Zoli

Elgondolkodva sétálgatott a folyosókon. Volt min gondolkodnia, hiszen az elmúlt napokban sok dolog történt. Ott van például az este a könyvtárban, és Gy-vel. Hiszen bentragadtak egy könyvtárban, kettesnen és a fiú, még meg is ölelte! Ez lehet, hogy más lányoknak nem lett volna furcsa, dehát neki, aki egész kicsi korától inkább fiús volt, igen is az volt. Nem szokott hozzá, hogy a szüleine és bátyján kívúl bárki is ölelgesse. Miközben ezen gondolkodott, fel sem tűnt neki, hogy valaki jön szembe. Ez azzal járt, hogy sikeresen belerohant egy iseretlen fiúba. Mindezt akkora lendülettel, hogy fenékre huppant. Felkászálódott a földről, és végigmérte az ismeretlent. Úgy egy fejjel magasabb, és talán két évvel idősebb fiúba sikerült beleszaladnia. - Szia! Bocsi az elöbbiért nem volt szándékos. Vitéz Rebeka, de inkább csak Teb, Rebi vagy esetleg Rébék, Eridon, másodév. - mosolyog rá.

Dwayne

Lewy




GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad a díszeket!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.

Von kisasszony

Vannak azok a kínos esték, mikor az ember csak szeretne hazamenni, de egyszerűen nem jön neki össze a dolog. Óravázlatokat írtam, dolgozatokat javítottam, ha már egyszer Maja úgyis éppen anyukával lógott. Mert ugye néha ilyen napokat is kellett beilleszteni a képbe, mikor vele van. A lényeg az, hogy sikerült elaludnom, aztán hogyan, hogy nem a dolgaim összeszedve indultam az utamra, hogy hm, akkor most ideje lenne hazamenni.
Az utam a vigadófreskó folyosóján át vezetett, mert ha már egyszer úgyis itt voltam, egy portya azért belefért, ez a hely pedig szinte mindig vidám. Arról nem is beszélve, mennyire térhatásuk volt az illatok miatt, csak egy grimaszra futotta a folyosóra érve.
Már majdnem a végén jártam, mikor megtorpantam kissé figyelni, ahogyan két magyar főnemesi boszorkány koccint, még egy halk "na zdrowie" is elhangzott a részemről, mikor egy pillanatra mindenki megtorpant a keretében és a folyosó másik fele felé sandítottak. Aztán mintha mi sem történt volna, mindenki tovább mulatott.
Én viszont elindultam az ellenkező irányba, a lehető leghalkabban, hogy megnézzem, ki is császkál erre.
- Segíthetek valamiben, kisasszony? - érdeklődtem meg a lánykát, aki láthatóan nem prefektus volt.

Szerda délelőtt | A karácsonyi csengő hatása alatt

Mint egy vadállat szimatolok a levegőbe és szaladok egyik ablakból a másikhoz a folyosón. Kinézek rajta, akár egy macska, aki idegesen lesi az ottani galambokat, aztán szaladok a másikhoz és keresem azt, ami az enyém. Vagyis inkább aki az enyém. Nem tudom mi ütött belém, vagy mi üthetett. Azt se tudom hogy hívják. Igazából azt se, hogy hogy néz ki, de ő kell. A szívem hevesen ver, még az órákat is kihagytam és a kihalt folyosók bizonyítják, hogy a tanodás diákok bizony ott csücsülnek a termekben szívhatják a krétaport. Egyszer hahotázhatnék, egyszer sírhatnékom van. Vele akarok lenni, érezni a porcikámban, hogy velem van. A mellkasom fáj, a gyomromban pillangók repdesnek a boldogságtól. Vágyom rá, mármár annyira, hogy a szemembe szöknek a könnyek, aztán sóhajtozva az ablakon bámulok kifelé. Ha itt körözök a folyosón, biztosan meglátom. Előbb-utóbb muszáj lesz, különben belehalok a bánatba. Egész testemben remegek, mintha elvonási tüneteim lennének. Ha ez a szerelem, olyan csodás és fájdalmas érzés...

Lora
Kinézet

   Anna

Este volt, már a 11 órát is elütötte az óra de Agaton mégis egy éjszakai sétára indult az iskolában. Mindig ez volt ha eszébe jutott a családja kiknek halálán még mindig nem tudta túl tenni magát. Ilyenkor mindig Samm-el játszott vagy sétált, bár többnyire csak sétált mert az segített a legjobban. Egyedül a prefektusoktól félt akik néha még az este is a folyosót járják, és tudta ha megtalálják akkor pontlevonást kap az Eridon amit nem akart, hisz ígyis visszahúzódó volt viszont ha ez az eset megtörtént volna akkor már feladta volna a barátkozást az osztálytársaival. Valamiért mégis mindig elment egy-egy rövidke "kiruccanásra" és ez egyre gyakrabban megtörtént. Így került a keleti-szárny első emeletén lévő "Vigadófreskó" folyosóra, amirő ugyan már hallot de még személyesen nem járt ott. Ezért volt hát, hogy nagyon mulatságosnak tartotta némelyk portrét ami túlságosan felöntött a garatra és mindenféle dologról kezdett beszélni, titkokat kifecsegni vagy csak logikátlanul mindenféle igéreteket tenni. Tetszett neki a hely szelleme, hogy éjjel-nappal megy itt a "vigadás" és mindig van itt egy ébren lévő vidám társaság. Nyilvan Sam-nek is tetszett, hisz nemhogy nem ugatta meg a képeket ahogy azt máskor szokta, de sokszor elbambulhatott rajtuk hisz néha csak Agaton második hivására jött és le is maradt, elég sokszor. Már egy ideje sétált amikor azon gondolkodott, hogy milyen szerencséje van, hogy még egyszer se találkozott egy prefektussal se.
Ekkor egy hangot hallot, egész közelről és eddig is csak azért nem vette észre mert az egyik portré éneke elnyomta a hangot. Ekkor jött rá, hogy eddigi mázli sorozata nyilván most ért véget és Fortuna elhagyta őt.

Ki nem állhatom a jóslástant. Felesleges tudományág, nem épül semmire, csak spekulációkra, és érzékem sincs hozzá. Nem mintha a kreativitásommal lenne baj, nem, az köszöni, él és virul. Miután az óra elején elszürcsöljük a teánkat, könnyűszerrel belelátom a csésze aljában lévő teafűbe a különböző formákat, néha egészen sajátos módon, olyanokat, amik nincsenek a tankönyvben. Olyan ez, mint a felhőnézés, kiskorom kedvenc játéka. Felnéztem az égre, és másodpercek alatt látni véltem a különböző állatokat, jeleneteket a bárányfelhőkben. Ennyi erővel így is jósolhatnánk, annak is annyi értelme lenne, mint a teafű olvasásnak.
Egyik kezemben Holly csészéjével, másikkal a fejemet támasztva görnyedtem a pad fölé, jeleket keresve a teafűben, amikor Huszthy mellénk lépett, és belenézett a Holly kezében tartott csésze aljába, majd elszörnyülködve emelte rám a tekintetét.
   
- A Zordóóó - utánzom a jóslástan professzorunk ijedt hangját, a teremből kilépve, - Ugyan már! - legyintek.
És ha én mást látok bele? Nem kutyát, hanem egy teknőst sombreroban?
- Láttad a többiek arcát, amikor Huszthy kiolvasta a Zordót? Ők tényleg elhiszik, hogy a jóslástannak van alapja?
Lemondóan legyintek még egyszer. Nem gondoltam, hogy egyedül maradok a véleményemmel a tantárggyal kapcsolatban, márpedig a többiek ijedt, és sajnálkozó tekintetéből ítélve, így van. Ezeket a pillantásokat még mindig a hátamban érzem.
Elgondolkodva lépkedek Holly mellett a folyosón. A jóslástantermi rideg, és vészjósló hangulat után furcsa érzés a mindig jókedvű festményalakok keretei mellett elhaladni. Egyik-másik a szomszédos képekben társalog, van, amelyik mosolyogva megemeli a kalapját, amikor elmegyünk mellette, én pedig egy halvány mosolyt erőltetve az arcomra, visszaintegetek neki.

Anti bááácsi

Catherine Shayleen Black| a kalandos krém hatása alatt |

---

.tökvéletlen. éhesen kifordulva, hol egy snickers?.

Rentai Boglárka

  

Betti

//este, nem sokkal takarodó előtt//

Apuka
Kedvenc, egyetlen és megismételhetetlen apósom
Gyermekeim bölcs nagyapja
Halálom okozója (már, ha előbb végez velem, mint Darya)

x

Rashmi

SZENTESI KEVIN
• Tendus Center •

Theodore

Agárdi Kornélia Auróra
A büntetőmunka ki nem mondott részeként

Október végén járunk. Zsebre tett kézzel céltalanul bóklásztam a kastély falai között. Imádott Hubánk gondoskodott itt a kastélyban, majd a vele töltött extra időről, így örültem, hogy ezt most megengedhetem magamnak. Sok volt ez így egy bolti meló és a bandavezetés mellett. Nem vagyok rá mérges, pontosabban de, de nem rá, hisz tökéletesen átláttam a helyzetet, ha ki akarna tolni velem, ő is alsót mosni küld Lafayette-ékhez, ahogy Kakasi tette vele meg Hollósival. Mélyen mardosó gunyorosságom arra vonatkozott, hogy inkább velük tartanék. A bocsánatkérés egy dolog, azt tudtam le a leggyorsabban, de nem láttam ott mindenkit a Nagyteremben vacsorakor az évnyitó napján, szóval párukat külön kereshetem és a közbeeső konyhai kisegítés után még az előkészítőbe is mehetek, történetesen Hubával, hisz részben előkészítősként dolgozik. Jelenleg még a konyhai feladatokban segédkezem, annak pedig a puszta gondolatát is gyűlölöm, hogy majd a gyerekek közé kell járnom. Rossz emlékeket korbácsol fel. Főleg saját sérelmek jutnak eszembe róla és valahogy újra meg újra felnyitja bennem a sebet, hogy apám, aki árvaházba rakott, már nincs. Az előkészítőbe is járnak árvák amennyire tudom, elvált szülős kölkök, meg mindenféle jellemmel megáldott csibész. Amennyire imádok tőlem kisebbekkel lenni jó természetemből adódóan, annyira tudok előre jól rágörcsölni erre. Legbensőbb gondolataimat megtartottam magamnak, a végén, ha nem vigyázok, még állandó kisegítővé válok, ha túlságosan eleresztem magam és odacsapok egyszer.
hetek óta nem tudtam normálisan aludni.
Sem pedig tovább együtt élni a bűntudattal, hogy valakit miattam menesztettek.
Hetekig tartó csatározásban álltam magammal, félig már túllendülve az évnyitón kialakult kavalkádon, de mindig ott várt tettre készen az a bizonyos fekete farkas, ami mindig ismételten belém mart, amint kezdtem volna jobban érezni magam. Még Lafayette csípős beszólásai se segítettek, szívesebben vettem volna ha komolyan egy kanál vízbe fojt, de hát kétlem, hogy bármit is segítene. Ráfüggtem a szürkepiacos nyugtatóbájitalokra és ezzel rátaláltam az én nehézágyúmra. Pár korty és az összes fölösleges morgolódás bekussolt agyamban. Nem volt több túlgondolás, mert nem volt min gondolkodni abban az euforikus állapotban amit elfért egy üvegben. Sose volt nálam több annál, ami el is fogyott még aznap, nehogy kitudódjon rusnya kis titkom. Már csak a „szer – bájital – függő” jelzés hiányzott nyomorult életemből. Persze ma semmi ilyen nem volt bennem, inkább a szoba négy fala közt tartogattam amolyan lazulós programnak. Orromat hamarosan megcsapta a bor mámorító illata, gondolataimat hangos hahotázás törte szilánkosra. Egy mosolygós, vöröshajú lány festményét pillantottam meg a távolban, immáron feleszmélve, hogy a Vigadó freskók folyosóját járom. Nehéz érzéseimtől telve először kábán sétáltam, aztán egyre tempósabban, észre sem véve az előttem levőt. Következő emlékemként a földön térdeltem, értetlenül pislogva, hogy mégis mi történt.

L a c a