Osszunk sütiket. Ez az első karácsonyom itt és úgy tűnik hála a Naives szellemnek nem fogok unatkozni. A feladat egyébbként egyszerű. Mézeskalácsot kell osztani. Némi latolgatás után úgy döntök megcélzom az első emeletett hátha ott sikerrel járok. A lépcsőn felérve azonnal elkezdek emberek után kutattni nem túl sok sikerrel. Éppen befordulnék a legközelebbi folyosóra amikor megbottlom és kis hílyán orra esem. Magamban szitkozodva haladok tovább miközben próbálok rájönni hol is vagyok tulajdonképpen. A falon rengetek festmény található és mivel varázslókat vagy boszorkányokat ábrázolnak így természetesen mindennyik mozog. Furcsa,de ezt sikerült a leghamarabb megszoknom. Szép hely csakhogy itt se látok embereket a képeket meg ugye mégse kínálhatom meg.

Az idegen érkezésére azonnal felkapom a fejem. Szuper végre jár erre valaki,talán még sikerül is rásózni néhány sütit.-Szia-köszöntöm vidáman és lassan végignézek a mézeskalácsokon.-Hát ezt tényleg sok lesz-válaszolok tetett gondolkodással.-Nem kérsz?-nézek rá végül mint akinek fantasztikus ötlete támadt. Talán tiszteletlenség de pillanatnyilag nem nagyon érdekel. Mindenenesetre felkészülök a bocsánatkérésre ha esetleg megsértődne. Sokszor fordult már elő,hogy nem a megfelelő hangnemet ütöttem meg,ilyenkor csak tudni kell gyorsan helyrehozni a dolgokat.-Nagyon finomak ám-teszem hozzá ezúttal őszinte ~és kedvesnek szánt~ mosollyal.