29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet
"Vigadófreskó" folyosója - Theon Delacroix hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2019. augusztus 6. 12:27 | Link

Catherine Shayleen Black
| a kalandos krém hatása alatt |


Egy furcsa, feje helyén egy papírzacskóval éktelenkedő alak kempingel a folyosó egyik eléggé forgalmas szakaszán. A feminin vonású kézfejeiben tartogatott táblán valami kórságról és annak gyógymódjáról érdeklődik, ám a kampány reggel óta semmi eredménnyel sem szolgált számára. Most az egyszer lehet megtanulhatná, hogy ne akarjon mindent elcsábítani, ami él is mozog, mert bizony egy varázslókkal teli iskolában, ez lesz a vége. Bár, ha nem is mágiahasználókról lenne szó, akkor sem sülne ki az efféle cselekedeteiből semmi jó, talán egy egyszerű veréssel megúszhatta volna az ügyet. Az kevésbé fájna számára, mint az oly' nagy gonddal kezelt arcbőrének eltorzítása. A kép, mely' ébredése után eléje tárult, felért egy rémálommal is. A sok undorító kelés, amelyek az arcán, egészen a a pólója vonaláig terjedtek el rajta, régi rossz emlékek láncolatát indították el hófehér buksijában. Theonnak ugyanis nem mindig volt hamvas porcelánbőre. A kamaszkor megkezdésekor ugyanis millióm és egy undorító ragya lepte el egész testét, amelyek ellen eleinte mit sem tudott kezdeni, csak siránkozni mulandó szépségén. Egyedül édesanyja fortélyos kezei voltak az egyetlenek, melyek képesek voltak keverni számára egy speciális krémet, mely' a békából újra királyfit tudott teremteni. Nagy becseben is őrizte ezt a készítményt egészen mostanáig, amikor is egyik kalandja rosszul sült el, s a felbőszült háztársa belopódzva szobájába, kicserélte aranyat érő kincsét valami egészen más trutymóra. Hiába kérdezett a Rellonon belül bárkit is, tanács helyett csak kárörvendő hahotázásokat kapott. A barna szépséget, ki vesztét okozta, hiába kereste, eltűnt szőrén szálán, mintha átlépett volna egy másik univerzumba.
Jobb ötlet híján hát felkapta a keze ügyébe akadó első könnyű anyagot, egy papírzacskót, melyre szemet, szájat valamit egy orroz vágott, majd kiült a kastély e tájékában legforgalmasabb negyedébe, hátha akad olyan, ki képes enyhíteni nyomorán.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2019. augusztus 6. 17:55 | Link

A kecske és az ő répája
| a kalandos krém hatása alatt |


Elég ironikus látvány lehet, ahogy a boldogságról elnevezett folyosó kellős közepén lógatja az orrát, mely' nem mellesleg szintén tarkítva van a furcsa ragyákkal. Bosszúálló típus révén, ha egyszer megtalálja ezt a Bufi gyereket – mert igen, azóta kiderítette a nevét is a nyomorultnak -, nagyon, de nagyon fogja élvezni, ahogy a halálba átkozza a férgesét. A gond csak ott kezdődik, hogy ő a bűbájok terén sosem volt valami kiemelkedő, úgyhogy maradnak a jól bevált módszerek, melyeket még anno a párizsi utcagyerekektől tanult el. Lehet, hogy pöttömek voltak, de ha haragra gerjesztették őket, azt mindenki megérezte.
Mérgelődéséből egy ordenáré hahota, majd az azt követő cipők kopogása billenti ki. A hangjából és a homályos sziluettből, melyet a ritkásan kivágott Burger Kinges zacskója alól lát, valószínűleg egy nő állhat előtte, ám Theon kicsit sincs olyan állapotban, hogy még egy hölgyet is kibírjon ma. Oké, flörtöl velük meg minden, de az igazat megvallva, egyáltalán nem ért hozzájuk. A nők túlságosan bonyolultak számára, s lehet közelebb áll ehhez a nemhez, mint a sajátjához, akkor sem tudja megérteni, mit miért mondanak és tesznek. Valószínűleg ha tudta volna, hogy annak a bigének van egy párja már, akkor nem így nyomult volna rá. Erőltette volna a dolgot akkor is, de szívélyesen megkérte volna a csávót, hogy csatlakozzon a kis kalandba. Három mégiscsak jobb, mint ketten.
- Valami Bufi megnevezés alatt futó idióta. Besurrant a lakhelyemre, aztán kicserélte az arckrémemet - panaszkodik a másiknak, direkt kihagyva a történet azon részét, hogy gyakorlatilag az egész kalamajka miatta kezdődött. Nézőpont kérdése, ki mit vesz startnak. Theonnak bizonyára a rellonos fiú lépése számít annak.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2019. augusztus 9. 21:58 | Link

A kecske és az ő répája
| a kalandos krém hatása alatt |


Nos igen, Theon sosem arról volt híres, hogy valaha is beismerje, ha téved. Oh, dehogy! Az egója sokkal nagyobb annál, minthogy saját maga bűnösségét is megvallja. Sőt, ha úgy tekintjük, az egész helyzet csak nézőpont kérdése. Mégis honnan a fészkes fenéből tudhatta volna, hogy annak a libának már van valakije? A csaj egyáltalán nem olyannak tűnt, mint aki túlcsorduló szerelemben égne valaki iránt, pláne, hogy még adta is alá a lovat. Oh Theon, olyan bájos vagy! Meg a fenéket! Kétségtelen, hogy nem ő értette félre a jeleket, a barnaság is jócskán benne volt a dologban. Theon pedig férfiből van, és ha valaki szépen rebegtetett szempillákkal és rázogatott popóval vonul elé, azt bizony nem hagyja szabadon futni.
- Fogalmam sincs – közli higgadtan, nehogy megremegő hangja elárulja őt. A szüleivel játszott sakk partik meghozták az eredményüket, arca – bár a másik nem láthatja – rezzenéstelen. Színpadias sóhaj hagyja el a száját, majd jobb kezét arcához kapja. A vérében van a szereplés, s most, hogy még társasága is van, biztosan nem fogja elszalasztani a lehetőséget.
- Azzal csak spicli lennék. Én magam akarom megoldani a helyzetet és hidd el, abban nem lesz köszönet – dörzsöli össze nőies kacsóit, ahogy a saját levében fortyogó Bufi a kobakjába ötlik. Nem fog ő semmi kegyetlent csinálni, az nem az ő asztala. Sokkal inkább élő pokollá fogja varázsolni a másik mindennapjait, az alapjaitól rothassza meg a gyökeret, hogy aztán az életéért könyörögjön majd. Áh, nem, egy kicsit sem bosszúálló típus a kicsike.
Fájdalmasan felszisszen, mikor a zacskó durva anyaga hozzáér a hatalmas kelésekhez. Egy-egy talán ki is fakad, ugyanis melegség önti el arcát, mikor a nő megemeli a biztonságot nyújtó leplet. Bizonyára borzalmas látványt kelthet a még a száját is beterítő ragyákkal. Szemhéjai felpuffadtak, így reggel nem is vette fel hőn szeretett kontaktlencséit. Így most a barna helyett kék íriszei segélykérőn pislognak fel a nőre, mikor az végzett a zacskó eltávolításával.
- Tádá! – Tartja fel kezeit jazz módra, mikor a fejét újra éri a friss levegő. Tudja, hogy szörnyű lehet a vizuális kép, mellyel most meglepi a másikat, így próbálja enyhíteni a szituációt egy kissé. Azonban minden elhamarkodott tettért súlyos fájdalommal fizet, melyet arcának mozgatása okoz számára.

Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2019. augusztus 13. 19:27 | Link

Gyógyítóbige
| a kalandos krém hatása alatt |


Néhány kompromittáló üzenet, pár elhintett pletyka és Bufi már is nem lesz olyan boldog, mint elképzelhetőleg ma reggel lehetett, mikor tudomást szerzett tettének elsöprő sikeréről. Az lehet, hogy Theon nem egy izomkolosszus, sőt a mágikus képességei sem olyan jók, mint a többi társának, ám ha valamihez igazán ért, akkor az az ármány és az intrika. Szóval lehet, hogy most a másik rellonos azt hiszi ő győzött, azonban a játszmának még koránt sincs vége, és ha törik, ha szakad, ő fog győztesen kikerülni ebből a csatából és ebben még Shayleen sem tudja megállítani. Nincs neki szüksége a nő jó tanácsára, fehérségünk egy erős és független jellem, ennél fogva elboldogul ő még a legnagyobb izomaggyal is. Az lehet, hogy néhány törött bordával, de mindenképp lezárja ezt az ügyet. Azonban előtte gyógyírt kell keríteni ezekre az undorító fekélyekre, mert ha valami, akkor a sminkes praktikái biztosan nem fognak segíteni.
Cinikusan horkant egyet, majd jól láthatóan megforgatja szemeit a hölgyemény táplálta félelemre. Az se érdekelné, ha elkapná az egész kastély, legalább ők is megismernék, mekkora tragédia ez, főleg egy olyan sármos fiatalemberrel, amilyen a mi Hófehérkénk is. Amúgy is, ha jól tudja, akkor ez a liba az iskola gyógyítója, csak neki kéne már tudnia, hogy ez a kórság fertőző e, avagy nem. Bár az is lehet, hogy még nem találkozott hasonló esettel. Az se baj, lesz ő a prémium kártya a pakliban.
- Pour l'amour de Dieu! – Csúszik ki a száján véletlen franciául az "ég szerelmére" mondat az egyértelmű kérdésre, melyet hallott – Még szép! Próbáltam kozmetikai krémekkel és púderekkel eltüntetni, de csak rosszabb lett. Valahogy ezektől a kenceficéktől befeketedik az egész – mutat rá az egyik bibircsókra, melyet most már fekete massza terít be. – Úgyhogy végső megoldásként a zacskó mellett döntöttem. Ki lehet ilyen szörny, hogy elcsúfítja eme csodálatra méltó arcot? – Fejezi be monológját dramatikus kézlendítésekkel, melyet arcjátékkal fűszerez meg. Nem sokáig ripacskodhat, mivel a kelések minden egyes mozzanatnál hatalmasat sajdulnak, olyan egészen velőig hatolóan, így száját tehetetlenül lebiggyesztve visszahuppan a földre.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2019. augusztus 30. 09:33 | Link

Gyógyítóbige


Bufi bizonyára nem volt buta gyerek. Akár még hálás is lehetne, hogy az Ég egy méltó agyi kapacitással megáldott egyeddel hozta össze, ám jelenleg a méreg és az utálkozás sokkal jobban lefoglalja, minthogy ódákat zengjen legújabb riválisa képességeiről. A rellonos fiúkának leginkább egy jó nagy nyaklevest adna, de olyat, hogy a következőt a fal puszilná a fenekére. Csak kerüljön a kezei közé… Akkor legalább nem csak az ő popója sajogna, amiért meggondolatlanul lehuppant a kőkemény földre. Fájdalmasan fel is szisszen, meg-megsimogatja fájó testrészét, valamint felhagy végre az értelmetlen drámázással. Akármennyire is szeret a középpontban lenni, most sokkal fontosabb dolgok is vannak annál, minthogy a belső ripacsot szabadjára engedje.
- Köszönöm, de tényleg – hagyják el hálát adó szavak ajkait, mikor a nő a gyógymód meg találásáról kezd el neki mesélni. Tisztában van ő is vele, hogy a kórság bizonyára elég gyors hatóerejű lehet, és valószínűleg mire a másik kikeveri az ellenszert, akkorára el is múlik, mégis úgy érezi, muszáj legalább egy köszönést hallatnia. A látszattal ellentétben nem olyan rossz Theon, mint ahogy sokan képzelik róla. Jó, neki is megvannak a furcsábbnál furcsább heppjei, de ha valaki igazán, tiszta szívből jót kíván neki, azt tudja értékelni. Ha egy olyan családban nősz fel, ahol a pénz még a vérségi kötelékeken is túlmutat, akkor meg tudják melengeti szívedet a kedves szavakat, melyeket néhanapján kapsz. Egyáltalán nincs hozzászokva az efféle bánásmódhoz.
Halvány mosoly kúszik arcára, ahogy a nő ajkait elhagyja a jókívánság. Theon lassan felkel a földől, megigazítja vállára eső hosszú hajzuhatagát, majd szép óvatosan elveszi a másiktól a zacskót. Nem buta ő, észrevette, hogy valami baja van a másiknak a papírdarabbal, ám most semmi kedve kérdezősködni. Az amúgy sem az ő asztala, ha valamit akar, hát kérdés nélkül veszi el. Ám Shayleenel nem tenné ezt meg. Helyette megfordul, majd köszönésképpen  felemeli bal kezét, majd szép komótosan távozik a helyszínről.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2020. február 4. 20:02 | Link


Farkas koma

Oliver éhesen markol bele fenekembe, miközben valamit a fülembe suttog, viszont akkora a zaj ezen a folyosószakaszon, hogy a franc se hallja, hogy mit mond. És nem is érdekel. Szegénykém, mindig próbál romantikus lenni, de valljuk be, elég szarul csinálja. Meg nem is kellene neki, mert nem erre izgulok. Már rég felhagytam a szerelemmel, mint olyannal. Nem hiszek benne, kész, kimondom kerek perec. Megjöttem az ámításból és a szép szavakból, azóta pedig csak a vágynak élek. Így mikor a fiú odahajol, hogy megcsókoljon, én éhesen kapok az ajkai után. Nekinyomom a folyosó hideg falának, kis híján az egyik portrénak, mire annak alanya felháborodva megy át a szomszéd keretben teázgató asszonysághoz. Még fél füllel hallom, ahogy arról kezdenek dumálni, hogy mennyire neveletlenek is a mai fiatalok, de elengedem a fejem mellett és inkább Oliverre koncentrálok.
- Szeretlek – suttogja, amikor végre elválunk egymástól, nekem meg felkeveredik a gyomrom. Megforgatom szemeim és leveszem a rákulcsolt lábamat. Hátrébb lépek egy pár lépést, így nézek a zöld íriszeibe.
- Oliver, azt hittem megbeszéltük már ezt – dörgölöm meg hüvelyk- és mutatóujjammal az orrnyergem nagyot sóhajtva. A fiúnak azonban nem esik le a tantusz és ugyanolyan szerelemmel teli szemekkel bámul le rám, mint a kiábrándításom előtt. Egyáltalán abban sem vagyok biztos, hogy eljutott az agyáig. Hiába helyes a srác meg minden, néha úgy érzem, hogy mikor az észt osztogatták, azért nem állt sorba, inkább elment még egy körre, a kinézetesekhez.
- Jól van – kifújom a benn rekedt levegőt – én is – szavaimmal ellentétben mégis az eddig összekulcsolt kezeinket elengedem, majd magam előtt keresztezem őket. Kék íriszeim üresek, nyoma sincs annak a meghitt kedvességnek, mint amit Oliver elmondása szerint lát bennem. Végül is, olyan vagyok, mint egy tükör; mindenki azt látja bennem, amit akar. Csak ugye ez sosincs ingyen.
- Akkor később találkozunk? – Hangja érdes az elfogyasztott cigaretták mennyiségétől, mégis valami különös lágyság érzékelhető benne. Eskü, mindjárt hánynom kell. Nyomni akar egy puszit az arcomra, amit hagyok is, majd megfordul és eltűnik a folyosó végén. Fáradtan fújom ki a levegőt, miközben kezemmel a talárom zsebében matatok. Kihúzom az öngyújtóm, meg egy szál cigit, majd nagy nehezen menés közben meggyújtom azt. Órán lenne a helyem, de egy slukk még belefér.
Esküszöm, sokszor nem értem az emberek. Miért olyan nehéz azt felfogni, hogy én nem akarok mást egyszerű szexnél? Min Jong megértette, ahogy Anna is, akkor Oliver pirinyónyi agyába miért nem tudom beleverni ezt az információt? Mondom szerintem nem százas a srác. Valami kettyónak kell lennie a dologban, különben nem lenne ennyire hülye. De legalább nagy van neki. Ez kompenzál.
- Mit akarsz? – Vakkantom oda a mellém érő Beliánnak, még véletlenül sem nézve rá. Épp elég szarság gyűlt össze a fejem felett, nem kell még egy Benettet védő levitás kioktatása. Elég volt éppen Mása. Mondjuk abból is ő jött ki rosszul. Mondtam, hogy ne packázzon velem senki. Hupszi.  
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2020. február 13. 14:20 | Link


Farkas koma

Mélyet szippantok a káros szenvedélyből, tüdőm megtelik a szer adta füsttel, véremben csak úgy száguldozik a nikotin. Remegve engedem ki a bennrekedt levegőt, ujjaimmal megpöckölöm a cigit, hogy az elégett dohány lepotyogjon a viszonylag tiszta kövekre. Szabad kezemmel a meggyűrődött egyenruhám kezdem igazgatni, hisz igaz csak csókolóztunk Oliverrel, mégis azét eléggé meggyepálta a külsőm ahhoz, hogy ne legyek szalonképes. Hajam minden bizonnyal a szélrózsa minden irányába áll, ingem gyűrött és ki-kikandikál a betűrt nadrágomból. Arról ne is beszéljünk, hogy bűzlöm a bagótól, hisz már nem ez az első ma, ráadásul az imént lekoptatott srác is él vele, szóval esélyem sem volt elkerülni. A végén még tényleg rászokom.
Tök ráérősen sétálgatok, de arcomról leolvasható, hogy jelenleg minden embert a halál faszára kívánok. Összeszűkült szemekkel nézek ki a nagyvilágba, amikor pedig valaki mellém ér, reflexből vakkantok rá. Nem vagyok most jó kedvemben, és ezt arcomról is leolvashatja. Nem, mivel léteznek akkora barmok, mint amilyen Mr. Taylor is, akik egyszerűen nem tudják belátni, hogy én nem akarok komoly kapcsolatot. Csak szexre vágyom és ennyi. De neeem, mert itt nyomni kell a szeretleket, meg tervezgetni a közös jövőt. Komolyan, mindjárt elokádom magam.
- Most nem vagyok hangulatban, de este héttől megtalálsz a társalgóban, Honey – hadarom el a számban a cigivel. – Persze csak ha van nálad zsé – teszem hozzá mellékesen ezt a nagyon jelentéktelennek tűnő, ám mégis számomra fontos információt. Persze kicsit sem szenvedek pénzhiányban, mióta anyámmal jó kapcsolatot ápolok, hisz az asszony próbál a gyerekkori sérelmekért kárpótolni minden lehetséges úton. És mivel csak pénze van, szíve nincs, így azzal halmoz el. Komolyan, lassan már úszkálhatok is a húszezresekben. Tiszta jó.
Először szemeim elkerekednek, mikor ujjaim közül hírtelen eltűnik a bláz. Csak pislogok okosan ki a fejemből, aztán mimikám vált és morgok valami kicsit se szépet asz orrom alatt. Aztán persze már nyúlok is a zsebembe, hogy mit se törődve a fiú parancsával, előrántsak meg egyet, majd ismét rágyújtsak. Szívok egy jó nagyot, majd csak úgy szemétségből is a fiú arcába fújom a füstöt. Fulladj meg, te rohadék!
- Túl merev vagy, Szívecském. Segítsek egy kicsit feloldódni? – Fújom tovább a bagót, kicsit sem törődve azzal, hogy az imént gyakorlatilag megfenyegetett. Nekem is nem egyszer már megfordult a fejemben, hogy a viselkedésemmel a jelvényem, meg egyáltalán az iskolai tartózkodásom is veszélyeztetem, azonban túlságosan is jól érzem magam ahhoz, hogy ezen komolyabban is elgondolkodjak. Az élet rövid, nekem pedig eddig túlságosan sok szarságban volt részem ahhoz, hogy megérdemeljek egy kis szórakozást. Még ha az néha – na jó, legtöbbször – túl messzire is megy.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2020. március 6. 13:53 | Link


Veszélyes játékot játszom, ahol nem csak a jövőmet, de a saját épségem is terítékre teszem. Furcsa mód még egyik gonosztettem sem vont maga után komoly következményeket, de ki tudja, lehet egy napon nagyon meg fogom szívni. Beliánnak igaza van, nagyon is, de persze ezt nem hogy neki, de még magamnak sem vallanám be. Nem, annál sokkal büszkébb vagyok. Így hát adom tovább a keménylegényt, s mikor a srác visszautasít, csak nemtörődöm módon megrántom a vállam, majd szívok még egyet a cigiből. Valahogy nem tud érdekelni, egyszerűen nem hat meg amit mond. De ez nem az ő hibája, mindenkire mostanság így reagálok. Régen is indokkal mondhatták rám, hogy hülye vagyok, de most aztán meg főleg. Talán a kamaszodás eredménye ez, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen a sok szarság ilyenné tette a személyiségemet.
- Na ugye, nem is volt olyan nehéz erre a konklúzióra jutni – válaszolom arra, miszerint nem érdekel senki és semmi. Jó, örülök, hogy neki is leesett. A kérdés most már csak az, hogy ha ez megvan, akkor még mi a francos francot keresünk mi itt? Biztos vagyok, hogy tőle is csak fejmosást várhatok, csak úgy, ahogy attól a görcs Másától is. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Benett vagy valami más valaki vagy más valami miatt akarja leszedni a fejem. A levitások nagytöbbsége ugyanis valamiért nagyon védi azt a gyámoltalan könyvmolyt. Veszélyesnek találnak ránézve, s bár ebben igazuk van, még sincs sok joguk távol tartani tőle. Meg nem is fognak tudni sokáig. Elég néhány szép szó, pár jó helyen való érintés és hopp… a fiúcska máris az ágyamban fekszik. Mert én így akarom. Amit pedig én a fejembe veszek, az úgy is lesz.
- Igazad van. Szörnyen magányos, beteg kisfiú vagyok. Ráadásul még szűz is – mimikámról a mosoly lefagy, számat szomorúan lebiggyesztem. Mindenemből érződik a játszi komolyság, s ha egy engem nem ismerő, külsős alakkal állnék szemben, bizonyára hinne is nekem. De a hírem általában hamarabb megelőz, így nem is próbálkozom azzal, hogy elhitessem Beliánnal, hogy amit mondtam, az maga a valóság. Sokak túlzott játéknak vélik tetteimet, mások – mint például Benett – válltik állítják, hogy én jó ember vagyok, s próbálják kicsikarni belőlem ezt a felem. Ha még a hét éves, elveszett kis Theon lennék, talán hálás is lennék nekik. De mind tudjuk, hogy már nem az az ember vagyok, mint a dolgok előtt.
Figyelem, ahogy a cigim immár a fiú szájában izzik fel, majd szép lassan el is fogy, majd a csikk az egyik kiszögellésben talál új otthonra. Többet már nincs kedvem elővenni, s ahogy számolom, jelen helyzetben nincs is nálam már, szóval zsebre dugom nikotinos kezeimet, majd bevágok a fiú elé. Pofátlanul simítok végig rajta, mellkasán ujjaim csak úgy szánkáznak, majd kezem ökölbe szorul és gyengén igaz, de beleütök a felsőtestébe.
- Tusé – csinálok úgy, mint aki megsértődött, ám arcomról levakarhatatlan a pofátlan, tenyérbe mászó mosolyom. – Legalább én jól csinálom a munkám. Az én házam diákja közül senki sem sérült meg. Míg nálad… nos, szegény kis Benett biztos mást mondana – olyannyira elönti agyamat a piszkálódási vágy, hogy le sem esik, hogy most saját magam köpöm be, holott a fiú szája mindvégig zárva maradt.
Szál megtekintése

"Vigadófreskó" folyosója - Theon Delacroix hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet