Sárközi Erik Levente

 Amikor ideköltöztem és a holmijaimat bedobozoltam azt hittem minden könyvem megvan, amire szükségem lehet. Tévedtem. Itt teljesen más a flóra és a fauna, a mineralógiáról nem is beszélve. Tehát ma felkerekedtem, hogy beszerezzek pár ezekkel kapcsolatos könyvet. Nem messze a patikámtól van a könyvesbolt, így komótos léptekkel is hamar ideértem. Belépve meglepődöm a bőséges választékon. Elkezdek sorjázni a sorok között, keresve a nekem megfelelő köteteket. Ahogy nézelődöm megpillantok egy címet, ami szinte kiviláglik számomra a többi közül. "Vérfarkas kalauz, avagy fuss ha felragyog a holdvilág" Leveszem a polcról és először csak nézegetem. A hideg futkos a hátamon, már a borítójától is és felszínre törnek azok a rémképek, amiktől tizenéves korom óta alvászavaraim vannak. Remegő kézzel csapom fel a közepe táján, majd olvasni kezdem. "...Ezüst és farkasölő fű főzete, ennyi csak amivel védekezni tudunk, vagy szedhetjük a lábunk, mert ha jönnek ölnek..." Haragosan csapom össze a könyvet és legszívesebben földhöz vágnám, de nem teszem. Uralkodom magamon, mélyeket lélegzem, hogy megnyugodjak és próbálom kitisztítani elmémet.

Sárközi Erik Levente

 Teszek még egy próbát ezzel a jóképességű kötettel, hátha csak idézet volt valamiből. Újra kinyitom és olvasni kezdem. " Amikor látod, hogy előbújt a farkas karma, egy szekrénybe bújj és onnan figyeld tovább az átváltozást, biztonságban tudva tenmagad" - Egyek! Ezt a hülyeséget! Hogy tépne meg egy, te nyomorult idióta! -káromkodok majd visszadobom a könyvet a polcra és elcsörtetek a polctól. Közben, ahogy nagy slungal haladok fellökök egy fiatal srácot. - Bocsánat - morgom továbbra is ingerülten, ahogy próbálok elmenni mellette. - Ha jót akarsz magadnak, akkor azt a könyvet a büdös életben nem veszed a kezedbe, akkora baromságok vannak benne, hogy az embertelen - közlöm a kéretlen tanácsot, mert egyszerűen el kellett mondanom, különben felrobbanok.
 Amikor a szüleimet elvesztettem megfogadtam, hogy jóvátételt veszek és adok azáltal, hogy megtalálom azt a gyógyírt, ami megakadályozza, hogy a jövőben bárki még egyszer úgy járjon mint én. Ne árvuljon el többé senki vérfarkasok miatt, ne vesszen el szülő, hulljon szét család, ne legyen több halál. Soha többé! Soha többé ne kelljen félnie senkinek tőlük és nekik maguktól. Tudom mekkora kín és félelem van bennük, beszéltem már többekkel, hagyták, hogy vérüket vegyem, hogy hipnotizáljam őket, és lássam, amit éreznek, de ez sem elég. Még mindig nincs eredményem, nem halad a kísérletem. Erre jönnek ezek a vacak könyvek a maguk idiotizmusával. Nagy Szellem segíts!

Sárközi Erik Levente

 A fiatalember, akit fellöktem és, akire rázúdítottam haragom, a tekintetéből ítélve, teljesen hibbantnak tart ebben a pillanatban. Egy premenstruációs szindrómás hárpia viselkedik úgy, ahogyan én ez előbb. Egek, mit tesz az ember leányával a düh, hihetetlen, hogy éppúgy elveszi az eszét, a józan ítélőképességét, akár a vérfarkas kór. Bűnbánón nézek rá eltérő színű szemeimmel és sokkal nyugodtabb hangnemben igyekszem megszólalni. - Ne haragudjon, ma nagyon rossz napom van - megigazítom hajam, mert azt érzem, hogy kissé ziláltnak hat, pedig nem - Ez csak egy könyv, igaz, de most nagyon betalált, ami benne állt - magyarázom és próbálom elvonni az iménti néhány rosszul sikerült perc élét. Nem vagyok olyan jólelkű, mint azt szeretném, amikor elárvultam valami elromlott bennem, mélyen legbelül. Hiába temettem el és igyekszem nap-nap után a kedvesség vagy a gondoskodás fényével beragyogni lelkem sötétségét, néha azonban, minden fojtás ellenére kirobban belőlem, akár a vulkánból a hamu, majd a magma. Ez ma egy ilyen nehéz nap számomra és sajnos közvetett módon azok számára is, akik összefutnak velem. Lásd szegény ifjút itt előttem. - Bocsásson meg... - mondom halkan.