - - -


Hosszú órákon át vesézik ki életük apró mozzanatait, mindezt anélkül, hogy feszélyezve éreznék magukat. Bár érdekes ez a barátság, de bátran állítható, hogy nem érdeken alapul, hanem tényleg törődésen. Mikor már nincsen tovább, együtt indulnak vissza a körletbe, ahol könnyes búcsú nélkül válnak el egymástól.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2017. január 29. 21:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2017. január 13. 19:55 | Link


Megbeszélte a szöszi a vörivel, hogy találkozni fognak, és méghozzá itt. Meg is jelent a megbeszélt időpont előtt jóval, hogy el ne késsen. Mostanában majdnem mindig késik, és mosolyog, vagy magol, és… beszél. Sokat. De ezektől eltekintve, köszöni szépen, ő teljesen jól érzi magát.
Szóval, hát itt vannak mind a ketten, és csak az nem tiszta az egészben, hogy miért pont ebbe a terembe jöttek, mert, ezen kívül, még van egy jó pár, és egy ismerkedést úgy kezdeni, hogy, "irány az igazság terme", meglehetősen furcsa, még ha nincs semmi hátsó szándéka az illetőnek vele, meg nem is faggatni akarja a lányt, csak ez az egyik terem, amit biztos, hogy mind a ketten ismernek, és nem is nagyon lehet összetéveszteni.
- Hogy telt a heted? - *tette fel az egyik lényegtelen kérdését a sok közül, hogy elindítsa a beszélgetést valamerre, és nehogy beálljon közéjük az a bizonyos kínos csönd. * Ami, Lucy-t ismerve a csönd helyett beszélgetés, de az már egy másik "történet".
Attól eltekintve, hogy egész héten rohant, hogy mindent meg tudjon csinálni, amit szeretne, még a könyvtárba is bejár nagy lelkesen, és nem nagyon akar a hetéről beszélni, mert volt pár anyagrész, amire nem is volt ideje megtanulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Ötödikes diák


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 814
Írta: 2017. január 15. 15:36 | Link

Lucy


Meglepte az üzenet, melyben Lucy arra kérte, hogy találkozzanak. Még csak rövid ideje ismerték egymást, így nem sokat tudott még a lányról.
Összeszedte minden cuccát amire talán szüksége lehet (pálca, plusz pulcsi, hajgumi és egy könyv) bedobálta őket az egyik kedvenc hátizsákjába, majd elindult a kissé furcsa helyszín felé. Azt még nem igazán értette, miért pont itt kell találkozniuk, miért nem lehet mondjuk a könyvtárban vagy a társalgóban, de az már így rövid ismeretség után is leesett neki, hogy néha igencsak fura döntéseket hoz a levitás.
Belépve a terembe látta, hogy társa már vár rá.
- Sokat késtem? - kérdezte kissé aggódva. Nagyon nem szeretett elkésni sehonnan, legyen az találkozó, tanóra vagy bármi más.
- Egészen jól, köszönöm. Tanultam, meg végre végig olvastam az egyik legújabb könyvemet. Na és neked? - Lényegre törően megválaszolta a kérdést, majd ledobta táskáját az egyik fotel mellé, majd helyet foglalt a karosszékben.
- Te nem ülsz le?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radon Berta
Diák Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


Akcentusos télkedvelő *-*
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. április 10. 22:37 | Link

Roland

Az elején nehezen indult, nem igazán vagyok ismerkedős típus, de mostanában rászoktam arra, hogy köszönök, vagy segítséget ajánlok az elsősöknek. Tegnap is ez történt, de végre szóba is állt velem valaki. Egy fiú. Könyvmoly személyiségnek tűnt, és mivel én is szeretek olvasni, miért ne ?Gondoltam hát meg kell ragadnom az alkalmat, úgyis ezalatt a félév alatt nem igazán ismertem meg egy fiút se. Így hát elhívtam valahova. Eleinte sokat gondolkodtam rajta, de másnap meglett a megfelelő helység. Az igazság terme. Ne is kérdezze senki, fogalmam sincs miért hívtam oda. Pont oda. De mostmár mindegy. Bele is dugtam egy apró levelet a táskájába mikor ment be a klubhelységbe. A cetlin ez állt:örülnék neki ha holnap találkoznánk az igazság termében fél háromkor. Számítok a megjelenésedre.
                                                                   Üdv.: Rn
Utoljára módosította:North West, 2017. április 25. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Berrrrrta
Kiss Roland József
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2017. április 11. 19:59 | Link

Radon Berta


Mostanában egyre több tanulóval ismerkedem meg. Nem nehéz egy magamfajta fiúnak, aki szeret kviddicsezni és elsős létére bekerült a csapatba. Igaz egyenlőre tartalék terelőnek, de az edzéseken így is felhívtam magamra jó pár Eridonos figyelmét. Ha pedig a komoly tanulási vágyamat akarom kielégíteni, akkor megfelelő a könyvtár. Igaz itt nem lehet hangoskodni, de ahogy látom sok társam segítségre vár, akik ki is használják az adott lehetőséget.
Ennek ellenére Meglepő dolog történt velem.
Kezdjük az elején. Így a tanév elején őrjítő, hogy minden tantárgy más más teremben van megtartva, a kastély más más szegleteiben. Ez az egy amit még nem szoktam meg, habár tudom, hogy évekig így fogok élni. Igyekszem hát megtalálni a termek közötti legrövidebb utat. Nos ma sikerült! Nem késtem el! A diákok még a terem előtt álltak, így befurakodtam közéjük én is.
A meglepetés ma mégsem ez volt, hanem egy levél, amit akkor találtam meg, amikor a táskámból elővettem a fontos dolgokat a tananyaghoz. Könyv, pergamen, tinta és türkizzöld ezüstcsíkos lúdtollamat. Hát igen, kicsit különc is vagyok. Szóval a táskámból előkerült egy levél, amiben ez állt:
Örülnék neki ha holnap találkoznánk az igazság termében fél háromkor. Számítok a megjelenésedre.
                                                                   Üdv.: Rn


Próbáltam kitalálni ki is lehet az az Rn, de hamar rá is jöttem. Csak Berta lehet. Nemrég találkoztam vele és meglepően jó érzések kerítettek hatalmába. Először is, hogy nem csak én vagyok kicsit különc. Sokat tudtam vele beszélgetni, minden érdekelte, nagyon okos lány szerintem. A legfontosabb pedig, hogy a könyvei nem csak kelléknek vannak nála. Olvassa is őket.
El is határoztam, hogy másnap elmegyek a találkozóra. Úgysincs akkor már órám, a könyvtár pedig várhat, az edzés pedig később lesz csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radon Berta
Diák Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


Akcentusos télkedvelő *-*
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. április 12. 22:54 | Link

Roland

Másnap órák után a klubhelységbe igyekeztem, hogy ledobjam a cuccom, aztán mentem is az igazság termébe, ahol Rolanddal találkozom. Őszintén nagyon izgultam, de megpróbáltam leplezni félelmemet, hogy elrontom. Az igazság terme a Déli szárnyban van, ami a kastély másik felén helyezkedik el, de gondolom Rolandnak sincs könnyebb dolga. Bő 10 perc alatt oda is értem, még volt kb. 5 perc félig. A fiút megvártam a terem előtt, hogy együtt menjünk. Közben megfogalmazódott bennem, miért is ide hívtam. Talán azért, mert nem szeretnék megismerkedni valakivel, aki hazudozik, főleg ha nem azonos neműről van szó. Nemsokára meg is érkezett és együtt mentünk be.
- Szia!- köszöntem rá. Többet nem szóltam, mert féltem, hogy hogy hülyeséget mondok.
Majd majdnem egyszerre leültünk a puha ülőgarnitúrákra.
Utoljára módosította:North West, 2017. április 25. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Berrrrrta
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Dél Nyugat
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 500
Írta: 2017. július 22. 13:55 | Link

Á L O M K Ó R
[zárt][zárás]

A futás jó dolog. Felszabadító, mikor végre nem kellett másra koncentrálnia a mozgáson kívül, és kimozdulhatott az iroda szűk teréből. Hiányzott neki a halászat, vagy a Mangrowe-erdő árnyas fái közt eltöltött munka.
Annie azonban rávette, hogy menjenek le a faluba futni, amire örömmel mondott igent. Csak azt nem értette, hogy az a nagyképű mestertanonc, az a Bailey mi a fenét keresett ott. Kissé lemaradt a nőtől, kijött az edzésből most, hogy ennyi idejét a tantermek padlóját koptatva töltötte. Bailey megjegyzéseit azonban nem engedte el a füle mellett ilyen távolságból sem. Olyan tisztán és érthetően hallotta a gúnyos és sértő mondatokat, mintha ott állt volna mellette.
Már egészen mögöttük volt, mikor reflexből indult meg a keze, hogy ingjét megragadva tanítsa móresre az alakot. A ruha helyett azonban csak a nyakában lógó kürtöt sikerült elkapnia egyetlen rántással lelassítva, majd szakítva le nyakáról. Talán még mondott is valamit. Nem volt benne biztos, hogy mit. Sőt, még abban sem, hogy magyarul vagy angolul közölte a keresetlen szavakat a bájgúnárral.
A másik férfi szemébe nézve azonban helyrebillent valami az agyában, észhez tért, ahogyan látta a felismerést. Elvégre ő most felelősségteljes tanár. Ő Sólyom Máté, aki házvezetőhelyettesként legalább épp olyan érettséggel és megfontolással kellett volna viselkednie a diákokkal, mint ahogyan az igazgatói irodában adta elő magát Herczeg úrnak.
Ezzel a gondolattal, és egy különös, ösztönző lökettel a tarsolyában hoppanált el a helyszínről, mielőtt még bármilyen más megjegyzést tett volna Bailey-nek. A kezében maradt kürt azonban éppen kellő bizonyíték volt mindarra, ami nem feltétlenül tartozott Máté profiljához.
Az iskola területére érve megállt, és kihúzta magát. Már egészen későre járt, így nem is számított másra a környéken. Rohanó léptekkel sietett a kastélyba, mégis volt ideje két mélyen alvó diákot visszaküldeni a hálókörletébe az üvegházból. Talán Máté mégis volt valamilyen hatással South-ra is.
Elfogta a fáradság. Talán az edzés miatt, de alig várta, hogy végre ledőlhessen és kipihenje magát. A kürttől először még meg kellett szabadulnia, ha ez a Bailey gyerek esetleg fel akarná ébreszteni emiatt az apróság miatt. Épp eléggé idegesítette a képe, hogy ne akarja többet látni. Annie közelében meg pláne.
Egy hatalmas ásítás közben futott össze Kirillel a folyosón. Talán a gondviselés küldte. Különösebb magyarázat nélkül nyomta a kezébe a kürtöt, talán elejtett egy megjegyzést, hogy egy levitástól van, de ne adja neki vissza, de már indult is tovább.
Két folyosórésszel arrébb kanyarodott be az igazság termébe, hogy egy kicsit megpihenjen, mielőtt még az iroda kényelmetlen bútorai közt hajtja álomra fejét. Az egyik sarokba ült le, hátát a hűvös falnak vetve, és behunyta a szemét. Csak egy pillanatra. Holnap még számon kéri ezért a kölyköt. Talán valami büntetőmunkát ad neki. Mikor már végre kipihente magát.
Az álom olyan váratlanul húzta magával, és fogadta tárt karokkal, hogy South-nak ellenkezni sem volt lehetősége. Mély, álomtalan álomba zuhant.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


young coconut
offline
RPG hsz: 318
Összes hsz: 2612
Írta: 2017. augusztus 1. 21:33 | Link


a meccsem előtt

Az a helyzet, hogy még mindig nem dobott fel senki, legalábbis a vészesen közeledő határidőm erre enged következtetni. Ha megtették volna, nyilván értesítettek volna arról, hogy "hé fiú, baj van, áthágtál egy szerződést, szerussz". Vagyis gondolom, hogy szólnak ilyenkor, mert őszintén, eddig még nem nagyon verekedtem sem kocsmában, sem utcán, sem sehol, ahol nem szabad. Vagyis de, egyszer, de az már régen volt, és Aiden amúgy sem foglalkozik ilyenekkel, hogy felnyomjon engem. Titkon még remélem is, hogy vele akadtam össze valamiért, mert ha így lenne, akkor nem kéne aggódnom. Viszont én marhára aggódom, mert ha ez kitudódik, akkor én bizony nem csak a bajnoki címnek, de úgy minden címnek szépen búcsút inthetek. Függesztette már fel, rövidebb ideig, és már az borzalmas volt, bele sem akarok gondolni, milyen lenne úgy soha többé nem csinálni. Szerintem beugranék a Dunába egy csomag kővel, vagy valami.
Aztán ott van még ez a másik dolog is, ez a van de nincs de mégis van, vagyunk de nem vagyunk, de azért mégis vagyunk, amiről mélyen hallgatok az én drága egyetlen nővéremnek. És ami miatt bűntudatom is van rendesen, mármint nem a dolog miatt, hanem amiatt, hogy nem mondom el neki, pedig lenne miről beszélnem, ó, de még mennyire. Csak valahogy soha nem úgy jött ki, hogy beszélhessünk róla, ha meg mégis, akkor mesterien eltereltem a témát, vagy simán megoldottam annyival, hogy nincs semmi. Pedig nem szoktam ám hazudni neki, meg nem is szeretek, de a szükség nagy úr, meg ilyenek. Ez meg egy eléggé nagy szükség, valahogy csak úgy túl szeretnék siklani rajta. Nem lehetne mondjuk, hogy visszamegyünk pár évet, elsimlizzük akkor amikor még kisebbek vagyunk, és kész, mostanra minden meg van oldva. Jó, nem muszáj ám régre visszamennünk, elég lenne mondjuk egy fél év is. Vagy egy. Vagy kettő. Az nem annyira sok tényleg.
Ja, és akkor említettem-e már a meccsem, ha jól emlékszem, igen. Általában nem szoktam idegeskedni, ha valakivel másodjára állok ki (akkor se, ha elsőre), de ez a valaki egyszer már átrendezte az arcom, úgy igazán, és most eléggé be vagyok csinálva tőle. Mármint ja, nyilván én fogadtam el a meghívását, meg minden, de én attól még rohadtul félek, és rohadtul nem akarom, az egy oszlop. Nem is oszlop, egy szekrény, egy jó nagy szekrény, olyan két ajtós, plafonig magasodó. Na, pontosan olyan, és akkor nézzünk csak rám. Még fogalmam sincs, milyen tervet kéne felállítanom, de valamit k.rvára fel kéne, ha még ki is akarom vitelezni.
Megdörzsölöm orrnyergem, miközben benyitok a terembe, és levágom magam a kanapéra. Beszélnem kell Shayleennel. Viszont otthon nem lenne jó, mert otthon úgysem venném rá magam, és ha mégis, útközben meggondolnám magam, és kitalálnék valami hihető kis történetet. Ezért is hívtam ide, vagyis mondtam neki, hogy itt kéne találkozzunk, és itt kéne beszélgetnünk. Valamiről. Ami fontos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Mestertanonc Levita (H), Másodikos mestertanonc


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 150
Összes hsz: 611
Írta: 2017. augusztus 1. 22:19 | Link

Adrian
"Már fáradt vagyok
megbocsátgatni - kérlek:
inkább ne bánts meg."

Bárcsak minden olyan egyszerű volna! Csakhogy Shayleen körül minden felborulni látszik. Aiden szóba sem áll vele, talán soha nem is fog, ő pedig rájött, hogy képtelen nem szeretni a rellonost. Kevint úgy kerüli, mintha csak leprás lenne, pedig csupán a bűntudat mardossa és falja fel legbelül. Hogy miért? Mert igent mondott valami olyasmire, amire sohasem szabadott volna, elvégre képtelen viszonozni a fiú szerelmét. Jobban meggondolva, egyetlen pillanat sem volt az életében, mikor viszonozta, pusztán reménykedett, hogy egyszer megtörténik a csoda. De nem történt.
És ha azt hinnénk, hogy a szociális életén kívül minden rendben van, hát nagyon nagy tévedésben evickélünk. A szüleivel - akiket továbbra sem tekint annak - készült volna békülni, mondván ez Adrian érdeke, amikor azonban végre rászánta volna magát... Nos, igen. Egy Colton nevezetű srác csak úgy belibbent a képbe, közölve vele, hogy a fiatalabb Black meleg, de legalábbis biszexuális és jelenleg is vele folytat viszonyt. Ez az információ tőrdöfésként érte, minden idegszála belesajdult az erőfeszítésbe, hogy megtartsa azt a csipetnyi méltóságát, ami még maradt a számára. De nem sikerült. Az egészben nem is az a legszörnyűbb, hogy nem vette észre, sokkal inkább a tény, hogy öccse eltitkolta előle, mi több, egyenesen hazudott neki.
És akkor itt van még az is, hogy végre felépülni látszik. Igaz, az utóbbi időben kevesebbet eszik, de súlyából nem veszített, csak a közérzete az, ami nem nevezhető elfogadhatónak. Noha testileg kezd megerősödni és visszatalálni ahhoz a Shayleenhez, aki valaha volt, a bensőjében minden, ami számára fontos, lángokban áll. Végül nem kereste fel Jamest és Annabeth-et, nem hívta meg őket vacsorára és nem vallotta be Kevinnek, hogy mást szeret. A biztonságos menekülőutat választotta ismét: elkerült mindent, ami akárcsak egy cseppnyi fájdalmat vagy kellemetlenséget is okozhatott volna. Legfőképpen Adriant. Csak pár napja esett meg az a bizonyos beszélgetés, de képtelen fivére szemébe nézni, harag dúl benne, olyan örvénylő kavalkád, mely napról napra csillapíthatatlanabb. Szabad perceit a Levita biztonságos csendjében töltötte, így arról sem értesült, hogy testvére nem kis pácban van. Semmiről sem tud jelenleg, épp ezért lepte meg, hogy Adrian beszélgetésre invitálta. Az igazság termébe.
Gombóccal a torkában lép be a helyiségbe, ahol még sohasem járt. Ez azt jelentené, hogy mindig igazat kell mondania, vagy csak arra képes, hogy igazat mondjon? Képes lesz az öccse szemébe nézve hazudni, mosolyt erőltetve az arcára azt mondani: nincs semmi baj, megbocsájtok? Kétlem. Azonban a további fejtegetéseknek elejét véve megköszörüli a torkát és tisztes távolságot tartva leül a földre. Nem méterekre, de annyira igen, hogy egyértelművé váljon, nehéz beszélgetés vár rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


young coconut
offline
RPG hsz: 318
Összes hsz: 2612
Írta: 2017. augusztus 1. 22:53 | Link


a meccsem előtt

Tény, hogy rossz otthon egyedül, és nem csak azért, mert magamnak kell ételt csinálnom, és vásárolnom, és nem csinálja meg helyettem senki. Tényleg rossz volt, se kutya, se Shayleen, csak én és az egyre erősebbé váló érzésem, hogy valamit eléggé elcseszerintettem. És valahol tudom is, hogy mit, vagyis ez iránt is van egy erős megérzésem, de nem vagyok benne biztos, mert neki nincs honnan tudnia. Vagyis nem lenne honnan, és nem is kéne neki. De akkor az élet túl egyszerű lenne, ha minden úgy alakulna, ahogy én azt eltervezem.
Bár le vannak hunyva szemeim, véletlenül sem alszok. A tervem szerint le kéne adnom pár kilót, le kéne mennem minimumra, mert úgysem fogok felszedni annyit, hogy véletlenül egy súlyban legyünk. A puszta erőre nem alapozhatok, nem mintha eddig azt csináltam volna, eddig lehetett benne hitem. Most nem lehet. Gyorsnak kell lennem, és könnyűnek, könnyebbnek, mint amennyire most vagyok. Szóval le kell mennem hetvenhét és fél kilóra, nem többre, és még véletlenül sem kevesebbre. Persze ebben is van rizikó, de ezzel az emberrel szemben akkor is lenne, ha én lennék az út henger, vagy Jézus maga. Nagyjából ebből a gondolatmenetből rángat ki a hangja, mire már kinyitom szemeim, és fel is ülök. Csendben figyelem, ahogy helyet foglal a földön, eléggé távol ahhoz, hogy tudjam, nem fog elmenni, de nem is nagyon szívesen csinálja ezt az egészet. Hát csodálatos. Nem elég, hogy már két anorexiás és egy diétás van körülöttem, az egyik bevág nekem egy hisztit, a másik meg eléri, hogy rosszul érezzem magam. Hát csodálatos. Egy tündérmesébe születtem. Őszintén, kezdek belefáradni már abba, hogy folyamatosan minden mozdulat mögött azt lessem, hogy vajon őszintén ezt akarják-e, vagy hogy lenne jó, vagy mi lenne nekik jobb. Azzal nyilván senki ne foglalkozzon, hogy esetleg, a mennyei véletlen folyamán, nekem mi lenne jó. Mert minek azt. Egy pillanatra nagyon erős késztetést érzek arra, hogy azt mondjam, ha nem akar beszélni velem, akkor nem is kell itt lennie, el is mehetünk és csinálhatunk úgy tovább mintha nem is lennénk testvérek - de nem mondom ki. Mert azzal megint bántanám, ugyebár.
- Örülök, hogy itt vagy - tényleg örülök, mert megtehette volna, hogy nem jön el, hagy a fenébe. - Szóval… Beszélnünk kéne, de nem tudom miről beszélnék először magamtól, szóval… Esetleg, elmondhatod, hogy te mit tudsz… Mert biztos tudsz valamit - ó igen, ebben is marhára biztos vagyok, nem viselkedne így, csak magától. Főleg velem nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobai Léda
Diák Navine, Másodikos diák


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. február 19. 18:04 | Link

Partay Alfréd Benedek

Nagyon sokszor gondolkoztam el azon, miért is vagyok itt, miért így alakult az életem. Végül mindig arra jutok, hogy csak sodródok az árral, ha jobb lesz, jobb lesz, ha nem, hát nem.
A mai napom a jobbak közé tartozik. Kellemesen keltem, bár szobám csicsás rózsaszín színe elvakított. Nem is értem miért oda osztottak be! Mindegy, a szobatársaim elviselnek, különösképpen nem szólnak hozzám, ahogy én sem hozzájuk. Így van ez jól.
Úgy döntöttem, mivel ilyen jó napom van, megengedhetek magamnak egy sétát, így most a kastély folyosóit járom, mik most is olyanok, mint egy óriás, varázslatos labirintus. Sosem tudhatod, hol lyukadsz ki.
Egy ajtót látok magam előtt, úgy döntök benyitok. A terem átlagos társalgónak tűnik, bár a varázslat itt is fellelhető, ugyanis, ahogy belépek, a függönyök azonnal összébb húzódnak. Kicsit furán hat rám a félhomály, így hunyorogva pislogok körbe, míg hozzá nem szokik a szemem a fény hiányához. A helyiség viszonylag apró. Csak egy fotel, egy kanapé és egy zsámoly foglal helyet benne. Kicsi és üres, számomra pont tökéletes.
Úgy döntök kényelembe helyezkedem és leülök a kanapéra. Pihenés közben nyugalom árad szét az egész testemben. Itt nem zavarhat senki és semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
Diák Navine, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 396
Írta: 2018. február 19. 20:08 | Link

Léda

Nem emlékszem, hogy eddigi Bagolyköves pályafutásom alatt voltam e a déli szárny ezen felén, de most ez is megtörtént. Nem ismerősek a folyosók, ennyi kihagyás után nem is csoda, de itt a ragyogó alkalom a felfedezésre. Megyek összevissza, mire egy eléggé közönséges ajtóra vagyok figyelmes, ami felkelti a figyelmem, hiszen a kastélyban minden annyira túl van cicomázva, díszítve. Egyszerű társalgó fogad a belépésemkor. Pont ez tetszik meg nekem benne. Beljebb lépve veszem észre, nem vagyok egyedül ezen a helyen. Nem akarom zavarni, de ha már bejöttem, és ketten vagyunk, megpróbálok vele beszélgetést kezdeményezni. Remélve, nem utasít el.
- Szia! Remélem nem zavartalak meg, és ide ülhetek én is a kanapéra. Partay Alfréd Benedek vagyok. Kéllek, hívj Benedeknek, ezt a megszólítást kedvelem. -
 Nem térek most ki az Alfréd névhez való viszonyomra. Nem jön be, és kész. Szüleim hóbortja volt szerintem ez a név. Valamelyik ősömtől kaptam, szerintem tetszett is nekik. Lány nagyon aranyos, kis szende. Remélem ő is szeretne társalogni. Visszahúzódónak látom, de lehet, hogy az ellenkezője. Sohasem szabad a látszatra adni, főleg, ha az első találkozásról van szó.

Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2018. február 19. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad
Dobai Léda
Diák Navine, Másodikos diák


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. március 11. 13:36 | Link

Benedek

Szememet csukva pihentetem. Már az alvás szélén állok, amikor egy kellemes hang üti meg a fülem. Lassan kinyitom a szemem és a fiúra nézek. Kedvesnek tűnik, bár ront az imidzsén az a tény, hogy megzavarta a pihenésemet.
- Dobai Léda vagyok. Örülök, hogy találkoztunk, bár ami azt illeti megzavartál - a gondolataim csak úgy buktak ki a számon. Ezt vajon miért mondtam? Mindenesetre úgy teszek mintha nem történt volna semmi.
- Hogy tévedtél ide? - kérdezem, miközben az egyik hajtincsemmel játszadozom. Szeretem a hajamat. Szőke és ragyog, habár én sötétnek tűnök mellette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
Diák Navine, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 396
Írta: 2018. március 12. 19:10 | Link

Léda

Talán nem állja meg a helyét, hogy nem jártam itt, valami rémlik. Válaszomra úgy tűnik nagyon is őszinte választ kapok a lánytól. Kiderül, Lédának hívják, ami szép név, és kimondottan tetszik nekem. A lány is eléggé szemrevaló, szép teremtés. Ezek szerint nem nagyon akar társaságot, de meg próbálom még, hátha itt maradhatok egy kicsit. Bár feltesz egy kérdést, ami azt jelenti, nem nagyon akar elzavarni.
- Mivel kihagytam itt egy kis időt, kedvem támad újra felfedezni azokat a helyeket, ahol jártam anno. Te hogyan fedezted fel magadnak ezt a helyet? -
 Kérdezek tőle, így legalább van társaságom addig, míg válaszol. Szőke haja már messziről felismerhetővé teszi szerintem, jól néz ki, nagyon illik a hozzá. Szerintem a neve is megy a személyiségéhez. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem ismerjük egymást. Most látjuk először egymást. Jó lenne jobban megismerni őt.
- Ismerős vagy, mintha láttalak volna. Navinés vagy? Lehet máshonnan, óráról, vagy csak összefutottunk a folyosón. Melyik évfolyamba jársz? Bocsánat, hogy csak így kérdezgetek tőled össze vissza. Remélem nem probléma -
 Tényleg ismerő valahonnan, de nem tudom honnan. Úgy is kiderül, hiszen elmondja. Szeretném megismerni, összebarátkozni vele.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad
Dobai Léda
Diák Navine, Másodikos diák


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. március 13. 21:00 | Link

Benedek

A fiú közvetlen. Túl közvetlen. Velem ki akar egyáltalán beszédbe elegyedni? Igazából mindegy, ezt a kérdést már túl sokszor tettem fel magamnak. A fiúra figyelek és megpróbálok kedves lenni.
- Hogy őszinte legyek, csak belebotlottam ebbe a helybe, ahogy te is most belém - jelentem ki csípősen. Fogalmam sincs mi mondatja ki így velem a szavakat, de kezd idegesíteni.
Kínosan mosolygok, aztán a nyakamra teszem a kezem.
- Elsős navinés vagyok, inkább a sarokban meghúzódó fajta, nem hiszem, hogy annyiszor láthattál, talán egyszer-kétszer - válaszolok neki és próbálom elterelni a figyelmét a csípős mondataimról.
Úgy érzem mintha egyszeriben felszínre akarnának törni a gondosan elrejtett gondolataim és érzéseim, márpedig ha ez így folytatódik, nem lesz jó vége.
Lehajtom a fejem és a padlót szuggerálom szüntelen.
- Nagyon kínosan érzem magam - közlöm, majd kétségbeesetten a szám elé teszem a kezem és úgy feszengek tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
Diák Navine, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 396
Írta: 2018. március 13. 21:46 | Link

Léda

Nagyon feszengőnek látom Lédát, ami felveti bennem azt a gondolatot, hogy én miattam van ebben az állapotban, amiért megzavartam. Ezt szóban is kinyilvánítja nekem.
- Biztos összefutottunk már a házban, ezért is vagy ismerős nekem. Minden olyan személyt megjegyzek, aki valamilyen módon számít, fontos, jó. -
 Próbálom valamilyen szinten javítani a kedvén, ne feszengjen, de azt látom nem nagy sikerrel. Más módot kell találnom rá, bár nagyon óvatosnak kell lennem. Szimpatikus, és úgy érzem, segítenem kell, persze ha ő is partner ebben. Nem akarok tolakodó lenni vele, ez távol áll tőlem. Ha nem akarja, nem akarok ráerőltetni semmit. Nem ilyen vagyok. Aranyos, és háztársak vagyunk, egymást segítsük.
- Mivel segíthetek neked, hogy ne legyen kínos a helyzet. Ha velem van a gond, nyugodtan elmondhatod, és elmegyek. Nagyon szimpatikus vagy elsőre nekem. Szeretnék veled beszélgetni, megismerni téged. Nem akarok tolakodó lenni, ezért megértem, ha nem akarsz még beszélni sem velem. -
 A padlót nézi rendületlen, a hajától nem látni az arcát, így nem tudom, milyen hatással van a mondandóm rá. Szeretném, ha jobban megismernénk egymást, beszélgetni vele, mint két barát. Meg kell adnia az esélyt ehhez nekem. Kialakul a dolog, és meglátjuk mi lesz.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2018. március 13. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad
Dobai Léda
Diák Navine, Másodikos diák


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. március 14. 22:40 | Link

Benedek

Próbálok természetesen viselkedni, bár nem nagyon jön össze. A fiú egyelőre nem néz hülyének, próbál ismerkedni és ez elég pozitív, bár mondhatom, jó emberhez jött oda.
- Nem zavar a társaságod, felőlem beszélgethetünk, csak nincs sok tapasztalatom kommunikáció terén - csevegek. Úgy érzem csak úgy ömlenek belőlem a szavak. Ilyen sosem történt még - Bár ami azt illeti most csevegő hangulatomban vagyok, de vajon mitől? Te tudod?
Csak beszélek, beszélek és beszélek. Kezemet szorosan karba teszem és próbálok a lehető legjobban elzárkózni, de nem megy. Úgy érzem lehetetlen.
Segítség kérően Benedekre pillantok, majd szégyenkezve elkapom a fejem. Lehetetlen szituációba keveredtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
Diák Navine, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 396
Írta: 2018. március 14. 23:09 | Link

Léda

Furcsának vélem Lédát, egyben tetszik is ez nekem. Nem írom le, nem tisztem. Látok benne valamit, valami jót. Zárkózott, láthatóan nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy valaki beszélget vele, csak azért mert érdeklődik iránta. Már nem érdekel, hogy miattam van e zavarban. Úgy látom, szépen lassan kezd megnyílni, és egyre jobban kezd megjönni a kedve a beszélgetéshez.
- Mindenbe bele jön az ember. Nem kell zavarba jönnöd. Kötetlen beszélgetésben szeretnélek megismerni, ha nincs ellenvetésed ez ellen. Örülök a társaságodnak, legfőképpen annak, hogy hajlandó vagy szóba állni velem, és nem zavarsz el. -
 Megpróbálom megtalálni a hozzávezető utat, amivel közelebb jöhetünk egymáshoz. Érzem nem lesz egyszerű a dolog. Kedvelem azokat a helyzeteket, ami kihívást jelent. Léda nagyon furcsa, amit nagyon nem tudok hova tenni, de biztos meg van ennek is a magyarázata. Szeretném megismerni őt, nem tudom miért, csak bennem van ez az érzés. Jelenleg ő is benne van az ismerkedésben, aminek nagyon is örülök. Feltesz egy kérdést, ami nem nagyon értek, nem tudom hova tenni. Megpróbálom megfejteni, válaszolni rá.
- Nagyon megfogtál, nem tudok válaszolni a kérdésedre. Annak nagyon örülök, hogy csevegő kedvedben találtalak. Ez azt jelenti, van kedved velem beszélgetni, ami kölcsönös a részemről. Hogy érzed magad itt? -
 Teszek fel neki egy általános kérdést. Nem akarom lerohanni összetett, magánéleti kérdésekkel. Nincs még itt az ideje. Szépen lassan haladok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad
Carolina Eleonore Bellini
Mestertanonc Eridon (H), Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 66
Írta: 2018. március 31. 16:32 | Link

Kami

A déli szárnyban valamiért nem járkálok túl sokat, így ma errefelé vezetett az utam. A titkos könyvtárban már voltam, amikor az a bunkó eltörte a pálcám. Szereztem újat szerencsére, valamiért megint egy ugyanolyan pálca választott ki. Érdekes ez a pálcamágia, hátha tanulhatnám a következő évben, nagyon tetszik. Szóval pont erre jártam, de ebben a szobában még nem voltam. Elvileg ez az igazság terme, de sajnos egyedül nehéz kipróbálni. Na nem baj, belekuporodok a fotelbe, előszedem a termoszomat és a kis bögrébe töltök egy kis teát. A másik zsebemből előszedem a narancsos sütiket, amiket pont teához sütöttem, kinyitom a dobozt és elveszek egy sütit. Balomban a tea, jobb kezemben a süti, úgyhogy a pálcám a talárzsebemben van. Egy kis pihi jól jön a vizsgaidőszak után és a végleges kiköltözés előtt, és mivel mindent az utolsó pillanatra hagyok, így még át kell kérnem magam magántanulónak. Franciaországból befejezem az MT-t, aztán a főzősulit és utána visszajövök és éttermet nyitok. Persze olyan városban, ahol majdnem mindenki varázsló, mert nem bírom ki, hogy ne varázsoljak. Párszor majdnem lebuktam miatta, de a tesóim mindig segítettek, hogy a muglik ne lássák. Itt már jobban vigyázok, de a tudásom nem kopik, mivel sokszor előbb a pálcám jár, utána a kezem. De szerencsére gyorsan eljutottam oda, hogy fele-fele arányban varázslok főzéskor, szóval kézzel is tudok vágni, kavarni, meg a megfelelő igéket is tudom. Hát igen, a rámerőltetett unalmas bűbájtan néha jól jön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
Mestertanonc Rellon (H), Rellonos mentor, Rellon csapattag, DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


|aeromágus|CSK|Minimadre|
offline
RPG hsz: 653
Összes hsz: 7371
Írta: 2018. március 31. 19:27 | Link


Mielőtt elkezdődne teljesen a szünet, még el kell intéznem pár dolgot. Például, Cole leköszönésével én leszek a rellon új csapatkapitánya, amivel rengeteg felelősség jár, és egy helyettesre is szükségem lesz magam mellett, ami megint sok felelősség. Cole maradhatott volna még pár évig, mondjuk egy-két bukással. Amikor ebben a szobában tanultam, itt hagytam a termoszom, és kevés ugyan az esélye, hogy megtalálom, vagy egyáltalán még ott van, de azért egy próbát még megér.
Aztán benyitva meg is forgatom szemeim, magamban elnyomok egy na már csak ez hiányzottat, de nem fordulok ki instant az ajtón, amivel még magam is meglepem.
- Csak keresek valamit - mielőtt még azt hinné, hogy miatta jövök be, fel is fedem a jöttöm valódi okát. Egyébként, részemről hajlandó vagyok súrlódásmentesen keresgélni a termoszom után, tényleg nagyon fontos lenne nekem, mert még apától kaptam, mielőtt vissza kellett volna költözzön Pestre. Szóval amennyiben ő sem kezd el belém kötni, meg csapkodni, meg ütni vágni, addig tök jól elvagyok, mintha ő itt sem lenne, de azért ilyenkor mindig eléggé időzített bombának érzem magam. Fogalmam sincs miért érzem azt, hogy ez a lány úgy gondolja, egyedül ő a jó Marcinak, és ő a tökéletes nő számára, én meg csak játszok vele, de azért elég erős bennem ez az érzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
Mestertanonc Eridon (H), Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 66
Írta: 2018. március 31. 19:44 | Link

Kami

Épp sütizek és teázok, mikor nyílik az ajtó. Remélem valaki ismeretlen vagy egy kedves ismerős, de sajnos pont Kamilla lép be. A pálcámhoz még nem nyúlok, csak figyelem, hogy mit csinál. Mikor mondja, hogy keres valamit, bólintok egyet.
- Mit? Segítsek? - Csak azért vagyok kedves, mert Marcit láthatóan megviseli, hogy mi nem igazán bírjuk egymást. Normál körülmények közt megátkozom és kiszaladok, de mivel elmegyek nemsokára, úgy döntök, inkább kedves leszek vele utoljára. Jó lenne megbeszélni a dolgokat, így leteszek magam mellé még egy bögrét, hogy hátha lesz esélyünk megbeszélni őszintén a dolgainkat. Pontosabban Marcit. Mert őt itt kell hagynom, és Kamira. És ez persze fáj, mintha kitépnék a szívem, de szeretném, ha figyelne rá valaki. Olyan érzékeny, azt se tudom, hogy egyáltalán írni fog-e, vagy akár eljön-e Franciaországba. Vele is jó lenne beszélnem, de sajnos nem sok időm van már a Bagolykőben.
- Te szereted Marcit? - kérdezem halkan keresés közben, pedig nem is ezt és így akartam. Basszus, a szobának mindenkire hatalma van. Na mindegy, mágia és üvöltözés nélkül akarom ezt megbeszélni, végülis ő is megérdemli. Ha igent mond, szerintem az este tiramisuevéssel meg Caprese-torta sütéssel fog telni, meg persze jó adag sírással. De erről nem kell tudnia Kaminak, és remélem nem is fog. Szegénynek esélyt se adtam, hogy tisztázza magát, most itt az ideje. Ha barátok nem is leszünk, de nem akarok több ordítozást meg ilyesmit, inkább csendben szenvedek. Még jó, hogy nem fogom őket együtt látni egész nap, hanem főzhetek és tanulhatok a legjobbtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
Mestertanonc Rellon (H), Rellonos mentor, Rellon csapattag, DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


|aeromágus|CSK|Minimadre|
offline
RPG hsz: 653
Összes hsz: 7371
Írta: 2018. március 31. 20:01 | Link


