28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 22. 20:51 | Link

Viktor


Azért cseppet elszomorít, hogy egyetlen könyv van, ami kicsit is felkeltette az érdeklődésem, de a bosszankodásom hamar tovaszáll, mikor sikeresen nekimegyek valakinek... megint, pedig nem szokásom rendszert csinálni belőle, esküszöm. Figyelmetlen az vagyok, de béna nem, na de ez mindegy is.
- Inkább kötelező, a mágiatöri tanár ki van rám bukva, mivel ismereteim a nulla felé tendálnak, szóval fel kéne tornászni magam varázs töriből, mielőtt még azon kapom magam, hogy megbuktat - mosolygok rá halványan, és igen, megint spontán őszinteségi rohamot kapok.. talán. De legalább bennem van annyi erőfeszítés, hogy pótoljam a hiányosságom. Persze sejtem, ha nem lenne olyan könnyű dolgom a tanulással, mint amilyen van, senki nem tudna rávenni.
- Jól áll a szemüveg - vigyorgok rá, és nem.. nem egy flört előszele volt ez, mielőtt bárki azt hinné, arra én még képtelen vagyok, a tapasztalatokról nem is beszélve, tényleg csak tetszik, és én ezt a véleményt se szoktam véka alá rejteni.
- Hát a keresztanyám itt lakik, Almásy Léna, de én csak nemrég jöttem... öhm.. a világba is, nem csak a suliba. Izé, sárvérű vagyok, ja és Helena, de csak Hellnek hívnak - hogy én ezt már hányszor elmondtam, na de még most se fáradtam bele, és még a szabad kezem is kinyújtom, hátha vele is kell kezet fogni.
- Szóval akkor te ilyen győztes alkat vagy? Már a neved miatt... - döntöm kissé oldalra a fejem, mert nem feltétlenül tartom tökéletes marhaságnak azt, hogy a neve határozza meg az embert...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. október 22. 21:06 | Link


 - Csak nem fog megbuktatni. Nem olyan szőrös szívűek azok a tanárok. Én is tanár voltam, meg leszek is még, csak most tovább képzem magam. Szóval nekem elhiheted. - Egy biztató mosoly jelenik meg a szája szegletében. Viktor mindig is igyekezett a rossz kedvű, elkámpicsorodott, reménytelen, vagy bármitől is félő embereket meggyőzni arról, hogy nem kell aggódni. Ő már csak ilyen. Tipikus bátyus alkat, óv, vigyáz és jókedvre derít.
 - Köszönöm! - Vagy valami ilyesmi. Az ilyenekhez nincsenek hozzászokva a fiúk, csak úgy valamire azt mondják nekik, hogy jól áll?! Ki hallott még ilyet?! Inkább a fiúk szokták megdicsérni a lányokat, vagy a lányok egymást. Ez a gyakori eset.
 - Hát a nevetek is összecseng a keresztanyukáddal, az már biztos. Egyébként én is sárvérű vagyok, de ez olyan degradáló kifejezés tekintve azokat az időket, amikor ez használatos volt. - Les a könyv felé. Igazából egy pillanatra fel is vetül az ötlet benne, hogy a lánynak esetleg felajánlja a mágus világ gyorstalpaló kurzust egy sütemény társaságában, de Léna már biztosan megtartotta neki ezt, hiszen mégis csak egy auror a keresztanyja, aki valószínűleg mindig sokkal jobban tud a mágiatöriről és a mágia világáról is, mint Viktor. Hiszen hiába szemüveges és olvas sokat, nem a tankönyvek sűrű emelgetése az erőssége. Okosnak lenni és okosodni szeret, de külön tanulni, magolni nem. Lehet ez az oka annak, hogy a következő kérdésre az alábbi választ adja?
 - Nem, totális vesztes típus vagyok. - Röhög magán. A megfelelő önkritika megvan, az biztos. Bár a hegyek meghódításában azért nem vesztes alkat, de minden más meghódítása számára nem túlzottan könnyű feladat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 22. 21:19 | Link



- Tényleg? Mit fogsz tanítani? Amúgy tudom én is, de így doppingolom magam, hogy ne vesszen a lelkesedés - vonok vállat, és még csak el sem várom azt, hogy megértse, mert ez egy sajátos trükk, bár... gyanítom mások is be szokták vetni, csak épp öntudatlan, vagy mit tudom én.
- Jó, ez most hülyén hangzott... de sokszor nem tudom időben befogni a szám, és az ilyen kijelentések is könnyedén kicsúsznak - adok magyarázatot arra, hogy ez miért esett meg, pedig ez is majdhogynem mindennapos dolog. Vagy csak nálam? Ki tudja.
- Aha, és tök rossz, mert azt hittem, így már több időt tölthetünk együtt, de nem... az évnyitón láttam utoljára, az meg azért nem most volt - húzom el a szám, mert tényleg hiányzik Léna.
- Miért? Nem tudom, nekem egyszer az egyik rellonos mondta ezt, én meg hát... akkor legyen... jó annyit tudok, hogy ez valami csúfolódás, de annyira nem mélyedtem még el a töriben, hogy tudjam is, hogyan indult, és hát ja... nekem ez nem sértő - fújom ki a levegőt, és tényleg ideje lenne már leszoknom a hadarásról, mert nem vagyok benne biztos, hogy Viktor mindent megértett.
- Ugyan már... valamiben csak jó vagy... például én a táncban, de itt kitörölhetem vele, szóval itt én is vesztesféle vagyok... alapítunk klubbot? - vigyorodok el én is, mert az előbb látottakból merem azt feltételezni, nem fog megsértődni rajta, én magam se sértésnek szánom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. október 24. 16:53 | Link

- Varázspszichológiát tanítottam és azt is fogok, most meg még tanulom. A doppingolás meg jó dolog, ha nem valami bűbájjal vagy egyéb "nyalánksággal" történik. Az elítélendő. - Na, nem mintha ő olyan szent és jó fiú lenne, ha sose próbálta volna ki a bájitalok nyújtotta lehetőségeket, de éppen ezért tudja, hogy ezt bizony soha senkinek nem szabad javasolni. A csoki és az egyéb édességek az elfogadható doppingszerek.
 - Egy kicsit igen, de nem gáz. Lazulj kicsit, nem kell magyarázkodni. - A magyarázkodás úgyse szokott jól elsülni. ebben Viktor különösen tapasztaltnak mondható. Kifejezetten jól ért ahhoz, hogyan égesse be magát egy már egyébként is kínos szituációban a magyarázkodásával. Képzeljétek el, hogy éppen az egyetemen egy fa tövében találsz rá reggel, amikor ő erre elkezd magyarázkodni, hogy hát olyan puhának tűnt a fű, és a fa ölelésre vágyott, és hát ezt ő akkor, ott nem hagyhatta ki... Mindezt kócosan, egy két kiálló gallydarabbal a hajából. Na, szóval értitek, ugye?
 - Ez elég szomorú. Menj el hozzá amikor teheted. Tudod, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor majd a hegy megy Mohamedhez. Ha már mugliszármazású vagy, úgyis érted ezt a mondást. - Vigyorodik el a mondáson, mert eszébe jut, hogy régen mindig keverte a sorrendet.
 - A lesárvérűzni valaki nem túl kedves, mert hát ez valami olyasmi, mint magyarok között valakit lecigányozni. Alapvetően van, akire igaz, hogy ehhez a csoporthoz tartozik, de akkor sem illendő így mondani. Pejoratív. A Voldemort idő olyan volt, mint a Hitleri, a zsidók voltak a sárvérűek. Röviden így írható le talán az az időszak, ami a könyvben van. - Gyorstalapó törióra mugli hasonlatokkal, amiket úgyis tud értelmezni a lány, hiszen ezek olyan dolgok, amiket már egy ovis is tud értelmezni, mert tud róla. Viktor pedig szereti az életszerű példákat, amikkel értelmezhetőbbé tesz valami olyan dolgot, amit a másik nem ismer.
 - A hegymászásban vagyok jó, de az épp annyira hasznos itt, mint a tánc. Meg az emberek kedvének javítása is egész jól szokott menni. Tudok pár muglis bűvésztrükköt és azok bugyutasága egész népszerű tud itt lenni. Mondjuk, mint ez. - És azzal előhúz a lány hajából egy virágot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Sólyomfi HELLena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. november 1. 19:03 | Link


- Varázspszichológia? Az mit takar pontosan? - pislogok rá, ez számomra újdonság, és nem tudom hová tenni. Talán a rendes pszichológiához van köze, de így... így fogalmam sincs, mi ez.
- Nem... táncos vagyok, elvből elvetem az efféle "segítséget" - mosolygok rá vállat vonva, nekem tényleg elég egy két gondolat ahhoz, hogy meglegyen a kellő ösztönzés. Soha nem is éltem, és nem is fogok élni az ilyen szerek adta lehetőséggel.
- Lazulás.... Hm... sose ment - kuncogok halkan, mert nem hazudok. Az életem nagy része szabályok között telt, gondosan eltervezték a napom minden egyes óráját, és nekem idomulnom kellett hozzá. Jó, persze volt időm is, mikor azt csinálhattam, amit akartam, de jelentősen kevesebb, mint a korombéliek többségének. Sose panaszkodtam, most se tudnék, hisz nekem ez így jó. Nem szeretem pazarolni az időm, se haszontalanságokkal tölteni, sőt... talán túlzott maximalizmussal is megáldottak, de ez a lazulás dolog kimaradt.  
- Persze, értem... csak... ő se tudta, hogy ide fogok kerülni, senki se tudta, és hát... nem várhatom el, hogy felrúgja a rutinjait, csak mert én bekerültem a képbe, érted? Ha van ideje, úgyis keres, ahogy eddig is, de nem akarok a nyakára akaszkodni... - vakarom meg a tarkóm, és csak bízni tudok abban, hogy Viktor is megérti, mennyire nehéz ez. Igen, hiányzik Léna, de ez még nem jelenti azt, hogy nem bírok meglenni egyedül, sőt... annyira nem is vagyok magányos, szert tettem már pár barátra, ami némileg enyhíti a hiányérzetet, a honvágyról nem is beszélve.
- Fúúú ez durva. Ettől függetlenül rám most az "akinek nem inge..." mondás érvényesül. Ha az illető élvezi, hogy képletesen belém rúghat ezzel, hát tessék, engem nem zavar, hogy a beszűkült népség milyen jelzőket aggat rám, akik fontosak, azok meg úgyse a származásom, vagy a házam alapján ítélnek meg, így a többiekre, azokra, akik ezt teszik, nem pocsékolom az energiám - mosolygok rá, hisz ezt teszem mióta az eszemet tudom. Nem fogok csak azért a sarokba bújni, csak mert valaki szembesít azzal, hová tartozom, még ha ilyen csúnyán. Előttem van a lehetőség, hogy változtassak ezen, hát próbálkozom.
- Wáó... ezt hogy csináltad? - nézem elhűlve a virágot, és mintha kis zavar is kiülne az arcomra, de mentségemre legyen mondva, nem minden nap húznak elő a hajamból ilyet, sőt...
- Na, ebben tényleg jó vagy - vigyorgok rá, miután sikerül rendeznem a vonásaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. november 5. 12:09 | Link

A beszélgetés nem olyan olajozott, mint régen volt, amikor még Viktor is iskolai kavics volt. Erre pedig most jön rá a leginkább. Persze ettől még nem felnőtt ő, csak már nem is tini. Egyszer mindenki felnőtté válik, szépen lassan.
 - Olyasmi, mint a mugli pszichológia, csak még a varázslatos oldalával foglalkozunk. A pszichikai kvibiliséggel például. Ez az egyik fő csapásirány a tudományunkban, hiszen ezt a legnehezebb megmagyarázni. - Sajnálom Viktor, de azt hiszem a lány eddigi tudásából ítélve, a pszichikai kvibliség fogalmával sem lesz tisztában, ha a sárvérűt se tudta.
 - Helyes. - Bólint mosolyogva, és tényleg az jut az embernek az eszébe, hogy ez a társalgás inkább egy tanár-diák eszmecsere, amit persze még próbál Viktor oldani egy kissé. Egy egészen kicsikét, így a Lénás szálat inkább nem vezeti tovább, csak bólint egyet. Nem is tudja, hogy mi is mondhatna rá, az ő számára az első a család és nem a munka, így nem egészen tudja megérteni a dolgot, de érteni azért persze logikailag érti.
Helena közben ámuldozik a sárvérű kifejezés értelmén, amit a lehető legegyszerűbben és legmugliasabban fogalmazott meg. A lány magatartása pedig erre kifejezetten felnőttes egy 14 éves lányhoz képest. Hiszen ebben a korban még a legtöbb lányt zavarja és sérti a csúfolódás, ahogy egyébként a fiúkat is, de ők ezt persze már nem fejezik ki.
Na, de hogy kicsit valami jó dolog is legyen Viktor bűvészkedik egyet, amit a lány persze nem ért, hogyan is történhetett. Hát egészen egyszerűen, de ez jó bűvész nem fedi fel azt, hogy mit hogyan csinál. Ez az ő titka marad. Viktor pedig igyekszik jó bűvész lenni. Kislányokkal és muglikkal szemben varázserő birtokában pedig pláne nagyon jól megy neki.
 - Köszönöm. Most viszont azt hiszem vége az előadásnak, mert egy tényleges előadásra kell rohannom. Majd még biztos összefutunk, ha máshol nem, akkor az iskola falai között. -
Kacsint rá, a virágszálat a lány kezébe adja, majd mosolyogva egy szia után távozik, az ajtó csilingelését hagyva maga mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
egy szombat délelőtt
Írta: 2015. december 26. 10:48
| Link

Reissner Krisztián

Már kifejezetten unja a kastély nyüzsgő forgatagát. Kicsit szüksége lenne egy pár percre – vagy inkább többre – amíg egyedül lehet. Ő nem az a fajta, aki állandóan beszél és mások társaságát keresi. Kell neki a saját én-ideje, mikor feltöltődhet. Ezért egy kései reggeli (talán inkább már tízórainak mondanám) után felkerekedik, kabátot vesz, tekintettel a hideg időre és elindul le a faluba. Az utóbbi időben többször is megtette ezt az utat. Vagy ajándékokat kellett vennie vagy pedig a Hivatalba igyekezett Osztrovszkyhoz. Most azonban nincsen konkrét célja, csak lődörög az utcákon. Vet egy pillantást az egyik kirakatra, a másik előtt meg tovább álldogál. Hosszabb ideig azonban egyik sem ragadja meg a figyelmét. Egy jó húszpercnyi céltalan bolyongás után találja magát a könyvesbolt előtt. Habozik egy pillanatnyit, tudja, hogy innen nem fog egyhamar elszabadulni, de végül is van ideje, így egy vállrándítással belép az ajtón. A megszokott könyvillatra hamar nyugalom szállja meg. Beljebb sétál és nekikezd a nézelődésnek.
Nem tudja hány perc telik el, de egyszer, mikor felnéz egy ismerősnek tűnő alakot pillant meg. Az idő már eddig is eltűnt számára, nem tudja, hogy Reissner már korábban is itt volt, mielőtt ő jött vagy pedig időközben lépett be a könyvbirodalomba. Mocorog egy kicsit az ülőhelyén, majd lövell egy lesújtó pillantást a fiú felé. A családjaik viszony nem éppen felhőtlen. Család. A lány életében most nem éppen ez jelenti a legfontosabb köteléket, hiszen elárulva érzi magát. Éppen visszatérne az előbb olvasott vershez, mikor megfogalmazódik a fejében egy gondolat. A szülei ki nem állhatják az eridonost. Ő is elég régen látta, és persze az sem biztos, hogy Krisztián az, innen nem tudja pontosan megítélni. Megjegyzi az oldalt ahol tartott, majd összecsukja a könyvet és feláll. Nem is tudja pontosan mit akar, csak figyeli a fiút, a tevékenységét, és közben megtesz egy-két tétova lépést irányába. Tulajdonképpen nem érdekli őt Krisztián, csak az motoszkál benne, hogy a szülein legalább ilyen apró szurkálódásokkal bosszút álljon. Még egy lépést közelebb megy, majd inkább tanácstalanul szemléli a polcokat. Fél szeme még mindig az eridonoson. Vívódik magával, hogy vajon hogyan is venné ki magát ha megszólítaná. Pont ő, aki általában kerüli az embereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 27. 20:16 | Link

Hollósi M. Karolina

Hétvége lévén nincsenek órái, kihasználja hát az alkalmat, hogy új könyvek után nézzen. Nincs kedve azonban kimozdulni a nagyvárosba, a kisebb könyvesboltokban pedig amúgy is kis szerencsével valódi ritkaságokra bukkanhat.
A könyvesboltokkal az a baj, hogy az embernek rengeteg idejét felfalják. Nyitáskor jött be, azóta pedig épp csak egy fél polcon rágta át magát, s onnan is csak az őt érdeklő, történelmi/mitológiai vagy mágiaelméleti köteteket szedte le. Egy kisebb, francia szabványú nyomdai kötetet fog a kezébe, amely egyértelműen nem friss nyomású, lehet már vagy harminc éves is, de a gerinc még kitartóan összetartja a megsárgult lapokat.
Egy félreeső helyen ücsörög - talán a lány azért is nem vette észre eddig -, maga mellett két stócban állnak a könyvek: az egyikben a már átnézett kötetek állnak, a másikban pedig a még érintetlen fóliánsok. Kényelembe helyezve magát, ráérősen lapozgatja az épen ujjai között pihenő prózai edda kiadványt, amelynek érdekessége, hogy valamelyik korábbi tulajdonosa hanyag kézírással jegyzeteket hagyott a margón. Nem is olyan ostoba és haszontalan jegyzeteket, ami azt illeti. Teljesen elmerült ezeknek a tanulmányozásában és kibogarászásában, jó időre lefoglalva magát ezzel.
Eleinte nem is tűnik fel neki Karolina sertepertélése a közelben, és a hozzá vissza-visszatérő pillantása. Egy idő után viszont kényelmetlen érzése támad, s először fel szemsarokból néz fel, hogy meggyőződjön, tényleg van-e alapja mindennek. Hol visszatér a szöveghez, hol felnéz, ebből egyszer-kétszer valóban elcsípve egy felé irányuló tekintetet. A harmadik-negyedik alkalommal ujjával jelölve az aktuális oldalt behajtja a könyvet.
- Ha szeretnél valamit, hallgatlak.
Hála a magyar mágusközösség nem éppen szívélyes hozzáállásának a személyéhez, Krisztián sosem volt különösebben ismert a udvariasságáról vagy simulékonyságáról. Korábban minden itthon töltött időben, amikor kamaszként belé kötöttek, tüskésen, zordan - harciasan reagált. Szerencsére ezt az erőszakosságát kinőtte, azaz legalábbis megtanulta kontrollálni, de ez nem jelenti azt, hogy rá gyanúsan tartózkodó vagy ellenséges pillantásokat vető varázslókkal és boszorkányokkal szemben ne lenne pokróc a viselkedése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
egy szombat délelőtt
Írta: 2015. december 27. 23:38
| Link

Reissner Krisztián

A könyvesbolt légköre általában nyugtató hatással van Karolinára, ám most enyhe idegesség vesz rajta erőt. Vajon tényleg annyira eltávolodott volna az emberektől, hogy attól gyomorgörcse lesz, ha meg kell szólítania valakit? Nem, ez biztosan csak Krisztián személyének szól. Éppen lemondana a beszédről, mikor meghallja a hangot. Fejét Krisztián felé fordítja, majd elé lép a kezében tartott Pilinszkyvel együtt. Szemeit lesüti, majd óvakodva emeli a másik arcára.
- Te Reissner Krisztián vagy – nem kérdésként, hanem kijelentésként érkezik. Kicsit toporog, egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt. Nem is tudja hogyan fogjon bele. Vagy mit is mondjon. Korábban összefutottak már, de Karolina nem éppen szívleli a fiút. Micsoda pálfordulás lenne, ha most hirtelen leállna vele egy baráti csevejre. Igazából nem is ismeri. Csak mivel a család körében nincsen jó híre, mint egy hűséges pincsikutya ő is elkerülte eddig Reissneréket. Elfintorodik, majd megrázza a fejét és összeszedi magát.
- Bocsánat, tulajdonképpen csak kerestem egy könyvet, mikor felismertelek – rosszul hazudik és itt bizony kilóg a lóláb. Erősen sántít ez a magyarázat, de mivel Krisztián nem igazán ismeri, talán nem veszi észre a füllentést. Azzal mégsem állhat elé, hogy a szüleim utálnak téged, ezért kérlek barátkozz már velem egy kicsit. A lényeg, hogy ebből már nem jön ki jól, elég fura helyzetet sikerült teremtenie. Nem érti mi van vele, ennél azért összeszedettebb szokott lenni. Egy nagy sóhajjal ül le a fiú mellé a földre. Úgy gondolja itt már minden mindegy, tehát marad az őszinteség. Nagyjából.
- Igazából fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy miért is vagy te olyan kerülendő személy a legtöbbek szerint – Kérdőn felvont szemöldökei alól pillant Krisztiánra. - Érdekel, hogy mi benned olyan rémisztő vagy veszélyes - Tudja ő, hogy a család a probléma, szimplán az a tény, hogy Reissner a neve. De nem a borítója alapján kéne megítélni a könyvet. Így amíg nincsen igazán személyes tapasztalata a fiúval, addig nem fogja utáni, csak mert otthon azt mondták. Majd ha annyira ellenszenves lesz, akkor magától dönt úgy, hogy nem szívleli. Eddig mindig engedelmes volt, feltétlenül elhitte a szülei minden szavát. De a múltkoriak után már megingott bennük a bizalma. Miért is lenne minden úgy, ahogy ők gondolják? Nevezhetjük bőven megkésett kamaszkornak, de Karolina egyre inkább a saját feje után megy. Meg persze ott van az is, hogy ezzel bosszantja őket. Míg a válaszra vár gyors pillantást vet a fiú kezében lévő könyvre. Nem éppen mai darab. Csak reméli, hogy nem tűnt olyan elmebetegnek a viselkedése, hogy Reissner válaszra se méltassa. Bár nem valószínű, hogy túl sok álmatlan éjszakát okozna vele, de meglenne a maga véleménye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 30. 01:11 | Link

Hollósi M. Karolina

- Aha.
Kurta egyetértés a részéről, igen, tényleg ő. Nem olyan tapintatlan, hogy most nagy mellénnyel visszasüllyedjen a könyvébe, helyette akkor már úgy helyezkedik, hogy rálásson Karolinára. Lehet, hogy összefutottak, a lány arca ismerősnek tűnik, és nagyjából be is tudja lőni, hogy honnan. Már csak azért is érdekli most már, hogy mit szeretne a másik kihozni ebből az egészből.
- Ah, értem, ebben az esetben elnézést. - Van némi kétsége ugyan afelől, hogy valóban így van-e, ahogyan a levitás lány mondja, de csakugyan, nem ismeri őt annyira, hogy ezt teljes bizonyossággal megkérdőjelezze. Már éppen fordulna is vissza az előző könyvéhez, amikor mozdulni látja Karolinát, és ez épp elég ahhoz, hogy megakassza az ő szándékát is. Az a jellegzetes levegővétel mindig úgy belehasít a csendbe, amikor valaki levegőt vesz a beszédhez - ez nem az a csendes, egyenletes légzés, mint általában, annál kicsit harsányabb, kicsit hirtelenebb. Mint egy figyelmeztetés. Jellemző, hogy az emberi test már tudatos szándék nélkül is a figyelem megszerzésére törekszik, mielőtt az első hang elhagyhatná valaki száját.
Azért, hogy a lány ne a földre üljön (ő sem azon ül), odahúz neki egy puffot.
- Szóval ez egy tanulmányi kísérlet? - sandít oldalra, ám a kérdésben ezúttal a minimumra veszi azt az érces modort, amellyel a legkönnyebben elkergetheti a nem kívánatos társaságot. Holott, ha őszinte akar lenni, a nyelve hegyén van a figyelmeztetés, mely szerint nem látványosság, hogy az emberek az érdeklődésüket csak úgy úton-útfélen kiéljék rajta. Gondoljanak, amit akarnak, rég nem törekszik már a jóindulatuk megnyerésére, vagy arra, hogy pozitívabban tekintsenek rá.
- A kulcsszó a dedukció.
Kicsit távolról kezdte a magyarázatot ugyan, de így sem kell nagyon félni attól, hogy bő lére eresztené. Viszont értékeli, hogy Karolina ilyen nyíltan és őszintén rákérdezett (és hogy egyáltalán rákérdezett), szóval nem áll szándékában elhajtani.
- A deduktív levezetésben az általánosból következtetünk az egyedire. Ami több alkalommal előfordul, abból rálátást kapunk az egyedi esetre. Mivel a nagyapám és a nagybátyám metamorfmágusok és gyilkosok voltak, ez alapján a levezetés alapján, én is metamorfmágus vagyok és...
Szabad kezével tesz egy mozdulatot, amivel gyakorlatilag kipótolja azt a hiányzó szót. Higgadt simulékonysággal adja elő mindezt, pedig véleménye szerint ebben az esetben ennél ostobább konklúzióra jutni sem lehetne. Mivel a sajtó úgy is ezerszer lerágta már ezt a csontot annak idején, nincs olyan, amit titokként kéne kezelnie ezzel kapcsolatban. Egy időben még az ostoba szennylapok újságírónak nevezett firkászai még olyan képtelenül ügyefogyott cikkeket is lehoztak, miszerint ha a tizenegy éves Krisztián szereti a meggyes fagylaltot, aminek ugye feltűnő vörös színe van, ez jel arra, hogy vonzódik a vér színéhez ésatöbbi ésatöbbi. Képtelenségek, nevetséges teóriák és találgatások egy gyerek kárára. Azért jó, hogy azoknak az időknek már vége van, minden téma elévül előbb-utóbb, ez is már csak egy kellemetlen, de kevésbé élénken lüktető fekély a köztudat hátán, ami csak akkor fáj, amikor éppen eszükbe jut.
- Nos, te mit gondolsz?
Nem valószínű, hogy tényleg érdekelné, Karolina milyen következtetésre jut ezzel kapcsolatban, alapvetően feltételezi, hogy ugyanarra, amire mindenki más is, elvégre a korábbi viselkedésével már bizonyította ezt. Vagy csupán egyszerűen azt, hogy könnyebb a szülők sugalmazására hallgatni, mint saját véleményt formálni, s talán épp ez az utóbbi sejtelem sarkallja arra, hogy csak úgy, laza félszegséggel odaszúrja Karolinának az utolsó mondatot.
Utoljára módosította:Reissner Krisztián, 2015. december 30. 01:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
Írta: 2015. december 31. 14:23 | Link

Reissner Krisztián

Ha egy percig is kételkedett abban, hogy az előtte ülő személy nem más, mint Krisztián, akkor ezeket a kételyeket egy röpke szóval el is oszlatja a fiú. Jó érzés azért a tudat, hogy nem fogott mellé. Kicsit összeráncolt szemöldökkel néz a másikra mikor elnézést kér. Nem számított rá, hogy valaha azért kérjen bárki is bocsánatot, mert felismerték. Csak egy aprót ráz a fején jelezve, hogy semmi baj. Egy pár percnyi vívódás eredményeként dönt úgy, hogy végül bővebben rákérdez ideges toporgása céljára.
- Köszönöm – biccent, mikor kényelmesen elhelyezkedik a puffon. A földdel sem lett volna semmi baja, de ez így tényleg kényelmesebb. Krisztiánra pillant, ajkain halvány mosoly játszik, ahogy válaszol.
- Mondhatjuk annak is – a céljai merőben magán jellegűek, Krisztiánnak nem kell attól tartania, hogy megjelentet róla egy cikket bárhol is. - De igazából csak az én kíváncsiságom, nem készül belőle tudományos értekezés – nyugtatja meg, bár nem olyannak tűnik, aki egy ehhez hasonló apróság miatt idegeskedne. Sőt, kifejezetten olyasféle személynek tűnik, akit teljesen hidegen hagy mások véleménye. Mikor ismét meghallja Reissner szavait, feltekint, szemeit az arcán nyugtatva.
- ...gyilkos – Karolina kimondja azt, amire a másik csak utalt. Hangja egyszerű, elgondolkodó. Nem feltételezné a fiúról, hogy gyilkos lenne. De persze nem lehet ebben olyan bizonyos. Hümmög egyet, ahogy elmereng a hallottakon.
- És tényleg az vagy? - teszi fel a kérdést ismét Krisztiánra pillantva. - Mármint metamorf? - egészíti ki a dolgot, mert ez így úgy is hangozhatott volna, mint aki azt tudakolja a fiútól, hogy éppen mikor is ölt meg egy vagy több (?) embert. De nem, ennyire nem tapintatlan, hogy megkérdezze. Hallott róla másoktól, hogy metamorfmágus. De a kulcsszó itt az, hogy hallott. Nincs más forrása csak a pletyka, beszélgetések, lopott szavak. Hogyan bízhatna meg ennyiben?
Jobb kezének mutatóujját feltartja a fiú előtt. Időt kér. Nem szeretne meggondolatlan szavakat kimondani, így inkább végiggondolja, megfogalmazza előbb magában a mondandóját, csak azután kezd bele.
- Mindig is érdekes volt számomra, hogy az emberek mennyire hiszékenyek. Mennyire feltétlen megbíznak abban, amit hallottak. Szerintem a társadalom egyik legnagyobb mérge a pletyka és az ítélkezés. Azt sem tudjuk milyen a másik, máris jelzőket aggatunk rá. Szóval én azt gondolom, hogy elegem van abból, hogy mások véleményét böfögjem vissza. Tehát amíg be nem bizonyítod, hogy gyilkos vagy, addig ne haragudj, de nem foglak annak tartani. Remélem ezzel együtt tudsz élni – hangja végig megfontoltan csendül, a végére azonban mosoly kúszik az arcára és egy cseppet fel is nevet, hogy aztán visszasüllyedjen a csönd jótékony burkába. Nem tudja Krisztián mire számított, milyen reakciót várt. Habár végigrágta előtte, a mondatai mégiscsak pillanatnyi elmeszülemények voltak. Fürkésző tekintettel néz az eridonosra. Nem úgy viselkedik mint az eddigi főnixek akikkel összehozta a sors. Sokkal zárkózottabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 27. 23:39 | Link

Kyle Donovan
 
 Lassan minden visszatér a régi kerékvágásba, az élet megy tovább és visszatértem én is a svédországi kiruccanásból. Megszerettem azt a hideg helyet, pedig ezt álmomban sem gondoltam volna. Olyan sok kellemes percet éltem át rövid ott tartózkodásom alatt, mit már rég.
 Ma pedig, első utam rögtön ide vezetett a könyvesboltba, hogy beszerezzek néhány nyelv és utikönyvet. Ahogy álmos szemeimből hideg vízzel kimostam az éjszaka nyugodalmát eszembe ötlött miért ne tanulhatnék meg pár szót és térhetnék vissza valamikor a közeljövőben egy kicsit hosszabb időre, mondjuk a nyári szünetre, mint önkéntes gyógyító, hiszen láttam, hogy most is kerestek embereket. Kapva kaphatnék hát az alkalmon.
 Hajam kiengedve hagytam, fekete pulóvert, sötétszürke, bal oldalán combig sliccelt szoknyát, hozzá térd alá érő csizmát vettem fel és vádliig érő bőrkabátot, nyakamba élénk kék sálat kanyarítottam. Így indultam el ide a boltba, ahol most serényen sorjázok a polcok között a megfelelő köteteket keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 358
Írta: 2016. február 29. 15:45 | Link

Artemisia Rubya

A mai napot is sikerként könyvelhetem el, mert az utolsó dobozomból is kipakoltam. Igaz, hogy a lakás tök úgy néz ki, mint amin átsöpört egy tornádó, de legalább van benne hely. Szóval ezt elégedetten nyugtázva döntöttem el, hogy körbenézek a helyi könyvesboltban, hátha találok valami érdekeset a munkámmal kapcsolatban, vagy valami olyat, ami esetleg elszórakoztat egy kicsit. Mindig is könyvmoly voltam, legalább öt dobozból csak azt pakoltam ki. Miután rövid keresés után megtaláltam a tiszta ruháimat, felvettem gyors egy kék inget, a zakómat, meg a hozzá tartozó nadrágot, megfésültem a loboncom és már útnak is  indultam.
Az tetszett nagyon Bogolyfalvában, hogy nem volt könnyű eltévedni és nem kellett körbe-körbe rohangálni az üzletek után. A nagy részük a Fő utczán helyezkedett el, Őszike néni könyvesboltjával együtt. Szóval belépve felmértem magamnak a helyet. Minden tele volt könyvekkel, szinte már-már magával ragadó volt a látvány... nem is csoda, hogy majdnem nekimentem egy hölgynek, miközben épp nézelődtem.
- Elnézést, hölgyem, rémesen sajnálom, azt hiszem ez már a védjegyem. Képtelen vagyok a lábam elé figyelni, ha könyvek közt vagyok... - köszörültem meg a torkom zavartan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 10. 22:36 | Link

Kyle Donovan

 Egy magas férfi állja most utamat, szinte szédülök miközben felnézek rá. Az előbb sikerült majdnem felborítania, ahogy egyszerre indultunk el ugyanazon polc felé. Nem tudok mit mondani, hiszen előbb tekintetemmel meg kell keresnem az égben, azt a pontot, ahol a szeme van. Úgy harminc centi lehet köztünk, ami arra minden bizonnyal elég, hogy ha esni kezd arról ő értesüljön hamarabb.

- Semmi gond, a fő, hogy meglátott. Az lett volna csúnya baleset, ha nem. Amúgy Artemisia Rubya professza vagyok, innen az Iskolából.


 Mondom miközben apró kezem nyújtom fel neki, hogy ha már így összetalálkoztunk akkor meg is ismerjük egymásnak legalább a nevét. Ha pedig már tudni fogom ki ő könnyebb lesz megkérnem, hogy vegye le nekem azt a kötetet amiért indultam a nevezett polc felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 358
Írta: 2016. március 11. 23:51 | Link

Rubya Professzor

Hát, a karambolt legalább sikerült elkerülni, még ha elég nehezen is. Szerintem ez az én hibám, mármint... korábban már említettem, hogy méretben és ügyességben is egy újszülött zsiráfra hajazok, nem? Kicsit még magasabb is vagyok, mint ők. Ellentétben a hölggyel, akinek kellett volna egy stokedli, hogy egy szemmagasságba kerüljön velem. Ilyenkor mindig olyan furán éreztem magam, nem szerettem, ha lenézek emberekre az olyan modortalan.
- Hu, hát az tényleg nem lett volna kellemes látvány... te szent ég, jobb nem belegondolni - nevettem fel zavartan, aztán halvány mosollyal elfogadtam a felém nyújtott kezét. - A nevem Kyle Donovan, és Bogolyfalva pálcakészítője vagyok... nem túl rég óta.
Azt hiszem, hogy ezt a jelzőt még egy darabig hozzá kell majd tennem, mert így mindenki rájön, hogy még nem mozgok itt túl otthonosan. Mármint... nem mindenről tudom kapásból, hogy hol van, meg ilyesmik.
- Tudok segíteni esetleg? Mármint, ha már egyszer... majdnem magának mentem. - mutattam a polcokra, hogy esetleg van-e olyan könyv, amit nem ér fel. Lehet, hogy ez most sértő volt? Merlinre, Kyle...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 29. 10:51 | Link

Kyle Donovan

 Tehát belebotlottam a falu új pálcakészítőjébe, hallottam hírét, hogy megérkezett, de mivel az én vesszőm remekül szuperál, már amikor használom és nem mugli módra intézem a dolgaimat, nem terveztem meglátogatni, most mégis sikerült. Persze ennek nagyon örülök, hiszen mindig jó az új ismeretség, főleg egy olyan kicsire nőtt nőnek egy ilyen nagyra nőtt férfivel mint mi ketten. Nevetve felelek.

- Oh, igen, kérem vegye le nekem onnan a magasból azt a kötetet, ha már ilyen szép nagyra nőtt én meg ilyen aprónép méretűre sikeredtem. Aztán pedig mesélje el mi járatban van a könyves boltban, ez is jó téma lehet azt hiszem.

 Felmutatok a mennyezet alatt kicsivel húzódó polcsoron található kis vörös kötetre, ami egy pár nagy szürke közt árválkodik és a gerincén a "Svéd orvos-gyógyítói szaknyelv-szótár" név díszeleg. Most erre lesz azt hiszem a legnagyobb szükségem, mielőtt kiutazom önkéntesnek a nyári szünet idejére átböngészem és hátha jól jön majd ez a fajta felkészültség is odakinn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 358
Írta: 2016. március 30. 01:10 | Link

Ms Rubya


Nos, legalább már sikerült egy új ismeretséget beújítanom a faluban, noha nem pont így terveztem be. Nem szerettem reklámozni, hogy a kényes munkám ellenére mennyire szerencsétlen tudok lenni néha. Néha mindig, szinte kivétel nélkül. Hát olyan röhejes ez az egész mint annak a rendje meg a módja. Mármint... Ki csináltatna pálcát olyannal, aki még egy egyenes felületen sem képes végigsétálni? Persze a nagy eszmefuttatásom során nem terelődött el a figyelmem, hanem ugyanúgy Ms Rubyára koncentráltam, szóval nem sokkal később már a polc mellett álltam és egy laza karmozdulattal vettem le a magát felsőbbrendűnek tartó könyvet.
- Ez lesz az, ugye? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben átnyújtottam neki a szépen felöltöztetett papírköteget. Miután odaadtam, eltűnődtem kicsit az iménti kérdésén, majd halványan elvigyorodva csak megvontam a vállamat.
- Vagy a munkámmal kapcsolatos szakirodalmamat bővíteném, mert ugye a jó pálcás holtáig tanul... vagy esetleg valami szórakoztató irományt olvasnék el, mert azért bőven akadnak unalmas percek az ember életében, főleg mikor nem nagy a kereslet a pálcákra. - mondtam végül, levéve egy könyvet a polcról, amelyben Magyarország fáinak helyzetét taglalták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 6. 10:57 | Link

Kyle Donovan

 A kért kötetet a férfi egy mozdulattal levette nekem a polc tetejéről. Nos igen, akit a sors két méter körüli termettel áldotta? meg, annak könnyű ugyebár véghez vinnie egy ilyen egyszerű feladatot. Mosolyogva veszem el a könyvet és lapozok bele. Ez az ami most kell. Közben hallgatom Kyle-t és mosolygok szavain. Igen a munka már csak ilyen, néha elveszünk benne, néha meg az unalomban, de ez így van jól.

- Ne haragudjon, de mennem kell, sajnos. Köszönöm, hogy levadászta nekem ezt a szép és hasznos kis könyvet. Remélem azért még találkozunk! Minden jót, viszlát!

 Köszönök el és már szedem is a lábam, mert, mint mindig mostanában, erős késésben vagyok. Semmi sem zavar jobban, mint az, ha nem vagyok hű az általam reggel ébredés után megtervezett időbeosztásomhoz. Manapság sűrűn előfordul, hogy valami miatt csúszásba kerülök. Azt hiszem át kell értékelnem a mai napirendemet is útban a Kastély felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 8. 20:24 | Link



A könyvek láttán öröm szökik tekintetébe, miközben megáll a polcok között. Haja barnának tetszik kissé összetapadva az esőtől, ami elkapta az utcán és ide űzte. Meg se nézte, hová nyit be az üzletek közül, amik az utcán egymás mellett sorakoznak, csak a legközelebb eső ajtót választotta, és most jön rá, hogy mennyire jól választott. Mielőtt közelebb menne bármelyik polchoz is, azért egy pálcaintés mellett elmormolt varázslattal megszárítja a haját, akárcsak vállban kissé átázott sötétkék pulóverét. Bár némi ellenérzéssel használja még mindig ezt a mágikus erős összpontosító fura fadarabot, de azt ő is elismeri, hogy rúnákkal ez sokkal tovább tartani annál a fél pillanatnál, amíg elmormolja a megtanult szócskát és felidézi a hozzá tartozó mozdulatot. Amint nem jelent veszélyt a könyvekre, elrakja a pálcát, hátratűri hosszú tincseit és belép a polcok labirintusába. Egy ilyen helyen igazán szívesen eltéved, bár egyébként a tájékozódással nem igazán vannak gondjai. Meglepően vizuális alkat és remek megfigyelő, ami a részleteket illeti, csak a bizonytalanságán kellene valamit változtatni valamerre, leginkább arra, hogy csökkentse valami módon, végtére is nincs is igazán oka rá, hogy házában megbújó csigát játsszon. Most sem kerüli el a figyelmét semmi érdekes. Tekintete megakad minden érdekesebbnek tűnő köteten, néhány szebb példányhoz még óvatosan hozzá is ér ujjait úgy húzva végig gerincükön, mintha élőlények lennének. Kék íriszeibe boldogság aztán akkor költözik váratlanul, amikor két polccal odébb, éppen az orra előtt felfedez egy meglehetősen szürke és kopott kötet oldalán néhány rúnát. Erre aligha számított, de kézbe is veszi a könyvet, amit ismerős írásjelek tarkítanak, és egy óvatos mozdulattal nyitja fel a borítóját, miután körbeforgatta. Régi lehet. Olyannak tűnik, mint aminek a lapjait már csak valami megmagyarázhatatlan erő tartja össze, a köztük kialakult ragaszkodás, ha létezik olyan, vagy nem is tudja. Bármilyen óvatos is azonban, a kötet gerince megadja magát a tenyerében és a legelső pár lap szét is csúszik. Ahogy ösztönösen kap utána, még pár lap hull ki a borító alól szabadulva és kel szárnyra, hogy aztán lába előtt érjen földet. Ijedten pislog a lapokra, majd körbe, aztán le is térdel nyomban a földre, hogy elkezdje összeszedegetni a széthullott lapokat és sorban rakja egymás után őket vissza a helyükre.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. május 8. 20:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. május 15. 14:47 | Link



Óráján figyelte egészen idáig, hogy mennyi időt töltött a könyvesboltban. Enyhe gyomoridege van, mert be kell mennie gyakorlatra az iskolába. Hiába tanít az előkészítőben és van egész napokat gyerekekkel, a nálánál nem sokkal fiatalabbak még mindig ilyen izgalmat idéznek elő benne. A maga huszonnégy életévével... Még olyanokkal is összefutott a tanév eleje óta, akik akkor voltak gólyák amikor ő végzős. Saját tablóját is volt alkalma megszemlélni és az sem segített, hogy az egyik "diákja" tegezve elbeszélgetett vele és nem lehetett a végén megállapítani, hogy melyikük van jobban zavarban a tanár-diák viszonytól.
Még bő egy órája van hátra addig, az idő csiga lassúsággal vánszorog és a kinti időjárás csak ront az összképen. Túl pörgős ember ő ahhoz, hogy ne siessen mindig valahová, ha nem is, akkor is talál magának valami elfoglaltságot.
A gyerekkönyvek között nézelődik éppen, amikor meglátja a különös fiút a polc másik oldalán a könyvek között. Hosszú másodpercekig csak nézi, fejében különleges gondolatok születnek meg és máris elfeledkezik az idő lassúságáról.
Ajkai közé fogja a Griffmadárkák címet viselő gyerekkönyvet és igazít a nadrágba tűrt ingén. Mielőtt átlép a polc túloldalára, hajába is beletúr, hogy az úgy álljon ahogy kell neki.
- Ezt kifelejtetted - szólal meg. Baljában tartja a könyvét, jobbjával pedig egy lapot szed fel ami az imént kicsúszott a másik által tartott kötetből. Egy pillantást vet csak rá és nyújtja felé.
- Rúnák? Bírod? - különösen érdeklődik minden iránt, így a könyv feliratát is észreveszi. Bár nem tud rúnát olvasni, volt, hogy bement órára és azért felismeri.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 24. 09:24 | Link



Egyetlen óvatlan mozdulat, és máris úgy hullanak a földre a lapok, kicsit még ringatózva a levegőben, mielőtt földet érnének, mint megsárgult falevelek egy csendes őszi délután. Ha nem szorítaná össze az ijedtség a mellkasát, némi bűntudattal vegyítve, hogy milyen meggondolatlanul nyitotta fel a könyv borítóját, sietve, hogy ismerős írásjeleket lásson szeme, egy kis darabkát hiányzó otthonából, akkor talán még élvezné is a látványt. Landolva aztán elnyúlnak a földön a lapok, beterítve a szőnyeg egy részét írással tarkított takaróként, ő pedig már térdel is az egész közepén, igyekezve összeszedni mindegyiket, hogy visszarakosgassa őket helyükre. Nem jó ez így összevissza. Túlságosan nagy a káosz. A rúnákhoz rend kell, mert az rendszer, valami olyan, ahol az ember megszokja, hogy nem lehet minden ott, ahol szeretné, csakis a helyén, hogy működjön a bűbáj és ne legyen belőle átok. Hajszál választja el egyiket a másiktól. Elég egy rossz helyre felírt rúna, egy rosszul választott sorrend, egy elmosódó vonal vagy tévesen írt írásjel. Homlokát ráncolva igyekszik sorba rendezni hát a lapokat. Vonásairól lassan leolvad az ijedtség, csupán tekintetében marad szikrányi, valahol mélyen kicsit tart tőle, hogy valaki még felbukkanhat, hogy távozásra szólítsa fel, pedig szeretne maradni. Már most, ezzel a könyvvel kicsit szívébe lopta magát ez a kis csodaország itt a polclabirintussal, nehezére esne kisétálni. Kissé sietős mozdulatokkal forgatja, rakosgatja hát a papírokat egymás után, alsó ajkát beharapva figyelmesen bogarászik oldalszámokat, vagy éppen utolsó meg első sorokban összeillő szavakat, ha szám nincs egyik-másik lap alján. A szavakat először fel sem fogja, csupán azt, hogy kellemes a hang fülének, valamivel mélyebb régiót képviselve, mint az övé, és van benne valami különös vibrálás. Valami... valami, amit nem tudna meghatározni, de amitől gondolkodás nélkül adja fel a mondat értelmezését és fordítja oldalra fejét, felnézve a másikra kissé hunyorogva. Mit is felejtett ki? A felé nyújtott papírra téved a tekintete, és egy egészen szikrányit zavarba is jön hirtelen, hogy valamiért nem tűnt fel elsőre.
- Köszönöm - veszi át, kissé feszengve húzva mosolyra a száját ettől a tudattól, hogy őt tényleg ennyire megzavarta egy hang, és már fordul is vissza a kezében tartott lapokhoz, hogy megnézze, hová illik köztük ez. Hogy két kérdést is kap aztán, az valahogy csak még inkább megzavarja. Beszélgetni szeretne a másik, vagy csak kötelező érdeklődés, ha már hozzászólt?
- Mondhatjuk. Előbb ismertem őket, mint a latin betűket - válaszolja meglepően kevés töprengést követően, és nem firtatja, hogy ez minek tudható be.
- Ragnar Magnusson - fordul hirtelen ismét a másik felé, kezét nyújtva, bár fogalma sincs, hogy vajon a másik marad-e még, vagy tényleg csak valami társalgási normát alapul véve kérdezett érdeklődést mutatva, aztán tovább is állt. - Téged is érdekelnek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. május 27. 17:38 | Link



Mindig ügyel a jó megjelenésre, néha már kicsit túlzottan is. Megnézi magát még egy ezüst kanálban is, hogy biztos legyen benne, mindenhol úgy néz ki, ahogy elképzeli magát. Vicces is lenne, ha egyszer ételmaradékos arccal állna a kiszemeltje elé, vagy ami még jobb, olyan hajjal, ami rúnák nélkül is tökéletesen fogja a mugli tévécsatornákat. Csak beállítanák a sarokba és máris lehetne nézni a minimaxot...
Na de nem úgy van ám az! Tök jól néz ki, bátran lép át néhány, a padlón felejtett könyvön és veszi szemügyre az idegent, na meg az olvasmányát. Utóbbiból nem sokat ért, a rúnákhoz túl sokat kellett volna hosszú ideig a fenekén megülnie - és ez nem erőssége.
- Igen? Honnan jöttél? - felszalad félig a szemöldöke a kíváncsiságtól. Azt látta rajta elsőre is, hogy valószínűleg nem magyar, de különösebben nem gondolta, hogy ennyire bejönnek a tippjei.
- Ramholcz Kirill - fog rá a felé nyújtott kézre erőteljesen, nem csonttörősen, de azért érezhető a határozottsága. Közben nem veszi le tekintetét róla, alaposan megnézi magának.
- Hát...fogjuk rá. Nem igazán ismerem őket. Mondjuk, hogy aludni jártam be rúnatanra - próbál nem nagyon vigyorogni, de nem tudja megállni. Finoman végigsimít kissé borostás állán amolyan önkéntelen reakcióként, majd oldalra néz, valami ülőalkalmatosságot keres.
- Miről szól ez a könyv? - érdeklődik fejével az imént összeszedett darabokból újra összerakott könyv felé bökve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 29. 22:50 | Link



Felkelti figyelmét a hang, hát gazdája felé fordul, elszakadva értékesnek vélt olvasmányától. Tekintete végigsiklik a másik vonásain, képet alkotva a hang tulajdonosáról, majd megállapodik a papíron, amit felé tart a fiú. Szemöldökét összeráncolja aztán a saját gondolatán, visszafordulva a lapok fölé. Talán mégsem jó ez a szó igazán. Srác. Férfi. Nem tudja, hogyan kellene neveznie. Ott kavarognak agyában a szavak, egyik a másik elé kúszva állandóan, valami jó érvvel, hogy miért választhatná azt. Csakhogy mindig akad egy szemernyi kételye is, amitől aztán meginog és nem jut döntésre. A kérdés nem szakítja ki a szavak közül, csupán annyira elég, hogy belekapaszkodva levegőhöz jusson hirtelen, mielőtt ismét visszamerülne a válasz keresésébe.  
- Svédországból - válaszolja a kérdésre, bámulva a lapot, igyekezve találni rajta bármilyen kis töredéket, ami segít megtalálni a helyét a többi között, lévén, hogy oldalszámnak nyoma sincs. Gondolatai közben még mindig ugyanúgy örvénylenek, igyekezve visszahúzni őt mélyükre, a káoszba, ahonnan a szorongás is fakad, az a furcsa érzés, aminél kellemetlenebbnek már csak a félelmet éli meg. Félszeg mosolyt erőltet arcára, miután hirtelen döntés eredményeként - csak, hogy véletlen se gondolja meg magát -, bemutatkozik, sőt, még kérdez is. Társalogni nem rossz dolog, nem is árt, és tulajdonképpen a szokványos, illemre épülő indokai mögött, ha alaposan átgondolja, talán még azt is megtalálná, hogy egy ilyen hangot hallani sem rossz dolog. Valahogy zene füleinek. Szép lehet, ha énekel. A neve pedig számára egészen különlegesen cseng, olyan egyedien, bár elképzelhetőnek tartja, hogy éppen olyan lehet a másiknak az övé is zengő betűivel, sajátos dallamával. Ugyan tudja, hogy messze nem olyan méltó birtokosa, inkább csak bitorlója neveinek, amik nagyságot hordoznak magukban, mégis szereti őket.  
- Kár - sóhajtja lemondóan a válasz hallatán. Ezek szerint ez nem lesz téma, pedig mennyire szeret a rúnákról társalogni. Olyan az, mint egy korty levegő ebben a sok másfajta mágiában, amihez nem szokott hozzá úgy igazán még mindig. - Gyógyításról szól - válaszol, ha már a könyv tartalma iránt érdeklődik a másik. - Ha a rúnák unalmasak, akkor mi érdekel? - kérdezi aztán, talán egy leheletnyi számonkéréssel a hangjában. Nehezére esik elhinni, hogy a rúnákat lehet unni, márpedig az, hogy a másik azt mondja, aludt az órákon, erre utal számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. június 16. 22:48 | Link



Különös tehetsége van ahhoz, hogy megérezze más személyek kémiáját és bár nem tudatosan csinálja, jól kezeli az embereket ennek megfelelően. Erről a szőkéről például nem tudott mást gondolni, illetve nem is gondolt semmire, csak érezte az első pillanattól, hogy van valami, ami odavonzotta. Mint mágnes a mágneshez, légy a légypapírhoz, úgy képes rátalálni a neki megfelelő személyekre, akikkel teljes lehet az összhang.
- Úúúhh, jó hideg lehet - jegyzi meg viccelődve. Ahogy az látszik is a bőrszínén, félig brazil mivoltja miatt Kirill inkább a forróságot szereti és ha lehet, elkerüli a hideget. A teleket is általában a meleg szobában, a kandalló mellett tölti forró italokkal. Ilyenkor nyáron, nyár felé közeledve van igazán elemében és fogható a csillagok állására is akár, de mintha szerencsésebb is lenne mindenben, legyen szó munkáról vagy kapcsolatokról.
Rúnák és tanórák, ezzel folytatják a beszélgetést. Az ő szíve csücske a zene, meg a gyerekek és nem a rúnák, sajnos. Érzi is a kérdő hangsúlyban azt a minimális számonkérést, de nem reagál különösebben rá, csak felhúzza szemöldökét. Székek híján vállával a polcnak támaszkodik.
- A zene - mondja egyszerűen. - Zenét tanítok, az érdekel és a főzés. Mmmmhhhmm. Tényleg a rúnákat választanád egy jó vacsora helyett? - kérdése kissé ironikus, aztán kapcsol hirtelen és mivel az órája halk pittyegésbe kezd, úgy gondolja, hogy nem hagyja ezt annyiban. - Valamikor vacsorázz velem.
- Mennem kell. Örültem, Ragnar!

Azzal ellöki magát a szekrénytől és mosolyogva int a férfinak. Szívesen beszélgetett volna tovább, de sajnos idő van. Zsebre dugott kezekkel lép ki a könyvesbolt ajtaján és igyekszik fel az iskolába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
Mestertanonc Tanár


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 350
Összes hsz: 2176
Írta: 2016. július 30. 21:36 | Link

Zója

Mostanság nem töltöttem túl sok időt a faluban, azt hiszem, hogy érthető okokból. Valahogy nem akartam túl sokat látni sem őt, sem a drágalátos testvérét. Szóval ha le is jöttem, az már szürkület után volt, akkor is többnyire csak a kutyával játszottam, vagy Arwent abajgattam. Mert hát ugye megint egyedül voltam a házban, ezúttal bizonytalan időre szólt a dolog. Szóval kellett valami, ami lefoglal, ez pedig az íjászat volt. Ezen kívül csak a suli és a kviddics volt, amibe az energiáimat beleöltem és egy idő után úgy éreztem, ki fogok merülni idegileg. Szóval ma este korábban mentem le, hogy kicsit bóklásszak és bemenjek a könyvesboltba, azzal a célzattal, hogy szerezzek egy útikönyvet.
Mert hogy el akartam menni. Lehetőleg messzire, kicsit felfedezni magamat újra, rendbe tenni a kavargó dolgokat, egyenesbe jönni. Megtenni azt, ami itt nem ment.
Szóval kis biccentéssel léptem be a boltba, ahol aztán egyből be is szippantott magába a hangulat, annyira, hogy alig figyeltem a lábam elé. Mindig ez volt, amikor kerestem valamit, vagy könyvek között voltam. Szóval elsőre fel sem tűnt az ismerős hölgy, csak baktattam tovább, kezemben egy Németország útikönyvvel. Na várjunk...
Hátramenetbe kapcsolva ügettem vissza, hogy aztán elmosolyodjak halványan.
- Hát ön mit keres itt, Ms Mácsai? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, közelebb sétálva hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2016. augusztus 2. 17:20 | Link

Grace, te kedves

A nagyobbik a barátnőivel csatangol, a kisebbik meg az apjánál van. Ez az időszak a ház rendberakásáról, a takarításról szól, arról, hogy történetünk egyik főhősnője, nevezetesen Mácsai Zója, ezek mellett egy kicsit kikapcsoljon, és a bevásárlás után egy kicsit mászkáljon a faluban, színházjegyet és könyvet vegyen. Anyagilag egyre stabilabb, amiben nagyon nagy szerepe van Dwayne segítőkészségének is, így mostanában megengedhet magának ilyen luxusokat. Ez pedig, valljuk be, kellett is neki.
A jó időnek köszönhetően egy feltűnően kanárisárga, ujjatlan egyberuhát húzott, ami ceruzaszoknyájával a térde fölé ér, hozzá fekete kiegészítőket választott a szép kontrasztért. A haját lazán feltűzte, hiszen most már olyan hosszú, hogy ha egyenesítő főzetet ken rá, akkor a csípője alá ér, és azt nem szeretné, hogy melegítse.
- Hm?
Épp belemerülve tanulmányoz egy két éveseknek szóló könyvet, amit nem tud nem pszichológus szemmel nézni, amikor megszólítják, így egy kis fáziskéséssel pillant csak fel a rá köszönőre. Ám azonnal széles mosolyra húzódnak ajkai.
- Nézzenek oda, Ms Green, milyen jó önt látni.
Becsukja a könyvet, amivel minimálisan sem ért egyet, és helyezi vissza a polcra. Nem, ezt biztos, hogy nem fogja Seannak adni.
- Próbálok valami használható könyvet keresni a gyerekeimnek. Mina már mindent kiolvasott otthon, épp csak a szakkönyveimet nem. Ezt viszont el szeretném kerülni, mert még a végén bemagyaráz magának egy csomó mindent.
Sajnos nem tudta sosem nem pszichológusként szemlélni a gyerekeit, és igen, bár inkább kerttervezőnek tanult volna tovább, akkor nem aggódott volna ennyit azon, hogy a lányára ennyire vigyázzon. Sean sokkal akaratosabb, egy az egyben Warren, ami miatt kicsit sem aggódik, hiszen tudja, hogy szívós kissrác.
- Na és ön, hölgyem? Mi szél hozta ebbe a kis üzletbe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
Mestertanonc Tanár


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 350
Összes hsz: 2176
Írta: 2016. augusztus 6. 22:56 | Link

Zója, te drága

Nos, szinte szégyenteljes, hogy az egyetlen valamire való embert a közvetlen környezetemben elsőre nem ismerem meg. El kéne szégyelljem magamat, de újabban valamiért nem megy, a lelkiismeretem benyújtotta a felmondását és azóta köszöni szépen nem reagál a leveleimre, az idő előtti szerződésbontás miatt. Szóval csak szemügyre vettem a Zója kezében tartott könyvet és egyből kicsit felvontam a szemöldökömet. Hogy ő miket össze nem nézeget.
- Na, ugye! Néha látni engem a házon és a kviddicspályán kívül is. Remélem az emlékezetébe vési majd jól ezt a találkát. - nevettem fel halkan, mert hát újabban tényleg nem igen mentem közösségbe, ez egy olyan kivételes megjelenés volt most. Eközben Zója visszarakta a könyvet a polcra, én meg felvont szemöldökkel néztem sokatmondóan a polcra.
- Oh, hát nem csodálom... elég érdekes volt már a borítója is, szerintem jobb lesz, ha ott marad, ahol eddig büntiben volt.  - jegyeztem meg fintorogva, majd elgondolkozva haraptam az ajkamba. Nem tudtam, milyen jellegű könyvet keres, így elsőre nem is igen tudtam mit javasolni, pedig volt egy pár a tarsolyomban.
- Milyen... stílusra gondoltál? Valami regényt akartál Minának vagy inkább kevésbé komolyat? - kérdeztem a gondolataimba merülve - na nem szó szerint, nem szoktam merengővel a kezemben szaladgálni -, majd felpillantottam rá szórakozott mosollyal. Így hirtelen magam sem tudtam volna megmondani konkrétan, hogy miért is jöttem ide.  Vagyis de, csak nem voltam benne biztos, hogy ezt egyből szét kéne kürtöljem, mikor még annyira bizonytalan minden...
- Igazából, azt hiszem, hogy útikönyvet nézni, leginkább. Mint a mellékelt ábra is mutatja - azzal kicsit magasabbra emeltem a Németország feliratú könyvecskét, aminek az elején egy kastély volt, ami körül egy hippogriff repkedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2016. augusztus 8. 22:52 | Link

Grace

- Kifejezetten üdítő a környezetváltozás.
Íme egy ember, aki minden bukása után felemelkedik. Ebben mind a ketten hasonlítanak, talán azt leszámítva, hogy Grace még a múltat is képes lezárni. Zójánknak ez a képessége nincs meg, főleg akkor, ha Mr. Warren is a képben van. Olyankor szeretett lánykánk képes a legmélyebbre süllyedni, ott eltölteni egy hosszabb önsajnálati periódust, majd jön valaki, például Grace, Kriszta vagy egy hasonlóan erős jellemű, általában nőnemű ember a környezetéből, aki jól beolvas neki, akkor feltápászkodik, összeszedi magát, nem képes kikerülni a csapdát, és megint elmerül. Ez pedig így megy újra és újra és újra. Kész csoda, hogy még életben van, és kész csoda, hogy ezek a nők még mindig ott vannak neki. Ami pedig a legnagyobb csoda, hogy ennek a nőnek vannak használható tanácsai olyan emberek számára, akik hozzá fordulnak hasonló vagy súlyosabb dolgokkal. Ez pedig akár ijesztő is lehetne.
- Igen, határozottan büntiben a helye.
Húzza el a száját. és már pakolja is vissza oda, ahonnan felvette. Hihetetlen, hogy ma már mit ki nem találnak az egészen kicsi kölyköknek is, komolyan, mintha minden gyereket valami kimiosott agyú zombivá akarnának tenni.
- Azt szeretném, ha az a gyerek végre lazítana. Fogalmam sincs, hogy minek örülne. A lányregényeket nem tudja olvasni, az ifjúságiak egy nagy részétől kiakad, a tankönyveket bújja, de látom, hogy sokszor a sírás kerülgeti, mert hajtja magát. Nem tudom, mit tehetnék.
Tudom, hogy nagy rajta a nyomás, a Levitába került, olyan erősen gondolt rá a beosztásnál, hogy a süvegnek esélye se volt mást mondani. És Zója valahol mélyen ettől félt. Mi van, ha a gyerek nem levitás? Nagyon úgy néz ki, hogy nem az, hiszen nem tud úgy teljesíteni, mint a legtöbbjük, és hiába kreatív, mégsem tud beilleszkedni. Talán jobb lett volna, ha a navinét dobja ki neki a gép, talán nem görcsölne ennyit. Talán lenne még egy kicsit gyerek.
- Elhagyod a fedélzetet?
Kérdezi, miután az útikönyvre emelt tekintetét visszaemeli a nőre. Tudja, hogy az ikrek most Grace édesanyjánál vannak, és azt is, hogy nagy valószínűség szerint, ez volt a legbölcsebb döntés, amit hozhatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
Mestertanonc Tanár


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 350
Összes hsz: 2176
Írta: 2016. augusztus 11. 14:32 | Link

Zója

Egyet kellett értenem vele, tényleg egy kicsit jó volt végre kimozdulni a megszokott rutinból. Mármint azon kívül, hogy a házam egy roncshalmaz, ami kívülről csak annyiban látszik, hogy három ablakot is bedeszkáztam. Egyszerűbb lett volna megoldani valami függönnyel, vagy bűbájjal, de legalább addig is feszültség-levezettem, ameddig a szögeket a falba vertem. Mostanság, ha másban nem is, az ütlegelésben igen profi voltam.
- Amúgy mit vétett? Mármint a kis szutyok - böktem a gyerekkönyv felé bizonytalankodó fejjel. Nem vitatkozom a pszichomókussal, ha szerinte az a könyv nem tett jót a világnak, akkor abban bizonyára igaza van. De azért egy egyszerű kérdést még feltehetek. A kíváncsiságom, ha más nem is, az teljes egészében a régi maradt, szerettem minél több infót a magaménak tudni.
Persze elgondolkoztató volt a kis leírás a könyveket illetően, én pedig az ajkamba harapva futtattam végig az ujjaimat pár könyv gerincén, mintha attól hirtelen kigyulladna a villanykörte a fejem felett. Valójában így is történt, mert hát, alapvetően nem voltam én hülye lány, csak kicsit elszállt az agyam.
- Nem tudom, próbálkoztál már mugli klasszikusokkal? Esetleg verseskötetekkel? Nekem van otthon egy csomó, és azt hiszem, hogy a nagy részüket még le sem amortizáltam. Szeretek olvasni - jegyeztem meg kissé elmélázott, de amúgy teljesen nyugodt hangon és a könyvcímeket böngésztem. Lehet, hogy a kelleténél kicsit jobban rá is hangolódtam, mert mikor pár pillanattal később csukódott a bejárati ajtó, szinte riadtan kaptam fel a fejem. Mély levegőt vettem, majd rosszallóan megráztam a fejemet.
- Ne haragudj, újabban kicsit ború van - integettem az arcom előtt szórakozott mosollyal, aztán ismét Zójára pillantottam. A kérdését illetően még magam is bizonytalan voltam.
- Azt hiszem... még meglátom, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy jót tenne egy kis levegőváltozás. Szóval bizonytalan vagyok. De majd úgyis eldől a dolog. Te hogy vagy? - kérdeztem felvont szemöldökkel, szelíd mosollyal. Ez utóbbi az én arcomon nem mindig szokott bizalomgerjesztő lenni, de most igyekeztem nem elcreepysedni. Meg ugye valahogy el kellett terelnem magamról a beszélgetést, nem akartam nyilvánosan kivesézni a magánéletem. Hipp-hopp és az egész falu tudja. Kárörvendő népség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 19:48 | Link


Ruha

Jó hosszú idő után kénytelen volt visszatérni Bogolyfalvára. Amíg nem volt itt, építgette a japán kapcsolatait, az üzletét Budanekeresden és odaát is, ráadásul egy német vállalkozó is szemet vetett a seprűire, így európában máshol is lehetne egy csak Hullócsillag néven futó márkabolt. Mindjárt itt az új tanév és Portnipper professzor csúnyán a körmére nézett, hogy vissza kéne jönnie a hosszú pihenéséből tanítani is, nem csak üzletasszonyosat játszani. Bizonyos okokból nem szívesen jött volna az ismerősök közé, de mivel fix szerződése van... az egyik könyvespolcról leemel egy könyvet, belelapoz, visszateszi. Nincs semmi konkrét, amit keres, nem is tudja hogy tehetné, diákkorában is messziről kerülte a könyveket. Azt tudja nagyjából mit akar, de túl gyáva megkérdezni erről bárkit is. Csak áll a gyereknevelésről szóló okosságok előtt kétségbeesetten és azon vacillál, most azonnal kirohanjon-e a boltból, minthogy beszerezzen itt valamit, ami által nem kell megint Alexát zaklatnia. Még a testvérei se tudnak a dologról, egyedül a volt rellonos iskolatársnőjének küldött füstjeles baglyokat... pedig nemsokára látszódni fog. Végigsimít a hasán, ami enyhe ívben domborodik, éppen csak annyira, hogy némi elhízásnak tűnjön. Ajkai megremegnek, de visszafogja magát, nem szabad nekiállnia bőgni egy könyvesbolt közepén, itt mindennek híre megy pillanatok alatt. Sarkon fordul és inkább a kviddicses részleghez sétál, de oda-oda sandít ahhoz a polchoz, ahol az előbb járt. Egy falubeli jön a boltba, ő pedig gyorsan lekapja az első könyvet ami a keze ügyébe akad, mintha nagy elmélyültségben tanulmányozná, majd mint aki csak most vette észre az ismerős érkezőt, mosolyogva biccent köszönésképp és "visszatemeti" magát a lapok közé. Az olvasottakra megszeppenve fordítja meg a kötetet, hogy elolvashassa a gerincen lévő címet, miszerint A pálya füvének gondozását tartja a kezében. Egy darabig még szorongatja az unalmas művet, aztán mikor a boltot elhagyja a helyi fickó, visszarakja a helyére és odaoson a gyerekekről szóló irományokhoz. Onnan emel le pelenkázásról szóló ősrégi irományt, de arca elfintorodik már a kinyitásakor is, amaz ugyanis olyan émelyítő szagokat áraszt, mintha már órák óta ki kéne cserélni pelust.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2016. szeptember 29. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza