Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

Steph megy, Steph jön, Steph hülye. Ismét. Alig telt el párnap, nekem ismét hangya volt a gatyámban és mehetnékem volt. Komolyan mondom úgy viselkedtem, mint egy besózott kisgyerek, nem bírtam magammal és az napi monoton herce-hurcával. Túl egyhangúnak és unalmasnak találtam. Itt volt az ideje, hogy cselekedjek. Az eridon klubházban felkaptam Lanettát, úgy láttam, nem volt túl sok dolga, húztam magammal. Vagy ha mégis volt valami tennivalója, akkor is jött velem, ezt a rózsaszín miniHulkot nem lehet csak úgy megállítani, ha belelendül a dolgokba. Igen, engem.
- Gyere, jó muri lesz, de shh, mert ha ezt valaki megtudja, egyből amperkodni fog. Arra meg marhára nincs szükségem, és szerintem neked sem. - húztam magam után az ezüsthajút és úgy baktattunk a folyosón.
- Valahol erre kellene lennie a szfinx portréjának... - a fejemet vakarva nézelődtem hol jobbra, hol balra, amikor megálltam, hogy beazonosítsam pontosan merre is kellett mennünk. Életemben nem jártam még arra felé, vagyis de, csak akkor az óralátogatás volt az elsődleges célom. Nem a nindzsáskodás.
- Szerintem most már halkan legyünk, mert még a végén valamelyik prefi elkap, oszt lesz nagy gebasz. - tény, hogy nem tanultam az előző ügyemből, deeee óvatosabb lettem. Ráadásul lassan este tízet ütött az óra, mi meg kint kóvályogtunk. A járőrözésre beosztott prefik valószínűleg akkortájt indulhattak.
- Szerintem erre kellene menni... - böktem az orrommal jobbra és elindultam. - Jössz-e?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556011#post556011][b]Péter Fanni - 2015.12.22. 18:56[/b][/url]

Steph megy, Steph jön, Steph hülye. Ismét. Alig telt el párnap, nekem ismét hangya volt a gatyámban és mehetnékem volt. Komolyan mondom úgy viselkedtem, mint egy besózott kisgyerek, nem bírtam magammal és az napi monoton herce-hurcával. Túl egyhangúnak és unalmasnak találtam. Itt volt az ideje, hogy cselekedjek. Az eridon klubházban felkaptam Lanettát, úgy láttam, nem volt túl sok dolga, húztam magammal. Vagy ha mégis volt valami tennivalója, akkor is jött velem, ezt a rózsaszín miniHulkot nem lehet csak úgy megállítani, ha belelendül a dolgokba. Igen, engem.
- Gyere, jó muri lesz, de shh, mert ha ezt valaki megtudja, egyből amperkodni fog. Arra meg marhára nincs szükségem, és szerintem neked sem. - húztam magam után az ezüsthajút és úgy baktattunk a folyosón.
- Valahol erre kellene lennie a szfinx portréjának... - a fejemet vakarva nézelődtem hol jobbra, hol balra, amikor megálltam, hogy beazonosítsam pontosan merre is kellett mennünk. Életemben nem jártam még arra felé, vagyis de, csak akkor az óralátogatás volt az elsődleges célom. Nem a nindzsáskodás.
- Szerintem most már halkan legyünk, mert még a végén valamelyik prefi elkap, oszt lesz nagy gebasz. - tény, hogy nem tanultam az előző ügyemből, deeee óvatosabb lettem. Ráadásul lassan este tízet ütött az óra, mi meg kint kóvályogtunk. A járőrözésre beosztott prefik valószínűleg akkortájt indulhattak.
- Szerintem erre kellene menni... - böktem az orrommal jobbra és elindultam. - Jössz-e?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556133#post556133][b]Vér Lanetta - 2015.12.22. 20:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556242#post556242][b]Péter Fanni - 2015.12.23. 00:51[/b][/url]

Szegény Lanettát úgy magammal rántottam, hogy szerencsétlen csaj azt sem tudta, hogy kedd volt-e vagy köd. Én meg csak hoztam a formám, azt a tipikus Fannisat. Valójában nem is tudom, hogy mit hittem, hogy csak úgy betörünk a levitába, aztán meg piff-paff, dirr-durr átrendezzük eridonosra vagy mi? Először oda kéne bejutni vagy valami ilyesmi.
- Tutiraaaa, én már jártam erre, amikor órára mentem. Vagyis egy emelettel feljebb és akkor sem erre, hanem az ellenkező irányban... Jóóóóó, még soha nem jártam erre, de megoldjuk, mert pirosak vagyunk. - mindezt olyan könnyedséggel és lazasággal mondtam, mintha ez teljesen természetes dolog lett volna, mármint a belógás. Bíztam magamban és a tájékozódó képességemben. Csak egy dolog zavart, mégpedig az, hogy az orromig sem láttam.
– Gyűűűű, olyan sötét van itt... Ha erre kószálna egy dementor az tuti úgy világítana, mint a mugliknál a neoncső… - A festmények már rég szunyókáltak, és ha egy lumossal felsötétítettem volna magunkat, biztos óbégattak volna egy sort. Inkább nem tettem, helyette csendre intettem a barátosnémat. Tudtam, hogy nem fog hangoskodni, de jobb félni, mint megijedni. Prefekta-társaságra meg nem volt szükségünk
Amikor biztosított arról, hogy követett, egy nyugodt mosoly húzódott az arcomon végig, ahogy cipőjének a kopogását hallgattam. Ez volt számomra visszajelzés. Tényleg ott volt, így nem kellett felé fordulnom, hogy megbizonyosodjak róla a szemeimmel is.
- Hát, igazából még nem t'om. Gondoltam rögtönözök vagy valami. Lazriell mondta, hogy a szfinx valami agybeteg találós kérdéseket tesz fel, és csak akkor enged be, ha eltalálod. És azt is hallottam, hogy nem valami egyszerűek. Szóval majd alkotunk, max’ addig fárasztom azt a festményt, amíg be nem enged kínjába vagy  nem tudom. - felröhögtem, igyekeztem a lehető leghalkabban vihogni, ám a nevetőhullámot cipőkopogás szakította félbe. Ez nem mi voltunk, sőt... mintha nem csak egy ember jött volna. Azonnal megtorpantam, ha Lala belém jött, kicsit megbillentem, de mást nem tettem. Úgy megálltam, mint aki karót nyelt.
- Hallod ezt? –fülelni kezdtem, közben szemeimmel Lalára pillantottam, legalább is arrafelé, amerről hallottam a lépéseinek a hangját- Ez most vagy prefi, vagy tanár, vagy valami Bolyhoskaszerű soklábú izé, ami szteppcipőt hord és jön, hogy elkapjon minket… Szerintem bújunk el, szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556870#post556870][b]Váradi Fanni - 2015.12.23. 23:00[/b][/url]

Egyáltalán nem vagyok fáradt, ami nagy szerencse a mai estére, hiszen be lettem osztva járőrözni Keith-szel. Persze, nem nagy dolog lenne, de mivel nem viselem a jelvényt túl régóta, így igenis izgalmat jelent, hogy legálisan császkálhatok kint a folyosókon. Valószínűleg még elég sokáig izgatott leszek ettől a ténytől, de ezt majd meglátjuk a későbbiekben. Mostanra legyen elég annyi, hogy szépen felveszek egy kényelmes farmert – mert szerintem ez a fajta viselet igenis kényelmes, még aludni is tudnék benne –, meg egy pulcsit húzok a fölsőmre. Aztán nem maradhat el, hogy kitűzzem a szép eridonos P-betűt. Egy büszke mosollyal tekintek a kis kitűzőmre, majd elindulok, hogy a klubhelyiségben megvárjam a prefitársam. Akivel aztán együtt hagytuk el a főnixek körleteit. Persze a szám először be nem állt, és elárasztottam szegény háztársam mindenféle hülyeségemmel, minthogy ha véletlen ránk támad egy éjjeli szörny a kastélyban, akkor legyen szíves nem egyedül hagyni, de ilyet amúgy sem feltételeznék egy eridonosról, és igazából lehet, hogy én is el tudok bánni vele. Még nem sokkal járunk takarodó után, de már azért a kastély nagy részére csend borult. Éppen valahol az első emelet környékén járhatunk, mikor kivételesen befogom a számat, és mintha emberi hangok ütnék meg a fülemet. Megtorpanok és a fiúra pillantok.
- Mi volt ez? Te is hallottad? - kérdezem kimeredő szemekkel. - Gyere, nézzünk utána! - Jelentem ki, majd a pálcámat előre szegezve némán meredek bele a sötétségbe. Aztán lépek egyet-kettőt, igyekezve nem nagy zajt csapni. A folyosón szinte semmi fény sincsen, de biztos vagyok benne, hogy az előbb beszédet hallottam. Az is lehet, hogy valamelyik festmény volt. Határozottan indulok meg előrébb, majd megunom, hogy ennyire sötét van, és nem látok semmit, így egy röpke fényt varázsolok a pálcám végére. Igyekszem nem belevilágítani egyik festmény szemébe sem, és a fény két ismerős arcra esik. Fanni és Letta.
- Óóóó, sziasztok, már azt hittem, valami rémisztő folyosószörnyre akadtunk Keith-szel – nevetek fel megkönnyebbülten, és bökök a fiúra, aki remélhetőleg nem ment el a másik irányba. Úgy megörülök a lányoknak, hogy először le sem esik, hogy valami nem stimmel.
- Mit csináltok itt egyébként? - kérdezek rá kíváncsian pislogva. Amikor is rájövök, hogy én éppen mit csinálok. Ja igen, prefi vagyok, meg járőrözés, hasonlók, így a felismeréssel együtt csapok a homlokomra.
- Várjatok csak!! Már takarodó után van, ebből büntetés lesz! - Igazán semmi kedvem sincsen a két háztársamat megbüntetni, nem is szoktam nagyon, vajszívű prefinek is hívhat bárki. - Keith, mi legyen velük? - fordulok a társam felé, kérdő tekintettel. Tudom, hogy ő sem olyan kegyetlen fajta. De az még mindig érdekelne, hogy mit is akartak erre csinálni.