Egy pillanatig gyanakodva nézek rá, majd vállat vonva úgy döntök, mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Ellopja ő a termoszom?
- A kávéstermoszom. Halványkék matt színe van - leguggolva nézek be az egyik fotal alá, majd elhúzva szám konstatálom, hogy nincs ott. Meglep egyébként, hogy hirtelen valamiért kedves lett velem, tudtommal Marci nem mondta el neki, hogy én küldtem utána, mástól meg nem is tudhatja. Nem mintha ezzel Teréz anyát akartam volna játszani, már lemondtam arról, hogy gyerekesen kijelöljem az embereket, hogy enyém, tiéd. Az emberek jönnek, mennek, és most ugyan itt van Marci, ki tudja, meddig. Noelre is azt hittem, hogy örökké fog majd tartani, amíg egy szép nyári estén azt nem mondta, hogy hát akkor szia. Belefáradtam már, hogy görcsösen kapaszkodjak valakibe, aki nem akar maradni, és erőt megfeszítve gyűlöljek embereket.
A kérdésre megmeredek egy pillanatra, és talán öntudatlanul fel is kavarom a levegőt, de nem történik semmi olyan, amiért meg kellene ijednie. Nem értem miért kell ennyit lovagolni ezen a témán. Ő nem ismer engem, nem tud semmit rólam azon kívül, hogy gonoszul elvettem tőle a pasiját, akitől pénzt kapott, hogy legyen a barátnője.
- Ha csak ezért szeretnél segíteni, hogy még utoljára megrugdoss, akkor akár vissza is jöhetek később, amikor már nem leszel itt - amilyen nyersen tette fel ő a kérdést, ugyanúgy válaszolok én is neki. Ellenben, engem már nem lep meg a szoba mágiája, ide járok már egy ideje ahhoz, hogy ismerjem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
Mestertanonc Eridon (H), Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 66
Írta: 2018. március 31. 20:26 | Link

Kami

Gyanakodva néz rám, mintha valami rosszat akarnék. Mit tudnék tenni egy termosszal? Töltök neki teát? Nem tudom, miért gondol ilyennek, bár a múltkori kirohanásom nem vetett rám túl jó fényt. Hát igen, emiatt is kerültem az Eridonba. Szóval inkább segítek neki keresni, lehajolok a lábtámaszhoz és egy Lumos segítségével végre jobban látok. Kézzel benyúlok a kanapé alá, majd egy keményebb tárgyat érzek. Megvilágítva látom, hogy ez a termosza. Halványkék, matt, jól néz ki, passzol Kamihoz. Úgyhogy felállok és odaviszem neki, nem akarok én semmi rosszat szegény termosszal, a gazdája meg úgyis örül neki. Még ha én is adom oda. Szóval remélem elveszi tőlem, majd egy elég nyers választ ad, amin kicsit elképedek. Én itt próbálok kedves lenni, felteszek egy egyszerű kérdést, de arra se tud válaszolni, csak sértéssel. Nagyot sóhajtok, majd lecsüccsenek a fotelomba.
- Figyelj, bocsi minden eddigi dologért, amivel bántottalak. Csak olyan aranyos Marci, jó vele lenni, kedves és vicces, de ezeket te is tudod. Szóval inkább üljünk le, beszéljük meg, még ha nem is bírjuk egymást, nem akarok úgy elmenni, hogy nem tudom, mi lesz Marcival. Bár nem vagy olyan típus, aki kifejezi az érzéseit, de azért ha szereted, mondd ki. Mert csak úgy tudok nyugodtan elmenni, ha tudom, hogy nem használod ki és bántod meg, mert Gassario mellől kicsit nehezen tudok majd elszakadni. Szóval? Szereted, vagy nem? - teszem fel a végén a sorsdöntő kérdést, mert a szoba nem hagy mást mondani. A többit elég szépen felvezettem, szóval adhatna egy választ végre. Marci eltűnt, jó ideje nem találkoztunk, pedig vele is szeretnék beszélni. Remélem lesz rá alkalmam, de azért küldtem neki egy baglyot. Utoljára főznék neki, persze ha lehet, mert én így mutatom ki, hogy törődöm vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
Mestertanonc Rellon (H), Rellonos mentor, Rellon csapattag, DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


|aeromágus|CSK|Minimadre|
offline
RPG hsz: 653
Összes hsz: 7371
Írta: 2018. április 2. 12:10 | Link


Itt van ez a lány, aki eleve gyűlöl valamiért, amiért nem is kellene, ha képes lenne logikusan gondolkozni. Biztos vagyok benne, hogy Marci már az elején közölte vele, hogy nem fog szerelembe esni iránta, ő meg most mégis úgy viselkedik, mintha én lennék a gonosz r.banc, aki egész életében csak azért tett volna mindent, hogy szétválassza őket egymástól. Hihetetlen.
Szusszanva veszem el tőle a termoszom, és még egy egészen kicsi, halovány, hálás mosoly is megjelenik a szám szegletében, ahogy magamhoz ölelem.
- Hát köszi, hogy megtaláltad - már majdhogynem elkezdenék kedvesen elbúcsúzni, meg sok sikert kívánni Franciaországhoz, amikor megint kezdi, vagyis folytatja, mert hát ugye abba se hagyta. Feszülten szusszanok egyet, ahogy lehunyom szemeim, hogy megnyugtassam magam. Fogalmam sincs, honnan gondolja, hogy feltehet nekem egy ennyire személyes kérdést, amikor még a legközelebbi barátaim sem teszik meg. Sőt, még Marcinak sem mondtam soha, pedig szeretem, esküszöm szeretem, amennyire csak tőlem telik, akkor is, ha nem elég látványosan.
- Akkor kénytelen leszel nyugtalanul elmenni - megvonva vállaim, egy sajnálkozó mosolyt is megejtek, ahogy elindulok az ajtó felé, hogy akkor haza is induljak. Nem hatott meg kifejezetten a kis beszéde, leginkább, mert továbbra sem vagyok hajlandó erről beszélni vele, és nem, bárhogy próbálkozik, nem fog belekényszeríteni. Sajnálom, hogy nekem nem olyan könnyű ez a téma, mint neki, tényleg, de nem fogok csak azért erőlködni, és kényelmetlenül érezni magam, hogy ő mosolyogva és nyugodt szívvel távozhasson. Ez van. Én nem vagyok ilyen önzetlen, meg segítőkész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
Mestertanonc Eridon (H), Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 66
Írta: 2018. április 2. 13:29 | Link

Kami

Szerencsére elveszi a termoszt, és talán egy halvány mosolyt is látok. Kamilla, a jégkirálynő képes mosolyogni? Ez valóságos csoda. És még meg is köszöni. Erre én is elmosolyodom, majd belekezdek a kis szövegembe, amit próbálok úgy előadni, hogy egy normális választ kapjak. Mert hát ez szerintem nem nagy elvárás, de úgy tűnik, neki az. Kénytelen leszek nyugtalanul elmenni, hát kösz, ezzel sokra megyek.
- Hát jó, majd még beszélek Marcival. Talán ő képes lesz rendesen válaszolni, ha kérdezik - hidegen, kis gúnnyal mondom az utóbbi mondatot, egyszerűen nem értem ezt a csajt. Egy egyszerű eldöntendő kérdést teszek fel, de még erre se képes válaszolni, képtelen kimutatni és bevallani az érzéseit. Valahonnan hallottam, hogy elemi mágus és a levegő az ereje, hát a jég jobban passzolna hozzá, minden lepereg róla és totál érzelemmentes. Mint egy robot. Biztos megvan az oka, de akkor se normális ez. Mondjuk az én olasz vérem meg tele van érzelmekkel, ilyen a vérmérsékletem, vagy szeretek, vagy utálok valakit, esetleg elviselem. El is indul az ajtó irányába, meg se próbálom visszatartani, úgyse válaszol.
- Hát akkor szia, majd találkozunk, ha hazajövök - mondom neki, majd ha kiment, még kicsit maradok, megiszom a teámat. Majd ha végeztem, irány főzni és pakolni. Madame Gossarionak még el kell küldenem pár dolgot, ami most jutott eszébe, meg persze elrendezni ezt-azt. Március 15-én már döntöttem, akkor küldtem neki egy választ, hogy természetesen megyek, és azóta intézem az albérletet, kaját, pénzt. A családom most nagyon belejött a támogatásba, anyáék elkülönítettek nekem egy összeget az elkövetkezendő két évre. Nem lesz pénzügyi gondom, ez biztos. Már csak az utolsó ügyeket kell intézni és mehetek is. Már alig várom, bár fura lesz egyedül élni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobai Léda
Diák Navine, Másodikos diák


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. április 3. 09:04 | Link

Benedek

Lazítok egy kicsit, mivel a fiú nem akar megenni, viszont elővigyázatos vagyok. Az emberek kiszámíthatatlanok.
- Jól érzem magam. Kevésbé vagyok kirekesztett, mint az előző helyen - jelentem ki - Na és te?
Ki kell derítenem mi folyik itt! Valami láthatatlan erő minden gondolatomat és érzésemet kiteregeti. Talán a szoba elvarázsolt?
- Mi ez a hely? Nem nagyon ismerem a kastélyt és csak úgy betévedtem ide - mondom, miközben alaposan szemügyre veszem a szobát. Átlagosnak tűnik, de érzem, hogy nem az. Mintha az elmémben olvasna.
Hátradőlök a kanapén és a szememet a fiúra szegezem. Határozottan kedves, de vajon ez csak egy maszk, mely mögött a valódi személyisége rejlik? Bárcsak én is tudnék olvasni az emberek gondolataiban...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
Diák Navine, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 396
Írta: 2018. április 3. 18:38 | Link

Léda

Kissé furcsa ez a hely. Léda kezd feloldódni, aminek örülök, hiszen kezdi a levetkőzni a gátlásait. Olyasmit hallottam erről a helyről, hogy igazat tud csak mondani itt az ember.
- Miért érezted rosszul magad az előző helyen, miért rekesztettek ki? Nehezen szoktam meg az itteni környezetet, hiszen messze nem ilyen közegben nevelkedtem. Sikeresen vettem az akadályt, és sok mindent átéltem itt. Sok jót, fájdalmat, küzdelmet. Volt olyan, hogy én okoztam fájdalmat, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni. -
 Tényleg csak az igazat hozza ki az emberből ez hely. Kicsit akartam ferdíteni a dolgon, de valahogy nem vitt rá a lélek. Kíváncsi vagyok a lányra, érdekel a sorsa. Kezdem egyre jobban megkedvelni, ezért is akarom megismerni őt.
- Én sem jártam még itt, de mondták, hogy ebben a helyiségben csak az igazat tudja mondani az, aki itt bent van. Ha szeretnéd, szívesen elkalauzollak a kastélyban, legalább nem egyedül mész. -
 Felajánlom neki a segítségemet, hogy ha szeretné, velem felfedezheti a kastélyt. Látni rajta, hogy egyedül érzi magát, Szerintem ő is nehezen tud beilleszkedni, ha új helyre kerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad
Dobai Léda
Diák Navine, Másodikos diák


~A macskáslány~
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 24
Írta: 2018. május 5. 18:36 | Link

[Benedek

Olyanokat kérdez, amire nem tudok nem válaszolni. A szoba kikényszeríti belőlem a szavakat. Úgy döntök lazítok és ha meg kell tudnia mindent, hát legyen. Az én helyzetem sem lesz jobb. Eddig is egyedül voltam, továbbra is egymagam maradok.
- Egy árvaházban nevelkedtem. Nem tudom kik a szüleim, egyáltalán van e testvérem. Nekem nincs családom. Barátaim sosem voltak/vannak, mindig is túl fura voltam az embereknek... - jelentem ki halkan, a padlót bámulva.
Érdekesnek találom a kijelentését, szóval ezért nem tudok magamban tartani semmit, mert ez a szoba tényleg olvas az emberek fejében! Jobb lesz, ha a jövőben elkerülöm ezt a helyet.
- Nem tudom, hogy jó ötlet lenne, ha kísérgetnél...Kitudja, lehet, hogy bezársz valami zord és ijesztő helyre, és már csak egy arra tévedő házimanó hallja csak meg a halálsikolyaimat... - ironizálok bőszen artikulálva. Remélem érti a poént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint