30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] Le | Téma száljai | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



online
RPG hsz: 513
Összes hsz: 3801
Írta: 2020. február 5. 21:44 | Link

.tökvéletlen. éhesen kifordulva, hol egy snickers?.


A harmadik alak annyira nem fogta meg, mármint sokat nem láthatott belőle és amit mégis, az épp elég volt. Alapvetően nem szokta érdekelni, hogy ki és melyik szájában van, amennyiben az nem megy már el illetlennek, mert aztán hangosan krehácsol, és nem, mindegy milyen nem, nem válogat. Nem ellenzett ő semmit sosem, most meg aztán főleg nem, nem vadászik a szerelmesekre, hogy jól szétkergesse őket, mint valami rém, még a jelvény miatt sem, amely ugyan indokolhatná, de annyi ideje nincs, meg nem is akarja. Nincs itt ténylegesen egész nap, mint akik itt élnek, jön és megy, vannak fontosabb és munkásabb dolgok is, mint a felügyelet és szerencsére vannak rajta kívül mások is, akik mindenkire figyelnek akár helyette is. Nem, mintha annyira lusta lenne, csak ugye, dolgozni is kell valamikor, nem hull ölébe a pénz.
A távolodó alak látványa végül eltűnik teljesen, a szőke srác meg lassan indul meg, mint akinek a világ minden ideje a zsebébe jutott és sosem kellene sietnie. Vagy nem is akar. Nem nagyon ismeri, nem tudja betéve, mikor és mit hall, azonban a kastély hangos és a falnak szája is van. Annyira képben van, hogy mi a keresztneve, meg nos, néhány dologgal, amitől harsog a ház. Mindenkinek megvan a maga keresztje, azóta okosabb, mióta a háztársával beszélt és mégsem, mert... semmi köze hozzá. Való igaz, hogy nem szép dolog és megérné a nyaklevest, de akkor szegény srác a büdös életben nem mossa le magáról, hogy mások intézik helyette a dolgokat. Úszni is úgy kell tanulni, hogy a vízbe vannak először lökve és ússzanak amennyire bírnak, és bár spártai a felfogás, meg a módszer is, egyelőre kettejüknek kell rendezni vagy veszni hagyni a dolgokat, aztán ha eldurvul, nos, akkor már nem lesz ilyen elnéző. Mintha lenne egy, a saját nyomorán túllépő védekező mechanizmusa, ami ösztönösebb, mint a rosszat teregetni magára, másra vagy épp gyógyítgatni ezt-azt, és még sincs, mert miért lenne. Mert most tanul társasági életet élni, mert amúgy rég tudja, mi az és amúgy meg... mindegy. Van. Néha.
Beérve mellé, lelassítja elnyújtott lépteit és már-már úgy szisszen fel, mintha az a parázsló vég az ő bőrét égetné. De komolyan. Érti ő, hogy laza, meg faszacsávó, meg ki ha én nem, de esze talán még sincs sok.
- Ó, én nagyon sok mindent szeretnék. Az nem téma jelenleg – egy pillanatra sem szakad le, olyan természetességgel lépdel mellette, mintha haverok lennének. - Az hogy te mit akarsz, már érdekesebb kérdés – nem mintha egyáltalán választ várna erre, sőt, csak megejti. Aztán kinyúl, amint elhúzza a szájától a bagót, és épp standby állapotban pihen meg, és nemes egyszerűséggel lopja el tőle. Mivel úgyis rá fogja fogni a füstöt, egy slukkot enged magának, majd a fal egyik jelentéktelenebb pontján nyomja el. Néha tökre el lehet hinni, hogy az, hogy mennyien tartják „cukinak”, csak valami jó álca.
- Elő se vegyél másikat, mert megetetem veled. Legyen eszed, legalább a klotyóba bújj el – íme, a szigor. Nem vasprefektus, ha most ezért majd jön, hogy jól panaszt tesz, ám legyen. Visszapillant felé, a csikk egyelőre zsebkukába megy, ujjait megtörölve engedi le végül a kezét.
- És még órán is kéne lenned, nemde? Szóval akár akarhatom azt is, hogy szívj valami rémesen gagyi dologgal, vagy hogy kivágják a kukába a jelvényed. De ugye, én nem szívatok másokat, csak mert épp unatkozom és épp nem tudok játszani a... nos, tudjuk mivel – de mindezt csevegő hangon, mint az időjárást. Szép, nemde? Magát is meglepi, miket tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 866
Írta: 2020. február 13. 14:20 | Link


Farkas koma

Mélyet szippantok a káros szenvedélyből, tüdőm megtelik a szer adta füsttel, véremben csak úgy száguldozik a nikotin. Remegve engedem ki a bennrekedt levegőt, ujjaimmal megpöckölöm a cigit, hogy az elégett dohány lepotyogjon a viszonylag tiszta kövekre. Szabad kezemmel a meggyűrődött egyenruhám kezdem igazgatni, hisz igaz csak csókolóztunk Oliverrel, mégis azét eléggé meggyepálta a külsőm ahhoz, hogy ne legyek szalonképes. Hajam minden bizonnyal a szélrózsa minden irányába áll, ingem gyűrött és ki-kikandikál a betűrt nadrágomból. Arról ne is beszéljünk, hogy bűzlöm a bagótól, hisz már nem ez az első ma, ráadásul az imént lekoptatott srác is él vele, szóval esélyem sem volt elkerülni. A végén még tényleg rászokom.
Tök ráérősen sétálgatok, de arcomról leolvasható, hogy jelenleg minden embert a halál faszára kívánok. Összeszűkült szemekkel nézek ki a nagyvilágba, amikor pedig valaki mellém ér, reflexből vakkantok rá. Nem vagyok most jó kedvemben, és ezt arcomról is leolvashatja. Nem, mivel léteznek akkora barmok, mint amilyen Mr. Taylor is, akik egyszerűen nem tudják belátni, hogy én nem akarok komoly kapcsolatot. Csak szexre vágyom és ennyi. De neeem, mert itt nyomni kell a szeretleket, meg tervezgetni a közös jövőt. Komolyan, mindjárt elokádom magam.
- Most nem vagyok hangulatban, de este héttől megtalálsz a társalgóban, Honey – hadarom el a számban a cigivel. – Persze csak ha van nálad zsé – teszem hozzá mellékesen ezt a nagyon jelentéktelennek tűnő, ám mégis számomra fontos információt. Persze kicsit sem szenvedek pénzhiányban, mióta anyámmal jó kapcsolatot ápolok, hisz az asszony próbál a gyerekkori sérelmekért kárpótolni minden lehetséges úton. És mivel csak pénze van, szíve nincs, így azzal halmoz el. Komolyan, lassan már úszkálhatok is a húszezresekben. Tiszta jó.
Először szemeim elkerekednek, mikor ujjaim közül hírtelen eltűnik a bláz. Csak pislogok okosan ki a fejemből, aztán mimikám vált és morgok valami kicsit se szépet asz orrom alatt. Aztán persze már nyúlok is a zsebembe, hogy mit se törődve a fiú parancsával, előrántsak meg egyet, majd ismét rágyújtsak. Szívok egy jó nagyot, majd csak úgy szemétségből is a fiú arcába fújom a füstöt. Fulladj meg, te rohadék!
- Túl merev vagy, Szívecském. Segítsek egy kicsit feloldódni? – Fújom tovább a bagót, kicsit sem törődve azzal, hogy az imént gyakorlatilag megfenyegetett. Nekem is nem egyszer már megfordult a fejemben, hogy a viselkedésemmel a jelvényem, meg egyáltalán az iskolai tartózkodásom is veszélyeztetem, azonban túlságosan is jól érzem magam ahhoz, hogy ezen komolyabban is elgondolkodjak. Az élet rövid, nekem pedig eddig túlságosan sok szarságban volt részem ahhoz, hogy megérdemeljek egy kis szórakozást. Még ha az néha – na jó, legtöbbször – túl messzire is megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



online
RPG hsz: 513
Összes hsz: 3801
Írta: 2020. február 16. 21:15 | Link

.tökvéletlen. éhesen kifordulva, hol egy snickers?.


Neki sincs most éppen nagy affinitása arra, hogy bárkit is itt nevelgessen, meg semmi, de úgy néz ki, az élet vele nem kegyes. Mert miért is lenne minden egyszerű. Társaságban lenni, emberek között, az év elején ódzkodott tőle, most egészen megszokott dolog, még ha neki nem is a természetes. Na az meg főleg nem, hogy valakivel így andalogna egy folyosón, valahogy se ingerenciája, se az ő korosztálya nem erre leledzik. Mert lehet azt mondani, hogy a kor csak egy szám, azért mégis vannak határok, meg ez neki inkább egy amolyan második munkahely, ott pedig nem a lamúrra koncentrál, hanem a dologra. Így is van elég, vagy elég gondja, vagy bármi, amit időt igényel. Ingázik eleget, és lehet inkább azt tette volna most is, mind a kettejüknek jobb lenne, neki nem kellene a komoly felét élesztgetni, a srácnak meg nem szakadna senki a nyakába, aki épp nem valamit akarna épp tőle, hanem csak a szája jár és papol. Pech. De van az a pillanat, amikor ha már ő szív, szívjon mindenki? Valahogy úgy.
- Nem mintha a hangulat itt érdekelne bárkit is – emelkedik meg a szemöldöke, majd aztán persze nem hülye, érti ő, mire céloz, amire, őszinte röhögés tör ki belőle. Ahha. Pont arra vágyik, hogy a pénzt erre költse, ilyenre. Ha eddig nem tette, nem most fogja elkezdeni, nem miatta és főleg nem itt. Nem tudja, hogy komoly-e, vagy sem, nem is érdekli. Kezével legyintget párat. - Rossz a házszám, én pénzt nem adok neked és nem is foglak felkeresni. Sajnálom – nem, de hát komolyan, mit hitt? Hogy majd beáll a sorba? Jó vicc. Ahogy ez az egész is. Belekezdett, de már elment a kedve. Főleg, ahogy szinte süketet tolva szarik arra, amit az előbb mondott. Fáradt nyögése is ezt mondja, meg a „kellett ez nekem?” pillantása, hogy oké, érti ő, helyi menő gyerek aki azt csinál, amit akar és tesz mindenre. Érti ő. érti. A füstfújásra fapofával válaszol, nem ettől fog most megfulladni, egy-két legyintéssel tünteti el onnan a felleget.
- Oké, értelek. Teszel te mindenre és mindenkire, blablabla. Unalmas – persze tényleg ingere van arra, hogy megetesse vele a dekket, de megint csak azt műveli, amit az előtt. Ellopja, de most már pöfékel, nem nyomja el azonnal. Addig agyal, hogy mit véssen fel neki, mert még mindig nincs kedve hozzá és idegeli. Pedig nincs feszült napok alatt. Bár ki tudja.
- Segíthetsz azzal, hogy visszaveszel az arcodból. Vagy befogod és elhúzol a dolgodra. De én mást biztos nem kérek – veti oda, sőt mi több, arca most már olyan semmis, hogy az sértő. Sehol a rá jellemző mosoly, vidám pillantás. Semmi. És ez rossz. Nem szeret ilyen lenni.
- Értem én, hogy te mindenkivel csak szórakozol, meg játszadozol, úgy, ahogy nem szégyelled. Lehet sokak szerint ez baaaromi menő. De ritka magányos vagy te valójában, biztosan, szóval valahol sajnállak is – megint elnyomja a dekket, mielőtt vissza akarna vágni és egy kiszögellés rejtekébe dobja. Aztán megáll, neki ennyi elég is volt. Vagy végképp viszketni fog a tenyere.
- Nem fogok neked itt feleslegesen litániát tartani, úgyis süket és túl hülye vagy hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 866
Írta: 2020. március 6. 13:53 | Link


Veszélyes játékot játszom, ahol nem csak a jövőmet, de a saját épségem is terítékre teszem. Furcsa mód még egyik gonosztettem sem vont maga után komoly következményeket, de ki tudja, lehet egy napon nagyon meg fogom szívni. Beliánnak igaza van, nagyon is, de persze ezt nem hogy neki, de még magamnak sem vallanám be. Nem, annál sokkal büszkébb vagyok. Így hát adom tovább a keménylegényt, s mikor a srác visszautasít, csak nemtörődöm módon megrántom a vállam, majd szívok még egyet a cigiből. Valahogy nem tud érdekelni, egyszerűen nem hat meg amit mond. De ez nem az ő hibája, mindenkire mostanság így reagálok. Régen is indokkal mondhatták rám, hogy hülye vagyok, de most aztán meg főleg. Talán a kamaszodás eredménye ez, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen a sok szarság ilyenné tette a személyiségemet.
- Na ugye, nem is volt olyan nehéz erre a konklúzióra jutni – válaszolom arra, miszerint nem érdekel senki és semmi. Jó, örülök, hogy neki is leesett. A kérdés most már csak az, hogy ha ez megvan, akkor még mi a francos francot keresünk mi itt? Biztos vagyok, hogy tőle is csak fejmosást várhatok, csak úgy, ahogy attól a görcs Másától is. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Benett vagy valami más valaki vagy más valami miatt akarja leszedni a fejem. A levitások nagytöbbsége ugyanis valamiért nagyon védi azt a gyámoltalan könyvmolyt. Veszélyesnek találnak ránézve, s bár ebben igazuk van, még sincs sok joguk távol tartani tőle. Meg nem is fognak tudni sokáig. Elég néhány szép szó, pár jó helyen való érintés és hopp… a fiúcska máris az ágyamban fekszik. Mert én így akarom. Amit pedig én a fejembe veszek, az úgy is lesz.
- Igazad van. Szörnyen magányos, beteg kisfiú vagyok. Ráadásul még szűz is – mimikámról a mosoly lefagy, számat szomorúan lebiggyesztem. Mindenemből érződik a játszi komolyság, s ha egy engem nem ismerő, külsős alakkal állnék szemben, bizonyára hinne is nekem. De a hírem általában hamarabb megelőz, így nem is próbálkozom azzal, hogy elhitessem Beliánnal, hogy amit mondtam, az maga a valóság. Sokak túlzott játéknak vélik tetteimet, mások – mint például Benett – válltik állítják, hogy én jó ember vagyok, s próbálják kicsikarni belőlem ezt a felem. Ha még a hét éves, elveszett kis Theon lennék, talán hálás is lennék nekik. De mind tudjuk, hogy már nem az az ember vagyok, mint a dolgok előtt.
Figyelem, ahogy a cigim immár a fiú szájában izzik fel, majd szép lassan el is fogy, majd a csikk az egyik kiszögellésben talál új otthonra. Többet már nincs kedvem elővenni, s ahogy számolom, jelen helyzetben nincs is nálam már, szóval zsebre dugom nikotinos kezeimet, majd bevágok a fiú elé. Pofátlanul simítok végig rajta, mellkasán ujjaim csak úgy szánkáznak, majd kezem ökölbe szorul és gyengén igaz, de beleütök a felsőtestébe.
- Tusé – csinálok úgy, mint aki megsértődött, ám arcomról levakarhatatlan a pofátlan, tenyérbe mászó mosolyom. – Legalább én jól csinálom a munkám. Az én házam diákja közül senki sem sérült meg. Míg nálad… nos, szegény kis Benett biztos mást mondana – olyannyira elönti agyamat a piszkálódási vágy, hogy le sem esik, hogy most saját magam köpöm be, holott a fiú szája mindvégig zárva maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



online
RPG hsz: 513
Összes hsz: 3801
Írta: 2020. március 15. 01:49 | Link

.tökvéletlen. éhesen kifordulva, hol egy snickers?.


Talán ha épp nem feszülnének az idegek, kiakadt volna, hogy úgymond felkínálkozik neki, bármire, de lehet mégsem, mert ezt a srácot nem tudja az ismert dolgai után komolyan venni. Nem, mert hát, ki veszi komolyan a nyilvánvalót, amikor a főiskolán is hasonlóképp nyilatkoztak meg egyesek, valahogy mégse voltak olyan kelendőek, mint hitték és egy másik körben mégis, mindig találtak valakit. Fogalma sincs, mennyien veszik be és veszik meg a másikat és nem is érdekli egy pontig, de aztán mindig szóba jön valaki, aki miatt az ember homloka ráncolódik. Aztán rájön, hogy ez az élet, mindig vannak gyámoltalanok és görények, hogy csak talán az ő lelke próbálkozik azzal, hogy jó legyen és törjön össze mindent és mindenkit, hogy talán ő az őrült, az idióta és mindenki más csak túlél, ahogy tud. Aztán nem tud arra gondolni, hogy ez túlélés, mert nem. Lehetnek botlások, de folyamatosan... nos, az már rég nem az, ahhoz már a lélek sötétsége és hiánya kell. Az már... más. És akkor jön egy ilyen, mint ez a srác. Komolyan. Hosszan sóhajt, fáradtan. Ennek mondhat bármit, lepattan róla.
- Nem, nem volt nehéz. Rád van írva a többi szarság mellett – de nem kezdi el magyarázni, sorolni, hogy mikre is gondol, mert felesleges. Vállat von, röhög meg hasonló válaszok jönnének rá, neki meg nem kenyere a megváltást elhozni neki és nem is lesz az. A pólus két vége, csak közös pontok vannak. Neki fogalma sincs arról ki és hogyan találta meg és miért, mert nem egyeztet ő senkivel ilyenekről, mivel nem lakik itt hivatalosan, csak amikor néha bent alszik, de akkor sem azt figyeli ki és miért tesz dolgokat. Le van maradva, az iskolai pletykák nehezen vagy későn érik el, persze az nem, ami olyan forró, mint a frissen kihullott parázs, mert arról mindenki, vagy épp rohadt sokan beszélnek és nehéz kikerülni. Vagy a véletlen, amit el-elkap néha, de ő nem egy olyan gócpont, amelyet mindenki ellát infóval és nem is vágyik rá. Most épp sikerült belenyúlnia és nem tudja, hogy ez mennyire lesz rossz nekik, a másiknak. Semmit sem tud, csak azt, hogy ha tovább húzza, lehet, hogy nem lesz büszke rá. Lehet, hogy nem is akar. Néha dühös akar lenni, nem a mosolygós, aranyos srác a levitából. Néha mintha mégis más akarna lenni, kicsit a bestia, aki benne csücsül.
- Szűz – arca, mint a faragott kőszoboré, majd aprót röhög. Az az erőltetett, tudjátok. - Én meg bak vagyok, de nem hiszem, hogy érdekel a horoszkóp – nyomja le finoman, hogy adja ezt el másnak, úgy szűz, ahogy ő vörös és szeplős. Hagyjuk már, nem most jött le a falvédőről. - Hiába mondod ezt, nem fogod fel és hiszed el. Neked ez sértés, amit a bunkó levitás most mondott és teszel rá. Majd egyszer elgondolkozol, de engem ez már nem érint – és valóban, mert ennyi neki bőven elég volt mára, mint „hittérítés”. Ő sem hallaná meg, ha valaki az arcába mondaná az igazságot, mert ahhoz makacs, mint az öszvér és vak, meg süket. Ez a legegyszerűbb taktika a világ ellen, noha nem lenne olyannyira szabad gondolkozású, mint a másik. Az, hogy mindenkit megkap, vagy mindenki megkapja, neki nem kenyere. A bagó is már csak egyfajta apróság volt, húzás, semmi több. Megtorpan azonban, amikor bevág elé, tekintete kérdő, de mit sem számít a másiknak, mert már tapogat is. Felmordul, mint akinek fájna, mint aki undorodik, és lekotorja magáról a kezet. Megütötte. Meg se érezte, az ő fájdalomküszöbe ennél jóval magasabban pihen, semmit se vett fel ebből, mert nem érdekli, és mégis, tapogassa saját magát. Na persze, ne most kezdjen el játszadozni, főleg ne vele. Nem vevő rá, hát nem érti. Mégis, a mozdulat közben áll meg, keze a levegőben, ahogy rámered. Hogy mi?
- Mást mondana? - és most valóban érdekli, valóban akarja a választ. De most nem a kíváncsi arca kerül elő, nem az, aki szokott. Sokkal inkább ösztönösebb, zordabb hullám söpör végig rajta, vonásai, tekintete megkeménykedik, düh ha nem is, de valami csillan benne. És elkapja a kezet, ami nemrég még őt cirógatta és ott tartja, erősen fogva, nem érdekli, ha épp ez már fáj, de nem tud szabadulni.
- Mit műveltél vele? Az igazat és ne szórakozz – közli felé, hangja rideg és követelőző. Ha szabadulni akar, még csavar is a karon egyet, de fogása biztos. Ha mást tesz, nos, az elválik, egyelőre a köd csak követel és tudni akarja, mit tett. Hogy kin múlik, hogy nem sérül meg senki? Nem rajtuk, de szerinte a srác se tudja, mekkora hülyeség jött ki rajta. Pont most. Lehet, hogy aki eddig megtalálta, lecseszte, de hogy pont az, aki örökké mindenkire mosolyog? Nos, lehet, nem lesz olyan kellemes kaland.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 269
Írta: 2020. június 22. 21:28 | Link

Rentai Boglárka

- Rátok férne pár ametiszt, ti komisz pernahajderek! - incselkedik angyali kacagással és kipirult arccal azzal csapat festett alakkal, akik neki bármikor erre jár hangos füttyögéssel és borízű bókokkal teszik a szépet. Persze tudja, hogy ez csak tréfadolog és nem veszi a lelkére. Sőt, igazából még mulattatja is, hogy ekkora sikert arat. Nincs baj az önbecsülésével, mostmár, hogy Bálinttal egy párt alkotnak, mégis néha jót tesz a másoktól kapott pozitív megerősítés. Még ha azok a mások két dimenziós és sokadik poharas festett tódító hódítók. - Na jól van fiúk, most már tényleg mennem kell! - köszön el tőlük, akik csókolat küldenek és poharaikat hevesen emelgetik felé. Kifelé indult, hogy vegyen pár hozzávalót az egyik olyan különleges orosz fogáshoz, amivel szeretné meglepni kedvesét. Ez az egymásnak főzögetés az első randevú óta zajlik és azóta sem tudta megunni, ahogy a férfit sem siekrült. Fülig szerelmes a vonásaiba, a szemébe és a hangjába, de ezt azért előtte igyekszik nem olyan hévvel kimutatni. Elvégre felnőttek és nem bakfisok. De sokszor csak azon kapja magát, hogy rajta felejti ábrándozó kék szemeit és ujjaival haját csavargatja ha csak rá gondol. Na ilyenkor szokot ő magának sürgősséggel ametisztet kirendelni. A megrészegedés ellenszerét. Na igen egyesek betegséghet, mások alkoholos mámor érzéséhez hasonlítják a szerelmet. Neki az utóbbi tűnik helytállóbnak. Már majdnem elért a folyosó végére, amikor is észreveszi, hogy cipőfűzője kibomlott. Lehajol hát, hogy gyorsan bekösse még mielőtt rálép és szégyen szemre elhasal hódolói szeme láttára. Az lenne csak az igazi tragédia. Nemde?
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 209
Írta: 2020. június 24. 20:38 | Link


Bal lábbal keltem. Egész nap ideges és feszült voltam, holott egyébként semmi okom nem volt rám, de tényleg úgy viselkedtem, mint egy igazi hárpia. Mondjuk meg is érdemelték azok a szemtelen kis taknyosok, hogy valaki végre megmondja nekik, hogy nem csak ők léteznek ezen a világon, akármennyire szeretnék is ezt hinni. Ma nem volt túl sok órám, így bőven volt időm elmenni futni, hátha ez segít leadni a felesleges feszültséget, de a tervem nem jött össze, épp ott folytattam mások verbális kínzását, mint ahol abba hagytam. Végül a könyvtárban találtam nyugalomra, egész eddig ott is lebzseltem, de úgy döntöttem lassan ideje lenne visszatérnem a szobába, mert még ezer a dolgom amit lehetőleg ma be kéne fejeznem.
A könyvek jó hatással voltak rám, egészen a klubhelyiség szintjéig eljutok anélkül, hogy zsörtölődjek, vagy egy rossz szót szóljak bárkihez. Sőt, még mosolyogtam a velem szembejövő fiúra, akivel szinte minden évben megegyeztek az óráink és most is egy szakra járunk, egyszóval elég régen ismerjük egymást. Aztán ahogy befordulok arra a hülye folyosóra, ahol a részeg festmények laknak – akik mindig megpróbálják tenni nekem a szépet, én meg alig győzőm levakarni magamról az ötszáz éve halott, betintázott ficsúrokat – hirtelen elillan a jókedvem, mert akkorát esek valakiben vagy valamiben hogy azt öröm nézni. Akkorát koppan a homlokon a padlón, hogy még a pincében is hallják, így kissé szédelegve ülök fel, hogy szemrevételezzem mi okozta előbbi zakózásomat. Mégis ki a fészkes fene áll meg a folyosó közepén cipőt kötni?
- Máskor jobban is átgondolhatnád hol állsz neki tollászkodni – vetem oda nem túl kedvesen. Innen csak egy lenszőke hajzuhatagot látok, fel sem merül bennem, hogy esetleg nem diák az illető és illendő lenne több tisztelettel beszélnem.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2020. június 25. 08:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 269
Írta: 2020. június 24. 21:39 | Link

Rentai Boglárka

Valami kemény, valami csattanás és én a padlón kötök ki a fenekemen ülve. Fellöktek. Ez pár pillanat alatt realizálódik bennem. Arra azonban nem számítok ami ez után következik. Már nyitnám a számat, hogy megkérdezzem az ütközés másik résztvevőjét, hogy jól van-e, amikor is szó szerint lehord a sárga - jelen esetben betonozott - földig. - A helyében én ezt a mondatot gondoltam volna át egy kicsit - kelek fel néhány nyögés és sziszegés kíséretében, csípőmet fogva, majd odalépek az engem leteremtő alak elé, aki mint látom egy diáklány. A gyér fényben nem tűnik fel rajta semmilyen komoly sérülés, de ettől függetlenül mentős ösztönöm arra sarkall, hogy tegyem félre a saját fájdalmaimat és foglalkozzam vele. - Mindene épségben van? Nem szédül? Nem fáj a feje vagy bármelyik másik testrésze? - kérdezem kimérten. Nem szokásom undoknak lenni, de azt nem viselem  jól, ha így beszélnek velem és nem csak azért mert történetesen tanár és gyógyító vagyok, hanem mert ember. Figyelmetlen volt és nem vett észre. Én pedig óvatlan mert félre kellett volna állnom cipőt kötni. Ráadásul meg is ütöttem magam éppúgy, ahogy ő, mégsem kezdek el tőle pontokat levonogatni. Az olyanokat sosem értettem, mint amilyennek ő tűnik. Hibázik és mást ócsárol. Az hagyján, hogy csak azt éri el vele, hogy undoknak tűnik, de még a kialakult helyzeten sem változtat. Illetve inkább ront rajta. Hálát adok az égnek, hogy nem így reagáltam le az ehhez hasonló szituációkat sem most sem máskor. - Adja a kezét! Segítek felállni - nyújtom jobbomat és ha elfogadja akkor talprahúzom. Közben a festmények őt szidják, tőlem pedig azt kérdezgetik, hogy jól vagyok-e és ajánlgatják, hogy legközelebb melyikükön landoljak, hogy megvédjék a fomás idomaimat - Uraim! Most már elég legyen! Különben szólok a gondnoknak, hogy itt az ideje lecserélnni a díszes kompániát! - intem csendre a jónépet és fenyegetésem hatásos hangfogónak bizonyul. Nem hiába dolgoztam annyi férfi kolléga közt. Megtanultam beszélni a nyelvükön. Néha jól jön ha az ember angyali külleme néha egy amazon jellemével párosul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 209
Írta: 2020. június 24. 23:19 | Link


- Bocsánat, hátulról épp úgy néz ki mint az egyik kis navinés, akiben a múltkor is sikerült felbuknom.  - Nem mentegetőzöm, csak közlöm a tényeket, valóban fel sem merült bennem, hogy esetleg egy tanárral állok - vagyis inkább ülök szemben. Mellé lőttem, ez van, ha levon néhány pontot így jártam, ha meg nem veszi magára akkor megúszom. Remélem ez utóbbi következik be, nincs kedvem egy kisebb fejmosáshoz, hiszen nem az én hibám, hogy ő volt rossz helyen. Nem láthattam a kanyarból, hogy pont ott kívánta megkötni a cipőfűzőjét, ahol én be fogok kanyarodni, ha van egy kis esze ezt ő is belátja.
- Azt hiszem jól vagyok. - Lassan bólintok, így egyszerre erősítem meg a mondandóm és ellenőrzöm le, hogy tényleg nem szédülök már és nem is fáj semmim. Ezután kezdek el azon pörögni, hogy miért kérdezget ennyit? Talán gyógyító. Várjunk csak, ha igazam van és ez a szőke nő velem szemben nem más, mint iskolánk egyik egészségügyi szakembere, akkor személyében nem mást tisztelhetek, mint a bátyám legújabb nőjét. Jó, lehet hogy nincs igazam, hiszen még sosem találkoztunk személyesen és eddig csak távolról láttam, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy sikerült Bálint aktuális barátnőjét felborítanom majd jól leszúrnom, hogy milyen figyelmetlen. Épp mikor elhatározom, hogy a következővel majd kedves leszek... Szép kezdés Boglárka, szép kezdés.
- Köszönöm! - Hülye lennék nem elfogadni a segítő kezet, ha most elkezdenék hisztizni, hogy egyedül is képes vagyok erre az egyszerű mozdulatra akkor csak rontanék a helyzeten. - Nem okoztam komolyabb kárt? Ne haragudjon a figyelmetlenségemért, de nem ez életem napja - kérek bocsánatot kissé megszeppenten. Remélem elfogadja, ha nem akkor irtó nagy bajban vagyok. A festményekről inkább már tudomást sem veszek, megszoktam, hogy ha nem veszek tudomást róluk megkapom a hasonló szavakat, mint amikkel most is bombáznak, amiért fellöktem szívük hölgyét.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2020. június 25. 08:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 269
Írta: 2020. június 25. 00:10 | Link

Rentai Boglárka

- Talán célszerű volna nyitott szemmel járnia, hogy máskor senkiben se bukjon fel - kommentálom magamhoz képest elég epésen a bocsánatkérését, de részemről le is van zárva az ügy ezen része. Sokkal jobban érdekel az állapota. Így amikor azt mondja jól van én még szkeptikusan figyelem pár pillanatig. Ha beütötte a fejét és kapott egy enyhe agyrázkódást, annak akár órák múlva is lehetnek tünetei. - Javaslom a biztonság kedvéért látogasson el a gyengélkedőre és számoljon be a történtekről - mondom miután felsegítettem és már mindketten talpon vagyunk. Közben azért továbbra is rajta tartom a szemem, de nem látom nyomát megingásnak vagy egyéb mozgáskoordinációs zavarnak. Ennek okán magamban eldöntöm, hogy nem fogom bekísérni. Viszont saját tanácsomat megfogadom és majd ha bevásároltam veszek magamhoz egy adag fájdalom csillapító és zúzódás lohasztó bájitalt, mert a csípőm irgalmatlanul hasogat. - Nem. Semmi gond - emelem fel kezeimet, fejemet ingatva - Értem, nos ez esetben, ha tudok segíteni, akkor csak szóljon - ajánlom fel már jóval empatikusabb hangnemben támogatásomat. Rajta áll, hogy elfogadja-e vagy sem. Minden esetre nem tudom és nem is fogom meghazudtolni magam. Az a hivatásom, hogy másokat patronáljak. Nem csak fizikailag, de lelkileg egyaránt. A büntetést és szidást sosem tartottam hatékony nevelő eszköznek. Sokan emiatt azt hiszik vajszívű vagyok. Pedig igazából csak következetes. Elvárom a tiszteletet, de cserébe én is azzal fordulok mások felé és ha hozzám bizalommal fordulnak, azt megértéssel viszonzom. Itt most például meghallgatom ha kéri. Nem hajt a tatár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 209
Írta: 2020. június 25. 10:32 | Link


Majdnem visszaszólok valamint, de inkább nem teszem. Kedvesnek kell lennem, erre próbálok koncentrálni, szóval még egy halvány, akár bűnbánónak tűnő mosolyt is sikerül arcomra varázsolni. A gyengélkedő említésére azonnal eltűnik a mosoly, helyére egy fintor lép. Elképzelem, ahogy Bálint túlreagálja az egészet és közli, hogy bár nincs semmi bajom, de azért maradjak bent megfigyelésre, hátha.
- Azt hiszem, azt most passzolnám, a bátyám talán kissé túlreagálná az eseményeket. Már ha ő van bent - teszem hozzá elgondolkodva. Amilyen szerencsém van mostanában biztosan nem úsznám meg, és ha jól emlékszem ilyenkor amúgy is ő van szolgálatban. Mostanra sikerült kitanulnom nagyjából, hogy mikor ki dolgozik, így nagy évben el tudom kerülni a gyengélkedőt, ha éppen nem vagyok rá kíváncsi. Nincs semmi bajom, szóval nem ári meg kockáztatnom jelenleg.
Bólintok, mikor azt mondja nincs baja, remélem tényleg nem okoztam súlyosabb károkat egy esetleges kisebb zúzódásnál. Azért ő is elég nagyot esett, még ha nem is mondja ki, gondolom az kicsit sértené a tanári és gyógyítói megítélését. Pedig amúgy ő is ember, de ha nem akar panaszkodni Merlin mentsen attól, hogy erőltessem a dolgokat. Nem kell nekem feltétlenül végighallgatnom, hogy mi kínja is van pontosan.
- Nehéz napok elég nézek és ilyenkor előtte ingerültebb vagyok, mint kellene. - Tipikus női probléma. Már ilyenkor csokival tömi magát, mert elkapja a menthetetlen mélabú én szimplán csak ideges leszek, amire egy kis édesség nem megoldás.Persze gondolom létezik már erre is valami főzet, hogy ne érezzem magam ennyire pocsékul, de eddig még sosem szántam rá magam, hogy utána járjak a dolognak. Bár ez most egy jó alkalom, mert ha létezik, akkor beszélgetőpartnerem biztosan tud róla és eddig leszűrt tapasztalataim alapján minden bizonyára igen előzékenyen figyelmembe is fogja ajánlani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 269
Írta: 2020. június 25. 12:07 | Link

Rentai Boglárka

 
Ahogy tiltakozik a gyengélkedő ellen úgy tisztul ki előttem hirtelen a kép. Ez a pukkancs kisasszony lenne Kedvesem testvére? Jóságos ég...Megint remek komédiát hoztak össze a fentiek a főszereplésünkkel. Kicsit ingatom a fejem míg átgondolom mi tévő is legyek. A családi kapcsolatok fontosak. De egykeként nekem fogalmam sincs milyen is a testvérek viszonya. Így most igen furcsán venné ki magát, ha hirtelen sokkal szívélyesebb volnék vele. A kivételezésrő pedig szó sem lehet! Az nem én lennék. Így marad minden úgy, ahogyan eddig.  - Rendben. Az ön felelőssége - jelentem ki és fogadom el egyúttal döntését - Ha panasza lenne a későbbiek során akkor azonban mindenképp keresse fel a gyengélkedőt - szögezem le hangomban az ellentmondás teljes kizárására alkalmas komolysággal és gyógyítói attitűddel. Ezután már indulnék, amikor úgy dönt mégis csak elmondja mi is a gondja és miért ilyen smirglipapír. Egy megértő mosolyt kap az elhangzottakra első nekifutásból, mint nőtárstól. Aztán jön a többi a gyógyítótól - Próbált már ilyenkor viselni egy malachitból, krizokollából, rózsakvarcból és holdkőből készült karkötőt vagy ezen ásványok kis darabkáit a zsebébe süllyesztve közel hordani az érintett területhez? - teszem fel a költőinek szánt kérdést majd gyorsan folytatom is mielőtt megkapnám a nemleges választ - Ezek segíthetnek enyhíteni a piros betűs napok előtti és alatti hadiállapotokat azaz a hárpia szindrómát - miközben beszélek hangomból kiérezheti a szaktudás mellett az együttérzést is természetesen. Nőből vagyok én is és nem vagyok ellenség. Lehet nem jól indult az ismeretségünk és nem is lesz belőle felhőtlen viszony. De emberek vagyunk. Legyünk egymáshoz humánusak. Úgy állunk egymással szemben mint két kivénhedt veterán a hadszintér ellentétes oldalán. Sajgó izmokkal, felpeckelt idegszálakkal és robbanásra készen, de titkon a tűzszünetre vágyva. Ki hinné, hogy ilyesmi megtörténhet egy ilyen szépnek induló napon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 209
Írta: 2020. június 26. 13:41 | Link


Hevesen bólogatok, hogy igen, bizony az én felelősségem, de mivel még mindig nem érzek semmi érdekeset, ezért végkép elutasítom magamban a gyengélkedő ötletét. Hogy arra rájött-e hogy ki vagyok nem tudom, de nem is érdekel. Előbb vagy utóbb úgyis muszáj lesz találkoznunk gondolom Bálintnál egy oltári kínos vacsora keretében. Már előre látom, ahogy ő mit sem sejtően bemutat minket egymásnak, mi meg kínos mosollyal úgy teszünk, mintha még nem ismernénk egymást, hogy ne hozzuk kínos helyzetbe őt. Bár igazából elmesélhetném, hogy milyen remek körülmények között találkoztunk először, de hiába nem a világ legjobb bátyja néha, azért csak a testvérem. Ráadásul ő az egyetlen az egész famíliából akit érdekel, hogy mi van velem így nem akarom elszúrni az esélyét. Szóval ha Strakhova nem beszél én nem fogok. Az eddigi jelöltek közül messze ő a legbiztatóbb, egyelőre nincs okom megfúrni kettejük kapcsolatát így, hogy nem is lakom otthon gyakorlatilag. Ők azt csinálnak amit akarnak, csak ne akkor kezdjék el a babaprojektet, mikor véletlenül muszáj hazamennem.  
Eddig kicsit szkeptikusan álltam a gemmológiához, valahogy ezt nehezemre esik feldolgozni, hogy néhány kavicsdarab ekkora hatással lehet egy emberre. De kettőnk közül ő a téma szakértője és lehet, hogy egy próbát megérne igazából. Maximum lesz egy szép, de haszontalan karkötőm, nemde?
- Esetleg valami tuti beszerzőhely? Mert gondolom nem fog az ölembe pottyanni egy ilyen darab. - Mosolygok, szóval érezheti, hogy nem gúnyolódásnak, hanem viccnek szánom. Meglepő, de ilyet is tudok néha. Gondolom lent a faluban is biztos van egy bolt, ahol lehet kapni ilyen köveket, nem kell érte túl messzire mennem, annyit azért nem érne meg nekem. De mivel még sosem akartam önszántamból felkeresni egy ilyen üzletet sem így sajnos nem vagyok valami jól tájékozott az elhelyezkedésükben sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 269
Írta: 2020. augusztus 2. 07:43 | Link

Rentai Boglárka

Látom rajta, hogy kínban van és szinte hallom, ahogy hangosan kattognak agyában azok a bizonyos fogaskerekek. Ennek ellenére nem szólalok meg, hanem inkább csendben, lágy, elfogadó arckifejezéssel nézem. Nyugtatgatásnak, mentegetőzésnek, kioktatásnak vagy akármi másnak helye most nincs. Legalábbis szavak formájában semmiképp, legalábbis így érzem. Amikor majd megismerkedünk hivatalosan is egymással, akkor én kedves leszek hozzá, hogy Bálint boldog legyen. Nem én leszek az, akin állni vagy bukni fog a családi béke szentsége köztük. Ugyan nem tudom milyen lehet az, ha valakinek van testvére, mégis azt hiszem ez olyan kötelék, ami közel azonos a szerelmi viszony érzelmi szintjével. Így adott esetben a választás is opció lehet, ha a felelek párjai a másiknak nem szimpatikusak. Áskálódás, civódás, vita, harag és pártszakadás lehet a vége. Hiába helytelen mindez, mégis megeshet. De Bálintnak, ha rajtam múlik sosem kell majd köztem és a testvére közt választania. Lám mos én is ugyanúgy elgondolkoztam. Boglárka szavai húznak vissza a jelenbe és indítanak ösztönös reakcióra. - A legtutibb lelőhely a szobámban van. Este, vacsora után jöjjön fel hozzám és az ölébe pottyantom - mosolygok rá természetes kedvességgel, amik a szemeimből is sugároznak felé. Ha egy kicsit is figyel azt is tudhatja, hogy szavaim minden gúnytól mentesek. A kövek mindig ezt hozzák ki belőlem. Ha beszélek róluk, vagy ha csak rájuk gondolok örömöt érzek. Ha a kezembe foghatom és érezhetem erejüket akkor pedig úgy érzem nincs számomra lehetetlen. - Most viszont, ha megbocsát mennem kell! Minden jót és este várom! -intek a lány felé búcsúzóul, majd folytatom utamat a folyosón át egészen a piacig. A bevásárlással elbíbelődöm. Nézelődök, megszagolok minden virágot s gyümölcsöt. Megkóstolok lekvárokat és mézeket, míg végül őszen megpakolt táskával térek vissza lakrészembe, hogy azután elkészítsem azt a bizonyos karkötőt, amit Boglárkának szánok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6121
Írta: 2020. szeptember 19. 00:30 | Link



Már majdnem minden vizsgámmal végeztem, még három nap múlva lesz egy Sárkánytan, de holnap semmi, ráadásul szombat, így kicsit önkényesen kiszabadítottam magam levegőzni. Nap helyett ugyan a hold süt ilyenkor már, szokás szerint nem lenne szabad itt lennem, de kivételesen nem sántikálok semmi rosszban - tényleg csak valami mást akarok hallgatni, mint a szobatársaimat, akik még álmukban is a sok bemagolt mágiatöri évszámot nyöszörgik maguk elé. Semmi falra festés, semmi lépcsőn csúszdázás, de még csak szobrokon sem kísérletezek mozgatóbűbájokkal, csak én és az este csendje. A Vigadófreskók folyosója estére már nyugodt, ezt használom ki én is, ahogy puha léptekkel császkálok fel-alá. Fülelek azért, nehogy meglepetésvendéget kapjak, de nem parázok rá nagyon, ilyenkor a prefektusok is jegyzeteikkel járják a folyosókat, és a tanárok is elnézőbbek talán egy kicsit.
Egy árny dörgölődzik neki hirtelen a bokámnak, mire számat a kezemre csapva, akarom mondani kezemet a számra csapva ugrom meg ijedtemben, pláne, amikor realizálom, hogy lenézve... Konkrétan semmit nem látok. Aztán az a semmi, ami nagyon is valami végre megmozdul, fekete massza a fekete háttér előtt, megvillanó zöldjeiben hasított éjszaka. Leguggolva igyekszem nyugtatni zaklatottan dobogó szívemet, s halkan surrogok a kis lénynek, aki társaságomul szegődött. Nem mondom, hogy nem jelent kisebb szívinfarktust egy koromfekete macska a bokám közvetlen körén az éjszaka közepén, de állítólag csak azok ijedősek akik éppen rosszban sántikálnak, úgyhogy nem mondhatom, hogy megijedtem, mert az rontana az imidzsemen.
- Hát szia te kis démonka, szereted ráhozni a frászt másokra, igen? - gügyögöm neki, és óvatosan fel is veszem a karjaimba. Igen, akkor is, ha kicsit tiltakozik na, hát szisza. Jobbomban tartom, míg balommal cirógatni kezdem az álla alatt, füle tövét, aminél úgy érzem, hogy jobban élvezi, és nekidőlök egy ablakpárkánynak. Végül is, ez is meditatív, bár Lysander lehet féltékeny lesz, és kelhetek reggel szőrcsomóval az arcomban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 192
Írta: 2020. szeptember 30. 22:00 | Link


éjjel, tilosban, macskásan


Komolyan! Megfogom azt a szörnyeteget és… semmit sem fogok vele csinálni, tudom én, mert engedékeny vagyok vele. Ő egy macska, oda megy, ahova akar, de éjjelente mindig a szobában van, mert én akkor sem bízom Darwinban, ha elénekli nekem, hogy nem lesz semmi baj. Egy macska nem tudja megérteni, amit az a makacs növény akar, így a fene sem akar belegondolni, hogy mi lehetne abból, ha felbosszantja. Nem. Jobb ez így, itt a helye, mégis az én macskám, legyen nálam, ne a kastély minden pontján, csak néha úgy dönt, neki nem elég az, amit bejárhat, még több kell. Lehet, valaki más macskája miatt, lehet egeret látott, lehet valaki kikergette a klubhelyiségből, ahol szeret lebzselni. Utóbbi esetében majd jól elbeszélgetek vele, előbb vissza kell szereznem és a lelkem akkor nyugodt. Szeretem azt a kis mocskot. Így, pizsomámat lecserélve, felkontyolt hajjal indulok meg. Egyszerű melegítőfelső és nadrág van rajtam, papucs a lábaimon. Nem kell itt divatozni, elvégre csak keresek. Keresnék, ha lenne arról fogalmam, hova indult egyáltalán. De semmi, még az sem, hogy a konyha, mert oda csak úgy nem tud bemenni, így, ha nem tervezem, hogy egész éjjel megyek és megyek, az egész kastélyt feldúlva, akkor nagyon gyorsan ki kell találnom valamit. Néha belesuttogom a kastély csendjébe a nevét, csak ezzel semmit se érek. És ennyi. Kell rá nyakörv, olyan bűvölt, amit bármikor meg tudok találni. Bahh!
Fordulok egyet a sarkon és hangokat hallok. Szerencsére nem a fejemben, így lassítok. Egyszerre ismerős és hirtelen furcsa, nem értem pontosan mit mond, csak hogy furán teszi. Vagy smároló, egymást babusgató párba futok, vagy valaki hangosan tanul. Amit megértenék, mert még tart az iszonyat. Nagy sóhaj, tovább megyek, hogy aztán…
- Te? – nem rivallok rá, de meglep, annyira, hogy megállva mered rá. És nem csak, hogy ő, de még a fekete szőrpamacs is. Hogy micsoda? Fényt irányítok feléjük. – Ezt most nem mondod komolyan? – kedves vagyok, vagy mégsem, ahogy közelebb lépkedem hozzájuk. Jó, tényleg kedvesebb, mint mikor utolsónak találkoztunk, de… Hát, öröm az ürömben, hogy legalább a macskát nem kell kergetnem. Ellenben őt kerülgetni. Nagy sóhajt veszek, kettőt.
- Bocs – kezdek bele, mert hát, leteremtettem. – Hogy sikerült? – bökök a macska felé végül. Azért haragszom a szőrösre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6121
Írta: 2020. november 29. 03:41 | Link



Olyannyira belemerülök a kismacska kényeztetésébe, hogy nyelvem egészen kidugva marad, füleim pedig mintha süket lennék klapp, bezárulnak a külvilág számára. Se hall, se lát Dömötööör, buta volt mint hat ökör kezdenék el énekelni ha észrevenném mennyire elbambultam itt. A közeledő lépteket elnyomja az éjszaka csendje, no meg a figyelmem eltereltsége, így aztán nem csoda, hogy a magasba szökkenek, mikor hirtelen megszólítanak. Ügyetlenkedve nyerem vissza egyensúlyomat - rátapostam a saját lábamra na -, mindeközben biztos kezekkel tartva a kisállatot fordulok immár teljesen az ablak fénykörébe lépő lány felé. - Ema - harapom el egészen a nevét, meglepetten, csodálkozva. A bocsánatkérésre enyhén félredöntöm a fejem, ugyanis nem nagyon tudom azt hová tenni, ám úgy döntök inkább rá se kérdezek, mert csak vitaalapot szolgáltathatnék vele. Az meg van így is bőven, minek tetézni?
- Nos, inkább ő talált meg engem, mintsem én őt - kezdek bele a válaszba, arcom pedig érezhetően ellágyul, ahogy lepillantok a kis feketére. - Aztán amíg a szagolgatásommal volt elfoglalva, cselesen felvettem. A tiéd? - kérdezek rá végül arra, amit sejtek a hitetlenkedés óta, bár azt egyelőre nem tudom mit fogok csinálni, ha igennel felel. Odaadjam és meneküljek? Neem, nem, ez gyerekes hozzáállás, mégis mit tehetne velem Emma a folyosó kellős közepén? Éjszaka...? Amikor senki sem jár erre...? Ah, nem, Emma is csak Emma, üldözöm el a rémképeket, amiket fantáziám erősít fel igazán, nem is az emlékek. Picit közelebb lépek, mellkasom kidüllesztve tartom közelebb a kis bundást, hogy könnyű legyen elvennie, ha szeretné. Azután nem tudom mi lesz, hogy lesz, felkóricálok a csillagvizsgálóba, esetleg visszamegyek a körletbe, és ott fekszem ki a kilátóban a pokrócok közé... Az ágyam még mindig nem vonz, de mindenki szerencséjére a rosszalkodás sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 192
Írta: 2020. december 30. 12:59 | Link


éjjel, tilosban, macskásan


Kiráz a hideg, az, hogy most a kastély mély csendje, vagy a hűvös falak közötti levegő az oka, nem tudom. Azt igen, hogy van valami megfoghatatlan is ilyenkor, azt hiszem, értem már, miért szeretnek az arra hajlamosak ilyenkor lófrálni idekint, tenni, amit csak akarnak, ami meg változó. Ki rossz, ki csak a kalandot keresi, ki a titkos másikat, ki a macskáját, akit lehet meg kellene inkább nyúzni, mintsem keresni. Eszembe ötlik, hogy hagyom a francba és megyek vissza, de valami, jó kérdés mi, azt súgja folyamat, csak előre és előre. Még egy kicsit, mintha mutatná az utat is a fejemben, merre érdemes keresni, mert a kastély hatalmas, mehetnék jobbra is, egy emelettel lejjebb, feljebb és akkor sosem érek a végére, csak reggelre, hogy aztán kialvatlan inkább kihagyjak mindent és forduljak a másik oldalamra, de attól még, az a nap már nem lenne ugyanolyan. Mégis, szerencse hallgattam arra, amire kell, a benső késztetésre és végül, jutalmam a macska és, nos, valaki más is.
- Masa – nem harapok semmit el, de nem is csilingel a hangom, inkább olyan, semleges. Már sok idő telt el azóta, mióta testvéremtől különvált, hogy a rellonos körleten belül találkoztunk. Ostoba dolog lett volna, ha örökké és azóta is rajta járattam volna a gondolataimat, de nem is hiszem, hogy bármi könnyedebbé vált volna bennem. Mindenkiben van szinte egy kis mértékű, vagy nagyobb hajlam a harag tartására, így aztán, bennem is akadt némi, amely miatt, nem fogom azt mondani, hogy mi valaha rendben leszünk. Ha vége az itteni létnek, majd elkopik minden, lehet, ha majd ráncos öregasszonyokként találkozunk újra, már nem is fogok, fogunk erre emlékezni, de az, még nagyon messze.
- Áhh – hogy úgy. Tehát, a macska botlott belé, nem lep meg. Nem fúj mindenkire ez a kis dög, az, hogy a szobában sem egyedül élek és sokszor mászkál magában a körletben is, így megszokta az „idegeneket”, hogy valaki mindig van a közelében és nem fél bárkitől kikunyerálni a simogatást. – Szokása ismerkedni, igen. Aztán, csak élvezi, ha valaki foglalkozik is vele, annak főleg örül – csóválom meg a fejem, mintha ez olyan nagy dolog lenne. Nem az, macska és ennyi elég is. – Igen, ez enyém. Vélhetően valamelyik idióta kihozta vagy kiszökött és én meg jöttem keresni – húzom el a szám, hogy nem lenne meglepő, ha valamelyik alsós simán felkapta volna, hogy jaj de aranyos és ezzel a felkiáltással cipelte volna magával végig, majd a macska megunta, leugrott és ott sem volt. Nem nyúlok ki érte, nem azért, mert nem akarok egyikükhöz sem érni, hanem mert még ráérek, így már nem kell a fél kastélyt bejárnom.
- És, hogy vagy? – próbálok normális hangnemet megütni, érdeklődni. Megy ez. – Ha akarod, még nyúzhatod. Én most haragszom még rá öt percig – tovább nem is lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6121
Írta: 2021. január 4. 21:03 | Link


Azt szokták mondani, azt lehet megijeszteni, akinek bűntudata is van - nos ha az nem is, de még mindig kellemetlen visszagondolni a történtekre. Mégsem panaszkodhatok, az elég durva álszentség lenne, de ami igaz, az igaz. Nem tudom benne hogyan csapódtak le az elmúlt hónapok. Nem akar azonban megenni, macskáját sem ragadja vissza úgy, mintha leprás lennék, így hát valamivel kényelmesebben, nyugodtabban nyúlok ismét a feketeség álla alá, hogy azt cirógatva még hangosabb dorombolásra késztethessem. - Mint minden macska - szúrom közbe elmosolyodva az igaznak érzett gondolatot. Lysander is ezt csinálja állandóan, bóklászik a toronyban, és mint valami szellem egyszer csak felbukkan az ember háta mögött. Domca macskájával folyton összeveszekszik, az egyik hangosabban fúj mint a másik, és bár szerencsére még egymásnak nem ugrottak, azért álltunk már fölöttük tanécstalan fejjel. Azaz álltam én tanácstalan fejjel, és Domca mellettem két fejjel magasabban szintén tanácstalanul. Mikor is fog elérkezni az a beígért növekedés? Siethetne.
- Még szerencse, hogy megtaláltad - pislogok fel egy pillanatra, majd már hajtom is vissza a fejem a bundáshoz. - Még a hálóból oké, hogy kiszökik, de azért az már para, ha a körletből is kicsászkál. - Lys legalább ebben a tekintetben jó fiú. Legalábbis amennyire tudom...
- Jó lesz az négynek iiis - nevetek magamban, és mintha velem egy véleményen lenne, a kis éjfekete hercegnő elégedetten ásít egy hatalmasat. Megmosolygom, és csak azután válaszolok a feltett kérdésre, visszadőlve a hűvös kőfalnak. - Minden a legjobban van, hamarosan itt a szünet is, a torony még tele van káoszban magolókkal, de hát ez ilyenkor még... érthető. Hogy mennek a vizsgáid? Rendben lesz minden? - érdeklődök, s hangom mögé érthető az is, hogy ha valamihez kellene, szívesen ajánlom segítségem. Nem ismeretlen már tőlem a korrepetálás, bár nem én vagyok benne a legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet