36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szalai Dominik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2013. november 14. 18:39 | Link

Levente


Dobozok hevernek körülöttem; félig kinyitott bőröndök alig karnyújtásnyira, bennük gyűrt ingek és zakók, farmer- és pizsamanadrágok, bakelit lemezek, nyakkendők, bögrék, feltornyozott könyvek. Allen Ginsberg kötete éppen szabadulni próbál egy puha, kötött pulóver fogságából. Az életem. Dobozokban. Közben hiába túrná fel bárki ezeket, semmit nem találna meg bennük, nincs rajtuk a nevem, nem őrzik más emberek illatát, akik belibbentek és elillantak, nem hordozzák szeretet és gyűlölet lenyomatát – és nem is érzem a belőlük áradó illatot, mintha nem is lenne illat, mintha nekem sem lenne illatom, és én sem léteznék. Bennem sincs lenyomat, csak a folyton tompa sajgásba torzuló üresség bordáim között rekedve.
Az utolsó korty kávé keserűn szalad végig torkomon, hidegen és marón marad nyelvem hegyén, a bögre aljában pedig szétesve, zaccba kapaszkodva hevernek a kockacukrok. Ujjaimmal végigszaladok zilált hajtincseimen, majd konstatálva, hogy ebből a mai nap folyamán nem tudok többet kihozni, halk koppanás kíséretében a padlóra helyezem bögrémet, és nehezen, pillantásomat Kafka levelezésein megakasztva, feltápászkodok. Ma nem dobol lázas őrület dobhártyámon, nem száll meg mélytengeri csend, nem hajt előre a tettvágy, nem izgatnak a papírra vetett szavak – ma nincs bennem semmi. Nem tudom, hogyan lehetne túlélni ezt a kietlenséget.
Lassú mozdulatokkal leporolom a nadrágomat, végigsimítok zakómon, nyakam köré tekerek egy sálat, végül szövetkabátomat eligazítom vállaimon. Hiába mostam frissen hajat, hiába tusoltam le, hiába vettem tiszta ruhát, hiába minden, mert a tükörből valaki egészen más néz vissza rám, talán valahol a pupillák mélyén rejtőzöm én, de olyan sötétségben, olyan végtelenül mélyen, hogy nincs az az erő ma, ami kiránthatna onnan. Szemem alatt karikák éktelenkednek, hiába aludtam hat órát, mintha csak tizenöt percre szenderedtem volna el, arcvonásaim is kemények, szemöldököm is riasztón feszül meg, pedig úgy érzem, egyetlen izom se rándul bennem, minden olyan gépies.
Ebből csak egy regény, egy novella, egy irodalmi folyóirat ránthat ki, egy szó, egy bekezdés, egy mások által megteremtett világ, valami, valami, ami olyan messze van az én valóságomtól, hogy a sajgás nem tud egyebet tenni, mint tompán küzdeni, hogy észrevegyem. És én minden erőmet megfeszítve hagyom figyelmen kívül. A könyvesboltot megérkezésem éjszakáján kinéztem magamnak. Az egyetlen hely, ahol véletlenül se futhatok bele egyetlen diákba sem, és az egyetlen hely, ahol nem futhatok bele a folyton belém maró emlékekbe. Árnyékként követi minden léptemet – az utcák, házam minden szeglete, de még Kafka levelezéseinek betűi közé bújva is simul, törleszkedik, dorombol, aztán éles karmokkal és fogakkal harap belém. Csak éppen már azt nem tudom, van-e még bennem vér, ami kiserkenhet.
Halk csilingeléssel nyílik az ajtó; néhány tétova pillanatig várva, hátha előbukkan a tulaj, meg se rezzenek, aztán lassan felolvad bennem az aggodalom, hiszen a könyvesbolt nyitva van, a csengő rendeltetésszerűen csilingelt, a könyvek puhán hívnak beljebb. Nyelvem végigszalad alsó ajkamon, mutatóujjam rögtön az egyik gerincére siklik, ujjbegyemmel végigsimítok a betűkön, aztán gondolkodás nélkül kezembe ejtem, és felütöm valahol a közepén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lilith Branwen la Faye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 4. 22:54 | Link


Estefelé jár az idő - másnak talán szokatlan, hogy sötétben induljon útnak, Lilith számára azonban ez teljesen természetes. Nem kell a fénytől tartania, az utcalámpák pedig sokkal barátságosabb világítást jelentenek. Az egyetlen hátránya, hogy ilyenkor már kevés hely van nyitva, főleg egy ilyen kis faluban; mert Bogolyfalva kétség kívül aprónak tűnt Londonhoz viszonyítva, ahol párszor megfordult. Amikor eldöntötte, hogy a kontinensen fog iskolába járni, sokáig vacilált a Beauxbatons és Bagolykő - hogy is kellett kiejteni? - között. Még mindig nem állt igazán rá a szája erre a különös, barbárnak tűnő nyelvre és jóformán analfabétának érezte magát, mert hiába a táblák és feliratok, a furcsa szavak egyáltalán semmit sem árultak el magukról, nem is hasonlítottak arra, amit ismert. Az egész érthetetlen halandzsának tűnt, ami nem is csoda, hiszen csak pár napja érkezett és alig mozdult ki. Rá akart szánni néhány hónapot, hogy fejlessze a nyelvtudását, mielőtt tanulni kezd, mert többnyire csak a hallására támaszkodhatott és ha nem képes legalább megérteni vagy rögzíteni a hallott szavakat, akkor hiába kapálózik. Nyelvkönyve már volt, viszont jó lett volna valami egyszerűbb olvasmány, amivel bővítgetheti szegényes szókincsét. Ezért is indult útnak - tudta, hogy kell a közelben lennie egy boltnak, így fogta az erszényét, a pálcáját, kabátját és hosszú-hosszú sálját, aztán elindult bolyongani. Óvatosan, lassan sétált, hogy ne ütközzön neki semminek, méltóságteljesen kerülgetve az alattomos akadályokat, miközben a kirakatokat fürkészte. Sokkal könnyebb így akadni rá arra, amit keres, mint megpróbálni halandzsaszavakat betűzni.
Mire megtalálta Őszike néni üzletét, a meleg öltözete ellenére is átfagyott, így miután belépett, az előtérben ácsorgott, elgémberedett kezét melengetve és tornáztatva, megpróbálva érzést lehelni belé. Amikor senki sem sietett elő, hogy eligazítsa, nemes egyszerűséggel vállat vont és valamelyik zsebéből előbűvölte a szerkezetet (megszólalásig hasonlított egy mugli szemüvegre, de annál sokkal erősebben nagyított, akár egy távcső), amit olvasáshoz használt, hogy nekifogjon a gerincek böngészésének. Lassan haladt, találomra kihúzgálva egy-egy kötetet, majd vissza is tolva a helyére, miközben befelé araszolt a polcsorok közt. Frusztráltan sóhajtott egy idő után, mert ugyan semmi sem garantálta, hogy errefelé beszélnek angolt vagy franciát, mégis könnyebb lett volna, ha az eladó segítségét kérheti - azt ugyanis sikerült megállapítania, hogy a helyiség nem kicsi és padlótól plafonig, faltól falig, mindenhol könyvek sorakoznak, így ezzel a tempóval talán jövő hétre meg is találja, amit keres. Az viszont, hogy csak úgy feladja, nem volt opció. Meg kell tanulnia egyedül boldogulni.
Utoljára módosította:Lilith Branwen la Faye, 2013. december 4. 23:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 12. 17:13 | Link

Állia

Kezdődik. Amikor beléptem az ajtón, már akkor tudtam, hogy nekem ez a hely nagyon fog tetszeni. Olyan, mint egy nagy labirintus könyvekkel tele polcokból építve. Igazából ma arra kellene használnom az időt, amit kint tölthetek a faluban, hogy keresek valami ajándékot anyunak, de sokkal jobb ötleteim támadnak hirtelen. Nincs itt Misi, hogy megpróbáljon meggyőzni arról, hogy ez talán mégsem annyira szórakoztató, mint gondolom. Olyan csendben csukom be magam mögött az ajtót, amennyire csak tudom. Szerencsére nem nyikorog, pedig amilyen öregnek tűnik, már attól féltem, hogy itt lebukom. Szétnézek, majd lábujjhegyen osonva kezdek araszolni egyik polctól a másikig. Pont olyan, mint valami titkos ügynökös film, bár itt nem lesz olyan lézersugaras akadály. Vagy lehet? Áh, könyvesboltban nem hiszem, hogy lenne. Tárolhatnak itt valami ritkaságot? Egész vicces lenne, ha én most átmászkálnék itt mindenféle akadályokon, aztán ellopnám a nagy kincset. Mint Eugén az Aranyhajban a koronát az őr mellől. Fülig szalad a szám, ahogy felidéződik előttem az egész jelenet, amint Flynn Rider egy kötélen himbálózva ráköszön a katonára, majd eltűnik a koronával. Nem unatkoznék úgy én sem. A tanulás olyan kimerítő, és unalmas dolog tud lenni, ahogy az is, hogy mindig jónak kell lenni. Szerintem a rossz is lehet jó, csak erre mindig az a válasz, hogy ez lehetetlen, hiába magyarázom, hogy de én szeretem, és akkor jó. Fuh, eddig nem botlottam bele senkibe sem, egész jó vagyok. Még egyszer alaposan körülnézek, nincs-e itt mégis valaki, akit nem vettem észre, aztán megszabadulok a kabátomtól, és nekilátok a munkának. A legközelebbi polcról leveszek egy adag könyvet, majd lerakom a földre, pontosan oda, ahol a két polc egymással szemben véget ér és gyakorlatilag egy kisebb keresztútba fut bele az út közöttük. Igen, bizony zsákutcát akarok építeni, rakosgatva egymásra a vastagabb könyveket, amiket találok, mintha téglák lennének. Már jó tíz centis a falam, amikor mintha lépteket hallanék. A polchoz lapulva araszolok odébb a kabátomat sem felejtve el, egészen a másik sorig, mintha nem is jártam volna ott, ahol a falat építeni kezdtem az imént. Még egy könyvet is leveszek a polcról, kinyitom, mintha érdekelne, aztán a következő pillanatban leülök a földre, hátamat a polcnak vetve, és el is felejtem, minek kezdtem neki az imént. Valaki áteshet a könyveket, ha nem néz a lába elé, de engem most sokkal jobban érdekel ez a könyv. Mozgóképek vannak benne, amik még szürkében is gyönyörűnek tűnnek. Megpróbálom elképzelni a színeiket... és uuuh, ebben csobog a patak, meg hallom a szelet is, és susognak fák levelei. Vajon Misinek is tetszene?
Utoljára módosította:Gyarmathi Zsombor Xavér, 2013. december 14. 09:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 27. 12:35 | Link

Vittman Levente

Ma reggel direkt korábban kelt - élvezte a szünidőt, hogy alig maradt diák a kastélyban és azt is, hogy Nathaniel még vastagon húzta a lóbőrt, amikor ő kikúszott az ágyból. Napsütésről ugyan szó sem volt és hiányolta is egy kicsit, mégis, derűsen készülődött, gyorsan összekapva magát - egyébként sem tartozott a piperkőc emberek közé, bár amióta munkába járt, gyakrabban kísérletezett (hiába) fésülködéssel. Most kicsit kapkodva csavarta nyakába a tarka sálat, hamarabb kellett elindulnia, mert még be akart térni a könyvesboltba is, így kilépett, hogy gyorsabban tegye meg a faluig vezető utat, vállára csapott táskájában legutóbbi szerzeményével, A Mester és Margaritával. Óvatosan nyitotta Őszike néni boltjának ajtaját, halkan köszönve, mert valahogy még mindig inkább feltűnésmentesen szeretett jönni-menni, hiszen aprópénzért kölcsönzött, nem pedig vásárolt. Most viszont - miután már napok óta nem kínozta a késztetés, hogy rágyújtson, s így költenie sem kellett ilyesmire - igenis végleg haza akart vinni egy kötetet, ami megtetszett neki, csak előbb a helyére akarta csempészni a Bulgakov-művet. Ez már megvolt otthon, de nem szívesen kérte volna el a nagyitól bagollyal, kitéve szegény portékát az időjárásnak és tollas postásuk minden szeszélyének. Megkereste a polcot, ahonnan leemelte, majd utoljára ellenőrizte a saját kézzel gyártott könyvjelzőt, melyen az alábbi, kicsit cikornyás betűkkel rótt idézet állt:
"Nem elég olvasni. Újraolvasni - az összes tanácsadók szerint - fontosabb. S nem csak a könyvet kell újraolvasni, melynek emléke halványodik vagy, melyet első olvasásra nem értettünk meg tökéletesen: a mondatot is újra kell olvasni, a főnevet, igét és jelzőt is, mely végzetesen meghatároz a könyvben valamit.
Mit akar egy könyv? Megértetni magát. De az ilyesmi lassan megy, majdnem oly lassan és bonyolultan, mint az életben."

Márai Sándor: Ég és föld

Ez az előző olvasmánya volt, és bár erre is fájt a foga, előbb inkább a Khalil Gibran gyűjteményre szerette volna rátenni a mancsát. Tekintete mohón kereste az ismerős gerincet, vagy a Prófétát szerette volna, vagy s Törött szárnyakat, vagy azt a furcsa aforizmagyűjteményt. Azonban errefelé a könyvek ritkán maradtak ugyanazon a helyen, mintha vándoroltak volna és annyira nem is tartotta lehetetlennek, elvégre félig a varázsvilágban nevelkedett, kevés dolog lepte meg. Most azonban akármilyen kitartóan keresgélt is, csak nem tudott ráakadni egyik könyvre sem, így egyre tanácstalanabbul állt egyik lábáról a másikra, azon töprengve, vajon van-e elég ideje, hogy végigbóklássza az egész kínálatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 3. 13:51 | Link

Milan

Fogalmam sem volt, hogy hogy kezdjek neki a keresésnek. Egyszer csak az ölembe pottyan egy kis dobozka, a következőben pedig azt se tudom, hol van, aki a kezembe nyomta. Mivel nem igen volt rajta semmi mütyűr, ami megtartsa, így azóta anyáékkal csináltattam rá egy kis kallantyút, amivel használhatom csatnak, medálnak, vagy akár a karkötőm díszeként is. Jelenleg a második variációt részesítem előnyben, de láthatatlanul, hiszen a magas nyakú garbó pulcsim bőven eltakarja.
Most a könyvesboltban várok, ami a faluban van, mert egy pár nappal ezelőtt sikerült elérnem őt. Annyit tudok róla, hogy rellonos, meg hogy Felagund prof-fal közös a vezetékneve, bár azt nem tudom, hogy rokonok-e. Nagyon sok embert megkerestem, és mindezt csak azért, hogy magyarázatot kapjak erre, mert senki nem ad idegennek semmit indok, ok nélkül, főként nem jót...
Mindegy is, mert lassan egy óra van, a megbeszélt idő, így én is kezdek felhagyni a könyvek nézegetésével, és inkább csak álcázásként folytatom azt a műveletet, amit olvasásnak, érdeklődésnek hívnak, hogy időben észrevegyem azt a fiút, akinek a keresztneve még mindig rejtély számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. március 16. 18:58 | Link

Nicol

Habár már pár hónapja itt élek Bogolyfalván, eddig csak a kirakatban gyönyörködhettem kintről. Na nem mintha nem lett volna néha időm rá, de akkor meg lusta érzések uralkodtak el rajtam. Habár mondhatni, talán mindenkinél így van, hogy ha új helyre költözik akkor az első hónapokban el kell intéznie mindent ami  az "új" életéhez igenis szükséges. Ezek után persze nem az volt az első dolgom, hogy a gyűjteménybe egy újabb darabokat szerezzek, vagy csak ellátogassak és eltöltsek pár relaxáló órát itt egy könyv társaságában.
Most mégis, ahogyan eljött a tavasz, én is úgy véltem az egyik szabadnapomon betérek, végre körbepillantok.
A polcnál állva érintettem meg a sok színes kötésű könyvek közül a szerencsés kiválasztott gerincét. Varázslatos receptek. Tökéletes, egy kicsit amúgy is szeretnék kitörni a mugli ételek fogságából. Na mintha nem lenne elégé finom a legtöbb,  csak most szeretnék valami olyat kipróbálni ami az otthoni fogásokra emlékeztetnek. Anya nagyon finoman főzött mindig is, leginkább azt hiányoltam amikor kint voltam. A svédeknél a konyha egészen más. Gondolataimban máris elképzeltem a legújabb ínycsiklandó finomságokat.... na nem mintha túlontúl válogatós lennék. Elég sokáig képes vagyok ugyan azt enni. Ezt akkor is bizonyítottam amikor a sajtostésztákat ettem nap, mint nap. Persze.... nagyon finom volt, az tény. Erre a gondolatra hirtelen csak azt vettem észre magamon, hogy elmosolyodtam. Valahogyan az étellel együtt egyfajta nosztalgia lett úrrá rajtam, így egy kis sóhajjal toltam vissza a már előzőleg kiválasztott gyűjteményi darabot s álltam tovább. Csak pár lépést tettem meg a következő polcig ahol ismételten tovább nézelődtem, ám ezzel ez az érzés nem múlt el. Nem úgy, mintha csak úgy egyszerűen ki lehetne törölni. Vagy ki akarnám. Bármennyire fájdalmas a vége, éppolyan boldog az eleje és a közepe. Felesleges lenne ezt az egészet úgy beállítanom, mintha meg sem történt volna. Viszont az igaz, hogy ahogyan az idő telik, úgy legalább minden más is kicsit gyengébb lesz. Már nem fáj annyira a szívem mintha kiszakították volna, már nincs meg az a pillanat, mintha levegő nélkül kellene élnem tovább, sőt ....
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. március 17. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 19. 11:54 | Link

Kilt úr

 Még van pár nap évnyitóig, a nyár utolsó meleg napjai ezek, a levegőben már az őszi avar illata árad, sorra veszi be a házak közé, s az én szívembe is magát a komor barna bánat. A csend ami egész nyáron táram volt most még erősebben körülölel. Előző este érkeztem vissza a Kastélyba és ma elindultam, hogy pár könyvet beszerezzek, amikben hiányt szenvedek.
 Utam komótos léptekkel teszem, ruhám hollófekete, cipő, szoknya és blúz, hozzá mell alatti fűző, csak a vadság kedvéért. Hajam fonatból tekert kontyban tarkómra tűzve viselem, szemüvegem a nap sugarától sötéten ül orromon. Belépve a könyvekkel zsúfolásig pakolt boltba a zárt térhez hozzá kell még szoknom. Pár pillanat után odalépek az eladóhoz és megérdeklődöm merre találom a Gemmológiával foglalkozó köteteket. A hölgy irányt mutat én pedig elindulok mélyen a helység hátuljába.
 Böngészek, kezemre halmozok vagy öt-hat írást és azokkal balanszírozok kifelé, hogy fizessek, amikor egy bohó diák, ismereten, elsős fajta hirtelen kilép elém és meglök. A lendület engem nem, de a könyvhalmot leborítja amit hordoztam. Nagy csattanás, pergő lapok hangja hallik, és én csak magamban szitkozódom nagyot. Leguggolok és elkezdem felszedegetni a könyveimet, a gyermeket keresem szememmel, de az már eliszkolt, s árkon bokron túl jár.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 19. 22:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. június 9. 11:46 | Link

Lilla
ruha

Mostanában éppen eleget mászkálok azt hiszem, néhány emberen kívül senki sem tudná biztosan megmondani, hogy éppen hol találnak meg. Apámnál voltam, hazanéztem Pestre, bár az igazat megvallva, csak szükségem volt néhány otthoni cuccomra, meg anyagi támogatásra, és én ott biztosra megkapom, ami kell nekem. Onnan vissza kellett jönnöm, mert munkám van, és beszélnem kellett Kristóffal, hogy megint nem leszek, az a napom pedig azzal telt, hogy mint ilyenkor, pár napra előkészítek neki mindent. Akkor Liverpoolba mentem, már napok óta azon voltam, csak sose vitt rá a lélek. Sokat gondolkoztam is ezen, hogy nem csinálhatok mindig mindent csak úgy, ahogy éppen akarok. Jobb lenne, ha nem kötne sehova semmi, ha nem lenne semmi dolgom, csak élni.
Így viszont 4 nap után Leandrótól is el kellett válnom, de nemsokára már ő is jön vissza, addig meg kibírom. Erős vagyok én, kibírtam nélküle éveket. Az mondjuk egy más történet volt, de akkor is ez tartja bennem a lelket, ha nincs itt.
Akkor sem tudok viszont a lakásban maradni, nekem az kihalt egyedül, és mivel egészen nyárias idő van, így egy séta mindig belefér. Konkrét cél nélkül indulok el, mint mindig, de ugyanazon az útvonalon megyek, mint mindig. Látom is pár hozzám hasonlóan majdnem minden nap erre járkáló ember tekintetén, hogy észreveszik, eddig nem voltam itt, most megint.  
Most viszont olyan helyre szeretnék menni, ahol még nem jártam. Ilyen is van a faluban, mert ami nem érdekelt, azt megmondom őszintén, el is kerültem. Imádom a kihalt helyeket, ahol lehet gondolkodni, csak ettől elszoktam, amíg pörgés volt az élet.
A könyvesboltot célzom meg, mert ha szerencsém van, itt rengeteg időt is eltölthetek, és aztán nem mondhatom, hogy nem csináltam egész nap semmit. Nem tudom, hol kezdhetnék neki, hogy mégis mit keresek, mert semmit. Majd az, amit meg kell találnom, az megtalál engem, ez mindig így szokott történni. A falat is beborító könyvespolc sorok felé indulok, és csak könyveket látok mindenhol, ami egy picit elbizonytalanít, de akkor is határozottan tekintek végig rajtuk, hátha a fejemre esik egy, vagy valami, egy kis Isteni szikra.. akármi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 23. 10:26 | Link

Lexcsi *.*

Fülig érő mosollyal az arcomon indulok útnak Őszike néni könyvesboltja felé. Körülbelül egy hónapja tértem be először és nagyon megtetszett a bolt. Mindenféle könyvre bukkantam, halál komolyan mondom, tényleg egy csomó érdekes és fura irományra lehet lecsapni. Gondolom az iskolai könyvtár azért mégis több könyvet rejt, ám az korántsem biztos, hogy mesék is vannak. Bár én nem tudhatom, még sosem jártam ott. Na, majd ha várok Viktorra benézek. Remélem a könyvtáros néni vagy bácsi - még azt sem tudom, hogy milyen nemű egyén irányítása alatt áll a könyvtár - nagyon kedves és nem fog elzavarni. Mondjuk a Bagolykőn még sosem tapasztaltam volna azt, hogy az emberek undokok lennének egymással. És szerintem erről nem is mostanában fogok megbizonyosodni.
Egyébként délelőtt van, 10 óra körül jár az idő. Természetesen indulás előtt nyomtam egy hatalmas puszit Viktor arcára, megölelgettem, s csak utána eredtem útnak. Anyával és apával is mindig így csináltam, ha mentem valahova. Persze ők csak a szomszéd sráchoz engedtek, vagy a sarkon lévő boltba. Azért Viktor tudja, hogy már naaagyfiú vagyok sok a-val és már eljárkálhatok egyedül is. Jó, biztosan tökre aggódik értem, de nincs oka rá, csak akkor mozdulok ki, ha világos van, akkor pedig nem eshet bajom, ne, igaz?
15-20 percbe telik, mire a könyvesbolt ajtaja előtt állok, ugyanis út közben ugrándoztam, énekelgettem, köszöntem mindenkinek, és hülyéskedtem. Különben 10-15 perc alatt simán beértem volna, de hát kell a bolondozás. Mikor belépek az üzletbe vidáman integetek a vörös hajú fiúnak, aki mindig itt áll, hiszen övé a bolt. Majd vele is meg kell ismerkedni! Egészen a padlásig lépkedem, mert ismerem már a terepet, tudom, hogy ott vannak a legjobb mesekönyvek. Mikor felérek rögtön a legközelebbi könyvespolcon lévő irományokat kezdem tanulmányozni. Nagyon lassan olvasok, úgyhogy beletelik kis időbe mire, a címeiknek átjutok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 23:18 | Link

Rozsos Annamária
Öltözék

Kielégítve könyvimádatomat lépek be a boltba. Nem tudom miért nem a könyvtárba mentem, de aztán eszembe ötlöttek a könyvvásárlás örömei és belevetettem magam a polcok közé. Óvatosan végighúztam az ujjaimat a könyvek oldalán és a címeket olvasgatva kutattam valami jó olvasmány után. Pár évvel ezelőtt olvasgattam egy keveset a muglik fiataloknak szánt könyveikből, amikben szerepelt a varázslás. Sok  eléggé valósághű művet is találtam, de néhány akkora őrültségeket tartalmazott, hogy el sem olvastam őket.
   Utána már nem a varázsvilágról szóló könyveket, hanem inkább a paranormális jelenségeket tartalmazókba vetettem bele magam. Jövőbelátók, bukott angyalok vagy éppen külön birodalmak. Érdekesek voltak, de hamar meguntam őket és visszatértem a varázslók könyveihez. Otthon rengeteget beraktároztam magamnak. Szépirodalom mellett néhány szakirodalmat is lehetett találni a polcomon, amik az egyed őrületeimhez tartoztak. Volt amikor ereklyekutató szerettem volna lenni (majdnem 4-5 évig), onnan elég sok könyv megmaradt. A sárkánykutatók munkája sokáig érdekelt és még most is szívesen lennék az.
   Sok könyvet amiket láttam a polcokon, már olvastam, de legalább hallottam róla. Valami olyat szerettem volna, amit még nem is ismerek. A bolt egyik kis eldugott zugában kész kincsesbányára leltem. Régi könyveket találtam a sárkányokról. Lehet, hogy ez most jobb lenne, mint bármilyen szép- vagy szórakoztatóirodalom. Átböngésztem a címeket, majd az egyiket kinyitottam és beleolvasgattam. Mindegyiket átlapoztam és a végén úgy döntöttem mindegyiket elviszem, így 4 könyvvel a kezemben folytattam a keresést, hátha még találok valami érdekeset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2015. augusztus 3. 22:04 | Link

Alex

Egy fárasztó hét után mentem le a faluba, hogy egy kicsit körbenézzek a boltokban. Egész héten hajtottak minket a tanárok, dolgozatokon, beadandókon estem túl. Így hullafáradt voltam szombaton. Akkor pihentem, nem mentem sehova. De vasárnap kimozdultam egy kicsit.
Dél körül mentem le, megebédeltem a falu vendéglőjében, majd a Fő utczában sétálgattam egy darabig, azon töprengve, hogy melyik boltba menjek. Először a Cukorkaboltban vásároltam pár édességet, majd a könyvesboltba mentem.
Akkor éppen nem volt senki a boltban, amikor megérkeztem. A polcok közt sétáltam, megnéztem néhány könyvet, párat magamnál tartottam, majd kerestem egy széket, ahová leülhetek, hogy jobban belenézhessek a könyvekbe. Az egyik könyvespolc mögött a sarokban találtam egyet. Pár könyv volt rajta, amiket visszaraktam a polcra. Leültem, és elkezdtem olvasgatni. Végül hármat választottam ki. Az egyik egy mugli, krimi történet volt, nagyon izgalmas, tetszett. A másik egy mágikus lényekről szóló kötet, ami mindenféle különleges helyen élő lényről szólt. A harmadik pedig egy leprikónul íródott novella volt. Ez jó lesz, hogy gyakoroljam a nyelvet, a német miatt így is elhanyagoltam.
Felálltam, a bolt eleje felé sétáltam, hogy fizessek, de eléggé lassan haladtam, mivel még most is a könyveket néztem. Mindenféle köteten megakadt a szemem, amikor véletlenül belerúgtam egy földön lévő könyvben, mikor leguggoltam, amikor megláttam a címet, szinte biztos voltam, hogy ez nem lehet véletlen. Kínai nyelvkönyv kezdőknek. Elmosolyodtam. Ez jó lesz nekem. Akkor elkezdem a kínait is.
Belelapoztam a könyvbe, ami meglehetősen újnak tűnt. Nem hiszem, hogy sokan keresték ezt a könyvet. Ekkor felálltam, a hátam mögött kisebb zajt hallottam, mikor megfordultam, megláttam a toronyban megismert Alexet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 12. 21:55 | Link

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Milyen jó újra itt lenni. Mosolyogva sétálok a könyvkupacok között, néha-néha kézbe veszek egy könyvet és beleolvasok, aztán vissza teszem. Egyenlőre még semmi sem fogott meg. Mondjuk nem is konkrét céllal jöttem. Inkább a hely varázsa miatt, nem tudom mért, de szeretem az ilyen helyeket. A legtöbb ember mindig meg lepődik ha könyvek között lát, pedig ez nem nagy dolog a Rellonosok is szoktak olvasni. Bár igaz, hogy a sok olvasás inkább Levitás jelem vonás...
Vállat vonok, ezen feleslegesen gondolkozom. Találomra leveszek egy könyvet a mellettem lévő könyves polcról. Auror történelem. Hm... ez igazán jól hangzik. Úgy tűnik megérte lesétálni a kastélyból.
Keresek egy szabad párnát a földön, amit néhány méterre tőlem két könyv kupac között meg is találok és letelepedek olvasni. Meg szokásból elolvasom a két kupac tetején lévő könyvek címét. A jobboldali a Szellemszerelem a másik pedig Egy kviddics játékos naplója. A romantikus könyv nem érdekel, de a másik felkelti az érdeklődésem. Kis habozás után még sem nyúlok hozzá, először az auror könyv. Kinyitom az első oldalon és szinte azonnal elmerülök az olvasásban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti A. Krisztof
INAKTÍV


Varázsgenetikus
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2015. október 9. 22:47 | Link

K.Sz.


Surrogó hangot hallatva peregnek a lapok ujjai között. Az enyhén poros és a jellegzetes nyomdatermék-illat kellemesen járja át szaglószervét megajándékozva őt egy kis nosztalgiahangulattal. Egy pillanatra felrémlik előtte a családi könyvtár, a temérdek régi kötet, az anyja kedvenc verseinek vaskos és összefűzött példánya, és mindezek arra késztetik, hogy megálljon egy percre a nézelődésben és behunyja a szemét. Utoljára Zselykével vetették be magukat abba a helyiségbe, mielőtt végleg lezárták a házat, és eladásra bocsátották. Nem volt már rá szükség, hát azt is átforgatták anyagi haszonba jelképesen felégetve ezzel maguk után a járt ösvényt.
De ahogy jött a visszaemlékezés gyengéd hulláma, úgy is úszik tova, mintha mi sem történt volna. A kezében tartott példány egy nem túl régi kiadású mugli történelmi regény, bár az ő ízlésének ez már hm... talán klisé, talán unalmas, de Zselyke remélhetőleg örülni fog neki. A Jégkirálynő...
Háta mögött halkan megcsörren a kis, boltlátogatók jöttét jelző csengő, de nem fordul meg, a könyv sokkal jobban leköti. Voltaképp saját maga részére is keresne valami olvasnivalót, de a finoman szólva is gazdag választékot napok alatt sem lenne ideje végigpörgetni. Valószínűleg segítséget fog kérni, de egyelőre vacillál egy krimiregény és még egy történelmi darab között. Úgy szeretne választani, hogy ő is el tudja olvasni, ne csak a húgára szabja a választást. Ezzel a dilemmázással talán ellesz egy darabig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 22. 20:22 | Link

Viktor


Zsebre vágott kézzel, lassan lépkedek a polcok között, szemügyre véve majd' minden könyv címét. Párhoz már volt szerencsém, van olyan is, amiről még életemben hallottam, azt kiemelem a többi közül, hogy elolvassam a hátszöveget, annyiból már el tudom dönteni, hogy érdekel-e. De eddig kudarcot vallottam, minden könyv visszakerült a helyére, kivéve egyet. Nem túl vastag, de benne van minden, ami körül most forognak a gondolataim.
Szeretnék teljesen képben lenni ezzel a világgal, ahhoz pedig a múlt is tartozik, Voldemortostul, halálfalóstul, és igen, ez az, ami kicsalta belőlem az érdeklődés szikráját.
Persze gondoltam, hogy a könyvtárban hiába próbálkozom, nem sok hasznát venném az ott olvasottaknak, így hát maradt ez a bolt, úgyis megjött a zsebpénzem a napokban.
A könyvet szorongatva, vizslatom annak impozáns borítóját, ezért is eshet meg az, hogy stílszerűen megyek neki valakinek.
- Uhh... bocs, nem figyeltem - nyögöm ki, majd reflexből tapintom meg a homlokom. Valóban nem figyeltem, fogalmam sincs arról, mióta van itt bent rajtam kívül még valaki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
egy szombat délelőtt
Írta: 2015. december 26. 10:48
| Link

Reissner Krisztián

Már kifejezetten unja a kastély nyüzsgő forgatagát. Kicsit szüksége lenne egy pár percre – vagy inkább többre – amíg egyedül lehet. Ő nem az a fajta, aki állandóan beszél és mások társaságát keresi. Kell neki a saját én-ideje, mikor feltöltődhet. Ezért egy kései reggeli (talán inkább már tízórainak mondanám) után felkerekedik, kabátot vesz, tekintettel a hideg időre és elindul le a faluba. Az utóbbi időben többször is megtette ezt az utat. Vagy ajándékokat kellett vennie vagy pedig a Hivatalba igyekezett Osztrovszkyhoz. Most azonban nincsen konkrét célja, csak lődörög az utcákon. Vet egy pillantást az egyik kirakatra, a másik előtt meg tovább álldogál. Hosszabb ideig azonban egyik sem ragadja meg a figyelmét. Egy jó húszpercnyi céltalan bolyongás után találja magát a könyvesbolt előtt. Habozik egy pillanatnyit, tudja, hogy innen nem fog egyhamar elszabadulni, de végül is van ideje, így egy vállrándítással belép az ajtón. A megszokott könyvillatra hamar nyugalom szállja meg. Beljebb sétál és nekikezd a nézelődésnek.
Nem tudja hány perc telik el, de egyszer, mikor felnéz egy ismerősnek tűnő alakot pillant meg. Az idő már eddig is eltűnt számára, nem tudja, hogy Reissner már korábban is itt volt, mielőtt ő jött vagy pedig időközben lépett be a könyvbirodalomba. Mocorog egy kicsit az ülőhelyén, majd lövell egy lesújtó pillantást a fiú felé. A családjaik viszony nem éppen felhőtlen. Család. A lány életében most nem éppen ez jelenti a legfontosabb köteléket, hiszen elárulva érzi magát. Éppen visszatérne az előbb olvasott vershez, mikor megfogalmazódik a fejében egy gondolat. A szülei ki nem állhatják az eridonost. Ő is elég régen látta, és persze az sem biztos, hogy Krisztián az, innen nem tudja pontosan megítélni. Megjegyzi az oldalt ahol tartott, majd összecsukja a könyvet és feláll. Nem is tudja pontosan mit akar, csak figyeli a fiút, a tevékenységét, és közben megtesz egy-két tétova lépést irányába. Tulajdonképpen nem érdekli őt Krisztián, csak az motoszkál benne, hogy a szülein legalább ilyen apró szurkálódásokkal bosszút álljon. Még egy lépést közelebb megy, majd inkább tanácstalanul szemléli a polcokat. Fél szeme még mindig az eridonoson. Vívódik magával, hogy vajon hogyan is venné ki magát ha megszólítaná. Pont ő, aki általában kerüli az embereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 27. 23:39 | Link

Kyle Donovan
 
 Lassan minden visszatér a régi kerékvágásba, az élet megy tovább és visszatértem én is a svédországi kiruccanásból. Megszerettem azt a hideg helyet, pedig ezt álmomban sem gondoltam volna. Olyan sok kellemes percet éltem át rövid ott tartózkodásom alatt, mit már rég.
 Ma pedig, első utam rögtön ide vezetett a könyvesboltba, hogy beszerezzek néhány nyelv és utikönyvet. Ahogy álmos szemeimből hideg vízzel kimostam az éjszaka nyugodalmát eszembe ötlött miért ne tanulhatnék meg pár szót és térhetnék vissza valamikor a közeljövőben egy kicsit hosszabb időre, mondjuk a nyári szünetre, mint önkéntes gyógyító, hiszen láttam, hogy most is kerestek embereket. Kapva kaphatnék hát az alkalmon.
 Hajam kiengedve hagytam, fekete pulóvert, sötétszürke, bal oldalán combig sliccelt szoknyát, hozzá térd alá érő csizmát vettem fel és vádliig érő bőrkabátot, nyakamba élénk kék sálat kanyarítottam. Így indultam el ide a boltba, ahol most serényen sorjázok a polcok között a megfelelő köteteket keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 8. 20:24 | Link



A könyvek láttán öröm szökik tekintetébe, miközben megáll a polcok között. Haja barnának tetszik kissé összetapadva az esőtől, ami elkapta az utcán és ide űzte. Meg se nézte, hová nyit be az üzletek közül, amik az utcán egymás mellett sorakoznak, csak a legközelebb eső ajtót választotta, és most jön rá, hogy mennyire jól választott. Mielőtt közelebb menne bármelyik polchoz is, azért egy pálcaintés mellett elmormolt varázslattal megszárítja a haját, akárcsak vállban kissé átázott sötétkék pulóverét. Bár némi ellenérzéssel használja még mindig ezt a mágikus erős összpontosító fura fadarabot, de azt ő is elismeri, hogy rúnákkal ez sokkal tovább tartani annál a fél pillanatnál, amíg elmormolja a megtanult szócskát és felidézi a hozzá tartozó mozdulatot. Amint nem jelent veszélyt a könyvekre, elrakja a pálcát, hátratűri hosszú tincseit és belép a polcok labirintusába. Egy ilyen helyen igazán szívesen eltéved, bár egyébként a tájékozódással nem igazán vannak gondjai. Meglepően vizuális alkat és remek megfigyelő, ami a részleteket illeti, csak a bizonytalanságán kellene valamit változtatni valamerre, leginkább arra, hogy csökkentse valami módon, végtére is nincs is igazán oka rá, hogy házában megbújó csigát játsszon. Most sem kerüli el a figyelmét semmi érdekes. Tekintete megakad minden érdekesebbnek tűnő köteten, néhány szebb példányhoz még óvatosan hozzá is ér ujjait úgy húzva végig gerincükön, mintha élőlények lennének. Kék íriszeibe boldogság aztán akkor költözik váratlanul, amikor két polccal odébb, éppen az orra előtt felfedez egy meglehetősen szürke és kopott kötet oldalán néhány rúnát. Erre aligha számított, de kézbe is veszi a könyvet, amit ismerős írásjelek tarkítanak, és egy óvatos mozdulattal nyitja fel a borítóját, miután körbeforgatta. Régi lehet. Olyannak tűnik, mint aminek a lapjait már csak valami megmagyarázhatatlan erő tartja össze, a köztük kialakult ragaszkodás, ha létezik olyan, vagy nem is tudja. Bármilyen óvatos is azonban, a kötet gerince megadja magát a tenyerében és a legelső pár lap szét is csúszik. Ahogy ösztönösen kap utána, még pár lap hull ki a borító alól szabadulva és kel szárnyra, hogy aztán lába előtt érjen földet. Ijedten pislog a lapokra, majd körbe, aztán le is térdel nyomban a földre, hogy elkezdje összeszedegetni a széthullott lapokat és sorban rakja egymás után őket vissza a helyükre.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. május 8. 20:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. július 30. 21:36 | Link

Zója

Mostanság nem töltöttem túl sok időt a faluban, azt hiszem, hogy érthető okokból. Valahogy nem akartam túl sokat látni sem őt, sem a drágalátos testvérét. Szóval ha le is jöttem, az már szürkület után volt, akkor is többnyire csak a kutyával játszottam, vagy Arwent abajgattam. Mert hát ugye megint egyedül voltam a házban, ezúttal bizonytalan időre szólt a dolog. Szóval kellett valami, ami lefoglal, ez pedig az íjászat volt. Ezen kívül csak a suli és a kviddics volt, amibe az energiáimat beleöltem és egy idő után úgy éreztem, ki fogok merülni idegileg. Szóval ma este korábban mentem le, hogy kicsit bóklásszak és bemenjek a könyvesboltba, azzal a célzattal, hogy szerezzek egy útikönyvet.
Mert hogy el akartam menni. Lehetőleg messzire, kicsit felfedezni magamat újra, rendbe tenni a kavargó dolgokat, egyenesbe jönni. Megtenni azt, ami itt nem ment.
Szóval kis biccentéssel léptem be a boltba, ahol aztán egyből be is szippantott magába a hangulat, annyira, hogy alig figyeltem a lábam elé. Mindig ez volt, amikor kerestem valamit, vagy könyvek között voltam. Szóval elsőre fel sem tűnt az ismerős hölgy, csak baktattam tovább, kezemben egy Németország útikönyvvel. Na várjunk...
Hátramenetbe kapcsolva ügettem vissza, hogy aztán elmosolyodjak halványan.
- Hát ön mit keres itt, Ms Mácsai? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, közelebb sétálva hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 19:48 | Link


Ruha

Jó hosszú idő után kénytelen volt visszatérni Bogolyfalvára. Amíg nem volt itt, építgette a japán kapcsolatait, az üzletét Budanekeresden és odaát is, ráadásul egy német vállalkozó is szemet vetett a seprűire, így európában máshol is lehetne egy csak Hullócsillag néven futó márkabolt. Mindjárt itt az új tanév és Portnipper professzor csúnyán a körmére nézett, hogy vissza kéne jönnie a hosszú pihenéséből tanítani is, nem csak üzletasszonyosat játszani. Bizonyos okokból nem szívesen jött volna az ismerősök közé, de mivel fix szerződése van... az egyik könyvespolcról leemel egy könyvet, belelapoz, visszateszi. Nincs semmi konkrét, amit keres, nem is tudja hogy tehetné, diákkorában is messziről kerülte a könyveket. Azt tudja nagyjából mit akar, de túl gyáva megkérdezni erről bárkit is. Csak áll a gyereknevelésről szóló okosságok előtt kétségbeesetten és azon vacillál, most azonnal kirohanjon-e a boltból, minthogy beszerezzen itt valamit, ami által nem kell megint Alexát zaklatnia. Még a testvérei se tudnak a dologról, egyedül a volt rellonos iskolatársnőjének küldött füstjeles baglyokat... pedig nemsokára látszódni fog. Végigsimít a hasán, ami enyhe ívben domborodik, éppen csak annyira, hogy némi elhízásnak tűnjön. Ajkai megremegnek, de visszafogja magát, nem szabad nekiállnia bőgni egy könyvesbolt közepén, itt mindennek híre megy pillanatok alatt. Sarkon fordul és inkább a kviddicses részleghez sétál, de oda-oda sandít ahhoz a polchoz, ahol az előbb járt. Egy falubeli jön a boltba, ő pedig gyorsan lekapja az első könyvet ami a keze ügyébe akad, mintha nagy elmélyültségben tanulmányozná, majd mint aki csak most vette észre az ismerős érkezőt, mosolyogva biccent köszönésképp és "visszatemeti" magát a lapok közé. Az olvasottakra megszeppenve fordítja meg a kötetet, hogy elolvashassa a gerincen lévő címet, miszerint A pálya füvének gondozását tartja a kezében. Egy darabig még szorongatja az unalmas művet, aztán mikor a boltot elhagyja a helyi fickó, visszarakja a helyére és odaoson a gyerekekről szóló irományokhoz. Onnan emel le pelenkázásról szóló ősrégi irományt, de arca elfintorodik már a kinyitásakor is, amaz ugyanis olyan émelyítő szagokat áraszt, mintha már órák óta ki kéne cserélni pelust.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2016. szeptember 29. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 2. 23:51 | Link

Adam

Valamikor sötétedés után indulhatott el Marci a kastélyból, olyan fél hat körül. Kicsit bosszantja, hogy a november jöttével rövidülnek a nappalok, de nincs mit tenni; ezen bizony varázslattal nem tud változtatni. Habááár... bizonyára meg van erre is a megfelelő varázsige, csak ő még nem ismeri. Mindenesetre a falu felé tart: pontosabban Őszike néni könyvesboltjába. Ugyanis a könyvtárban nem találta meg az önismerethez szükséges Én, mint varázsló, és viselkedéselemzéshez Híres mágusok a huszadik században című könyveket. Bár fogalma sincs mi a frászért kell viselkedéselemzéshez egy ilyen könyv, de a tanórán elhangzott ez a cím, ő pedig szeretne minél jobban teljesíteni, és különben is van szabadideje, szóval miért ne olvasná el. Bár azért kissé dühíti, hogy nem tudja helyben megoldani ezt a dolgot, és muszáj megtennie ezt az öt perc sétát, ám mindent a cél érdekében! A cél pedig az, hogy minél jobban vizsgázzon, hogy aztán ne kelljen többé ilyen badarságokat tanulnia. Teljesen kikészül mire elmehet a Bagolykőből.
Voltaképpen perceken belül a Fő utczán találja magát. Mivel életében nem volt még Őszike néninél - csak hallott róla - nem igazán tudta hol lehet pontosan. Bár nem olyan nagy az utcza, és valószínűleg ki lesz írva a bolt falára, így hát aggodalomra semmi ok. Marcika sas szemeivel pillanatokon belül megleli az említett helyet. Belép az ajtón, s egy csókolommal üdvözli az ott dolgozó... fiút. Kissé kínosan érzi magát, s amilyen gyorsan csak lehet kijavítja előző bakiját egy hello-ra. Megvakarja tarkóját. Mindenhol könyv. A földön, a polcokon, az ablakpárkányban, a csilláron... mindenhol! Talál egy lépcsőt, mely lefelé vezet. Máris a pincében találja magát, ahol ugyancsak könyvek vannak. Nos, a legjobb lesz, ha nekilát a keresésnek. Kellemes kis szerda este lesz ez a mai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. január 13. 14:46 | Link

Miklós


A könyvtárban nincs. A titkos részlegen... sincs. Tehát mintegy utolsó mentsvárként slattyogok le a faluba, dacolva a mínuszokkal, és az azokkal járó dermesztő hideggel. Zsebemben a cetli, hogy még véletlenül se felejtsem el, miért olyan eget rengetően fontos bemennem a könyves boltba, tudniillik, ha könyvek közé kerülök, hamar elfelejtem azt, mi is vezérelt ide. Most viszont nagyon kell az a könyv, el is mormolok némi imát, hogy itt megtaláljam, mert ha nem így van, lőttek a beadandómnak.
Nem hosszú az út, az én tempómban legalább is, és már bőven kezdem megszokni ezt a távot, még jó, hogy ingázhatok. Nem mindig alszok a kastélyban, lehet, ma már vissza se megyek, ha már egyszer kihasználhatom Zójáék nagylelkűségét.
Bőven itt az ideje annak, hogy már valami finomat is egyek, arra meg abban a házban egyáltalán nincs panasz.
A boltba térve, leveszem a kesztyűm, zsebemből pedig előhalászom a cetlit, mert már most elfelejtettem, miért jöttem.
Kvintesszencia kutatás

Áll ott a gyöngybetűimmel, én meg elhúzom a szám. Nem tudom, itt hogy működik, ritkán járok ide, de... sikerül találnom még egy kósza lelket, nem is vagyok rest megrohamozni szegényt.
- Szia, ne haragudj, segítenél egy kicsit? Ezt a könyvet keresem, de fogalmam sincs, merre kezdjek bele - vágok egy grimaszt, bízva abban, hogy ő nem hisz a sztereotípiákban, mert akkor a hajszínemnek hála, már el is ástam magam előtte. Pedig nem kell készpénznek ám, hogy minden szőke hülye. Sok szőkét ismerek, akik még okosak is.
- Nem tudom, itt hogy rendezik őket, és ha egyedül állnék neki megkeresni, rám esteledne - sóhajtok fel, mert azt nem igazán szeretném. A könyv meg kell, még ha nem is biztos, hogy itt meg fogom találni.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2017. június 15. 02:04 | Link

Matt
 
Pár napja kezdődött az egész. Először nem igazán történt semmi különös, de aztán nem is emlékszik, hogy mi történt pontosan. Fájt, abban biztos. Rohadtul fájt, amíg valami csúnya mágiával, fogalma sincs hogyan, rákerültek a tetoválások. Tapasztalatból tudja, hogy minden tetoválás fáj, hiszen kilencet varratott már magára. Tűvel készül. Naná, hogy fáj. Csakhogy ez valami számára ismeretlen mágia eredménye az ismerős fájdalom ellenére is, már csak azért is, mert három nappal ezelőtt Liz azzal hívta fel, hogy üresek a vásznai a kiállításon. Persze, hogy üresek, ha valami módon mind a bőrén végezték. Itt mocorognak, mintha minden rendben lenne, és jó, hogy az arcát is nem fedik. Ráadásul a nyakán az a szó egészen aggasztó. Sári. Csak rá tud gondolni, és ahogy elváltak... ez valami bosszúféle lehet, de mégis miért most. A fenébe a szőkével, hogy olyan sokáig bírt várni ezzel, ha egyszer az ő keze van benne. Az írás erre enged következtetni. Felszisszen, amikor nyakán megmozdul az egyik falevél, hogy odébb sodródjon. Meg eleve a szél, ami sodorja, borzolja a kedélyét is, nem csak a bőrét, arra késztetve, hogy a libabőr apró kis hepe-hupái jelenjenek meg rajta. Kelletlenül szusszant. Ez persze még semmi. A falevél mindjárt eléri a táncosnőt, aki a mellkasán kapott helyet, és két napja duzzog, hogy nincs számára kellően sok fény, így az is meg fog mozdulni. Még kellemetlenebb lesz, mint a pici kis levél mocorgása. Jó, hát muszáj találnia valami megoldást erre. Talán nem ártana gyógyítóhoz is elmennie, de fogalma sincs egyelőre, hogy kihez is fordulhatna. A nővére, aki a családban ezt a szerepet ellátja, nem tudott semmiféle tanáccsal szolgálni. Maradnak a könyvek egyelőre, mint vészmegoldás. Még a ketyerekereskedésben is szabadnapot vett ki ezért, abban a reményben, hátha sikerül találnia valamit, ugyanis annál, hogy mocorog rajta tizenkét megbűvölt kép minden eleme és alakja, csak az kellemetlenebb, hogy némelyikük még beszél is. Tegnap rémesen rosszul érezte magát például, amikor a táncosnő kényeskedve emelte fel a hangját az egyik órán, és nem sikerült időben elnémítania, lévén, hogy a reggeli kávé után elfelejtette a nagy sietségben. A személyiségét elvenni viszont bizonyára azzal járna, hogy amint visszakerül a vászonra, már sosem lesz a régi. Szörnyű ez a helyzet. Feltűri inge ujját könyékig, így láthatóvá válik az új, színes műalkotások egy része, és elkezd keresgélni a könyvek között, hátha talál valamit, ami a tetoválásokról szól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. szeptember 2. 10:53 | Link

Apukám

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy könyvespolcot. Fogalmam sincs, hogy miért tettem ilyesmit, eleve tanszereket mentünk el venni, és ott árválkodott ő. Tökéletes, halványrózsaszín csodájában. Eddig azért nem vettem könyveket, mert nem volt hova tennem, és azért nem vettem könyvespolcot, mert nem nagyon voltak könyveim. Ördögi kör, nem? Most viszont megtörtént. Megvettem a polcot, amit megtölthetek könyvekkel. Csak éppen az a helyzet, hogy nincs mivel. Viszont van egy csinos kis listám, amin a következő kategóriák lettek feltüntetve: Könyvek, amiket olvastam és imádtam; Könyvek, amiket olvastam, és tetszettek; Könyvek, amiknek olvastam az ajánlóját és tetszettek; Könyvek, amiket nem olvastam, de el akarok; Könyvek a szakirányomhoz. Teljesen szép és igencsak hosszú lista, így befogtam apát is, hogy segítsen, ha már egyszer itthon van.
- Milyen volt az út?
Tegnap este jött meg, Lili már aludt, én meg már majdnem, aztán amikor hallottam lent a motoszkálást, egyből nekiindultam egy könyvvel - mert hát nálunk valahogy se baseball ütő, se fegyver nincs - hogy levadásszam a betörőt. Persze még idejében észrevettem, hogy apa az, így nem esett bántódása. Ha nálam lévő fegyverről eszembe jutott a polcom, arról meg az, hogy rendeltem egy csomó könyvet, és még körül is néznék, úgyhogy eljöhetne velem.
- Gondoltam valami nagyon hajmeresztőre. Idén végzős leszek, és arra gondoltam, hogy a zárómunkámat az életedből írnám. Mint egy életrajzi regény. Lenne benne interjú, kutatás, kis visszaemlékezés. Megkérdezhetném a nagynénéimet, a munkatársaidat, Lucát rólad, mesélhetnének. Illusztrálnám fényképekkel. Egy kerek egész mű lenne rólad. Mit gondolsz a dologról?
Már tavaly kitaláltam, hogy mit akarom majd a tanulmányaim végén prezentálni, de csak most mertem vele előhozakodni, remélve, hogy benne lenne a dologban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 22. 21:42 | Link

Sárközi Erik Levente

 Amikor ideköltöztem és a holmijaimat bedobozoltam azt hittem minden könyvem megvan, amire szükségem lehet. Tévedtem. Itt teljesen más a flóra és a fauna, a mineralógiáról nem is beszélve. Tehát ma felkerekedtem, hogy beszerezzek pár ezekkel kapcsolatos könyvet. Nem messze a patikámtól van a könyvesbolt, így komótos léptekkel is hamar ideértem. Belépve meglepődöm a bőséges választékon. Elkezdek sorjázni a sorok között, keresve a nekem megfelelő köteteket. Ahogy nézelődöm megpillantok egy címet, ami szinte kiviláglik számomra a többi közül. "Vérfarkas kalauz, avagy fuss ha felragyog a holdvilág" Leveszem a polcról és először csak nézegetem. A hideg futkos a hátamon, már a borítójától is és felszínre törnek azok a rémképek, amiktől tizenéves korom óta alvászavaraim vannak. Remegő kézzel csapom fel a közepe táján, majd olvasni kezdem. "...Ezüst és farkasölő fű főzete, ennyi csak amivel védekezni tudunk, vagy szedhetjük a lábunk, mert ha jönnek ölnek..." Haragosan csapom össze a könyvet és legszívesebben földhöz vágnám, de nem teszem. Uralkodom magamon, mélyeket lélegzem, hogy megnyugodjak és próbálom kitisztítani elmémet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 1. 15:58 | Link



Az alapelképzelés az volt, hogy valami jó kis csillagászati témákat tárgyaló könyvet keresek apának vagy ha azt nem találok, hát holmi mérnöki kérdéseket taglaló kötet is megteszi éppenséggel, úgyis szereti az ilyen kuriózumokat és lássuk be, ebben a boltban több is akad belőlük. Azonban, tekintve, hogy itt a rendezési elv nem egyezik a könyvtárakban használatban lévőkkel, a keresgélés több időt és energiát vesz igénybe, habár a sikerélmény is éppen akkora, amikor az ember igazi ritkaságra akad. Találtam már itt olyan könyveket, hogy csak ámultam és bámultam, ezért is gondoltam, hogy majd ügyesen itt kezdem a körutat, remélve, hogy nem is kell majd tovább mennem másik boltok után vadászni, hiszen Őszike néni boltja valódi kincsesbánya könyvmolyoknak. Már csak ezért is mászkálpk fel-alá a polcok között órák óta egyre csak halmozva kupacba a könyveket, amelyekről úgy vélem, muszáj megszereznem, hiszen nem csak ékes díszei lesznek egy polcnak, de elolvasni is majdhogynem kötelezőnek érzem őket. Az említett kupacot egyébként pakolgatom odébb meg odébb, ahogy haladok, meglehetősen óvatlanul néha egészen útban hagyva másoknak, egyszerűen csak lerakva ahol jólesik, amint megpillantpk valamit az egyik polcon. Ezúttal sincs ez másképp, huszadszori költöztetésre, csak úgy leteszem a polcok között vezető nem túl széles ösvény közepére a lassan már két tucatnyi olvasnivalót számláló tornyot, hogy kinyújtózva az egyik legfelső sort vegyem célba. Mintha csillagokat láttam volna az egyik könyv gerincére írva. Lázasan keresem is a sötétkék kötetet, de talán csak képzeltem, hirtelen ugyanis nem találom. Minden sötétkék kötetet végignézek, kétszer is, mire csalódottan konstatálom, hogy á, ez csak holmi romantikus regény, semmi köze az égitestekhez. Lemondó sóhajjal veszem tudomásul, hogy ennek túlságosan könnyen bedőltem, és inkább leveszek a polcról egy nem túl vastag kötetet, amely azonnal hangosan nyávog fel, ahogy kinyitom. Hogyan tartsunk macskát. Na pont erre lett volna szükségem pár éve, most azonban már egész jól kiismerem magát a témában, úgyhogy meg is próbálom visszatuszkolni a többi kötet közé. Hacsak... talán Flóra örülne neki. Nem mintha tudna olvasni, de imád mindent, ami színes, hangos, érdekes. Megy ez is a kupac tetejére.  
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2018. április 15. 23:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2018. április 18. 20:01 | Link

Mindig is a könyvek nagy szerelmese voltam, szóval nem lepett meg, hogy egy könyvesboltban találtam magam.
 Élveztem a lapok mámoros illatát s be kell vallanom a szemem belesajdult a sok címtől és szerzőtől. És sajnos elég sokat meg kellett néznem, mert egyetlen író nevét kerestem. Jules Verne-t. Az ő regényeivel még a mugli könyvtárban ismerkedtem meg s velük mindig sikerült kilépnem a valóságból és elrepített az álmok és csodák világába, ahol minden és bármi megtörténhetett. Valamint segített abban is, hogy ne érezzem magam kívül állónak a magyar osztálytársaim között.
Gondolat menetemből egy lágy magas hang zökkentett ki, egy olyan hang, amit több ezer között is felismerek.
Szia Kata – Köszöntem nem oly régi barátomnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 22. 21:31 | Link

Adam Kensington


Egy kis könnyű olvasmányért ugrott csak be, de tényleg. Szüksége van valami agykikapcsoló, agyzsongító, faék egyszerűségű ponyvaregényre, ahol nem kell gondolkodni. Plusz pont, ha a könyv viseltes (de azért még olvasható), mert a használat jele megnyugtató. Látszik, hogy más is tükörtojás mellett olvasott, vagy kiburult a tea, vagy valami, de kis otthonosan zsibbasztotta az agyát. Az új könyv ilyen szempontból kicsit lutri, mert ki tudja, milyen lesz a minősége - a tükörtojásfoltok jelzik, hogy több kézen is átment a könyv, és talán nem is olyan rossz. A lényeg a lényeg, egyszerű legyen. Nem romantikus, nem nyálas, de egyszerű.

Idejövet kis híján nekiszaladt az ajtónak, annyira lekötötte a figyelmét az a pár alak, aki itt lófrált szép öltönyben és sokatmondó mogorva arckifejezéssel. Nem illenek ide ilyen hivatalosféle emberek - lepukkant, hipster környékre olyan igénytelen (de nem akkor, ha könyvről van szó! legalábbis nem annyira...), selejt emberek járjanak, mint a kis navinés. Ez a törvény. Szóval, csak kicsin múlt az az ajtófélfa, de most éppen szerencséje volt.

Induljon tehát a böngészés a sok használt könyv között valami Agatha Christie-szerű krimi után. A tanév még csak most kezdődött, de már most szüksége van valami lehetetlen csavarokkal operáló, színpadias agyzsibbasztásra. Arra pedig ki lenne alkalmasabb, mint a tojásfejű belga detektív?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. október 28. 14:14 | Link

Moon Jun Seo
kinézet

Közeleg Szira és a húgom Virág születésnapja is én pedig nem túl kreatívan azt gondoltam, könyvet ajándékozok mindkét nőnek. Az mondjuk már más tészta, hogy mit, mert elég különbözőek és még véletlenül sincs bennük semmi hasonlóság. Így eléggé feladják a leckét választás terén. Ettől függetlenül bízom benne, hogy Őszike néni boltjában találok mindkettőjüknek megfelelő kötet, még akkor is ha órákig kell böngésznem a polcok között. Na és persze az sem kizárt, hogy magamnak is találok pár érdekes olvasni valót.
Szóval viszonylag lelkesen nyitok be az üzletbe és kezdem el kutatni a polcokat el-elolvasva a címeket, egy-egy kötet lekapva és bele is pillantva a tartalomba. Ahogy így haladok egyik polctól a másikig, megakad a szemem egy könyvön. "Mágikus megtermékenyítés: mindenre van megoldás". Elkerekednek a szemeim, még el is pirulok, érzem. Egy pillanatig habozok aztán csak lekapom a könyvet és a kosaramba teszem. Leveszek másik két ártatlannak tűnő kötet is, csakhogy takarják a nem mindennapi címet, és tovább nézelődöm. Egy inkább gyerekeknek szóló részhez érek és rögtön temérdek ötletem támad, Szirának és Virágnak is vehetek nyugodtan gyerekkönyvet. Más-más érvvel, de biztos vagyok benne, hogy örülni fognak. A kosaramat a földre teszem és érdeklődve pásztázom a könyvek gerincét. Annyira elmerülök az olvasgatásban, hogy észre sem veszem, nem vagyok itt egyedül, s egyszer csak egy nyújtózó kézre leszek figyelmes.
A könyvért nyúlok, amit le akar venni: Én kicsi pónim? Érdekes, belelapozok, elmosolyodom. Virág rettentően örülne ennek, de nem vagyok ennyire gonosz.
- Tessék, - adom pár másodperc után oda a... srácnak? a könyvet. Egy pillanatig talán meglepettnek tűnök, de nagyon gyorsan túl teszem magam a dolgon. Semmit nem jelent, hogy ő pont ez a könyvet akarta, elvégre én is másoknak nézek könyvet - Ugye ezt szeretted volna? - kérdezem kissé azért még bizonytalanul és visszanézek a felső poncra ahonnan a könyvet vettem le, hogy milyen más kötetek akadnak még ott.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2018. október 28. 14:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Jack W. Everleigh
INAKTÍV


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 102
Írta: 2019. január 5. 11:41 | Link

O. C. B.
Szombat Őszike néninél


Jack a könyvesbolt félreeső, hátsó zugának egyik ütött-kopott foteljában ül, lábait keresztezve olvas, arcára zord fényt vet a bársonyborítású állólámpa. Kezei között régi, dohszagú könyvet tart, aminek szövetborítása mára már annyira elfoszlott, hogy sem a címet, sem a nonfiguratívnak tűnő, rajzolt mintát nem látni rajta. A férfi jobbja a fotel karfájára csúszik, ujjai észrevétlen kezdenek néhány kiálló cérnaszálat morzsolgatni.
Őszike néni olykor feltűnik körülötte, és némi habozás után szerénykedve megközelíti egyetlen vendégét, hogy olyasmiket kérdezzen tőle, mint "kedves Jack, mondja, elfogad egy csésze teát?" és "drágám, semmiképpen sem szeretném zavarni a munkában, látom, igazán elfoglalt, csak tudja aggódom, annyi arcot láttam már, ...mondja, egészen biztosan jól van? Órák óta ül itt étlen-szomjan, és... hát... szótlan, igen, nagyon szótlan."
És Jack ilyenkor felpillant, elmosolyodik, és kezét a másik nyugtatásaképp felemelve megrázza a fejét, majd hálás köszönetet mondva kéri meg újra meg újra az idős hölgyet, hogy üljön csak le, ő jól van, sőt mi több, csodálatosan van, és a néni kuckója igazi aranybánya, egyébként pedig nem, köszöni, Őszike néni nagyon kedves, de nem kér egy csésze teát sem, vagy talán majd később, ha átfázott és megtalálta, amiért ide jött.
Végül a könyvesbolt hátsó zugára ismét csend telepszik. Jack, arcán narancsszín foltokkal hajtja le fejét, és az állólámpa fényében merül vissza a pálcafaragás rejtelmeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. szeptember 8. 23:44 | Link



Közeledik az új tanév, és ez egy fontos, mondhatni hagyományos dolgot is magával hoz: lassan ideje megvennem az új tankönyveket. Jövőre mestertanoncként folytatom tanulmányaimat a Bagolykőben. Ha minden a terv szerint alakul, még néhány év és szüleim után egy újabb botanikussal gazdagodik majd a Scotti család. Vicces, hogy a kisebbik fiú viszi tovább a családi mesterséget, és minden bizonnyal a fogadó üzemeltetését is, hiszen a bátyám évek óta Franciaországban él, a bájitalokkal való kísérletezés miatt az utóbbi időben baglyokat is ritkábban, kurtább üzenetekkel a lábán küld, de legalább tartjuk a kapcsolatot. Felnőttünk, azt hiszem. Tudom, hogy neki is és nekem is megvan a saját kis élete, és legalább a nyáron együtt tudtunk tölteni néhány hetet.
Egyik háztársam kíséretében látogatok el a könyvesboltba. Egyelőre csak nézelődni szeretnék. Hangolódom az elkerülhetetlenre. Idén már szükségem lesz néhány komolyabb szakirodalomra, amolyan tanulmánykötetre is. Sajnos a kötelezőkkel mit sem érek a különböző projektfeladatokon. Így most valami olyat akarok keresni, amit nem minden botanika szakos hivatkozik le a beadandójában. Cameron egyébként új srác, még Sárki bá' bízott meg azzal, hogy az átjelentkezése kapcsán mentoráljam a beilleszkedését, illetve hogy átsegítsem az első itteni vizsgaidőszakán. Azóta egész jól összehaverkodtunk, úgyhogy most elhívtam magammal, hogy ne legyek egyedül. Legalább világot lát.
- Voltál már itt? - érdeklődöm felé fordulva. - Jól jegyezd meg, jöhet minden, ami valamilyen módon kapcsolódik a növényekhez - nyitom ki előtte az ajtót, hogy betessékeljem a bolt bejáratán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza