36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. szeptember 8. 23:44 | Link



Közeledik az új tanév, és ez egy fontos, mondhatni hagyományos dolgot is magával hoz: lassan ideje megvennem az új tankönyveket. Jövőre mestertanoncként folytatom tanulmányaimat a Bagolykőben. Ha minden a terv szerint alakul, még néhány év és szüleim után egy újabb botanikussal gazdagodik majd a Scotti család. Vicces, hogy a kisebbik fiú viszi tovább a családi mesterséget, és minden bizonnyal a fogadó üzemeltetését is, hiszen a bátyám évek óta Franciaországban él, a bájitalokkal való kísérletezés miatt az utóbbi időben baglyokat is ritkábban, kurtább üzenetekkel a lábán küld, de legalább tartjuk a kapcsolatot. Felnőttünk, azt hiszem. Tudom, hogy neki is és nekem is megvan a saját kis élete, és legalább a nyáron együtt tudtunk tölteni néhány hetet.
Egyik háztársam kíséretében látogatok el a könyvesboltba. Egyelőre csak nézelődni szeretnék. Hangolódom az elkerülhetetlenre. Idén már szükségem lesz néhány komolyabb szakirodalomra, amolyan tanulmánykötetre is. Sajnos a kötelezőkkel mit sem érek a különböző projektfeladatokon. Így most valami olyat akarok keresni, amit nem minden botanika szakos hivatkozik le a beadandójában. Cameron egyébként új srác, még Sárki bá' bízott meg azzal, hogy az átjelentkezése kapcsán mentoráljam a beilleszkedését, illetve hogy átsegítsem az első itteni vizsgaidőszakán. Azóta egész jól összehaverkodtunk, úgyhogy most elhívtam magammal, hogy ne legyek egyedül. Legalább világot lát.
- Voltál már itt? - érdeklődöm felé fordulva. - Jól jegyezd meg, jöhet minden, ami valamilyen módon kapcsolódik a növényekhez - nyitom ki előtte az ajtót, hogy betessékeljem a bolt bejáratán.
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 9. 23:09 | Link



A vizsgákban általában egyetlen egy pozitív dolog van. Hogy véget érnek. Előbb, vagy utóbb, de véget érnek, az emberek pedig boldogan élik tovább életüket, nincsen felesleges stressz, aggodalom, kialvatlanság. Már csak azt nem értem, hogy miért vannak, hogyha az égvilágon senki sem szereti őket. Annyira meg lehetne oldani ezeket év közben is, de így év tanév végén, ömlesztve az összes ritka rossz megoldás, nem tudom, hogy nem látják ezt a minisztériumnál.
Mindegy is, a lényeg, hogy inkább utóbb, mint előbb, de véget értek ezek idén is, szóval mindenki csinálhat amit akar. Reggel kérdezte egy háztársam, hogy van-e kedvem elkísérni őt könyveket vásárolni a faluba, én meg igent mondtam. Nem igazán voltak terveim, a társaságot meg én is szeretem. Andrejjel még első napjaimban futottam össze. Igyekezett segíteni dolgokban, hogy zökkenőmentesen tudjak beilleszkedni, meg ilyenek. Nem mellesleg prefektus amúgy. Szöges ellentéte nekem a srác, de jó fej, én pedig nem bánom, ha különböző emberek alkotják a barátaim körét.
- Nem igazán. Már elhaladtam korábban előtte, de nem fáradtam beljebb. - Nem volt még sok szerencsém a faluban szétnézni. Csupán egyszer jártam errefelé, mikor Rizával lelátogattunk augusztus elején a Candyland fesztiválra. Akaratlanul is elmosolyodok az emlékeken. Bizarr egy rendezvény volt. - Te gyakran jársz ide? - Érdeklődöm jómagam is. Alapjáraton szeretek olvasni, hasznos időtöltésnek tartom. Nem kizárt, hogy a közeljövőben még gyakran fogok átlépni ezen a küszöbön.
