[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=713975#post713975][b]Daisy Blue Berry - 2018.02.10. 20:13[/b][/url]
Navinés móka - február 8. délutánNagyjából annyi kedvem volt ma felkelni, mint egy halálos betegnek végighallgatni mi az a bizonyos végdátum. Semmi. Görcsben állt a gyomrom és még mindig lázas voltam. A korcsolyázós kalandot még csak túléltem, de úgy néz ki a hét elején elhúzódó fotózást a Duna partján kevésbé. Még mindig rázott a hideg, folyik az orrom, fáj a torkom, és úgy köhögök, mint egy tüdőbeteg öt éves. Éppen a kanapén ücsörögtem a kandallóval szemben, amikor eljutott hozzám a házban futó verseny és a feladatok. Teljesen biztos volt, hogy én ki nem teszem a kastélyból a lábaimat, így egyet ki is lőttem. Bár biztos vicces lehet elégedni egy mondjuk… igen, tudom kinek az alakját adnám neki, nem fontos, szalmabábut. Nagyot szusszantam, ahogy olvastam tovább. A hamu kérdéses volt, ahhoz is meg kell mozdulni sajnos, eléggé meh volt ez az egész. A jelmezes meg… nem, nincs az a pénz, hogy a nyuszis onesiemből kipattanjak bármi másért. A fejembe húztam a kapucnis füleket, megigazítottam a cipzárom, majd a pléddel magam körül fogtam azt a megbűvölt tárgyat és egy fél órás művelet után két marékkal benne elindultam kifelé.
Hangos csoszogással adtam a portrék és az emberek tudtára, mennyire nem akarok én itt keringeni, de aztán erőt vettem magamon. Az egyik lépcsőházon át áttipegtem a legközelebbi folyosóra, amit ismertem, majd fogtam, és jól felöntöttem a hamuval az utat egy részen, eleget szerencsétlenkedtem vele, mert nem akartam magamra borítani, fogni kellett a plédem is. Miért nincsen még vagy két kezem? Bruh. Nagyot tüsszentettem, a hamu meg szállt jobbra és balra a folyosón, így hessegetve hátráltam el az edénnyel a kezemben. Aztán elindultam vissza. A maradékből jutott a lépcsőházba is, meg még pár pontra, ahova a lelkem elvitt. Végül visszatopogtam a klubhelyiségbe.
