Veronica Underwood
Reggel

Lassú léptekkel haladok a folyosón. Nem azért mert annyira érdekelnének a portrék hanem, csak azért mert fáradt vagyok. Alig aludtam valamit egész éjjel. Majdnem tíz óráig az edzőteremben voltam, utána meg tanultam a vizsgákra. Mint mindig, amikor csak tehetem most sem az egyenruhát viselem, hanem a magam stílusában öltöztem. Nem szeretem, ha megszabják, mit csináljak, és mit vegyek fel. Gyűlölöm a kötöttségeket. Ahogy haladok, cipőm sarka élesen koppan a csendben, de most ez sem érdekel. Annyira elvagyok, tompulva, hogy még reggelizni sem volt kedvem. Kalapomat kicsit mélyebben fejembe húzom és lehajtott fejjel sétálok tovább, de figyelhetnék jobban is mert szokásomhoz híven neki megyek valakinek. Hirtelen nem tudom, vele mi történik, de én egy nagy nyekkenéssel érek földet és azon mód ki is terülök. Bakker. Most még a padló is milyen kényelmes. Ki hitte volna. Gondolkodom, majd felülök, de tovább nem jutok.
- Uh… bocsi nem vettelek észre. Nem esett bajod? – kérdezem álmosan és a földön ülve a tarkómat vakarom. Kicsit körbe nézek és észreveszem, hogy még véletlenül sem ott vagyok, ahova ki akarok lyukadni. Sikeresen rossz felé indulok általában. Még meg kell szoknom a helyet ahhoz, hogy ne tévedjek el.

Veronica Underwood
Reggel

Kis koccanás. Nem épp így jellemezném a találkozást, de nem is torkollott katasztrófába. Amint látom ő nem borult föl, én nekem meg semmi bajom az álmosságot leszámítva.
Mellkasomban pár pillanatig éreztem csak vállának a helyét, de már el is múlt.
- Nem a sarkakkal van itt a baj. Ha kell, futok is benne, meg végig megyek ezekkel egy kifeszített kötélen is. – mondom, majd elfogadom a felajánlott segítséget. – Nem a te hibád. Rossz szokásom, ha elbambulok, sem lassítok a lépteimen. Nekem sincs bajom. Ennél rosszabbakon is átmentem már. Ez csak egy kis semmiség. – mondom leporolva magam majd meg igazítom kalapomat. – Moondance Williams. De aki ismer csak Sky – nak hív. – mutatkozom be és most én nyújtom felé a kezem bemutatkozás céljából. – Új vagy te is? Melyik házba osztottak be? Én Levitás vagyok. – ered meg hirtelen a nyelvem. Saját magam meglepetésére. Miket ki nem hoz a fáradság. Gondolkodom magamban.  

Ronnie
Reggel

- Pedig elhiheted. Nem olyan nehéz és nem fáj benne a lábam.  – mondom neki. Majd kicsit elgondolkodom. – Hm. Most épp nincs iskola idő. Úgy hogy szerintem nem vészes. Amúgy nem öltözöm mindig így. Inkább sportosan szoktam. Most csak ilyen heppem volt. Amúgy mi az a Kazincy? – kérdezem most én, mert nem tudom, miről beszél, pontosan. – Igen itt minden egyedi. – teszem hozzá, mosolyogva.  -  Örvendek Ronnie. Igen mondták már egy páran. – mosolygok rá. – Szóval te is levitás vagy? Az jó. Lehet akkor már találkoztunk a gólyalakban. – mondom, majd újra elmosolyodom. – Nyugi én előtted két hónappal jöttem csak. De már neki vágtam most a vizsgáknak. Csak úgy kíváncsiságból, hogy mennyit tanultam anyámtól. – mondom, majd nyújtózom egyet. – Hm? Alaszkából, egy kis kikötő városban Nome-ban születtem. - Válaszolok neki.