30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rédey András Kálmán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 1898
Írta: 2013. július 18. 20:53 | Link

A bágáázs Grin

Tök jó ez a nap, tehát ideje ünnepelni. A dolgozatok kijavítja, minden óra letudva, szabadsááág! Igen, én kérem szépen kiabálni is szoktam, lélekben még mindig egy 16 éves kamasz vagyok. Ez van, nincs mit tenni, legalább jól megértem magam a diákokkal, persze csak azzal aki megérdemli. Elfogyott a sütemény, úgyhogy  irány a konyha. Még maradt pár szem csokoládé azt még elmajszolom, megigazítom a nyakkendőmet és próbálom megtalálni a szemüvegemet. Ez már kicsit időigényesebb mert kissé rendetlen természetemből adódóan mindig mindent órákig kell keresnem. Az asztalomat már teljesen felforgattam, a szekrényajtót is kinyitottam már, szerencsére van ott egy tükör így sikerült felfedeznem hogy a szemüveg mindvégig rajtam volt... Még jó hogy rajtam kívül ezt senki sem látta. Na jó, kulcs a zsebembe és mehetünk is.
A szokásos útvonal helyett most inkább kerülőt teszek, jó idő van és kellemesen telik ez a séta. A freskók folyosója felé veszem az irányt, ők legalább annyira szórakozottak mint én. Amint látom már egy kisebb csoport gyűlt itt össze, természetesen nekem is tudni kell miről van szó mert senki sem tűnik valami vidámnak és ez bizony baj.
- Napot! Mi a probléma? - Kiva felé kacsintok, bizonyára nyakoncsípte a bandát valami turpisságon. Érződik a szag a levegőben, valaki kihúzta a gyufát és ráadásul meg is gyújtotta, ejnye.
- Gyerekek, gyerekek... ha már rosszalkodni akartok legalább ne hagyjatok nyomokat, mert így csak nekünk adtok munkát! - tény és való, mintha nem lenne elég dolgunk azon kívül is hogy büntetéseket osztogassunk az újoncoknak meg a nem újoncoknak is.
- Nem maradt más választás... indul a második műszak. Nos, mit javasol kollegina? - Kivától is várok némi választ, végül is ez javarészt az ő melója, de persze én is segítek, legalább legyen már közös a móka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz...

2012. - Év tanára

http://ask.fm/RBandi
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. július 18. 21:46 | Link

Kiscsoportos tevékenység plusz egy vendég

A kis tasakkal a birtokomban úgy nézem igencsak nagy meglepetést váltottam ki a jelenlévő kis bűnbandából. Meglehetősen meglepetten pislog a zacskó gazdája az irányomba, gondolom minél hamarabb szeretné visszakapni a tulajdonát, de remélem azért számára is világos, hogy nem áll szándékomban ezt tenni. Elkobzom a tárgyat, elteszem emlékbe, akárhányszor ránézek majd, mindig eszembe jut majd az első büntetésem. Haha, na jó nem, ennyire nem vagyok dilis.
- Pff, hát ez egy kitűnő történet volt fiam - jelentem be a cigis srácnak miközben elvigyorodok a magyarázaton. Nem gondoltam volna, hogy ennyire magabiztosan ki fogja majd vágni magát ebből a viszonylag szorult helyzetből. Tetszik ez a hozzáállás, de ettől függetlenül még büntethetnékem van, nem biztos hogy megússza a kedves hullajelölt.
- Aha, értem, akkor nektek most mákotok van ebben az esetben - mondom a másik két jómadárnak, akiknek a saját bevallásuk szerint nincs órájuk ilyentájt. Most hiszek nekik, de meg fogom nézni az elsősök órarendjét, hogy biztos legyek abban, hogy igazat mondtak.
Már éppen készülnék kimondani a halálos ítéletet a dohányzóra, mikor egy új szereplő sétál be köreinkbe. Hirtelen problémát okoz felismerni a "bácsit", de gyors ütemben rájövök, hogy a mugliismeret tanárom lépett közénk. Persze hogy nem nagyon ismerem meg, általában arról az óráról szoktam elkéredzkedni járőrözésre. Az aranyvérem ellenére sok mindent tudok a muglikról, dédpapa sok dolgot elmondott róluk, sőt, apu is viszonylag közel állt a mugli világhoz, így aztán rám is ragadt ebből a "szeretetből" valamennyi. Annyit viszont tudok erről az emberről, hogy nincs minden rendben odabent fejben. Vagyis inkább maradjunk annyiban, hogy nem igazán nőtt fel, szóval tökéletes párosítás leszünk most a srácok ellen úgy érzem. Visszakacsintok a tanerőre, had gondolják azt a gólyák, hogy ez egy szervezett akció ellenük.
- Javaslat? Hm, először is ara lennék kíváncsi, hogy honnan van a cigi? Ukrán esetleg? Vagy a prefektusmaffiától szerezted be? Ha nem ez az eset áll fent, akkor kénytelenek leszünk komolyan megbüntetni... - mondom mindezt halál komoly arccal, de persze egy szót sem gondolok komolyan belőle. Csak kicsit rá kell hozni a frászt, hogy többet ne cigizzen az iskolában. Vagy legalább ne olyan helyen, ahol bárki ráakadhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 18. 22:19 | Link

HV bácsi, és a csoport


Észreveszem Keiko hangján a félelmet, pontosabban hallom, ezért mikor Keiko rám néz, akkor csak bólintok egyet, hogy nem kell félnie, nem csinált semmi rosszat, és ezt még Keiko válasza előtt Ádám a festmény is megerősítette. Majd Márkót figyelem és hallgatom a meséjét, ahogy megpróbálja kimagyarázni a helyzetet.~találj ki valami jobbat, ezt nem fogadja majd el!~csak gondolataimban próbálok súgni neki, és igazam is lesz, hiszen a prefektus jól tudja, hogy a történet nem fedi a valóságot, de az megnyugtat, hogy minket nem talál bűnösnek az ügyben.
-Akkor mi most szabadon távozhatunk?-szinte még be se fejeztem a kérdést belép a Levita ház házvezetője.~Na, de jó! Ez az este egyre jobb lesz, a végén már aurorok is jönnek.~miközben ezen gondolatokkal foglalkozok, okosabbnak tartom, ha a földet nézem, így legalább elrejthettem a dologgal kapcsolatos nem tetszésemet, amit az arcomon le lehet olvasni. Úgy érzem, hogy szegény Márkót egész este vallatni fogják. A feltett kérdéseket hallván ránézek Keikora, hogy ilyen helyzetekben mi van, és megpróbálok egyre közelebb menni a lányhoz, amit remélem, hogy a tanár és a prefektus nem vesz észre. Most már kezdek én is félni a következményektől, és a lehetséges büntetőmunkától,bár én nem csináltam semmit, de jelenleg én is itt vagyok. És nem túl szerencsés helyzet az első héten bajba keveredni. Félelmemet nem mutatom ki, és próbálok higgadt, illetve nyugodt maradni.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. július 18. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 18. 22:48 | Link

A kis csoport, és HV bácsi Cheesy

Tudom, hogy nem kéne félnem, mert én nem csináltam semmit, és a semmiért meg nem büntethetnek meg. Nagy megkönnyebbüléssel veszem, hogy a prefi hisz nekünk, és remélem, nem változtatja meg álláspontját. Egyvalamit már most megtanultam: soha ne mond, még csak ne is gondolj arra, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Mert bizony lehet. Alighogy kifaggatott minket Kiva megjelenik saját házam házvezetője, Rédey prof. Már csak ez hiányzott. A tanár úr megjelenése még jobban felzaklat, nem elég, hogy majdnem bajba kerültem, még ő is megjelenik. Talán Rufus is kicsit fél, vagyis szerintem igen, mert közelebb lépett hozzám, de talán mégsem, mivel arcán semmi jelét nem látom az aggodalomnak. Vagy csak nagyon jól titkolja. Ha igen, akkor nagyon jól csinálja, én nem vagyok képes ilyen higgadt maradni. Még közelebb léptem hozzá, mert ott egy kicsit biztonságban érzem magam valamiért, és még a karját is átfonom az én karommal a biztonság kedvéért. Amit Kiva mond, nagyon komolynak tűnik, de azért remélem nem kap majd olyan komoly büntetést Márk, hisz még új. Vagy az újakkal is ilyen szigorúan bánnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 18. 22:56 | Link

A keresztanya, sorstársak és a tanár úr

A minősítés ellenére ezek szerint mégse győzte meg a prefektust, kár érte. Legalább nyúlt volna bele a zsákjába hogy kicsit összepiszkolja magát és undor üljön ki az arcára, kis káröröme lehetett volna Márknak de nem jött össze. A baj pedig nem jár egyedül, na már csak a házvezető hiányzott, komolyan mi ez, tetemre hívás?  - Csak nem akar pontot levonni ha már ennyire szoros a verseny, azért remélhetőleg tudja hova húzzon a szíve. - Ezen gondolatok közben egy bátortalan mosolyt megejt felé a köszönéssel együtt. A két háztársa eléggé ártatlan képet vág a történtekhez, ez biztosan meghatja. Előrébb lépett, kicsivel jobban a többiek mögül majd mellől, ő a céltábla, kerüljön csak az előtérbe. Rufusék had menjek csak ahogy rákérdezett, részéről áldása rájuk.
Rédeynek pedig tökéletesen igaza van de ezt nem helyeselheti! Legközelebb nem esik ebbe a hibába, otthon is sikerült megoldani suttyomban, itt se lehet másképp és nehezebb. Apja mellett a házi manók is beálltak Márk levadászásában ha füstszagot szimatoltak. Erre itt amatőrködik... Jaj Mááárk! De a prefi következő kérdése már könnyített a lelkiismeretén, ami elég gyenge, csak a háztársai miatt áll valahogy ingatagon.
- Lehet szerezni a prefektusoktól!? - Mintha valami hatalmas tudás birtokába jutott volna ezzel úgy felcsillant a szeme. - Legközelebb ígérem tőletek veszek akkor! De akkor én mennék is a többiekkel mert hát elég késő van...
Ha kell tenyerét megvágja hogy vérezzen s egy Mária szoborra helyezve mond esküt. A gondolaton saját maga is elmosolyodott de gyorsan abbahagyta nehogy azt higgyék már abban a képzetben van hogy százszázalékosan megúszta. Azért a keresztanyáskodás szerepe a prefinek kissé megnyugtatja.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Rédey András Kálmán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 1898
Írta: 2013. július 18. 23:52 | Link

A róvottak

Ez egyre érdekesebb. Kiva szépen teljesít, ez a kérdés még engem is meglepett. Próbálom leplezni hogy éppen egy hatalmas nevetést fojtottam vissza. Ukrán cigi, nem is rossz ötlet. Oké, álljunk itt meg mielőtt túlságosan elmerülök a gondolataimban. Látszik az ijedtség az arcokon, bár semmi ok az aggodalomra, én is voltam fiatal. Ha viszont annyira cigizni akar valaki nem értem miért az iskola közepén gyújt rá... Van aki szeret kitűnni a tömegből.
A két ártatlan próbál elmenekülni, őket nem is kívánom tovább kínozni, csupán rosszkor voltak rossz helyen.
- Rufus, Samaová kisasszony majd elkísér a szobádhoz. Inkább menj mielőtt még összeragadtok itt nekem. - Értem én a félelmet meg a meglepettséget, de azért mégis...
- Az úrfi viszont marad. - Vele még nem végeztünk. - Ő volt a bűnös, van még néhány meglepetésem a számára. Most jön az igazi izgalom, kaland és vallomás. Szórakozzunk már egy kicsit ha már itt ez a remek alkalom.
- Sajnos ez az információ nem teljesen egész. Csak néhány prefektus dohányzik, ők is csak a nagykorú társaiknak adhatnak miután azok igazolták magukat személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel, esetleg vezetői engedéllyel. - A dohánytermékek forgalmazását kiskorúak számára a törvény is bünteti, így erre mi is fokozottan odafigyelünk. Itt is káosz lenne ha nem lennének törvények és egy házirend akihez mindenki igazodik.
- Amint látom a zárjeggyel minden rendben van, viszont kétlem hogy az életkoroddal is hasonló a helyzet. - Messziről látszik hogy még zöldfülű az illető, valószínűleg még az első évfolyamot tapossa, s erre máris a dohányzással foglalkozik. Ejnye...
- Faraday kisasszony majd felveszi a vallomásodat, melyben számot adsz arról ki hozta forgalomba az ominózus dohányterméket és te honnan jutottál hozzá. - Én is előveszem a jegyzetfüzetemet, majd felírom a legfontosabb adatokat.
- A szabálysértést leszámítva még figyelmetlen is vagy. Meg sem kínáltál bennünket, az egészet csak magadnak akartad, zsugori módon elbújtál és azt akartad hogy te csak élvezhesd a káros szenvedélyek örömeit. - Sosem szerettem a zsugori embereket... Ő bezzeg nagyban füstöl, mi pedig csak nézzük, háh. Ez nem így működik, itt kérem szépen mindneki megossza azt amije van.
- Éppen ezért most megtanulod hogy mindenki megossza azt amije van! Kérek egy esszét jövő hétre amelyben kifejted az osztozkodás örömét és a tiszta szív varázsának megváltó erejét. Legyen legalább egy diák akivel megosztasz valamit, lehetőleg nem egyik káros szenvedélyedet. Legalább mások maradjanak ártatlanok. - Azt hiszem ez egy korrekt megoldás, nem is túl igazságtalan, de legalább nem ússza meg szárazon hiába a házam egyik diákja. Velük sem lehetek elfogult.
- Az esszé határideje 2013. 07. 26. 23:59. A megadott hossz 150-200 szó. Ellenben kénytelen leszel velünk osztozkodni... A prefekta pedig felveszi a vallomásodat, örülhetsz hogy megúsztad ennyivel, mert anno meg is lincseltek valakit ha mindent csak magának akart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz...

2012. - Év tanára

http://ask.fm/RBandi
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 22. 10:31 | Link

A büntetés feloldása

A múltkori eset első részét még másnap megoldotta, kis rábeszéléssel ugyan de sikerült neki. Az esszé megírása már macerásabb volt, nagyon nehezen áll neki a dolgoknak. Ráment egy egész estéje mert mindig talált valami jobb elfoglaltságot annál ami épp a kötelessége volt. Olyan fél 2 körül csak megszülte végül. Átmásolta egy új pergamennlapra, Sharlottetól származó írást pedig megbűvölte hogy tintának hasson, amit ceruzával véstek rá mindketten. Reggel amint nagy nehezen kimászott az ágyból, első dolga hogy keresett egy baglyot, nem személyesen akarta átadni, s így sikerült letudnia a büntetést. Szabad ember.


Varjassy Márk
Levita, I. évfolyam


Az osztozkodás öröme és a tiszta szív varázsának megváltó ereje


A kedvesség és  adás nálam mindig meglévő hajlam volt, ha lehetőségem engedte, nem sajnáltam semmit. A büntetésem kiindulópontját is szívesen kínáltam fel Keikonak és Rufusnak is.
Hogy adni mennyire jó s ebben én milyen kiváló vagyok, azt a kötelezőn kívül két esetben támasztom alá.
Házi manónknak, Fanninak minden karácsonykor adok egy kisebb csomagot. Sose kért semmit – miért is tette volna - és mikor először ajándékoztam meg furcsán nézett rám, ahogy a szüleim is. Fanni szinte sértésnek vette és azt hitte elakarom bocsájtani, mert a nagyival varrattam neki egy köténykét. Anyámnak kellett elmagyaráznia hogy erről szó sincs, csak mivel kicsi vagyok, nem érthettem hogy őneki nem kell ajándék, mert egyáltalán nem igényli azt. Az évek múlásával megértette miért adok neki is, viszonzásul a segítségért, amit utánam volt muszáj takarítani a romokat. Igyekszem ötletes is lenni, tavaly egy Domestossal leptem meg, ugyanis érdekli hogy a muglik hogyan is takarítanak manók nélkül.
Persze nem csupán azokkal teszek így akiket ismerek. Olykor mászkálok a főváros muglilakta részeiben is. Túl sokszor leszólítanak, adjak aprópénzt – Mire menne sarlóval és knúttal? - vagy cigit. Namármost a cigi nekem is drága, de jobb híján mit tehetek? Ha volna apróm és másoktól is összeszed valamennyit akkor vajon mit vesz belőle? Lehet kicsit sztereotip vagyok, de vesz ételt, okés, attól jóllakhat, de ha adok ami nekem is káros szenvedélyem, hm, hát valamiért még is jó nekünk. Sokaknak lehet az többet ér, mint az a kis apró, ráadásul nagy lemondás nekem is, de aki teheti adjon inkább aprót természetesen.

Mellékelem jótettem írásos tanúsítványát is.


Varjassy Márk úriemberhez méltón, önzetlenül viselkedett velem, a büntetését teljesítette!

 Sharlotte Johanson

--------------------
         aláírás

(Gondoltam inkább ide írom mint postán küldjem el, legyen valahogy lezárva mert ehhez hszt szerintem már senki sem fog írni.)
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. július 22. 10:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 13. 21:59 | Link

Đominic


És ismét itt, bár túl sok jó emlékem nem kötődik a vigadófreskó folyosójához, de akkor is eljöttem, mert az a festmény amit kiszemeltem magamnak, nagyon megtetszett és most hoztam egy papírlapot és egy ceruzást és megpróbálom lerajzolni, hogy ne keljen ide járkálnom, és ezáltal nekem is meglesz. Belépek a festmények közé, ahol majdnem minket is megbüntettek Keikoval, de szerencsére mi nem csináltunk semmit, ezért szabadon távozhattunk. Még most is itt van Ádám, Keiko nagy barátja, aki egy festmény, de rajtam kívül más diák vagy tanár szerencsémre nem tartózkodik itt. Igen, lassan kijárási tilalom lép érvénybe, ezért is jöttem ide, hisz olyankor a prefektusok és néha a tanárok nem a kastélyban kezdenek járőrözni, hanem a kastély körül, és mire bejönnek a kastélyba, addigra én már rég az ágyamban leszek. Vagyis ez csak egy feltételezés, de remélem igazam van és tényleg nem fog senki se jönni erre, nem szeretném, ha megzavarnának rajzolás közben, azt meg még jobban nem szeretném, ha valaki rajta kapna, hogy tilosban járok lenne ne mulass. Megállok a festmény előtt és előkapom a ceruzámat, majd a papírt és elkezdem megrajzolni a körvonalakat, sajnos megnehezíti a dolgot az, hogy az én kis rajzlapom sokkal kisebb, mint a festmény, így méreteznem kell az egészet, és még véletlenül se rajzolhatom ugyan akkorára a festményen szereplőket. De az egészet az nehezíti meg a legjobban, hogy mozognak a festmények, és ahhoz, hogy mozgóképet rajzoljak egy kis árva papírlap nem lesz elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 13. 22:41 | Link

Rufus


Újult erővel, és teljesen fitten tértem ma vissza a suliba. Jó, fitten nem, mert a folytonos interjúk, meg mittudoménmik eléggé lefárasztottak, ráadásul anya is mérges volt, amiért hazamentem. Bárcsak ezért lenne csak mérges, de nem. Mekkora cirkuszt lecsapott, mikor elmeséltem neki, hogy jelentkeztem erre a Mágustusás dologra. Persze, hogy nem hagyta, hogy végigmondjam, miután megtudta, hogy kificamítottam a bokámat már az elején. Hallgathattam vagy egy órán át, mire végre meghallotta, azt a szócskát, hogy: nyertem. Igen, megnyertem a Mágustusát, de nem egyedül, ennek ellenére én nagyon boldog vagyok. Úgy tudom, hogy én vagyok az eddigi legfiatalabb Tusabajnok, és ez is csak azt bizonyítja, hogy nem minden elsőéves varázslópalántát kell lenézni azért, mert fiatal.
Mivel visszatértem, azzal ünneplem meg, hogy elmegyek járőrözni. Nekem öröm, de akit ma megfogok, annak nem lesz az. Nem vagyok én szigorú, ugyan már... csak biztosan nem teszi zsebre az illető a büntetést, és megjegyzi, hogy ne szegjen szabályt. A Keleti szárnyban kezdtem, de eddig nem volt senki sem, akit rajtakaphattam volna valamin. Így hát felmentem az első emeletre, ahol azok a vicces freskók vannak. Nem sűrűn fordulok meg itt, de most jól tettem, hogy idejöttem. Egy srác rajzolgat valamit, és ahogyan látom, éppen az egyik képet. Na jó, ne ijesszünk még rá, ezért mosolyogva sétáltam oda hozzá.
– Szia! Nem zavarok? –nem hiszem, hogy tudná, hogy Prefektus vagyok, mert még soha nem láttam erre. Igaz ennek oka még az is lehet, hogy hónapokra el voltam különítve a többiektől, na de mindegy is.
– Đominic vagyok, na és te? –nyújtottam felé a jobbomat. Még nem büntetem meg, kíváncsi vagyok arra, hogyan is viselkedik, és milyen pofát fog vágni, amikor megtudja az igazat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 13. 23:37 | Link

Đominic


Már kész voltam a vonalakkal, és el is terveztem, hogy mi hol fog elhelyezkedni a papíron, amikor valaki köszön nekem. A szivem nagyot dobban, hisz mivel háttal vagyok az illetőnek, és hátul sajnos nincs szemem, ezért nem tudhatom, hogy ki az, ha szerencsém van akkor csak egy diák, ha rossz napom van akkor meg egy prefi vagy egy tanár, ezért szépen lassan megfordultam és megláttam Domincot, első ránézésre diáknak tűnik, és nem is sejtem, hogy valójában egy prefektus áll velem szemben.
-Szia, nem zavarsz. Mi járatban vagy erre felé?-mosolygok a srácra és széles vigyorral az arcomon kezemben pedig a papírlappal és a ceruzával teszem fel neki a kérdést, majd be is mutatkozik és nyújtja a kezét, mivel erre nem számítottam, ezért jobb kezemből a ceruzát gyorsan átdobom a bal kezembe és kezetrázok vele majd én is bemutatkozom neki.
-Én Rufus vagyok.-mosolygok a srácra, és olyan ismerős a neve, mintha már hallottam volna a nevét itt az iskolában, de már nem emlékszem, hogy pontosan mi miatt, lehet, hogy figyelmeztettek, hogy ő egy nagy bajkeverő, de nem hiszem, nem tűnik annak a srác.
-Öhmm...figyelj! Már szerintem ilyenkor nem szabad itt lennünk, és elég komoly büntetést is kapnánk, ha egy prefektus megtalálna minket, meg azt se tudom, hogy nem szegem-e meg a házirendet azzal, hogy lerajzolok egy festményt, hisz mégis csak másolok amivel szerzői jogot sértek. Tehát, ezért szeretném megkérdezni tőled, hogy nem láttál erre prefektust?-teszem fel a nagy kérdést, és csak reménykedem, hogy a válasza nem, mert ha nem látott erre prefektust akkor bevált a teóriám arról, hogy a járőrözést kint kezdik el, és még van egy kis időm rajzolgatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 00:10 | Link

Rufus


Végre valaki, aki nem ismer fel azért, mert Tusabajnok lettem. Van előnye, de ugyanakkor hátránya is. S a srác még azt sem tudja, hogy Prefektus vagyok. Így tuti, hogy hideg zuhanyként fogja érni, mikor közlöm vele a dolgokat.
– Csak kint voltam levegőzni, és most visszafele tartok a körletem felé. –azt nem mondom meg neki, hogy melyik házba is tartozok, de előbb vagy utóbb tuti kicsúszik a számon.
– Hmm, még soha nem láttalak erre, és a nevedet sem hallottam. Mondjuk ez betudható annak, hogy vagy két hónapra be voltam zárva egy olyan helyre, ahonnan csak engedéllyel lehetett kijönni. Na meg ma jöttem vissza a suliba. –nem ismerős az arca, de mivel most rajtakaptam, hogy kint lófrál, az én arcomat egy ideig meg fogja jegyezni. Főleg, ha elsős, mert akkor sok évig lesz itt, ha idő közben sulit nem vált. Szavaira viszont elvigyorodom. Ismeri a házirendet, ennek ellenére megszegi. Ez súlyosbítóbb körülmény.
– Igen, ilyenkor már a körletünkben a helyünk. Szerintem azzal, hogy lerajzolod, még nem szegsz szabályt. De találkoztam, csak még takarodó előtt. Azt tudom, hogy a Rellonos prefik valahol az Északi szárnyban vannak, Botondot kint láttam, a többiekkel viszont nem találkoztam. Ja, még pár Navinést láttam az Nyugati és a Déli szárnyban. –ezzel nem tudom, hogy mennyire rémítettem meg, vagy mit tudom én, de mindenesetre kíváncsi vagyok a reakciójára.
– Nyugodtan fejezd be a rajzot, majd utána mondasz nekem egy házat, meg egy évfolyamot. –mosolyogva ültem fel az ablakpárkányba, és onnan figyeltem Rufust arcát. Ezzel még nem teljesen árultam el, hogy Prefektus vagyok, lehet pusztán érdeklődés is, teszem azt azért, mert mondjuk egy házba és/vagy évfolyamra is járhatunk. Ez majd csak akkor derül ki, ha választ kapok a kérdésnek szán állításomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 00:40 | Link

Đominic


-És melyik házba jársz?-teszem fel a kérdést a srácnak, és azon agyalok, hogy vajon melyik körlethez vezet erre az út.
-Miért hol voltál, hogy csak engedéllyel jöhettél ki?-teszem fel kíváncsian Dominicnak a kérdést, majd közben tovább rajzolgatom a festményt.
-Micsoda?-teszem fel a kérdést nagy megdöbbenéssel a hangomban, és tágra nyílt szemekkel, majd folytatom.-Én azt hittem, vagyis úgy gondoltam,hogy az összes prefi együtt van és kint kezdik az udvaron a járőrözést, ez nem igaz. Akkor igyekeznem kellesz.-nem is nézek a srácra, csak gyorsan elkezdem rajzolni a festményt be kell fejeznem mire ideér egy prefektus. Közben hallom ahogy Dominic az évfolyamomról és a házamról érdeklődik, kicsit furának találom, mert általában kevés az olyan diák aki ezt megkérdezi, és még ritkább az olyan diák, aki így kérdezi mindezt, mintha kihallgatáson lennék, rosszat sejtek és azon tűnődök, hogy most hazudjak-e vagy az igazat mondjam. Inkább az igazat mondom, hisz ha prefektus lenne az már rég kiderült volna.
-Levita ház, elsős diákja vagyok. És te?-teszem fel a kérdést, de közben még mindig rajzolok a festményen szereplő nő alakját már megrajzoltam, most már csak a háttért kell körül rajzolnom és végeztem is.
-Amúgy te nem félsz attól, hogy elkap egy prefektus vagy egy tanár?-egy újabb kérdést intézek a sráchoz, és ez esetben rá is nézek, és várom a válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 13:09 | Link

Rufus


– Levitás vagyok. –egyszerű kérdés, egyszerű rá a válasz.
– Mágustusáztam, és meg is nyertem. –vigyorogva néztem rá. Büszke voltam magamra, és mi tagadás: jó érzés az, ha dicsőítenek. Csak ne lenne annyi interjú. Unalmas mindig ugyanazt elmondani, hazudni, meg nem hazudhatok, mert akkor jön az, hogy ennek mást mondtam, annak megint mást.
– Nem, soha nem járőröznek együtt. Úgy kisebb területet tudnak bejárni, és a szabályszegőket nehezebb lenne elkapni. Max ketten sétálgatnak egyszerre egy helyen, hogy ne unatkozzanak. –láttam rajta, hogy megdöbbentettem, amit mondtam. Szóval ő úgy gondolta, hogy az összes Prefektus egy helyen kezdi a járőrözést, de sajnos ki kellett belőle ábrándítanom. Kapkodva rajzolja tovább a festményt, én pedig érdeklődve nézem. Szegény azt sem tudja, hogy már réges-régen bajba került. Jó azt látni, hogy mennyire is "pánikolnak" ilyenkor a diákok. Ráadásul egy elsőssel van dolgom, aki mellesleg még Levitás. Hiába a háztársam, a szabály az szabály. Az én kezem is meg van kötve ilyen téren, ha elengedem, akkor én járok pórul.
– Én is elsős vagyok. –azt már megmondtam, hogy melyik házba is járok. A rajzán még finomít egy kicsit, ám a következő kérdése elgondolkoztat. Most ugye azt játszom, hogy én is szabályt szegek, ezért valami olyan válasz kellene, amivel nem buktatom még le magamat. Noha lassacskán el kellene mondanom neki a dolgokat, mert ha időközben egy másik Prefektus vagy tanár erre jön, akkor nézhetek.
– Ha el is kap, akkor sem büntetnek meg, legalábbis engem nem. Te viszont már nagy pácban vagy, ezért mondtam, hogy nyugodtan fejezd be a rajzodat. Addig legalább agyalhattam, hogy milyen büntetést adjak neked, amiért takarodó után a hálókörleteden kívül tartózkodsz. –mosolyogva lóbáltam a lábaimat. Jó érzés Prefektusnak lenni, és nagyon remélem, hogy egészen a suli befejeztéig az is maradhatok. Rufus arcát figyelem, próbálom kiolvasni, hogy most mit is gondolhat rólam. Már mint nem nagyon érdekel, de azért valahol mégis kíváncsi vagyok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 14:13 | Link

Đominic


-Te is? Na, akkor háztársak vagyunk, nem rég érkeztem a suliba, de még nem találkoztunk.-mondom Dominicnak, és kiderül a nagy rejtély, hogy miért is volt olyan ismerős a neve, tehát ő a Mágustusa bajnoka.
-Gratulálok!-nem szeretném most az egekbe dicsérni a srácot, hisz gondolom már így is sokan gratuláltak neki és ha jól emlékszem akkor a tiszteletére egy bált is rendeztek, és a tusa már akkor javában folyt mikor én az iskolába érkeztem, így, hogy mi történt és ki nyert, illetve milyen feladatok voltak azt csak a többiek elmondása alapján tudom, de biztos vagyok benne, hogy kiérdemelte a díjat. És ez is az oka annak, hogy nem ismertem fel, hisz tényleg elvoltak zárva a résztvevők a diákoktól, és eddig a tusa miatt nem találkoztam a sráccal csak most, de arról nincs információm, hogy ő is prefektus lenne.
-Ezt te honnan tudod? Talán már bajba kerültél?-teszem fel a kérdést, és nem is sejtem, hogy azért ilyen jól informált a srác, mert ő is prefektus.
-Na, az jó. És milyen volt a tusa?-teszem fel a kérdést, legalább ezzel is elindítok egy kisebb fajta beszélgetést, így legalább a témával kapcsolatban kétlem, hogy tudna nekem valami kérdést feltenni és én nyugodtan befejezhetem a rajzomat, amit már meg is csináltam, csak megjelölöm még rajta, hogy hogyan árnyékolja, aztán kész.A gólyalakban pedig teljesen be is fejezem majd. Közben hallgatom a srácot, aki elég fura dolgokat mond.
~megakar büntetni engem? Miért is? Csak nem prefektus? Kétlem, nem hiszem, hogy elsősök is lehetnek prefik. Biztos csak szívatni akar, de akkor rossz emberrel kezdett ki.~ ezen gondolatmenet után, gyorsan elteszem a rajzot és a ceruzát a zsebembe, majd a rác felé fordulok és két kezemet hátra teszem, a jobb kezemmel pedig a farzsebembe lévő pálcámat fogom meg, és lassan megpróbálom észrevétlenül elővenni, hogy ha szükségem lenne rá, akkor gyorsabb legyek, mint Dominic. Ám, ha itt állok némán egyből észreveszi, hogy valamire készülök, ezért megpróbálok nyugodtan egy kis meglepődéssel az arcomon beszélgetni vele.
-Megakarsz büntetni? Nem hiszem, hogy ehhez neked jogod lenne, hisz csak egy diák vagy, és ha jól tudom te is takarodó után vagy itt, tehát ilyen erővel én is megbüntethetnélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 15:30 | Link

Rufus


– Azok bizony. Értem, akkor ezért sem találkozhattunk még. –na meg persze azért, mert még hírből sem hallottam róla. Nem ismertem régebb óta, meg nem foglalkoztatott a dolog, hogy ki is jön a Levitába.
– Köszi. –mosolyogva fogadtam a gratulációját. Néha, még mindig nem hiszem el, hogy nyertem. Az, hogy Bennel kell osztoznom az első helyen, az sem nagy gond a számomra. Ő is megérdemelte a győzelmet, csak tudnám, hogy most merre is van. A közös ünneplésünk után nem találkoztam vele, de ismerve őt, vagy iszik, vagy egy nővel van valahol.
– Egyszer kerültem bajba, azóta kifigyeltem, hogy merre szoktak menni. –vagy inkább tudom, mert bár vannak a házak között nemtetszések, mégis meg kell beszélnünk, hogy ki merre megy járőrözni, de ezt Rufusnak nem kell tudnia. Ő inkább azzal foglalkozzon, hogy ne keveredjen bajba... megint.
– Huhh, hát eléggé fárasztó, de nagyon jó volt. Már a jelentkezési lap megszerzése is nagy feladat volt, ott kiment a bokám a végére. Az első próbán kaptam egy Pogrebint a nyakamba, miután eléggé depressziós állapotba kerültem. A második alkalommal egy sárkány megégette a lábamat, de szerencsére nem túl vészesen. A harmadik alkalommal csurom vizes lettem, a labirintusban meg egész jól mulattam. Ott aztán szükség volt gyorsaságra, logikára és erőre is. Lényegében nagyon jó volt meg minden, de többször nem vennék részt rajta. –talán mert nem is vehetnék részt, de ha lehetne se jelentkeznék. Szép volt, jó volt, de elég volt. Fáraszt volt, sokszor azt sem tudtam, hogy mi is történik körülöttem, de mindig is arra koncentráltam, hogy megoldjam a feladatokat. S ugyebár szemfülesnek is kellett lenni, ezért is szúrtam ki, hogy Rufus hátratette a kezét. Azt hiszem meg kell változtatnom a büntetését, ha pálcát fog rám, de ha végre elmondom neki, hogy Prefektus vagyok, talán észbe kap, és nem fog jelenetet rendezni.
– De, valahol mégis jogom van téged megbüntetni, ellenben veled. –leugrottam az ablakpárkányból, belenyúltam a zsebembe, és kivettem a jelvényemet. – Sajnálom, de a büntetés nem marad el, és ha jót akarsz magadnak, elveszed a kezedet a pálcádtól, különben Rédey bá' elé kell, hogy vigyelek, és valljuk be: kettőnk közül, ő nekem fog hinni, és nem neked. –nem mindenki sétál Prefektusi jelvénnyel, szóval ha még mindig hazugnak hisz, akkor mehetünk a HV elé, majd ő megmondja neki, hogy merre hány méter.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 16:26 | Link

Đominic


-Igen, valószínűleg emiatt nem találkoztunk, meg azért is, mert te Tusáztál, és mikor a bál volt, akkor én beteg voltam, így nem tudtam elmenni.-mondom Dominicnak. Majd arra, hogy megköszönte, csak bólintok együtt és utána mondja, hogy csak egyszer került bajba.
-Remélem én egyszer se kerülök bajba. És mi miatt kerültél bajba?-érdekel, hogy mi történt, hogy mi miatt kapták el a prefik a srácot. Majd végig hallgatom a srác történetét, hogy milyen is volt a Tusa, ezek hallatán úgy döntök, hogy nem szeretnék részt venni ilyen eseményen még a suliban vagyok. Lehet, hogy jó buli meg minden, de én inkább kihagyom a dolgot. És végül kiderül a igazság mikor Dominic előveszi a jelvényét először nem is akarok hinni a szememnek, nem igaz, hogy ilyen peches vagyok. Most azt se tudom, hogy mit csináljak, ha előveszem a pálcám és megtámadom, akkor az csak nekem lesz rosszabb, de még nem veszem el a pálcámtól a kezem, hiába szólít fel erre. Az ő kezébe nem látok pálcát, tehát minden bizonnyal, ha sor kerül rá, akkor én leszek a gyorsabb, de nem szeretném használni.
-Milyen büntetést adnál nekem? Képes lennél megbüntetni a saját háztársadat?-teszem fel a kérdést a srácnak, egy kis pszichológiát is bevetek, hát ha ellehet kerülni ezt az egész helyzetet, és elfelejtjük a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 17:17 | Link

Rufus


– Uhh, hát sajnálom. Remélem, azért jobban vagy már. –húztam el a számat, és bár meg kell, hogy büntessem, a betegség mégsem jó dolog. Én csak a bokámmal voltam egyszer a gyengélkedőn, akkor Chaske bácsi segített. A sárkány tüzének sérülését pedig a Roxfort igazgatója gyógyította meg. Azóta pedig nem voltam se beteg, se sérült.
– Nem tudtam aludni, így kimentem az erkélyre. Kicsit elszaladt az idő, és egy prefektus talált meg. –vontam meg a vállamat. Nem volt nagy szám, de azóta ismerem Amirát, és mi tagadás... még jól is jártam azzal a lebukással. Most eszembe jutott, hogy meg kellene keresnem, és a nyakába ugranom, hogy megjöttem, de nem. Biztosan Krisivel van valahol, és nekem ott nincs semmi keresnivalóm. Legyenek csak boldogok, nem akarom, hogy megint szétmenjenek miattam.
Ekkor jön a hideg zuhany, és Rufus megtudja, hogy én valójában Prefektus vagyok. A kezét még nem vette el a pálcájától, de csak nem annyira idióta, hogy megtámadjon. Visszasüllyesztem a jelvényem a zsebembe, és összekulcsolom magam előtt a karjaimat. Eddig kedves voltam, most már nem leszek az.
– Na idefigyelj! Az, hogy a háztársam vagy, nem jogosít fel arra, hogy kivételezzek veled. Az én kezem is meg van kötve, és a szabály, az szabály. Nem én hozom őket, csak betartatom, és a szabályszegőket megbüntetem. Te sem fogod megúszni, hiába próbálsz rám hatni. S megmondtam, hogy vedd el a kezedet a pálcádtól. Ennyire te sem lehetsz ostoba, hogy rám támadj. –egyelőre normális, csevegő hangon szóltam hozzá. Ha ebből sem ért, akkor nincs mit tenni, megyünk Rédey bához, és ez csak neki lesz rosszabb. Vajmi kevés esély van arra, hogy a tanerő még ébren lenne, és ha felkeltjük egy ilyen semmiségért, elég morcosan fogadja majd. Csak Rufuson múlik, hogy mekkora bajt csinál még magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 17:58 | Link

Đominic


-Már jobban vagyok, köszönöm.-mondom Dominicnak, és még mindig magam előtt van a kép, ahogy majdnem egy hétig feküdtem az ágyban és gőzöm se volt arról, hogy milyen betegséget kaptam el, de abban biztos voltam, hogy nem egy egyszerű megfázásról volt szó. Majd végig hallgatom történetét arról, hogy mi miatt került bajba.
-Értem, és milyen büntetést kaptál?-teszem fel a kérdést, most már kíváncsivá tett a srác. Akiről kiderült, hogy egy prefektus. Látom rajta, hogy most már unja egy kicsit az egészet, és, ha hülyeséget csinálok, akkor Rédeyhez kerülök, bár amit múltkor kapott büntetést Márk attól nem félek és nem hiszem, hogy a HV nagyon szigorú lenne, így nem tartok tőle, de nem szeretnék különösebben bajba kerülni azért, mert rátámadtam egy prefektusra, úgyhogy kezemet elveszem a pálcámtól és zsebre dugom mind két kezem, így indulok el a helységből és próbálom faképnél hagyni Dominicot. Tehát lassan elindulok a festménytől és Dominicra se nézek úgy beszélek hozzá.
-Nos, elvettem a kezemet a pálcámtól, úgyhogy nyugi, de gondolj bele, az neked is rossz lesz, ha megbüntetsz engem, hisz te is Levitás vagy és ugyan mit érél el vele? Kétlem, hogy sikerülne megcsinálnom a feladatot, hisz nem sokára eljön a vizsgák napja, és nekem meg neked is tanulnunk kell, ha meg pontlevonással büntetnél meg, akkor meg a saját házunktól vonják le a pontot, ami miatt nem nyernénk meg a pontversenyt, így a háztársaink kicsinálnának minket. Látod, nem is olyan egyszerű ez a történet. Csináljuk azt, hogy most én kisétálok innen, és elfelejtjük ezt az egészet, senki nem fog tudni erről, ígérem!-teljesen nyugodt hangon beszélek Dominichoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 21:34 | Link

Rufus


A betegség soha nem jó, de nem szabályozhatjuk, hogy mikor betegedjünk meg. Csak az ellen tudunk tenni, hogy minél később nyomjuk az ágyat. Egy mosollyal fogadtam a köszönetét, majd válaszoltam a kérdésére is.
– Bogolyfalva terén kellett süteményt árulnom Supermannek öltözve. A bevételt meg a sulinak kellett adnom. Igazából nem volt nagy cucc, csak ne lett volna olyan melegem abban a jelmezben. Teljesen rám tapadt a nap végére, alig tudtam leszedni magamról. –visszagondolva eléggé vicces feladat volt, és tetszett is. Ugyanakkor elég is volt a büntetésekből, legalábbis azokból, amiket én kapok. Most én osztogatom őket, és Rufus az a személy, akit elsőnek büntetek meg a pályafutásom alatt. Még szép, hogy nem fogom elengedni neki, hiszen az első szokott lenni a legizgalmasabb. Közben elindul, én pedig követem, és ha nem a Levita felé veszi az irányt, azonnal arra felé fogom terelni. Szavaira nem mutatok valami nagy érdeklődést, de azért nem hagyom szó nélkül.
– Helyes. Ilyenkor nem számít a ház. Mondtam, hogy meg van kötve a kezem, és kénytelen leszek megbüntetni téged. Pontot én nem vonhatok le, csak Rédey bá, és ő is csak akkor, ha jelzem neki, hogy nem készítetted el a büntetőmunkát. Erre a tilosban járkálás előtt kellett volna gondolnod. Rád jobban mérgesek lesznek, mert te voltál a szabályszegő, és az, aki nem készítette el a büntetőmunkát, s ezért veszít pontot a ház. Én meg csak tettem a dolgomat, és aki emiatt rág be rám, hát vessen magára. Nem azért lettem Prefektus, hogy ezzel segítsem a házamat. –nem én leszek a hibás, hogy ő nem tudja megcsinálni a feladatát időben. Egyenesen visszatereltem a körletünkbe, megvártam még bemegy, elköszöntem, és mentem tovább járőrözni. Ajánlom, hogy többet ne fussak vele össze, mikor járőrözök. Bár kötve hiszem, hogy ezek után még szóba állna velem, de hát nem tehetek róla. Prefektusként ez is a feladatkörömbe tartozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 21. 21:30 | Link

Natacha
Outfit

    Megkezdődött a vizsgaidőszak, mindenki tankönyvvel a kezében rohangál fel s alá. Mindig is döbbenettel néztem azokra az emberekre, akik képesek voltak ennyit tanulni. Én is kitűnő eredménnyel végeztem el minden iskolámat, mégsem volt szükségem naphosszat tartó magolásra. Egyszerűen értelmetlen, hiszen lehet, hogy a vizsgán el tudod mondani, de ha két hét múlva visszakérdezik, tuti nem fogod köpni a választ.
    Szerettem a házam, mert itt a legtöbb ismerős halálos nyugalommal flangált, mintha épp nyaraláson lenne. Ez a tökéletes lazaság és oldott hangulat volt az, amit imádtam a Rellonban. Lehet, hogy tele vagyunk olyan tulajdonságokkal, amiket mások nem kultiválnak, de mi így érezzük jól magunkat, ettől leszünk zöldek. Jómagam sem vagyok kivétel, szintén a lazulós csapathoz tartoztam, így zsebre dugott kézzel sétálgattam a kastély falai között. Kivételesen jó hangulatomban voltam, így kellemesen elcseverésztem pár ismerőssel. Az általában idegesítő dolgok ezúttal kevésbé vonzották a figyelmemet, ami jót tett nekem is és a környezetemnek is. Továbbra is kiosztottam pár szúrós pillantást, hiszen ez valahol elengedhetetlen részem volt, velem járt. Talán rosszul is éreztem volna magam, ha nem teszek ilyesmit.
    Nem telt bele sok idő és a Vigadófreskó folyosóra értem. Itt aztán volt minden, hosszú és rövid, fárasztó és mulattató tréfa egyaránt, ám annyi közös volt minden festményben, hogy árasztották a mámorító borszagot. Talán egy kicsit megkívántam. Talán. Némelyik rám köszönt, egynél azonban meg is álltam. Jókedvűen mesélt nekem, én pedig elmosolyodtam a végén. Aztán tovább indultam és mindenkitől meghallgattam egy-egy vicces történetet. Sosem volt kenyerem az efféle szórakozás, de kivételesen jól esett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 21. 21:55 | Link

Nina
ruha

Egész délelőtt csak tanultam, és most eljött az idő a pihenésre. És pihenés alatt azt értem,hogy útnak indulok, és végre valahára felfedezem a kastélyt. Még nagyon nem volt rá időm, csak néhány helyen jártam eddig, de az nem sok. Igazából eddig a tanulással voltam elfoglalva, és a legtöbb időt a szobában, vagy a KH-ban töltöttem, a könyveket bújva. De most fogom magam, és elindulok valamerre. Pontosan nem tudom, hogy merre, csak valahova, ahová a lábam visz, és ki tudja a végén milyen helyekre kerülök. Egyszer csak a fülemet vidám nevetés zaja csapja meg az egyik folyosó irányából. El képzelni nem tudom, hogy vajon mi lehet ott, talán valami buli, vagy mi? Jobban teszem, ha most azonnal kiderítem, így elindulok a hangok forrásának irányába. A folyosóra lépve még a szám is tátva marad a csodálkozástól. Sok kép van fenn a falakon, amik mulatnak, és nagyon vidámak, emellett szagok is terjengenek a helyiségben, mégpedig a bor átható, és összetévedhetetlen szaga. A képeket figyelve megyek a folyosón végig, nem is nézek a lábam elé, így azt a lányt sem veszem észre, aki ott áll az egyik kép előtt, csak mikor már túl késő. És ezalatt azt értem, hogy szépen nekimegyek, de azonnal észbe kapok, és pár lépést hátrálok.
- Bocsi, nem volt szándékos. Tényleg bocsi. - Mondom, a padlót bámulva, egyszer sem nézek fel a lányra, úgy várom a reakcióját. Na tessék, ezt szépen megcsináltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 21. 22:27 | Link

Natacha


    Az egyik freskó épp elemében volt, belelendült a sztoriba én pedig fél szemöldökömet felhúzva hallgattam, mikor valami ütődést éreztem. A férfi a festményen elhallgatott én pedig gyilkos tekintettel meredtem a szőkeségre. Majdnem kicsúszott számon, hogyha a szemével nem csak nézne, hanem látna is, több esélye volna arra, hogy ne ütközzön nekem, de lássa mindenki, mily jó vagyok, csak összeszűkült szemmel meredtem rá. A nevetés némileg alább hagyott és mindenki a reakciómat kezdte lesni. Hát lehet ilyenkor csúnyán válaszolni?
- Semmi probléma, de talán legközelebb nézz a lábad elé – próbáltam kedves hangnemben beszélni, sőt, még egy mosolyt is az arcomra erőltettem. Tudtam, hogy a lány megbánta és azzal is tisztában voltam, hogy nem szándékosan tette, amit tett, baleset volt. Semmi értelme nem lett volna gorombán válaszolni. Ezentúl remélhetőleg jobban fog figyelni, mert nem biztos, hogy lesz még egyszer szerencséje olyan türelmes egyénhez, mint most jómagam.
- Melyik ház tagja vagy? – elsőre a sárgákhoz tippeltem, de most már inkább pirosnak mondtam volna. Általában jól megy a beazonosítás, de aztán lehet, hogy előtör a lánykából egy zöld sárkány, ki tudja? Mindenesetre egyelőre Eridonosnak tűnt, plusz ha jól saccoltam elsős lehet. Általában azok szoktak így viselkedni, no meg ők a nagyjából minden diák félők. Végigmértem a szőkeséget és hallottam, ahogy az egyik festmény elsüt egy szőke nős viccet. Ezek honnan hallanak ilyeneket?
- Nina vagyok – tettem hozzá mellékesen, majd kikerültem és a freskóhoz sétáltam. Elővettem a pálcám és felé tartottam, jelezve, hogy kap egy hideg zuhanyt, ha még egy hasonlót mond. Persze a pasas rögtön vette az adást és inkább borba fojtotta humorát. Nem néztem a lányra, ahogy hálát sem vártam, ettől függetlenül örültem, hogy mint mindig, most is rendet tettem. Szerencsém van, ahogy még Léna mondta, határozott vagyok és ezt sokan elrettentőnek találják, de nem is baj. Inkább féljenek tőlem, mintsem állandóan packázzanak velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 21. 22:58 | Link

Nina

Ezek a freskók elképesztőek. Sokkal viccesebek, és jópofábbak, mint az a vén banya, amit apu dolgozószobájában szerettem piszkálni. Nem is gondoltam, hogy ilyen sok festmény van az egész kastélyban, de végül is nem meglepő. Az ütközés következtében a hangzavar alábbhagyott, és mindegyik kép figyelte a lány reakcióját. Bár nem nézek rá, de azért érzem magamon gyilkos tekintetét, és ez semmi jót nem sejtet. De csak nem lehet rám annyira mérges? Hisz csak egy véletlen baleset volt. Hangjára azonban már felnézek, mert viszonylag elég kedvesen válaszolt, mint vártam.
- Bocsi, többet nem fordul elő. Csak a képeket néztem, és nem igazán figyeltem a lábam elé. - Mondom, majd megejtek ég bátortalan mosolyt is. Nem értem miért ijedtem meg ennyire, hisz nem szokásom, de ez a lány valahogy kihozta belőlem.
- Eridonos vagyok, és elsős. És te? -kérdezem meg, bár ha tippelnem kéne, akkor én a rellont mondanám, bár nem tudom miért. Csak megérzés. És az is biztos,hogy jóval idősebb nálam, még az is lehet, hogy mestertanonc. De h nem az, akkor tuti negyedikes, vagy ötödikes. Hát majd meglátjuk, ha elmondja. Arra a férfira,az egyik festményen, aki azt a goromba megjegyzést tette, vagyis a szőke nős viccet mondta, csak egy goromba pillantást vetek, majd a lányra nézve, egy halk "köszönöm" hagyja el a számat.
- Az én nevem Natacha. - Mutatkozom be én is Ninának. Nem tudom, hogy most mit csinaljak. Menjek el, vagy maradjak, és kezdeményezzek egy beszélgetést a lánnyal? Talán annak ő nem igazán örülne, az első benyomás alapján ítélve, mert az szerintem nem volt túl kellemes. Ezen gondolkodva csak állok egy helyben, mint egy hülye, és az ujjamat tördelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 17:35 | Link

Nati


    Még mindig kissé szúrós szemekkel méregettem a lányt, de úgy voltam vele, hogy épp eléggé érzi e nélkül is a haragomat, nem kell még rátennem egy lapáttal. A magyarázatra pedig bólintottam, meg tudtam érteni. Én is vakon bandukoltam a folyosón, bár hozzáteszem, figyeltem arra, hogy senkinek se menjek neki. De nem óhajtottam több szót pazarolni a témára.
- Mestertanonc, Rellon – rövid, tárgyilagos, hűvös. Egy rossz kezdetnek csak rossz vége lehet. A kis piros pedig igen rosszul kezdett. Aztán az egyik freskó viccesnek vélt poénját hallva gyorsan leszereltem. Bólintásommal jeleztem, hogy ha érti, akkor viselkedjen is így a jövőben. A lánya pillantva láttam, hogy valamit mondana, majd halk köszönetnyilvánítás ütötte meg a fülemet. Megvontam a vállam, nekem aztán olya mindegy volt, hogy mennyire hálás, vagy sem, ha nem származik előnyöm a hálájából, nem feszegetem a témát.
    Összehúzott szemekkel figyeltem Natit – mert hát ez a neve –, majd visszafordultam a freskókhoz. Láttam rajta, hogy nem mer kérdezni, amit nem nagyon bántam. Végül aztán pár perc hallgatás után éreztem, hogy a lány már szinte ég és iszonyú kellemetlenül érzi magát. Tipikus volt, a legtöbben így vannak ezzel, én pedig vagyok olyan nagylelkű, hogy kihúzzam a csávából.
- Nem kötözködés, vagy hasonlók, de késő van, s bár nem vagyok prefektus, ha mégis találkozol eggyel, nagyon megütheted a bokád – talán a jó szándék vezérelt, talán csak le akartam rázni, nem tudom, de reméltem, hogy nem veszi sértésnek a lány. Én nyugodtan kószálhatok, de nem venném a lelkemre, ha amiatt büntetnék meg, mert velem trécselt. Sok baromságban benne vagyok, a legtöbb dolgot magam találom ki, de csakis olyanokat viszek bajba, akik önként jönnek. A piroska pedig nem így tesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 2046
Írta: 2013. szeptember 26. 00:00 | Link

Lipovszky Dóra Villő

 
Hát mégiscsak sikerült neki teljesíteni. Itt volt az alkalom, és bizonyított. Az utolsó hónapra érkezett az iskolába, de minden vizsgán átment. Igaz, hogy immel-ámmal ugyan, de sikerült és ez a lényeg, nem? Még sosem érezte magát ilyen elégedetten. Mintha épp most nyerte volna meg az olimpiát. Minden számát.
 Ilyen csodálatos alkalom megünneplésére csak egy dolgot tudott kitalálni: keres egy jó kis kalandot a közelben. Mivel újonnan megismert barátai nem voltak a közelben, és nem akart egy egész napot tölteni egy ilyen hatalmas kastély átkutatásával, egyedül vágott neki az útnak.
 Nem nézett még körül alaposabban ezen a helyen, és most minden olyan újnak és izgalmasnak tűnt. A mozgó festmények, a kiállított szobrok és úgy egyáltalán ezek az óriási méretek mindenhol! Mintha nem is emberek, hanem óriások építették volna, vagy laktak volna itt. Bár az eddig látottak alapján ezt is el tudta képzelni.
 Emeleteket járt át, tornyok legtetején csodálta a kiállítást, elment a Nagyterembe és benézett az Erőnlét termébe. Azt hitte már mindenhol járt, amikor hangos zsivaj visszhangja jutott el hozzáig. Aha, szóval a kaland és az a sok diák errefelé kódorog ilyenkor.
 Határozottan célba vette a vélt irányt, majd percekkel később - mikor a hangok kezdtek halkulni - a hátraarc után majdhogynem futólépésben közeledett az immár helyes irány felé. Ki tudja, miről fog lemaradni, ha nem siet.
 Kicsit lelassított, mielőtt még a tömegben valakibe belerohanna, így viszonylag nyugodt tempóban fordult be a sarkon. Aztán meg is állt. A tömeg nem volt sehol. Egyedül állt a folyosó szélén, ebben a furcsa, bódító illatban.
 - Borgőzös szép estét kívánok! - rikoltott közvetlen mellette a falnál valaki, mire Anna ijedtében nekirohant a szemközti falnak. Sosem volt az az ijedős fajta, de ha közvetlenül a füle mellett valaki elkiáltja magát egy üres folyosón, akkor bizony meglepődik.
 - Vigyázzon kisasszony, a végén még megcsúszik a... - már késő volt. Anna a következő pillanatban egy tócsában ült, pontosan a folyosó közepén.
 Hát persze, hogy a jókedvű, piros orrú festmények zajonganak itt! Az idősebbek már meséltek neki erről a folyosóról, ahol minden csupa zaj és jókedv. No meg alkohol. Már csak az a kérdés, hogy került oda az a bizonyos folt a földre. Nagyon remélte, hogy nem borról van szó, bár erre már ilyen tapasztalatlanul és naivul is tudta, hogy nem így van. Ha bor, akkor meg már úgyis mindegy. Képtelen lesz kiszedni ebből a ruhából a foltot. Nagyon dühösek lesznek rá...
 A gondolatra egy kicsit megborzongott, de a borús hangulat nem tartott túl sokáig. A festmények azóta hahotáznak rajta, mióta csúnyán lehuppant a pocsolyába. Szép kis társaság, no. Kinevetni egy hölgyet ily cudar helyzetében! Igaz ami igaz, legszívesebben ő maga is megmosolyogta - na jó, biztosan hangosan kiröhögte volna - ügyetlenségét. Bár remélte, hogy senki nem látta a mutatványát. Az nem biztos, hogy olyan vicces lenne.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2013. október 17. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 18. 12:49 | Link

Anna
Valamikor a megérkezésem után 1- 2 nappal...

Fogalmam sincs, hogy mi merre van. Legalábbis még nincs. Persze, jártam már néhány helyen, tudom, hol van a szobám, tudom, hol tudok ebédelni meg reggelizni, vacsizni. Tudom, hogy merre találom a bejáratot és ilyen alap dolgok, de ennyi a jelenlegi tudomásom. Mi ilyenkor a teendőm? Felfedezés!
Csak egyet gondolok, és egy pillanat alatt eldöntöm, hogy akkor most körbenézek. Felöltözöm, kicsit melegebb, de nem téli szerelésbe, és máris belekezdek a túrámba. Folyosók folyosók hátán, és három négy kanyar után már azt sem tudom, merre járok. Csak annyit hallok, hogy valaki vigyázzon. Odaszaladok a sarokra és elbújok az oszlop mögött, onnan nézem, hogy mi történt. Valaki elesett. Most menjek vagy ne menjek?
Úgy döntök némi habozás után, hogy megyek. A portrék sorra köszönnek, és már a számban érzem azt a bűzt, ami az alkoholra jellemző, annyira részegek. Furcsa egy történet, de igaz.
Erre viszont megpróbálok nem figyelni, és odasietek a lányhoz. Nem néz ki ő sem idősnek, szóval biztos, hogy kb. velem egy idős vagy egy - két évvel idősebb.
- Nagyon megütötted magad?
Érek oda mellé, és nyújtom felé a kezem, és még le is guggolok, így el tudja dönteni, hogy elfogadja- e a jobb karom vagy sem. De addig viszont nem akarok semmit lépni. Nem vagyok én olyan. Inkább csak sodródom az árral, nem szokásom nagyon kezdeményezni.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2013. október 25. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 2046
Írta: 2013. október 18. 21:39 | Link

Lipovszky Dóra Villő


 Mindig eljön az a pillanat az ember életében, amikor rájön, hogy valaki figyeli. Olyan érzés, mint mikor a sötét sikátorokban sétálunk, ahol nem látni, de érezni lehet azt a két vagy több figyelő szempárt, akik csak arra várnak, hogy egy védtelen pillanatodban kiraboljanak. Anna pont így érezte magát, miután ez a lány csak úgy odasettenkedett hozzá. Tisztában volt vele, hogy látta a csodálatos esését, talán még azt is, ahogyan a "láthatatlan" és "ijesztő" alakok elől menekül egyik faltól a másikig. El is pirult a gondolatra.
 Viszont volt valami, amit nem értett. Ha végignézte is a jelenetet, miért nem neveti ki, és megy tovább. Normális esetben - legalábbis amit ő rövidke élete során megtapasztalt - ezt tették volna. Balsejtelemtől övezve végül is elfogadta a felkínált kezet. Ki tudja, talán mégsem olyan kárörvendőek az emberek, mint gondolta.
 Nem is értette teljesen tisztán, mit mondott a lány - éljenek az irtó hangos, és mindenkit túlkiabáló festmények -, de gesztusából arra következtetett, hogy nem valami csúnya kérdést tett fel.
 - Jól vagyok, köszönöm - válaszolt illendően (ám kizárólag halkan, hátha mégis valami mást kellett volna mondani... az nagyon kellemetlen lett volna), miközben alaposan végigmérte a lányt. Így közelebbről és hasonló magasságból már egyáltalán nem tűnt olyan ellenszenvesnek. Sőt mi több. Határozottan szimpatikus volt, talán mert ő is olyan elveszettnek tűnt, mint ő.
 Zavartan megvakarta a tarkóját, és megpróbálta a füle mögé tűrni vörös tincseit.
 - Köszi, hogy segítettél, nem sokan állták volna meg nevetés nélkül, főleg hogy a ruhám is...
 Megpróbált megfordulni, hogy lássa azt a valószínűleg óriási foltot a fenekén, amit a - most már biztosan - bor ejtett rajta. Forgott, mint a ringlispíl, de nem volt ám olyan hajlékony, hogy megnézhesse a foltot. Ilyenkor nagyon bánta, hogy hátul nem adott neki az Isten szemeket. Határozottan hasznosnak találta volna, de így kénytelen volt másra hagyatkozni.
 - Megnézed, hogy... tudod... van-e ott valami - fordult meg zavartan és várta a választ. Bár ez igazából csak a meggyőződéshez kellett, hisz elücsörgött egy darabig, úgyhogy szinte biztos, hogy jól megszívta magát az anyag.
 - Ó a fenébe, ez tuti, hogy nem jön ki. Pedig a kedvenc nadrágom volt - zsörtölődött félig hangosan félig magában, mielőtt még választ kapott volna a kérdésére, majd eszébe jutott a jómodor. Hisz azt mondták neki, mindig be kell mutatkozni.
 - Öh... én Anna vagyok - tett gyorsan egy száznyolcvan fokos fordulat és nyújtott kezet. Nem szokott ám ilyen szétszórt lenni, de a festmények harsogó zaja elvonta a figyelmét, és ha bár próbálta kizárni a fejéből, valahogy mindig kihallott egy-két csúnya szót, amit már az árvaház környékén is sokat emlegettek. Ezektől pedig mindig megborzongott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 08:24 | Link

Anna

Fellélegezve veszem tudomásul, hogy nincs semmi gond, legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy fizikailag kutya baja. Csak mosolygok és integetek, fedezve ezzel zavaromat, mert tökre nem értem, miért kéne nevetni.
- Igazából inkább elszörnyedtem, hogy majdnem összetörted magad. De egyébként sem szokásom rihögcsélni - röhögcsélni mások balszerencséjén.
Vágom hozzá a megfelelő fintort, megrázom egy kicsit a fejem, aztán utána megint mosolyogni kezdek. Az ilyenkor jobban segíthet, mintha sírni kezdenék vagy aggodalmaskodni.
A felkérésre megnézem a ruhadarabot, csak nehogy valaki erre járjon, mert furcsa képet láthat maga előtt....
- Igen, egy kicsit foltos, deeee, annyira nem vészes, mint khm. amennyire elsőre tűnik.
Ez inkább diplomatikus hozzáállás volt, mint a teljes igazság, de nem kell a pánik. Megtörtént, le kell majd cserélni, és kész, a manók pedig...
- Ne aggódj miatta, a manók biztosan ki tudják neked szedni belőle azt a fránya foltot. Nagyon értenek hozzá. Én alig vagyok itt pár napja, de hidd el, máris tapasztaltam.
Vigyorgok, mint a tejbe tök, megint inkább csak kedvességből és biztatásból, mert az eset nem is történt meg velem. De hát a jó szándékú lódítás nem hazugság, és megbocsájtható bűn.
Kezdem magam egyre jobban érezni, talán mert nem az első szavamat kell a lány felé intéznem, akit - mint most elárulta - Annának hívnak, hanem azért is, mert a levegő telített az alkoholgőztől. Fujj. Azt hittem, meg tudok róla feledkezni, de lehet, hogy tévedtem.
- Én pedig Dóra vagyok. Jelenleg kissé pityókás Dóra, mert már csak a szagtól is be tudnék rúgni. Undorító szag van.
Fintorodom el megint, de most a hányingertől, aztán megszédülök, és muszáj leülnöm. Fogalmam sincs, miért, de valahogy a fejembe szállt ez a büdös. Alapból sem szeretem az alkoholtartalmú italokat, se a szagukat, na jó, van kivétel, de a bor kifejezetten nem tartozik közéjük, szóval jelenleg nincs lényege annak, hogy van-e kivétel, vagy nincs.
Fogom magam, és Anna tócsája mellé csúszok le a fal mentén, és azért arra még tudok figyelni, hogy ne belehuppanjon a seggem.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2013. október 25. 17:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 2046
Írta: 2013. október 26. 20:18 | Link

Dóra


 Még egy ideig foglalkozott azzal a képzeletében már lassan rajta is túlnövő folton, de a lány szavai némiképp megnyugtatták. Hisz ebben a világban semmi sem lehetetlen, nem igaz? Akkor miért pont ezt ne tudnák megcsinálni. Igen, biztos benne, hogy olyan lesz ez a nadrág, mint újkorában, és senki nem veszi észre ezt a baklövést.
 - Ha a manóknak sikerül, akkor minden rendben lesz. Nagyon remélem, hogy nem akarják kivágni a foltot és más anyaggal helyettesíteni a lyukat. azt hallottam, hogy néha ezt csinálják, amikor nincs kedvük az ilyesmihez. Aztán azokból az anyagokból titokban maguknak varrnak ruhákat, és amikor senki nem látja őket, azokat szokták felhúzni...
 Fel sem tűnt, hogy már megint elkalandozott a gondolata, csak mikor már Dóra bemutatkozása közben lassan elfehéredett az arca, és le nem huppant a hideg kőre. Egy pillanatra azt hitte, ez is valami buta vicc, és még a végén ő is leül a tócsába, de szerencsére nem így történt. A következő percben már félve guggolt le a lány mellé.
 - Jézusom, jól vagy? Oké, ez hülye kérdés volt... - kezdett bele idegesen a hadarásba. - Mit tudok segíteni? Menjünk ki a levegőre? Vagy hozzak egy kis vizet?
 Azzal a lendülettel fel is pattant és elkezdett az egyik irányba sietni, aztán a következő másodpercben már meg is állt. Hisz ő most boszorkány, nem igaz? És van neki egy jó kis varázspálcája, amivel már nem csak hadonászni tud és mások szemét kiszúrni, hanem ha minden igaz, már képes varázsolni is. És ilyen vészhelyzetben nem kell elrohannia vízért, hisz itt van ő és a pálca.
 Vissza is sietett Dórához már a kezében a pálcával.
 - Ne aggódj, mindjárt adok egy kis vizet, az biztos segíteni fog - hadarta izgatottan. - Ne félj, egyszer már sikerült a varázslat. Igazából nem is olyan bonyolult, szóval biztosan most is sikerülni fog.
 A pálca végét a lány felé irányította, elkezdett koncentrálni, úgy ahogy órán is tanították. Most tényleg menni fog, és remélhetőleg nem történik semmi olyan incidens, mint legutóbb. De ezt egyelőre Dórának nem kell tudnia.
 - Aguamenti - mondta ki a varázslatot, bár hangja kicsit megbicsaklott a végén. A pálcából egy halvány vízsugár spriccelt ki, egyenesen Dórára.
 - Sikerült! - kiáltott fel örömében, majd a vigyor rögtön le is hervadt az arcáról, mikor meglátta a lány ruháján és arcán csöpögő vizet. Ezt megint elszúrta, minden segítő szándéka mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 27. 10:28 | Link

Anna

A manók zsenik. De minek tálaljam még többször ezt az infót, amikor már egyszer elmondtam. Nem vagyok az ismétlések embere, kivéve, ha valami érdekesről van szó, például a tanulásról vagy a gyakorlásról vagy a zenéről vagy a rajzról, esetleg majdnem mindenről. Ezért nem is reagálok erre, hanem inkább magammal törődöm, mert nem vagyok a legjobb állapotban, nagyon nem. A fal töve kényelmesnek tűnik és nem is csak tűnik, hanem tényleg az is, azonban az indok, ami miatt ezt megtapasztalom korán sem ennyire kellemes.
- Nem vagyok a legjobban, megfájdult a fejem ettől a borszagtól. Nem bírom az alkoholt, a szagát meg aztán még annyira sem.
Megrázom a fejem, de rá kell jönnöm, hogy ez hiba volt, így csak megtámasztom a két kezemmel és egy "Aúúú" kíséretében összeszorítom a szemem meg az arcom is. A tudatomig csak most jut el, hogy vízzel is kínáltak, de mire válaszolnék, már késő, ott van előttem a jéghideg megkönnyebbülés, amit kortyonként döntök magamba.
- Köszönöm.
Mosolyodom el, és tényleg hálás vagyok Annának, hogy segít. A pohár kb. félig van, a fejem kezd tisztulni és rádöbbenek, hogy nekem most sétálni kell. Ha nem is sokat, legalább annyit, hogy ablakot nyissak.
Lerakom a poharat, feltápászkodom, majd odavánszorgok az ablakhoz, amit aztán kissé gyengén és lassan tárok ki, hogy bejöhessen a hűvös, de nem hideg októberi levegő.
Szívok két mély lélegzetet, aztán odafordulok az előbb még temetőhelyemre, de most kivételesen nem cél nélkül.
- Mit szólnál, ha inkább kimennénk? A levegő sokkal többet segítene, mint a hideg víz, bár elismerem, hogy az is tökéletes megoldás volt.
Kinti helyszínként értem akár csak a bejárati ajtó előtti részt vagy egy erkélyt, nem kell nagy dolgokra gondolni, de ettől a levegőtől, ami itt van, még mindig kába vagyok. Az viszont nem csak rajtam múlik már, hogy továbbállunk, vagy sem.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2013. november 10. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet