Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=738450#post738450][b]Rentai Bálint - 2018.10.28. 14:14[/b][/url]

Közeleg Szira és a húgom Virág születésnapja is én pedig nem túl kreatívan azt gondoltam, könyvet ajándékozok mindkét nőnek. Az mondjuk már más tészta, hogy mit, mert elég különbözőek és még véletlenül sincs bennük semmi hasonlóság. Így eléggé feladják a leckét választás terén. Ettől függetlenül bízom benne, hogy Őszike néni boltjában találok mindkettőjüknek megfelelő kötet, még akkor is ha órákig kell böngésznem a polcok között. Na és persze az sem kizárt, hogy magamnak is találok pár érdekes olvasni valót.
Szóval viszonylag lelkesen nyitok be az üzletbe és kezdem el kutatni a polcokat el-elolvasva a címeket, egy-egy kötet lekapva és bele is pillantva a tartalomba. Ahogy így haladok egyik polctól a másikig, megakad a szemem egy könyvön. "Mágikus megtermékenyítés: mindenre van megoldás". Elkerekednek a szemeim, még el is pirulok, érzem. Egy pillanatig habozok aztán csak lekapom a könyvet és a kosaramba teszem. Leveszek másik két ártatlannak tűnő kötet is, csakhogy takarják a nem mindennapi címet, és tovább nézelődöm. Egy inkább gyerekeknek szóló részhez érek és rögtön temérdek ötletem támad, Szirának és Virágnak is vehetek nyugodtan gyerekkönyvet. Más-más érvvel, de biztos vagyok benne, hogy örülni fognak. A kosaramat a földre teszem és érdeklődve pásztázom a könyvek gerincét. Annyira elmerülök az olvasgatásban, hogy észre sem veszem, nem vagyok itt egyedül, s egyszer csak egy nyújtózó kézre leszek figyelmes.
A könyvért nyúlok, amit le akar venni: Én kicsi pónim? Érdekes, belelapozok, elmosolyodom. Virág rettentően örülne ennek, de nem vagyok ennyire gonosz.
- Tessék, - adom pár másodperc után oda a... srácnak? a könyvet. Egy pillanatig talán meglepettnek tűnök, de nagyon gyorsan túl teszem magam a dolgon. Semmit nem jelent, hogy ő pont ez a könyvet akarta, elvégre én is másoknak nézek könyvet - Ugye ezt szeretted volna? - kérdezem kissé azért még bizonytalanul és visszanézek a felső poncra ahonnan a könyvet vettem le, hogy milyen más kötetek akadnak még ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=738459#post738459][b]Rentai Bálint - 2018.10.28. 15:46[/b][/url]

- Nincs mit - felelem könnyedén és ahogy bebizonyosodik, hogy valóban ezt a könyvet szerette volna, tovább nézelődöm, hogy akad-e másik, hasonlóan színes és pónis, vagy unikornisos, amit a húgomnak adhatnék. Mert bár Virág már felnőtt, azért belül ő örökre kislány marad és egész biztos, hogy értékelne egy ilyen könyvet. De a többi cím inkább Disney klasszikusnak menne el, mint póninak, így megkerülöm a fiút és odébb állok, tovább kutatva megfelelő könyv iránt. A kosaramról teljesen megfeledkezem, az ott marad a fiútól alig két lépésre én viszont gyorsan böngészem a címeket és hamar két-három polccal odébb vagyok. A mese könyvek véget érnek, helyettük olyanokba botlok, amiket még véletlenül sem olvasnék el. Gyorsan fordulok is és a bolt egy másik sarka felé veszem az irányt. Szakács könyvek! Ez tetszik. Én annyira nem szeretek főzni bár tudok - a szükség nagy úr, a speciális diéta mindenre megtanít - Szira pedig nagyon igyekszik, de neki sem megy mindig minden jól. Most hogy nagy hype a szénhidrát mentes vagy alacsony szénhidrátú diéta talán találok olyan kötetet, ami hasznos lenne. Bár kétlem, hogy ez jó ajándék, mert végső soron én járnék jól vele, nem ő. De azért nézelődöm rendesen, hátha... Ha nem leszek elégedett a végén még vehetek neki egy másik könyvet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=738707#post738707][b]Rentai Bálint - 2018.10.28. 21:20[/b][/url]

Elmélyülten ácsorgok a szakács könyvek előtt, amikor valaki megszólít. A hang fiatal és magáz, és amikor megfordulok a korábbi fiú áll velem szemben. Az első döbbentségem, hogy ennyire öregnek látszom, hogy már magáznak, után jön az újabb, hogy a kezében egy kosár helyett kettő van.
- Az enyém? - kérdezek vissza kissé értetlenül és lepillantok a felém nyújtott kosárra. Nem ismerem fel a benne lévő könyveket, s már majdnem rávágom, hogy nem, nem az enyém, amikor eszembe jut, hogy mi volt a kosaramban és hogy gondolkozás nélkül dobtam rá két másik könyvet. Most látom, hogy az egyik "Az anyaság nehézségei" és ahogy a kosárért nyúlok és arrébb tolom a kötetet, hogy lássam az alatta lévőket egy másik csodás cím tárul fel előttem: "Lingam masszás..." ezt már nem is olvasom tovább. Te jó ég.
- Határozottan nem - vágom rá, de érzem, hogy enyhén elpirulok. Pedig látom, hogy az áhított könyvem is ott lapul harmadiknak a kettes alatt. De khm... Mit gondolhat egy ilyen kis srác, aki engem magáz, hogy ilyen könyveket akarok venni. Bár a masszázs lehet nem is rossz... Megrázom a fejem, aztán rájövök, hogy ez sem javít a kialakuló cikis helyzeten.
- Öhm... de tudod mit? Inkább viszem én. A te kezedben hülyén néz ki. Amúgy meg... - Elveszem tőle a kosarat, játszva a jó fej nagy tesót, de aztán megakadok félúton, mert ha most azt mondom neki, hogy tegezzen az mennyire cukrosbácsisan hangzana már? - Felejtsd el.
A könyv kupac tetejére bedobom a szakácskönyvet, amit eddig a kezemben tartogattam, és már fordulnék is el, hogy tovább menjek, de egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat.
- Te figyi... öregnek látszom, vagy miért magázol? - kérdezem meg végül suttogva, kicsit közelebb hajolva hozzá, mert ha azt mondja, hogy öregnek látszom, akkor nagyon szomorú leszek, azt pedig azért nem szeretném, ha mindenki látná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=739498#post739498][b]Rentai Bálint - 2018.11.03. 11:16[/b][/url]

Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy minden egyes mozdulatommal csak rontok a helyzeten. Először elveszek tőle egy rakás intim könyvet, aztán jól ráijesztek, hogy közelebb hajolok és sugdolózni kezdek. Mint valami rossz pedofil. Legalábbis nekem anno hasonló elgondolásaim voltak az olyan alakokról, bár szerencsére sosem találkoztam eggyel sem. Szóval könnyedén lehet, hogy csak az én fejemben élnek fura képek róluk, a valóságban pedig tök másként cselekednek. Mindenesetre, ami megtörtént az megtörtént, vissza már nem tudom csinálni, így marad a reménykedés meg a várakozás a válaszra. De azért felegyenesedem újra, hogy ne legyek nagyon benne a személyes terébe. Mondjuk a reakcióiból azt gondolom az övé jóval nagyobb, mint az enyém. Bocsesz.
- Tényleg nem? - kérdezek vissza, immár kiegyenesedve, amikor azt feleli nem látszom öregnek és nem magáz többet. Aztán át fut a fejemen, hogy lehet csak új Magyarországon. De ahhoz meg túl jól beszél... Vagy bűbájt használ? Nehéz eldönteni. De azért kell a megerősítés - Vagy csak azért mondod, hogy megnyugtass? - kérdezem és a karjaimat kosarastul keresztbe fonom. Érdekes egy művelet, de sikerül. Igaz a kosár kicsit nekicsapódik a mögöttem lévő polcnak, pár könyvet hátra tolva, de ez részlet kérdés. Kíváncsian várom a választ és remélem, hogy nem csak megnyugtatásból mondja, amit mond, de azért tartok tőle, hogy de.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=739840#post739840][b]Rentai Bálint - 2018.11.06. 17:34[/b][/url]

Ami azt illeti, nem győz meg. De félek összecsinálja magát, ha még egy kérdést felteszek a témában. Rettentően félénkek tűnik, így inkább ráhagyom egy nagy sóhajjal.
Visszakapom-szerzem a könyves kosaramat is - ami ugye nem az enyém csak de - és már mennék is tovább a magam dolgára, eldöntve, hogy az előbbi színjáték után inkább mégsem kérek tőle segítséget. Nem azért, mert nem lenne jó segítő. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lenne. Sokkal inkább azért, mert nem akarom még jobban a frászt hozni rá, meg azt a bizonyos látszatot kelteni, amit keltek. Szóval indulnék tovább, amikor megkérdezi, amit, és egy pillanatra megtorpanok, meg pislogok kettőt. Mert hát na. Hogy magyarázzam ezt el neki.
- Khm... Hát ööö... Majd ha elmúltál 18, akkor esetleg elmondom... vagy elmondja valaki más... - motyogom zavartan, és megvakarom a tarkóm, aztán elfordulok, majd vissza, mert az jut eszembe, hogy lehet pont emiatt esetleg előbb utána akar majd nézni. - Az egy nagyon rossz fajta masszás. Még az ellenségeimnek sem kívánnám soha. Szóval lehet jobb, ha 18 után sem akarod tudni.
Mindezt persze viszonylag halkan mondom neki, és remélem, hogy az első pírt, amit a kérdés váltott ki belőlem, le tudom küzdeni és komolyan tudom előadni a második részét a mondanivalómnak, ezzel azt a látszatot keltve, hogy ez valamiféle kínzás és nem az, ami valójában. Még bólogatok is hozzá, miután befejeztem a mondatot. Kegyes hazugság, az ártatlan lelke megóvása érdekében. Emiatt senki nem nézhet rám szúrós szemmel. Mire 18 lesz, addig meg úgyis elfelejti hatszor az egészet. Remélhetőleg megérti, és nem kérdez tovább a témával kapcsolatban. Én pedig igyekszem a kosarat is úgy tartani, hogy se ez a könyv, se a többi ne legyen szemmagasságban neki, és még véletlenül se olvashasson el több, könyvcímet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=745099#post745099][b]Rentai Bálint - 2019.01.05. 13:01[/b][/url]

Fogas kérdés. Vagyis lehetne az is, de azért annyira mégsem az. Kreatívnak érzem magam ma nagyon.
- Azért mert ha veled történik ez a rossz, nem árt ha tudod, hogy mi az és hogyan védekezhetsz ellene. Meg ugye azt sem árt tudni hogy rossz dolog. - Vagy nem? Na jó, lehet annyira mégsem volt jó válasz ez, de lényegtelen. Annyira kis naiv szegénykém, szerintem neki elég lesz ez is.
- Nos, öhm... Bár nem az enyém ez a kosár, de kedves tőled, hogy megpróbáltad visszaadni a tulajdonosának. Tartsd meg a jó szokásaidat - kezdek bele kissé sután, de egészen belejövök. Igyekszem megdicsérni, és így valamennyire megköszönni. Bár visszamentem volna magamtól is, amint rájövök, hogy nincs meg a kosaram. - Megyek és leadom a kasszánál őket - fejezem be, aztán biccentek egyet a fiúnak elköszönés gyanánt és a pénztár felé veszem az utam. A lányoknak ma nem lesz könyvük. De ez van. Ezt kell szeretni. Én szeretnék minél előbb egy szatyrot, amibe belerakhatom ezeket a könyveket anélkül, hogy bárki más megcsodálná a címeket.
Gyorsan fizetek és azért még visszapillantok, hogy az előbbi fiú elkezdett-e már mással foglalkozni, mert nagyobb bűntudatom lenne, ha ráébredne, hogy végig hazudtam neki, mint amennyi már amúgy is van. Ha nem figyel, akkor elveszem a szatyrot a könyvekkel, ha meg mégis nézne, akkor megbeszélem az eladóval, hogy kicsit később visszajövök a könyvekért, mert előbb valami mást kell elintéznem. Így vagy úgy, végül elhagyom a boltot és rágyújtok egy szálra, mert kell a lelki békémnek valami, hogy meggyőzzem magam, a kegyes hazugság jó dolog.