Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=719863#post719863][b]Dr. Riley Meyers - 2018.04.08. 01:01[/b][/url]

Nem szoktam könyveket vásárolni - mióta könyvtárakat lehet tárolni digitálisan, kitartok amellett, hogy csak elektronikus formában gyűjtögessek. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy papírt használjak, hiába más az élmény, oda a tapintás és a jellegzetes illat...
Ez persze nem akadályoz abban, hogy órákat töltsek egy-egy könyvtárban vagy könyvkereskedésben, hogy megcsodáljam azokat a köteteket, amiket nem százával ontanak magukból óriás nyomdagépek. Imádom az antik kiadásokat, a kézzel kötött régiségeket, a tussal készült vagy fametszetes illusztrációkat. Most is ezeknek a gyarló kis élvezeteknek szeretnék hódolni, mert kiszúrtam, hogy van a faluban egy bolt és már hosszú napok óta szemezek vele. Elővigyázatosságból nem hoztam magammal pénzt (egyébként jézusom, a kontinens érméi tök furák), csupán a kedvenc ketyerémet, hogy ha valami nagyon megtetszik, akkor feljegyezhessem, esetleg lefényképezhessem.
Az ajtófélfánál megszokásból fejet hajtok, hogy beférjek. Azonnal érzem, hogy szinte másik világban járok, mindent átitat a mágia - nem árt óvatosnak lenni, mert ez a bolt annyira élő, hogy szinte lélegzik. Megeresztek egy köszönést annak ellenére, hogy nem látom a tulajt vagy az eladót, s szoktatom a szemem egy kicsit a félhomályhoz, mielőtt találomra elindulnék az egyik polcsor felé. Lassan, lehetőleg nesztelenül lépkedek, szemeim isszák a látványt. Az ujjamat végighúzom a puha, meleg érintésű fán, ahogy a címeket böngészem, meg-megtorpanva és levéve egy-egy érdekesebb küllemű könyvet. Aztán hirtelen nyávogást hallok és reflexből hátrahajolok, hogy a szomszéd folyosót is belássam, a hang forrása után kutatva.
Cica nincs, bábeli könyvtorony annál inkább. Úgy maradok, enyhén tanácstalan arccal számolva a felhalmozott olvasnivalót. Mire kellhet ez mind?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=720382#post720382][b]Dr. Riley Meyers - 2018.04.13. 23:28[/b][/url]

A könyvkupacnak gazdája is van, s bár elsőre úgy tippeltem, a könyvmoly hölgy, sokkal inkább korombeli férfinak tűnik. Ami első pillantásra vonzza a tekintetem, az hosszú vörös haja, amit hanyag, hercis mozdulattal vet hátra időnként. I know the feeling, bro. Nincs túl sok időm tanulmányozni, mert lehajol, hogy a kincseivel együtt áttelepüljön valahova, viszont hiába magas, a legkevésbé sem lát ki a halom mögül, úgyhogy gyorsan közbeavatkozom, mielőtt vesztébe rohanna.*
- Careful, to the left,-terelem egészen óvatosan egy lépéssel balra, hogy elkerülje az ütközést a puffal, ami egyébként kedélyesen araszol, az egyik napsütötte foltot követve a padlón. A laborban mindig akadt egy-két elvadult tárgy, szóval rutinosan kiszúrom az ilyeneket, tisztelet a kivételnek.
- Nah. Nem állt szándékomban vásárolni, csak bámészkodom. Valami nagy kiárusítás van?-*ez a legjobb tippem arra, miért hordott össze a srác furkász módjára ennyi könyvet. Persze vagyok annyira pofátlanul kíváncsi, hogy futólag elolvassak pár címet, meglepően vegyes felhozatallal szembesülve, ami csak tovább csigázza érdeklődésemet. Ő közben a zsákmányát válogatja, ügyet sem vetve rám.
- Aaa! Az!-*hirtelenjében nem tudom kinyögni, úgyhogy csak kinyújtott karral a nyávogó könyvre mutatok.*- Azt hallottam és aszittem, betévedt egy cica. Vagy a tulajé. Vagy ő a tulaj.-*A varázsvilágban az ember sosem lehet elég bizonytalan. Izgatottan kisöpröm arcomból a szemembe lógó kusza, kócos tincseket - afféle megszokott, öntudatlan mozdulat ez, mert bár van bennem egy egészen pici csalódottság, hogy nem egy pompás macskaszabásúé a hely, a könyv kárpótol érte.*
- Vajon tud dorombolni is?-*hajolok le, térdemre támaszkodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=721733#post721733][b]Dr. Riley Meyers - 2018.04.29. 13:13[/b][/url]

- Óigen. Nem véletlenül veszek csak e-könyveket. A világ összes varázslata sem tud elég helyet biztosítani,-*bólogatok megértően, és tegyük hozzá, hogy a költözéskor leírhatatlanul boldog voltam, hogy kizárólag a leges-legkedvesebb vagy -értékesebb darabokat őrzöm a polcon.
Úgy tűnik, akaratlan is sikerült közös témát találni.
- Menő. És ugyan, a helyi cukrosbácsi sokkal, de sokkal rosszabb. Vagy a mutogatós,-*vigyorgok rá, mert ha valakinek egy-két-sok macskával több van az általánosan egészségesnek véltnél, az közel sem annyira aggasztó számomra, mint rengeteg más lehetőség. Bár tény, láttam már olyan reakciókat is, mintha az említett állat nem házi kedvenc, hanem ragályos betegség lett volna...*
- Amúgy tényleg nehéz megállni egy macskánál. Nálam az lehet a dolog kulcsa, hogy az enyém magában kitesz hármat,-*elmélkedem hangosan, míg a kezembe nyomott kötetet felütöm. Átlapozva leginkább az illusztrációkat élvezem, elvégre kétlem, hogy ennyi év után tudna valóban újat mondani. Freud egy saját, különálló kis kutatási projektet kapott, mielőtt hozzám került volna.
A szüleim biztosítani akarták a túlélését.*
- Let's try one more thing...*mormolom, összecsukva a lapokat és úgy fordítva, hogy a gerinc nézzen felém, amin finoman, lassan végighúzom a kezem. És láss csodát, a könyv kis tétovázást leszámítva élénk dorombolásba kezd, majdnem törleszkedve. Felderülve visszaadom a könyvet, kimerítve lehetőségeit (legalábbis azt már nem vágyom tudni, szokott-e szőrgolyókat felköhögni).
- Riley, az import dilidoki. Ha el akarnál kerülni, természetesen,-*kissé kifigurázom a stílusát, kezet nyújtva, mert nyilván tetézzük fizikai kontaktussal az elrettentő szöveget. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=725999#post725999][b]Dr. Riley Meyers - 2018.06.19. 01:52[/b][/url]

- Én szeretem Ezzel nőttem fel és nemcsak elengedhetetlen munkaeszköz, de kicsit a mentőövem is. És persze létfontosságú, hogy megörökíthessem a macskámat,-*forgatom a szemem, leginkább a saját lehetetlen rajongásomat véleményezve. Az egyenesség mindig üdítő, ha nem használják ürügyként a durvaságra, úgyhogy arcizmom sem rezzen a -másnak talán indokolatlanul- közvetlen tónusra. Szimpatikus vörös, tartásom is érdeklődő nyitottságot tükröz felé. Ha vevő a hülye poénjaimra és szereti a macskákat, akkor szívesen múlatom vele időmet. Nem diák, s ha helybéli is, még nem érték el a rólam terjedő pletykák.*
- De-de. Illetve gyanítom, hogy van benne egy egész kevés murmánc is, de...minden gazdi különlegesnek érzi a maga bestiáját,-*tárom szét karjaim enyhén, teret adva egy adag egészséges szkepticizmusnak.
A pír elkerüli figyelmem, feszültsége viszont nem - ösztönösen reagálok az ilyenre, s ahogy most is, már azelőtt arcát, mozdulatait fürkészi tekintetem, hogy tudatosítanám, mit is keresek. Közben könnyedén, mintha mi se történne, tovább fűzöm szavaimat; berögződés, hogy figyelmem ne rontson a feszengésen, amíg ki nem találom, hogyan oldjam fel.*
- Salemi vagyok. Közhely, mi?-*nevetek kurtán, mert keresve se találhattam volna jobb szülővárost.*- Apart from that, my heritage is general white europian nonsense,-*folytatom, mert ez a külső megtévesztő kissé. Nincs a felmenőim közt semmi érdekes (hacsak valaki félre nem lépett), különböző évszázadok bevándorló óvilági nemzeteinek mozaikja.
Jóvágású. A helyére kattan minden.
Flörtölnek velem - érzek némi bizonytalanságot, talán nem is teljesen szándékos, de kétségtelenül ott van a zöld szempár pillantásában, egész testtartásában. Egy kicsit belém feledkeztek, azt hiszem. Hm.
Hmmm.
- Is-is. Igazából régóta halogattam már az utazást, a váltást. A munkám hozott ide, de cseppet sem bánom. Megvan a varázsa ennek a helynek,-*intek fejemmel, a kastélyra, a falura és környékére értve. A szavaiból arra következtetek -vagy nevezzük inkább megérzésnek- ő viszont kényszerből "porosodik" itt, ami esetleg kapcsolódhat ahhoz, hogy kerülik. Nem mintha ez elriasztana, a kisugárzása és tekintete nem nyugtalanítanak. Ellenben a szempillái is vörösek, állapítom meg, már-már gyermeki kíváncsisággal tanulmányozva vonásait, arra ügyelve, hogy ne legyek tolakodó.*
- És, mivel lehet errefelé múlatni az időt, olvasáson és doromboláson kívül?-*féloldalas mosollyal évődöm, teret hagyva neki.