- Minden ami zöld - bólintok, picit viccesre véve a figurát. Lenyűgöző, hogy valaki ennyire odalegyen a botanikáért. Számomra ez annyira távol áll, hogy korábban elképzelni nem tudtam, hogy létezik ilyen ember. Nincs ezzel baj természetesen, sőt.
Ahogy biccentettem egyet a boltos srácnak amolyan köszönésképp, el is indolok a polcok során természettudományi köteteket keresve.
- Minden ami zöld - ismétlem ezúttal már inkább csak magamnak, fojtott hangon.
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. szeptember 9. 23:09
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. szeptember 10. 19:13 | Link



- Akkor épp itt az ideje, hogy szétnézz - veregetem meg a vállát barátilag. Sejtettem, hogy a könyvesbolt nem az első helyen szerepel az úti céljai között, pedig előbb-utóbb a tankönyveket is be kell szereznie valahonnan, illetve egyesek álláspontjával ellentétben mindenki talál itt kedvére való olvasmányt. Ha már az internet csak nagyon körülményesen érhető el a varázslók számára, legalább a könyvekhez ragaszkodjunk unaloműzésként.
- Időszakosan. Ha kedvem tartja... De mostanában nem sok időm volt olvasgatni. Ajánlom még a gyorséttermet és a cukrászdát, azok is itt vannak a közelben - merengek el, hogy mi az, amit még esetleg meg kellene említenem a fiúnak, hogy később felkereshesse a faluban. Ki kell használni azokat az alkalmakat, amikor szabad lejárást kapunk.
- És téged milyen könyvek érdekelnek? - kérdezem tőle arra az esetre, ha az én oldalamon tűnne fel egy általa keresett műremek. - Biztosan van itt olyan, amit bűvészeknek szántak, talán a varázs és varázstalan világ összehasonlításán alapulva. Jut eszembe, egy trükkel még nekem is adósom vagy - vigyorgok rá háztársamra, ha már az előbb ő is olyan viccesre vette. Velem aztán lehet, mondjuk néha kicsit túllövök a célon.
A szemközti polcokat kutatom át ott, ahol a természettudományi könyvek jellemzőek. Kicsit zsúfolt, kicsit kaotikus ez a könyvesbolt, de valahogy pont ettől otthonos és jellegzetes. Sok olyan könyv van, ami már ismerős, hiszen korábban is hoztam már innen tanulmányozni valót, míg más a szüleimnél hever.
- Ja, és amúgy hol könnyebb a vizsga? Itt vagy ott? - nem nézek hátra, a könyvgerincek feliratait motyogom közben magamban.
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 11. 22:44 | Link



Csak heves bólintásokkal felelek Andrej javaslataira, jelezve, hogy igen, benézek majd ezekre a helyekre is, amint időm engedi. Mondjuk elég fals ez az állítás, hisz most már időm, mint a tenger, nem igazán vannak terveim a szünet kezdetéig, akár közvetlen könyvesboltozás után mehetnék felfedezni a falu további helyeit. Majd még meglátom.
- Leginkább az ilyen ősrégi bűvészetről szólók, azok az igazán jók. - Sokan esküdnek rá, hogy a régi trükkök a legjobbak, amikről még nem készült hatszáz videó, csak könyvekben jegyezték fel őket. Én is közéjük tartozom. - Meg az ilyen pszichológiaiakat is adom nagyjából, jöhetnek az olyanok is - teszem hozzá. Szépen nézünk ki, a végén még egymásnak veszünk könyveket.
Csak egy mosollyal és egy "rajta vagyok"-al reagálom le barátom megjegyzését, adósságomat illetően. Egyből el is kezdek keresni potenciális tárgyakat egy spontán trükkhöz, ha már ilyen szépen kéri. Tulajdonképpen van egy pakli kártya a farzsebemben, de az semennyire sem speciális, ha azt nézzük. Látott már párszor kártyával mesterkedni mások előtt, sőt egyik trükkömet közvetlen mögülem nézte végig, utólag kénytelen voltam elmondani a titkot is.
- Az itteniek nehezebbek - felelem gondolkodás nélkül, miközben könyvről-könyvre jár a szemem, a címeket olvasva. Lehet nem tűntek volna nehezebbnek, ha nem kellett volna többet készülnöm rájuk a tantervbeli letérések miatt. Jövőévben, mikor már egész évben az itteni tanterv szerint fogok tanulni, pontosabb választ fogok tudni adni.
Hosszas keresgélés után állapodik meg a szemem egy "Kárpátok Gyógynövényei" nevezetű köteten, melynek borítóját egy sor hegycsúcs, pár kacifántos betű illetve három egymástól eltérően kinéző gaz növény díszíti. Mondtam én, hogy zöld. El is mosolyodok a gondolatra, majd a kötetet kinyitva jön a megvilágosodás. Mosolyom szélesebbre nyúlik, úgy zárom be a könyvet, s lépek oda Andrejhez. Kitartom előtte, egy kézzel tartva új szerzeményemet, s színpadiasan szólalok meg:
- Háromra elkezdem átpörgetni a könyv lapjait, a te dolgod, hogy egy általad választott időpontban megállíts, majd megjegyezd az oldal számát, amelyiken megálltunk. Mehet?
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. szeptember 20. 17:57
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. szeptember 13. 00:02 | Link



Ősrégi bűvészet? Hogy őszinte legyek, a bűvészetről nem sok könyvet láttam eddig. Vagy azért, mert vak vagyok, s mivel sosem érdekelt igazán, ezért gondolkodás nélkül átfutottam az ilyen könyveken, vagy pedig azért, mert alapból ritkán akad az olvasó kezébe egy ilyen mű. A bűvészet titok marad a legtöbb ember számára. Bolondság azt hinni, hogy léteznek könyvek, amelyben az összes nagy trükköt leleplezik, meg hogy ezek pont egy forgalmas könyvesbolt polcain hevernének.
Javítanék az álláspontomon, mert érdekelni mindig érdekelt, de nagyon bonyolultnak találom ahhoz, hogy foglalkozzak vele. Szeretem átélni a csodálkozást, hiszen ez nem olyan, mint a pálcás mágia, ahol a legtöbb bűbáj kiszámítható, és kis gyakorlással hamar elsajátíthatja őket az, akinek szó szerint a vérében van. A bűvészetben szerintem több mindenre kell figyelni egyszerre. És nagyon sokszor összetettebb technikával érnek el olyan dolgokat, amire a hétköznapi mágia könnyedén képes. Tehát szép dolog, ha efelé nyit úgy, hogy nem kvibli. Mert hát a varázstalanok előtt emelem kalapom, hogy ilyen illúziókat képesek előidézni, ha meg varázsló létére ezt az utat választja valaki, az mindenképp tisztelendő.
- Pszichológia is? Akkor vigyáznom kell veled. Lehet, hogy most is egy trükk hatása alatt vagyok? - viccelődöm a sráccal. Úgy tűnik, az elméje a fegyvere.
Halkan elmormogok egy "gondoltam"-ot a válaszára. De úgy tudom, boldogult velük az idén, legalábbis az Eridonban nagyon ügyeltünk arra, hogy mint újonnan érkezőnek zökkenőmentes legyen az átjelentkezése, és hogy ne érje emiatt sem a közösségben, sem a tanulmányai tekintetében hátrány.
Ujjaimmal végigfutok a könyveken, de a bűvészetről egyelőre nem sokat találok. A természettudományi részleg után itt-ott feltűnik néhány alapvető pszichológiai mű.
- Nézd csak, talán ezek között lehet olyan, amit érdekesnek találsz. Vagy passz - fene tudja, hogy ezek mennyire diákbarát nyelvezetűek. Nem hiszem, hogy egyetemi tankönyveket akar róla olvasni.
Izgatottan lépek elé, hiszen ahogy látom, pillanatokon belül az ígért trükk részese leszek. Valamennyire rémlik a könyv, legalábbis valami hasonló, hiszen elég alap ismernem a térség növényvilágát már, ezért ha benne van és indulhat a show, a lappörgetés közben a háromnegyede táján leállítom, a memóriám pedig van annyira jó, hogy megjegyezzem az oldalszámot - de még az ábrákat is.
- Oké, fogadjunk, hogy bármi is lesz ez, tudni fogom hogyan csináltad. Akkor pedig meghívsz valamire, vagy fordítva. Benne vagy? - kacsintok pimaszul az ajánlatomra.
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 20. 18:40 | Link



- Pontosan - nevetem el magamat. - Sosem tudhatod, hogy épp minek vagy a részese. - Szeretem az ilyesfajta, komolyabb könyveket. Szórakoztatóak számomra és sokat segítenek az emberismerésben, problémák kezelésében, meg hasonlók. Nem mellesleg pedig elég hasznos lehet egy-két trükknél, ha tudom manipulálni az embert. Szegény Andrej még nem is említettem neki, hogy negyediktől tervezek legilimenciát is tanulni. Holy, akkor lesz majd bajban.
- Megvan? - Kérdem pár másodpercre rá, hogy a könyv lapjai megszűntek pörögni az ujjaim közt. Úgy tűnt a srác szemei megállapodtak az oldalszámon, így egy hatásszünettel később bezártam a kötetet. Bőven volt ideje memorizálni a számot. Felmutatom a könyvet, egyik kezemből a másik kezembe helyezve, mutatván, hogy egyik ujjammal sem tartom nyitva azt annál a bizonyos oldalnál. Még egyszer kinyitom és gyorsan átpörgetem az oldalakat, hogy lássa nem hagytam benne semmi fajta könyvjelzőt, szamárfület, vagy ilyesmit.
- Kell amúgy? - Kérdem végül, nyújtva felé a szóban forgó tárgyat. Amennyiben nemleges választ ad, vissza is helyezem azt a polcra, ahonnan vettem, majd folytatom tovább a keresgélést, mintha mi sem történt volna. Fogadni mernék, hogy erre nem számított. Miért is számított volna? Várja a trükköt, a csattanót, meg akar lepődni, és végül meg is lepődik, csak hát nem úgy ahogy szerette volna. Ah de imádom húzni az embereket.
Ránézek az Andrej által talált néhány pszichológia műre is, egyiknek el is olvasom a hátoldalán lévő leírását, de túl száraznak találom. Ez nem nyerő.
- A nénikém amúgy nagy könyvmoly, mondtam már? - Kérdem végül egy-két szótlan perc után háztársamtól. - Otthon vagy háromszázhatvankét könyvből álló gyűjteménye van. Háromszázhatvankét könyv, fel tudod fogni? - Daraboltan ismétlem meg a kérdést, a számot mindkétszer jól kihangsúlyozva. A hangomban hallható egy apró nevetési kényszer. Hirtelen keresni kezdem Andrej tekintetét. Kíváncsi vagyok a reakciójára, remélve, hogy leesett neki. Nem kéne, hogy elfelejtsen egy egyszerű háromjegyű számot pár perc alatt. No, ha ezt kitalálja, esküszöm meghívom valamire. Kétszer is!
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. szeptember 25. 19:34 | Link



Semmit nem szeretnék szem elől téveszteni. Minden apró részletet megjegyzek tehát, tekintetem izgatottan cikázik a szemei, ujjai és a könyv lapjai között. Keresem azt a kis villámcsapásnyi részletet, amikor elrejti a trükköt a cselekménysorozatában. A titkos mozdulatot, amivel később lesokkolhat. Hiába izgulok, próbálok ráérős maradni. Megfontolt voltam az oldalszám kiválasztásánál is. Kis vacillálás után, gyanakvó tekintettel ugyan, de bólintok a fiúnak. Innentől tényleg az övé a pálya. Kápráztasson el. Ahogy egy igazi bűvész teszi. De vajon sikerrel jár? Meg aztán elég menő lenne elsőre leleplezni egy bűvész titkát.
- Na mi az? Csak nem elrontottad? - vonom fel a szemöldökömet. Nem igazán ezt a folytatást képzeltem el magam előtt. De persze lehet, hogy csak az időmet húzza, vagy össze akar zavarni. Megmaradok tehát bizalmatlannak.
- Nem hiszem, hogy tudna újat mondani. Ennél valamivel szakmaibb kéne. Lehet, hogy itt mégse találok olyat - kezdek belenyugodni, de még koránt sem akarom feladni a keresést, hiszen a felsőévesek is kikukáztak valahonnét használható könyveket. Amit pedig én találok neki, az szintén nem jó. A kudarcok után végigfut az agyamon, hogy ez talán mégsem a mi napunk.
- Még nem - vágom rá a kérdésére rögvest, miközben polcokról levett könyvek borítóit, illetve a hátuljain lévő ismertetést olvasom át. A kezembe akad egy különleges növényekről szóló tanulmány, ami igencsak felkelti az érdeklődésem. Botanikus szülők fiaként szeretem magasra helyezni a lécet, olyat választani, amit kihívás gondozni, hisz az otthoni üvegházban korán megszereztem a szükséges alapvető tapasztalatokat.
Először nem esik le, aztán összenézünk, én pedig elnevetem magam. Mi a fene... Ez a srác tud valamit. Elismerően veregetem meg a vállát, illetve mutatok egy lájk jelet. Kell egy kis idő, hogy magamhoz térjek, addig vörös fejjel állok és csak fogom a fejem. Basszus! És mennyire rászedett, amikor úgy tett, mintha továbblépett volna a trükkön. Ezt tuti meg kell bosszuljam valahogy. Visszavágó lesz.
- De hogy jegyezted meg az oldalszámot? - kezdek hangosan gondolkodni - Talán amikor tartottad az egyik kezeddel, valahogy megérezted, ha nem megláttad. Esetleg előtte lapoztad át, így nagyjából érzékelhetted, hol állítom meg. Ez a két tippem van... Na, ki hív meg kit?
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 28. 23:29 | Link



Fontos volt kiemelnem az oldalszámot, hogy Andrejnek mindenképpen leessen miről is van itt szó. Ezek után tényleg nincs már más dolgom, mint, hogy gyönyörködjek a zavart tekintetében, mikor csattan az a bizonyos csattanó. Halljam zakatolni azokat a képzeletbeli fogaskerekeket, ahogy lázasan próbálja megfejteni a titkot, amit nyilván nem fogok csak úgy magamtól elárulni.
Nem is marad el az öröm amire vártam, Andrej valóban meglepődik, egy pillanatra mintha teljesen le is fagyna, belőlem pedig kitör a nevetés. Ezt imádom a bűvészetben. Úgy okozol örömet, úgy lepsz meg embereket, hogy közben nem árulsz el semmit. Nem tudják mit csinálsz, nem tudják, hogyan csinálod, mégis élvezik.
- Na várom az ötleteket - tárom szét a karomat, még mindig nevetgélve. Andrej arca teljesen vörösbe borul, csak úgy pörög az agya jelenleg, feltételezem igyekszik rájönni, hogy mégis hogyan vertem át. Hisz ezt tettem. Mindig ezt teszem. Átverek embereket. Elmondom nekik, hogy átfogom őket verni és akkor meg is teszem.
- Vaagy, az is lehet, hogy ráerőltettem ezt a lapot. Hogy valójában nem akkor állítottál meg amikor akartál, hanem amikor én akartam, hogy megállíts - felelem nemes egyszerűséggel. Ezzel adok neki egy harmadik opciót amin gondolkozhat, s ezzel reményeim szerint végképp összezavarom. Szegény, ha tudná, hogy csak szívatom ezzel. Azt azért hiába reméli, hogy elárulom számára, mit és hogyan csináltam. Még ha valójában ki is találja, akkor se bólinthatok rá, ilyen ez. Viszont egyelőre nem kell ezen aggódni, messze jár a valóságtól.
- Szeretem a narancslét. Frissen facsarva - adom szemtelen válaszomat egy kacsintás kíséretében arra a kérdésre, hogy ki hív meg kit. Úgy néz ki te állod az üdítőt drága barátom.
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. szeptember 29. 23:15 | Link



Tippelj, Andrej... Ez a te pillanatod. Hozd helyre a dolgokat.
Egyik ötletemet sem érzem biztosnak. Amennyire ismerem őt, nem fogom tudni kitalálni egykönnyen a trükkjeit. Nem véletlenül tart ott, ahol tart. Hosszú évek gyakorlata van mögötte. Nekem ehhez nincs jó szemem. Csalódottan biggyesztem le a fejem. Nyilván megzavar egy sokadik opcióval. Nem láttam semmi gyanúsat, ezért amiket tippelek, valamilyen szinten logikusnak gondolt feltételezések csupán. Fogalmam sincs, melyik áll a legközelebb a valósághoz, ha pedig többet dobok be neki, azzal bukom a fogadást. Sajnos nem erről volt szó.
- Jól figyelj, mert ezentúl rajtad tartom a szemem. Egy esetleges szabályszegésért kirótt büntetőmunkát már nehezebb lesz kitrükközni - jegyzem meg rosszallóan, szúrós szemekkel. Ha régebb óta ismerne, akkor tudná, hogy alapvetően nem ilyen vagyok, esetleg a hangom árulkodik arról, hogy most ugratásról van szó. Persze ettől függetlenül igaz, amit mondtam. Mindent megfigyelek, és nem szeretek kivételezni, mert ezzel sok barátságomat veszélybe sodornám a kastélyban, nem mellesleg a házvezetőséggel gyűlne meg a bajom. A srác pedig veszélyes, mert tud valamit. Miután kisimulnak arcvonásaim, a hónom alá kapom a megvásárolandó könyvet.
- A cukrászdát tudom ajánlani, hacsak nem azt várod tőlem, hogy az Eridon konyháján facsarjam ki neked személyesen egy ezüsttálcára tett pohárba, Houdini - kacsintok rá vigyorogva. - Beszéljünk meg egy alkalmat. Egyébként mióta is foglalkozol ezzel?
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. október 2. 20:17 | Link



Élvezettel nézem, ahogy a kérdés tovább őrlődik a fiúban. Nincs tapasztalatom a legilimenciában - még - de abban szinte biztos vagyok, hogy a "hogyan csinálhatta" kérdés minimum háromszor már átfutott a fejében. Egyszer biztos elárulom Andrej, esküszöm. Nem. Hirtelen meglepettségemet zabolázhatatlan nevetés váltja át mikor Andrej tippelés helyett fenyegetésbe kezd.
- Nem áll neked jól a fenyegető stílus drága barátom - reagálom le, a nevetéstől könnyes szemeimet törölgetve. - Abszolút nem. De majd belejössz. Bízom benned - veregetem meg a vállát. Fontos dolog ám, hogy megfélemlíthetetlennek és szigorúnak találjanak az emberek ha prefektus vagy. Szerintem. Mindenesetre ráfér egy kis gyakorlás a srácra.
Ha már felmerült a legilimencia, megpillantok egy kötetet aminek gerincén többek között ez a szó is szerepel. Kihúzom, hogy jobban szemügyre vegyem figyelmem új középpontját. Elméletileg csupa elméleti cucc van benne az alapoktól így hát nincs ellenemre letenni érte két-három galleont az asztalra. Hasznos olvasmány lehet a tanévvégi szünet alatt, különösen, ha jövőre gyakorlati szinten is tanulni fogom a dolgot.
- Hát ami azt illeti - nézek rá pimaszul, a szememet rebesgetve, mint valami elsős lány, akit éppen randira hívnak. Abszolút nincs ellenemre a saját kézzel kifacsart narancslé ötlete, a Houdini megnevezés végképp.
- Nem amúgy, csak ugratlak - kacsintok vissza. - Megteszi a cukrászda is, legalább megeszünk mellé valamit. Ami azt illeti szabad vagyok szinte minden nap a szünetig.
- Már egész gyerekkorom óta érdekel a bűvészet, meg a szerencsejátékok. Szám szerint körülbelül olyan négy, vagy öt éves koromban kezdődött minden - felelem miközben lassan a pulthoz érünk, hogy fizethessünk az újonnan akasztott könyveinkért, már ha Andrej is talált magának valamit ami leköti.
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza