36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 19:48 | Link


Ruha

Jó hosszú idő után kénytelen volt visszatérni Bogolyfalvára. Amíg nem volt itt, építgette a japán kapcsolatait, az üzletét Budanekeresden és odaát is, ráadásul egy német vállalkozó is szemet vetett a seprűire, így európában máshol is lehetne egy csak Hullócsillag néven futó márkabolt. Mindjárt itt az új tanév és Portnipper professzor csúnyán a körmére nézett, hogy vissza kéne jönnie a hosszú pihenéséből tanítani is, nem csak üzletasszonyosat játszani. Bizonyos okokból nem szívesen jött volna az ismerősök közé, de mivel fix szerződése van... az egyik könyvespolcról leemel egy könyvet, belelapoz, visszateszi. Nincs semmi konkrét, amit keres, nem is tudja hogy tehetné, diákkorában is messziről kerülte a könyveket. Azt tudja nagyjából mit akar, de túl gyáva megkérdezni erről bárkit is. Csak áll a gyereknevelésről szóló okosságok előtt kétségbeesetten és azon vacillál, most azonnal kirohanjon-e a boltból, minthogy beszerezzen itt valamit, ami által nem kell megint Alexát zaklatnia. Még a testvérei se tudnak a dologról, egyedül a volt rellonos iskolatársnőjének küldött füstjeles baglyokat... pedig nemsokára látszódni fog. Végigsimít a hasán, ami enyhe ívben domborodik, éppen csak annyira, hogy némi elhízásnak tűnjön. Ajkai megremegnek, de visszafogja magát, nem szabad nekiállnia bőgni egy könyvesbolt közepén, itt mindennek híre megy pillanatok alatt. Sarkon fordul és inkább a kviddicses részleghez sétál, de oda-oda sandít ahhoz a polchoz, ahol az előbb járt. Egy falubeli jön a boltba, ő pedig gyorsan lekapja az első könyvet ami a keze ügyébe akad, mintha nagy elmélyültségben tanulmányozná, majd mint aki csak most vette észre az ismerős érkezőt, mosolyogva biccent köszönésképp és "visszatemeti" magát a lapok közé. Az olvasottakra megszeppenve fordítja meg a kötetet, hogy elolvashassa a gerincen lévő címet, miszerint A pálya füvének gondozását tartja a kezében. Egy darabig még szorongatja az unalmas művet, aztán mikor a boltot elhagyja a helyi fickó, visszarakja a helyére és odaoson a gyerekekről szóló irományokhoz. Onnan emel le pelenkázásról szóló ősrégi irományt, de arca elfintorodik már a kinyitásakor is, amaz ugyanis olyan émelyítő szagokat áraszt, mintha már órák óta ki kéne cserélni pelust.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2016. szeptember 29. 20:05
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. szeptember 29. 20:26 | Link

Vikohino

Odakint egészen idáig nagyon szép idő volt, most azonban egy pillanat alatt beborult, és erős szél kezdett el fújni. Szeszélyes egy idő ez, nem is értem. Az ég sem tudja eldönteni, hogy most éppen milyen időt is szeretne. Én meg? Én vagyok az a szerencsétlen, aki egy kék pólóban és farmerben indultam el, nem is számítva rá, hogy esetleg hidegre is fordulhat az idő. Angliában megszokhattam volna, mondhatja ilyenkor a laikus, de nem. Az az időjárás másabb, mint az itteni, sokkal, de ezt csak az értheti, aki huzamosabb időt töltött már ott.
Amikor belépek, egy villám szeli át az eget, az ajtó pedig a széllökésre gyorsabban nyílik. Egyetlen pillanaton múlik csupán, hogy nem csapódik, én pedig kócos, kissé didergő valómban belépek a piciny boltba.
- Jó napot!
Köszönök a pult mögött álló reszketeg öregúrnak, aki nagyot biccent felém, ahogy be tudom csukni magam után az ajtót.
- Vihar közeleg. Érzem a könyökömben.
Erre én tudok csak bólintani. Na igen, nekem ilyen szuper érzékeim nincsenek, maximum az otthoni időjárás – jelző, ami még szép időt mutatott, amikor elindultam. Vagy a vihar volt gyors, vagy tényleg kidobás volt a kilenc sarló érte.
- Rendeltem pár mesekönyvet a múlt héten. Thomas Everett néven, a neje vette fel a rendelést.
Az öreg gondolkozik egy kicsit, majd inkább elindul befelé a pult mögötti ajtón át, egy másik helyiségbe, én pedig a polcok között, hátha itt kint is találok valamit.
- Gratulálok.
Ami azt illik találok. Nem könyvet, hanem egy kismamát. Le se tagadhatná, legalábbis előttem nem, egyből felismerem, ahogy a hasához ér. A nejem is sokszor csinálta, amikor Ash-sel volt terhes. Na meg aztán ott van a könyv a pelenkázásról is. Egyszerűen lebuktatja.
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 20:45 | Link


Ruha

Amíg a kviddicses könyveknél bujkált, még szép idő volt, amint viszont kinyitotta a pelenkaszagú kötetet villámlott egyet, mintha az időjárás is azt akarná sugallni, hogy nehéz időszak elé néz. Az igazat megvallva még mindig kétségek gyötrik, amiket még magának sem mer felhozni. Mindig is az örökbeadás ellen volt, ez most sem kéne, hogy másképp legyen. Ugye. Ugye...? Majd kifordul a bele a szagtól, visszafojtott lélegzettel nézegeti az ódon, mozgó grafikákat amik a helyes műveletet mutatják be a pálcával. Egy ostoba hiba miatt... egy ostoba hiba miatt... Észre sem veszi, hogy közben egy jókiállású férfi lépett be a boltba, aki a pult után olvasnivaló keresésére indult és egyenesen mellette állt meg. A gratulációra majdnem elejti a könyvet a kezéből, aztán ijedten az idegenre néz és teljesen elvörösödik az arca. Ennyire látszik? Dehát még csak a harmadik hónap! És olyan ruhát is vett fel, amitől annyira nem látszik! A bokái... a bokái meg az intim részei megdagadása... Te jó ég, egy tehén lett és lehet ettől nézik terhesnek. Mondjuk oké, az is, de mégjobban felpuffadt... Remegő ajkain még egy köszönet sem jön ki, az eddig felgyülemlett feszültség a hormonok hatására könnyekben törik belőle, a könyvet pedig pánikszerűen csapja be, nehogy attól meg elhányja magát. Szája elé emeli a kezét, becsukja szemeit, aztán rázni kezdi tenyerét, hátha ettől majd elmúlik a sírás.
- Sa... sajnálom... ne... - de értelmes mondatot nem tud összehozni, inkább szorítja kézfejét az iménti helyhez, hogy legalább ne bömböljön itt egy gyerek módjára. A gyerek szó gondolatára mégnagyobb zuhatag törik ki belőle, ő meg elfordul, bár legszívesebben kirohanna a világból szégyenében. Így reagálni egy jókívánságra is csak ő tud.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. szeptember 29. 21:47 | Link

Vikohino

Megvallom, nem éppen erre számítottam. Az előző árulkodó mozdulat nem éppen arra utalt, hogy a dolog nem örömteli. Én, emlékszem még rá, egyből lázba jöttem, és kismamább lettem a nejemnél. Mindent tudtam már pár nap után a szülési légzéstől elkezdve a szoptatáson át a büfiztetésig, míg a nejem épp csak elkezdett elmélkedni azon, hogy ne kényszerítsük majd bele a gyereket a kék - rózsaszín sztereopítiába. Azt hiszem tényleg kicsit jobban rápörögtem anno, és be kell vallanom, hogy most is szívesen rápörögnék, csak éppen nem lesz ilyen különleges alkalmam még egyszer.
- Én sajnálom, nem kellett volna.
Bár nem tudom, hogy mit nem kellett volna. Gratulálnom? Hiszen a világ legcsodálatosabb dolgához tettem. Mindenesetre egy pillanat alatt elbizonytalanodtam, és inkább zavartan elfordítottam a tekintetem a hátáról, mivel elfordult tőlem. Hát ez nem indult a legjobban. Azt hiszem, nem kellene csak úgy idegeneket megszólítanom, és főleg nem életüket meghatározó dolgokban. Szívem szerint vígasztalóan megsimogatnám a hátát, és próbnálnám meggyőzni, hogy nincs semmi baj, de egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy nincs, másrészt, elég komoly esélye van annak, hogy a sírás közeli állapotban még fel is pofoz, de úgy tisztességesen. Erre pedig nem sok szükségem van, hiszen ebben a faluban gyorsan terjednek a hírek, itt egy pofont kapnék, kint meg már úgy terjedne, hogy megcsaltam ezt a szerencsétlen nőt, akit nem is ismerek, de egészen biztosan huzamosabb ideig viszonyom volt vele, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy van egy állandó kapcsolatom, és mire észbe kapnék, már vasvillával üldöznének el a felháborodott szülők, akik rám, és az általam vezetett iskolára bízták gyermekeiket. Ez igazán kellemetlen lenne.
~ Jóhetnének már azok a könyvek... ~
Morfondírozok magamban, illetlenül hosszan nézve egy szoptatásról szóló könyv gerincét. Amikor végre észbe kapok, olyan riadtan lépek arrébb egy polcot, mint akit bolha csípett meg. Máris jobb címek, receptkönyvek.
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 22:25 | Link


Ruha

Most biztosan egy őrült tyúknak nézi őt a férfi, vagy csak szimplán ráfogja a hormonjaira. Igen, a hormonok, azokra kell fogni. Amúgy is érzi magán, hogy sokkal érzékenyebb mostanában a kelleténél. A sírás szép lassan alább hagy, ő visszatartva a levegővételt próbálja csitítani, így már csak szipogós-könnyezős csuklásnak hathat hátulról nézve. Hátrasandít, hogy még mindig ott áll-e az idegen mögötte, aki épp akkor ugrik hátra a recepteskönyvekhez. Megtörölgeti a szemét és bátortalanul hátra fordul.
- Én... sajnálom, nem... nem akartam megijeszteni... ~Megijeszteni? Viko, nem vagy normális, nem megijesztetted, hanem automatikusan őrültnek titulált, mindjárt rádhívja a gyerekfelügyeletet. Meg se szülted, de gyorsan el is veszik tőled. ~
- Bo... bocsánat és... köszönöm. - megpróbál mosolyogni, de csak egy félszeg ív kerül ajkaira és az se sokáig, így érződik tőle, hogy nem tudja őszinte jókedvvel fogadni a jókívánságot. Mindenesetre lassacskán beszélgethetős állapotba kerül, már csak szipog és a hangja is tisztul. Visszarakja a pelenkás könyvet a helyére, aztán visszahúzza a szívéhez a kezeit és leszegett fejjel fordul meg, hogy a piciny könyvesbolt egy másik sarkába állíthassa magát, amíg az úriember el nem megy, mert akkor visszatér majd a baba-mama polchoz és most már elvisz valamit tényleg. Addig pedig leemeli a Terelők bibliája egy régebbi kiadását és úgy tesz, mintha nagyon olvasná, közben pedig a férfi felé pillantgat. Várja, mikor megy ki a boltból, addig pedig próbálja jól megfigyelni a másik vonásait és nem elkapni a tekintetét. Nem kéne vele többet összefutni, így is rossz hírét fogja kelteni.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. október 3. 22:44 | Link

Vikohino

Amikor bocsánatot kér, egy pillanatra megdöbbenek, de végül csak apró fejrázással jelzem, hogy erre igazán semmi szükség, elvégre ő nem tett semmi rosszat. Mondjuk én sem, de kettőnk közül ő mégiscsak ártatlanabb.
- Ugyan, ne kérjen bocsánatot, nekem nem lett volna szabad tolakodónak lennem.
Nem mindenki olyan, mint én, aki kiugrik a bőréből, ha kisbabákról van szó. Én az a fajta ember vagyok, aki nem tud nem örülni, ám ez nem mindig ilyen könnyű. Meg kellene ezt már tanulnom, de valahogy nem sikerül. Mindig ugyanabba a hibába bírok belesétálni, és rám – bár férfi vagyok – de igaz az a marketinges kijelentés is, hogy gyerekkel mindent el lehet adni. A nővel kevésbé igaz, a kisállattal meg közepesen. Nem szerencsés, ha az ember csak özvegy, ha ennyi ideig lefojtja az interakciókat, melyeket a teste megkövetelne, hiszen így, még a végén tényleg nem lesz ingerem a gyengébbik nemre, nem mintha arra vágynék, hogy megint elveszítsek valakit.
Zavartan simogatom a könyvek gerincét, miközben magamban mantrázom, hogy igazán jöhetne már vissza az idős úr a könyvekkel. Nagyon hideg kezd itt lenni, de van egy olyan gyanúm, hogy ezt csak beképzelem, és igazából nincs is hideg, csak az előbbi jelenet miatt érzem magam olyan kínosan, hogy annak már testi tünetei vannak.
Hosszúnak tűnő, ám igazából talán egy percnyi kínos könyvsimogatás után – még szerencse, hogy egyik sem akarta leharapni az ujjamat – nyílik a lengőajtó, felbukkan a férfi, jókora könyvkupaccal lépkedve. Pár hosszabb lépéssel ott termek a pult mögött, hogy segítsek neki. Nem szeretném, ha még fizetés előtt balesetet szenvedne, hiszen az lenne a legjobb, ha minél előbb leléphetnék innen.
- Köszönöm, kér számlát, ugye?
Kérdezi, felrakva nagy, kerek szemüvegét, bólintok.
- Igen.
Füzetet vesz elő, amíg én visszasétálok a pult másik oldalára. Nem siet. Nem lassú, de nekem most az idegbeteg szúnyog őrjöngése is az lenne. Észrevétlenül kifújom a levegőt, míg a megfelelő oldalra lapoz.
- Cím?
Fel se tűnik, hogy a főbb adatokat, mint dátum, és mindenféle aláírás, illetve a saját nevük és címük már le is van írva.
- Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola, Óvoda és Kollégium. Bogolyfalva, Boglyas tér 10 – 16.
A címet nagyon gyorsan lekörmöli, irigylésre méltó gyöngy betűkkel, mot már csak az alig harminc könyvet és árukat kell. A kezeimet a zsebembe süllyesztem. Esküszöm fázom.
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 3. 23:42 | Link


Ruha

Lassan megérkezik az eladó a férfi rendeléseivel, Viko pedig az egyik polc mellől oda-oda les. Odakint az idő egyre cudarabbra fordul, s bár bentről nem látni, az eső szinte egyik pillanatról a másikra szakadni kezd, amit néha megzenget pár mennydörgés is. Ez hősnőnknek csak most tűnik fel, és bár esernyőfélét tud varázsolni, melegebb holmit nem hozott, így már előre látja, hogy át fog fagyni hazafelé. Addig is, míg az egyszem vevő rajta kívül a pultnál nézi át a rendelését, a fiatal nő gyorsan a helyére teszi a kezében lévő könyvet és odasettenkedik a baba-mama polchoz. Amikor venné le a következő kötetet, a férfi megadja a számla adatait, Viko pedig meghallva azt pillant a pulthoz. Shanes... a név hallatán eszébe jutnak az iskolás évei, no meg az a pár előkészítős, akivel aztán összebarátkozott később. Meg Haru, aki ott dolgozik, csak... csak most már ki tudja mióta nem látta. Ha jól tudja, haza kellett utaznia az anyjához, talán történt vele valami. Vagy csak simán távol akar lenni attól az idióta szomszédjától.
Ez a férfi is ott dolgozik? Nem ismerős neki az arca. Szórakozottságában a taláromra leemelt könyvet kinyitja, ami azon nyomban egy kiadós és kellően hangos bababüfivel borítja be  ruházata felső részét. Elképedve pillant végig magán, a lapok pedig sírásba kezdenek, úgyhogy nem elég az iménti közjáték, még csitítgathatja is le ezt a könyvet. Merthogy hiába csukja be, amaz intenzív hisztériába kezd, akárcsak egy csecsemő. Viko ijedtében vissza akarja tenni a helyére, de mivel nem múlik a sírás a polcon se, visszaveszi és idegesen ringatni kezdi, de a rázástól a kellemetlen hang elviselhetetlenebbé válik. Hol az eladóra, hol a talán még bent maradt férfia pillant, kínosan mosolyog és folytatja a sajátos altatást, mindhiába.
- Tsss, tsss, ne sírj, tss...
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. október 6. 22:26 | Link

Vikohino

Mialatt az idős úr, gyönyörű gyöngy betűkkel megírja a számlát, nézelődök, leginkább a mögötte lévő polcon. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis eldugott falucskába is eljutnak a Georgia Macelley könyvek, ráadásul a megjelenés után alig pár héttel.
- Kér egyet? Dedikált.  
Egy pillanatig még bambulok a könyvre, nem is tűnt fel, hogy rajta maradta tekintetem. Valószűleg elég bárgyú képet vághattam, mert hozzátette, hogy:
- A neje biztos örülne.
Igen, biztosan nagyon értékelné, hogy egyrészt befejeztem a könyvét, másrészt szombat délutánonként, amíg a fiam csatangol, én finom vonalakkal, minél nőiesebb kézírással dedikálok egy vörös hajú nőnek kiadva magam. Ezt azonban nem fejtem ki, hiszen a könyvekről a saját fiam sem tud, és valószínűleg agybajt kapna, ha megtudná, hogy az "Utolsó szívdobbanás" romantikus krimi az apja kezétől származik.
- Nem hinném.
Végül csak ennyit mondok, nem említve meg, hogy nincs nejem. Amúgy meg Ash igazán értékelhetné, hiszen egyrészt jól megszerkesztett kis könyvről beszélünk, alaposan utánajártam a részleteknek, másrészt pedig nagyon szép kis árat pénzt fizetnek utána, hiszen egy elismert írónő vagyok. Igen ilyenkor bent a kicsi, vörös boszorkány diadalittasan kihúzza magát.
- Értem.
Nem nagyon firtatja a dolgot, talán azért mert rájött, hogy én vagyok az a szerencsétlen özvegy, vagy talán mert ő maga semértékeli annyira a könyveit, mint a neje. Miközben az utolsó simításokat végzi a számlán, éktelen sírásra leszek figyelmes. Nem is értem, hiszen az előbb még nem volt itt gyerek, aztán elindulok a hang irányába, és csakhamar megtalálom az előbbi hölgyet, kezében egy sírós könyvvel.
- Szabad?
Kérdezem, de igazából már cselekszem is, és gondoskodó mozdulatokkal kezdem el csitítani a könyvet, aki egy kicsit még mintha hüppögne, de aztán csakhamar elhallgat.
- Elég zavaróak nem? A hangokat kiadó könyvek. Kiabálnak, veszekednek, sírnak. Nincs is talán boldog hangot kiadó könyv.  
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 12. 23:24 | Link


Ruha

Nem elég, hogy a felsője csupa babakönyvbüfi lett, még sír is itt neki ez az átkozott, ő pedig, mint igencsak gyakorlatlan legkisebb gyermek, pánikba esve rázza amazt, ringatás gyanánt, de mint hallatszik, sikertelenül. Sőt, még hangosabb és életszerűbb hisztit csapnak le a lapok... Viko szintén a sírás környékén jár, mire érkezik is a felmentő sereg, akiről már azt hitte, hogy fizetett és elment. A férfi kiveszi a kezéből a könyvet és láthatóan rutinos mozdulatokkal nyugtatja meg és hallgattatja el. A nő is hüppög párat, zsebéből egy zsebkendőt vesz elő és a benedvesedett szemei helyett a ruhájáról igyekszik vele leszedni papírmasé állagú ragacsot.
- Kö... köszönöm... - makogja halkan, pillantását elvéve a másikról. Halványan elmosolyodik és óvatosan bólint.
- Néha pedig találtam. Volt, amelyik dorombolt is. - bár annyiszor nem volt könyvekhez szerencséje, ezt a részt mindig átpasszolta a testvérének, ő inkább csak azt nyitotta ki, amit nagyon muszáj volt. Az említett példányt pedig még a macskája neveléséhez kapta. Óvatosan felnéz a férfira, aztán a kezében tartott kötetre pillant.
- Úgy látom, nem először tartja így a kezében... - mostanra már ő is megnyugszik, a ruháján is csak egy világosabb folt látszik, amit majd egy bájitallal úgy is ki tud majd takarítani, így hát bátorkodik némi beszélgetést kezdeményezni, habár úgy is tudja, hogy a férfinak mennie kéne már.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. október 18. 12:09 | Link

Vikohino

- A könyvet? De. Gyereket viszont nem először.
Igaz mostanra már az a gyerek elég felnőtt, eljár a két lábán, sőt, ha nem figyelek oda rá, még a végén ő ajándékoz meg engem egy kis gőgiccsel. Igaz, nem bánnám, de hát apaként nem igazán hangoztatom a dolgot, hiszen még fiatal, előtte az élet, és ráér gyermekekkel megajándékozni. Csak azért, mert ő önző módon alkalmasnak érzi magát még egy pár gyerek felnevelésére, csak nem bíztathatja egyszer gyermekét, hogy alig tizennyolc éves fejjel apa legyen belőle. Amúgy is, ezzel éppen azt cáfolná meg, hogy alkalmas apának.
- Dorombolt? Azt hiszem ezek a könyvek nem éppen arra jellemzőek.
A gyerekes könyvek amúgy is roppant veszélyesek, emlékszem már régen is, amikor a nejem terhes volt, akkor is voltak ilyen „állat” könyvek, az egyik egyszer még meg is harapott. Brutális, hogy mit ki nem találnak. Ellehetetlenítik az embert.
- Ha szeretne hasznos tanácsokat ellesni a gyereknevelésről, akkor szívesen adok önnek könyveket. Annak idején a nejem rengeteg könyvet vett, és jó kis tippek vannak bennünk, azt pedig garantálom, hogy egyik sem üvölt.
Ezzel a mondattal pedig visszacsúsztatom a most már szuszogó könyvet a helyére. Menet közben a férfi elkészült a számlával, így egy mosoly villantása után visszalépek a pulthoz, hogy rendezzem a számlát. A csomagot magamhoz véve lépek vissza a nőhöz.
- Ha én nem is vagyok otthon, a fiam igen. De többnyire én is. A Macskabagoly utcza 26 – ban lakunk, és szívesen látjuk. Viszlát!
Az utolsó szót hangosabban mondom ki, ezzel elköszönve a férfitól is, kilépve az utcára, és elindulva az előkészítő felé.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza