28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
200
Írta: 2014. szeptember 7. 09:03
| Link

Ombozi Noel

Egyszerre kissé kellemetlenül kezdett érinteni, hogy szem- és fültanúi lett a folyosó szinte valamennyi festménye, hogy mennyire a béka segge alatt vergődik a tekintélyem.
Nem mondhatnám, hogy érzékeny volnék erre, hiszen csak most, nemrég kezdtem el egyáltalán növeszteni, azelőtt soha nem voltam olyan pozícióban, mely ilyesmivel járt volna. Könyvtárosként is inkább csak egy voltam a többi könyvmoly között, mintsem olyasvalaki, aki szigorú tekintettel járja a sorokat, és azt nézi, ki nem bánik megfelelő módon a könyvekkel.
De most házvezető helyettes voltam, és ez több mindennel járt, többek között azzal is, hogy nem hagyhattam szó nélkül, ha valaki.. nos, helytelenül viselkedik. És Noel nem volt épp minta példával elöljáró a helyes viselkedésben, azt gondoltam, hogy keménynek kell lennem vele. Tévedtem.
És ahogy igyekeztem változtatni a módszeremen, valószínűleg elég nevetséges benyomást kelthettem. Mint, aki nem tudja, mit csinál. Nem is igazán voltam biztos benne, hogy tudom.
Úgy tűnt, ha kedvesebb vagyok vele, azzal több sikerem lesz, így végül dobtam a szigorú néni szerepet. Már csak azért is, mert egyáltalán nem én voltam, nem ment ez a szerepjátszás. Nem tudtam úgy tenni, mintha más lennék, mint aki.
Hosszú percek teltek el néma munkával, és egyre csak gyűltek a fal mellett a megtisztított képek. A magasabb helyre valókat pálcám intéseivel küldtem vissza helyükre, ahogy haladtunk a folyosó mentén. Némelyik visszaesett, és egyik-másik festett lakó ezt egy halálsikollyal jutalmazta, de mivel nyomban újra elkaptam őket a levegőben a lebegtető bűbájjal, hamar abbahagyták, és sűrű bocsánatkéréseim közepette végül csak visszakerültek a helyükre ők is.
Szépen haladt Noel, és végül megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni, mert nem szerettem volna, ha haragban válunk el, ha végez a büntetésével.
Karácsonyi bál, piros ruha. Emlékeztem, úgy néztem ki aznap, mint egy mikulás virág. Nagyon szép kis ruha az. De ami fura, hogy a rellonos srác is pontosan emlékszik rá, noha szavaiból ítélve alig pár másodpercig láthatott. Megrántja a vállát, mintha nem is számítana, csak úgy mellesleg megemlítette.
- Ó. Sajnálom, nem akartam. Ugye nem volt nálad ital? - Nem ritka történeti elem, hogy ilyen esetekben úgy lököm meg az embereket, hogy azok leöntik magukat valamivel. Utálatos egy dolog, mert nem mindenki öltözik úgy, mint én, hogy a ruhára ömlő puncs ne hagyjon nyomot, hisz ugyanolyan színű az ital, mint a ruha.
- Igen.. elég sokan néznek még most is diáknak. Bár mióta házvezető helyettes vagyok, valamivel ritkábban - mondom kicsit kuncogva. Noelre függesztem tekintetem, újabb képpel készült el közben. - Te viszont sokkal idősebbnek tűnsz a korodnál.
Egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy ez vajon most sértő lehetett-e, de nem tudom megállapítani. Sok nőnek viharfelhő költözne a feje fölé, ha ilyet hallana valakitől, de egy fiatal srác talán máshogy éli meg a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Első látásra büntetés
Írta: 2014. szeptember 7. 22:32
| Link

Havas Julis
Éjszakai járőrözés. Az ember azt hinné, hogy amikor Michelle mélypontra kerül, végleg megutálja az egész prefektusi léttel járó hercehurcát. De nem. Ilyenkor kel csak igazán életre! Bár tény és való, hogy az utóbbi időben semmi hangulata sem volt elvégezni kötelességeit, mégis megtette, mostanra pedig Misivel átlendültek a problémáikon és ő is magához tért. Üdv köztünk újra, régi Michelle. Megint minden olyanná vált, mint annak idején, mikor idekerült, azzal a különbséggel, hogy azóta eltelt több, mint egy év.
Jó rég nem osztott már ki büntetést, ami azért így nem igaz, hiszen a Séllei lány egy hónapja megkapta a magáét, de akkor is. Egy hónap szívatás nélkül olyan, mint egy hét kaja nélkül. Mire megszoknád, beledöglesz. Szóval jah, nem rajong az eseménytelen estékért, éppen ezért örül meg a nesznek, amelyet véletlenül hall meg az egyik folyosóról. Halálosan laza léptekkel veszi a hang felé az irányt, még csak pálcát sem készít elő, elegendő, hogy a jelvény ott villog rajta. Lassú tempóban fordul be a sarkon, hogy aztán felvont szemöldökkel figyelje, ahogyan egy fiú randalírozik a folyosón. Megjegyzem, biztosan elment az esze, tekintve, hogy egy krokodilt szorongatva futkos fel s alá, hangosan magyaráz a festményeknek és, szentséges egek, a krokodil olyan trágár szavakat használ, hogy abba kis híján még Michelle is belepirul. Pedig azért érezzük, hogy szőkeségünket nem egy apácazárdából szalajtották, szóval, ha el kell valakit küldeni trópusi éghajlatra, na akkor hozzá kell fordulni. Sóhajt egyet és közelebb sétál.
- Abbahagynád a kiabálást? Kérlek. Takarodó után hálókörleten kívül tartózkodás, obszcén szavakat használó háziállat tartása és randalírozás. Mentség van, vagy mondod inkább a neved, házad és évfolyamod? – unott arckifejezéssel nézi a krokit. Ki az az elmeroggyant, aki egy ilyen hülye hüllőt akar magának, még akkor is, ha az nem igazi, hanem műanyag (?). Egyáltalán milyen nyomorék cipel magával egy műanyag ragadozót bárhová? Michelle határozottan gyagyásnak titulálta a fiút, akivel összehozta ez a felettébb kellemetlen éjszaka, de ez van, tennie kell a dolgát. Büntetés mode ON.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. szeptember 8. 07:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Tiszta romantika - vagy nem.
Írta: 2014. szeptember 8. 11:28
| Link

Kinek támadhatnak olyan rendhagyó ötletei az éjszaka közepén, hogy neki feltétlen el kell mennie abba az alagsori cuccosba - hivatalosan a "költő" a medencére gondolt -, hogy megmártóztassa habtestét, illetve házikedvence műanyag tagjait? Hát persze, hogy neki. Nem is lenne meglepő a dolog, már szinte az számítana annak, ha most az ágyában feküdne, és aludna. De hát, mind tudjuk, hogy a normális dolgok unalmasak.
Na de nézzük csak a kialakult, komikus helyzetet. Emberünk elindult ugyan, de mivel még mindig nem lépett annak ügyében, hogy térképet szerezzen, sikeresen kikötött itt, az isten háta mögötti folyosón. Zsülike, a krokodil ha ugyan nem is kajabál, de igen érthetően adja "gazdája" tudtára, hogy neki ez az ötlet baromi nem tetszik, és a címzett ezt nagyon ügyesen le is ejti. Azzal van épp elfoglalva, hogy a folyosóra belépve, tátott szájjal bámuljon körbe. Neki még tartogatnak erre meglepetéseket, így sikerült lefogniuk érdeklődését, ha csak egy 10 percnyi időre is. Rekord lenne. De nem is rest, hiszen Zsülike hamar besüllyed, vagyis, alsó felét bepasszírozza a zsebébe, az állatka onnan lóg ki, és ontja az áldást. De Julien nem foglalkozik vele, ő máris beáll valami körmeneti freskó elé, ahol, épp ugrálnak, mulatnak, és mikor ismerős nótára kezdenek rá, vagy épp megszólítják, ő készségesen válaszol. A nyelvi nehézségek se akadályok, tört magyarja, vagy épp franciája pont elég ide, mert egyes borgőzös lakóknak már teljesen mindegy, hogy mit hallanak, viszont rettentően jól mulat rajta. Kis agyában totálisan kikapcsol az, hogy mégis hány óra van, és, hogy neki baromira nem itt kellene lennie, hanem az ágyikójában, de minimum a körletében. Hát.. fail?
Amikor a szőke prefekta eléri őt, nemigen kapcsol, mert épp nagyon komoly arccal bólogat az egyik freskó felé, aki épp szerelmi tanácsokat ad neki - noha azt meg kell jegyezni, hogy századokkal ezelőtti viszonylatokban. Így, mikor megszólítják, nem olyan élesen, de sikerül felvisítania, Zsüli a földre kerül, miközben megpördülve a másik felé fordul, mit sem sejtve arról, hogy kivel fújta egy helyre a keleti szellő.
- Eöööhm... - vakarta meg fejét, miközben lehajolt a nagyon morcos, és elégedetlen krokodilért, amely hálája jeléül az ujjába harapott, így a lány is kaphatott ízelítőt abból, hogy milyen mocskos nyelvvel áldották meg őt.
- Abbahagyni, jó. - egyezik bele bólintgatással, és hallgatja a vádat. Hja, hogy takarodó is volt. Tudta ám ő, csak.. csak. Miért is foglalkozott volna veled.
- Mentség van. Eltéved, itt, és ők mulattatni. - mutogat a freskók felé, miközben reméli, hogy elég érthetően rakta össze hiányos szókincsét, majd leeresztve a kezét, kihúzza magát - nem, nem azért, mert bármit is tud, hanem egyszerűen bemutatkozik.
- Julien Armand Saint-Venant. - ház, évfolyam lemarad, hiszen, ő még nincs itt, majd jövőre, de széles mosollyal, tök ártatlanul pillog a másik felé.
- Téged? - billenti oldalra kíváncsian a fejét, hiszen, valahogy hívnia kell, nemde?

VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Kész átverés só
Írta: 2014. szeptember 8. 13:28
| Link

Havas Julis
A látvány vicces és lesújtó egyben. Kérésére a fiú végre ráfigyel, de ekkor a házi kedvenc (?) kiesik kezéből és ismét nekikezd az imádkozásnak, majd ráadásként bele is harap a srác kezébe, minek köszönhetően abból is ömleni kezd a szó. Hihetetlen élmény, az tény, de nem feltétlenül a pozitív értelemben.
- Nem tudom eldönteni, hogy melyikőtök a nagyobb állat – elkerekedett szemekkel hallgatja, ahogy a fiú is rákezd a szitkozódásra. Hát ez valami hihetetlen. Egy prefektus jelenlétében ilyen áldásokat elmormolni nem bátorság, egyenesen vakmerőség. Főleg, ha éppen Michelle a jelenlévő. Amikor a srác abbahagyja, prefektánk egyszerűen megcsóválja a fejét és kíváncsian várja a magyarázatot, amiből remélhetőleg kiderül, mit keres kint az újonc, takarodó után. Több dolgot is észrevesz. Az egyik, hogy töri a magyart. A másik, hogy agyalágyult, bár ha jobban meggondolom, ez már első látásra lecsurgott neki.
- Ez elég vérszegény mentség – megforgatja szemeit és már várja is a házat, nevet, évfolyamot, mikor elhangzik a Saint-Venant név. Akkorára nyílnak a szemei, hogy félő, a golyók tényleg kipotyognak belőle és elveszti őket végleg. Pár pillanatig levegőt sem vesz, ez az információ ugyanis teljes és totális üzemzavart, majd leállást okozott. Amíg a rendszer újraindult, addig végignézett a fiún. Semmi közös nincs bennük, hacsak nem az elvetemült fejük és természetük. Mert igen, aki műanyag, káromkodó krokodillal rohangál, annak valami nem oké odafönt.
- Saint-Venant? Na ne szórakozz velem. Ebben az iskolában csak két darab Saint-Venant van és biztosíthatlak róla, hogy egyik sem te vagy – összeszűkült szemmel méregeti a srácot. Valami nem stimmel. Nem tűnik olyan srácnak, aki hazudik, ráadásul szándékosan és ekkora bődületes baromságot. Michelle vészjelzője iszonyat mód elkezd villogni, hogy itt simliskedés van. Nem valószínű, hogy Juliska füllentene, pláne úgy, hogy a szőkét nem ismeri.
- Michelle Angelique Saint-Venant – felvont szemöldökkel figyeli a fiú reakcióját. Ha ez most valami átverés, akkor gyorsan elő fogja keríteni a kandi kamerát és betöri annak a fejét, aki ezt kitervelte. Talán még jó vicc is lehetne, ha szőkeségünk abban a kedvében lenne, de nincs. És ez itt az igazi bökkenő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 8. 15:28 | Link

Ronnie
Reggel

- Pedig elhiheted. Nem olyan nehéz és nem fáj benne a lábam.  – mondom neki. Majd kicsit elgondolkodom. – Hm. Most épp nincs iskola idő. Úgy hogy szerintem nem vészes. Amúgy nem öltözöm mindig így. Inkább sportosan szoktam. Most csak ilyen heppem volt. Amúgy mi az a Kazincy? – kérdezem most én, mert nem tudom, miről beszél, pontosan. – Igen itt minden egyedi. – teszem hozzá, mosolyogva.  -  Örvendek Ronnie. Igen mondták már egy páran. – mosolygok rá. – Szóval te is levitás vagy? Az jó. Lehet akkor már találkoztunk a gólyalakban. – mondom, majd újra elmosolyodom. – Nyugi én előtted két hónappal jöttem csak. De már neki vágtam most a vizsgáknak. Csak úgy kíváncsiságból, hogy mennyit tanultam anyámtól. – mondom, majd nyújtózom egyet. – Hm? Alaszkából, egy kis kikötő városban Nome-ban születtem. - Válaszolok neki.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Nincs itt semmi átverés, kéremalássan
Írta: 2014. szeptember 8. 16:06
| Link

Szegény szerencsétlen. Pedig Zsüli nem is olyan durva teremtés, na jó, egy kicsit mégis az, de nem rosszabb annál, mintha csempészett krokodilbébit babusgatna. Na akkor aztán még ő is megértené, hogy tényleg miért is pislognak rá furcsán. De most.. Nem is nagyon foglalkozik ezzel, inkább fogja, és bedugja az ujját végképp a krokodil szájába, hogy hallgasson el végleg, és valóban, harap, hallgat, káromkodásnak helye nincs.
- Nem én, nem. - rázza meg az okos buksiját, hogy ő lenne ám az ártatlan, és az állat az pedig most hallgat. Ki is húzza az ujját a kemény műanyagfogak közül, és szabad kezét zsebre vágja. Azt nem fogja fel, hogy nem csak Zsüli nyelvét kellett volna fékeznie, hanem a sajátját is, ilyen helyzetekben sosem fogja fel, hogy sokan érthetik azt, amit ő, akkor kiejt, és nem épp az édes anyanyelv fogalmát meríti kifele. Ő már csak ilyen. Nem kontrollálta magát sosem eléggé, nem volt meg előtte a példa, hiányosságokból pedig egy egész könyvet is tudna írni. De nem is ez a fontos számára most.
- De ez az igaz. Nem tudom, merre mi. - sóhajt fel, felfedve nehézségét jelenleg, hogy ha akarna, akkor se tudna visszaindulni most, mert csak megint valami istentelen helyre keveredne, mindenképp szüksége lesz arra, hogy minimálisan elmagyarázzák, hogy merre is van a hazafele, csakhogy, ahhoz előbb ki kell köhögnie, melyik ház diákseregét szaporítja. Az viszont nem most kerül terítékre, még várat magára, inkább elsüti a legnagyobb poént, amit csak lehet - akaratán kívül. Ez benne a legszebb. Ahogy észleli a lány arcán a változásokat, úgy pislog egyre sűrűbben, hogy mégis mi lehet az, ami ennyire sokkolta. A kiejtése nem lehet orbitális, hiszen a nevét saját anyanyelvén löki mindig is, és mást nem is mondott ezen kívül, amibe így bele lehet pistulni. De akkor..
És hallgat. Csendben, kivételesen nem közbe vágva hallgatja a monológot. Igen, tudja, hogy ketten voltak, tudta, hiszen ennyi infóval jött ide, semmi többel nem, egy fényképet sem kapott, hogy felismerhesse őket. De hát, ne csak a lány szemei guvadjanak ki, ő is hasonlóképpen pislog nagyokat, amikor a másik is bemutatkozik.
- Ó. Óóóó! - egyenesedik ki, és arcára körbeírhatatlan dolog költözik. A legjobban a meglepettség, öröm, és az a fajta érzet jele, amikor valakit úgy ér valamilyen infó, mintha épp a fenekébe csípett volna a darázs.
- Csak két darab volt, ez igaz, nagyon is. - magyarázta, immáron franciául, a magyar csúnyaságát eldobva, immáron gördülékenyen, sokkalta szebben ejtve a szavakat. Tudatosan váltott, miközben Zsüli a földre kerül, kezei a zsebében matatnak, ő pedig egyenesen a lány elé lépdel, és végül ismét rápillant, immáron egy papírost szorongatva a kezében.
- Michelle.. én tényleg nem vagyok a kettő közül egyik sem. Én a harmadik vagyok. - magabiztos mosoly, miközben átnyújtotta a papírt neki, egyenesen a kezébe nyomta, hogy hajtsa szét, nézzen bele, és mindent megtud. Az írás az ő bizonyítéka, a családfő tökéletesen felismerhető írása, a szavak, amelyben kimondja, hogy ez a kölök itt pontosan az, akinek mondja magát, az ő fia, az ő testvérük - még, ha csak félig is, de az övék. És ez ellen nem tudnak semmit sem tenni.
Utoljára módosította:Julien Armand Saint-Venant, 2014. szeptember 8. 16:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Hogy lett volna anyád magzatvizébe cápa...
Írta: 2014. szeptember 8. 17:45
| Link

Havas Julis
- Gondolom most jöttél – nem mondhatnánk, hogy a prefekta szíve megesik a fiún, de kevésbé tervezi leenni a fejét. Újonc még, nem ismeri a járást, Michelle meg nem akkora állat, mint amekkorának beállítja… Mindenki. Szóval jah, próbál toleráns lenni, majdnem el is mosolyodik, de aztán a név hallatán, no meg az utána következő válaszokon a biztosíték úgy kicsapódik, hogy aki beleér azt tuti agyonüti a kettőhúsz. És akkor jól járt, mert nem a leányzónk volt a támadó.
Ki hitte volna, hogy egyszerű büntetésből ekkora kalamajka lesz? Kiveszi a fiú kezéből a papirkát és eldönti, hogy most lett elege az egész elrohasztott pereputtyból. Ekkora pofátlanságot! Az apja kitagadja őket, oda se bagózik, de valakire hagynia kell a lóvéját, meg a femili hírnevét, ezért előveszi a fattyát (teszem hozzá, a fattyát!) és fix, hogy bár a pokolba kívánja a gyereket, élni fog a lehetőséggel, hogy a családi pecsétgyűrűt ő kapja meg. Ha nem állna fenn ez a helyzet, ami jelenleg sajnálatos módon mégis fennáll, valószínűleg páros lábbal rúgta volna ki Julient, mondván ne szennyezze a jó hírét a Saint-Venantoknak. Na meg még mit nem. Elég gáz tizennyolc év után rájönni arra, hogy van egy féltestvéred, aki ugyanolyan hülye, mint te az ikreddel. Nem csoda, hogy Michelle teljesen elképedve meregeti a szemét és hol a papírt, hol a srácot nézi.
- Oh mon Dieu! C'est une blague? – teljesen elképedve ejti ki a francia szavakat. Ő, aki soha, egyetlen mondatot sem szól franciául a Bagolykő területén, képtelen megtalálni bármelyik nyelven a megfelelő kifejezést arra a dühre, vagy inkább haragra, amit érez. A vér láthatóan pillanatok alatt száll az agyába, nem mellesleg az egekig nyomva ezzel a már amúgy is magas vérnyomását. Csak fixírozza a papírt, de nem hisz a szemének. – Ez egyszerűen hihetetlen! Ki gondolta volna, hogy a legnagyobb k**** a családban az apánk? Jéééézusom… - homlokára emeli a kezét és végül gyilkos pillantást vet Julienre. – Csak hogy tudd, ezzel írtad alá a halálos ítéletedet. Nem elég, hogy a mihaszna, fontoskodó, senkiházi, sz**ha apánk más nőt k*f*lt suttyomban, még itt vagy te is végeredményként. Hogy lett volna cápa abban a tetves magzatvízben! – ha bárki azt gondolná, hogy Michelle eleresztette magát jeleznénk, hogy most volt csak igazán finom és nőies. Villámló szemekkel méri végig a fiút és végleg leesik neki, mire fel ez a hirtelen „elismerem a kölyköm” dolog. Mivel nem maradt örökös, aki tovább vihetné a család örökségét, így kellett valaki. Szőkeségünk egészen biztos benne, hogy sóher apjuk nemhogy nem kedveli, rühelli ezt a porontyot. Fő a családi összetartás.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. szeptember 8. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Micsoda testvéri szeretet *-*
Írta: 2014. szeptember 9. 00:21
| Link

