28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 493
Összes hsz: 1865
Írta: 2019. március 23. 19:10 | Link

Thomas



Ajaj, pont ez az a tanács, amit a legkevésbé kedvelek: kérdezzek meg egy tanárt. Nem olyan rég egy másik háztársam ugyanezt javasolta, teljesen más ügyben, de még amiatt sem sikerült felnőtthöz fordulni. Valószínűleg emiatt sem fogok.
- Körbekérdezek majd. – döntöm el végül. Nem, tanárhoz nem megyek ezzel, inkább az idősebb diákokat faggatom ki. Bár én is kétlem, hogy nagy feneket kéne keríteni a dolognak. Egy egyszerű látogatásról van szó, amit nyilván előre megbeszél a bácsikájával, ő biztos intézkedne ha úgy lenne. Biztos jelenteni kéne valahol ha teszem azt ott is éjszakáznék, de erről szó sincs…vagy…vagy igen? Nem biztos nem, biztos bármikor be lehet lépni a kandallóba, és nem úgy van mint a vonatoknál, hogy lekési az ember az utolsó járatot.
- És öhm, csak az az egy út van? A kandallón át? – teszem fel a kérdést annyira halkan, amennyire csak tudom. Abban azért biztos vagyok, hogy meghallotta, és abban is hogy kiérzi a hangomból az enyhe aggodalmat ezzel kapcsolatban. Hiába, félelmetesnek tartom a dolgot.
- Ha őrá is vonatkozik a meghívás, akkor persze. De ha gond akkor el lesz ő egész nap a takaróm alatt. – és engesztelhetem majd napokig, amikor megérzi rajtam a fiú illatát. Benito mindig tudja ha Thomassal találkozom, még akkor is ha csak a folyosó végéről integetünk oda egymásnak. Azt nem tudom, hogy hogyan, de ő tudja. Mindenesetre ha otthon kell hagynom akkor nem gond, megoldom a dolgot. Csak nekik ne okozzak kalamajkát. – Kérdezd meg, aztán majd igazodunk.
Igen, ez nagyon érett hozzáállás tőlem, egy pillanatra büszke is vagyok magamra. Majd aztán még inkább, amikor a minta úgy kezd el kirajzolódni az ablakon, ahogy én szeretném. A szemem sarkából észreveszem, amikor Thomas újra a jelenbe kerül, és onnantól kezdve csak őt figyelem, miközben a gondolataimmal irányítom a képességem. A mosolyát, a csillogó szemeit, amiben felfedezem a meglepődést majd az elismerést. Legszívesebben teljesen kihúznám magam és önelégült vigyorgásba kezdenék, mindenkire rámeredve, aki csak a közelünkbe kerül, hogy ’látjátok, halljátok…megdícsért’. A szám sarka máris elkezd felfelé görbülni, hogy ezt meg is valósítsam, azonban ekkor egy váratlan dolog történik. Eddig mindig a tenyeremből éreztem a vizet kiindulni, de most olyan érzésem van, mintha az egész alkaromat egy nagy lavórba mártottam volna. A művet elkészültnek is nyilvánítom, pedig még egy madarat is szerettem volna először, de annyira meglep ez a reakció, hogy inkább elfojtom magamba a vizet. És elhatározom, hogy amint tudom felkeresem Westwood profot. Mindenesetre az attrakció másnak is felkeltette a figyelmét, megáll mellettünk pár elsőéves lány és olyan gyorsan és viháncolva kezdenek el hadarni a művemre mutogatva, hogy egy kukkot se értek belőle. Kissé szégyenlősen rájuk mosolygok, majd vetek egy kétségbeesett pillantást a fiúra. Ez már túl sok figyelem nekem, de nagyon nagyon nem lenne illendő elküldeni őket. Úgyhogy feszengve ülök, és várom, hogy kigyönyörködjék magukat és elmenjenek végre. Pár perc után felvisít a szőke csitri majd egy újabb szóáradat és elrohannak a folyosón.
- Hé, ne szaladjatok! – csúszik ki a számon a kiáltás utánuk. Hozzátenném még, hogy így el fognak esni a szőnyegben, de felesleges, már ők is rájöttek. Legalábbis az egyikük tényleg közelebbről is megszemléli magának a mintáját. Mintha mi se történt volna felpattan, majd egy kicsit visszafogottabb tempóban eltűnnek a szemem elől. Hangos sóhaj szakad ki belőlem, ahogy szép lassan napirendre térek a dolog felett.
- A "jól" az olyan relatív. Ha te az adott szituációban jól érzed magad és úgy érzed, hogy ezt kifejezésre juttatod azzal, ahogy mozogsz, akkor jól táncolsz. Még akkor is ha fel-le ugrálsz. – felelem elgondolkodva. Azt nem várom tőle, hogy versenytáncosként lejtsen fel s alá, bár ha megtenné, akkor se esne le az állam úgy mint aki nem nézné ki a másikból. Nem, biztos vagyok benne, hogy Thomas pont úgy fog táncolni, ahogy kell, olyan Thomasosan. Ez vajon hülyén hangzik? Eléggé….
Szerintem jó leszel. Én cserébe megígérem, hogy soha nem fogok énekelni nyilvánosan. – ú bravó Laura, ez még hülyébben hangzott. Cserébe? Dinnye, te zongorázol, ő táncol, mit kell még itt a cserébe adásról szövegelni?
- Hogy mi? – nevetek fel a furcsa ötleten. Uszonysegéd, ez oltári jó. Szerencsére sikerül viszont befognom a számat, mielőtt valami oltári nagy butaságot kezdenék el összehordani, mint az előbb, valamit valami átváltoztatásról vagy hasonlókról. Marad inkább az enyhe elpirulás, egyrészt a közös pancsi tervétől, másrészt a gondolattól, hogy ennyire átlátszó lennék, hogy így rájött mit forgatok a fejemben. – Elég lesz egy pár segítő kéz is, köszönöm. Mármint ha tényleg nem gond. De ugye tudsz úszni?

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 2339
Írta: 2019. március 28. 12:16 | Link

LAURA
egy délelőtt a vizsgaidőszak közepén a párkányon | x

Hallom a kérdését és látom rajta, hogy nem rajong a gondolatért, hogy a hopp-hálózattal utazzon. Mondtam már neki, hogy nincs azon semmi félnivaló, dehát ráerőszakolni nyilván nem fogom. Úgyhogy inkább morfondírozom más megoldáson. Ehhez csücsörített számat ide-oda mozgatom, miközben kifelé nézek az ablakon.
- Jöhetsz vonattal, az sem olyan hosszú - vonok vállat. Nem emlékszem, mennyi pontosan az út, dehát egy-két óránál nem több. Zsupzskulcsos lehetőségről én nem tudok. Seprűvel, gondolom, nem repkedhet át csak úgy Magyarországon. Hoppanálási jogosítványa meg még nincs. Viszont...
- Vagy egy felnőttel elhoppanálhatsz - bólogatok. Bár, ha a kandallós utazástól fél, talán ettől is tart. Noha itt sokat segít, hogy van egy gyakorlott kísérőd. Az adhat némi biztonságot. Figyelem háztársam arcát, melyik javaslathoz mit szól.
- Persze, megkérdezem Liam bácsit, de nem hiszem, hogy gond lenne - rázom a fejemet mosolyogva. Már csak abból indulok ki, hogy tudom, gyámom szereti az állatokat, ráadásul ő is át szokott eggyé alakulni és van, hogy otthon is. Szóval ja.
Nem csodálom, hogy más is leáll megszemlélni az ablakon kibontakozó művet, amiről éppen csak azért nézek el, mert meghallom a lelkes elsősöket. Rájuk mosolygok, majd visszanézek az alkotásra. Azonban, ahogy Laurára tekintek, észreveszem, hogy valami zavarja. Felvonom a szemöldököm, és kell egy pár hosszú pillanat, míg összerakom, mi lehet a gond. Odafordulok a lányokhoz és beszélgetni kezdek kicsit velük, ecsetelgetve, nekem mi tetszik legjobban a vízremekben. Ezzel annyit elérek, hogy a művészről magáról elterelődik a figyelem. Inkább az alkotására, meg mostmár rám koncentrálnak. Ahogy aztán jól áttárgyaltuk az élményt, már illannak is el. Utánuk nézve pont látom, ahogy az egyikük elvágódik a szőnyegen. Összeszorítom fogam, de ahogy már pattan is fel, elmosolyodok. Rendben van, semmi baja.
Lágy, figyelmes ábrázattal hallgatom, ahogy párkánytársam kifejti gondolatait arról, mit jelent szerinte jól táncolni. Arcomon egyetértő, nyugodt mosoly ül. Ez szerintem is így van. Szóval csak bólogatok.
- Akkor nem táncolok - tagadom meg a dolgot. Nem akarom, hogy ne énekeljen. Utána azért elvigyorodom, hogy csak viccelek, közben viszont igazából tényleg szeretném hallani énekelni egyszer. Mondjuk oké, nem muszáj nyilvánosan. Csak nekem. Vagy énekelhetünk együtt!
Jaaaj, nem jöttem én ám rá semmire. Nem gondoltam rá, hogy kifejezetten akarna engem segítségül az úszástanuláshoz. Csak az ötlött belém, hogy nekem jól esne, ha valaki, aki már jártas ebben, ott lenne velem. Meg amúgy is. Szóval igazából én csak hozom a szokásos formám, mindenféle tudatosság nélkül.
- Ezt megbeszéltük - bólintok. Akkor találkozunk a medencében!
- Tudok, igen. Fennmaradok a vizen meg haladok is - dicsekedem vele jókedvűen, miben is merül ki az én nagy úszástudásom. Dehát végülis ez a lényeg, nem? Na csak annyit akartam ezzel a tudtára adni, hogy nagy mester az nem vagyok.
- Hm... - adom a gondolkodás hümmögő hangját, ahogy eszembe jut valami.
- Igazából lehetne akár, hogy együtt hazavonatozunk mondjuk egy pénteken. Vagy szünet alatt - nyújtom a lány felé felfordított tenyerem, mintegy új megoldásokat kínálva, és látszik rajtam, nagyon el vagyok merülve ebben a tervezgetésben.
- Oké, az is lehetne, hogy együtt megyünk haza, aztán jövünk vissza másnap reggel suliba, csak... akkor nagyon korán kell kelni. Meg nem lehet sokáig fenn lenni - fintorodom el, teljesen lazán tárva tehát a lány elé, hogy én nem is nagyon gondolkozom másban, mint egy ottalvós buliban. Igazából talán gondolkoztam, amikor még úgy hittem, simán odajön a kandallóban, hiszen akkor érkezhet tanítás után, aztán este egy pillanat alatt otthon lehet, viszont így utazgatva nem éri meg. Túl kevés időt lehetne nálam. Csak néhány órát. Az úgy nem jó. Viszont ottalvással nagyon klassz. Mártonnal is mindig az. Mármint azzal a pár alkalommal az volt, mikor pizsipartyztunk. Az továbbra sem esik le nekem, hogy ezúttal viszont egy lányt hívok magamhoz. Egy nem akármilyen lányt. De majd később szerintem leesik. Lehet, hogy már csak akkor, amikor Liam bácsinak mondom és meglátom az arcán a kérdést. De akkor majd biztosan.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. március 28. 13:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 493
Összes hsz: 1865
Írta: 2019. március 28. 15:36 | Link

Thomas



Bármennyire is tartok a kandallóban utazástól az elgondolkodó arckifejezése láttán nehéz visszafogni a prüszkölve felnevetést. Ha lenne fényképezőm akkor ezt tuti meg akarnám örökíteni, hogy akárhányszor vacak kedvem van rápillanthassak és egy pillanat alatt felviduljak. Imádom ezt a fiúban, de a világ összes kincséért sem avatnám be ebbe.
- Oké, de akkor kérek részletes leírást, hogy mikor, hány megálló múlva kell leszállnom. Bár jó sztori lenne belőle később ha eltévednék. – és lássuk be, erre elég nagy az esély. A megfogalmazásból kiindulva egyedül tenném meg az utat, tehát az eltévedés és kalamajka szinte már a levegőben is lóg. Mindenesetre ez már egy szimpatikusabb megoldás. A felnőttel hoppanálás kapcsán viszont jócskán felszalad a szemöldököm. Nem az zavar, hogy eltűnök egy helyen és egy másikon megjelenek, az inkább izgalmas. Sőt, már várom is, hogy hoppanálhassak majd. Talán ha normális környezetben túl esek rajta, akkor a kandalló sem fog már zavarni, legalábbis már tudni fogom, hogy mire számítsak, nagyjából. Mert a sötét és korom és szűk hely az megmarad akkor is. Na meg a para, hogy egy teljesen idegen család konyhájában kötök ki, a világ másik pontján.
- Tehát, vagy elvonatozom, vagy Liam bácsi elugrik értem és elhoppanáltat? – foglalom össze a lehetőségeket. Kétlem, hogy bármilyen felnőttet megkérve odajuthatnék, szóval kénytelen lennék a bácsikájára hagyatkozni. Akit nem ismerek. Akinek a közeledését nem biztos, hogy túl jól fogadnám. Sokatmondó pillantással bámulok Thomasra, hátha leesik neki, hogy nem a legjobb ötlet az utóbbi. Először meg kéne ismernem és szépen lassan meggyőzni magam, hogy nemgond, ő okés, és akkor….nem, valószínűleg akkor sem tudnék fizikai kapcsolatot létesíteni vele. – Azt hiszem kezdetnek maradjon a vonat.
Halk sóhajjal dőlök hátra, ahogy átveszi a beszélgetés irányítását a megzavarónkkal. Épp egy hálás mosolyt akarok rávillantani, amikor elkezd arról beszélni, hogy mi a legjobb benne. Eddig nem foglalta szavakba a tetszését, így eléggé letaglóz azzal, amit mondd. Na meg persze bele is pirulok, nem vagyok én hozzászokva ahhoz, hogy dícsérjenek. Szerencsére nem tart nagyon sokáig a dolog, és visszatérhetünk a normális kerékvágásba.
- Nem? Na ne! De hát, én … hé, te csak ugratsz! – lassan esik csak le a tény, hogy nem komolyan beszél a táncolás elmaradásáról. Kissé szemrehányóan nézek rá, hogy azért ez nem volt szép, de persze a mosoly az megmarad az arcomon. Ha egész nap így fogok vigyorogni, akkor estére iszonyúan fájni fognak az izmaim. De képtelen vagyok megállni a dolgot. Fejcsóválva meredek a fiúra miközben azon járnak a gondolataim, hogy mihez kezdjek én vele. Pocsék hangom van, legalábbis szerintem. És ő mégse akar táncolni, ha nem éneklek neki. Hiba volt megemlíteni a dolgot, de most már hiába sopánkodom ezen.
– Jó, akkor majd egyszer meghallgathatod, ahogy énekelek. De figyelmeztetlek: az összes üveg ki fog törni, ami a közelünkben van. – mondom nagyon komolyan. Arra ugyan jó sokat kell majd várnia, hogy betartsam a most adott szavamat, de ha tényleg ennyire szeretné, akkor ám legyen.
- Nya, pont azt szeretném megtanulni én is. Akkor majd küldök tollast, hogy melyik hely lesz a befutó. – a vizsgaidőszak miatt egyáltalán nem biztos, hogy személyesen meg fogjuk tudni beszélni, bár lehetséges. Szuper, megvan a stressz-levezető programunk is. Majd előtte le kell mennem a faluba fürdőruhát venni, mert persze, hogy nem hoztam. És eddig nem is nagyon kellett. De ezt magányos tevékenységnek tartom, szóval meg se említem. A hümmögése kizökkent az előttem álló legborzalmasabb feladat időpontjának kitalálásában. Félrebillentett fejjel pillantok rá, és már épp visszahümmögnék, amikor folytatja a gondolatot. És ekkor valami nagyot puffan bennem. Együtt, haza, pénteken. Együtt, haza, pénteken. Képtelen vagyok megbírkózni az elhangzott szavakkal, látom a felém nyújtott tenyerét, ami nyilvánvalóan egy gesztus, de nem tudom hirtelen, hogy mit akar jelképezni.
- Oké, jó. – mondom szinte állomittasan, kinyújtott tenyerébe téve a kezemet, elfogadva azt. Gőzöm sincs, hogy mi történik. Mintha transzba lennék. Hipnotizáltak? Ahogy hozzáérek a bőréhez vízcseppet érzek az arcomon. Egy csepp, majd még egy. Kissé megrázom a fejem, amitől legalább „felébredek” és eljut a tudatomig a gondolatmenet folytatása. Együtt, haza, másnap, reggel. Újabb vízcseppek az arcomon. A szabadon lévő kezemmel teszek egy gyors mozdulatot, mintha előrenyúlnék valami láthatatlanért és azt az öklömbe zárnám, így legalább a valahogy kiszökött vizet meg tudom szüntetni. Bárcsak a fejemben kattogó ’mit tettél’ skandálást is sikerülne ilyen könnyen befejezni. Immáron másodszor vesztettem el az irányítást a mágiám felett.
- A korán kelés lehet, hogy problémás lesz. Vagy inkább az ébren maradás az órákon. Úgyhogy ha így csináljuk, akkor egy lightos napot válasszunk, amikor nem gond a dolog.  A szünet lehet, hogy szerencsésebb lenne. – nagy nehezen sikerül újra működésképessé tenni az agysejtjeimet, túl lendülve az enyhe sokkon, hogy nála alvósra kell készülni.  De viszonylag hamar napirendre térek a dolog felett és mosolyogva nézek a fiúra. Enyhe izgatottságot érzek a dologgal kapcsolatban, biztos vagyok benne, hogy szuperul elleszünk. Mikor ne lettünk volna el szuperul?! Talán még a lakásban sem teszünk kárt, bár ahogy nézem ez korántsem biztos ha nem tudom jobban uralni a vizet. Rápillantok a jelre a kézfejemen … a kezemre, ami Thomas kezén van. Felvonom a szemöldököm, mert nem emlékszem, hogy ez mikor és hogy is történt. Biztos így fogadtam el a meghívást, de akkor miért nem kezet rázunk?
– Öhm, pirospacsizunk? – kérdezem, majd megemelem egy kicsit a tenyerem, hogy éppen csak súrolja az övét, és a tekintetem az övébe szúrom, hogy ha valami mozgásra utaló jelet fedeznék fel benne azonnal el tudjam kapni a kezem. A tudatom mélyén motoszkál valami, valami, amitől zavartnak érzem magam, de akárhogy pörgetem vissza a dolgokat nem jövök rá, hogy mi is az.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 2339
Írta: 2019. március 28. 21:18 | Link

LAURA
egy délelőtt a vizsgaidőszak közepén a párkányon | x

Egy kis eltöprengés után bólogatok a kérdésére. Igen, nekem ez a két lehetőség ugrott be most így hirtelen. Viszont hiába néz rám sokatmondóan szegény, nem teljesen értem, mit akar üzenni ezzel. Volt már olyan téma, aminél megpendítette, hogy nincs oda tőle, hogy valaki csak úgy hozzáérjen, viszont bennem nem állt még össze a kép, hogy ez valós gondot jelent számára. Ennek talán az az egyik legfőbb oka, hogy velem nincsen így. Legalábbis, ahogy én látom. Azt pedig a mai napig nem veszem észre, hogy másokkal így lenne. Nehezen rakom össze ezeket a dolgokat. Amíg valaki nem közli velem egyértelműen, talán soha.
- Igen. Vagy Riley... - vonok vállat, a mondatom végén fennhagyva a hangsúlyt, így jelezve, hogy ez csak egy felsorolás kezdete. Biztos van még, akit megkérhetünk. Csak hirtelen nem jut más eszembe.
- Oké, rendben - mosolygok a vonatos választására minden esetre. Nekem mindegy, hogyan, csak el tudjon jönni hozzám. Nem fogok semmit ráerőltetni, amitől óckodik. Persze, talán előnyére válna, ha túllépne a korlátain, viszont az nem én leszek, aki azokon kívül taszigatja. Nem, én addig kedveskedem, amíg hirtelen azt veszi észre, hogy már kint van. Mint akár a mostani párkányozásunk esetében, ahol teljesen kellemesen üldögél ilyen közel hozzám. Tudtomon kívül terelgetem néha, úgy tűnik. Csak csinálom, ami szerintem a legjobb, és amivel szerintem a legjobbat teszek.
- Naná, hogy csak ugratlak - felelem vidáman, széles vigyorral. Aztán csak bólogatok, amikor megígéri, tájékoztat majd az úszástanulás részleteiről. Izgalmas lesz jelen lenni annál, amikor elsajátítja ezt az új tudást. Már most azon gondolkozom, milyen tanácsokat adjak majd neki. Lehet, ki fogom kérdezni bácsikámat. Ő nem úszást oktat, azonban más sportot igen. Biztos vagyok benne, hogy ezek mind egy tőről fakadnak.
Elmosolyodom, amikor megfogja a kezem. Egyáltalán nem azért nyújtottam neki, hogy bele rakja az övét. Fel se tűnt, hogy gesztikulálok, amíg így nem tett. De nem baj persze egyáltalán. Kellemes a keze a kezemben. Viszont utána nem nagyon értem, mi történik. Hogy mik azok a cseppek. Hogy mit kap el a levegőben. Azonban nem kérdezek rá, csak figyelem őt, meg hallgatom az érkező válaszát. Bólogatok. Igen, mindenképp jobb lenne inkább valami szüneti vagy egyéb szabadnap.
- Ne, inkább ne, abban nagyon rossz vagyok - rázom a fejem mosolyogva a pirospacsi ötletére. Nem visz rá a lélek, hogy valakinek, akit kedvelek, a kezére csapjak, még játékból sem. Én pedig soha nem tudok kitérni a csapások elől. Ígéretes kezdetek ezek a harcművészetek majdani elsajátításához, tisztában vagyok vele. Nem csoda, hogy nem vágtam még bele. Elég az hozzá, inkább alulról barátságosan hozzáütögetem tenyerem Laura tenyeréhez.





Szfinx kincse kaland:
Utoljára módosította:Levita, 2019. május 16. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 493
Összes hsz: 1865
Írta: 2019. március 29. 14:50 | Link

Thomas


Hiába várom a megértés szikráit felcsillanni a szemeiben, azok csak nem akarnak megjelenni. Nem tudom, hogy vajon tényleg nem jön-e rá, hogy mire utalok, vagy csak egyszerűen nem akarja előhozni a témát. Nem merül fel bennem, hogy nem is értette meg már korábban sem a helyzetet. De mivel én kifejezetten berzenkedek a téma ellen, így nem hozom fel a dolgot, nem mondom ki kerek perec, hogy defektes vagyok.
- Ahha, Riley. – halvány lila gőzöm sincs róla, hogy kire utal a fiú. Viszonylag kevés fiúval állok szóba a suliból, azoknak tudom a nevét, de szerintem még a mi házunkban lévőket sem ismerem mindet név szerint. Ránézésre igen, de mégse kérhetem meg, hogy valami képet mutasson vagy fessen le a megemlített emberekről. Végülis mindegy. Úgyis a vonatozás lesz a nyerő, még ha sok idő el is megy majd vele. Ami külön egy kaland lesz, de azért majd idővel jó lenne valami egyszerűbb közlekedési utat használnom. Megkönnyíteni a dolgot. – Talán majd hazafelé igénybe veszem a hoppot.
Hátha majd legközelebb – már ha lesz legközelebb – bele fogok merni lépni a kandallóba, amikor a fiú arra „kér”. Valahogy ért hozzá, hogy a belső falaimat szépen lassan az alapjaiig lerombolja, vagyis leromboltatja. Úgy, hogy nem indítja be a riasztó rendszerem, úgy hogy én is akarjam az eltávolításukat. És jó érzés kikukucsálni a világba, amíg ő ott van a túloldalon. Nem vagyok biztos benne, hogy tudja-e, hogy mennyit építek vissza amikor másokkal vagyok együtt. De ezeknek az újbóli eltüntetése nem kerül több energiába, mint egy függöny elhúzása.  Megjelenik a képben, rám mosolyog és kész, újra olyan a mentális védőrendszerem, mint amikor legutóbb elváltunk.
Néma csend borul ránk egy darabig, amiben nem létezik más, csak mi. Én nézem, ahogy ő mosolyog, ő néz, ahogy hadonászom, ahogy kicsit bosszúsan grimaszolok, ahogy próbálok megbírkózni a szavakkal. Nem szól egy szót sem, de nincs is rá szükség. Így is értem a lényeget. Nem tervezgetjük tovább a látogatásomat, nem is lenne értelme. Hiszen még több tényezős a dolog. Nyilván függ a bácsikájától is, hogy lesz-e egyáltalán, meg hogy mikor. Ráérünk majd megbeszélni akkor, amikor ezek kiderülnek.
- Áh. Jó, nem szívesen ütögetnélek. – mosolygok rá továbbra is. Rápillantok a kezeinkre hiszen érzem, hogy sántít a mondatom. Az ő keze van alul, tehát ő ütne engem, amennyiben akarna játszani. Valószínűleg fájna, mert képtelen lennék eléggé gyorsan elrántani a kezem. Hiszen, hiszen, így olyan kellemes. Még ha nem is ütne nagyot, akkor is fájna. De nem bánnám a dolgot, nem siránkoznék érte. Viszont tényleg nem értem, hogy hogy kötöttünk ki akkor így, ebben a helyzetben. Megvonom a vállamat, ahogy eldöntöm, hogy igazából nem is érdekel. Amikor megérzem a levegőt a tenyeremen, majd újra a fiú bőrét akkor meg aztán pláne nem érdekel.
- Egyszer feltettek nekem egy találós kérdést, amire a mai napig nem tudtam a megfejtést. Hogy hogy kell egy kézzel tapsolni. Azt hiszem így. – osztom meg vele a gondolatomat, miközben ritmust igyekszem adni a tenyerek találkozásához. Néha begörbítem az ujjaim, hogy csak az ujjhegyeink érjenek össze, azok a lágyabb hangok. Egész mókás kis zenét hozunk össze.
- Viszont el kellene indulnunk lassan a terem felé, ha nem akarok lekésni a vizsgáról. – sóhajtok egy nagyot. Amit csak azért nem akarok megkockáztatni, mert akkor jöhetek egy másik napon, és tovább tart ez az egész felkészülésdi, várakozósdi, stresszes időszak. Ha most hamar túl esek rajta, akkor kész is leszek, és jöhet a felhőtlen szünet! Thomas rábólint az ötletre, így hamarosan ismét a folyosón állunk. Legszívesebben nyújtóznék egy nagyot, de majd a mosdóban átöltözéskor megteszem, és újra megfelelő mennyiségű vért juttatok a lábamba. Ahogy elhaladunk az ex-zsonglőr portréja mellett, mintha azt dünnyögné hogy 'turbékoló fiatalok' de nem fordulok már vissza meggyőződni erről.
Az egész mosdós átöltözést, és vizsgázást rekord idő alatt bonyolítottam le. Annyira siettem, hogy a pergamenre majdnem elfelejtettem ráírni a nevemet. A tanárnő csodálkozó mosollyal nézett rám, de én már rohantam is kifelé, hogy Thomasnak ne kelljen túl sokat várnia rám. Nem hiszem, hogy az egész egy negyed óránál tovább tartott volna. A teremből kilépve már sugárzó mosollyal kezdtem bele, hogy mi is volt a feladat. Lehet, hogy nem lett volna szabad beavatnom, vagy legalábbis nem a teremhez ennyire közel kellett volna.
 - Akkor most kóválygunk? Megmutatom a kedvenc helyem ebben a szárnyban! – halkítottam le kicsit a hangomat, mert biztos vagyok benne, hogy az előbbi mondandómat odabenn is lehetett hallani. El is indultunk a megszokott irányba, fel a másodikra, majd onnan a kis szűk melléklépcsőre, hiszen arra kell menni az elemisekhez. Nem hiszem, hogy járt már ott Thomas, de ha járt is, biztos nem látta még úgy, ahogy én. Miután ott végzünk majd megkérem, hogy mutassa meg ő is a kedvenc helyeit. Bőven van még mit felfedezni mielőtt ő elindulna a prefektusi dolgait intézni. Talán még egy kis Benito dögönyözés is belefér az időnkbe…
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. augusztus 6. 12:27 | Link

Catherine Shayleen Black
| a kalandos krém hatása alatt |


Egy furcsa, feje helyén egy papírzacskóval éktelenkedő alak kempingel a folyosó egyik eléggé forgalmas szakaszán. A feminin vonású kézfejeiben tartogatott táblán valami kórságról és annak gyógymódjáról érdeklődik, ám a kampány reggel óta semmi eredménnyel sem szolgált számára. Most az egyszer lehet megtanulhatná, hogy ne akarjon mindent elcsábítani, ami él is mozog, mert bizony egy varázslókkal teli iskolában, ez lesz a vége. Bár, ha nem is mágiahasználókról lenne szó, akkor sem sülne ki az efféle cselekedeteiből semmi jó, talán egy egyszerű veréssel megúszhatta volna az ügyet. Az kevésbé fájna számára, mint az oly' nagy gonddal kezelt arcbőrének eltorzítása. A kép, mely' ébredése után eléje tárult, felért egy rémálommal is. A sok undorító kelés, amelyek az arcán, egészen a a pólója vonaláig terjedtek el rajta, régi rossz emlékek láncolatát indították el hófehér buksijában. Theonnak ugyanis nem mindig volt hamvas porcelánbőre. A kamaszkor megkezdésekor ugyanis millióm és egy undorító ragya lepte el egész testét, amelyek ellen eleinte mit sem tudott kezdeni, csak siránkozni mulandó szépségén. Egyedül édesanyja fortélyos kezei voltak az egyetlenek, melyek képesek voltak keverni számára egy speciális krémet, mely' a békából újra királyfit tudott teremteni. Nagy becseben is őrizte ezt a készítményt egészen mostanáig, amikor is egyik kalandja rosszul sült el, s a felbőszült háztársa belopódzva szobájába, kicserélte aranyat érő kincsét valami egészen más trutymóra. Hiába kérdezett a Rellonon belül bárkit is, tanács helyett csak kárörvendő hahotázásokat kapott. A barna szépséget, ki vesztét okozta, hiába kereste, eltűnt szőrén szálán, mintha átlépett volna egy másik univerzumba.
Jobb ötlet híján hát felkapta a keze ügyébe akadó első könnyű anyagot, egy papírzacskót, melyre szemet, szájat valamit egy orroz vágott, majd kiült a kastély e tájékában legforgalmasabb negyedébe, hátha akad olyan, ki képes enyhíteni nyomorán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. augusztus 6. 13:19 | Link

A ragyás Theo(n)fil
nem akarlak dicsérni, de elég rosszul nézel ki

Hogy kicsit kiszakadjon a Gyengélkedőből, úgy dönt, engedélyez magának egy fél óra szünetet - és közben nagyon reménykedik benne, hogy nem mindenki most akar meghalni. Ha mégis, nos, bocsi srácok, sz.pó van. Épp csak befordul a folyosón, mikor az egyik festmény szó szerint leesik a képkeret alá a nevetéstől. Nem érti, mi lehet ennyire vicces, bár mint tudjuk, ezek a freskók anélkül is roppant vígak, hogy okuk lenne rá. Ahogy előrébb sétál, megpillantja a derültség okát. Egy diák - talán lány? - papírzacskóval a fején ücsörög a semmi közepén egy táblát szorongatva. Shayleen, ha eddig azt hitte, már mindent látott, most visszavonja. Kötelességének érzi, hogy odamenjen a fiúhoz és tegyen... Valamit. Nem feltétlenül akármit, de valamit.
- Figyelj csak, tök jó ez a zacsi, de az orrod is olyan - nos, ha ő most épp meg akarta vigasztalni Theont, hát baromi rosszul látott hozzá. Nem elég, hogy szerencsétlen gusztustalan, gennyes kelésekkel a fején él és létezik és végső elkeseredésében képes egy Burger Kinges (tényleg az!) zacskót a fejére húzni, de még a kilógó testrészeit is kritika éri. Szerintem ennél szomorúbb nem is lehetne semmi, talán csak az, ha egy kecske elől elvennék a répáját. Mondjuk nem tudom, miért pont kecske és répa, de mondjuk legyen így. - Ki csinálta ezt veled? - elhúzza száját, de nem mer a zacskóért nyúlni. Valószínűleg a rellonos sem viccből tartja a fején és tényleg komoly lehet a dolog. Bár őszintén? Egy zacskónál még a rideg valóság is jobb lehet, legalábbis Shayleen képzeletében mindenképp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. augusztus 6. 17:55 | Link

A kecske és az ő répája
| a kalandos krém hatása alatt |


Elég ironikus látvány lehet, ahogy a boldogságról elnevezett folyosó kellős közepén lógatja az orrát, mely' nem mellesleg szintén tarkítva van a furcsa ragyákkal. Bosszúálló típus révén, ha egyszer megtalálja ezt a Bufi gyereket – mert igen, azóta kiderítette a nevét is a nyomorultnak -, nagyon, de nagyon fogja élvezni, ahogy a halálba átkozza a férgesét. A gond csak ott kezdődik, hogy ő a bűbájok terén sosem volt valami kiemelkedő, úgyhogy maradnak a jól bevált módszerek, melyeket még anno a párizsi utcagyerekektől tanult el. Lehet, hogy pöttömek voltak, de ha haragra gerjesztették őket, azt mindenki megérezte.
Mérgelődéséből egy ordenáré hahota, majd az azt követő cipők kopogása billenti ki. A hangjából és a homályos sziluettből, melyet a ritkásan kivágott Burger Kinges zacskója alól lát, valószínűleg egy nő állhat előtte, ám Theon kicsit sincs olyan állapotban, hogy még egy hölgyet is kibírjon ma. Oké, flörtöl velük meg minden, de az igazat megvallva, egyáltalán nem ért hozzájuk. A nők túlságosan bonyolultak számára, s lehet közelebb áll ehhez a nemhez, mint a sajátjához, akkor sem tudja megérteni, mit miért mondanak és tesznek. Valószínűleg ha tudta volna, hogy annak a bigének van egy párja már, akkor nem így nyomult volna rá. Erőltette volna a dolgot akkor is, de szívélyesen megkérte volna a csávót, hogy csatlakozzon a kis kalandba. Három mégiscsak jobb, mint ketten.
- Valami Bufi megnevezés alatt futó idióta. Besurrant a lakhelyemre, aztán kicserélte az arckrémemet - panaszkodik a másiknak, direkt kihagyva a történet azon részét, hogy gyakorlatilag az egész kalamajka miatta kezdődött. Nézőpont kérdése, ki mit vesz startnak. Theonnak bizonyára a rellonos fiú lépése számít annak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. augusztus 7. 11:02 | Link

A ragyás Theo(n)fil
nem akarlak dicsérni, de elég rosszul nézel ki

Be kell vallja, teljesen megilletődik, ahogy a Burger King-es zacskó ránéz. Nem kárörvendő vagy gonoszkodó típus, de muszáj beharapnia alsó ajkát, nehogy kiszakadjon egy apró nevetésfoszlány. Szegény áldozatnak most megértésre és egy segítő kézre van szüksége, nem pedig egy freskókhoz hasonló goromba kinevetésre. Csak hát, nehéz, ha az ember egy zacskóval beszél.
- Óóó - érti meg rögtön, mi is a baleset oka. Csak az a gond, hogy amit Theon logikus kezdésnek és egyben magyarázatnak tekint, az nem teljesen elégíti ki a lány kíváncsiságát. Mégis ki csinálna ilyesmit? Nem hülye, egy rellonossal él egy fedél alatt lassan egy éve, sőt mi több, ugyanez a rellonos sokkal régebb óta boldogítja mindennapjait. Tisztában van azzal, hogy mik mennek a zöldeknél, de azért ilyen messzire nem szoktak elmenni. Biztosan van valami oka. Persze ez most nem releváns, hiszen a következményt kell megszüntetni, de mi lenne, ha legközelebb inkább megelőzné? Csoda.
- És mondd csak, ez a... Bufi. Miért csinálta ezt veled? - az ezer millió dolláros kérdés. Még az is kisülhet, hogy régóta piszkálódnak, csak ezúttal eldurvult a dolog. Vagy Theon tényleg olyan angyalbőrbe bújt ördög, mint ahogy ikre leírta. - Jelentetted a házvezetődnek? - ez meg ugye a másik kérdés. Simán felelősségre vonhatják a rendbontót és így némi elégtételt is nyerhet a fiú, hogy bár így kell léteznie pár napig, azért mindennek megvan a következménye.
Óvatosan a zacskó felé nyúl - csak semmi hirtelen mozdulat - és megpróbálja picit lehúzni a srácról a zacsit. Gyógyító, csak tud mondani valami értelmeset neki, hogy ne kelljen így járkálnia. Szóval megpróbál belesni a papír alá, már amennyiben a másik hagyja. Így utólag lehet jobban járt volna, ha egy gyors mozdulattal lerántja a fejéről. Olyan ez, mint a gyanta: minél lassabban csinálod, annál fájdalmasabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. augusztus 9. 21:58 | Link

A kecske és az ő répája
| a kalandos krém hatása alatt |


Nos igen, Theon sosem arról volt híres, hogy valaha is beismerje, ha téved. Oh, dehogy! Az egója sokkal nagyobb annál, minthogy saját maga bűnösségét is megvallja. Sőt, ha úgy tekintjük, az egész helyzet csak nézőpont kérdése. Mégis honnan a fészkes fenéből tudhatta volna, hogy annak a libának már van valakije? A csaj egyáltalán nem olyannak tűnt, mint aki túlcsorduló szerelemben égne valaki iránt, pláne, hogy még adta is alá a lovat. Oh Theon, olyan bájos vagy! Meg a fenéket! Kétségtelen, hogy nem ő értette félre a jeleket, a barnaság is jócskán benne volt a dologban. Theon pedig férfiből van, és ha valaki szépen rebegtetett szempillákkal és rázogatott popóval vonul elé, azt bizony nem hagyja szabadon futni.
- Fogalmam sincs – közli higgadtan, nehogy megremegő hangja elárulja őt. A szüleivel játszott sakk partik meghozták az eredményüket, arca – bár a másik nem láthatja – rezzenéstelen. Színpadias sóhaj hagyja el a száját, majd jobb kezét arcához kapja. A vérében van a szereplés, s most, hogy még társasága is van, biztosan nem fogja elszalasztani a lehetőséget.
- Azzal csak spicli lennék. Én magam akarom megoldani a helyzetet és hidd el, abban nem lesz köszönet – dörzsöli össze nőies kacsóit, ahogy a saját levében fortyogó Bufi a kobakjába ötlik. Nem fog ő semmi kegyetlent csinálni, az nem az ő asztala. Sokkal inkább élő pokollá fogja varázsolni a másik mindennapjait, az alapjaitól rothassza meg a gyökeret, hogy aztán az életéért könyörögjön majd. Áh, nem, egy kicsit sem bosszúálló típus a kicsike.
Fájdalmasan felszisszen, mikor a zacskó durva anyaga hozzáér a hatalmas kelésekhez. Egy-egy talán ki is fakad, ugyanis melegség önti el arcát, mikor a nő megemeli a biztonságot nyújtó leplet. Bizonyára borzalmas látványt kelthet a még a száját is beterítő ragyákkal. Szemhéjai felpuffadtak, így reggel nem is vette fel hőn szeretett kontaktlencséit. Így most a barna helyett kék íriszei segélykérőn pislognak fel a nőre, mikor az végzett a zacskó eltávolításával.
- Tádá! – Tartja fel kezeit jazz módra, mikor a fejét újra éri a friss levegő. Tudja, hogy szörnyű lehet a vizuális kép, mellyel most meglepi a másikat, így próbálja enyhíteni a szituációt egy kissé. Azonban minden elhamarkodott tettért súlyos fájdalommal fizet, melyet arcának mozgatása okoz számára.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. augusztus 12. 15:15 | Link

A ragyás Theo(n)fil
nem akarlak dicsérni, de elég rosszul nézel ki

Shayleen már azelőtt megtanult hazudni, hogy tudta volna, hogyan kell igazat mondani... Elvégre az anorexia megkövetel bizonyos fokú... Önuralmat. Megköveteli azt a képességet, hogy a végtelenségig tudd leplezni mások elől, a tudatlanok elől a betegséged. Szóval mikor Theon azt mondja, hogy nem tudja, a lány szinte azonnal átlát rajta, de úgy tesz, mint aki elhiszi neki. Felesleges lenne kérdőre vonnia a rellonost, elvégre mivel az előzmény nem volt olyan súlyos, hogy az ex-levitás fülébe jusson, valószínűleg nem is olyan eget rengető. Talán csak az elkövetőnek.
- Tudtommal az önbíráskodás semmi jóra nem vezet. Ésszel csináld, amit akarsz, ha kérnem szabad - nem fenyegeti meg, mert minek? Ezek rellonosok, az ilyesmi csak olaj a tűzre, ellenben szükségesnek érzi, hogy figyelmeztesse, ennek még lehetnek következményei. Az a valaki, aki ezt a krémet összekotyvasztotta, nem most jött le a falvédőről és legyen bármilyen tökös Theon, nem biztos, hogy érdemes lenne ujjat húznia vele. Persze láttunk mi már csodákat, de ha csak annyira jó Bufi a pálcaforgatásban, mint a bájitalkeverésben, akkor bizony az elsős nagy bajban van...
Szép lassan kezdi el lehúzni a zacskót a fiú fejéről - talán csak a tudat frusztrálja ennyire, hogy Burger King-es, passz -, amit végül a csúf gyermek nem akadályoz meg. Oh, minő tragédia, így elrondítani egy csodás arcot! Gondolná ezt minden lány, csakhogy Shayleennek fogalma sincs, hogy nézhetett ki a fiú a fekélyek előtt. Így hát megpillantva az arcát, nem tudja leplezni az ösztönös reakcióját. Hátrahőköl és elhúzza a száját. - Remélem nem fertőző - bukik ki belőle, mert előre látja, mekkora balhé lenne belőle, ha az egész iskola így állna a Gyengélkedő ajtaja előtt. A fenébe is! Így már őt is érintheti a tettes megtalálása. - Próbáltad őket eltüntetni? Hogy reagáltak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. augusztus 13. 19:27 | Link

Gyógyítóbige
| a kalandos krém hatása alatt |


Néhány kompromittáló üzenet, pár elhintett pletyka és Bufi már is nem lesz olyan boldog, mint elképzelhetőleg ma reggel lehetett, mikor tudomást szerzett tettének elsöprő sikeréről. Az lehet, hogy Theon nem egy izomkolosszus, sőt a mágikus képességei sem olyan jók, mint a többi társának, ám ha valamihez igazán ért, akkor az az ármány és az intrika. Szóval lehet, hogy most a másik rellonos azt hiszi ő győzött, azonban a játszmának még koránt sincs vége, és ha törik, ha szakad, ő fog győztesen kikerülni ebből a csatából és ebben még Shayleen sem tudja megállítani. Nincs neki szüksége a nő jó tanácsára, fehérségünk egy erős és független jellem, ennél fogva elboldogul ő még a legnagyobb izomaggyal is. Az lehet, hogy néhány törött bordával, de mindenképp lezárja ezt az ügyet. Azonban előtte gyógyírt kell keríteni ezekre az undorító fekélyekre, mert ha valami, akkor a sminkes praktikái biztosan nem fognak segíteni.
Cinikusan horkant egyet, majd jól láthatóan megforgatja szemeit a hölgyemény táplálta félelemre. Az se érdekelné, ha elkapná az egész kastély, legalább ők is megismernék, mekkora tragédia ez, főleg egy olyan sármos fiatalemberrel, amilyen a mi Hófehérkénk is. Amúgy is, ha jól tudja, akkor ez a liba az iskola gyógyítója, csak neki kéne már tudnia, hogy ez a kórság fertőző e, avagy nem. Bár az is lehet, hogy még nem találkozott hasonló esettel. Az se baj, lesz ő a prémium kártya a pakliban.
- Pour l'amour de Dieu! – Csúszik ki a száján véletlen franciául az "ég szerelmére" mondat az egyértelmű kérdésre, melyet hallott – Még szép! Próbáltam kozmetikai krémekkel és púderekkel eltüntetni, de csak rosszabb lett. Valahogy ezektől a kenceficéktől befeketedik az egész – mutat rá az egyik bibircsókra, melyet most már fekete massza terít be. – Úgyhogy végső megoldásként a zacskó mellett döntöttem. Ki lehet ilyen szörny, hogy elcsúfítja eme csodálatra méltó arcot? – Fejezi be monológját dramatikus kézlendítésekkel, melyet arcjátékkal fűszerez meg. Nem sokáig ripacskodhat, mivel a kelések minden egyes mozzanatnál hatalmasat sajdulnak, olyan egészen velőig hatolóan, így száját tehetetlenül lebiggyesztve visszahuppan a földre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Diák Navine (H), DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Harmadikos diák


*the heartqueen*
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 121
Nagy hahotázás.
Írta: 2019. augusztus 19. 15:38
| Link

Ismételten felfedeztem valamit! Szerdán, igen komor hangulatban voltam, magam sem tudom miért. Az időjárás okozhatta talán? Esetleg hogy összevesztem a testvéremmel? Hát persze hogy az utóbbi, mert Ben öcsém, igen ki tudja hozni az embert a sodrából. Nem nagyon hasonlítunk, talán őt örökbefogadták? Még ezen a tréfás megjegyzésen sem mosolyodtam el. Néha legszívesebben eltűnnék a világból, főleg amikor nem az van amit szeretnék! Dehogyis, ez nem igaz. Most az öcsém helyében gondolkoztam. A csodába, hát már biztos hogy mi testvérek vagyunk. Az agyunk is néha ugyanazon jár, főleg mikor anyu a híres fasírtját készíti. Esetleg akkor, amikor apu folyton a motorokról beszél. Nagymenő a fater, de az ám. A baráti társasága is szakasztott olyan mint ő. Fred bácsi, no meg Mario bácsi, aki olasz származású. Mindenketten teljesen olyanok mint az apu. Ahogy így tanakodok, meglátom hogy egy újabb portrés folyosóra értem. Juppi, eggyel több. Úgy is éppen arra jártam, miért ne nézzek körül? Volt ott minden féle! Táncoló apácák, bikalovagló férfiak - akiket a bika ledobált, de az emberek fürgén visszamásztak - de a kedvencem egy kislány volt, aki táncoltatta a kutyáját. Szegény állat, rémülten nézett enegem, segítséget várt. Kikacagtam magam miközben a többi freskót bámultam, de megszólalt a gyomrom, vagyis korgott, nagyon éhes voltam, így hát elmentem ebédelni.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. augusztus 20. 14:27 | Link

A ragyás Theo(n)fil
nem akarlak dicsérni, de elég rosszul nézel ki

Azért, mert gyógyító, ránézésre még nem tudja megállapítani, hogy mi fertőző és mi nem. Az ugyanis nagyban függ a cucc összetételétől. Szóval baromira nem kell neki szemrátéttel gyógyítania, meg megmondani a frankót. Amúgy Shayleennek nyilván fogalma sincs arról, hogy Theonnak ez egyáltalán eszébe jutott, de talán jobb is, mert lehet sarkon fordulna, hogy akkor oldja meg. Így viszont csak felvont szemöldökkel figyeli a drámát, amit a rellonos kibontakoztat.
- Nem volt buta gyerek, aki ezt csinálta. Van pár recept, amivel el lehet érni ezt a hatást, de ahhoz, hogy jól süljön el, jónak kell lennie bájitaltanból - mondhatni hangosan gondolkozik, ugyanis kapásból két-három hasonló hatású ital is eszébe jut. Persze mindegyiket máshogyan kell kezelni és némileg a mellékhatások is változnak. Van olyan, ami fekélyesség teszi az arcot. Mondhatni ezekkel a kelésekkel még jól is járt a srác, az ugyanis az előbbi sokkal több lett volna, mint gusztustalan, ráadásul az maradandó is. Talán csak a szerencse fia, hogy a rosszakarója erre bukkant rá először.
- Ha elhozod a krémet nekem, megpróbálok kitörpölni rá valamit - biztató mosolyt küld a fiúnak, bár sejti, hogy mire összevakarja rá a gyógymódot, addigra a kelések el fognak múlni. Ezek szerencsére nem tartanak hetekig vagy hónapokig, gyors lefolyásúak és látványosak. Arról nem beszélve, hogy szíve szerint közölné a fiúval, hogy rém gáz, hogy ennyire drámázik ezen az eseten. Inkább venné tanulópénznek a dolgot... De hát rellonos, meg sem lepi, hogy a bosszú jobban érdekli, mint az, hogy mondjuk tanuljon a hibáiból. - Nos, sok sikert a... Bármihez, amit csinálsz - felegyenesedik és a Burger Kinges zacskóra néz a kezében. Pfuj. Mintha csak megégette volna magát, úgy adja vissza Theonnak és nem gondol rá, hogy milyen bűnös dologhoz ért. Mert attól eltekintve, hogy nem evett egy falatot sem abból a gyorsétteremből, már attól bűnösnek érzi magát, hogy a zacskójukhoz hozzáért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. augusztus 30. 09:33 | Link

Gyógyítóbige


Bufi bizonyára nem volt buta gyerek. Akár még hálás is lehetne, hogy az Ég egy méltó agyi kapacitással megáldott egyeddel hozta össze, ám jelenleg a méreg és az utálkozás sokkal jobban lefoglalja, minthogy ódákat zengjen legújabb riválisa képességeiről. A rellonos fiúkának leginkább egy jó nagy nyaklevest adna, de olyat, hogy a következőt a fal puszilná a fenekére. Csak kerüljön a kezei közé… Akkor legalább nem csak az ő popója sajogna, amiért meggondolatlanul lehuppant a kőkemény földre. Fájdalmasan fel is szisszen, meg-megsimogatja fájó testrészét, valamint felhagy végre az értelmetlen drámázással. Akármennyire is szeret a középpontban lenni, most sokkal fontosabb dolgok is vannak annál, minthogy a belső ripacsot szabadjára engedje.
- Köszönöm, de tényleg – hagyják el hálát adó szavak ajkait, mikor a nő a gyógymód meg találásáról kezd el neki mesélni. Tisztában van ő is vele, hogy a kórság bizonyára elég gyors hatóerejű lehet, és valószínűleg mire a másik kikeveri az ellenszert, akkorára el is múlik, mégis úgy érezi, muszáj legalább egy köszönést hallatnia. A látszattal ellentétben nem olyan rossz Theon, mint ahogy sokan képzelik róla. Jó, neki is megvannak a furcsábbnál furcsább heppjei, de ha valaki igazán, tiszta szívből jót kíván neki, azt tudja értékelni. Ha egy olyan családban nősz fel, ahol a pénz még a vérségi kötelékeken is túlmutat, akkor meg tudják melengeti szívedet a kedves szavakat, melyeket néhanapján kapsz. Egyáltalán nincs hozzászokva az efféle bánásmódhoz.
Halvány mosoly kúszik arcára, ahogy a nő ajkait elhagyja a jókívánság. Theon lassan felkel a földől, megigazítja vállára eső hosszú hajzuhatagát, majd szép óvatosan elveszi a másiktól a zacskót. Nem buta ő, észrevette, hogy valami baja van a másiknak a papírdarabbal, ám most semmi kedve kérdezősködni. Az amúgy sem az ő asztala, ha valamit akar, hát kérdés nélkül veszi el. Ám Shayleenel nem tenné ezt meg. Helyette megfordul, majd köszönésképpen  felemeli bal kezét, majd szép komótosan távozik a helyszínről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 25. 21:03 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés




Nem sok dolgom volt így, hogy végeztem a vizsgákkal, ráadásul kezdetét vette a szünet is. Úgy volt, hogy nem fogok hazautazni, de aztán anyáék üzentek, hogy mégis szívesen vennék a látogatásom, de volt még rá pár napom, hogy bepakoljak a bőröndömbe. Ezt mindig is az utolsó pillanatra hagytam, utáltam pakolászni, de ez is a kötelező mutatványok része volt... egyelőre élveztem, hogy nincs semmi tennivalóm, ráadásul évfolyamot is léptem, így senki sem fog csesztetni azért, mert nem tanultam eleget. Pedig amúgy igazuk lenne, mert valóban nem készültem lázasan a vizsgákra, úgy voltam vele, hogy majd alakul a dolog, aztán szerencsémre sikerült átevickélnem magam a következő évfolyamra. Emellett egy új dolog is történt velem, amire életemben nem számítottam volna, ugyanis prefektus lettem. Elég ironikus dolog volt ez, hiszen számos kihágásom volt, de az volt a szerencsém, hogy kevésszer kaptak rajta, így nem tudták, kivel is van dolguk valójában. Először hezitáltam, hogy elfogadjam-e a posztot, majd belegondolva jövedelmező volt számomra, hiszen már nem kellett többé tilosban járnom, nyugodtan csatangolhattam a jelvényemmel bármerre az esték folyamán. Ennek fényében boldogan igent mondtam a posztra. Nos, mint említettem a mai napon semmi dolgom sem volt, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok sétálgatni. Utam egy idő után a Vigadófreskó folyosójára vitt, ahol hirtelen megcsapott a borszag... úúú, ezek már napközben piálnak, na szépen vagyunk! Néztem rájuk, és szó szerint élvezték az életet, az egyik portrén épp pompás lakomát csaptak, a másikon iszogattak, a harmadikon buliztak és így tovább. Hát ezek aztán tudnak élni, kicsit túlzásba is vitték a mulatozást... Muszáj volt útközben kitárnom pár ablakot, hogy kicsit tisztuljon a levegő, ugyanis eléggé rosszul voltam a tömény piaszagtól. Kis idő után végre kezdett kiszellőzni a terem, jómagam pedig az egyik ablakból nézelődtem kifelé, hogy friss levegőt szívhassak és nézhessem közben a tájat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 26. 17:07 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Az eddigi tapasztalatok alapján itt mindenki a saját dolgával foglalkozik. Megmutatták a szobámat, ami egyáltalán nem tetszik, már csak azért sem, mert tele van több másik fiúval, akiknek rendesen kan-szaguk van, és nekem ez egyáltalán nem jön be. Gusztustalan, és nemigen vagyok hajlandó ilyen szagban leélni az elkövetkezendő éveket, amíg nem végzek itt sikeresen. Utána felőlem lehetnek büdösebbek is, de addig... kell keresnem egy kiutat ebből és pontosan ezért indultam el, hogy megkeressem a házam főmuftiját, aki elvileg férfi, mégis nő. Ezt hívom én elfogadásnak, ez a hely mintha nekem lett volna teremtve.
Mondhatnám, hogy senki nem néz meg és senki nem fordul utánam, de akkor hazudnék, mert ezek mind megtörténtek eddig, akárkik mellett mentem el, és mire feleszméltem, hogy egyáltalán nem az én házam talárjuk van rajta, már mindegy volt. Mivel fogalmam sincs hova kerültem, kissé kétségbeesve fordultam be egy folyosóra, ahol megint megcsapott a bűz, de ez most egy alkoholos kísérést is kapott. Remek, itt mindenki és minden büdös? Mutató-, és hüvelykujjammal dörzsölöm meg szemeimet, megpróbálkozva a lehetetlennel; lebeszélni magam arról, hogy a még ki sem pakolt bőröndömet felkapjam és egészen Finnországig fussak, ahol anyám és apám tárt karokkal várnának. Jó ötletnek tűnt, hogy egy nemzetközi iskolában folytassam a tanulmányait, próbálkozva a kihagyott egy év alatt megtanulni a nyelvet, hogy újult erővel és nagyjából normálisként kezdjem meg az itt tartózkodást. Eddig annyit értem el ebből, hogy so-so megértem a magyar nyelvet, de meg kell mondanom, hogy kurva nehéz. Komolyan, nem értem az embereket, hogy bírják ezt folyékonyan beszélni és hogy nem akad össze a nyelvük közben.
Gondolataim tömkelegében való elmerüléssel, a lényegre ugyan nem találtam ésszerű és megfelelő megoldást - nem, az nem opció mégsem, hogy összepakolok és eltakarodom innen -, viszont egy lány került be látószögembe, aki eléggé otthonosan mozog itt, így kezeimet zsebre dugva indulok meg felé, majd óvatosan megkocogtatom a vállát, és igyekszem türelmesen megvárni, amíg felém fordul.
- Helló - intek egyet, majd ismét zsebeim mélyére süllyesztem kacsóimat. - Valószínűleg eltévedtem. Segít nekem abban, hogy merre van Rellon vezetője? - helyes így a mondat? Érthető? Mi van, ha nem érti? Ha nem is érti, akkor valahogy biztos dűlőre fogunk jutni, ha már abban biztos vagyok, hogy segíteni fog. Legalább ebben, ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 26. 19:27 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



El nem tudtam képzelni, hogy a festmények ennyire immunisak legyenek a piaszagra. Ha rajtuk múlott volna, szerintem sose lett volna itt szellőztetés, fontosabb volt számukra, hogy mindig tele legyen a poharuk. Most különösképp aktívak voltak, szinte be nem állt a szájuk, röhögcséltek, ettek-ittak, mulatoztak. Egyikük még egy nótára is ráhúzott, valamiféle mulatós dal lehetett, ez pedig egyenesen sértette a fülemet.
- Hé, Lagzi Lajcsi, vedd lejjebb a hangerőt, különben hamarosan véget ér a buli! - léptem közelebb az egyik festményhez, ahonnan az őrült zenebona származott, majd fenyegetően meglóbáltam előtte a pálcám, hogy vegye csak komolyan, amit mondok. A férfi a festményből sértődötten rám nézett, majd újra nekikezdett hegedülni és énekelni, bár immár végre moderáltabban nyomatta. Eszem, faszom megáll... komolyan. Micsoda banda... Miután bájosan rendre utasítottam őket, visszatértem levegőzni az egyik kinyitott ablakhoz. Nem volt sok kedvem itt lenni, de ahhoz se volt, hogy összetalálkozzam olyanokkal, akik elvárnák a bájolgást, márpedig engem nem olyan fából faragtak. Ide ritkán jött ismerős arc, mert mindenki rühellte a portrékat, amit nem is csodáltam, mert sokszor nem bírták megfékezni magukat, már ami a mulatozást illette. Nagyon élveztem, hogy végre friss levegőt szívhatok be a tüdőmbe, nem pedig a Koccintós bor gusztustalan szagát. Pár percig bámultam kifelé az ablakon, majd hirtelen közelgő léptek zaja ütötte meg a fülem. A zaj irányába fordultam, de nem láttam senkit, nem is értettem, hogy mi a stájsz, ezek szerint már táncolnak a portrék szereplői? Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot, majd megint kifelé kezdtem el bambulni, mikor váratlanul valaki megkocogtatta a vállamat.
- Mi a...? - fordultam meg sebesen, majd egy ismeretlen emberkével találtam magam szemben, akit még sosem láttam a kastélyban, ráadásul volt valami megmagyarázhatatlan vonzereje is, amelyet nem tudtam hova tenni. Igaz attól még járhatott ide, hogy nem találkoztunk össze, hiszen a kastély nagy volt és sok-sok diák járt ide.
- Helló! - köszöntem vissza neki, még mosolyra is húzódott az arcom, pedig valóban nem voltam bájolgós kedvemben. Mikor megszólalt, tudatosult bennem, hogy magázódott, jaj, remélem, hogy nem nézett néninek! Pedig mindenki azt mondta, hogy fiatalabbnak tűnök a koromnál... ne parázz, Dana, lehet, hogy csak egyszerűen jól nevelt, nem úgy, mint te. Pedig anyáék annyira igyekeztek...
- Dana vagyok, ha gondolja tegeződhetünk - nyújtottam feléje jól nevelten a kezem, ezt legalább megtanultam, hogy bemutatkozáskor így illik.
- Új még itt? Úgy tudom, hogy a Rellon vezetője az ideje nagy részét az alagsori irodájában tölti. Személy szerint most nem találkoztam vele, de általában ott szokott lenni. Feltételezem, hogy a Rellon házba osztották be - mondtam neki magázódva, amíg bele nem egyezik a tegeződésbe, ha belemegy. Az utolsó megállapításom elég bénára sikerült, hát persze, hogy oda osztották be, netán vak lennék meg miért is keresné a Rellonosok fejesét? Bár ki tudja, mostanság elég sok meglepetésben volt részem, lehet, hogy a feltételezésem alaptalan. Mindenesetre sajnálatos módon tutira nem a Naviba osztották be...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 27. 14:09 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Mielőtt a lányhoz érnék fordul el az ablaktól és kezdd el vitatkozni az egyik festménnyel, valami fura néven hívja, de eléri a kellő hatást pálcáját lobogtatva, mert a festmény bekussol. Irigykedve figyelem, ahogy elrakja a pálcát, ami minduntalan megkönnyíti neki a mindennapi életet, amit tud használni és nem csak a legalapvetőbb és legegyszerűbb bűbájokhoz. Hanem mindenhez. Mindenben segítségére van, mindent megkönnyít neki, én meg nagyra tartom magam, amiért tudok tárgyakat lebegtetni akár húsz percen keresztül is. Na, igen, ez a különbség a legtöbb idejáró diák és köztem. Ők még így is normálisabbak, és az ismerős érzés megint felcsap bennem, de ahelyett, hogy egy sarokban kuporogva kezdeném magam sajnáltatni, inkább a lányhoz lépek, megkocogtatom a vállát. Engedelmesen fordul felém, a meglepődöttségét, ha akarná sem tudná elrejteni, én pedig egy kellemes és talán nem olyan visszafogott mosollyal fogadom köszönését. Szemöldököm csodálatos ívbe emelkedik, amikor közli, hogy tegeződhetünk. Mi az a tegeződ? Jobb keze felém mozdul, ösztönösen lépek egy féllépést hátra, majd amikor kinyújtja felém, pár másodpercig csak értetlen nézek le a kézre. Vállamat kicsit megvonom, majd én is felé nyújtom a jobb kezemet és várok, hogy mégis mi fog történni. Alapvető etikettet nekem nem tanítottak, a magyar nyelv is neccesen megy, de talán hamar belerázódok ebbe.
- Mit jelent teg... tegeződhet? - hunyorgok rá a lányra, mert soha nem szégyen kérdezni, és talán most jött el az ideje annak, hogy egy kis magyar kultúrát is az agyamba véshessek. Biztosra állítom nektek, hogy valami a kinyújtott jobb kézzel lehet, mert a kettő egy időben történt majdnem. Az összefüggésre még nem jöttem rá, lehet szalutálnom kell majd, mert a jó magyar nép mégis egy harcosabb fajtából való, nemde? Ennyit még én is tudok ám, és szerintem már ez is bőven sok.
- Te vagy Dana, én Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - mosolygok rá még szélesebben, és tudom, hogy nem kellene, de annyira aranyos arca van, hogy majdnem az első gondolatom az volt; akarom. De nem tehetem meg, megígértem mindenkinek, hogy kedves és jól nevelt véla-fiú leszek, ráadásul nem ezért szívtam ennyit az RJ-ben, hogy most és itt elbasszam az egészet.
- Új, igen - bólintok egy aprót felé, vélamágiámat teljesen visszafogva, még ha tudom, hogy ez egyenlő a lehetetlennel. - Kell nekem másik szoba, mostani nagyon büdös - még a gondolatba is beleborzongok, pedig a szag talán már kimehetett az orromból, ahogy a nyitott ablakoknak hála a tömény alkohol szag is távozott a folyosóról. - Neked jó illat van - szívom be mélyebben a levegőt, hogy még jobban érezhessem az előttem álló körül lengő illat-felhőt. Kellemes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 27. 19:57 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Elcsodálkoztam, mikor a fiú hátralépett bemutatkozásnál, még hezitált is, hirtelen azt hittem, hogy nem szeretné viszonozni a kézfogást, de kezdtem rájönni, hogy valószínűleg nem ismeri ezt a formaiságot. Mikor ő is kinyújtotta a jobb kezét, óvatosan közelebb léptem hozzá, majd jobbommal megfogtam, aztán kezet ráztam vele.
- Nos, így szoktuk üdvözölni egymást, ha még nem találkoztunk. Ha valakivel többször találkozol, aztán a barátod lesz, akkor üdvözölheted pacsival is, olyankor felemelitek az egyik kezeitek és belecsaptok egymáséba. Vagy akkor puszit adtok egymásnak arcra, változó... a férfiak inkább pacsit szoktak adni, fiú és lány meg akár pacsit és puszit is adhat egymásnak, lány és lány felállásban meg főként a puszi játszik - magyaráztam neki nagy bőszen. Nem tudom, mennyit értett meg belőle, mert elég sok információt zúdítottam rá, azért még egy bátorító mosolyt küldtem felé, hogy rendben van, ha sok neki ez így, majd kialakul. Azzal már nem akartam szegényt traktálni, hogy ott a testbeszéd is, nem mindegy, hogy gyengén, markánsan vagy túl erősen szorítja meg valaki a másik kezét, mert arról is sok mindent le lehet olvasni jellemileg. Feltűnően puha volt a keze, lehet aranyvérű családból való és házimanókat tartanak? Nem akartam abba se belemenni, hogy aki sokat dolgozott, annak érdesebb volt, hiszen egyáltalán nem ismertem a kilétét, egyrészt ez az ő dolga volt, másrészt nem szerettem ítélkezni. Azt így kinézetre rögtön megállapítottam magamban viszont, hogy nem csupán jó kiállású, hanem nagyon ápolt volt, ez pedig egy külön plusz pont volt részemről számára.
- Nos, a tegeződni azt jelenti, hogy nem magázod a másikat. Magázódva szólítottál meg, de ha tegeződünk más lesz a nyelvezet, meg akkor közvetlenebbnek érzi magát az ember a másikkal. Személtetem, például magázva úgy kérdezed a másiktól: Tudja, merre találom a Rellon házvezetőt? Tegeződve pedig így mondod: Tudod, hol találom a Rellon házvezetőt? Magázódva: Maga nagyon kedves. Tegeződve: Nagyon kedves vagy. Érzed a különbséget? - csacsogtam neki, bár szerintem vágta már, hogy miről is van szó. A magyar nyelv valóban nem volt könnyű, rengeteget szenvedtem vele, mire használható tudást szereztem vele kapcsolatban. Anyámék mindig is figyeltek a taníttatásomra, és mivel magyar nyelvű iskolába írattak be, így különórákra jártam magyarból. Persze tudtuk, hogy él a fordítás lehetőség is, de azért az alapokkal nem ártott tisztában lenni, úgy volt vele a család, és milyen igazuk volt...
- Mondd csak, honnan jöttél? Én Izlandról származom - érdeklődtem tőle, mert ő is elég északinak nézett ki a megjelenése alapján.
- Örvendek, Mihail Vladiszlav Sztravinszkij. Elég hosszú neved van, hogy hívhatlak? Mihail? - kérdeztem tőle széles mosollyal, majd folytattam:
- A teljes nevem Dana Straw Berry, de általában Dana-nak vagy Eperkének hívnak.
Beigazolódott a sejtésem, hogy srác még új itt, ráadásul megtudtam, hogy a szoba, ahova beosztották rém büdös.
- Az nem jó, utálom a büdös szagot. Szerintem, ha jelzed a házvezetődnek, biztosan fog találni valami megoldást erre. Vagy rászól a többiekre, hogy takarítsanak rendesen vagy tisztálkodjanak - gondolkodtam hangosan, hiszen nem tudhattam, mi volt a bűz forrása -, vagy ha szerencséd van, beoszt egy másik szobába - folytattam elgondolkodva. Szerencsére nálunk nem volt ilyen gond, mindannyian szerettük a tisztaságot a szobánkban és mindannyiunk adott a higiéniára, el sem tudtam volna képzelni, hogy egy büdi helyiségben éljek.
- Köszönöm - feleltem neki pironkodva, ez milyen cuki megjegyzés volt részéről. Parfümöt nem igazán használtam, tusfürdőkből pedig megválogattam, hogy mit használok. Azokat szerettem, amelyek nem volt émelyítőek, hanem kellemes volt az illatuk, plusz még lehetett érezni kicsit őket fürdés után is. Beszélgetés közben örömmel tapasztaltam, hogy kezdett végre elpárologni a levegőből a festményekből áradó piaszag, ráadásul Lagzi Lajcsi a fenyetésem óta halkabbra fogta a mulatozást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 28. 15:41 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Lélegzetemet visszafojtva nézem, ahogy a lány közelebb lép, majd ráfog a kezemre és megrázza az. Csodálkozásom kiül az arcomra, ebben biztos vagyok, majdnem százszázalékig, de igyekszem gyorsan rendezni vonásaimat, majd én, ahogy ő rázza kezemet engedelmesen követem a mozgását sajátommal, végül elengedem. Szóval ez egy bemutatkozás féle itt? Az összefüggés még mindig nincs meg, de talán összeáll majd a kép egy kis idő múlva, hiába erősít meg benne az előttem álló is. Dana beszélni kezd én pedig szemöldökráncolva hallgatom, ahogy ontja magából a szót, és meg kell mondanom, nemigen értem miről beszél. Akkor most nekem puszit kell neki adnom, mert úgy illik és mert ő lány én pedig fiú vagyok? Nos, én ne legyek semminek az elrontója, így kicsit megvonva vállaimat, vonásaimat ismét csodálatosba rendezve lépek közelebb hozzá, simítom rá arcára kezemet, és csókolom meg másik orcáját.
- Én adok neked puszi, mert te lány vagy - mosolygok rá, miközben visszaállok eredeti helyemre, arcáról elveszem a kezemet. Nem tudom ez miért szükséges, soha nem is gondoltam volna, hogy a magyarok ennyire közvetlenek, de az biztos, hogyha fiúval találkozom, akkor pacsiznunk kell. Oké, majd ehhez tartom magam, ha lehetséges akkor nemigen szeretnék kitűnni innen, már amennyire ez lehetséges.
- Akkor téged tegezhet én? - ráncolom össze a szemöldököm ismét, miközben kezeimet zsebeimbe csúsztatom. Nem egészen világos, fogalmam sincs mi a különbség, vagy hogy az első mondatom és a mostaniak között egyáltalán van-e bármilyen más vonzat, de mindezek alapján nagyon is van. Beszélnem kell a magyartanárommal, minél előbb, és ha bele megy akkor alapvető etikai dolgokat is bevehetnénk a nyelvtanulás mellé, mert ez így egyelőre hallatlan. Nagyom furcsák a magyarok, az sem segít, hogy Dana olyan mérhetetlenül sok információt zúdított rám, amit nyilván meg fogok jegyezni, de az, hogy értem is, egy teljesen más lapra tartozik.
- Jönni Finnország, születni Oroszország - óvatosan lépek el mellette, hogy ahogy az előbb ő, úgy most én is felkönyököljek az ablakpárkányra és kifelé szemlélődve nézelődjek. - Izland szép, sokat járni oda szüleimmel - régen. Azóta túl sok év telt el, amiket nemigen tudunk már bepótolni, és részben, még ha nem is mondja az arcomba senki, ez az én hibám. Ha nem kellett volna elmennem az RJ-be, akkor talán a mai napig járnánk olyan helyekre, ahova régebben. Amikor gyerek voltam, és nem kellett félniük anyáméknak attól, hogy miattam veri szét egy srác a másiknak az arcát. Jaj, a régi szép idők.
- Amelyik neked oké - vonom meg vállaimat kicsit, vállam fölött a lányra pillantva. Soha nem érdekel ki hogy hívott, általában választásom sem volt, mert nemigen hívtak a nevemen. Kivéve az RJ-ben, ott kezdődött az, amikor én is embernek érezhettem magam. - Eperke? Szeretem epret. Finom - egy féloldalas mosoly kerül fel ajkaimra, és rögtön érzem, ahogy vélamágiám indulásnak ered ereimben, a vérem minden egyes cseppjét behálózva, de talán még időben elkapom. A karkötő, ami folyton folyvást csuklómat ékesíti nem szól bele a mágia használatba, de a Minisztériumot annál inkább értesíti. Nem akarom.
- Ezért akar megtalálni - bólintok felé egy aprót. A párkánynak hátat fordítva támasztom csípőmet neki, kezeimet keresztbe fonom magam előtt. - Külön szoba lenne legjobb nekem, ahol csak én lenni - egy kissé mélyebb sóhaj hagyja el ajkaimat, mert lehetséges, hogy az ötletet már most elvethetem. Az RJ-ben is csak azért kaptam külön szobát, nehogy véletlen levetessem valakivel a karkötőt és kihasználjam a kiszolgáltatottságát. De legalább külön voltam, ami annyira nem rossz. Nem kerüli el a figyelmemet arcára felkerülő vörösebb színárnyalat, ami automatikusan mosolygásra késztet, de nem pazarlok erre több szót. Így is ahelyett, hogy keresném azt, akit kellene, itt ácsorgok és beszélgetek, mintha nem lenne jobb dolgom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 28. 19:58 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Úgy tűnt, hogy a fiú nagyon koncentrált arra, amit mondok neki. Reméltem, hogy nem zavartam össze a sok-sok információval. Épp előtte álltam, mikor hirtelen megindult felém, majd az arcomra simítva a kezét, arcon csókolt. Hú, te jó ég! Totál beleborzongtam az egészbe, annyira megérintett, valahogy mélyebb volt az egész egy egyszerű arcpuszinál, de hogy miért, azt én se tudtam megmagyarázni. Talán azért, mert nagyon vonzó volt a másik, talán a pillanat heve miatt... jó kérdés. Miközben még az előbb megtörtént dolog hatása alatt álltam, a srác közölte, hogy mindezt azért tette, mert hogy én lány vagyok, majd visszalépett az eredeti helyére. Válaszul széles mosolyra húztam a számat, legbelül kicsit sajnáltam, hogy véget ért az egész. Kicsit kidugtam a fejem az ablakon, hogy friss levegőhöz jussak, és leplezzem az arcpírt, amely megjelent rajtam. Kicsit kitisztult a fejem a légmozgás hatására, majd felfogtam, hogy mit is mondott a fiú. Te jó ég! Most azt hiszi, hogy üdvözlésképp meg kell puszilnia a lányokat! Ajajjj, ez akár még rosszul is elsülhet!
- Figyelj csak, hú, hát ez remek bemutató volt, de nem puszilhatsz meg minden lányt, akivel szóba elegyedsz és üdvözölni akarod. Szóval a puszi azokra vonatkozik, akiket már jól ismersz, akikkel többször találkoztál már, és valamiféle erősebb kötődés alakul ki köztetek. Akiket nem ismersz még, maradj meg a kézfogásnál - magyaráztam neki, nehogy később bajba kerüljön. Nem egy olyan lányt ismertem, akinek féltékeny volt a fiúja. Mondjuk én olyannal sose kezdtem volna, aki az egészséges határokon kívül mozog, például, ha alaptalanul is gyanúsítgatja a másikat.
- Persze én már kivételt képzek, mert megpusziltál, szóval mindig így fogjuk üdvözölni egymást ezentúl, ha találkozunk - fordítottam előnyömre a helyzetet egy huncut mosollyal az arcomon. Közben közelebb léptem hozzá, majd lábujjhegyre emelkedve én is adtam egy puszit az orcájára, ha már tartottam magam a szabályokhoz. Mégpedig azt mondtam, hogy fiú és lány puszit is adhat egymásnak, szóval kölcsönkenyér visszajár. Hát nem mondom, hogy nem élveztem a helyzetet.
- Igen-igen, nyugodtan tegeződhetünk - helyeseltem neki nagyokat bólogatva, hogy hangsúlyozzam a helyeslésemet.
- Wow, az klassz! Akkor feltételezem tudsz oroszul, meg finnül is. Én olaszul tanulok épp. Az annyira tetszik, mert dallamos nyelv - mondtam neki mosolyogva, majd én is kikönyököltem az ablakon friss levegőt szívva magamba.
- Örülök, hogy tetszik Izland, én is imádom. Na, és mikor költöztetek Finnországba, hány éves voltál? És miért? - érdeklődtem meg tőle. Akiket ismertem és költözködtek, azok főként azért tették ezt, mert a szüleik jobb állást kaptak egy másik helyen, de voltak kivételek is, melyek mint jól tudjuk, csak erősítették a szabályt.
- Mit szoktál csinálni szabadidődben? - tettem fel neki egy újabb kérdést, az egyik hajtincsemmel játszva. Nagyon megnőtt már a hajam, ideje volt kicsit vágatni a végéből, hogy ne töredezzen.
- Rendben, akkor Mihail-nak foglak hívni. Engem hívhatsz Dana-nak vagy Eperkének, amelyik jobban tetszik - közöltem vele vidáman.
- Bizony, finom ám az eper. Imádom én is! A tesómat meg áfonyának hívják - mondtam neki nevetve. Bizony, mi már csak ilyen gyümölcsös család voltunk. Azt még meg sem említettem neki, hogy rajtunk kívül még 4 fiútestvérünk is volt.
- Igen, egy saját szoba lenne a legjobb! Az maga az álom. De itt szerintem nem jár senkinek sem külön lakosztály, de azért egy próbát megér! - feleltem neki a szemébe nézve, reméltem, hogy meg fogja találni itt a számításait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 29. 11:47 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Végre kezdem úgy érezni, hogy ha nem is teljesen, de mindenképpen kezdem megérteni a magyarok viselkedését. Na meg, ha minden lánynak puszit kell adnom, akkor abban biztos vagyok, hogy nagyon hamar bekerülök a top3 srác közé mindenkinél. Főleg a baromság listában, de ha náluk ez így szokás, akkor rendben, legalább itt menjen hamarabb a beilleszkedés, mint eddig máshol. Kezdek hozzászokni a kitaszítottsághoz, nem arról van szó, de azért bele-beleunhatok néha én is nem? Mert valóban hozzászokok, de elfogadni nem akarom, túl sokat voltam eddig magamban, főleg most, hogy anyámék is visszamentek Finnországba. Kissé elkalandozott gondolataimból a lány ismételt szóáradata riaszt fel, megilletődve nézek rá, mert megint elvesztettem a fonalat szerintem.
- Neked puszi - szemöldökömet ráncolva mutatok rá Danára. - Többieknek pedig csak később? - de ha neki adhatok most, akkor a többieknek miért csak később, amikor megengedik? Mert meg kell nekik, hiszen Dana azt mondta, hogyha jól ismerem már őket, de akkor őt is jól ismerem már? Nem mondom, nagyon cuki arca van és eszembe is jutott, hogy megszerzem magamnak. Valószínűnek tartom, elég lenne egy pöppet erősebb vélamágia, mint ami alapvetően körülöttem van és már a karjaimba omlana, mint egy engedelmes kislány. Elmosolyodom a gondolatra, mert régebben ezen még csak gondolkodnom sem kellett, hiszen csak csináltam, megtörtént, én boldog voltam, aztán mindenki ment tovább pár betörött orral.
Fejemet elfordítva kapom arcom helyett a puszit, ajkaimra. Nos, még csak vélamágia sem kellett hozzá, elég ha taktikus vagyok. Lágyan érintem ajkait ajkaimmal, kezem arcára csúszik óvatosan. A csók ilyen marad, kis szemérmes, nem mélyítem el, egyszerűen kíváncsivá tett, és most, hogy megkaptam rajtam már nem múlik. Csókja is ugyanolyan kedves és visszafogott, mint maga a lány. Még egy utolsó puszit lehelek ajkaira, majd eltávolodom tőle, és csípőmet visszatámasztom az ablakpárkánynak.
- Kicsit ebből, kicsit abból - billegtetem meg kezemet kissé jobbra, majd balra, majd fülemet enyhén előre tolva mutatom meg neki a headset fejet, ami segít megértenem a többi nyelvet. - Olasz szép. Sok szerencsét tanuláshoz - rengeteg kérdés következik ezután, és próbálom összetenni a fejembe, mégis miről van szó, amikor leesik, hogy az érdekli miért költöztünk Finnországba.
- Nincs közöd hozzá - szűröm fogaim között a választ, ami nem is válasz, de talán elérem azt, hogy ne kérdezgessen többet. A családi viszály a mai napig olyan téma, amiről nem szívesen beszélek, főleg nem olyanoknak, akiknek semmi közük nincsen hozzá. Az élet kurva szar, ha elköltözöl valahova, majd a nagyszüleid elérik azt, hogy visszaköltözz oda, ahonnan eredetileg származol, de soha nem töltöttél ott elég időt. Nem csoda, hogy minden nyelvhez fordító kell, egyik helyen sem töltöttem el elég időt ahhoz, hogy megtanuljak beszélni. Érteni értem a nyelveket, de kommunikálni nem tudok velük.
- Szeret olvasni és futni - mosolyodom el, amikor végre egy kevésbé kellemetlen témát érintünk. - Te? - nyúlok arca mellé, hogy egy rakoncátlan tincset válla mögé dobjak. Nem szeretem, ha valami nincs egybe, és az a tincs nagyon sokat rontott az összképen.
- Oké - bólintok egyet arra, hogy hogyan hívhatom és ő hogy hív engem. Meg kell hagyni, bármennyire is aranyos a csaj, rengeteget beszél, amit nem mindig tudok követni. - Áfonya is szeretem. Kedvenc gyümölcs, főleg vörösáfonya Finnországból - csúsztatom tarkómra kezemet, miközben fejemet hátravetem és nyakamat megfeszítve próbálom kiropogtatni a megfeszült és beékelődött inakat.
- Úgy hallani apámtól Mestertanoncok kérhetnek saját szoba - ráncolom a szemöldökömet értetlen, és csak remélhetem, hogy apámnak lesz igaza, nem pedig az előttem állónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 29. 22:07 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



- Bizony, jól mondod. Többieknek csak akkor puszi, ha megengedik már - feleltem neki vígan. Nem mindenki díjazná, ha így kezdené el az üdvözési formát ami teljesen érthető volt a kultúrát tekintve. Bezzeg, ha Olaszországban lennénk, ott lazábbak lennének az íratlan szabályok is, ugyanis ott imádnak pusziszkodni az emberek. Ami ezután következett, arra bizony nem készültem fel. Mikor az orcájára szerettem volna puszit adni, hirtelen elfordította a fejét, így az ajkára sikerült cuppanóst adnom. Azonban ez nem egy villámgyors akció volt, mert ő is viszonozta, ráadásul még a kezével is megérintette az arcomat. A csókja egyszerűen csodálatos volt, iszonyat jól esett, mikor a puha ajkai megérintették az enyémet. Legszívesebben örökre ebben a helyzeten maradtam volna, de ahogy mondani szokás, egyszer minden véget ér. Szívesen vettem volna még egy kis repetát, végül pedig kaptam tőle még egy utolsó ajakcsókot. Szinte a fellegekben jártam, annyira megérintett ez az egész, ráadásul ez volt életem első csókja, ami nagy dolog volt számomra. Igazán szerencsésnek mondhattam magam, hiszen a fiú rém helyes volt, és tudta, mi a dörgés. Most teljesen elpirultam, hirtelen melegem is lett, úgyhogy gyorsan kidugtam a fejem az ablakon, hogy javuljon a helyzet.
- Hú, hát ez... ez fantasztikus volt! - közöltem vele nagy vigyorral az arcomon, mikor újra feléje fordultam.
- Szuper! Приятно познакомиться(örülök a találkozásnak) - ennyit tudtam oroszul, meg néhány szót még, anyáméktól kaptam régen egy képeskönyvet, amelyben mindenféle vicces ábra volt oroszul feltüntetve. Sokat persze nem tudtam, de ezzel az alapvető dologgal tisztában voltam. Anyám tanulgatta kicsit a nyelvet, de később felhagyott vele. Közben megszemléltem a headsetjét, amely segített neki felismerni a nyelveket. Elismerően bólintottam, nem volt rossz ötlet, hogy magánál tartotta, hiszen elég színes volt a Bagolykő társasága nemzetiségeket illetően.
- Bocsánat, nem akartam belehatolni a magánszférádba - vágtam rá gyorsan a szemeimet lesütve. Valóban illetlen kérdés volt tőlem ez... sajnos jellemző volt rám az, hogy előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna. Reméltem, hogy nem orrolt rám meg emiatt a fiú. Közben egy kellemesebb témára, azaz a hobbikra terelődött a szó. Meglepett, hogy mennyi közös volt bennünk. Közben Mihail a vállam mögé helyezett egy hajtincset, ami által újra sikerült elpirulnom, szinte beleborzongtam az érintésébe.
- Ez nagyon jó, én is szeretek olvasni és futni is. Imádok olaszul tanulni, úszni, verseket írni és játszani a tűzzel. Vagy rossz fát tenni a tűzre, szóval tilosban járni, mikor nem szabadna - magyaráztam neki mosolyogva.
- Milyen könyveket szeretsz olvasni? - kérdeztem tőle a szemébe nézve kedvesen.
- Én mindent szeretek műfajtól függetlenül, az a lényeg, hogy lekössön és izgalmas legyen - tettem hozzá ezt a fontos információt.
- Én is szeretem az áfonyát, meg az epret, málnát is. Kissé vicces, hogy pont gyümölcsökről neveztek el minket a szüleim - nevettem el magam, eléggé ironikus helyzet volt ez.
- Tényleg? Ez remek hír, remélem igaza lesz - igazgattam a hajamat, miközben rá koncentráltam teljes energiámból. Nagyon élveztem a társaságát, reméltem, hogy nem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Valamilyen megmagyarázhatatlan dologból teljesen elbűvölt, marha szerencsés lesz az, aki majd a barátnője lesz. Persze kérdés, hogy akar-e majd komoly kapcsolatot, de ez az ő saját döntése volt, mindenesetre örültem, hogy tőle kaptam meg életem első csókját.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 30. 17:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. október 4. 13:10 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Hevesen bólogatok arra, hogy megértettem. Csak annak jár a puszi, akit régóta ismerek és, aki megengedi, szóval idegeneknek semmiképpen sem kéne cuppanóst nyomnom az arcára. Nem tudom ki hogy van ezzel, de én örülnék, ha én akarnám megpuszilni magam, mindenféle elfogultság nélkül, mert ha még nem tenne rá a vélaság akkor sem lenne okom panaszkodni. Az alapvetően szőke haj és kék szem vélaság nélkül is megmarad az emberben, így a vélalét csak ad egy kis pluszt, ami kiemeli mindenemet konkrétan. De ugye, semmi elfogultság.
A csók csak őt érte váratlanul, nem mondhatom, hogy mindvégig ez volt a tervem, de eszembe jutott már egyszer-kétszer a beszélgetés alatt, hogy lopok tőle egy csókot, és láss csodát! Végül sikerült is, amit a legnagyobb örömmel fogadott, pedig isten látja lelkemet, nem használtam vélamágiát, egyszerűen kapott egy csókot, amelyet időben sikerült tökéletessé tennem, és megkapta a megfelelő lezárást is. Mondjuk arra nem számítottam, hogy kihajol az ablakon, bár arcának pirosságából ez érthető.
- Örülni - mosolyodom el kedvesen, de csak rásandítok, mert tudom, hogy nem lehetett rossz, hiszen rólam van szó. A tetoválás is megtekintésre kerül. Igazán egyszerű okai vannak annak, amiért a megbűvölt tetoválás mellett döntöttem. Először is nem hordok ékszert, és csak azért, hogy megértsem azt, amit nekem beszélnek nem is fogok, nyilvánvalóan, másodszor pedig mindennemű ékszer hordása egyelőre a karkötőn kívül eszembe sem jutna, mert mindig elhagyom őket. Így ezen okok eléggé kizárják az ékszerhordást szerény véleményem szerint, ráadásul a tetoválás a fülem mögött még jól is néz ki. Nem nyúlhattam mellé vele.
Lehunyom szememet pár pillanatra, csak bólintok egyet. Olyan szinten nem hatolt be sehová, mint valószínűleg szeretett volna, de ezek olyan dolgok, amikről nem szívesen beszélek. Nem hogy egy idegennel, de még a saját anyám sem tud kicsikarni belőlem rendes feleleteket a kérdésekre ezzel kapcsolatban. Elmondtam nekik is mindent, ami ezzel kapcsolatban a szívemet nyomja, ha változás lesz, mindenképpen szólok. Hogyne...
- Rossz fa tűzre? - ráncolom szemöldökömet értetlenül, miközben mosolyogva nézem, ahogy ismét elpirul érintésemre. - Nem érteni, de hajrá! - vonom meg vállaimat, karjaimat keresztbe fonom magam előtt. Lehunyt szemekkel hallgatom Dana szóáradatát, majd amikor befejezi nyitom csak ki pilláimat, hogy elkapjam tekintetét.
- Minden - felelem szűkszavúan. - Író sem lenni fontos, csak érdekes legyen leírva - könyvek terén vagyok talán a legjobban elfogadó, mert valóban mindent olvasok, ami jól van megírva teljesen mindegy milyen kategóriájú könyvről beszélünk.
- Szeretem gyümölcs - szinte észrevétlen nyalom meg alsó ajkamat nyelvem hegyével, hogy mindennemű gátlás nélkül nézzek végig a lányon, majd egy simlis mosoly mellett folytassam onnan, ahonnan eredetileg is indultunk.
- Szóval Rellon vezető lenni alagsor? - emelem meg egyik szemöldököm kérdőn Danát fürkészve közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 6. 01:39 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Megnyugodtam, mikor a fiú megértette, hogy nem jár ám mindenkinek puszi, csupán annak, akivel már jóban van. Nagyon cukin fogadta, mikor közöltem vele, hogy ez a csók remek volt, bár ez volt életem első csókja, amit nem adtam a tudtára, így nem is volt összehasonlítási alapom. De ember legyen a talpán, aki überelni tudja ezt, úgy voltam most vele, meg egyébként is csodás volt, és csak ez számított. Végignézve a srácon eltűnődtem magamban, hogy ilyen kinézettel bizony tutira nincsenek csajozási gondjai. Ráadásul még kedves és udvarias is volt, szóval jól fog vele járni a szíve választottja. Már, ha lesz olyan, nem ismertem igazából, hogy milyen kapcsolatra vágyott, lehet, hogy semmilyenre, nem tudhattam. Bár idővel, ha rátalál az igazira, akkor majd úgyis zajlanak maguktól a dolgok. Emellett örömmel vettem, hogy nyugtázta a bocsánat kérésemet az indiszkrét kérdésemet illetően.
- Valami olyasmit csinálni, amit nem szabad, azt jelenti, hogy rossz fát tenni a tűzre. Tudom, a magyar nyelv egyenesen borzalmas, annyi fura kifejezés van - csicseregtem neki mosolyogva. Hát még nekem is kihívás volt elsajátítani ezt a bonyolult nyelvet, nem kis időbe telt, mire megtanultam a dolgokat, de még így is voltak hiányosságaim, nem is kevés. Azért azt méltányoltam a szüleim felől, hogy sok pénzt öltek a taníttatásomba, ennek végül meg lett az eredménye. Azonban sok olyan kifejezést tanultam itt még pluszban, amelyet valóban csak a helybeliek ismertek.
- Akkor ebben hasonlítunk. Nálam is az a lényeg, hogy érdekesen meg legyen írva a könyv - válaszoltam a fiúnak úgy, hogy ő is megértse, amit mondok neki. Miután közölte, hogy szereti a gyümölcsöt, egyenesen végigmért, amely megint csak pirosságot csalt az arcomra. Legbelül kicsit szidtam magam, hogy mindenen elpirulok, nem is értettem miért, hiszen nem volt rám jellemző. Bizonyára Mihail váltotta ki belőlem ezt a szokatlan reakciót, ami mondjuk jelen esetben teljesen érthető volt.
- Igen, a Rellon vezetője az alagsorban van az irodájában. Odatalálsz vagy elkísérjelek? - kérdeztem tőle kedvesen. Szívesen segítettem neki eljutni a kívánt helyre, ő is nagyon rendes volt velem, és egyébként is nagyon bírtam. Bárcsak sose térne véget ez a találkozás, bár tudtam, hogy egyszer minden jónak vége szakad, az élet nevű játék már csak ilyen volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. október 10. 18:58 | Link

Dana Straw Berry
eltévedtem / segítesz?


Azt már tudjuk, hogy fejlődőképes vagyok, ha a magyar nyelvről és a mondatok jelentéséről van szó. Sok mindent kell tanulnom még, nem tagadom, de talán ha beszélgetek magyarul, akkor nem megy majd olyan rosszul, mint ahogy eddig hittem.
- Értem - az egyszerű szavak mennek, nem kell őket túlspilázni. Még a jelentésük is egyértelmű, és bár szívesen beszélgetnék végre egyik anyanyelvemen, nem mintha bármelyik is túl jól menne, de talán könnyebb lenne. Ez a hátránya annak, ha nem töltesz elég időt sehol, mert bár megértem, amit oroszul vagy éppen finnul mondanak nekem, de válaszolni nem tudok. Sőt, az orosz és az ukrán talán jobban megy, mint a finn, de valahogy az angollal értetem meg magam a legjobban. Még a mugli iskolában erőltették nagyon ránk, és tekintve, hogy Walesbe is néha kell menni, nem jön rosszul a dolog, főleg, hogy egyszerűbben tanultam meg, mint a kurva oroszt. Anyámék meg mit sem törődve azzal, hogy a gyerekük éppenséggel egyik nyelvet sem beszéli valami jól, költöztek ide-oda, még végre dűlőre jutottak, hogy akkor Finnország a nyerő. Az az ország, ahonnan apám alapvetően indult még fiatalkorában. Én meg? Eljöttem inkább Magyarországra tanulni, nehogy véletlen egymás közelében legyünk, na nem mintha az én hibám lenne az, hogy állandóan a legmesszebb iskolákba kell járnom vagy mennem. Lásd; RJ. Oda sem én akartam menni.
- Örülni - sokkal több közös van bennem meg a lányban, mint azt elsőre gondolná az ember. Bár külső szemmel biztos szörnyen viccesek lehetünk, de kellemes vele a társalgás, kivéve, amikor olyanra kérdez rá, amihez semmi köze. Azt is abszolváltuk igazából, nem is akarok rajta tovább rágódni.
Arcán feltűnő pirosság nyilvánvalóan nem kerüli el a figyelmem, mosolyom kiszélesedik - egyszerű mosoly, komolyan -, és hízik a májam a reakciótól. Mindig hízik ilyenkor, hogyne hízna, de ha újra és újra láthatom, akkor csak jobban esik. Alapból sem vagyok egy csúnya gyerek - khm -, de a vélaság még csak dob egy fokot az egészen. Szerencse? Nem mondanám. Gének? Annál inkább, mert a vélamágia használata nélkül is olyan reakciót váltok ki Danából, ami egyszerűen felemelő.
- Odatalálni - biccentek felé egy aprót, majd lassan fordulok felé. Tenyeremet simítom arcára, türelmesen megvárom, amíg felpillant rám, hiszen nem sietek sehova. Amikor végre megtörténik mosolyodom el féloldalasan, majd szemeimet lehunyva húzom közelebb magamhoz, hogy ajkaink ismét találkozzanak. A csók lágy, szinte már olyan, mint egy felhő puha érintése, és nem is mélyítem el. Majd legközelebb talán. - Köszönöm - suttogom ajkaiba, mielőtt eltávolodnék tőle. Másik kezemmel egy rakoncátlan tincset tűrök füle mögé ismét, majd tenyeremet elvéve arcáról dugom zsebre kezeimet, fordítok hátat és indulok el még egyszer. Most már tényleg meg kell találnom azt az embert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 11. 22:43 | Link

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Aranyos volt, hogy el tudtam magyarázni egy szófordulatot a fiúnak, amelyet aztán meg is értett, ez számomra igazi sikerélmény volt.
- Я тоже рад. (Szintén örülök) - válaszoltam Mihail-nak mosolyogva. Most rém büszke voltam azokra a kifejezésekre, amelyeket anyámtól tanultam. Sose gondoltam, hogy bármi haszna lesz az általa tanultaknak, de most bebizonyosodott, hogy tévedtem, és igenis nagy értelmet nyert a nyelvtanulás.
- Klassz, hogy ilyen sok a közös bennünk - mondtam a srácnak széles mosollyal a számon, majd közelebb húzódtam hozzá. Nagyon vonzó volt számomra, igazából nem is tudom, mi fogott meg benne... A szeme színe, a magabiztossága és még sorolhatnám, ez mind pozitív volt számomra. De úgy összességében az összhatás volt, ami előrébb lendített a nem létező kapcsolatunkban meg valahogy olyan volt a kisugárzása, amely nagyon vonzónak hatott.
Miután Mihail közölte, hogy oda fog találni a keresett helyszínre, néztem egy nagyot, hiszen ez azt jelentette, hogy külön válnak az útjaink. Ám ahelyett, hogy ott hagyott volna magamra mindenféle magyarázat nélkül, tenyerét hirtelen az arcomra simította. Mikor felpillantottam rá, magához húzott szenvedélyesen, majd egy lágy csók hagyta el a számat általa, amely iszonyat jól esett. Legbelül azt kívántam, bárcsak elmélyítené a csókot, kíváncsi voltam, vajon milyen lett volna akkor, mennyire lett volna szenvedélyes, hogyan éltem volna meg, milyen lett volna igazából átélni... hirtelen kívántam azt, hogy magához húzzon, majd szenvedélyesen megcsókoljon... talán egy másik alkalommal teljesül majd a kívánságom. Abba is beleborzongtam, mikor Mihail egy rakoncátlan tincset a fülem mögé tett. Kicsit sokat képzeltem a történetbe, mely aztán úgy volt tökéletes ahogyan elkezdődött, aztán véget ért. Ez az egész fantasztikus volt számomra, majd mikor véget ért a "varázslat" és visszafordult megkeresni a célszemélyt, realizáltam magamban, hogy nehéz volt elengednem, de bíztam benne, hogy hamarosan újra találkozni fogunk. Miután egyedül maradtam, picit még levegőztem a nyitott ablaknál, majd becsuktam azt, és tovább indultam a dolgomra.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 12. 05:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet