Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=700743#post700743][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 13:02[/b][/url]

Épp nem akadt semmi dolgom, halasztatlan teendőm, ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy kört a kastélyban. Nem volt kedvem a szobámban ücsörögni, mióta Majával ritkábban tudtam találkozni kezdtem egyre magányosabban érezni magam. Az utam a Vigadófreskó folyosóján át vezetett, ahol hatalmas zsibongás volt a festékeknek hála. Az egyik portrén épp vigadott mindenki, volt ott sör-bor, terülj-terülj asztalkám és dinóm-dánom. A festményen szereplő alakok láthatóan jól érezték magukat, harsányan beszélgettek egymással és volt, aki még énekelt is. Egy másik festmény szereplői pedig épp nagy vitában voltak, úgyhogy zajlott az élet. Igazából nem zavart a nagy zsibongás, már hozzászoktam ahhoz, hogyha eljövök itt, akkor bizony ez vár rám. Még mindig jobban éreztem magam itt, mint egyedül a szobámban, úgyhogy helyet foglaltam az egyik kényelmes kanapén és figyeltem, ahogyan a festmények "életre kelnek". Fura volt belegondolni, hogy már csak egy évem van hátra az alapképzésből, hiszen olyan gyorsan eltelt ez a pár év, hogy szintre észre sem vettem. Persze sokat tanultam ezalatt a négy év alatt is, mióta itt vagyok, főleg a varázsvilággal kapcsolatban bővítettem az ismereteimet. Továbbra is jól éreztem magam a Navinében, mindig is szerettem az unikornisokat, csak azt sajnáltam, hogy nincs már ott Emma, mert nagyon sokat tanultam tőle és mindig segítőkész, kedves volt velem. Örültem, hogy kineveztek prefektusnak, mert szívesen vettem részt az adott feladatokban és szerettem ezt a posztot. Sokat fejlődtem az elmúlt évek során, ráadásul még egy képességre is szert tettem, amely nagy valószínűséggel velem született, de csak később került felszínre. Egyszóval szerettem ezt a világot és egyre biztosabb voltam abban, hogy ebben az univerzumban szeretném leélni az életem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=700753#post700753][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 14:15[/b][/url]

Miután kielmélkedtem magam, felkelte a kanapéról, hogy tovább folytathassam az utamat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik portré nagy bőszen épp mondani akart valamit, amikor megláttam az egyik diáktársamat, Lora-t, amint épp a földön alszik. Elég fura látvány volt, mert nem igazán értettem, hogy miért pont a földet választotta pihenőhelyül, amikor ott az a sok kényelmes kanapé. Aztán eszembe ötlött, hogy mi van, ha nem érzi jól magát vagy elájult. Ennek fényében lehajoltam hozzá és bökdösések közepette a nevén szólongattam:
- Lora, Lora. Jól vagy?
Nem igazán értettem, hogy mitől dőlt így ki a lány, de reméltem, hogy felkel és elmagyarázza, hogy mi történt vele. Na, nem mintha bármilyen szabályba is ütközne, hogy épp itt pihen, mivel amúgy is délután volt, de azért fura volt a szitu. A lányt inkább életrevaló energikus embernek ismertem és még sosem láttam, hogy délután bealudt volna, pláne nem egy ilyen helyen... ha egyáltalán aludt... jobb esetben.
- Nyugi, uralom a helyzetet! - fordult az aggodalmas tekintetű portré felé. Nem akartam, hogy mindenkit felverjen, mert semmi kedvem nem volt magyarázkodni egyikőjüknek sem, a felesleges károgás pedig roppantul idegesített volna. Az inkább ártott volna és zavart volna a koncentrálásban. Úgy láttam, hogy a portré visszavett az arcából és elcsitult, aminek jelen helyzetben kifejezetten örültem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=700763#post700763][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 16:00[/b][/url]

Csak kapkodtam a fejem, ahogyan a portré pimasz megjegyzéseit hallgattam, ám Lora-t, sem kellet félteni, mert amint felkelt az első dolga az volt, hogy lehordja a festményt.
- Így van, menjen csak a dugipiáiért! Az aztán mindenre megoldás! - mondtam fennhangon a portrénak, mert egyszerűen felidegesített a béna beszólásával.
- Mégis mit gondol ez magáról? Ittas vén bolond! - fordult a lány felé, majd próbáltam túllépni a dolgon, mert annyit nem ért az egész, hogy feleslegesen bosszankodjak rajta.
- Hogy mentek a vizsgák? - kérdeztem kíváncsian, majd meghökkenve hallgattam, amint a lány elmesélte, hogy mennyire megviselte ez az egész.
- Nagyon sajnálom... de ez valóban rossz döntés volt. De hogy történt pontosan az eset? - érdeklődtem tőle felhúzott szemöldökkel. Reméltem, hogy Lora beavat a részletekbe, ha már a lényeget elárulta. Eszem ágában sem volt ledorgálni emiatt, csak tudni szerettem volna, hogy miképp került kapcsolatba az említett bájitallal.
- Velem még sose történt ilyen, bár néha rám is rámférne, amilyen rosszul alszom mostanság - próbáltam oldani a feszkót. Belegondolva kicsit még irigyeltem is a lányt, hogy ennyit aludhatott mostanság, mert nekem ez nem igazán adatott meg, emiatt pedig sokszor voltam fáradt és nyűgös.
- Köztünk marad, ígérem - tettem hozzá komoly arccal, majd leültem a mellettünk lévő kanapéra, hogy meghallgassam a szőkeség sztoriját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=700767#post700767][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 16:42[/b][/url]

- Igen, tényleg túllőtt. Már másoktól is hallottam, hogy egyre pimaszabban viselkednek a festmények. Valószínűleg így próbálják meg elütni az unalmas perceiket végtelen életük során. Nagyon rosszul teszik - válaszoltam Lora-nak, miközben a hajamat babráltam. Kezdett egyre hosszabb lenni a hajam, amit nehezebb volt kezelni. Frufrut nem akartam vágatni, mert nem tetszett és nem is szerettem volna vele bíbelődni. Sokkal egyszerűbb volt úgy kreálni különféle frizurákat, hogyha egyforma hosszúságú volt a hajam. Rájöttem a hajam végét nézve, hogy kezd bizony töredezni, így ideje lesz hamarosan vágatni belőle egy kicsit.
- Gratulálok! Szép munka! - villantottam egy mosolyt a lány felé, miután befejeztem a hajam babrálását.
- Én sem leszek kiváló mindenből, ugyanis idén sikerült pár várakozáson felüli jegyet is beszereznem. Na, nem mintha bánnám, a lényeg, hogy sikerültek a vizsgáim - ecseteltem Lora-nak, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén.
- Most leszek ötödikes, ez lesz az utolsó évem alapképzésen. Rettenetesen gyorsan elrepült ez a néhány év. Van már terved a jövőre nézve? Tudod már mivel szeretnél majd foglalkozni, milyen szakon fogsz továbbtanulni? - érdeklődtem a lánytól, miközben a mufurc portréra pillantottam, aki épp egy pohár vörösbort ivott. Nem bántam, hogy itókázik, amik csendben maradt, legalább addig se velünk volt elfoglalva.
- Ó, értem. Lehet, hogy szólnod kellett volna a tanárnak. Biztosan tudott volna adni neked egy ellen bájitalt. Legalábbis szerintem ő lenne a megoldás, mert kellően tapasztalt és gyakorlott. Hacsak nem akarsz a gyengélkedőre menni, mert biztosan ott is tudnának segíteni - tanácsoltam a lánynak. Nem bíztam magamban annyira, hogy megpróbálkozzak bármiféle bájitalőzéssel, mert egyáltalán nem tartottam magam jónak ezen a területen, persze az alapokat meg tudtam csinálni, de nem szívesen vállaltam volna a felelősséget azért, ha valami gikszer történik miattam a lánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=700779#post700779][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 17:28[/b][/url]

- Hát igen, de nem is tudom elképzelni, hogy hogyan nem unnak rá erre a létre... én egy idő után tuti megőrülnék - osztottam meg a megállapításomat a lánnyal. Mugli gondolkodással a szellemeket is nehezen tudtam megérteni, hogy hogyan képesek így létezni a haláluk után és hogy nem unják az egészet. De ezen inkább nem tűnődtem tovább, mert túlhaladt az agykapacitásomat... ilyen téren egyszerűen gondolkodtam, vagyis halál egyenlő vég vagy talán újjászületés egy másik testben. De nem is azért voltam most a lánnyal, hogy ezen elmélkedjek.
- Köszi. Csak szimpla vitaminokat szedek: multivitamin, D3 vitamin, C-vitamin... valószínűleg örököltem, vagy nem tudom - feleltem neki büszkén. Jól esett, hogy valakinek feltűnt a szép hajkoronám, amit egyáltalán nem volt egyszerű kezelni.
- Hát legalább egy negyed óra, húsz perc, mire beállítom a séróm. Szóval időbe telik, mire kreálok magamnak valami frizurát a hajamból. Úgyhogy elmondhatom, hogy nekem is egyfajta küszködés, mire tökéletesen beállítom - vigasztaltam a Lora-t frizuraügyben.
- Szerintem érdemes lenne felkeresned egy jó fodrászt, aki beállítja. Én tudok is egyet ajánlani neked, igaz a mugli világban van. Mindig felkeresem, ha épp hazalátogatok - ajánlottam fel a segítségemet neki.
- Köszi, igyekszem. Igen, már ötödéves leszek. Fura mi? Milyen gyorsan telik az idő! - sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam a mondókámat:
- Futurológia mesterszakon szeretnék továbbtanulni. Később pedig szeretnék venni Bogolyfalván egy csinos kis házat és tanárként elhelyezkedni a suliban. Még nem tudom, mit fogok tanítani, de addigra majd elválik. Emellett pedig szeretném segíteni az embereket a látomásaimmal.
Szép kis tervek voltak, reméltem, hogy valóban minden úgy fog történni majd, ahogyan azt elterveztem. De sajnos a mondás igaz: ember tervez...
- Eljön az idő, amikor te is tudni fogod, hogy mi is érdekel igazán. De te még ráérsz, bőven van időd eldönteni azt, hogy mivel szeretnél foglalkozni - vigasztaltam a lányt.
- Eleinte én se voltam biztos benne, hogy mit akarok, de aztán idő közben megjött az ihlet - vágtam rá mosolyogva. Persze nekem az is közrejátszott, hogy megvolt az álmodói képességem, amivel mások jövőjébe nyerhettem betekintést. A tanítás pedig mindig is tetszett és érdekelt.
- De kell... mindenkinek kell alapvizsgáznia. Jól tudod, Viki az évfolyamtársam, sőt, a prefektus társam. Kicsit izgulok az alapvizsga miatt, de ez lesz a belépőm a további terveimhez - válaszoltam Lora-nak lelkesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=700839#post700839][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 19:48[/b][/url]

- Igen, ebben van valami... nem néznek ki normálisnak... - helyeseltem Lora megállapítására. Nem is viselkedtem normálisként... vagy szétitták az agyukat vagy valami különös, esetenként megbotránkoztató dolgot csináltak.
- Lehet már olyan vitaminokat is kapni, amelyek por formájában is bevehetők, így nem kell attól tartanod, hogy esetleg félrenyelsz - feleltem a lánynak vidáman. Kis koromban én is féltem a tablettás gyógyszerek, vitaminok bevételétől, de később már hozzájuk szoktam. Persze azóta változtak az idők és már simán be lehetett venni őket más formában is.
- Rendben, bagolyban elküldöm majd a címét és az egyéb elérhetőségeit, nagyon jó szakember - válaszoltam a lánynak a fodrász kapcsán. Biztos voltam benne, hogyha ő vágja majd a haját és szedi a vitaminokat, akkor szépen rendbe fog jönni a haja.
- Bizony... de hidd el, hogy idővel megtapasztalod majd, hogy mi is érdekel. Csak ez nem megy egyről a kettőre és nem is szabad erőltetni, jön majd magától - nyugtatgattam a lányt a kanapén ülve.
- Az alapvizsgának van elméleti és gyakorlati része is. Az elméleti az alaptantárgyakból áll az előző öt évre visszamenőleg, a gyakorlati rész pedig maga a varázslás öt év varázstárgyaiból válogatva. Elemi Mágián belül van négy főelem, amelyben a föld is benne van - feleltem a lánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=700894#post700894][b]Széplaki Alíz - 2017.09.12. 23:00[/b][/url]

- Örülök, hogy segíthettem - nagyon feldobott, hogy Lora ennyire örült a tanácsomnak. Már megérte segítenem neki, ha ezen múlott az egészsége és a hajápoltsága. Én is szerettem, ha a hajam szépen csillogott és ápolt volt, úgyhogy meg tudtam érteni az aggodalmát.
- Biztos meg fogod találni azt, ami leköt és ami érdekel, csak idő kérdése, higgy nekem. Az egész egy türelemjáték - tanácsoltam a lánynak, hiszen én is ugyanezen a dilemmán mentem keresztül nemrégiben. Láttam a szőkeségen, hogy nagyon talpraesett és határozott volt, úgyhogy ezen a téren egyáltalán nem féltettem. Éreztem, hogy idővel meg fogja találni a saját útját, amelyen elkezdheti építeni a jövőjét.
- Hé, ne hangoskodjatok! Hagyjatok nyugodtan inni! - kiabálta felénk a portré, aki eleve egy mufurc alak volt.
- Hé! Mi lenne, ha csöndben maradnál? Térj vissza a piádhoz és hagyj minket békén! - válaszoltam a festménynek, majd a lányhoz fordultam:
- Mégis mit képzel el magáról? Igazi kötözködő alak!
Aztán láttam, ahogy erőt vesz magán, majd elmegy egy másik képkeretbe, hogy kiszolgálja magát egy újabb vörösborral.
- Érdemes felvenned majd jövőre az Elemi Mágiát. Ez egy olyan tárgy, amely a tűz, a víz, a levető és a föld elemekkel foglalkozik. Liv néni pedig nagyon aranyos, segíteni fog neked mindenben. Én is tanulom, igaz én nem vagyok képes uralni elemeket, de így kívülállóként is érdekes tantárgy szerintem. Szóval mindenképpen ajánlom a figyelmedbe - tettem hozzá határozott tekintettel.
- Van kedved esetleg játszani? Mondok két igaz állítást magamról és egy hazugságot, neked pedig el kell találnod azt, amelyik állításom nem az igazságot türözi... és így tovább - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Kicsit untam már a formalitásokat, úgyhogy kedvem szottyant valami játékhoz, de persze először meg kellett győződnöm arról, hogy ő is benne van-e a mókában. Nem volt kedvem még visszatérni a lakosztályomba, de reméltem, hogy a pimasz portré sem fog beakarni a dolgaimba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=700995#post700995][b]Széplaki Alíz - 2017.09.13. 14:39[/b][/url]

- Nem bírnak magukkal. Szörnyű egy társaság - siránkoztam én is, amint a festményekre néztem. A képek megintcsak magukkal voltak elfoglalva, vígan dinóm-dánomoztak, egyelőre nem tettek ránk újabb megjegyzéseket.
- Kéne neki egy kis illemtant is tanítani - tettem hozzá Lora megjegyzésére az elvonó mellé.
-  Ó, Dr. Riley Meyers-ről beszélsz? Hallottam hírét, állítólag remek szakember. Én még nem jártam nála. Te láttad már? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy nemrégiben egy új pszichológus érkezett a suliba, de még nem találkoztam vele idáig személyesen. Talán jobb is, mert ha találkoztunk volna, lehet, hogy az már azt jelentené, hogy Zója szerint is menthetetlen vagyok. De még csak futólag se találkoztunk.
- Az elemi képesség nem az emberrel születik, akarom mondani nem a születéstől fogva aktív, hanem az emberek genetikájában van. Persze nem mindenki rendelkezik vele, én se vagyok elemi mágus, egyszerűen nincs ilyen képességem, nem szunnyad bennem semmi. Majd kölcsönadom a tankönyveimet, aztán azok részletesebb rálátást adnak az egészre - mondtam lelkesen a lánynak.
- Szuper! - csaptam össze a tenyeremet, nagyon feldobott, hogy végre valaki játszik velem és nem csak a formalitásokról és a suliról szól az egész beszélgetésünk.
- Várj, akkor kezdem! Tehát két igaz állítás, egy hamis. Szűrd ki a hamisat! - fordultam a lány felé a kanapén, majd miután kigondoltam, hogy miket fogok állítani, menten ki is böktem:
- A kedvenc évszakom a tavasz, imádom, amikor újjáéled a természet és szeretek kinn lenni a szabadban.
- Az egyik hobbim az aerobik, sokat sportolok.
- Imádom a növényeket, a szobámban számos virág található, szeretek róluk gondoskodni.
A mondandóm végén kíváncsian a lányra szegeztem a tekintetemet, várva, hogy kiszűri-e, melyik állításom hamis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=703412#post703412][b]Széplaki Alíz - 2017.09.22. 18:26[/b][/url]

- Igen, eljön majd a mi időnk is, ebben biztos vagyok - kacsintottam a lányra, miközben a festményeket néztem, ahogyan egymással vigadtak. Kicsit irigyeltem őket, hogy ennyire jó kedvük van és szinte semmi gondjuk, de ezt a megjegyzést megtartottam magamnak.
- Hmmm.... bejön vagy mi? Látom nagyon izgatja a fantáziádat - nevettem el magam, miközben a lányra néztem, majd komolyabb arcra váltottam:
- Na, szóval csak hülyéskedtem. Remélem, hogy még egy jó ideig nem fogsz találkozni vele, max. a folyosón.
Ezzel arra akartam célozni, hogy remélhetőleg semmi gondja sincs, hiszen az ember általában akkor keres fel egy pszichológust, ha már valami komolyabb gondja van. Én már csak tudom, hiszen nemrég jártam Zójánál.
- Öhm.... víz? Nem is tudom... Talán Hydromágus... de nem vagyok benne biztos. Erről érdemes lenne őt megkérdezned - válaszoltam mosolyogva. Valóban nem voltam tisztában azzal, hogy Viki milyen elemet ural, ezért nem is akartam hülyeséget mondani a lánynak.
- Inkább a jóslástannal kapcsolatosan szoktam vele beszélgetni - tettem hozzá pironkodva.
- Rendben, jövő héten kölcsönadom neked őket - csillant fel a tekintetem a tankönyvek és a jegyzetek hallatán, hiszen nálam úgyis csak a helyet foglalták, Lora pedig nagy hasznukat tudta venni.
- Ó, neeeeem talált! - válaszoltam neki szomorkásan, hiszen nem találta el a hamis állításomat, de gyorsan fel is világosítottam ez ügyben:
- A hamis állításom az, hogy szeretem a növényeket és a gondozásukat. Nos, kedvelem őket, de sajnos gyorsan el is teszem mindet láb alól. Vagy túllocsolom őket vagy elfelejtem őket megöntözni és így mindenképpen elpusztulnak - tettem hozzá elgondolkodva.
- Most te jössz, mondj nekem magadról két igaz és egy hamis állítást! - mondtam neki izgatottan. Kíváncsi voltam, hogy vajon beletrafálok-e majd a helyes válaszba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=706189#post706189][b]Széplaki Alíz - 2017.10.20. 15:44[/b][/url]

- Remélem is! - mondtam neki kacagva, de hirtelen az arcomra fagyott a mosoly, amikor láttam, hogy Lora rossz kedvű és kissé lehangolt lett. Úgy voltam vele, hogy akkor inkább nem erőltetem a témát. Amikor az Elemi Mágiára terelődött a szó, máris vígabb lett, ennek pedig kifejezetten örültem, mert nem akartam neki akaratlanul is rossz hangulatot teremteni. Picivel később pedig már a játékot folytattuk, figyelmesen végighallgattam a lány állításait, majd egy kis időre elgondolkodtam rajta, hogy vajon melyik lehet a hamis.
- Tudom, hogy van kutyád, láttak vele, amikor elvitted sétálni, szóval ez az állításod igaz - azt pedig csak reméltem, hogy valóban Aladárnak hívják, de ezt csak magamban jegyeztem meg.
- Nos, rögtön a második tényezőre ugranék, nem tagadom sok mindent kinéznék belőled, akár őrült dolgokat is, de azt valahogy nem tudom elképzelni, hogy a párnácskád alatt rejtegeted a fogadat. Ebből viszont az következik, hogy a második állásod is igaz, és ez, a harmadik, a fogas a hamis - állapítottam meg, bár nem kitörő örömmel, hiszen ez azt jelentette, hogy válnak a szülei.
- Tudom, hogy semmi közöm hozzá, sajnálom, hogy így alakult - tettem hozzá komoly arccal. Sajnáltam a lányt, hiszen nehéz lehetett neki ezt feldolgozni, bár ő legalább ismerte a vér szerinti szüleit.
- Akarsz tovább játszani? - kérdeztem tőle óvatosan, mert nem tudtam, hogy mennyire fog kiborulni a válásos témán, de elvégre ő vetette fel az állításában. Közben erősen gondolkodtam a következő állításaimon, de felkészültem arra is, hogy esetleg beszélni akar velem erről a kényes témáról, vagy csak egyszerűen feláll is itt hagy. Végiggondoltam a helyzetet és nem voltam biztos benne így utólag, hogy valóban a harmadik állítása volt a hamis, de valahogy úgy éreztem, hogy azt kell mondanom. Kicsit hülyén éreztem magam, bár inkább csináltam volna bolondot magamból, mintsem a második állítás legyen igaz, de valahogy az jött le, hogy bizony tényleg válnak a szülei. A fogas állítással éreztem, hogy nem stimmel valami.