Igen, igen, most. - bőszen bólogatott, hiszen beletrafált a dolgokba, és pontosan körbeírta ami ő jelenleg, és ami miatt, tényleg nem okolható igazán. Az más tészta, hogy amúgy is lógni készült éjjel, meg fürdőzni, de hát ilyen poént nem lő le, beadja az ártatlant, hogy eltévedt, és már régóta kavarog idekint, és még mindig nem talált vissza. Így már egészen kellemesen hangzanak a dolgok a fejében is, no meg, a kilátásai is egészen javulóban vannak. Vagyis, voltak.
Az már merőben más vonulat volt, hogy mint kiderült, totálisan a véletlennek köszönhető, hogy pont abba a prefektusba botlott bele, akit keresett, vagyis, a kettő közül, kit kutatott. Igaz a mondás, hogy a bolondnak áll a szerencse? Meglehet. Bár nem érzékeli azt, hogy ez neki nem biztos, hogy totálisan jó, mert hát, elvégre, nem sokan fogadnak nagy örömmel olyasvalakit, aki tök idegen, de kiköhögi, hogy amúgy hellószia, én vagyok a testvéretek. Ez csak Julien agyában békés gondolat, alternatíva, de na, nem lehet mondani, hogy ő rosszul állt volna a dolgokhoz. Csendben figyeli azt is, ahogyan – immáron hívhatja így -, nővére a papírt vizsgálta, ujjaival szórakozottan játszadozik oldalláncával, csilingel is néha a fém, de csak igen halkan. Látja, amit látnia kell, hogy az arcán miféle változások mennek végbe, ahogyan a sorokból megbizonyosodhat, hogy most tényleg nem hazudott, füllentett, szépített semmit. Nem épp a legjobb dolog, hogy így, meg ilyen távlatokban, ilyesmi múlttal szereznek tudomást róla, hogy ki is ő. Már egy ideje itt volt, sosem gondolt bele igazán, hogy milyen is lesz a Nagy Találka, és azt sem tudta megsaccolni, mennyi idő telik majd el addig, míg megleli őket. Ahogy rápillant, békés, barátságos vigyort küld felé, majd amint meghallja szavait, már rázza is a fejét, hogy nem, nem az, igazak a sorok, igaz minden.
- Jobb vicceim vannak ennél, sokkal. – vetette félvállról oda felé, csak azért, hogy járassa a száját, majd ismét csak csendben figyelte őt, pillogva, újra feltűnő szavait hallgatva. Nemigen ért minden szót tisztán, vannak még neki is olyanok, amelyeket csak saccol, mit jelent, de már sokkal jobban halad ezzel is, mint mielőtt idejött volna. Hagyja inkább, míg a másik kikiabálja magát, és ahogy észleli a környezetét, érzi azt a festett, sok kis szemet, amely rájuk szegeződik. Na igen, ilyen esetekkor még a mulatságnak is vége, és mindenki figyel, egyes, pletykás, és mászkálós portréalakok messzebbről gyűlnek ide, hogy jót mulassanak. Hát tegyék!
- Ne mondj ilyeneket róla.. A mama szerint csak meggondolatlan volt, nem murvaizé. – biggyeszti le ajkait, mintha tényleg nagyon védeni akarná az öreget, akiről azt sem tudja, van-e füle, vagy hogyan néz ki napfényben.
- Nem írtam alá semmit sem. Szerintem igazán nagy öröm, hogy itt vagyok. Én mindig is tök megismertelek volna titeket. Olyan mókás ez! – lelkendezik. Julien nagy hibái egyike az, hogy nem kapcsol olyankor, amikor kellene, és meg kellene húznia magát. A veszélyérzet hiány az, amely lelkessé, már-már vidámmá teszi őt. Nem az, hogy cukormázas, csak egyszerűen nem fog a semmiért haragot generálni a másik felé.
- Inkább krokodil. – teszi hozzá csendben végül, és a szavak helyett annak szenteli figyelmét, hogy jól megnézze magának az arcocskát, még ha az dühös is jelenleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Ne akard tudni...
Írta: 2014. szeptember 14. 21:49
| Link

Havas Julis
Szinte meg se hallja, amit innentől Julis beszél. Hogyan történhet ez meg pont velük? Annyi mocsok dolog után valóban az a volna a büntetésük, hogy kapjanak egy féltestvért a tróger apjuktól, aki ráadásul még az orruk alá is dörgöli, hogy megszívták, mert apuci bizony Juliskára iratja majd mindenét, nem rájuk, a TÖRVÉNYES örökösökre. Az már egészen más kérdés, hogy akkor sem kéne az ikreknek, ha földön csúszna előttük a giliszta apjuk, de mindegy. Ez elvi kérdés. Egy épp előbukkant fattyú rosszabb hírnév, mint ők ketten, ami azért teljesítmény.
- MEGGONDOLATLAN? – emelt hangerővel kérdez vissza, szemei szikrákat szórnak. Ő nem épp így fogalmazott volna, tekintve, hogy csinált egy gyereket, de egész életében nem is volt kíváncsi rá, majd mikor a szükség úgy kívánta, elismerte gyermekeként, hogy ezzel Misiéket bosszantsa.  Ez a legkevésbé se meggondolatlan, sokkal inkább aljas, mocskos és önző. Bár Michelle anyjukat is legalább úgy utálja, mint apjukat, azért egy pillanatra átsüvített az agyán, hogy a kissé már meggörnyedt mama hogyan fogadhatta a hírt. Azon kívül persze, hogy szemet hunyt az egész felett, mert mi mást tehetett volna?
- Most hallok a létezésedről először, ráadásul úgy, hogy az orrom előtt állsz. Ugye megengeded, hogy kiakadjak? Kösz – franciául beszél továbbra is a fiúhoz, mert, ahogy elnézi, sokkal könnyebben megérti azt. Aztán látja, hogy Julis már nem is annyira idegesítő, talán pár vonásában még hasonlít is rájuk – TALÁN -, meg amúgy is. Nincs mit tenni, ő is Saint-Venant. Nem tehet róla, hogy a fater egy hűtlen tróger volt, sosem a gyerek hibás a szülők hülyeségéért. Bár Michelle nem az a fajta, akinek megesik mindenkin a szíve, most mégis megsajnálta féltestvérét. Bánja az ég, elviseli ő valahogy, csak Misinek hogy adagolja ezt be? Valószínűleg az első dolog az lesz, hogy öccse ledob egy atombombát ex-otthonukra, majd miközben az landol, megfojtja Julist. Szép kilátások, nem vitás, de ezt mégis jó lenne megelőzni.
- Rendben, talán egy kicsit goromba voltam… - megadóan kezd magyarázni, mikor hallja, hogy az egyik festett alak azt súgja a másiknak, hogy szőkeségünk gyenge, amiért megkönyörül rajta, sőt, meghazudtolja rellonos mivoltát. Ez az a pillanat, ahol megtörténik a képszakadás és Michelle olyan lendülettel vágja bele egyik kését a falba, hogy az addig dumáló festmény halálra rémül. A hirtelen beállt csendben akár meghallhatnák a légy zümmögését is. De nem. – Mindjárt jobb. Szóval ez egyszer megkönyörülök rajtad rokon. Nem büntetlek feketére és még a hálókörletedbe is visszaviszlek, de cserébe meg kell ígérned, hogy nem kavarsz be nekem. Van még egy tesód, akinek tudnia kéne a létezésedről… - megforgatja szemeit, miközben odalép a pengéhez, hogy kihúzza a falból. Rápillant a legifjabb SV-re és várja a választ. Jobban jár, ha azt feleli, áll az alku…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Pedig nagyon kíváncsi vagyok.
Írta: 2014. szeptember 14. 22:19
| Link

Hát, biztos kellemesebb élmény lett volna, ha egy kávé mellett ülve beszélik át a dolgokat. Vagy nem, nemigen ismeri a testvérét, így nem tudhatja, melyik módszerrel lett volna jobb. Elgondolkodott azon, hogy ír nekik egy levelet, hogy hahó, itt vagyok, és fussunk össze, de vagy mindig kiment a fejéből, vagy nem vette rá a lélek. Az írás nem annyira bizonyítható, mint az, hogy előttük áll, és megmutatja a tárgyi bizonyítékot, hogy nem ő firkantotta magának az igazolványaira ezt a nevet, hanem valóban – félig csak – az ő vérük. Hát, már mindegy, hiszen itt áll, csendben bámulja a másik arcát, amely lehet, hogy perceken belül még mérgesebb lehet, vagy egyenesen robban. Picit behúzza a nyakát, főleg akkor, amikor saját egyik elhangzott szavát zúdítja rá. Komolyan. Ő ezt hiszi, és tudja, neki más verziót nem mondtak. De ha ebben az életben találkozik valaha az apjával, akkor okosabb lesz, és biztos, hogy megkérdi, miért is hozták őt össze.
- AAAAZ! – puszta poénból veszi át nővére hangsúlyának mását, persze, halkabban, hiszen nem akar ő kiabálni, neki semmi baja nincs, sőt, még örül is. Örül hát, mert kipipálhat egy pontot arról a listáról, amivel érkezett, no meg, benne nincsenek ilyen negatív gátak a másikak ellen, meg akarja ismerni őket, még ha ebből az egész szituációból hogy nem lesz a legszeretettebb kisöccs ebben az évben. Évezredben. Nem is gond, majd lesz valami alapon vágja zsebre a kezeit, és immáron francia szavakat hall, ami nagyszerű, mert még jobban megért mindent, örül, hogy ennyit kedvességet kapott ezek mellé. Csak mosolyog, széles békamosolyával fürkészi őt, majd megvonja a vállát kissé, és széttárja a karjait, hogy nem tehet arról, hogy nem lett otthon, vagyis náluk reklámozva.
- Én sem sokat tudtam. Igaz, nem elsőre hallottam rólatok.. de na. Nem tudtam például, hogy ilyen csinos nővérem van. Most akadjak én is ki? – jó, hát hízelegni azt tud, ez tény, ha nem is javít semmit az esélyeken, de jól esett neki. Visszadugja inkább kezeit a zsebébe, és rágó helyett nyelvét rágcsálja. Nem, nem kezdi eljátszani, hogy kiakadt, mert neki amúgy is célja volt ez a találka, igaz, plusz fővel, de a meglepetés felbukkanása csak jót tett neki. Ennyivel előrébb jár, de azzal is, hogy a hírét biztos elviszik a másik félnek is, és gyanítja, hogy nem kell sokat várnia arra a találkára. Az, hogy kellemes lesz-e, vagy sem, már más tészta.
- Semmi gond.. – legyint, hogy ez miatt ne szabadkozzon, kapott ő már az életben ennél rosszabbakat is, amikor még ennyire sem bántak vele kedvesen. Rászolgált, mert tényleg egy hihetetlenül nagy tróger, de élvezi. Ez már lepereg róla, és csak vigyorog magában mint a tök, ámbár most csak mosoly ült ki arcára. Amikor viszont előkerül a kés, szemei kissé tágra nyílnak, és a pillanatnyi sokk után – és fellélegzés után, hogy nem az ő torkát metszették el -. Csak pillog párat a falban pihenő késre, és kellemes szitokszavak préselődnek ki ajkain. Azért ez.. hű, meg ha volt.
- Szerencsétlen… fal. – csóválja meg a fejét, bár igazából nem is érdekli az, hogy épp azon majréznak, hogy „hogy néz ki az a lyuk ott?!”. Inkább csak a falhoz lép, és nekidöntve hátát, ismét a másikra figyel, szórakozottan bólintgatva a dolgokra.
- Király! Amúgy se csináltam volna meg a büntetőmunkát. – mert mocsok lusta hozzá, de ezt inkább magában tartja. - Mégis hogyan kavarnék én be neked? Végigrohanok a folyosón azt kajabálva, hogy te vagy a testvérem? Vagy..? – tényleg kérdi pillantásai voltak, hiszen nem értette meg, mivel tudna azon kívül bekavarni, hogy létezik, és még egy iskolába is jár velük. Viszont hamar vigyor ül ki arcára, amikor felmerül a másik testvér, ha csak szavakban is.
- Tudok róla is, vagyis,, annyit, mint eddig rólad. Ő milyen? Mesélsz nekem róla? – érdeklődik, hogy addig, míg nem fut belé, legalább elképzelése legyen arról, kire gondolhat úgy, hogy az az ő bátyja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Alex
Írta: 2014. november 17. 21:42
| Link

Kakasviadal
~ a Linnel való szakítás utáni második napon ~

//ajtó-ablak bezárva//

A "feldúlt" , "zilált" , "mardosó lelkiismeretű" jelzők mind-mind ékesen szólnak most Mihaelünk lelkiállapotáról a két nappal ez előtti szakítás óta. Szó se róla, jól alszik, van étvágya, nem süllyedt mély depresszióba, de a hangulata jelentős zuhanáson ment keresztül. Életében először sikerült bűntudatot éreznie és már most állítja, nem lesznek jó barátok a közeljövőben, de még a távoliban sem. Sajnálja, hogy tiszavirág életű lett ez a bimbózó szerelem, mert ha sikerült volna önmegtartóztatnia, szép élet is várhatott volna rá. Amolyan rendes, amilyen a normális, hétköznapi embereknek szokott lenni, nem a trógereknek, mint ő.
Az élet viszont nem áll meg, ahogyan a kötelességek és teendők listája sem lesz kurtább- prefektusként még mindig "elméletileg" a rend őre, gyakorlatilag ott büntet, ahol ér és két nap alatt több büntetőmunkát osztott ki, mint két hónap alatt összesen. Az ötödévesek közül néhányan már fontolgatják, hogy kerítenek egy nagy szemeteszsákot, feldarabolják a zöld tetűt és elhantolják a gyógynövények közé. Úgyis bioszemét, majd lebomlik. Most épp két eridonos harmadéves lány áll előtte kipirult, dühödt arccal, ám Mihael csak unott, üres pillantással viszonozza a szikrázó tekintetek sortüzét, fülei pedig mintha megsüketültek volna. Semmit nem enged be agyához a felháborodás hangjaiból, mindent kizár végszóként kiosztva az ítéletet: a folyosón való párbajozásért egy hétig fel kell mosniuk minden áldott nap az összes folyosót reggel és este varázslat nélkül. Majd a gondnok felügyeli a munkájukat. Miután elhajtja a két csitrit, s azok halló- és látótávolságon kívül kerültek, nekidől egy darab szabad falfelületnek, miközben a mellette levő portréból egy erősen ittas nőszemély ordítozik neki röpke öt teljes perce.
- Hogy nem szégyelled magad, te ganajtúró bogár, teeeee, te aljas söpredék! És még téged választanak ezeknek a szegény gyerekeknek az okítására, HEEEEEEE? Kivágnálak innen, mint kutyát az esőre, te kis giliszta!!! Méghogy prefektus! Az én időmben kitekerték volna a nyakad és bedobtak volna a kutyák közé, vagy ki az utcára, ÚGY BIZONY!-
- Ideje lesz befognod a pofÁD, TE VÉN SATRAFA! - A végére már elpattan a cérnája és olyat üvölt a vén szatyorra, hogy még az is visszahőköl a meglepettségtől, majd morogva átvonul egy másik kép lakójához tovább folytatni az ivást. Elfogyott a löttye. A néhány másodperces intermezzo felett hamar napirendre tér a részeg portrélakók gyülekezete, és ő is fontolóra veszi, hogy lassan ideje lenne elindulnia vissza a pincébe még egy utolsó jelentést tenni, mielőtt hazamegy Bogolyfalvára.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. november 18. 14:48 | Link

A **** ****** *******
Még tavaly, vizsgaidőszak előtt

- Vigyázz! Vigyázz! Félre! - Amúgy nem szoktam ilyen durván arrébb küldeni az embereket, ahogy kerülgetem őket a klubhelyiségben. Vége az óráknak, mindenki itt lebzsel, és - ÚTBAN VAN!
De most az agyamat vörös köd lepi el. Végre eljutok a portrélyukig, kitaszítom a szfinxfestmény hátulját, majd lehuppanok a folyosókőre, és megkerülve a képkeretet visszalököm azt.
Aileen megígértette velem, hogy nem átkozom szét azt a rohadékot. Tulajdonképpen nem is fogom. Annyira nevetséges, amikor az emberek egy vékony kis vacak bottal próbálják elintézni az ügyeiket. Kábé, mintha lekártyáznák. Nem fogom megátkozni. Felállok, és kiverem a szart is belőle.
Erős lökésekkel hajtom magam előre, és újra-újra lejátszódik előttem, mint egy filmszalag. Lin könnyáztatta 'semmiértelmeazéletnek' arca, és ahogy elzokogja a történteket. Én mindig tudtam. Már a legelején sem tetszett az a kis takonypóc, aki olyan nagyra van magával meg a késeivel. De mit mondjon az ember Linnek, amikor az azzal jön szempillákat rebegtetve, ó Mihael nem olyan, korcsolyáztunk, táncoltunk, tök cuki. *.* Ennyit erről a görényről. De most bántotta meg utoljára...
Azt hittem, az alagsorból kell kirángatnom, de meglepetésemre még egy emeletet sem mehetek, egy sarokra megpillantom az átkozottat.
- Hé! - kiáltok oda, és gyorsítok a tempón. Odaérek hozzá, és hirtelen semmit nem tudok mondani, ahogy belenézek abba az önelégült képébe. Nincs értelme bármit mondanom. És igazából nem is akarok. Megszorítom a karfákat, és kilépek a lábtartókból, álló helyzetbe lököm magam. Jó ideje foglalkozik velem Rubya prof, nem is a felállással van gond, hanem úgy maradni.
Hátrahúzom a karom - igazán nem mondhatja, hogy figyelmeztetés nélkül jött - és minden mérgemet az arcába zúdítom az öklöm által.
A lendülettől az egész testem előre dől, és előrelépni kevésbé jön reflexből, mint belekapni a gallérjába, és rázuhanni. Nem érdekel, újabb és újabb csapásokra emelem a karom.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. november 19. 01:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Alex
Írta: 2014. november 19. 00:52
| Link

Bevásárlókocsi

Nem számít semmi extrára, különleges történésre, mára kimerítette a szenyósági tartalékait és legszívesebben távol maradna az összes embertől. Ritkán alakul ki emberundor a gyomrában, de most a háta közepére sem kívánja ezt az állatfajt. Kell a csend, kell az emésztés, csak persze mindenki sz*rik bele, mikor meló van. Mindegy, majd hazamegy és kialussza magát, vagy más programot szervez. Csak ne forogna folyton-folyvást minden gondolata akörül az átkozott, két nappal ez előtti vita körül. Az agya újra és újra visszapörgeti a képkockákat, mikor éppen üresben pörög, nincs mit csináljon és újra meg újra erősödik benne a fura, eddig idegennek számító veszteség érzete. Nem kell szappanoperaszerű drámára gondolni, de igenis belegondolt, hogy eltolta kicsit az egészet... kicsit nagyon.
A fülébe hatoló kiáltás végre felrázza mélázásából, de annyira nem ezen a síkon mozgott agyilag, hogy most csak áll és bámul összeráncolt szemöldökkel, kissé üveges tekintettel a közeledő Dolánszkyra. Ismeri, hogyne ismerné? Néhányszor látta, egy légtérbe kerültek, mikor Lin is ott volt, másképp meg nem közelített volna egy ilyen majmot. Meg nem is volt vele baja igazából... míg meg nem tudta, milyen bensőséges a Linnel való viszonya. Hiába motoszkál a vészcsengője, egyszerűen az agya egy fele körberöhögi a gondolatot is, hogy Dolánszky felé gurul vérpitbull pofával, a másik fele meg hüledezik, hogy van ennek ennyi vér a lába között, hogy egyáltalán meg merje próbálni? Ha egy másodperccel hamarabb mozdul, még ki is boklasztotta volna a levitás Don Juan-t, ám a késés eredményeképpen egész egyszerűen bekapja az öklöst, méghozzá szép nagy slunggal, mi több, lezuhannak a földre és rajta landol Dolánszky is teljes súlyával. A feje jól odavágódik a padlónak, egy pillanatig csillagokat lát, és nagy nehezen ezen a csillámporos valamin keresztül szűrődik át az újabb csapásra készülő levitás mozgáskultúrája.
Jobb keze magától mozdul meg és kapja el Alexet toroknál, rámarkol (már ha Alex nem kezdte el kitaposni a bélrendszerét, mert ebben az esetben esélyes, hogy Mihael csúfos vereséget fog szenvedni az általa igencsak megutált Dolánszkytól), s ugyan nem fojtogat, érezhető, hogy ha Alex tovább próbálkozik, a rellonos is meg fogja ropogtatni a gigáját.
- Szállsz le... rólam... te rohadt rolleres... - Azon van, hogy legurítsa magáról Alexet, csak nem olyan könnyű az, mikor a másik nem totálisan magatehetetlen és igenis visszaüthet. De azért minden álma lelökni magáról ezt a zsák krumplit és egy jó nagyot rúgni a gyomrába szívélyességből. És amennyiben sikerül, meg is fogja tenni jobb lábbal kivitelezve. Most valahogy rohadtul nem számít, hogy őt ezért ki is vághatják a fenébe még a suliból is- vérszemet kapott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. november 19. 02:24 | Link

Udvariatlan fiatalember
egy igen rövid hozzászólás

Nem kenyerem a verekedés. Általában túlságosan flegma vagyok ahhoz, hogy annyira felbosszantsam magam, hogy megüssek bárkit. No meg nem is igen provokált még ki senki egy nyaklevest. Magam is meglepődöm, mennyire egyszerű beverni ennek a mocsokládának a képét úja és újra. Felbuzog bennem az ártás öröme. Annyira megérdemli. Jóformán meg sem érzem, ahogy a kemény arccsontok találkoznak az öklömmel. De sajnos ha az ember ádámcsutkáját vissza igyekeznek egyengetni a torka síkjába, egészen más dolgok kezdik érdekelni. Például hogy mennyire hiányoznak az akadálymentes légutak. Odakapok fél kézzel, próbálok enyhíteni marka szorításán. Persze hiába. A másikkal izomból belevágok a könyökhajlatába, hogy elengedjen végre.
Magam nem vagyok kreatív csépelő. Az egyetlen célom jelenleg, hogy fájdalmat okozzak, hát úgy ütöm és akkor, ahogy és amikor érem, nem válogatva a testrészeket. Ha pedig magam bekapok egy ütést, majd... jól ráfolyatom a vérem!

Bocsánat a végéért. Marha álmos vagyok már így fél 3-kor...XD Tongue
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. november 19. 02:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Alex
Írta: 2014. november 20. 08:35
| Link

Ez a négy keréken guruló istencsapása rákapott a hirtelen jött szerencséjének ízére- akárhogy is nézi, ez bizony elég égő számára, hacsak nem tesz valamit gyorsan az ügy érdekében. Mondjuk bordába rúgni, vagy kiverni mind a harminckét fogát. Ezek kifejezetten tetszetős ötletek, utána meg feldarabolja és elássa a hulláját. Morfondírozásának hála (miközben már elkapta Dolánszky torkát)  lemarad azon jelentős eseményről, hogy a másik csapásra indította könyökét, így aztán egy hangosabb szisszenéssel ereszti útjára Alex torkát, miközben olyan, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti a srácot magában és a fogai között préselve a szavak egy részét (érthetetlenül többnyire), hogy egy százéves vénasszony maradék haja is kihullana tőle hajnövesztő szérum ide vagy oda.
Egy találat ide, egy találat oda; csak most kezd ráébredni, milyen ritka birkatürelmet fejlesztett ki, mióta itt van, mert csak most pattan el annyira a cérnája, hogy komolyan fájdalmat akarjon okozni ennek a tetűnek. Mégpedig a lehető legegyszerűbb és -praktikusabb módot választja: lendül a térde Alex gyomrának irányába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyomrába fúrja teljes erőből. Megeshet, hogy a levitás kivédi, de abban az esetben jön a B terv: lefejeli lendületből. Mindkét módszerrel az a célja, hogy a végén leguríthassa magáról a tökfejet és felé magasodva ismét csak torkon ragadhassa. Eldöntötte, hogy Dolánszky itt ma nem távozhat élőként a tett helyszínéről, csak ha történik valami csoda. A vicsora nem ígér semmi jót, már túlesett azon a fázison, hogy szavakat préseljen ki a száján ezzel lerázva ellenfelét. A birkatürelemnek annyi, és hiába nem egy vérfarkas a srác, a natúr állatság ott lakozik benne, csak elő kell hívni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. november 20. 13:39 | Link

Láttad már, milyen fogaim vannak? Nem kéne őket kiverni.

Ki foglalkozott azzal, mi újság a rellonos térdével? Hát én biztos nem, egészen addig, míg durván bele nem helyezte a gyomromba. Összerándultam, és így már nem volt nehéz lelöknie magáról. Krumplis zsákként terültem el a földön, de rögtön meg is feszültem, ahogy a keze ismét a nyakamra kulcsolódott. Átsuhant az arcomon a rémület, amikor arra gondoltam: kész, vége, így végzem be. Aztán a dac. Engem nem fog legyőzni egy ilyen gyökér!
Kár, hogy nem ugrott be a varázspálcám, akkor hamar véget vethettünk volna a küzdelemnek. Vagy talán nem kár: ha maradandó sérülést okozok neki, még a záróvizsgáim előtt kicsapnak. Akkor lettem volna igazán anyu kis büszkesége!
Hiába kaptam én is az ő nyaka felé, fölényben volt. Márpedig, ha nem rázom le magamról...
A bordái közé ütöttem, de igazából nem néztem, pontosan hová. Csak guruljon végre le rólam. Most először fordult meg a fejemben, hogy megbízhatatlan lábakkal nem érdemes verekedésbe bocsátkozni. Míg agyam másik fele olyasmiken zakatolt, hogy "megölöm, széttépem, nem érdemli meg..."
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2014. november 28. 01:26 | Link

Alex és Mihael - zárás

Az órám után egészen elégedetten indultam hazafelé, hiszen megalapozottan érezhettem azt, hogy a végzős tanoncaim miatt nem kell aggódnom, viszonylag könnyen fogják venni a vizsga jelentette akadályt. Halkan fütyörészve, szokásos, határozott lépteimmel sétáltam végig a keleti szárny folyosóin, mikor furcsa zajokat véltem hallani. Egy pillanatra megálltam, hogy könnyebben bemérhessem a hangok forrását, majd sietősen arrafelé vettem az irányt.
Éppen rákanyarodtam arra a folyosóra, aminek a falán az a hatalmas festmény látható, amin mindenki részeg, mikor eléggé szokatlan jelenet tárult a szemeim elé: két srác verekedett a folyosón. Egészen vérre menőnek tűnt a dolog, nem mehettem tovább úgy, mintha nem is láttam volna semmit. Pedig vannak tanárok, akik ezt a megoldást szeretik alkalmazni két tanuló konfliktusa láttán. Na, persze a vita, a veszekedés és a verekedés között hatalmas különbségek vannak, így talán még azok a tanárok is a közbelépés mellett döntöttek volna a helyemben, akik amúgy nem szeretnek belefolyni a diákok dolgaiba.
Mivel nem akartam, hogy a felül lévő srác véletlenül vagy direkt megroppantsa a másik fiú nyakát, netán megsértse a légcsövét vagy a nyelőcsövét, az elemeimet hívtam segítségül. Persze rá is kiálthattam volna, de féltem, hogy a hirtelen hangtól megijed, és netán még jobban megszorítja a kezei között lévő nyakat. Amúgy pedig eléggé elborult tekintettel nézett a szemüveges fiúra, amiből arra következtettem, hogy nem hajlana a szép szóra sem.
A levegőből kinyertem egy kevés vizet, amit aztán a fojtogató ujjai között átfolyattam az alul fekvő fiú nyakára, majd megfagyasztottam. A vékony jégréteg miatt a srác ujjainak le kellett csúsznia a szorongatott bőrfelületről, ez után egy légpajzsot idéztem kettejük közé, ami a felül lévő srácot hirtelen hátrataszította.
Melléjük érve elpárologtattam a jeget a szemüveges fiú nyakáról, majd szigorúan rájuk néztem.
- Most azonnal megyünk az igazgatóhoz!
Általában nem tennék ilyet, de a fiúk arca nem tanúskodott megbánásról, ezért úgy döntöttem, hogy egy komolyabb büntetésre van szükségük ahhoz, hogy lenyugodjanak. Felsegítettem a fekvő fiút a földről, eltüntettem a légpajzsot, majd előreindultam a folyosón, figyelve rá, hogy kövessenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2014. december 1. 18:28 | Link

Rettenetesen unja magát. Valami borzalmasan. A klubhelyiségben már un ücsörögni, a konyhát jól ismeri, pedig csak három hete van itt, a könyvtárba még csak egyszer merészkedett be, de most oda sincs kedve menni. Sehova sincs kedve menni. Kedve sincsen. Úgy egyáltalán, menjen mindenki valahova jó messze.

Első három hete a mottója szerint telt, ami a jól ismert "Ne szólj szám, nem fáj fejem"-elve. Azaz nem szólt senkihez - szükséges esetekben se nagyon -, nagyjából nem ismer senkit, és eddig ezzel nem is volt baj, mert minden új volt. A kastélyt, a környékét, a falut persze ennyi idő alatt nem ismerhette meg kellőképpen, de a hideg beálltával csavargási kedve erősen megcsappant. Ő a meleget szereti. Szóval a mai napra nem maradt más, minthogy rosszkedvűen őgyelegjen összevissza.

Rosszkedvűen, mert ilyen is kell. Meg úgy egyáltalán. Nincs kivel beszélgetnie; rátört a honvágy; szembekerült a kamaszkor elején kifejlődő filozófusi hajlamaival. Azaz: mi az élet? Minek az élet? Áh, menjen mindenki a fenébe.

Így lyukadt ki ezen a folyosón, ahol biztos járt már, de sose figyelte meg. A festményből áradó hangoskodás először zavarja - ebben a hangulatban minden idegesíti, meg amúgy is, kamasz, tudjuk, hogy milyenek -, de mindenki annyira jól érzi magát, hogy muszáj megállnia a kép előtt. Evés-ivás van, mulatás. Elnézegeti a képet, szép aprólékosan, visszainteget és visszamosolyog minden nagyvonalú képalaknak, aztán keres valami ablakmélyedést, ahonnan kilátása nyílik a külvilágra és a festményre is, és van. Egy dolgot tud nagyon, és az a puszta létezés.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. február 18. 17:34 | Link

Lasch


Az utolsó órám végeztével a klubhelyiség felé vonulok. A folyosókon hemzsegnek a diákok, sokaknak van még ilyenkor délutáni elfoglaltsága, ráadásul ma még az időjárás sem kedvez. A hideg miatt valahogy többen választanak benti elfoglaltságot.
Nincs sok kedvem összetalálkozni valakivel. Lehajtott fejjel lépdelek ki a teremből, sietősen cipelve magammal a könyvemet és jegyzeteimet. Látszik rajtam, hogy az agyam teljesen máshol jár, csoda hogy nem botlok el valakiben. Mintha azt hinném, hogy a sietség bármit is megold. Igazából azt szeretném, hogy végre felérjek a hálókörletembe, bedőlhessek az ágyamba és ki se mozduljak onnan reggelig. De persze előtte át is kell nézni a holnapi anyagot, nehogy kellemetlen meglepetésben részesüljek, ami ebben az időszakban pláne aggasztó.
Ahogy kijjebb érek, egy olyan helyen találom magam, amit mindenki csak a Vigadófreskó folyosójaként emleget. Igazából vidám festmények tucatjain kívül nincs itt semmi érdekes. Ugyanakkor általában jobb lesz a kedvem, ha vetek némi pillantást a festett alakok bohókás mindennapjaira. Milyen jó, hogy nem festménynek születtem... Azt hiszem beleőrülnék.
A folyosó ezen szakaszán már nincsenek annyian, talán időközben a többiek is megtalálták a helyeiket. Véletlen csupán, hogy a távolba pillantva észreveszek egy ismerős arcot, akivel már régóta szerettem volna újból találkozni. Balázs az, talán ő is az imént végzett, és ráér egy kicsit beszélgetni. Úgy látom, mintha egyedül lenne, ezért néhány másodpercig csendben figyelem, majd minden bátorságomat összeszedve odasétálok hozzá, hogy üdvözölhessem.
- Szia! - fújom ki magam, mintha ezidáig egyhuzamban gyalogoltam volna, s most a motyómat magam elé rakva megpihenek, s a nehéz levegővételben az egész napi nyűgöm érződik. - Mi újság? Végre vége a napnak... - kérdezem ösztönösen, majd egy utolsót nyavalyogva be is fejezem, bizonyára nem kíváncsi a panaszaimra, pedig lenne miről mesélnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 25. 23:07 | Link

R e n é e

Na, hát nem is lesz olyan rossz helyen itt az iskolában. Nem mintha annyira kételkedett volna benne, de legalább felvették. Igaz, csak harmadikos lehet, de azt megszokja majd, igazából bármihez tud majd alkalmazkodni, csak kicsit meg kell emberelnie magát. Bár még mindig furán néznek rá, mert a bal szeme alatt szexi monokli virít. Már sárgul, kezd felszívódni, de nem tehet róla, hogy így érkezett meg az iskolába. Nem az ő hibája, és ezt valószínűleg senki nem fogja elhinni neki, szóval nem is bizonygatja.
Inkább felfedez, nyugodtan pattogtatja kedvenc kosárlabdáját végig az iskola folyosóin. A festmények mindenhol jelen vannak, figyelik, ő pedig elbeszélget párral, főleg a vigadó freskóknál. Olyan jó kedélyű társaság, hogy átragad rá a mulatós hangulat, az egyik festmény előtt meg is áll táncolni kicsit, majd nevetgélve halad tovább. Hamar leesik neki, hogy nem szabad ám itt megállni, mert elég egy óvatlan légvétel és megszédül a levegő bor-koncentrációjáról. Ami szokatlanul magas, mégsem nyit ablakot, elvan ő vele, még élvezi is, úgy hozzáad a hangulathoz.
Az egyik festmény szereplője kifejezetten érdeklődik iránta, szóval megáll beszélgetni. Ő pedig szokásosan viselkedik, kedves, érdeklődő, addig fogja a labdáját a karjával az oldalához támasztja. A portrét is igen hamar sikerül behálózni és bormámoros, szent meggyőződése, hogy Reynek portrénak kéne lennie itt, a falon, hogy velük szórakozhasson. Persze óvatosan és tapintatosan utasítja vissza az ajánlatot, mert jó neki a valóságban.
És igen, bármeddig elbeszélgetne portrékkal is, mert imádja a társaságot, szüksége van rá. Viszont nem azért jött, hogy egy folyosón leragadjon. Az ütemes, jellegzetes hangú csattanások ismét megtöltik a kastélyt, hiszen labdáját pattogtatva, szabad kezét zsebre rakva sétálgat tovább, gyanútlanul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
KARANTÉN


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 26. 03:26 | Link

Reeey. *__*

Fut, fut, fut, folyosósarok, csúszós kő, spárga, fájdalmas visítás. Renée a szokásos hévvel és elővigyázatossággal közlekedik végig a kastélyon. Igazából már nem lepődik meg azon, hogy kb napi szinten mutat be ilyesfajta mutatványokat, társai nagy-nagy örömére. Most is körberöhögi 2-3 felsőbb éves, de annyira nem zavarja, inkább velük kacag ő is. Mondjuk az annyira nem nevetni való, hogy a késeinek tokja beleállt a bal oldalába, mikor eldőlt a földön, mint egy zsák krumpli. Az úgy elég érzékenyen érintette szegényt.
Miután összeszedte magát az aljzatról - egy nagyon kedves Navinés mestertanonc lány segített összelegózni őt - tovább bandukol a kastélyban, ezúttal kicsivel kevesebb kilométer per órával. Nincs éppen semmi fontos dolga, így kedvére randalírozhat a folyosókon. Nem tudja hova akar menni, csak menni szeretne, nincs más vágya. Hajtja a vére.
Réges-rég hallott, de ismerős hangra lesz figyelmes rövid bóklászás után. Épp most fordult meg a fejében, hogy visszamegy a konyhába, táncol egy kicsit a manókkal, majd eszik velük valamit, mikor a fülébe jut a zaj. Ütemes pattogás a kőlapon. Ismeri a hang kiadóját. Már csak azt kellene megkeresni, akinél a játékszer van, és elszórakozni vele. Hátraarc, másik irány. Villámgyorsan szedi apró lábait a járólapon, befordul a következő sarkon, és ott is van nem sokkal előtte az, aki a labdát birtokolja. Satuféket nyom, hogy lehetőleg ne a szemközti falon végezze matricaként, majd teljes sebességgel nekilódul szegény gyanútlan háztársának.
- Én iiiiiis! - sikoltja rá vágyálmát szerencsétlen fiúra, majd hátulról előkerül annak hónalja alól, és ha nem vigyáz Rey, könnyen elvehetik tőle a kosárlabdáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 13:13 | Link

R e n é e *_*

Ő tök nyugodt, ártatlan, tökéletes célpontja Renée ámokfutásának és hamar meg is hallja maga mögött az apró talpak halk kopogását, de nyugodtan sétál tovább. A sikoly már jobban meghatja, így végleg félreértelmezhetetlen. Őt akarják, illetve a labdáját, ami azért kicsit elkeserítő tény, mert Rey jobban szeretné, ha ő lenne a sikoly tárgya. Belül sóhajt egy aprócskát, elfogadja, hogy a kosárnak hatalma van, hiszen a labdával van a legtartósabb kapcsolata, biztos tud valamit.
Meglepődik, amikor hirtelen egy buksi bukkan fel karja alatt, széles vigyor ül ki az ajkaira. Viszont nem tehet róla, a kosaras refelexeit nem tudja kikapcsolni. Amikor látja a labdájáért nyúló kacsót, máris kihasználja a nem túl elhanyagolható magasságkülönbséget, hogy magasabbra pattintsa a labdát, majd a másik kezébe pattintsa át. Ellép egyet, a háta mögött vált ismét kezet, azzal pattogatja, nem akar felvágni, csak imád játszani.
- Szeretnél te is játszani? - Kérdezi a lányt vigyorogva, miközben felé fordul, majd nyugodtan pattogtatja maga mellett tovább a narancs csodát, ami annyira elrabolta a szívét. Amúgy csak angolul tud, a magyar még nem kicsit magas neki, de reméli, hogy roppant szexi, brit akcentusát is megértik majd mindenfelé.
- Gyere, dolgozz meg érte kicsit, vedd el! - Ül ki cinkos mosoly az ajkaira, ahogy kicsit behajlítja térdeit, hogy könnyen és gyorsan mozdulhasson. Nem, nem lesz gonosz a lánykával, ha megpróbálja elvenni tőle a labdát játszik vele kicsit, de nem vág fel a trükkökkel, nem a lenyűgözés a célja végül. Annyira nem magamutogató ripacs, a végén úgyis odatartja a lány elé a labdát, elvigyorodik. Mielőtt még azonban az eridonos lányka karjai közé kerülhetne, a háta mögé rejti, előrébb hajol kicsit.
- Egy pusziért cserébe, naaa? - Ajánlja fel végül, mert oké, a magamutogatásról lemondott, de a szeretgetésről... az azért nehezebb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
KARANTÉN


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 27. 03:26 | Link

Reeey. *__*

Rey villámgyorsan felfedezi a partizánakcióra készülő Renée-t, ami lássuk be, ilyen hangeffektek mellett nem túl nehéz feladat. Az teljesen bizonyos, hogy a kislány soha életében nem fog tudni olyan helyen olyan munkát végezni, ahol csendben kell maradni. Túl hangos hozzá. Túl argentin.
Egy macska ügyességével bújik be háztársának karja alá, majd már lendülne a labdáért, mikor Rey hirtelen eltünteti előle a gömbölyű sportszert, ő meg majdnem orra esik, mert nem számított erre a váratlan helyváltoztatásra. Egyetlen másodpercre megenged magának egy bosszús pillantást, aztán visszaköltözik az arcára az elszántság és a vidámság. Most veszi csak észre, hogy a fiú mennyivel magasabb nála, eddig fel sem tűnt neki, hogy már megint egy égaljafestővel van dolga. Serényen bólogat a játékos kérdésre, naná hogy szeretne, eleve azért kereste meg, hogy játszanak kicsit. A felhívásra csak még elszántabban néz, mint eddig, majd lendül, hogy kivegye a másik kezéből a labdát, de az villámgyorsan eltűnik a szeme elől.
- Heeeeeej! - szól rá kicsit hangosabban Reyre, hogy ne legyen vele ennyire kíméletlen. Kicsi és még lány is, kér egy pici respektet. Közben ahelyett, hogy bosszús lenne, csak kacarászva rohangál és ugrál a fiú körül, minden erejét beveti, hogy megszerezze a sportszert. Természetesen teljesen esélytelen, hogy ez sikerüljön neki, így egy idő után kifulladva áll meg háztársa előtt. Úgy tűnik a fiú ismeri a könyörületet, mert végül elé tartja a labdát. Már venné magához, mint győzelmi trófeát, mikor ismét elszublimál az orra elől, ő meg csak értetlenül pislog Reyre.
- Na jó - vált át angolra és adja be a derekát. Nem kell túl sokat győzködni a dologról, szívesen oszt puszit. A hova a nem mindegy nála. Jó néhány országban szokás nem pont az arcra, hanem a szájra adni a puszit, Renée is ezt követi - jó, leszokóban van már róla - így ha Rey nincs erre teljesen felkészülve, akkor kap egy meglepetéscsókot a szájára. Töki pedig kíméletlenül ki fogja használni a helyzeti előnyt, és kiveszi a kezéből a labdát...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 27. 17:59 | Link

R e n é e *__*

Megkapja a bosszús pillantását, ami egészen hippi-szívéig hatol és letör belőle egy darabot. Azonban edzett majdnem-férfi lévén nem akad fenn a dolgon és nem is hagyja, hogy kedvét szegje. Nem gonosz ő, csak imád játszani, szóval szórakozik kicsit a lánnyal. Úgyis odaadja neki mindenképpen, de nem baj, ha Renée szaladgál érte egy kicsit, legalább jól szórakoznak közben - legalábbis Rey abszolút erre számol.
A hangos héééj-re csak még szélesebben vigyorog, nem vág fel még mindig, csak játszik kicsit. Azt sem sokáig, mert Renée úgy pörög, mint egy túlhúzott búgócsiga, így hamar ki is fárad. Ő neki pedig azonnal megesik a szíve a kislányon.
- Nagyon ügyes voltál! - Dicséri meg végül, mert tényleg nem sokon múlott, hogy el tudta tőle cselezni a labdát. Valószínűleg, ha a lányka magasabb lenne kicsit, akkor ki tudta volna játszani Rey-t. Ő viszont tudta az előnyét és ki is használta. Fájdalomdíjként pedig a labdát nyújtja, de eszébe jut egy igazán jó ötlet, hogy még ebből is ő jöjjön ki jól. Legalábbis meg legyen szeretgetve kicsit, mert ez fontos része ám a napi rutinjának és puszit kér.
Látja az értetlen pislogást, és el kell nevetnie magát a reakción, Renée annyira édes, hogy már most az ujja köré csavarta őt. Még jó, hogy nem tud róla egyelőre, mert valószínűleg már rég nagyon csúnyán kihasználta volna.
Amikor azonban rábólint a puszis ötletre, Rey szíve repes, bár ő csak egy szolid arcra puszit várt, a szája is tökéletesen megfelelt. És ebben a pillanatban válik tökéletesen egyértelművé, mekkora hatalma van a lánykának felette. Hiszen ebben a pillanatban, hogy megszeretgeti (még ha ez nem is tart tovább egy puszinál), Rey elolvad és odáig meg vissza van. Nem mintha amúgy ne lenne engedékeny, de már fel sem merül benne, hogy ne hagyja elvenni a labdát. Renée viheti, akár a tárcáját is odaadja, ha úgy kívánja, a meglepettség helyett elégedettség és meleg mosoly ül az arcán. Amúgy is, ha a kis főnix ennyire szerette volna a labdát, biztosan szeret játszani, ő pedig minden formában támogatja ezt... ó, de még mennyire!
- Szeretsz kosarazni? - Kérdi végül érdeklődve, mert amilyen kis pörgős a lány, biztos benne, hogy sportol valamit, vagy mozog, vagy valami. Tudja jól, milyen veszélyes, ha az ember nem vezeti le a feles energiáit.
- Amúgy Rey vagyok és örülök a találkozásnak. De ezt nem azért mondom, mert ilyenkor ezt szokás, vagy mert a britek belém nevelték, hanem mert tényleg örülök neki! - Magyarázza talán kicsit túl hosszadalmasan is, de annyi baj legyen. Ha csak annyit mondott volna, örül a találkozásnak, gyanús lett volna, hogy ő egy unalmas ember. De nem az, még mennyire nem, hiába próbál belőle az ég világon mindenki azt csinálni. Pontosan az ellenkezője történik vele, kiszámíthatatlan őrült lesz belőle, mert ő már csak így működik, fordítva van bekötve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
KARANTÉN


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 28. 02:52 | Link

Reeey. *__*

Ha tudná, hogy mennyire Rey szívének közepéig hatolt egy kis bosszúsággal, azonnal visszaszívná azt a pillantást a helyére. Vagy lehet hogy elkezdene táncikálni a kezében a srác szívének letört darabkájával. Kedvtől függ. De a végén úgyis visszasimogatná a helyére az elkóborolt darabot, szándékosan nagyjából soha nem tudna gonosz lenni másokkal. Neki is megvan az a kis hippi része, mint a másiknak. Kellőképpen naiv és gyermeki még a kicsi.
Ostromlóakciói egyre-másra kudarcot mondanak, de ahelyett, hogy mérgelődne a dolgon, csak nevet. Eleve úgy vágott bele a játékba, hogy maximum úgy látott esélyt a nyerésre, ha felkúszik Rey nyakába, és onnan próbál bűvészkedni valamit. Aztán letett erről.
Már csak a buksisimit várná a dicséret mellé, de azt nem kap, ellenben puszit ad a fiúnak. Igazából csak akkor esik le neki, hogy nem biztos, hogy a megfelelő helyre nyomta az ajándékot, mikor már hozzáért Rey szájához. Ez az átka annak, ha az otthoni szokásokat egy másik országban is használod. Cseppet megijed, hogy mit fog vajon szólni a másik, hátrébb is húzódik, közben azért csak elveszi a másik kezéből a labdát. Végül is azért ment a harc eddig, most már nem fogja nem magához venni. De aztán látja, hogy sem harag, sem más negatív érzelem nem bukkan fel Rey arcán, így megkönnyebbül. Megenged magának egy apró sóhajt, majd lábujjhegyre áll és a fiú nyakába csimpaszkodik, mintha ezeréves ismerősök lennének. A labdát közben a földre tette, most épp a lábfejének támaszkodik a sportszer. Fogalma sincs mire fel jön a gesztus, egyszerűen ez olyan, mint a teniszben egy ki nem kényszerített hiba: teljesen indokolatlanul jön.
- Régen játszottam néha a többi gyerekkel. De soha nem voltam benne jó, túl kicsi vagyok hozzá - csacsogja, miután eleresztette háztársát és a kezébe kapta a labdát és elkezdte maga mellett pattintgatni. Amíg a földön kell vezetni az eszközt, addig nincs vele semmi problémája, pattogtatni, a lábai között átjátszani át tudja a játékszert - a gondok akkor kezdődnek, mikor fel kell dobni a palánkhoz. - A torna sokkal jobban bejött - pici demonstrálásként, még a labdával a kezében hátrahajol, hogy hídba ereszkedhessen, a sporteszközt elengedi a földön, két kezét a kőre teszi, majd óvatos, de határozott mozdulattal ellöki magát a lábával a talajtól, hogy ismét állásba érkezhessen. Nem fél tőle, hogy netán lekaratézza a srác arcát, magasan van, ő meg alacsonyan, és különben is hátrébb állt már az ölelése óta. Szélesen mosolyog a másikra, hiszen épp szerepel, és amúgy is jó kedve van.
- Renée, és én is örülök neked! - vigyorogja rá a nevét Reyre. Mókásnak találja, ahogy így körbemagyarázta neki az "örvendek a találkozásnak" frázist, eddig is érezte, hogy jóban lesznek, továbbra is határozottan él benne ez az érzés.
- Felveszel a nyakadba? Kíváncsi vagyok milyen lehet olyan magasan élni! - igazából nem várja meg az igenlő választ - mert totál biztos benne, hogy azt kap -, hanem villámgyorsan megkerüli Reyt, és két lépésből nekirugaszkodik a srác hátának. Egy majom ügyességével kúszik felfelé, miután megfogta a vállakat, már semmi baj nem lehet, onnan már csak pár mozdulat. Reméljük Rey tartja magát, mert ha nem, akkor elég nagyot borulhatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 28. 16:24 | Link

R e n é e *_*

Nem, nincs ellenére a puszi, sőt, egy másik, sokkal inkább rózsaszín és idealista dimenzióba hoppanál tőle. De hála istennek nem ragad ott, visszatér, és vigyorog a lánykára. Hagyja, hogy elvegye a labdát, bár már amúgy is esélytelen, hogy ő bármiféle ellenállást tanúsítson. A kereszt a koporsóján, a pont az i-jén, a hab a tortáján, amikor még a nyakába is csimpaszkodnak, ő pedig felszabadultan nevetgélve ölel vissza finoman. Fél, hogy a végén még összetörné a kis lánykát, így óvatos vele, megsimizi a hátát is, aztán hagyja, hogy elengedje. Bár nem bánta volna, ha kap még, valljuk be, de nem baj, nem kell félteni, majd később kér még.
- Ugyan, az nem olyan nagy baj... csak kicsit nehezített módban játszol. - Nevetgél, hogy ne vegye el a lányka kedvét a sporttól. Tény, hogy nem hátrány ha az ember ülve nyaldossa a holdat, de még Rey sem annyira magas. Az már más kérdés, hogy még bőven növésben van, és még lehet igazi égi meszelő.
- Húha... - Mondja elkerekedett szemekkel, amikor a lány könnyedén lemegy hídba. - Én már ezen a ponton kettétörtem volna. - Jegyzi meg végül, pedig Renée még le sem rakta a kezeit. De aztán elrugaszkodik a lábaival, hogy újra álló helyzetbe tornázza magát. Rey pedig csillogó szemekkel bámul, bárgyú vigyor ül az arcán és még egy tapsot is megenged a lánynak, hogy lássa, tetszett neki.
- Minden oldalra így hajlasz, vagy csak hátrafelé? - Kérdi végül érdeklődve, mert ki tudja, lehet, hogy Renée egy élő joystick, ami minden irányban úgy hajlong, ahogy szeretne. És akkor még menőbb lenne a dolog, ő meg szívesen nézne bemutatót, hogy mennyire ügyes lányka is a háztársa.
- Renée, húha, de szép neved van. - Állapítja meg szélesen elmosolyodva, tényleg tetszik neki a lányka neve. És nem, nem mondja minden második embernek ezt, aki bemutatkozik neki, mert igenis van, ami nem tetszik neki különösebben, meg vannak olyan lenyűgöző dolgok, mint Renée. Nem csak a neve, a jelensége, ahogy pörög, ahogy közvetlen és aranyos, Rey pedig pillanatok alatt odáig meg vissza van érte.
Még mielőtt válaszolhatna a következő kérdésre, a lányka eltűnik a látóteréből. Jól sejti, igen lett volna a válasz, de megoldotta volna ő maga is. De ha már Renéenek mászókázni van kedve, ő akkor mászóka lesz. Kicsit behajlítja a térdét, hagyja, hogy a lány ügyesen elkapaszkodjon a nyakába.
- Na, jól kapaszkodj! - Mondja, miközben egyik kezével a lányka lábát fogja, ha mégis megindulna hátrafelé, akkor legyen mivel megfognia. Másikkal előtúrja zsebéből a pálcát, egy könnyű lebegtető bűbájjal varázsolja fel a kosárlabdát, majd hóna alá csapja.
- Mehetünk, hölgyem? - Kérdi vigyorogva, mielőtt még elindulva, hogy ne legyen meglepetés, hogy nem csak nyugodt ülőke lesz belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
KARANTÉN


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 28. 23:59 | Link

Reeey. *__*

Ha olyan kedve lenne, megmondaná a fiúnak, hogy nem kell ám rá úgy vigyázni, mint valami hímes tojásra, van benne erő. Nem véletlenül lett terelő a kviddicscsapatban sem, meg hát évekig szerepelt előtte a cirkuszban is, szerzett magának kondíciót, meg annyi erő, hogy túlélje a világot, de legfőképpen saját magát.
- Remélem még növök pár centit! - csacsogja nagy vidáman, miközben a labdát egyik kezéből a másikba pattintja. Tényleg ebben áll minden reménye, nem szeretne ilyen picike maradni. Persze tisztában van vele, hogy a padlócirkáló létnek is megvannak a maga előnyei, de jobban örülne annak, ha össze tudna még szedni pár kóbor centimétert. Ő azért nem akarja ülő testhelyzetből nyalogatni a Holdacska alját.
- Pedig nem nehéz - kacagja már fejjel lefelé, majd visszalöki magát a normálisnak minősülő vertikális pozícióba. - Hát, azt hiszem oldalra is menne - egy cigánykerék jobbra, egy másik pedig balra. Igen, tényleg hajlik a 4 fő irányba. Joysticknak azért nem minősülhet, őt nem lehet csak úgy hajlítgatni a szélrózsa minden irányába, az fájna neki. Spárgába is lecsúszna talán, ha kilöknék alóla az egyik lábát, de azt inkább nem. Az előbb az nagyon fájt, mikor még idefelé jövet eltakart a folyosón és egyik lába itt volt, a másik meg ott. Miután érzése szerint teljesen a végére ért a tornászbemutatónak, végre újra függőlegesben van, és ha nincs is szemmagasságban, azért Rey arca felé pislog.
- Különleges neved van neked is, nem ismerek még senkit rajtad kívül, akit így hívnának - csak mosolyog és jókedvű, és nem is tűnik fel neki, hogy kvázi hipnotizálta a srácot. Pedig nem csinált semmi különlegeset, csak olyan... Renée, mint általában. Hát, ha lenne egy kicsi szeme az ilyen dolgokhoz, talán feltűnne neki a dolog.
Nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy levágja Rey eddigi viselkedéséből, hogy a srác szíves örömest a nyakába veszi őt, aztán pedig mehetnek a végtelenbe és tovább! Még segítenek is neki, a kedvéért háztársa még a térdeit is behajlítja, hogy könnyebben felkapaszkodhasson a célig. Nincsen nehéz dolga, néhány pillanat múlva már a jól megérdemelt helyén ücsörög odafent a magasban. Kapaszkodni ugyan nem nagyon tud hova, így jobb híján Rey homlokára teszi két pracliját, és a srác fején fogódzkodik.
- A végtelenbe és tovább! - adja ki az utasítást, miközben egyik kezével előre mutat - amit valószínűleg a másik nem lát - és várja az indulást. Közben kiveszi Rey hóna alól a kosárlabdát, és a kezébe fogja. Most csak lábbal kapaszkodik, de semmi félelemérzet nincs benne, amúgy sem tériszonyos, de úgy is érzi, hogy megbízhat a fiúban.
- Szeretek veled lenni - jelenti ki néhány perc múlva a nagy semmiből. Kijelentése teljesen ártatlan, semmiféle hátsó gondolat nincs mögötte, egyszerűen csak a gyermek őszintesége jön elő belőle. Egyik kezével megsimogatja Rey haját, a másikban pedig továbbra is a megszerzett kosárlabdát szorongatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 2. 23:01 | Link

R e n é e *___*

Amikor hallja a lány lelkes reményeit, elneveti magát. Nem azért, mert olyan vicces, hanem mert olyan lelkesen és édesen csacsog, hogy egyszerűen feldobja az amúgy is jó hangulatát. Igen-igen, még őt is jó kedvre lehet deríteni, még akkor is, ha már jó kedvében van. Nem egyszerű, ugye?
- Biztos szép nagyra nősz majd! - És igen, ez az a pont, amikor fantáziájának érdekes berkeiben megjelenik az idősebb, érettebb Renée képe. Nem tehet róla, vizuális típus a szentem. És mit ne mondjak, a fantáziáiban megjelenő Renée megfelelően, elbűvölően, szemet gyönyörködtetően magas. Szereti a magas lányokat, de az alacsonyakat is, szóval most sem kell félnie.
Maximum attól, hogy nem jön vissza a hídból, vagy így marad, esetleg Rey nézetei szerint kettétörik. Amikor látja, hogy oldalra is megy, csillogó szemekkel figyeli a lányt, milyen ügyes, még egy szolid tapsocskát is megenged magának.
- Nagyon ügyes vagy! Sokat volt alkalmad gyakorolni? - Kérdezi, bár neki egyértelmű, hogy igen, csak a körülményeire kíváncsi. Reméli, hogy Renée azért mesél neki. Na nem mintha olyan erőszakos lenne, csak érdekli a végtelenül aranyos lányka.
- Én ismerek, a bátyám is Rey, csak mellette Mark meg Xavier is. Ezt tőle kaptam. - Mutatja meg vigyorogva, már-már büszkén a szép kis monokli maradványait. Jó, utána kisírt magának egy gyógypuszit rá, biztos azért szép már. De azért ők mindig is egyedien mutatták ki az egymás iránti szeretetüket és törődésüket. Javarészt levezették a fölös feszültséget, egymáson, egymással, mindig máshogy, de Rey már biztosan megbolondult volna egy ponton a bátyja nélkül.
De mielőtt még ezen elmerenghetne, a lány máris a nyakában van, egy majomka ügyességével mászik fel a nyakába és ül oda. A homlokába kapaszkodik, ami mégiscsak jobb ötlet, mint a füle, díjazza is. Közben elveszi a kosárlabdát is, így már tudja fogni Renée mindkét szép, kecses lábikóját, így már biztosan nem hagyja el félúton. Amikor meghallja a felkiáltást, a vezényszót, már meg is indul, de előtte még egy pillanatra a levegőbe emeli öklét, hogy szuperhősnek tűnjön. A nyakában csüngő Renée méltó palástja lenne, de ülő helyzetben is megfelel neki egyelőre.
- Én is... nagyon szeretek veled lenni. De azért örülök, hogy szeretsz, különben rosszul viselnéd az időt, amit a nyakadon fogok lógni. - Vagy fordítva, de ez már olyan apró részlet, amibe nem megy bele. Vigyorog mellé szélesen, szóval már viszi is habkönnyű, de annál energikusabb és aranyosabb szeretetcsomagját. Pedig nem is vadászni indult, de mégis zsákmánnyal tér majd vissza, ő pedig egy abszolút sikeres napot tudhat maga mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
KARANTÉN


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. március 4. 03:26 | Link

Reeey. *__*

Kivát már kínvallatásoknak vetette alá, hogy ugye az apukájuk magas volt, és ugye neki is van még esélye nőni valamennyit. Ha valamit, hát ezt az egyetlen egy dolgot irigyli a nővérétől - természetesen azon kívül, hogy ő éveket tölthetett együtt az édesapjukkal. A magasságát. Ha a centimétereket kis edényekben lehetne termeszteni, Töki biztosan megpróbálkozna saját magasságot növeszteni.
Szélesen mosolyog arra, hogy Reynek ennyire tetszik a kis tornászbemutatója - a szája majdnem körbeéri a fejét. Először nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen lelkesen fog majd reagálni a produkciójára, de kétségtelenül nagyon jól esik neki, hogy elismerik.
- Igen, eléggé. A szüleim cirkuszt vezetnek Argentínában, ott nőttem fel - magyarázza nagy lelkesen Reynek a szituációt. Attól függetlenül, hogy Ana és Alberto nem az igazi szülei, soha nem fémjelezte őket "nevelőszülők"ként, bár nem is szólította őket apának vagy anyának. Azokból mindenkinek csak egy van az életében, és ő pont pórul járt, és elveszítette őket korán. De ettől függetlenül még rajongva szereti a házaspárt, akik örökbe fogadták, és 7 évig a családja voltak.
- Ó, őt nem ismerem - jelenti ki picit csodálkozva. Kutatgat a fejében ezután a különös névösszeállítás után, de nem találja meg, szóval igen, tényleg nem ismeri még hallomásból sem Markot. Mikor Rey rámutat a monoklijára, és elújságolja, hogy a bátyjától zsebelte be ezt a kis ajándékot, kissé aggódó képpel lép hozzá közelebb, fogja meg a fiú arcát, és simít végig óvatosan a már múló folton. - A testvéreknek nem szabadna így viselkedniük egymással - közli igencsak határozott hangon véleményét háztársával. Ő tudja, mekkora csoda az, ha hosszú évek után felbukkan a semmiből egy vérrokon, akiről addig nem is tudtál és végre úgy érezheted, hogy igazán tartozol valahová. Talán ezt egyszer majd kifejti Reynek, de ez nem az az időpont.
Másodpercek alatt felkúszik friss ismerőse nyakába, és onnan kukucskál le a földre. Vicces ilyen magasan lenni, de azért állandó jelleggel nem próbálná ki a dolgot. Valószínűleg fárasztó lehet egy idő után egyensúlyban tartani ezt a hosszú testet. Elneveti magát Rey szuperhős-pózán, aztán meg élvezi az utazást. Nem tudja merre tartanak, de nem is igazán törődik vele egyelőre. Bár kezd kicsit későn lenni már, lassan haza kellene menjen.
Picit még saját magát is meglepi azzal, hogy ennyire őszintén nyilatkozott a jelenlegi érzéseiről. Persze nem szokása sem hazudni, sem magában tartani az igazat, de ez váratlanul jött ki belőle. Tudja, hogy lassan majd le kell szokjon arról, hogy ennyire nyíltan közli az érzéseit, mert bárki könnyen félreértheti őt, de nagy mázlijára Rey nem ez a fajta ember.
- Akkor ugye majd máskor is találkozunk? - kérdezi reményekkel telve a fiútól. Igazán nagyon élvezte ezt a kis találkozót, fájna a szíve érte, ha most látná Reyt utoljára, mert igencsak kivételes társaságot nyújtott Töki számára. A másik nyakán lógás különben is erőteljesen az ő műfaja.
- Hazaviszel, légyszi? Kezd későre járni, és nem akarom, hogy otthon aggódjanak értem - tárja kívánalmát a srác elé. Nem tudja, hogy tényleg le fogja-e vinni így a faluba, de nem kell csalódnia, Rey beleegyezik abba, hogy hazavigye. Ő nagy vidáman elcsicsergi a fiúnak a címüket, aztán szépen a két alak - aki most éppen egy - eltűnik a folyosóról.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2015. március 4. 04:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. március 20. 12:53 | Link

Catherine Alexis Rawen

Nincs jó idő, fúj a szél, jönnek a felhők, minden ideális tehát ahhoz, hogy gyakoroljon. Na, nem a tanulmányait, kikéri magnak a gyanúsítást - nem, a legújabb szórakozását, a pletykacsinálást. Az utóbbi időben rendszeresen kiül a folyosóra vagy nagy forgalmú kandallós helyiségekben tölti az idejét, úgy tesz, mintha olvasna, és figyeli az embereket. És kombinál. És élvezi.

A mai nap a vigadófreskók helyét választotta, mert ha esetleg ember nem járna erre, legalább a festményeken gyakorolhasson. Az a két dáma nagyon sutyorog ott a báli festményen a sarokban. Az egyik közbe-közbe megnézegeti az egyik táncost a kép középpontjában. Hát adva van a lehetőség, hogy ugye szemet vetett rá, és most bátorságot gyűjt arra, hogy felhívja magára a figyelmet, de az olyan unalmas. Nem, a navinés olyanokat kombinál inkább össze, hogy a táncos dalia a dámának a titkos férje, akivel sutyiban megesküdött, a barátnője pedig a férjurának a szeretője szeretne lenni. A dáma tehát olyan pletykákat suttog a szép barátnő fülébe, hogy a kis daliánk nem feltétlenül a nők társaságát részesíti előnyben. Van ennek értelme? Nincs. Alapja? Még annyi se. Mint a mester, a bibircsókos banya elmeszüleményeinek sem szokott értelme lenni, a navinés tehát jó úton halad a megkeseredett, de kreatív vénasszonylét felé. Fantázia kell ehhez, az meg van a navinésnek egy pici.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet