26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
Független boszorkány, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 453
Összes hsz: 7579
Írta: 2013. december 1. 15:03 | Link



A terem első ránézésre egy teljesen normális társalgónak néz ki.  Kissé cicomás, tiszteletet parancsoló akár a kastély több pontja.  Nyugodt környezetet biztosít mindenki számára a színek nem túlhivalkodóak a falak viszonylagos nyitottságot mutatnak és az ablakok is meghitté teszik a szobát, látszólag.  A berendezése réginek tűnik és első ránézésre talán nincs is nagyobb szerepe, mint az, hogy helyet adjon a kellemes beszélgetéseknek. Egészen aprócska, egy kanapé egy fotel és lábzsámoly éppen elfér benne. Ha valaki betér, a függönyök rögtön elhúzódnak ezzel teremtve kissé kellemetlen félhomályt. Látszólag nincs is benne ennél több varázslat, de aki ebben reménykedik, az bizony téved. Ez a szoba a hazudók és a titkolózok ellensége. Hiszen ebben a teremben semmi sem marad leplezetlenül. Betérve ide az emberek igazmondásra kényszerülnek, egy hazugság, annyi sem hagyhatja el a szájukat. Legyen az feltett kérdés, vagy elmélyült beszélgetés, egy szemernyi hazugság sem lesz bennük. A terem létezéséről csak igen kevesen tudnak és ők sem tudták még megfejteni, hogy ki és milyen okból hozta létre valójában a termet, de az biztos, hogy sok kastélylakónak okozott már kellemetlenséget.


Czettner L. Zoé munkája
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 28. 01:23 | Link

[Ádám]

Egymás mellett sétáltak a folyosón, az alkalmas helyet keresve, mert amire készültek, ahhoz nem volt szükség közönségre. Több terembe is benyitottak, de mindenhol voltak már diákok, szellemek, vagy épp egyéb kastélylakók, így csak rótták és rótták tovább a folyosókat, míg végül homlokát ráncolva talált egy eddig fel nem fedezett helyiséget, ahová benyitva meglátta, milyen kicsi, és takaros, és ami a legfontosabb - üres!
Ádámra vigyorgott, majd besétált, a haját hátradobva ült le a kanapéra, és megpaskolta maga mellett a helyet, majd amikor a fiú is leült, akkor izgatottan rámosolygott, és nagy szemeket meresztett rá.
-Készen állsz?-
Kérdezte fojtott hangon, majd bólintott, és a táskájáért nyúlt, hogy kivegye belőle az ajakbalzsamot, amit gyors mozdulatokkal az ajkaira is kent, hogy azután... ismét a táskába nyúljon, és elővegye a tankönyvét. Óvatosan tette az asztalra, elvégre a kötetek fontos információt hordoznak, a tudás írmagjai, tisztelettel kell velük bánni!
Kinyitotta a legutóbbi leckénél, és Ádámra nézett, bátorítóan rámosolygott, hogy ne érezze magát kellemetlenül. Megszokta már, hogy nála idősebb diákoknak segítsen a tanulásban, neki ez természetes volt - bár ritkán kérték rá.
Megköszörüli a torkát, hogy felolvasson egy részt a könyvből, majd Ádámra néz kérdően, hogy világos-e neki a dolog, azután felolvassa a következőt, majd a következőt, végül leteszi a könyvet, és a fiúra nézve magyarázni kezdi, mi mit is jelent, milyen összefüggésekre kell figyelni, mi az, ami nélkülözhetetlen információ az anyagból, és mi az, ami annyira nem fontos.
Körbenéz a termen, észre sem vette, hogy félhomály lett. Talán még romantikusnak is találná, ahogy a filmekben szokták, hogyha valaki mással lenne itt, de lényegében örül neki, hogy nem Kornéllal van. Az utóbbi találkozásaik csak összezavarták, és mind rosszul sültek el, és a fiú meg is mondta, hogy nehéz számára Ashleyvel lennie... hát, Isten ments, hogy valakinek terhet jelentsen, akkor inkább elkerüli az illetőt, de van egy olyan érzése, hogy nem tudja sokáig.
Visszatereli a figyelmét Ádámra, és sóhajt egyet. Kedvesen elmosolyodik, majd ismét megköszörüli a torkát, ahogy felelősségteljesen számon kéri tőle a tanultakat.
-Most ismételd el!-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2013. december 28. 20:05 | Link

Ashleyke Kiss

Kicsit lemaradva a lánytól sétálok utána, az összesúgó portrékat egy-egy festékpacával jutalmazva. Ez volt az egyik első varázslat, amit megtanultam, miután ide érkeztem. Nem titok, hogy egy rellonos tanította, amikor bántottak a festmények azért, mert túl hangosan nevetek. Nem tehetek róla, hogy ők savanyú vásznat nyalogathatnak csak, míg én finomnál finomabb fagyikat. Szóval, kicsit kelletlenül ballagok mögötte, szívem szerint megmaradnék ennél a sétáljunk és közben én kidekorálom a képeket felállásnál.
Sajnos nem megy ilyen könnyen, mert mint minden jónak, ennek is vége szakad egyszer, mi pedig bemegyünk egy terembe, ahol egyedül lehetünk. Szuper, nem is égő egy kicsit sem, hiszen Ashley sokkal fiatalabb, mint én, és mégis, sokkal okosabb is, és most ő fog tanítani engem. Nem hiszem el, miért nem beszélgetünk inkább pónikról? Elhúzott szájjal, amivel hihetetlenül aranyos, kisfiú sárm költözik az arcomra, dobom le magam mellé. A lábaimat felteszem az asztalra, kezeimet összefonom magam előtt, majd vállat vonok. Remélem senki se nyit ránk.
- Blablabla… de amúgy szép a hangod.
A blablabla közben a kezem is felemelem és nyitom, illetve zárom, mintha az ujjaim éppen fecsegnének. Nincs jó kedvem. Ma dupla bájitaltanom volt, és sikerült kilyukasztanom Felagund professzor talárját. Szerintem a főzet érezte, hogy az enyém már a múlthéten kiégetődött. Vennem kell másik kollekciót, de még nem volt pofám Dinitől pénzt kérni rá.
- Az elmélettel nincs bajom, csak a gyakorlattal. Néha félresikerülnek a dolgok. Olykor robbannak, ahelyett, hogy átváltoznának, vagy elkezdik ütni a padtársat, ahelyett, hogy repülnének. Értem, hogyan kéne működnie, és mégsem működik. A nővéreim mindig szuper bizonyítványt visznek haza, én meg próbálom rávenni Dinit, hogy írja át a jegyeimet, mert megagáz vagyok. Nincs értelme az életemnek.
Drámaian szétvetett karokkal csúszok egy kicsit lejjebb. Ma csak szenvedni van kedvem, és ennyi. Szenvedni. Had szenvedjek egy kicsit. Lúzer vagyok, nincs mit tenni. A fejem a lány felé fordítva engedem ki a bent maradt levegőt.
- Milyen ízű az ajakbalzsamod?
Szuper terelés. gondolatban megveregetem a vállam, hiszen ez egy szuper terelő szöveg. Senki se fog rájönni soha, hogy nincs kedvem tanulni. Majd leszek elméleti varázsló. Végül is, van elméleti fizikus, akkor ez is totál kivitelezhető.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 28. 23:58 | Link

[Ádám]

A fiú mellett ül, és próbál koncentrálni a tanulásra, de amikor Ádám csak motyogni kezd, akkor azért kicsit idegessé válik. Még, hogy blabla? Oké, a dicséretre meg némileg elpirul, mert nem szokott hozzá, hogy dicsérgessék... pláne nem Ádámtól, aki lényegében az egész eddigi ittlétét végigkísérte!
A fiú beszél valamit hozzá, hogy az elmélet megy neki, a gyakorlat nem, és ekkor ugrik be neki valami. Olvasott könyveket, de igazából nem tudja, beváltak-e vajon... elvégre ezt a gyakorlatban lehet igazán kideríteni. Ádámra néz, és érzi, ahogy a szíve a mellkasában meglódul a gondolatra, ami átfut az elméjén. Egyik sem tart annyi ideig, hogy igazán szavakba öntené, száguldoznak a gondolatai, de igazából összeáll a fejében valami, amit nagyon jó ötletnek tart, elvégre mindkettejüknek segítségre van szüksége.
Meghallja az utolsó kérdését, mire hátradobja a haját, és megnyalja az ajkait. Nem gondolkozik tovább, csak előrelendül, elvégre kapott egy kérdést, amire illik válaszolni, de még egyszerűbb megmutatni azt az ízt, majd amikor odahajol csukott szemmel, és kinyitja a száját, akaratlanul is hangok törnek elő rajta ahelyett, hogy megcsókolná.
-Szerelmes vagyok egy rellonos fiúba, de ő nem szeret. Megcsókolt, de azt mondta, neki ez mást jelentett. Mindig, mindentől megvéd, és fontos vagyok neki, de gyerekként kezel. Meg akarok tanulni csókolózni, mert lehet, az nem tetszett neki, vagy könnyebb dolgom lenne vele, ha tudnék.-
Szalad ki a száján ez a kilóméteres monológ, amit esze_ágában_nem_volt_kimondani. Körülnéz riadtan, az ajkai elé kapja a kezét, miközben már visszahajolt a saját helyére, és zaklatottan szemléli a fiút. Miért mondta ezt neki? Milyen képessége lehet a fiúnak, amiről ő eddig nem tudott, és amivel így kicsalta belőle az igazságot? Ez hihetetlen... hiszen Ádámmal sosem került még ilyen szituációba... ez biztosan a terem!
-Jajj, ne!-
Szalad ki a száján, miközben felpattan, és előrántja a pálcáját, miközben ismét visszatér a tanuláshoz. Lázasan kutat az elméjében valami iránt, amit mondhat, amit taníthat, és miközben magyarázni kezd, gesztikulál is - pálcástól.
-Ezt a bűbájt elvégezni nem olyan nagyon nehéz. Csak a megfelelő mozdulat kell hozzá, és a megfelelő hanglejtés, ellentétben azokkal, ahol esetleg közvetítened is kell egy érzést. Így kell, nézd csak! Silentio!-
A fiúra irányítja a varázslatot, amit játszi könnyedséggel el is végez, és ha Ádám nem tér ki az útjából, akkor nem fog beszélni. Ashley kicsit kétségbe esett, de nem akarja most, hogy a fiú beszéljen, mert... mert küldetése van. Megkerüli az asztalt, és visszasétál hozzá, amíg magyarázott, mindent átgondolt - nincs más választása. Csak Luca van neki, de nagyon fura lenne, hogyha... hogyha ezt vele csinálná.
-Mióta is ismerjük egymást?-
Kérdezi tőle, ahogy visszaül, tágra nyílt szemekkel, de a fiú nem tud válaszolni, így válaszol ő.
-Két éve, két hónapja, és huszonnyolc napja.-
Bizony, az első naptól kezdve ismeri Ádámot, sokszor ültek is órákon is egymás mellett. Kell a fiú segítsége, de nem bírná elviselni most a hangját, vacillál, mondja-e, vagy se, de biztosan megint a terem mágiája lép életbe, mert azonnal beszélni kezd.
-Segíts nekem azért cserébe, hogy segítek varázsolni. Így mindketten megtanulhatunk valamit, ez... mindkettőnknek jövedelmező.-
Magyarázza, és kíváncsi pillantásokkal néz rá, várva a választ, hogy megköttetett-e az alku. Nem akar ő tőle semmit, ezt el is mondta, csak... azt, hogy gyakorolhassa a csókolózást. De ez nem nagy dolog, nem? Hiszen csak egy gyakorlat, amihez nem ért, és a fiú talán igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2013. december 29. 12:41 | Link

Valerie

Nagy unalmamban az ölembe ejtett kezeimmel malmozok, és azon morfondírozok, hogy bárcsak esne a hó, akkor biztos ki lehetne robbantani Valeriet innen, és akkor nem kéne tanulni. Épp fordulnék felé, hogy megkérdezzem, nincs-e valami bűbáj, aminek eredményeként a hó elkezdene esni, mert akkor azt gyakorolhatnánk, amikor meglátom, hogy jön felém. De nem akárhogy! Csücsörít, meg dobálja a haját, mint egy _lány_. Bevallom, elég ijesztő. Hiába próbálok higgadt maradni, érzem, ahogy a torkomba kezd el dobogni a szívem, és a szemem szinte kieszik a helyéről. Végső mentsváramként feltartom a kezeimet, ösztönösen, ám szerencsére Val megáll. Csúnya pofon lett volna a vége, ha a melleivel beleszalad a kezembe. Sose mosnám le magamról, hogy perverz vagyok.
- Nekem sok lány tetszik, még nem döntöttem…hééé! Hol a hangom?
Nincs hangom. Nyugodtan beszélek, mondanám neki a válaszom, ha már ilyen őszinte volt, erre eltűnik a hangom. Nem bánom, olyan szempontból, hogy nem szerettem, de Ayva mindig azt mondja, hogy ne akarjam lecserélni a tanáraimat, meg semmimet, mert minden csak rosszabb lesz. Nem egy optimista lány, de igaza van. Papír után nyúlok, meg Valerie pennája után és gyöngynek nem nevezhető betűkkel lefirkantom az alábbi mondatot:

Majd hirtelen ötlettől vezérelve felemelem a mutatóujjam, és még egy mondatot odaírok hozzá:

Hátha, nem lenne rossz, ha nem lenne ennyire vékony, ha mondjuk meglepődök és kicsit feljebb szökik a hangom. Fiús akarok lenni, és nem hiszem, hogy kviddiccsel, vagy focizással mélyülne a hang, így csak ez lehet a megoldás, vagy a némasági fogadalom, amihez Valerie már hozzá is járult. Mivel nem tesz semmit, így csak bólogatok, majd ujjakkal elmutogatom, hogy:  Hat órája és tizenkét perce. Tudom én, hogy az elmúlt évek szerves része volt a lány, és remélem az is marad, bár valami miatt nem tetszik az, ahogy most rám néz.
Szemöldökeimet egy kicsit összevonva, fejemet hátrébb húzva nézek rá zavartan, majd amikor megvilágosodok, a szemöldököm a homlokomra szalad, és végigmérem a mellettem ülő kislányt, aki hirtelen már nem is olyan kicsi. Ez is csak egy bűbáj lehet, elvégre eddig biztos, hogy nem ekkora volt. Különben is, folyton máshogy néz ki, lehet ezzel is öregít magán. Hm. Ha járnánk, mondhatnám a haveroknak, hogy egyszerre négy lánnyal is járok. Nagyon menő lennék. A számra mutatok, majd az övére, aztán megvonom a vállam és bólintok. Végül is, miért ne. Ha nem tanulunk már jó. Azért mielőtt elmélyednénk benne, megint felemelem a cetlit, hogy emlékeztessem, előbb kérem vissza a hangom.
Utoljára módosította:Podmaniczky Ádám, 2013. december 29. 12:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 30. 00:53 | Link

[Ádi]

Elolvassa a cetlit, és megérti, hogy a fiú miért szeretné ezt, de nem, amíg nem kap választ. Aztán elolvassa a következő sort, és összeszaladnak a szemöldökei, mert ez bizony... furcsa. Mélyebbet? Na, ilyen bűbájt nem ismer, az biztos, és ez koránt sem érdekli jelenleg, csak az, mit szól a projektfeladathoz, amit kitalált maguknak.
Ádi mutogatása egyértelművé teszi a helyzetet. Nagy levegőt vesz, akkor most... most jöhet a csók. Feszengeni kezd, és becsukja a tankönyvet, mert - nos, mert zavarja az, hogy nyitott tankönyv mellett kellene csókolóznia.
Ismét visszafordul a fiúhoz, és megint sóhajt. Nagyon igyekszik nem gondolkozni, főleg nem gondolni valakire, de persze nem jár túl sok sikerrel. Semennyivel, hogy egészen pontosan mérhető mennyiségről beszéljünk, mert amint nem akar rá gondolni, senki másra nem tud, csak Kornélra.
Gyorsan megrázza a fejét, és próbál inkább nem "nemrá" gondolni, hanem koncentrálni a feladatra. Megnyalja az ajkait, majd felidézi, mit is olvasott, azután ismét Ádira néz.
-Te csináltad már?-
Kérdezi kíváncsian, majd eszébe jut arról, ahogy a fiú a fejével válaszol, hogy vissza kellene adnia a hangját. Gyorsan elvégzi a pálcamozdulatot, és kimondja a varázsigét.
-Finite!-
A fiú újra beszélhet, és ettől most valahogy még feszültebbé válik a nagykislány. Ismét fészkelődik a kanapén, majd nyel egy nagyot, ezután rögtön kimondja a gondolatait, amik csak átsuhannak az agyán. Talán nem kellene többé ebbe a terembe jönniük - soha.
-Nagyon sok könyvet olvastam róla, szóval el tudom magyarázni, hogy mit kell csinálni pontosan.-
Tökéletes tudálékosság, ahogy mindezt előadja, és megköszörüli a torkát is hozzá. Ezerszer könnyebb, hogyha úgy fogja fel, mint egy egyszerű elvégzendő feladatot. Egy leckét, amit meg kell tanulnia, mint ahogy indult, mielőtt Kornélra gondolt volna, akire most megint nem szabad, úgyhogy gyorsan bele is vág.
-Csukd be a szemed! Amikor odahajolok, és összeér a szánk, akkor... nyisd ki a tiédet, és dugd ki a nyelvedet! Én is ki fogom, ne ijedj meg! Aztán mozgatni is kell.-
Magyarázza, majd már izgatott mosollyal néz a fiúra, mert belegondol, hogy ő most csakugyan csókolózni fog, megint! Sőt, mi több, tanulni, hogyan kell jól csókolni! Vagy legalábbis erre törekszik, és a gyakorlás biztos segít rajta.
-Készen állsz? Háromra.-
Mondja, és idegesen közelebb fészkelődik hozzá, hogy azután behunyja a szemét, és számolni kezdjen:
-Egy, kettő...-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. január 5. 02:48 | Link

Valerie

A kérdésre, hogy csináltam-e már, őszintén megbotránkozom. Arcom értelmetlen grimaszba torzul, de azért bólintok is hozzá. Nem mintha sokat számítana, hiszen hirtelen elkezd hadarni, de olyan gyorsan, hogy elsőre fel se fogom, mit akar. Olvasott valami könyvet, sőt nem is egyet, hanem nagyon is sokat, arról, hogyan kell csókolózni. Komolyan, erről valaki írt könyvet? Ne már! Aztán megnyalja az ajkát és elindul felém, miközben instrukciókat ad, én pedig ösztönösen húzódok hátra, mintha valami nagy és durva dolog elől menekülnék. Végül utolsó mentsvárként a táskámhoz nyúlok, amiből előkapok egy fényképezőt, és gyakorlatilag belevakuzok szegény lány arcába. Nem volt jobb ötletem. Szerencse, hogy eddig nem találkoztam Andine - nal, már egy hete követeli rajtam a masináját.
- Nagyon vicces volt a fejed. Majd csináltatok egy képet neked is.  
Jegyzem meg nevetve, miközben lejjebb eresztem a gépem, majd, mint bölcs apó, kezem a kis vállára helyezve, most én sóhajtok egyet. Mégsem tudom, hogy mire is vállalkoztam.
- Figyelj. Helyes csaj vagy, de így még jó, hogy nemet mondott. Nem így kell ezt csinálni. Attól még, hogy olvastál róla, nem leszel profi, ez nem könyvekbe való dolog, és szerintem elég beteg, ha bárki is ezt papírra veti. Ha bízol bennem, akkor segítek.
Amint a lány beleegyezik, mert hát miért is ne tenné, felkelek, hogy a sok kacat között, arra alkalmas segítséget, méghozzá egy sötétebb, kék anyagdarabot találjak, amit egyszer összehajtva, majd visszalépve a lány mögé, felkötök úgy, hogy elfedje a lányka szemeit. Amint ezzel megvagyunk, és meggyőződök arról, hogy semmit sem lát – igen, hülyén mutogatok és bábozok a kezemmel, és idióta arcokat vágok – akkor visszaülök a helyemre, és kicsit megvakarom az állam.
- Na most. Itt ülünk kicsit, és amikor úgy érzem, hogy már nem vagy feszül, és csak abban az esetben, ha érzem, akkor meg foglak csókolni. Addig semmiképpen sem. Te nem fogod látni mikor lesz ez, és csak akkor csókolj vissza, ha úgy érzed, ráéreztél. Addig kár strapálnod magad, mert csak elbuksz. Rendben?
Remélem, hogy a lány megértette. Ezek után, közel fél percig, csak ülök, és nézem őt. Hihetetlen, hogy valaki tényleg ennyire meg akar felelni még ebben is, hogy tényleg képes volt könyveket elolvasni. Azon se lepődnék meg, ha menet közben nekiállt volna tükörrel gyakorolni. Brr… végül aztán úgy néz ki, hat a sötétség, mert mintha nyugodtabb lenne. Döntöttem, ez a megfelelő pillanat. Ezen felbuzdulva lendülök előre, és nyomok finom csókokat az ajkaira. Lassan indítok, hiszen nem megijeszteni akarom, csak segíteni neki. Jobbommal finoman simogatom az arcélét, hogy ezzel is nyugtassam. Igazán megérdemelné, hogy értékeljék.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. január 12. 18:35 | Link

[Ádi]

Közel hajol hozzá, és csak arra tud gondolni, hogy megint csókolózni fog, és milyen jó lesz, amikor... erős fény süt át a szemhéján, mintha valaki meg akarná vakítani. Felháborodva nyitja ki a szemeit, értetlenül meredve Ádira.
-Hé!-
Természetesen hangot is ad nemtetszésének, de inkább nem folytatja, nehogy elszalassza ezt a leehetőséget, és egyébként is... csókolózni tanulni akar, a fiú pedig azt mondta, már csinálta. Azért a felháborodást nem tudja visszafogni.
-Nem mondott nemet! Csak... nem csókolt meg többször.-
Megvonja a vállait, mert mégsem mondhatja, hogy igent sem, az sokkal inkább a bukásról tanúskodna. Azt teljesen eleresztette a füle mellett, hogy ő helyes, elvégre ez csak plusz információ, ami nem visz közelebb a végeredményhez. Bólint, amikor Ádi a bizalomról beszél, de aztán furán néz rá, amikor felpattan, hogy bekösse a szemét. Komolyan? Muszáj ezt? Nem fog látni! Honnan fogja tudni, hol van a szája, ha nem látja?!
Kénytelen kelletlen, a célért muszáj alapon megadja magát a szembekötősdinek, és kifújja az eddig benne feszítő levegőt. Meg kell nyugodnia. Igen, ezt könnyű kérnie annak, aki lát, de ő nem lát! Így pedig nehéz, mert tudja, hogy Ádi itt ül vele, és arra vár, hogy megnyugodjon, és akkor megcsókolja. Ő pedig nagyon akarja azt a csókot, mert ezt zálogának érzi a Kornéllal való kapcsolatának - vagyis, hogy ez majd mindent megold. Csak azt nem tudja még, hogy fogja elérni, hogy megint megcsókolja a fiú... talán neki kellene. Bátorságot kéne merítenie, és attól, hogy a fiú nem szeretné esetleg, megcsókolni.
Fura számára, hogy érzi, Ádi itt ül vele. Már nem feszült, mint amikor elkezdték ezt, és már egyre kevésbé zavarja, hogy nem lát. Elmosolyodik a gondolatra, és ezzel a mosollyal végképp távozik belőle a feszültség, ekkor pedig megérzi Ádi ajkait az ajkain. Előbb hagyja, hogy a fiú csókolja, azután tétován visszacsókol, mert ez egészen másmilyen, mint Kornél csókja volt, veszem azt tud közbe -még ha csak kicsit is- gondolkozni, de tetszik neki, határozottan. Még a kezét is felemeli, hogy megsimítsa a fiú őt cirógató kezét, majd amikor elválnak az ajkaik, kuncogni kezd halkan, kifejezve ezzel izgatottságát, és azt, hogy ez határozottan tetszett neki. Esze ágában sincs leszedni a kendőt, azt se tudja, Ádi mennyire húzódott el tőle, csak a kezét fogja még.
-Újra!-
Mondja halkan, ugyanakkor sürgetően, és kicsit szégyellősen is, mert olyan érzés keletkezik benne, hogy egy lánynak egy fiútól ezt nem illik így kérnie. Talán csókolózniuk se illene, mert nem szerelmesek, de neki ez tetszik!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. január 25. 22:10 | Link

Ashleyke

~ Az is a visszautasítás egy fajtája.
Nagyon szeretném kimondani, de tudom, hogy ha megtenném, akkor nagyon megsértődne. Utálom ezt a termet, itt az ember nem hazudhat, viszont ezt az igazságot nem szeretném kimondani, mert akkor tudom, hogy hónapokig nem állna velem szóba. Ezt pedig nem szeretném. Biztos, ami biztos még az ajkaimat is összeszorítom, remélve, hogy ezzel biztosan megakadályozhatom, hogy a mondat kicsússzon. Nem is értem, miért mondtam igent erre a hülye teremre.
A bekötés után nem lendülök azonnal. Olyan furcsa ez az egész. Amióta itt vagyok, ez a lány az életem része. Sosem gondoltam rá úgy, mint akivel csókolóznék, és most mégis itt vagyok és meg fogom tenni. Ez nagyon vad. Egy hosszú pillanatig csak ülök, és nézem. Mostantól minden más lesz. Tudom, hogy nem nyíltan, de ezt mi itt és most tényleg megtesszük. Elmélyül a barátságunk, és azt hiszem az elkövetkező napokban lesz miről gondolkodnom. Persze ez is olyan dolog, amit nem szeretnék kimondani, hiszen én halál laza vagyok, és semmi, még az sem, hogy a legjobb barátommal csókolózom se zökkenthet ki ebből.
Végül megtörténik. Igazán érdekes, de konkrétan élvezem. Tiszta hülye az a srác, bár valószínűleg itt nem arról van szó, hogy Ashleyke béna lenne, mert nem az, nagyon rá tudok én is hangolódni a mozdulataira, és érezhetően ő is az enyémekre. Ez nagyon tetszik. Amikor aztán elválunk, és kimondja, hogy újra, elnevetem magam. Az arcomról közben csak úgy süt a büszkeség, hiszen ez elismerés. Értékeli a munkásságom. Nagyon helyes, szerintem se vagyok rossz.
- Csak nyugodtan, a hajad lassan olyan vörös lesz, mint a tűz. Értem én, hogy isteni vagyok, de légy egy kicsit türelmes.
Persze nem ellenkezek, miért is tenném, ha egyszer élvezem, amit csinálunk. Talán tényleg nem helyes, de nincs is itt senki, aki tiltaná a dolgot, a mennyezet se szakadt ránk, szóval minden teljesen rendben van. Ismét előrehajolok, finoman csókolom, hagyom, hogy most ő irányítson, ahogy neki jól esik. Zavartalanul a másik kezemmel kioldom a csomót, hogy a lány szemét megszabadítsam a kendőtől. Jól sejtettem, hogy nem ilyen probléma van a dologban, de azért ezt is le kellett ellenőrizni. Óvatosan szakítom meg a csókot, megsimogatva a lány arcát finoman., bocsánatkérően.
- Nem ezzel van a baj. Komolyan mondom neked Val, jó vagy. Szerintem a srác félt téged, magától. Te jó vagy és tiszta, ő meg rellonos. Lehet nagyon is rellonos. A nővérem csak félig-meddig az, és néha én is tartok tőle. Neked tényleg egy rendesebb srác kéne. Mondjuk egy levitás, aki nem depressziós, mint a navinések, de csendesebb, hogy kicsit fel tudd pörgetni. Persze, ez csak egy tipp, de szerintem jobban járnál. Féltelek, félek, hogy fájdalmat fog okozni neked, pedig nem érdemled meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
Mestertanonc Eridon (H), Elsős mestertanonc


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. január 27. 20:57 | Link

Emma

Mint új lakónak, feltett szándéka, hogy megmutassa ifjonc pudlijának az egész kastélyt. Már csak azért is, hogy ha eltévedne az áldott jó jószág, könnyebben megtalálja a hazavezető utat. Vagy ez így teljesen felesleges művelet? Sebaj, azért lelkesen rohangászik fel-alá a folyosókon, nyomában Wowival, s a legkevésbé sem zavartatja magát, hogy minden második embert letarolnak, aki az útjukat keresztezi.
A túra közben érkeznek el egészen véletlenül az igazság szobájába. Vagyis számára csak egy tökéletesen egyszerűnek, ámde kényelmesnek tűnő helyiségbe, ahova nem átall egyből belépni, maga előtt terelgetve kutymákját.
-Ezt a zsámolyt el kéne vinnünk a padlásra, jól mutatna Keith falvédői mellett – állapítja meg azonnal, amint körbetekint. Levágódik a kanapéra, és megütögeti maga mellett a helyet, hogy a kis szőrmók is pattanjon oda.
-Tudtad, hogy tiszta kancsal vagy? – kérdezi nevetve, miközben az orra elé emeli kedvencét, majd belefúrja az arcát a hasába, míg az minden erejével azon van, hogy körbenyalogassa Leonie fejét.
-És még mindig tele vagy pókhálóval. De legalább nem nekünk kellett kitakarítani a tetőteret –vigyorogva maga elé pakolja Wowbaggert, az pedig boldogan vakkant egyet, majd újra megpróbál belemászni a vöröske arcába. Vajon itt még a kutyák is az igazat ugatják? Nagyon őszintének tűnik a kis dög, az már egyszer biztos.
-Szerinted Keef örülne, ha vinnénk neki lekváros tekercset vacsorára? Úgyis én enném meg végül. Hmm.. mit szólsz? Viszünk sütit, és megesszük az orra előtt, hogy irigykedjen? - nevetgélve kiterül a kanapén, s elképzeli az  esti jelenetet. Elég nehezen szokott le arról, hogy egész nap legjobb pajtásán járjon az agya, de mióta Keith visszatolta hátsóját a baglyoknak kövei közé, ismét visszaesett reménytelen állapotába.
-Jajj, Wowwer, ez így nem lesz jó! - kiált fel, miközben lábait a támlának támasztja, s fordított pozícióban: fejét lelógatva, haját a padlóra ejti.
-Beszéljünk inkább arról, hogy valamelyik este ki kell szöknünk a csárdába! - kicsit sem zavarja, hogy nem kap választ hangosan kimondott gondolataira.
-Azt hallottam, van valami titkos alagút, ami kivezet innen a kastélyból. De azt is mondták, hogy egy diák elvesztette ott a fél lábát, mert belement egy csapdába... szerinted igaz? Biztosan, különben ki mesélne ilyeneket? - mélázik magában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. január 28. 10:01 | Link

Szombat Anna

Nagyszünet. A tanár pedig előbb engedett el. Kerülőúton igyekszem vissza a Levitába. Lenne gyorsabb módja, de mivel úgyis az elsőn vagyok, így megkerülhetem a lépcsőket. Utálom az összes lépcsőt.
Délután még egy rakat órám lesz, és a délelőtti könyveimmel van tele a táska, már így is félő volt reggel, hogy leszakad a pántja. Szóval tankönyvcsere, ebéd, aztán mehetek jóslástanra.
A déliben járok, és nem kerüli el a figyelmem az új ajtó, ami egészen biztosan nem volt ott eddig. Ránézek az órámra. Ó, van idő bőven! Hátranyúlok, és a kerekesszék támlájára aggatott hátizsákból előhúzom a pálcám. Csak a biztonság kedvéért: értek már meglepetések. A bajkeverők alagútja például egy olyan hely, ami egyszer bőven elég volt. Akkor sem önszántamból mentem oda.
Belököm az ajtót, és megmosolygom magam gyanakvásomért. Egy kicsi terembe nyitok, ami rögtön kérdéseket vet fel. Miért van társalgónak berendezve úgy, hogy igazából max négyen férnek el benne kényelmesen? És miért építették ide? Kétlem, hogy a diákoknak; nekünk ott van a nagy társalgó, kajaszünetekben meg úgyis mindenki a Nagyteremben lődörög.
Hangulatos hely amúgy, főleg a plafonon lévő, egyelőre hasznavehetetlennek tűnő kék sokszög alakú dolog tetszik. Mintha bura alatt lennénk tőle. Beljebb gurulok körülnézni. Ártalmatlannak tűnik a hely, de azért nem teszem el a pálcámat. Jó lenne kideríteni, minek tették ezt ide.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. január 28. 10:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. január 28. 19:46 | Link

Leonie

  Emma az ágyán ücsörgött, amikor kitalálta, hogy elmegy körülnézni a várban. Hiszen már egy ideje itt van, viszont nem sok helyen járt. Először az északi szárnyban kezdett, majd az óra járásának megegyezően ment tovább. Bekukucskált minden hová, de nem igazán talált érdekes helyet. A tantermeket nem találta igazán izgalmas helynek. Az is felmerült benne, hogy a jó helyeket talán csak ő nem találja meg.
  ~ Biztos rossz helyen keresem! ~ gondolta, mire egy újabb helyre érkezett. Csak egy kis terem volt az egész. Tényleg pici volt, és nem volt sok dolog bent. Az egyetlen, ami miatt ott maradt, régen látott barátnője Leonie.
  - Szia! - üdvözölte, és a fejjel lefelé fekvő lányhoz ment. - Olyan régen láttalak! Merre jártál? - kérdezte, és leült mellé a fotelra. Onnan nézett szerte, minden olyan visszafogottnak tűnt. Nem is értette, hogy vajon ezt a termet miért dugták ennyire el. Olyan kis békés, és nyugodt. Tetszett neki a gondolat, hogy egy olyan helyen van, ahol végre kettesben lehet a lánnyal. Biztos sok beszélgetni valójuk lesz.
  Barnán csillogó szeme egyszer csak megakadt egy kis szőrmókon.
  - Hát ez meg kicsoda? - gügyögött a kutya felé, és közben a fejét vakargatta. Kibontott haja belehullott az arcába, és a kis állat fejére is, aki rögtön elkezdte harapdálni, és játszani vele. Emma felkacagott a játékos kutya láttán. Nyakában a kis csillag össze-vissza mozgott, ahogy a lány dülöngélt.
  - Tudod tagnap este Annával kiszöktünk egy alagútszerű helyen, hogy elmenjünk korcsolyázni! - bukott ki a lányból hirtelen.
  ~ Vajon Most Anna ki fog akadni? ~ aggódott a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 1853
Írta: 2014. január 29. 00:11 | Link

Dolánszky Alex

 Már egy ideje járta a folyosókat, mikor kezdte feladni a keresést. Valószínűleg ő az egyetlen diák, aki a második éve után sem találja meg a könyvtárat. Igaz, hogy nem épp szorgalmáról híres Anna, de azért abban eddig elég biztos volt, hogy tájékozódási képességei megfelelőek. Arra emlékezett, hogy egyszer már járt ott, még elsősként valamikor régen és egy nagy ódon ajtót kell keresni. Persze mi sem könnyebb, melyik ajtó nem nagy és ódon ebben a kastélyban?
 A Déli szárny átriumát már bejárta, így a lépcsőkön felcaplatva elérkezett az első emeletre. Őszintén szólva eléggé lehangoló volt ez a folytonos kóválygás, de túl makacs volt ahhoz, hogy feladja és túl önfejű ahhoz, hogy megkérdezzen valakit az egyik folyosón. Elvégre egy igazi diáknak tudnia kell, merre van az a sok könyv.
 A folyosó végén járva már erősen gondolkodóba esett, hogy tényleg olyan fontos éppen most és ma megnézni, hogy vannak-e regények a tankönyveken kívül az iskolában. Ez lesz az utolsó ajtó, nem több. Elég volt mára a túrából. És már kezdett egy kicsit megéhezni is abban a fél órás lődörgésben. A türelem sosem volt az erőssége...
 Amint belökte a bejáratot, az első, amit észrevett, hogy ez bizony nem a könyvtár. Annál kisebb volt és sokkal barátságosabban nézett ki. A következő dolog, hogy már vannak bent, így egy kis fáziskéséssel a kilincs után kapott.
 - Jaj ne haragudj, nem akartalak zavarni - már csukta volna be az ajtót, hogy füstölögve távozzon és eredeti célja helyett inkább a toronyban kérjen kölcsön valakitől egy jó kalandregényt, mikor felfogta, hogy 1. ez a diák egyedül van és 2. nem a fotelben ül, hanem kerekesszékben.
 - Nahát, te... bocsánat csak tudod... - jött zavarba azonnal, amint ráeszmélt, hogy a kelleténél kicsit tovább vette szemügyre a fiút. - Még nem láttalak az iskolában. Vagy lehet, hogy mégis. De arra emlékeznék. Bár megesik, hogy nem figyelek oda...
 Idegesen a füle mögé tűrt pár elkóborolt tincset. Nem igazán tudta, hogyan kéne egy ilyen helyzetben viselkedni. Talán ha nem lett volna olyan kíváncsi, maradt volna az eredeti célnál és távozik, mielőtt még sügért csinálna magából. De a logika sosem volt az erőssége.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2014. január 29. 00:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ala
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. január 29. 10:48 | Link

Semmi különös nincs a teremben - állapítom meg, ahogy körbenézek. Egy kis, kacskaringós lábú fiókos szekrénykénél elidőzöm. Kihúzom a legfelső fiókot, de csak papírok és pennák vannak benne.
Kihúzom a másodikat, de amikor belepillantok (tintásüvegek és egy gemkapocs), valaki megszólal oldalról. A kezem megrándul a fiókgombon, ahogy odanézek, mintha valami tiltott dolgon kaptak volna, pedig igazából nem csinálok semmi rosszat. Nem, mintha ez valakinek a személyes tere lenne. De szerencsére nem csaptam be a fiókot, hogy totálisan idiótának nézzen az újonnan jövő, ezt még ki tudom magyarázni, ha megkérdezi, miben sántikálok.
- Nem zavarsz - mondom neki. Úgy látszik, mégis úgy nézek ki, mint akinek vaj van a füle mögött. A lány csak áll, mint aki rémeket látott, szabadkozik, én pedig kényszeresen félresimítom a hajamat, mert hajlamos hülyén állni, én pedig, amikor az emberek nyökögnek, hajlamos vagyok azt hinni, hogy már megint úgy nézek ki, mint akinek seprű van a fején.
- Az csak akkor ciki, ha egy osztályba vagy házba járunk - eresztek meg egy mosolyt, amolyan bátorításképp, még ha mostanában nem is én vagyok a megfelelő személy vidításra és bátorításra. - De ezt nem hiszem, mert én sem emlékszem rád.
- Úgyhogy kvittek vagyunk - becsukom a félig nyitott fiókot és otthagyom a szekrényt, a terem közepébe gurulok. Még mindig csak ott áll, idegesen, nyilván azt várja, lökjem tovább a beszélgetésünket. Ezen ne múljék.
- Elsős vagy?
Ő, de barom vagyok! Lehet, hogy azt szeretné, hogy én húzzak már el innen. Attól, hogy nekem új ez a terem, lehet, hogy ő tényleg ide készült.
- Egyedül akarsz lenni? Csak szólj, és lelépek - ajánlom fel.
Lépek. Hehe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 1853
Írta: 2014. január 29. 12:12 | Link

Alex

 Az mindenképp megnyugtató, hogy a teremben kettejük közül kettő ember zavarban van. Vagy legalábbis nem nagyon tudja, mihez kezdjenek most. Elmenni nem nagyon akart, ameddig nincs jobb elfoglaltsága, úgyhogy szerencsétlenül ácsorgott az bejáratnál és bámult, mint annál a bizonyos esetnél a borjúval és az új kapuval. Kész szerencse, hogy egyesek nem olyan szerencsétlenek, mint ő.
 - Nem, már a másodikat taposom - pirult el a kérdésre. Mint már említettem, nem teljesen néz ki úgy, mintha már régen idejárna. Pedig nem szokott ő olyan nehezen beilleszkedni. Csak hát ezek a kacskaringós folyosók...
 - Ne, nem kell elmenned - ellenkezett azonnal. Igazából már ki volt éhezve egy kis emberi hangra. Mármint olyanra, aki közvetlenül hozzá szól. - Meg semmi dolgom nincs. Csak éppen a könyvtárat kerestem, mert meg akartam nézni, érdemes-e akkor is oda járni, ha nincs semmi tanulnivalója az embernek. Nem mintha nem lenne. Nagyon sok dolgom van. Csak... - na tessék, megint belekavarodott a mondanivalójába. Inkább fogta magát és beljebb sétált, hogy egy hatalmasra sikeredett sóhaj kíséretében lehuppanjon a kanapéra.
 - Szóval a tanulás nem az erősségem, viszont sokszor unatkozom. Úgyhogy ilyenkor keresek valami elfoglaltságot, nehogy tényleg a tananyagot kelljen bújnom. Ha nem nagy kérés, örülnék egy kis társaságnak - mosolyodott el, bár szerény véleménye szerint kissé többet árult el terveiből, mint eredetileg szándékozott. Bár az is igaz, hogy sokszor ő sem tud lakatot tenni a szájára. Ha egyszer rákezd a beszédre...
 Most, hogy jobban körülnézett a szobában, kicsit fészkelődni kezdett. Számára az egész helyiség olyan hangulatot teremtett, mint ahol a forradalmárok vagy összeesküvők szövögetik terveiket, vagy gyilkosok beszélik meg következő áldozatuk elhalálozási módját.
 Megrázta a fejét - vagy lehet, hogy csak fejben szokta csinálni, erre még nem jött rá -, hogy ezek a gondolatok elkerüljék. Ennek nem most van itt az ideje, mikor társasága is van. A sötét hajú fiú jóval idősebbnek tűnt nála, és fekete keretes szemüvegén át vizsgálta a világot.
 - Tehát valami könyvet akartam kivenni, hogy elüssem az időt. De ezt a termet még nem láttam. Nem mintha számítana ez, hisz még a könyvtárat sem találtam meg. - jegyezte meg keserűen. Na igen, egy jelenlegi kudarc nem épp a legkellemesebb élményei közé tartozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ala
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. január 29. 22:28 | Link

- Akkor lehet együtt jársz valamire két haverinámmal a Levitából. Keiko? Runa? - érdeklődöm, hogy találjunk valami közös pontot. De ha nem ismeri őket, az sem fura vagy gáz. Több, majdnem harminc tárgyból válogathat az ember kedvére ebben a suliban, ahogy Villővel számoltuk a minap.
- Oké - mondom, és maradok. A lány leül a kanapéra, én pedig szembe fordulok vele, bár ez a puha szőnyeg totálisan ellenem van a manőverezés szempontjából.
- Alex vagyok, amúgy - mondom és oda hajolok kezet nyújtani. Azon csak vigyorgok, ahogy belekavarodik a mondandójába. Nem akarom kinevetni, tényleg, csak egyszerűen aranyos.
- Jó hely a könyvtár - veszem védelmembe igaz levitáshoz híven, bár magam sem járok olyan rettentően sokat oda. Az állítólagos eszem kínosan nagy lustasággal párosul. Bőven elég nekem a kötelező tankönyvek sora, ha meg kell valami a könyvtárból, leggyakrabban csak kikeresem és már kereket is oldok. - Néha elég fura arcok járnak oda. Nem unalmas.
- Nem kviddicsezel? Vagy színjátszó, DÖK? Én az Edictumnál vagyok, de egy halom módja van itt annak, hogy elkerüld a tanulást - somolygok.
- Milyen könyveket szeretsz? Őszintén, ide járok négy éve, de sosem néztem, van-e szórakoztató irodalom szekció. Van?
- A könyvtár nem a déli szárnyban van. Nyugati, első emelet. Ha megvan a Nagyterem, akkor vele egy szinten. Vagy a bejárati csarnok fölött eggyel, ha úgy könnyebb. Ez a terem meg még új. Eddig tuti nem volt itt. Nem tudom, van-e olyan érzésed, de az a gyanúm, hogy a Bagolykőn néha csak random feltűnnek szobák. Most vagyok itt én is először, de még nem jöttem rá, minek tették ezt ide. Semmivel nem jobb, mint a társalgó a másodikon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 1853
Írta: 2014. január 30. 22:23 | Link

Alex

 Anna türelmesen végighallgatta a neveket, majd fejében az általa ismert nevek sorát. Kiragadta a kékeket. Nem voltak túl sokan. Igazából egyetlen egy embert ismert még személyesen a levitából.
 - Nem, ők nem ismerősek, egyedül Dórával beszéltem. Vele volt egy kellemetlen incidensük egy adag támadó hangulatú sütivel... - még az emlék is felborzolta a nemlétező szőrt a hátán. Abban biztos volt, hogy sosem eszik olyan ételt ezentúl, aminek nem ellenőrizte származását. - Hú, milyen Dóra is... talán Lipovó... vagy Lopovky... jaj nem, Lipovszky. Igen, ő lesz az! Barna haj, hosszúkás arc. Biztosan találkoztál már vele te is - magyarázta lelkesen miközben magán próbálta bemutatni, mire gondol.
 - Anna vagyok - fogadta el a jobbot a lány. - Nem szoktak becézgetni. Egyszer az egyik ismerősöm megpróbálta a Pannit bevezetni, de gyors úton ragacsos szirup került az ágyába, úgyhogy azóta nem próbálkozik - mesélte lelkesen, miközben lelki szemei előtt megjelent a fiú kövérkés arca. Amúgy sem szerette soha. Nem is volt náluk sokáig. Gyorsan elvitte egy család és nem is jött vissza.
 - Fura arcok? Lehet, hogy egyszer beülök és titokban lekapom őket egy fényképezőgéppel... egy olyan mugli dologgal - tette hozzá rögtön. Már kezdte megszokni, hogy ezen a helyen az alapvető elektronikus tárgyakat sem ismerik, így ilyenkor csak hozzátette a "mugli" szót és mindenki békén hagyta.
 - Dehogynem! Kviddicsezek - húzta ki magát büszkén. Bár nem volt olyan jó játékos, mint a többiek, de így kimondva milyen jól hangzik. - Hajtó vagyok nálunk. Bár meccsünk még nem volt, az edzések így is éppen elégnek bizonyulnak egyelőre. De azért már kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha beindul a bajnokság.
 - Edictumra szoktál írni? Jaj de jó, nagyon szeretem olvasni azt az újságot - kapta fel a fejét a szóra. - Sajnáltam is, hogy olyan sok ideig nem jelent meg új szám. De a mostani egészen jóra sikeredett, nem gondolod? Melyik rovatba szoktál írni? - lendült bele a témába azonnal. Rossz - vagy éppen jó - szokása, hogy bármiről képes hosszan beszélgetni, úgyhogy ilyenkor csak kapkodja a fejét, miről is regéljen inkább órákon át.
 - Nem tudom, pont azt akartam megnézni. Csak nem lehet olyan unalmas az a könyvtár, ha olyan sokan járnak oda. Vagy itt mindenki ilyen szorgalmas? - nem akarta, de valahogy elfintorodott, mikor a "szorgalmas" szót kiejtette. - Bocsánat, nem így értettem - kapta a szája elé a kezét. Ma valahogy még a szokásosnál is többet fecseg.
 - Szerintem ezt direkt csinálják. Úgy értem, szívatják a diákokat, hogy tuti ne ismerjék ki magukat ebben a kastélyban. Amikor azt hiszed, már láttál mindent, jön egy újabb szoba, jön egy másik folyosó. Vagy olyan sok van, hogy az ember megjegyezni sem tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ala
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. január 30. 22:54 | Link

- Támadó sütik? Jesszus, mi történt? - kérdezem, de már nevetésre áll a szám. Ebből tuti valami poénos sztori jön ki.
- Lipovszky, aha - javítom ki a vezetéknevet. - Persze, hogy ismerem. Elsős, szeret festeni.
Kábé éppen ennyit is tudok róla.
- Oké, asszem értem - nevetek most már tényleg, amikor érzékelteti, miért is nem érdemes játszadozni a nevével. - Nincs becézés.
- ...Ancsa? Vicceltem! - tartom fel kezeimet, mielőtt kapnék az arcomba egy díszpárnát.
Tényleg aranyos ez a lány, amilyen lelkesen beszél, és közben erősen gesztikulál is. Pontosan így képzelem az eridonosokat: energiabombák.
- A hétkerből jövök Pestről. Full mugli környék - jegyzem meg, amikor megpróbálja nekem megmagyarázni, mi az a fényképezőgép. - Te hol laksz? Nyilván akkor nem valami megrögzött mágusfaluban.
A kviddiccsel beletrafáltam.
- Állítólag a barátságos meccs is durva volt idén. - Én nem mentem ki, a szobámban antiszockodtam. Utólag bánom. - Elég sok konfliktus akad a játékban, úgyhogy vigyázz magadra.
Elvagyok a kviddiccsel. Nem a kedvenc sportom, de azért jó nézni. Viszont, hogy mindig van valami hiszti körülötte, kicsit vesz az értékéből. Ezt inkább nem mondom el neki, mert nem akarom lelombozni még mielőtt végre egyáltalán pályára állhatna. Ki tudja, idéntől lehet, hogy más lesz, bár szerintem a házak szerinti csapatok több nehézséget okozhatnak. Meglátjuk.
- Aha, bár nem szoktam nagy dobra verni. Már évek óta tagja vagyok az újságnak, de eddig amolyan beugró cikkíró voltam. Amikor elmaradtak a beígért írásaikkal a többiek, én töltöttem fel néhány rovatot. Főleg a Történelmi pillanatokba szoktam írni, mert azt tartom érdekesnek, de szívesen közlöm az aktualitásokat is a DÖK háza tájáról, meg elvagyok a rejtvénysarkos feladatok kieszelésével is.
- Ilyen pletykasarkokat meg ilyeneket nem írok - fintorgok. - Tudom, azok a legnépszerűbb rovatok, de szerintem gáz az a sok szemét, amit összehordanak az emberről. Valamelyik számban azzal viccelődtek, hogy igazából tudok járni, csak így szedem fel a csajokat.
Az arckifejezésem nem árulja el, hogy dühít vagy szórakoztat a dolog. Igazából magam sem tudom eldönteni. De szerencsére témát is váltunk.
- Ja, a fura arcok! - kanyarodok vissza a könyvtári szórakoztatásról asszociálva. A fényképezőgép miatt kiment a fejemből. - Szóval azért izgalmas a könyvtár, mert gyakran az emberek ott helyben kipróbálják a varázslatot, amiről épp olvasnak. Meglepő eredményekkel járnak a kezdő próbálkozások, és nem mindig van biztonságban az életed - vigyorgok, de persze nem gondolom én ezt olyan véresen komolyan.
- Ebben az időben - nézek a karórámra - ...éppen most késtünk el piszkosul az első délutáni óránkról!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
Mestertanonc Eridon (H), Elsős mestertanonc


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. január 31. 00:47 | Link

Emma

Egyedül is tökéletesen feltalálja magát, ezen nem múlik a boldogsága. Kezeit felemelve maga előtt kalimpál, mellé hangosan énekelget. „Just spread your wings and taste the sky
It's time to laugh, it's time to fly
The mountain air is clear and bright
Your shadow world is endless night”
Imígyen múlatja az időt, mígnem megérkezik a hőn áhított társaság is. Emma lép be az ajtón, s hölgyünknek elég vagy egy perc, hogy ezt felfogja. Először csodálkozva keresi meg tekintetével kutymákját. Vajon miféle szoba ez, hogy Wowbagger még beszélni is megtanult benne? Furcsa. Roppant furcsa.
-Hogy mondtad? – kérdez vissza, miközben nyakát tekergetve kedvencét kezdi keresni. Helyette azonban Emmát pillantja meg.
-Sziaaa! – kiált fel, s nyomban megpróbál felülni, ami ebből a pozícióból nem olyan egyszerű feladat. Össze-vissza kalimpál, a földre is lecsúszik – kiterül, mint egy jegesmedvebőr. A következő pillanatban azonban újra talpra szökken, és nevetve a lány nyakába veti magát.
-Emma! De örülök! Én sokszor látlak ám! – vallja be egyből, bár kicsit sem pironkodik a tényen, hogy nem szokott odamenni a hölgyeményhez a hogyléte felől érdeklődni. Nála ez egészen megszokott, hiszen általában elvan a saját kis álomvilágában, és mindig akad valami szörnyen fontos elfoglaltsága, ami miatt nem ér rá fecserészni. Bár ezek az életbevágó események általában kimerülnek abban, hogy a kedvenc porcicája eltűnik a klubhelyiség sarkából. Egy ilyen tragédia után egy egész napos ereklyevadász programot képes kerekíteni magának.
-Az is igaz ám, hogy pár hetet a nővéremnél töltöttem Németországban. Már nagyon hiányzott, és Keithre is mérges voltam, Fynnci meg lassan többet mutogatta Titának a bogarait, mint nekem, úgyhogy én sem akartam itt unatkozni – megvonogatja a vállát, és felugrik a kanapéra, majd nagy hévvel törökülésbe veti magát. Tulajdonképpen ez a szoba nincs nagy hatással rá, hiszen amúgy is mindig kimondja, amint eszébe jut valami. Legyen az bármilyen butaság.  
-Ő itt Wowbagger, az illegálisan bevándorló vörös szakállas srác a szomszédból - aki lány, és már harapta át hóember torkát – mutatja be időközben a kiskutyát is barátnőjének, s vigyorogva figyeli az orra előtt kibontakozó jelenetet. Úgy tűnik, az eb hajfétisben szenved.
-Jééé, ti kiszöktetek? Senkinek nem tűnt fel, hogy diákok koriznak éjszaka a pályán? – csodálkozik elkerekedett szemekkel. – És egyikőtök lábát se kapta be semmilyen csapda? Hol van az az alagút? Én is ki akarok szökni! El kéne mennünk a csárdába. Nincs kedved hozzá? A nővérem barátaival minden délután vagy este beültünk valahova. Ne áruld ám el a bátyámnak, se Nadine-nak, de még alkoholt is ittam! *Nem mintha nem volna már nagykorú, de nála ez nem egy megszokott procedúra. Még. Amilyen bolond, könnyedén rákap mindenre, amivel vicces szituációkat tud előidézni, és amiből akár egy csepp örömet is ki lehet facsarni.
-Megtaláltad már a helyed itt az iskolában? – vált témát egy másodperc alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. január 31. 15:20 | Link

Leonie

  Emma nagyon viccesnek találja a helyzetet, hogy barátnője azt hitte, hogy a kutya beszél hozzá. Nevetnie kellett, amivel el is árulta, hogy ő van itt. Leonie rögtön bele is ugrott a nyakába. Emma tiszte szívből adta vissza ezt a szép gesztust. Amint leült a puha kis kanapéra, és feltett egy kérdést a lánynak, ő azonnal elkezdett beszélni. Megállás nélkül. De hát Emma ezért is szereti ezt a vörös kis teremtést. Akár mikor vele van, nem tudja megállni, hogy meg ne mosolyogja a lányt. Vagy inkább ne nevessen vele együtt. Ez a kettő szinte már össze is folyik a lány társaságában. Hiszen olyan jól elvannak.
  - Nagyon aranyos egy kutya! - mondta Emma, miközben az állattal játszott. Egész jól megvoltak együtt. Nem volt olyan, mint odahaza a kutyák többsége.
  - Nem, nem igazán tűnt fel senkinek, hogy diákok vagyunk! Sőt! Voltak rajtunk kívül mások diákok is. És még ahogy látod, egybe van a lábam. Belebotlottunk pár csapdába, de szerencsére azon kívül, hogy koszosak lettünk, nem lett semmi bajunk. - mondta, és rámosolygott a lányra. - Miért, csak nem szeretnél te is oda menni? - kérdezte titokzatosan. - És amúgy szívesen megismerném a nővéredet, meg a haverjait. Már vagy egy hete nem mozdultam ki a suli falai közül, ideje lenne elhagyni már ezt a területet. - Emma az utóbbi napokban eléggé ráhajtott a tanulásra, mert bizony a vizsgák közelednek, ő pedig eddig csak pihizett, és tetszett neki, hogy nem kérdezik ki minden órán. Kár, hogy ez nem vált a hasznára. Pedig lustizásban igen jó.
  ~ Bárcsak azért is lehetne kapni jegyet. Akkor tuti, hogy minden tantárgyból kiválóra végeznék. ~ gondolkodott el a dolgon.
  - Igen, már egészen sikerült beilleszkednem. Persze néha még mindig vannak olyan alkalmak, amikor szeretnék hazamenni, sőt mostanság egyre gyakrabban hiányolom a húgomat, de reméljük, hogy pár év múlva ő is ide jön. Meg a szünetben lehet, hogy haza is megyek. - válaszolta a lány, és csak most jött rá, hogy tényleg ezt akarja. Gondolkodott már rajta, hogy hazamegy, de mindig elvetette ezt az ötletet.Félt attól, hogy vajon mi várhatja őt otthon. Vagy egyáltalán várja őt valaki? Lehet, hogy már Esztert is ellene uszították a szülei.
  - Tudod, lehet, hogy Keith-t már ismerem. De nem biztos. Volt a Téli kiránduláson? - kérdezte sokat sejtetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 291
Összes hsz: 1853
Írta: 2014. január 31. 22:51 | Link

Alex

 - Bizony, a sütik ádáz ellenségek. Egyszer találtam a konyhában egy adaggal és megosztottam Dórival. Csakhogy a sütitől mindenünk csokis lett, a csoki helyén pedig elszíneződött a bőrünk. Elzsibbadt és szúrni kezdett. Fel kellett mennünk a gyengélkedőre, hogy rendbe hozzanak. Szerintem önvédelemből tették. Féltek, hogy megesszük őket - nevetett most már ő is. Így elmesélve már nem is hangzik olyan borzasztóan a dolog. - De adtak valami löttyöt és lemostuk a csokit. Utána hetekig rá sem tudtam nézni a csokira.
 Pedig néha nagyon megkívánt valami édeset, de a konyhában csakis abból a bizonyos fajtából kínálták.
 - Én is pesti vagyok - lelkesedett be azonnal a ténytől, hogy egy városból jöttek. ég talán találkoztak is valamikor, csak nem emlékszik rá. - De mindig máshova kerültem. Jelenleg a negyedik kerületbe megyek vissza. A várost sem szeretem túlságosan, itt sokkal szebb a táj. - folytatta a mesét kicsit lehangoltan. - Muglik között nevelkedtem, úgyhogy nekem inkább ez a varázslás az, ami új dolog. Bár nagyon élvezem... legalábbis most még. Aztán ki tudja, mi lesz még a jövőben. A vizsgaidőszakban eddig nem nagyon jött be a dolog... - fintorodott el már a gondolatára is.
 - Én megnéztem a meccset és... hát fogalmazzunk úgy, hogy egy kicsit megijedtem. Na jó, igazából nagyon megijedtem. Meg is fontoltam, hogy talán kilépek, de Kiva biztosított róla, hogy ez nem megy mindig így. De tuti kész ideg leszek az első meccsen. Igazából nem nagyon akarok majd a rellon ellen játszani... - vallja be kicsit lehalkítva a hangját. Úgy tűnik ez a mai nap az igazság napja. Erről nem nagyon szeret beszélni, hisz így gyengének tűnik. De Alex nem néz rá sem elítélően sem lesajnálóan és ez megnyugtatja.
 - A pletykasarok is csak akkor jó, amikor már elolvastam az újságot. Jó nézni a képeket, de a szövegek szerintem túl... hatásvadászra sikeredtek - találta meg a megfelelő szót. - De gondolom ez a feladatuk, nem? Hogy elég hatást érjenek el. De szerintem az már bók, ha foglalkoznak az emberrel. Ha már egy cikkben is szerepel, az már híres - vigyorgott szélesen a gondolatra, hogy egy igazi hírességgel cseverészik éppen.
 - Elkéstünk? Na ne! - bele sem gondolt, mennyit beszélhetett eddig. A fiú karja után kapott, hogy ő is megbizonyosodhasson a pontos időről, de Alexnek igaza volt. Nem ártana indulni.
 Felpattant a kanapéról és kinyitotta az ajtót, majd megvárta, míg a fiú is kigurul.
 - Most már tuti, hogy benézek a könyvtárba körülnézni. Majd még találkozunk, ki tudja, talán pont ott - intett gyorsan és futásnak eredt a folyosón. Ki tudja, talán még nem veszik észre, hogy elkésett...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ala
Leonie Rohr
Mestertanonc Eridon (H), Elsős mestertanonc


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. február 19. 21:01 | Link

Emma

-De én is ki szeretnék menni! – csapja össze izgatottan tenyereit. Amióta nem prefektus, sokkal mókásabbnak találja az éjszakai csatangolásokat. Mert persze miért is volna viccesebb legálisan kimenni a placcra? Meg aztán, itt az összes nagyobb hatalmú kisdiák olyan kreativitással van megáldva, hogy az ember lánya örömmel teljesíti az általuk kirótt feladatokat. Ő maga egyszer sem tudott senkit megbüntetni úgy istenesen.
-Gyere velem! – ajánlja fel vidáman a lehetőséget barátosnéjának. Az jelen pillanatban teljesen mindegy, hova - csak menjenek. A helyben ücsörgés szinte fizikai fájdalmat okoz a számára, s ezt az is mutatja, hogy tíz másodpercenként testhelyzetet vált, és a lehető legérdekesebb pozíciókba tekeri magát Emmával szemben.
-Azt nem tudom, hova menjünk. Végül is, elszökhetnénk Németországba, Nadine-hoz. Biztos nem örülne nekünk – egy pillanatra felvonja a szemöldökét. Nem pont így akarta kifejezni magát, de valahogy kicsúszott a száján. Tulajdonképpen tényleg ezt érzi az igazságnak megfelelő kijelentésnek, így egy gyors magyarázatot is eszközöl mellé.
-Úgy értem, épphogy csak megszabadult tőlem; szerintem örül, hogy végre csend van körülötte. Ezért nem is hibáztathatom – vigyorogva megvonogatja a vállát, majd haját csavargatva eldől a kanapén.
-Hmm… akkor menjünk máshova, jó? Tudom, jönnek a vizsgák, és tanulni kéne, de az nagy baj, ha megbukunk? Tuti, hogy a bátyám is bukni fog, hacsak nem a bogarait kell bemutatnia. A te szobádban még nem szaporodtak el? – derűsen rápislant a leányzóra. Simán el tudja képzelni, hogy Fynnci rovarkái már az Eridon összes zugába beköltöztek.
-Lehet, hogy jobb is, ha hazamész egy kicsit, amíg a manók kiszedegetik az ágyadból a szöcskéket – jókedvűen felpattan, és körbeugrándozza a kanapét, s csak akkor áll meg, mikor Em megemlíti, hogy lehet, ismeri Keefet. Kissé összevonja szemöldökét.
-Téli kiránduláson? Milyen téli kiránduláson? Nekem nem mondta, hogy elment volna. Ott volt? És engem nem is hívott? Miért nem hívott engem? – leveti magát ismét az ülőalkalmatosságra, és aggodalmasan megragadja barátnője kezét, aztán pár pillanat múlva rájön, hogy valójában Wowbaggert szorongatja, és nem egy NDK-s úszónő szindrómában szenvedő lány karját.
-Viszont biztosan ismered! Őt mindenki ismeri! Elég feltűnő jelenség…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. március 2. 13:01 | Link

[Ádi]

Fogalma sincs, mi játszódik le Ádi fejében, és ha lenne, se tudna vele mit kezdeni. Nem szerelmes a fiúba, nem akar vele járni, sem semmi ilyesmi... ő csak csókolózni szeretne megtanulni, és itt a pont a mondat végén. Nem tudna a többel mit kezdeni, hiszen az számára olyan... nem is tudja, milyen. Sosem érezte, sosem próbálta, így fogalma sincs. Igaz a csókot se próbálta csak egyszer korábban, de az nagyon jó volt, attól meg, hogy esetleg ez többet jelentsen, mint gyakorlást, nincsenek jó érzései. Szóval csak vár mit sem tudva a másikban lejátszódó gondolatokról.
Megtörténik, és nagyon is élvezi. Nem fura, hogy Ádival, egy picit sem, hiszen ez csak egy csók, meg, amikor vége, kéri, legyen mégegy, tehát még egy csók. Nem érti, miért kéne türelmesnek lennie, hiszen gyakorolni akar, és a fiú sem fosztja meg ettől. Újra megcsókolja, és a kendőt is kioldja közben, ő pedig átveheti az irányítást, és meg is teszi, előbb lágyabban csókolja, majd jobban belelendül kicsit, közelebb is csúszik hozzá, egyik keze a másik vállán, másik az arcélén, de igazából ezt nem annyira élvezi, hogy ő irányít, persze, nem rossz, sőt, ez is nagyon jó, de talán mégis jobb, ha más irányít, izgalmasabb. A csók azonban megszakad, amire a homlokát ráncolja, és Ádi beszélni kezd, és amiről beszél, az visszatereli a gondolatait a kályhához. Pedig már kezdte elfelejteni, miért is csinálja ezt - Kornél miatt.
Megrázza a fejét, alig észrevehetően, de ezzel jelezve, hogy hagyja abba, hogy ne beszéljen tovább, nem akarja ezt hallani! Nem, és nem! Miért kellett felhozni ezt a témát, vissza a gondolataiba, ráadásul ilyeneket mondania Ádinak? Miért nem tud csak kedves lenni, mint Luca volt, amikor elmondta neki, hogy Kornél megcsókolta?!
-Semmit nem tudsz róla, hagyd abba!-
Fakad ki magából a monológ végén. Még, hogy neki más kéne! Hahh! Ugyan már, mit tud a fiú minderről, amikor csak két csók csattant közöttük, csak előtte mondta el neki, amit, és amit nyilvánvalóan nem kellett volna, hiszen most ilyeneket mond!
-Most... mennem kell, majd... majd találkozunk!-
Összeszedi a pár szó alatt a cuccait, a könyvét a táskájába vágja, és mielőtt még háztársa megállíthatná, felpattan, és elviharzik, ha pedig Ádi mondani akar valamit, azt biztos, hogy úgy tesz, mint ha nem is hallaná, mert nem is akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. március 6. 11:58 | Link

Tiff

Szerencsére én érkezem előbb. Nyomi lenne megváratni az illetőt, akit épp én hívtam ide. Egy papírrepülővel küldtem neki az üzenetet a Rellonba. Bagollyal is küldhettem volna, de Alia vadászott éppen, a kastélyon belüli üzengetéshez pedig már kipróbált ez a módszer, máskor is jó szolgálatot tett. Ha Tiff kihajtotta a lebegő repülőt, rövid üzenetet találhatott benne: Az utolsó órád után a déli elsőn, a lépcsőház melletti cicomás ajtó mögött, ha van kedved meg ráérsz. Alex
Ahogy visszagondolok rá, realizálom, hogy még csak nem is kerek egész mondatot sikerült vésnem a papírra. Na meg az írásképem is hagy némi kívánni valót maga után, de azért remélem, tudta értelmezni, amit akarok.
Beljebb gurulok a szobában. Kedvelem ezt a helyet, nyugis, meghitt, nincs tömeg. Fogalmam sincs, minek építették ide, de örülök, hogy még nem fedezték fel sokan. Ha mindenki rájönne, hogy itt van ez a társalgóféleség, már csak heringek a dobozban partit nyomhatnánk.
Mikor legutóbb erre jártam, és megismertem Annát, nem sikerült befejeznem a felfedező járatot, úgyhogy most még megnézem, mi van az utolsó fiókokban (egy törött tükör), meg változott-e múltkorról a többi tartalma (nem: pennák, pergamenek, tinták...). Benézek a kanapé mögé is (semmi érdekes), aztán csak odagurulok az ülőalkalmatossághoz és nézelődve várakozom a lányra.
Rápillantok az órámra. Az sem tuti, hogy eljön. Most van még csak vége az utolsó órájának, várok negyed órát, és ha addigra nem érkezik meg, én is kereket oldok. Több emberhez is odamentem a Rellonból, mire valaki meg tudta mondani, milyen órái vannak ma, pont jól össze is jöttek a dolgok: direkt egy közeli helyet akartam választani az utolsó órájának helyszínéhez, hogy ne okozzon gondot neki eljönni, és épp a minitársalgó folyosóján van a tanterme.
Na. Még tizennégy perc. Nem halad az idő valami gyorsan.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. március 6. 11:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2014. március 6. 16:07 | Link

Alex


 Éppen beesett a Rellonba déli óráiról, mikor utolérte a kis papírrepülő. Gyanakvóan fogta meg, s kezdte el kihajtogatni, majd egyre csodálkozó tekintet ült ki az arcára, miközben végigolvasta a fecnit. Mit akarhat? Karácsony óta nem beszéltek szinte semmit. Vállatvont, és zsebrevágta a papírdarabot, majd megindult szobája felé, hogy összeválogassa a későbbi órákra szükséges könyveket.
 Már akkor nem emlékezett az üzenetre, mikor beült első délutáni órájára. Az idő lassan telt, az órák unalmasan, így csak némán jegyzetelte a feladott anyagot. Ahogy kicsengettek utolsó órájáról is, megindult kifelé a diáksereggel, tolongva a lefelé vezető lépcsők felé. Ez volt a pillanat, mikor felsejlett a fiú emlékezetében, és majdnem odakente magát, ahogy hirtelen megfordult, és megindult mindenkivel ellenkező irányba. Előhalászta a levélkét, és annak utasításai alapján tekintetével megkereste az ajtót, mely mögött Alex várt rá. Átfurakodva a tömegen megállapodott a terem előtt, majd benyitott, s amilyen gyorsan csak bírta, becsukta maga mögött az ajtót, nehogy befolyjon valaki. Kifújta a levegőt, majd gyorsan körbenézett, és szemei megállapodtak a levitáson.
-Mi a helyzet? -tette fel a kérdést megtűzve egy ravasz vigyorral, majd közelebb ment, és ledobta magát a kanapéra.
-Anyám, mi ez a hely? -kérdezte társát miközben a terem falait pásztázta tekintetével. Még sosem járt itt. Kis, nyugodt hely, mely teljesen kizárja a kinti hangokat, mintha betömködték volna vattával a füleit. Minden keleti, barnás színbe pompázik, kissé cicomás, de elragadó.
-Miért hívtál? -csúszott ki a száján, szinte akarata ellenére. Kissé összevonta szemöldökét hála a szokatlan megnyilvánulásnak, de egy kis válrántással elintézte magában az ügyet, s inkább várta a fiú válaszát. Amúgy sem valami tapintatos ember, lehet, hogy ma egyszerűen csak szókimondóbb a szokásosnál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. március 6. 17:23 | Link

Végül nincs ideje letelni a negyed órának, még pár perc, és befut Tiffany.
- Hát eljöttél - mondom neki egy megkönnyebbült mosollyal, aztán megbánom és próbálom letörölni ezt az ábrázatot. Azt hittem, barátok vagyunk, mióta elcipelt arra a bálra, de rá kellett jönnöm, hogy talán mégsem. Nem tudom, bennem van-e a hiba, de úgy látszik, képtelen vagyok kijönni a rellonosokkal. Még Palarnnal sem, aki már évek óta a Levitába jár, egyszerűen nem bírunk egy hullámhosszra kerülni. Nem, mintha nagyon erőltetném az ő esetében, de Tiff? Azt hittem...
Rosszindulatú vigyorral kérdez, és már nincs sok kedvem kimutatni, hogy érdekel, hogy érdekelt volna a barátsága. De hiába döntöm el, mit fogok válaszolni az igazság helyett, az valahogy mégis kicsúszik a számon:
- Úgy érzem, kerülsz engem. Csináltam valamit?
Becsukom a számat, és hogy ne legyen olyan kínos az egész, kitolatok a puff és a kanapé közül, és egy kerékpördítéssel hátat fordítok neki, hogy ne kelljen szemtől szemben beszélgetnünk. Visszagurulok a kis szekrényhez az ablaknál, és újra belenézek a tintás-pennás fiókba.
Inkább értetlenül fogadom, mint bosszankodva, hogy kimondtam, amit nem akartam. Végül is, tényleg ezt gondolom, és amúgy sem kenyerem a hazudozás. Max a finom ferdítés. Tiffany tényleg leszar mostanság. A bálon még okés volt, és ő akart elmenni velem; ha rajtam múlik, tuti nem mentem volna aznap a Nagyterembe. Azóta meg nem köszön a folyosón, és csak hümmög és gyorsan lezárja a beszélgetést, ha én megyek oda hozzá. Kitalálhatnék mindenféle ürügyet a mentségére: nem vesz észre (ja, elég nehéz kiszúrni az egyetlen kerekesszékest a diákok között, aki előtt kénytelen-kelletlen szétnyúlik a tömeg, hogy haladni tudjon); és igen, biztos minden alkalommal rossz kedve volt vagy valami dolga, amikor beszélgetést próbáltam kezdeményezni. Nem, ezeket magam sem hiszem el.
- Nem kell jópofiznunk, ha nem akarsz - ajánlom fel neki -, csak akkor szólj, hogy tudjam, hányas a kabát.
- Azt hittem, bírsz, vagy valami. De lehet, hogy ti mind mazochisták vagytok, és csak akkor barátkoztok az emberrel, amikor maga alatt van és úgy viselkedik, mint egy barom.
Hoppá! Ezt nem akartam mondani. Tényleg nem.
- Bocsánat, de pontosan így gondolom.
Nem!
- Így gondolom.
Mi az isten?! Képtelen vagyok kimondani, hogy "nem úgy értettem". Próbálom, de nem engedelmeskednek a hangszálaim. Olyan fejet vágok, mint aki mindjárt megfullad vagy hányni készül.
- Mi történik velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2014. március 9. 21:14 | Link

Hercigem
Viselet

Ma virágos hangulatban voltam. A havi tulipánfestés már tegnap megvolt, de a szobában elhelyezett vázák, és azok tartalma adott még ihletet, amit végül a ruházatomba raktam bele. Helyes kis fülbevalóval, és a hajamba rakott virágkoszorúval tettem még színesebbé az amúgy is elég aranyos ruhácskámat. Na de készültem ám valahova így. Első sorban a bagolyházba, hogy írjak haza a családom férfi tagjainak. Kaptam tőlük virágot, mert már nőnek számítok, és hajjaj, de örültem neki! Sajnos még nincs vége a vizsgaidőszaknak, de pár nap múlva hazamehetek egy kis időre. Nagyon vágyok az otthonomra, meg a bátyáimra, hiszen jelenleg csak Mitch van, aki emlékeztet minden otthonira. A saját ágyam hiányzik a legjobban.
Na de ott tartottam, hogy a bagolyház után más dolgom is akadt. Pár hete alig találkoztam a hercigemmel, és végre mikor összefutottunk, azt mondta, találkozzunk, mert van a dél szárnyban egy jó kis hely. Vele meg a világ végére is, ugyebár...
Tehát visszabattyogtam a szobámba, és a csizmát meg a kabátot lecseréltem, bentre nem kell a bunda. Magamhoz vettem a rajzolós füzetemet, ami tele van ragasztva tulipános képekkel kívül, és útnak eredtem. Nem estem abba a hibába, hogy útközben rajzolgatni kezdjek, és ennek több oka is volt. Egyrészt nem akartam úgy járni, mint múltkor, hogy elestem a folyosó közepén, másrészt csak mutatni vittem magammal. Érdekel Kevin véleménye a virágaimról.
Az időt nem is figyeltem, csak azzal voltam elfoglalva, hogy egyáltalán megtaláljam a helyet. Több helyre is benyitottam, de nem tanteremről beszélt... Végül eljutottam abba a kis szobába, ami hát mondjuk úgy, nem volt túl különleges. Ahogy beléptem, meg is ijedtem, mert a függöny összehúzta magát, ezzel elállva a beáradó fény útját. Körbenéztem, Kevin még nem volt sehol, ezért pár lépéssel a kanapéhoz araszoltam, és elvágódtam rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 244
Írta: 2014. március 9. 22:33 | Link

Titaaa *---*

Hú, annyi minden történt velem. Például még mindig nem tanultam semmit, lehet, hogy ez lesz az első félév, ahol megbukok? Nem baj, legalább tovább látom Ninit, meg Titát, meg Elenát, meg Kahlilt, meg... Eridon őnagyságát. Kíváncsi vagyok, hogy az Eridonnak volt e olyan őse, mint a Roxfortban Skócicában. Mit tudom én, Eridon Elemér, vagy Eridon Eszter. Majd megkérdezem az okosokat, mondjuk egy Levita Leventést, hihi. De ma meg ma van és már nem tanulok, mert a vasárnap az nem arra való, inkább megbeszéltem Titával, hogy talizzunk már megint, mert hát hiányzik, mint ebnek az web, vagy kisujjamnak a körömágya, mert álmos. De nem ez a nagy lényeg ám, nem ám! Hanem, hogy szedtem neki Tulipánt, mert tudom, hogy azt szereti és volt néhány bogolyfalvi ház kertjében, amit szerintem nem is hiányolnak, mert úgyis a legszebbeket hoztam el. Így legalább nem lógnak ki a sorból, a maradék lehet átlagos, de Tita nem az, hiszen hercegnő, mint Lencsikém. Szóval nagyon felöltöztem ám, például vettem fel egy pólót és egy farmert, de a póló fehér, a farmer, meg nem. Most kivételesen jól bezártam a kis drágáimat a helyükre és egyedül megyek. Na jó, az a kis sáska senkinek sem fog szemet szúrni, ha ott lapul a zsebemben. Virág meg van, én megvagyok, és máris trappolok. Vígan fütyörészve ugrálgatok el a megbeszélt helyig, egy új terem, legalábbis nekem, még soha nem vettem észre, de ez mondjuk nálam nem egy nagy dolog. Ha nem kisállat, vagy inkább bogárka, azt nem veszem észre, mert nem lehet érdekes, kivéve, ha mégis, de eddig az ajtókban nem láttam fantáziát. Tegnap viszont benyitottam és murisan elhúzódó függönyökkel tarkított terembe jutottam, amit meg akartam mutatni a régen látott hercegnőmnek.
- Tátám! Boldog nőnapot a hercegkisasszonyok non plusz ultrájának! Persze, hogy neked Tita! - a kezébe nyomom a csokor tulipánt, és már is megölelgetem. Adok még neki két puszit, és nagyon mosolygok, mert ha őt látom mosolyognom kell, meg pirulnom. Valahogy összefügg a kettő, csak nem tudom miért, de mindegy is.
- Na mesélj, milyen a vizsgaidőszakod? Hol lófráltál, a kirándulás óta nem láttalak. Képzeld, fel kell jönnöd majd a padlásra, mert Leonie, meg Keith ott rendezkedtek be Kahlil bá' tudta nélkül, de szuper helyet csináltak! - mondom neki csillogó szemekkel, bár a végét nem akartam hozzá tenni igazából, de végül is Tita tud titkot tartani. Lecsüccsenek, és ha engedi mellém huppantom a barnaságok királynőjét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2014. március 9. 23:08 | Link

Hercigem
Viselet

Ücsörögtem, és szemeztem a kanapé mintájával, miközben ujjaimmal ütemesen kopogtattam a füzetem borítóját. Nem tudom, Kevin miért hívott ide, ebbe a homályfedte szobába, de már jó lenne ha megérkezne...
Alig, hogy ezt átgondoltam, nyílt a terem ajtaja, és befutott az én drága hercigem. Azonnal elfelejtettem, hogy hol vagyok és mennyire vártam az érkezését. A nyakába borulva vigyorogtam rá, és nagy puszival köszöntem meg a tulipáncsokrot. Hihetetlen, a hercegem gondolt rám, ráadásul a kedvenc virágomat hozta el!
- Köszönöm Keviiin! Ez nagyon szép, a kedvencem - a virágok fölé hajoltam, és beszippantottam az illatukat. Kis csodák ezek a virágok, és még az öltözetembe is beleillenek. A szaglálódás után finoman letettem őket a szabad fotelbe, éppen időben, mert a következő pillanatban már a hercig mellett üldögéltem.
- Sokat tanultam, de még így sem lettek teljesen jók a vizsgáim - megvontam a vállam, de ez a kedvemen nem rontott. Mosolyogva hajtottam a vállára a fejemet, a Keith névre viszont csak néztem egy nagyot. -Nem ismerem őt. Leonie meg néha megijeszt - mi? Hogy mondhattad ezt? - Kedves a húgod, de őrült - erre már felemeltem a fejem. - Én izé... - az arcomat elöntötte a pír, ezért gyorsan elfordultam, és a kezembe vettem a füzetemet, hogy a fiú orra alá dughassam, eltakarva az arcomat legalább addig, amíg el nem felejti amit akaratlanul kimondtam a húgáról. - Hogy tetszenek?
- Te minden idődet ott töltötted? Levizsgáztál? Hiányoztál - az utolsó kijelentést boci szemekkel tettem, és persze az Eridon színében játszó pofival. Na de hát na, nem tehetek róla, egyszerűen zavarba hoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 244
Írta: 2014. március 10. 14:54 | Link

Titaaa *---*

Jó újra látni Titát, tényleg eléggé hiányzott a kis mosolygós hercegnőm. Gyorsan bele is borulok az ölelésébe, és máris újra jó kedvem lesz, olyan, mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára.  A virág már csak plusz, és nagyon örülök, hogy ő is örül neki.
- Ugyan, lett volna több is, csak néhány helyről elkergettek – hoppsz, remélem nem bánja, hogy nem meg, hanem elvettem neki a virágokat. De az ajándék kapás öröme a lényeg nem? Leonie szerint csak az számít. Szerencsére kimennek az ő fejéből is a gondolatok, különben két kastélynyi dologgal tartoznék neki. Gyorsan leülünk, és máris tűzök egy szép virágot a hajába. Szeretem birizgálni a hosszú hajakat, úgy néz ki, hogy ezt örököltem a húgomtól.
- A lényeg, hogy megvannak, a többi már csak formalitás. belőlem sem nézné ki senki, hogy elvégeztem az alapképzést – kuncogok és igazgatom a virágot, mert egy kicsit elcsúszkált.
- Majd bemutatlak neki! Igen, szereti ijesztgetni az embereket. Olykor engem is megrémiszt – nevetek, hiszen tényleg nagyon mókás figura az én kis Lencsim. Mondjuk, nem sok olyan dolog van, amit nem szeret csinálni, akár még békanyálból is szívesen fon hálót, ha azt érdemesnek, vagy mókásnak találja.
- Családi vonás – felkacagok, de tényleg kissé őrült a hugicám, de ezért is olyan jó vele. Semmi bajom vele, mert ő jóféle őrült, nem pedig mondjuk rosszféle. Az már nem tetszene, de ez tetszik.
- Csúúú, ezeket te rajzoltad? – kapom a kezembe a könyvét. – Hát van ami kissé gyengébb, de akadnak mesterművek is, és a lényeg, hogy te rajzoltad – bólogatok, bár remélem nem sértődik meg a túlzott őszinteségem miatt. Nagyon bírom ezt a lányt, még csak az kéne, hogy megorroljon rám.
- Nem, csak volt padlásavatójuk tudod, ki is volt rakva az üzenőfalra. Jó muri volt, Keith jó fej, csak Lencsi kicsit sokat lóg vele szerintem – némi féltékenység kerül a hangomba, hiszen eddig elválaszthatatlanok voltunk, most meg napi max. tíz órát látom a húgomat. Ez azért már túlzás, nem?
- Nem biztos, hogy átmegyek – vonom meg a vállamat. Hát ez van, ha nem hagyják az embert tanulni az állatai.
- Te is nekem, nagyon – ragyog fel a szemem, de az arcom ikerszínt vesz fel Titáéval. Mint két garnéla, úgy ülünk egymás mellett, zavartan vigyorogva a másikra. Inkább gyorsan áttérek a virágkoszorú újbóli gyártására.
- Te hazamész a szünetre? – érdeklődöm. Azt sem tudom, hogy mi Lencsivel mi csinálunk, vagy külön-külön, de már rég láttam apát és anyát. Na, és Nadine-t is, bármennyire is ütődött azért én szeretem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint