Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=427602#post427602][b]Merkovszky Ádám - 2014.11.28. 01:26[/b][/url]

Az órám után egészen elégedetten indultam hazafelé, hiszen megalapozottan érezhettem azt, hogy a végzős tanoncaim miatt nem kell aggódnom, viszonylag könnyen fogják venni a vizsga jelentette akadályt. Halkan fütyörészve, szokásos, határozott lépteimmel sétáltam végig a keleti szárny folyosóin, mikor furcsa zajokat véltem hallani. Egy pillanatra megálltam, hogy könnyebben bemérhessem a hangok forrását, majd sietősen arrafelé vettem az irányt.
Éppen rákanyarodtam arra a folyosóra, aminek a falán az a hatalmas festmény látható, amin mindenki részeg, mikor eléggé szokatlan jelenet tárult a szemeim elé: két srác verekedett a folyosón. Egészen vérre menőnek tűnt a dolog, nem mehettem tovább úgy, mintha nem is láttam volna semmit. Pedig vannak tanárok, akik ezt a megoldást szeretik alkalmazni két tanuló konfliktusa láttán. Na, persze a vita, a veszekedés és a verekedés között hatalmas különbségek vannak, így talán még azok a tanárok is a közbelépés mellett döntöttek volna a helyemben, akik amúgy nem szeretnek belefolyni a diákok dolgaiba.
Mivel nem akartam, hogy a felül lévő srác véletlenül vagy direkt megroppantsa a másik fiú nyakát, netán megsértse a légcsövét vagy a nyelőcsövét, az elemeimet hívtam segítségül. Persze rá is kiálthattam volna, de féltem, hogy a hirtelen hangtól megijed, és netán még jobban megszorítja a kezei között lévő nyakat. Amúgy pedig eléggé elborult tekintettel nézett a szemüveges fiúra, amiből arra következtettem, hogy nem hajlana a szép szóra sem.
A levegőből kinyertem egy kevés vizet, amit aztán a fojtogató ujjai között átfolyattam az alul fekvő fiú nyakára, majd megfagyasztottam. A vékony jégréteg miatt a srác ujjainak le kellett csúsznia a szorongatott bőrfelületről, ez után egy légpajzsot idéztem kettejük közé, ami a felül lévő srácot hirtelen hátrataszította.
Melléjük érve elpárologtattam a jeget a szemüveges fiú nyakáról, majd szigorúan rájuk néztem.
- Most azonnal megyünk az igazgatóhoz!
Általában nem tennék ilyet, de a fiúk arca nem tanúskodott megbánásról, ezért úgy döntöttem, hogy egy komolyabb büntetésre van szükségük ahhoz, hogy lenyugodjanak. Felsegítettem a fekvő fiút a földről, eltüntettem a légpajzsot, majd előreindultam a folyosón, figyelve rá, hogy kövessenek.