BK Fórum - Őszike néni könyvesboltja

Alegria

Kivételesen már hajnalban éber állapotba került, pedig szeret sokáig aludni, még akkor is, ha az ablakokon már nemcsak beszivárog a fény, hanem egészen elárasztja, betölti világosságával a hálószobát. Olyankor találja csak meg igazán a számára legkényelmesebb pozitúrát, hol elnyújtózva keresztben az ágyon, hol félig lelógva arról, máskor összegubózva annak közepén. Ilyenkor a lepedő és takaró persze már régen a földön gyűrődik, valamikor az éjszaka közepén tűnik el észrevétlenül, hogy Lilla aztán minden reggel meglepődjön ágyneműje hiányán. Ma viszont olyan hamar pattantak ki szemei, hogy odakint még csak éppen pirkadt. Az ég vörös színekben pompázott, a nő pedig az ágya szélén ülve, lábait maga mellé húzva gyönyörködött a természeti jelenségen. Ritkán lát ilyesmit, mint ahogy Naplementét sem nézett hosszú évek óta. Az életéből valahol, valamikor kivesztek az igazán nagy dolgok, amelyek minden nap csöndesen történnek meg körülötte, de ő mégsem figyel fel rájuk. Most, a pirkadat jelenségén ámulva ébred csak rá, hogy valójában mi minden mellett haladhat el úgy, hogy nem érez semmit, hogy nem tud róla semmit, és hogyha majd egyszer meghal, talán csak ezeket a figyelmetlenségeit fogja megbánni, semmi mást. Amint felkel a Nap, ő megnyomkodja időközben elzsibbadt tagjait, majd lebotorkál recsegő lépcsőin, s a konyhába érve kakaóporért és tejért nyúl. A pult mellett issza meg az elmaradhatatlan reggeli italát, hogy aztán bögréjével együtt elmosogassa a tegnapról megmaradt edényeket is. A konyha rendberakását a nappali követi, ahol még a földön is könyvek hevernek szerteszét, s ő ismét a könyvespolcokra teszi őket, bár jól tudja, hogy estére újabb példányok kerülnek majd puha szőnyegére. A kötetek polcra helyezése közben veszi észre, hogy hiányzik az egyik kedvenc könyve. Egy pillanatra bénult arckifejezéssel nézi az üres helyet, ahol lennie kellene, majd hátrébb lép, ujjával megtámasztja állát, s hangosan hümmögve pörgeti utolsó emlékképeit Kafka összes művéről. Kizártnak tartja, hogy otthon hagyta volna, hiszen még emlékszik is arra, hogy bedobozolta sötét borítású könyvét, de abban is biztos, hogy Bogolyfalván még nem vette le a szekrényről. Igyekszik higgadt maradni, és bár legszívesebben felhívná anyukáját, hogy legyen szíves, és nézze meg szegedi otthonukban a keresett művet, sajnos térerő hiányában nehezen tehetné. Telefonálás helyett szobájába rohan, ruhásszekrényében válogat, majd a megfelelő darab kiválasztása után pénztárcáját szorongatva zárja be a bejárati ajtót, végül a kaput is. Tudja, hogy van a faluban egy régi könyvesbolt, de eddig még messze elkerülte azt, mert, ha ő betér egy ilyen helyre, akkor hajlamos egész vagyonát egyszerre ott hagyni. Úgy siet, hogy a bolt előtt először véletlenül elmegy, majd az utcasarkon idegesen visszafordulva pillantja meg Őszike néni könyvesboltjának cégerét. Kapkodva nyit be a csilingelő ajtón, majd egy halk köszönés után azonnal beleveti magát polcokon pihenő címek áttanulmányozásába. Éppen az őt érdeklő huszadik századdal foglalkozó rész következne, amikor nem fér oda a kötetekhez, mert egy csinosan felöltözött lány útját állja.
- Ne haragudj - szólítja meg ideges mosollyal őt, s a polc felé mutatva fűzi tovább gondolatait. - Elveszett az egyik könyvem, és muszáj megnéznem, hogy itt van-e! Esetleg a nézelődés közben nem találkoztál Franz Kafka összes művével?