36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 15. 15:28 | Link

Tanár úr

Az, hogy ő el is elmond valami káromkodás szerűt meglep. Enyhe érdeklődéssel pillantok rá. Mégis érdekes ember lenne? Hm...még meglátjuk.
A biccentésre nem reagálok, jegyezze meg nem érdekel. Ha van is közös óránk, majd hátra ülök és nem zavarjuk egymást, kész. Nem lesz nehéz így kibírni az együtt töltött időt, esetlég jó is leszek az elején tárgytól függetlenül.
Amikor közli, hogy ő a repüléstan tanárom úgy nézek rá, mint akit leöntöttek egy lavór hideg vízzel. Na, ne! Mért pont bele kellett összefutnom? Repülni szeretek...
Apró sóhajjal bólintok, ez már biztos nem az én napom. Sok idő lesz mire elfelejtettem ezt a kellemetlen találkozást. Pedig már olyan szépen elterveztem, hogy a reptan tanárommal jobban leszek. Ez aztán a pech.
Ezután gyorsan túl esünk a kötelező körökön. Újabb biccentéssel átveszem a cetlit, kezdetnek meg kell csinálnom ezt a büntetést. Nem sokat fog változtatni a rólam alkotott képről, de kis lépésekben csak meglesz.  
Az óhaj-sóhajra válaszkép elkezdem bámulni a cipőm orrát, itt az ideje segítséget kérni. Bár most már inkább vesznék el újfent...
Veszek egy nagy levegőt, lassan, mint ha fájna kinyögőm.
-Nos, igen... Lenne kedves elmondani, hogy jutok vissza a hálókörletembe?
Megpróbálom leplezni a zavarom, kisebb-nagyobb sikerrel ez meg is történik. Amint nem érzem magam elvörösödve felpillantok.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 14. 00:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 17:51 | Link

Von kisasszony

Ha eddig laza is volt, mikor kijelentettem, hogy repüléstant tanítok, mintha lefagyott volna. Jó, általában meglepi őket eleve, hogy itt dolgozok, az meg még inkább, hogy tanárként. Pedig nincsen benne semmi ördöngősség. A reptant már általában el szokták engedni, az már kézenfekvő, ha akár csak egyszer is néztek európa-, vagy világbajnokságot az elmúlt hat évben.
Látszott rajta, hogy nem igen akaródzik neki kimondani a dolgot, de szeretne valamit. Valahol érthető volt, hogy inkább hallgatna, hiszen új diák és épp az előbb adtam ki neki az első büntetőjét, én sem rajonganék magamért. Ez nem jelenti azt, hogy emiatt elfogult voltam vele, látszott, hogy valami még böki a csőrét, hát összefontam a karjaim a mellkasomon rezzenéstelen arccal és vártam.
- Hm. Nem, nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni. De talán annyi időm még van, hogy félútig elkísérjelek. A Rellon klubhelyisége az északi szárnyban, az alagsorban van. Bár gondolom már jártál ott - pillantottam várakozva a lányra, majd intettem neki, hogy kövessen, s elindultam a megfelelő irányba. Úgysem terveztem itt tölteni az éjszakát, az meg még belefért, hogy elkísérjem addig, ahonnan már meg tudom mondani, merre kell mennie.
Nem sokat beszéltem út közben, néha egy-két dologra rákérdeztem, mint hogy tud-e már repülni vagy hogy honnét jött, de nem estem túlzásokba.
Végül megtorpanva nyújtottam ki a karom az adott irányba.
- Itt, ezen a folyosón végigmész, majd balra, le a lépcsőn és ha minden igaz, onnan már látnod kell a klubhelyiség bejáratát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 16. 18:56 | Link

Tanár úr

Sikeresen kinyögőm mit szeretnék, már, ha siker az, hogy elvörösödők és a cipőm orrát nézem...
Ezután újabb sokk volt mikor kiderült, nem tudja elmondani. Szép mondhatom, a végén kezdhetek el újfent tippelve elindulni, teljesen a szerencsére utalva. Ezzel aztán teljes lenne a mai nap, a rengeteg utazás, minden elintézése és a büntetés, most pedig ez...
De nem, még sincs ekkora pechem. Mondjuk nem is öröm, hogy vele kell még több időt töltenem. Végül is ez még mindig istenes, sokkal rosszabbat is el tudok képzelni.
Arra, hogy voltam-e már a körletemben bólintok. Lepakoltam, találkoztam egy-két emberel és egy picit körülnéztem. Azt viszont egyel talán nem tudom merre kellene innen mennem, valószínűleg, ha közelebb leszünk már felismerem.
Ezt letisztázva elindulunk, lassan sétálok félig mögötte, nincs sok kedvem beszélgetni, de tűrhetően válaszolok a hozzám intézetkérdésekre. A honnan jöttem típusú kérdésekre a lehető legtömörebben, a repüléshez kapcsolódóhoz bővebben. Így egész gyorsan eljutunk ahhoz a ponthoz, ahol megáll. Érdeklődve körül nézek, ez a folyosó ismerős. Innen már vissza jutok, remek. Mielőtt bármit mondhatnék elmondja merre induljak tovább. Enyhén mosolyogva bólintok.
-Köszönöm. Jó éjt.
Aztán sietős léptekkel elindulok, pont elég volt mára ennyi.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 14. 00:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2017. augusztus 2. 20:56 | Link


Szerda délelőtt | A karácsonyi csengő hatása alatt

Mint egy vadállat szimatolok a levegőbe és szaladok egyik ablakból a másikhoz a folyosón. Kinézek rajta, akár egy macska, aki idegesen lesi az ottani galambokat, aztán szaladok a másikhoz és keresem azt, ami az enyém. Vagyis inkább aki az enyém. Nem tudom mi ütött belém, vagy mi üthetett. Azt se tudom hogy hívják. Igazából azt se, hogy hogy néz ki, de ő kell. A szívem hevesen ver, még az órákat is kihagytam és a kihalt folyosók bizonyítják, hogy a tanodás diákok bizony ott csücsülnek a termekben szívhatják a krétaport. Egyszer hahotázhatnék, egyszer sírhatnékom van. Vele akarok lenni, érezni a porcikámban, hogy velem van. A mellkasom fáj, a gyomromban pillangók repdesnek a boldogságtól. Vágyom rá, mármár annyira, hogy a szemembe szöknek a könnyek, aztán sóhajtozva az ablakon bámulok kifelé. Ha itt körözök a folyosón, biztosan meglátom. Előbb-utóbb muszáj lesz, különben belehalok a bánatba. Egész testemben remegek, mintha elvonási tüneteim lennének. Ha ez a szerelem, olyan csodás és fájdalmas érzés...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 2. 22:16 | Link

Gréta
Outfit

Lehet, hogy érdemes lenne benézni jóslástanra? Nem vettem fel, de kezdem unni ezt a rossz helyen lévő lyukas órát. Ha első óra lenne legalább alhatnék, de mivel második óra erre sincs lehetőségem...  
Unottan sétálok a folyosón, nincs mit csinálnom, mugliismeretből ugyan kaptunk némi utána nézni valót, viszont ahhoz még túl korán van nekem. Esetleg lemehetnék a konyhába egy kávéért, pontosabban még egyért. Kitudja miért az első nem hatott, sőt majd, hogy nem álmosabb vagyok. Biztos ez a nyomot idő teszi, a létezéshez is meleg van. Emiatt pedig rosszul alszom, szóval jó lenne valami változás időjárás terén, a pillanatnyi tarthatatlan. Még az eddig hűvös kastélyban is kezd egyre melegebb lenni...  
annyira elmerülök a gondolataimban, hogy észre se veszem az ablakon kibámuló lányt és kicsit meglökőm. Meglepetten pillantok az ütközés irányába.  
-Bocsi.   
Egy gyors pillantással végig mérem, halvány lila gőzöm sincs ki a csaj, szóval egyszerűen csak tovább indulok.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 14. 00:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2017. augusztus 3. 22:40 | Link


Szerda délelőtt | A karácsonyi csengő hatása alatt

Hol van? Hoooool???!!! Belehalok, ha nem láthatom az én szerelmemet! Ez az! Előkapom a mobilomat, hátha a Tinderen megtalálom. Hátha félvér, vagy mugliszületésű és neki is van mobilja és jobbra is tudom húzni. A felrúnázott fon ugyan működik, de a mobilnet csak lent működik a faluban egy bizonyos ponton néha, úgyhogy esélytelen ez a dolog. Bosszúból hozzávágom a falhoz a telefont, aztán rájövök, hogy akár fel is hívhatott volna... lerogyok a betört képernyő és kiesett akkumulátor mellé és elkezdek zokogni, aztán letörlöm arcomról az összes nedvet, összeszedem a maradványokat és a falnak nyomom a hátam. Nagyokat sóhajtozok, amolyan szerelmetesen, aztán zombi módra nekiállok róni a folyosó további részét. A szívem majd' beleszakad abba, hogy nem láthatja ezt a csodálat ifjút. Pedig ha megtalálnám... ha megtalálnám, egyből tudnám, hogy ő az. És még az is lehet, hogy rávetném magam. Újra könnyezek, aztán felkacagok. Ekkor jön nekem egy nagyon rikítóan szőke, vagy mármár fehér hajú csajszi, aki az üres folyosón valahogy képes volt nem kikerülni. Csak futópillantást vetek rá, ennyiből normál esetben... mármint ha még prefektus lennék, biztos számonkérném, hogy miért nincsen órán, vagy miért nincsen egyenruhában, de jelen pillanatban csak egyetlen dolog foglalkoztat. Megragadom a lányt a vállainál és kétségbeesetten kezdem el rángatni.
- Hol vaaaaaan??! Mondd meeeeeeg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 3. 23:57 | Link

Boglár Gréta

Átlagos szerdának indult a mai nap, az első óra olyan volt, mint eddig. Az azt követő lyukasom pedig úgy kezdődőt ahogy szokott. Talár a táskába és indulás keresni valami elfoglaltságot. Ezután villámcsapás szerűen jött a változás, a lány, akinek véletlenül neki mentem elkezd a vállamnál fogva rázni. Döbbenten nézek az enyhén elmeháborodottnak tűnő arcba, elsőre megszólalni sem tudok. Merlinre, mi becsöppentem már megint? Azt még érteném, ha az lenne a baja, hogy neki sétáltam a kihalt folyosón ábrándozás közben, de a pillanatnyi helyzet teljesen érthetetlen. Ki a jó sárkányt keres?  
Lassan sikerül összeszednem magam, a meglepettség helyét harag veszi át. Kitépem magam a kezéből és teszek hátra egy-két lépést. Aztán onnan nézek rá ellenszenvesen.
-Neked meg mi a jó Isten bajod van?   
Eközben az egyik kezem a táskámban lapuló pálcám felé mozdul, nem vágyom rá, hogy még egyszer elkezdjen rázogatni. Szóval jobb lesz, ha távol marad tőlem. Hiába gyanús lelkiállapotú, gondolkozás nélkül megátkozom még egy ilyen támadásért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 13:02 | Link

Lora

Kinézet



Épp nem akadt semmi dolgom, halasztatlan teendőm, ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy kört a kastélyban. Nem volt kedvem a szobámban ücsörögni, mióta Majával ritkábban tudtam találkozni kezdtem egyre magányosabban érezni magam. Az utam a Vigadófreskó folyosóján át vezetett, ahol hatalmas zsibongás volt a festékeknek hála. Az egyik portrén épp vigadott mindenki, volt ott sör-bor, terülj-terülj asztalkám és dinóm-dánom. A festményen szereplő alakok láthatóan jól érezték magukat, harsányan beszélgettek egymással és volt, aki még énekelt is. Egy másik festmény szereplői pedig épp nagy vitában voltak, úgyhogy zajlott az élet. Igazából nem zavart a nagy zsibongás, már hozzászoktam ahhoz, hogyha eljövök itt, akkor bizony ez vár rám. Még mindig jobban éreztem magam itt, mint egyedül a szobámban, úgyhogy helyet foglaltam az egyik kényelmes kanapén és figyeltem, ahogyan a festmények "életre kelnek". Fura volt belegondolni, hogy már csak egy évem van hátra az alapképzésből, hiszen olyan gyorsan eltelt ez a pár év, hogy szintre észre sem vettem. Persze sokat tanultam ezalatt a négy év alatt is, mióta itt vagyok, főleg a varázsvilággal kapcsolatban bővítettem az ismereteimet. Továbbra is jól éreztem magam a Navinében, mindig is szerettem az unikornisokat, csak azt sajnáltam, hogy nincs már ott Emma, mert nagyon sokat tanultam tőle és mindig segítőkész, kedves volt velem. Örültem, hogy kineveztek prefektusnak, mert szívesen vettem részt az adott feladatokban és szerettem ezt a posztot. Sokat fejlődtem az elmúlt évek során, ráadásul még egy képességre is szert tettem, amely nagy valószínűséggel velem született, de csak később került felszínre. Egyszóval szerettem ezt a világot és egyre biztosabb voltam abban, hogy ebben az univerzumban szeretném leélni az életem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
édes álom
Írta: 2017. szeptember 12. 13:32
| Link

Alíz Smiley

A vizsgaidőszak rendkívül megtépázott engem. E kritikus periódus hozadékaként jelent meg az a különös képességem is, hogy az utóbbi időben bárhol, bármikor el tudtam aludni. Volt, hogy a Navinés hálószobámban ért a reggel, de olyan is, hogy a konyhapulton. Rengeteg helyet találtam a kastélyban, ahol, ha ugyan pár órácskára is, de el tudtam szenderedni. Ez a csipkerózsika-kór sok meglepetést okozott a számomra. Például  néhány nappal ezelőtt találtam egy névtelen levelet az ágyamon, amiben a házimanók elég dühös hangnemben kértek meg arra, hogy soha többé ne közelítsem meg az ő főző-Kánaánjukat.
Hát jó - süllyesztettem a párnám alá a miniatűr borítékot. Persze, eszem ágában sem volt ezzel a gondolattal megbékélni. Szerettem a konyhát és a francia ételeket, így természetesen sokszor eltévedtem még a finom illatok irányába, de már nem éjszakáztam ott, és ez valahogy megbékítette a kis séfeket. Végül csak maguk közé fogadtak, és a viszonyunk is hamar megjavult.
De, ha nem a konyha, akkor pár méterrel arrébb, a Vigadófreskó folyasója bizonyult alkalmas terepnek arra, hogy mély álomba zuhanhassak. Nem zavart a zsibongás, az iszogató portrék teljesen elkerülték a figyelmemet, olyan hangosan szuszogtam, hogy néha-néha még ők is megijedtek. Lélegzetvisszafojtva figyelték, hogy milyen bűbáj hatása alatt állhatok. Épp fölöttem tanácskoztak, mikor Alíz lépteinek hangja visszhangzott fel a távolban.
- Jaj, az ott valami prefektus-lányka Vilma, nem?
- Szólnunk kellene neki - mondta Patrik a feleségének, hisz meg volt győződve arról, hogy nem vagyok túl jó állapotban. Köszörült egyet a torkán, de mielőtt hangot adhatott volna aggodalmaskodásának, Alíz is szembe került a ténnyel, hogy a Navine kis elsős diákja, azaz én, micsoda téli álom korszakomat élem.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 14:15 | Link

Lora

Kinézet



Miután kielmélkedtem magam, felkelte a kanapéról, hogy tovább folytathassam az utamat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik portré nagy bőszen épp mondani akart valamit, amikor megláttam az egyik diáktársamat, Lora-t, amint épp a földön alszik. Elég fura látvány volt, mert nem igazán értettem, hogy miért pont a földet választotta pihenőhelyül, amikor ott az a sok kényelmes kanapé. Aztán eszembe ötlött, hogy mi van, ha nem érzi jól magát vagy elájult. Ennek fényében lehajoltam hozzá és bökdösések közepette a nevén szólongattam:
- Lora, Lora. Jól vagy?
Nem igazán értettem, hogy mitől dőlt így ki a lány, de reméltem, hogy felkel és elmagyarázza, hogy mi történt vele. Na, nem mintha bármilyen szabályba is ütközne, hogy épp itt pihen, mivel amúgy is délután volt, de azért fura volt a szitu. A lányt inkább életrevaló energikus embernek ismertem és még sosem láttam, hogy délután bealudt volna, pláne nem egy ilyen helyen... ha egyáltalán aludt... jobb esetben.
- Nyugi, uralom a helyzetet! - fordult az aggodalmas tekintetű portré felé. Nem akartam, hogy mindenkit felverjen, mert semmi kedvem nem volt magyarázkodni egyikőjüknek sem, a felesleges károgás pedig roppantul idegesített volna. Az inkább ártott volna és zavart volna a koncentrálásban. Úgy láttam, hogy a portré visszavett az arcából és elcsitult, aminek jelen helyzetben kifejezetten örültem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 14:41 | Link

Alíz

- Kedves kisasszony - kezdett a monológjába Patrik.
- Mit keres itt egy ilyen fiatal diáklány a folyosó közepén álomba merülve? - az idősebb férfiú hangjából kiütközött egy kisebbfajta megvetés is az ifjú navinés személye felé. Épp akkor nyitogattam a szemeimet, amikor ezek a számonkérések történtek, szinte szóhoz se jutottam a döbbenettől. Összeráncolt homlokkal és kissé magasabb hangnemben - ez a rendkívül idegesítő  fejhangom, csak akkor jelenik meg, amikor ideges vagyok -, fordultam a portré felé:
- Maga meg ittas, hallgasson el! Hogy mer ilyen hangon beszélni egy prefektussal? - mire valószínű Patrik elég mélyen elszégyellhette magát, ugyanis a kastély egy másik pontján jelent meg, hogy elrejthesse mindazon italkészletét, amit az évek során felhalmozott.
- Nem tudja, hogy mit beszél, ne is törődj vele - fordultam Alíz irányába és egy nagyot nyújtóztam. Nem volt valami túl kényelmes a föld, de igazából ez nem igazán tudott meghatni. Bármilyen terepen képes lettem volna elaludni, ugyanis olyan fáradtság kerített hatalmába pillanatok alatt. A kérdésekre csak kicsit késleltetve válaszoltam, ugyanis még mindig kicsit bódult állapotban rebegtettem a pilláimat a környezetem felé:
- Jól vagyok, csak megviselt ez az időszak. És szerintem az sem segített a dolgokon, hogy magamra robbantottam egy adag álomkór-bájital tartalmát - vakartam meg a fejemet és kínosan elvigyorodtam. Muszáj volt elmondanom az igazat, hátha Alíz tud rá valami megoldást. A gyengélkedőn meg már annyiszor megfordultam, hogy szinte ismerősként köszöntöttek volna.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 16:00 | Link

Lora

Kinézet



Csak kapkodtam a fejem, ahogyan a portré pimasz megjegyzéseit hallgattam, ám Lora-t, sem kellet félteni, mert amint felkelt az első dolga az volt, hogy lehordja a festményt.
- Így van, menjen csak a dugipiáiért! Az aztán mindenre megoldás! - mondtam fennhangon a portrénak, mert egyszerűen felidegesített a béna beszólásával.
- Mégis mit gondol ez magáról? Ittas vén bolond! - fordult a lány felé, majd próbáltam túllépni a dolgon, mert annyit nem ért az egész, hogy feleslegesen bosszankodjak rajta.
- Hogy mentek a vizsgák? - kérdeztem kíváncsian, majd meghökkenve hallgattam, amint a lány elmesélte, hogy mennyire megviselte ez az egész.
- Nagyon sajnálom... de ez valóban rossz döntés volt. De hogy történt pontosan az eset? - érdeklődtem tőle felhúzott szemöldökkel. Reméltem, hogy Lora beavat a részletekbe, ha már a lényeget elárulta. Eszem ágában sem volt ledorgálni emiatt, csak tudni szerettem volna, hogy miképp került kapcsolatba az említett bájitallal.
- Velem még sose történt ilyen, bár néha rám is rámférne, amilyen rosszul alszom mostanság - próbáltam oldani a feszkót. Belegondolva kicsit még irigyeltem is a lányt, hogy ennyit aludhatott mostanság, mert nekem ez nem igazán adatott meg, emiatt pedig sokszor voltam fáradt és nyűgös.
- Köztünk marad, ígérem - tettem hozzá komoly arccal, majd leültem a mellettünk lévő kanapéra, hogy meghallgassam a szőkeség sztoriját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 16:19 | Link

Alíz Smiley

- Szerintem ez a fazon kicsit túllőtt a célon - erősítettem meg Alíz álláspontját, ugyanis engem is felháborított, hogy az utóbbi időben egyes festmények mit meg nem engedtek maguknak a kastély falain belül. Múltkor például egy meztelenül fürdőző fiatal kis-sráccal nézhettem farkasszemet az egyik folyosón baktatva. Egyrészt elhűltem a látványtól, másrészt nem tudtam hova tenni az esetet. Ezek szerint ezeknek a firkálmányoknak nem telik ruhára. Pedig még rajtam is volt mindennap valami talárszerűség, pedig rendesen elrongyoltam őket, hisz jelen pillanatban nem tehettük meg, hogy újakat vegyünk nekem. Na mindegy, ez nem igazán fontos, csak már annyira megszoktam, hogy így ugrálok a gondolataim között, hogy észre se veszem, amikor ezt művelem. Alíz persze gondoskodó pátyolgatásába vett, hiszen nagyon aggódott értem, ez különösen jólesett a lelkemnek.
- A vizsgák? Háááát... - kínomban vakarózni kezdtem, pedig azért annyira nem volt rémes a helyzet. Igazából minden jól sikerült, csupán egyetlen várakozáson felülim lett, a gyógynövénytan. Alíz arca is eltorzult kicsit, gondolom félt, hogy nem teljesítettem őket, vagy valami, ezért gyorsan javítottam ezen a tétovázáson:
- Aggodalamra semmi ok, minden sikerült, csupán egyetlen várakozáson felülim van, és a többi nem troll, hanem kiváló - kacsintottam rá és elnevettem magam. Igaz, hogy sokat tanultam, de édesanyám a lelkemre kötötte, hogy a képességeimhez mérten teljesítsek és tegyem oda magam ebben az időszakban, hisz a tanulás nagyon fontos. Akkor lesz belőlem valaki, ha nem elégszek meg a középszerűséggel - legalábbis ő, ezeken a nézeteken nőtt fel. Az már más kérdés, hogy én ezekről mit gondoltam.
- És neked hogy sikerült a vizsgaidőszak? Te hanyadéves is vagy? - érdeklődtem, hiszen nem igazán tudtam, hogy ő most melyik évfolyamba jár, sok elsőst se ismertem, nemhogy felsőbbévest.
- Hogy hogy történt? Gyakoroltam a bájitaltan vizsgámra és egy váratlan pillanatban a kialvatlanságtól magamra borítottam az üst tartalmát. Azóta szenvedek ebben az álomkórban - aztán meg a szégyentől kezdtem el a padlót kémlelni. Alíz már biztos, el tudna készíteni egy ilyen bájitalt különösebb baleset nélkül.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 16:42 | Link

Lora

Kinézet


- Igen, tényleg túllőtt. Már másoktól is hallottam, hogy egyre pimaszabban viselkednek a festmények. Valószínűleg így próbálják meg elütni az unalmas perceiket végtelen életük során. Nagyon rosszul teszik - válaszoltam Lora-nak, miközben a hajamat babráltam. Kezdett egyre hosszabb lenni a hajam, amit nehezebb volt kezelni. Frufrut nem akartam vágatni, mert nem tetszett és nem is szerettem volna vele bíbelődni. Sokkal egyszerűbb volt úgy kreálni különféle frizurákat, hogyha egyforma hosszúságú volt a hajam. Rájöttem a hajam végét nézve, hogy kezd bizony töredezni, így ideje lesz hamarosan vágatni belőle egy kicsit.
- Gratulálok! Szép munka! - villantottam egy mosolyt a lány felé, miután befejeztem a hajam babrálását.
- Én sem leszek kiváló mindenből, ugyanis idén sikerült pár várakozáson felüli jegyet is beszereznem. Na, nem mintha bánnám, a lényeg, hogy sikerültek a vizsgáim - ecseteltem Lora-nak, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén.
- Most leszek ötödikes, ez lesz az utolsó évem alapképzésen. Rettenetesen gyorsan elrepült ez a néhány év. Van már terved a jövőre nézve? Tudod már mivel szeretnél majd foglalkozni, milyen szakon fogsz továbbtanulni? - érdeklődtem a lánytól, miközben a mufurc portréra pillantottam, aki épp egy pohár vörösbort ivott. Nem bántam, hogy itókázik, amik csendben maradt, legalább addig se velünk volt elfoglalva.
- Ó, értem. Lehet, hogy szólnod kellett volna a tanárnak. Biztosan tudott volna adni neked egy ellen bájitalt. Legalábbis szerintem ő lenne a megoldás, mert kellően tapasztalt és gyakorlott. Hacsak nem akarsz a gyengélkedőre menni, mert biztosan ott is tudnának segíteni - tanácsoltam a lánynak. Nem bíztam magamban annyira, hogy megpróbálkozzak bármiféle bájitalőzéssel, mert egyáltalán nem tartottam magam jónak ezen a területen, persze az alapokat meg tudtam csinálni, de nem szívesen vállaltam volna a felelősséget azért, ha valami gikszer történik miattam a lánnyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 17:03 | Link

Alíz Smiley

- Igen, rendkívül unatkozhatnak itt, bárcsak én is mindig így lustálkodhatnék - és rosszallóan megingattam a fejemet. Még mindig nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést, de szerencsére jelenleg más dolgom is akadt, így az általános kattogásomat az olyan dolgokon, amiken nem szabadna, meg tudtam szüntetni. Meg igazából nem is érdemes, olyan cuccokon kattogni, amik nem is befolyásolhatóak általunk. Ahogy tekintetemet Alízra emeltem, szembe tűnt, hogy milyen szép a haja, ezért nem bírtam ki anélkül, hogy meg ne dícsérjem:
- Nem tudom, hogy mit szedsz, de nagyon gyorsan nő a hajad. Vagy erre is van valami bűbáj? Én hiába próbálkozom, nekem sose lesz ilyen hosszú, és beállítani se tudom, minden egyes reggel egy küszködés - hát igen, az igazat megvallva a fésülködés nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé, és utálom amikor a hajam teljesen szét van száradva és csomókban állomásozik a hajkeféimen. Már régóta fontolgattam, hogy el kellene menni egy fodrászhoz, de még nem sikerült beadni a derekamat, ráadásul most minden időmet lekötötték a vizsgák. A szent merlini időszak, utálom.
- Te se panaszkodhatsz, hiszen évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújtasz, büszke lehetsz magadra - azért tudtam én arról is, hogy Alíz az igazán jótanulók közé tartozik, ugyanis láttam már pár kitüntetését a Navinében. Még amikor teljesen újdonsült voltam, egy ilyen kalandozásom során futottam össze pár kupával.
- Ötödéves? - elkerekedett a szemem, hirtelen eszembe jutott, hogy én sose leszek olyan nagy és elfogott a szorongás. Mindig, amikor magamra tekintettem, csak egy ilyen esetlen, mindennel küszködő leányzót láttam.
- Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az életemmel, vagy hogy mit akarok tanulni. Te tudod már, hogy mire akarsz szakosodni? - persze, hogy megkérdzetem, hiszen Alíz azért már biztosan céltudatosabb, mint én. És valószínű, amennyi időt már itt töltött, biztos van kifejezett érdeklődési köre is.
- Nem kell majd alapvizsgáznod? Viki mintha erről mesélt volna nekem. Ti lehet, hogy egy évfolyamba jártok - fűztem még gyorsan hozzá s aztán elhalkult szavam, csak úgy belerévedtem a semmibe.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 17:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 17:28 | Link

Lora

Kinézet



- Hát igen, de nem is tudom elképzelni, hogy hogyan nem unnak rá erre a létre... én egy idő után tuti megőrülnék - osztottam meg a megállapításomat a lánnyal. Mugli gondolkodással a szellemeket is nehezen tudtam megérteni, hogy hogyan képesek így létezni a haláluk után és hogy nem unják az egészet. De ezen inkább nem tűnődtem tovább, mert túlhaladt az agykapacitásomat... ilyen téren egyszerűen gondolkodtam, vagyis halál egyenlő vég vagy talán újjászületés egy másik testben. De nem is azért voltam most a lánnyal, hogy ezen elmélkedjek.
- Köszi. Csak szimpla vitaminokat szedek: multivitamin, D3 vitamin, C-vitamin... valószínűleg örököltem, vagy nem tudom - feleltem neki büszkén. Jól esett, hogy valakinek feltűnt a szép hajkoronám, amit egyáltalán nem volt egyszerű kezelni.
- Hát legalább egy negyed óra, húsz perc, mire beállítom a séróm. Szóval időbe telik, mire kreálok magamnak valami frizurát a hajamból. Úgyhogy elmondhatom, hogy nekem is egyfajta küszködés, mire tökéletesen beállítom - vigasztaltam a Lora-t frizuraügyben.
- Szerintem érdemes lenne felkeresned egy jó fodrászt, aki beállítja. Én tudok is egyet ajánlani neked, igaz a mugli világban van. Mindig felkeresem, ha épp hazalátogatok - ajánlottam fel a segítségemet neki.
- Köszi, igyekszem. Igen, már ötödéves leszek. Fura mi? Milyen gyorsan telik az idő! - sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam a mondókámat:
- Futurológia mesterszakon szeretnék továbbtanulni. Később pedig szeretnék venni Bogolyfalván egy csinos kis házat és tanárként elhelyezkedni a suliban. Még nem tudom, mit fogok tanítani, de addigra majd elválik. Emellett pedig szeretném segíteni az embereket a látomásaimmal.
Szép kis tervek voltak, reméltem, hogy valóban minden úgy fog történni majd, ahogyan azt elterveztem. De sajnos a mondás igaz: ember tervez...
- Eljön az idő, amikor te is tudni fogod, hogy mi is érdekel igazán. De te még ráérsz, bőven van időd eldönteni azt, hogy mivel szeretnél foglalkozni - vigasztaltam a lányt.
- Eleinte én se voltam biztos benne, hogy mit akarok, de aztán idő közben megjött az ihlet - vágtam rá mosolyogva. Persze nekem az is közrejátszott, hogy megvolt az álmodói képességem, amivel mások jövőjébe nyerhettem betekintést. A tanítás pedig mindig is tetszett és érdekelt.
- De kell... mindenkinek kell alapvizsgáznia. Jól tudod, Viki az évfolyamtársam, sőt, a prefektus társam. Kicsit izgulok az alapvizsga miatt, de ez lesz a belépőm a további terveimhez - válaszoltam Lora-nak lelkesen.

Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 12. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 18:59 | Link

Alíz Smiley

- Való igaz, hogy bele lehet ebbe őrülni, de szerinted ők normálisak? Mert szerintem nem úgy néznek ki... - a mondat befejezéseként még a szemeimet is megforgattam. Nagy szerencse, hogy Franciaországban még nem találtak ki ilyen bosszantó festményeket, hála Merlinnek azok úgy álldogálnak a képeken, ahogy odafirkálták őket és meg se fordul a fejükben, hogy levetkőzzenek. Nem is értem, mi ez a furcsa őrület itt a Mágustanoda falain belül. Vajon, ha én is pucéron mászkálok, majd rólam is festenek egy aktot? Érdekes elgondolás, azt meg kell hagyni.
Még jó, hogy a legutóbbi meztelenkedésünk Tamással, nem került az Edictum hasábjaira. Pedig nagyon rettegtem, 7 nap és 7 éjszaka csicsikáltam szorongással és fogcsikorgatással, de sehol semmi. Csak maradjon is így, én teljesen kibékülök ezzel az állapottal.
Egyszerűen nem akarom, hogy kicsapjanak innen, ráadásul rendkívül erkölcsös vagyok, még csak az hiányzik, hogy valami könnyűvérű kis fruskának tartsanak. Hogyisne.. mikor kicsi voltam, akkoris mindig zoknival a lábamon aludtam el, és csak fürdőruhában voltam hajlandó a tisztálkodásra. Ez abszolút mindent elárul.
- Sejtettem én, hogy a vitaminokban rejlik az egészség és szépség, de hiába, ha az embernek fóbiája van. Félek, hogy a gyógyszerek a torkomon akadnak, ezért egyáltalán nem tudok bevenni belőlük egyet se.. és mondanom sem kell ez ugyanúgy a vitaminokra is kiterjed - húztam el a számat, a szép hajkorona reménye, habár ott lebegett a szemem előtt, percek alatt jött a szomorú felismerés, hogy se idén, se jövőre, se azután se lesz nekem ilyenem. Ez van, ezt kell szeretni. Legalább az, hogy Alíz is ugyanúgy küszködik a hajával, mint én, megnyugtatott egy kicsit. Bár még mindig gyönyörűnek tartottam a loknijait, de a továbbiakban nem adtam hangot a rajongásomnak.
- Egy jó fodrásznak örülnék, ha már vitaminokat nem tudok szedni - kacsintottam a fiatal prefektusra, bár nem hiszem, hogy jártam már azokon a területeken ahol lakik, de elképzelhetőnek tartom, hogy könnyedén el lehet oda jutni. És ha csak az odatalálás a problematika, akkor azt én könnyedén megoldom.
- Igen, nagyon gyorsan telik az idő - kaptam a fejemhez és vad bólogatásba kezdtem. Brutális, hogy én még csak most érkeztem a kastélyba és máris eltelt egy év. Meg a vizsgaidőszak és kínlódások, teljesen pörgették a napokat. Szinte megdermedve hallgattam végig Alíz jövőjéről alkotott elképzeléseit, mellette egy elveszett zsebkendőnek éreztem magam.
- Azért remélem, majd én is ennyire céltudatos leszek, mint te... meg Viki - tettem hozzá csöndesen és ismét elszégyelltem magam. Kiselsősként azért még mindig küszködtem a kisebbségi komplexusaimmal.
- És milyen részekből áll ez az alapvizsga, Alíz? Esetleg van olyan tudományág, ami a földdel foglalkozik? - érdeklődtem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 19:48 | Link

Lora

Kinézet



- Igen, ebben van valami... nem néznek ki normálisnak... - helyeseltem Lora megállapítására. Nem is viselkedtem normálisként... vagy szétitták az agyukat vagy valami különös, esetenként megbotránkoztató dolgot csináltak.
- Lehet már olyan vitaminokat is kapni, amelyek por formájában is bevehetők, így nem kell attól tartanod, hogy esetleg félrenyelsz - feleltem a lánynak vidáman. Kis koromban én is féltem a tablettás gyógyszerek, vitaminok bevételétől, de később már hozzájuk szoktam. Persze azóta változtak az idők és már simán be lehetett venni őket más formában is.
- Rendben, bagolyban elküldöm majd a címét és az egyéb elérhetőségeit, nagyon jó szakember - válaszoltam a lánynak a fodrász kapcsán. Biztos voltam benne, hogyha ő vágja majd a haját és szedi a vitaminokat, akkor szépen rendbe fog jönni a haja.
- Bizony... de hidd el, hogy idővel megtapasztalod majd, hogy mi is érdekel. Csak ez nem megy egyről a kettőre és nem is szabad erőltetni, jön majd magától - nyugtatgattam a lányt a kanapén ülve.
- Az alapvizsgának van elméleti és gyakorlati része is. Az elméleti az alaptantárgyakból áll az előző öt évre visszamenőleg, a gyakorlati rész pedig maga a varázslás öt év varázstárgyaiból válogatva. Elemi Mágián belül van négy főelem, amelyben a föld is benne van - feleltem a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 22:22 | Link

Alíz Smiley

- Milyen igazad van, erre egyáltalán nem is gondoltam - felcsillantak a szemeim, sikerült Alizon keresztül olyan információkhoz jutnom, melyek által talán életem egyik sorsfordító pontjához érkezhettem. Ugyanis a jövőben valószínű, hogy majd én is beléphetek a vitaminok és gyógyszerek világába. Ez a tény pedig jelen pillanatban, úgy megdobogtatta a szívemet, mint egy jól sikerült mellkaskompresszió. Milyen könnyű egy ilyen falusi lánykának örömöt okozni. Ráadásul mikor közölte velem, hogy elküldi a fodrászának az elérhetőségeit, szinte madarat lehetett velem fogatni.
- Most ez komoly? Ugye nem viccelsz? - nem tudtam elhinni, hogy mindez velem történik. Nem elég, hogy egészségessé válok majd a kis étrend-kiegészítők által, innentől kezdve folyton csak a baglyokat fogom figyelni. Sőt, az is elképzelhető, hogy irdatlan nagy mániákusságomban, fogom magam, felmászok a bagolyházba és addig fogok ott időzni, míg meg nem találom, azt a madárkát, mely majd Aliztól érkezik.
 Beteges, de ez is a szenvedély egyik formája. Olyan gyermeki izgatottság vett erőt rajtam, hogy a szemem is elkezdett könnyezni boldogságomban. Olyan nagyokat szippantottam a levegőbe, mint aki épp allergiás rohamoktól szenved.
- Igen, én is hinni akarom, hogy idővel majd megtalálom a saját utamat, de addig még sok nagytermi reggelit kell elfogyasztanom - jegyeztem meg egy széles mosoly kíséretében. Az, hogy valami ennivalóra asszociáltam, teljesen elterelte a gondolataimat, arról, hogy mi lesz majd, ha nagy leszek. Majd talán válok valamivé, ha meg nem, akkor még mindig főzhetek menő szerelmi bájitalokat, és eladhatom olyanoknak, akik vevők az ilyen sötét üzletekre. Erre kicsit el is vigyorodtam, Alíz biztos nem tudta mire vélni, miért teszem ezt. Amikor az elemi mágiáról kezdett el beszélni, íriszeimet az ő kis iríszeibe fúrtam, és úgy elkezdtem kapkodni a fejemet, mint egy hétfejű sárkány. Rendkívül felkeltette a kíváncsiságomat ez a téma:
- És mi az az elemi mágia? És melyik része kapcsolódik a földhöz? Ne haragudj, de engem ez a téma nagyon érdekel - persze, elnézést kértem, de azért reméltem, hogy még megtudhatok információkat erről a tudományágról.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 22:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 23:00 | Link

Lora

Kinézet



- Örülök, hogy segíthettem - nagyon feldobott, hogy Lora ennyire örült a tanácsomnak. Már megérte segítenem neki, ha ezen múlott az egészsége és a hajápoltsága. Én is szerettem, ha a hajam szépen csillogott és ápolt volt, úgyhogy meg tudtam érteni az aggodalmát.
- Biztos meg fogod találni azt, ami leköt és ami érdekel, csak idő kérdése, higgy nekem. Az egész egy türelemjáték - tanácsoltam a lánynak, hiszen én is ugyanezen a dilemmán mentem keresztül nemrégiben. Láttam a szőkeségen, hogy nagyon talpraesett és határozott volt, úgyhogy ezen a téren egyáltalán nem féltettem. Éreztem, hogy idővel meg fogja találni a saját útját, amelyen elkezdheti építeni a jövőjét.
- Hé, ne hangoskodjatok! Hagyjatok nyugodtan inni! - kiabálta felénk a portré, aki eleve egy mufurc alak volt.
- Hé! Mi lenne, ha csöndben maradnál? Térj vissza a piádhoz és hagyj minket békén! - válaszoltam a festménynek, majd a lányhoz fordultam:
- Mégis mit képzel el magáról? Igazi kötözködő alak!
Aztán láttam, ahogy erőt vesz magán, majd elmegy egy másik képkeretbe, hogy kiszolgálja magát egy újabb vörösborral.
- Érdemes felvenned majd jövőre az Elemi Mágiát. Ez egy olyan tárgy, amely a tűz, a víz, a levető és a föld elemekkel foglalkozik. Liv néni pedig nagyon aranyos, segíteni fog neked mindenben. Én is tanulom, igaz én nem vagyok képes uralni elemeket, de így kívülállóként is érdekes tantárgy szerintem. Szóval mindenképpen ajánlom a figyelmedbe - tettem hozzá határozott tekintettel.
- Van kedved esetleg játszani? Mondok két igaz állítást magamról és egy hazugságot, neked pedig el kell találnod azt, amelyik állításom nem az igazságot türözi... és így tovább - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Kicsit untam már a formalitásokat, úgyhogy kedvem szottyant valami játékhoz, de persze először meg kellett győződnöm arról, hogy ő is benne van-e a mókában. Nem volt kedvem még visszatérni a lakosztályomba, de reméltem, hogy a pimasz portré sem fog beakarni a dolgaimba.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 12. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 13. 10:11 | Link

Alíz Smiley

Csöndben hallgattam a lány szavait, ismét bebizonyosodott, hogy léteznek még olyan emberek a planétán, akik sokkal okosabbak nálam. Micsoda megállapítás, Nobel-díjat kellene kapnom érte. Természetesen csak túloztam, mint mindig. Viszont ez az elemi mágia dolog, ez most annyira befészkelte magát a tudatomba, hogy fontolóra vettem, hogy összebarátkozok Liv nénivel. A tanári haderő, igaz, hogy annyira nem mozgatta meg a fantáziamat, (kivéve Dimitrit) de ez a tudományág, ami még a földdel is foglalkozik, ez nagyon izgalmasnak ígérkezett. Gondolataimba mélyedve üldögéltem Alíz mellett, akin látszott, hogy nagyon örül, hogy segíthet nekem és, ha további kérdéseim akadnának, azokat is szívesen megválaszolná. Ez a puszta tény engem is örömmel töltött el, és a folyton váltakozó hangulatom, most kibillent egy irányba, méghozzá a pozitív oldalra. Azért nem sokan mondhatták el magukról a kastélyban, hogy ilyen szinten fel tudnak vidítani, ezért egy nagyon-nagy pacsi jár Alíznak. Már azon morfondíroztam, hogy milyen apró kis ajándékkal tudnám meglepni egy szép napon a fiatal prefektust, amikor enyhe lázadás tört ki a képrámában:
- Ezt nem hiszem el, egyszerűen nem bírnak megülni a seggükön - dühösen vakargattam meg a fejemet, hiszen teljesen tanácstalan voltam ebben a helyzetben. Senki sem adott útmutatást arra, hogy mit kell cselekedni ittas festményekkel, vagy hogy egyáltalán, hogyan lehetne illedelmesen viselkedni velük. Bár ez a helyzet ebből a szempontból, reménytelennek látszott.
- Szerintem szerveznünk kellene egy elvonót ezeknek a rémes alakoknak - nevettem fel és Alízra kacsintottam. Tisztában voltam azzal, hogy nemrég érkezett a kastélyba egy Ri valakicsoda, pszichológus, ő majd biztos el tud beszélgetni velük, legalábbis ez a szakmája. Ahogy mindez keresztülfutott az agyamon, az is eszembe jutott, hogy megkérdezzek valamit Alíztól:
- És te találkoztál már azzal az új pszichológussal, aki nemrég érkezett ide? Tudod, az a Ri valakicsoda... - kezdtem a magyarázkodásba. Az angol nevekkel még mindig hadilábon álltam, dehát kikérem magamnak én azért mégiscsak francia származású vagyok. Nem mintha ez azt vonzaná magával, hogy nem kellene megtanulnom angolul, de azért ez mindig jó kibúvónak bizonyult a számomra.
- Honnan tudja valaki, hogy van eleme? És te miért nem birtokolsz elemeket? - ráncoltam össze a homlokomat, valahol nagyon elveszítettem az összefüggéseket.
- Persze, hogy van kedvem - igazából még senki sem játszott velem a kastélyban, bár Viki megígérte, hogy majd jósol nekem, de aztán annyira elfoglaltnak bizonyult, hogy egyáltalán nem is találkoztunk. Az el is kedvtelenített egy kicsit, de most ez, hogy Alízzal valami szuper dolgot csinálhatunk teljesen felvillanyozott.
- Várom az állításokat - suttogtam izgatottan feléje és összedörzsöltem a kezeimet.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 13. 10:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 13. 14:39 | Link

Lora

Kinézet



- Nem bírnak magukkal. Szörnyű egy társaság - siránkoztam én is, amint a festményekre néztem. A képek megintcsak magukkal voltak elfoglalva, vígan dinóm-dánomoztak, egyelőre nem tettek ránk újabb megjegyzéseket.
- Kéne neki egy kis illemtant is tanítani - tettem hozzá Lora megjegyzésére az elvonó mellé.
-  Ó, Dr. Riley Meyers-ről beszélsz? Hallottam hírét, állítólag remek szakember. Én még nem jártam nála. Te láttad már? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy nemrégiben egy új pszichológus érkezett a suliba, de még nem találkoztam vele idáig személyesen. Talán jobb is, mert ha találkoztunk volna, lehet, hogy az már azt jelentené, hogy Zója szerint is menthetetlen vagyok. De még csak futólag se találkoztunk.
- Az elemi képesség nem az emberrel születik, akarom mondani nem a születéstől fogva aktív, hanem az emberek genetikájában van. Persze nem mindenki rendelkezik vele, én se vagyok elemi mágus, egyszerűen nincs ilyen képességem, nem szunnyad bennem semmi. Majd kölcsönadom a tankönyveimet, aztán azok részletesebb rálátást adnak az egészre - mondtam lelkesen a lánynak.
- Szuper! - csaptam össze a tenyeremet, nagyon feldobott, hogy végre valaki játszik velem és nem csak a formalitásokról és a suliról szól az egész beszélgetésünk.
- Várj, akkor kezdem! Tehát két igaz állítás, egy hamis. Szűrd ki a hamisat! - fordultam a lány felé a kanapén, majd miután kigondoltam, hogy miket fogok állítani, menten ki is böktem:
- A kedvenc évszakom a tavasz, imádom, amikor újjáéled a természet és szeretek kinn lenni a szabadban.
- Az egyik hobbim az aerobik, sokat sportolok.
- Imádom a növényeket, a szobámban számos virág található, szeretek róluk gondoskodni.

A mondandóm végén kíváncsian a lányra szegeztem a tekintetemet, várva, hogy kiszűri-e, melyik állításom hamis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 13. 23:14 | Link

Alíz Smiley

- Csoda, hogy a tanári haderő még nem vette észre ezt a hedonista stílust, tuti kitelepítették volna innen őket. De nyugodj meg, el fog jönni, az az idő, mikor eltűnnek majd még a kastélyból is. Addig pedig csak annyit tehetünk, hogy türelmesen váruk -  elnyújtva engedtem szabadjára, azt a levegőt, amit a beszéd során valahogy végig sikerült magamnál tartanom. Így kicsit oxigénhiányossá vált a mondanivalóm, de mentségemre szolgáljon, hogy legalább gyakorlok azokra az időkre, amikor ismét előszökik majd az asztmám. Ugyanis ez a fenséges kór, egy ideje már nagyon berendezkedett hozzám. Elszomorított, mikor Alíz arra terelte a szót, hogy nem ismeri ezt a Ri valakicsodát, ugyanis én rengeteg beteget tudtam volna ajánlani neki, köztük, azt hiszem, magamat is.
- Ó, értem - válaszoltam a szavaira és egy nagyot nyeltem. Azon morfondíroztam, hogy vajon megosszam-e vele, hogy talán nekem is szükségem volna a Ri valakicsoda szolgálataira, de végül amellett döntöttem, hogy ezt az információt még tartogatom, egy olyan időszakra, mikor egy kicsit közelebb kerülök majd hozzá. Aztán az is tudatosult bennem, hogy kicsit hosszú volt ez a töprengési idő, így gyorsan meg is szólaltam:
- Még én se találkoztam vele, de majd egyszer talán, persze, nem azért, mert valami gondom lenne, csak.. na, mindegy - zavarodottan a hajamba túrtam, már a fene se tudott ebből a helyzetből kihúzni. Remélhetőleg azért Alíz tapintatos lesz velem, és nem kezd el a témával kapcsolatosan faggatni, bár ki tudja. Igazából sokkal jobban érdekelt, amiket az elemi dolgokról mesélt, ezért úgy döntöttem, hogy a társalgás további fonalát ebbe az irányba terelem:
- És esetleg nekem lehet itt a kastélyban olyan ismerősöm, aki elemi mágus? Vikinek van eleme? - szemeim felragyogtak. Azért Vikit mégiscsak elég jól ismerem, és ha egy ilyen képesség birtokában van, akkor éjjel-nappal rajta fogok lógni, hisz ez a tudományág nagyon érdekel.
- Rendkívül örülnék azoknak a tankönyveknek - széles mosolyra húzódott a szám, alig vártam, hogy minél jobban elmerülhessek ezekben a szakkönyvekben, pedig nem vagyok az a könyvmoly fajta. A játék izgalmasnak ígérkezett, ahogy Alíz kimondta az állításokat, kezdtem megtapasztalni, hogy nagy lelkesedésemben még a tenyereim is lázas izzadásba kezdett.
Merlin szakállára, honnan kellene ezekre tudnom a választ? - kicsit bepánikoltam, már-már teljesen bekattantam, mikor rádöbbentem, hogy igaz-hamis játékról van szó.
- A két igaz állítás szerintem, hogy a kedvenc évszakod a tavasz, és hogy szereted a növényeket - a teljes mondatokra habár nem emlékeztem, megelégedtem a foszlányokkal is. Izgatottan fordítottam a tekintetemet Alíz felé, hogy ne csigázzon tovább, mondja el, mi az igazság. Egyszer úgyis mindenre fény derül...
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 13. 23:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 22. 18:26 | Link

Lora

Kinézet



- Igen, eljön majd a mi időnk is, ebben biztos vagyok - kacsintottam a lányra, miközben a festményeket néztem, ahogyan egymással vigadtak. Kicsit irigyeltem őket, hogy ennyire jó kedvük van és szinte semmi gondjuk, de ezt a megjegyzést megtartottam magamnak.
- Hmmm.... bejön vagy mi? Látom nagyon izgatja a fantáziádat - nevettem el magam, miközben a lányra néztem, majd komolyabb arcra váltottam:
- Na, szóval csak hülyéskedtem. Remélem, hogy még egy jó ideig nem fogsz találkozni vele, max. a folyosón.
Ezzel arra akartam célozni, hogy remélhetőleg semmi gondja sincs, hiszen az ember általában akkor keres fel egy pszichológust, ha már valami komolyabb gondja van. Én már csak tudom, hiszen nemrég jártam Zójánál.
- Öhm.... víz? Nem is tudom... Talán Hydromágus... de nem vagyok benne biztos. Erről érdemes lenne őt megkérdezned - válaszoltam mosolyogva. Valóban nem voltam tisztában azzal, hogy Viki milyen elemet ural, ezért nem is akartam hülyeséget mondani a lánynak.
- Inkább a jóslástannal kapcsolatosan szoktam vele beszélgetni - tettem hozzá pironkodva.
- Rendben, jövő héten kölcsönadom neked őket - csillant fel a tekintetem a tankönyvek és a jegyzetek hallatán, hiszen nálam úgyis csak a helyet foglalták, Lora pedig nagy hasznukat tudta venni.
- Ó, neeeeem talált! - válaszoltam neki szomorkásan, hiszen nem találta el a hamis állításomat, de gyorsan fel is világosítottam ez ügyben:
- A hamis állításom az, hogy szeretem a növényeket és a gondozásukat. Nos, kedvelem őket, de sajnos gyorsan el is teszem mindet láb alól. Vagy túllocsolom őket vagy elfelejtem őket megöntözni és így mindenképpen elpusztulnak - tettem hozzá elgondolkodva.
- Most te jössz, mondj nekem magadról két igaz és egy hamis állítást! - mondtam neki izgatottan. Kíváncsi voltam, hogy vajon beletrafálok-e majd a helyes válaszba.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 22. 18:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolf Agaton
INAKTÍV


Vigyázz mert a barátom harap!
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 22
Írta: 2017. szeptember 29. 23:04 | Link

   Anna

Este volt, már a 11 órát is elütötte az óra de Agaton mégis egy éjszakai sétára indult az iskolában. Mindig ez volt ha eszébe jutott a családja kiknek halálán még mindig nem tudta túl tenni magát. Ilyenkor mindig Samm-el játszott vagy sétált, bár többnyire csak sétált mert az segített a legjobban. Egyedül a prefektusoktól félt akik néha még az este is a folyosót járják, és tudta ha megtalálják akkor pontlevonást kap az Eridon amit nem akart, hisz ígyis visszahúzódó volt viszont ha ez az eset megtörtént volna akkor már feladta volna a barátkozást az osztálytársaival. Valamiért mégis mindig elment egy-egy rövidke "kiruccanásra" és ez egyre gyakrabban megtörtént. Így került a keleti-szárny első emeletén lévő "Vigadófreskó" folyosóra, amirő ugyan már hallot de még személyesen nem járt ott. Ezért volt hát, hogy nagyon mulatságosnak tartotta némelyk portrét ami túlságosan felöntött a garatra és mindenféle dologról kezdett beszélni, titkokat kifecsegni vagy csak logikátlanul mindenféle igéreteket tenni. Tetszett neki a hely szelleme, hogy éjjel-nappal megy itt a "vigadás" és mindig van itt egy ébren lévő vidám társaság. Nyilvan Sam-nek is tetszett, hisz nemhogy nem ugatta meg a képeket ahogy azt máskor szokta, de sokszor elbambulhatott rajtuk hisz néha csak Agaton második hivására jött és le is maradt, elég sokszor. Már egy ideje sétált amikor azon gondolkodott, hogy milyen szerencséje van, hogy még egyszer se találkozott egy prefektussal se.
Ekkor egy hangot hallot, egész közelről és eddig is csak azért nem vette észre mert az egyik portré éneke elnyomta a hangot. Ekkor jött rá, hogy eddigi mázli sorozata nyilván most ért véget és Fortuna elhagyta őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I Have A Dream
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. október 9. 13:37 | Link

Alíz Smiley

- Ó, dehogy, távol álljon tőlem, hogy ilyen pszicho-madarakkal szűrjem össze a levet... csak
- ajkamba haraptam, valahogy belém fojtódott a szó. El is akartam mondani Alíznak, hogy szükségem lenne egyfajta pszichológiai megsegítésre, meg nem is. A két alternatíva között őrlődtem, nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem igazán kedveltem az ilyen helyzeteket, de folyton belerángattam magam az ehhez hasonló szituációkba. Határozatlanságom révén már sok kalamajkába keveredtem, de hiába szántam el magam, hogy változtatni fogok rajta, egyelőre minden maradt a régiben. Elszomorodtam, olyan lelki fogyatékosságnak éreztem ezt, amivel egyszerűen nem tudtam harcra kelni.
- Én is remélem - bólogattam egyenletes ütemben Alíz szavaira, szemeimben azért megjelent egyfajta sejtelmes csillogás is. A könnyek gyülekezni kezdtek íriszeim mélyén, de eszem ágában sem volt őket szabadjára engedni. Nem lehetett. Egy fokkal talán jobb kedvre derültem, mikor újra az elemi mágia került szóba. Nem is tudtam, hogy Viki ilyen ügyes, hogy kezelni tud egy elemet, de Alízról sem, hogy jártas a jóslásban, szóval a Navine diákjainak ismerete, hát eléggé hiányos volt az én esetemben. Ez viszont nem jelenti azt, hogyha a jövőben, meg akarnám ismerni őket, elzárkóznának előlem. Ráadásul annyi időt töltünk együtt, hogy előbb-utóbb akaratlanul is szóba elegyednénk, ha másért nem is, hát azért, hogy hogyan kell megfőzni egy szerelmi bájitalt. Ugyanis szerelmes emberek, és menthetetlen szerelmek mindigis voltak/vannak és lesznek. Erre a gondolatra egy kis mosoly szaladt a szájam szélére, leheletnyi, mégis észrevehető. Alíz nagyon lelkes volt a játékot illetően, én meg kicsit csalódott, hogy nem sikerült eltalálnom az állításokat. Sebaj, majd a következő fordulóban jobban fog menni, vagyis reméltem.
- Na, akkor most nekem kell mondani három állítást, igaz? - vártam a megerősítést, de mire Alíz reagálhatott volna már bele is kezdtem a lehetőségek felvázolásába:
- Van egy kutyám, akit Aladárnak hívnak - nyújtottam el a mondat végét sejtelmesen.
- Édesanyám és Édesapám válófélben vannak - némi hatásszünetet tartottam.
- Az egyik fogamat a mai napig a párnám alatt tartom - erre kicsit el is mosolyodtam. Elég bizarr állítás volt, de Alíz, honnan tudja, melyik az igaz és a hamis? Lélegzetvisszafojta vártam, hogy miket jelöl, közben lopva odapillantottam a festményekre is. Most nyugodtak voltak.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. október 9. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. október 20. 15:44 | Link

Lora

Kinézet



- Remélem is! - mondtam neki kacagva, de hirtelen az arcomra fagyott a mosoly, amikor láttam, hogy Lora rossz kedvű és kissé lehangolt lett. Úgy voltam vele, hogy akkor inkább nem erőltetem a témát. Amikor az Elemi Mágiára terelődött a szó, máris vígabb lett, ennek pedig kifejezetten örültem, mert nem akartam neki akaratlanul is rossz hangulatot teremteni. Picivel később pedig már a játékot folytattuk, figyelmesen végighallgattam a lány állításait, majd egy kis időre elgondolkodtam rajta, hogy vajon melyik lehet a hamis.
- Tudom, hogy van kutyád, láttak vele, amikor elvitted sétálni, szóval ez az állításod igaz - azt pedig csak reméltem, hogy valóban Aladárnak hívják, de ezt csak magamban jegyeztem meg.
- Nos, rögtön a második tényezőre ugranék, nem tagadom sok mindent kinéznék belőled, akár őrült dolgokat is, de azt valahogy nem tudom elképzelni, hogy a párnácskád alatt rejtegeted a fogadat. Ebből viszont az következik, hogy a második állásod is igaz, és ez, a harmadik, a fogas a hamis - állapítottam meg, bár nem kitörő örömmel, hiszen ez azt jelentette, hogy válnak a szülei.
- Tudom, hogy semmi közöm hozzá, sajnálom, hogy így alakult - tettem hozzá komoly arccal. Sajnáltam a lányt, hiszen nehéz lehetett neki ezt feldolgozni, bár ő legalább ismerte a vér szerinti szüleit.
- Akarsz tovább játszani? - kérdeztem tőle óvatosan, mert nem tudtam, hogy mennyire fog kiborulni a válásos témán, de elvégre ő vetette fel az állításában. Közben erősen gondolkodtam a következő állításaimon, de felkészültem arra is, hogy esetleg beszélni akar velem erről a kényes témáról, vagy csak egyszerűen feláll is itt hagy. Végiggondoltam a helyzetet és nem voltam biztos benne így utólag, hogy valóban a harmadik állítása volt a hamis, de valahogy úgy éreztem, hogy azt kell mondanom. Kicsit hülyén éreztem magam, bár inkább csináltam volna bolondot magamból, mintsem a második állítás legyen igaz, de valahogy az jött le, hogy bizony tényleg válnak a szülei. A fogas állítással éreztem, hogy nem stimmel valami.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. október 20. 15:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. október 20. 19:56 | Link

Agaton
még az előző tanévben

 Aznap éjszaka ő őrjáratozott a kastélyban. A keleti szárnyat nem igazán szerette, főleg azt a hangoskodó folyosót, ahol egyik alkalommal még talán elsőéves korában belevarázsolódott a portrék világába. Néhány festett alak azóta is felemlegette a kalandját, és folyamatosan invitálták egy-egy izgalmasabb borozásra őt is.
 Ezért is kerülte, ha a keleti szárnyba osztották be. Míg az összes többi folyosón legalább háromszor elment, addig az éjszaka is hangos freskóknál csak egyszer egy éjszaka alatt. És hát mit ad isten, pont ott kószált egy taláros gyerek a kutyájával.
 Fújt egyet, és határozott lépésekkel elindult felé. A kutyát és a diákot is látta már, ha jól emlékezett az Eridon tornyán belül, így az állat is felismerhette őt.
 - Tudtad, hogy tilos éjszaka a folyosón járkálni? - tette fel a kérdést a tőle telhető legszámonkérőbb hangon, és a teljesség kedvéért még keresztbe is tette a kezeit.
 Nem tudta, mi van ezekkel az elsősökkel. Ott volt az a navinés lány, előtte meg az a nagyszájú Fruzsina. Remélte, hogy ezzel a fiúval nem lesz annyi gondja. Már egészen kezdett hozzászokni, hogyan kell visszakísérni az elkószált bárányokat a helyükre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. december 28. 23:29 | Link

Széplaki Alíz


Eleinte kíváncsian fürkésztem Alíz szemeit, bizakodtam benne, hogy rosszat fog mondani és nem fog rájönni arra, hogy melyik az igaz állítás. De tévedtem. Alízon nem lehetett olyan egyszerűen kifogni, elég hamar kitalálta a turpisságot.
- Igazad van, de erről most nem igazán szeretnék beszélgetni - mondtam kissé elhalkuló hangon és szemeimet egy távolabbi pontra emeltem. Azt hittem, hogy lesz még kedvem egy kicsit csevegni, de ahogy egyre inkább uralmuk alá vettek a sötét gondolatok, úgy szomorodtam el.
- Ne haragudj, de ilyen savanyú ábrázattal nincsen tovább kedvem itt üldögélni, majd játszunk máskor - mondtam és sebes léptekkel távoztam a klubhelyiségünk felé. Lehet megbántottam a lányt és az is lehet, hogy soha többet nem lesz kedve társalogni velem, de egyelőre a saját lelkiállapotom sokkal jobban érdekelt. Most nagyon önzőnek bizonyultam, de Alíz talán megbocsátja.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. december 28. 23:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. február 10. 20:13 | Link

Navinés móka - február 8. délután

Nagyjából annyi kedvem volt ma felkelni, mint egy halálos betegnek végighallgatni mi az a bizonyos végdátum. Semmi. Görcsben állt a gyomrom és még mindig lázas voltam. A korcsolyázós kalandot még csak túléltem, de úgy néz ki a hét elején elhúzódó fotózást a Duna partján kevésbé. Még mindig rázott a hideg, folyik az orrom, fáj a torkom, és úgy köhögök, mint egy tüdőbeteg öt éves. Éppen a kanapén ücsörögtem a kandallóval szemben, amikor eljutott hozzám a házban futó verseny és a feladatok. Teljesen biztos volt, hogy én ki nem teszem a kastélyból a lábaimat, így egyet ki is lőttem. Bár biztos vicces lehet elégedni egy mondjuk… igen, tudom kinek az alakját adnám neki, nem fontos, szalmabábut. Nagyot szusszantam, ahogy olvastam tovább. A hamu kérdéses volt, ahhoz is meg kell mozdulni sajnos, eléggé meh volt ez az egész. A jelmezes meg… nem, nincs  az a pénz, hogy a nyuszis onesiemből kipattanjak bármi másért. A fejembe húztam a kapucnis füleket, megigazítottam a cipzárom, majd a pléddel magam körül fogtam azt a megbűvölt tárgyat és egy fél órás művelet után két marékkal benne elindultam kifelé.
Hangos csoszogással adtam a portrék és az emberek tudtára, mennyire nem akarok én itt keringeni, de aztán erőt vettem magamon. Az egyik lépcsőházon át áttipegtem a legközelebbi folyosóra, amit ismertem, majd fogtam, és jól felöntöttem a hamuval az utat egy részen, eleget szerencsétlenkedtem vele, mert nem akartam magamra borítani, fogni kellett a plédem is. Miért nincsen még vagy két kezem? Bruh. Nagyot tüsszentettem, a hamu meg szállt jobbra és balra a folyosón, így hessegetve hátráltam el az edénnyel a kezemben. Aztán elindultam vissza. A maradékből jutott a lépcsőházba is, meg még pár pontra, ahova a lelkem elvitt. Végül visszatopogtam a klubhelyiségbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet