 Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését. A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem. Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné. Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.
|
|
|
|
Sárközi Erik Levente
Amikor ideköltöztem és a holmijaimat bedobozoltam azt hittem minden könyvem megvan, amire szükségem lehet. Tévedtem. Itt teljesen más a flóra és a fauna, a mineralógiáról nem is beszélve. Tehát ma felkerekedtem, hogy beszerezzek pár ezekkel kapcsolatos könyvet. Nem messze a patikámtól van a könyvesbolt, így komótos léptekkel is hamar ideértem. Belépve meglepődöm a bőséges választékon. Elkezdek sorjázni a sorok között, keresve a nekem megfelelő köteteket. Ahogy nézelődöm megpillantok egy címet, ami szinte kiviláglik számomra a többi közül. "Vérfarkas kalauz, avagy fuss ha felragyog a holdvilág" Leveszem a polcról és először csak nézegetem. A hideg futkos a hátamon, már a borítójától is és felszínre törnek azok a rémképek, amiktől tizenéves korom óta alvászavaraim vannak. Remegő kézzel csapom fel a közepe táján, majd olvasni kezdem. "...Ezüst és farkasölő fű főzete, ennyi csak amivel védekezni tudunk, vagy szedhetjük a lábunk, mert ha jönnek ölnek..." Haragosan csapom össze a könyvet és legszívesebben földhöz vágnám, de nem teszem. Uralkodom magamon, mélyeket lélegzem, hogy megnyugodjak és próbálom kitisztítani elmémet.
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
|
Írta: 2017. szeptember 22. 21:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=703455#post703455][b]Evena Noxen - 2017.09.22. 21:42[/b][/url] Sárközi Erik Levente Amikor ideköltöztem és a holmijaimat bedobozoltam azt hittem minden könyvem megvan, amire szükségem lehet. Tévedtem. Itt teljesen más a flóra és a fauna, a mineralógiáról nem is beszélve. Tehát ma felkerekedtem, hogy beszerezzek pár ezekkel kapcsolatos könyvet. Nem messze a patikámtól van a könyvesbolt, így komótos léptekkel is hamar ideértem. Belépve meglepődöm a bőséges választékon. Elkezdek sorjázni a sorok között, keresve a nekem megfelelő köteteket. Ahogy nézelődöm megpillantok egy címet, ami szinte kiviláglik számomra a többi közül. "Vérfarkas kalauz, avagy fuss ha felragyog a holdvilág" Leveszem a polcról és először csak nézegetem. A hideg futkos a hátamon, már a borítójától is és felszínre törnek azok a rémképek, amiktől tizenéves korom óta alvászavaraim vannak. Remegő kézzel csapom fel a közepe táján, majd olvasni kezdem. "...Ezüst és farkasölő fű főzete, ennyi csak amivel védekezni tudunk, vagy szedhetjük a lábunk, mert ha jönnek ölnek..." Haragosan csapom össze a könyvet és legszívesebben földhöz vágnám, de nem teszem. Uralkodom magamon, mélyeket lélegzem, hogy megnyugodjak és próbálom kitisztítani elmémet.
|
|
|
|
|
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV
lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
|
|
Írta: 2017. szeptember 23. 19:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=703607#post703607][b]Sárközi Erik Levente - 2017.09.23. 19:26[/b][/url]  Viszonylag unott képet vágva - mint mindig mikor emberek közé megyek - lépkedem végig a falun, majd tolom be magam a könyvesbolt ajtaját. Nincs konkrét célom. Nem akarok még hazamenni, mert a nagybátyám valószínűleg otthon van, és most nincs hozzá hangulatom. Elmehetnék Kanadába, de azt a házat nem ezekre az alkalmakra tartogatom. Olyan érzésem lenne tőle, mintha már telihold lenne. A kastélyba nem mehetek fel szó nélkül, egyik percről a másikra, máshol pedig nem igazán van helyem. Farkashoz sem akarok menni. Nem kerülöm, de nem is keresem. Lépteim halkan, a kényelmesnél sokkal több időt hagyva két koppanás között hangzanak fel a polcok között. Néha megállok, megdörzsölve az arcom futtatom végig ujjaim a gerinceken. Egyszerűen csak kedvetlen vagyok, ennyiről van szó. Nyilván figyelek közben a körülöttem levőkre is, ha nem akarok egyikkel sem különösebb interakciót alakítani, akkor ez szükséges. Oldalra fordítva fejem veszem szemügyre a mellettem álló nőt, a dühös mozdulatait ahogy összecsap egy könyvet, elég feltűnő látvány. Vajon miben árthatott neki pár kötegnyi papír? Nem mintha különösebben érdekelt lennék most mások, idegen emberek ok-okozati összefüggéseinek kitalálásában. Arra ott vannak az Astrid és Wright félék. Akiket érdekelnek az ilyenek.
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
|
Írta: 2017. szeptember 24. 21:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=703826#post703826][b]Evena Noxen - 2017.09.24. 21:18[/b][/url] Sárközi Erik Levente Teszek még egy próbát ezzel a jóképességű kötettel, hátha csak idézet volt valamiből. Újra kinyitom és olvasni kezdem. " Amikor látod, hogy előbújt a farkas karma, egy szekrénybe bújj és onnan figyeld tovább az átváltozást, biztonságban tudva tenmagad" - Egyek! Ezt a hülyeséget! Hogy tépne meg egy, te nyomorult idióta! -káromkodok majd visszadobom a könyvet a polcra és elcsörtetek a polctól. Közben, ahogy nagy slungal haladok fellökök egy fiatal srácot. - Bocsánat - morgom továbbra is ingerülten, ahogy próbálok elmenni mellette. - Ha jót akarsz magadnak, akkor azt a könyvet a büdös életben nem veszed a kezedbe, akkora baromságok vannak benne, hogy az embertelen - közlöm a kéretlen tanácsot, mert egyszerűen el kellett mondanom, különben felrobbanok. Amikor a szüleimet elvesztettem megfogadtam, hogy jóvátételt veszek és adok azáltal, hogy megtalálom azt a gyógyírt, ami megakadályozza, hogy a jövőben bárki még egyszer úgy járjon mint én. Ne árvuljon el többé senki vérfarkasok miatt, ne vesszen el szülő, hulljon szét család, ne legyen több halál. Soha többé! Soha többé ne kelljen félnie senkinek tőlük és nekik maguktól. Tudom mekkora kín és félelem van bennük, beszéltem már többekkel, hagyták, hogy vérüket vegyem, hogy hipnotizáljam őket, és lássam, amit éreznek, de ez sem elég. Még mindig nincs eredményem, nem halad a kísérletem. Erre jönnek ezek a vacak könyvek a maguk idiotizmusával. Nagy Szellem segíts!
|
|
|
|
|
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV
lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
|
|
Írta: 2017. október 23. 11:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=706439#post706439][b]Sárközi Erik Levente - 2017.10.23. 11:43[/b][/url] Hátrálok pár lépést a lendülettől, amivel nekem jön. Nem igazán számítottam arra, hogy nem fog kikerülni, meg amúgy sem vagyok egy hatalmas izomgép, aki kibír minden súrlódást meg lökést meg ami még érheti az embert ha más emberek közé kerül. Felszisszenve dörzsölöm meg a vállam, amit olyan nagy lendülettel akart elvinni, nem is reagálok a bocsánatkérésére. Mit mondhatnék rá, máskor figyeljen oda jobban, mert nem csak ő lélegzik ebben a könyvesboltban? Dünnyögve megrázom a fejem, akkor inkább meg sem szólalok, valahogy nincs most kedvem felesleges vitába keveredni. Pedig szívesen megkérdeznék tőle pár dolgot, például, hogy a menopauza miatt viselkedik-e ennyire hisztérikusan. Nem mintha olyan idősnek nézném, de ki tudja, kinek mikor üt be. Csak hallgatom a könyvről való figyelmeztetést nagy csendben, komolyan, ha akarnék sem mernék most megszólalni, még a végén engem is elátkoz a kötet írójával együtt. Hát édes istenem, ő leírta, valaki kiadta, most ki kényszerítette ezt a nőt, hogy vegye le, és kétszer is beleolvasson?
- Hát... Rendben? - tanácstalanul pillantok körbe, hátha akad valaki okosabb a közelben, aki tudná, hogy mit kell ilyenkor reagálni. Továbbra is csak állok a helyemen, hol a nőre pislogva, hol arrébb, tényleg nem tudom, hogy mi tévő legyek ebben a helyzetben. Lehet, hogy vár tőlem valamit. Reakciót. Adjam alá a lovat, hogy milyen tré könyv, vagy valami. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, ki sem teszem a lábam a házból ma.
- Ez csak egy könyv....? - nem kevés bizonytalansággal a hangomban szólalok meg újra, hosszú harminc másodpercnyi gondolkodás után, hogy most hova tovább.
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
|
Írta: 2017. október 23. 16:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=706466#post706466][b]Evena Noxen - 2017.10.23. 16:55[/b][/url] Sárközi Erik Levente A fiatalember, akit fellöktem és, akire rázúdítottam haragom, a tekintetéből ítélve, teljesen hibbantnak tart ebben a pillanatban. Egy premenstruációs szindrómás hárpia viselkedik úgy, ahogyan én ez előbb. Egek, mit tesz az ember leányával a düh, hihetetlen, hogy éppúgy elveszi az eszét, a józan ítélőképességét, akár a vérfarkas kór. Bűnbánón nézek rá eltérő színű szemeimmel és sokkal nyugodtabb hangnemben igyekszem megszólalni. - Ne haragudjon, ma nagyon rossz napom van - megigazítom hajam, mert azt érzem, hogy kissé ziláltnak hat, pedig nem - Ez csak egy könyv, igaz, de most nagyon betalált, ami benne állt - magyarázom és próbálom elvonni az iménti néhány rosszul sikerült perc élét. Nem vagyok olyan jólelkű, mint azt szeretném, amikor elárvultam valami elromlott bennem, mélyen legbelül. Hiába temettem el és igyekszem nap-nap után a kedvesség vagy a gondoskodás fényével beragyogni lelkem sötétségét, néha azonban, minden fojtás ellenére kirobban belőlem, akár a vulkánból a hamu, majd a magma. Ez ma egy ilyen nehéz nap számomra és sajnos közvetett módon azok számára is, akik összefutnak velem. Lásd szegény ifjút itt előttem. - Bocsásson meg... - mondom halkan.
|
|
|
|
|
