Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=811799#post811799][b]Harmat Betti - 2020.06.18. 01:18[/b][/url]

A faluban a kedvenc helyeim közé tartozik az aprócska könyvesbolt. Hihetetlenül mesebeli helynek tartom. Ahová csak nézek, könyvek kerülnek a szemem elé. Teljesen különböző könyvek. Ha a romantikusat olvasnék, ugyanolyan hatalmas választékot találok, mint ha krimit keresek. Mióta felfedeztem a kis boltocskát nem egyszer jöttem el ide, de ahányszor belépek el tud kápráztatni a roskadozó polcok rengetege. Órákat tudok eltölteni a sorok közt járkálva, olyan köteteket kutatva, amiket akár ott helyben ki tudok olvasni. Ha pedig nincs időm befejezni a regényt, elviszem magammal a kastélyba némi pénzért. Akkor viszont rendesen megpakolva megyek vissza, hogy a következő egy-két hétre legyen olvasnivalóm.
Most is tátott szájjal mászkálok az apró boltban, és valami romantikus regény után kutatok. A tankönyvekkel végeztem mára. Eleget magoltam a mágiatörténetet és a bájital recepteket, gyakoroltam a bűbájtant és az átváltoztatást. Most a pihenés ideje következik. Inkább magam szórakoztatására olvasok tovább. Találok is egy szimpatikus könyvet. Hosszas válogatás után választom ki a megfelelő kötetet, hisz szívem szerint mindet elolvasnám.
Mivel nem látok a közelben senkit  egyszerűen letelepedek a földre, és fellapozom a könyvet. Azonnal magába szippant a történet. Mintha átélném a főszereplő érzéseit. Teljesen belefeledkezem a könyvbe. Nem is tudom, mióta ülök ott a földön, és hogy hányan léptek át rajtam időközben. A fejemben megelevenednek a szereplők képei, a jelenetek. Magam előtt látom az épületeket, a helyszíneket. Körülöttem egészen csend van, hiszen aki itt van, mind a könyvekért jön általában.
Már azt sem tudom odakint sünt-e a nap, vagy beborult az ég. Lehet, hogy inkább kint kéne ülnöm, egy kávézóban és beszélgetni valakivel? A rokonaim sokszor mondják, hogy többet kéne szabadban lennem. De hát nem hallgatok rájuk. Sokkal kellemesebb idebent, a virágok helyett a régi könyvek illatát szagolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=819068#post819068][b]Mácsai Ráhel - 2020.10.10. 13:06[/b][/url]

Nem igazán tartom fontosnak az olyan szociális eseményeket, mint az évnyitó, vagy a bulik. Volt bennük részem, és a nagy többségre nem tudok jó érzéssel visszagondolni. Ahhoz se volt túl sok kedvem, hogy a jelenlétemmel okot adjak az esetleges csamcsogásra azoknak, akik valamiért még itt vannak, és ismerhetnek.
Nem egyszer fordult elő, hogy szó esett rólam a pletykarovatban, de akkor sem bánom. Akkor ez történt, az ember meg akarva-akaratlan változik.
Most pedig számomra az a legfontosabb, hogy letudjam ezt a pár évet, és azzal foglalkozhassak, amivel tényleg szeretnék. Már nem keresem a szerelmet minden sarkon, sőt.
Ezért is fogadom meg a házvezető tanácsát, és keresem fel a boltot. Elcsodálkozok kicsit azon, tényleg mennyit fejlődött ez a hely, és most jó érzés is a macskaköveken járni. Régen ez nem ilyen volt. Egy métert nem tudtál úgy menni, hogy egy siető valaki ne botlott volna feléd, vagy ne lökött volna fel majdnem. Most még pillantást is tudok vetni a megrúnázott telefonomra, hogy jót mosolyogjak a mémen, amivel apám rendszeresen boldogít. Ő is teljesen más lett, mióta le tudtam vele ülni beszélni. Kellett ez. Hogy rendbe tegyük a dolgaink. Talán nekem jobban, mint neki.
Amint meglátom a kijelzőn a számot, ami hív, határozottan húzom az ujjam lefelé, és süllyesztem vissza a zsebembe a telefont. Nem érdekel, anyám - mármint a vérszerinti - mit akar. Megmondtam neki, nem kérek belőle, és nem kívánok az élete része lenni, hisz... ő volt az, aki lemondott rólam. Tudom, csak azt látja, lehet haszna belőlem.
- Jó napot - mosolygok a pult mögött állóra, aztán bevetem magam a polcok közé. Imádom ezt az illatot, na meg a lapok sercegő hangját. Az előttem haladó zsebéből kiesik egy cetli, amit még azelőtt felkapok, hogy földet érne, hogy az illető után lépjek vele. Óvatosan kocogtatom meg a vállát.
- Bocsánat, ezt elhagytad - nyújtom is felé a tulajdonát anélkül, hogy egy pillantást is vetnék arra a cetlire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=828909#post828909][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.05. 15:17[/b][/url]

A nagy lóti-futiban, amivel az elmúlt pár hét járt, bizony nemigen volt ideje bevásárolni mindenfélét a következő tanévre. Rögtön mindjárt kétféle tankönyv-szettet kell beszereznie, sőt, ha nagyon korrekt akar lenni, akkor bizony még többet is. Megvolt az első hétvégi oktatása az AMS-en, eddig tetszik neki, bár ez még inkább csak bevezetés volt a tanárok részéről.  Már könnyen belátható, hogy nem lesz könnyű dolga ebben az évben. Mindegy, majd lesz valahogyan. Mindenesetre nem szeretné, hogy a seprűkészítés rovására menjen az egyetem, még ha valamelyest össze is függ a kettő, és remélhetőleg sok hasznos dolgot fog tanulni a következő három évben.
Még üres hátizsákját felcsapva a cigarettáját szívva indul meg az előkészítős műszakot letudva a könyvesboltba, hogy beszerezze az összes tankönyvet, ami csak kellhet a következő tanév során. Még a bolt előtt el is tudja nyomni és kidobni a csikket az út szélén álló szemetesbe. Torkát megköszörülve lép be a könyvillatú üzletbe, ahol kedvesen üdvözli az előadókat.
Útja egyenesen a tankönyvek közé vezet, ahol már ácsorog néhány diák. Bizonyára ők is későn kapcsoltak, hogy meg kéne venni a felszerelést és nem jutott számukra tankönyv a könyvtárból.
Nadrágzsebéből találomra előveszi az első apróra hajtogatott fecnit, ami a kezébe akad. Mind az egyetemi, mind pedig a bagolyköves tankönyvlistát elhozta, meg kiírta a suliban pár testnevelés témájú könyv címét, hátha alapon. Kellett kondi a kviddicshez, de ez még nem teszi képzetté ezen a területen, hogy akkoriban nagyon sok gyakorlatot végzett, hogy jobban meg tudja ülni a seprűt. Őrzőként nem kellett annyit száguldoznia, inkább a reflexei számítottak.
Halkan dúdolva hajtogatja ki a papírját, négyszer is meghajtotta, sajnos többször nem lehetett, pedig direkt lapítgatta vonalzóval. Az éles vonalak ellenére jól látszik, hogy az egyetemi tárgyaihoz tartozó könyvet kell megkeresnie. Kedvesen köszönve odalép a válogató diákok közé, nem is nagyon figyeli kikkel találkozik. Ujjait futtatva a könyvek gerincén sietősen próbálja megtalálni az Alternatív repülőeszközök című könyvet. Néhány pillanat múlva meg is leli, szerencsére csak rossz helyen kereste először. Lelkesen hajtja ki a még ropogós lapokat, hogy megnézze, mire számíthat. Néhány kép és a főbb fejezetek címének átfutása után a kosarában landol a kemény fedeles darab. Ahogy fordul a polchoz, hogy kikeresse a következő könyvet a látóterébe kerül egy ismerős.
 – Szia Emma! Látom, te is az utolsó percben szerzed be a cuccokat! – Szólítja meg derűsen még mindig a kockásra nyúzott papírt a kezében szorongatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=837013#post837013][b]Fekete Nonó - 2021.09.17. 20:31[/b][/url]

Éppen Bogolyfalva egyik utcáján bolyongok. Amikor a sarokra érek, egy könyvesbolttal találom szembe magamat. A bolt neve “Őszike néni könyvesboltja”. Belépek és eszembe jut, hogy legutóbbi átváltoztatástan órán beszéltünk valami nagy varázslóról, aki nagyon érdekes volt, és kicsit akartam róla nyomozni, hogy mi történt vele. És a könyvesbolt kirakata előtt láttam egy könyvet, ami kapcsolódik hozzá. Belépek, és összeütközök valakivel. Felállok, és rendezem a ruhámat, majd felsegítem a lányt is, akinek mikor felnéz, megismerem az arcát. Egy évfolyamtársam a Bagolykőből, Kósza Lili, megszólítom.
– Szia! Hogy-hogy itt vagy? – döbbenten nézem, hogy nagyon megnőtt azóta mióta láttam. Nem is ismerek rá. Aztán a tekintetem a kirakatban látott könyvre mered. Megfordulok, odamegyek a pénztárhoz és megkérdezem, hogy a kirakatban lévő könyv mennyibe kerül. És felkiáltok.
– Ilyen drága egy könyv!? – lepődök meg dühösen. Majd visszamegyek Lilihez és elkezdek az ajtó felé menni, hogy jelezzem, hogy már mehetünk. De ahogy elhaladok a könyvek mellett, meglátok egy igen érdekes példányt. Szép, csillogó kék színű felirat hirdeti: Tanuláskönnyítő kis boszorkányoknak. Megfordítom a leírás elolvasásához. Ez áll rajta: Új a mágia? Nem tudod, mit csinálj, vagy mi jókat tanulhatsz? Olvasd a könyvet és megtudod. Nagyot dobban a szívem. “Ezt nekem találták ki.” Szólok Lilinek.
– Várj egy percet, megveszek egy könyvet és mehetünk – odasietek a pulthoz, kifizetem a könyvet, megfogom a barát kezét és kimegyek a boltból. A bolt előtt odafordulok Lilihez.
– Lili, nem megyünk el valahova sétálni? Vagy elmehetünk az Espresso Patronum kávézóba, mit szólsz? – És akkor el tudom kezdeni az új szerzeményemet is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838477#post838477][b]Sebastian Jared Selwyn - 2021.10.23. 17:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=838601#post838601][b]Sebastian Jared Selwyn - 2021.10.26. 18:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=839679#post839679][b]Molnár Zselyke - 2021.12.01. 23:03[/b][/url]

Zselyke egyre többet járkált le mostanában a faluba. Szerette felfedezni a különböző üzleteket, és a szezonális karácsonyi standokat, valahogy vonzották az illatok, és az a légkör. Örült, amikor egy picit kiszakadhatott a szürke hétköznapokból, és kikapcsolhatta az agyát valamivel. Lassan, de biztosan lépett rá arra az ösvényre, amit kijelölt magának, és a lazítást se mtartotta már olyan ördögtől valónak.
Őszike néni könyves kuckójára is így talált rá, hallott két lányt beszélgetni róla, és roppantmód érdekelte, hogy milyen bolt az, ahol nincs konkrét nyitvatartási idő és az árat is a vevő döntheti el. A mugli világban ilyenel ő még nem találkozott.
A bolt nem egy impozáns és hivalkodó sem kívülről, sem belülről, inkább mondta volna otthonosnak, semmint steril plázaszerűnek, és ez az újdonság mosolyra fakasztotta. Amúgy is jól esett a melegre belépni a kinti dermesztő hidegről.
Hamar belevetette magát a válogatásba, szerette volna felfrissíteni a könyvkészletét néhány, számára új olvasmánnyal.
Igen élénk érdeklődést mutatott újabban a gyógyítással és a bájitalkotyvasztással kapcsolatos könyvek iránt, de nem vetette meg a szórakoztató jellegű irodalmat sem.
Egyet könnyen megtalált magának, ami első pillantásra szerelemkötet lett, híres bájitalmesterek életrajzát foglalta össze, jó vaskos példány. Még kettőt keresett magának, de tanácstalanul állt, hogy most akkor hogyan keressen tovább? A nagyobbik gond az volt, hogy ő se tudta, mit akar úgy igazán.
 – Öhm, elnézést! – ment oda félénken cincogva egy háztársához. Hamar felismerte Rue-t, a prefektuslányt. – Bocsi, remélem, nem zavarlak, tudsz segíteni nekem? Most vagyok ebben a boltban először, és kicsit elakadtam, hogy érdemes itt keresgélni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=840689#post840689][b]Draskovich Kristóf - 2021.12.23. 20:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=844279#post844279][b]Rothstein Elektra - 2022.03.11. 13:01[/b][/url]

Elérkezett a nagy nap, amikor a polcokra kerül első, nem újságíróként írt műve. Hetek óta szervezte már ezt a rendezvényt és most itt állva a kirakat bolt felőli oldalán úgy érzi valami teljesen új kezdődik az életében. A legtöbben tudták róla, hogy mekkora képregényrajongó és hőshívő, de azt talán kevesebben, hogy saját maga is elkezdett írni egy történetet, még férje és fia halála előtt. Aztán jött a tűz és minden álma néhány óra leforgása alatt porig égett. Egyetlen doboznyi holmit tudtak kimenteni a hamvak és elszenesedett romok markából. Ebben a maroknyi értékben két irat hevert. Az egyik egy ügy terhelő bizonyítéka, míg a másik, képregény ötletének kézirata volt. Múltak a gyászos évek és a kincseket rejtő dobozra, a többi kacattal együtt a feledés pora ült, míg egy nap hősnőnk el nem veszítette az emlékezetét. Az eltűnt idő nyomait kutatva lelt rájuk Elektra és éled fel benne újra az írás iránti, egykor olthatatlannak hitt vágy. Nem telt sok időbe újra felvennie a fantáziája szülte események fonalát, s befejeznie a mesét úgy, hogy adott esetben folytatni is tudja. Mivel ő maga is utálja a függővégeket, ezért méltón zárta le a történetet, s nem hagyta olvasóit kétségek közt hánykolódni, de elrejtett néhány elvarratlan szálat a cselekmény szövetébe, hogy azokhoz köthessen újakat, amennyiben írása értő olvasókra talál. Minden készen áll a vendégek fogadására így nincs más hátra, mint kitárni a bolt ajtaját és várni az igazi csodát, vagyis az érdeklődők sorát. Elektra elfordítja a kulcsot a zárban és kezébe veszi az egyik példányt. Ujjaival finoman végig simít a csodás keményborítón, majd fellapozza és mélyen beszívja a frissen nyomtatott tinta jellegzetes illatát. Sötét szemei, mondhatni beisszák a káprázatosan élethű látványt. Minden karakter pontosan olyan lett, amilyennek elképzelte őket. A színek, a formák mind szemet gyönyörködtetők. Ha pedig pálcával rákoppintanak és kimondják a csak a varázsvilágban látható tintával, a fedlap belsejébe nyomtatott igét, megelevenednek a képek és a hangok egyaránt. Hálával tartozik a Bogoly színház társulatának, akik felolvasták a szövegeket és előadták az egész művet, amit számítógépre is rögzítettek. Ezzel a látássérültek is élvezhetik majd a képregényt, mert lesz hozzá egy hang file melléklet. Több ehhez hasonlóan kreatív módszerrel oldották meg, hogy mágus és mugli környezetben egyformán kiadható legyen a kötet, melynek címe -igen hosszas gondolkodás után- a "Mantikór protokoll" lett. - Remélem büszkék vagytok rám odafenn - pillant a mennyezetre a riporternő, majd összecsukva magához öleli a könyvet, s kisvártatva odasétál a pogácsás tálcákkal és ásványvízzel megrakott kínálóasztal mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=854868#post854868][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.21. 13:52[/b][/url]

Talán úgy két órával ezelőtt süppedtem be a könyvesbolt egyik félreeső sarkába. El akartam tűnni a világ elől, el a pletykáktól, amelyek újra felhánytorgatták anyámat. A gyomrom felfordult, ha csak rágondoltam. Egész addig ücsörögtem ott, míg odakint már szürke lett az ég alja, és lassan a boltokban is elkezdtek felizzani a villanyok. Nagy sóhajjal keltem végül fel, hogy egy pár könyvvel a kezemben induljak el a kijárat felé. Még jó, hogy ide gyakran jártam, a hely összes dolgozója ismert, és tudták, hogy most bizony jobb békén hagyni. Előrehajoltam a kilicsért, de ahelyett, hogy megkaparintottam volna, az ajtó mozdult felém. Mielőtt reagálhattam volna, már bele is ütközött a fejembe. Az összes könyvet kiejtettem a kezemből, miközben tompítottam az esésemet a fájdalom hullámzása mellett.
- A francba - sziszegtem összeszorított szemekkel. Ennek egy ideig biztos nyoma marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=862203#post862203][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.04.04. 21:10[/b][/url]

Nem erőlteti ezt a találkozást - siettetni értelmetlen lenne, hát csak szeme sarkából nézi a kirakatot, valahányszor erre akad dolga. Ha valaki esetleg akaratlan felfigyelne langaléta alakjára, általában bevásárlással, macskaalommal vagy hasonlókkal látná átvágni a macskaköves utcán. Így hát nincs semmi meghökkentő abban, hogy amikor az Őszike kirakatában , a könyvek közt fetrengve megpillantja a hatalmas kandúrt, azonnal megváltoztatja addigi útvonalát, egyenest felé kanyarodva.
- Hát szia,- guggol le, hogy nagyjából egy magasságba kerüljön az állattal és ne hozza rá a frászt. Körülnézve kiszúr néhány bojtos fűszálat, az egyiket letépi, hátha játékra tudja csalogatni. Meg persze gyakorolja azt a lassú pislogást, amiről olvasott, de amit nem igazán tud otthon alkalmazni - Szerzs kancsal, Edith meg vak, szóval marad Morózus Maurice. Aki imádja meredten szuggerálni az embereket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=862403#post862403][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.04.07. 20:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=869607#post869607][b]Eszterházy Kilián - 2023.11.23. 10:54[/b][/url]

A testvérei előszeretettel élcelődnek a régies ízlésén, mely nem csak a könyvekre, de azon belül még a tematikákra is kiterjed. Hogy Konstantint idézze a pontosság igénye nélkül: ennél rosszabb már csak az lenne, ha ereklyekutatónak tanult volna, mert egy szép nap összetévesztenék egy többezer éves lelettel, és egy múzeumban végezné. Szerencsére nem kell elviselnie a három földre szállt ördög duruzsolását, ha ilyesfajta beszerzési útra indul, sőt nem is lenne hajlandó ide magával hozni őket, mert képesek és megszentségtelenítik a könyvesbolt atmoszféráját.
Az utolsó gondolatra kissé megrázza a fejét, majd lenyomva a bejárati ajtó kilincsét, belép az üzletbe. Nem először jár itt, múltkor is csak ez a hely tudta teljesíteni a rendelését; a többi bolt kiábrándító gyorsasággal dobta be a törölközőt, így ezúttal már eleve itt kezdte két hete a kutatómunkáját, és elvileg eljutott néhány érdekesség mostanra a könyvesbolt tulajdonában. Az irodavezető legújabb szerzeménye még jó néhány órányi utánajárást igényel majd, és kétli, hogy a magyar mágikus központi irattár elegendő anyaggal bírna a munkájuk elősegítéséhez.
- Jó napot! - Az udvariasság jegyében illik felhívnia magára a figyelmet ennyivel, bár úgy néz ki, nem ő az egyetlen, aki szeretné, ha tudomást vennének róla: a pultrész közeléből felhangzó rövid nyávogás csak épphogy megugrasztja az egyik szemöldökét, mielőtt konstatálja, hogy az állat meglehetősen otthonosan mozog az öreg, de jól kordában tartott kötegek közt.
Megvárja, míg előkerül az illetékes személy, eközben megáll a kassza előtt a szokásosan egyenes tartásával néhány láthatatlan porszemet is letessékelve a szövetkabátjáról.
- Két hete jártam önöknél, és Eszterházy Kilián névre rögzítettünk egy megrendelést inka átoktörés tematikában. Sikerült esetleg bármit beszerezni a három könyv közül? - Elméletben alapból három könyvet keres: egy Javier Gómez: Az inka mágikus rituálék kötetet, egy Maria Alarcon: Mágia vagy méreg? példányt, és egy Miguel Dávila: Az átok ereje című könyvet, de nem zárkózott el már akkor sem semmilyen ajánlástól, csak az inka témakör elég kötött a beszerzett tárgy természetéből kifolyólag.
Beszéd közben a noteszét böngészi inkább, mert abban van a fél élete kb, de minden, amit meg kell jegyezzen így vagy úgy, és mellé majdnem mindenhez társul egy sor kiegészítés. Ugyebár, ha egy munkamániás maximalista mikromanagelésben szenvedő ember vagy, kicsit más a gyerek fekvése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=869944#post869944][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.12.15. 21:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=870029#post870029][b]Kelemen Farkas - 2023.12.20. 22:47[/b][/url]

Végtelenül hosszú időnek tűnnek az évek, amióta nem beszéltek. Néha már-már egy másik élet vagy egy ködös álom részének tűnik szinte minden, és az igazat megvallva nem is nagyon gondolt az egészre évek óta. Ha nem áll neki kipakolni a budanekeresdi ház padlásáról az egyik hétvégén, talán így is maradt volna ez az egész, de nekiállt és megtalálta az összetört teáscsészét és mellette az összegyűrt levelet is egy dobozban. Emlékezett rá, hogy nem fogadta túl jól, de most legalább már nem érzett arra kényszert, hogy ismét összegyűrje, miután elolvasta. Csak félbe hajtotta, aztán még egyszer, és zsebre tette, mielőtt még Anna kezébe kerülne. Ezt a beszélgetést nem szeretné még lefolytatni vele véletlen sem. Pár napra aztán ismét elfeledkezett róla, amíg újra bele nem botlott, és újabb néhány napba került arra a döntésre jutni, hogy ezúttal válaszol. Nem haragszik. Haragudni igazság szerint akkor sem haragudott, inkább eltört benne valami, viszont ha nem így alakulnak a dolgok, most meg aligha ott tartana, ahol, és azért igenis örül annak, hogy valahogy mégis csak lett családja. Nem adná semmiért őket, még ha néha kihívások elé is állítják vagy éppen megpróbálják próbára tenni a türelmét a gyerekek. Valahogy révbe ért az évek alatt. Szóval ennyi év után végre válaszolt a levélre, s nem volt nehéz eljuttatni Sebby-hez, hiszen hallotta ő is, hogy Őszike néni boltja már a Selwyn testvérek tulajdona. Bogolyfalva mégsem akkora nagy város, hogy ne jusson el előbb-utóbb minden hír mindenkihez, s bár eddig meghagyta a könyvvásárlás nemes feladatát itt éppen ebből az okból adódóan Franciskának, most mégis lenyomja a kilincset és benyit a boltba önszántából a két nappal ezelőtt elküldött levelet követően ő maga is.