[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=559658#post559658][b]Hollósi M. Karolina - 2015.12.31. 14:23[/b][/url]
Reissner KrisztiánHa egy percig is kételkedett abban, hogy az előtte ülő személy nem más, mint Krisztián, akkor ezeket a kételyeket egy röpke szóval el is oszlatja a fiú. Jó érzés azért a tudat, hogy nem fogott mellé. Kicsit összeráncolt szemöldökkel néz a másikra mikor elnézést kér. Nem számított rá, hogy valaha azért kérjen bárki is bocsánatot, mert felismerték. Csak egy aprót ráz a fején jelezve, hogy semmi baj. Egy pár percnyi vívódás eredményeként dönt úgy, hogy végül bővebben rákérdez ideges toporgása céljára.
- Köszönöm – biccent, mikor kényelmesen elhelyezkedik a puffon. A földdel sem lett volna semmi baja, de ez így tényleg kényelmesebb. Krisztiánra pillant, ajkain halvány mosoly játszik, ahogy válaszol.
- Mondhatjuk annak is – a céljai merőben magán jellegűek, Krisztiánnak nem kell attól tartania, hogy megjelentet róla egy cikket bárhol is. - De igazából csak az én kíváncsiságom, nem készül belőle tudományos értekezés – nyugtatja meg, bár nem olyannak tűnik, aki egy ehhez hasonló apróság miatt idegeskedne. Sőt, kifejezetten olyasféle személynek tűnik, akit teljesen hidegen hagy mások véleménye. Mikor ismét meghallja Reissner szavait, feltekint, szemeit az arcán nyugtatva.
- ...gyilkos – Karolina kimondja azt, amire a másik csak utalt. Hangja egyszerű, elgondolkodó. Nem feltételezné a fiúról, hogy gyilkos lenne. De persze nem lehet ebben olyan bizonyos. Hümmög egyet, ahogy elmereng a hallottakon.
- És tényleg az vagy? - teszi fel a kérdést ismét Krisztiánra pillantva. - Mármint metamorf? - egészíti ki a dolgot, mert ez így úgy is hangozhatott volna, mint aki azt tudakolja a fiútól, hogy éppen mikor is ölt meg egy vagy több (?) embert. De nem, ennyire nem tapintatlan, hogy megkérdezze. Hallott róla másoktól, hogy metamorfmágus. De a kulcsszó itt az, hogy hallott. Nincs más forrása csak a pletyka, beszélgetések, lopott szavak. Hogyan bízhatna meg ennyiben?
Jobb kezének mutatóujját feltartja a fiú előtt. Időt kér. Nem szeretne meggondolatlan szavakat kimondani, így inkább végiggondolja, megfogalmazza előbb magában a mondandóját, csak azután kezd bele.
- Mindig is érdekes volt számomra, hogy az emberek mennyire hiszékenyek. Mennyire feltétlen megbíznak abban, amit hallottak. Szerintem a társadalom egyik legnagyobb mérge a pletyka és az ítélkezés. Azt sem tudjuk milyen a másik, máris jelzőket aggatunk rá. Szóval én azt gondolom, hogy elegem van abból, hogy mások véleményét böfögjem vissza. Tehát amíg be nem bizonyítod, hogy gyilkos vagy, addig ne haragudj, de nem foglak annak tartani. Remélem ezzel együtt tudsz élni – hangja végig megfontoltan csendül, a végére azonban mosoly kúszik az arcára és egy cseppet fel is nevet, hogy aztán visszasüllyedjen a csönd jótékony burkába. Nem tudja Krisztián mire számított, milyen reakciót várt. Habár végigrágta előtte, a mondatai mégiscsak pillanatnyi elmeszülemények voltak. Fürkésző tekintettel néz az eridonosra. Nem úgy viselkedik mint az eddigi főnixek akikkel összehozta a sors. Sokkal zárkózottabb.