Adam

Valamikor sötétedés után indulhatott el Marci a kastélyból, olyan fél hat körül. Kicsit bosszantja, hogy a november jöttével rövidülnek a nappalok, de nincs mit tenni; ezen bizony varázslattal nem tud változtatni. Habááár... bizonyára meg van erre is a megfelelő varázsige, csak ő még nem ismeri. Mindenesetre a falu felé tart: pontosabban Őszike néni könyvesboltjába. Ugyanis a könyvtárban nem találta meg az önismerethez szükséges Én, mint varázsló, és viselkedéselemzéshez Híres mágusok a huszadik században című könyveket. Bár fogalma sincs mi a frászért kell viselkedéselemzéshez egy ilyen könyv, de a tanórán elhangzott ez a cím, ő pedig szeretne minél jobban teljesíteni, és különben is van szabadideje, szóval miért ne olvasná el. Bár azért kissé dühíti, hogy nem tudja helyben megoldani ezt a dolgot, és muszáj megtennie ezt az öt perc sétát, ám mindent a cél érdekében! A cél pedig az, hogy minél jobban vizsgázzon, hogy aztán ne kelljen többé ilyen badarságokat tanulnia. Teljesen kikészül mire elmehet a Bagolykőből.
Voltaképpen perceken belül a Fő utczán találja magát. Mivel életében nem volt még Őszike néninél - csak hallott róla - nem igazán tudta hol lehet pontosan. Bár nem olyan nagy az utcza, és valószínűleg ki lesz írva a bolt falára, így hát aggodalomra semmi ok. Marcika sas szemeivel pillanatokon belül megleli az említett helyet. Belép az ajtón, s egy csókolommal üdvözli az ott dolgozó... fiút. Kissé kínosan érzi magát, s amilyen gyorsan csak lehet kijavítja előző bakiját egy hello-ra. Megvakarja tarkóját. Mindenhol könyv. A földön, a polcokon, az ablakpárkányban, a csilláron... mindenhol! Talál egy lépcsőt, mely lefelé vezet. Máris a pincében találja magát, ahol ugyancsak könyvek vannak. Nos, a legjobb lesz, ha nekilát a keresésnek. Kellemes kis szerda este lesz ez a mai.

Adam

Valamikor sötétedés után indulhatott el Marci a kastélyból, olyan fél hat körül. Kicsit bosszantja, hogy a november jöttével rövidülnek a nappalok, de nincs mit tenni; ezen bizony varázslattal nem tud változtatni. Habááár... bizonyára meg van erre is a megfelelő varázsige, csak ő még nem ismeri. Mindenesetre a falu felé tart: pontosabban Őszike néni könyvesboltjába. Ugyanis a könyvtárban nem találta meg az önismerethez szükséges Én, mint varázsló, és viselkedéselemzéshez Híres mágusok a huszadik században című könyveket. Bár fogalma sincs mi a frászért kell viselkedéselemzéshez egy ilyen könyv, de a tanórán elhangzott ez a cím, ő pedig szeretne minél jobban teljesíteni, és különben is van szabadideje, szóval miért ne olvasná el. Bár azért kissé dühíti, hogy nem tudja helyben megoldani ezt a dolgot, és muszáj megtennie ezt az öt perc sétát, ám mindent a cél érdekében! A cél pedig az, hogy minél jobban vizsgázzon, hogy aztán ne kelljen többé ilyen badarságokat tanulnia. Teljesen kikészül mire elmehet a Bagolykőből.
Voltaképpen perceken belül a Fő utczán találja magát. Mivel életében nem volt még Őszike néninél - csak hallott róla - nem igazán tudta hol lehet pontosan. Bár nem olyan nagy az utcza, és valószínűleg ki lesz írva a bolt falára, így hát aggodalomra semmi ok. Marcika sas szemeivel pillanatokon belül megleli az említett helyet. Belép az ajtón, s egy csókolommal üdvözli az ott dolgozó... fiút. Kissé kínosan érzi magát, s amilyen gyorsan csak lehet kijavítja előző bakiját egy hello-ra. Megvakarja tarkóját. Mindenhol könyv. A földön, a polcokon, az ablakpárkányban, a csilláron... mindenhol! Talál egy lépcsőt, mely lefelé vezet. Máris a pincében találja magát, ahol ugyancsak könyvek vannak. Nos, a legjobb lesz, ha nekilát a keresésnek. Kellemes kis szerda este lesz ez a mai.

Kováts Marcell
késő délután | a pincében | x

Adam

Igazából Marci sosem volt az olvasás híve. Jobb szerette az elektronikus kütyüket, a számítógépes játékokat, a telefonját stb. De hiszen itt, a Bagolykőn hiába használná, nem működne, így hát ilyen ódivatú dolgokkal kell eltöltenie az időt, mint olvasás. Mondjuk a kastély megannyi érdekes helyet rejt. Akárhányszor útnak ered, szinte mindig talál egy új termet a kastélyban. Ó, és a faluról ne is beszéljünk. Már 9 éves kora óta itt tartózkodik, azonban ő alig ismeri Bogolyfalvát. Szégyen. És különben sem szórakozás gyanánt kutat az említett könyvekért, a tanulás miatt szükségeltetik.
Amint beér az üzletbe a pince felé veszi az irányt; úgy gondolja majd föntről halad felfelé. Ugyan az itt dolgozó srácot akár meg is kérdezhetné az irományok hollétéről, de attól tart, hogy a fiúnak fogalma sem lenne a művek pontos helyéről. Hiszen milliónyi könyv van itt. De tényleg. És még pince meg padlás is van. Ás különben sem akarja zavarni, meg hát eléggé cikis volt az előbbi szitu. Na, valóban jobb, ha egyedül játssza a nyomozó szerepét.
Elnyelik a polcok. Sehol sem találja a köteteket, és ez már kezdi kicsit bosszantani. Jobban örülne, ha pillanatok alatt meglenne, s le is léphetne innen a szobájába.
Ekkor kialszanak a fények. Még az orra tetejét se látja.
 - Ah. Komolyan? - mondja félhangosan, ingerülten. Miközben zsebeiben pálcáját próbálja kitapogatni, próbál előre haladni, megtalálni az ajtót. De amint rámarkol a pálcájra, sikeresen feldőlt egy kupac könyvet, s kis híján ő maga is elesik. Azonban nem olyan béna ő, eridonos vagy mi. Talpon marad, természetesen. Elmormol egy lumost, s máris varázsol egy kis világosságot. És pont ebben pillanatban lát meg egy férfit.
 - Öhm. Jó estét! - köszönti. Idősebbnek tűnik nála. Hosszú, sötét haja van, és talán egy fejjel magasabb lehet. Egy féllépéssel hátrébb lép. Igaz, így is meg volt a három lépés távolság, ám ő mégis túl közelinek érezte magát az ismeretlenhez. - Ön tudja, hogy mi történt? - kérdi Marci. Hátha pillanatokon belül visszatér a rendes világítás, s nem kell felmennie megkérdeni a srácot, hogy mi a franc történt.

Kováts Marcell
késő délután | a pincében | x

Adam

Amikor kialszanak a fények Marcell egy pillanatra megijed. Elég sok horror filmet látott már ahhoz, hogy tisztában legyen a következő eseményekkel. Alig várja, hogy a baltás gyilkos, vagy egy sötét mágus megjelenjen az ajtóban, s ki mondja a gyilkos átkot, vagy csak megkínozza. Mindenképpen ehhez hasonló dolgoknak kell történnie.
Azonban ez nem egy horror film. Semmilyen gonosz alak nem tűnik fel, pusztán Marci agyában. Nem is képzeleg tovább, inkább azon van, hogy feljusson, s megkérdezze a fiatalembertől, hogy mi a fészkes fene történt. Mialatt pálcája után kutat, sikeresen feldőlt néhány könyvet, s mikor fényt csihol egy férfival találja szembe magát.
 - Akkor azt hiszem felmegyek, és megkérdezem - mondja Marci, s elindul a kijárat felé. Igaz, kissé furcsának találja, hogy a férfi nem követi. Mégis ki akarna a vaksötétben álldogálni? Mindegy, nem törődik a dologgal. A Bagolykőn és környékén nem kevés érdekes emberrel lehet összefutni.
A kis vörös már majdnem megtalálja a lépcsőt, mikor hirtelen újra világosság lesz.
 - Remek - elégedetten fordul meg, s lépdel vissza a könyvekhez. Még elmormol egy noxot, majd újra nekiveselkedhet feladatának.
Ott tökörészik lassan tíz perce, és még mindig nem talál semmit. A férfi továbbra is itt álldogál.
 - Öhm... Esetleg tudna nekem segíteni? - kérdi felé fordulva. Valójában még ő maga, Marci sem érti, hogy miért pont egy vadidegen férfit kérdez meg, ahelyett, hogy felcaplatna, s az itt dolgozók egyikét környékezné meg. Habár simán lehet, hogy a férfi itt dolgozik, vagy úgy ismeri ezt a helyet, mint a tenyerét.
 - Szóval nem tudja, hogy merre találom az  Én, mint varázsló-t és a Híres mágusok a huszadik században című könyveket?

Kováts Marcell
késő délután | a pincében | x