36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 22. 21:31 | Link

Adam Kensington


Egy kis könnyű olvasmányért ugrott csak be, de tényleg. Szüksége van valami agykikapcsoló, agyzsongító, faék egyszerűségű ponyvaregényre, ahol nem kell gondolkodni. Plusz pont, ha a könyv viseltes (de azért még olvasható), mert a használat jele megnyugtató. Látszik, hogy más is tükörtojás mellett olvasott, vagy kiburult a tea, vagy valami, de kis otthonosan zsibbasztotta az agyát. Az új könyv ilyen szempontból kicsit lutri, mert ki tudja, milyen lesz a minősége - a tükörtojásfoltok jelzik, hogy több kézen is átment a könyv, és talán nem is olyan rossz. A lényeg a lényeg, egyszerű legyen. Nem romantikus, nem nyálas, de egyszerű.

Idejövet kis híján nekiszaladt az ajtónak, annyira lekötötte a figyelmét az a pár alak, aki itt lófrált szép öltönyben és sokatmondó mogorva arckifejezéssel. Nem illenek ide ilyen hivatalosféle emberek - lepukkant, hipster környékre olyan igénytelen (de nem akkor, ha könyvről van szó! legalábbis nem annyira...), selejt emberek járjanak, mint a kis navinés. Ez a törvény. Szóval, csak kicsin múlt az az ajtófélfa, de most éppen szerencséje volt.

Induljon tehát a böngészés a sok használt könyv között valami Agatha Christie-szerű krimi után. A tanév még csak most kezdődött, de már most szüksége van valami lehetetlen csavarokkal operáló, színpadias agyzsibbasztásra. Arra pedig ki lenne alkalmasabb, mint a tojásfejű belga detektív?
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 22. 22:11 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Valóban érdekes társaság gyűlt össze odakint az utcán, különösképpen az egyik elhagyatottabb kis mellékutcában. Nem itteniek, a Minisztérium emberei. Ahogy a lány beléptekor majdnem nekimegy az ajtófélfának, a boltos varázsló kedves aggodalommal kéri, hogy vigyázzon magára, aztán maga is pislog tovább kifelé. Néha a pultból akar kiesni, máskor a kirakathoz megy, és hosszan eligazgat egy-egy kötetet, csak hogy megfigyelhesse a kinti eseményeket.
- Kisasszony! - szólítja meg aztán a polcok közt bolyongó lányt, amikor látja, hogy a pincébe tartó lépcső közelébe ér a nézelődésével.
- Odalent öm... - kezdi, kezét tördelve kissé.
- Szóval... - hebeg tovább, mert rájött, nem is tudja pontosan, miként kéne fogalmaznia. Csak mindenképpen fel akarta hívni a bagolyköves figyelmét valamire, mielőtt a lány esetleg a pincébe indulna.
- Nyugodtan lemehet, csak tudjon róla, hogy egy... öm... vámpír úr pihen ott. Minden a legnagyobb rendben vele, mindössze pihen. Kérem, csak csöndesen! Ne zavarja! De menjen le nyugodtan... - ismétli el ezt a frázist már sokadszorra, ami már önmagában némi idegességre adhat okot, hát még mindaz, amit és ahogy elmondja, hiába próbálta szegény finoman és bizalomgerjesztően.
Az a bizonyos vámpír pedig természetesen én vagyok. Az egyik könyvespolc végében ülök a hűs földön, hátamat a falnak vetve, felhúzott térdekkel. Szemem hol lehunyva tartom, hol résnyire kinyitom. Fehér kezeim térdeimet fogják. Megérzem a kis navinés illatát és hallom, amit az eladó mond neki, ám lépéseket nem teszek annak érdekében, hogy tudomást szerezzen arról, hogy én vagyok idelenn. Pedig szeretnék, de az a helyzet, hogy ez most nem megy.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 22. 22:31 | Link

Adam Kensington


Volt az a szerencse-dolog az ajtóval - na, eddig tartott, mert juszt se talál semmi AC-t. Van Maigret meg Nora Roberts, de azt még piszkavassal se, köszi. Ahogy vándorol a polcok között, egyszer csak meghallja, hogy valószínűsíthetően neki szólnak - de olyan finoman, és a kis navinés annyira süket, hogy feltételezhetően nem először. Bután bólogat meg mosolyog, hogy persze, köszöni szépen a figyelmeztetést, majd odafigyel, de nem igazán fogja fel a hallottakat. Csökkent értelmű medvebocsként csak egy dologra tud koncentrálni, és az jelen pillanatban egy ponyvaregény megkaparintása, bármi áron. Szóval, ahogy illik, megy le a pincébe, hát hogynemár.

És nem is figyel oda. Azt mondták, nincs baj, akkor nem is kell izgulni, ennek a könyvnek nincs meg a borítója, eh. Véletlenül esik a látóterébe a földön kuporgó alak, és kell pár másodperc, hogy leessen neki, ki is az. A prioritások átrendeződnek, el is felejti, hogy van valami a kezében (de mesebeli lenne, ha pont valami Poirot lenne), hanem tesz pár bizonytalan lépést Adam felé, lehajol, és csendesen megkérdezi a csökkent medvebocshoz illő elmés kérdést, mert nyilván minden jel az ellenkezőjére utal: - Jól vagy?
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 22. 23:27 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Lejön. Hirtelen azt hiszem, hozzám, ám a komótosságából ítélve mégsem. Látszik, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, hiszen ezt azért nem olyan nehéz megállapítani, nekem azonban beletelik most pár percbe. Végül a látóterembe kerül, a könyveket böngészve. Fejem a falnak vetem és így figyelem őt. Hamarosan észrevesz engem és odahúzódik hozzám.
- Megvagyok - felelem neki az őszintét. Hiszen azt túlzás lenne állítani, hogy rosszul vagyok, azonban egyértelmű, hogy jónak sem nevezhető az állapotom. Koránt sem.
- Volt egy kis összetűzésem - folytatom csöndes, szinte elhaló szavaimat. Különös egy meghatározása ez annak, ami odakint történt, de végülis helytálló. Szemeim különben egészen furcsák, mintha az íriszem sokkal világosabb lenne, mint szokott. Kifejezetten félelmetesnek mondható.
- Kint vannak még az aurorok? - érdeklődöm tőle. Igen, tudok róla, hogy itt vannak, hiszen miattam vannak itt. Jobban mondva az esetem miatt. Az nem áll össze bennem, hogy mindaz, amit most elcsepegtetek Annamáriának, egészen úgy hathat, mintha értem jöttek volna a hatóságok, én meg itt lent bujkálnék. Pedig nem erről van szó. Mindezt tudomására is hozom majd, csak most éppenséggel egyre hosszabbakat pislogok, míg végül lehunyva hagyom a szemem, és fejem előrébb dől, de hirtelen felkapom. Próbálok magamnál maradni. Úgy nézek ki, mint akin valami álomkór van és ébren akarja tartani magát.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 24. 10:10 | Link

Adam Kensington


Ó, persze, nyilván, gondolhatta volna, hogy Adam nem az a panaszkodós típus. Nyilván akkor se ismerné be, ha valami probléma lenne, ha három nyilat eresztettek volna bele, mint Boromirba. Teljesen rendben van, kösz az aggódást. (Á, a navinés nem lett enyhén hisztériás mérgében, hogy így elhessegetik. Ő, ő aztán nem.)

 - Azok azok voltak? Igen, akkor még itt vannak a környéken. - mondja, miközben lenyelve az oktalan mérgét, mert hiszen ki szereti bevallani, ha valami nincs rednben (mondjuk a kis navinés), leguggol a másik mellé.  A könyvet még mindig tartja az egyik kezében, a másikkal meg nem meri megérinteni Adamet, mert ki tudja, mi baja van, és nem akar még rátenni egy lapáttal valami hülye mozdulattal.

 - Tudok valamit segíteni? - figyeli, ahogy Adam nyilvánvalóan éppen hogy csak megvan, de egy hajszálnyival se jobb a helyzet. Azon nem töpreng, hogy mi történt, illetve pontosabban, mit csinálhatott a barátja, hogy egy pincében, talán sebesülten bujkál az aurorok elől - mert a kis navinés első gondolata, hogy se egy vámpír, se a rendfenntartó erők nem szoktak teljesen ártatlanok lenni. Ez nem az ő gondja, kicsi ő ahhoz. Az ő gondja, hogy valahogy helyrepakolja a barátját.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 24. 22:21 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Bólogatok az aurorokat illetően. Ők rajzanak odakinn. Ezek szerint még helyszínelnek vagy tanúkat hallgatnak ki. Hozzám már lejöttek ide, velem már beszéltek, hiszen én vagyok az áldozat, úgyhogy az én verziómat már tudják és úgy gondolom, el is fogadták. Bizony, én vagyok az áldozat. Azonban semmi olyan bajom nincs, ami miatt gond lenne, ha hozzám ér a lány. Ezt ő persze nem tudhatja.
- Igazából... igen - válaszolom tompán, rekedten, némileg töprengőn.
- Az a helyzet, hogy... - állok neki a kis navinés elé tárni, mi is történt velem. Most mintha éppen magamnál tudnék maradni egy ideig. Úgy érzem. A kérésem pedig magyarázatra szorul. Tudom, nem várná el tőlem feltétlenül, azonban szeretnék indoklással szolgálni.
- Egy vámpírvadász támadott rám. Harcoltunk egy keveset, de végül lefegyvereztem. Viszont megsebesített egy pengével, ami holt vérbe volt mártva. Nem tudom, tudod-e, de az kiüt minket - mesélem halkan, ajkaimat alig tárva szét. Nos ez van, pár évente megtalál egy önjelölt vámpírgyilkos. A legutolsó esetem az volt, amikor egy varázzsal elérték, hogy azt higgyem, éjjel van és kiléptem a házamból. Az az eset még ma is kísért. Ez azért ahhoz képest sétagalopp. Mondjuk legjobb lenne, ha egyáltalán nem támadnának meg soha, dehát kár ezután sóvárogni.
A varázsló egy rám vetett ezüst hálószerűséggel nyitott, amit messziről rám tudott lőni és már folytatta volna a karóval, azonban ehhez közel kellett jönnie a pontosság végett, csakhogy kiszabadítottam magam és egy nem túl hosszú viadalba kezdtünk. Ő éppen csak belém hasított talán kétszer a tőrével, én pedig a falhoz nyomtam és addig fojtottam, míg el nem ájult.
- A támadás után még be tudtam esni ide a boltba. Megkértem az eladót, hogy hívja az aurorokat és hogy hadd húzódjak a pincébe, arra az esetre, ha sok órára eszméletemet veszteném és nem lennék képes hazajutni napkelte előtt - jutunk el annak magyarázatához, mit keresek itt lent. Lehet, hogy a vadász kiiktatása után közvetlenül, amíg míg nem szívódott fel bennem teljesen a halott ember vére, lett volna annyi erőm, hogy elillanjak az otthonomba, azonban nem akartam ott hagyni egy ilyen alakot az utcán heverni. Persze, hogy aztán magához térjen, meginduljon a házam felé, és könnyedén ledöfjön, amíg magatehetetlenül heverek. Ráadásul Kírát is veszélybe sodortam volna, ha odahaza van.
- Viszont, ha innék egy kicsit, az segíthetne - susogom ki szemfogaim közül a megoldást, amelyek csak azért bújtak elő, mert most nem igazán vagyok ura a testemnek. Mindenem erőtlen, pilláim ólmosak. Örülök, hogy ezt így összefüggően el tudtam mondani neki és akarnám is még folytatni, de kell egy kis szünet. Lehunyom a szemem és mélyen beszívom a levegőt, mintha bármit számítana.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 26. 20:16 | Link

Adam Kensington


Nézd, ő immár hetedik éve koptatja itt az iskolapadot (és lidérces álmai vannak, ha arra gondol, hogy mindjárt a saját lábára kell majd állnia, brr), és úgy általában véve is ebben a lehetetlen kastélyban tölti naptári évének vagy 75 százalékát, de időnként még most is kiütközik belőle a vérbeli mugli, aki nem hiszi el, hogy a bűvész tényleg varázsol, és drótokat keres meg rejtett szerkezeteket. Jelen pillanatban úgy érzi magát pár másodpercig, mintha valami sokadik kategóriás misztikus filmet nézne, mert vámpírvadások..? Holt vér..? Eleve, kezdjük ott, hogy mondok egy korcs latin szót meg hadonászok egy faággal, és valami cucc fog történni. Időnként ránéz a tankönyveire, és felvetődik benne a lehetőség, hogy vagy kómában van és ezeket álmodja össze, vagy elcsente valakinek a nem boltban vett cigijét. Ez itt abszurd, gyerekek.

De ha abszurd is, hát konstansan és megbízhatóan mindig abszurd marad a helyzet. Ráadásul, abszurd vagy sem, az egyetlen rendes barátjáról van szó - rendetlenről is, mert csak egy barátja van. Hogy ezek után se legyen egyedül, mint a kisujjam - mert jó tudni, hogy időnként ehetsz egy sütit valakivel (vagy ebben az esetben, te eszel, ő meg nézi), ha nem is beszéltek minden nap -  igyekszik a problémára fókuszálni. Ami.. eleve egy vámpírvadász jelenléte. Ez fura módon biztos fogódzó, mert elhivatott és veszélyes hülyék mindenhol vannak.

 - Milyen rendes a bácsi. - szalad ki a száján oda se figyelve a lényegi megállapítás, mert, nos, tényleg az. Ha nem ütközne ki a mugli része, most nagyban sopánkodna pár sort, hogy te jó Isten, jól vagy (nyilván nem); mit keresett itt egy vámpírvadász (na, vajon); te jó Isten (csak úgy általánosságban). Na, ettől most mindenki meg lett kímélve. Míg, ha nem is a megfelelő okokból ugyan, de enyhén sokkosan kuporog Adam mellett, automatikusan reagál a konkrét kérésre, és teljesen logikusan körülnéz a pincében, hátha talál egy pohár vizet. Mire észbe kap, hogy nagy valószínűséggel nem fog sikerrel járni, le is esik neki, hogy amúgy se kéne. Na, és akkor szépen kuporog tovább, csak nagyon, nagyon mozdulatlanul. Aha, érti ő a helyzetet. Nagyon csinos kis helyzet. De tényleg.

 - Ühüm. És abban is segítsek? - kérdi természetellenesen magas hangon, és továbbra is nagyon mozdulatlanul. Először tisztázzuk szépen a dolgokat, mert sose az eszéről volt híres. Hátha rosszul gondolja a dolgokat. Ha meg nem... akkor azzal majd akkor foglalkozik.


Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 26. 21:44 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Nem mondhatom, hogy már jól ismerem a lányt, és azt sem, hogy ő jól ismer engem. Bár helyzeti előnyben vagyok, hiszen nekem sokkal több időm vált már erre a kiismerősdire, mint neki és nem kell mindent tudnom egy illetőről ahhoz, hogy pontosan tudjam, miféle és mit várhatok tőle. A kis navinéssel ez nem feltétlen van így, de ha nincs is, annyit már tudhat rólam, hogy nem sokat beszélek, de amikor teszem, akkor közlök. A szó szoros értelmében. Nem köntörfalazok, nincsenek töltelékek. Csak mondom, ami van. Nem durván vagy a másik tekintet nélkül, de mindenképp egyenesen és tisztán. Ezt teszem a ma este történtekkel is.
Az a fajta vagyok, aki inkább abba fektet időt meg energiát, hogy hagyja a másikban helyrerázódni és leülepedni a dolgokat, mint abba, hogy körmönfontan megfogalmazza. Úgyhogy, ha nem lennék ilyen kába is adnék szünetet, csak mondjuk nem akkor, mint most tettem. Hiszen még nem értem a végére. Ennek köszönhetően a lány már néz is innivaló után, aztán rájön, miféle szomjoltó kéne nekem és nem is kell lecsapoljak belőle ahhoz, hogy máris sápadjon a gondolattól.
Először csak bólogatok a kérdésére, mert per pillanat ennyire futja. Nem sokkal később aztán fejem visszatámasztom a falnak, lassan kinyitom a szemem, lustákat pislogva és a fiatal boszorkányra tekintek ijesztően világos íriszű, kába szemeimmel.
- A hűtőmben tartom a vérkészleteimet, fém tégelyekben. Hálás lennék, ha el tudnád hozni az egyiket - felelem, továbbra is szemfogaim közt lehelve a szavaimat. Felmerül bennem, hogy a Kins&Kensben is akadhat valamennyi az adományokból, azonban nem biztos, hogy van most ott valaki a boltból, aki segíteni tudna, és az sem, hogy van egyáltalán ott bármennyi adag. Az otthonom a biztos. Ott van. Közben pedig egyébként lassacskán ráébredek a lány arcát látva, hogy a kérésem máshogy hathatott. Azonban nincs szó róla, hogy belőle akarnék inni. Mármint szívesen innék, persze. Nekem az volna a legegyszerűbb és a legkellemesebb. De nem kérnék ilyet tőle, ha van más megoldás, illetve ha ő magától nem ajánlja fel.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 27. 21:56 | Link

Adam Kensington


Nem mintha nem nyújtaná kezét, lábát, amit éppen kell készséggel Adamnek. Egyrészt azért, mert ez ebben a helyzetben így helyes, és mint a navinések általában, hacsak nem nagyon fáradtak vagy éhesek, ő is Igyekszik Azt Cselekedni, Amit Illik. Másrészt, Adam az egyetlen barátja, és máris úgy érzi, a kis navinésre pazarolt figyelmét még akkor se tudná kellően megfizetni neki, ha Adam mondabeli hosszú élete állna a rendelkezésére. Harmadrészt meg, van benne egy adag kalandvágy, fatalizmus, és nagyjából annyi önbizalom, mint egy marék döglött molylepkében. Szóval, ő egy szó nélkül megtenne itt nagyon sok mindent, csak előtte hagyjanak neki pár pillanatot, amikor szabadon felfoghatja, mire készül, és még szabadabban bepánikolhat emiatt. Utána úgy is előjön a fatalista önutáló énje, és mindenre hajlandó, csak az a pár pillanat előtte, az kell neki.

De azt se hallgatja el - mármint de, csak nagyon világosan látszik az arcán -, hogy azért nem feltétlenül bánja, hogy semmi ilyesmire nem kerül most sor. Nagyon... hm, kényelmetlen lenne a dolog. Meg bonyolult. Meg ugh. Meg még sok egyéb, amihez még kicsi.

 - Persze. - mondja második próbálkozásra, mert szüksége volt egy kis torokköszörülésre első alkalommal. A navinések Készségesek és esetleg Gyakorlatiasak is, ha olyan napjuk van, így gondolkozás nélkül kérdez rá az esetleges tudnivalókra. - Van kulcs, vagy valami, amiről tudnom kéne? - most őszintén, volt ugyan már Adamnél, de fene se tudja, van-e különbség akkor, ha a háztulajdonos nincs otthon. Mint régi Bagolyköves, szó szerint mindenre fel kell készülnie akkor is, ha csak keresztülmegy egy folyosón, nemhogy ha bemegy egy vámpír házába.

Ez a nagy segítőkészség amúgy arra is jó, hogy ne kelljen abba belegondolnia, hogy egy emberi vérrel teli tárolóban igyekszik turkálni, és azt még cipelni is fogja majd. Ne kelljen belegondolnia - még.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 28. 22:11 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Szinte tapintható a megkönnyebbülése. Ettől függetlenül pontosan tudom, hogy megtette volna mindenképp, amit meg kell. Azonban azzal sem lenne semmi gond, ha nem tenné meg. Nem szabad az ilyenekből messzemenő következtetést levonni, hiszen van, akinek bármi könnyedén megy, és van, aki egy apróbb tettel is erején felül teljesít.
- Nincsen... Semmi... - felelek neki rémesen vontatottan, szinte csak kilehelve szavaimat, miközben szememet már hunyom is le. Fejem oldalra hanyatlik és tompán koppanva dől a könyvespolcnak mellettem. Eszméletemet vesztettem. Így se túl gyakran látni szerencsére.
A lényeg, hogy nem akadályozza semmi a kis navinést abban, hogy véghezvihesse küldetését. Az ajtóm tárva-nyitva. A hűtőm szintén. Aki olyan ostoba, hogy betör hozzám, az meg is érdemli a következményeit. De ezt nem sokan kockáztatják. Aki elég rátermettnek érzi magát ahhoz, hogy keresztbe tegyen nekem, az így szemből (viszonylag szemből) teszi, mint a mai delikvens. Lehet, hogy Kíra vagy Dwayne otthon van, azonban bármelyiküknek elég röviden elmondani, mi a helyzet velem, és biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül segítségére lesznek Annamáriának. Vagyis lennének. Viszont egyikük sincs most ott nálam. A lány üres, csöndes otthonomba fog belépni. Elvileg már ismeri a járást.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 28. 23:09 | Link

Adam Kensington


Jól van, ő megy. Otthagyja Adamet, aki fényesen megvan, ugye, nyilván, hát hogyne, és lendületes tempóban indul. Amíg az út tart, és pláne amíg ő visszafelé tart, tengernyi ideje van arra, hogy eltűnődjön, mi lesz a jövő heti ZH-ban, mégis miről szól igazából az a fura nevű tantárgy, milyen szép kék az ég, és mit fog enni vacsorára. Nem, az utóbbi lehet, hogy nem túl lényeges, tekintve, hogy jelen pillanatban emberi vért cipel. Mármint a saját öt literén kívül. Ez van annyira kényelmetlen, hogy esetleg ne vacsorázzék; ha meg nem arra gondol, hogy mi van a kezében, akkor meg arra kellene gondolnia, hogy mi a búbánat van, lesz, és időnként volt a barátjával. Mármint, emberek szakosodnak arra, hogy végezzenek vele, és majdnem sikerült is. A kis navinés elkötelezett híve a kényelmes életnek, és annak nem része a sötét gondolatokon való rágódás, tehát: jé, de szép az a bárányfelhő!

Szerencsésen visszatér, és határozottan nem számolgatja, mennyivel érkezett később, mint kellett volna, á, ő, olyat aztán nem. Miután bevizionálta, hogy Adam már minimum tíz perce halo.. akármi is, aminek nem kéne lennie, besiet a pincébe, zihál két sort, szörnyülködik kettőt, majd lekuporodik ismét, megrázza barátja vállát, és közben magában hisztérikusan nevet, mert nem hozott szívószálat. Micsoda jó vicc, nem? Ne szólj egy szót se, a kis navinés stresszhelyzetben van. Mondjuk humora amúgy se volt soha.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 29. 21:12 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Míg a lány távol van, részemről meg sem mozdulok. Lélegezni sem lélegzem, hiszen nem vagyok magamnál annyira se, hogy ilyen alapvető dolgokat véghez vigyek. Szerencsére úgysincs szükségem rá.
Bejön közben még valaki az üzletbe, akinek az eladó szintén szól a pincében pihenő vámpírról. A varázslónak se kell több, kínos mosollyal az arcán kioldalaz a könyvbirodalomból. Mikor pedig épp magunk vagyunk a boltossal, az lejön hozzám, rám nézni. Szólítgat kicsit, közelebb merészkedik, de látja, meg se rezdülök. Nyel egyet és inkább visszamegy a földszintre, ahol örömmel veszi észre, hogy a kis navinés visszatért, nála egy fémtartállyal. Tudja, mi lehet benne, hiszen szemtanúja volt már párszor, ahogy a Kins&Kensből viszek el néha magammal ilyet.
Szegény Annamária, hiába az a vállrázogatás. Csak heverek tovább, hátam a falnak döntve, fejem a könyvespolcnak, kezeim élettelenül pihennek ölemben. Egyedül talán annyi különböztet meg egy tényleges holttesttől, hogy nálam nem áll fenn hullamerevség. Inkább hajazok egy ottfelejtett rongybabára. Egy lidérc fehér, nagy hajú, gótikus rongybabára.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 30. 21:02 | Link

Adam Kensington


Adam nyilván nem tér magához, ne hogy má' ilyen egyszerű legyen a dolog. A kis navinés a sok, gyerekkorában letolt Vészhelyzet meg Harmadik műszak miatt berögzült szokásnak engedelmeskedve már nyúl is a másik csuklójáért, hogy ellenőrizze, van-e pulzusa, és istenuccse megijed egy miliszekundumra, hogy nincs. Igen, a navinés hótbuta, de meg még mindig kicsit nem hétköznapi a szitu. Bocsássunk meg neki, még most az egyszer, jó? Ő csak jót akar, csak túl hülye hozzá a szentem.

Kétségbeesetten és tehetetlenül körülnéz - ebben a kettőben viszont veszett jó ám -, és észre se veszi, hogy úgy szorongatja közben szegény Adam csuklóját, mint fuldokló az uszadékfát (???). Mondjuk Adamnek kisebb gondja is nagyobb most ennél, de azért később még fájhat, ha valami is fájhat a vámpír barátjának. De amire rá kell jönnie a kis navinésnek az az, hogy itt egyébre is szükség lesz most, mint az erősségeire (lásd fentebb).

Előveszi a csomagját, és olyan arckifejezéssel, ami csak nagyon keveseknek áll jól, kibontja. Itt most valószínűleg meg kell itatnia a barátját, és közben elviselnie, hogy más ember vére fog rácsöppenni. Mármint, a természetes póthaj is értetlen és iszonyodó visításra készteti, de ismeretlen emberek vére meg pláne. De ha kell, akkor kell. A navinések általában véve jó ápolónők lehetnének - erős bennük a megfelelni vágyás, mert soha senki nem veszi őket emberszámba, hiszen olyan kedvesek és ártatlanok és udvariasak. Valóban, ez mind igaz - elvégre az illem nem engedi, hogy késsel vagy a tíz körmünkkel essünk neki mindenkinek, akinek nem szimpatikus a képe (és az a többség). A navinések udvariasak és szelídek, hogy legyen mivel leplezni az igazi természetüket. De hogy ez most hogy jött ide.. ja, igen: a kis navinés megteszi, amit meg kell, mert Kell, kerüljön, amibe kerül.
 
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. május 1. 21:11 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Éppen csak egy csepp gördül be résnyire nyitott számba, máris rezdülök, amint pedig követi még jó pár, szemem felpattan és megragadom a lány csuklóját. Nem erősen, csak erélyesen. Másik kezemmel pedig a tégelyre fogok és visszabillentem. Imádnék többet inni belőle és jelenlegi állapotomban aztán végképp kísértésbe esnék efelé, de nem lehet. Egyszerűen nem.
Lehunyom szemem és éterien felsóhajtok, élvezve, ahogy a vér folyik alá torkomon. Agyaraimról is lenyalom, majd a kis navinésre nézek, akit még mindig fogok nagy, hideg kezemmel. Ujjaim közt érzem lüktetni ereit, hallom heves szívverését. Álmából felébresztett bestiaként fújtatok, miközben figyelem őt. Tekintetem vékony nyakára is elkalandozik, ahol meg is állapodik. Ismét lecsukom szemem és mélyeket lélegzek, nyugtatva magam, terelve gondolataimat, korlátozva ösztöneimet. Szép finoman el is engedem közben a lányt.
- Köszönöm - susogom neki csöndesen, mint aki attól tart, ha hangosabban beszél, kizökken a meditálásból. Visszahúzott kezeimet térdeimre vonom és maradok még pár hosszú pillanatig így, önhiggasztás közepette. Végül feltárom tekintetem, amely ismét olyan, mint szokott. Agyaraim pedig visszahúzódtak.
- Köszönöm - ejtem ismét, ezúttal nyomatékosabban a hála szavát, Annamária arcát nézve. Hiszen az imént magát az itatást köszöntem csak meg, és jeleztem, hogy ennyi elég, most pedig az egészet köszönöm. Hogy elment a vérért és hogy adott nekem belőle. Ha nem is életmentő volt, de csaknem az.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. május 4. 22:28 | Link

Adam Kensington


Ez ceruzáért vagy szénért, vagy kinek mi a módszere, után kiált. Istenuccse (majd leszokok erről a szóról is) látom, milyen jó kis rajz lenne ebből a poros, könyvekkel telehányt pincében játszódó jelenetből, ahogy szép kettecskén kuporognak a földön, köztük mindenfelé valószínűtlenül piros vércseppek (kinek-kinek egyebén is), mindketten felváltva szorongatják a másik csuklóját szép barátságosan, és összességében meghitten vergődnek, ki a pánik szélén, ki meg az élőhalotti lét szokásos nehézségei közepette. Még az árnyékok is megvannak. Valaki tud rajzolni?

A kis navinés biztosan nem, de ő nem is látja ezt így kívülről. Ő most úgy figyel a barátjára, minden idegszálát megfeszítve, ahogy tanórákon várják tőle. Hamar magához tér, az jó. Hamar lesz nagyon ijesztő a helyzet, de a kis navinés egyrészt érzelmileg túl fáradt ahhoz, hogy igazán megijedjen, másrészt meg bízik a barátjában (de kezd felnőni. Felmerül benne a lehetőség, ahogy így Adam szépen szemügyre veszi, hogy esetleg ezt nem száz százalékosan kéne csinálnia. A kis navinés lassan, nagyon lassan növöget felfele, és azzal együtt jár a bizalmatlanság is. Nem kell sietni a felnövéssel, azt mondom. Már amennyit én tudok róla.) Végül van is oka rá, mert továbbra is más vére van itt mindenen, nem az övé, de ezzel még pár pillanatig nem törődik. Mikor a helyzet ténylegesen lenyugodott, ő is nekiveti a hátát a falnak, és megkönnyebbülten bámulja a szemben levő szétcsúszott, ócska könyvhalmot. Elfáradt, az az igazság. Megérdemel egy kis pihenést. Meg a tégely feltűnésmentes arrébb tolását a cipőjével, mert az viszont takarodj.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. május 5. 23:11 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Túlzás volna azt állítani, hogy a kapott, friss vér után immár majd' kicsattanok, de tény, hogy lényegesen jobban vagyok. Van már annyi erőm, hogy ura legyek magamnak, ez pedig az egyik legfontosabb. Kiszolgáltatottnak lenni senkinek nem jó, hát még egy magamfajta halhatatlannak, akinek az eszméletvesztés és az éberség állapota közti különbség ég és föld. Az egyik helyzetben alig van valami, ami tényleges veszélyt jelentene rám, a másikban pedig igazán sok.
- Most már boldogulok - közlöm így a kis navinéssel, hogy innentől nem szükséges ám istápolnia, folytathatja mindazt, amit félbehagyott miattam, legyen az bármi. Nem kell aggódnia, most már megleszek.
- De örülök, ha velem maradsz - szögezem le azért ezt, arcom odafordítva, lepillantva a mellém ült lányra. Fejem a falnak döntve, hajam halántékomnak lapul tőle. Nyugodtan figyelem Annamáriát. Nem sietek a világon sehova. Eddig azért nem tettem, mert nem is tudtam volna, most meg azért, mert már nincs hova. Az aurorok lerendezték a támadómat, a hajnal meg még messze. Különben sem feltétlenül kell ugrálni egy ilyen élmény után.
Ahogy nézegetem a lányt, az jár a fejemben, hogy talán ezért élek ilyen sok ideje. Jobb hát nekem: szeretnek s szeretek: Nem űzök mást s más nem űz engemet - mondta Shakespeare. Erre így konkrétan kevésszer gondolok, pedig meghatározza a mindennapjaimat. Természetemnek ellent mondva, viszonylag békésen létezem. Amennyire egy hozzám hasonlónak lehet. Ennél fogva pedig számíthatok arra, hogy ha bármi baj ér, van, akihez fordulhatok. Össze se tudom számolni, hányszor mentett már meg egy halandó. Régen nem lennék itt, ha nem lenne ennyi szép az emberekben. Ha nem sajnálnának meg egy elesett ragadozót, mit sem törődve azzal, hogy a sérült vad harap-e fájdalmában.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. május 6. 19:23 | Link

Adam Kensington
zárás


Időnként, ha nagyon ráért, vagy nagyon kivolt, el szokott tűnődni azon, hogy Adam van-e, amikor nem elegáns, meg rettenetesen távoli, meg az a típus, aki kihasználja az életet, de okosan, mértékkel, ráérősen. Főleg az utóbbi, mert hova siessen, ugye. Szóval időnként előveszi az a rosszindulatú irigység, amit általában érezni szokás valaki saját példaképe iránt (mármint, Adam nem a példaképe, mert ők ketten ég és föld, de felnéz rá, szó szerint is meg mindenhogy), csak hogy lássa-e, hogy ők is hibáznak-e, elkenődik-e a sminkjük, büdös-e a lábuk, szóval hogy esendőek-e. Hát, most látta, hogy Adam is tud olyan istenigazából kilenni. Tegyük hozzá, ezzel se Adamnek, se a kis navinésnek nem lett jobb.

 - Nem sietek sehova. - mondja egy olyan vállrándítással kísérve, amit jelenlegi testhelyzete megenged, szóval egy jelzésértékűvel. Mert tényleg ráér. Mert ugyan hova menne. És főleg, mert esze ágában sincs itt hagyni a barátját, rögtön azután, hogy nem feltétlenül szükséges a jelenléte. Az pofátlanság. Meg tiszteletlenség. Meg ilyet nem csinál az ember az egyetlen valakivel, aki időnként elviseli a társaságát, érted. Amúgy se illik, mellesleg. És tudjuk, hogy vannak a navinések az etikettel.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2018. május 7. 21:29
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza