29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1019
Írta: 2019. szeptember 25. 21:03 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés




Nem sok dolgom volt így, hogy végeztem a vizsgákkal, ráadásul kezdetét vette a szünet is. Úgy volt, hogy nem fogok hazautazni, de aztán anyáék üzentek, hogy mégis szívesen vennék a látogatásom, de volt még rá pár napom, hogy bepakoljak a bőröndömbe. Ezt mindig is az utolsó pillanatra hagytam, utáltam pakolászni, de ez is a kötelező mutatványok része volt... egyelőre élveztem, hogy nincs semmi tennivalóm, ráadásul évfolyamot is léptem, így senki sem fog csesztetni azért, mert nem tanultam eleget. Pedig amúgy igazuk lenne, mert valóban nem készültem lázasan a vizsgákra, úgy voltam vele, hogy majd alakul a dolog, aztán szerencsémre sikerült átevickélnem magam a következő évfolyamra. Emellett egy új dolog is történt velem, amire életemben nem számítottam volna, ugyanis prefektus lettem. Elég ironikus dolog volt ez, hiszen számos kihágásom volt, de az volt a szerencsém, hogy kevésszer kaptak rajta, így nem tudták, kivel is van dolguk valójában. Először hezitáltam, hogy elfogadjam-e a posztot, majd belegondolva jövedelmező volt számomra, hiszen már nem kellett többé tilosban járnom, nyugodtan csatangolhattam a jelvényemmel bármerre az esték folyamán. Ennek fényében boldogan igent mondtam a posztra. Nos, mint említettem a mai napon semmi dolgom sem volt, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok sétálgatni. Utam egy idő után a Vigadófreskó folyosójára vitt, ahol hirtelen megcsapott a borszag... úúú, ezek már napközben piálnak, na szépen vagyunk! Néztem rájuk, és szó szerint élvezték az életet, az egyik portrén épp pompás lakomát csaptak, a másikon iszogattak, a harmadikon buliztak és így tovább. Hát ezek aztán tudnak élni, kicsit túlzásba is vitték a mulatozást... Muszáj volt útközben kitárnom pár ablakot, hogy kicsit tisztuljon a levegő, ugyanis eléggé rosszul voltam a tömény piaszagtól. Kis idő után végre kezdett kiszellőzni a terem, jómagam pedig az egyik ablakból nézelődtem kifelé, hogy friss levegőt szívhassak és nézhessem közben a tájat.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 742
Írta: 2019. szeptember 26. 17:07 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Az eddigi tapasztalatok alapján itt mindenki a saját dolgával foglalkozik. Megmutatták a szobámat, ami egyáltalán nem tetszik, már csak azért sem, mert tele van több másik fiúval, akiknek rendesen kan-szaguk van, és nekem ez egyáltalán nem jön be. Gusztustalan, és nemigen vagyok hajlandó ilyen szagban leélni az elkövetkezendő éveket, amíg nem végzek itt sikeresen. Utána felőlem lehetnek büdösebbek is, de addig... kell keresnem egy kiutat ebből és pontosan ezért indultam el, hogy megkeressem a házam főmuftiját, aki elvileg férfi, mégis nő. Ezt hívom én elfogadásnak, ez a hely mintha nekem lett volna teremtve.
Mondhatnám, hogy senki nem néz meg és senki nem fordul utánam, de akkor hazudnék, mert ezek mind megtörténtek eddig, akárkik mellett mentem el, és mire feleszméltem, hogy egyáltalán nem az én házam talárjuk van rajta, már mindegy volt. Mivel fogalmam sincs hova kerültem, kissé kétségbeesve fordultam be egy folyosóra, ahol megint megcsapott a bűz, de ez most egy alkoholos kísérést is kapott. Remek, itt mindenki és minden büdös? Mutató-, és hüvelykujjammal dörzsölöm meg szemeimet, megpróbálkozva a lehetetlennel; lebeszélni magam arról, hogy a még ki sem pakolt bőröndömet felkapjam és egészen Finnországig fussak, ahol anyám és apám tárt karokkal várnának. Jó ötletnek tűnt, hogy egy nemzetközi iskolában folytassam a tanulmányait, próbálkozva a kihagyott egy év alatt megtanulni a nyelvet, hogy újult erővel és nagyjából normálisként kezdjem meg az itt tartózkodást. Eddig annyit értem el ebből, hogy so-so megértem a magyar nyelvet, de meg kell mondanom, hogy kurva nehéz. Komolyan, nem értem az embereket, hogy bírják ezt folyékonyan beszélni és hogy nem akad össze a nyelvük közben.
Gondolataim tömkelegében való elmerüléssel, a lényegre ugyan nem találtam ésszerű és megfelelő megoldást - nem, az nem opció mégsem, hogy összepakolok és eltakarodom innen -, viszont egy lány került be látószögembe, aki eléggé otthonosan mozog itt, így kezeimet zsebre dugva indulok meg felé, majd óvatosan megkocogtatom a vállát, és igyekszem türelmesen megvárni, amíg felém fordul.
- Helló - intek egyet, majd ismét zsebeim mélyére süllyesztem kacsóimat. - Valószínűleg eltévedtem. Segít nekem abban, hogy merre van Rellon vezetője? - helyes így a mondat? Érthető? Mi van, ha nem érti? Ha nem is érti, akkor valahogy biztos dűlőre fogunk jutni, ha már abban biztos vagyok, hogy segíteni fog. Legalább ebben, ugye.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1019
Írta: 2019. szeptember 26. 19:27 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



El nem tudtam képzelni, hogy a festmények ennyire immunisak legyenek a piaszagra. Ha rajtuk múlott volna, szerintem sose lett volna itt szellőztetés, fontosabb volt számukra, hogy mindig tele legyen a poharuk. Most különösképp aktívak voltak, szinte be nem állt a szájuk, röhögcséltek, ettek-ittak, mulatoztak. Egyikük még egy nótára is ráhúzott, valamiféle mulatós dal lehetett, ez pedig egyenesen sértette a fülemet.
- Hé, Lagzi Lajcsi, vedd lejjebb a hangerőt, különben hamarosan véget ér a buli! - léptem közelebb az egyik festményhez, ahonnan az őrült zenebona származott, majd fenyegetően meglóbáltam előtte a pálcám, hogy vegye csak komolyan, amit mondok. A férfi a festményből sértődötten rám nézett, majd újra nekikezdett hegedülni és énekelni, bár immár végre moderáltabban nyomatta. Eszem, faszom megáll... komolyan. Micsoda banda... Miután bájosan rendre utasítottam őket, visszatértem levegőzni az egyik kinyitott ablakhoz. Nem volt sok kedvem itt lenni, de ahhoz se volt, hogy összetalálkozzam olyanokkal, akik elvárnák a bájolgást, márpedig engem nem olyan fából faragtak. Ide ritkán jött ismerős arc, mert mindenki rühellte a portrékat, amit nem is csodáltam, mert sokszor nem bírták megfékezni magukat, már ami a mulatozást illette. Nagyon élveztem, hogy végre friss levegőt szívhatok be a tüdőmbe, nem pedig a Koccintós bor gusztustalan szagát. Pár percig bámultam kifelé az ablakon, majd hirtelen közelgő léptek zaja ütötte meg a fülem. A zaj irányába fordultam, de nem láttam senkit, nem is értettem, hogy mi a stájsz, ezek szerint már táncolnak a portrék szereplői? Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot, majd megint kifelé kezdtem el bambulni, mikor váratlanul valaki megkocogtatta a vállamat.
- Mi a...? - fordultam meg sebesen, majd egy ismeretlen emberkével találtam magam szemben, akit még sosem láttam a kastélyban, ráadásul volt valami megmagyarázhatatlan vonzereje is, amelyet nem tudtam hova tenni. Igaz attól még járhatott ide, hogy nem találkoztunk össze, hiszen a kastély nagy volt és sok-sok diák járt ide.
- Helló! - köszöntem vissza neki, még mosolyra is húzódott az arcom, pedig valóban nem voltam bájolgós kedvemben. Mikor megszólalt, tudatosult bennem, hogy magázódott, jaj, remélem, hogy nem nézett néninek! Pedig mindenki azt mondta, hogy fiatalabbnak tűnök a koromnál... ne parázz, Dana, lehet, hogy csak egyszerűen jól nevelt, nem úgy, mint te. Pedig anyáék annyira igyekeztek...
- Dana vagyok, ha gondolja tegeződhetünk - nyújtottam feléje jól nevelten a kezem, ezt legalább megtanultam, hogy bemutatkozáskor így illik.
- Új még itt? Úgy tudom, hogy a Rellon vezetője az ideje nagy részét az alagsori irodájában tölti. Személy szerint most nem találkoztam vele, de általában ott szokott lenni. Feltételezem, hogy a Rellon házba osztották be - mondtam neki magázódva, amíg bele nem egyezik a tegeződésbe, ha belemegy. Az utolsó megállapításom elég bénára sikerült, hát persze, hogy oda osztották be, netán vak lennék meg miért is keresné a Rellonosok fejesét? Bár ki tudja, mostanság elég sok meglepetésben volt részem, lehet, hogy a feltételezésem alaptalan. Mindenesetre sajnálatos módon tutira nem a Naviba osztották be...
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 742
Írta: 2019. szeptember 27. 14:09 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Mielőtt a lányhoz érnék fordul el az ablaktól és kezdd el vitatkozni az egyik festménnyel, valami fura néven hívja, de eléri a kellő hatást pálcáját lobogtatva, mert a festmény bekussol. Irigykedve figyelem, ahogy elrakja a pálcát, ami minduntalan megkönnyíti neki a mindennapi életet, amit tud használni és nem csak a legalapvetőbb és legegyszerűbb bűbájokhoz. Hanem mindenhez. Mindenben segítségére van, mindent megkönnyít neki, én meg nagyra tartom magam, amiért tudok tárgyakat lebegtetni akár húsz percen keresztül is. Na, igen, ez a különbség a legtöbb idejáró diák és köztem. Ők még így is normálisabbak, és az ismerős érzés megint felcsap bennem, de ahelyett, hogy egy sarokban kuporogva kezdeném magam sajnáltatni, inkább a lányhoz lépek, megkocogtatom a vállát. Engedelmesen fordul felém, a meglepődöttségét, ha akarná sem tudná elrejteni, én pedig egy kellemes és talán nem olyan visszafogott mosollyal fogadom köszönését. Szemöldököm csodálatos ívbe emelkedik, amikor közli, hogy tegeződhetünk. Mi az a tegeződ? Jobb keze felém mozdul, ösztönösen lépek egy féllépést hátra, majd amikor kinyújtja felém, pár másodpercig csak értetlen nézek le a kézre. Vállamat kicsit megvonom, majd én is felé nyújtom a jobb kezemet és várok, hogy mégis mi fog történni. Alapvető etikettet nekem nem tanítottak, a magyar nyelv is neccesen megy, de talán hamar belerázódok ebbe.
- Mit jelent teg... tegeződhet? - hunyorgok rá a lányra, mert soha nem szégyen kérdezni, és talán most jött el az ideje annak, hogy egy kis magyar kultúrát is az agyamba véshessek. Biztosra állítom nektek, hogy valami a kinyújtott jobb kézzel lehet, mert a kettő egy időben történt majdnem. Az összefüggésre még nem jöttem rá, lehet szalutálnom kell majd, mert a jó magyar nép mégis egy harcosabb fajtából való, nemde? Ennyit még én is tudok ám, és szerintem már ez is bőven sok.
- Te vagy Dana, én Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - mosolygok rá még szélesebben, és tudom, hogy nem kellene, de annyira aranyos arca van, hogy majdnem az első gondolatom az volt; akarom. De nem tehetem meg, megígértem mindenkinek, hogy kedves és jól nevelt véla-fiú leszek, ráadásul nem ezért szívtam ennyit az RJ-ben, hogy most és itt elbasszam az egészet.
- Új, igen - bólintok egy aprót felé, vélamágiámat teljesen visszafogva, még ha tudom, hogy ez egyenlő a lehetetlennel. - Kell nekem másik szoba, mostani nagyon büdös - még a gondolatba is beleborzongok, pedig a szag talán már kimehetett az orromból, ahogy a nyitott ablakoknak hála a tömény alkohol szag is távozott a folyosóról. - Neked jó illat van - szívom be mélyebben a levegőt, hogy még jobban érezhessem az előttem álló körül lengő illat-felhőt. Kellemes.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1019
Írta: 2019. szeptember 27. 19:57 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Elcsodálkoztam, mikor a fiú hátralépett bemutatkozásnál, még hezitált is, hirtelen azt hittem, hogy nem szeretné viszonozni a kézfogást, de kezdtem rájönni, hogy valószínűleg nem ismeri ezt a formaiságot. Mikor ő is kinyújtotta a jobb kezét, óvatosan közelebb léptem hozzá, majd jobbommal megfogtam, aztán kezet ráztam vele.
- Nos, így szoktuk üdvözölni egymást, ha még nem találkoztunk. Ha valakivel többször találkozol, aztán a barátod lesz, akkor üdvözölheted pacsival is, olyankor felemelitek az egyik kezeitek és belecsaptok egymáséba. Vagy akkor puszit adtok egymásnak arcra, változó... a férfiak inkább pacsit szoktak adni, fiú és lány meg akár pacsit és puszit is adhat egymásnak, lány és lány felállásban meg főként a puszi játszik - magyaráztam neki nagy bőszen. Nem tudom, mennyit értett meg belőle, mert elég sok információt zúdítottam rá, azért még egy bátorító mosolyt küldtem felé, hogy rendben van, ha sok neki ez így, majd kialakul. Azzal már nem akartam szegényt traktálni, hogy ott a testbeszéd is, nem mindegy, hogy gyengén, markánsan vagy túl erősen szorítja meg valaki a másik kezét, mert arról is sok mindent le lehet olvasni jellemileg. Feltűnően puha volt a keze, lehet aranyvérű családból való és házimanókat tartanak? Nem akartam abba se belemenni, hogy aki sokat dolgozott, annak érdesebb volt, hiszen egyáltalán nem ismertem a kilétét, egyrészt ez az ő dolga volt, másrészt nem szerettem ítélkezni. Azt így kinézetre rögtön megállapítottam magamban viszont, hogy nem csupán jó kiállású, hanem nagyon ápolt volt, ez pedig egy külön plusz pont volt részemről számára.
- Nos, a tegeződni azt jelenti, hogy nem magázod a másikat. Magázódva szólítottál meg, de ha tegeződünk más lesz a nyelvezet, meg akkor közvetlenebbnek érzi magát az ember a másikkal. Személtetem, például magázva úgy kérdezed a másiktól: Tudja, merre találom a Rellon házvezetőt? Tegeződve pedig így mondod: Tudod, hol találom a Rellon házvezetőt? Magázódva: Maga nagyon kedves. Tegeződve: Nagyon kedves vagy. Érzed a különbséget? - csacsogtam neki, bár szerintem vágta már, hogy miről is van szó. A magyar nyelv valóban nem volt könnyű, rengeteget szenvedtem vele, mire használható tudást szereztem vele kapcsolatban. Anyámék mindig is figyeltek a taníttatásomra, és mivel magyar nyelvű iskolába írattak be, így különórákra jártam magyarból. Persze tudtuk, hogy él a fordítás lehetőség is, de azért az alapokkal nem ártott tisztában lenni, úgy volt vele a család, és milyen igazuk volt...
- Mondd csak, honnan jöttél? Én Izlandról származom - érdeklődtem tőle, mert ő is elég északinak nézett ki a megjelenése alapján.
- Örvendek, Mihail Vladiszlav Sztravinszkij. Elég hosszú neved van, hogy hívhatlak? Mihail? - kérdeztem tőle széles mosollyal, majd folytattam:
- A teljes nevem Dana Straw Berry, de általában Dana-nak vagy Eperkének hívnak.
Beigazolódott a sejtésem, hogy srác még új itt, ráadásul megtudtam, hogy a szoba, ahova beosztották rém büdös.
- Az nem jó, utálom a büdös szagot. Szerintem, ha jelzed a házvezetődnek, biztosan fog találni valami megoldást erre. Vagy rászól a többiekre, hogy takarítsanak rendesen vagy tisztálkodjanak - gondolkodtam hangosan, hiszen nem tudhattam, mi volt a bűz forrása -, vagy ha szerencséd van, beoszt egy másik szobába - folytattam elgondolkodva. Szerencsére nálunk nem volt ilyen gond, mindannyian szerettük a tisztaságot a szobánkban és mindannyiunk adott a higiéniára, el sem tudtam volna képzelni, hogy egy büdi helyiségben éljek.
- Köszönöm - feleltem neki pironkodva, ez milyen cuki megjegyzés volt részéről. Parfümöt nem igazán használtam, tusfürdőkből pedig megválogattam, hogy mit használok. Azokat szerettem, amelyek nem volt émelyítőek, hanem kellemes volt az illatuk, plusz még lehetett érezni kicsit őket fürdés után is. Beszélgetés közben örömmel tapasztaltam, hogy kezdett végre elpárologni a levegőből a festményekből áradó piaszag, ráadásul Lagzi Lajcsi a fenyetésem óta halkabbra fogta a mulatozást.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 742
Írta: 2019. szeptember 28. 15:41 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Lélegzetemet visszafojtva nézem, ahogy a lány közelebb lép, majd ráfog a kezemre és megrázza az. Csodálkozásom kiül az arcomra, ebben biztos vagyok, majdnem százszázalékig, de igyekszem gyorsan rendezni vonásaimat, majd én, ahogy ő rázza kezemet engedelmesen követem a mozgását sajátommal, végül elengedem. Szóval ez egy bemutatkozás féle itt? Az összefüggés még mindig nincs meg, de talán összeáll majd a kép egy kis idő múlva, hiába erősít meg benne az előttem álló is. Dana beszélni kezd én pedig szemöldökráncolva hallgatom, ahogy ontja magából a szót, és meg kell mondanom, nemigen értem miről beszél. Akkor most nekem puszit kell neki adnom, mert úgy illik és mert ő lány én pedig fiú vagyok? Nos, én ne legyek semminek az elrontója, így kicsit megvonva vállaimat, vonásaimat ismét csodálatosba rendezve lépek közelebb hozzá, simítom rá arcára kezemet, és csókolom meg másik orcáját.
- Én adok neked puszi, mert te lány vagy - mosolygok rá, miközben visszaállok eredeti helyemre, arcáról elveszem a kezemet. Nem tudom ez miért szükséges, soha nem is gondoltam volna, hogy a magyarok ennyire közvetlenek, de az biztos, hogyha fiúval találkozom, akkor pacsiznunk kell. Oké, majd ehhez tartom magam, ha lehetséges akkor nemigen szeretnék kitűnni innen, már amennyire ez lehetséges.
- Akkor téged tegezhet én? - ráncolom össze a szemöldököm ismét, miközben kezeimet zsebeimbe csúsztatom. Nem egészen világos, fogalmam sincs mi a különbség, vagy hogy az első mondatom és a mostaniak között egyáltalán van-e bármilyen más vonzat, de mindezek alapján nagyon is van. Beszélnem kell a magyartanárommal, minél előbb, és ha bele megy akkor alapvető etikai dolgokat is bevehetnénk a nyelvtanulás mellé, mert ez így egyelőre hallatlan. Nagyom furcsák a magyarok, az sem segít, hogy Dana olyan mérhetetlenül sok információt zúdított rám, amit nyilván meg fogok jegyezni, de az, hogy értem is, egy teljesen más lapra tartozik.
- Jönni Finnország, születni Oroszország - óvatosan lépek el mellette, hogy ahogy az előbb ő, úgy most én is felkönyököljek az ablakpárkányra és kifelé szemlélődve nézelődjek. - Izland szép, sokat járni oda szüleimmel - régen. Azóta túl sok év telt el, amiket nemigen tudunk már bepótolni, és részben, még ha nem is mondja az arcomba senki, ez az én hibám. Ha nem kellett volna elmennem az RJ-be, akkor talán a mai napig járnánk olyan helyekre, ahova régebben. Amikor gyerek voltam, és nem kellett félniük anyáméknak attól, hogy miattam veri szét egy srác a másiknak az arcát. Jaj, a régi szép idők.
- Amelyik neked oké - vonom meg vállaimat kicsit, vállam fölött a lányra pillantva. Soha nem érdekel ki hogy hívott, általában választásom sem volt, mert nemigen hívtak a nevemen. Kivéve az RJ-ben, ott kezdődött az, amikor én is embernek érezhettem magam. - Eperke? Szeretem epret. Finom - egy féloldalas mosoly kerül fel ajkaimra, és rögtön érzem, ahogy vélamágiám indulásnak ered ereimben, a vérem minden egyes cseppjét behálózva, de talán még időben elkapom. A karkötő, ami folyton folyvást csuklómat ékesíti nem szól bele a mágia használatba, de a Minisztériumot annál inkább értesíti. Nem akarom.
- Ezért akar megtalálni - bólintok felé egy aprót. A párkánynak hátat fordítva támasztom csípőmet neki, kezeimet keresztbe fonom magam előtt. - Külön szoba lenne legjobb nekem, ahol csak én lenni - egy kissé mélyebb sóhaj hagyja el ajkaimat, mert lehetséges, hogy az ötletet már most elvethetem. Az RJ-ben is csak azért kaptam külön szobát, nehogy véletlen levetessem valakivel a karkötőt és kihasználjam a kiszolgáltatottságát. De legalább külön voltam, ami annyira nem rossz. Nem kerüli el a figyelmemet arcára felkerülő vörösebb színárnyalat, ami automatikusan mosolygásra késztet, de nem pazarlok erre több szót. Így is ahelyett, hogy keresném azt, akit kellene, itt ácsorgok és beszélgetek, mintha nem lenne jobb dolgom.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1019
Írta: 2019. szeptember 28. 19:58 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Úgy tűnt, hogy a fiú nagyon koncentrált arra, amit mondok neki. Reméltem, hogy nem zavartam össze a sok-sok információval. Épp előtte álltam, mikor hirtelen megindult felém, majd az arcomra simítva a kezét, arcon csókolt. Hú, te jó ég! Totál beleborzongtam az egészbe, annyira megérintett, valahogy mélyebb volt az egész egy egyszerű arcpuszinál, de hogy miért, azt én se tudtam megmagyarázni. Talán azért, mert nagyon vonzó volt a másik, talán a pillanat heve miatt... jó kérdés. Miközben még az előbb megtörtént dolog hatása alatt álltam, a srác közölte, hogy mindezt azért tette, mert hogy én lány vagyok, majd visszalépett az eredeti helyére. Válaszul széles mosolyra húztam a számat, legbelül kicsit sajnáltam, hogy véget ért az egész. Kicsit kidugtam a fejem az ablakon, hogy friss levegőhöz jussak, és leplezzem az arcpírt, amely megjelent rajtam. Kicsit kitisztult a fejem a légmozgás hatására, majd felfogtam, hogy mit is mondott a fiú. Te jó ég! Most azt hiszi, hogy üdvözlésképp meg kell puszilnia a lányokat! Ajajjj, ez akár még rosszul is elsülhet!
- Figyelj csak, hú, hát ez remek bemutató volt, de nem puszilhatsz meg minden lányt, akivel szóba elegyedsz és üdvözölni akarod. Szóval a puszi azokra vonatkozik, akiket már jól ismersz, akikkel többször találkoztál már, és valamiféle erősebb kötődés alakul ki köztetek. Akiket nem ismersz még, maradj meg a kézfogásnál - magyaráztam neki, nehogy később bajba kerüljön. Nem egy olyan lányt ismertem, akinek féltékeny volt a fiúja. Mondjuk én olyannal sose kezdtem volna, aki az egészséges határokon kívül mozog, például, ha alaptalanul is gyanúsítgatja a másikat.
- Persze én már kivételt képzek, mert megpusziltál, szóval mindig így fogjuk üdvözölni egymást ezentúl, ha találkozunk - fordítottam előnyömre a helyzetet egy huncut mosollyal az arcomon. Közben közelebb léptem hozzá, majd lábujjhegyre emelkedve én is adtam egy puszit az orcájára, ha már tartottam magam a szabályokhoz. Mégpedig azt mondtam, hogy fiú és lány puszit is adhat egymásnak, szóval kölcsönkenyér visszajár. Hát nem mondom, hogy nem élveztem a helyzetet.
- Igen-igen, nyugodtan tegeződhetünk - helyeseltem neki nagyokat bólogatva, hogy hangsúlyozzam a helyeslésemet.
- Wow, az klassz! Akkor feltételezem tudsz oroszul, meg finnül is. Én olaszul tanulok épp. Az annyira tetszik, mert dallamos nyelv - mondtam neki mosolyogva, majd én is kikönyököltem az ablakon friss levegőt szívva magamba.
- Örülök, hogy tetszik Izland, én is imádom. Na, és mikor költöztetek Finnországba, hány éves voltál? És miért? - érdeklődtem meg tőle. Akiket ismertem és költözködtek, azok főként azért tették ezt, mert a szüleik jobb állást kaptak egy másik helyen, de voltak kivételek is, melyek mint jól tudjuk, csak erősítették a szabályt.
- Mit szoktál csinálni szabadidődben? - tettem fel neki egy újabb kérdést, az egyik hajtincsemmel játszva. Nagyon megnőtt már a hajam, ideje volt kicsit vágatni a végéből, hogy ne töredezzen.
- Rendben, akkor Mihail-nak foglak hívni. Engem hívhatsz Dana-nak vagy Eperkének, amelyik jobban tetszik - közöltem vele vidáman.
- Bizony, finom ám az eper. Imádom én is! A tesómat meg áfonyának hívják - mondtam neki nevetve. Bizony, mi már csak ilyen gyümölcsös család voltunk. Azt még meg sem említettem neki, hogy rajtunk kívül még 4 fiútestvérünk is volt.
- Igen, egy saját szoba lenne a legjobb! Az maga az álom. De itt szerintem nem jár senkinek sem külön lakosztály, de azért egy próbát megér! - feleltem neki a szemébe nézve, reméltem, hogy meg fogja találni itt a számításait.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 742
Írta: 2019. szeptember 29. 11:47 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Végre kezdem úgy érezni, hogy ha nem is teljesen, de mindenképpen kezdem megérteni a magyarok viselkedését. Na meg, ha minden lánynak puszit kell adnom, akkor abban biztos vagyok, hogy nagyon hamar bekerülök a top3 srác közé mindenkinél. Főleg a baromság listában, de ha náluk ez így szokás, akkor rendben, legalább itt menjen hamarabb a beilleszkedés, mint eddig máshol. Kezdek hozzászokni a kitaszítottsághoz, nem arról van szó, de azért bele-beleunhatok néha én is nem? Mert valóban hozzászokok, de elfogadni nem akarom, túl sokat voltam eddig magamban, főleg most, hogy anyámék is visszamentek Finnországba. Kissé elkalandozott gondolataimból a lány ismételt szóáradata riaszt fel, megilletődve nézek rá, mert megint elvesztettem a fonalat szerintem.
- Neked puszi - szemöldökömet ráncolva mutatok rá Danára. - Többieknek pedig csak később? - de ha neki adhatok most, akkor a többieknek miért csak később, amikor megengedik? Mert meg kell nekik, hiszen Dana azt mondta, hogyha jól ismerem már őket, de akkor őt is jól ismerem már? Nem mondom, nagyon cuki arca van és eszembe is jutott, hogy megszerzem magamnak. Valószínűnek tartom, elég lenne egy pöppet erősebb vélamágia, mint ami alapvetően körülöttem van és már a karjaimba omlana, mint egy engedelmes kislány. Elmosolyodom a gondolatra, mert régebben ezen még csak gondolkodnom sem kellett, hiszen csak csináltam, megtörtént, én boldog voltam, aztán mindenki ment tovább pár betörött orral.
Fejemet elfordítva kapom arcom helyett a puszit, ajkaimra. Nos, még csak vélamágia sem kellett hozzá, elég ha taktikus vagyok. Lágyan érintem ajkait ajkaimmal, kezem arcára csúszik óvatosan. A csók ilyen marad, kis szemérmes, nem mélyítem el, egyszerűen kíváncsivá tett, és most, hogy megkaptam rajtam már nem múlik. Csókja is ugyanolyan kedves és visszafogott, mint maga a lány. Még egy utolsó puszit lehelek ajkaira, majd eltávolodom tőle, és csípőmet visszatámasztom az ablakpárkánynak.
- Kicsit ebből, kicsit abból - billegtetem meg kezemet kissé jobbra, majd balra, majd fülemet enyhén előre tolva mutatom meg neki a headset fejet, ami segít megértenem a többi nyelvet. - Olasz szép. Sok szerencsét tanuláshoz - rengeteg kérdés következik ezután, és próbálom összetenni a fejembe, mégis miről van szó, amikor leesik, hogy az érdekli miért költöztünk Finnországba.
- Nincs közöd hozzá - szűröm fogaim között a választ, ami nem is válasz, de talán elérem azt, hogy ne kérdezgessen többet. A családi viszály a mai napig olyan téma, amiről nem szívesen beszélek, főleg nem olyanoknak, akiknek semmi közük nincsen hozzá. Az élet kurva szar, ha elköltözöl valahova, majd a nagyszüleid elérik azt, hogy visszaköltözz oda, ahonnan eredetileg származol, de soha nem töltöttél ott elég időt. Nem csoda, hogy minden nyelvhez fordító kell, egyik helyen sem töltöttem el elég időt ahhoz, hogy megtanuljak beszélni. Érteni értem a nyelveket, de kommunikálni nem tudok velük.
- Szeret olvasni és futni - mosolyodom el, amikor végre egy kevésbé kellemetlen témát érintünk. - Te? - nyúlok arca mellé, hogy egy rakoncátlan tincset válla mögé dobjak. Nem szeretem, ha valami nincs egybe, és az a tincs nagyon sokat rontott az összképen.
- Oké - bólintok egyet arra, hogy hogyan hívhatom és ő hogy hív engem. Meg kell hagyni, bármennyire is aranyos a csaj, rengeteget beszél, amit nem mindig tudok követni. - Áfonya is szeretem. Kedvenc gyümölcs, főleg vörösáfonya Finnországból - csúsztatom tarkómra kezemet, miközben fejemet hátravetem és nyakamat megfeszítve próbálom kiropogtatni a megfeszült és beékelődött inakat.
- Úgy hallani apámtól Mestertanoncok kérhetnek saját szoba - ráncolom a szemöldökömet értetlen, és csak remélhetem, hogy apámnak lesz igaza, nem pedig az előttem állónak.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1019
Írta: 2019. szeptember 29. 22:07 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



- Bizony, jól mondod. Többieknek csak akkor puszi, ha megengedik már - feleltem neki vígan. Nem mindenki díjazná, ha így kezdené el az üdvözési formát ami teljesen érthető volt a kultúrát tekintve. Bezzeg, ha Olaszországban lennénk, ott lazábbak lennének az íratlan szabályok is, ugyanis ott imádnak pusziszkodni az emberek. Ami ezután következett, arra bizony nem készültem fel. Mikor az orcájára szerettem volna puszit adni, hirtelen elfordította a fejét, így az ajkára sikerült cuppanóst adnom. Azonban ez nem egy villámgyors akció volt, mert ő is viszonozta, ráadásul még a kezével is megérintette az arcomat. A csókja egyszerűen csodálatos volt, iszonyat jól esett, mikor a puha ajkai megérintették az enyémet. Legszívesebben örökre ebben a helyzeten maradtam volna, de ahogy mondani szokás, egyszer minden véget ér. Szívesen vettem volna még egy kis repetát, végül pedig kaptam tőle még egy utolsó ajakcsókot. Szinte a fellegekben jártam, annyira megérintett ez az egész, ráadásul ez volt életem első csókja, ami nagy dolog volt számomra. Igazán szerencsésnek mondhattam magam, hiszen a fiú rém helyes volt, és tudta, mi a dörgés. Most teljesen elpirultam, hirtelen melegem is lett, úgyhogy gyorsan kidugtam a fejem az ablakon, hogy javuljon a helyzet.
- Hú, hát ez... ez fantasztikus volt! - közöltem vele nagy vigyorral az arcomon, mikor újra feléje fordultam.
- Szuper! Приятно познакомиться(örülök a találkozásnak) - ennyit tudtam oroszul, meg néhány szót még, anyáméktól kaptam régen egy képeskönyvet, amelyben mindenféle vicces ábra volt oroszul feltüntetve. Sokat persze nem tudtam, de ezzel az alapvető dologgal tisztában voltam. Anyám tanulgatta kicsit a nyelvet, de később felhagyott vele. Közben megszemléltem a headsetjét, amely segített neki felismerni a nyelveket. Elismerően bólintottam, nem volt rossz ötlet, hogy magánál tartotta, hiszen elég színes volt a Bagolykő társasága nemzetiségeket illetően.
- Bocsánat, nem akartam belehatolni a magánszférádba - vágtam rá gyorsan a szemeimet lesütve. Valóban illetlen kérdés volt tőlem ez... sajnos jellemző volt rám az, hogy előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna. Reméltem, hogy nem orrolt rám meg emiatt a fiú. Közben egy kellemesebb témára, azaz a hobbikra terelődött a szó. Meglepett, hogy mennyi közös volt bennünk. Közben Mihail a vállam mögé helyezett egy hajtincset, ami által újra sikerült elpirulnom, szinte beleborzongtam az érintésébe.
- Ez nagyon jó, én is szeretek olvasni és futni is. Imádok olaszul tanulni, úszni, verseket írni és játszani a tűzzel. Vagy rossz fát tenni a tűzre, szóval tilosban járni, mikor nem szabadna - magyaráztam neki mosolyogva.
- Milyen könyveket szeretsz olvasni? - kérdeztem tőle a szemébe nézve kedvesen.
- Én mindent szeretek műfajtól függetlenül, az a lényeg, hogy lekössön és izgalmas legyen - tettem hozzá ezt a fontos információt.
- Én is szeretem az áfonyát, meg az epret, málnát is. Kissé vicces, hogy pont gyümölcsökről neveztek el minket a szüleim - nevettem el magam, eléggé ironikus helyzet volt ez.
- Tényleg? Ez remek hír, remélem igaza lesz - igazgattam a hajamat, miközben rá koncentráltam teljes energiámból. Nagyon élveztem a társaságát, reméltem, hogy nem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Valamilyen megmagyarázhatatlan dologból teljesen elbűvölt, marha szerencsés lesz az, aki majd a barátnője lesz. Persze kérdés, hogy akar-e majd komoly kapcsolatot, de ez az ő saját döntése volt, mindenesetre örültem, hogy tőle kaptam meg életem első csókját.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 30. 17:07
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 742
Írta: 2019. október 4. 13:10 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Hevesen bólogatok arra, hogy megértettem. Csak annak jár a puszi, akit régóta ismerek és, aki megengedi, szóval idegeneknek semmiképpen sem kéne cuppanóst nyomnom az arcára. Nem tudom ki hogy van ezzel, de én örülnék, ha én akarnám megpuszilni magam, mindenféle elfogultság nélkül, mert ha még nem tenne rá a vélaság akkor sem lenne okom panaszkodni. Az alapvetően szőke haj és kék szem vélaság nélkül is megmarad az emberben, így a vélalét csak ad egy kis pluszt, ami kiemeli mindenemet konkrétan. De ugye, semmi elfogultság.
A csók csak őt érte váratlanul, nem mondhatom, hogy mindvégig ez volt a tervem, de eszembe jutott már egyszer-kétszer a beszélgetés alatt, hogy lopok tőle egy csókot, és láss csodát! Végül sikerült is, amit a legnagyobb örömmel fogadott, pedig isten látja lelkemet, nem használtam vélamágiát, egyszerűen kapott egy csókot, amelyet időben sikerült tökéletessé tennem, és megkapta a megfelelő lezárást is. Mondjuk arra nem számítottam, hogy kihajol az ablakon, bár arcának pirosságából ez érthető.
- Örülni - mosolyodom el kedvesen, de csak rásandítok, mert tudom, hogy nem lehetett rossz, hiszen rólam van szó. A tetoválás is megtekintésre kerül. Igazán egyszerű okai vannak annak, amiért a megbűvölt tetoválás mellett döntöttem. Először is nem hordok ékszert, és csak azért, hogy megértsem azt, amit nekem beszélnek nem is fogok, nyilvánvalóan, másodszor pedig mindennemű ékszer hordása egyelőre a karkötőn kívül eszembe sem jutna, mert mindig elhagyom őket. Így ezen okok eléggé kizárják az ékszerhordást szerény véleményem szerint, ráadásul a tetoválás a fülem mögött még jól is néz ki. Nem nyúlhattam mellé vele.
Lehunyom szememet pár pillanatra, csak bólintok egyet. Olyan szinten nem hatolt be sehová, mint valószínűleg szeretett volna, de ezek olyan dolgok, amikről nem szívesen beszélek. Nem hogy egy idegennel, de még a saját anyám sem tud kicsikarni belőlem rendes feleleteket a kérdésekre ezzel kapcsolatban. Elmondtam nekik is mindent, ami ezzel kapcsolatban a szívemet nyomja, ha változás lesz, mindenképpen szólok. Hogyne...
- Rossz fa tűzre? - ráncolom szemöldökömet értetlenül, miközben mosolyogva nézem, ahogy ismét elpirul érintésemre. - Nem érteni, de hajrá! - vonom meg vállaimat, karjaimat keresztbe fonom magam előtt. Lehunyt szemekkel hallgatom Dana szóáradatát, majd amikor befejezi nyitom csak ki pilláimat, hogy elkapjam tekintetét.
- Minden - felelem szűkszavúan. - Író sem lenni fontos, csak érdekes legyen leírva - könyvek terén vagyok talán a legjobban elfogadó, mert valóban mindent olvasok, ami jól van megírva teljesen mindegy milyen kategóriájú könyvről beszélünk.
- Szeretem gyümölcs - szinte észrevétlen nyalom meg alsó ajkamat nyelvem hegyével, hogy mindennemű gátlás nélkül nézzek végig a lányon, majd egy simlis mosoly mellett folytassam onnan, ahonnan eredetileg is indultunk.
- Szóval Rellon vezető lenni alagsor? - emelem meg egyik szemöldököm kérdőn Danát fürkészve közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1019
Írta: 2019. október 6. 01:39 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Megnyugodtam, mikor a fiú megértette, hogy nem jár ám mindenkinek puszi, csupán annak, akivel már jóban van. Nagyon cukin fogadta, mikor közöltem vele, hogy ez a csók remek volt, bár ez volt életem első csókja, amit nem adtam a tudtára, így nem is volt összehasonlítási alapom. De ember legyen a talpán, aki überelni tudja ezt, úgy voltam most vele, meg egyébként is csodás volt, és csak ez számított. Végignézve a srácon eltűnődtem magamban, hogy ilyen kinézettel bizony tutira nincsenek csajozási gondjai. Ráadásul még kedves és udvarias is volt, szóval jól fog vele járni a szíve választottja. Már, ha lesz olyan, nem ismertem igazából, hogy milyen kapcsolatra vágyott, lehet, hogy semmilyenre, nem tudhattam. Bár idővel, ha rátalál az igazira, akkor majd úgyis zajlanak maguktól a dolgok. Emellett örömmel vettem, hogy nyugtázta a bocsánat kérésemet az indiszkrét kérdésemet illetően.
- Valami olyasmit csinálni, amit nem szabad, azt jelenti, hogy rossz fát tenni a tűzre. Tudom, a magyar nyelv egyenesen borzalmas, annyi fura kifejezés van - csicseregtem neki mosolyogva. Hát még nekem is kihívás volt elsajátítani ezt a bonyolult nyelvet, nem kis időbe telt, mire megtanultam a dolgokat, de még így is voltak hiányosságaim, nem is kevés. Azért azt méltányoltam a szüleim felől, hogy sok pénzt öltek a taníttatásomba, ennek végül meg lett az eredménye. Azonban sok olyan kifejezést tanultam itt még pluszban, amelyet valóban csak a helybeliek ismertek.
- Akkor ebben hasonlítunk. Nálam is az a lényeg, hogy érdekesen meg legyen írva a könyv - válaszoltam a fiúnak úgy, hogy ő is megértse, amit mondok neki. Miután közölte, hogy szereti a gyümölcsöt, egyenesen végigmért, amely megint csak pirosságot csalt az arcomra. Legbelül kicsit szidtam magam, hogy mindenen elpirulok, nem is értettem miért, hiszen nem volt rám jellemző. Bizonyára Mihail váltotta ki belőlem ezt a szokatlan reakciót, ami mondjuk jelen esetben teljesen érthető volt.
- Igen, a Rellon vezetője az alagsorban van az irodájában. Odatalálsz vagy elkísérjelek? - kérdeztem tőle kedvesen. Szívesen segítettem neki eljutni a kívánt helyre, ő is nagyon rendes volt velem, és egyébként is nagyon bírtam. Bárcsak sose térne véget ez a találkozás, bár tudtam, hogy egyszer minden jónak vége szakad, az élet nevű játék már csak ilyen volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Prefektus Rellon, DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 742
Írta: 2019. október 10. 18:58 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Azt már tudjuk, hogy fejlődőképes vagyok, ha a magyar nyelvről és a mondatok jelentéséről van szó. Sok mindent kell tanulnom még, nem tagadom, de talán ha beszélgetek magyarul, akkor nem megy majd olyan rosszul, mint ahogy eddig hittem.
- Értem - az egyszerű szavak mennek, nem kell őket túlspilázni. Még a jelentésük is egyértelmű, és bár szívesen beszélgetnék végre egyik anyanyelvemen, nem mintha bármelyik is túl jól menne, de talán könnyebb lenne. Ez a hátránya annak, ha nem töltesz elég időt sehol, mert bár megértem, amit oroszul vagy éppen finnul mondanak nekem, de válaszolni nem tudok. Sőt, az orosz és az ukrán talán jobban megy, mint a finn, de valahogy az angollal értetem meg magam a legjobban. Még a mugli iskolában erőltették nagyon ránk, és tekintve, hogy Walesbe is néha kell menni, nem jön rosszul a dolog, főleg, hogy egyszerűbben tanultam meg, mint a kurva oroszt. Anyámék meg mit sem törődve azzal, hogy a gyerekük éppenséggel egyik nyelvet sem beszéli valami jól, költöztek ide-oda, még végre dűlőre jutottak, hogy akkor Finnország a nyerő. Az az ország, ahonnan apám alapvetően indult még fiatalkorában. Én meg? Eljöttem inkább Magyarországra tanulni, nehogy véletlen egymás közelében legyünk, na nem mintha az én hibám lenne az, hogy állandóan a legmesszebb iskolákba kell járnom vagy mennem. Lásd; RJ. Oda sem én akartam menni.
- Örülni - sokkal több közös van bennem meg a lányban, mint azt elsőre gondolná az ember. Bár külső szemmel biztos szörnyen viccesek lehetünk, de kellemes vele a társalgás, kivéve, amikor olyanra kérdez rá, amihez semmi köze. Azt is abszolváltuk igazából, nem is akarok rajta tovább rágódni.
Arcán feltűnő pirosság nyilvánvalóan nem kerüli el a figyelmem, mosolyom kiszélesedik - egyszerű mosoly, komolyan -, és hízik a májam a reakciótól. Mindig hízik ilyenkor, hogyne hízna, de ha újra és újra láthatom, akkor csak jobban esik. Alapból sem vagyok egy csúnya gyerek - khm -, de a vélaság még csak dob egy fokot az egészen. Szerencse? Nem mondanám. Gének? Annál inkább, mert a vélamágia használata nélkül is olyan reakciót váltok ki Danából, ami egyszerűen felemelő.
- Odatalálni - biccentek felé egy aprót, majd lassan fordulok felé. Tenyeremet simítom arcára, türelmesen megvárom, amíg felpillant rám, hiszen nem sietek sehova. Amikor végre megtörténik mosolyodom el féloldalasan, majd szemeimet lehunyva húzom közelebb magamhoz, hogy ajkaink ismét találkozzanak. A csók lágy, szinte már olyan, mint egy felhő puha érintése, és nem is mélyítem el. Majd legközelebb talán. - Köszönöm - suttogom ajkaiba, mielőtt eltávolodnék tőle. Másik kezemmel egy rakoncátlan tincset tűrök füle mögé ismét, majd tenyeremet elvéve arcáról dugom zsebre kezeimet, fordítok hátat és indulok el még egyszer. Most már tényleg meg kell találnom azt az embert.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1019
Írta: 2019. október 11. 22:43 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Aranyos volt, hogy el tudtam magyarázni egy szófordulatot a fiúnak, amelyet aztán meg is értett, ez számomra igazi sikerélmény volt.
- Я тоже рад. (Szintén örülök) - válaszoltam Mihail-nak mosolyogva. Most rém büszke voltam azokra a kifejezésekre, amelyeket anyámtól tanultam. Sose gondoltam, hogy bármi haszna lesz az általa tanultaknak, de most bebizonyosodott, hogy tévedtem, és igenis nagy értelmet nyert a nyelvtanulás.
- Klassz, hogy ilyen sok a közös bennünk - mondtam a srácnak széles mosollyal a számon, majd közelebb húzódtam hozzá. Nagyon vonzó volt számomra, igazából nem is tudom, mi fogott meg benne... A szeme színe, a magabiztossága és még sorolhatnám, ez mind pozitív volt számomra. De úgy összességében az összhatás volt, ami előrébb lendített a nem létező kapcsolatunkban meg valahogy olyan volt a kisugárzása, amely nagyon vonzónak hatott.
Miután Mihail közölte, hogy oda fog találni a keresett helyszínre, néztem egy nagyot, hiszen ez azt jelentette, hogy külön válnak az útjaink. Ám ahelyett, hogy ott hagyott volna magamra mindenféle magyarázat nélkül, tenyerét hirtelen az arcomra simította. Mikor felpillantottam rá, magához húzott szenvedélyesen, majd egy lágy csók hagyta el a számat általa, amely iszonyat jól esett. Legbelül azt kívántam, bárcsak elmélyítené a csókot, kíváncsi voltam, vajon milyen lett volna akkor, mennyire lett volna szenvedélyes, hogyan éltem volna meg, milyen lett volna igazából átélni... hirtelen kívántam azt, hogy magához húzzon, majd szenvedélyesen megcsókoljon... talán egy másik alkalommal teljesül majd a kívánságom. Abba is beleborzongtam, mikor Mihail egy rakoncátlan tincset a fülem mögé tett. Kicsit sokat képzeltem a történetbe, mely aztán úgy volt tökéletes ahogyan elkezdődött, aztán véget ért. Ez az egész fantasztikus volt számomra, majd mikor véget ért a "varázslat" és visszafordult megkeresni a célszemélyt, realizáltam magamban, hogy nehéz volt elengednem, de bíztam benne, hogy hamarosan újra találkozni fogunk. Miután egyedül maradtam, picit még levegőztem a nyitott ablaknál, majd becsuktam azt, és tovább indultam a dolgomra.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 12. 05:29
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet