28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. szeptember 2. 10:53 | Link

Apukám

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy könyvespolcot. Fogalmam sincs, hogy miért tettem ilyesmit, eleve tanszereket mentünk el venni, és ott árválkodott ő. Tökéletes, halványrózsaszín csodájában. Eddig azért nem vettem könyveket, mert nem volt hova tennem, és azért nem vettem könyvespolcot, mert nem nagyon voltak könyveim. Ördögi kör, nem? Most viszont megtörtént. Megvettem a polcot, amit megtölthetek könyvekkel. Csak éppen az a helyzet, hogy nincs mivel. Viszont van egy csinos kis listám, amin a következő kategóriák lettek feltüntetve: Könyvek, amiket olvastam és imádtam; Könyvek, amiket olvastam, és tetszettek; Könyvek, amiknek olvastam az ajánlóját és tetszettek; Könyvek, amiket nem olvastam, de el akarok; Könyvek a szakirányomhoz. Teljesen szép és igencsak hosszú lista, így befogtam apát is, hogy segítsen, ha már egyszer itthon van.
- Milyen volt az út?
Tegnap este jött meg, Lili már aludt, én meg már majdnem, aztán amikor hallottam lent a motoszkálást, egyből nekiindultam egy könyvvel - mert hát nálunk valahogy se baseball ütő, se fegyver nincs - hogy levadásszam a betörőt. Persze még idejében észrevettem, hogy apa az, így nem esett bántódása. Ha nálam lévő fegyverről eszembe jutott a polcom, arról meg az, hogy rendeltem egy csomó könyvet, és még körül is néznék, úgyhogy eljöhetne velem.
- Gondoltam valami nagyon hajmeresztőre. Idén végzős leszek, és arra gondoltam, hogy a zárómunkámat az életedből írnám. Mint egy életrajzi regény. Lenne benne interjú, kutatás, kis visszaemlékezés. Megkérdezhetném a nagynénéimet, a munkatársaidat, Lucát rólad, mesélhetnének. Illusztrálnám fényképekkel. Egy kerek egész mű lenne rólad. Mit gondolsz a dologról?
Már tavaly kitaláltam, hogy mit akarom majd a tanulmányaim végén prezentálni, de csak most mertem vele előhozakodni, remélve, hogy benne lenne a dologban.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. szeptember 5. 16:31 | Link

Franci

Talán egy egészen kicsit több időt töltöttem távol otthonról, mint ahogyan azt eredetileg terveztem. De mentségemre legyen mondva, hogy írtam rendszeresen, szóval nem lehetett rám egy rossz szava sem az embereknek. Megint elkezdődtek a nyári nagy próbák, Lucával tréningeztünk rá, Pécsett jártam. Összességében csak egy kicsit jobban maga alá temetett a programjaim halmaza, mint ahogyan azt eredetileg terveztem volna.
- Olyan, mint mindig. Olyan munka szerű. Igazából nem volt benne semmi különleges, szövegkönyvet olvastam a vonaton - rántottam egyet a vállamon, jelezve, hogy tényleg semmi különösen érdekfeszítő nem volt az egészben. Lehetett volna izgalmas, ha próbálunk is ott, vagy esetleg nem egyedül utazom, de a vörös némber, aki folyamatosan beszélt hozzám, a többszörös kérésem ellenére is, nem volt túl érdekfeszítő. Szerintem a férje siket.
Kissé elmerengve húztam végig a mutatóujjamat a könyvek gerincén, felidézve a jelenetet a zálogházban is, ahol jártam, majd a régi ismerősömmel való találkát, akinek az a köteg pénz, amit átadtam, alighanem szerzett egy igen jó estét. Ezeknek a mai fiataloknak van ízlésük hozzá, hogyan is válasszanak eljegyzési gyűrűt.
Egy egészen kicsit fáziskésésben pillantottam fel Francira, még egy halk "hm?" is elhagyta a számat, mielőtt a fogaskerekek az agyamban elkezdtek volna kattogni, hogy igen, hozzám kezdett el beszélni.
- Öööö... ez mikor ötlött fel a szőke kobakodban? Persze, tetszik az ötlet, de nem hiszem, hogy neked akkora móka lenne megírni... - állapítottam meg, a kézmozdulat, amivel a könyvért nyúltam pedig elakadt valahol félúton. Csak tartottam a levegőben a kezem, aztán a torkom megköszörülve ejtettem vissza magam mellé, hogy aztán Franci felé forduljak. A tekintetem eléggé kérdő volt.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. szeptember 21. 00:17
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. szeptember 14. 18:13 | Link

Apa

- Nemrég, két éve.
Először nem akartam elmondani, az első mondatomnál még biztos voltam benne, hogy ott megállok, aztán valahogy mégiscsak kicsúszott. Na szép. Mindegy, annyira nem zavar. Csak nem akarom, hogy ennél is furcsábban nézzen rám, azért, mert én ezt találtam ki.
- De összeállítani csak akkor kezdtem el, amikor Ash elment.
Megvallom, elég rosszul viselem a hiányát. Mert mikor már végre együtt lehettünk, akkor kitalálta ezt az egyetemesdit, és bár írunk egymásnak szűrűn, valahogy már a levelek sem olyanok, mint az elején. A múltkor azon gondolkoztam, hogy talán találkozott egy lánnyal, akinek szívesebben mesél a gondolatairól, és el kéne engednem, hogy boldog legyen. Aztán mégsem írtam meg ezt, a levelet, ami ezt az ötletet tartalmazta, összetéptem és kidobtam. Önző vagyok.
- Félsz, hogy mi derülne ki rólad?
Kérdezem szélesen elvigyorodva, és egy kacsintást is megengedve magamnak. Apa nem hiszem, hogy sok mindent titkolna előlem, épp ezért félek, hogy sok olyan dolog derül majd ki, amiről még csak álmodni se mertem. Ez mondjuk, annyira nem vonz, de hát ezt tanulom, szembe kell néznem ezzel is.
- Ő az egyik munkatársad volt nem? A fogdosós.
Felemelek egy feltűnően lila színű könyvet, aminek olyan drámai a címe és az elején található kép is, hogy egyből odahúzza a tekintetet. Bár megfogadtam, hogy semmilyen szenny nem kerülhet a könyvespolcomra, ez most mégis annyira elkezdte piszkálni a fantáziám, hogy nagyon.
- Amúgy meg arra gondoltam, hogy elmennék dolgozni. Kevés órám lesz jövőre, meg amúgy is a könyvtárban tölteném a többit, tanulnék. Mi lenne, ha ott dolgoznék? Mint segédkönyvtáros, például. Persze még előtte beszélnem kellene az igazgatóval erről, de szerintem hasznos lenne. Megkeresném a tandíjam egy részét. Mit szólsz?
Eddig még senkinek se mondtam, mert neki akartam először. Ez a döntés kimondhatatlanul is azt jelenti, hogy elkezdek függetlenedni, de nem akarom, hogy azt érezze, elhagyom, csak úgy érzem, itt az ideje kicsit kifelé tekintenem a mostani stagnálásból.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. szeptember 21. 00:59 | Link

Franci

Nem egészen erre a válaszra számítottam, mikor feltettem a kérdést, de ez leginkább az első sokk volt, amit mély levegőkkel próbáltam hárítani, mielőtt virágzó éveimben elvisz egy stroke. Azért megzaboláztam az arcvonásaim és csak a szám kissé elhúzva biccentettem aprót. Nos, igen, az nem kevés.
- Hogy már elkezdted? - kissé hitetlenkedően hangzott, de összességében ha neki nem hagyom, hogy könyvet írjon rólam, akkor soha, senkinek.
A kérdésre egy pillanatra elgondolkoztam, de aztán a fejemmel nemet intettem. Ami negatívat lehetett tudni rólam, azt már felnagyítva megpróbálta eladni a bulvár korábban is.
- Nem vagyok benne biztos, hogy minden tetszeni fog, amit találsz.
Egyszerűbb volt ennyit elejteni, amolyan kissé savanykás megjegyzésként, mint elkezdeni lebeszélni, mert olyat tudna meg, ami esetleg felzaklatja, vagy nem kalkulál rá. Nem ő lenne az első ebben. Egy kötetet megemelve referált a korábbi kollégára, akire akaratlanul is védekezőn felemeltem az egyik kezemet, és egy "iiii" kíséretében rándultak össze az arcvonásaim. Rossz élmény volt az a próbafolyamat és előadás-sorozat, mindig hozzá akart érni mindenkihez, mindenhol és volt, hogy már a hangom is felemeltem, pedig ez nem jellemző rám. De azért ugyan takarodjon már a személyes szférámból!
- De... de, ő az. Hogy lett ennek könyve? - tártam szét a karjaim, jelezvén a világnak, hogy valami nagyon nincs rendben vele, kiült az arcomra is a keserűség. Visszaejtettem a karjaim magam mellé, jelezve, hogy igen, én ezennel lemondtam az emberiségről. - Az ilyenek miatt nem lépnek kapcsolatba velünk a földönkívüliek!
Aztán Franci elém teregetett egy lehetséges jövőképet, amire igazából nem az engedélyem kérte, csak az áldásom, hiszen már elég nagy volt, nekem meg semmi beleszólásom abba, hogy mit is szeretne. Kissé zavartan elkezdtem piszkálni az egyik polcot, majd levettem egy bőrkötetes könyvet és felcsaptam. Nem is tudtam, hogy manapság még árulnak bőrkötéses könyvet. A vegánok korát éljük.
- Persze, remek ötlet, Franci. Ha úgy érzed, az boldoggá tenne... - vontam meg a vállaim, kissé erőtlenül ejtve őket vissza, de nem akartam különösebben beleszólni. Elég nagy volt, hogy meghozza a saját döntéseit.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. október 7. 21:36 | Link

Édesapukám

- Csak egy vázat. Hogy körülbelül hogyan szeretném, ha kinézne. Meg pár embert, akiket meg akarok kérdezni.
Pár pályatárs, barát, Luca, Lili, Thomas bácsi. Gondoltam rá, hogy megkérdezem anyámat is, de aztán végiggondoltam, hogy milyen sok éve nem láttam, hogy ha nem nézve vissza kihívó plakátokról, akkor már nem is emlékeznék rá. Amúgy sem emlékszem, ami borzalmas, de tényleg. Nincs meg semmi, sem érzések, sem hangok. Nekem minden fontosabb pillanatról az jut eszembe, hogy apa hogy nézett, milyen volt a hangja, hogyan ölelt át. Mintha sosem lett volna anyám.
- Félsz tőle? Nem hinném, hogy másként tekintenék rád. Ott is hagyhattál volna az anyám családjánál. Milyen ember lennék én ma akkor?
Tudom, hogy nem szent ember, sosem volt, és sosem lesz, de tisztességesen felnevelt, elhalmozott szeretettel, gondoskodással, bölcsességgel. Jobban féltett és szeretett, mint amennyire szülői kötelessége lett volna úgy, hogy anyám természetét is biztosan örököltem.
- Gondolom fizetett érte. Nem lehet mindenkinek olyan nagyszerű lánya, mint neked.
Elveszem a könyv egy csodálatos példányát, és belelapozok. Szinte felnevetek, mert éppen egy olyan résznél nyitom ki, ahol apámról is szó van. Felemelem a könyvet, hogy jól lássa a képet, amit hozzá csatoltak.
- „Örök barátságot fogadtunk az első nap. Testvérek voltunk, bár nem vér szerint, de az sosem zavart. Néha csak úgy voltunk, szavak nélkül beszélgettünk. Tudtuk, hogy mire gondol a másik. Sosem voltak közöttünk zavarba ejtő témák, tudtam mindent, az összes nőt az életében, és ő is az enyémeket. Kisegítettük egymást.”
Becsukva visszahelyezem a polcra, majd grimaszolva ránézek apára.
- Apukám, hogy te milyen egy huncut fiú vagy.
Ciccegek is neki egyet, majd a végén elnevetem magam. Soha, de soha nem fogok olyat leírni, hogy apám és valaki már kisegítették egymást. Nem. Ez annyira morbid gondolatokat ébreszt, hogy nagyon.
- Nem bánod? Vigyázok majd továbbra is Lilire, amikor távol vagy, de így, hogy Ash sincs már itt, üres az életem. Mármint, nem úgy értem, csak érted. Félek, hogy egyszer már nem jön majd több levél tőle, vagy jön, de csak annyi, hogy lépjünk tovább. Le kell foglalnom az agyam, nem akarok ilyeneken rágódni.
A pillanatnyi aggodalmat le is törlöm a képemről, és újra mosolyogva fordulok felé. Rendben van a világom, de néha jó elmondani neki az ilyeneket.
- Téged nem foglalkoztat, hogy mit írhatott még abban a könyvben?
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. október 12. 00:59 | Link

Franci

A váz sokkal kevésbé hangzott komolyan és rémisztően, mint az, hogy már elkezdett egy könyvet. Ez utóbbi amolyan potenciális fenyegetésként lebegett a fejem felett, mint Damoklész kardja. Sok ember sokféle képet tudott volna rólam festeni, ha pedig az összeset összerakod egybe, olyan lesz végül, mint egy könyvbe foglalt Picasso mű.
Az elgondolásra, mi lett volna Francival, ha az anyjával hagyom, végigfutott a hátamon a hideg. Az én életem is alighanem más fordulatot vett volna, talán ma más feleségem lenne.
- Ne is említsd, tréfának is kemény beszéd ez - tartottam fel a kezem elutasítóan, mint afféle rögtönzött stoptáblát. Nem is azért hoztam el magammal, mert nem akartam, hogy az anyjával legyen. Sokkal inkább a lányomra való szükség volt a háttérben meghúzódó ok.
Aztán bekövetkezett a csapás, amire nem is vártam, a taperolós mályva árnyalatú könyve lekerült a polcról, egyenesen Franci karmai közé és meg kellett állapítsam, hogy bizony, az ilyenek miatt nem kíváncsi ránk E.T..
Ahogyan olvasni kezdte a sorokat, nekem úgy futott ki egyre inkább a vér az arcomból, sőt, a mindent tudtam mondatnál már a heveny öklendezhetnék is elfogott. Az az ember sosem tudta, hogyan építsen ki saját hírnevet, hát olyanokon lógott, akiknek már van.
- Olyan huncut, hogy azt már magam sem hiszem el. Testvérek. Szavak nélkül beszélgettünk... én azt mondtam fejben, tűnj innen, ő meg úgy vette, cső tesa - pillogtam magam elé zavartan, a kezem a könyvespolcra tévedt, szinte már támasz után kutatva ebben a vészterhes időben.
Az elképzelése, hogy a könyvtárban szeretne dolgozni, nem különösebben ejtett kétségbe. Ha ez a szíve vágya én nem fogok elé állni, majd azt mondani, hogy nem teheti meg.
- Nem, dehogy bánom. Érthető, neked is kell valami, ami elfoglal. Ez egy jó lehetőség, amivel szeretnél élni és senki nem áll az utadba - ingattam meg a fejemet, de a tekintetem akaratlanul is a polcon álló undorlila kötetre tévedt. Ekkor érkezett a kérdés Francitól, én pedig pár pillanatig világfájdalmas fejet vágtam.
- De. - Azzal a könyv már a kosárban is landolt.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. október 15. 16:17 | Link

Apukám

- Egyetértek, drága atyám.
Vigyorodom el a kijelentésére. Azért valljuk be, igaza van. Ha anyámmal kell maradnom, most olyan lennék, mint a testvéreim. Látom őket, nap, mint nap, látom a tökéletesnek hitt világukat, a felsőbbrendűségüket. Én volt, hogy hat felnőtt nővel aludtam együtt, mert apa nem tartotta biztonságosnak a saját lakrészüket egy kicsi lány számára, ám inkább az, hogy a nők veszekedjenek egy púderen, akár százszor is, mint az, hogy egyszer olyan legyek, mint ők, a tökéletes aranyvérű nyafkák.
- Vajon mire gondolhatott azzal, hogy „kisegítettétek” egymást?
Felpillantok apára, mert elvonatkoztatva, úgy, hogy nem az apámról írták ezt, elég sok minden eszembe jut. Összemelegedés és fizetett asszonyok nyújtotta kéj, esetlegesen orgia, de nem, alapvetően nem akarok ezekbe belegondolni, mert apám tegye bármelyiket is, nekem nem kell tudnom róla. Na meg azért remélem, hogy nem ilyen emberekkel teszi, ha teszi. De most amúgy komolyan, miért kell ezt kiteregetni? Sosem akarok ismert lenni, maximum elismert.
- Köszönöm, hogy megértesz, és mellettem állsz.
Közelebb hajolva hozzá, adok egy puszit az arcára. Szeretem őt, szeretem, amikor itthon van, szeretek vele lenni, és szeretem, hogy van nekem. Soha, senkivel sem cserélném ezt el, és remélem, ezt ő is tudja.
- Nézd, ezt meg elvihetnénk Lilinek.
Emelem fel a könyvet, mely címében azt hirdeti, hogy milyen bűbájok teszik látványosabbá a sportot, amit valaki űz. Mondjuk leginkább, ahogy elnézem, ritmikus gimnasztika, talajtorna, és ilyesmik vannak benne, de érzem a húgomat olyan kreatívnak, hogy ő majd ebből kihoz valamit magának. Ahogy beleteszem, és kérdezek, már landol is a könyv a kosárban, én pedig felnevetek. Ebből jó kis esti felolvasás lesz, tele drámai elemekkel.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy menjünk, ehhez muszáj valami vacsorát csinálni.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. november 1. 00:02 | Link

Franci

Összetehette a világ a két kezét, amiért a lányka velem jött és nem maradt az anyjával, hogy belőle is hárpiát faragjon, mint a többi életképtelen gyermekéből.
A kérdésre ismét végigfutott a hátamon a hideg, mert az az ember amúgy is idegesítően nyomulós volt, és hát, színészet, meg szerepek ide vagy oda, nagyon nehezen tudtam kendőzni az irányában érzett vehemens undort. Akkor is, ha csak egy teremben volt velem, úgy éreztem, elszívja előlem az oxigént és mindenki sokkal jobban járna, ha inkább lezuhanna a zenekari árokba, mondjuk a nyakára.
- Egyértelmű, hogy én ezt nem akarom tudni - közöltem, védekezően feltartva magam elé a karjaimat. Sok pletyka járt akkoriban a színházban, amit ő még tovább is színezett, mielőtt megtartotta volna, hiteles infóként, de ezek a napok hál istennek mára már véget értek és nem kívántam vissza őket. Halkan megköszörültem a torkomat mielőtt ismét Francira vetettem volna a pillantásomat.
- Az apád vagyok, azt hiszem, hogy ez a dolgom, nem?
A puszi kissé furcsán érintett, nagy lány volt már és az ilyenek, mint nyilvános gesztus, hosszú ideje lekerültek már a listáról. Mert nem illik, ciki vagy egyszerűen csak nem olyan nagylányos dolog. Inkább a könyvet vizslattam én is, amit felemelt, hogy el kéne vinnünk Lilinek.
- Hm... szerintem örülne neki, szóval... dobd be! - mutattam a kosárra. Szerettem volna a lánykának mindent megadni, pláne, hogy nálunk sem volt teljes a családja, de legalább... volt.
A lila undormány is ott kötött ki, mert most már tudnom kellett, mi mindent hordott össze az a féleszű, valószínűleg ez is botrányos felolvasás lesz, ami ránk vallana.
- Jó, nem bánom. Fizetek, aztán mehetünk is. Mit főzünk? Lehetne valami olasz, ha már botrány... - böktem az állammal a könyv felé, mielőtt az eladóhoz indultam volna, hogy hivatalosan is birtokba vegyük a könyveket.


//köszönöm//
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. november 1. 00:02
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza