26. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: A DÖK-ös Valentin-napi vidámpark témát a futó játékok miatt meghosszabbítottuk, így arra kérünk mindenkit, hogy április 1-ig zárják le játékaikat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 1. 17:32 | Link

to; Lilla

Az alkohol savanykás szaga azonnal megcsapja az orrát, ahogy befordul a folyosón. Soha nem ivott még, azonban emlékeiben még mindig él apjának és anyjának borvirágos orcája, mikor valami alkalomból ünnepeltek valamit és ahol megengedhették maguknak hogy egy pohárkával legurítsanak. Szerette ezeket az estéket, mert minden és mindenki olyan felszabadult volt, viszont az alkoholt nem tartotta soha túlontúl jó dolognak, nem tehetett róla, legbelül mindig is visszahúzódó és szende lány volt, ezen a tényen pedig az évek sem változtattak. Nem volt bulis típus, többre értékelt egy könyvet a vígasságnál, és épp ezért is hökkent meg a festményeken, melyek hangosan tudatták vele, hogy most épp valami hatalmas buliba csöppent. Egy percig csak állt a vörös kordon mellett, úgy nézte a képeken hullámzó embertömeget, a mosolygó arcokat és a férfiak és nők hangos nevetését.
Torkát lágyan megköszörülte, ezzel is figyelmet követelve magának, majd az első rápillantó férfihoz intézte szavait.
- Bocsánat a zavarásért... azt hiszem, azt hiszem eltévedtem. Merre vagyok? - érdeklődött udvariasan, ám a festmény hangos nevetésére egyáltalán nem számított.
- A legjobb helyen jársz gyermekem. Csatlakozz hozzánk! Úgy látom rád férne némi lazítás! - bólogatott a szakállas férfi, majd közelebb lépett a lányhoz, hogy jobban szemügyre vehesse.
- Nocsak, te még igen fiatalkának tűnsz. Miért jársz ilyen helyen, ami nem gyerekeknek való? - tudakolta a férfi, majd megsimogatta szakállát, miközben kezéből még véletlenül sem tette le hatalmas rézből készült kupáját.
- Öhm... nem akartam direkt ide jönni... én csak... - kezdett bele a lány a kifogások keresésébe, hiszen tényleg nem célirányosan érkezett. Közben persze belülről marta az idegesség, hiszen nem nevezte már mostanában senki sem gyereknek, és őszintén szólva nem is érezte magát annak. Inkább fiatal felnőttként tekintett önmagára, nem pedig úgy, mint egy játszadozó kisgyermek. Ettől függetlenül próbált magára nyugalmat erőltetni, és a legtermészetesebb és legudvariasabb formáját elővenni.
- Ne haragudjon még egyszer, hogy zavarni mertem, Uram, én csak azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan juthatok vissza a hálókörletembe! Levitás vagyok... - suttogta, hátha ezzel segíteni tud, és végre megkaphatja a kellő útba igazítást.
- Nem zavarsz kicsim, sőt mi több! Maradj itt velünk, és érezd jól magad! - mondta a férfi, majd hátrafordult és poharát a magasba lendítette. Molka eközben kissé idegesen mozgolódva próbált nyugalmat erőltetni magára, és nem azon elmélkedni, hogy a festményeken lévők nem segítenek neki a visszajutásban, és hogy örök időkig ezen a folyosón fog ácsorogni... vagy ami még ennél is rosszabb! Lehet magába szippantja a kastély, és mint egy labirintusban, soha nem jut ki belőle!
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 2. 09:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
KARANTÉN


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 1. 23:32 | Link

Imola

Sosem voltam különösebben szentimentális típus – habár sok szempontból nem vagyok tipikus Rellonos, ebben éppen nagyon is – azonban tény, hogy az utolsó év és az utolsó vizsgaidőszak nosztalgikus ködöt húz mindenre, többek között még erre a rémes folyosóra is. Sokak számára az ötödik év nem jelent nagy változást, hiszen még akár három évig maradhatnak mestertanoncként, ám velem kapcsolatban ez az illúzió sosem állt fent (milyen ironikus egy illúziómágus növendéktől, ugye?). Szóval most már máshogy látom a dolgokat, engem azonban ez a legtöbbekkel ellentétben nem hangol le. Várom az új életemet, sokat gondolok rá és kifejezetten szeretem azt az érzést, hogy itt a kastélyban minden és mindenki ismerős.
De hopp, talán mégsem mindenki. Miközben igyekszem a lehető leginkább a számon át lélegezni, hogy az átható szeszszag minél kevésbé jusson el hozzám, egy elesettnek tűnő leányzóba botlom, akit éppen a helyi bűnbanda próbál beszervezni magának ivócimborának. Milyen bájos. Pár gyors és ruganyos lépéssel mellettük termek, enyhén szórakozott, félig azonban lenéző tekintetemmel pedig a portrét ajándékozom meg.
- Kopj le Ernie, nem látod hogy kiskorú? - vetem oda egy sokatmondó pillantással a szeszkazánnak, aztán alaposabban szemügyre veszem a lányt is. Jó pár évvel fiatalabbnak tűnik nálam, így a kiskorúval nemigen lőhettem mellé, habár itt sosem tudni, de általában a lefelé tippeléssel nem szokott gond lenni... Sokkal gyakoribb az, hogy a tizennégy évesek is úgy néznek ki, mintha most léptek volna valamelyik magazin címlapjáról, és itt nem feltétlenül az 1'80-as magasságra vagy a dizájner ruhákra gondolok, hanem a fejbúbig érő vakolatra, amely rájuk dob úgy 5-6 évet. A szokásaikat inkább nem firtatnám, mert még a végén valaki könnyűszerrel nekem szegezhetné a vádat, hogy képmutató vagyok.
- A titok az, hogy nem szabad leállni velük - vonom meg a vállam, kezeimet a fekete pulóver zsebében elrejtve, majd tanácstalan arcát látva megértő mosollyal és egy kis kíváncsisággal, újabb kérdést teszek fel.
- Hova szerettél volna kilyukadni? Gondolom nem ide. - Ha mégis, akkor jó hülye. Vagy Navinés. A kettő számomra nagyjából egyet jelent (a karakter nézeteit az álmodó nyilvánvalóan nem osztja, sőt messzemenően elítéli - a szerk.) Na de mindjárt kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 2. 09:12 | Link

to; Lilla

Nem szokott olyan könnyen kétségbeesni, bár tény és való, hogy eddigi élete során nem is igazán voltak olyan pillanatok, mikor ezzel kellett volna egy helyzetet megoldania, vagy épp a feszültségét levezetnie.
Tök egyszerű körülmények között nőtt fel, nem érte semmi stressz, most pedig, hogy bekerült ezek közé a falak közé, ez már a harmadik olyan dolog, ami totálisan kirángatja a komfort zónájából. Először egy könyvbe esett, másodszor elfelejtette a jelszavát hála egy bűbájos csokinak, most meg ez. És hiába is próbál jóképet vágni mindenhez, legbelül megállás nélkül csak azon morfondírozik, hogy vajon a "balek" szó rá van-e írva a homlokára, vagy hogy egyszerűen csak ennyire látszik rajta, hogy nem varázslókkal teli helyen nőtt fel.
Ajka még egyszer szólásra nyílik, azonban mielőtt még harmadjára könyörögne, valaki megelőzi. Valaki, aki olyan halkan közelítette meg, mint egy kígyó az aldozatát, és bár tudja, hogy a lány most épp nagyon is sokat tesz érte a jelenlétével, mégis a frászt hozza rá.
- Hát nem látszik rajta a kora. Ezek a fiatalok mind egyformák! Különben is, én már ebben a korban réges-régen.... megyek már!!!! - vigyorog a festményen lévő alak segítőmre, majd inkább hátat fordít és visszamegy a többi festett szereplőhöz, hogy folytassák azt amit elkezdtek.
- Köszönöm szépen! - bukik ki belőle az őszinte hála, és lehet hogy a másik ennyire azért nem vágyik arra, hogy megköszönjék, Molka mégis nagyon nagy megkönnyebbüléssel ragadja meg a számára ismeretlen kezét, és rázza meg azt ezzel is kifejezve érzéseit. Meg mert fogalma sincs, hogy lányként, egy lánynak hogyan is kellene hálálkodnia. Talán ebből is látszik, hogy szociális kapcsolataiból nem igazán akadt sok, sőt mi több, barátai sem igazán voltak, de hát ez most cseppet sem érdekli, jobban foglalkoztatja az, hogy végre kikerülhet innen.
- Igazából csak útba igazítást akartam kérni tőlük, de majd többet nem teszem! - fogadkozik, miközben mereven bámulja a padlót és tekintetével lassan lyukat éget a kastély kövébe.
- Hát valahogy eltéveszthettem az egyik lépcsőt. Amúgy a Levitába igyekeznék, csak már fogalmam sincs hogy hol van. - vonja meg a vállát, majd tekintetét az előtte álló lányra emeli és kivert kiskutya szemekkel igyekszik azt jobb belátásra téríteni. Jelen esetben némán azért fohászkodik, hogy a másikban legyen annyi empátia, hogy elkiséri a portréjukhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
KARANTÉN


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 28. 18:17 | Link

Imola

Szegény lány. Láthatóan már ennyi segítségért is iszonyatosan hálás, amiből önkéntelenül is azt a következtetést vonom le, hogy vagy volt már szerencséje valamelyik háztársamhoz, vagy egyszerűen csak a Bagolykő szervezésétől megszokott módon egyáltalán nem volt megfelelő tájékoztatásban részesítve. Ahogy látom, még egy térképet sem bírtak a kezébe nyomni. Hálálkodására csak bólogatok, majd tovább hallgatom a mondandóját, elvégre ha már itt vagyok, akár hazajutni is segíthetek neki. Akár. Na nem mintha papíron tudnom kellene, hol és miként lehet bejutni a Levitásokhoz, de a rohadtnagy szfinx a szomszéd folyosó közepén mondjuk elég árulkodó. Némi sajnálattal nézek rá, mert a szfinxről eszembe jut, hogy a megpróbáltatásainak még nagyon nincsen vége, elvégre találós kérdésekkel fogja a portré szórakoztatni és addig nem juthat majd be, amíg nem tudja a választ. Levitások...
Mindenesetre egy kicsit azért elnevetem magam. Lépcsőt aztán biztosan nem tévesztett, mert tökéletes emeleten van, maximum két kanyart véthetett el.
- Igazából nagyon közel vagyunk, szóval szívesen elkísérlek - ajánlom fel végül, miközben jobban megnézem magamnak. Fejemmel biccentek egyet a megfelelő irányba, majd teszek pár lépést, de közben továbbra is felé fordulok, így kicsit forognom kell a tengelyem körül. Várom, hogy ő is elinduljon.
Aztán egyszercsak BUMM. A mögöttem található festmény - ami nagyon eredeti módon egy kocsmát ábrázol - nagy csattanással a földön landol mögöttem. Én persze ijedtemben hatalmasat ugrok előre, majd guvadt szemekkel fordulok meg és meredek a képre. Úgy látszik ez a kastély előbb megöl, minthogy elengedjen. De mi a franc volt ez? Odasétálok a kép mellé és fölémagasodva elkezdem szemlélni a festményen zajló eseményeket, hátha az majd segít.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2018. március 28. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 28. 18:32 | Link

- Hát azt nagyon - nagyon megköszönném! - hálálkodik, és érzi, hogy egy mázsás súly szakad le a mellkasáról. Jó hát nem kapott külön térképet, vagy ha osztogattak is, neki fogalma sem volt róla, hogy az mi, vagy hogy miért lehet fontos és szükséges. Eddig még mindig feltalálta magát minden helyzetben, bár az is igaz, hogy eddig a hálószobája és az iskola között egy utat kellett megtennie, amin a szülei furikázták, nem pedig egy kesze-kusza, labirintusszerű folyosókon kellett megfejtenie, hogy vajon merre is van észak, vagy épp dél.
Emlékei szerint egy másik lépcsősor lett volna a megoldás, azonban már abban sem igazán biztos. A találós kérdéstől egyáltalán nem fél, nem is tart, arra mindig tudja a választ, csak hát az a fránya navigálás... lehet, hogy egy GPS-t kérni karácsonyra lenne a legjobb megoldás.
- Amúgy Molka vagyok, és szereted a csokit? Csak mert van egy csomó a szobámban, és hát ezért a segítségért az a minimum, hogy kiválassz egyet magadnak! - mosolyog a lányra, majd mosolya hirtelen eltorzul, ahogy a kép lehull a helyéről. Szíve vadul megdobban, és apró sikkantás is elhagyja az ajkait, de ez már csak ilyen, ha megijesztik, a kép leesése ugyanis hatalmas dörrenéssel jár. A vele szemben lévő lány is hasonlóképp reagál, bár az biztos, hogy ha egy két lábon járó szörny lenne ott velük szemben, akkor a túlélési esélyei a másiknak lennének magasabbak. Molka legalább is biztos abban, hogy az sem jutna eszébe hogy hol is tartja a pálcáját.
- Mi a fene? - kérdezi megkövülten, majd ahogy a számára ismeretlen lány felfordítja a képet, annak háta mögé lép és onnan szemléli a kialakult katasztrófát.
Soha nem látott még festményt verekedni, ez az első. Por és rémült arckifejezések tökéletes elegye bámul vissza rá, és egy pillanatig fel sem tudja fogni mit lát.
- Most komolyan... azért esett le, mert ...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
KARANTÉN


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 28. 19:55 | Link

Imola

A neve hallatán kicsit értetlenül ráncolom a szemöldökömet. Egyértelműen becézés, odáig én is eljutottam, de hogy mi lehet az eredeti verzió, az nem teljesen világos. Habár nincsen a top 10 szokásom között a másokról való érdeklődés, azért ezt mégsem bírom ki, úgyhogy neki is szegezem a kérdést:
- Molka? Az a Molly becézése, vagy...? - Érdeklődőn oldalra biccentem a fejem, majd elgondolkodom az ajánlatán. Nem lenne rossz az a csoki, de sajnos nem igazán élhetek ilyesmivel. A végén még elhízok és akkor annyi a grand échappéknak... Lehel meg is ölne ott helyben.
- Lilla. Köszönöm, de nem igazán eszem csokoládét, csak ünnepnapokon - rándítom meg a vállam, mikor a hirtelen nagy puffanást hallom magam mögött.
Bár az agyam elég ügyesen kizárja egy pillanatig a zuhanó festményen kívüli külvilágot, azért nagyjából eljut az agyamig, hogy a Levitás felsikkantott. Hát persze.
Pár pillanat múlva már a festmény felett állok, riadt tekintetem pedig egy ideje már jóízű vigyorra váltott. Uramisten, hogy ez mennyire tipikus. A képen hatalmas porfelhő, mögötte pedig nehezen kivehető emberi testek, amelyek egymás-hegyén hátán verekednek egy hatalmas kupacban. Egyesek már pálcát is rántottak, mások széket ragadtak, van aki vajsörös korsóval készül beverni a másik fejét. Valószínűleg a nagy civakodásban lelökték magát a képet a falról. Közben már a Levitás kishölgy is csatlakozott a bámészkodáshoz, a festményen szereplő jelentnél pedig már csak a tekintete viccesebb.
- Hát üdvözöllek a Bagolykőben, ahol a diákoknál már csak a képek lakói idiótábbak - nevetem el magam, habár mondandóm csak félig vicc. És valójában lehet, hogy a diákok még elborultabbak, sőt szinte biztos vagyok benne... De ezt inkább magamban tartom, mert nem örülnék ha holnap a szüleitől kapnék levelet, amiért hazamenekült miattam a gyerek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 29. 17:09 | Link

- Imola vagyok, csak apu mikor kicsi voltam mindig Molkának becézett és ez valahogy rajtam maradt. A Mollyra például nem is hallgatok... - vonja meg a vállát  és kedvesen mosolyogva a lányra pislog. Még mindig nem szokta meg, hogy a Molka beceneve miatt mindenki teljesen aberráltnak nézi.
- Örülök hogy megismertelek, vagy hát jobb helyzetben is találkozhattunk volna - pislog kellemesen, majd a kezét nyújtja, ám a mozdulat a kép hirtelen helyváltoztatásától megszakad. Arra már nincs ideje, hogy lereagálja a lány mondatát, miszerint nem eszik csokit. Valójában ha elgondolkodhatna ezen, akkor biztos végigmérné a lány törékeny alkatát, és nem értené, hogy miért ne férhetne bele egy kis boldogsághormon a napi betevőjébe. Pláne hogy nem is mindig eszik édességet, és hát ennyi csak kijárna ezért a segítségért, amit nyújtott.
Mindenesetre nincs ideje ezen agyalni, mert a falról egyszerűen csak lehull a kép, és a rajta lévők összeverekednek. Molka még soha nem látott ehhez hasonlatosat. El sem tudta képzelni, hogy az ott "lakók" ilyenre is képesek lehetnek, és agya akármennyire is szeretné feldolgozni a látottakat, nem tudja befogadni a képet.
- De és ilyenkor nem tudnak kiesni belőle? - teszi fel az elsőre eszébe jutó egészen bugyuta kérdést. De hát ő varázstalan családból érkezett, soha nem volt senkije sem mágus, így az ilyen újdonságok, mint a beszélő és mozgó festmények is teljesen újak neki, de ezzel valószínűleg egy mágus is így lenne, ha épp az kerülne be a mugli világba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 718
Összes hsz: 20813
Írta: 2018. július 22. 22:22 | Link

Lily
még a Levita baleset előtt, Frayec

Túlságosan régen jártam az iskolában. Annyira ugyan nem elég régen, hogy elfelejtsem errefelé a járást, de még így is minden itt töltött alkalommal felfedezek új dolgokat. Hiába töltöttem itt nyolc évet, még mindig van mivel meglepnie a kastélynak.
Ma ismét rokonokat jöttem látogatni, hiszen alapvetően nagyon nincs már miért visszajárnom ide. Órákra nem kell járnom, legalábbis ezekre nem, a hozzám közelebb álló barátok pedig szintén elmentek már innen. Csak az a pár rokon maradt itt szétszórva a kastélyban, akikkel viszont tartom a kapcsolatot és imádom is őket, így természetesen néha visszajövök hozzájuk egy délutáni teára vagy hasonló.
Ezúttal velem van az elbűvölő, Frayec névre hallgató rasek is, aki még ennyi idő után sem volt képes megszokni az iskolát. A sok együtt töltött év elteltével azt hinné az ember, hogy jól nevelt az állata és nem kóborol el semerre, még akkor sem, ha esetleg valami újat talál, de ez nálunk nem így van. Abban a pillanatban, hogy megérez valami újat, amiből egyébként elég sokat érezhet, hiszen legalább egy éve nem járt ebben az épületben, Frayec hirtelen elrúgja magát a földtől és vissza sem nézve kilő a folyosó vége felé, én meg utána. Habár nem olyan gyors, hogy ne sikerüljön könnyedén elkapnom, a meglepetés erejét használta, így tulajdonképpen esélyem sincs. Csak azt remélem, hogy ezt a folyosót legalább nem hagyja el, mert jaj lesz neki, ha elveszik az iskolában.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2018. július 22. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 22. 22:44 | Link

Izabella

Egy kupac könyvvel sétáltam a folyosón, mikor szokásom szerint elestem. Stop! Az elesés az lehet szokás? Nem, nem hiszem. Vagy de? Bár nálam már szokás hogy elesek vagy leejtek valamit, és az a valami általában egy könyv szokott lenni. Vagy a táskám. Mindegyik esetbe egy halom könyv köt ki a földön. Most is leestek, és hát mit csináltam volna, felszedtem.
Az utolsó könyvet szedtem fel, és éppen raktam be a táskámba, eddig fogalmam nincs miért a kezembe szállítottam, mikor észrevettem tőlem nem olyan messze valami zöldet. Kicsit közelebb mentem, hogy megnézzem mi az.
Valószínűleg egy élőlény. Egy állat. Hát nem ember, legalábbis remélem nem az!
   -Hát te miféle teremtmény vagy? - kérdeztem tőle, hátha megérti. Nem, nem fogja, tudom. Hacsaknem valami szuperállat, aki érti az emberek nyelvét. Kitudja, a varázsvilágban akármi megeshet. Vagy nem. Ez nem egy könyv. Ha jól tudom. Lehet örülnék neki ha egy könyv lenne. De az írót párszor megnyúznám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Nemes L. Izabella
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 718
Összes hsz: 20813
Írta: 2018. július 24. 22:22 | Link

Lily
még a Levita baleset előtt, Frayec

Már lassan én sem tudom pontosan, Frayec mióta van velem, ami azt jelenti, hogy igen nagyon régóta. Ő is, mint minden másik állatom, akik iskolás éveim alatt velem voltak, rendesen meg lett nevelve. Sassy és Roxy is hosszú ideig volt velem, mégsem volt rájuk olyan nagy panasz, pedig azért egyik sem volt igazából annyira lusta kutyus, a macskám viszont nem töltött annyi időt a kastélyban, hogy bármi bajt okozzon. Frayec hármójuk helyett is rossz, ezt meg szeretem ráfogni arra, hogy mágikus lény. Ezzel a kifogással bármit meg lehet magyarázni.
A rasek egy kecses mozdulattal elrugaszkodik a földtől és félig ugrálva, félig szaladva elindul a folyosón, nekem meg nagyon nincs más választásom, mint elindulni utána. Ha kirohan az iskola ezen részéről, úgy eltűnhet, hogy még napokkal később se fogom megtalálni, az idegenekkel meg még mindig olyan semmilyen viszonyban van. Most már nem bújik előlük annyira, de nem is lehetne azt mondani, hogy nagyon szívélyesen fogadja őket.
Az állatot végül egy lány társaságában találom meg nem messze. Frayec kíváncsian pislog a levitásra, majd kis idő után leül a földre. Így talán még kisebbnek tűnik, pedig amúgy sem olyan nagy állat. A lány kérdését még pont elkapom, így mikor közelebb érek hozzájuk, bátorítóan rámosolygok.
- Ő egy rasek. Mágikus lény – és főleg egy mosómedvére hasonlít, tenném még hozzá, csakhogy ez elég egyértelmű. - Remélem nem ijesztett meg nagyon, vagy tett bármit, ami veszélyeztetné az életed.
Na jó, ez így elég ijesztően hangzik, de én most konkrétan arra gondolok, hogy nem futott-e be a lábai közé, amitől ugye szegény lány eleshetne, vagy karmolta meg, vagy lökött ki valamit a kezéből. Frayec hiába szégyenlős idegenek előtt, még bármikor veszélyben érezheti magát, ami miatt tehet olyan dolgokat, amit amúgy máskor nem tenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. augusztus 1. 13:56 | Link

Izabella

Óh szóval mágikus lény! Nem nagyon ismerem a mágikus lényeket, úgy se hogy a legtöbb időt a fogalmamnincsmilyenvérű de mágus anyukámmal töltöttem.
   -Mivel tudná az életemet veszélyeztetni? - Fordultam a hang irányába, ami egy ember volt. Hála az égnek, nem egy beszélő állat, akkor lehet a diliházban kötnék ki. Nem tudtam elképzelni, hogy mivel. Aranyosnak néz ki, nem hiszem hogy bárkit is bántana. Bár ki tudja? Akármi megtörténhet. A végén még az is kiderülhet, hogy ez az állat egy bűnöző, és a szőkeség pedig egy auror vagy kik foglalkoznak az állat bűnözőkkel. Ha egyáltalán van olyan, aki foglalkozik ezzel. Az milyen menő lenne már! Bár az kevésbé, hogy már az állatok is bűnöznek... Vagy egyáltalán van ilyen? És ha van ilyen akkor az állatoknak van külön börtön?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Animágus, Ötödikes diák


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 1123
Írta: 2018. augusztus 6. 23:00 | Link



Ki nem állhatom a jóslástant. Felesleges tudományág, nem épül semmire, csak spekulációkra, és érzékem sincs hozzá. Nem mintha a kreativitásommal lenne baj, nem, az köszöni, él és virul. Miután az óra elején elszürcsöljük a teánkat, könnyűszerrel belelátom a csésze aljában lévő teafűbe a különböző formákat, néha egészen sajátos módon, olyanokat, amik nincsenek a tankönyvben. Olyan ez, mint a felhőnézés, kiskorom kedvenc játéka. Felnéztem az égre, és másodpercek alatt látni véltem a különböző állatokat, jeleneteket a bárányfelhőkben. Ennyi erővel így is jósolhatnánk, annak is annyi értelme lenne, mint a teafű olvasásnak.
Egyik kezemben Holly csészéjével, másikkal a fejemet támasztva görnyedtem a pad fölé, jeleket keresve a teafűben, amikor Huszthy mellénk lépett, és belenézett a Holly kezében tartott csésze aljába, majd elszörnyülködve emelte rám a tekintetét.
   
- A Zordóóó - utánzom a jóslástan professzorunk ijedt hangját, a teremből kilépve, - Ugyan már! - legyintek.
És ha én mást látok bele? Nem kutyát, hanem egy teknőst sombreroban?
- Láttad a többiek arcát, amikor Huszthy kiolvasta a Zordót? Ők tényleg elhiszik, hogy a jóslástannak van alapja?
Lemondóan legyintek még egyszer. Nem gondoltam, hogy egyedül maradok a véleményemmel a tantárggyal kapcsolatban, márpedig a többiek ijedt, és sajnálkozó tekintetéből ítélve, így van. Ezeket a pillantásokat még mindig a hátamban érzem.
Elgondolkodva lépkedek Holly mellett a folyosón. A jóslástantermi rideg, és vészjósló hangulat után furcsa érzés a mindig jókedvű festményalakok keretei mellett elhaladni. Egyik-másik a szomszédos képekben társalog, van, amelyik mosolyogva megemeli a kalapját, amikor elmegyünk mellette, én pedig egy halvány mosolyt erőltetve az arcomra, visszaintegetek neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

maja
Lillith Holloway
KARANTÉN


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2018. augusztus 7. 16:29 | Link



A jóslástan soha nem volt a kedvenc tantárgyaim közé sorolható de annyira nem is utáltam. Az egyetlen élvezhető pontja számomra az a jelek kiolvasása a teafűben aztán rájönni, hogy a másik valami teljesen mást lát benne. Nem mintha olyan sikeres lennék benne és ezt azért a tanár is az orromra szokta kötni de legalább ezzel a mellettem ülő Ella is így van. Most is unottan támaszkodott a padon mellettem a gondolataiba merülve. Hirtelen összeráncolom a homlokom és értetlenül nézek a csészébe.
-Húha- Kicsit közelebb hajolok a csészéhez, hogy jól látom-e. -Szerintem ez úgy néz ki, mint egy kutya.- Mondom ezt és egy fél perc sem telik el már Huszthy áll mellettünk és saját véleményem szerint kicsit túlreagálva hablatyol Zordóról. A többiek egyből felébredtek a téli álmukból és az arcuk színe olyan lett mint a meszelt fal.

Most a folyosón haladva beszéltük ki az órán történteket.
-Hát nem tudom azért Huszthy elég régóta van benne a szakmában. Bisztos sok ilyet látott már- Mondom ezt aztán hirtelen kapcsolok, hogy most nyugtatnom kéne őt és nem meggyőzni, hogy az élete hamarosan véget érhet.
-Mondjuk elég elhamarkodott volt az egész, hiszen Zordó jele összekeverhető a jó baráttal is és én is csak egy kutyát láttam benne- Javítottam ki magam felidézve a tegnap este olvasottakat a kutya formájú jelről. Mondjuk lehet csak magamat szeretném ezzel meggyőzni, végül is ott ültem mellette így akár az is kiolvasható.
A festmények mellett elhaladva már teljesen meggyőztem magam arról, hogy az egész csak egy butaság és Huszthy is csak kezdi unni a munkáját így próbál belevinni egy kis izgalmat, persze mások kárára. De aztán hirtelen megtorpantam és az előttünk lévő festményre meredtem. Valószínűleg le is sápadtam és már nem is voltam olyan teljesen biztos az elméletemben.
Utoljára módosította:Lillith Holloway, 2018. augusztus 7. 17:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Animágus, Ötödikes diák


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 1123
Írta: 2018. augusztus 18. 20:22 | Link



Padtársam kijelentésére elhallgatok egy kicsit. Van abban igazság, amit mond. Huszthy tényleg tanítja már a tárgyat egy ideje, és kétségem sincs afelől, hogy jövendőmondó lenne, ha már egyszer felvették tanítani, de arról senki nem tud meggyőzni, hogy a teafű, vagy kávézacc olvasás hiteles lenne. Ennek egyszerűen semmi értelme. Magamban dúlva-fúlva caplatok tovább a folyosón, szinte alig hallva meg Holly további mondandóját, de az azért eljut a tudatomig, hogy az álláspontommal azonos véleményt hallat.
- Igen, annak sokkal több értelme lenne! - bólogatok hevesen, továbbra is magamat hitegetve azzal, hogy a prof tévedett, nem fogok meghalni azért, mert a teafű azt mondta...
A durcás hangulatomon kicsit sem adok alább, hiába nem Holly hibája a zordós marhaság, kicsit mégis úgy érezheti, hogy rá haragszom, pedig nem. Én az egész világra haragszom per pillanat, de főleg azokra, akiknek köszönhetően a jóslástan kötelező tárgy az iskolában.
A kedvemen az sem segít, hogy miközben mélyen elgondolkozom a történteken, majdnem Hollyba ütközöm. Dünnyögve ellépek mögüle, és rápillantva meglep az ijedt arckifejezése. Mint aki szellemet látott. Mondjuk abból van itt egy pár, és nem ijesztőek, csak amikor feltűnésmentesen kiugranak a hátad mögül, és rád kiabálnak. Hanna, a Levita szellem csinált már ilyesmit, de persze nem gonoszságból, egyszerűen csak megörül, ha kéket lát.
Pillantásom Holly arcáról abba az irányba téved, amerre ő bámul elfehéredve. A szívem a torkomba ugrik, amint hátrálok egy lépést.
Ez is véletlen lenne? A szemben lévő festményről egy hatalmas fekete kutya néz vissza ránk. Második pillantásra abbamarad a hirtelen jött lábremegés, és kifújva a bent maradt levegőt, sóhajtok egyet. A kutya farokcsóválva rohan tovább a szomszédos keretbe, fellökve a nőt az almaarató képen, aki erre méltatlankodva vág a kutya után egy piros gyümölcsöt, de késő, az állat már egy másik képen rohan végig.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

maja
Boglár Gréta
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos blogger, Végzett Diák, Másodikos mestertanonc


Kommentátorina | Detti
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 323
Írta: 2018. október 3. 21:02 | Link

Popómat rázom, fejemet ingatom, így róvom a folyosókat. A mai kísérlet olyan hülyén sült el, hogy újra valami zenét hallok a fülemben és ha már ezzel kell együtt élnem, akkor miért ne tehetném, hogy élvezem? Csak annyi a baj, hogy ugyanaz a szám megy újra és újra... mégpedig a hátsójából szivárványt lövelő vidám kis macsek dala. Hogy miért ez, a fene se tudja, hiszen mégcsak nem is valami mágikusan csucsidocsás fantasztikum, amit a varázsfiatalok is szívesen hallgatnak magányukban a hálókörletben, könnyesen az exüktől kapott maciba borulva. Sosem értettem ezt a hozzáállást, merthát az élet megy tovább, miért kell bőgni valaki miatt, aki csak úgy döntött, hogy többet nem az ő könyökét csókolgatja? Odaállok egy részegen dülöngélő portréalakhoz, aki épp a kipirosodott orrán fújja ki a mézes sörbuborékokat. Furcsán úgy tűnik, mintha a fülemben szóló muzsika ritmusára tenné mindezt, majd rám hunyorog, hukkantva csuklik egyet és kidől az asztal alá. Szegény bácsi, nem is értem, hogy képes ennyire berúgni, hiszen az csak némi festék! Bár sose jártam be a művészekhez, lehet, hogy alkohol is van a pigmentek között? Sarkon fordulok, letolok egy Michael Jacksonos holdhátrafelé járást, majd pördülök egyet egy "NYAN NYAN" nyikkantással és tovább indulok a kastély bármely más része felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Az Eridon MáJa

Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


DunaKavics <3 | Dinamit
online
RPG hsz: 118
Összes hsz: 307
Írta: 2019. január 9. 21:11 | Link

Anti bááácsi Love

Hát, ha a hóemberes meg az erdős húzásom nem lett volna elég – a pálcás esetről nem is beszélve, akkor most jön még a java. Éjfél körül járt az idő, és én nem tudtam aludni, éppen ezért elsétáltam a vigadozó festményekhez egy kis bájcsevegésre, hátha megtudok ezt-azt-amazt.
Azt hitte, ki tudok találni valami kifejezetten szívderítőt, khm, Kedves bácsinak, mert hát folyton kihagyják szegényt minden jófajta buliból, hogy lehetnék én ilyen szívtelen? Habár, szerintem ő ezt másképp gondolhatja.
Na, lényeg a lényeg, hogy éppen Kedves vélt, vagy valós ízléséről és a szülinapjáról faggattam a festményeket, szép halkan, ám a borgőzős mámorban nem igazán érthető a gagyogásuk.
Huff neki. Megkérdezhettem volna igazából SárkiAput is, de azt most tudom, hogy őt érdemesebb egyelőre nagy ívben elkerülni, a spontán mágiámmal bőven eléggé kiakasztottam, egyelőre ő most szabadságot kap személyemből.
Hát igen, nem vagyok épp a mintadiákok előkelője, sőt. Távol áll tőlem mindenfajta stréberség, és nem is hiszem, hogy ez valaha is megváltozna. Ahhoz valami értelmet is kell lássak az egészben, hogy az én rossz kislány természetem átcsapjon angyaliba.
Eh, ezek a festmények teljesen hasznavehetetlenek, úgyhogy inkább a klubhelyiség felé vettem az irányt. Nem volt szép a HVHnktól, hogy nem jelent meg a bulin. Pedig a hóembert direkt az ő kedvéért bütyköltem össze, hogy emlékezetes legyen a karácsony. Ez van. Majd legközelebbre kiötlök valamit. Az biztos, hogy ez a terv nem lesz félredobva, és meg is valósítom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Kedves Antal Nimród
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár


K. A. N.
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 163
Írta: 2019. január 13. 04:08 | Link

Bodza


Egy hajszál választja el attól, hogy felmondjon, de komolyan. Kénytelen volt bejönni az éjszaka közepén Budanekeresdről, miután egy rivallóhoz hasonlatos értesítés éktelenül hangos szirénázása felverte a házat. Már azt hitte, megint az irodájába akart valaki nagyon bejutni, mert az mennyire vicces már, amíg rá nem jönnek, hogy kijutni sokkal nehezebb, de nem. Ezúttal az Eridon bejáratát őrző portré kapcsolt pánik üzemmódba, amikor valaki megpróbálta elmozdítani, miután közölte, hogy ha nincs jelszó, nincs belépés sem. Fél órán át hallotta a dühös panaszkodás és a sértett szipogás egyvelegét, felzavarta a gondnokot, hogy a portré megnyugtatására ellenőrizzék, minden rendben van, írt egy jegyzőkönyvet az esetről (nem első, hogy elszánt lovagok mindenáron be akarnak jutni szívük hölgyéhez, de sose lehet tudni, nincs-e ennek köze a Payne lányhoz netán), most meg már hazafele igyekszik meglehetősen felpaprikázott hangulatban. Ez utóbbit már inkább magának köszönheti, merthogy írás közben azon kattogott, mennyire is van pontosan elege a sok okostojásból, elkényeztetett anyuci kedvencéből, na meg Doriánból, aki erre is tesz magasról láthatóan, hiszen nincsen itt. Ehelyett megint ő igyekszik rendet tartani, pedig nem is az auror. Legszívesebben visszamenne most azonnal elrontott átalakulásokat tanulmányozni, de különben is a hab a tortán most már az, hogy az egyik folyosón egy eridonosba botlik. Notórius bajkeverőbe ráadásul. El is futja a pulykaméreg hirtelen, hogy szinte nem is lát tőle mást, csak vöröset, épp csak nem füstöl a füle még, úgyhogy nemes egyszerűséggel fülön csípi a lányt, szó szerint, és már fordul is vissza, hogy a toronyig menjen vele.
- Egy hónapig takaríthat a manók helyett az Eridonban, és ha még egyszer rajtakapom valamin, esküszöm, hogy kirúgatom az iskolából. Megértette? - kérdezi fojtott hangon, pedig nem sok választja el tőle, hogy inkább teli torokból ordítson már ezen a ponton.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


DunaKavics <3 | Dinamit
online
RPG hsz: 118
Összes hsz: 307
Írta: 2019. január 27. 13:40 | Link

Anti bácsiii Love

Őszintén szólva, sose láttam még így kikelve magából Anti bácsit, kicsit el is szégyelltem magam, pedig lehet, nem is én bosszantottam fel annyira. Kifejezetten örültem, hogy nagyjából azonos a magasságunk, így megúszom fülveszteség és gerincsérv nélkül. Megesett a szívem szegényen, vajon mivel bosszantatták így fel?
- Oké, ki dühítette így fel? Mi történt? – Hogy nem én voltam az oka, és csak rajtam csattan az ostor, abban biztos voltam. Látni azt az emberen, ha én készítettem ki, de ezúttal nem én voltam. Mégis ki merészelte? Az idegborzolás és azon való kötéltánc művészete az enyém… Anti bácsi pedig a kedvenc áldozatom, csakhogy ezúttal elszalasztottam a lehetőséget. Hm, lehet, most kellett volna hóemberrel szambáznom? Jó, a takarítás végül is nem olyan vészes, még mindig jobb, mintha bájitalokat akarna rám bízni.
- Most nem is csináltam semmit, már amúgy is visszafele igyekeztem, csak elcsevegtük az időt a hölgyekkel – biccentettem a freskóhölgyek irányába. És most kivételesen tényleg jó kislány voltam, még. A hangsúly a mégen van, ami engem illet. Valamiért a baj rendszerint vonzott magához, vagy én vonzottam a bajt? Ezt nem tudnám megállapítani, elvégre nem én vagyok Cupido. Még jó, hogy nem. Az egyenesen katasztrófa lenne.

Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2019. január 27. 13:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Kedves Antal Nimród
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár


K. A. N.
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 163
Írta: 2019. február 6. 18:29 | Link

Bodza


Sem a kérdésfeltevés módja, sem maga a kérdés nem segít a helyzeten. Mi több, csak még ingerültebb lesz tőle, hogy ez a kis mitugrász a magázás ellenére is szinte már vallatja, mi is a baja pontosan. Ha beszélni akarna róla, akkor már az egész nyamvadt folyosó tudná, sőt az egész iskola, de éppen semmi kedve azon háborogni, hogy valaki molesztált egy megbűvölt portrét, mire az pánikba esve az első emberhez fordult, aki eszébe jutott, azaz az ő estéjét tette tönkre.
- Semmi köze hozzá - morogja szemét forgatva, száját elhúzva, ahogy rosszallóan a lányra pillant, fülét továbbra is határozottan fogva, ahogy ütemesen trappol az Eridon tornya irányába.
- További kérdezősködés helyett elmondhatja inkább, mit keresett kint takarodó után, amikor pontosan tudja, hogy a toronyban a helye. A takarodó az takarodó - szinte sziszeg, ahogy fogait összeszorítva éppen azt mantrázza közben magának, hogy nem fogja megrázni a lányt, nem fogja megrázni, bármilyen idegesítő is, arról nem is beszélve, hogy esetleg valami ártalmatlan kis állattá varázsolja. Nem szabad, ezt nagyon is jól tudja, hiszen éppen ő oktatja a vonatkozó szabályokat. Nagy levegőt vesz, nyel egyet, aztán kelletlenül szusszant.
- Attól még az elkövetkező hónapban takarít, Bodza. Ha pedig a jövőben csevegni szeretne az idős hölgyekkel, azt tegye takarodó előtt, arról nem is beszélve, hogy mindenféle más jópofának tűnő csínytevést tartogasson otthonra, megértette? - kérdezi felemelve kicsit a hangját, ami az üres folyosón így enyhén még visszhangzik is. Ez a lány egyébként is mindig sikeresen kihozza a sodrából, mintha csak ez lenne az életcélja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 177
Összes hsz: 1037
Írta: 2019. február 18. 12:45 | Link

LAURA
egy délelőtt a vizsgaidőszak közepén | x

Igazából szerintem szeretem a vizsgaidőszakot. Van egy nagyon különleges hangulata. Meg tök jó, hogy minden nap csak 1-2 óra kötelező elfoglaltsága van az embernek. Ráadásul nem kell a táskánkat mindenhova magunkkal cigölni. Uniformisomban, zsebretett kézzel bandukolok ki az Asztrológia vizsgámról, derűsen. Mások bosszankodva teszik ugyanezt vagy éppen idegesen, mert nem biztosak benne, hogy sikerült. Lehet, mérsékelnem kéne a jókedvemet, hogy ne bántsak meg másokat, azonban arra jutok, hogy a derűm talán ragadós is lehet. Meg különben is, csak nem bánhatják, ha valaki jól van. Én legalábbis ezt nem bánom soha. Örülök neki. Nyilván nem magamból kéne kiindulnom, viszont nem tudom, fogok-e valaha nem így tenni.
- Laura - szólítom meg mosolyogva háztársam, mikor észreveszem. Odaintek neki.
- Most jövök Asztrológiáról. Ma már nincs több vizsgám - számolok be neki vidáman arról, mi velem a helyzet. De még oda se értem hozzá. Menet közben osztom meg vele az infót a távolból, úgyhogy nagyon sokan mások is értesülhetnek róla. Nem mintha annyira érdekelné őket. Sőt, kapok pár amolyan megrovónak induló pillantást, ám aztán besülnek, mert valahogy ők is kicsit derűsebbek lesznek tőlem.
- Te hogy állsz? - érdeklődöm meg tőle, mostmár odaérve hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 361
Írta: 2019. február 18. 14:39 | Link

Thomas




Végre megint elérkezett ez az időszak is, amit a diákság többsége ki nem állhat. Én viszont szeretem: a vizsgaidőszak. Persze ilyenkor mindenki feszült, egy kicsit én is, de jó érzés megtudni, hogy mennyit fejlődtem, mennyi mindent tanultam meg. Na meg, hogy mik a hiányosságaim még. És mivel épp az önismeret vizsgámra készülődés szünetében vagyok, így naná, hogy ezen agyalok a kastély falai között sétálgatva. Lábaim maguktól hoznak, nem is nagyon figyelek oda, hogy merrefelé járok, így nem igazán tudom, hogy jutottam el erre a helyre.
Az eddig mormolt definíciókat most felváltja egy váó, ahogy rájövök, hogy itt mulatozó emberek vannak a festményeken. Meg is állok az egyik előtt, amelyiken egy boros poharat egyensúlyoz egy púderes pacák az orrán. Érdeklődve tanulmányozom, azon drukkolva, hogy ejtse el, amikor hallom a megszólítást. Összerezzenek, mint akit valamin épp rajtakaptak, annyira hirtelen és annyira hangosan érkezik a hang. Oldalra fordulok, ahol a fiút sejtem, de ő még csak a folyosó felénél jár, és onnan árasztja felém a szokásos vidám hangulatát.
- Szia Thomas! - felelem neki, elég hangosan ahhoz, hogy hallja is, amit mondok. Ennek ugyan nem örül mindenki, legalábbis a mellettem a könyveibe merülő lány csittegő reakciója erre utal, de nem nagyon zavartatom magam. Ha nem tetszik neki, akkor menjen a könyvtárba, ott csend van!
- Asztrológia? Az nem volt olyan rossz! - mondom bólogatva. Legalábbis nekem tetszett a vizsga belőle, szívesen újracsinálnám az önismeret helyett. Még pár lépés és már előttem is van a fiú, így már nem kell a hangunkkal bezengeni az egész helyet.
- Túl vagyok már pár vizsgán, ma csak Önismeret lesz, de az csak délután. Már untam a magolást, úgyhogy bepakoltam a taláromat a táskába és mászkálgatni kezdtem. – válaszolom neki, megrándítva a vállamat, amin a táskám lógott. Lehet, hogy kicsit nehézkes lesz pulcsi-ruhámra felvenni, de biztos megoldom valahogy.
- Szerinted mikor ejti el azt a poharat? – súgom oda Thomasnak a kérdést, a fejemmel a portré felé bökve. Nem merem túl hangosan megkérdezni, a végén még meghallja a zsonglőrködő alak és elrontja a mulatságomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 177
Összes hsz: 1037
Írta: 2019. február 18. 19:52 | Link

LAURA
egy délelőtt a vizsgaidőszak közepén | x

- Nem, tényleg nem. Tök jó volt - értek egyet a véleményével az Asztrológia vizsgáról. Aztán bólogatok a feleletére az ő dolgait illetően.
- Persze, kell a pihenés. Igazából én már nem is igazán tanulok semmiből - vallom meg, felhúzva vállaimat. Figyelni szoktam órákon, ott a tananyag nagy részét magamba szívom, aztán a vizsgák előtt mindent átolvasok még néhányszor és úgy nagyjából ennyi. Nem igazán hajtok arra, hogy minden vizsgám tökéletes legyen, csak hogy mindenből tudjak eleget ahhoz, hogy jól teljesítsek. Úgyhogy rendesen meglepett tavaly is, hogy annyira klassz eredményeim születtek. Erre azért nem számítottam.
- Remélem, soha! - nézek oda a zsonglőrködő alakra lenyűgözve. Nagyon ügyes a mutatványban. Kár lenne mind a pohárért, mind a mulatságért. Oké, egyszer el kell ennek jönnie, azonban jó, ha inkább utóbb, mint előbb. A legklasszabb az lenne, ha akkor lenne vége, amikor önszántából fejezi be az attrakciót.
- Akkor most szabad vagy? - pillantok vissza Laurára.
- Ücsörgünk egyet a párkányon? Vagy sétálhatunk is - csábítom őt velem való időtöltésre, először elnézve az egyik ablak felé, aztán kicsit el a folyosón.
- Este őrjáratozom, de addig már nincs más tennivalóm, szóval szerintem hazamegyek majd pár órára addig. Bár nem tudom még. Lehet, elvagyok itt addig - fedem fel előtte a mai programomat. Vagyis hát annak hiányát. A prefektusi teendőm az egyedüli, ami biztos. Viszont az befolyásol is minden mást. Simán érdemes lenne még hazaugranom addig Budanekeresdre, viszont azzal az erővel igazán ellehetek itt is. Van kedvem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 361
Írta: 2019. február 19. 08:46 | Link

Thomas




Meglepődöm a vallomáson, miszerint ő nem igazán szokott tanulni. Vannak olyan szerencsések, akik első hallomásból megjegyezik az egész tananyagot, de én nem tartozom közéjük. Sose tartoztam. Igaz, hogy a mugli sulikba nem vittem túlzásba a tanulást, nem akartam kitűnni semmivel sem. Itt sem szeretnék mondjuk, csak éppen érdekel, az amit tanulunk. Általában.
- Azokat szoktam tanulni, amik nem mennek annyira. Vagy, amitől félek. A többit úgy is megjegyzem, maximum a pálcamozdulatokat kell gyakorolni egy kicsit. – felelem neki némi fáziskéséssel, hisz ő már a zsonglőrt nézi. Na nem mintha nem lennék biztos abban, hogy hallja amit mondok. Nem igazán osztom a véleményét, már csak azért sem, mert nagyon unalmas lehet egész nap és egész éjjel borral teli pohárral zsonglőrködni, előbb utóbb biztos szomjas lesz a mutatványos.
- Ahha! Ráérek! – mosolyogok a fiúra, és ő már indítványozza is, hogy miket csinálhatnánk. Na nem mintha nagyon csábítani kellene ezekre, mindegyik opció jól hangzik, főleg ebben a sorrendben. A sok ücsörgéstől úgy is elzsibbad az ember, akkor lehet sétálni.
- Egész nap a tiéd vagyok, max egy fél órát leszámítva amíg vizsgázom.  Ha definíciós, tesztelős lesz a vizsga akkor tíz perc alatt megvan, de ha mondjuk magamat kell elemezni, akkor meglesz az a fél óra. Előbb elemezném ki azt a csoportot ott, mint magamat. – mondom fejcsóválva és már el is indulok az előbb mutatott párkány felé. Mivel nálam van minden, ami kellhet, így aztán tényleg nem kell visszamennem a szobámba sem, enni tudunk menni együtt is, szóval ha szeretné akkor akár tényleg egész nap elidőzhetünk valamerre. Leejtem a táskámat a földre, hogy ne foglalja a helyet a párkányon, majd háttal állok az ablaknak, megtámaszkodom és felhúzom magam rá. Persze a mozdulattól a szoknyám feljebb csúszik, de még így is jócskán a jóízlésen belül vagyunk. Picit hátrébb csúszom, keresztbe teszem a lábamat – hiszen anyukám azt tanította, hogy ha már szoknyát, főleg rövid szoknyát vesz fel az ember lánya akkor ne úgy terpeszkedjen mint egy fiú – és nekidőlök az ablaknak. Elégedetten látom, hogy van még hely mellettem, hogy Thomas is kényelmesen elférjen, ha tényleg ő is fel akar ülni ide.
- Majd sétálhatunk is, hátha találunk valahol egy zeneszobát. – már már lassan ott tartok, hogy kérvényezem, hogy lehessen saját zongorám egy eldugott zugban, annyira hiányzik, hogy játszhassak. A konyhai főzőcske is hiányzik, de az azért fura lenne, ha leosonnék a házimanókhoz egy kis saját házikosztért. Bár ők biztos örülnének, ha ennyivel kevesebb dolguk lenne.
Unalmas lehet egyedül róni a sötét folyosókat. Mondanám, hogy elkísérlek, de… - vonok vállat. Ő is tudja, hogy lehetetlen, vagy legalábbis nekem tilos, őt meg nem akarom bajba keverni. Majd talán egyszer kiosonok. Hirtelen felvidulok, ahogy eszembe jut valami. – viszont ha gondolod kölcsönveheted Benit, tuti boldogan sétálgatna veled, vagy a kapucnidba vagy a válladra telepedve szunyókálna.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. február 19. 08:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 177
Összes hsz: 1037
Írta: 2019. február 19. 19:42 | Link

LAURA
egy délelőtt a vizsgaidőszak közepén | x

Vannak arra megoldások, hogy a mutatványos ihasson az előadása közben is. Szívószállal lehet neki kínálni valamit, csővel a szájába vezetni, esetleg cseppeket odairányítani. Erre Laura talán még képes is. Milyen menő lenne, ha kis vízcseppeket kapdosna a szájába még a zsonglőrködés mellé! Az egy külön műsorszám.
- Klassz - fejezem ki örömömet, hogy egész nap ráér a lány. Akkor szerintem ez eldőlt. Maradok itt a kastélyban, nem ugrom haza. Lehet, egy időben érkezem így majd Liam bácsival. A fontos, kései emberek.
- Ú, mesélj aztán, mi volt! Nekem az még hátravan - kérlelem az Önismret vizsgát illetően. A tavalyi feladatok tetszettek. Szerintem idén sem fogok csalódni.
Odavetjük magunkat a párkányhoz. Nekem szerencsére nincs táskám, amit bárhova is raknom kéne, úgyhogy csak felülök háztársam mellé, helyezkedve kicsit, hogy talárom ne húzódjon úgy a fenekem alatt. Hamarosan meglelem a megfelelő pózt: hátamat a falnak vetem, az ablakkal párhuzamosan ülve, törökülésbe húzódva. Eléggé széles hozzá, hogy így is ellegyünk rajta. Kezeimet ölemben nyugtatom.
- Jó, persze - bólintok azonnal a későbbi sétára.
- Zeneszobát? - kérdezek vissza, szemöldökösszevonva.
- Hát igen, az nem lenne szerencsés - vigyorgok az őrjáratra kísérés ötletén.
- De nem unalmas különben. Összefutok tanárokkal meg más prefikkel - vonok vállat, hogy nem kell ám sajnálni engem. Tök jól elvagyok a feladatommal.
- Awh - olvadok el a felajánlásra.
- Komolyan? Oké, ezt nem hagynám ki - csapok le azonnal rá, hogy a csodacicával járőrözhessek. Micsoda társaság! Hasznos is, jól a bubi hasa csapdájába ejtheti a tilosban járókat. Meg ki tudja, mikre képes még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 361
Írta: 2019. február 19. 20:11 | Link

Thomas



A festményalak úgy döntött, hogy inkább szomjas, és elég idei szórakoztatta már az egyébként is tovább induló közönségét, úgyhogy gyorsan lekapja az orráról a poharat és két kortyra eltünteti a vörös folyadékot. Ha nem egy festményről lenne szó, akkor lehet hogy elszórakoznék vele egy kicsit, de valahogy kétlem, hogy bele tudnék nyúlni egy lerajzolt, lefestett, lefotózott, szóval nem valódi dologba. Igazából nem is bánom, hogy kiürítette a poharát, elég erőteljes illata volt annak a bornak. Furcsa, hogy érezni lehet.
- Te fogod elsőnek megtudni, ígérem. – mosolygok rá a kérését hallva. Mivel úgy néz ki, hogy megdumáltuk hogy megvár, amíg vizsgázom, így tuti hogy azzal fogok kirobbani az ajtón, hogy elhadarom mi volt, na meg hogy miért tartott annyi ideig ameddig. Aztán gondolom el is fogjuk felejteni az egészet és valami sokkal kellemesebb időtöltés után nézünk. A vizsgák kibeszélése is kellemes tud lenni, de nem kétlem, hogy tudunk mi annál jobbat is. Egy egész nap együtt Thomassal! Van ennél jobb?
- Vagy bármi olyan helyet, ahol van egy zongora vagy szintetizátor. Vagy tudod, mit? Teljesen mindegy mi csak zenét tudjak belőle csiholni. – magyarázok neki egy kicsit kitekeredve. Neki könnyű, felém fordul, nem kell szoknyával meg hasonlókkal bajlódnia, mint nekem. Kezdem átkozni a buta gondolatom reggel, hogy ezt veszem fel. De valahogy egy ideje tetszik a szoknya gondolata, amit hosszú hosszú évekig mellőztem a ruhatáramból. Amennyire tudok azért felé fordulok, de már most látom előre, hogy hamar el fogok így zsibbadni. – Odahaza van egy zongorám, kicsi korom óta nem telt el pár napnál több, hogy ne játszottam volna rajta. Ide nem hozhattam el, szóval… Az hiányzik a legjobban a mugli életemből. Na meg a saját szoba! Még most se tudom teljesen megszokni, hogy vannak szobatársaim. Pedig Danka nagyon jófej, nála jobbat nem kívánhatna az ember, Danát meg szökő évente ha látjuk.
Sóhajtok egy nagyot szinte már lemondóan. A szoba kérdésen nem tudok változtatni, a zene részén meg, hát már arról is kezdek lemondani. Thomas nem is tudja, hogy milyen oltári mázlista, hogy nem a kastélyban lakik. Neki saját szobája is van, és tuti ha akarná akár egy egész zenekari kelléket tarthatna.
- Meg persze rendbontókkal. – vigyorgok rá szinte már cinkosan. Az odáig rendben van, hogy összefut másokkal, de gondolom ez is úgy van, hogy meg van határozva, hogy mettől meddig kell őrjáratoznia. És csak ott. Na ez nekem unalmas lenne. Ha már éjszaka „dolgoznom” kéne a rendfenntartáson akkor én szeretnék oda menni ahova én akarok. Ezért sem lennék jó prefektus.
- Komolyan! Csak majd hozd vissza a klubhelyiségbe, hogy ne kóvályogjon egyedül a kastélyban. – ezzel legalább sikerül majd kárpótolnom a sárkányleopárdot is, akit „otthon”hagytam ma. A vizsgákra nem szeretem elvinni magammal, rendszerint valami rosszaságon töri a fejét. LLG vizsgán például folyton összevizezte a papíromat. Igazán mókás volt a fele időt szárítgatással tölteni. Remélem nem bukok meg miatta.
- Szoktál valamiféle ünneplést csapni, miután túl vagy az egészen? Megjutalmazni magad valamivel, hogy ezt is túlélted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 177
Összes hsz: 1037
Írta: 2019. február 24. 14:54 | Link

LAURA
egy délelőtt a vizsgaidőszak közepén | x

Igazán örülök, hogy így összefutottunk. Olyan klasszul el tudok lenni magamban is, hogy hajlamos vagyok elfelejteni, mennyire jó együtt lenni valakivel, akivel egy hullámhosszon vagyunk és akivel közösen átélni élményeket háromszor olyan klassz érzés, mint egyedül. Laura ilyen. Zsombi is ilyen. Márton is. Annie is. Riley is. Vannak jópáran szerencsére. Hát Liam bácsiról aztán nem is beszélve. Ó, Liam bácsi! Valahogy el sem tudom képzelni, hogy valaha is kevésbé szeressem, mint most és hogy valaha is kevésbé várjam, hogy a nap végén együtt legyünk.
- Ja, értem - bólogatok a magyarázatára a zeneszobát illetően, és már töprengek is, hova mehetnénk hangszerre bukkanni. Lehet, az az óhajszoba volna a legegyszerűbb. Ott aztán azon játszik, amin csak szeretne.
- A Kívánságok terme? - vetem is hát fel a gondolatom. Különben pedig lehet, nem teljesen kényelmes a szoknyája, viszont, ha tudnám, hogy átkozza magát érte, biztosan megmondanám neki, egyáltalán nem volt butaság, mert nagyon csinos benne. Mindenhogy nagyon csinos, így viszont végképp. Persze, ha nagyon kényelmetlen, nem kell hordania. Máskülönben azonban megérik szerintem ezek a dolgok. Nekem is kellemesebb lenne nem uniformisban lennem naphosszat, viszont úgy érzem, prefiként ez valamiféle kötelességem és emiatt egyfajta büszkeséggel tölt el, hogy ennyit van rajtam. Már meg is szoktam.
- Ú, a saját szoba klassz, az igaz - értek egyet vigyorogva, ahogy az enyémre gondolok, ami valami fantasztikus. Semmi extra nincs benne, de szerintem tökéletes.
- Egyszer átjöhetnél - vetem fel.
- De azért jó nektek is. Tudod, hogy együtt vagytok. Van azért elég helyetek. Mármint nem vagytok olyan sokan. Meg megválaszthatjátok a szobatársat, igaz? - érdeklődöm, hogy is van ez. Ebben nem vagyok biztos.
- Az otthonban nálunk nagyon zsúfoltan voltunk - fintorgok kicsit, orromat ráncolva. Mondjuk én azzal is elvoltam, viszont tény, ma már, hogy megtapasztaltam, lehet ezt máshogy is, nehéz lenne visszaállni arra. Főleg, hogy ott muszáj voltál mindenféle srácokkal egy térben éjszakázni. Sok olyannal is, aki jó viccnek tartotta megzavarni az álmod. Vagy az ébredésed. Vagy a teljes ébrenléted.
- Márton gitározik - jelentem be, a zenés témára reagálva. Nem tudom, ez mennyire érdekes az én csini háztársam számára. Csak eszembe jutott. Irtó jó, mennyi tehetséges és sokszínű barátom van.
- Velük is, igen - vigyorgok a rendbontókat illetően.
- Bár meglepően kevéssel - emelem meg a szemöldökömet.
- Jól van, persze - ígérem, hogy visszakísérem a csodacicát a khba az őrjárat után. Merlinre, alig várom! Igazából az egész napomat nagyon várom. Azt is, amit az elkövetkezendő percekben és órákban csinálunk Laurával, azt is, hogy a kastélyt rójam Benitoval és azt is, hogy hazaérjek a bácsikámhoz. Választani se tudnék, melyik miatt vagyok izgatottabb. Szerencse, hogy nem is kell.
- Az őrjáratot? - pislogok rá értetlenül. Azért nem ilyen veszélyesek...
- Ja a vizsgákat! - kiáltok fel szinte, ahogy rájövök, miről beszél. Egy mellettünk elsétáló levitás ugrik is egyet, úgy megijed.
- Jaj, bocs, bocsánat - nyújtom ki felé a kezem mosolyogva, ő meg csak vigyorogva, a mellkasát fogva rázza a fejét, hogy nincsen semmi baj.
- Liam bácsival csaptunk tavaly egy filmnézős, lazítós estét a vizsgaidőszak végén - emlékszem vissza erre jókedvűen. Nem tudom, hogy ez hagyomány lesz-e. Szerintem igazán lehetne.
- Miért, te? - kérdezek vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 361
Írta: 2019. február 27. 16:07 | Link

Thomas




Tudhattam volna, hogy rögtön őt kellett volna megkérdezni, és nem össze-vissza bolyongani a kastélyban. Ahogy megosztom vele a legnagyobb óhajomat, máris tudja a megoldást, és elmondja, hogy hova lehetne menni. A kívánságok termében még nem jártam, nem is tudtam, hogy van ilyen.
-  Kívánságok terme? Jónak hangzik, bármivé átalakul, amit én szeretnék? Még akkor is ha soha nem jártam ott? Vagy ha teszem azt egy tízméteres csokitortát szeretnék, akkor az is megjelenik benne, ehető változatba? Vagy odáig nem terjed ki a varázslata? – árasztom el kérdések tömkelegével a segítőmet. Érdekesnek hangzik nagyon az a hely, főleg ha bármivé alakul, függetlenül attól, hogy ismert hely-e vagy sem. Mindenesetre a célunknak most teljesen meg fog felelni, pontosan tudom, hogy mit kérnék tőle, minden apró részletet pontosan fel tudok idézni. Azért nem sietek annyira, jelenleg pont tökéletes itt ücsörögni az ablakban, majd ha elültük a fenekünket akkor útba ejthetjük. Meg is osztom vele az elképzelésemet.
Majd megnézhetjük később.
Egy darabig fészkelődök, aztán úgy döntök kipróbálom az elképzelt pózt, és háttal helyezkedem a falnak. Így legalább szemtől szembe vagyunk Thomassal, ami sokkal kellemesebbé teszi a beszélgetést. A lábaimat meg szépen keresztezve kinyújtom a párkányon, éppen hogy elfér a fiú mellett. Furcsa, de ettől sem tör ki a frász, hogy beszorult így az ablak és a hozzáérő lábaim közé. Hihetetlen, hogy mennyi mindent meg tudott változtatni bennem, bár mások közelsége még mindig nem elviselhető számomra.
- Sejtem, főleg azok után. – mosolygok én is, egyrészt a vigyorát látva, másrészt mert végre kényelmesen ülök. De inkább a jókedvét látva, az mindig fel tud dobni. A mosolyom marad, de a felvetést hallva kis híján kinyögöm az első eszembe jutó dolgot: He? Szerencsére azonban az utolsó pillanatban visszanyelem a felettébb értelmetlen megnyilvánulást, amit a megdöbbenésem okozott. Amit olyan öröm vált fel, hogy legszívesebben ugrándozva a nyakába borulnék, nos, körülbelül a fél iskolának.
- Szívesen átmegyek. – bármikor – Még soha nem voltam egy suli társamnál se. Úgyhogy majd igyekszem jól viselkedni. – vigyorom szinte a fülemig ér, biztos hogy mindenre úgy rá fogok csodálkozni, mint egy kisgyerek a világra. Ha az embernek saját szobája van, akkor az az ő kis birodalma, amibe hatalmas nagy megtiszteltetés bebocsájtást nyerni. És Thomas érdemesnek tart, hogy bepillanthassak az ő bensőséges kis zugába, engem! Eddig is ilyen gyönyörűen sütött a nap, vagy csak most? Az meg pláne izgalmas, hogy nem is itt lakik, hanem … óó. A kandalló.
- Igen, helyünk az van. – felelem neki még egy kicsit a kandallós utazáson rágódva, amit végül egy vállrendítés kíséretében le is zárok magamban. Lesz, ami lesz, lesz ahogy lesz. Nem lesz gond.
Csak hárman vagyunk szobánként, szóval elég tágas terünk van. Ha meg nem lenne, vagy nem jönnék ki jól a szobatársakkal, akkor még ott a klubhelyiség, vagy ezernyi rejtett zug. Megválaszthatjuk? – kérdezek vissza meghökkenve. Tényleg?
Hát, azt látod nem tudom, anno nem az iskolakezdéskor jöttem, hanem később, így gyorsan az igazgatóiba átestem a beosztáson, megkaptam az órarendem, a körletet már nem is tudom, hogy ki mutatta meg. A szobát is megmutatták, hogy ez lesz az enyém, és ennyi. Szóval én nem választottam semmit. – valószínűleg őket választottam volna mondjuk, tehát végül is minden oké.
- Fiúk lányok vegyesen, vagy ez csak fiú otthon volt? Gondolom voltak gonoszkodóak is. – érdeklődve figyelem, ahogy visszaemlékezik a korábbi életére, hiszen olyan ritkán mesél róla. Ami nem is csoda. A zsúfoltságot azt sejtettem, túl sok gyerek a rendszerben, kevés hely, sajnos alap, hogy egy nagy szobába beraknak annyi emeletes ágyat, amennyi befér. Sok mozgásterük nem is marad. Biztos vannak olyan otthonok, ahol jobbak a körülmények, bár én még nem hallottam ilyenről. Félrebillentem a fejemet szokásos módon, amikor megkérdezem egy korábban felmerült kérdésem. Csak nem akartam felhozni a témát. – Mond csak, van bármi, ami azért hiányzik abból a korszakból?
Kellemesen meglepődök, hogy van egy gitárosunk is. Ugyan nem vagyok benne biztos, hogy az a Márton, akiről ő beszél az az-e, akire én gondolok. Egyszer szívesen megnézném, ahogy játszik, bárki is legyen az. Nem meghallgatnám, megnézném. A gitározáshoz is hosszú ujjak kellenek, mint a zongorázáshoz, de valahogy nekem az sose ment. Igaz, hogy a kölyök gitáromat a sarokba is raktam, ahogy megkaptam a zongorámat. De nézni attól még szeretem az ujjak táncát a hangszeren.
- A navinés, akinek ikertesója van? Sose tudom, hogy melyikük melyik. De lassan saját bandát alapíthatnánk. A billentyűs megvan, gitáros megvan. Hiányzik még a dobos, az énekes, és a basszeres, ha Márton nem azon játszik. Melyiket vállalod be? – kérdezem tréfálkozva. Egy banda sose szerepelt a terveimben, ahhoz emberek között kellett volna lennem. Meg a hobbinál több energiát kellene belefektetni.
- Ha több rendbontót szeretnél éjszaka látni csak egy szavadba kerül, bontok én neked rendet bárhol bármikor. – ugratom tovább a fiút. Igazából csak félig tréfálkozom, még meg is tenném ha kérné, vagy szeretné, bánnám is én a büntetőmunkát. De pont úgy a jó, ahogy most van, kevés rendbontó, kevés konfliktus. Lehet, hogy a legcsintalanabb rendbontót éppen most szerveztem be mellé. Még ő se volt kinn sose éjszaka, ráadásul még mással sem volt kóvályogni. Emiatt sem merem azt mondani neki, hogy holnap hozza vissza a kastélyba a cicát, nem tudom, hogy hogy viselkedne, gondot meg nem szeretnék okozni Thomasnak.
Az is épp elég fejtörést okoz neki, hogy hirtelen váltok a témák között, szegény nem mindig tud azonnal követni. Aminek most egy levitás itta meg a levét, legalábbis ő kapott kis híján szívinfarktust. Bocsánatkérő mosolyt villantok rá, hiszen én okoztam a „felfordulást”, de ő csak legyint egyet és vigyorogva sétál tovább. A végén még mindenki megszokja, hogy mi ilyen közveszélyes népség vagyunk.
- Bocs, legközelebb jelzem ha ilyen hirtelen váltok témát, hogy ne legyen gubanc. – mondom Thomasnak nevetve amikor már kettesben maradtunk, legalábbis az ablakunknál, hiszen a folyosón azért még vannak rajtunk kívül.
- Jól hangzik. Otthon tettétek vagy moziba? – kicsit előrébb dőlök hiszen izgalmas dolgokról van szó – oké, eddig is azok voltak, de olyan jó hallani, hogy milyen szuperul alakulnak a dolgai a nevelőjével. Meg is érdemli.
- Áh, semmi érdekeset. Megtanítom magam úszni. – egy sejtelmes mosoly a szám sarkába, ennyi jelzi csupán, hogy ez igen is érdekes dolognak ígérkezik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 177
Összes hsz: 1037
Írta: 2019. március 12. 12:43 | Link

LAURA
egy délelőtt a vizsgaidőszak közepén a párkányon | x

Mosolyogva bólogatok a Kívánságok termét illetően.
- Bizony. Amit csak szeretnél, ott lesz. Magaddal persze semmit nem vihetsz onnan, hiszen nem igazi, ami ott van. Viszont neked valóságosnak tűnik ott és akkor - magyarázom kicsit, miben is áll a hely varázsa, aztán a tortás kérdésével jól megfog. Ezt még nem próbáltam. Mármint nem ettem-ittam bent. Furcsa is, hogy még nem tettem. Dehát, ami késik...
- Kideríthetjük, ha már ott vagyunk - jutok erre, vállat vonva.
Picit közelebb fészkelődöm az ablakhoz, hogy tényleg kényelmesen elférjen, mikor pózt vált. Ettől még hozzám simul a lába, ami nagyon kellemes. Részemről szeretek közel lenni az emberekhez. Főleg azokhoz, akiket kedvelek. Hozzájuk kifejezetten. Természetes és jó hozzájuk érnem. Nekem legalábbis. De ha valakin látom, hogy nem rajong ezért, persze, nem teszem. Azonban még nem sok ilyennel találkoztam.
- Na tök jó, akkor majd kitaláljuk - bólogatok, mikor ilyen szívesen fogadja a meghívásomat hozzánk. Már agyalok is, mikor lenne a legjobb. De tényleg megbeszéljük még. Lehet, spontán döntünk majd úgy, hogy na most hazajön velem. Persze, előbb megkérdezem Liam bácsit, dehát nem is tudom, mondott-e nekem valaha is nemet bármire. Lehet, ebben nagy szerepe van annak, hogy nem igazán szoktam olyasmit kérni, ami ellen akármilyen kifogása is volna.
- Nem kell jól viselkedni - vigyorgok háztársamra, és ha nem rólam lenne szó, akár még azt is hihetnénk könnyedén, hogy valami huncutságra csábítom a lányt ezzel. Pedig tényleg csak arról van szó, hogy lazaság van otthon nálunk. Ha csak arra gondolok, Mártonnal mit rendeztünk az első ottalvós bulin...
Néha kicsit kinézek az ablakon, ha már ilyen klassz a kilátás itt a párkányon ücsörögve, azonban persze főleg a lányt figyelem, most éppen a beszámolóját hallgatva a közös lakrészekről. Hát akkor nem tudom, hogy van ez a választással vagy nem választással. Nem is érdekes.
- Fiúotthon - felelem, nyakkendőmet birizgálva épp.
- Voltak - fintorodom el, de azért még mindig mosolygok. Hiszen ez a múlt. Már nem kell ott lennem velük. Oké, itt is van pár szemétkedő, dehát őket könnyebb kerülnöm, ráadásul prefiségem miatt csak az igazán eszetlenek vagy merészek kekeckednek velem számottevően.
- Szerettek kipécézni, mert soha nem vágtam vissza - vonok vállat és lesütöm a szemem. Próbálhatnám szépíteni, azonban ténykérdés, hogy mindig a "hagyd magad, előbb szabadulsz" taktikát választottam, ráadásul belőlem tényleg hiányzik az az indíttatás, hogy akármilyen szinten részt vegyek sértegetésekben, erőszakoskodásban. Még reposztként sem. Kérni mindig kértem őket, hogy ne csinálják. Igazából a mai napig is csak ennyi telik tőlem. Ha viszont valaki mást bántanak, akkor meglepően határozott tudok lenni néha. Akárhogy is, szerintem, ha annak idején visszaszólogatok a támadóimnak, még nagyobb veréseket kaptam volna.
- Nem is tudom. Mármint... bőven voltak ott jó dolgok is, persze, meg barátok, kedves emberek, viszont... nem mondanám, hogy van, ami kifejezetten hiányzik - válaszolom neki elgondolkozva. Különben is, ami volt, elmúlt. Szerintem alapból sem vagyok az a fajta, aki azt vágyná vissza, ami már nincs.
- Igen, Márton és Zsombi. A legjobb barátaim - bólogatok derűsen a lánynak.
- Azt hiszem, én a lelkes közönség szerepét tudom vállalni, vagy mondjuk táncolok a zenére, amit játszotok - tárom elé, mivel tudok hozzájárulni az együttes sikereihez. Nem tudok hangszereken játszani, egyen sem és szerintem nagy énekes vagyok. A legtöbb, amit elmondhatok az énektudásomról, az, hogy talán nem vagyok hamis. Vagy legalábbis nem mindig.
- Oké. Lehet, szavadon foglak - nevetek a rendbontó felajánlásán.
- Ja, nem kell - rázom a fejem. - Látod, csak rájövök végül - nyugtatom meg afelől, hogy fölösleges külön felhívnia rá a figyelmem, ha témát vált. Nem is árt nekem, ha megpróbálok olykor jobban összpontosítani. Igazán hajlamos vagyok az elkalandozásra.
- Otthon - felelem, és látszik rajtam, hogy lelki szemeim előtt ott lebeg az a filmnézős este meg még pár másik. Említettem már, hogy néha elkalandozom?
- Öm... ezt hogy kell elképzelni? - érnek el hozzám Laura nagy tervei a vizsgák utánra. Igazán különös módja ez az ünneplésnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 361
Írta: 2019. március 18. 20:27 | Link

Thomas



Egyre jobban fellelkesülök a magyarázatát hallva, hiszen ezt a helyet akkor nekem találták ki! Hogy nem fedeztem én még fel?! Bár ha megtettem volna, akkor valószínűleg állandóan ott lebzselnék, talán még az órákról is megfeledkeznék néha. A kaja kérdés nem is annyira érdekes, ha lehet bent enni, akkor szuper, ha nem, nos akkor legalább megvan a jó okom arra, hogy ki akarjak jönni.
- Hát ez csúcs! – teljes lelkesedés, csillogó szemek. Komoly nehézséget jelent nyugton maradnom, bár ezt ügyesen leplezem a helyváltoztatásommal. Thomas szerencsére nem kap frászt attól, hogy hozzáérek, nem tudnám elkerülni a dolgot így ha igen. Így viszont végre kényelmesen ülök. Az viszont határozottan furcsa, hogy érzem a teste melegét a lábamon. Mármint az a furcsa, hogy szó szerint melegnek érzem. Amióta vízmágus lettem azóta feltűnt, hogy a megszokottnál kicsit alacsonyabb a hőmérsékletem, így nyilván mindenki más meleg hozzám képest. De mivel nem szoktam érintgetni az engem körülvevőket, így ez eddig csupán egy elméleti feltevés volt. Bele se merek gondolni, hogy milyen lenne egy pyrohoz érni.
- Kell valami külön kérvényt benyújtani, vagy simán elhagyhatom a birtokot? – kérdezem meg a látogatással kapcsolatban. Eddig ugye csak otthon voltam, az gondolom rendben is van, de most egy számomra teljesen ismeretlen helyre megyek. Még mindig annyira keveset tudok az ilyen dolgokról.
- Nem? Az jó, sokáig úgyse menne. Benito örülni fog, hogy nem kell úri-macskaként viselkednie. – ami szintén nem menne, nem hogy sokáig, egyáltalán. Fel se merül bennem, hogy a meghívás esetleg nem vonatkozik a kisállatomra, hiszen Thomas annyira rajong érte. Bár ettől még a bácsikája lehet allergiás rá, vagy állatgyűlölő is. Ezt mondjuk elég nehéz elképzelni.
Követem Thomas tekintetét, ahogy kipislog az ablakon, majd nekiállok egy kicsit kidekorálni az üveget. Szerencsére egy kis nedvesség még rajta van a külső felén, így elegendő azt felhasználnom. Nem mozdítom a kezem, hiszen ezt igyekszem gyakorolni, így nagyon lassan, de biztosan a víz elkezd felfelé vándorolni, majd szétágazik, mígnem egy pici virágos képet nem ad ki. Egy újabb gondolat és már rá is fagy az ablakra, jöhet a színezés. Zöld szár, sárga maga a szirom, narancssárga porzórésszel. Nem a legtökéletesebb, de szerintem határozottan hasonlít egy nárciszra. Mire elkészülök vele, addigra Thomas is befejezi a rosszabb emlékek felidézését magában.
- Ismerős taktika, én is azt alkalmaztam. – azokban a ritka esetekben amikor egyáltalán észrevettek. Egyáltalán nem tartom emiatt kevesebb embernek. És sokszor ráadásul tényleg ez a legjobb megoldás. Ha nincs érdekes reakciója a bántottnak, ami miatt érdemes lenne folytatni, akkor előbb otthagyják. Azt viszont sosem fogom megérteni, hogy miért jó másokat bántani. Bármilyen téren.
- Áh, fura. Általában az emberek hajlamosak valami már elmúlt jó után vágyakozni. Még akkor is ha épp még annál is jobb nekik. – bölcselkedek mosolyogva. Viszonylag ritka ez a fajta hozzáállás, legalábbis én még kevés ilyennek voltam a tanúja. Mondjuk én sem vágyom vissza a szüleimhez, meg a kis nyugis életembe, oké, igaz, hogy életnek nem is nagyon lehet nevezni. Egyedül a zongora, de az meg egy tárgy.
- Táncolsz? O-oké! – elnyújtom a szót, jelezve hogy ezt megjegyeztem és a szaván fogom fogni egyszer. Mi zenélünk, ő táncol. Azt megnézném! Ha kell akkor akár egy egész álló nap zongorázok, ha ő végig táncol addig! A tánc nekem sose volt az erősségem, mivel általában két ember kell hozzá. Vagy egy parti. Vagy így ebben a sorrendben.
A legjobb barát dolgon egy csöppet elgondolkodom, hogy vajon az mennyiben más érzet, mint a szimpla barátság. Ahhoz, hogy megtudjam több barátomnak kéne lennie, akkor biztos tapasztalnám én is.
Persze abból a rendbontásból nem lesz semmi, nagyon is jól tudom, de azért megmosolyogtat a dolog. Egy időre hagyom közén leereszkedni a csendet, hiszen láthatóan jól elmereng az otthoni mozizáson. Amikor már látszólag kifelé halad az emlékeiből, akkor bedobom az úszásos témát, és ahogy sejtettem, rá is harap a csalira.
- Úgy, hogy nem tudok úszni. Soha nem voltam se tóban, se folyóban, se medencében se sehol, amiben normális el lehet merülni. – szerencsére az otthoni kádban nem lehet. Az itteni zuhanyzóban meg pláne. – És mégis hogy néz ki az a vízmágus, aki be se teszi a lábát a vízbe? Szóval úgy döntöttem, hogy megtanítom magam. A szünet első napján szépen beveszem magam az alagsorba, vagy barlangba, ahol épp nincsenek és addig nem jövök ki a vízből, amíg úgy nem úszom, mint a hal. Vettem ki könyveket a könyvtárból. – adom elő komolyan az elképzelésem. Tényleg reménykedem abban, hogy könyvekből meg lehet tanulni a mozdulatokat. A víz tetején maradás nem okozhat gondot, majd legfeljebb irányítom az elemem. Bele meg úgyse fulladok, amennyiben tényleg igaz, amit tanultam. Legszívesebben megkérdezném Thomastól, hogy nem akar-e velem jönni, de nem vagyok benne biztos, hogy szeretné nézni a bénázásom. Bár valószínűleg jót nevetne rajtam. Nem, ennyire bátor nem vagyok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 177
Összes hsz: 1037
Írta: 2019. március 23. 01:55 | Link

LAURA
egy délelőtt a vizsgaidőszak közepén a párkányon | x

Hiába hűsebb nálam a lány, én ezt nem veszem észre. Csak jól esik, hogy közel van.
- Nem hiszem, hogy kell - vonom össze a szemöldökömet elgondolkozva, a hozzám látogatásos kérdésével kapcsolatban. Ami pedig jogos.
- De nem vagyok biztos benne. Jobb, ha megkérdezed valamelyik profot - javaslom neki, hiszen nem akarnám, hogy bajba kerüljön, csak mert én hiszek valamit.
- Ó, jön ő is? - kérdezem jókedvűen, mert bennem az fel merült, hogy hozná a csodacicát, pedig tök igaz, hogy hogyne hozná? Mégis mi lenne addig Benitoval, amíg ő nálam lebzsel? Oké, akkor ezt is mondom majd Liam bácsinak, hogy jönne a lány állatkája is. De én nem gondolom, hogy ennek bármi akadálya lenne.
Úgy elmerengek pár pillanatra a múltba, hogy csak félig fogom fel, hogy történik valami az ablakon, ám aztán csak magamhoz térek és egyre elszélesedik mosolyom, elkerekednek szemeim. A lány és a műve közt ingázik tekintetem. Hamar rájövök, hogy ezt ő csinálja. Hihetetlen ügyes már!
- Persze - vonok vállat a táncra lezseren.
- Az nem biztos, hogy jól fogok táncolni, de táncolni fogok - pontosítok azért kicsit, nehogy azt higgye, hogy tényleg tudok táncolni. Legalábbis se nem tanultam, se nem gyakoroltam ilyet soha. De szeretek ugrándozni meg mozogni a zenére. Én klasszul érzem magam, hogy ez kívülről hogy fest, az meg már egy másik kérdés.
Figyelmesen hallgatom, honnan is ez az úszás tanulás ötlet.
- Nem kell egy szárnysegéd? - ajánlkozom magamtól.
- Vagy hát... uszonysegéd - vigyorodok el. Persze, ha inkább egyedül próbálkozna, az is oké, megmondhatja. Csak úgy éreztem, tudatnom kell vele, hogy én szívesen társául szegődök ehhez az attrakcióhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet