Kilt úr

 Még van pár nap évnyitóig, a nyár utolsó meleg napjai ezek, a levegőben már az őszi avar illata árad, sorra veszi be a házak közé, s az én szívembe is magát a komor barna bánat. A csend ami egész nyáron táram volt most még erősebben körülölel. Előző este érkeztem vissza a Kastélyba és ma elindultam, hogy pár könyvet beszerezzek, amikben hiányt szenvedek.
 Utam komótos léptekkel teszem, ruhám hollófekete, cipő, szoknya és blúz, hozzá mell alatti fűző, csak a vadság kedvéért. Hajam fonatból tekert kontyban tarkómra tűzve viselem, szemüvegem a nap sugarától sötéten ül orromon. Belépve a könyvekkel zsúfolásig pakolt boltba a zárt térhez hozzá kell még szoknom. Pár pillanat után odalépek az eladóhoz és megérdeklődöm merre találom a Gemmológiával foglalkozó köteteket. A hölgy irányt mutat én pedig elindulok mélyen a helység hátuljába.
 Böngészek, kezemre halmozok vagy öt-hat írást és azokkal balanszírozok kifelé, hogy fizessek, amikor egy bohó diák, ismereten, elsős fajta hirtelen kilép elém és meglök. A lendület engem nem, de a könyvhalmot leborítja amit hordoztam. Nagy csattanás, pergő lapok hangja hallik, és én csak magamban szitkozódom nagyot. Leguggolok és elkezdem felszedegetni a könyveimet, a gyermeket keresem szememmel, de az már eliszkolt, s árkon bokron túl jár.

Kilt úr

 Egy ifjú toppan elém a semmiből és kapkodja fel villámnál gyorsabban a könyveimet. Miközben lehetőséget kér, hogy segíthessen és szólni sem tudok, pislogok kettőt és már volt-nincs szertehullott kötetkupac. Mind a kezében van és nyújtja őket felém. Átveszem a szakirodalmat miközben csak egy halvány mosolyra futja megjegyzésére. Nincs jó kedvem, nem tudok még annyira sem kedves lenni mint szoktam, ami úgy szólván alapjában véve is morózus természetemből fakad. Amíg ez átjárja agyam tekervényeit a fiú bemutatkozik, a neve ismerős, de talán csak Zoli miatt, ó a fene vigye már megint eszembe ötlött az az átkozott levél. Gyorsan elterelem gondolataimat és viszonzom az illendő üdvözlést.

- Artemisia Rubya, örvendek. Ön is vásárolni jött, vagy csak azért ugrott be, hogy egy ügyetlen professzornő segítségére siessen lovagként?

 Kérdezem és közben megindulok a boltos nő felé, asztalára teszem a könyvet és míg a hölgy azokat beblokkolja és fizetek várom az ifjoncot. Ilyenkor szoktak megszeppenni és elinalni, mert ugye azért az a felnőtt aki őket egyenrangúként kezeli elég szokatlan, bár lehet, hogy csak én vagyok e témában tudatlan. Mindig így bántam a környezetemben élő gyermekekkel, a betegeimmel sem úgy beszéltem egykor, hogy ők alacsonyabb rangúak nálam és ezért sokszor meg is kaptam, hogy lealacsonyítom a Gyógyítók rendjét. Nem érdekelt, mert a visszajelzések mást mutattak, míg utánam a gyógyulni vágyók kutattak, pedig csak segéd gyógyító voltam, addig a neves öntelt kollégáimat messze elkerülték.  

Kilt úr

 Korához képest nagyon választékosan beszél ez a fiú, gondolom magamban, ahogy hallgatom hozzám intézett szavait. Elkísér a pultig, ahol az eladónő szakszerűen beblokkolja és csomagolja is a köteteket, melyeket kifizetek. eközben Kilt úr körbenéz és látom elmereng, néha jó is az ha megmártózunk emlékeink hűsvízű tavában.
 Elnézést kér azért, hogy egy társa fellökött az imént, ez számomra furcsa, de persze jól esik. Elgondolkozom vajon melyik ház tagja lehet. Rellonos talán, mert bár illedelmes valami végtelen elszántság bujkál a hangjában, Ombozi úr az aki beugrik róla. De nem, azt hiszem mégsem a Sárkányok gyermeke, inkább az enyéim közül való lesz mégis. Ezt bizonyítja az is, hogy felajánlja elkísér és cipeli könyveim, Szfinx a lelkem, immár nem vitás, igazi Levitás.

- Köszönöm. Akkor indulhatunk is vissza a Kastélyba, egyenesen a házvezető helyettesi laktérbe. Közben pedig elárulhatja mitől lett hirtelen ilyen zaklatott?

 Kérdezem, mert tekintetében furcsa fényt láttam csillanni és minden rezdülése ezt sugallja számomra. Mintha marcangolná magát mélyen legbelül és nem értem az okát, hiszen nemesen cselekedett, hogy segítségemre sietett és most málhásomként cipeli terhemet. Becsületére válik mert elég nehezek azok a fránya köves könyvek, pedig csak papírok nem malachitlapok.

- Ha azért aggódik, hogy segít és ez nem válik javára, ne tegye. Az önfeláldozás képessége áldás. A gyógyításhoz kötődők egyik mértékadó jellemvonása.

 Nem kell semmilyen különleges adottság, hogy sejtsem valami a pillanat töredéke alatt változott meg benne és mivel szeretek tisztán látni ilyen ügyekben ezért érdeklődtem nyíltan arról, ami foglalkoztat vele kapcsolatban, s nem titkolt célom kizökkenteni is egyeben az előbbi nyílt rákérdezéssel és utóbbi mondataimmal.

Kyle Donovan
 
 Lassan minden visszatér a régi kerékvágásba, az élet megy tovább és visszatértem én is a svédországi kiruccanásból. Megszerettem azt a hideg helyet, pedig ezt álmomban sem gondoltam volna. Olyan sok kellemes percet éltem át rövid ott tartózkodásom alatt, mit már rég.
 Ma pedig, első utam rögtön ide vezetett a könyvesboltba, hogy beszerezzek néhány nyelv és utikönyvet. Ahogy álmos szemeimből hideg vízzel kimostam az éjszaka nyugodalmát eszembe ötlött miért ne tanulhatnék meg pár szót és térhetnék vissza valamikor a közeljövőben egy kicsit hosszabb időre, mondjuk a nyári szünetre, mint önkéntes gyógyító, hiszen láttam, hogy most is kerestek embereket. Kapva kaphatnék hát az alkalmon.
 Hajam kiengedve hagytam, fekete pulóvert, sötétszürke, bal oldalán combig sliccelt szoknyát, hozzá térd alá érő csizmát vettem fel és vádliig érő bőrkabátot, nyakamba élénk kék sálat kanyarítottam. Így indultam el ide a boltba, ahol most serényen sorjázok a polcok között a megfelelő köteteket keresve.

Kyle Donovan

 Egy magas férfi állja most utamat, szinte szédülök miközben felnézek rá. Az előbb sikerült majdnem felborítania, ahogy egyszerre indultunk el ugyanazon polc felé. Nem tudok mit mondani, hiszen előbb tekintetemmel meg kell keresnem az égben, azt a pontot, ahol a szeme van. Úgy harminc centi lehet köztünk, ami arra minden bizonnyal elég, hogy ha esni kezd arról ő értesüljön hamarabb.

- Semmi gond, a fő, hogy meglátott. Az lett volna csúnya baleset, ha nem. Amúgy Artemisia Rubya professza vagyok, innen az Iskolából.

 Mondom miközben apró kezem nyújtom fel neki, hogy ha már így összetalálkoztunk akkor meg is ismerjük egymásnak legalább a nevét. Ha pedig már tudni fogom ki ő könnyebb lesz megkérnem, hogy vegye le nekem azt a kötetet amiért indultam a nevezett polc felé.

Kyle Donovan

 Tehát belebotlottam a falu új pálcakészítőjébe, hallottam hírét, hogy megérkezett, de mivel az én vesszőm remekül szuperál, már amikor használom és nem mugli módra intézem a dolgaimat, nem terveztem meglátogatni, most mégis sikerült. Persze ennek nagyon örülök, hiszen mindig jó az új ismeretség, főleg egy olyan kicsire nőtt nőnek egy ilyen nagyra nőtt férfivel mint mi ketten. Nevetve felelek.

- Oh, igen, kérem vegye le nekem onnan a magasból azt a kötetet, ha már ilyen szép nagyra nőtt én meg ilyen aprónép méretűre sikeredtem. Aztán pedig mesélje el mi járatban van a könyves boltban, ez is jó téma lehet azt hiszem.

 Felmutatok a mennyezet alatt kicsivel húzódó polcsoron található kis vörös kötetre, ami egy pár nagy szürke közt árválkodik és a gerincén a "Svéd orvos-gyógyítói szaknyelv-szótár" név díszeleg. Most erre lesz azt hiszem a legnagyobb szükségem, mielőtt kiutazom önkéntesnek a nyári szünet idejére átböngészem és hátha jól jön majd ez a fajta felkészültség is odakinn.

Kyle Donovan

 A kért kötetet a férfi egy mozdulattal levette nekem a polc tetejéről. Nos igen, akit a sors két méter körüli termettel áldotta? meg, annak könnyű ugyebár véghez vinnie egy ilyen egyszerű feladatot. Mosolyogva veszem el a könyvet és lapozok bele. Ez az ami most kell. Közben hallgatom Kyle-t és mosolygok szavain. Igen a munka már csak ilyen, néha elveszünk benne, néha meg az unalomban, de ez így van jól.

- Ne haragudjon, de mennem kell, sajnos. Köszönöm, hogy levadászta nekem ezt a szép és hasznos kis könyvet. Remélem azért még találkozunk! Minden jót, viszlát!

 Köszönök el és már szedem is a lábam, mert, mint mindig mostanában, erős késésben vagyok. Semmi sem zavar jobban, mint az, ha nem vagyok hű az általam reggel ébredés után megtervezett időbeosztásomhoz. Manapság sűrűn előfordul, hogy valami miatt csúszásba kerülök. Azt hiszem át kell értékelnem a mai napirendemet is útban a Kastély felé.