36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Grósz Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. április 1. 16:44 | Link

Keith

* Hihetetlen, hogy ma ennyi elég volt a ketyegőjének! Végigjátszott egy kviddics meccset, ahol rá volt állva az ellenfél terelője, és mégsem pörgött így túl a szíve. Pedig elvileg nem nagyon kéne ilyen szárnypróbálgatásokat tennie a sport irányába, mert ha ennyire megemelkedik a pulzusszáma, mint most, akkor abból bajok származhatnak. Ehhez a mai rosszulléthez hasonló nagyon ritkán fordul elő, évente talán egyszer, de inkább még annyiszor sem. Valamennyire tudja kontrollálni az izgatottságát, így nincs túl nagy gondja a hétköznapokban ezzel, mozogni meg… nos, semmit nem szokott. Most mégis sem sikerült ez a bevált trükk, mert inkább az iszkolással volt elfoglalva. Nem is kellene ennyire paráznia, elvégre nem olyan a nő híre, mint például Felagund professzornak. Vele biztosan nem merné megcsinálni ezt a trükköt, még úgy sem, hogy nem tanítja. Igaz, még taníthatja, mert egyre erősebb vonzalmat táplál a bájitalok irányába. Meglehet, hogy ez csak azért van így, mert a férfi egyelőre nem a tanára. De most a jövője a legkisebb gondja, mert jelenleg a szíve majd’ kiszakad a mellkasából, olyan erősen kalapál. A földön fekve behunyja a szemeit, bár azt ilyenkor annyira nem szabadna, mert könnyebben elveszítheti az eszméletét. Erősen szuszogva tapogatózik a táskája sötétjében, amikor hirtelen melegség járja át a bal karját. Mintha égett szagot is érezne. Ekkor léptek zaja töri meg ezt a csodálatos idillt. Valószínűleg az előbb hallott fiú közelít felé. Mintha… égne? Hogy éghet a ruhaujja? Placcs, hirtelen megkapja az idei húsvét első locsolását. Minderre csak valami morgással képes reagálni, és tovább kutat a tatyójában, miközben kiköpi a szájába kerülő vizet. Ez most mire volt jó, talán azt hitte, hogy ettől feléled? Összeszedi minden erejét és résnyire kinyitja a szemét. A szűk nyíláson át egy szőke fiút lát, aki aggódva figyeli őt. Vesz egy nagy levegőt, összeszorítja arcizmait, végül megpróbál kinyögni egy szót.* - Azt… * Motyogja, miközben vékonyka ujjával pontosan afelé a bájitalos üveg felé bök, amit a fiú észre is vesz. Sietősen átveszi tőle a flaskát, bizonytalan mozdulatokkal feltépi zárat és mohón megissza az aprócska fiola tartalmát. Arca ismét fintorra húzódik, borzalmas íze van a löttynek. Annyira keserű, hogy még a könnye is kifolyik tőle, remélhetőleg a srác nem fogja azt hinni, hogy valami bőgős fruska. Néhány másodperc múlva már csökken a pulzusszáma, könnyebben veszi a levegőt. Körülbelül 2 perc múlva képes –még ingatagon ugyan- felülni. Ahogy a kezére támaszkodik, észreveszi megpörkölt pulóverét. Eddig nemigen volt alkalma tüzetesebben felkutatni, hogy mit érzett akkor, egészen eddig a pontig a rosszullét okozta zavartságnak tudta be az egészet.* - He? Ez?*Mormogja még mindig kótyagosan. Kérdőn néz a fiúra, nem érti az egészet. Fél kézzel megdörzsöli a bal szemét, majd folytatja.* - Köszi, amúgy… a segítséget. Kínos lenne találkozni Winnetouval… * Magyarázza hangjában némi borzongással. Talán a férfitól tart leginkább a kastélyban, hiba volt azt hinnie a múltkor, hogy nem érti a nyelvet. Ahogy helyreáll a testi és lelki békéje eszébe jut, hogy igazából miért is futott.* - Ugye… nem láttál erre egy idősebb ősz hajú nőt, aki ideges? *Kíváncsiskodik izgatott hangon, miközben a pulóvere ujját kezdi el alaposabban megvizsgálni. Mi a rosseb történt ezzel?*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 3. 01:34 | Link

Adri
Április 1-je, reggel 8 után egy kicsivel

A lánynak még van annyi ereje, hogy maga igya meg a bájitalt, így Keith is megnyugszik kicsit. Amikor könnyek szöknek a szemébe megnyugtatóan elmosolyodik és hüvelykujjával finoman letörli őket a lány arcáról, amikor pedig már annyira jól van, hogy felül, Keith elvigyorodik és a térdelésből ő is kényelmesebb pozícióra vált.  
- Ó igen, ne haragudj. A vízért se. Tessék!  - Kis kutatgatás után megtalálja a táskájába dobott törölközőjét, amit szemmel láthatóan ő nem vett igénybe, úgyhogy most tökéletes szolgálatot fog nyújtani. Tény, hogy ez csak a lány kezére és arcára jó, a pulcsija vizes marad, de ez is valami.
- Nem akartalak felgyújtani...- Teszi hozzá, aztán megenged magának egy bátortalan vigyorfélét, amitől sajnos cseppet sem néz ki normálisabbnak; a festékes arc és kéz, a madárpotyadékokkal teli ruha és a meztelen lábfej még mindig elég hangsúlyos, úgyhogy az ember szeme akaratlanul is a félig felhúzott térdéről lógó kezére téved, amiben még mindig ott van a pálcája.
- Ki az a Winnetou? - Érdeklődik immár teljesen csevegő hangon, mintha nem is a folyosó közepén ücsörögnének a földön, sokkal inkább a társalgó meleg foteljeiben. Nem is valószínű, hogy feltűnik neki az a két diák, akik elsétálva mellettük jó alaposan megnézik őket. Különben aranyvérűként ő még az eredeti Winnetou nevét is csak egyszer hallotta életében, semmi más nem rémlik neki csak az, hogy valami indiánféle regényhős.
- Csak nem itt lakik Winnetou szelleme? Vagy lefestették? - Kapva kap az alkalmon, hogy esetleg egy újabb érdekes múltbéli árnnyal találkozzon; ez a lehetőség hirtelen annyira feldobja, hogy rögtön közelebb is hajol a lányhoz. Újoncok...
- Nem...- Válaszolja szórakozottan, újra felvéve az eredeti helyzetét, miközben hatalmasat dördül az ég, és az óriási ablakokat kemény kis jégdarabok kezdik verni. Keith csak néhány másodpercet áldoz a furcsa jelenségre, majd újra a lány felé fordul.
- Itt mindig ilyen az idő? Az előbb még hét ágra sütött a nap...Egy tanár elől futottál? - Keith-nek megvan az a jó tulajdonsága, hogy az emberekkel már öt mondat után is úgy tud beszélgetni, mintha régi ismerősök lennének. Az, hogy Adrinak ráadásul segített -igaz, közben fel is gyújtotta- csak elősegíti a finoman érdeklődő közvetlenségét, már csak a harcos természetű leányzón múlik, hogy a barátságosságát, vagy a hibbantságát szűri-e le ebből.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 3. 01:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 4. 16:56 | Link

Amanda

~ Mit iszogatnak ilyen jóízűen a freskók? Biztos finom... Jájj, de szomjas vagyoook! ~ kalandozott el Mary egy rövid időre. Igen, ha rájön a "szomjas vagyok", akkor képtelen másra koncentrálni, minthogy szomjas. De szerencsére viszonylag gyorsan sikerül visszarugdosnia tudatát és figyelmét a kissé furcsán viselkedő lányra. Persze nem zavarja, ha furcsa, Mary is tud rémesen furcsa lenni, amiben nincsen semmi rossz, nemde? Példának okáért alapvetően nem sok tekintetben illik házához, hiszen a Navinésekkel ellentétben sokat beszél, könnyen kiakad bármin, és, nos... Nem az a nyugodt megfigyelő típus. Általában. Most azonban "eljátszva", hogy az, fixírozza a hölgyikét, viselkedése okát kutatva. Már ha van neki erre bármi oka, és nem eleve ilyen. Az sem probléma, elvégre az ilyen emberek nélkül a világ rémesen unalmas hely lenne. Ha nagyon enyhén akarok fogalmazni.
- Oké, akkor jó! - mosolyodik el a lány kijelentésére. A névismétlésre csak szintén mosollyal az arcán bólint, az ez után következő reakcióra pedig szemöldökét felvonva, kérdőn tekint a lányra. Egy helyben állva, karjait maga előtt összefonva hallgatja a lányt kíváncsian. Nem egészen érti, minek kellenek a lánynak az információk. ~ Oké, ez már tényleg kezd bizarrá válni. Mi baja velem? Vagy valami nyomozó féle akar lenni...? Vagy esetleg sejt valami olyat, amiről tudja, hogy nekem nem jó? Á, ne légy már sült bolond, nem sejthet semmit, soha nem is látott! Chö! ~ futnak át agyán a mondatok, s át se gondolva, hirtelen rávágja:
- Harmadikos Rellonos vagyok, és téged követtelek, mert mindenáron ki akarok tálalni a dolgaidról, az egész suli előtt! - mondja gonosz vigyorral, majd fejét elfordítva még gonoszabb kacajt hallat. Fogalma sincs, miért mondta ezt a lánynak, mikor egyik fele se igaz a történetnek, de hát na. Átfut agyán, hogy most közölni kéne az igazat, de inkább elveti az ötletet. Megvárja helyette a lány reakcióját, utána is ráér. Nagyobb lesz a hatás.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. április 4. 16:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. április 5. 12:35 | Link

Keith

* A bájitaltól erőteljes fintorokat vágva extra meglepetésként éri, hogy a fiú letörli a kicsorduló könnycseppet. Mi? Mit akar ez a gyerek? Eléggé feszélyezi, ha hímnemű egyedekkel ilyen közeli kapcsolatba kerül, hogy már meg is érintik egymást. Igaz, az általános iskolájában még ott tartottak a fiúk, hogy ha kimentek a mosdóba órán, akkor a lányok mellett elhaladván nyomtak egy barackot a fejükre, majd pedig a visszaúton is eljátszották ezt az infantilisnak egyáltalán nem mondható, teljesen normális rituálét. Ha nem lenne még ilyen gyenge, meg nem ilyen körülmények között lazulnának a folyosó kövén, lehetséges, hogy legorombítaná a srácot. Ahogy ránéz, inkább a segítőkészséget látja rajta, mint inkább azt, hogy nyomulna. Kicsit elmebeteg dolog lenne rögtön letámadni azt, aki megmentette attól, hogy az indián kezelésbe vegye. * - Nem sírtam! Ez bűn keserű és maró. *Magyarázza a megszokott büszkeséggel a hangjában. Beszédéből a gyengeségtől egyelőre hiányzik a szokásos hév, vérszegény az egész próbálkozása arra, hogy úgy tegyen, mintha mi sem történt volna, így inkább érdeklődve hallgatja a srác mondandóját. Időnként hunyorog egy kicsit, még mindig nem tökéletes minden odabent, de nem veszíti el az egyensúlyát vagy ilyesmi. Ha visszajut a körletbe, csak reménykedik, hogy nem találja ott a szobatársait. Szüksége van egy kis magányra, pihenésre és csendre ahhoz, hogy kipihenje ezt az egész őrült kalandot. Biccentve átveszi a törülközőt, majd átdörzsöli vele hosszú hajzuhatagát, végül a vállára teríti. Kezd hűvös lenni ilyen nedves szerelésben itt a földön. Ezen nem sokáig problémázik, mert a srác beismeri, hogy felgyújtotta. Elkerekedett szemekkel nézi pár másodpercig a furcsa, festékes külsejű fiút. Ennyire rossz lenne a propagandája az iskolában, hogy teljesen idegenek felgyújtják, miközben kis híján elveszíti az eszméletét?* - Hogy mit csináltál? Ezt te okoztad? * Kérdi indulatosan, miközben a pulóverén tátongó lyukra mutat. Alatta egyben instant epilálás is történt, mert a leányzó karjáról bizony teljesen eltűntek a szőke szőrszálak az érintett területen, s a bőre is kipirosodott kicsit. Szerencsére időben jött rá a húsvéti életérzés a fiúra, legalább megvolt az első locsolkodója a mai nap folyamán. Valószínűleg az utolsó előtti, mert ugyan őt a családján kívül nem büdösítheti, vagy fürdetheti meg ezen a napon. Tőlük sem szereti, de elviseli, mert ugye a hagyományok meg a satöbbi.* - Miket meséltek neked rólam, hogy felgyújtottál? * Nem kenyere az önsajnáltatás, így nem teszi hozzá, hogy pláne ilyenkor, amikor éppen a hattyú halálát játszottam el a folyosó kellős közepén. A két elhaladó diáktársukat gyilkos pillantással illeti, mintha ők tehetnének az egészről. Egyszerűbb másra fogni, minthogy beismerje a tényt: ezt elszúrta. Mindenesetre elég groteszk látványt nyútjhat a két szőke a folyosó kövén.* - Winnetou? Ja, nem ismered? Ő a gyógyítónk, indián. Amúgy valami Chaske Tsosie, vagy mi a neve. Nem bírja képem… * Ismeri be olyan nyugodt hangon, hogy még önmagát is meglepi vele. Tényleg nem akar a gyógyító szeme elé kerülni. Ez a fiú különc, az nem vitás. Tétován megereszt felé egy vigyorféleséget. Ilyen kérdéseket? * - Nem, az övé pont nincs itt. Fogalmam sincs. * Vallja be a kezeit széttárva. Szemmel láthatóan a szőke sérót leszámítva különbözik az érdeklődési körük, de nem úgy ismeri az iskola társait, akik az ilyen különcöket csak úgy befogadnák. Meg hát... a bátyját leszámítva ő az egyetlen a kastélyban, aki végigélt mellette egy rohamot, s piszok jól kezelte a dolgot. Vagyis felgyújtotta, de amúgy nem kezdett sipákolni, vagy ilyesmi. Összerezzen a hirtelen égszakadásra. Nem fél a vihartól, egyszerűen csak frászt kap a hirtelen a semmiből érkező hangoktól. Talán rossz lenne a lelkiismerete? * - Áh, normálisabb szokott lenni… tuti a tanárok bűvöltek valamit április elseje alkalmából. Hű, mekkora trüüüükk!  *Válaszol szem forgatva a srácnak. Nem érti, hogy miért lesz valami attól vicces, hogy változik. Biztos röhögnek a tanáriból azok a szemetek, ahogy a napozó libákat egyszeribe telikapja egy ökölnyi jégdarab. Várjunk csak! Azt ő is megnézné!* - Bizony, kapott pókot az ajtaja fölé! * Dicsekszik a tenyerét összedörzsölve. Szemmel láthatóan jobb színe van, mint néhány perccel ezelőtt, így a fiú karijába kapaszkodva megpróbál felállni. Így még szédül egy kicsit, meg valami furcsa szag is megcsapja az orrát. A srác részeg? Szétpillant a folyosón, ahol mindenféle mulatozó festmény látható, némelyik majd’ kidől a képkeretből, annyira be van állva.* - Azt a rohadt! Ez a képek be vannak bambizva! Hooogy? *Kérdi a fiúra nézve. Remélhetőleg ő tudja a választ, ha már tetőtől talpig úszik a festékben. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. április 5. 22:31 | Link

Mary
~Rellonos? Harmadikos? Követett? ~ visszhangoznak Amanda fejében a friss infók. Hogy nagyobb nála? Furcsa, ő ugyanannyinak saccolta mint saját magát. De úgy tűnik vannak még csodák. És hogy rellonos? Hát, ez is furcsa. Habár a rellont többnyire csak hírből ismerte, megesküdött volna rá, hogy abból a házból senki sem segített volna neki összeszedni a könyveit. Vagy egy kézfogást kezdeményezni. De legalábbis, ha visszautasítják a jobbot, ilyen toleránsan viselkedni. Bár, ha jobban belegondolunk, az a fergeteges unottság, ami pár perccel ezelőtt még Mary fején trónolt, és a kísérteties vigyorgása Amandamércével mérve elég rellonos megnyilvánulások. De egy rellonos soha nem menne hátrafelé, vagy ha esetleg mégiscsak menne, hát akkor tutira nem vallaná be. Amanda nem győzött csodálkozni, mennyire megcsalták a megérzései.
De hogy követték? Az előbbieken még csak-csak, de az utóbbin Amanda egyszerűen nem tudott napirendre térni. ~ Követtek? Hogy engem? ~ próbálta megemészteni a hallottakat. ~ Követtek? Az ellenkező irányból? ~ hupsz, talán valami mégis dereng. De ha jobban belegondolunk miért is ne? És különben is, miért hazudna bárki is ezekről a dolgokról? Minimális utánanézéssel leleplezhetik! Így Amanda szó nélkül elhitte, amit a lány mondott.
- Aha, szóval követtél, mi?! – ismételte meg félhangosan is, inkább magának. Úgy tűnik, itt leragadt. Áldotta a józan eszét, amiért feltette ezeket a kérdéseket, így már pláne hiperóvatos lesz a "kihallgatásban". Még az, hogy idősebb nála, az elhanyagolható, de az a tény, hogy RELLONOS!
- De miért? – nézett értetlen tekintettel a lányra. Eddig úgy tervezte, hogy találékony detektívként lesz jelen eme helyszínen, de most minden borult, és ő leragadt, mint a pillanatragasztó. ~ Miért követné őt akárki? ~ olyan érdekes lenne? Mondjuk hízelgő, de be kellett vallania magának, hogy nem túl népszerű… De akkor mégis miért?
- És hogy lehet az ellenkező irányból követni valakit? – kérdezte óvatosan, bár biztos volt benne, hogy aki akarja, az megoldja. De akkor is, a kíváncsiság... – Háttal az illetőnek? – egészítette ki pillanatnyi gondolkodás után.
Amanda teljesen eltért a tárgytól. Már nem az foglalkoztatta, hogy látták-e, hanem a kör bővítéseképp, MIÉRT látták?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 7. 05:05 | Link

Adri
április elsején, nyolc óra után egy kicsivel

Barátságosan elmosolyodik a lány dacos büszkeségére, nem száll vitába az állításával, még csak azt se kérdezi, hogy mi a baja, hiszen egyrészt a lánynak kellemetlen lehet erről beszélni, másrészt pedig továbbra is úgy áll a helyzet, hogy Keith felgyújtotta őt. A lányt, amint egy kicsit jobban érzi magát, természetesen el is önti a düh.
- Felgyújtottalak...igen. Bocs. De legalább meglocsoltalak... - Bátortalanul megpróbálkozik egy mosollyal, aztán felemeli a pálcáját és a pulóveren tátongó lyukra szegezi - a varázsige azonban nem jön, noha nyitva van a szája, néhány másodperc múlva a pálcát is leereszti.
- Nem tudok rá javító bűbájt, de ha gondolod kifizetem...hogy mi? mesélni? ki? Nem, nem, félreérted a helyzetet, én csak...- Sóhajt egyet, majd feszültséglevezetés gyanánt összeborzolja a haját a tarkójánál. Vajon hány embernek kell majd elmesélnie ezt tanulmányai során?
- Nem bírok az erőmmel. - Böki ki végül újra felnézve a lány szemébe és zavartan elvigyorodva. Azt már inkább nem teszi hozzá, mennyire megijedt, mikor békés álmodozásából egy összeeső diáklány rántotta vissza a valóságba, így is elég flúgosnak tűnik. Ezek után kész megkönnyebbülés, hogy a lány mégis mesélni kezd és újabb információkkal gazdagítja Keith-t.
- Chaske Tsosie...- Motyogja töprengő mosollyal maga elé, önkéntelenül kijavítva a lány kiejtését; a nagybátyja többek között az indián nyelvet is ismeri, és kész volt teljes mértékben bevonni Keith-t ebbe az őrületébe is, így se a fülének, se a nyelvének nem idegen a dolog, bár egy mondatot nem tudna helyesen összerakni.
- Király ez a hely. - Összegzi végül a hallottakat; ebben az értékelésben már a tanárok plusz poénja is helyet kapott; iskolatársával ellentétben Keith-en a tiszta, hamisítatlan gyermeklelkesedés, a határtalan életöröm látszik, és mikor kíváncsian újra az ablak felé néz, már havazást lát.
- Remélem legalább igazit és jó szőröset...Vigyázz a pólómra, szerintem még fog rajta a festék. - Folytatja vigyorogva, miközben felpattan, hogy segíthessen a belé kapaszkodó lánynak. Biztos kézzel ad támaszt, míg a lány meg nem találja az egyensúlyt, de lélekben felkészül rá, hogy esetleg még szükség lesz rá.
- Esetleg van valami bevált módszered ilyenkor? Kaja, pia, alvás? Mert van nálam egy kis csoki, vagy a KH-ig is visszakísérhetlek, de felőlem szunyálhatunk egyet a párkányon is, már próbáltam, elég kényelmes. - Kérdi érdeklődve, továbbra is teljes tudatlanságban azzal kapcsolatban, hogy mi a lány  problémája - pedig őt szemmel láthatólag már nem is az ájulása foglalkoztatja, hanem a képek zsibongása. A kérdésre Keith maga is szétnéz a folyosón, és a szokásos csengő hangján el is neveti magát.
- Nem nagy tudomány. Amikor az olajjal, vagy más festékkel életre keltjük őket, akkor nem csak őket tesszük valódivá a saját világukban, hanem minden mást is. Biztos az egyik portrén egy borospince van...az gyakorlatilag kifogyhatatlan készletet ad nekik, mert a borokat is ugyanígy átvihetik egymáshoz, mint ahogy ők mászkálnak. - Feleli vigyorogva a lányra nézve, miközben tesz néha egy-egy széles mozdulatot, ha meglát egy portré kezében egy üveget.  
- Néha jó lehet festményben élni, de tudod, ezeknek az alakoknak fogalmuk sincs, milyen eleven embernek lenni. Minden mókájuk valami kidíszített élet-utánzat...Mondd csak, mit hallhattam rólad? Ilyen rossz a híred? - A csevegő stílusú, bár tulajdonképpen komoly témát érintő apró kitérése után játékos hanglejtéssel  kanyarodik vissza a korábbi megjegyzésre, hátha most már túlléptek azon a teljesen hétköznapi szakaszon, mikor Keith-nek mentegetőznie kell a képességei miatt.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 7. 05:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. április 19. 22:17 | Link

Keith
Boldondok reggele

*Nemigen van hozzászokva ahhoz, hogy a benne felgyülemlett dacot valaki ilyen jól kezelje. Igazából, a régi iskolájában ekkora már biztosan kitaláltak volna valami kellemes történetet arról, hogy a lány miért kezdett el bőgni a folyosó közepén. Emiatt már egyfajta ösztönös válaszreakcióként fiú barátságos mosolyát gúnynak fogja fel, így egy szúrós pillantással jutalmazza a baráti gesztust. Ha nem lenne ilyen bágyadtka még, akkor több is jutna, de egyelőre jobban érdekli a felgyújtás ténye, mint az, hogy bebizonyítsa az igazát. Némán és gyanakodva figyeli a szőke srác minden mozdulatát, nem túlzottan értékeli a locsolós poént, mert hát ugye ezt az egész locsolkodási népszokást is úgy betiltatná, ahogy van. Nem példátlan dolog nála, hogy húsvétkor ő is hidegvízzel telikapja a családjuk férfi tagjait. A fiú válasza meglehetősen vegyes érzelmeket váltottak ki nála. Egyrészt dühös rá, másrészt megdöbben a srác reakcióján. Teljesen úgy beszél erről az esetről, mintha a legtermészetesebb esemény lenne, hogy ismeretlenek lobbannak lángra a környezetében. * - Nem szeretem a locsolkodást… *Sziszegi végül a szőke srácnak, aki tovább magyaráz így biccentéssel reagál arra, hogy a fiú kifizeti a pulóverét, nem akar közbevágni, a kíváncsisága felülkerekedett dühén.  A végén csak kibújik a szög a zsákból, a fejét oldalra döntve mered le a fiú mondandóján. Ez több mint érdekes, hiszen ő már elég jól meg tanulta irányítani a dolgokat, olyan 12 éves korára. * - Nem? De…? * Motyogja zavartan, miközben kirázza a szeméből a haját. Végignézve a srácon, nem egészen biztos benne, hogy egyáltalán akarja-e tudni irányítani az erejét. Az ad egy plusz adrenalin löketet az ember életének, ha néha felrobbant dolgokat. * - Tudsz apacsul? * Kérdi gúnyolódva, mialatt ismét szúrós pillantásokkal jutalmazza a kioktatást. Az a fajta ember, aki nem szereti, ha kijavítják a hibáit-noha ő szívesen megteszi másokkal ugyanezt.  Még a végén kiderülne, hogy az indiánoknál a névről is megállapítható a törzsük, és megmondja a tuti, hogy uff bácsit a sziúk nevelték azzá, aki. Ismét egy bólintással reagál a fiú azon kijelentésére, miszerint ez egy király hely. Kétség sem fér hozzá, hogy sokkal jobban szereti, mint a mugli helyét, itt valamivel elfogadóbbak vele szemben a népek, sokkal többféle ember is megfér, nem csak azok a szabvány mugli sablonok élnek itt, akik 1-2 féle stílust követve utánozzák a másikat. * - Áh… azt én sem fognám meg… vissza kéne nézni, hogy megtalálta-e… * Válaszolja némi mosolyféleséget erőltetve a szája sarkába, miközben figyeli, hogy ne nyúljon bele a szőke fiú pólóján éktelenkedő festékfoltok egyikébe sem.* - Köszi… mit festettél? Trullussal meg lehet csinálni a szobádat. * Kérdezi az egyensúlyát igyekezvén megtartani, már némileg nyugodtabb hangon, s a földön felejtett üres fiolát berugdossa a táskájába. Nem hiányzik, hogy valamelyik tanár vagy prefektus meglássa, hogy valamit fogyasztott, mert akkor magyarázkodhatna, hogy minek kellett neki ez. * - Kösz, majd lepihenek. Nem nagyon kéne többet pattognom mára. Meg elvileg el kéne mennem Chaske Tsosiehoz… * Feleli némileg megnyomva a férfi nevét, kis iróniával utánozni próbálja a fiú indián kiejtését. Valószínűleg jobban járna, ha valóban meglátogatná, mert nagyon fognak rá morogni, hogy ismét titkolja a dolgot. Remélhetőleg a fiú nem rohan a házvezetőjéhez azzal, amit látott. A festmények eléggé jól érzik már magukat ahhoz, hogy senki ne higgyen nekik ebben a kérdésben. Legalábbis remélhetőleg senki nem fog nekik hinni, hisz ők csak festmények. A lányok nyüzsgése még zavarná a pihenését, meg valószínűleg észre is vennék még rajta, hogy nem stimmel vele egészen valami, így inkább rámutat az egyik párkányra.* - Ez jó lesz? *Kérdi, miközben elindul az újdonsült fekhelye irányába. Az ablakon kipillantva pont látja átváltozni a hóesést egyszeribe tündöklő napfénnyé, néhány pehely még a levegőben eltűnik, olyan hamar elillan az egyszeriben kerekedő melegtől. Ez a hirtelen időjárás változás sem tesz jót a lány szívének. Ma úgy tűnik, hogy az összes csillagzat összeesküdött az állapota ellen. A következő április elsejét lehetséges, hogy nem lenne tanácsos a kastélyban töltse.
Őszinte érdeklődéssel figyeli a fiú minden szavát.  Azt már nagyjából tudta, hogy a képek hogyan képesek mozogni és beszélni, de részeg portrékat eddig bizony nemigen látott. * - Áh, értem. Vajon hol lehet az a boros festmény? * Tűnődik el hangosan, miközben szétnéz, hátha a közelben megleli. Ezért nem fogja a nyakába kapni a kastélyt, de megnézné, hogy hány kidőlt alak fekszik a képeknél.  A merengését a fiú kérdése szakítja félbe. A tarkóját megvakarva nagy szemekkel a fiúra néz. * - Öhhm… * Kezd bele a habogásba.* - Egy kicsit kilógok a tömegből. Nem vagyok épp társasági figura. * Mondja most már kicsit összeszedettebben, mint az imént. Itt nem voltak szerencsére olyan balhéi, mint a mugli iskolájában, de ettől függetlenül általában meg lehet az emberek véleménye róla, nem szívesen kapcsolódik bele a társalgásukba.* - Egyébként, még nem is ismerlek. Új vagy? Hm… Eridon? * Tudakolja, a végén inkább állítva, mint kérdezve. Erőteljesen a egy elvarázsolt főnixre emlékezteti a fiú. * - Szeretsz mozgó festményeket készíteni? * Utal vissza az iménti témára, majd ismét elkalandozik a tekintete a képek irányába. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 21. 21:33 | Link

Ruucska

Péntek van, és mára vége az óráimnak. A dupla bűbájtan kicsit megviselt. Az Invito egyelőre nem sikerül egyáltalán. A ceruza, amin kísérleteztem, meg sem moccant, pedig az nem egy nehéz tárgy. Aileennek persze simán ment, ő már tavaly is tudta ezt a varázslatot. Még jó, mert így legalább tudott nekem segíteni. Nem, mintha ettől jobban sikerült volna, de jó érzés, ha az ember nem egyedül vacakol vele. Kicsit ködösek erről az emlékeim, de az is lehet, hogy elvicceltem a dolgot már a második órán... talán azért nem ment a bűbáj olyan profin, mert Lint röhögtettem az óra nagy részében... hmmm... á, biztos nem - vigyorgok magamban.
A nyugati második emeletéről lejutok az elsőre, és innen már csak egy rejtett folyosó a keleti szárny. A Vigadófreskó folyosóján át vezet az utam. Vagy legalábbis mindenki így hívja ezt a helyet, mivel az egészet faltól a plafonig egy (vagy több? szerintem az egyik végén azt sem tudják, mit csinálnak a másikon) hatalmas parti festménye borítja. Mármint afféle... korabeli parti, de parti. Isznak, mint a gödény, a részegebbek pajzán vicceket harsognak az asztal túloldalára, mindenki eszméletlen jól érzi magát.
Sosem foglalkoztam nagyon ezekkel a képekkel, mondván semmi új nincs rajtuk: ha látom egy szegletét, látom az egészet.
De ma úgyis sok az időm, semmi tanulnivalóm nincs a jövő hétre, ha csak az Invitot gyakorolni nem. Lassabban haladok a folyosón és jól megnézem magamnak, mik történnek a freskón. Egy puccos magenta ruhás nő kidőlt az asztalon, lol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 24. 19:50 | Link

Amanda

Maryben ott motoszkált a bűntudat, bár ez arcán, s előbbi tettén nem látszott. Belül vívódott kicsit önmagával, hiszen azért ez mégis milyen dolog. Ilyesmivel ijesztgetni másokat nem szép, Marynek láthatólag pedig sikerült is. Ennek ellenére mindig kilyukad annál a pontnál, hogy majd úgy is bevallja. Addig szórakozik, később jót nevetnek rajta, esetleg elfelejtik a dolgot, Mary pedig amúgy se mondaná el senkinek, mik történtek a folyosón, főleg, ha az a lánynak kellemetlen.
- Igen. Hisz mondtam, nem? - próbált amolyan rellonosokhoz méltó unott fejet vágni, és stílusban beszélni. ~ Bezzeg akkor megy a színészkedés, ha egy teljesen fölösleges dologról van szó, de ha gáz van... ~ futott át agyán a gondolat, a megállapításra pedig nyelt egyet. Igen, ezt a "tudást" meg kéne tanulnia krízishelyzetekben is alkalmazni, nem csak akkor, ha hülyéskedni van kedve.
- Hogyhogy miért? Nem mondtam már ezt is? Vagy esetleg lassabban szeretnéd? - vált hirtelen kényeskedő hangnemre. - Tééééged-kööövetteleeeek, meeeert-mindeeen-ároon-kiii-akarooook-tálaaaaaalniii-aaaa-dooolgaidróóóól! - nyújtja meg a szavakat, közben mutogatva, mintha egy hülyével akarná megértetni magát. Úgy érzi, ez többé-kevésbé megfelelő volt, talán tényleg elmehetne rellonosnak. Mondjuk, van benne egy adag erre a házra jellemző stílusból is, csak - egyelőre - az mélyen található. A következő kérdésre lemondóan csóválja meg a fejét, mint aki épp a világ agyilag legszőkébb szőkenőjével futott össze.
- Amanda. Szerinted. Mégis, hogyan lehetséges valakit az ellenkező irányból követni? - néz a lányra jelentőségteljesen, pillanatnyi gondolkodás után, mikor rájött, hogyan magyarázhatja ki magát ebből könnyedén. - De komolyan. Szerinted ez lehetséges rád szerelt nyomkövető nélkül? Mégis, hol tartod az eszed, te lány, mi? Fenét követtelek én az ellenkező irányból! - adja elő a másik ökörségébe belefáradtat, méghozzá egész hitelesen. Ez eddig a - legelső komolyabb, és - legjobb alakítása. A bűntudat már-már kezd elmúlni, sőt, Mary kifejezetten élvezi a helyzetet. Azonban nem feledkezett meg róla, hogy ő nem ilyen, és hamarosan be kell vallani az igazat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 22:10 | Link

Alexci

Péntek van, péntek van, ki ki nyugalomban. Ki ki meg nem. Egyeseknek még ilyenkor is könyvvel az orrukban kell járkálni, mert holnapra meg kell írjon egy esszét az első repülési élményéről.... ami borzasztó volt, de istenem, meg kell írnia, nincs mese. Kifejtheti majd, hogyan szerezte be az első lábszárcsont-törését. Már a gondolattól is fájdalmasan nyög fel, nem hogy majd a leírásától. Na mindegy, ebbe, mármint az írásba belehalni nem fog. Most inkább a Matildától kikölcsönzött „Kviddics évszázadai” című művet bújja és közben persze nem is nézi, merre viszi a lába. Így történhet, hogy rögtön az első útjába akadó lépcsőben megbotlik és lebucskázik a lépcsőfordulóig, ott aztán jól nekivágja a fejét a falnak. Jó pár percig csak nyögdécsel és jajgat. Nem valami vidám dolog a kobakunkat ide-oda beverdesni, de hát ha az az illetlen fal nem volt hajlandó arrébb ugrani...
Végül felszedelőzködik úgy ahogy, leporolja a ruháját és összeszedi a mázsás hátizsákját (azzal járkál az épületben a tonnányi könyve miatt), nagynehezen felsegíti magának a hátára, s megint nekiveselkedik a könyvének, mely majdnem kinyírta az előbb. Azért a könyökét is jól beverte s lehorzsolta, csak még nem érzi.
Akárhogyan is, egy adott ponton ő is eljut erre a bizonyos folyosószakaszra, ahol nagyon vidám és nagyon hangos alakok mulatoznak a jelek szerint. Egy máris beleköt leányunkba.
-Eszem a csöpp szád, jer’ csak közelebb, hadd fogom még a feneked, te lyány!- vihogja az egyik részeg nagy torokkal, ő meg erre riadtan pislog fel rá, de elhatározza szinte rögtön, hogy nem hagyja annyiban a sértő viselkedést.
-Úriember nem mond ilyeneket... egy.... hölgynek!- a végén harciasan normális hangerőre emeli csöpp oktávját, mire a részeg képlakó hörögve-nyerítve felvihog és még a társát is odahívja, hogy gúnyolódjanak együtt Runácskán. Na több sem kell, szedi magát és nekiindul, hogy elszaladjon innen, ám nagy igyekezetében sikeresen nekimegy Alexnek és a székének, ám úgy le is pattan a fiúról, ahogy jött: slunggal. Végigcsattan a folyosón, a könyv a mellkasán landol, ő maga pedig már másodjára nyöszörög fel és ezúttal hüppögni is kezd. Az a sanda gyanúja, hogy amikor találkozik valakivel újabban, szinte mindig történnie kell egy ilyen esetnek.
Na nem baj, legalább megpróbál felülni, s miután törekvését siker koronázta, szépen felpislog, kinek ment neki. Alex láttán még nagyobb szemeket mereszt és egy fokkal hangosabban kezd hüppögni.
-A-Annyira.... sajnálom... Csúnyákat mondtak.... és csak el akartam.... menni.... hogy ne halljam.- két öklével igyekszik kidörgölni a könnyeket a szeméből, mielőtt még több gyűlik oda. Meg közben fel is kellene tápászkodni, na igen.... akad egy kis munkája.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. április 24. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 26. 22:48 | Link

Runácska
Aaaj de cuki vagy máááár! *.*

- Fölfelé megy a borban a gyöngy, jól teszi, tőle senki-e jogát el nem veszi - dünnyögi a hortyogó magenta ruhás nő mellett egy vörös orrú pasas. Egész jó ez a kis szöveg, hallgatózni kezdek, hátha van még tovább is.
- Rudi! - hallom a kiáltást közben, és az énekes fickó lassan felemeli a fejét a hang irányába fülelve.
- Rudolf! - ismétli meg aki kiált, de mivel síkban van a kép, nem látom innen, kicsoda. Az én emberem imbolyogva feltápászkodik, és dülöngélve a hang irányába indul.
- Ezt figyeld, itt egy diák! - folytatja az idegen. - Nagyon önérzetes kis hölgy - nyomja meg az utolsó szót.
Kihajolok, kitolatok a kilátást eltakaró oszlop mögül, kivel kekeckedik a részeg hang gazdája. Runa! Nem csoda, hogy nem hallottam őt ebben a konstans zajban.
Mielőtt inthetnék vagy bármiköszöntésfélét csinálhatnék hallgatag kis levitársamnak, megindul és majdnem felborít.
- Hööeeéé - fejezem ki választékosan meglepetésemet, és míg én megfogom a székemet, Runa elterül a padlón.
Nem szoktam kiakadni, ha a levitás lányok elgázolnak a folyosón. Bár ez még csak a második eset, de az első is milyen jól végződött: abból kerekedett az a bizonyos valentin-napi bájitalozás Dalmival, ami ha nincs, talán össze sem jövünk. Vagy de. Valszeg akkor is összejöttünk volna, mindenesetre érdekes szerepe volt annak is abban, hogy végül úgy esett, ahogy.
- Ajj, te! - mondom kedvesen a kiscsajszinak, aki még mindig a földön ül, és lassan könnyek gyűlnek a szemébe.
- Ne pityeregj - ijedek meg ettől. Mit csináljak innen föntről egy ott lent síró lánnyal? Ajj, ne, ne sírj. A pálcám rögtön a következő gondolatom, de nem nyúlok végül érte, mert semmi olyan bűbáj nem jut eszembe, amivel el lehetne varázsolni a lányka könnyeit.
- Szeretnél festeni rájuk valami csúnyát? - kérdezem cinkosan a Rudi nevű ipse, meg a másik felé intve fejemmel, mert gőzöm sincs, mivel lehetne Runát felvidítani, és ez jut eszembe először. Még nem tudok róla annyit, mint szeretnék, a nyitottá varázsoló hadművelet döcögősen halad. Nem vagyok a rongálás híve, de egy-két bajusz és monokli még nem a világ. Rászolgáltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. április 27. 14:21 | Link

Mary Glotter

Habár a tudat, hogy egy vérszomjas rellonos tornyosul fölé, kissé megijesztette, Amandának mégsem szállt el minden bátorsága. Kapaszkodott az elhangzottakba, amelyek Mary Glotter még pálfordulása előtt jelentett ki. A lány megállapítása szerint Mary Glotternek nagyon gyorsan változik a hangulata. Az előbb még csodálkozott, aztán bárgyún vigyorgott, most meg annyira unja magát, hogy talán kiesnek a szemei a sok szemforgatástól.
 - A dolgaimról? És miféle „dolgaim” vannak nekem? – kezeivel idézőjeleket rajzolt a levegőbe. ~Na, erre kiváncsiak leszünk~ gondolta, és ha nem Amanda lett volna, összedörzsölte volna a kezeit. De mivel paranoid Amanda volt, csak gondolta az összedörzsölést. De így még hozzágondolhatott felhúzott szemöldököket is, egy sunyi mosolyt, és tudálékos arckifejezést. Miközben majd Mary beszél, bólogatni fog, és szánakozó arckifejezést ölt fel.
 - De! De várj csak! Hadd mondjak valamit! – kezdte diadalmasan Amanda. A lánynak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy sosem figyel egészen a külvilágra, a beszélgetéseire, így csak nehézségek árán tudja visszaidézni őket. Olyan, mint aki mindig a jelen történéseiben sütkérezik, sosem gondol vissza, mert minek? Lehetséges, hogy így egyszer emlékei sem lesznek? De most az egyszer, eme kivételes esetben mégis bevillant valami.
 - Úgy emlékszem, - már nyugodt hangnemben beszélt, nem kell idegbajoskodni. – Úgy emlékszem, mintha azt mondtad volna, hogy idézem: curikkoltál. Emlékeim szerint jómagam még nem voltam tisztában e szó értelmével, de a te magyarázatod szerint, mintha azt mondtad volna, azt jelenti, hogy valaki tolat, illetve hátrafelé megy. – diadalmas félmosollyal nézett a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 28. 07:07 | Link

Alex Cheesy
ugyan-ugyaaan  Rolleyes

Valahogy nincs hozzászokva, hogy verbálisan kínozzák egyrészt a hülyeséggel, másrészt meg a szemtelenséggel. Igen, ilyen szempontból valóban hölgy, mert ő például nem tud csak úgy bárkivel is ilyen faragatlan, goromba fráter lenni, mint ezek a festett alakok vele. Sértik az illemérzékét, ráadásul amilyen bátortalan és önbizalom hiányos, azonnal menekülésre is késztetik. Úgy megindul, hogy koronázatlan sikerrel borítja magával együtt majdnem Alexet is fel a székről nem is beszélve persze. Rögtön szabadkozni kezd, hogy nem akarta, meg csak a festmények miatt... és pityeregni kezd. Az emlegetett jómadarak persze már párban vihognak, harsánykodnak ismét a háttérben, mintha mi sem történt volna, csak úgy, ahogy a magentás hölgy kidőlése után tették.
Láthatóan Alexet is "megviselte" a karambol, ugyanis zamatos hangokkal fejezi ki, hogyan élte meg az ütközés pillanatait, az "Ajj te" mondatot pedig ő úgy értelmezi, hogy neheztelnek rá, hát még inkább legörbül a szája széle, ahogy felpislog a nálánál nyilvánvalóan idősebb fiúra. Ja hogy miben nyilvánul meg? Mondjuk okosabban áll az adott helyzethez nála és nem veszi fel egy festmény piszkálódását. Ez már talán elegendő bizonyíték lehet.
-M-Mindjárt eltű...nik az egész.- dadogja hirtelenjében azt sem tudva, mit tegyen, hiszen a könnyei már adottak, leállítani kicsit nehezebb őket és mintha Alexnek ez a pityergős dolog nem tetszene (gyatra néha az értelmezési készsége, ami az emberi reakciókat illeti), ám a következő mondattal hirtelen rácsodálkozik Alexre és még pityeregni is elfelejt. Rajzolni? Annyira pozitívan döbben meg, hogy még mosolyra is húzódik a szája és lelkesen bólogatni kezd. Abba most az agya valahogy nem akar belegondolni, mit fog szólni egy prefektus vagy bárki hivatalos szerv, ha rájuk bukkan. Egy-két bajuszba még nem halt bele senki és ez az előbbi gúnyolódás piszkálja az oldalát, bosszúért nyújtózkodik.
-Ühümm. Lehetne vastag szemöldökük.- oldalra pislog a bácsira, aki már megint vedel, miután vele befejezte a csúfolódást, közben ő gondolkodik, mit lehetne még kezdeni a gonosz emberrel.
-Ne haragudj, hogy elütöttelek. Nem lett bajod?- persze azért rend a lelke mindennek, muszáj megkérdeznie, Alex hogy érzi magát, másként nem lenne nyugodt a pici lelke és hajj, na akkor jönne az igazi pityergés, ha Alex kijelentené, hogy megütötte magát vagy valami ilyesmi.
-De... hogy gondoltad a rárajzolást?- teszi hozzá halkabban, mert ő aztán tart tőle, hogy Rudi csak tetteti, hogy egy alkoholista majom és éppen dáridózik a másik gunyorossal (nevezzük mondjuk Töhötömnek!).
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 28. 16:43 | Link

Ruucska

Mintha a gondolataimban olvasna, biztosít róla, hogy a könnyei mindjárt eltűnnek. Nem tudom, látszik-e rajtam a megkönnyebbülés. Még ha valami más helyzetben lennénk, ahol tudok segíteni, de így...?
És különben is egy vigasztaló-ász vagyok, ugyanis mint amikor egy rívó kisgyerekkel közlöd, hogy kapsz csokit, úgy elvágják a sírást Runánál is. A lányka egy oldalpillantással elkezd ötletelni, mi legyen a Rudolf nevezetű meg a másik büntetése.
- Gyere, állj fel - gurulok közelebb hozzá, lepattintom a fékeket, és nyújtom a kezem is magabiztosan, hogy orra bukás nélkül fel tudom húzni a lányt a földről.
- Ha odaadod a táskád, nem kell cipelned - ajánlom fel a lehetőséget, és ha tényleg megválik tőle, felakasztom azt is a székem támlájára.
- Dehogy lett - vonom meg a vállam, mikor a hogylétem felől érdeklődik, pedig egy pillanatra tényleg aggódtam ott, hogy kipördülök és felborulok székestül. Nem élvezném. De hát nem történt semmi baj, úgyhogy könnyedén veszem a dolgot. Inkább neked nem lett-e bajod? - kérdem tőle udvariasságból, mert szemmel láthatóan nem lett neki, különben azt fájlalná, nem a freskóbunkókat.
- Ebben sok a fém - ütögetem meg a verdám karfáját magyarázatképp - benned meg sok a törékeny - vigyorgok rá.
- Nos - gondolkodom el a gyakorlati kivitelezésen. - Mi van nálunk, ami használható?
Átgondolom a táskám tartalmát. Természetesen nem hordok magammal festéket és ecsetet, és a sminkkészletemet is a szobámban felejtettem. Höhö.
- Tinta! Van egy üveg kék tintám, meg... egy köteg zsepim - foglalom össze az eredményt. Ebből kell gazdálkodnunk. Közben már kotrok is hátul a saját táskámban, hogy a legaljáról megkaparinthassam a tintás tégelyt. Némely tanár elvárja az órán, hogy pennával írjunk, pedig magam jobban szeretem a kevésbé maszatolós golyóstollakat.
Körülnézek a folyosón, de péntekenként mindenki hamar felszívódik, mert végre jön a hétvége, szóval nincs senki erre. Reményeim szerint a prefektusok is úgy vélik, jól megérdemelt pihenésüket kell tölteniük, nem rendbontókra vadászniuk. A festmények semmi gyanúsat nem csinálnak, abbahagyták a részeg kiabálást, amikor Runa eltűnt, de azért nekik takarva csavarom le a tintásüvegről a kupakot és nyújtok egy zsepit Runának maszatolás célzatából.
- Feléred őket? - kérdezem, mert én csak az asztal alját fogom elérni innen. Vagy reménykedhetem, hogy valamelyik pasas a földre zuhan magától.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 30. 22:05 | Link

Villám McQueen  Grin

Már csak reflexből is nekiállt most magyarázni, hogy tényleg mindjárt rendben lesz ő, csak kell hagyni neki csöppnyi időt, míg visszanyeri az uralmat a könnycsatornái felett, s akkor aztán minden a legnagyobb rendben lesz megint. Szerencsére úgy tűnik, mintha Alex arcán is enyhült volna az aggodalom. Egyáltalán aggódott? Vagy csak zavarta az ütközés, az esés és a könnyek triója? Ennyire nem jó emberismerő sajnos, így nem tud rájönni, mi is a talány nyitja.
Bizony, nagyon hamar, szinte drámai gyorsasággal hagyja abba a szipogást, amint felvetődik a bosszú kérdése. Nos természetéből fakadóan nagyon nehézkes a rosszaságba belerángatni, ám rajta kívül álló okok hatására képes belemenni. Azt hiszem, mindenki egyetért velem, ha azt mondom, ebben az esetben a kislány tökéletesen rajta kívül álló ok hatására bólogat rá a bajuszfestés ötletére, elvégre a két férfi provokálta és amúgy sem egy szilárd és megingathatatlan jellemű leányzó, hát belemegy ebbe a kis bosszúba minden különösebb lelkifurdalás nélkül. Szemet szemért, sértést bajuszért! Ollé! Touché!
-Ühm, okés.- ugyan nyújtja a kezét, de hihetetlenül -, s talán túlságosan is- tapintatos lányka: alig érezni, hogy rátámaszkodna Alex kezére, inkább másik kezéből jó erőset (azaz normálisat, de magához képest erőset) nyom a padlón ezzel ellendítve magát, s bár így majdnem ráesik ismét a fiúra, sikerül megtámaszkodnia felszabadult kacsójával Alex székének karfájában, továbbá megajándékozza egy kínos mosoly és „ehehe” egyvelegével jelezvén, hogy érzékelte a helyzet húzós vonulatát- most is.
-Áhh, nem nehéz, ráadásul egyenesen tartja a gerincoszlopom is...- visszakozik, nem válna meg a táskájától. Egyrészt, még ha fel is ajánlották, nagyon nem akarja, hogy más cipelje az ő holmiját, nem szeretne senkit sem kihasználni, másrészt meg azt sem árulná el szívesen, milyen dögnehéz is tizennégy könyvet és még tizennégy füzetet cipelni odabent minden nap. Mert hát órák után be szokott ülni a könyvtárba és ott tanul látástól mikulásig, ameddig csak bír.
-Nem, nem, semmi sem történt.- vagy, ha történt is, az holnapra belilul és fájlalja majd akkor. Szokott ő foltos panda lenni és nem csak a pizsamája miatt. Nekimegy ennek meg annak meg amannak és mindjárt olyan, mint egy rosszul megérett padlizsán. Azért a verdás viccre végre elkuncogja magát (ez nála a nevetés, a rendes nevetés meg a röhögés) és helyeslően bólogat egy sort, mert igaza van Alexnek- ő hamarabb töri össze magát, mint ez a kerekesszék.
-Hátőőő...- leteszi a hátizsákot, ami jó nagyot puffan, bár a két festményalak aligha erre figyel, mivel gondosan Alex mögé állt, Alex meg takarja őket egymaga Rudiék elől. Elkezdi szétboncolni a táska száját és nemsokára előkerül két penna, három üveg tinta (mondtuk már, hogy málhás ló szindrómában szenved? Cipelhetnékje van!) , egy radír, sőt egy alkoholos filc is! Utóbbira felcsillan a szeme és azonnal meglebegteti Alex orra előtt.
-Szerinted ezt használhatjuk? Vagy....- itt hirtelen holtra válik az arca- ... mi lesz, ha egy prefektus rajtakap?- ezt már csak suttogni bírja, annyira megijedt most még a gondolattól is, hogy ők itt most rongálásra készülnek. Azért hátha nem pont ma téved erre egy rendfenntartó szervi egyén. Hátha...
Nos visszatérve haditervükre, amint pillantása a zsepikre és a tintásüvegekre esik, azonnal kitörlődik az agyából minden más, mintha csak egy könyvet dugtak volna az orra alá. A zsepik tetszenek neki is, csillogó szemei elárulják, mennyire tetszik neki az ötlet, hogy betintázzák esetleg nyakig a galád gazfickókat!
-Fel!- jelenti ki suttogva, de a lázas elkötelezettség jeleivel az arcán. Még ki is pirult az izgalomtól (egészen emlékeztet egy túlbuzgó anime figurára), így most olyasfélén fest, mintha rózsahimlője lenne vagy mi. Pedig azon de rég átesett már. Nem is emlékszik rá.
Rudi és társa vidáman iszogatnak tovább, közben mellettük egy alak tényleg az emlegetett asztalra zuhan nagy robajjal (valószínűleg ez napi műsor lehet, mert mintha az asztal azon pontja arcformájúra lenne mélyítve már), s ez által már Alexnek is alkalma nyílhat a szórakozásra. Ő részéről a háta mögé rejti a tartós filcet, meg a tintás zsepit és mikor Rudiék elé ér, rájuk mosolyog angyalian.
-Né’ má’, illedelmes kisasszonka visszatét... hikk.... Tán köllene a fogásom, hikk?- érdeklődik a részeg úr, mire leányunk előveszi a filcet, s mintha csak egész életében erre készült volna, elkezdi azt a bajszot és a túlburjánzott szemöldököket rajzolni az erre hangosan jajongani kezdő festmény arcára.
-Hölgyeket –vonás- megszégyeníteni  - újabb vonások- NEM ILLIK! – a festményalak fájdalmasan vinnyog, miközben próbál egy tükröt keresni. Röhejesen fest vastag, esetlen bajusszal és még vastagabb, akkora szemöldökökkel, hogy ki sem lát alóluk, így elbotlik az asztal lábában és egyenesen Alex öléig, azaz a kép aljáig, a padlóra esik le arccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 1. 16:00 | Link

Amanda

Ugyan nem rávall az ilyesmi, de mégiscsak élvezi. Bár, nem szép dolog, és elég is lenne már, de még semmi kedve nincs abbahagyni. Ott motoszkál viszont benne az ébresztőóra, úgyhogy biztos kijózanodik a játékból, még mielőtt belefeledkezhetne.
- Hogyhogy mifélék? - játssza az értetlent. Pedig valójában csak nem tud semmiről semmit. Épp ezért húzza az időt, hogy addig hátha eszébe jut valami, amivel elháríthatja a lebukás veszélyét. Egyelőre legalábbis. - Mindenkinek vannak ciki dolgai. Nekem meg az a dolgom, hogy a tiédről tálaljak ki. Többek közt az előbbi "produkciódról"... - teszi hozzá rövid gondolkodás után. Hirtelen eszébe jut, hogy az előbb, mikor bejött, dudorászást hallott, bár akkor nem tűnt fel neki. Lehet viszont, hogy ez a lánynak ciki. Ha igen, ha nem, minden lehetőséget meg kell ragadni.
- Hallgatlak. - sóhajt egy nagyot, s maga előtt összefont karokkal, félig felvont szemöldökkel tekint a lányra. Kíváncsi is, mit akar mondani, de ugyan akkor fél is. Magát szeretné lebuktatni, és nem akkor, amikor a kényszer viszi rá. Ez azonban nem látszik rajta. Ahogy az sem, hogy kissé meglepi a lány következő mondanivalója.
- És? - néz a lányra értetlenül. - Mi van abban? Most a szón akadtál fenn, vagy a jelentésén? Mert ha a szón, közlöm, a családomban gyakori. Amennyiben viszont a jelentésén, kérdem én, mi van abban, ha valaki egyszer, valami oknál fogva tolat kicsit? Vagy egy Rellonos nem tolathat néha napján? - dönti meg fejét a kicsit talán ingerültre sikeredett szónoklat végén. Mary őszintén nem értette, miért van ennyire megelégedve magával a lány. Vagy lehet, hogy valamit kifelejtett a mondandóból? Vagy csak később akarja közölni, amolyan csattanó módjára? De ha ilyen nincs, akkor komolyan miért? Oké, hogy a Rellonosok soha semmivel nem égetik le magukat, legalábbis igyekeznek ez ellen tenni, meg minden, de komolyan ilyen hihetetlen, hogy egyszer hátrafelé tegyen pár lépést közülük valaki? ~ Mondjuk az tény, hogy nem feltétlen vallaná be... Sőt, tuti nem. Nem, nem, hótziher hogy nem. Ó, hogy erre nem gondoltam! Na mindegy, majd kimagyarázom, mást úgyse tudok csinálni. ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 3. 22:27 | Link

Mary Glotter

Mary Glotter látszólag rettenetesen unja Amanda értetlenségét. Úgy viselkedik, mint egy korrepetáló tanár a rosszabbik fajtából, aki már százszor elmagyarázta az anyagot, de a diákja még mindig nem érti, és már-már annak határán áll, hogy leordítja a kis nebulót. Pedig egyáltalán nem tanít jól, "csak" a lényeget hagyja ki. Amanda gyűlölettel gondol vissza az egyik ilyen matektanárára, és magában megállapítja, hogy Marynek nem szabad ártatlan gyerekek tanítására "pazarolni" az életét. Azok a gyerekek még maradandó lelki sérülést szenvednének! Hiába, Amanda nem tehetett róla, hogy nem érti azt, amit még el sem magyaráztak, plusz az előbb még Mary azt mondta; nem látott semmit, most meg olyan kis titkolózós lett.
 - Ciki dolgok?- most Amandán volt a sor, hogy értetlenkedjen. - Talán ciki sétálni a folyosón? Ennyi erővel mindenki ultracikin viselkedik, ha van két lába. Szerintem inkább az a ciki, hogy az a dolgod, hogy kitálalj emberekről. - ~Jesszus, vajon mi történhet a rellon termeiben?~ gondolta elképedve Amanda. ~Talán mindenkiről halmokban állnak a feljegyzések… Mi ez, ha nem beteges?~
- Produkcióm? – Amanda nagyon igyekezett, hogy se hangján, se mozdulatain ne érződjön a feszült izgalom. Nem szabad, hogy elárulja magát. ~Talán nem tud mindent, talán még van menthető.~ Próbált úgy beszélni, mintha egy olyan emberhez beszélne, akinek furcsa víziói vannak, az pedig meg van róluk győződve, hogy igazak, és az emberek szánalomból mindig igazat adnak neki.
- Jesszus, nem a szón, sem a jelentésén! Csak azon, hogy neked talán hátul is van szemed, hogy tolatva is látod mi van mögötted? Mert akár hiszed, akár nem én mögötted voltam, így ütköztünk össze. – türelmetlenül meglobogtatja az imént földre esett lapokat -mintegy bizonyítékként- a lány orra előtt. – És amúgy meg, egy rellonos is annyit tolathat néha napján, mint bármilyik másik ember. – tette hozzá gúnyosan. Egyre jobban idegesítette ez a Mary Glotter. Megjátssza itt a nagyokost, aztán titkolózik, mindjárt elkezdi zsarolgatni, zavarbaejtő jegyzeteket készít az emberről, aztán meg értetlenkedik. ~Hogy ez mekkora képmutatás! Ez a csaj egy gigantikus vetítő. Sőt, nem is csak vetítő. Diavetítő~ gondolta dühösen Amanda.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. május 3. 22:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 8. 11:17 | Link

Ruu
gőzöm sem volt, mi az, de rákerestem. valami piros meseautó?:)

A feltápászkodás leündületében Runa majdnem megint rám esik, de most legalább idejében tudok reagálni, és megtámasztom a derekánál, mielőtt az ölemben kötne ki.
- Hát jó - nyugtázom ajánlatom elutasítását. Ha nem nehéz a táska, és nem akar megválni tőle... vállat vonok.
A "nem nehéz" táska egy hegyomlás robajával csattan a földön. Felvonom a szemöldökömet, meggyőződésem, hogy tértágító van benne, és nem értem, miért nem akasztotta egyszerűen a székemre, de nem firtatom a dolgot.
- Remek! - csillan fel az én szemem is a nem nehéz táskából előkerülő alkoholos filcre. Azzal sokkal könnyebb dolgozni, a tintától merő kékek lettünk volna mi is.
- Szerintem mindegyik döglik - nyugtatom meg a lánykát a prefektusokat illetően.
Végül mivel csak egy filc van, tintából meg sok, mindkettővel felfegyverkezve közelítünk a falhoz. Felitatok egy kis tintát a pézsémmel... egyelőre nem érem fel Runa cukkolóit, csak egy az asztalról félig lelógó alvó fickót kenhetnék össze, de ő nem tett semmi rosszat, úgyhogy nem bántom. Az úgyis elég izgalmas, hogy a magából kikelt levitás lánykát nézhetem. Még nem láttam ilyen harciasnak, inkább visszahúzódó szokott lenni. Az áldozat hiába próbál menekülni, nem tud kimenni az asztal mögül, Runa pedig, mintha egész életében ezt csinálta volna, piszok gyorsan elintézi az ipsét, míg a környező mulatozók egy pillanatra kijózanodnak és felháborodottan nézik az egyoldalú csatát. A fickó porba hull, és bár társam nagyon jól elintézte, én még egy monoklit azért készítek kékkel a szeme alá, mielőtt feltápászkodhatna.
Felnézek Runára, sikerült-e közben elkapnia a másik udvariatlan arcot. Ekkor léptek hallatszanak a folyosó végéről, hátragurulok kikémlelni az oszlop mögül, ki az. Anyám!
- Ruu, rángatom meg a ruháját, az önismeret tanár!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 13. 02:10 | Link

Alex és a meseautó  Cheesy

Bizony, majdnem megint rá akar esni Alexre. Szerencsére a fiú is résen van és megtámasztja a kiscsajt deréktájt, amitől ő bizony kissé kipirul, mert hát Alex mégis csak FIÚ (elmés megállapítás, lányom, esetleg arra is rájöttél már, hogy tud beszélni vagy éppen enni is szokott a változatosság kedvéért?)  és ő meg éppen, hogy nem esett rá teljesen lendületével. Összegezve a katasztrófa nem következett be és így ő sem kell többet és tovább pirosodjon, mint kell.
Leányunk nagyon nem akar senkit kihasználni, éppen ezért nem akarja egyelőre elfogadni azt a felajánlást a cipekedéssel kapcsolatban. Ugyan csak magát terheli le, de hát ezek szerint neki ez így jó, vagyis nyugodtabb a lelke, hogy nem terheli Alexet. A vicc az, hogy nem használ tértágítót, csak simán agyig tömte mindennel szegény táskát, ettől kőtömb súlyosságú. Nemsokára előbányássza belőle az alkoholos filcet meg még, amit csak talál, de sajnos filce csak egy van, így a tintát és a papírzsebkendőket sem hagyhatják parlagon heverni csak úgy. Megközelítik az áldozatokat, pontosabban inkább Alex a szemtanúja, ő pedig majdnem szó szerint nekik esik, hogy bosszút álljon a gonoszkodásokért, amiket az előbb kapott ingyen. Bőszen kezd rajzolgatni bajuszt meg szemöldököt a gaz festményalaknak, hogy az már visong-vinnyog, hogy hagyja abba a vad leányzó, ám nem! Nincs menekvés, bűnhődni kell! Kioktató szavakat intéz az „úrhoz” arról, hogy mit illene és mit nem, végül az alak leesik Alex orra elé. Eközben ő már a másik tagot dekorálja, akinek egy merő szakáll, azaz bozót jut az állára és fekete fogazat. Na az is szépen viríthat ott magának ezentúl ítéletnapig. Remélhetőleg nehezen fogják levakarni az alkoholos filc nyomait a képlakókról és azok kicsit megemberelik magukat ezentúl. A minimum az lenne, hogy ha őt meglátják a jövőben, visítsanak és meneküljenek el a képből.
Amikor Alex megráncigálja a ruháját, ő is arra fordul, amerre a fiú. Hirtelen nem tudja, mi az ijedelem tárgya, ám ahogy elnézi a közeledő női alakot, biztosra veszi, hogy nem diák, másképp Alex nem vágna ilyen fejet.
-Menjünk innen.- suttogja holtra váltan, miközben felkapja a táskáját és remélhetőleg Alexszel az oldalán távozik a tett helyszínéről két lábon illetve négy keréken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 17. 19:05 | Link

Az otthoni baglyoknak van az a kellemes, de most roppant kellemetlené vált szokásuk hogy akkor is megtalálják szegény címzett amikor nem is várja, soha rosszabbkor. A két szárnyas dög szélárnyékban vágódott be az egyik ablakon s bombázták agyon csomagjaikkal Márkot hátulról. Keletlen vendégeit mindenféle köszönöm nélkül intette arrébb a festmények hangos-kevésbé hangos kacagásai között. Saját borgőzös mulatózásaik mellett igazi attrakcióban lehetett részük, mire nem jó az alkohol hogy a legapróbb dolgok is hosszú nevetést okozhatnak. Otthagyva a kövön csomagját letérdelt hozzá, hogy megnézze mit is rejt. A papír mögül előbb egy könyvfedelet pillantott meg, alatta még többet tapintott ki. Ezekkel foglalkozhat majd eleget, pillantást sem vetett rájuk hogy akad-e olyan ami hiányzik még avagy sem. A többi inkább felkeltette a kíváncsiságát. Egy doboz aranymalbi, ezt gyorsan  eldugta a farzsebébe, valószínűleg nem kerülne kellemes elbírálás alá ha meglátnák nála, a kiskapukat pedig még nem ismeri. Levél se kellett ahhoz hogy tudja keresztanyjától jött ez a kis mellékes. Ahogyan az kis apanázs is, ez is hasonló sorsra került. A következő ami a keze ügyébe került már sokkal érdekesebb volt. Hosszú, vékony doboz, erősen átkötve. Nehezen boldogult vele ezért pálcáért nyúlt hogy feltépje a madzagot, vagyis kilazítsa és a dobozt barmolja szét ahogy megfeszült a kötés mentén. Két ujjal már könnyedén betudott nyúlni és kihúzhatta a másik pálcát. Ez valamivel hosszabb mint amit eddig magánál hordott, keskenyebb de sokkal gondosabban ápolt. Félretette mindkettőt és tovább kotorászott a dobozban míg a belső papír mellé egy kis cetlit is sikerült kihalásznia. Ezt is használd! Majd írj! B.
Ám legyen, gondolta magában, a szemetet, a másik pálcát és a könyveket lábával félretolta a fal mellé, az újjal pedig suhintott kettőt a folyosó távolabbi végébe. Meglepetten tapasztalta hogy milyen kényelmes érzés volt a markolása. Csak jobb lehet mint az előző, amit a közvetlen képszomdszégságában lévő két hölgy nem tudhatott, de valamiért még is tapsolni valónak vélték a kvázi semmit.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 17. 20:54 | Link

Keiko, Márk


Egy újabb nap, nagyon gyorsan telik itt az idő. Nemrég érkeztem a suliba, és már lassan úgy érzem, mintha két éve lennék itt. Már elég sok helységet, folyosót, tornyot megnéztem a kastélyban, hogy ne tévedjek el, de még mindig vannak olyan helyek, melyeket nem fedeztem fel. Érdekes ez az egész helyzet, egy hete még otthon ültem a szobámban, hülyéskedtem a tesóimmal. Most meg az iskola folyosóin kóborolok. Jól tudom, hogy én választottam ezt az iskolát, és örülök, hogy felvettek, de még szoknom kell az itteni légkört. Nagyon kevés emberrel ismerkedtem még meg, sőt a Levitások közül is csak egy-két embert ismerek, úgyhogy teljesen érthető, hogy most magányosnak érzem magam, ez bizonyára az idő műlásával majd eltűnik, és remélhetőleg lesznek barátaim, ismerőseim, illetve egyre több embert fogok majd megismerni, de addig még ez az érzés uralkodik bennem és ennek köszönhetően nem sok dologba merek belekezdeni, illetve nem sok emberhez merek odamenni, hogy megismerkedjek velük. Pedig változtatnom kellesz ezen, de még gőzöm sincs, hogy hogyan. Olyan sokat rágódom ezen, hogy mire feleszmélek addigra az első emeleten találom magam a keleti szárnyban, de gőzöm sincs, hogy hogy jutottam el ide. Pont ez az a rész, ahol még nem jártam, de nem fordulok vissza, lassan elindulok és bor szag üti meg az orrom, illetve hangos éneklés.~Csak nem buli van, és engem meg nem hívtak? Ez borzalmas. Na, de most bepofátlankodok, hát ha megismerkedhetek valakivel.~ezen gondolatoktól vezérelve indulok a hang irányába, ami egy helységhez vezet, ahol sok festményt találok, akik énekelnek és mulatoznak.~Hmm...jó a buli..~először észre se vettem a bent lévő srácot, valahogy az éneklő portrék érdekesebbnek bizonyultak, de nagy levegőt veszek, és belépek a helyiségbe, ahol a fiú van. Velem egy idősnek tűnik.
-Öhm..Helló! Bocsi, ha zavarlak. Én Rufus vagyok, Rufus Saron levitás diák.  -mutatkozom be a srácnak, és nyújtom felé a jobb kezem. Bár utóbbit, csak megszokásból, hisz a mugliknál a bemutatkozást kézfogás is kíséri, de azt még nem tudom, hogy a varázsvilágba ez hogyan működik. Majd, ha a sráccal kezet fogtam, egy kicsit szétnézek itt, és csak ekkor pillantom meg a falhoz rugdosott csomagolást és ajándékot.
-Ez itt a tiéd?-teszem fel a nagy kérdést, és közben mutatóujjammal a csomagra mutatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 17. 21:25 | Link

Rufus és Márk

Valahogy úgy érzem, hogy kezd egy kicsit unalmas lenni a klubhelyiség, mintha már nem lehetne ott semmi jót csinálni. Bár lehet ez csak azért van mert szinte mindenki tanul, vagy épp máshol van. Máshol, csak nem a Levita házban. Én egyedül meg unatkozom. Jó az igaz, hogy tanulhatnék, vagy akár olvashatnék, de ahhoz most nincs kedvem. Unatkozom, és ha én unatkozom, akkor egy idő után jön a depi, és azt meg nem szeretem. Végül is ki szeret depizni? Na jó talán az emosok igen, bár nem ismerek egyet sem, így csak tippelni tudok.Mondjuk nem is szeretnék soká eggyel se találkozni, mert átragasztja rám a depijét. Na mindegy. Szóval ott tartottam, hogy unatkozom, és ilyenkor hajlamos vagyok depizni. És mi a jó gyógyír ez ellen? hát persze hogy a társaság. Társaság kell nekem, mégha azok csak festmények is, ezért elhatározom, hogy elmegyek a vigadófreskók folyosójához. Ott mindig jobb kedvem lesz, már csak attól, hogy nézem őket, ahogyan nevetnek, és mulatnak. Sőt, már csak a gondolatától jobb kedvem van, így ahogy egyre közeledem a folyosóhoz, egye nagyobb mosolyt vél felfedezni az, aki elhalad előttem. Mikor elérek a kívánt hely elé, megtorpanok, és az egyik oszlop mögé bújok, remélve hogy nem látott meg az a fiú aki ott áll. Egy kicsivel később, mikor újból kinézek, már egy másik srác is ott áll mellette.
~ Jól van Keiko, te vágytál társaságra, és itt is van egyből kettő is.~ nyugtató meg magam gondolatban, majd egy mély lélegzetvétel után kilépek az oszlop mögül, és egyenesen a két fiú felé veszem az irányt.
- Sziasztok! - köszönök oda nekik, majd odaintek az egyik festményen lévő parasztgyereknek. Sokat szoktam vele beszélgetni, és mindig felvidul ő is, ha eljövök ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 17. 21:47 | Link

Még egy két mozdulatot tett a pálcájával hogy még jobban kiismerje azt, de hamar bebizonyosodott hogy kicsit korai volt az öröme hogy ezzel jobban járt. Nem gondolta volna hogy ennyire átok lesz hogy lemondjon saját pálcájáról viszont így volt a biztosabb. Ennek kéne működnie. Épp közelebbről vizsgálta volna – na nem mintha pálcaszakértő lenne, csak amolyan dilettáns ártalom – amikor megszólították hátulról. Miközben megrázza a felnyújtott kezet, mutatkozik be ő is.
- Varjassy Márk, vagyis inkább Márkó. - A neki szegett kérdésre még egy kicsit arrébb rugdosta a kupacot, ezzel szinte megadva a választ. - Igen igen, könyvek és könyvek, át sem néztem őket, már a mennyiségük is rémisztő így elsőre. Szenvedek velük majd eleget...
Közben pálcáját a másik mellé becsúsztatta a farzsebébe ami csak a kísértést erősítette fel benne hogy rágyújtson.
- Ám én is levitás volnék, talán már láttalak is de nem vennék rá mérget.
Hunyorított hátha úgy eszébe jut valami a srácról de nem járt sikerrel a gondolatai között. Közben az elhatározása is meglett volna már tényleg rágyújtson de csak a dobozt vette elő, talán észre sem vette senki mert oldalt tartotta a kezét. Körülöttük már több kép asztalánál is pöfékeltek a bor és uniqum mellé, s még a füstszagot is érezni lehetett az alkohol mellett. Ekkor bővült társasága még  egy személlyel. Na őt viszont már látta futólag néhányszor. - Hali, látom levitás bűnbarlangosdít tartunk ezek szerint.
Hiszen körülöttük már elég jó a hangulat így kora estével így már kevésbé habozott hogy ő is rágyújtson, nekidőlve az ablakpárkánynak, régi pálcáját használva gyújtónak. A lányt csak nem zavarja a többi mellett, meg kettejük között kicsit fedezékbe is van. A dobozt kitette maga mellé rábiccentve hogy vegyen aki aki szeretne. Kiátkozni a közös házi kötelék végett csak nem fogják, még ha valószínű ők ketten ismerik is egymást. Ja meg hogy a lány nem prefektus vagy egyéb, de ennyit megért már a dolog.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 17. 22:03 | Link

Keiko és Márkó


-Helló, Márkó. Nem hiszem, hogy találkoztunk, csak nemrég érkeztem az iskolába, és épp felfedező körúton vagyok. Te hanyadikos vagy?-teszem fel a kérdést Márkónak, közben végignézem ahogy a könyveket arrébb rugdossa és elteszi a pálcáját. Én azt hittem, hogy a levitások szeretnek olvasni és tanulni, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen. Közben szememmel a festményeket fürkészem. Nagyon szépek, tetszik a kidolgozásuk, az árnyékolás, a szinek. Lassan közelítek az egyik képhez, ahol egy azstalnál két férfi borozik és nagyokat nevetnek, ám ekkor belép egy lány.
-Helló! Én Rufus vagyok.-Márkó megjegyzésére miszerint Levitás gyülekezőt rendezünk, csak elmosolyodok, majd végignézem ahogy az ablakpárkányra támaszkodva rágyújt. Úgy tudtam, hogy ez itt tilos, de engem nem zavar. Mondjuk én nem dohányzok, de nem is szólok érte. Csak tovább nézem a festményt, ahol még mindig a jókedv uralkodik.
-Szépek ezek a festmények, kár, hogy csak most találtam meg ezt a helyiséget. Amúgy, hogy vagytok?-teszem fel a kérdést háztársaimnak, majd arrébb megyek, hogy egy másik képet is jobban szemügyre vehessek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 17. 22:23 | Link

Az újfiúk /Rufus, Márk/ Cheesy

- Keiko! Szia, hogy vagy? - Kezd bele a parasztfiú, letéve kezéből a bort, majd tágra nyitja karját, amint megérkezem a festmény elé.
- Én jól vagyok Ádám, köszi a kérdést.- Felelem egy mosollyal kísérve, majd odafordulok a két fiúhoz, kikről az imént kiderült, hogy a nevük Márk és Rufus. - Az én nevem, mint már az imént mondta az az úriember is ott - mutatok Ádám felé, majd elmosolyodom -, Keiko. Gondolom újak vagytok, mert még nem láttalak nagyon titeket errefelé, max téged, Rufus.
Az, hogy Márk rágyújt, itt az iskolában, nem igazán tetszik, mert em bírom a cigi szagát, bár hozzászokhattam volna már,ért ezen a folyosón nem csak a bor szaga az állandó, hanem a cigifüst szaga is. Nem tetszésemet köhögéssel fejezem ki, mert Áá füst kicsit irritálja a torkom, közben kezemmel próbálom ellegyezni a füstöt, igen kevés sikerrel.
- Ha erre jön egy prefektus, akkor bajba leszel. - mondom neki, bár nem mondtam teljesen igazat, mert valószínű, hogy Rufusszal mi is bajba kerülünk emiatt. Nekem pedig nem hiányzik egy büntetés sem, főleg nem egy új gyerek miatt. Most ügyelnek kell arra mit mondok, talán az lenne a legjobb hallgatok, és meg se szólaok; csak ha kérdeznek. Vagy, inkább elmegyek, hogy ne zavarjam őket, mert lehet azzal megzavartam a beszélgetésüket, hogy idejöttem.
- Igen valóban szépek, szeretek is itt lenni, mert jó beszélgetőpartnerek tudnak lenni. Amúgy jól vagyok, és te? - kérdem, miután válaszolok a kérdésre, és egy mosolyt küldök a két srác felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 17. 22:46 | Link

A vénlány és Rufus Cheesy

Egy szál cigarettával mindig kellemesen elvan, főleg ha abból az egyből van több is. De persze beszédes társaságban még inkább kellemes ez az élvezet, főleg ilyen nemzetköziben. Legalábbis számára. A képekkel így van ő is, bár kicsit másképp, így szóvá utóbb teszi csak Keiko nemtetszését. Hirtelenjében csak egy szemforgatással nyugtázza, de közben elővesz egy egészen kis zacskót. Anno nemesebb célra kapta hogy apró dolgait abban rejtse e, de inkább befogta amolyan hamusnak, a bűbájnak hála végtelen mennyiségben szemetelhet benne, csak a kiürítése hosszadalmas.
- Valamiért én jobb szeretem a mugli képeket, már bocsánat, - teszi hozzá sietve a körülötte álló festettekhez – de azokba azt látok amit én akarok, vagy amit a festő akart. Nem játsszák túl magukat s nem is beszélnek annyit.
Közben a csikkét látványos gesztussal és széles mosollyal beleejti a kis szütyőjébe hogy Keiko is jól lássa. Végtére is igaza van, de azért nem fog hozzá igazán helyeselni. Így most már mindenki jól lehet és a baj se fenyegetheti egyikőjüket sem, mert valószínűleg őket is meszelnék vele együtt. Nem lenne túl jó kapcsolat kezdet egyikőjükkel sem. Rufus kérdését sem figyelmen kívül hagyva kicsit elgondolkozott hogyan is válaszolhatna, kicsit még esetlenül mozog a kastélyon belül. N de majd kifejti Rufus után ha tőle kérdezte meg Keiko.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. július 17. 23:33 | Link

Kiscsoportos tevékenység

Ez is csak egy szuper átlagos napnak indult, mint az összes többi ezidő tájt. Így a vizsgaidőszak megkezdése előtti egy-két hónapban még kellemesen el szoktam lustálkodni szinte az összes napomat - a hétvégéket is beleértve - majd néhány héttel a vizsgák előtt szoktam letenni a hátsómat tanulni, addig az időm annyi, mint a tenger. Tudom hogy ez nem a leghelyesebb hozzáállás, de sajnos a második X-emmel sem sikerült ezt az idegesítő lustaságit levedlemem, pedig rettentően igyekeztem, illetve igyekszem.
Már megint túl sokat gondolkodok, inkább a lábam elé kellene néznem, mert orra esek a folyosón. A most végzett tevékenységemet akár nevezhetjük járőrözésnek is, úgy gondoltam hogy ideális lenne egy kicsit szétnézni egynéhány folyosón, hátha találok néhány szabályszegőt. Elvigyorodok a gondolatra, eddig még nem szabtam ki büntetést, pedig elég régóta viselem a prefektusi jelvényt. Most hátha szerencsével járok.
A vigadófreskós folyosóra fordulva hangokra leszek figyelmes, szóval gyorsan beugrok egy szimpatikus oszlop mögé, miközben a pálcámat az ott lévő festményhölgyre szegezem, hogy lehetőség szerint ne árulja el a jelenlétemet és kilestem a rejtekhelyem mögül. Három diák, feltehetően gólyák, két fiú és egy lány. Ohó, ráadásul az egyik úrfi dohányzik! A másik kettő meg lehet lóg az órákról, jobb lesz odamenni kérdőre vonni őket. Elnézést kérek a festményhölgytől a kellemetlenségért és hangtalanul elindulok a kis csoportosulás felé, a pálcámat magam előtt tartva.
- Mobilicorpus! - mondom, és kiemelem a dohányos úriember kezéből a tasakját és magamhoz lebegtetem, majd a pálca nélküli kezembe fogom.
- Szabad kérdeznem, hogy mi a fene folyik itt? Többek között érdekelne, hogy miért dohányzol úrfi - intézem szavaimat a bagós gyerekhez, majd a másik két diák felé fordulok - Nektek pedig nincs már órátok?
Elővettem a lehető legszúrósabb tekintetemet, pluszban a pálcámat is szépen lassan körbe hordoztam a társaság tagjain. Ajánlom, hogy ne hazudjanak, vagy csúnya néni leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 18. 08:47 | Link

Keiko, Kiva Faraday, és az "új fiúk" Grin

-Helló, Keiko!-köszöntöm a lányt széles mosollyal az arcomon, majd Márkó véleményét hallgatom a mugli képekkel kapcsolatban.
-Ebben igazad van, de a mugli képek nem tudnak beszélni, ezek a képek pedig történeteket tudnánk arról mesélni. A mugli képek egy idő után besötétednek, erre a legjobb példa Rembrandt "Éjjeli őrjárat" című festménye, ami a 18. századra annyira besötétedett, hogy az utókor azt hitte, hogy éjszakai mozzanatot ábrázol a festmény, ezért adták neki ezt a címét, pedig az alkotás fényes nappal készült. Ezekkel a festményekkel ilyen nem történhet, és ez a csodálatos benne.-miután én is kifejtettem álláspontomat a témával, Keikoval kell egyetértenem azzal kapcsolatban, hogy Márk könnyen megütheti a bokáját a cigizés miatt.
_Keikonak igaza van, tényleg bajba kerülhetsz, ha erre jön egy prefektus vagy egy tanár.-Márk elteszi egy zacskóba a csikket, amit én elég nagy megdöbbenéssel nézek végig, hisz azt tanultam, hogy az ilyen anyagok hő hatására olvadni kezdenek, de ezek szerint a varázsvilágban a kémiai és fizikai szabályokat is felül lehet írni. gaza volt, hisz Márk tényleg bajba került, ahogy belépett a prefektus az ajtón és egy varázsigével elkobozta Márkó "hamusát", majd az új sráchoz intézett kérdése után, minket is elővett.
-Nekem jelenleg nincs órám, és ezért határoztam úgy, hogy kikapcsolódás képpen elindulok szétnézni a kastélyban.-teljesen nyugodtan és higgadtan válaszolok a feltett kérdésre, hisz igazat mondtam, meg nem is cigizek, tehát reményem szerint csak egy kis dorgálást kapok és elmehetek, remélem.~Na, de jó. Nemrég érkeztem a suliba, és már az első héten bajba kerülök, remélem nem kapok semmi büntetést, hisz nem csináltam semmi rosszat. Kivéve akkor, ha beszélgetés és a festmények nézegetése bűnnek számít, mert akkor pácban vagyok.~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 18. 15:03 | Link

Kiva, és a fiúk

Kis megkönnyebbüléssel nézem végig, ahogyan Márk elteszi a csikket, és nagyon remélem, hogy nem szív el még egy szál cigit. Az is megnyugtatóan hat, hogy nem jött errefelé egy prefektus sem, és szerencsére már nem lehet baj. Vagy mégis? Csak annyit látok, hogy a zacskó kirepül Márk kezéből, majd egy hangot hallok a hátam mögül. Jaj ne, egy prefi! Lehet már ennél rosszabb? Már csak ez hiányzott nekem. Még soha nem kaptam büntetést, és nem is akarok egy zöldfülű miatt. Kiva kérdésére én csak dadogok, nem is tudom mit mondjak, tisztára leégetem magam a fiúk előtt. Viszont kicsit felbátorodom, látván Rufus nyugalmát, és már teljes nyugodtsággal felelek.
- Nekem sincs már órám, és csak egy kis társaságra vágytam, ezért jöttem ide. - Még egy kicsit remegek, és ez hangomon is meglátszik, de mikor Rufusra nézek, valamelyest visszanyerem bátorságom,és még a remegésem is elmúlik.
- Keiko nem csinált semmi rosszat! - szólal meg mögülem az a parasztgyerek, és még a nyelvét is kiölti a prefektusra, mire én egy nem is tudom milyennek nevezhető arckifejezéssel nézek rá, amiből remélem, leszűri, hogy ezzel azt akartam mondani, hogy ne szóljon közbe.
- Kérlek, ne büntess meg minket, nem csináltunk semmit! - veszem könyörgőre a dolgot, és reménykedem, hogy hatásos, mert nem akarok büntetést, és talán még apámtól is kapnék érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 18. 15:48 | Link

A gonosz, Keiko és Rufus

Na erről a Rembrandtos esetről ő is hallott már valamit. Még az is rémlik neki hogy Munkácsy képei is hasonló sorsra juthatnak pár évtizeden belül, de mielőtt megkérdezte volna Rufust hogy tényleg így van-e, kis tasakja önállósította magát. Még időben nyelte el a csikket és már repült is el Márk kezéből, hirtelenjében utána se tudott nyúlni érte, csak tétlenül nézhette végig ahogy eltulajdonítják. Társaságuk egy újabb tagja volt a tolvaj. Valamivel idősebbnek is tűnt náluk aki vagy a többieket ismeri hogy ilyet megmer csinálni, vagy ami valószínűbb hogy inkább valami prefektus fajzat lehet. A többiek mentegetőzése is csak ezt támasztotta alá, ehhez nem is kívánt bekapcsolódni, kisegítette őket Ádám is. A második kérdésre meg hogyan is válaszolhatna, bagóst kérdezni hogy miért csinálod eléggé költői kérdés. Kicsit bosszúsan is tekintett a másik lányra, majd mintha másoktól várná a választ tekintett oldalra az egyik festett társasághoz, de azok csak nevetve koccintottak rá.
- Ez nem az aminek látszik! - Kezdett hozzá valami banális magyarázathoz, köhintett hozzá egyet majd így folytatta immár mosolyogva. - Orrsövény ferdülésem van, s arra használom, jobb mintha ezt azt szednék be vagy csepegtetnék, na meg viccesebb is. Ha... ha akarod bele is nyúlhatsz a tasakba bár csak a csikkeket dobálom bele, de nézd csak meg nyugodtan!
Javasolta készséggel mintha csak ajándékul adta volna a másik lánynak. Zsebre vágott kézzel nekidőlt a falnak és remélte ennyivel megússzák a dolgot, s csak nem lesz gusztusa a lánynak kutakodni mert elég sok piszokkal járna a dolog. Ha pedig még is, a mugli cigit csak nem ismeri, a kegyes füllentése meg nagyobb gondot nem okozhat számára mint amibe belekerülhetett. A többiek ártatlanságát pedig nem nehéz elhinni, bár amennyire erős már az ital meg füst szag a képek által még nekik is nehézséget okozhat maguk tisztára mosása. Csoportos büntetésnél kaphat majd a fejére, na gyors eloszlatva a prefektus vélt vagy valós tévhitét így folytatta Márk.
- De nekik ehhez semmi közük! Csak úgy összeverődtünk.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet