36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 15:34 | Link

Botond


Végre, egy ember, ráadásul egy diák! Dottienak nem is lehetne nagyobb szerencséje, mert ha Dottiet egy tanárral hozta volna össze manósora, most még jobban sírna. De így Dottie megnyugodhat, hiszen a diákok előtt nem olyan nagy szégyen az, hogy nem tud elvégezni egy feladatot, mint a tanárok előtt. Ahogy a fiú hozzászól, hangos, sikító, szirénára emlékeztető vijjogásban tör ki a manólány, idegesen szorongatva tovább a dobozt meséli, hogy mi is történt vele, de csak artikulálatlan zokogásra futja, miközben a dobozt emelgeti a fiú felé. Talán arra akar utalni, hogy átadná neki, hogy ő kézbesítse helyette, mert szegény azt is elfelejtette, kinek szól a csomag.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 5. 16:11 | Link

Mesélő ~ Dottie


Még mindig érdeklődve, és kíváncsian figyelte a kissé összeroppant idegekkel küszködő manót, de nem szólt többet. Esze ágában nem volt újabb kérdéshalmot zúdítani rá, nehogy ezzel nagyobb lavinát zúdítson lefele, mint amekkora már most zuhan a föld felé. Türelmesen, nyugodt, békés arckifejezéssel szemléli tovább, a portrék kérdésözönével mit sem törődve, hisz ők is legalább annyira kíváncsiak, mint Botond maga. Csak legyint egy aprót feléjük, jelezve, hogy kicsit lehetnének csendesebbek is, mivel a manó ajkai megnyíltak, vagy csak épp levegőért kapkodott két sírásroham között, nem tudja. Kezét leeresztve próbálja inkább kizárni a külvilágot, mivel úgy néz ki, nemigen hallgat rá egy vászonlakó sem, és arra koncentrál, mi jelenleg előtte foglal helyet. Ahogy a manó figyelmét rá szegezi, ajkaiból pedig éles, rikoltozó hangok törnek elő, melyet homlokráncolva, kissé befogott füllel tud csak elviselni, rájön, hogy nem vár egy harmadik félre. Valószínűleg ő az első, aki erre tévedt, és ez a sipítás, amely már kicsit kínozza dobhártyáját, az öröm jele – lehet. Vagy legalább is reméli, hogy nem azért reagált így rá a manó, hogy elzavarja onnan. Ahogy a sikítása alább hagy, úgy hunyorog, értetlenkedik, hisz látja, hogy próbálkozik, hogy valamit mond, mondani akar, de hozzá nem jut el semmiféle hang sem, nem hallja a szavakat, amelyeket lehet, hogy ki se mondott, csak akar. Lejjebb hajol hát, hisz a másik igencsak alacsonyan van, de továbbra sem hall semmit, nemigen ért a zokogáson, a könnyek hadán kívül semmit sem, értetlenül mered továbbra is. Kérdő tekintete akkor bújik elő igazán, mikor a nemrégiben kiszúrt doboz felé irányul. Teljesen úgy néz ki, külső szemlélőként figyelve, mintha a manó meg akarná ajándékozni a fiút, mintha épp karácsony, vagy bármely más nap lenne, melynek alkalmával történhetne az eset. De nem, csak nyújtja felé, kitartóan, nem engedve másnak, és már nem is látja rajta – vagy csak ő nem figyel már eléggé, hogy próbálkozna akármilyen magyarázattal. Kissé lassan, kissé bátortalanul nyújtja ki a kezét végül, a csomag felé, és óvatosan illeszti tenyerét a dobozra, de egyelőre nem veszi el tőle, inkább úgymond segített neki megtartani azt.
- Kié ez a csomag? Elhagyta a gazdája? – próbálkozott így az információszerzéssel, hátha így okosabb lesz, vagy legalább annyit ki bír ejteni, hogy miért is olyan fontos ez a dobozka, mi vele a célja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 16:32 | Link

Botond


A manó visítása kezdi elérni az üvegrepesztő hangtartományt, és ebben a pillanatban vére, Dottie végre megmenekül. A fiú megérinti a dobozt, amit a manó annak jeléül fogad el, hogy innentől akkor az ő felelőssége kézbesíteni, és azzal a lendülettel eltűnik, hogy felbukkanjon a konyhában. De a manó eltűnését kísérő hanggal egyetemben a doboz fedele is egy hangos zörgéssel repül a levegőbe, hogy azután a világ legabszurdabb látványa táruljon Botond szemei elé: egy keksztestű, macskafejű, szivárvány-kondenzcsíkot húzó plüsslény repül ki a dobozból, egyenesen megcélozva Botond arcát, még fülsüketítőbb hangot hallatva, mint amilyen a manó hangja volt. Undorítóan édes, vagy rémes?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 5. 17:18 | Link

Mesélő ~ nyan


A várt hatás, amelyet el akart érni, amit szeretett volna, nem következett be. Választ nem kapott, nem jött ki szó a manó ajkain, de a visítás sem hagyott alább. Sőt, elért egy olyan szintet, amit már nemigen volt képes elviselni, arcán ki is ütközött a nemtetszés, és az mellett, hogy bal füle sípolni kezdett, a feje is belefájdult. Nemigen tudja, a tűrőképessége még mennyit visel el, mi az, amit még csendben bír ki, mindenféle közbeszólás nélkül állja meg. Valahogy viszont, látta a manó arcán a megkönnyebbülést, azt mintha hosszú rabszolgasor alól szabadult volna fel. Magyarázat híján, egy szempillantás alatt történt az egész, mire kérdezhetett volna bármit, a visítás elnémult, melynek hallójárata külön köszönetet nyilvánított, és felszusszant. Azonban nem sokáig pihenhetett, hisz a csomag, amelynek kézbesítésében segíteni akart, és most a nyakán maradt, megmozdult. Vagy csak ő képzelte be magának? Felvont szemöldökkel szemlélte a dobozkát, melyet ha akarna se tudna a tulajának vinni, hiszen nem lát rajta címzést, nevet, vagy bármi egyebet, amely segítené őt abban, hogy igazándiból ezt ki küldte, és kinek. Ellenben, a tető, melyet egész eddig bámult, a levegőbe repült, melynek meglepetésszerű történése kiváltott egy apró kiáltást a fiúból, és kissé hátrébb szegte a fejét, eltartotta, majd el is engedte a dobozt. Halk puffanással ért földet, ha törékeny holmit tartalmazott volna, már darabokban is lenne, de mire a talajhoz érkezett, már üres volt, lakója pedig kiszabadult. Arcára a lehető legnagyobb mértékben ült ki a meglepettség, szemei nagyra tágultak, akarva-akaratlanul lépett hátra, amikor meglátta azt a valamit, és köpni-nyelni nemigen tudott.
- Mi a..? – mormogta maga elé, de nemigen tudott mást, hiszen ő sem egy csöndes lény volt, már kezdett is bele a maga kis dalocskájába, melyhez foghatót nemigen hallott manapság, meglehet, ő van lemaradva, és egyenesen felé közelített. Száguldott, inkább. Léptei ismét hátrafele indultak, igyekezett távolabb kerülni, kivédeni az esetleges támadást, melyet felé intéztek, és nyakát behúzva lépkedett vakon, nemigen törődve azzal, mi van mögötte, csak a távot igyekezett növelni, hisz fogalma nem volt arról, mi fog ezek után történni. Ha most is lenne a manó, akkor biztos rázúdítaná a kérdéseit, azt, hogy mégis ki küldene akárkinek is ilyet, de egyedül van, csak magában tudna társalogni, de szerencsére az elméje még teljesen egészséges. Ámbár, a repülő akármi nemigen tudna nagy kárt tenni benne. Vagy mégis..?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 21:27 | Link

Botond


Nyannyan nyannyan nyannyannyannyannyan, közli a keksztestű szivárványhúzó macska a levegőben repülve, aminek kapcsán több kérdés is felmerülhet, és nem az a legabszurdabb, hogy hogyan repül szárnyak nélkül. A macska igazán cukinak képzeli magát, és elképzelni sem tudná, hogy valaki menekülni akarjon tőle, így a fiú hátrálását csak betudja annyinak, hogy talán... mutatni akar neki valamit? Mondjuk sok másik embert, akiket körbeszivárványozhat jól? Természetesen el is indul szivárványvágtában a fiú felé, közel repül hozzá, és közelebb, és közelebb, célozza az arcát, hogy megnyalhassa szivárvány-nyelvével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 5. 22:58 | Link

Mesélő ~ nyan


Szerencséjére nincs tömeg a folyosón, amelybe ütközhetne, falak és festmények viszont igen, ámbár, mikor vállával koccan egynek, nemigen törődik vele. Mondhatni, hogy amolyan menekülés-féle az, amit művel, persze riadt tekintet, és sikítozás nélkül. Már csak az hiányozna.. De nem, nem tesz semmi ilyet, arca továbbra is meglepett a látványon, egy bizonyos idő még biztosan kell neki, míg a fura teremtményhez hozzászoktatja a szemét, addig is, próbálja kitalálni, hogy milyen elme szülhette amúgy magát a lényt, mert nem egy egyszerű plüssmacska repked felé, az biztos. Még a pirítósra, vagy épp kekszre hajazó test hagyján lenne, de a szivárványt már totálisan nem érti, nem tudja hova tenni. De mindegy is az, ha ennek a „macskának” így kényelmes, a kissé fura nyelvezete, a monoton szavacskája pedig a fülsértő mellett kissé idegesítő hullámba csap át. Na de nem kiabálhat vele, hogy maradjon csendben, mert hamar híre menne, hogy elméje kissé megbomlott, és már mindennek leáll társalogni.
Azt ugyan nem érti, miért az arcét vette célba – persze nem hiszi, hogy szét akarná karmolni, hisz azoknak a fegyvereknek a jelét nemigen látja, de a nyakba borulás, valahogy nemigen fér bele a képzelőerejébe. Megtorpan, miután válla ismét a falnak ütközik, és kissé bizalmatlanul néz a közeledőre, kezét kinyújtva maga elé, mintha így akarna védekezni.
- Kezd fura lenni.. – motyogja maga elé, hiszen már-már tényleg abszurd a helyzet, és latolgatja, hogy hátat fordít, és itt hagyja, visszatér a körletébe, és szusszan egy nagyot. Ezzel persze pár pillanatot még vár, szemléli, kutatja azt, mi készülődik, majd óvatosan, szemét levéve kezdi meg az irányba fordulást, persze ügyelve arra, hogy hátba ne tudja támadni az a valami. Kissé paranoiás pillanat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 6. 17:04 | Link

Botond


Ha a szürreális macskeksz értené, amit a fiú motyog, és tudna mást is mondani azon kívül, hogy nyannyan, akkor most nyilván megbotránkozna azon, hogy csak most mondja azt, kezd fura lenni. Nem ehhez a bánásmódhoz szokott, hanem ahhoz, hogy első pillanatra rásütik a fura jelzőt, aztán csak még rosszabb és rosszabb lesz a helyzet.
Kitartóan követi a fiút, az arca felé száguld, és ezt észre is veszi a levitás, próbál elfordulni, de elkésik. Ez a macskeksz nem kezdő a pályán, és elég erős lehet az a varázslat is, amivel megbűvölték, tekintve, hogy pontosan tudja, közel kell kerülnie, és meg kell nyalnia a bőrét ahhoz, hogy a szállaszercsi beteljesüljön, így még gyorsabb repülésre vált, amivel együtt a nyandallam is felgyorsul, majd bevág a fiú arca elé, és visszafordulva jól képen nyalja szivárványszínű nyelvével.
Botond, ha megáll egy pillanatra elgondolkozni, nagyon furcsa érzésnek lehet tanúja. Mintha valamilyen megmagyarázhatatlan helyen a testének belső részébe cukrot öntöttek volna, minden olyan édesnek tűnik, és a cukorsokktól (ami persze valójában nem az) kedve lenne magához ölelni a páncélokat, a portrélakókat is, mindenkit, de ami a legfontosabb: körbecsókolni az összes kastélylakót!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Nyuszifül Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 8. 21:40 | Link

Mesélő ~ nyan


Úgy néz ki, hiába próbál távot tartani, ezzel az mutatni, nem kér ebből a hirtelen jött rohamból, csak békét szeretne, süket plüssfülekre talál. Mintha a kekszmacska programozása nem engedne más opciót, mint az, amire készül. Nem is nagyon foglalkozik ezzel, gondolatai az újra-meg újra koccanó vállával törődik, no meg reménykedik, hogy nem lök fel semmit és senkit. Kiútkeresése már-már végtelen hosszúra nyúlik, úgy érzi, hogyha a macsekon múlna, akkor év végéig kergetnék egymást, a kastélyban, a világban, biztosan követné, addig, míg nem talál jobb „áldozatot” magának, már ha akar, már ha képes bármiféle „gondolkodásra”.
Valahogy érezte, nem jó ötlet az, amire készül, de már mindegy volt, belekezdett. Teste egy része, mintha kicsavarta volna, úgy festett, a teljes fordulat nemigen ment végbe. A macs sem volt rest, ezt szeme sarkából láthatta, no meg hallhatta is, hogy a dallam, amit már isten tudja mióta hallgat, és lassan agytekervényeit kapirgálja, felgyorsult. Több se kellett neki, gyorsabb ütemben igyekezett elfordulni, de mire kettőt pislog, a plüsstest már ott is lebeg előtte, arcával egy szintben, támadásra készen. Sakk-matt.
- Á-áááácsi! – igyekezett leállítani az állatot, de mire az utolsó hang kijött a torkán, az már le is csapott rá, érezte, ahogy a fura színű és felületű nyelv az arcára tapad egy kis ideig, végigsiklik bőrén. Odakapva, kissé furcsa pislantásokkal tántorodott hátra, kezét végighúzva arcát, mintha nyálcsíkot akarna letörölni, de mire kezét leereszti, igen furcsa dolog fortyan benne, nem tudja beazonosítani, hova tenni. Egy pillanatig még ép esze igyekszik indokot keresni rá, majd egyhamar eltompul az is, érzi azt a megmagyarázhatatlan dolgot, amely átjárja minden porcikáját.
Cuki..
Ahogy ismét a macskára téved enyhén ellágyult tekintete, már nem is egy fura valamit, egy beazonosíthatatlan lényt lát. Hirtelen, a dallam, amely nemrég idegesítette, már kellemes nótának számított, egyhamar azon kapta magát, hogy dúdolja a macskával együtt, vidám arccal. Kihúzza magát, ahogy az agybaj eléri végül mindenét, és körbepillant, mintha most érkezett volna ebbe a világba.
- Hjaaaaaaaj! – kiáltott fel, megpördülve saját tengelye körül, keresve, merre indulhasson. Kell valaki. Valakit találnia kell, akit megölelhet, akinek elmondhatja, mennyire színes, vidám, és cuki minden. Ölelést, puszit, akármit. Azzal már rohanni is kezdett, a nyandallamot hangosan dúdolva, lelkesen kutatva valaki után.
Cuki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 20:42 | Link

Botond


Nyankeksz tudja, hogy a varázslat végbement, és a fiú megfertőződött cukisággal, még csak ellenőriznie sem kéne, így amint hátrarepülésben kikerült Botond arcából, már csak egy helyben lebeg. Örömmel tapasztalja, hogy a levitás láthatóan azonnal máshogyan viszonyul a világhoz, és dúdolni kezdi a dallamot. Ez olyannyira tetszik neki, hogy hangosabbra vált, és amikor a fiú elszalad, hogy továbbadja a kórt, ő sem rest elrepülni egy másik irányba, hogy újra, és újra körbenyaljon valakit, ezzel a cukinál is cukibbá téve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 11. 17:03 | Link

Annácska

Társasága akad, méghozzá kifejezetten kedvére való társasága, lévén, hogy első látásra könnyű megállapítani mennyire is értékeli a leányzó a zenét. Elégedetten szemléli, hogy táncra perdült a hölgyemény is, nem csak a freskólakók, akiknek időnként előszeretettel szolgáltat változatos talpalávalót, majd ha befejezte, előadóművészhez illően meg is hajol közönsége felé, így köszönve meg a tapsban kifejeződő értékelést iménti produkciójára vonatkozóan. Be is mutatkozik, majd legyint a megjegyzésre a képeket illetően, ismeri már őket éppen eléggé.
- Semmi vész, megszoktam, hogy náluk ez is elismerésnek számít - jegyzi meg, majd inkább témát vált felajánlva a lánynak a lehetőséget, hogy válasszon következő dalt, amit játsszon, még egy úgyis belefér, még mielőtt el kellene indulnia, hogy el ne késsen óráról. Hogy válasszon ő ismét? Egy kérdő pillantás az első reakciója, aztán mégis elvigyorodik, és bólint egyet. Az a mozdulat a lánytól, az ajka csipegetése, eléggé nyilvánvaló tényt közöl számára, de ő a maga részéről nem tekinti tragédiának.
- Figyelj, ezért most cseppet se érezd hátrányban magad. Ha az megnyugtat, tíz éve játszom, és még mindig lehet olyan nevet mondani, amiről még csak nem is hallottam. Te például tudtál erről a Ya... Yu... nem... Yiruma... szóval erről az alakról? Életemben nem hallottam a nevét se, pedig állítólag a River flows in you valami nagyon ismert alkotása, ugyan zongorára, de nemrégiben hegedűn hallottam. Csupa-csupa klasszikust ismerek, mert a zeneiskolában őket tanították, meg pár kedvencet, amit én hangszereltem át hegedűre magamnak. Nyugodtan mondj ám bármit, ami csak eszedbe jut, talán még eljátszanom is sikerült. Ha meg nem, akkor marad Kodály, van még tőle a tarsolyomban pár alkotás, de szerintem nekik édesmindegy, hogy valami nagyon új-e vagy kétszáz éve készült, csak zene legyen - vigyorog a lányra, miközben fejével a portréalakok felé int, hogy rájuk gondol, aztán ismét kihúzza magát, és helyére illeszti vállán a hegedűt.
- Na, komolyan, bármi, ami csak eszedbe jut. Legfeljebb felsülök - kacsint a lányra, ma meglehetősen jó kedvében van egyébként is, meg aztán a zene boldogítja az embereket, nem csak őt. Mindenesetre előkeresi emlékezetéből egy másik Kodály mű dallamait a biztonság kedvéért, de nem fog neki, vár, hátha mégis eszébe jut Annának valami, amit nagyon szeretne itt és most hegedűn hallani.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 11. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A másik büntetés
Írta: 2014. július 20. 13:52
| Link

Gryllus Matilda
Round One

Ha mostantól egy hétig is kell a részeg festmények között élnie, és undorát-félelmét leküzdve takarítania a némileg megrongálódott kereteket, akkor is élete legjobb döntései közé sorolja a Rellon bajnoka első fordulóján felgyújtott portrékat. Gyönyörű szép, természetes megvilágításban állt akkor éjjel a sötét folyosó, ráadásul senkinek sem esett bántódása, hiszen ahogy közeledtek a Levita klubhelyiség felé, Kowai úgy oltotta el a Noel által lángba borított képeket. A minisztérium és a kékek házvezetőhelyettesének figyelő szeme elől elbújni azonban képtelenség, így a rellonos fiúnak akarva-akaratlanul is vállalnia kell a következményeket. Arról ugyan nincs információja, hogy Gál Boti látta vagy értesült-e már a szobájában okozott károkról, illetve, hogy kapott-e valaki enyhébb mérgezést a tudatlanul összeöntögetett bájitalok maró füstjétől, de az biztos, hogy a fiú szobájából elcsent értékeket Noel kulcsos ládájának mélye őrzi, és az égvilágon senki sem kereste még őket rajta.
A szobájában készülődik, egyszerű fekete pólójához mintás vászonnadrágot húz, és mire bőrdzsekijét is magán tudja, addigra körös-körül öleli testét egyik kedvenc illata. Nem öltözik túl, de nem is akar ízléstelenül összeválogatott ruhadarabokban megjelenni a számára még mindig a csinos könyvtáros pozíciójában tetszelgő kisasszony előtt. A megbeszélt időpontot öt perccel megelőzvén jelenik meg magas alakja a keretlakóktól hangos folyosó lépcsőfordulójában, de ahogy végignéz az egyenes részen, senkit sem lát. Nemhogy a fiatal nőt, vagy két óra között egymással fecsegő diákokat, de még csak arra járó kopogószellemet se, így csupán egy félhangos morgás hagyja el ajkait, ahogy elindul a festmények közé. Azok olyan ribillót csapnak, hogy a másodéves saját gondolatait sem hallja, és már most bánja, hogy becsületes tanulóként megjelent a rásózott büntetésen. Az első pirospozsgás arcú harsogó alak előtt aztán megáll, féloldalasan felnéz rá, és undorodó vonásait egy pillanatig sem titkolva szólítja meg.
- Nem szomjas már kend, he? - kiált rá, ugyanis biztos benne, hogy ebben a ricsajban nem hallaná meg a mámoros állapotában erőtlenül keretének dőlő férfi őt, és még az is könnyedén lehet, hogy egyáltalán, az idegen jelenléte sem tűnne fel neki, vagy a többi kiabálónak. - Na és aztán mit iszik?
Érdeklődése tettetett, hangyányit sem foglalkoztatja, hogy bármelyik megfestett részeg mitől érzi magát ködben. De elmenni sem akar, hiszen a végén úgyis ő húzná a rövidebbet, és ha az Igazgató úrnál kötne ki, csak feleslegesen magyarázkodhatna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
A felügyelő szerepében
Írta: 2014. július 20. 14:44
| Link

Ombozi Noel

Mikor szabályosan csúszva megérkeztem a keleti szárny első emeletén húzódó folyosó elé, melyet kijelöltem, mint kezdőpont, alig kaptam levegőt. A térdemre támaszkodva fújtam egy-kettőt, és az órámra pillantottam. Hiába, így is elkéstem, bár magamhoz képest egész jó időt futottam. Szó szerint.
Kikémlelek gyorsan, aztán rájövök, hogy semmit se láttam, ezért valamivel lassabban újból kinézek a folyosóra. Egy magas alakot látok, aki épp ekkor ordít valamit az egyik festménybe. Úgy látom, időben érkeztem, és még nem állt neki dolgozni, de ha tovább váratom, lehet megint inkább különös és veszélyes hóbortjának élve felgyújt egyet-kettőt. Gyorsan lesimítom hát összegyűrődött ruhám, és határozottnak szánt léptekkel elindulok Ombozi Noel felé.
Igen magas fiú. Mikor azon a bizonyos estén még ébren lévő tanárok után kutatva egy-két festett férfi és nő engem talált meg a könyvtárban, és riadóztattak, el sem akartam hinni, hogy egy másodévessel állok szemben. Nem csak magasságával, de viselkedésével is kitűnt évfolyamtársai közül. Azt gondoltam, mestertanonc. Mikor pedig megláttam a pusztítást, amit véghezvitt, ennek megfelelően kedvem lett volna kipenderíteni a kastélyból. De olybá tűnt, mégiscsak gyerek még. Ők pedig botladoznak.
- Szerintem vízre volna szüksége - szólítom meg a fiút, amint a közelébe érek. Remélem nem látszik rajtam, hogy ki vagyok pirulva a futástól. Egyáltalán miért futottam? Ő van megbüntetve, nem én, ő az, akinek nem szabad késnie, én aztán késhetek, ha úgy tetszik! Ez a gondolat mindenesetre későn jut eszembe. Nem nagyon megy még nekem ez a Házvezetősdi.
Hogy értse, mit akarok ezzel mondani, a kezemben tartott vödörbe bökök pálcámmal, mire az egy pillanat alatt megtelik vízzel. Jól le is rántja a karom, és a vödör a folyosó kövén csattan. Szerencsére a nagy ricsajban nem annyira hallatszik, és én is igyekszem úgy tenni, mintha nem lepett volna meg a hirtelen lehúzó erő.
- Tessék, itt van rongy is, kezdj hozzá - nem tudom, mennyire sikerül szigorúra a hangom, pedig igazán igyekszem, csak még soha nem próbálkoztam ezzel a hangsúllyal. A szúrós tekintetet is gyakorolnom kellett a tükör előtt. Remélem megállja a helyét.
- Tudom, hogy már kaptál fejmosást, így attól megkíméllek, de amíg nem ragyog itt, és a másik két szinten is valamennyi festmény kerete, itt leszünk. Én hoztam magammal olvasnivalót, szóval nem fogok unatkozni.
Furcsán idegennek érzem a hangom. De nem is baj, Noelnek kijár. Még örülhet is, hogy én csíptem nyakon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A másik büntetés
Írta: 2014. július 20. 15:43
| Link

Gryllus Matilda
Round One

Igazán kár, hogy nem hallja a magas pozícióba került könyvtáros kisasszony futólépteit, mert bizony jót nevetne rajta. Nincs tudomása más lányról, aki találkozójuk miatt megizzadt volna a hozzá igyekvő szaladásban, de olyannal sem hozta még össze az ég, aki a közös délután első percétől kezdve kipirosodott arccal volt jelen. Most viszont, ahogy megpillantja a magát szigorúnak mutató nőt, aki először csak megszólítja őt, majd a kezében tartott vödörre mutat pálcájával, addigra a fiú egész testével felé fordul, és vigyorra húzódó ajkakkal figyeli mit művel.
- Az úgy nem lesz... - figyelmeztetné a büntetésben bizonyára kezdő Gryllus Matildát, amikor annak karját azonnal lerántja a vízzel megtelő vödör. Az a régi kövön csattan, tartalma kifröcsög, Noel pedig hangos nevetéssel jutalmazza a látottakat. - ...a legjobb. Nos, ha gondolja, megoldom magamnak a vízproblémát, mert bár az Ön technikája roppant látványos, én ennél valamennyivel azért óvatosabb ember vagyok.
Igaz, nem épp a legjobb kifejezést használja, hiszen ha igazán óvatos lett volna a Levitába való bejutás éjszakáján, most nem kellene a hangoskodó portrék alatt várnia a vödör vízre, na meg a rongyra, hogy percekkel később már egyenként sikálhassa a megrongálódott, dohos szagú kereteket.
- Tessék?! - kiáltja el magát a másik két szint említésekor, meg sem hallva Matilda további szavait, és álomszerű reményeit, miszerint a következő órákat csendes nyugalomban fogja tölteni magával cipelt, vaskos könyve felett. Na, nem. A rellonos zöldjei hirtelen kerekednek ki, ajkai nyomban elválnak egymástól, és olyan tekintettel néz az előtte álló nőre, mint aki most tudta meg, hogy Nelli húga egy muglihoz készül feleségül menni. - Gryllus kisasszony, erről a folyosórészről volt szó, és annak ellenére még, hogy nem bújtam a legjobb öltönyömbe, még nem vagyok takarítónő, szóval ha csillogó kereteket akar látni a fölöttünk lévő két szinten is, tisztelettel ajánlom a kastélyban lakó manókat. Mert én nem csinálom meg, főleg, hogy csak ezen a szinten gyújtogattam.
Karba fonja mellkasa előtt kezeit, és morcosan néz az egyébként egészen kedves nőre. Az jobban tenné, ha inkább hálás lenne neki azért, hogy ilyen készségesen eljött bűnhődni, nem még itt teljesen kihasználja pillanatnyi szelídségét, aztán a végén meg azon kapja magát, hogy a könyvtárban tisztítja az ablaküvegeket. Némán morog, olykor megcsóválja a fejét, aztán sóhajt egy aprót, és ingerülten hátrakiált a jókedvű festményeknek.
- A francba veletek, hallgassatok már! - hangja átjárja a folyosórészt, de a megszólított alakok csupán egyetlen pillanatra hallgatnak el, mire ő türelmetlenül pálcát ragad, és találomra elhalkít pár harsogó keretlakót a 'silencio' bűbájjal. - Hát nem igaz már, letépem a nyelveteket!
Feszülten fordul vissza a könyvtár őréhez, közben keserűen csóválja a fejét, s úgy folytatja mondandóját, mintha mi sem történt volna.
- Kisasszony, remélem megért engem. Nem vagyok az a takarítófiú típus - mondja, miközben erősen szuggerálja a szeplős arc lélektükreit. - Ez a rész önmagában is nagyobb büntetés, mint az a másik kettő együttvéve. Maradjunk ennyiben, ha lehet.
Szavait követően leveszi magáról dzsekijét, a falhoz hajítja, majd lehajol a vödörhöz, pálcája segítségével ismét feltölti azt vízzel, s a rongyot belemártva munkához lát.
- Egyébként mi már találkoztunk - szólal meg ismét a fal felé fordulván, egy, az előbb leakasztott keretet takarítva. - Tudja, hogy hol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 20. 16:15 | Link

Ombozi Noel

Kicsit szerencsétlenül indítok, azt elismerem. Némileg az önbecslésem is földre kerül a vödörrel együtt, mert bár próbálom könnyedén venni a botlást, Noel figyelmét nem kerüli el, és ahhoz képest, hogy épp büntetésben van, elég vidáman nevet rajtam. Igyekszem nem törődni vele, és szavait is figyelmen kívül hagyni, de a végét hallva én is kénytelen vagyok nevetni egy kicsit. Csak az enyém kissé keserűre sikerül.
- Azokat a festményeket is igen óvatosan gyújtottad fel. - Ezt inkább csak úgy magamnak mondom, őt már sikerül azzal is láthatóan kiakasztanom, hogy közlöm, nem csak ez az egy folyosó vár ma rá. Megrökönyödését látva kicsit összehúzom a szemöldököm, próbálgatva a szigorú tekintetem. Még vadiúj, be kell járatni.
- Akkor valamit nagyon félre-- - kezdek bele, de aztán elfordul tőlem, és megint nekiáll a festményekkel kiabálni, sőt, pálcáját is rájuk emeli. Eltátom a számat döbbenetemben. Egy-két kép elhalkul, de miután másik keretbe ugrik át lakója, ugyanolyan hangon folytatja, Noel pedig még mindig pálcáját tartva kezében újratölti a vödröt is, amiből kifröccsent egy kevés, mikor "letettem". Közben folytatja szónoklatát arról, hogy ő bizony nem takarító, és nem csinálja meg. Ezúttal nem kell megerőltetnem magam.
- Noel. Jobb, ha tisztázzuk ezt. Igenis megcsinálod a kirótt büntetést, méghozzá a két kezeddel, ahogy a muglik szokták - eddig kedves voltam, pedig nem érdemelte meg. Közben hozzákezd a kép takarításához, és még csevegni is kezd velem. Először nem is gondolkodom el kérdésén, csak rögtön elutasítom.
- Nem tudom, hol találkoztunk, de mielőtt folytatnád, kérem a pálcádat, vagy rögtön meglátogathatjuk az igazgató urat is akár. - Kinyújtom kezem felé, tekintetem pedig az övébe fúrom. Nagyon remélem, hogy nem akarja a büszkeségét tovább erőltetni, mert a legkevésbé sem szeretnék neki rosszat. De felelős pozícióban vagyok már, ennek megfelelően kell viselkednem, és nem szabad eltűrnöm a lázadó viselkedését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. július 21. 02:12 | Link

Catherine Alexis Rawen

A mai napom körülbelül abból telt, hogy szorgalmikat firkáltam és azon gondolkoztam, hogy mi a fenével üssem én el itt az időt? Levitás vagyok, a tanulás boldogsággal kéne elöntsenek, de nem... nem vonz a dolog. Egy ideig érdekel, aztán beleunok, nincs mit tenni, ki kell mozdulni. Mivel nem sok ötletem támadt, egy ideig a klubhelyiségben tespedtem, a macskámmal a hasamon, aztán mivel Sebastian az ajtó felé indult, rohanhattam utána. Egyszerűen én ezt nem hiszem el, miért nem tud egyszer a fenekén maradni? Csak egyszer maradjon már ott, egyetlen egyszer ne miatta csináljak magamból hülyét... Ááá, reménytelen. Elkezdtem magamhoz hívogatni, amire az esetek kilencven százalékában hallgatni szokott, de most fütyült rám, úgy tett, mintha ő egy süket uralkodó lenne, aki az égbe emeli az állát és soha nem néz az alattvalóira. Én megálljt parancsoltam a kiskirálynak a lábam segítségével, de a kis bugyuta kikerülte azt és meg sem állt a keleti szárnyig. Bukdácsolva rohantam felfelé a lépcsőn, hogy elkaphassam az ostoba jószág prémjét, azonban mindig valahogyan kicsúszott a kezeim közül, így már az első emeleti folyosón rohantam, mikor egyszer csak levágta a földre a popsiját és dorombolva bámult fel a falra. Kérdőn követtem a pillantását és lassan nekem is eljutott a tudatomig, hogy pont olyan illatok terjengenek ezen a folyosón, mint valami jó gyakran látogatott pubban. Mi a fene, nem úgy volt, hogy itt tilos alkoholt fogyasztani? Ja, hogy itt éppen a festmények dáridóznak... érdekes. Nem voltam teljesen hozzászokva, hogy egy rakás festmény részegen ordibál, miközben az egyik boszorkány bort önt le a torkán, egyik pohárral a másik után. Egyre értetlenebbül néztem a festményt, aztán megkínáltak, hogy igyak én is meg a csinos cicám is, hátha attól kevésbé vágok fancsali képet. Azt is megkaptam, hogy a macskám legalább tudja, hogy kell élni. Erre nekem egy grimasz, Bastinak pedig egy fejhangon szóló vernyogás volt a válasza. Mint akit nyúznak, ha tovább csinálja, akkor egész biztos, hogy engem az igazgatóiba küldenek állatkínzásért. Aztán igazából akkor kaptam fel a fejem, mikor a nyávogásra válasz érkezett. Még egy alkoholista macska? A folyosó végén egy hasonlóan "aprócska" szörnyeteg állt, mint Basti, hosszú, piszkosszürke szőrrel és egészen rémisztő zöld szemekkel, miközben nyekergő nyávogást hallatott. Az én cicám végre befejezte a dorombolást és a borszagú freskótól elfordulva az újonnan érkező cicusra pillantott. Elmosolyodtam halványan, majd leguggoltam a saját kedvencem mellé és a szőrét cirógatva néztem a másik macskát.
- Hát a te gazdid merre van? - tettem fel a költői kérdést, de nem vártam választ... Miért is vártam volna? Úgysem lehetne hallani a részeges freskók hamis énekeitől.
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. július 21. 02:12
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A másik büntetés
Írta: 2014. július 22. 16:08
| Link

Gryllus Matilda
Round One

Nem telik bele sok időbe, míg rájön, hogy ez a nő még fiatalkora ellenére sem fog vele együtt nevetni előző, apró botlásán. Bizonyára zavarban érzi magát a másodéves előtt, amiért elszámolta magát a vödörrel, és a vasszigor álcája azonnal a padlón végezte. A rellonos sejti, hogy ő az első diák, akit megbüntet a Levitások második anyja, és nyomban elhatározza, hogy ha a kisasszony ilyen nyers modorral viseltetik iránta, hát akkor ő sem fogja megkönnyíteni a dolgát. Semmitmondó tekintettel nézi őt, majd a felgyújtott festmények szóba hozásakor vitatkozón megcsóválja fejét.
- A vásznakat nagy odafigyeléssel öltöztettem lángruhába - mondja tettetett komolysággal, de szája szélén huncut mosoly bujkál. Nincs kedve rossz hangulatban eltölteni ezt a néhány órát, amíg végez az összes utálatos festett alak megtisztításával, és akkor is jól fogja magát érezni, ha a szeplősarcú könyvtáros fejre áll mérgében. Hidegen hagyja az egész hiszti, sőt, úgy gondolja, hogy a nő igazságtalanul feledkezik el arról, hogy ő becsületes diák módjára itt van, vállalja a rá kiszabott büntetést, nem pedig a pincében sunnyog, mint társai teszik, ha valaki büntetőmunkára ítéli őket. Sértődött gondolatai közben a fal felé fordul, és leemel róla egy közeli keretet, hogy az átnedvesített ronggyal végigtörölje széleit. Mozdulataira az évszázados por azonnal felszáll, ezzel prüszkölésre késztetve a rellonost. Ez igazán fantasztikus.
- Miért akar velem mostanában minden nő tisztázni ezt-azt? - kérdezi indulatosan Annelie-re célozva, közben meg sem hallva Matilda szavait. Egyik kezében a képet lóbálja, másikban a máris befeketedett ruhát szorongatja, úgy fordul vissza a büntetés-végrehajtóhoz. - Én értem amit mond, tényleg, de nem fogok csak azért plusz két emeletnyi festményt megtakarítani, hogy magának több ideje legyen olvasni.
Szemtelennek tűnhet, de szavai ösztönösen törnek felszínre, nem direkt módon, vagy bántó szándékkal. Igazságérzete arra sarkallja, hogy megvédje saját magát, ha kell, akkor akár az Igazgató úr előtt is. Felgyújtott pár iskolai értéket, igen, de fog még bűnhődni miatta eleget, nem kell azonnal a manók közé költöztetni, mint az év takarítójának járó díjjal kitüntetett személyt.
- Tessék - nyújtja át ellenkezés nélkül a szívéhez igazán közelálló szőlőfapálcát, majd a koszos ronggyal a háta mögötti, szabad kézzel elérhetetlen magasságba akasztott képekre mutat. - Ezek szerint azokat kihagyhatom, vagy lesz szíves segíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 24. 19:27 | Link

Ombozi Noel

Tűnődve figyelem arcát, ahogy látható büszkeséggel beszél tettéről, amiért tulajdonképpen itt kell lennie ma. Nem tudom, miért, de ahelyett, hogy haragudnék, vagy a fejemet csóválnám azon, hogy milyen egy vandál, azon jár az eszem, vajon miért csinálhatta mindezt, milyen lelki hatás késztette rá. Valahogy nem tudom elhinni róla, hogy jobb dolga híján, vagy unalmában rongálta volna meg a képeket, főleg a beszámoló alapján, ami "tébolyodott, eszement őrült"-ként hivatkozott az időközben már munkához látó, teljesen normálisnak és értelmesnek tűnő srácra, ráadásul több ízben is, sőt, indokolatlanul sokszor kiemelve azt, hogy mennyire megháborodott. Látványosan magára vonta a figyelmet akkor éjjel, és ha igaz, még a Levitába is betört, amit azonban nem sikerült rábizonyítani.
Miközben én rajta felejtett pillantással gondolkodom, ő kifakad, először a festményekre, aztán a "minden nőre", beleértve ezáltal engem is. Nem tetszik a fiatalúrnak a munka, nem fűlik a foga a büntetéshez. Teljesen érthető, látszik megjelenésén, hogy nincs hozzászokva, hogy ilyesmit csináljon. Felém fordulva mondja a magáét, lóbálja a vizes rongyot és a képet is, melynek lakója, egy öreg mágus a kalapjába kapaszkodva kapkodja tekintetét jobbra-balra, és láthatóan szörnyen érzi magát.
- Tudod mit? Maradjunk annyiban, hogy az a maximum, amit meg kell csinálnod - mondom kissé megenyhülve, máris elveszítve fene nagy szigoromat. Láthatóan nem jött be. - Meglátom, hogy haladsz, mennyit panaszkodsz, és mennyire tűnsz bűnbánónak, és aztán eldöntöm, mikor ér véget a büntetésed.
Ennél jobb ajánlatot nem ajánlhatok neki, de ha nem fogadja el, akkor vagy megcsinálja dúlva-fúlva mind a három szintet, vagy kénytelen leszek lemondani róla. Szimpatikusnak találom, tekintetéből egyszerre süt vadság és nyugodt intelligencia. Nem egy rosszindulatú, neveletlen kölyök, nem akarok neki rosszat. De meg kell értse, hogy amit tett, az komoly bűn, és legközelebb nem én fogadom majd, hanem egy vasmarkú illető a javítóból.
Máris szerez egy jó pontot, belőlem pedig úgy elillan a harag, mintha csak levegő lenne, én pedig lufi, egy pillanat alatt mosoly váltja fel gyengén kivitelezett, szúrós pillantásomat. Látom rajta, hogy nem repes a boldogságtól, de pálcája a kezemben köt ki. Máris a hátam mögé teszem, és már majdnem azt hiszem, hogy mindennel megvagyunk, mikor egy magasban lévő képre bök. Értem a célzást, és persze sikerül ismét zavarba jönnöm.
- Igazad van.. bocsi - saját pálcámat előhúzva intek a magasabban lévő képek felé, mire azok sorban leugrálnak kampóikról és a kelleténél talán kicsit kevésbé finoman földet is érnek a fal mentén.
Tényleg van nálam könyv, de előbbi megjegyzése miatt nem érzek túl sok késztetést, hogy olvasgassam is, míg ő dolgozik. Nem akarom, hogy nehezteljen rám, vagy legalábbis szeretném a minimumon tartani a dolgot. Nem vagyok én bunkó börtönőr. Csak azért vagyok itt, hogy ő biztosan megcsinálja, amit kell, és úgy, ahogy kell.
- Szóval.. hol is találkoztunk? - kérdezem kis szünet után, kissé bizonytalan hangon. Lehet, hogy már nincs is kedve beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 14. 22:35 | Link


Miza - Ünnepeljünk!
Ruha és paróka, Plusz a híres cukorkák Mizának

Elfogyottelfogyott! Ez az összefüggő mondat hangzik az egész folyosón, ahogy Elena végigbattyog örülten hadonászva, néha kis híján leütve a szembejövő forgalomban lézengő diákokat. Bizony, most is a cukrairól van szó, méghozzá nem is akármilyen módon, hisz a jelen alkalommal a kifogyott raktár verte ki a biztosítékot. Pedig tisztán emlékszik arra, hogy tegnap még volt három csomag nyalókája, igaz azután, hogy megtalálta elködösült minden, de ez már csak részletkérdés. Egy darabig kereste a gaz édességtolvajt, átkutatott minden szintet, de nem talált senkit rózsaszín cukros papírokkal a ruháján. Lehetséges, hogy csak álmodta azt, hogy még van tartalék, az is előfordulhat, hogy egyszerűen elnyelte egy a semmiből előtűnő fekete lyuk, - elvégre ez a Varázsvilág, itt minden megtörténhet - de most már mindegy is, mivel a folyosón hirtelen előtűnik egy ismerős szőke fejbúb, amit ahogy a lány észrevesz, sebtében rohanni kezd utána, mivel már elég rég látta a tulajdonosát. Azonban a sarokhoz érve, elveszíti a követett személyt, s akárhogy is keresi, nem akad a nyomára. A forradalmi ötlet gyorsan ugrik be, kis sárga villanykörte formájában megjelenve a lány feje fölött. Persze csak az Ő élénk fantáziájában, hisz elég furcsa lenne, ha egy körtével a kobakja fölött mászkálna mindenfelé. De ez mindegy is, hisz nem ez a történet mozgatórugója, hanem az előbbi gondolat, a meglepetés! Vagy inkább az ünnepség jobban hangzik? Áh, nem az túl kirívó lenne egy prefektusköszöntő aprócska bulira. Mert igen, arra készül a kis vörös, körülbelül már négy perce a fejében, elképzelve, hogy Miza majd milyen képet fog vágni, amikor megérkezik a helyszínre. Azonban ez még mind csak elképzelés, úgyhogy amint visszatér a valóságba, felszalad a szobájukba és keresgélni kezd az éjjeliszekrényében, hátha maradt pár darab vattacukor valamelyik fiókban. Már  épp kezd kétségbeesni, amikor az utolsó doboz legalján megpillant egy zacskót, tele kész cukorfelhőkkel. Igen, a zacskós vattacukor egy kicsit furán hangzik, de éppúgy ehető, mint a friss, csak egy kicsit laposabb amikor kikerül a csomagolásból, de szerencsére pár percnyi levegőzés után pufibb lesz, persze nem annyira, mintha mist készült volna. Elena ennek a tudásnak a szellemében ragadja meg a zacskót, majd egy masnis kosárkába rejti és kutakodni kezd a szekrényében, hogy valami bolondos jelmezt találjon magának a találkára. Felhúz egy babarózsaszín habos-babos szoknyát, egy ugyanilyen színű cipőt meg egy nem mindennapi vattacukorra emlékeztető parókát, majd sebtében írni kezd. Lefirkantja barátnőjének, hogy hova induljon és, hogy készülődjön előre, mert nagyon csudi klassz lesz amit látni fog, ezután baglyocskáját útjára eresztve, Iát kezdi csinosítani. Rá is ad némi aranyos kiegészítőt, végül pedig elhagyja a helyszínt, nyomában az említett állattal. Nem is kell mondani, hogy jó sokan megbámulják a lányt, ahogy cukorfelhőnek öltözve végigugrál a folyosókon, de most még a gúnyos mutogatások sem tudják lelombozni, majd ki tudna ugrani a bőréből, annyira odáig van a terve miatt. Még meg is ölelgeti a legtöbb szembejövőt, míg végül megérkezik a beszélt helyre és az órája szerint, még van hátra pár perce, hogy előkészítse a hatalmas meglepetést. A vattacukrokat kiveszi a csomagolásból és egy hatalmas tartóba helyezi, a többi finomságot pedig kibontva a magával hozott puha plédre rakja és már indulhat is a muri. Nem nagy valami amit kiötölt, de egy köszöntésre minden bizonnyal elég lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 17. 14:12 | Link

Rosie
Outfit


Egy újabb levél. Ez várt rám, amikor beléptem  szobám ajtaján és a piciny boríték ott feküdt a zongorám tetején. Mellette egy picinyke bagoly üldögélt és huhogva üdvözölt. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan juthatott be ez a szerencsétlen kis pici, ugyanis az ajtó és ablak zárva volt, hacsak az egyik szobatársam nem engedte be. Vállvonva nyitottam ki a borítékot és már remegő kézzel húztam ki belőle a kis lapocskát, amire egy meghívó szerűség volt írva. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem egy újabb Rellonos találkozó lenne, mert abból az utóbbi időben már nagyon sok volt. Nem is értem, hogy a zöldek miért kapták fel hirtelen a fejüket rám. Hiszen nincs bennem semmi különleges.
A levél végül nem egy Rellonos találkozó lett volna, hanem egy másik, már kedvesebb lány hívott meg egy időpontra a kastélyon belül. Ennek szívből örültem, hiszen a lánnyal már volt találkozóm és bár az nem volt túlságosan fényes, a szünetekben és a DÖK-ön is mondhatni jól összebarátkoztunk. A levelet végül visszacsúsztattam a borítékba, azt pedig Vatta mentes helyre helyeztem, vagy is a fiókomba. Bár lassan már azt is ügyesen ki fogja tudni húzni, most még nem és ezért is zártam oda. Egy egyszerű "maradj"-al a helyére utasítottam a juhászkutyát és elindultam a megbeszélt hely felé. Gyorsan odaértem, ahol már Rosie várt rám, én pedig a meglepetéstől - és a vattacukortól - hirtelen lesokkolódtam és megtorpantam. Csodálkozva pillantottam a lányra, a meglepetéstől pedig meg sem bírtam megszólalni. A ruhája. A haja. A vattacukrok!!! Azt sem tudtam, hogy miért kapom, egyszerűen csak odarohantam hozzá és megöleltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 19. 17:58 | Link


Miza - Ünnepeljünk!


Vajon Miza milyen képet fog majd vágni, amikor meglátja mindezt? Örülni fog? Dühöngeni amiért megzavarta? Vagy az is lehet, hogy el sem jön az Ő kis bulijára. Pedig igenis megérdemli, hogy Elena egy ilyet szervezzen Neki, mivel akármire csak gondol a vörös, ott felrejlik a Levitás arca és az, hogy segített, ha valami baj volt. Már hónapok óta tervezgetett egy ilyen mini bulit, csak sosem volt rá oka, hogy meg is csinálja. Azért azzal csak nem állíthatott volna oda elé az egyik óra előtt, hogy kiakarja fejezni az érzelmeit, mert több mint valószínű, hogy elküldték volna onnan. Most viszont, hogy a lányból a kékek egyik prefektusa vált, lett egy elég jó indok arra, hogy megszervezze azt a bulit, csak egy kicsit átalakítva, hogy lehetőleg a lány ne jöjjön rá arra, hogy a gratulálás mellett, szeretné megköszönni az érte tett dolgokat. Igazából fogalma sincs, hogy mit szólna akkor a Szfinx, ha elkezdené azt ecsetelni, hogy hálás a tavalyiért meg még jó pár cselekedetéért. Tuti totálisan bolondnak nézné...
Az emlegetett személy még nem ért ide a találkahelyre, ezért ahogy Elena úgy gondolja, hogy teljesen kibeszélte magát a fejében lévő énjével, felpattan és a folyosó végéhez sétál, mivel mintha ez előbb lépteket hallott volna. A gyanú gyorsan beigazolódik, tényleg léptek hallatszottak ráadásul nem is akárkié, hanem az újdonsült kék prefektusé. A szőkeség egyből megpillantja a kis pikniket, meg Elena nem mindennapi öltözetét és se szó, se beszéd, megöleli a kis vöröst. Elena hatalmas mosollyal az arcán viszonozza a szeretetrohamot, majd kicsit hátrább lépve megszólal.
 - Meglepetés! - Kiáltja, kezeit feltartva. Ezután Mizát a plédekhez vezeti és még mielőtt reagálhatna a történtekre, a kezébe nyom egy színjátszó vattacukrot. Az édesség ahogy a lány kezébe ér, szivárványszínben kezd el pompázni, ám a színek forrását semmi sem mutatja. Olyan az egész, mintha a cukor önálló életet élne, amit a színekkel fejez ki. Ezt a tulajdonságát Elena sem érti, pedig már több száz ilyet evett meg az évek során. Abban viszont biztos, hogy ez is a Varászvilág egyik csodája. Miután a vattacukrozás megvolt, a többi finomságot is középre helyezi, majd várja a másik reakcióját a történtekre.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. augusztus 19. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 20. 13:35 | Link

Rosie


Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen dolog vár rám, ezen a folyosón. Nem is tudtam, hogy milyen alkalomból hívott ide Rosie, de nagyon örültem neki. Nem volt se szülinapom, se névnapom, se semmim, szóval igazán nem értettem a dolgot. A levelet is már remegő kézzel bontottam ki, de hát annak más oka is volt. Amikor pedig a sorokat olvastam, kíváncsian felcsillant a szemem és nem tudtam mire vélni a dolgot. Még is miért hívott ide? Hiszen a tavalyi eset óta csak órákon és szünetekben találkoztunk, akkor sem beszéltünk sokat, mert elrángatták az Eridonos barátnői. Gwen és egy számomra ismeretlen, vörös hajú lányka. A nevét még mindig nem tudtam, pedig már tavaly is láttam a kastélyban bóklászni. De sosem mentem oda hozzá, hogy beszéljek vele, mert... nem is tudom. Egyszerűen csak nem. Pedig azt hiszem, hogy van egy cicája is.
Visszatérve a jelenre, a meglepetéstől, a kis sokktól és az örömtől egyszerűen Rosie nyakába vetettem magam és jól megszorongattam a lánykát. Pár perc után engedtem csak el, ő pedig hátrébb lépve elkiabálta a "meglepetést!", mire én azt sem tudtam, hogy mit mondjak, de tényleg. A vattacukrot láttán olyan érzés fogott el, mintha most találkoztam volna legelőször ezekkel a cukrokkal, és amikor a vörös a kezembe nyomott egy színjátszós vattát, majdnem elsírtam magam a boldogságtól. Az arcom sugárzott a boldogságtól, a kezeimben tartott cukorra meresztettem a tekintetem és lehuppantam az egyik plédre. Még mindig nem tudtam, hogy milyen alkalomból kaptam, de egyenlőre el voltam foglalva a cukorban való gyönyörködéssel.
- Miért kaptam? - fordultam oda a lányhoz, körülbelül tíz perc után. A pálcikát áttettem a bal kezembe, míg a jobb kacsómon lévő mutató - és középső ujjamat kinyújtottam és lassan a vatta felé nyújtottam. Amint hozzáért az édességhez, rugalmasan visszapattant. Ezt újra megismételtem, végül pedig elszántam magam arra, hogy meg is kóstoljam. Kis darabot téptem csak le belőle, amit gyorsan el is tüntettem a számban. A vatta íze gyorsan elterjedt a számban és nm, hogy különféle ízeket éreztem volna: málna és áfonya ízt éreztem. Elégedetten sóhajtva odafordultam a lányhoz és csillogó szemeimet a ruhájára függesztettem.
- Köszönöm - suttogtam és újra megöleltem a lányt. Nem tudom mi ütött belém, hiszen sosem voltam ez az ölelkezős fajta, egyszerűen csak... a boldogságtól csináltam ezt. Igen, ez a magyarázat a fura viselkedésemre. Rettentő boldog voltam és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 20. 18:43 | Link

Elena és Izabella,
Avagy a Bolond köztünk van        Kosztüm, amiben szinte lehetetlen felismerni

 Vadonat új a Bolond kalapos jelmez, amelyet a fiú saját magának készített, hogy a napokban örömet varázsolhasson az emberek arcára. Mikor a Vígadó freskó folyosúlyán sétálgat pedkesen, ahogy maga a Kalapos tenné, két lányt pillant meg. Szokatlan az efajta kis meglepetés, de eme murit kihagyni nem lehet szerinte. Érdekesnek találja a vattacukrot, és próbál kiötlenií valami ehhez illő dolgot. Gyors agy-, és elmepörgéssel, erre nem kell sokat várni. Hamar ott is terem a két lány mellett, kik éppen egy ölelés-tsunami áldozatai lettek. Akkor pillantja meg az ismerős arcot a két lány közül. Ha eddig még nem is, de most hamar kiszúrja, hogy az egyikük Elena.
- Üdv hölgyeim! Kutatást végzek, az M-betűs szó ügyében. ha megtudnak valamit a három lányról csak értesítsenek ezen a címen. - Mondja a fiú, kissé bolondosan. Átnyújt mindkettejüknek egy-egy névjegykártyát, amelyen ez szerepel:

Bolond Kalapos
Nekeresd u. 14
Madston-i üzletembe várom azokat, akik képesek hinni
a bolondság erejében.


- Remélem hallottak már a három lányról. Mákról, Mézről, Mulatságról. - Mondja kissé vicces hangulatban, figyelve egy kicsit a hölgyek hangulatát. - Ha nem is, nem kár. Mind bolondok.- Mondja, majd elneveti magát. - Nekem csak elhihetik. De ezt maguknak, amiért loptam idejüket. Exlukhops! - Mutat pálcájával a belső zsebére. Az ide hatására onnan kilebegnek mindenféle babok, borsószemek, és sok rízs. Majd egy újabb idézet következik.- Trullus! További szép napot! - Mikor elindul a varázslat elkezd hatni, és a sok kisszemű finomság külömböző színekben kezd ragyogni. A két lány körül lebeg az a két maroknyi, mondhatni hozzávaló, és közben színüket változtatják.
 A Kalapos színrelépett.


// kilép a szálból, nem ír többet//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 21. 01:13 | Link


Astrid és Kalapos úrfi - Ünnepeljünk!


Elena csak ül és elgondolkodva nézi Mizát, ahogy a színjátszó cukrát nézegeti, majd enni kezdi. Kimondhatatlanul örül annak, hogy barátnője ennyire meglepődött ezen az egészen, meg persze annak is, hogy örömmel fogadta. Mintha a kis vöröskének is szerveztek volna egy ilyen meglepetést, olyan módon repkednek a pocijában az örömpillangók, ahogyan az előtte ülő Áfonyalányra pillant. Tudja, hogy a vattacukor a kedvenc édessége, ezért is töltött annyi időt azzal, hogy megtalálja az utolsó csomag finomságát is. A lány felhőtlen mosolya minden fáradtságot megér. Ezért Ő nem eszik a szivárványos édességekből, meghagyja barátnéjának Őket, inkább maga elé veszi a pillecukros tálkát és abból kezd falatozni. Épp bekapná a második ragacsot, mikor a Szfinxlány rákérdez arra, hogy ezt most miért kapta. Elena rögtön lejjebb emeli a szájától az édességét és azon kezd el gondolkodni, hogy a prefektusságát említse e meg a lánynak, vagy a háláját fejezze ki neki. Ha az előbbit válassza lehetséges, hogy ki fogja nevetni vagy itt hagyja, azonban ha az első mellett döntene akkor kevesebb lenne a vesztenivaló. Alaposan átgondolja a fejében a dolgokat, de végül arra jut, hogy mind a kettőt elmondja.
 - Gondoltam örülnél egy ilyen kis bulinak, amiért prefektus lettél. Meg... szerettem volna megköszönni a tavalyit is - válaszol, hatalmas mosollyal az arcán. Most, hogy ezt elmondta, sokkal jobban érzi magát, nem lett volna jobb tovább magában tartani. Nem tudja már, hogy min idegeskedett ennyire, hisz ez csak egy ártatlan köszönet volt, semmi más. Nagy örömmel igazítja meg a fején a parókáját, mikor a másik lány újra megöleli Őt, de ezúttal meg is köszöni a kis pikniket.
 - Igazán semmiség! - Újabb mosolyra húzza a száját, miközben az előbb letett pillecukrát felveszi a pokrócról. De mielőtt még bekaphatná, egy kalapos alak jelenik meg a színen, bolondul köszöntve a két lányt. Elena rögtön nevetésben tör ki, pláne amikor a kezébe nyomnak egy névjegykártyát amin szintén  bohócos stílusú iromány van. A hangulat rögtön átcsap viccbe, erre még az iszogató festmények is rátesznek egy lapáttal. Gyorsan felpattan, hogy egy puszit nyomjon a kalapos arcára amiért íly' módon meglepte Őket, de mire odaér, az alaknak se híre, se hamva. Olyan, mintha elnyelte volna a Föld. Azonban Elenában mégis olyan érzések ötlenek fel, hogy már valahol látta ezt az alakot, a szeme nagyon hasonlít valakiére, ám ha tüzes piszkavassal szurkálnák, akkor sem tudná megmondani, hogy kicsoda. Ezért, miután kellően kinézelődte magát, visszasétál Mizához és végre bekapja azt a pillecukrot, amire percek óta vágyott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 21. 18:11 | Link

Rosie és Mathias
~ zárás




Olyannyira örültem az ajándékomnak és annak, hogy újra rendesen találkoztam Rosie-val, hogy talán el is vesztem volna, ha nem vezetett volna oda a pokróchoz és nem ültünk volna le. A szemeim folyamatosan csillogtak az ajándéktól, amit a kezembe nyomott és ami pár perccel később már áfonyás és málnás ízkavalkádban merített el, engem még boldogabbá téve. Imádtam ezeket a gyümölcsöket, de amúgy minden gyümölcsöt nagyon szerettem, főleg azokat, amelyeket mi termeltünk. Hmm, azok voltak ám csak a pompás gyümölcsök! A kis vörös nem evett a vattacukorból, pedig odatoltam elé. Ő viszont csak maga elé húzott egy tál pillecukrot és azt kezdte el habzsolni. Viszont még azt sem hagytam neki, hogy ráharapjon a gumiszerű cukorra, mert egy kérdéssel dobtam meg szegénykét. Elena csak kis idő múlva szólalt meg, szóval biztos voltam benne, hogy gondolkodott azon, hogy mit is mondjon. Arra viszont nem számítottam, amit mondott.
- Tényleg? - szemeim most már a meghatottságtól csillogtak. Valóban, tavaly tényleg olyan dolgot tettem, ami nem csak őt, de saját magamat is megmentettem. Az az árny. Olyan ijesztő volt, ahogy közeledett felénk, miközben én próbáltam valahogy elterelni, vagy elüldözni a vöröstől. A lábam is nagyon csúnyán átszúrta egy szikladarab, utána még jó sokáig sántikáltam. Néha még most is érzem, hogy szúr. Az az árny pedig... nem akart elmenni. A kövek és az átkok átrepültek rajta, viszont én még is a hátán tudtam maradni, amikor felugrottam rá. Aztán elájultam... A folyosón senki sem segített és csak néztek ránk. Borzasztó még csak visszagondolni is arra az esetre.
Résnyire nyitott ajkakkal néztem a vattacukrot, ami még mindig a kezemben volt, amikor megjelent egy fiú. Pontosabban valami furcsa kinézetű fiú. Nem tudtam beazonosítani, meg azt sem igazán értettem, hogy miről hablatyolt itt össze-vissza. Csak megráztam a fejem, mikor a kezembe nyomott egy kártyát, aztán eltűnt. Rosie rögtön felugrott és az ismeretlen után eredt, de csalódottan tért vissza. Az alsó ajkamra harapva néztem fel rá és megvontam a vállam. Ha leült, akkor újabb darabkát téptem a vattacukromból, ha viszont nem, akkor lassan lehúztam magam mellé. Beszélgetünk még egy darabig, aztán összepakoltunk és én mentem az egyik irányba, Rosie pedig a másikba.


//Köszi a játékot! ^^ //
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. augusztus 21. 18:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A másik büntetés
Írta: 2014. augusztus 27. 19:31
| Link

Gryllus Matilda
Round One

A levitások második anyukája nem tűnik a határozottság mintaképének, a szigornak még annyira sem. Döntéseiben ha biztos is, hamar engedékennyé válik, ez pedig nem jellemző kollégái nagy részére. Noel sok mindent gondol magában ezzel kapcsolatban, ám ügyel arra, hogy egyetlen foszlánya se üljön ki arcára, mert akkor még a végén napestig pucolhatja a szinteket. A szőke nő tűnődve figyeli a rellonos arcát, akinek tekintete érdeklődéssel vegyes indulatokról mesél. Nem titkolja, hogy nem érzi jól magát a takarító fiú szerepében, arról meg egyszerűen hallani sem akar, hogy még egy folyosót végignyálazzon foszlott rongyával. Ezeken felülemelkedve viszont üde társaságnak tartja Matildát, aki fiatalos arcával és vékony testalkatával akár egy idősebb diáktársának is elmehetne, ha pedig így volna, Noel minden bizonnyal szívesen járna vele közös legendás lények gondozására, de a kedvéért talán még bájitaltanra is beülne. A nő engedékeny szavaira nem felel, helyette csöndben, szorgalmasan takarítja az éppen kezében lévő keretet, éles váltásban mozgatva balra-jobbra azt, hogy a benne lakónak azért csak ne legyen olyan észveszejtően könnyű élete, himbálózzon csak. Ajkain elégedett mosoly ül, ahogy háttal áll a nőnek, és míg az csak beszél és beszél, ő igyekszik bűnbánónak tűnve törölgetni a régi festményeket. Amint végez eggyel, azt ügyesen a falnak támasztja, ügyelve arra, hogy sarkai nehogy koppanjanak, vagy túlságosan is nagyot zuhanjon lakója. Ki nem állhatja az odafestett alakokat, látványukra képes volna most azonnal kirobbantani magából a balhé óta benne gyülemlő tüzet, hogy az egész folyosót porrá égesse, és soha többé ne kelljen a víg alkotások mellett elmennie egy-egy órájára menet közben; ám minden gőgjét és ellenszenvét vissza kell fognia, az ereiben folyamatosan növekvő adrenalinszintet megállítania, és gondolatait hűtenie, ha nem akar újabb és újabb büntetéseknek eleget tenni. Mikor jelzi Gryllus kisasszony felé, hogy vannak festmények, melyeket pálca nélkül lehetetlenség elérni, a nő válaszul bocsánatot kér, és Noel látatlanul is biztos abban, hogy fakó orcáin piros foltok jelennek meg. Ez újabb mosolyt fakaszt a fiú ajkaira, de még mindig nem fordul meg, hűen játssza a sértett felet, akit egyelőre még nem békítettek ki. Hosszú, néma percek telnek el, majd a nő újfent megszólal. Hangja bizonytalan visszhangot ver a folyosón, akaratlanul is emlékképeket csalva elő a rellonos lelki szemei elé. Az elsős karácsonyi bálon látta először a nőt, akkor, amikor Kowait hívta partneréül Lyra helyett. Aznap este aztán szakított a levitással, és akkor tervezték meg szövetségesével bemutatkozó számukat a teljes nyilvánosság előtt.
- Tavaly a karácsonyi bálon nekem ütközött - feleli, miközben lehajol egy újabb elkészült kerettel, s egy másikért nyúl. - Piros ruhát viselt, én meg azt hittem diáklány.
Észrevétlenül vonja meg vállait, mondandóját sem fűzi tovább, helyette ismét csendbe burkolózik. Huncut fejében több minden megfordul, ám jobb ezt titokban tartani, főként a pletykás festmények előtt, akiknek hamar eljár a szájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Veronica Underwood
INAKTÍV


Ronnie
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 27
Írta: 2014. szeptember 4. 08:41 | Link

Moondance Williams

Lassú léptekkel kanyarodik be a "Vigadófreskó" folyosójára. Kényelmesen, turista tempóban közlekedik, és egyelőre még turistának is érzi magát eme elvarázsolt falak között. Számára mindez vadonat új és még jelenleg is emésztés alatt áll. Ez a kékszemű nádszál ugyanis mugli családból származik és pár nappal ezelőtt még jól ismert, alacsony büdzsén, de tisztességesen működő mugli iskolájában kezdte el a tanévet, majd a dolgok hirtelen felgyorsultak, az élete fenekestől felfordult és természetes környezetéből kiragadva most itt téblábol, keresi a helyét a mágustanodában. Sok hasznos információt közöltek már ugyan vele, eligazították, háztársai érdeklődéssel fogadták, kapott egy térképet az iskoláról, mindenki nagyon befogadó és előzékeny volt vele... néháhy percig, aztán röppentek is tovább az új arcok, ki-ki tanulni, jegyzetelni, gyakorolni. Vizsgaidőszak van, mindenki roppant elfoglalt. Szobatársait nem akarta zavarni ma reggel, sokáig vírasztottak vaskos könyveik mellett, rájuk fér a pihenés. Meg amúgy is, szüksége van még pár napra amíg összeszedi a bátorságát és eljut arra a szintre, hogy dadogás nélkül, mosolyt erőltetve sápadt arcára megszólít egy diákot és barátkozni kezd.
Korán kelt, rendbe szedte hát magát, reggeliként letuszkolt egy diós tekercset és a grafittal megrajzolt térképpel elindult felfedezni az iskolát. Térdig érő sötétkék kardigánba burkolózva hasítja a folyósokat, fekete fűzős bakancsának sarka tompán koppan a padlón. A festményeket kémlelve vakargatja tarkóját, hatalmasra kerekedett szemekkel csodálja ahogy az alakok mulatnak, iszogatnak, íncselkednek vele... mozognak! Nem néz a lába elé, egy mosoly húzódik ajkaira, léptei mégikább lelassulnak, az egyik vörös szakállas, borvirágos orrú hapsi rákacsint a falról, társai korsókkal kezeikben integetnek felé, Ronnie pedig automatikusan feléjük int.
Utoljára módosította:Veronica Underwood, 2014. szeptember 4. 12:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 4. 10:19 | Link

Veronica Underwood
Reggel

Lassú léptekkel haladok a folyosón. Nem azért mert annyira érdekelnének a portrék hanem, csak azért mert fáradt vagyok. Alig aludtam valamit egész éjjel. Majdnem tíz óráig az edzőteremben voltam, utána meg tanultam a vizsgákra. Mint mindig, amikor csak tehetem most sem az egyenruhát viselem, hanem a magam stílusában öltöztem. Nem szeretem, ha megszabják, mit csináljak, és mit vegyek fel. Gyűlölöm a kötöttségeket. Ahogy haladok, cipőm sarka élesen koppan a csendben, de most ez sem érdekel. Annyira elvagyok, tompulva, hogy még reggelizni sem volt kedvem. Kalapomat kicsit mélyebben fejembe húzom és lehajtott fejjel sétálok tovább, de figyelhetnék jobban is mert szokásomhoz híven neki megyek valakinek. Hirtelen nem tudom, vele mi történik, de én egy nagy nyekkenéssel érek földet és azon mód ki is terülök. Bakker. Most még a padló is milyen kényelmes. Ki hitte volna. Gondolkodom, majd felülök, de tovább nem jutok.
- Uh… bocsi nem vettelek észre. Nem esett bajod? – kérdezem álmosan és a földön ülve a tarkómat vakarom. Kicsit körbe nézek és észreveszem, hogy még véletlenül sem ott vagyok, ahova ki akarok lyukadni. Sikeresen rossz felé indulok általában. Még meg kell szoknom a helyet ahhoz, hogy ne tévedjek el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Veronica Underwood
INAKTÍV


Ronnie
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 27
Írta: 2014. szeptember 4. 19:00 | Link

Moondance Williams

Teljesen le van nyűgöződve a vásznakon szórakozó eleven alakoktól. Amikor megérkezett a kastélyba észlelte ugyan a festményeken imitt-amott megmoccanó sziluetteket, de ezt a jelenséget csak a kimerültségnek és alvatlanságnak tudta be, hisz amióta szembesült a ténnyel, hogy egy mágustanodában folytatja tovább tanulmányait, adódott néhány álmatlan éjszakája. Így, meggyőződése volt, hogy csak a szemei kápráztak és nem egy zebra csorda vágtázott végig az egyik fali kárpiton megérkezése pillanataiban.
- Zebra csordák és spicces pasasok, heh... - motyogja a laza integetés közben, majd pár másodperc múlva megtörténik az ütközés. Egyáltalán nem nézett a lába elé, nem is hallotta a hangos cipőkopogást, amely egy idegen alak közeledtét jelezte előre, mivel a másik is legalább ennyire figyelmes volt elkerülhetetlenné vált a koccanás. Vállal nekimegy a lánynak, nem erőteljesen, inkább váratlanul, úgy tűnik eléggé lendületesen ahhoz, hogy a karambol másik áldozata a földre is kerüljön. Ronnie nem borul fel ugyan, de megtántorodik és pár pillanatig szúró fájdalmat érez a vállában, amely végigterjed egészen ujjperceire. Tekintetével elkapja az elterülő lányt, másik kezével utána nyúl, de nem tud segíteni rajta, így a kalapos a földre kerül. A térkép kicsúszik Ronnie kezéből, de nem hajol le érte, inkább társa felé fordul.
- Ekkora sarkakkal, azt hiszem én sem maradtam volna talpon. - jegyzi meg cseppet sem epésen, inkább egy éles észrevételnek szánja a lány extrém lábbelijére utalva.  
- Bocs, nem akartalak kiütni. Teljesen elkalandoztam. Add a mancsod. - halványan elmosolyodik és kezét a lány felé nyújtja, felkínálva segítségét a feltápászkodáshoz.
- Én megmaradok, te nem vágtad nagyon oda magad? - érdeklődik. Nem így képzelte el az első tényleges kontaktusfelvételt, de megteszi, valahogy nem érzi magát feszültnek a körülményekhez képest.
Utoljára módosította:Veronica Underwood, 2014. szeptember 4. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 4. 23:03 | Link

Veronica Underwood
Reggel

Kis koccanás. Nem épp így jellemezném a találkozást, de nem is torkollott katasztrófába. Amint látom ő nem borult föl, én nekem meg semmi bajom az álmosságot leszámítva.
Mellkasomban pár pillanatig éreztem csak vállának a helyét, de már el is múlt.
- Nem a sarkakkal van itt a baj. Ha kell, futok is benne, meg végig megyek ezekkel egy kifeszített kötélen is. – mondom, majd elfogadom a felajánlott segítséget. – Nem a te hibád. Rossz szokásom, ha elbambulok, sem lassítok a lépteimen. Nekem sincs bajom. Ennél rosszabbakon is átmentem már. Ez csak egy kis semmiség. – mondom leporolva magam majd meg igazítom kalapomat. – Moondance Williams. De aki ismer csak Sky – nak hív. – mutatkozom be és most én nyújtom felé a kezem bemutatkozás céljából. – Új vagy te is? Melyik házba osztottak be? Én Levitás vagyok. – ered meg hirtelen a nyelvem. Saját magam meglepetésére. Miket ki nem hoz a fáradság. Gondolkodom magamban.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Veronica Underwood
INAKTÍV


Ronnie
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 27
Írta: 2014. szeptember 5. 15:07 | Link

Sky

Apró bólintással konstatálja, hogy a lány nem ütötte meg vészesen magát és miközben felsegíti a padlóról egyik szemöldöke akarva-akaratlan szinte az egekbe szökik.
- Futni? Nekem már az pazar sikerélménynek számítana ha két másodpercnél tovább talpon tudnék maradni egy ilyen cipő-csodában. - húzza fanyar vigyorra ajkait. Sky magasabb, mint Ronnie, legalább egy fejjel, ez a magas sarkaknak is köszönhető, valamint Ronnie átlagnál alacsonyabb termetének.
- Nem fáj amúgy benne a lábad? És egyáltalán... ebben az iskolában engedélyezik... ezt? - hajol le kiváncsiskodás közben az elejtett térképért, és miközben kiegyenesedik végigmutat Sky öltözékén. Ahonnan ő jött ott szigorúan kezelték a diákok öltözködésével és viselkedésével kapcsolatos kérdéseket. Eleinte Ronnie is sokszor bajba került, de aztán betörték és jócskán lecsiszoltak stílusából. - Bocs, nem kritizálni akartalak, csak amióta itt vagyok nagyon sok fura hapekot láttam. Olyan más itt, mint a Kazincyban... olyan egyedi. - utal ezelőtti iskolájára, majd kezet ráz a lánnyal.
- Örülök. Ronnie Underwood vagyok. - mutatkozik be, majd kicsit oldalra dönti a fejét. - Érdekes neved van. - jegyzi meg, majd felcsillannak szemei.
- Én is. Elsős és levitás. A napokban érkeztem, de látom nem a legjobbkor. Mindenki vizsgázik, azt hittem elsején fog kezdődni a tanítás, de ez is másként működik itt. - hajtogatja össze az eddig bal kezében szorongatott térképet. - Te... te honnan származol? - teszi fel kicsit óvatosan a kérdést. Nem tudja még hogyan fogalmazhatná meg konkrétan ezt, de arra kiváncsi, hogy Sky is mugliszületésű-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet