36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Őszike néni könyvesboltja - Hollósi M. Karolina hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
egy szombat délelőtt
Írta: 2015. december 26. 10:48
| Link

Reissner Krisztián

Már kifejezetten unja a kastély nyüzsgő forgatagát. Kicsit szüksége lenne egy pár percre – vagy inkább többre – amíg egyedül lehet. Ő nem az a fajta, aki állandóan beszél és mások társaságát keresi. Kell neki a saját én-ideje, mikor feltöltődhet. Ezért egy kései reggeli (talán inkább már tízórainak mondanám) után felkerekedik, kabátot vesz, tekintettel a hideg időre és elindul le a faluba. Az utóbbi időben többször is megtette ezt az utat. Vagy ajándékokat kellett vennie vagy pedig a Hivatalba igyekezett Osztrovszkyhoz. Most azonban nincsen konkrét célja, csak lődörög az utcákon. Vet egy pillantást az egyik kirakatra, a másik előtt meg tovább álldogál. Hosszabb ideig azonban egyik sem ragadja meg a figyelmét. Egy jó húszpercnyi céltalan bolyongás után találja magát a könyvesbolt előtt. Habozik egy pillanatnyit, tudja, hogy innen nem fog egyhamar elszabadulni, de végül is van ideje, így egy vállrándítással belép az ajtón. A megszokott könyvillatra hamar nyugalom szállja meg. Beljebb sétál és nekikezd a nézelődésnek.
Nem tudja hány perc telik el, de egyszer, mikor felnéz egy ismerősnek tűnő alakot pillant meg. Az idő már eddig is eltűnt számára, nem tudja, hogy Reissner már korábban is itt volt, mielőtt ő jött vagy pedig időközben lépett be a könyvbirodalomba. Mocorog egy kicsit az ülőhelyén, majd lövell egy lesújtó pillantást a fiú felé. A családjaik viszony nem éppen felhőtlen. Család. A lány életében most nem éppen ez jelenti a legfontosabb köteléket, hiszen elárulva érzi magát. Éppen visszatérne az előbb olvasott vershez, mikor megfogalmazódik a fejében egy gondolat. A szülei ki nem állhatják az eridonost. Ő is elég régen látta, és persze az sem biztos, hogy Krisztián az, innen nem tudja pontosan megítélni. Megjegyzi az oldalt ahol tartott, majd összecsukja a könyvet és feláll. Nem is tudja pontosan mit akar, csak figyeli a fiút, a tevékenységét, és közben megtesz egy-két tétova lépést irányába. Tulajdonképpen nem érdekli őt Krisztián, csak az motoszkál benne, hogy a szülein legalább ilyen apró szurkálódásokkal bosszút álljon. Még egy lépést közelebb megy, majd inkább tanácstalanul szemléli a polcokat. Fél szeme még mindig az eridonoson. Vívódik magával, hogy vajon hogyan is venné ki magát ha megszólítaná. Pont ő, aki általában kerüli az embereket.
Szál megtekintése

Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
egy szombat délelőtt
Írta: 2015. december 27. 23:38
| Link

Reissner Krisztián

A könyvesbolt légköre általában nyugtató hatással van Karolinára, ám most enyhe idegesség vesz rajta erőt. Vajon tényleg annyira eltávolodott volna az emberektől, hogy attól gyomorgörcse lesz, ha meg kell szólítania valakit? Nem, ez biztosan csak Krisztián személyének szól. Éppen lemondana a beszédről, mikor meghallja a hangot. Fejét Krisztián felé fordítja, majd elé lép a kezében tartott Pilinszkyvel együtt. Szemeit lesüti, majd óvakodva emeli a másik arcára.
- Te Reissner Krisztián vagy – nem kérdésként, hanem kijelentésként érkezik. Kicsit toporog, egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt. Nem is tudja hogyan fogjon bele. Vagy mit is mondjon. Korábban összefutottak már, de Karolina nem éppen szívleli a fiút. Micsoda pálfordulás lenne, ha most hirtelen leállna vele egy baráti csevejre. Igazából nem is ismeri. Csak mivel a család körében nincsen jó híre, mint egy hűséges pincsikutya ő is elkerülte eddig Reissneréket. Elfintorodik, majd megrázza a fejét és összeszedi magát.
- Bocsánat, tulajdonképpen csak kerestem egy könyvet, mikor felismertelek – rosszul hazudik és itt bizony kilóg a lóláb. Erősen sántít ez a magyarázat, de mivel Krisztián nem igazán ismeri, talán nem veszi észre a füllentést. Azzal mégsem állhat elé, hogy a szüleim utálnak téged, ezért kérlek barátkozz már velem egy kicsit. A lényeg, hogy ebből már nem jön ki jól, elég fura helyzetet sikerült teremtenie. Nem érti mi van vele, ennél azért összeszedettebb szokott lenni. Egy nagy sóhajjal ül le a fiú mellé a földre. Úgy gondolja itt már minden mindegy, tehát marad az őszinteség. Nagyjából.
- Igazából fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy miért is vagy te olyan kerülendő személy a legtöbbek szerint – Kérdőn felvont szemöldökei alól pillant Krisztiánra. - Érdekel, hogy mi benned olyan rémisztő vagy veszélyes - Tudja ő, hogy a család a probléma, szimplán az a tény, hogy Reissner a neve. De nem a borítója alapján kéne megítélni a könyvet. Így amíg nincsen igazán személyes tapasztalata a fiúval, addig nem fogja utáni, csak mert otthon azt mondták. Majd ha annyira ellenszenves lesz, akkor magától dönt úgy, hogy nem szívleli. Eddig mindig engedelmes volt, feltétlenül elhitte a szülei minden szavát. De a múltkoriak után már megingott bennük a bizalma. Miért is lenne minden úgy, ahogy ők gondolják? Nevezhetjük bőven megkésett kamaszkornak, de Karolina egyre inkább a saját feje után megy. Meg persze ott van az is, hogy ezzel bosszantja őket. Míg a válaszra vár gyors pillantást vet a fiú kezében lévő könyvre. Nem éppen mai darab. Csak reméli, hogy nem tűnt olyan elmebetegnek a viselkedése, hogy Reissner válaszra se méltassa. Bár nem valószínű, hogy túl sok álmatlan éjszakát okozna vele, de meglenne a maga véleménye.
Szál megtekintése

Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
Írta: 2015. december 31. 14:23 | Link

Reissner Krisztián

Ha egy percig is kételkedett abban, hogy az előtte ülő személy nem más, mint Krisztián, akkor ezeket a kételyeket egy röpke szóval el is oszlatja a fiú. Jó érzés azért a tudat, hogy nem fogott mellé. Kicsit összeráncolt szemöldökkel néz a másikra mikor elnézést kér. Nem számított rá, hogy valaha azért kérjen bárki is bocsánatot, mert felismerték. Csak egy aprót ráz a fején jelezve, hogy semmi baj. Egy pár percnyi vívódás eredményeként dönt úgy, hogy végül bővebben rákérdez ideges toporgása céljára.
- Köszönöm – biccent, mikor kényelmesen elhelyezkedik a puffon. A földdel sem lett volna semmi baja, de ez így tényleg kényelmesebb. Krisztiánra pillant, ajkain halvány mosoly játszik, ahogy válaszol.
- Mondhatjuk annak is – a céljai merőben magán jellegűek, Krisztiánnak nem kell attól tartania, hogy megjelentet róla egy cikket bárhol is. - De igazából csak az én kíváncsiságom, nem készül belőle tudományos értekezés – nyugtatja meg, bár nem olyannak tűnik, aki egy ehhez hasonló apróság miatt idegeskedne. Sőt, kifejezetten olyasféle személynek tűnik, akit teljesen hidegen hagy mások véleménye. Mikor ismét meghallja Reissner szavait, feltekint, szemeit az arcán nyugtatva.
- ...gyilkos – Karolina kimondja azt, amire a másik csak utalt. Hangja egyszerű, elgondolkodó. Nem feltételezné a fiúról, hogy gyilkos lenne. De persze nem lehet ebben olyan bizonyos. Hümmög egyet, ahogy elmereng a hallottakon.
- És tényleg az vagy? - teszi fel a kérdést ismét Krisztiánra pillantva. - Mármint metamorf? - egészíti ki a dolgot, mert ez így úgy is hangozhatott volna, mint aki azt tudakolja a fiútól, hogy éppen mikor is ölt meg egy vagy több (?) embert. De nem, ennyire nem tapintatlan, hogy megkérdezze. Hallott róla másoktól, hogy metamorfmágus. De a kulcsszó itt az, hogy hallott. Nincs más forrása csak a pletyka, beszélgetések, lopott szavak. Hogyan bízhatna meg ennyiben?
Jobb kezének mutatóujját feltartja a fiú előtt. Időt kér. Nem szeretne meggondolatlan szavakat kimondani, így inkább végiggondolja, megfogalmazza előbb magában a mondandóját, csak azután kezd bele.
- Mindig is érdekes volt számomra, hogy az emberek mennyire hiszékenyek. Mennyire feltétlen megbíznak abban, amit hallottak. Szerintem a társadalom egyik legnagyobb mérge a pletyka és az ítélkezés. Azt sem tudjuk milyen a másik, máris jelzőket aggatunk rá. Szóval én azt gondolom, hogy elegem van abból, hogy mások véleményét böfögjem vissza. Tehát amíg be nem bizonyítod, hogy gyilkos vagy, addig ne haragudj, de nem foglak annak tartani. Remélem ezzel együtt tudsz élni – hangja végig megfontoltan csendül, a végére azonban mosoly kúszik az arcára és egy cseppet fel is nevet, hogy aztán visszasüllyedjen a csönd jótékony burkába. Nem tudja Krisztián mire számított, milyen reakciót várt. Habár végigrágta előtte, a mondatai mégiscsak pillanatnyi elmeszülemények voltak. Fürkésző tekintettel néz az eridonosra. Nem úgy viselkedik mint az eddigi főnixek akikkel összehozta a sors. Sokkal zárkózottabb.
Szál megtekintése

Őszike néni könyvesboltja - Hollósi M. Karolina hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza