36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet
"Vigadófreskó" folyosója - Lora Fontaine hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
édes álom
Írta: 2017. szeptember 12. 13:32
| Link

Alíz Smiley

A vizsgaidőszak rendkívül megtépázott engem. E kritikus periódus hozadékaként jelent meg az a különös képességem is, hogy az utóbbi időben bárhol, bármikor el tudtam aludni. Volt, hogy a Navinés hálószobámban ért a reggel, de olyan is, hogy a konyhapulton. Rengeteg helyet találtam a kastélyban, ahol, ha ugyan pár órácskára is, de el tudtam szenderedni. Ez a csipkerózsika-kór sok meglepetést okozott a számomra. Például  néhány nappal ezelőtt találtam egy névtelen levelet az ágyamon, amiben a házimanók elég dühös hangnemben kértek meg arra, hogy soha többé ne közelítsem meg az ő főző-Kánaánjukat.
Hát jó - süllyesztettem a párnám alá a miniatűr borítékot. Persze, eszem ágában sem volt ezzel a gondolattal megbékélni. Szerettem a konyhát és a francia ételeket, így természetesen sokszor eltévedtem még a finom illatok irányába, de már nem éjszakáztam ott, és ez valahogy megbékítette a kis séfeket. Végül csak maguk közé fogadtak, és a viszonyunk is hamar megjavult.
De, ha nem a konyha, akkor pár méterrel arrébb, a Vigadófreskó folyasója bizonyult alkalmas terepnek arra, hogy mély álomba zuhanhassak. Nem zavart a zsibongás, az iszogató portrék teljesen elkerülték a figyelmemet, olyan hangosan szuszogtam, hogy néha-néha még ők is megijedtek. Lélegzetvisszafojtva figyelték, hogy milyen bűbáj hatása alatt állhatok. Épp fölöttem tanácskoztak, mikor Alíz lépteinek hangja visszhangzott fel a távolban.
- Jaj, az ott valami prefektus-lányka Vilma, nem?
- Szólnunk kellene neki - mondta Patrik a feleségének, hisz meg volt győződve arról, hogy nem vagyok túl jó állapotban. Köszörült egyet a torkán, de mielőtt hangot adhatott volna aggodalmaskodásának, Alíz is szembe került a ténnyel, hogy a Navine kis elsős diákja, azaz én, micsoda téli álom korszakomat élem.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 13:36 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 14:41 | Link

Alíz

- Kedves kisasszony - kezdett a monológjába Patrik.
- Mit keres itt egy ilyen fiatal diáklány a folyosó közepén álomba merülve? - az idősebb férfiú hangjából kiütközött egy kisebbfajta megvetés is az ifjú navinés személye felé. Épp akkor nyitogattam a szemeimet, amikor ezek a számonkérések történtek, szinte szóhoz se jutottam a döbbenettől. Összeráncolt homlokkal és kissé magasabb hangnemben - ez a rendkívül idegesítő  fejhangom, csak akkor jelenik meg, amikor ideges vagyok -, fordultam a portré felé:
- Maga meg ittas, hallgasson el! Hogy mer ilyen hangon beszélni egy prefektussal? - mire valószínű Patrik elég mélyen elszégyellhette magát, ugyanis a kastély egy másik pontján jelent meg, hogy elrejthesse mindazon italkészletét, amit az évek során felhalmozott.
- Nem tudja, hogy mit beszél, ne is törődj vele - fordultam Alíz irányába és egy nagyot nyújtóztam. Nem volt valami túl kényelmes a föld, de igazából ez nem igazán tudott meghatni. Bármilyen terepen képes lettem volna elaludni, ugyanis olyan fáradtság kerített hatalmába pillanatok alatt. A kérdésekre csak kicsit késleltetve válaszoltam, ugyanis még mindig kicsit bódult állapotban rebegtettem a pilláimat a környezetem felé:
- Jól vagyok, csak megviselt ez az időszak. És szerintem az sem segített a dolgokon, hogy magamra robbantottam egy adag álomkór-bájital tartalmát - vakartam meg a fejemet és kínosan elvigyorodtam. Muszáj volt elmondanom az igazat, hátha Alíz tud rá valami megoldást. A gyengélkedőn meg már annyiszor megfordultam, hogy szinte ismerősként köszöntöttek volna.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 15:34 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 16:19 | Link

Alíz Smiley

- Szerintem ez a fazon kicsit túllőtt a célon - erősítettem meg Alíz álláspontját, ugyanis engem is felháborított, hogy az utóbbi időben egyes festmények mit meg nem engedtek maguknak a kastély falain belül. Múltkor például egy meztelenül fürdőző fiatal kis-sráccal nézhettem farkasszemet az egyik folyosón baktatva. Egyrészt elhűltem a látványtól, másrészt nem tudtam hova tenni az esetet. Ezek szerint ezeknek a firkálmányoknak nem telik ruhára. Pedig még rajtam is volt mindennap valami talárszerűség, pedig rendesen elrongyoltam őket, hisz jelen pillanatban nem tehettük meg, hogy újakat vegyünk nekem. Na mindegy, ez nem igazán fontos, csak már annyira megszoktam, hogy így ugrálok a gondolataim között, hogy észre se veszem, amikor ezt művelem. Alíz persze gondoskodó pátyolgatásába vett, hiszen nagyon aggódott értem, ez különösen jólesett a lelkemnek.
- A vizsgák? Háááát... - kínomban vakarózni kezdtem, pedig azért annyira nem volt rémes a helyzet. Igazából minden jól sikerült, csupán egyetlen várakozáson felülim lett, a gyógynövénytan. Alíz arca is eltorzult kicsit, gondolom félt, hogy nem teljesítettem őket, vagy valami, ezért gyorsan javítottam ezen a tétovázáson:
- Aggodalamra semmi ok, minden sikerült, csupán egyetlen várakozáson felülim van, és a többi nem troll, hanem kiváló - kacsintottam rá és elnevettem magam. Igaz, hogy sokat tanultam, de édesanyám a lelkemre kötötte, hogy a képességeimhez mérten teljesítsek és tegyem oda magam ebben az időszakban, hisz a tanulás nagyon fontos. Akkor lesz belőlem valaki, ha nem elégszek meg a középszerűséggel - legalábbis ő, ezeken a nézeteken nőtt fel. Az már más kérdés, hogy én ezekről mit gondoltam.
- És neked hogy sikerült a vizsgaidőszak? Te hanyadéves is vagy? - érdeklődtem, hiszen nem igazán tudtam, hogy ő most melyik évfolyamba jár, sok elsőst se ismertem, nemhogy felsőbbévest.
- Hogy hogy történt? Gyakoroltam a bájitaltan vizsgámra és egy váratlan pillanatban a kialvatlanságtól magamra borítottam az üst tartalmát. Azóta szenvedek ebben az álomkórban - aztán meg a szégyentől kezdtem el a padlót kémlelni. Alíz már biztos, el tudna készíteni egy ilyen bájitalt különösebb baleset nélkül.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 16:23 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 17:03 | Link

Alíz Smiley

- Igen, rendkívül unatkozhatnak itt, bárcsak én is mindig így lustálkodhatnék - és rosszallóan megingattam a fejemet. Még mindig nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést, de szerencsére jelenleg más dolgom is akadt, így az általános kattogásomat az olyan dolgokon, amiken nem szabadna, meg tudtam szüntetni. Meg igazából nem is érdemes, olyan cuccokon kattogni, amik nem is befolyásolhatóak általunk. Ahogy tekintetemet Alízra emeltem, szembe tűnt, hogy milyen szép a haja, ezért nem bírtam ki anélkül, hogy meg ne dícsérjem:
- Nem tudom, hogy mit szedsz, de nagyon gyorsan nő a hajad. Vagy erre is van valami bűbáj? Én hiába próbálkozom, nekem sose lesz ilyen hosszú, és beállítani se tudom, minden egyes reggel egy küszködés - hát igen, az igazat megvallva a fésülködés nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé, és utálom amikor a hajam teljesen szét van száradva és csomókban állomásozik a hajkeféimen. Már régóta fontolgattam, hogy el kellene menni egy fodrászhoz, de még nem sikerült beadni a derekamat, ráadásul most minden időmet lekötötték a vizsgák. A szent merlini időszak, utálom.
- Te se panaszkodhatsz, hiszen évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújtasz, büszke lehetsz magadra - azért tudtam én arról is, hogy Alíz az igazán jótanulók közé tartozik, ugyanis láttam már pár kitüntetését a Navinében. Még amikor teljesen újdonsült voltam, egy ilyen kalandozásom során futottam össze pár kupával.
- Ötödéves? - elkerekedett a szemem, hirtelen eszembe jutott, hogy én sose leszek olyan nagy és elfogott a szorongás. Mindig, amikor magamra tekintettem, csak egy ilyen esetlen, mindennel küszködő leányzót láttam.
- Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az életemmel, vagy hogy mit akarok tanulni. Te tudod már, hogy mire akarsz szakosodni? - persze, hogy megkérdzetem, hiszen Alíz azért már biztosan céltudatosabb, mint én. És valószínű, amennyi időt már itt töltött, biztos van kifejezett érdeklődési köre is.
- Nem kell majd alapvizsgáznod? Viki mintha erről mesélt volna nekem. Ti lehet, hogy egy évfolyamba jártok - fűztem még gyorsan hozzá s aztán elhalkult szavam, csak úgy belerévedtem a semmibe.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 17:05 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 18:59 | Link

Alíz Smiley

- Való igaz, hogy bele lehet ebbe őrülni, de szerinted ők normálisak? Mert szerintem nem úgy néznek ki... - a mondat befejezéseként még a szemeimet is megforgattam. Nagy szerencse, hogy Franciaországban még nem találtak ki ilyen bosszantó festményeket, hála Merlinnek azok úgy álldogálnak a képeken, ahogy odafirkálták őket és meg se fordul a fejükben, hogy levetkőzzenek. Nem is értem, mi ez a furcsa őrület itt a Mágustanoda falain belül. Vajon, ha én is pucéron mászkálok, majd rólam is festenek egy aktot? Érdekes elgondolás, azt meg kell hagyni.
Még jó, hogy a legutóbbi meztelenkedésünk Tamással, nem került az Edictum hasábjaira. Pedig nagyon rettegtem, 7 nap és 7 éjszaka csicsikáltam szorongással és fogcsikorgatással, de sehol semmi. Csak maradjon is így, én teljesen kibékülök ezzel az állapottal.
Egyszerűen nem akarom, hogy kicsapjanak innen, ráadásul rendkívül erkölcsös vagyok, még csak az hiányzik, hogy valami könnyűvérű kis fruskának tartsanak. Hogyisne.. mikor kicsi voltam, akkoris mindig zoknival a lábamon aludtam el, és csak fürdőruhában voltam hajlandó a tisztálkodásra. Ez abszolút mindent elárul.
- Sejtettem én, hogy a vitaminokban rejlik az egészség és szépség, de hiába, ha az embernek fóbiája van. Félek, hogy a gyógyszerek a torkomon akadnak, ezért egyáltalán nem tudok bevenni belőlük egyet se.. és mondanom sem kell ez ugyanúgy a vitaminokra is kiterjed - húztam el a számat, a szép hajkorona reménye, habár ott lebegett a szemem előtt, percek alatt jött a szomorú felismerés, hogy se idén, se jövőre, se azután se lesz nekem ilyenem. Ez van, ezt kell szeretni. Legalább az, hogy Alíz is ugyanúgy küszködik a hajával, mint én, megnyugtatott egy kicsit. Bár még mindig gyönyörűnek tartottam a loknijait, de a továbbiakban nem adtam hangot a rajongásomnak.
- Egy jó fodrásznak örülnék, ha már vitaminokat nem tudok szedni - kacsintottam a fiatal prefektusra, bár nem hiszem, hogy jártam már azokon a területeken ahol lakik, de elképzelhetőnek tartom, hogy könnyedén el lehet oda jutni. És ha csak az odatalálás a problematika, akkor azt én könnyedén megoldom.
- Igen, nagyon gyorsan telik az idő - kaptam a fejemhez és vad bólogatásba kezdtem. Brutális, hogy én még csak most érkeztem a kastélyba és máris eltelt egy év. Meg a vizsgaidőszak és kínlódások, teljesen pörgették a napokat. Szinte megdermedve hallgattam végig Alíz jövőjéről alkotott elképzeléseit, mellette egy elveszett zsebkendőnek éreztem magam.
- Azért remélem, majd én is ennyire céltudatos leszek, mint te... meg Viki - tettem hozzá csöndesen és ismét elszégyelltem magam. Kiselsősként azért még mindig küszködtem a kisebbségi komplexusaimmal.
- És milyen részekből áll ez az alapvizsga, Alíz? Esetleg van olyan tudományág, ami a földdel foglalkozik? - érdeklődtem.

Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 22:22 | Link

Alíz Smiley

- Milyen igazad van, erre egyáltalán nem is gondoltam - felcsillantak a szemeim, sikerült Alizon keresztül olyan információkhoz jutnom, melyek által talán életem egyik sorsfordító pontjához érkezhettem. Ugyanis a jövőben valószínű, hogy majd én is beléphetek a vitaminok és gyógyszerek világába. Ez a tény pedig jelen pillanatban, úgy megdobogtatta a szívemet, mint egy jól sikerült mellkaskompresszió. Milyen könnyű egy ilyen falusi lánykának örömöt okozni. Ráadásul mikor közölte velem, hogy elküldi a fodrászának az elérhetőségeit, szinte madarat lehetett velem fogatni.
- Most ez komoly? Ugye nem viccelsz? - nem tudtam elhinni, hogy mindez velem történik. Nem elég, hogy egészségessé válok majd a kis étrend-kiegészítők által, innentől kezdve folyton csak a baglyokat fogom figyelni. Sőt, az is elképzelhető, hogy irdatlan nagy mániákusságomban, fogom magam, felmászok a bagolyházba és addig fogok ott időzni, míg meg nem találom, azt a madárkát, mely majd Aliztól érkezik.
 Beteges, de ez is a szenvedély egyik formája. Olyan gyermeki izgatottság vett erőt rajtam, hogy a szemem is elkezdett könnyezni boldogságomban. Olyan nagyokat szippantottam a levegőbe, mint aki épp allergiás rohamoktól szenved.
- Igen, én is hinni akarom, hogy idővel majd megtalálom a saját utamat, de addig még sok nagytermi reggelit kell elfogyasztanom - jegyeztem meg egy széles mosoly kíséretében. Az, hogy valami ennivalóra asszociáltam, teljesen elterelte a gondolataimat, arról, hogy mi lesz majd, ha nagy leszek. Majd talán válok valamivé, ha meg nem, akkor még mindig főzhetek menő szerelmi bájitalokat, és eladhatom olyanoknak, akik vevők az ilyen sötét üzletekre. Erre kicsit el is vigyorodtam, Alíz biztos nem tudta mire vélni, miért teszem ezt. Amikor az elemi mágiáról kezdett el beszélni, íriszeimet az ő kis iríszeibe fúrtam, és úgy elkezdtem kapkodni a fejemet, mint egy hétfejű sárkány. Rendkívül felkeltette a kíváncsiságomat ez a téma:
- És mi az az elemi mágia? És melyik része kapcsolódik a földhöz? Ne haragudj, de engem ez a téma nagyon érdekel - persze, elnézést kértem, de azért reméltem, hogy még megtudhatok információkat erről a tudományágról.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 22:26 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 13. 10:11 | Link

Alíz Smiley

Csöndben hallgattam a lány szavait, ismét bebizonyosodott, hogy léteznek még olyan emberek a planétán, akik sokkal okosabbak nálam. Micsoda megállapítás, Nobel-díjat kellene kapnom érte. Természetesen csak túloztam, mint mindig. Viszont ez az elemi mágia dolog, ez most annyira befészkelte magát a tudatomba, hogy fontolóra vettem, hogy összebarátkozok Liv nénivel. A tanári haderő, igaz, hogy annyira nem mozgatta meg a fantáziamat, (kivéve Dimitrit) de ez a tudományág, ami még a földdel is foglalkozik, ez nagyon izgalmasnak ígérkezett. Gondolataimba mélyedve üldögéltem Alíz mellett, akin látszott, hogy nagyon örül, hogy segíthet nekem és, ha további kérdéseim akadnának, azokat is szívesen megválaszolná. Ez a puszta tény engem is örömmel töltött el, és a folyton váltakozó hangulatom, most kibillent egy irányba, méghozzá a pozitív oldalra. Azért nem sokan mondhatták el magukról a kastélyban, hogy ilyen szinten fel tudnak vidítani, ezért egy nagyon-nagy pacsi jár Alíznak. Már azon morfondíroztam, hogy milyen apró kis ajándékkal tudnám meglepni egy szép napon a fiatal prefektust, amikor enyhe lázadás tört ki a képrámában:
- Ezt nem hiszem el, egyszerűen nem bírnak megülni a seggükön - dühösen vakargattam meg a fejemet, hiszen teljesen tanácstalan voltam ebben a helyzetben. Senki sem adott útmutatást arra, hogy mit kell cselekedni ittas festményekkel, vagy hogy egyáltalán, hogyan lehetne illedelmesen viselkedni velük. Bár ez a helyzet ebből a szempontból, reménytelennek látszott.
- Szerintem szerveznünk kellene egy elvonót ezeknek a rémes alakoknak - nevettem fel és Alízra kacsintottam. Tisztában voltam azzal, hogy nemrég érkezett a kastélyba egy Ri valakicsoda, pszichológus, ő majd biztos el tud beszélgetni velük, legalábbis ez a szakmája. Ahogy mindez keresztülfutott az agyamon, az is eszembe jutott, hogy megkérdezzek valamit Alíztól:
- És te találkoztál már azzal az új pszichológussal, aki nemrég érkezett ide? Tudod, az a Ri valakicsoda... - kezdtem a magyarázkodásba. Az angol nevekkel még mindig hadilábon álltam, dehát kikérem magamnak én azért mégiscsak francia származású vagyok. Nem mintha ez azt vonzaná magával, hogy nem kellene megtanulnom angolul, de azért ez mindig jó kibúvónak bizonyult a számomra.
- Honnan tudja valaki, hogy van eleme? És te miért nem birtokolsz elemeket? - ráncoltam össze a homlokomat, valahol nagyon elveszítettem az összefüggéseket.
- Persze, hogy van kedvem - igazából még senki sem játszott velem a kastélyban, bár Viki megígérte, hogy majd jósol nekem, de aztán annyira elfoglaltnak bizonyult, hogy egyáltalán nem is találkoztunk. Az el is kedvtelenített egy kicsit, de most ez, hogy Alízzal valami szuper dolgot csinálhatunk teljesen felvillanyozott.
- Várom az állításokat - suttogtam izgatottan feléje és összedörzsöltem a kezeimet.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 13. 10:14 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 13. 23:14 | Link

Alíz Smiley

- Csoda, hogy a tanári haderő még nem vette észre ezt a hedonista stílust, tuti kitelepítették volna innen őket. De nyugodj meg, el fog jönni, az az idő, mikor eltűnnek majd még a kastélyból is. Addig pedig csak annyit tehetünk, hogy türelmesen váruk -  elnyújtva engedtem szabadjára, azt a levegőt, amit a beszéd során valahogy végig sikerült magamnál tartanom. Így kicsit oxigénhiányossá vált a mondanivalóm, de mentségemre szolgáljon, hogy legalább gyakorlok azokra az időkre, amikor ismét előszökik majd az asztmám. Ugyanis ez a fenséges kór, egy ideje már nagyon berendezkedett hozzám. Elszomorított, mikor Alíz arra terelte a szót, hogy nem ismeri ezt a Ri valakicsodát, ugyanis én rengeteg beteget tudtam volna ajánlani neki, köztük, azt hiszem, magamat is.
- Ó, értem - válaszoltam a szavaira és egy nagyot nyeltem. Azon morfondíroztam, hogy vajon megosszam-e vele, hogy talán nekem is szükségem volna a Ri valakicsoda szolgálataira, de végül amellett döntöttem, hogy ezt az információt még tartogatom, egy olyan időszakra, mikor egy kicsit közelebb kerülök majd hozzá. Aztán az is tudatosult bennem, hogy kicsit hosszú volt ez a töprengési idő, így gyorsan meg is szólaltam:
- Még én se találkoztam vele, de majd egyszer talán, persze, nem azért, mert valami gondom lenne, csak.. na, mindegy - zavarodottan a hajamba túrtam, már a fene se tudott ebből a helyzetből kihúzni. Remélhetőleg azért Alíz tapintatos lesz velem, és nem kezd el a témával kapcsolatosan faggatni, bár ki tudja. Igazából sokkal jobban érdekelt, amiket az elemi dolgokról mesélt, ezért úgy döntöttem, hogy a társalgás további fonalát ebbe az irányba terelem:
- És esetleg nekem lehet itt a kastélyban olyan ismerősöm, aki elemi mágus? Vikinek van eleme? - szemeim felragyogtak. Azért Vikit mégiscsak elég jól ismerem, és ha egy ilyen képesség birtokában van, akkor éjjel-nappal rajta fogok lógni, hisz ez a tudományág nagyon érdekel.
- Rendkívül örülnék azoknak a tankönyveknek - széles mosolyra húzódott a szám, alig vártam, hogy minél jobban elmerülhessek ezekben a szakkönyvekben, pedig nem vagyok az a könyvmoly fajta. A játék izgalmasnak ígérkezett, ahogy Alíz kimondta az állításokat, kezdtem megtapasztalni, hogy nagy lelkesedésemben még a tenyereim is lázas izzadásba kezdett.
Merlin szakállára, honnan kellene ezekre tudnom a választ? - kicsit bepánikoltam, már-már teljesen bekattantam, mikor rádöbbentem, hogy igaz-hamis játékról van szó.
- A két igaz állítás szerintem, hogy a kedvenc évszakod a tavasz, és hogy szereted a növényeket - a teljes mondatokra habár nem emlékeztem, megelégedtem a foszlányokkal is. Izgatottan fordítottam a tekintetemet Alíz felé, hogy ne csigázzon tovább, mondja el, mi az igazság. Egyszer úgyis mindenre fény derül...
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 13. 23:20 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. október 9. 13:37 | Link

Alíz Smiley

- Ó, dehogy, távol álljon tőlem, hogy ilyen pszicho-madarakkal szűrjem össze a levet... csak
- ajkamba haraptam, valahogy belém fojtódott a szó. El is akartam mondani Alíznak, hogy szükségem lenne egyfajta pszichológiai megsegítésre, meg nem is. A két alternatíva között őrlődtem, nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem igazán kedveltem az ilyen helyzeteket, de folyton belerángattam magam az ehhez hasonló szituációkba. Határozatlanságom révén már sok kalamajkába keveredtem, de hiába szántam el magam, hogy változtatni fogok rajta, egyelőre minden maradt a régiben. Elszomorodtam, olyan lelki fogyatékosságnak éreztem ezt, amivel egyszerűen nem tudtam harcra kelni.
- Én is remélem - bólogattam egyenletes ütemben Alíz szavaira, szemeimben azért megjelent egyfajta sejtelmes csillogás is. A könnyek gyülekezni kezdtek íriszeim mélyén, de eszem ágában sem volt őket szabadjára engedni. Nem lehetett. Egy fokkal talán jobb kedvre derültem, mikor újra az elemi mágia került szóba. Nem is tudtam, hogy Viki ilyen ügyes, hogy kezelni tud egy elemet, de Alízról sem, hogy jártas a jóslásban, szóval a Navine diákjainak ismerete, hát eléggé hiányos volt az én esetemben. Ez viszont nem jelenti azt, hogyha a jövőben, meg akarnám ismerni őket, elzárkóznának előlem. Ráadásul annyi időt töltünk együtt, hogy előbb-utóbb akaratlanul is szóba elegyednénk, ha másért nem is, hát azért, hogy hogyan kell megfőzni egy szerelmi bájitalt. Ugyanis szerelmes emberek, és menthetetlen szerelmek mindigis voltak/vannak és lesznek. Erre a gondolatra egy kis mosoly szaladt a szájam szélére, leheletnyi, mégis észrevehető. Alíz nagyon lelkes volt a játékot illetően, én meg kicsit csalódott, hogy nem sikerült eltalálnom az állításokat. Sebaj, majd a következő fordulóban jobban fog menni, vagyis reméltem.
- Na, akkor most nekem kell mondani három állítást, igaz? - vártam a megerősítést, de mire Alíz reagálhatott volna már bele is kezdtem a lehetőségek felvázolásába:
- Van egy kutyám, akit Aladárnak hívnak - nyújtottam el a mondat végét sejtelmesen.
- Édesanyám és Édesapám válófélben vannak - némi hatásszünetet tartottam.
- Az egyik fogamat a mai napig a párnám alatt tartom - erre kicsit el is mosolyodtam. Elég bizarr állítás volt, de Alíz, honnan tudja, melyik az igaz és a hamis? Lélegzetvisszafojta vártam, hogy miket jelöl, közben lopva odapillantottam a festményekre is. Most nyugodtak voltak.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. október 9. 13:37 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. december 28. 23:29 | Link

Széplaki Alíz


Eleinte kíváncsian fürkésztem Alíz szemeit, bizakodtam benne, hogy rosszat fog mondani és nem fog rájönni arra, hogy melyik az igaz állítás. De tévedtem. Alízon nem lehetett olyan egyszerűen kifogni, elég hamar kitalálta a turpisságot.
- Igazad van, de erről most nem igazán szeretnék beszélgetni - mondtam kissé elhalkuló hangon és szemeimet egy távolabbi pontra emeltem. Azt hittem, hogy lesz még kedvem egy kicsit csevegni, de ahogy egyre inkább uralmuk alá vettek a sötét gondolatok, úgy szomorodtam el.
- Ne haragudj, de ilyen savanyú ábrázattal nincsen tovább kedvem itt üldögélni, majd játszunk máskor - mondtam és sebes léptekkel távoztam a klubhelyiségünk felé. Lehet megbántottam a lányt és az is lehet, hogy soha többet nem lesz kedve társalogni velem, de egyelőre a saját lelkiállapotom sokkal jobban érdekelt. Most nagyon önzőnek bizonyultam, de Alíz talán megbocsátja.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. december 28. 23:40 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
"Vigadófreskó" folyosója - Lora Fontaine hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet