28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 9. 18:50 | Link

Zoé

Hűvös este van, látszik, hogy már javában tél van. Hosszú, fárasztó és tanulással teli napom volt, úgyhogy úgy döntök, kijár nekem egy kis pihenés, teszek egy sétát. A kastélyon kívül nagyon hideg van, így maradok belül.
Elindulok amerre kedvem tartja, és hamar rájövök, hogy még sosem voltam a keleti szárny első emeletén. Fogalmam sincs, mit rejt a folyosó, de hirtelen kezd érdekelni. Engedek a kíváncsiságomnak, lassan fölsétálok a lépcsőn.
Amint fölérek, eltátom a szám. Gyönyörű látvány tárul elém, az egész folyosót betöltik a freskók, a padlótól a plafonig. Minden festményen mulatoznak az emberek, még érezni is lehet a bor illatát. Kis gondolkodás után rájövök, hogy a "Vigadófreskó" folyosóján vagyok, olvastam erről a helyről régebben egy könyvben. Mindig is kíváncsi voltam rá, nem is értem, miért nem kerestem eddig.
A sok vidám festményt látva én is jobb kedvre derülök, hirtelen elfelejtem, milyen rossz napom is volt. Csak sétálgatok a folyosón, és nézem a nekem integető embereket. Mikor felnézek a plafonra, ott is több száz mulató alakot látok. Nem tudom miért, de én is velük kezdek nevetni. Szép lassan megnyugszom, és teljesen visszatér a jókedvem.
Utoljára módosította:Maia Norwood, 2012. december 10. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. január 4. 18:39 | Link

*Már jártam jó párszor ezen a folyosón, de valahogy soha nem ütötte meg orromat ez a finom bor illat. Igaz mindig csak átrohantam rajta és soha nem figyeltem sem az illatokra sem a képekre. Most viszont végre úgy sétálok a kastély falai között, hogy sehova nem rohanok. Régen volt már ilyen, mindig volt valami dolgom. Prefektusi teendők, vagy éppen kviddics edzés, vagy valami fantasztikus házi dolgozat valamelyik tantárgyból. Mondanom dem kell, hogy kicsit túlhajszoltam magam mostanában és hát kezdtek kimerülni a tartalékaim is. Pont ezért tett jót ez a kis karácsonyi pihenés a szervezetemnek. Régen éreztem magam ilyen kipihentnek és minden bizonnyal sokára is fogom. Nemsokára egy újabb meccs elé néz a csapatunk, aminek én valahogy most nem tudok örülni. El vagyok keseredve a múltkoriak miatt. Alig van pontunk és úgy érzem, hogy egyáltalán nem tehetünk róla. Az első meccsen egyszerűen senki nem kapta el a cikeszt, a második meg a hóvihar miatt kivitelezhetetlen lett. Borzalmas, még soha nem álltunk ilyen rosszul amióta itt vagyok a suliban. Ilyen gondolatok cikáznak a fejemben, miközben leülök az egyik padra, egy romantikusan vacsorázó páros alá.


Öltözék
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. január 22. 18:17 | Link

Mary Glotter

Pám-párárám-pám-párárám… Hallatszik a kastély legvígabb folyosójáról. Persze csak szolidan, nem artikulálatlan üvöltés formájában, inkább amolyan finom, úri kisasszonyhoz illendő módon. Innen tudjuk, hogy most nem a freskók a tettesek… De kezdjük ott, hogy az úri kisasszonyok sem énekelgetnek semmifajta folyosókon. Viszont most nem látja senki. Ilyenkor talán még ők is kifordulnak magukból.
De Amandát ez látszólag nem érdekli, a folyamatosan ismétlődő ti-ririk ritmusához igazítja lépteit. Egy hosszabb-aztán két rövidebb ugrás.  A lány még a bal kezét is lengeti hozzá, miközben csettintget a rajta lévő ujjakkal. Azért csak a bal kezével, mert a jobbnak két vastag könyvet, plusz pár jegyzetet kell erősen szorítani, nehogy a földre essen.
De hogy miért is ilyen boldog a kis hősünk? Nos, ez egy jó kérdés. Talán jó jegyet kapott? Vagy valaki megkérte a kezét? Benyakalt nyolc üveg vörösbort? Megígérték neki, hogy kiveszik az iskolából? (Mert ugye jó hely, meg minden, de mégiscsak itt is tanulni kell) Vagy csak a freskók vannak rá ilyen hatással? Minden embert, aki erre téved, megfertőznek ezzel a borvirágos jókedvükkel?
A lányka éppen egy férfiakból álló asztaltársasághoz lejt oda, hogy leemelje fejéről képzeletbeli kalapját. Pukedlizik egyet a vászonlakóknak, akik döbbenten merednek rá. De úgy különben a legtöbb festmény hasonló helyzetben van öt méteres körzetben. Jó-jó, azt megszokták már, hogy a képek alakjai állandóan mulatoznak, de ez számukra szokatlan viselkedés egy igazi, hús vér embertől. Akarom mondani boszorkánytól.
A lány visszateszi a kalapját a fejére, majd tovalibben, hogy megkérdezze két szerzetestől; mi jón nevetnek a másik falon? Arcán piros foltok jelentek meg a sok táncikálástól, és haja kócosan lobog utána. Most belegondolva nagyon hasonlít a csodaországbeli bolond kalaposra, csak női kiadásban. És kalap nélkül. És kevésbé elhagyatottan..

szerelés
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. január 22. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Keith Coltrane
Független varázsló, Ördög ügyvédje, Staff, Programszervező


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 1. 05:22 | Link

Adri

Határozottan kijelenthető, hogy Keith alapvetően későn fekvő, és korán kelő típus. Ez alól természetesen csak az iskola kivétel - régebben a művészsuliban kilenckor, vagy jobb esetben tízkor kezdődött a tanítás, úgyhogy ő már jó előre borzolja szőke sörényét azzal a jellegzetes aggódó ábrázatával, ha arra gondol, hogy itt már nyolckor egy padban fog ücsörögni. Nem is igazán azzal van a gond, hogy fel kell kelni, hisz legfeljebb le se fekszik, de ha tényleg minden órán ott akar lenni, akkor szinte egyszer se fogja tudni normálisan lefesteni a reggeli tájat. Mivel ez alapjáraton elfogadhatatlan a számára, a tegnap reggelhez hasonlóan ma is elindult ötkor, hogy előre kinézze magának a legmegfelelőbb helyszíneket - méghozzá teljes menetfelszerelésben.
A Bagolykőben töltött harmadik nap reggelén a Bagolyházat találta meg magának, ahol a fél órán át tartó tátogó gyönyörködés után bizony a kedves huhogók is besegítettek a festésbe; a két jókora vászonra, amit addig a hóna alatt hurcolt, két stílusú festmény került, és jó pár madárpotyadék. Ez utóbbi különben megtalálható Keith fején, nyakán, fekete nadrágján, és még az "alig" összefestékezett, a teljesség kedvéért véletlenül se egyformán letépett ujjú bő pólóján is. Mostanra azonban már visszafelé battyog, vidáman dúdolva egy Who dalt, hóna alatt a gondosan betakart képekkel, mezítláb, vállán az eszközeit, cipőjét és az elvarázsolt állványt rejtő táskával, ujjain tökéletes játékot kínáló pecsétgyűrűkkel, és bő karperecekkel.
Az esze valószínűleg még mindig valahol az Északi toronyban van, ugyanis csak négyszer fordul le rossz sarkon, töretlen lelki békével kérdezgetve az összekent arcára kissé furcsán néző diákokat, hogy merre találja a nagytermet. Mikor ez is megvan, és már egy szájából kilógó pirítóssal dúdolgat tovább, igazán nem maradt más feladat, minthogy visszatérjen a meleg Eridonba - utólag visszagondolva nem is tudja, hogy miért vette le a cipőjét, de valószínűleg már cipőben is fázott, úgyhogy a talpát érő hideg márványlap már csak bent tartja a hideget.
- O-o...- Motyogja szórakozottan, mikor a keleti szárny első emeletén bolyongva, feltehetően a lépcsőt keresve meglát egy éppen előtte rohanó leányzót. Nem is igazán figyel oda, festés után mindig olyan furcsa lelkiállapotban van, úgyhogy teljes egészében máshol járva figyeli a csodálatos festményeket, és további 2-3 falat pirítós elpusztítása után arra is rájön, hogy soha nem járt még ennél gyönyörűbb folyosón - képzeljük csak el, hogy ezek után milyen kiábrándító érzés, hogy még el se érhette a teljes extázist, de az előtte rohanó lány már rosszul lett.
Valamennyire érzékeli ő a külvilágot, az például feltűnik neki, hogy gyorsan lassulnak a léptek, úgyhogy egy pillanatra leveszi tekintetét a mennyezetről mosolygó angyalkáról, és mint kiderül, ebből az ég világon semmi haszna nem származik.
- Te jóságos ég! - Szökik ki belőle gyorsan, de a tudatalattija megint csak gyorsabbnak bizonyulnak; hirtelen annyira megijeszti ez a látvány, hogy rögtön a lány földre esése után még a kék pulcsija bal ujja is kigyullad.  
- Merlin szakállára! Ne haragudj! - És már pálcáját előkapva rohan is készségesen, hogy gyorsan eloltsa a lányon keletkezett tüzet; a festményeket azonban csak azután rakja le a földre kínos óvatossággal, miután egy jól célzott, ám kissé erősre sikeredett locsoló bűbájjal teljesen eláztatta a lányt. Az egész nem tart tovább 7-8 másodpercnél, szerencsére a pálcáját mindig kéznél tartja, de azért okozhatott egy váratatlan támadást az iskolatársának.
- Mit segítsek? - Kérdezi, miközben bocsánatkérő arccal leguggol hozzá, hogy még mielőtt véletlen kinyírná a lányt, még utoljára láthasson egy kócos, összekent arcú idiótát. Mázli, hogy erre sétált, nem?
- Ez kell? - Teszi hozzá hirtelen néhány másodperc múlva, mikor tekintetével követve a lány utolsó mozdulatát megakad a pillantása egy bájitalos fiolán, amit   roppant előzékeny módon ki is ránt a táskából.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 1. 05:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 21. 21:33 | Link

Ruucska

Péntek van, és mára vége az óráimnak. A dupla bűbájtan kicsit megviselt. Az Invito egyelőre nem sikerül egyáltalán. A ceruza, amin kísérleteztem, meg sem moccant, pedig az nem egy nehéz tárgy. Aileennek persze simán ment, ő már tavaly is tudta ezt a varázslatot. Még jó, mert így legalább tudott nekem segíteni. Nem, mintha ettől jobban sikerült volna, de jó érzés, ha az ember nem egyedül vacakol vele. Kicsit ködösek erről az emlékeim, de az is lehet, hogy elvicceltem a dolgot már a második órán... talán azért nem ment a bűbáj olyan profin, mert Lint röhögtettem az óra nagy részében... hmmm... á, biztos nem - vigyorgok magamban.
A nyugati második emeletéről lejutok az elsőre, és innen már csak egy rejtett folyosó a keleti szárny. A Vigadófreskó folyosóján át vezet az utam. Vagy legalábbis mindenki így hívja ezt a helyet, mivel az egészet faltól a plafonig egy (vagy több? szerintem az egyik végén azt sem tudják, mit csinálnak a másikon) hatalmas parti festménye borítja. Mármint afféle... korabeli parti, de parti. Isznak, mint a gödény, a részegebbek pajzán vicceket harsognak az asztal túloldalára, mindenki eszméletlen jól érzi magát.
Sosem foglalkoztam nagyon ezekkel a képekkel, mondván semmi új nincs rajtuk: ha látom egy szegletét, látom az egészet.
De ma úgyis sok az időm, semmi tanulnivalóm nincs a jövő hétre, ha csak az Invitot gyakorolni nem. Lassabban haladok a folyosón és jól megnézem magamnak, mik történnek a freskón. Egy puccos magenta ruhás nő kidőlt az asztalon, lol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 17. 19:05 | Link

Az otthoni baglyoknak van az a kellemes, de most roppant kellemetlené vált szokásuk hogy akkor is megtalálják szegény címzett amikor nem is várja, soha rosszabbkor. A két szárnyas dög szélárnyékban vágódott be az egyik ablakon s bombázták agyon csomagjaikkal Márkot hátulról. Keletlen vendégeit mindenféle köszönöm nélkül intette arrébb a festmények hangos-kevésbé hangos kacagásai között. Saját borgőzös mulatózásaik mellett igazi attrakcióban lehetett részük, mire nem jó az alkohol hogy a legapróbb dolgok is hosszú nevetést okozhatnak. Otthagyva a kövön csomagját letérdelt hozzá, hogy megnézze mit is rejt. A papír mögül előbb egy könyvfedelet pillantott meg, alatta még többet tapintott ki. Ezekkel foglalkozhat majd eleget, pillantást sem vetett rájuk hogy akad-e olyan ami hiányzik még avagy sem. A többi inkább felkeltette a kíváncsiságát. Egy doboz aranymalbi, ezt gyorsan  eldugta a farzsebébe, valószínűleg nem kerülne kellemes elbírálás alá ha meglátnák nála, a kiskapukat pedig még nem ismeri. Levél se kellett ahhoz hogy tudja keresztanyjától jött ez a kis mellékes. Ahogyan az kis apanázs is, ez is hasonló sorsra került. A következő ami a keze ügyébe került már sokkal érdekesebb volt. Hosszú, vékony doboz, erősen átkötve. Nehezen boldogult vele ezért pálcáért nyúlt hogy feltépje a madzagot, vagyis kilazítsa és a dobozt barmolja szét ahogy megfeszült a kötés mentén. Két ujjal már könnyedén betudott nyúlni és kihúzhatta a másik pálcát. Ez valamivel hosszabb mint amit eddig magánál hordott, keskenyebb de sokkal gondosabban ápolt. Félretette mindkettőt és tovább kotorászott a dobozban míg a belső papír mellé egy kis cetlit is sikerült kihalásznia. Ezt is használd! Majd írj! B.
Ám legyen, gondolta magában, a szemetet, a másik pálcát és a könyveket lábával félretolta a fal mellé, az újjal pedig suhintott kettőt a folyosó távolabbi végébe. Meglepetten tapasztalta hogy milyen kényelmes érzés volt a markolása. Csak jobb lehet mint az előző, amit a közvetlen képszomdszégságában lévő két hölgy nem tudhatott, de valamiért még is tapsolni valónak vélték a kvázi semmit.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 13. 21:59 | Link

Đominic


És ismét itt, bár túl sok jó emlékem nem kötődik a vigadófreskó folyosójához, de akkor is eljöttem, mert az a festmény amit kiszemeltem magamnak, nagyon megtetszett és most hoztam egy papírlapot és egy ceruzást és megpróbálom lerajzolni, hogy ne keljen ide járkálnom, és ezáltal nekem is meglesz. Belépek a festmények közé, ahol majdnem minket is megbüntettek Keikoval, de szerencsére mi nem csináltunk semmit, ezért szabadon távozhattunk. Még most is itt van Ádám, Keiko nagy barátja, aki egy festmény, de rajtam kívül más diák vagy tanár szerencsémre nem tartózkodik itt. Igen, lassan kijárási tilalom lép érvénybe, ezért is jöttem ide, hisz olyankor a prefektusok és néha a tanárok nem a kastélyban kezdenek járőrözni, hanem a kastély körül, és mire bejönnek a kastélyba, addigra én már rég az ágyamban leszek. Vagyis ez csak egy feltételezés, de remélem igazam van és tényleg nem fog senki se jönni erre, nem szeretném, ha megzavarnának rajzolás közben, azt meg még jobban nem szeretném, ha valaki rajta kapna, hogy tilosban járok lenne ne mulass. Megállok a festmény előtt és előkapom a ceruzámat, majd a papírt és elkezdem megrajzolni a körvonalakat, sajnos megnehezíti a dolgot az, hogy az én kis rajzlapom sokkal kisebb, mint a festmény, így méreteznem kell az egészet, és még véletlenül se rajzolhatom ugyan akkorára a festményen szereplőket. De az egészet az nehezíti meg a legjobban, hogy mozognak a festmények, és ahhoz, hogy mozgóképet rajzoljak egy kis árva papírlap nem lesz elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 21. 21:30 | Link

Natacha
Outfit

    Megkezdődött a vizsgaidőszak, mindenki tankönyvvel a kezében rohangál fel s alá. Mindig is döbbenettel néztem azokra az emberekre, akik képesek voltak ennyit tanulni. Én is kitűnő eredménnyel végeztem el minden iskolámat, mégsem volt szükségem naphosszat tartó magolásra. Egyszerűen értelmetlen, hiszen lehet, hogy a vizsgán el tudod mondani, de ha két hét múlva visszakérdezik, tuti nem fogod köpni a választ.
    Szerettem a házam, mert itt a legtöbb ismerős halálos nyugalommal flangált, mintha épp nyaraláson lenne. Ez a tökéletes lazaság és oldott hangulat volt az, amit imádtam a Rellonban. Lehet, hogy tele vagyunk olyan tulajdonságokkal, amiket mások nem kultiválnak, de mi így érezzük jól magunkat, ettől leszünk zöldek. Jómagam sem vagyok kivétel, szintén a lazulós csapathoz tartoztam, így zsebre dugott kézzel sétálgattam a kastély falai között. Kivételesen jó hangulatomban voltam, így kellemesen elcseverésztem pár ismerőssel. Az általában idegesítő dolgok ezúttal kevésbé vonzották a figyelmemet, ami jót tett nekem is és a környezetemnek is. Továbbra is kiosztottam pár szúrós pillantást, hiszen ez valahol elengedhetetlen részem volt, velem járt. Talán rosszul is éreztem volna magam, ha nem teszek ilyesmit.
    Nem telt bele sok idő és a Vigadófreskó folyosóra értem. Itt aztán volt minden, hosszú és rövid, fárasztó és mulattató tréfa egyaránt, ám annyi közös volt minden festményben, hogy árasztották a mámorító borszagot. Talán egy kicsit megkívántam. Talán. Némelyik rám köszönt, egynél azonban meg is álltam. Jókedvűen mesélt nekem, én pedig elmosolyodtam a végén. Aztán tovább indultam és mindenkitől meghallgattam egy-egy vicces történetet. Sosem volt kenyerem az efféle szórakozás, de kivételesen jól esett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 345
Összes hsz: 2026
Írta: 2013. szeptember 26. 00:00 | Link

Lipovszky Dóra Villő

 
Hát mégiscsak sikerült neki teljesíteni. Itt volt az alkalom, és bizonyított. Az utolsó hónapra érkezett az iskolába, de minden vizsgán átment. Igaz, hogy immel-ámmal ugyan, de sikerült és ez a lényeg, nem? Még sosem érezte magát ilyen elégedetten. Mintha épp most nyerte volna meg az olimpiát. Minden számát.
 Ilyen csodálatos alkalom megünneplésére csak egy dolgot tudott kitalálni: keres egy jó kis kalandot a közelben. Mivel újonnan megismert barátai nem voltak a közelben, és nem akart egy egész napot tölteni egy ilyen hatalmas kastély átkutatásával, egyedül vágott neki az útnak.
 Nem nézett még körül alaposabban ezen a helyen, és most minden olyan újnak és izgalmasnak tűnt. A mozgó festmények, a kiállított szobrok és úgy egyáltalán ezek az óriási méretek mindenhol! Mintha nem is emberek, hanem óriások építették volna, vagy laktak volna itt. Bár az eddig látottak alapján ezt is el tudta képzelni.
 Emeleteket járt át, tornyok legtetején csodálta a kiállítást, elment a Nagyterembe és benézett az Erőnlét termébe. Azt hitte már mindenhol járt, amikor hangos zsivaj visszhangja jutott el hozzáig. Aha, szóval a kaland és az a sok diák errefelé kódorog ilyenkor.
 Határozottan célba vette a vélt irányt, majd percekkel később - mikor a hangok kezdtek halkulni - a hátraarc után majdhogynem futólépésben közeledett az immár helyes irány felé. Ki tudja, miről fog lemaradni, ha nem siet.
 Kicsit lelassított, mielőtt még a tömegben valakibe belerohanna, így viszonylag nyugodt tempóban fordult be a sarkon. Aztán meg is állt. A tömeg nem volt sehol. Egyedül állt a folyosó szélén, ebben a furcsa, bódító illatban.
 - Borgőzös szép estét kívánok! - rikoltott közvetlen mellette a falnál valaki, mire Anna ijedtében nekirohant a szemközti falnak. Sosem volt az az ijedős fajta, de ha közvetlenül a füle mellett valaki elkiáltja magát egy üres folyosón, akkor bizony meglepődik.
 - Vigyázzon kisasszony, a végén még megcsúszik a... - már késő volt. Anna a következő pillanatban egy tócsában ült, pontosan a folyosó közepén.
 Hát persze, hogy a jókedvű, piros orrú festmények zajonganak itt! Az idősebbek már meséltek neki erről a folyosóról, ahol minden csupa zaj és jókedv. No meg alkohol. Már csak az a kérdés, hogy került oda az a bizonyos folt a földre. Nagyon remélte, hogy nem borról van szó, bár erre már ilyen tapasztalatlanul és naivul is tudta, hogy nem így van. Ha bor, akkor meg már úgyis mindegy. Képtelen lesz kiszedni ebből a ruhából a foltot. Nagyon dühösek lesznek rá...
 A gondolatra egy kicsit megborzongott, de a borús hangulat nem tartott túl sokáig. A festmények azóta hahotáznak rajta, mióta csúnyán lehuppant a pocsolyába. Szép kis társaság, no. Kinevetni egy hölgyet ily cudar helyzetében! Igaz ami igaz, legszívesebben ő maga is megmosolyogta - na jó, biztosan hangosan kiröhögte volna - ügyetlenségét. Bár remélte, hogy senki nem látta a mutatványát. Az nem biztos, hogy olyan vicces lenne.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2013. október 17. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2013. november 24. 12:23 | Link

A kishölgy


Hiába az évek amiket anno itt eltöltött, fogalma sincs, hogy merre keresse a Levita klubhelyiségét. No nem mintha tudná a jelszót amivel beléphetne, de talán a környékén el tudja kapni a fiút. Most egy kivételes okból jött az iskolába, előbb Yarral szeretne beszélni, vagyis keríteni egy indokot hogy beszélhessen vele, aztán megkeresi Alexát hogy engedélyt kérjen tőle, hogy a Kívánságok Termébe had legyen bejárása. Sehol sem tud olyan edzőtermet teremteni magának, mint ott, azzal a speciális húsz gurkóval...
Viko most a keleti szárnyban van, az első emeleten, de hogy pontosan hol, azt ő sem tudja megmondani.
~ Tessék, még most is képes vagy eltévedni. ~
Húzza el a száját és körbepillant. A festmények mulatoznak, isznak, jól érzik magukat, néhol bor illatát is szagolni véli, de szerinte csak képzelődik. Késődélutáni órákban járunk, a fiatal nő csak most tudott szabadulni a boltból. Ideje lenne kerítenie már egy házimanót aki besegít neki, mert lassan kezd kimerülni a folyamatos munkától. Tényleg, lehet beszél ezért is Alexával, vagy egyenesen az Igazgató úrral. Megbízható manót biztosan tudnak ajánlani, lehet hogy a konyháról még el is szabadítanak neki egyet.
~ Ez eddig oké, de most hol járhatok...? ~
Tanácstalanságában odasétál a folyosó legnagyobb festményéhez, amin egy komplett kocsmai jelenet látható. Párocskák turbékolnak a sarokban, a kocsmárosné épp kiszolgálja a tivornyázó vendégeket, néhányan a spiccességükben verekedésbe kezdtek. Mi kell még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 12. 21:28 | Link

Kicsi sárkány

Feszülten figyelte a vele szemben ülőt, a belőle áradó idegesség rácáfolt a cukrászda kellemes aurájára. Türelmetlen volt, hallani akarta már a választ, még ha visszautasítás is lesz: túl akart már lenni a stresszes helyzeten. Amikor a fiú elkezdett beszélni, ha lehet még idegesebb lett, szemei zaklatottan cikáztak, az apró mozdulatokat, esetleges árulkodó gesztusokat keresték, melyekből kiolvashatná a válasz tartalmát.
A felelet elhangzása után még másodpercekig bámult maga elé, agya képtelen volt felfogni a szavak jelentését. Akkor... Ők most... Hogy szerelmi szál? Az övék?
Ajkaira lassan egy megkönnyebbült mosoly ült ki, mellkasából egy hatalmas sóhaj formájában szakadt ki a levegő, hogy utána fellélegezve nevessen rá a másikra.
Hát nem rontotta el mégsem. Vannak még csodák.
A következő pillanatban Noel már felpattant, és indulásra ösztökélte Lyrát is, így a lány utánozva mozdulatait állt fel helyéről, hogy aztán belebújjon kabátjába - a másik udvarias segítségével. Felmosolygott a fiúra, majd miután megérezte a kezét a vállán, elindult a kijárat felé.
A rellonos kijelentésére csak egyetértően bólintott, nem hitte, hogy a közeljövőben ki tudna nyögni bármi értelmeset is. Gondolatai továbbra is száguldoztak fejében, próbálta feldolgozni az utóbbi pár percben elhangzott információkat, melyek még mindig egészen hihetetlennek tűntek számára. Kiérve az utcára arra tért magához, hogy újra szemben találta magát a zöldszeművel, aki ezúttal gyengéd mozdulatokkal igazgatta ruházatát. Ha azt hitte, hogy a cukrászdában történtek igazán felkavarták gondolatait, akkor most rájöhetett, hogy ez koránt sem volt igaz: az elhangzó szavakra elakadt lélegzete és szinte megütközve bámulta a kedves arcot. Nem fért a fejébe, hogy hogy gondolhatta ez az egyébként határozottan értelmesnek tűnő fiú, hogy neki van megköszönnivalója. Fejét csóválva, ajkain egy lágy mosollyal simította végig a komoly vonásokat, hogy aztán a lehető legnagyobb meggyőződéssel hangjaiban suttogja el válaszát.
- Buta. Én köszönöm.
Boldogan simult bele a másik ölelésébe, érezte, ahogy egyszerre rázza ki a hideg és szalad végig egy forró hullám gerince mentén, egész belerázkódott a visszás érzésbe. Arcát a fiú hívogató nyakhajlatába fúrta, úgy hallgatta a szelíd duruzsolást, mely újra kisöpörte összes épkézláb gondolatát fejéből.
Hamarosan - Lyra legnagyobb bánatára - szétváltak, hogy meginduljanak vissza, az iskola felé. A lány az első pár méter után, nem titkolt hátsó szándékkal, határozottan megfogta a mellette haladó kezét, oldalával pedig a lehető legszorosabban hozzásimult. Egyrészt lelkét melengette a számára kényelmes helyzet, másrészt - nem elhanyagolható módon - fagyos ujjait is. Arcáról egy pillanatra sem tűnt el a derűs mosoly, elvégre elérte célját - a vele szembe jövőket egy óvodásra emlékeztethette, aki épp most kapta meg az áhított herceget kedvenc babája mellé.
A hidegre való tekintettel viszonylag tempósan haladtak a kastély felé, a lány végig csendben volt; vagy gondolataiba merült, vagy a fiú esetleges társalgását hallgatta. Na nem mintha nem érezte volna jól magát, sőt, pompásan volt, egyszerűen csak nem érezte helyénvalónak a fecsegést, még mindig a történteket emésztette magába. Nem hitte volna hogy idekerülését követően ilyen rövid időn belül már talál valakit, akit ennyire közel érez magához.
Beérve a kastélyba felpillantott a mellette haladóra, úgy tette fel kérdését.
- Akkor a levita felé?
Meg sem várva válaszát indult meg a keleti szárny felé, immáron kellemes sétára lassítva lépteit. Az első emeletre érve rutinosan indult meg a háza felé, kanyarodott rá a Vigadófreskó folyosójára.
A folyosón a falakat a padlótól a plafonig élénk képek borították, rajtuk a legkülönfélébb emberekkel, akikben csak három közös vonás volt: valamennyien hangosan nevettek, beszélgettek és ittak. Ez utóbbinak volt köszönhető az erős almaborszag, amely az egész folyosót belengte, és amely hosszú szellőztetés után sem tűnt el, az évek alatt már a falakba ivódott.
Ahogy haladtak a levita felé, a portréalakok vidáman kurjongattak nekik, hol kedveskedve, gratulálva, hol pajzán megjegyzéseket kiáltva. A lány már megszokta társaságukat, elvégre naponta többször elhaladt közöttük, ám a fiúnak újdonság lehetett a sok részeg festményszereplő, így kíváncsian pillantott fel rá, arcát fürkészte reakcióját várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 2. 14:06 | Link

Anna

Elég sokszor hallotta már azt, hogy veszélyes sokat tudni, azt azonban saját bőrén is tapasztalta, hogy néha még veszélyesebb nem eleget tudni. Bizonyos információk életet is menthetnek, de ha annyira nem érnek sokat, akkor is lehetnek értékesek, felhasználhatóak, hasznosak, megszerezni viszont őket... na az nem kis munka, még jó, hogy már megvannak rá a módszerei, lassan két év alatt sikerült kitapasztalni, hol érdemes próbálkozni. Például itt. A vigadófreskó folyosója egy olyan hely, ami tele van részeg portrékkal, akik sokszor az alkohol hatására már azt sem tudják, mit beszélnek, azt még kevésbé, kinek, mikor, viszont fülük van, az egész épületben, és ráadásnak még azt is értékelik, ha néha ide jár hegedülés címszó alatt. Most is itt van, már bő egy órája lassan. Megtanulta azt is, hogy meg kell válogatni, kitől mit vesz készpénznek, ennek ismeretében azonban most éppen egy, az alkoholtól már vörös arcú, parókát viselő és vészesen imbolygó uraság képe előtt áll és arra figyel, amint az hevesen gesztikulálva igyekszik magyarázni, csuklással fűszerezve.
- Tudja, fiam... hikk... az én időmben még nem voltak ilyen lenge öltözetek. Nézze csak meg a kedves másodunokanővéremet ott a szemközti portré melletti... ja, nem... hikk... Amália eggyel odébb található. A zöld ruhás. Kissé belemerült most a mulatásba... szóval, ha meggondolná, hogy netán valaha is portré legyen, kedves Sebastian, itt bizonyára remek helyre lelne... és... hikk... el ne felejtse magával hozni a hegedűjét sem. Most pedig ha kérhetem... eljátszaná nekem... a... a... elfelejtettem. Na nézz oda, már megint nem emlékszem... Beethoven volt? Nem, annak mind olyan lassú andalgós művei vannak... Bach... a fenébe... játsszon valami vidámat, Sebastian, hadd lássam forogni itt a szomszéd portrén Viola kisasszonyt. - csak mond és mond, mutogat körbe, újabb pohár bort hörpint fel egy szempillantás alatt, majd átinteget a szemközti portrén révetegen mosolygó, magáról már egyre kevesebbet tudó hölgyeményre. Ő bólogat közben lelkesen, mintha érdekelné is ez az egész, de hát el kell viselni, ha egyebet is hallani akar, úgyhogy kihúzza magát, és pár pillanaton belül már játszik is valami vidámat, népies motívumokkal tarkított Kodályt, az ittas állapotban lévő úr látható örömére. Ezért sem utolsó dolog ide járni, végtére is látja, hogy valaki értékeli, hogy hegedül, és nem azon agyal közben, hogyan lopja el, szedje szét, tegye némává, esetleg törje el az ő kezét, mert zenélésre vetemedett, vagy ehhez hasonló és még jobb opciók is adódnak bizonyára. Azért a vonósnégyesen még mindig vacillál, talán mindjárt megkérdezi, mit is tudnak itt a képek az iskola zenészállományáról, csak érjen ennek a műnek a végére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 19:09 | Link

Rubya professzor asszony

Meg akarom lepni Shaniat. Csak ez jár a fejemben, mert ha már drága nővérem nem rugdosott haza páros lábbal, illik azért azt meghonorálni. És itt érkezünk el a problémához. Pénzem, az nincs, amit sikerült összegyűjtenem, azt a vonatjegyre költöttem… meg némi nyalókára, és nem érzem, hogy annyira kellenék én aktív munkaerőnek, főleg, hogy félig arab vagyok. Tudom, az itteniek bizalmatlanok, és igen, okkal, de héj, nincs rám írva, hogy AL Kaida-Ölj szívvel! Sőt, ami azt illeti egy terroristával se futottam még össze, pedig sokáig járkáltam olyan környéken. De hát mit tehettem volna, ha a barátnőm ott lakik? Na, nem mintha mi az Upper East Sideon laktunk volna… szó sincs erről, nem mellesleg, kilenc embernek marha pici volt az a ház.
De most itt vagyok egy tök új helyen, és nem egyedül, ez azért jó dolog, bár meg nem mondanám, Shan fejéből hogy pattant ki az ötlet, hogy pont Magyarország, no de mindegy.
- Error…. ezek a festmények beszívtak- motyogom a baglyomnak, miközben csak úgy kapkodom a fejem az ordibáló portrék között. Kezemben még mindig azt a kőt szorongatom, amit még a kétes alaktól loptunk el… mikor az eszméletlen volt.
Azt hallottam, van itt egy nő, aki az ilyenekkel foglalkozik, hát gondolván, hogy tuti ért hozzá, csak felkeresem, hátha megmondja nekem, mennyiért tudom elpasszolni. Azt is tudom, hogy valahol erre lakik… valahol. De olyan nagy ez a kastély. Kivéve a számból a nyalókát, végignyalok az ajkaimon, és kint felejtve a nyelvem, torpanok meg, hogy aztán eldönthessem, merre tovább.
Végül úgy döntök, balra fordulok be, így a finomságot visszarakva a helyére, folytatom az utam.
- Halihóóóó…. köves néni- mivel csak a nemével vagyok tisztában, máshogy nem igen tudom szólítani. Remélem, a hangom elég hangos ahhoz, hogy meghallja, azt meg még inkább, hogy erre lézeng valahol, mert ciki lenne úgy ordítozni, hogy az nem talál meghallgatásra.  

a kavics
Utoljára módosította:Aisha Nayar, 2014. március 25. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. március 31. 21:50 | Link

Axi-maxi *-*

    Futok. Őrült sebességgel vágtatok a folyosókon, épp csak kiértem az alagsorból, de meg sem állok, csak robogok fel a lépcsőn. Kit érdekel a többi diák, most zsákmány van! Hátrapillantok, hogy lássam, loholnak-e a nyomomban, de mivel azért vannak páran a folyosón, így nem merem biztosra állítani, hogy nem kergetnek vérben forgó szemekkel. Oké, kezdem az elején…
    Szóval úgy volt, hogy valaki naaaagyon szépen játszott a hegedűjén. Mármint, én Kahlil bá’-t imádom a legjobban, de ez annyira más volt! Azonnal rákaptam a dologra melodimágus fülemmel és kiszaglásztam, ki az a halálra ítélt, aki épp most fog megválni önkéntelenül a hangszerétől. Nos jah. Voltam olyan merész és életunt, hogy beosontam a Rellonba és lenyúltam a srác hegedűjét, majd mikor kifelé igyekeztem, pechemre összefutottunk. De higgyétek el, közel sem olyan horrorisztikus a helyzet, mint ahogy elsőre tűnik. Igazából tök poénos volt, főleg mikor elkezdett a hegedű után nyúlkálni én meg kikerültem és elrohantam mellette. Bár ha jobban meggondolom, én vagyok az egyetlen olyan elmeháborodott, aki élvezi, ha felhúzhat egy rellonost. Nem először csinálom ezt, lehet, hogy valami új hóbort. Na de nincs most időm ezen gondolkodni, mert itt baromi nagy tömeg van, én meg amúgy is egy nyomorult, szerencsétlen pára vagyok, aki még a saját lábában is képes hasra esni. Szóval előre nézzünk.
    Tisztázzuk a helyzetet. Vissza fogom neki adni. Épp csak kölcsönveszem egy pár órára. Már amennyiben hagyja. Szerencsére fürge futó vagyok, két ballábam ellenére is, úgyhogy nincs egyszerű dolga, ha utol akar érni. Nem ma volt, mikor artistaedzéseket vettem, sőt mi több, innen nézve évezredek telhettek el az utolsó alkalom óta, de futni rendszeresen eljárok. Hála égnek, különben már alulról szagolnám az ibolykát. Befordulok a sarkon és a Vígadófreskó folyosójára szaladok. Így legalább lesz is min szórakozniuk, nemcsak úgy a semmibe röhögcsélnek. Nem pillantok hátra, csak nevetve futok, kezemben azzal a gyönyörű hangszerrel, amit már alig várom, hogy megszólaltassak. Hiába, melodimágusi vérem győzött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 1043
Írta: 2014. április 1. 14:26 | Link

Botond


Dottienak feladata van. Dottienak küldetése van!
Tányéron borsópöttyszemű ideges manólány járkál fel-alá a mulatozó portrék között, egy szalaggal átkötött dobozzal a kezében, a tányér pedig úgy fest, mintha az egy szem borsó levesben úszna, ugyanis a manólány sírdogál. Bizony, nehéz élete van egy házimanónak a Bagolykövön, akit mindig, mindig de mindig a Navinébe osztanak be, mert gyenge idegzetű, és az ő birkatürelmük képes a zokogó-sikítórohamait kezelni, ellentétben talán a többiekkel, és most mégis ide kellett jönnie, sőt, be kellene jutnia a Levitába. Egy dobozt kell kézbesítenie, ez a feladat, de ő sajnos nem tudja, hol is van pontosan a bejárat, mert elfelejtette. Nem, mintha szüksége lenne a bejáratra, hiszen valójában hoppanálni is tudna a házimanók különleges mágikus volta miatt, amire nem hat a hoppanálásgátlás a kastélyban, de úgy tűnik, a nagy idegeskedésben, hogy a kékekhez kell bejutnia, ezt is elfelejtette... nem csoda hát, hogy idegroncsként mászkál fel-alá, időnként hangos vinnyogásban kitörve, és a rózsaszínné mosott lepedőruháját húzogatja magán. Feladata van! Küldetése van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6150
A másik büntetés
Írta: 2014. július 20. 13:52
| Link

Gryllus Matilda
Round One

Ha mostantól egy hétig is kell a részeg festmények között élnie, és undorát-félelmét leküzdve takarítania a némileg megrongálódott kereteket, akkor is élete legjobb döntései közé sorolja a Rellon bajnoka első fordulóján felgyújtott portrékat. Gyönyörű szép, természetes megvilágításban állt akkor éjjel a sötét folyosó, ráadásul senkinek sem esett bántódása, hiszen ahogy közeledtek a Levita klubhelyiség felé, Kowai úgy oltotta el a Noel által lángba borított képeket. A minisztérium és a kékek házvezetőhelyettesének figyelő szeme elől elbújni azonban képtelenség, így a rellonos fiúnak akarva-akaratlanul is vállalnia kell a következményeket. Arról ugyan nincs információja, hogy Gál Boti látta vagy értesült-e már a szobájában okozott károkról, illetve, hogy kapott-e valaki enyhébb mérgezést a tudatlanul összeöntögetett bájitalok maró füstjétől, de az biztos, hogy a fiú szobájából elcsent értékeket Noel kulcsos ládájának mélye őrzi, és az égvilágon senki sem kereste még őket rajta.
A szobájában készülődik, egyszerű fekete pólójához mintás vászonnadrágot húz, és mire bőrdzsekijét is magán tudja, addigra körös-körül öleli testét egyik kedvenc illata. Nem öltözik túl, de nem is akar ízléstelenül összeválogatott ruhadarabokban megjelenni a számára még mindig a csinos könyvtáros pozíciójában tetszelgő kisasszony előtt. A megbeszélt időpontot öt perccel megelőzvén jelenik meg magas alakja a keretlakóktól hangos folyosó lépcsőfordulójában, de ahogy végignéz az egyenes részen, senkit sem lát. Nemhogy a fiatal nőt, vagy két óra között egymással fecsegő diákokat, de még csak arra járó kopogószellemet se, így csupán egy félhangos morgás hagyja el ajkait, ahogy elindul a festmények közé. Azok olyan ribillót csapnak, hogy a másodéves saját gondolatait sem hallja, és már most bánja, hogy becsületes tanulóként megjelent a rásózott büntetésen. Az első pirospozsgás arcú harsogó alak előtt aztán megáll, féloldalasan felnéz rá, és undorodó vonásait egy pillanatig sem titkolva szólítja meg.
- Nem szomjas már kend, he? - kiált rá, ugyanis biztos benne, hogy ebben a ricsajban nem hallaná meg a mámoros állapotában erőtlenül keretének dőlő férfi őt, és még az is könnyedén lehet, hogy egyáltalán, az idegen jelenléte sem tűnne fel neki, vagy a többi kiabálónak. - Na és aztán mit iszik?
Érdeklődése tettetett, hangyányit sem foglalkoztatja, hogy bármelyik megfestett részeg mitől érzi magát ködben. De elmenni sem akar, hiszen a végén úgyis ő húzná a rövidebbet, és ha az Igazgató úrnál kötne ki, csak feleslegesen magyarázkodhatna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 14. 22:35 | Link


Miza - Ünnepeljünk!
Ruha és paróka, Plusz a híres cukorkák Mizának

Elfogyottelfogyott! Ez az összefüggő mondat hangzik az egész folyosón, ahogy Elena végigbattyog örülten hadonászva, néha kis híján leütve a szembejövő forgalomban lézengő diákokat. Bizony, most is a cukrairól van szó, méghozzá nem is akármilyen módon, hisz a jelen alkalommal a kifogyott raktár verte ki a biztosítékot. Pedig tisztán emlékszik arra, hogy tegnap még volt három csomag nyalókája, igaz azután, hogy megtalálta elködösült minden, de ez már csak részletkérdés. Egy darabig kereste a gaz édességtolvajt, átkutatott minden szintet, de nem talált senkit rózsaszín cukros papírokkal a ruháján. Lehetséges, hogy csak álmodta azt, hogy még van tartalék, az is előfordulhat, hogy egyszerűen elnyelte egy a semmiből előtűnő fekete lyuk, - elvégre ez a Varázsvilág, itt minden megtörténhet - de most már mindegy is, mivel a folyosón hirtelen előtűnik egy ismerős szőke fejbúb, amit ahogy a lány észrevesz, sebtében rohanni kezd utána, mivel már elég rég látta a tulajdonosát. Azonban a sarokhoz érve, elveszíti a követett személyt, s akárhogy is keresi, nem akad a nyomára. A forradalmi ötlet gyorsan ugrik be, kis sárga villanykörte formájában megjelenve a lány feje fölött. Persze csak az Ő élénk fantáziájában, hisz elég furcsa lenne, ha egy körtével a kobakja fölött mászkálna mindenfelé. De ez mindegy is, hisz nem ez a történet mozgatórugója, hanem az előbbi gondolat, a meglepetés! Vagy inkább az ünnepség jobban hangzik? Áh, nem az túl kirívó lenne egy prefektusköszöntő aprócska bulira. Mert igen, arra készül a kis vörös, körülbelül már négy perce a fejében, elképzelve, hogy Miza majd milyen képet fog vágni, amikor megérkezik a helyszínre. Azonban ez még mind csak elképzelés, úgyhogy amint visszatér a valóságba, felszalad a szobájukba és keresgélni kezd az éjjeliszekrényében, hátha maradt pár darab vattacukor valamelyik fiókban. Már  épp kezd kétségbeesni, amikor az utolsó doboz legalján megpillant egy zacskót, tele kész cukorfelhőkkel. Igen, a zacskós vattacukor egy kicsit furán hangzik, de éppúgy ehető, mint a friss, csak egy kicsit laposabb amikor kikerül a csomagolásból, de szerencsére pár percnyi levegőzés után pufibb lesz, persze nem annyira, mintha mist készült volna. Elena ennek a tudásnak a szellemében ragadja meg a zacskót, majd egy masnis kosárkába rejti és kutakodni kezd a szekrényében, hogy valami bolondos jelmezt találjon magának a találkára. Felhúz egy babarózsaszín habos-babos szoknyát, egy ugyanilyen színű cipőt meg egy nem mindennapi vattacukorra emlékeztető parókát, majd sebtében írni kezd. Lefirkantja barátnőjének, hogy hova induljon és, hogy készülődjön előre, mert nagyon csudi klassz lesz amit látni fog, ezután baglyocskáját útjára eresztve, Iát kezdi csinosítani. Rá is ad némi aranyos kiegészítőt, végül pedig elhagyja a helyszínt, nyomában az említett állattal. Nem is kell mondani, hogy jó sokan megbámulják a lányt, ahogy cukorfelhőnek öltözve végigugrál a folyosókon, de most még a gúnyos mutogatások sem tudják lelombozni, majd ki tudna ugrani a bőréből, annyira odáig van a terve miatt. Még meg is ölelgeti a legtöbb szembejövőt, míg végül megérkezik a beszélt helyre és az órája szerint, még van hátra pár perce, hogy előkészítse a hatalmas meglepetést. A vattacukrokat kiveszi a csomagolásból és egy hatalmas tartóba helyezi, a többi finomságot pedig kibontva a magával hozott puha plédre rakja és már indulhat is a muri. Nem nagy valami amit kiötölt, de egy köszöntésre minden bizonnyal elég lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Veronica Underwood
INAKTÍV


Ronnie
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 27
Írta: 2014. szeptember 4. 08:41 | Link

Moondance Williams

Lassú léptekkel kanyarodik be a "Vigadófreskó" folyosójára. Kényelmesen, turista tempóban közlekedik, és egyelőre még turistának is érzi magát eme elvarázsolt falak között. Számára mindez vadonat új és még jelenleg is emésztés alatt áll. Ez a kékszemű nádszál ugyanis mugli családból származik és pár nappal ezelőtt még jól ismert, alacsony büdzsén, de tisztességesen működő mugli iskolájában kezdte el a tanévet, majd a dolgok hirtelen felgyorsultak, az élete fenekestől felfordult és természetes környezetéből kiragadva most itt téblábol, keresi a helyét a mágustanodában. Sok hasznos információt közöltek már ugyan vele, eligazították, háztársai érdeklődéssel fogadták, kapott egy térképet az iskoláról, mindenki nagyon befogadó és előzékeny volt vele... néháhy percig, aztán röppentek is tovább az új arcok, ki-ki tanulni, jegyzetelni, gyakorolni. Vizsgaidőszak van, mindenki roppant elfoglalt. Szobatársait nem akarta zavarni ma reggel, sokáig vírasztottak vaskos könyveik mellett, rájuk fér a pihenés. Meg amúgy is, szüksége van még pár napra amíg összeszedi a bátorságát és eljut arra a szintre, hogy dadogás nélkül, mosolyt erőltetve sápadt arcára megszólít egy diákot és barátkozni kezd.
Korán kelt, rendbe szedte hát magát, reggeliként letuszkolt egy diós tekercset és a grafittal megrajzolt térképpel elindult felfedezni az iskolát. Térdig érő sötétkék kardigánba burkolózva hasítja a folyósokat, fekete fűzős bakancsának sarka tompán koppan a padlón. A festményeket kémlelve vakargatja tarkóját, hatalmasra kerekedett szemekkel csodálja ahogy az alakok mulatnak, iszogatnak, íncselkednek vele... mozognak! Nem néz a lába elé, egy mosoly húzódik ajkaira, léptei mégikább lelassulnak, az egyik vörös szakállas, borvirágos orrú hapsi rákacsint a falról, társai korsókkal kezeikben integetnek felé, Ronnie pedig automatikusan feléjük int.
Utoljára módosította:Veronica Underwood, 2014. szeptember 4. 12:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Első látásra büntetés
Írta: 2014. szeptember 7. 22:32
| Link

Havas Julis
Éjszakai járőrözés. Az ember azt hinné, hogy amikor Michelle mélypontra kerül, végleg megutálja az egész prefektusi léttel járó hercehurcát. De nem. Ilyenkor kel csak igazán életre! Bár tény és való, hogy az utóbbi időben semmi hangulata sem volt elvégezni kötelességeit, mégis megtette, mostanra pedig Misivel átlendültek a problémáikon és ő is magához tért. Üdv köztünk újra, régi Michelle. Megint minden olyanná vált, mint annak idején, mikor idekerült, azzal a különbséggel, hogy azóta eltelt több, mint egy év.
Jó rég nem osztott már ki büntetést, ami azért így nem igaz, hiszen a Séllei lány egy hónapja megkapta a magáét, de akkor is. Egy hónap szívatás nélkül olyan, mint egy hét kaja nélkül. Mire megszoknád, beledöglesz. Szóval jah, nem rajong az eseménytelen estékért, éppen ezért örül meg a nesznek, amelyet véletlenül hall meg az egyik folyosóról. Halálosan laza léptekkel veszi a hang felé az irányt, még csak pálcát sem készít elő, elegendő, hogy a jelvény ott villog rajta. Lassú tempóban fordul be a sarkon, hogy aztán felvont szemöldökkel figyelje, ahogyan egy fiú randalírozik a folyosón. Megjegyzem, biztosan elment az esze, tekintve, hogy egy krokodilt szorongatva futkos fel s alá, hangosan magyaráz a festményeknek és, szentséges egek, a krokodil olyan trágár szavakat használ, hogy abba kis híján még Michelle is belepirul. Pedig azért érezzük, hogy szőkeségünket nem egy apácazárdából szalajtották, szóval, ha el kell valakit küldeni trópusi éghajlatra, na akkor hozzá kell fordulni. Sóhajt egyet és közelebb sétál.
- Abbahagynád a kiabálást? Kérlek. Takarodó után hálókörleten kívül tartózkodás, obszcén szavakat használó háziállat tartása és randalírozás. Mentség van, vagy mondod inkább a neved, házad és évfolyamod? – unott arckifejezéssel nézi a krokit. Ki az az elmeroggyant, aki egy ilyen hülye hüllőt akar magának, még akkor is, ha az nem igazi, hanem műanyag (?). Egyáltalán milyen nyomorék cipel magával egy műanyag ragadozót bárhová? Michelle határozottan gyagyásnak titulálta a fiút, akivel összehozta ez a felettébb kellemetlen éjszaka, de ez van, tennie kell a dolgát. Büntetés mode ON.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. szeptember 8. 07:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Alex
Írta: 2014. november 17. 21:42
| Link

Kakasviadal
~ a Linnel való szakítás utáni második napon ~

//ajtó-ablak bezárva//

A "feldúlt" , "zilált" , "mardosó lelkiismeretű" jelzők mind-mind ékesen szólnak most Mihaelünk lelkiállapotáról a két nappal ez előtti szakítás óta. Szó se róla, jól alszik, van étvágya, nem süllyedt mély depresszióba, de a hangulata jelentős zuhanáson ment keresztül. Életében először sikerült bűntudatot éreznie és már most állítja, nem lesznek jó barátok a közeljövőben, de még a távoliban sem. Sajnálja, hogy tiszavirág életű lett ez a bimbózó szerelem, mert ha sikerült volna önmegtartóztatnia, szép élet is várhatott volna rá. Amolyan rendes, amilyen a normális, hétköznapi embereknek szokott lenni, nem a trógereknek, mint ő.
Az élet viszont nem áll meg, ahogyan a kötelességek és teendők listája sem lesz kurtább- prefektusként még mindig "elméletileg" a rend őre, gyakorlatilag ott büntet, ahol ér és két nap alatt több büntetőmunkát osztott ki, mint két hónap alatt összesen. Az ötödévesek közül néhányan már fontolgatják, hogy kerítenek egy nagy szemeteszsákot, feldarabolják a zöld tetűt és elhantolják a gyógynövények közé. Úgyis bioszemét, majd lebomlik. Most épp két eridonos harmadéves lány áll előtte kipirult, dühödt arccal, ám Mihael csak unott, üres pillantással viszonozza a szikrázó tekintetek sortüzét, fülei pedig mintha megsüketültek volna. Semmit nem enged be agyához a felháborodás hangjaiból, mindent kizár végszóként kiosztva az ítéletet: a folyosón való párbajozásért egy hétig fel kell mosniuk minden áldott nap az összes folyosót reggel és este varázslat nélkül. Majd a gondnok felügyeli a munkájukat. Miután elhajtja a két csitrit, s azok halló- és látótávolságon kívül kerültek, nekidől egy darab szabad falfelületnek, miközben a mellette levő portréból egy erősen ittas nőszemély ordítozik neki röpke öt teljes perce.
- Hogy nem szégyelled magad, te ganajtúró bogár, teeeee, te aljas söpredék! És még téged választanak ezeknek a szegény gyerekeknek az okítására, HEEEEEEE? Kivágnálak innen, mint kutyát az esőre, te kis giliszta!!! Méghogy prefektus! Az én időmben kitekerték volna a nyakad és bedobtak volna a kutyák közé, vagy ki az utcára, ÚGY BIZONY!-
- Ideje lesz befognod a pofÁD, TE VÉN SATRAFA! - A végére már elpattan a cérnája és olyat üvölt a vén szatyorra, hogy még az is visszahőköl a meglepettségtől, majd morogva átvonul egy másik kép lakójához tovább folytatni az ivást. Elfogyott a löttye. A néhány másodperces intermezzo felett hamar napirendre tér a részeg portrélakók gyülekezete, és ő is fontolóra veszi, hogy lassan ideje lenne elindulnia vissza a pincébe még egy utolsó jelentést tenni, mielőtt hazamegy Bogolyfalvára.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. február 18. 17:34 | Link

Lasch


Az utolsó órám végeztével a klubhelyiség felé vonulok. A folyosókon hemzsegnek a diákok, sokaknak van még ilyenkor délutáni elfoglaltsága, ráadásul ma még az időjárás sem kedvez. A hideg miatt valahogy többen választanak benti elfoglaltságot.
Nincs sok kedvem összetalálkozni valakivel. Lehajtott fejjel lépdelek ki a teremből, sietősen cipelve magammal a könyvemet és jegyzeteimet. Látszik rajtam, hogy az agyam teljesen máshol jár, csoda hogy nem botlok el valakiben. Mintha azt hinném, hogy a sietség bármit is megold. Igazából azt szeretném, hogy végre felérjek a hálókörletembe, bedőlhessek az ágyamba és ki se mozduljak onnan reggelig. De persze előtte át is kell nézni a holnapi anyagot, nehogy kellemetlen meglepetésben részesüljek, ami ebben az időszakban pláne aggasztó.
Ahogy kijjebb érek, egy olyan helyen találom magam, amit mindenki csak a Vigadófreskó folyosójaként emleget. Igazából vidám festmények tucatjain kívül nincs itt semmi érdekes. Ugyanakkor általában jobb lesz a kedvem, ha vetek némi pillantást a festett alakok bohókás mindennapjaira. Milyen jó, hogy nem festménynek születtem... Azt hiszem beleőrülnék.
A folyosó ezen szakaszán már nincsenek annyian, talán időközben a többiek is megtalálták a helyeiket. Véletlen csupán, hogy a távolba pillantva észreveszek egy ismerős arcot, akivel már régóta szerettem volna újból találkozni. Balázs az, talán ő is az imént végzett, és ráér egy kicsit beszélgetni. Úgy látom, mintha egyedül lenne, ezért néhány másodpercig csendben figyelem, majd minden bátorságomat összeszedve odasétálok hozzá, hogy üdvözölhessem.
- Szia! - fújom ki magam, mintha ezidáig egyhuzamban gyalogoltam volna, s most a motyómat magam elé rakva megpihenek, s a nehéz levegővételben az egész napi nyűgöm érződik. - Mi újság? Végre vége a napnak... - kérdezem ösztönösen, majd egy utolsót nyavalyogva be is fejezem, bizonyára nem kíváncsi a panaszaimra, pedig lenne miről mesélnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 25. 23:07 | Link

R e n é e

Na, hát nem is lesz olyan rossz helyen itt az iskolában. Nem mintha annyira kételkedett volna benne, de legalább felvették. Igaz, csak harmadikos lehet, de azt megszokja majd, igazából bármihez tud majd alkalmazkodni, csak kicsit meg kell emberelnie magát. Bár még mindig furán néznek rá, mert a bal szeme alatt szexi monokli virít. Már sárgul, kezd felszívódni, de nem tehet róla, hogy így érkezett meg az iskolába. Nem az ő hibája, és ezt valószínűleg senki nem fogja elhinni neki, szóval nem is bizonygatja.
Inkább felfedez, nyugodtan pattogtatja kedvenc kosárlabdáját végig az iskola folyosóin. A festmények mindenhol jelen vannak, figyelik, ő pedig elbeszélget párral, főleg a vigadó freskóknál. Olyan jó kedélyű társaság, hogy átragad rá a mulatós hangulat, az egyik festmény előtt meg is áll táncolni kicsit, majd nevetgélve halad tovább. Hamar leesik neki, hogy nem szabad ám itt megállni, mert elég egy óvatlan légvétel és megszédül a levegő bor-koncentrációjáról. Ami szokatlanul magas, mégsem nyit ablakot, elvan ő vele, még élvezi is, úgy hozzáad a hangulathoz.
Az egyik festmény szereplője kifejezetten érdeklődik iránta, szóval megáll beszélgetni. Ő pedig szokásosan viselkedik, kedves, érdeklődő, addig fogja a labdáját a karjával az oldalához támasztja. A portrét is igen hamar sikerül behálózni és bormámoros, szent meggyőződése, hogy Reynek portrénak kéne lennie itt, a falon, hogy velük szórakozhasson. Persze óvatosan és tapintatosan utasítja vissza az ajánlatot, mert jó neki a valóságban.
És igen, bármeddig elbeszélgetne portrékkal is, mert imádja a társaságot, szüksége van rá. Viszont nem azért jött, hogy egy folyosón leragadjon. Az ütemes, jellegzetes hangú csattanások ismét megtöltik a kastélyt, hiszen labdáját pattogtatva, szabad kezét zsebre rakva sétálgat tovább, gyanútlanul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 14. 13:19
| Link

Rose Penelope Reakwood

Bár a faluban nem sikerült beszélnie Rosieval, Nyeste egyáltalán nem érezte magát rosszul emiatt. Az édesség, amit akkor vett igen finom volt a másik pedig most is biztos helyen várja, hogy majd elfogyasszák. Lehet majd Annussal eszi meg, még nem döntötte el. Viszont írt egy levelet Rosienak, arról, hogy ő nem akart goromba vagy illetlen lenni, de elkésni sem szeretett volna, na meg hogy, nem ismeri Rosie szüleit sem az említett szülők őt, márpedig Nyeste jó nevelést kapott, s így egész biztos nem lenne illendő ajándékokat elfogadni sem. Azt is leírta, hogy szerinte - meg Apuka szerint - az embernek meg kell dolgoznia mindenért, és ő igazán semmit nem tett, hogy egy akkora doboz valamit kapjon. Köszi szépen, de neki mindene megvan, amire szüksége lehet, és nem érzi, hogy bármi mást kérnie kéne.
Leírta azt is, hogy nem szeretné, ha a másik haragudna rá és ha van kedve találkozzanak kedden délután a "Vigadófreskó" folyosóján. Épp ezért ő most itt van. Nézegeti a festményeket, nevetgél és sorra rázza a fejét, ahogy egyik-másik festmény borral kínálja. Nyeste nem hiszi, hogy a festett kupákban levő folyadék valódi bor lenne, de a festék íze sem ínyére való. S hiába érez igazi mámoros illatot innen-onnan, az elmúlt hetekben már megtanulta, hogy nem szabad hinni a szemének, nyilván az orrának sem.
Iskolai talárja van rajta, és a táskája is vele van még, hiszen órák után rögtön idejött. Nincs most nála rajzmappa, azt már bölcsen a Navinés szobájában hagyta bár most, amíg vár meg-megfordul a fejében, hogy talán mégis jó lett volna, ha elhoz belőle legalább egy lapot. De végül csak vállat von, s egy újabb festménynek rázza meg nevetve a fejét. Nem, még mindig nem kér bort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 30. 01:54 | Link



Hát ez is csak egy olyan nap, mint a többi, nem? Kellemesen hűvös a délután, túl vagyunk a Halloweenen, végre mindenki lenyugodhat. Ahogy elnéztem a diáktársaimat az órákon rá kellett jönnöm, hogy csalódottságot látok az arcukon. Most már nincs mire várni. A karácsonyi bál még messze van a télapó sem most fog jönni.
A sok fancsali képet elnézve úgy döntöttem, hogy én nem fogom érfelvágással tölteni a délutánomat és inkább lógok egy kicsit. Nem szerettem tilosban járni, de mostanában valamiért elkezdtem élvezni. Persze a folyosókon settenkedtem, mert nagyon féltem a lebukástól de furcsa módon, rajtam kívül alig néhány diák lézengett, őket meg ügyesen kikerültem, igazi kommandós voltam. Pedig, ha jobban megnéztem volna őket láthattam volna, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velem, mind mentek a dolgukra, vagy épp annyira bele voltak merülve egy mélyre szántó csevejbe, hogy oda más igazán nem fért volna be. Ettől persze még szerettem volna azt érezni, hogy fontos vagyok, úgyhogy tovább kommandóztam. Épp a vigadófreskók folyosójára értem, ahol általában volt hangzavar, hiszen az itt elhelyezett portrék, hűen a folyosó nevéhez igencsak vigadtak. Számomra ez csak annyit jelentett, hogy képeken szereplő egyének jóval többször öntenek fel a garatra, mint kellene de legalább nem foglalkoztak velem. Néhányan persze integettek, de e legtöbb már annyira hozzá volt szokva a diákokhoz, hogy fel sem tűnt nekik, hogy mozgolódás van a portékon kívül is. Ez a helyzet pedig tökéletes volt arra, hogy egy kicsit gyakoroljak. Jó kedvű voltam, így nem a mérlegállás, vagy a kézenállás, esetleg a spárga mellett döntöttem, hanem az egyik kedvenc nippon zengós koreográfiámat akartam ellejteni. El is kezdtem dúdolni a dallamot, léptem jobbra, ugrottam balra, a kezemmel a láthatatlan áldozatot püföltem, hiszen azért mégiscsak harcművészetről beszélünk, aztán elhaladva az egyik lovagi páncél mellett, gondolván pont kapóra jön hiszen rúgás következik, megálltam, szembe fordultam vele. A cél az volt, hogy jóval a fejem fölé rúgjak. Ami, hát, sikerült is. Meg kell hagyni, igazán szép rúgás volt, szinte kiváló. Csak egy aprócska bökkenő vele, hogy a célzás nem volt tökéletes. Ugyanis nem a lovagi páncél sisakját találtam el, hanem kicsit mellé rúgtam, aminek következtében a lábam beszorult a fal és a lovagi páncél közé. Megpróbáltam gyorsan kihúzni, de csak annyit sikerült elérnem, hogy nem kellett álló spárgába megmerednem hanem lentebb tudtam húzni a kis járatban a lábamat, de hiába próbáltam rángatni, a cipőm és a fal sőt a lovagi páncél is konokul a helyén maradt. Mérgesen fújtatni kezdtem és magam mögé pillantottam, hátha valaki látta az akciót, de sehol nem volt egy lélek se, csak a portréban lévő ittas emberek, akik jót nevettek rajtam.
- Nagyon vicces.
Mondtam nekik fintorogva, kicsit túl is játszva a dolog, majd a combomra csapva sértődötten tekingettem jobbra-balra, hátha erre jár valaki.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2015. október 30. 01:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. december 22. 18:56 | Link

A (be)szökés - Herkulalával.
-Ruhaaaaaaa ( kabát nélkül )-


Steph megy, Steph jön, Steph hülye. Ismét. Alig telt el párnap, nekem ismét hangya volt a gatyámban és mehetnékem volt. Komolyan mondom úgy viselkedtem, mint egy besózott kisgyerek, nem bírtam magammal és az napi monoton herce-hurcával. Túl egyhangúnak és unalmasnak találtam. Itt volt az ideje, hogy cselekedjek. Az eridon klubházban felkaptam Lanettát, úgy láttam, nem volt túl sok dolga, húztam magammal. Vagy ha mégis volt valami tennivalója, akkor is jött velem, ezt a rózsaszín miniHulkot nem lehet csak úgy megállítani, ha belelendül a dolgokba. Igen, engem.
- Gyere, jó muri lesz, de shh, mert ha ezt valaki megtudja, egyből amperkodni fog. Arra meg marhára nincs szükségem, és szerintem neked sem. - húztam magam után az ezüsthajút és úgy baktattunk a folyosón.
- Valahol erre kellene lennie a szfinx portréjának... - a fejemet vakarva nézelődtem hol jobbra, hol balra, amikor megálltam, hogy beazonosítsam pontosan merre is kellett mennünk. Életemben nem jártam még arra felé, vagyis de, csak akkor az óralátogatás volt az elsődleges célom. Nem a nindzsáskodás.
- Szerintem most már halkan legyünk, mert még a végén valamelyik prefi elkap, oszt lesz nagy gebasz. - tény, hogy nem tanultam az előző ügyemből, deeee óvatosabb lettem. Ráadásul lassan este tízet ütött az óra, mi meg kint kóvályogtunk. A járőrözésre beosztott prefik valószínűleg akkortájt indulhattak.
- Szerintem erre kellene menni... - böktem az orrommal jobbra és elindultam. - Jössz-e?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. december 22. 23:41 | Link



Közeledik a lefekvés, ám ahelyett, hogy már én is az ágyat nyomnám, arra várva, hogy jöjjön az álom manó, vagy valami ilyesmi, ahelyett éppen Karahval lopózok az egyre csak üresedő folyosón. A szívem a torkomban dobog és a hányinger kerülget, de bátor leszek mert nem akarom, hogy a nálam két évvel fiatalabb lány kinevessen. Pedig simán kinevethetne, mert én biztosan jobban félek, mint ő. Nem akarok lebukni, nem akarok büntetést kapni, én jó lány vagyok, akiben van egy kis huncutság. Ha minden igaz, akkor ez a huncutság most meg is fog mutatkozni.
A nagyteremben ismerkedtem össze a Rellonos lánnyal, aki bár fiatalabb volt mint én, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy lenne közöttünk korkülönbség. Össze is haverkodtunk hamar és hát nem volt rest azon nyomban belevinni engem egy kis rosszalkodásba. Így kerültünk hát ide.
Megbeszéltük, hogy a könyvtár előtt találkozunk, és onnan megyünk majd a Vígadófreskó folyosójára, hogy a festmény mellé pingáljunk mi is valamit, csak úgy karácsony alkalmából. Nem ez volt az első ilyen élményem, mert anno Luca is belerángatott valami ilyesmibe, úgyhogy már felkészült voltam. Annyira, hogy feketét húztam és hoztam magammal a megmaradt festékeket. Volt közöttünk arany, ezüst, kék zöld és szivárványszínű is, sőt, majdnem biztos voltam benne, hogy a színváltósból is maradt még egy kicsi.
  - Te nem félsz?
Kérdem tőle, miközben végigosonunk a folyosón. Nem akarok hangoskodni, bár úgyis mindegy lesz, mert a folyosó ahová készülünk mindig hangos, remélhetőleg ezért nem fog feltűnni, hogy mi is ott vagyunk. Ha meg igen, akkor majd játszunk nindzsásat, bújócskázni úgy is szeretek. A büntetés meg, hát, maradjunk annyiban, hogy nem fogunk lebukni és akkor minden rendben lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 25. 16:18 | Link

Osszunk sütiket. Ez az első karácsonyom itt és úgy tűnik hála a Naives szellemnek nem fogok unatkozni. A feladat egyébbként egyszerű. Mézeskalácsot kell osztani. Némi latolgatás után úgy döntök megcélzom az első emeletett hátha ott sikerrel járok. A lépcsőn felérve azonnal elkezdek emberek után kutattni nem túl sok sikerrel. Éppen befordulnék a legközelebbi folyosóra amikor megbottlom és kis hílyán orra esem. Magamban szitkozodva haladok tovább miközben próbálok rájönni hol is vagyok tulajdonképpen. A falon rengetek festmény található és mivel varázslókat vagy boszorkányokat ábrázolnak így természetesen mindennyik mozog. Furcsa,de ezt sikerült a leghamarabb megszoknom. Szép hely csakhogy itt se látok embereket a képeket meg ugye mégse kínálhatom meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. január 4. 20:42 | Link

Kiss Roland

- Igen, ez igaz - mosolygom meg az optimizmusát, és hát igazat is kell adnom neki. Még semmi nincs veszve, még bármi megtörténhet, és igenis, fordulhat az a kocka.
Közben felbaktatunk néhány lépcsőn, elmegyünk pár terem mellett. Néha találkozunk ismerősökkel, nekik köszönök, mások pedig azért üdvözölnek, mert tudják, tanár vagyok. De senki nem állít meg, így hamar elérjük a "Vigadófreskó" folyosóját. Közben persze végig beszélgetünk Rolanddal.
- Igen, van konyhánk, és persze bárki főzhet benne. Persze, ha valaki nem ért hozzá, jobban örülünk, ha segítséget kér. De alapvetően szabad a bejárás. De miért kérdezed? Tudsz főzni? - kérdezem, talán kicsit csodálkozva. Ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy a férfiak tudnak főzni, nemhogy az ilyen fiatal fiúk. Na, jó, Merkovszky sütni is tud, de szerintem csak azért, hogy ezáltal még nagyobb lehessen az arca. Mármint hát ezt is felveheti azon dolgok listájára, amit tud. És amikor végignéz ezen a listán elégedetten mondogathatja magának: "Hát igen, egy Merkovszky mindenhez ért". Hm... Valószínűleg otrombaság ilyeneket gondolni a legjobb barátnőm apjáról. Főleg úgy, hogy nem is ismerem igazán. Roland hangjára ocsúdok fel érdekes irányt vett gondolataimból.
- Oh, hát előfordulnak balesetek - kezdem kitérően, de aztán inkább kifejtem bővebben. - Tudod, van kviddics a suliban, és hát az egy elég veszélyes sportág. Nem ritkaság, hogy a csapattagok a gyengélkedőn kötnek ki egy-egy edzés vagy meccs után. Aztán persze az órákon is történhetnek dolgok. LLG-n, mármint legendás lények gondozásán, veszélyes lények vannak, gyógynövénytanon harapós növények. Bájitaltanon belélegezhetsz valamit a szomszédod üstjéből, ami kiüthet egy időre, ha nem ért a bájitalkeveréshez. Aztán persze ott vannak a hétköznapi balesetek, meg a véletlenek, de figyelj, túl lehet élni. esküszöm, halálesetünk, az nincs túl sok.
Remélem, hogy ezzel nem sikerült elijesztenem az iskolától teljesen szegényt. Talán jobb volt, amikor még kevesebbet beszéltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soóki Brigitta
INAKTÍV


Koalalány
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 253
Írta: 2016. március 8. 13:02 | Link

Bogi, Bende és a többiek Pirul

A kislány erősen szorítja Bende kezét, mint mindig, amikor bátyja felkíséri őt és húgát a kastélyba. Nem annyira fiatal már, hogy ennyire csüngenie kelljen a bátyján, de Brigi túl félénk és félős ahhoz, hogy elszakadjon tőle. Belegondolni sem mer, mi történne, ha elveszne ebben a hatalmas kastélyban.
Amúgy éppen a Levita torony felé igyekeznek, ott egy kicsit szabadabban mozoghatnak a lányok. És Brigi is kicsit jobban feloldódik. De addig is szorosan testvérei mellett halad, fejét lehajtva, igyekszik kerülni mindenki pillantását. Így megszeppenve, magát összehúzva sokkal fiatalabbnak látszik a koránál, pedig kis termete és manós arcvonásai miatt amúgy sem tűnik tizennégynek. Hihetetlen gondolat számára, hogy hamarosan ő is ide fog járni, és magának kell eltalálnia egyik teremből a másikba.
És, ha más házba kerülne, mint a testvérei... az lenne az igazi rémálom. Kitől kérne segítséget? Ki vigyázna rá? Teljesen egyedül a sok ember között, akik mind magasabbak és magabiztosabbak nála... Biztosan nem bírná sokáig.
Néhány könnycsepp meg is jelenik a szemében, mikor erre gondol, de gyorsan kipislogja őket. Nem akarja, hogy testvéreinek feltűnjön mennyire gyenge és sebezhető. Bár valószínűleg amúgy is tudják.
Bogi cseveg, mint mindig, Bendével mindig is könnyen feloldódott, bár Brigi húga amúgy is könnyebben beszél, pláne barátok vagy rokonok között, mint nővére. Brigi inkább csendben hallgatja őket, na meg a festmények vidám, részeges dalolászását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 13. 21:28 | Link

Kedves Ellenségem
Chris


A napjának annyi, kész. Amint meglátta a fiút, azonnal sprintelt is volna vissza, de attól több spiritusz szorult belé, hogy megfutamodjon. Nem, arról szó sem lehetett. Most kifejezetten nem örült annak, hogy ilyen későn sikerült kiruccannia, de késő bánat, eb gondolat. Legalább családban marad a kényszeres szabályszegés.
Egyben reménykedett, hogy kedvenc felügyelőjének talán nem okoz akkora csalódást, pedig készült, becsületére legyen mondva, készült arra, hogy ezúttal átadja másnak a korlátlan randalírozás stafétáját (nem mintha eddig annyira rossz kislány lett volna), de nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek, ha az ember lánya-fia szembetalálkozik esküdt ellenségével. Kimondottan rühellte ezt a fenegyereket, és ezt nem mulasztotta el egyetlen alkalommal sem a tőle két évvel idősebb legény orra alá dörgölni.
- Már megint te?  - fintorgott, s kivételesen örült neki, hogy nem a pályán találkoztak, különben a csapatuk már rég szétátkozta volna a két kakaskodót, ha nem bírnak egymással, s ez a meccs rovására menne. Márpedig Nati Chris közelében naagyon nem bírt magával. Egyesek szerint azért, mert talán tetszik neki a fiú, de az igazság távol állt ettől. Ez egyszerűen csak unszimpátia, méghozzá igen erős.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet